Komplex vizsga 1. 3.

A magyar beszédhangok artikulációs osztályozása és elsajátításuk menete

Komplex vizsga 1.
3. A magyar beszédhangok artikulációs osztályozása és expresszív elsajátításuk
menete

A magyar beszédhangok osztályozása

 A beszédhangok osztályozásáról
o Hagyományosan képzési mozzanatok alapján történik az osztályozás
 Viszonylag könnyen elvégezhető és ikonikus elnevezéseket eredményez
 Hangszín szerinti osztályozás nehezebb
 A magánhangzók (vokálisok: V)
o Artikulációs jellemzés
 Magyar nyelvben a nyelv vízszintes és függőleges mozgása szerint kialakuló
alternatívák tagolják
 Függőleges mozgás → képzési mód
o 4 fokozat → legalsó, alsó, középső és felső nyelvállás
 Szájüreg nyíltsági fokának felel meg → alsó állkapocs
nyitásszöge
 Vízszintes mozgás → képzési hely
o Elöl képzett (palatális/magas) → nyelvhát elülső, predorzális része
előrefelé, a kemény szájpadlás irányába mozdul el
 Szájüreg kicsi, garatüreg nagy
 Gége megemelkedik → toldalékcső megrövidül keletkező
hanghatás magas lesz

o Hátul képzett
(veláris/mély) →
nyelvhát hátulsó,
posztdorzális
része hátrafelé, a
lágy szájpadlás
irányába tart
 Szájüreg
nagy,
garatüreg
kicsi
 Gége
süllyed
→ toldalékcső megnyúlik → mélyül a hangszín
o Magyarban önálló, környezettől független hangként csak orális magánhangzók vannak
 Előfordulnak mássalhangzók szomszédságában nazális
színezetű hangok is
 Ajakműködés szerinti osztályozás → ajakkerekítéses (labiális) és ajakréses (illabiális)
 Nyelvmagasság változásával együtt változik a
kerekítésnek, illetve a résnek a tágassága is → legszűkebb
ajaknyílás felső állású magánhangzók esetén

1
Komplex vizsga 1. 3. A magyar beszédhangok artikulációs osztályozása és elsajátításuk menete
 Magánhangzók képzésével összefüggő ejtési időtartam a nyelvemelkedés fokával
fordítottan arányos
 Veláris jelleg hosszabb időtartammal jár, mint a palatális
 Labiális magánhangzók is hosszabbak, mint az illabiálisok


A hosszú magánhangzók ejtésekor feszesebb és domborúbb a nyelvhát, a rövideknél
pedig laposabb és lazább
 Rövid magánhangzó → széles ejtésű
 Hosszú magánhangzó → szűk ejtésű
 Diftongusok → amikor két vagy több hangminőség közötti áttűnés folyamatos és
zavartalan
 Néha fonetikai értelemben → beszédjelenségként változó képzésű hangzó
keletkezése
 Máskor fonológiai értelemben → nyelvi jelenségként két vagy több szótaghoz
tartozó magánhangzó-kapcsolat
o Akusztikai és percepciós jellemzés
 Észlelés szempontjából annál kedvezőbb a magánhangzók felismerése, minél
közelebb vannak egymáshoz a formánsok → értékeik összeadódnak és erősítik
egymást
 Minél hosszabb a magánhangzó ejtési időtartama, annál jobb az észlelhetősége →
több ideje van a fülnek az akusztikai szerkezet elemzésére
 Hosszú magánhangzónak 40%-kal kell hosszabbnak lennie, mint rövid párjuk,
hogy tényleg hosszúnak érzékeljük
o Kivéve az a/á és e/é
 A mássalhangzók (konszonánsok: C)
o Artikulációs jellemzés
 Képzés módja szerint megkülönböztetünk:
 Zárhangok (plozívák) → toldalékcső valamely pontján zár keletkezik az
artikulációs szervpár tagjai között, a levegő részben vagy egészben ennek a
feloldásával jut ki a toldalékcsőből
o Lágy így működése alapján:
 Szájüregi hangok (orálisok), és orrüregi hangok (nazálisok) →
zárhangokon belüli elkülönítés
 Orális felpattanó zárhangok (explozívák)
 Nazális folyamatos zárhangok (okkluzívák)
o Zárképzés módja szerint (szintén zárhangokon belül):
 Felpattanó zárhangok → zár felpattan és egyszerre jut ki a
levegő
 Pergő zárhangok (tremuláns) → nyelv pereme perdüléssel
érinti meg a fogínyt
 Zár folyamatosan feloldódik, majd visszazár →
laringális tremuláns (zönge) keletkezik
 Réshangok (frikatívák) → képzési levegő áthalad az artikulációs szervek
tagjai közötti résen
o Résképzés módja szerint (réshangoknál)

