1.

A nyelvi késés jelenségköre és logopédiai ellátása

Fehérné K. Zs., Kas B., & Sósné P. M. (2019). Szempontok a nyelv-és beszédfejlődési zavarok szűréséhez és állapotmegismeréséhez. In Csepregi
A. (szerk.) Ajánlások a fejlődési zavarok és az érzékszervi fogyatékosságok szűréséhez, állapot-megismeréséhez. Budapest: Családbarát Ország
Nonprofit Kft.
Hajtó Krisztina, Major Zsolt Balázs, Sósné Pintye Mária Tóth Anikó (2012) “Őrzők a strázsán” 1. kötet. Tanácsadás a gyermekek optimális
pszichomotoros fejlődésének támogatása érdekében. Országos Tisztiorvosi hivatal, Budapest (csak a beszéd- és nyelvi fejlődéssel kapcsolatos
alfejezetek)
Lukács Ágnes, Kas Bence (2011) Érts és értesd meg magad! - A nyelvi fejlődés folyamata és elmaradásai. In: Danis Ildikó, Farkas Mária, Herczog
Mária, Szilvási Léna (szerk.) Biztos Kezdet II. A koragyermekkori fejlődés természete - fejlődési lépések és kihívások. Nemzeti Család- és
szociálpolitikai Intézet Budapest, 180-225. Kas, B., Lőrik, J., & Bertalan, R. F. (2017). A korai nyelvi‐kommunikációs fejlettség új mérőeszköze, a
MacArthur‐Bates Kommunikatív Fejlődési Adattár 3.(KOFA–3) alapjai és gyakorlati alkalmazási lehetőségei. LOGOPÉDIA, 2(1), 41-56. Kas B.,
Lőrik J., Sz. Vékony A., K. Kasziba H. (2010). A korai nyelvi fejlődés új vizsgálóeszköze, a MacArthur-Bates Kommunikatív Fejlődési Adattár
(KOFA) bemutatása és validitási vizsgálata. Gyógypedagógiai Szemle, 38, 114-125.
GEREBENNÉ V. K.: Korai Fejlesztés a logopédiában. Főiskolai jegyzet. Több kiadásban.

I. VARIANCIA A KORAI NYELVI FEJLŐDÉSBEN

- egy gyermek nyelvi fejlődése eltérhet a tipikustól
- kérdés, hogy mekkora az az eltérés, ami már nem tekinthető tipikusnak, hanem beavatkozást igényel
- a nyelvi fejlődés elmaradásának minél korábbi felismerése alapvető fontosságú
- 24 hónapos kor alatt nagyfokú variancia a fejlődésben, az egyéni eltérések miatt nehéz bejósolni a
fejlődési kimenetelt  tipikus? atipikus?
- ezen belül időbeli késés (mennyiségi elmaradás) vagy deviáns fejlődési folyamat (minőségi eltérés)?

II. A NYELVI KÉSÉS FOGALMA, MEGNYILVÁNULÁSI FORMÁI, TIPIKUS KÖVETKEZMÉNYEI

Fogalma:
BNO-10 (1998):
- F80-F89 – Pszichés fejlődés zavarai – specifikus beszéd-, nyelvfejlődési zavarok
- diszkrepancia-elvet alkalmaz: a nyelvi fejlődés folyamatának normálistól való eltérése az elsődleges kritérium
„Olyan zavarok, melyekben a nyelvelsajátítás normál folyamatai már a korai életszakaszban zavart szenvednek; a
zavar nem tulajdonítható közvetlenül neurológiai vagy beszédszervi anomáliáknak, érzékszervi károsodásnak,
mentális retardációnak vagy környezeti okoknak.”
DSM-IV (1994)
- kommunikációs zavarok alá sorolja
- diszkrepancia-elvet alkalmaz: a nyelvi képesség általános kognitív fejlettségtől való elmaradását tartja az
elsődleges kritériumnak
DSM-V (2013):
- kommunikációs zavarok alá sorolja
- kevésbé hangsúlyos a diszkrepancia-elv: eltűnik a ’specifikus’ jelző
- Nyelvi zavar a nyelv elsajátításának és használatának különböző modalitásokban (beszéd, írás, jelnyelv v.
egyéb) a fejlődés korai szakaszától tartósan megnyilvánuló nehézsége, amelynek hátterében beszédértési
és/vagy produkciós zavarok húzódnak meg;
- fő tünetei az alacsony receptív és expresszív szókincs, korlátozott grammatika (morfológiai és/vagy
szintaktikai zavarok) illetve zavarok a társalgási képességekben;
- a nyelvi képességek számottevően és mennyiségileg meghatározhatóan elmaradnak az életkor alapján
elvárttól, korlátozzák a hatékony kommunikációt, társas részvételt, iskolai teljesítményt vagy a
foglalkozásbeli teljesítményt;
- kizáró kritérium, hogy nem tulajdonítható hallás- v. más szenzoros sérülésnek, motoros működészavarnak
v. egyéb egészségi, idegrendszeri állapotnak és nem magyarázható intellektuális képességzavarral.

