Babeș-Bolyai Tudományegyetem

Pszichológia és Neveléstudományok Kar

Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézet
Neveléstudományok
Alapképzés
Óvoda- és Elemi Oktatás Pedagógiája

Bolyai Farkas gyermekképe és nevelési elvei

(Bolyai Farkas, Wikipédia)

Dátum: Név:
2023.11.27. Jére Anita
 Bolyai Farkas Bolyán született, 1775. február 9.-én, majd 81 évesen elhunyt
Marosvásárhelyen, 1856. november 20.-án. Sírhelye a Marosvásárhelyi Református
temetőben található. Tanulmányait a nagyenyedi református kollégiumban kezdte, ahol is
csodagyereknek nyilvánították a matematika és nyelvtanulás magasszintű eredményei miatt.
A középiskolát már Kolozsváron járta ki. Elszegényedett nagybirtokos családból
származott. 6 éves koráig az apja tanítása kezei alatt állt, ezután került csak állami iskolába.

Egy magyar, ismert matematikus, illetve polihisztor volt, habár kiemelkedő szinten
tanította és foglalkozott a matematikával, mégis számos egyéb dolog is foglalkoztatta.
Legfőképp ezek a művészetek vonzották őt: festészet, hegedülés, zenei dolgozatok írása,
színészettel való foglalkozás fiatalabb korában, majd verseket és színdarabokat fordított,
francia, angol és német nyelvű irodalmi munkákat. Sokak szerint vele kezdődött a
magyarországi matematikai kutatás története.

Farkas Bolyai sokat tett azért, hogy fia, János megkapja a megfelelő oktatást és
lehetőséget a matematika tanulmányozására. Ő maga is matematikai tehetséggel rendelkezett
és rengeteget segített Jánosnak a tanulásban. Bolyai Farkas különböző matematikai
problémákkal és geometriai témákkal foglalkozott élete során.

Élete

Bolyai Farkas élete és munkássága kevés részlettel maradt fenn, mivel fia, Bolyai
János élete és tudományos eredményei sokkal nagyobb figyelmet kaptak a matematika
világában. Így részletes életrajza nem áll rendelkezésre. Viszont van pár feljegyzés az életéről,
amiket úgy gondolom, hogy fontos megjegyezni.

Bolyai Farkas 1775-ben született Erdélyben, a család egy tehetős, nemesi házában.
Élete kezdetén a matematikába való szeretete már megmutatkozott, és szoros kapcsolatot
alakított ki a matematika tudományával. Farkas Bolyai a korabeli oktatási lehetőségek mellett
autodidakta módon is mélyedt a matematika világába. Fia, Bolyai János születése után Farkas
Bolyai számára fontos lett, hogy a fiát matematikailag is nevelje. Már korán észrevette fia
rendkívüli tehetségét és érdeklődését a matematika iránt. Ő volt az, aki elsőként felismerte
János zsenialitását ezen a téren, és kezdett el intenzíven foglalkozni a fiú matematikai
oktatásával és támogatásával. Farkas Bolyai és fia között szoros és együttműködő kapcsolat
alakult ki. Bár Bolyai Farkas saját matematikai munkásságáról kevés adat maradt fenn, közös
munkájuk, az apai támogatás és a tudományos diskurzusok hatása alatt János elképesztő
felfedezéseket tett a matematika terén. Annak érdekében, hogy fia a lehető legjobb
matematikus legyen, Farkas nagyon sok időt és energiát szánt János oktatásának és
nevelésének. Ez a szoros mentorálás és a matematikai gondolkodásra való ösztönzés hatalmas
hatással volt János fejlődésére és gondolkodásmódjára, nem mellesleg a kettejük közötti apa-
fia kapcsolatra is nagy hatást gyakorolt. Bolyai Farkas életének későbbi szakaszában, amikor
János már kiemelkedően teljesített a matematika terén, az apai támogatás és mentorálás
szerepe fokozatosan háttérbe szorult, és inkább a fia által elért sikerekre irányult a figyelem.

