Csehov, Bánat

Fogalmazásomban Csehov, Bánat című novelláját szeretném a mára már megszokott

módszerekkel röviden elemezni. Úgy, mint bevezetés, bonyodalom, kibontakozás, tetőpont és
megoldás. Mint oly sok más Csehov novella, ez is élethűen és fájdalmasan morbid módon írja
le az orosz társadalom mindennapi élet nyomorúságát. Ez az 1885-ben keletkezett mű realista
ábrázolást tár elénk, humor, melankólia, művészi ambíció és halál között ötvözésével. Csehov
Bánatában a kétségbeesés, a küzdelem, a bűntudat, a kegyetlenség, a remény, a veszteség és
az önsajnálat a téma. A történetet harmadik személyben meséli el egy névtelen elbeszélő, és
már a történet elején világossá válik az olvasó számára, hogy Csehov a kétségbeesés témáját
járja körül.
Bevezetésben megismerjük a főszereplőnket, Grigorij Petrovot. Nagy muzsikus és
mesterembernek számított esztergályosként, amíg el nem érte a baj. Feleségét igyekszik
kórházba szállítani szánon, amit nyegle paripája húz. Közel 30 kilométert kell megtennie az
orvosig, Pavel Ivanicsig, szörnyű úti körülmények között. Hideg szél az arcukba süvít, a hó
pedig oly módon szakad, hogy már ködöt képez az ember szeme előtt. Gebécske lova alig
tudja magát vonszolni, nem, hogy két embert egy szánon. Petrov miközben lovát próbálja
unszolni gyorsabb haladás érdekében, feleségét, Matrjonát is csitítja fájdalmai ellenére. Tudja,
hogy csak az mentheti meg feleségét, ha időben el tudja juttatni a kórházba. A szerző a
helyszínt, tőbbek között az időjárást arra használja, hogy rávilágítson az olvasó számára,
milyen küzdelmekkel kell szembenéznie Grigorijnak. Ha valami, akkor az időjárás megfelel
annak a kétségbeesésnek, amit a főszereplő érez. Az elején végig Matrjonához beszél, előre
vetíti feleségének, szerinte mi fog történni, mikor megérkeznek a célállomásra. Petrov úgy
véli, Pavel mérges lesz rájuk és nem akarja majd ellátni feleségét, de Petrov megpróbálja
behízelegni magát a doktornál, ami miatt Pavelnek megesik majd rajtuk a szíve és enyhíti
Matrjona fájdalmait. Újabb és újabb válaszokat talál ki a még meg nem történt
kérdésekre/eseményekre, ezzel próbálja csillapítani félelmét a beláthatatlan jövő miatt.
Belelátunk abba, milyen problémával küzd Grigorij – nem csak, hogy semmirekellő, még
iszákos is. Gondolatai össze-vissza cikáznak, nem tudja a végkimenetelét felesége
állapotának, vissza is emlékszik arra a napra, amikor ráeszmélt: valami nincs rendben
feleségével.
Előző este amint részegen betette a lábát a házba, feleségét szidta. Megtudjuk, hogy
Grigorij már számtalanszor bántalmazta feleségét, nem csak szavakkal, hanem fizikálisan is.
Kiemeli, hogy amikor iszik, senki másra nem gondol, csak magára, és a házassága alatt végig
az alkohol „édes” társaságát kereste. Petrov onnan tudta, hogy valami nem stimmel
feleségével, hogy a reakcióját leste. Másképp viselkedett, nem elkínzottan nézett urára, hanem
mereven, mint ahogy a haldoklók szoktak. Petrov kölcsön kérte szomszédja lovát és útnak
indult feleségével, hogy Pavel „visszaadja neki régi pillantását”. Ezzel zárul a bonyodalmi
rész.
A cselekmény kibontakozása, amikor Grigorij kérdésekkel bombázza Matrjovnát, de ő
nem válaszol neki. Megfenegeti, hogyha tüstént nem válaszol neki, visszaviszi őt házukba,
nem gyógyíttatja meg az orvossal. Ám Matrjovna nem felel továbbra sem, így Grigorij
hátrafordul. Az első, ami feltűnik neki, hogy az asszony arcán nem olvadt el a hó, és ami
rosszabb – holtsápadt. Azon nyomban vissza is fordul, nem akarja felfogni, mi történt. Szidja
az asszonyt, majd leereszti lovának gyeplőjét és hátra nyúlva megfogja felesége jéghideg
kezét. Már nem él.