1
Megjelenhet másodlagos nyelvi zavarként (IKZ, látás, hallás, egyéb), vagy specifikusan, anélkül, hogy ezt a deficitet
neurológiai, szenzoros, kognitív vagy társas-érzelmi problémák megmagyaráznák.
BNO-10 és DSM-IV nyelvspecifikus zavarról beszélnek, a DSM-V nem hangsúlyozza a zavar nyelvspecifikus voltát,
mivel az elmaradás nem korlátozódik a nyelvi képességekre, és nem független a kognitív, percepciós és mozgásos
képességek szintjétől  IKZ vagy egyéb szenzoros/motoros sérülés esetén is megállapítható

NYELVI KÉSÉS kritériumai (Rescorla – late talker):

- 24 hónapos korában mért expresszív szókincse 50 szónál kevesebb
- vagy még nem használ többszavas közléseket
- a szókincs és a nyelvtani fejlettsége 18 hónapos korban átlagosnak tekintett szintjét várja el minimumként
- 2 évesen a gyermekek 15-25 %-át érinti (máshol 18%)
- 3 éves korban 10-20%-nál várható nyelvi késés
- 50 %-uk kb. 3-4 éves korra felzárkózik
- a másik 50 %-nak súlyosabbak az eltéréseik, ők nem tudnak segítség nélkül felzárkózni
- nyelvi késés többféle fejlődési zavar jele lehet (nyelvi zavar, ASD, IKZ, hallássérülés)
- kiemelten fontos diagnosztikai kérdés a nyelvi zavar súlyosabb formáinak előrejelzése, korai szűrése és a
lehető legkorábbi életkorban elkezdett fejlesztés
- a gyermek segítséggel felzárkózhat, de lehet, hogy sosem éri el a tipikusnak tekintett felnőtt nyelvi szintet

Későbbi nyelvi fejlődés legstabilabb előrejelzői (Weismer):

- szocioökonómiai státusz (SES)
- csecsemőkori gagyogás minősége
- korai expresszív szókincs szintje
- szimbolikus és kommunikatív gesztusok használata

Megnyilvánulásai:
Leonard: öt mód a NYFZ-t mutató gyerekek különbözőségére a nyelvileg a normális fejlődésűekhez képest
1. egyszerű késés
2. késés „platóval”: olyan megkésett fejlődés, amely nem zárkózik fel az életkornak megfelelő szintre
3. profilbeli eltérés, amelynél az egyes nyelvi szintek, jegyek fejlettségi viszonya a tipikustól eltérő
fejlődési profilt mutat
4. abnormális hibagyakoriság: olyan hibák nagyszámú jelenléte, amelyek a tipikus fejlődésben is
megvannak, de sokkal kisebb mennyiségben
5. minőségi eltérés („deviáns nyelvhasználat”): tipikus fejlődésben nem tapasztalható hibák
előfordulása
- a minőségileg eltérő folyamatokat könnyebb azonosítani
- bizonyos nyelvekben (angol, német) sikerült minőségi nyelvizavar-markereket azonosítani (a tipikus fejlődésre
nem jellemző jellegű vagy gyakoriságú hibák), az ezekre fókuszáló szűrőeljárások hatékonyak a nyelvi zavart
mutató gyermekeknél
- a magyarban még nem azonosítottak egyértelműen nyelvi zavarra utaló, jellegzetes minőségi markereket 
nagy jelentősége van a mennyiségi kritériumok alapján történő szelekciónak

Tipikus következményei:
NYELVI ZAVAR:
- a beszélt, írott és egyéb szimbólumrendszerek használatának és megértésének elmaradása (ASHA 1993).
- lehet elsődleges vagy másodlagos, amikor megjelenhet idegrendszeri fejlődési és szerzett zavarokhoz
kapcsolódóan, ezek ismert okokkal összefüggő megkülönböztetett állapotok, pl. ASD, IKZ, perinatális
agysérülés

2
NYELVFEJLŐDÉSI ZAVAR:
- ezt a terminust a fenti megkülönböztetett állapotokhoz nem kapcsolható nyelvi zavarok esetében
alkalmazzuk
- BNO-DSM kompatibilis, így alkalmazható a normál és azon belül az alacsony, 70-85 IQ közötti tartományban is
- diagnózisa csak 4 éves kortól állapítható meg
- erre az életkorra választható el világosan, hogy átmeneti fejlődési egyenetlenségről vagy tartós fejlődési
zavarról van-e szó
- 5 éves korban 7%, fiú-lány 2:1 az incidencia
- tüneti képe:
 a nyelvi fejlődés már a korai életszakaszokban eltér a tipikustól:
o első szavak kiejtése kb. 3 évvel később
o lassan gyarapszik a szókincsük, végig életkori átlag alatt marad
o kevesebb igével és főnévvel gazdálkodnak, melléknevek, határozószók csak elvétve
o mentális lexikon aktivizálása nehezített: szótalálási nehézség spontán beszédben és
megnevezési tesztekben is
 kifejező beszédük alacsony nyelvtani komplexitást mutat, gyakran diszgrammatikus mondatokban
beszélnek – azokból tőmondatokat, hiányos szerkezeteket kreálnak
 átlagosan másfél évvel később jelennek meg a 2 vagy több szavas kombinációk, a produktív
morfológia és a toldalékhasználat  a morfoszintaxis erősen érintett
 fonológiai feldolgozásban és produkcióban elmaradnak
o a szavak hangalakjának hallás utáni feldolgozása és emlékezetben tartása nehezített 
nehezített szótanulás és a hangzó beszéd megértése
o expresszív beszédben fonológiai egyszerűsítési folyamatok  rontják az érthetőséget
o hátráltatott társas kommunikáció