2
Komplex vizsga 1. 3. A magyar beszédhangok artikulációs osztályozása és elsajátításuk menete
 Középréshangok → szájcsatorna középvonalában kialakított
résben
 Oldalréshangok → szájcsatorna két oldalán kialakított réssel
 Zár-réshangok (affrikatívák) → a képzés tartama alatt különböző
képzőmozzanatok egyidejű jelenléte figyelhető meg
o Hol teljes zár alakul ki, hol pedig különböző méretű rés keletkezik
 Fonetikai kutatásban a képzésmód szerinti jellemzésben a finomabb felosztás
terjedt el
o Számon tartunk pergőhangot, laterálist, orrhangokat, affrikátákat,
réshangokat (középréshangok) és zárhangokat (felpattanó orális
zárhang)
 Képzési hely szerint megkülönböztetünk:
o Két ajak (bilabiális)
o Ajak + fog (labiodentális)
o Szájüregen belül a fogak (dentális)
o Fogmedrek fölötti rész (alveoláris)
o Kemény szájpadlás (palatális)
o Lágy szájpadlás (veláris)
o Garati (faringális)
o Gégetérségi (laringális)
 Többségében egymással kombináltan, kettős megnevezések formájában
szerepelnek a leírásokban → valóságban ingadozik
o Célszerűbb a képzési sávot meghatározni, a képzési pont helyett
 Ajakállás mint képzésmód nem meghatározó a mássalhangzóknál → a
hangsorban az előtte vagy utána lévő magánhangzóhoz igazodik (még az
ajakhangoknál is!)
 Képzési időtartam → minél intenzívebb az akadály, annál több idő kell a
feloldásához
 A magyar mássalhangzók állománya

o Akusztikai és percepciós jellemzés

 Mássalhangzók színképét alapvetően meghatározza, hogy zöngések vagy zöngétlenek
 Zöngés mássalhangzók → akadályra utaló zörejkomponensen túl a magánhangzókéhoz
hasonló formánsszerkezet is jellemzi, ami annál határozottabb, minél erősebb a zönge
3
Komplex vizsga 1. 3. A magyar beszédhangok artikulációs osztályozása és elsajátításuk menete
 Zárhangoknak nincsenek formánsai
 Laterális és pergő határozott formánsszerkezetet mutat
 Nazálisok szerkezete nagyon hasonlít a magánhangzók akusztikájára
 Időtartamnak a mássalhangzóknál is nagy a percepciós jelentősége
 Ha a képzésben átlépjük az egy-egy hangosztályra jellemző időtartamzónát →
más hangot észlelünk helyette
 További osztályozási lehetőségek és a kapcsolódó terminológiai kérdések
o Sokáig a görög-latin hagyomány határozta meg a magyar hangtani terminológiát → utóbbi
évtizedekben az angolszász műszóhasználat is terjed
o A zönge inherens vagy másodlagos jelenléte alapján megkülönböztetünk:
 Zengőhangokat (szonoránsokat) → zönge elválaszthatatlan jelenléte
 Zörejhangok (obstuenseket) → adott esetben társulhatnak a zöngével
o Affrikáták és réshangok osztályán belül
 Szilabiánsok → képzési levegő a sziszegésre, susogásra emlékeztet
o Képzési konfiguráció fenntarthatósága szerint:
 Folytonos → réshangok, nazálisok
 Megszakításos → zárhangok, affrikáták
 Likvida (folyékony) → laterális, pergő

A produktív (expresszív) fonológia fejlődése

 Artikulációs jegyek → hely, mód (zár-, rés-, zárrés-, közleítő- és pergőhangok), zönge, rezonáns
(orr-/szájüreg) → hangokat ezek alapján különböztetjük meg egymástól
 Testi fejlődés
o Érés → születéskor a nyelv kitölti a szájüreget; gyenge izomkontroll
o Idegrendszeri érés → szubkortikális sírás és vegetatív hangadás; fokozatos fejlődés a KIR
érésével
 Mind a tárolt fonológiai tudás minősége, mind a beszédfeldolgozás és –produkció hátterében álló
nyelvi-kognitív és motoros folyamatok a fejlődés során változáson mennek keresztül
o Jelentős egyéni különbségek → fejlődés gyorsasága, fejlődési utak
 Fonológiai fejlődés több minőségileg eltérő szakaszát lehet elkülöníteni:

o Szegmentumrendszer kiépülésével a fonológiai fejlődés nem zárul le → prozódia bizonyos

