Az ajtó- egy regény filmes adaptációjának elemzése.

Szabó Magda: Az ajtó című regénye-Szabó István azonos című filmes adaptációjának
összehasonlítása.

„Ez a könyv, több okból kivételes állomás írói életutamon: elsősorban amiatt, hogy
míg készült, szüntelenül azt éreztem, hasztalan tettem papírra, senkit nem fog érdekelni
Szeredás Emerenc, még kevésbé az én nem is valami vonzó arcképemet rögzítő gyónás, mely
összetört tükörcserepekből egybetákolt keretbe szorítja az írót és a megsérthetetlen, mégis
megsértett igazságot.”1- vallotta Szabó Magda Kossuth-díjas írónő az 1987-ben először
megjelent Az ajtó című regénye ajánlásában.

A fent idézett sorok a könyv 2001-es újrakiadásának fülszövegében olvashatóak.

Dolgozatomban a regényben felfedezett komoly igazságokat próbálom összevetni a 2012-ben
Szabó István rendezésében, Ragályi Elemér filmkockáival készült színes, egész estés filmes
adaptációval. A regény szövegét a Petőfi Irodalmi Akadémia oldalán, Szabó Magda
Digitalizált Művei közt találtam meg2, idézett oldalszámai a honlapon jelzett megfelelő
oldalon találhatóak. A film szerintem méltó adaptációja a regénynek, bár tudom, nem lehet a
könyv minden egyes leírt szavát filmkockákra alkalmazni.

A könyv az írónő vallomásával kezdődik: egy rémálom leírása, hogy áll az utcai nagy
kapujuk előtt, próbálja a kilincset kinyitni, mert megérkeztek a mentősök valami betegért, de
sikertelen, kiáltani szeretne, de hang nem jön ki a torkán.(5.oldal) Ez az álom a regény záró
fejezetében visszatér, keretbe foglalva a művet. (305.) Az ajtó, amielőtt tétován áll a főhősnő
jelkép: mély emberi kapcsolatok jelképe. Két asszony: Szeredás Emerenc és az önéletrajzi
regényben, Szabados Magda néven szereplő írónő közötti barátságnál többnek tűnő emberi
mély kapcsolat szimbóluma. Az alkotó szavaival élve: „feltárult énelőttem egy ajtó, melyet
akkor se nyitott volna ki, aki odabenn magányát és tehetetlen nyomorúságát védte, ha már
ropog is feje fölött az égő háztető.”(6.old)

A film hűen tükrözi a regény mondanivalóját, bár az írónő indoklása nem hangzik el
benne, helyette a kezdő filmkockákon egy hatalmas viharnak vagyunk szemtanúi, amely
visszatér majd Emerenc életében.

1
http://moly.hu/konyvek/szabo-magda-az-ajto/fulszovegek
2
http://www.pim.hu/object.2e6b6cb9-59b8-4a0d-ace7-6e05501b0642.ivy

1
A következő jelenetekben az idős házmesternőt látjuk, amint hagyományos módon, üstben
főzte az ágyneműt és hatalmas fakanállal emelgette (9. oldal a regényben). Magda és férje
nemrég költözött új házukba, mivel az írónő a megrendelt könyvén akart dolgozni, szükségük
volt egy házvezetőnőre. Egy ismerősük ajánlotta Szeredás Emerencet, aki nem adott konkrét
választ Magda kérdésérem előbb kijelentette: „Akárki szennyesét nem mosom”(10.)- majd ,
ha referenciát szerez a családról, akkor visszatér a kérdésre.