Ezután Grigorij összeomlik. Itt látjuk igazán Grigorij bűntudatát, amiért megannyiszor
megverte kései feleségét. Az is elképzelhető, hogy Grigorijt elönti az önsajnálat, miközben
Pavel rendelője felé hajtja a szekeret. Akkor történt meg a visszafordíthatatlan baj, mikor
ráeszmélt, nem tud felesége nélkül élni. Igaz, abban reménykedik, hogy Matrjona
meggyógyulhat, azonban az elbeszélő Grigorij bizonytalanságát közvetíti az olvasó felé.
Holott az ember azt várná, hogy teljesen Matrjonára koncentrál. Grigorij még akkor sem viszi
el őt Pavel rendelőjébe, amikor Matrjona meghal. Sír-rí, miközben visszafordítja lovát, hogy
el tudja temetni feleségét. Visszaemlékszik a szép időkre, amíg még fiatalok voltak. Mint
kiderül, Matrjonát csak azért adták feleségül Grigorijnak, mert úgy hitték, egyszer még nagy
lesz a szakmájában. Ám a lakodalmon úgy leitta magát, hogy megmaradt eme rossz szokása,
onnantól kezdve negyven évig rosszul bánt Matrjovnával. Annyira elmerült az
önsanyargatásban, hogy megint megfordította a lovat. ütlegeli, hajtson gyorsabban. Végig azt
mantrázza magában, hogy szeretné újrakezdeni az életét. A cselekmény tetőpontjának végén a
ló megáll egy ház előtt, ahol Petrov ki akar szállni a szánból, de ereje elhagyja, mély álomba
szenderedik.
A történet megoldása mondhatni elég morbid. A főhős felébred, a kórházban találja
magát. Csak a ló ösztönének köszönheti Grigorij, hogy végül Pavel rendelőjében kötött ki.
Petrov amint megpillantja Pavel Ivanicsot, fel akar ugrani ágyából, de valami visszatartja.
Amputálni kellett Petrov végtagjait.
Ami Matrjónát illeti, nem halljuk hangját közvetlenül a történetben, olyan, mint egy
néma film szereplője. Fontos megjegyezni, hogy a halála előtt végig hallgatott. A szerző ezzel
arra is utalhatott, hogy Matrjonának azért nincs hangja, mert abban az időben a társadalom
patriarchális volt, a nők véleménye (hangja) nem számított.
A történetben felfedezhető némi szimbolizmus is. A ló ugyanúgy verésnek van kitéve
Grigorij által, akárcsak néhai felesége. Ennek ellenére, Grigorij eléri célját, eljut a rendelőbe.
A főhős végtagjainak elvesztése tükrözheti azt a veszteséget, amelyet Matrjona halála miatt
érez, de az is lehet, hogy most, Matrjona meghalt, Grigorij csak magára gondol. Pavel jelentős
szereplő, mivel ő jelenti a reményt Grigorij számára. A reményt, hogy talán segíthet vagy
megmentheti Matrjonát. Petrov és Pavel kapcsolata azért is érdekes, mert Pavel látja Grigorijt
annak, aki valójában, egy részeges, semmirekellő ember, aki fizikailag bántalmazta feleségét
élete során. Továbbá a hó másik szimbolikája lehet az is, hogy ahogyan a hó megnehezíti
Grigorij számára, hogy lásson maga elé, az alkohol az ő ítélőképességét is elhomályosította. A
Matrjonával kötött házasságától kezdve egészen a lány haláláig. Grigorij nemcsak
Matrjonával, hanem az alkohollal is visszaélt.
Összegezvén, Grigorijnak igazságot szolgáltattak. A Matrjonával töltött negyven év
alatt kegyetlenül viselkedett vele, verte őt. Most, hogy elveszítette a végtagjait, Grigorij
halálra lett ítélve, és Pavel nem tesz/tud érte semmit tenni. Kemény lecke ez Grigorij számára.
Az ember nem élheti le az életét úgy, hogy kegyetlenül bánik másokkal, anélkül, hogy ne
lenne némi visszaütése, és ez nagyon is így van a történetben. Grigorijnak azonban van egy
megváltó tulajdonsága, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, mégpedig az, hogy
megpróbált segítséget szerezni Matrjonának. Ennek indítékai bizonytalanok lehetnek, de tény,
hogy Grigorij életében egyszer az életben helyesen cselekedett.