„Apám egy személyben volt pomológus, kertész borgazda, bororvos, betegeket

elektrizáló… mint kemencemester is országszerte híres, szinte minden múzsával
poligámiában élt,… belőle csaknem minden kitelt volna.“ (Bolyai János)

1781-től a nagyenyedi kollégiumban tanult, ahol kitűnt különleges tehetségével.

Rövid időn belül megtanult beszélni latinul, görögül, héberül, románul, később németül,
angolul, franciául és olaszul; kilencéves korában bármely témáról latin verset tudott
rögtönözni, ezek által hívhatjuk őt vérbeli polihisztornak, általános műveltséggel rendelkezett,
ami az akkori időszakban egy nemesi családból származó személy esetében nem volt ritka.
Könnyedén szorzott, osztott 13-14-jegyű számokat fejben, tudott belőlük négyzet- és
köbgyököt vonni – egy átlagember számára csaknem érthetetlen módon.
 Sokszor anyagi hiányban szenvedett, amiben hűséges barátja segített neki, Kemény
Simon. Ő volt a tanulótársa 1786-tól fogva Alsógáldrán, a bárói kastélyban. Itt 12 évesen a
báró gyermekének mentora lett. Bolyai és a gondjaira bízott ifjabb Kemény Simon hamarosan
Kolozsváron folytatták tanulmányaikat. Bolyai előbb Jénában időzött, itt filozófiai
előadásokra járt, majd beiratkozott a göttingeni egyetemre, ahol Gauss iskolatársaként és
Abraham Gotthelf Kästner tanítványaként két éven át matematikát tanult. Ezek az évek
meghatározónak bizonyultak az ifjú matematikus számára, ugyanis Gaussal a levelezés útján,
később egész életében jó barátságot ápolt, a göttingeni tapasztalatok nyomán pedig már
tanárként komoly módszertani váltást eszközölt az általa megismert tudományágak
oktatásában. 1799-ben tért vissza hazájába, ahol a Kemény család meghívta Kolozsvárra,
hogy az egyik fiú nevelője legyen. Kolozsváron ismerkedett meg Benkő József lányával,
Zsuzsannával, akivel 1801. szeptember 28-án kötöttek házasságot Kolozsváron. Első
gyermekük, János is itt született 1802. december 15-én. Életük során két közös gyerekre tettek
szert: János (1801), Anna (1804), aki sajnos két éves korában elhunyt. Egész életét a fia
nevelésére szentelte, szerette volna ha legalább olyan, vagy még nála jobban is értsen a
tudományokhoz és vigyázott, hogy a szellemi fejlődés ne menjen a testi rovására. Ennek
ellenére, anyagilag még mindig szűkölködtek a tanári fizetése miatt, amit kertészkedéssel
próbált pótolni. János taníttatásához ismerősök támogatására volt szükség. 1820-ban
megpályázta az erdélyi kamarai erdők jól jövedelmező főfelügyelői állását, de nem járt
sikerrel.

1821-ben, négy évnyi hosszú és keserves kínlódás után, felesége, Zsuzsanna meghalt.
1824-ben újra megnősült, a nála sokkal fiatalabb Somorjai Nagy Terézt vette feleségül, aki
egy marosvásárhelyi vaskereskedő lánya volt. Ebből a házasságából is két gyermeke született,
1826-ban Gergely, később egy Berta nevű kislány, aki nem élt sokáig. 1833-ban ismét
özvegységre jutott. Mondhatjuk, hogy nem volt túl sok szerencséje az életben ezen a téren.
Ebben az évben Bolyai Jánost betegsége miatt nyugdíjazták, így hazaköltözött egyedülálló
apjához, de csak egy évig bírtak együtt lakni. Külön költözésüket gyakori levélváltások
követték.