Emerenc egy este megérkezett a családhoz. „Amikor becsöngetett, láttam, ünneplőt

visel, azonnal értettem, mit jelent az öltözék, zavartan topogtam mellette a gyéren takaró
napozóban.” Olvashatjuk a könyvben. (12.old.) Kijelentette, a kritériumainak megfelel
Magda és családja,vállalja a munkát. Amikor az anyagiakra kerül a sor Emerenc ismét nem
adott konkrét választ, csak annyit, hogy a munkától függ. Elköszönt az írónőtől és férjétől,
akit ezen túl "Gazdának" szólított. A könyvben és filmben megegyezik a jelenet. Emerenc
ezentúl rendszeresen átjárt takarítani, bútorokat emelgetett; dolgozott, mint egy robot; a
munkában élte ki magát, nem tudott mit kezdeni az üres órákkal. Míg dolgozott, nem nagyon
beszélt. Mindig szürke ruhát viselt, a feketét csak ünnepnapokon, ruháit melles köténnyel
védte, keményített vászonkendőt használt papírzsebkendő helyett. Az idős hölgy csak nagyon
lassan nyílt meg gazdúinak, lelkének, magánéletének ajtaját Magda előtt egészen résnyire
nyitotta meg.

A regényben egy rövid mondatos említés történik csak arra, hogy retteg a vihartól, a
filmben viszont hatásos jelenet van ráépítve: Tibor, a férj ( a filmben Eperjes Károly alakítja)
felriad, becsapkodja az ablakokat a vihar elől, Emerenc (Hellen Mirren) rohan, fülére
tapasztott kezekkel és a lépcsőn felborít egy virágcserepet, rohan haza. Egy alkalommal
Emerenc hidegtálat vitt gazdáinak, Magda megköszönve az ajándékot, visszavitte a tálat.
Emerenc ingerülten azt válaszolta:nem az övé a tál. Jelentős eltérés a következmény
jelenetben a filmes adaptáció és a könyv között, míg a regényben „az edényt se fogadta
vissza, megvan ma is”(17.old)olvasható, a filmben Szabados Magda (Martina Gedeck alakítja
a filmben) földhöz vágja a tálat, amely darabokra törik.

Az írónő, a szomszédok: az ezermester asztalos és Emerenc barátja, az alezredes

történeteiből tudja meg az öregasszony előéletének darabkáit. Nemigen járt senki az idős
házmesternő lakásában, sok mende-monda kering, egyáltalán mit vagy kit rejteget a zárt ajtó
mögött. Mindenkit az előtérben fogadott, még az unokaöccsét is, egyetlen rokonát. Régebben
egy galambász, rosszindulatú szomszéd az ajtókilincsére akasztotta fel dróttal a kedvenc

2
macskáját,mert megette a galambjait. Az asszony leszedte a macskatetemet, elföldelte, a
galambász ellen pedig összefogva a szomszédság, elérték, hogy elhagyja a háztömböt.

Szabados Magda nem szívesen avatta be a zord idős nőt családi életébe. Éppen ezért
Emerenc semmit sem tudott Tibor, a férj tüdőbetegségéről és operációjáról.(25.-26.old.)

Az írónő hazamenve a lakásban találta a házvezetőnőt, ezüstöt tisztított, mikor megtudta a

hírt,forralt bort hozott ezüstözött kehelyben és pihenést rendelt gazdasszonyának.
Gondoskodott Magdáról. A filmben pontosan követhetjük a kettejük közötti közeledést. A
rendező, Szabó István önmagát is picit becsempészte a film egy percnyi jelenetébe,a
tüdőgyógyász főorvos , igaz néma szerepében, ahogyan Jiří Menzel cseh színész és
filmrendező is egy villanásra feltűnik ugyanabban a jelenetben. Emerenc szüleiről és
gyermekkoráról részletes leírást találunk a könyvben, (30-34. oldalak) a filmben azonban
semmi utalást. Azoknál a jeleneteknél, amelyek Emerenc múltját mutatják be, nem csak a
flashbacket, azaz a tér–idő-montázst használja a rendező, hanem ezeknek a jeleneteknek a
színvilága is látványosan elkülönül, fekete-fehérben vannak forgatva.

