rezonőr

A klasszicista drámák egyik hagyományos szerepe.

Rendszerint a cselekményen kívül álló elmélkedő,
foglalkozásánál fogva – orvos, gyóntató, ügyvéd –
mindentudó és józan figura, aki a cselekmény mozzanatait
magyarázva, közvetlenül mondja ki az író véleményét. A
rezonőr a józan emberi értelem, a megingathatatlannak
tekintett erkölcsi elvek képviselője a drámákban.
jellemkomikum
A komikumnak az a fajtája, amely esetén a komikus helyzet
hőse nem a külső körülmények alakulása, hanem saját
tulajdonságai miatt válik nevetségessé. A szereplő jelleme
okozza a komikus hatást.
helyzetkomikum
A komikumnak azon formája, amelyben a komikus esemény
hőse nem saját belső tulajdonságai miatt válik nevetségessé,
hanem a külső körülmények alakulása folytán (véletlen,
félreértés, cselszövés stb.). A szituáció okozza a komikus
hatást.
nyelvi komikum
A komikumnak az fajtája, ahol a többértelműség,
félreérthetőség, kevertnyelvűség váltja ki a komikus hatást.
Amit mondanak, az okozza a komikumot.
hármas egység
A klasszicista dramaturgia ragaszkodott az antik,
arisztotelészi elvhez, a hármas egységhez, amelynek korabeli
propagálója Boileau volt. A hely, idő és a cselekmény egységére
megszabta, hogy a dráma egy cselekményszálon fusson, egy
helyszínen játszódjon, illetve a cselekmény ideje ne legyen
több egy napnál.