Eötvös Loránd Tudományegyetem

Olasz Tanszékének pályázata

NAGYNÉ BALLA JUDT MARIANN

Fausto Paravidino: Il senso della vita di Emma

(Fordítás)

Fausto Paravidino: Emma életének értelme

’’Unicorno rosso’’

2024 február
ANTONIETTA Alig húsz éves voltam, amikor megismerkedtünk. Talán egy kicsivel
okosabb voltam nála, vagy talán csak műveltebb, olyan szempontból, hogy egyetemre
jártam, bölcsészettudományt tanultam, aminek meg is lett az eredménye, hiszen tanár
lettem. A középiskola első két évében tanítok olaszt és latint. Én vagyok az, aki
állandóan azt mondja a diákjainak, hogy a latin, még ha holt nyelv is, és nem segít olyan
könnyen munkát találni, mint angol, fejleszti a gondolkodást. Segít elkerülni, hogy
olyanná váljanak, mint ő. Csak azt nem értem, hogy akkoriban mi a fenét láttam benne
olyan érdekesnek. A szerelem gondolata nem foglalkoztatott. A középiskolában inkább
hülyét kaptam tőle, az egyetemi időkben pedig jobban érdekeltek az irodalmi
művekben bemutatott szerelmi kapcsolatok, az autonómiám és a barátaim. Hogy
nőnek érezzem magam, nem volt szükségem férfira. Clarával mentem el a
vidámparkba. És Giorgióval. Aki nem úgy volt a barátom , mint Clara, aki mindig is a
legközelebb állt hozzám, hanem az én teljesen új világomat képviselte, amit annyira
szerettem. Az egyetemre együtt jártunk. Vele csak a könyvekről beszélgettem. És
Pratoliniról.
GIORGIO (Hosszú és érzelmes beszédet mond Pratoliniról).
ANTONIETTA Nagyon érdekelt. Komolyan érdekeltek mindazok a dolgok, amiket
egymásnak mondtunk. Akkor azok a témák voltak a legfontosabbak számunkra. Az volt
az életem.
GIORGIO Engem - az igazat megvallva – inkább untattak. Engem csak ő érdekelt. És ez
volt az egyetlen módja annak, hogy felhívjam magamra a figyelmét. És amikor
megláttam felcsillanni a szemében az érdeklődést, csak mertem remélni, hogy ez
mind nekem szól, és nem Pratolininek.
CLARA Miért nem adsz neki egy csókot, hogy elhallgasson?
ANTONIETTA Mit hordasz itt össze? Nem szeretem. Éppen erről beszélek.
CLARA És soha nem is fog majd érdekelni?
ANTONIETTA Dehogynem! (Pratoliniról beszél ő is).
GIORGIO Nem csókoltam meg. Soha. Egyetlen alkalommal sem. Egy évvel később egy
zseniális szakdolgozattal diplomáztam Pratoliniról, amelynek még mindig az egyik
legnagyobb ismerője vagyok. Három könyvet írtam, amiket igazából nem nagyon
olvasnak, az egyiket a Malerbáról, a másikat a forgatókönyvírói munkásságáról, egyet a
politikával való kapcsolatáról, és a Rizzolinál én szerkesztem a teljes életművet. Jól
emlékszem arra a napra a vidámparkban. Amikor nem csókoltam meg. Együtt, jó
barátként folytattuk az egyetemet, és egészen a gyermekek megszületéséig mindig
kapcsolatban voltunk. Ott filmszakadás, majd hirtelen újra közelebb kerültünk
egymáshoz, amikor Emmával volt terhes. Feleségül vettem Clarát. De a lelkem mélyén
mindig is tudtam, hogy őt kellett volna választanom.
CLARA Én viszont Brunóért voltam oda.
ANTONIETTA Azon az estén fenekestől felfordult az életem. Nem akartam és nem is
tettem érte semmit.
CARLO Rólam beszélsz?
ANTONIETTA Természetesen mindig rólad beszélünk. Ha Emma megpróbál
változtatni az életén, az azért lesz, mert nem bírta tovább, gondolom, mert elégedetlen
volt... De valahogy nem is tudom... Emma mindig is az volt, aki örökké keres valamit. Ez
létfontosságú számára, belső indíttatás, nem pedig csalódottság az oka.Az emberek
meg akarják változtatni az életüket. Mi konzervatívak vagyunk, azt gondoljuk, hogy
mindig egyfajta kudarc munkahelyet, férjet, várost, pártot váltani... de az emberek
változnak, folyamatosan csak változnak. És amikor végre változtatunk valamin bánjuk,
hogy nem tettük meg hamarabb. Azt mondjuk: "Hány évet vesztegettem el azzal az
emberrel", "Hány évet dobtam ki az ablakon építészként, amikor mindig is a hegyek
vonzottak. Nem, ez nem így van! A változás az életünk része ... Emma változtatni
szeretne valamin, mint annyi sokan mások, véleményem szerint. Én nem akartam.
Akkor nem! Épp a kamaszkoromtól búcsúztam, pápaszemes voltam, bölcsésznek
tanultam és jól elvoltam. Éppen belevágtam valamibe, amit szívesen csináltam és
minden félelmemmel együtt nem akartam többet, mint amim akkor volt. Semmi
bolondság! De mégis utolért, és most itt vagyok. Megváltozott az életem.

Beszállnak a dodzsembe, nagyon jól szórakoznak, Antonietta Carlóval, Clara

Giorgióval. Aztán a futam véget ér, és az autók lassan megállnak.

CARLO Tényleg azt hittem, hogy ő Bruno barátnője.

ANTONIETTA Elég, hagyd abba...
CLARA (Giorgióhoz) Szerinted szép vagyok?
GIORGIO Gyönyörű vagy!
CLARA És ő? Tetszik neked?
GIORGIO Nem! Nem!
CLARA Gyerünk, mondd el az igazat!
GIORGIO De nem, mondtam, hogy nem.
CLARA Szeretnél megcsókolni?
GIORGIO (bizonytalanul) Igen… persze…
Clara megcsókolja.

CARLO De nézd már és én még azt hittem, ő Bruno barátnője. Egyáltalán nem értek
semmit.
ANTONIETTA Valójában odavan Brunóért. De Bruno még csak észre sem veszi. De
nehogy elmondd, hogy mit mondtam, mert megöl.
CARLO Nagyon jó barátok vagytok?
ANTONIETTA Nagyon.
CARLO És aki majd megdöglik érted?
ANTONIETTA Ki, Giorgio? Nem! Ő egy barát!
CARLO Barát és ennyi?
ANTONIETTA Igen…
CARLO Úgy látom, ők ketten jól megvannak.
ANTONIETTA Clara és Giorgio? Nem, egyáltalán nem!
CARLO És minket látsz?
ANTONIETTA Téged és magamat?
CARLO Igen, téged és magamat.
ANTONIETTA Nem! Egyáltalán nem!!!
CARLO Nem értesz semmit a párokhoz, tényleg nincs hozzá szemed.
ANTONIETTA Ah, azt mondod?
CARLO Így van, te leszel a feleségem. És négy gyerekünk lesz.