Amikor még gyerek volt, a kistestvéreivel egy réten játszottak. Az ikrek szomjasak
lettek, ezért Emerenc elment a közeli kúthoz, hogy hozzon nekik vizet. Ám egy pillanat alatt
vihar támadt. Az ikrek egy fa alatt álltak. Mire odanézett, már csak két szénné éget tuskót
látott, mert a fába belecsapott a villám. Emerenc nem akarta elhinni, hogy az a két tuskó a
testvére. Csak állt ott és eszelősen sikoltozott. Kis idő múlva megérkezett az anyja, és teljesen
beleőrült a látványba. Megverte a lányát, majd a kútba ugrott. „Én láttam, hogy beleugrik a
kútba, de nem tudtam mozdulni, ott álltam a fa és a tetemek mellett, már nem mennydörgött,
nem villámlott, ha én akkor segítségért szaladok, még megmenthetik...”(36.) vallja Emerenc.
Az írónő örült, hogy végre a házvezetőnő közelebb engedte magához, barátjává fogadta.
Gyengébb pillanatában még azt is elárulja Emerenc, hogy a II. Világháború idején
Grossmannék, akiket deportáltak, rábízták minden értéküket és kincsüket.

Tibor, a férje, Karácsony előtt érkezett haza a kórházból. Emerenc megjelent náluk,
komatálon gőzölgő tyúkhúslevest hozott és egészséget kívánt a gazdának. A tál maga
műkincs volt, „porcelánkalapján meglepő módon magyar zászló Kossuth nevével,
arcképével.”(42.)- a filmben fehér porcelán tálacska magyar címerrel, Tibor nem eszi meg az
egész levest, az irodalmi műben leírttal ellentétben. Az írónő felháborodik: lehet a titokzatos,
ajtóval elzárt lakásban nem csak egy-két macska lakik, hanem nagyobb disznóságot rejt
Emerenc lakása.

3
 Karácsony napján, Magda és férje hazafelé menet egy kiskutyát találtak az utcán.
Magdának azonnal megtetszett a kiskutya és hazavitték. Mikor hazaértek épp náluk volt
Emerenc, aki azonnal átvette a kutyát, és úgy törődött vele, mintha, egy kisgyerek lenne.
Szinte azt lehet mondani, hogy az idős asszony kutyája lett, hiszen a nevét is ő adta neki,
méghozzá azt, hogy Viola. A kutyus jó barátja lett Emerencnek, hisz ő volt az egyetlen élő
lény, előtte Emerenc ajtaja „kinyílt”. A regényben fekete keverék kutyáról van szó, a filmben
fajtiszta zsemleszínű golden retriever a kutya. „Az öregasszony olykor elkérte a kutyát, azt
mondta, egész nap nincs otthon, hadd őrizze az otthonát helyette, míg ő a havat takarítja”.
(51.) Emerenc pedig, mihelyt leesett a hó, szorgalmasan söpörte nagy faseprűjével, rendet
tartott a háztömb körül és rendet az írónőék lakásában. Számos epizód nem kerülhetett bele
az adaptációba a regény Emerenc múltjával foglalkozó hosszú fejezetéből. Az elbeszélő és
házvezetőnője közt észrevétlenü sok szál, láthatatlan érzelmi szál feszült.

Magda még azt is megengedte, hogy Emerenc az ő házukban fogadjon egy fontos
vendéget. Az idős hölgy ennek a vendégnek hatalmas lakomáthozott össze, ám ez a vendég
lemondta a látogatást. Emerenc teljesen kifordult ezért magából, és amennyi ennivalót csak
tudott megetetett Violával, és a maradékot pedig berakta Magdáék hűtőjébe. Az írónő
visszavitte, hogy ők nem esznek maradékot, ezért Emerenc fogta, és lehúzta a WC-n az
elemózsiát.