aspektusainak elsajátítása még zajlik
 A produktív fonológiai fejlődés szakaszai
o Az első szavak megjelenése előtti (prelexikális) szakasz
 Kogníciós, motoros szabályozás, biológiai struktúrák fejlődése → csecsemő egyre
differenciáltabb hangszekvenciákat produkál
4
Komplex vizsga 1. 3. A magyar beszédhangok artikulációs osztályozása és elsajátításuk menete
 Vegetatív hangadás (táplálkozáshoz köthető) + fixált vokális jelzések (reflexes
sírás, nevetés)
 Egyéb vokalizáció (beszédhez kapcsolódó hangadás)
 Beszédhez kapcsolódó vokális viselkedés → különböző szakaszok
 Hangadási típusok, a nyelv környezettől függetlenül jól meghatározható
sorrendben, de nem egymástól élesen elkülönülve követik egymást
 Gőgicsélés → artikulálatlan, tagolatlan
 Hangadás vélatlenszerű → próbálgatások
 Megjelenhetnek a világ nyelveiben meglévő hangok is
 A test mozgása is véletlenszerű (kivéve a fej)
 Kanonikus gagyogás szakasza (6 hónapos kor körül) → felnőttszerű mássalhangzós és
magánhangzós elemek kapcsolatából álló szekvenciák ejtése (szótagok ismételgetése)
 Orofaciális, respirációs és fonációs mozgás integrációján alapul
 Kommunikációs eszközök használata → mimika, gesztusok, hangsúly
 Test ritmikus mozgása → artikulációval egybecseng
 Nem kapcsolódnak artikulációs vagy fonemikus célhoz, jelentéshez
o Gyakorolják a beszédszervek működését → akusztikus eredmény
megtapasztalása és raktározása
 Így tudnak utánozni később (egyre inkább anyanyelvi hangokat
ismételgetnek) → beszédfejlődés megkezdésének előfeltétele
o Laza artikulációs mozgások, az egész arc mozgása
 Hangsorainak fonetikai mintázata jelentős nyelvek közötti hasonlóságot mutat
→ DE egyéni eltérések és anyanyelv hatása
o Mássalhangzók → arányuk sokkal kisebb, mint a magánhangzóké
 Ajakhangok, felpattanó zárhangok (b, p), nazálisok (m, n),
elülső nyelvhangok (t, d)
 Először zárhangok, majd rés- és zár-réshangok megjelenése
 Először elöl képzett hangok megjelenése
o Magánhangzók → u, ú, ü, ű, ö, ő csak később jelenik meg
 Gagyogásban begyakorolt szótagokat még nem tudja megfordítani (papa, DE
apap) → ezeket használják a beszédban, ha hasonlóságokat fedeznek fel
o Első szavak szakasza (1 éves kor körül)
 Vokális szakaszról a beszéd szakaszába történő átlépés nem éles
 Jelentés nélküli vokalizáció és a jelentéshez kapcsolt vokális jelek megjelenése
közötti időszak → protoszavakat használhatnak a gyermekek
 Szándékos kommunikáció első megnyilvánulásai
 Konzisztens fonetikai struktúra és tartalom
 Feltehetően nyelvi funkció → szituációhoz, szükségletekhez kapcsolódnak
 Fonetikai megformálásukban nem hasonlítanak a felnőttnyelvi szóalakhoz
 Első szavak jellemzői
 Relatív pontosság kezdetben, majd regresszió a szóalak komplexitásában
 Felnőtt szóalaknak való megfelelés → szó egészét figyelembe vevő
(holisztikus) hasonlóság
 Hasonlóság a gagyogás és az első szavak hangjai és szótagstruktúrája között
 Többségében 1-2 szótagú szavak használata → szóalak CV, CVCV (leggyakoribb)
 Gyakran ugyanaz a mássalhangzó ismétlődése

