A Kádár-korszak

politikai sajátosságai és társadalmi vonásai

Politikai rendszere
Az 1956-os forradalomban a sztálinista Rákosi-rendszer belebukott. A külpolitikai helyzet nem
változott: a Varsói Szerződés katonai együttműködésre, a KGST gazdasági együttműködésre kötelezte
hazánkat a szocialista országokkal. 1956-89-ig tartó Kádár-korszakban is összefonódott a párt és az
állami vezetés: a politika meghatározója az MSZMP főtitkára, Kádár János volt.

Továbbra is a pártállami diktatúra működött. -> Nem tartottak szabad választásokat, és csak a párt
irányítása alatt álló ifjúsági és társadalmi szervezetek működhettek. Az országgyűlés szerepe formális
volt, hiszen a döntések a párt központi vezetőségében születtek. Az alapvető szabadságjogok sem
érvényesülhettek. -> Nem volt szólásszabadság, a sajtót és a művészeti életet a „három T” elve
szerint cenzúráztak, az egyházakat állami ellenőrzés alatt tartották, korlátozták a külföldi utazásokat.

Kádár azonban enyhítette a diktatúrán. 1963-ban amnesztiában részesítette a 1956-os elitélteket.

Mindenkit a rendszer támogatójának tekintett, aki nem fejtett ki nyílt ellenállást és eltűrte a
politikailag semleges viselkedést. -> Rékosi-rendszer megfordítva. A Rákosi-korszaktól való
elhatárolódást tükrözte az 1957-ben bevezetett új címer, amely a nemzetközi kommunista szimbolika
mellett a nemzeti jelleget is hangsúlyozta. A propaganda szerint a szocialista hazafiságot jelképezte,
ez azonban továbbra sem jelentette a nemzeti ügyek képviseletét, pl. a függetlenség biztosítását vagy
a határon túli magyar közösségek támogatását.

Nagyobb ipari városokban panel lakótelepeket építettek, így 1960-70-es években javultak a
társadalmi mobilitás lehetőségei. A növekedő jövedelmekkel nőtt a tartós fogyasztási cikkek (hűtő,
mosógép, tévé). Az állam minden eszközzel igyekezett magas szinten tartani az életszínvonalat. ->
M.O. lett a „legvidámabb barakk” a gulyáskommunizmus országa. A gazdaságra jellemző volt a
hiánygazdaság. -> szűkős választék vagy gyenge minőségű áru állt a fogyasztók rendelkezésére.

Kádár tanulva az 1956-os forradalomból konszolidációra, a rendszer tömegekkel való elfogadtatására

törekedett. Ennek eszköze volt az 1960-as években megkezdett életszínvonal-politika, ami
szükségtelenné tette a nyílt terrort. A többi szocialista országtól eltérően személyi kultusz sem volt. ->
ezért szokták a Kádár-korszakot „puha diktatúrának” nevezni. Aki azonban szembeszállt a
hatalommal. A rendszer „ellenségeit” -> főleg értelmiségeket pl. azzal büntették, hogy nem kaptak
munkát, legalább is nem a képességeiknek és képzettségüknek megfelelőt. Az ÁVH-t nem szervezték
újjá, de besúgóhálózatot működtettek, a „belső ellenség” felderítésére létrehozták a III/III-as
ügyosztályt és az ellenzékieket folyamatosan megfigyelték.

Kádár az 1956-os eseményekből tanulva, leállította az erőltetett, észszerűtlen nagyberuházásokat. Így

több forrás jutott a lakásépítés és a könnyűipar támogatására, a fogyasztás növelésére. Az új
termelőszövetkezetek nagyobb gazdasági szabadságot kaptak és a parasztok a háztáji gazdaságban
megtermelt fölösleget maguk értékesíthették. -> javultak a termelési eredmények és megszűnt az
élelmiszerhiány. Növekvő jövedelmek mellett egyre több háztartásban volt már televízió, hűtőgép és
mosógép. Az urbanizáció és a tartós fogyasztási cikkek elterjedésével jelentősen javította az
életszínvonalat. Javult az iskolázottság és elterjedt az üdülés szokása -> hétvégi házak építése.
1968. Új gazdasági mechanizmus bevezetése: A reform célja az egyéni kezdeményezés ösztönzése, a
bürokratikus tervutasításos rendszer lebontása volt. Az állam gazdasági szabályozók (árak, bérek,
hitelek) révén avatkozott be. Jobb teljesítményt magasabb bérrel ismerték el, az árakat közelítették a
szabadpiaci viszonyokhoz. Az alapvető élelmiszereknek (hús, kenyér, tej stb.) ára fix volt az import
fogyasztási cikkek (kávé, tea stb.) nagy része szabadáras lett. -> az így kialakított rendszert nevezték
szocialista piacnak. A reform belpolitikai okokból is lefékeződött, 1972 februárjában Moszkvában
állították le.

1973-as olajrobbanást visszaesés követte a világgazdaságban -> szűkült a termelés, energiaárak

emelkedtek, a mezőgazdasági árak csökkentek. Romlott a magyar termékek cserearánya,
megkezdődött a gazdaság hanyatlása. Fekete János vezetésével új gazdaságpolitikát dolgoztak ki,
beléptek a nemzetközi pénzügyi intézményekbe, így olcsó hitelhez jutott. Egy ideig sikerült sz
életszínvonalat kölcsönökkel szinten tartani, M.O. lett a „legvidámabb barakk”, a
gulyáskommunizmus országa. 1970-ben a hibás pénzügyi döntések és romló világgazdasági feltételek
miatt megkezdődött az eladósodás, megugrott az infláció.