Egy este Emerenc teraszán beszélgettek, mikor hirtelen vihar támadt. Az asszony
gondolkodott egy kicsit, majd megígértette Magdával, hogy, amit ott bent lát nem mondja el
senkinek, meg is ígérte. Amikor bement a főhősnő, nem látott ott mást csak rendet és
tisztaságot illetve, miután Emerenc kimondta azt a szót, hogy vacsora: kilenc macska jött elő.
Ez volt az „ajtó titka”, hiszen, csak kettőt tarthatott volna meg. De Emerenc nem is tudta
megmondani, hogy hogyan is lettek kilencen.

A film hűen követi a regény cselekményét, párbeszédei, mint hideg penge vágnak.
Különösen az a jelenet megriasztó, amikor Emerenc arról beszél, hogy a legjobb barátnője, a
vasalónő Polett öngyilkos lett. Ő maga is segített neki, a levelet is lediktálta, ahogy az idős
asszony kifejezi magát: „Tanulja meg, akinek lepergett a homok, azt ne marasztalja, mert
nem tud az élet helyett adni neki semmit. Azt képzeli, én nem szerettem Polettet, hogy nekem
mindegy volt, mikor megunta, és elkívánkozott? Csakhogy a szeretethez tudni kell ölni is, nem
árt, ha megjegyzi”.(120.old)

4
 Telt múlt az idő az írónő egyre híresebb lett az írásaival, Emerenc pedig még
folyamatos hóesésbe is söpörte az utcát. Magda egyszer egy író-olvasó találkozóra ment
Emerenc szülő falujába, Csabadulra. El is hívta magával Emerencet, aki igent is mondott, de
mikor jött az indulás pillanata, akit megkért, hogy helyettesítse őt abban a pár órában, hirtelen
visszakozott, ezért otthon kellett maradnia.

De megkérte Magdát, hogy menjen végig a vasútállomás rámpáján. Így is tett

Csabadulon, illetve elment, egy helybeli asszonyhoz, hogy meséljen neki Emerencről. Az
asszony azt mesélte, hogy Emerencet a nagyapja Gossman családhoz adta cselédnek, ám
onnan egy karon ülő gyerekkel tért vissza. Senki sem tudta, hogy honnan van a gyerek.
Magda egy képet is hazavitt, Emerencről és a kisgyerekről. Emerenc otthon elmesélte a
történetet.

A Grossman családot deportálták, és a hagyatékukat, és a lányukat, pedig Emerencre

hagyták, így menekült a kislány. A hagyaték egy részéből pedig még az eltartása s meg volt
oldva. Emerenc nagyapja először visszakozott majd unokájaként szerette a kislányt. Mikor
Grossmanék hazajöttek alig akarta visszaadni a kislányt. Ő, azaz Grossman Évi volt a
vendég, akit várt Emerenc és nem jött el. Egy napon Magda elviszi Emerencet a filmgyárba,
mert filmet forgatnak róla. Az asszony csak néz, szívja magába az információkat, majd
estefele kifakad az írónőnek: „Művészet – ismételte a szót keserűen –, ha maguk csakugyan
azok volnának, művészek, akkor igazi volna minden, még a tánc is, akkor meg tudnák tenni,
hogy a lomb a szavuktól lebegjen, nem a szélverő géptől vagy micsodától, de nem tudnak
maguk semmit, se maga, se a többi, bohócok mind, még annál is hitványabbak, rosszabbak a
latornál.”(160.) Ez az epizód, érthető okokból nincs benne a filmben.

Emerenc a nagyon zord időjárás idején is kint seperte a járdát, hiszen, ahogy
kijelentette: „valaki seper, valaki pedig sepertet.”(206.) Ezért alaposan meg is fázott több
hétig nem jött elő, ezért Emerenc barátja az alezredes, az orvos és Magda férje Emerencre
akarták törni az ajtót. Magda meg próbált beszélni vele, mondta, hogy átviszik hozzájuk és
ott ő maga fogja ápolni. Magdának sem nyitotta ki az ajtót, csak annyit mondott, hogy hozzon
egy dobozt, mert megdöglött az egyik macskája. Hozott is egy koffert. Mikor Emerenc kiadta
a koffert az orvos megfogta a kezét, de nem tudta kihúzni őt a lakásból.