5
Komplex vizsga 1. 3. A magyar beszédhangok artikulációs osztályozása és elsajátításuk menete
 Kevésbé komplex hangzók a leggyakoribbak → de egyéni preferenciákat
tükröző különbségek is megjelennek
 Kb. 50 szó használatakor kezd kialakulni az adott gyermek beszédére jellemző
fonológiai mintázat → el kezd kiépülni a fonológiai rendszer
 2 éves kor: első szavak korszakának vége → szókincs rohamos bővülése
(szókincsrobbanás) és kétszavas kombinációk megjelenése
o A szegmentumrendszer kiépülésének szakasza
 Kontrasztív elemek és azok fonológiai szabályok által engedélyezett kapcsolódásának
elsajátítása
 Fokozatos fejlődés → hibás és pontos alak egyszerre van jelen egy ideig
 Lexikális terjedést befolyásolják → fonológiai és lexikális feldolgozást
befolyásoló tényezők
 Hibázások → szóalak a célszóhoz képest egyszerűbbé tétele
 Előfordul, hogy komplexebb szóalakot produkál → ásó helyett ácsó (réshang
helyett affrikáta)
o Ezek a saját beszédprodukciós rendszerében egyszerűbbek, NEM a
felnőttnyelviben
 Hibázások rendszerszerűek → fonológiai formákhoz (hangosztály, strukturális
tulajdonság) köthető mintázat figyelhető meg
 Különböző életkorokban különböző egyszerűsítési típusok → életkorral
csökken a gyakoriságuk
o Fonológiai fejlődés feltárható a hibamintázatok megfigyelésével
 Érhetőséget életkorral előrehaladva egyre kevésbé zavarja → 4 éves korra
egyáltalán nem
o 66% alatti érthetőség → beszédhanghiba potenciális indikátora
 Életkor előrehaladtával a felnőtt nyelvi szóalakhoz viszonyítva egyre pontosabbá
válik a szóalak → 5;6-6;0 éves korra sajátítják el anyanyelvük szegmentális
fonológiáját
 Szegmentumok elsajátításával a szóalak struktúrája is komplexebbé válik
 Mássalhangzó-kapcsolatok jelentik a legnagyobb kihívást
 Fonológiai fejlődést különböző nyelvi és nem-nyelvi tényezők befolyásolhatják →
tempót, szegmentumok elsajátítási sorrendjét
o A variabilitás jelensége a fonológiai fejlődésben
 Fonológiai fejlődés 3 dimenziójában figyelhető meg:
 Nyelvek közötti variabilitás
o Különböző nyelvet elsajátító, azonos életkorú gyermekek → anyanyelv
fonológiai sajátosságai következtében eltérő viselkedést mutatnak a
fejlődés különböző szakaszaiban és aspektusaiban
 Pl. gagyogás, első szavak fonetikai jellemzői, fonémakészlet
összetétele, szegmentumrendszer kiépülésének szakaszában
azonosítható hibázások
o Szavak fonetikai mintázata nyelvtől függetlenül hasonló → használt
fonetikai formák gyakoriságában eltérés
o Szavak hosszában is eltérések mutatkoztak
 Gyermekek közötti variabilitás (azonos életkorúak körében)
o Eltérhet → a fejlődés tempója, a szegmentumok elsajátításának rendje és a
hibázás természete

6
Komplex vizsga 1. 3. A magyar beszédhangok artikulációs osztályozása és elsajátításuk menete
o Átlagostól féléves tempóbeli eltérés még tipikusnak számít
o Vihman → beszédprodukcióbeli eltérés magyarázható azzal, hogy milyen
problémával szembesül a gyermek a nyelvelsajátítás folyamatában, és
milyen megoldásokat választ a kihívásokra
 Gyermeken belüli variabilitás
o Fonológia egy adott aspektusával kapcsolatban → különböző
időpontokban és/vagy kommunikációs/nyelvi környezetben tanúsított
eltérő beszédviselkedés
o Tipikus jelenség → de bizonyos életkoron túli fennmaradása, kiugró
mértéke vagy teljes hiánya a beszédelsajátítás nehézségét jelezheti
o Nehézségek megszüntetésére a hagyományostól eltérő logopédiai
tevékenységet igényel
o Egyik legfontosabb szempont a beszéd érthetősége!
 Célhang és realizációja közötti kapcsolat konzisztenciája az
érthetőséget jelentősen befolyásolja

A gyermeken belüli variabilitás a fonológiai elsajátításban

 Gyermek beszédviselkedésének szituációtól függő változása → gyermeken belüli variabilitás
o Tipikus jelensége a fonológiai fejlődés nyelvi-kognitív és motoros aspektusában is
 Variabilitás a fejlődés nyelvi-kognitív aspektusában
o Prozódiai hierarchia valamely szerveződési szintjén elhelyezkedő célforma legalább két
különböző formában realizálódik
o A nyelvi-kognitív variabilitás típusai és vizsgálata
 Variabilitás megnyilvánulhat ugyanazon szó többszöri ismétlése során →
szóvariabilitás
 Érintett fonológiai forma lehet szegmentum (pl. doboz → toboz, doboz) vagy
magasabb szerveződési szintű egység, pl. szótag (pl. krokodil → kjokodil,
kokodil) vagy fonológiai szó (pl. limonádé → limo, limodé)
 Variabilitás másik formájában az adott fonológiai célforma különböző szavakban
ejtve valósul meg → érinthet szegmentumot vagy szótagszintű szerveződési egységet
 Variábilis produkció kötődhet:
 Prozódiai hierarchia szerveződési szintjeihez (pl. /r/ különböző szintű
megvalósulásai → szegmentum: rózsa → józsa, szótag: trón → tón)
 Fonetikai produkcióhoz (pl. szó elején: dió → tió, DE szó belsejében: madár
→ madár, nem matár)
 Hangkörnyezethez (pl. labiális mássalhangzó környezetében: nap → map, DE
lingváliséban: neki → neki, nem meki)
 Lexikális egységhez (pl. bohóc → bobóc)
 Érintett fonológiai egység szempontjából közelítve a szegmentumszintű variabilitás a
környezet tekintetében is vizsgálható
 Ingram → hangkörnyezet azonossága/különbözősége alapján hibázások 2 típusa:
 Szavakon belüli → egy adott szóalak többszöri produkciója során figyelhető
meg a kérdéses szegmentum variábilis realizációja
 Szavak közötti variabilitás → egy adott szegmentum különböző szóalakokban
mutat eltérő realizációt