Bolyai Farkas 1851-ben, 76 évesen ment nyugdíjba, hátralevő éveit visszavonultságban

élte le. Nyolcvanéves korától az elmúlás gondolata foglalkoztatta és tudatosan készült rá.
Megírta végrendeletét, saját halotti jelentését és intézkedett temetéséről: azt kérte, hogy a
temetésén se pap, se gyászbeszéd ne legyen, sírja felé ne állítsanak síremléket, csak egy
almafát ültessenek. 1856. november 20-án, agyvérzésben hunyt el. Sajátos, fanyar humora
életének utolsó szakaszában sem hagyta el: végrendeletében hagyományozott mindenkinek
két órát, amit otthon hasznosan eltölthet, ahelyett, hogy őt kísérné ki a temetőbe.

Bolyai Farkas neve mindörökre összeforrt a matematika tudományával a jövő számára.

(Bolyai János- A turulmadár nyomán)

Munkássága

„Különösen ritka a többek között egy személyben mélyebb mathesisi és költészi

szellemet egyesülve látni; e részben is, mint sok egyébben, elég csodálkozásomra, alig van
párja atyámnak.” (Bolyai Farkas)

Pedagógusként arra törekedett, hogy az elméleti oktatást lehetőség szerint

összekapcsolja a gyakorlattal. Hozzáállására jellemző, hogy 1811-ben örömmel vállalkozott
az újonnan bevezetett mezőgazdasági és állatgyógyászati ismeretek tantárgy tanítására. Ezek
mellett fontosnak tartotta az elméleti értékek fokozatos érvényesítését.

Fő műve, a Tentamen (Marosvásárhely, 1832) a matematika alapjairól szóló

gondolatait tartalmazza, jelentősek új, korát megelőző megállapításai. Matematikai tárgyú
munkáit tankönyveknek szánta, amiben összefoglalja önálló felfedezéseit is.
 Nevelési elvei mai napig megmozgatják a társadalmat. Bolyai szerint kell tanítani, de
nem mindegy hogyan. Ha nem tanít az ember jól, gyakorlatiasan és közreműködően, akkor
inkább jobb ha abba is hagyja. Kis játékosságot kell becsempészni órákról órákra, amik
hozzájárulnak a későbbiekben a tananyag visszaemlékezésében. Illetve fő dolog azt nézni,
hogy ki mire való, vagyis, hogy kit milyen tudományág foglalkoztat, és hogyan tudna abban a
körben mozogni, fejlődni. Úgy vélte, ha a gyerekeket egyszerre több mindenre akarják a
tanárok megtanítani, abból nem előnyük, hanem inkább hátrányuk fog származni. A diákok
összezavarodnak a sokféle témakörtől, és nem, hogy mindent, hanem sőt, hogy semmit nem
fognak belőle megjegyezni, és elidegenülnek a tanulás gondolatától is. A gyerekeket
különféle technikákkal kell rávezetni arra, hogy akarjanak tanulni, ássák magukat mélyebben
bele azokba a dolgokba amik igazán foglalkoztatják őket. Ez a kulcsa mindennek. A tanulásra
való ösztönre nézve is a legjobb volna a dolgot magát szerettetni meg- tartja Bolyai Farkas.

Leghíresebb tanítványa saját fia, Bolyai János volt, aki megoldotta apja és a
geometria 2000 éves problémáját.

Bibliográfia:

-https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/MuMaTu-a-mult-magyar-tudosai-1/bolyai-
janos-BAB/bolyai-janos-eletutja-BB4/

-https://matekarcok.hu/bolyai-farkas/
-https://adatbank.ro/html/alcim_pdf13562.pdf

-http://real-eod.mtak.hu/7565/1/Statisztika \ _2017 nov anket kötet 264_277 Kantorne Varga

T.pdf

-https://www.e-nepujsag.ro/articles/bolyai-farkas-polihisztor-ezermesterre-eml%C3%A9kez
%C3%BCnk-1#

-https://turul.info/napok/bolyaifarkas

-https://www.telekiteka.ro/bolyai-farkas