Közben Magdának el kellett mennie, mert épp a Kossuth-díjat vette át, ezért nem volt
ott mikor betörték az ajtót. Az ajtó mögött már nem rend és tisztaság volt, hanem kosz
mindenütt, mivel Emerenc egy időre le is bénult.

5
 Emerencet kórházba vitték, ahol a nővérekkel jóba lett, de Magdára haragudott.
Amikor ezt megunta Magda kitalált egy idealizált történetet, hogy kitakarított a lakást, és
naponta eteti a macskákat is. Minden bútorát fertőtlenítettek klórmésszel, holmijait eltüzelték,
tehát semmilye sem maradt a régi életéből. Magda a kórházban látta először őszes haját,
életében mindig fekete fejkendőt hordott, azzal takarta el.

Ekkor, Emerenc rideg szíve megenyhült. De sajnos ez az idill nem tartott sokáig,
hiszen hamarosan kiengedték a kórházból, és el kellett Magdának mondania az igazságot.
Eztán ismét ridegnek mutatkozott, elzárkózott mindentől, mindenkitől, sőt mire legközelebb
ment Magda, már nem is találta az ágyban, hanem meghalt. A regény és a film ismét elválik
egymástól. Szabó István filmrendező, talán valahogy enyhíteni akarta filmje végét, nem úgy
fejezte be, ahogyan a regényt az írónő. Katarzist próbált a nézőkben kiváltani, amely valljuk
be sikerült is neki.

A regényben Adélka kapja a házmesteri feladatokat, Sutu, a púpos zöldséges

kisasszony pedig házvezetőnő lesz, Tibor indítványára Szabados Magdáéknál. Az írónő nem
felejti el sohasem Szeredás Emerenc arcképét, aki negyedszázadig dolgozott náluk.

A film befejezése ennél enyhébb. Emerenc halála után megérkezett látogatóba Gossman
Évike, aki már nem emlékezett Emerenc arcára. Magdával kimentek a temetőbe Emerenc
sírjához, ahol akkor épp esett az eső és fújt a szél mintha Emerenc haragudott volna. Évike
letérdel Emerenc sírjára és könnyes szemmel mondja: „Bocsáss meg Emerenc! Emerenc
megbocsájt: a komor felhők közül előbújik a nap.

„Igaz, így a moziból mindenki, aki nem ismeri a regényt, azzal a boldog tudattal távozik,
hogy népmeseien szép volt a történet befejezése. Azonban így éppen csak a valódi
mondanivaló marad homályban: nem szabad mások helyett döntenünk saját életük
alakításáról.”-írja a filmről írt kritikájában Bertalan Leonóra 3. Véleményem szerint is a
kicsivel több, mint másfél órás művészfilmnek, amely egészen a vége jelenetig méltó
adaptációja Szabó Magda: Az ajtó című regényének, ezzel a befejezéssel elsikkad az igazi
értéke. Az a gyötrődő befejezés,sehol sincs a filmben, ami a regény végén olvasható:
Szabados Magdának fáj Emerenc halála, magát vádolja, ő volt a gyilkosa, mert nem tudott
nemet mondani. Pont akkor nem mentette meg azt, akihez kötődött, el kellett utazniuk
Athénbe a konferenciára.

3
http://www.kulturprojekt.hu/az-ajto-szabo-istvan/

6
 Viszont mindenkinek ajánlom a filmet, aki egy meghatóan szép művészfilmet akar
megnézni. Aki szereti a művészfilmeket, és azoknak, akik kedvelik az irodalmi filmes
adaptációkat.