7
Komplex vizsga 1. 3. A magyar beszédhangok artikulációs osztályozása és elsajátításuk menete

Variabilitás leírható → pontos – nem pontos dimenzió mentén:
 Pontos és nem pontos megvalósulások váltakozása
 Nem pontos alakok váltakozása → célforma mindig a felnőttnyelvitől eltérő,
különböző formákban realizálódik
 Kombinált forma → pontos alak és különböző hibázások együtt
 Felszíni megnyilvánulásában mindegyik típusú variabilitás instabilitást tükröz →
kognitív alakjuk eltérő lehet
 Nem elsajátított szegmentumok szavak közötti variabilitása → nemtagolt
(szóalapú) fonológiai reprezentációt tükröz
 Pontos és nem pontos megvalósulások → elsajátításban lévő célforma
stabilitásáról nyújt információt
 Szóvariabilitás → instabil lexikális reprezentációt, fonológiai kódolás
nehézségeit vagy transzkódolási nehézséget tükrözhet
 Nyelvi-kognitív szintű variabilitás a gyermeki beszéd fonetikai átírásával és
elemzésével feltárható
 Durvább fonetikai átírás → fonológiailag releváns tulajdonságok vizsgálata
 Finomabb fonetikai átírás → beszédhang nem kontrasztív, még észlelhető
fonetikai tulajdonságainak leírása
o Felismerésük tapasztalattól függ → több tényező befolyásolhatja a
beszéd lejegyzőjének észleletét
 Akusztikai jel tanulmányozása → hallási észlelést pontosító, megerősítő,
kiegészítő információk a beszédhang felismeréséhez
o A szóvariabilitás jelenségköre
 A szóvariabilitás mértékét kifejező mutatók
 Variabilitásmutató lehet viszonyszám vagy elemszám → viszonyítás alapja
lehet:
o Teljes beszédminta (variábilisan megvalósuló célszavak
száma/célszavak száma)
o Nem pontos megvalósulások mintája (variábilisan megvalósuló
célszavak száma/nem pontosan megvalósuló célszavak száma)
o Egy adott szó vonatkozásában
o Ingram → teljesszó-variabilitás arányának alkalmazása a szavak
variabilitása mértékének feltárásához
o Különböző fonetikai formák száma/ugyanazon szó összes
megvalósulásainak száma → kapott érték 0 és 1 közötti értéket vehet
fel (1=mindegyik szóalak különböző, 0=szó konzisztens produkciója)
 Alkalmazott variabilitásmutatók nem egyformán érzékenyek különböző
megvalósulási típusokra
o Leggyakrabban alkalmazott → ismételt produkció során adott válaszok
pontosság és variabilitás kombinációval való leírása
 Ismételt produkció során adott válasz lehet → konzisztensen
pontos, konzisztensen hibás, variábilis pontos válassza,
variábilis pontos válasz nélkül
 Szóvariabilitás mértékét befolyásoló tényezők
 Nyelven kívüli és nyelvi faktorok egyaránt befolyásolhatják a variabilitás
gyakoriságát

8
Komplex vizsga 1. 3. A magyar beszédhangok artikulációs osztályozása és elsajátításuk menete
o Nyelven kívüli (gyermekspecifikus) → (1) életkor, (2) nem, (3) nyelvi
fejlettség
 (1) Szóvariabilitás 1-4 éves kor között a fonológiai fejlődés
tipikus jelensége → életkorral csökken a variabilitás, egyre
pontosabbak lesznek a szavak
 Produkcióvariabilitás egy adott időszakban nőhet vagy
stagnálhat is → nem folyamatos csökkenésről van szó
 (2) Lányok beszédprodukciója kevésbé variábilis
 (3) Stabil vagy a fonológiai rendszerből még hiányzó
fonológiai formával jellemezhető szóalakok kevésbé
variábilisak, mint a kialakulóban lévő elemeket tartalmazók
 (3) Expresszív szókincs növekedésével csökken a variabilitás
o Nyelvi → (1) szóalak fonológiai és (2) lexikális tulajdonságai
 (1) Komplexebb szóalakok variábilisabbak
 (2) Sűrűbb lexikális szomszédsági viszonnyal rendelkező
szavak kevésbé variábilisak
 Ismerősség és gyakoriság
o Elsajátításnak időpontja és a fonotaktikai valószínűség nem
befolyásolja a variabilitást
o Szó gyakoriságával csökken a variabilitás
 Variabilitás a fejlődés motoros aspektusában
o A beszédmozgás variabilitásának vizsgálata
 Beszédszervi mozgás közvetlen tanulmányozása
 Kinematikai vizsgálat → beszédszervek mozgásának terjedelmét, a
legnagyobb terjedelem eléréséhez szükséges időt, a mozgás időtartamát vagy a
mozgás teljes nyomvonalát rögzítik
 Ultrahang → nyelvmozgás vizsgálata; nyelv elmozdulásának nagyságát a
nyelvkontúr adott pontjának két helyzete közötti távolságával mérik
 Akusztikai vizsgálatok → beszéd akusztikai jelben tetten érhető korrelátumainak
vizsgálata, beszédmozgás közvetett tanulmányozása
 Beszédhangok temporális tulajdonságai (időtartam, időszerkezet, zárhangok
VOT-ja) és formánszerkezet vizsgálata
 Formánsszerkezet → F1=állkapocs nyitásszöge, nyelv függőleges helyzete;
F2=nyelv vízszintes mozgása, ajakműködés
 Beszédmozgás-variabilitási mutatók
 Beszédszervi mozgás egy adott pontjára vonatkozó időbeli és térbeli
kinematikai vagy akusztikai paraméterek statisztikai mutatói → variációs
együttható, átlagos eltérés
 Mozgás teljes nyomvonalára vonatkozó, speciálisan megalkotott formulával
számolt variabilitási mutatók → amplitúdó- és idői információk
o A beszédmozgás variabilitását eredményező tényezők és fejlődési adatok
 Kranoifaciális struktúrák fejlődési változásából adódó biomechanikai tulajdonságok,
beszédmozgások kivitelezését kontrolláló neurális folyamatok fejlettsége,
beszédtempó, beszéd nyelvi/kognitív aspektusa → befolyásolhatják a mozgás
stabilitását
 Gyerekek artikulációs mozgása → variábilisabb a mozgás amplitúdója, gyorsasága,
időbeli koordinálása és mintázata, mint felnőtteknél
 Stabilitása 14-16 éves korra éri el a felnőttekre jellemző mértéket
9
Komplex vizsga 1. 3. A magyar beszédhangok artikulációs osztályozása és elsajátításuk menete
 Nemenkénti különbségek → nem zárható ki a biológiai mozgás szerepe a
mozgás stabilitásának vizsgálatában
 Beszédszervi mozgás
o Állkapocsmozgás feletti kontroll alakul ki leghamarabb (12 hónapos
korra stabil)
o Ajakmozgás 2 éves korra viszonylag stabil, 6 éves korig még fejlődik
o Nyelv feletti kontroll 11 éves korig változik
 Nyelvhát előbb stabilizálódik, mint a nyelvhegy
 Beszédhangok ejtéséhez nemcsak a szájüregi artikulációs szervek, hanem a beszéd
egyéb alrendszerei feletti kontroll megszerzése is szükséges
 Laringeális működés → hangszalagok nyitása-zárása feletti kontroll
gyermekkorban még nem felnőttszerű
 Egyes szervek feletti motoros kontroll
 Alsó-, felső ajak és állkapocs közötti funkcionális szinergia stabilitása
o Célmozgás kivitelezéséhez hozzájáruló artikulációs szervek is
változnak az életkorral → bilabiális hangok képzése kezdetben az alsó
állkapocs mozgásával, később az alsó ajakkal
 Beszédet megalapozó biológiai, fiziológiai, neurális tényezők mellett a beszédmozgás
stabilitását nyelvi-kognitív tényezők is befolyásolhatják
 Fonológiai elsajátítás nyelv-kognitív és motoros aspektusa közötti kapcsolat
 Mozgásmintázat variabilitása szignifikánsan csökken a kontraszt
elsajátításakor
o A gyermek beszédmozgása variábilisabb, mint a felnőtté
o Motoros szabályozás fejlődése → egyes beszédszervek működésének stabilitása nő
 Artikulációs szervek mozgása folyamatosan függetlenedik egymástól
 Beszéd különböző alrendszerei közötti koordináció finomodik
o Beszédmozgás 7-8 éves korra jelentősen stabilizálódik → 16 éves korra sem éri el a felnőttre
jellemző szintet
 De még felnőttkorban sem varibabilitásmentes a beszédmozgás
o Beszéd motoros aspektusának fejlődése → variabilitás csak korai életkorban tapasztalható
o Nyelvi-kognitív variabilitás a szegmentumrendszer kiépülésének kezdeti szakaszáig jellemző
(kb. 4 éves korig)
 A variabilitás magyarázó elvei
o A Dinamikus Rendszerek Elmélete (DRE)
 Fejlődési változásokat a viselkedés típusától függetlenül szemléli
 Olyan jelenségeket magyaráz meg, amelyek közösek a különböző fejlődési
területeken → viselkedés variabilitása (gyermeken belül és gyermekek között)
 Fejlődő organizmusok komplex rendszerek → multikauzalitás, önszerveződés
eredményekénti spontán keletkezés, nemlinearitás
 Több, egymásba ágyazott elemből épül fel → bármely elem változása a
rendszer átszerveződését, egy új szerveződési mód kialakulását
eredményezheti
 Viselkedés kialakulásának folyamatát fejlődés, stagnálás és regresszió jellemzi
 Rendszer stabilitása a variabilitás mértékében ragadható meg
 Stabil rendszer → nem rugalmas, kevésbé képes a változásra
 Gyermeki rendszer a felnőttekéhez képest instabilabb → új viselkedésmódok
megjelenését teszi lehetővé

10
Komplex vizsga 1. 3. A magyar beszédhangok artikulációs osztályozása és elsajátításuk menete
o A fonetikai/beszédmotoros szintű variabilitás magyarázata
 Beszédmozgás szabályozásának fejlődése → első években jelentős instabilitás
 DRE → ez lehetővé teszi a szegmentumok, szekvenciák kiejtését biztosító
egyre komplexebb mozgásmintázatok kialakulását
 Variabilitás mértéke új viselkedési mód megjelenése előtt megnő, majd a
mozgásmintázat stabilizálódik
 Felnőttre jellemző stabilitás → új produkciós mintázatok elsajátítása jóval nehezebb
 Pl. idegen nyelvek elsajátítása
o A nyelvi-kognitív variabilitás magyarázata
 Fonológia elsajátítására vonatkozó templátumalapú megközelítés → szavak
szegmentális fonológiai struktúrája nyelvspecifikus fonotaktikai templátumokban
reprezentálódik
 Szótagstruktúra és más magasabb szintű struktúrák
 Gyermeki teljesszó-alapú reprezentáció → fokozatosan halad a felnőttszerű lexikális
reprezentációs felé
 Beszéd több szinten elemezhető → beszédfeldolgozás is többszintű, hierarchikusan
felépített lépések sorozatából álló folyamat
 Feldolgozási formák → online és offline (elraktározott tudás) működések
 Online folyamatok kognitív erőforrásokat terhelnek → munkamemória,
figyelem

Atipikus fonológiai fejlődés és fonológiai folyamatok

 Anyanyelv szegmentális rendszerének elsajátítása → bejósolható hibák
o Közös jellemzői → hangosztályok, illetve a szóalak struktúráját érintő, a felnőttnyelvi
szóalaktól való szabályos eltérés (szóalak egyszerűsödése)
o Fonológiai folyamatok → magyarázza a beszéd hátterében álló mentális folyamatokat
o Hibázási mintázat feltárása → fonológiai rendszer egésze azonosítható
 Fonológiai folyamatok az egyszerűsítés mentén → 3 fő kategória
o Struktúraegyszerűsítő → fonológiai egység struktúráját érinti
o Rendszeregyszerűsítő → kontrasztrendszert egyszerűsíti
o Interakciós → korrekt realizációt az adott környezet hívja elő, és befolyásolja
 Gyermekek többsége 6-7 éves korára anyanyelve szegmentális fonológiai rendszerének alapjait
elsajátítja → fonémák, kapcsolódásuk szabályai
o Anyanyelvének megfelelő beszédhangok alkalmazása, a megfelelő szabályok szerint
o Felnőttnyelvi szóalakok használata
o Van, akinek tipikustól eltérő a nyelvfejlődése
 Nyelvi szerveződés két szintje → fonológiai rendszer + fonetikai realizációk közti kapcsolat
o 3 módon térhet el a tipikustól
 Szegmentumok nyelvi funkcióinak megfelelő használata, de nem megfelelő kiejtése
 Jelentős késés az elemkészlet kiépítettségében, elsajátított szegmentumok megfelelő
fonetikai realizációja
 Késés vagy deviancia a fonológiai rendszerben és fonetikai realizációkban
o Atipikus fonológiai fejlődés → általában a beszélt nyelvben megjelenő atipikus mintázat
 Atipikusan fejlődő fonológiai rendszer legfontosabb jellemzői

11
Komplex vizsga 1. 3. A magyar beszédhangok artikulációs osztályozása és elsajátításuk menete
o Tipikus folyamatok perzisztálása → korai fejlődésben jellemző egyszerűsítő folyamatok
megmaradása
o Kronológiai diszharmónia → néhány korábbi egyszerűsítő folyamat és a későbbi nyelvi
fejlődésre jellemző folyamat (vagy annak hiánya)
o Szokatlan vagy idioszinkretikus folyamatok → tipikus nyelvi fejlődésben ritkán előforduló,
vagy még nem dokumentált egyszerűsítési folyamatok
o Szisztematikus hangpreferencia → számos különböző szegmentum egyetlen adott
beszédhang formájában realizálódik
o Variabilitás a folyamathasználatban → A célszegmentumra irányuló folyamat kontextustól
függően jelen van (nem mindig) VAGY a célszegmentum realizációja hangkörnyezettől
függően különböző folyamatokkal írható le
 Fonológiai folyamatok → reduktív módok a felnőtt hangalakok leképzésére
o Gyermeki stratégiák, amellyel megpróbálják megközelíteni a felnőtti formákat
 Paradigmatikus → hang-hang megfeleltetésen alapuló helyettesítés
 Szintagmatikus → környezetileg motivált helyettesítés
o 1) Rendszeregyszerűsítő folyamatok → egy kontraszt hiányát vagy neutralizációját, a
rendszer komplexitásának egyszerűbb fokát eredményező folyamatok
 Környezetfüggetlen → gyermek a szegmentum-készletéből még hiányzó valamely
elemet egy már meglévő elemmel pótolja
Mássalhangzókat érintő típusok: Magánhangzókat érintő típusok:
 Zöngétlenítés: dob → top  Hátrahelyezés: tű → tú
 Előrehelyezés: nyak → nak; kés → kész  Nyitás: fül → föl
 Ploziválás (affrikáta helyett zárhang): csőr → tőr  Illabializálás: alma → álmá
 Lateralizálás: róka → lóka
 Approximálás: róka → jóka; labda → jabda


Környezettől és pozíciótól függetlenül jellemző, egy adott beszédhangot
következetesen ugyanaz a beszédhang képvisel
 Környezetfüggő zöngésedés
 Szó eleji obstruens zöngétlenítése: dal → tal (DE láda, kád korrekt)
 Szó végi obstruens zöngétlenítése: véd → vét (DE dal, láda korrekt)
o 2) Interakciós folyamatok → gyermek egy adott szegmentum realizációjára csak bizonyos
hangkörnyezetben nem képes; szegmentum már beépült a fonémarendszerébe, de a szóalak
struktúrája, a környező szegmentumok minősége befolyásolja a korrekt realizálódást
 Befolyásoló hatás lehet:
 Hangkörnyezet képzési helyre vonatkozó tulajdonsága: zivatar → zizatar
 Hangkörnyezet képzésmódra vonatkozó előírása: limonádé → limodádé
 Szegmentumpozíciók felcserélődésében megnyilvánuló hibázások: kanál →
kalán
o 3) Struktúraegyszerűsítő folyamatok → egyszerűsítés során a szóalak szerkezete válik a
felnőttnyelvinél egyszerűbbé
 Törlés: trón → tón; spenót → penót
 Betoldás: trón → torón
 Egyszerűsítő folyamatok kategóriái
o Atipikus nyelvfejlődésű gyermekek leggyakoribb hibázása a különböző formában előforduló
rendszeregyszerűsítés
o Gyakoribb az interakciós folyamatok megjelenése

12
Komplex vizsga 1. 3. A magyar beszédhangok artikulációs osztályozása és elsajátításuk menete
o Kb. 2 évvel fiatalabb tipikus nyelvfejlődésű gyermekekkel megegyező teljesítmény
 Nyelvfejlődés korábbi szakaszában járó gyermekek jellemző egyszerűsítési folyamatai a típusok
számát tekintve megegyeznek, minőségükben és bizonyos tekintetben az előfordulás gyakoriságában
eltérnek az atipikus nyelvfejlődési csoporttól
o Nem szerepel zöngétlenítés → előfordul a laterális aproximálása

13