- NYFZ-hez tipikusan társulnak kognitív, szenzomotoros és viselkedészavarok, módosítva a tüneti képet, de az

oki viszony nem tisztázott
- NYFZ hátterében ismerünk kockázati tényezőket, melyekkel statisztikai kapcsolat kimutatható, de az oki
viszony nem tisztázott
- nyelvi zavar tüneti csoportosítása több szempontból lehetséges: receptív vagy expresszív
- az expresszív mindig sérül a nyelvi zavarban, de nem mindig társul hozzá beszédértési elmaradás
- az érintett nyelvi szintek alapján:
 fonológiai – beszédhang feldolgozás vagy használat
 lexikai – szókincs
 szemantikai – jelentésben megmutatkozó
 morfoszintaktikai – nyelvtani
 pragmatikai – nyelvhasználat, a beszélő szándékának félreértése, figyelmen kívül hagyása, humor és
metaforák gyenge értése, társalgási konvenciók be nem tartása, kommunikáció egyoldalúsága
 + szótalálás, társalgás, verbális tanulás, verbális emlékezet is érintett
- alapvető probléma a diagnosztikában, hogy rejtett fejlődési zavar: nincsenek külső fizikai jelei, nincs genetikai
ok, szülőknek sem mindig tűnik fel
- szókinccsel, mondatalkotással és mondatértéssel kapcsolatban kevésbé egyértelműek az elvárások vs.
beszédhanghibák
- a receptív nyelvi zavarok prognózisa rosszabb az expresszívnél

Ellátás szükségletek alapján (szükséglet alapú terminológia)

- nyelvi késés 2-4 év, cél a nyelvi kommunikáció beindítása, facilitálása, a NYFZ megelőzése

3
 - nyelvi zavar/nyelvfejlődési zavar 4 éves kortól, cél a nyelvi kommunikáció facilitálása, az írott nyelvi zavarok
megelőzése
- írott nyelvi zavarok 7 éves kortól, cél a beszélt és írott nyelvi fejlődés facilitálása, másodlagos
korlátozottságok megelőzése

A NYFZ hosszabb távú következményei

- a nyelvi zavar tartós, az érintett gyermekek fejlődését hosszú távon befolyásolja
- a nem időben felismert zavarra másodlagos fejlődési problémák épülnek rá: súlyos beilleszkedési,
magatartási és tanulási zavarok
- akadályozza a gyermeket az értő olvasás elsajátításában, ami a verbális tanulás elsődleges módja  kudarcok
- az értő olvasás elsődleges előfeltétele a jó szintű receptív nyelvi készség, melynek összetevői a szókincs, a
nyelvtani képesség és a verbális emlékezet
- további rakódó problémák: ismereti szint gyengesége, tanulási motiváció csökkenése, iskolai környezetben a
figyelem és magatartás problémái
- figyelem és/vagy magatartászavar gyanújával pszichiátriai rendelésre kerülő 4-12 éves gyerekek 34%-nál
azonosítható nyelvi zavar
- tinédzserkori problémák: verbális tanulási zavarok, figyelemzavarok, beilleszkedési zavarok
- időben megkezdett fejlesztés mellett, csak artikulációs vagy beszédfolyamatossági hibákkal ezek nem
jelentkeznek
- a receptív nyelvi zavarok prognózisa rosszabb az expresszívnél  gyakori kimenet a sikertelen érettségi,
alacsonyabb szintű pályaválasztási lehetőségek (fizikai munka)
- az ép intellektusú gyerekeket súlyosan hátráltatja a nyelvi képességek zavara az ismeretszerzésben és az
intellektuális készségek fejlesztésében, a komplex tüneti kép idővel súlyosbodik, a nonverbális IQ csökkenhet
vagy fluktuálhat
- az életkilátások súlyosan befolyásoltak
- korai felismeréssel a megfelelő ellátással ez megelőzhető, de legalábbis mérsékelhető

III. A KORAI NYELVFEJLŐDÉSI SZŰRÉS ÉS VIZSGÁLATOK

1. Szűrés
- a nyelvi elmaradást mutató gyermekek azonosítása
- szintjei:
a. korai szakaszban a nyelvi késésre
 ha jól működik, minden nyelvi zavar szempontjából veszélyeztett gyermek azonosítható
 2 éves gyermekek esetében a védőnői hálózatban az életkorhoz kapcsolódó státuszfelméréshez kötötten
 3 éves gyermekek esetében az óvodai logopédiai ellátásért felelős pedagógiai szakszolgálatok működési
körében
 a védőnői hálózat nem megfelelően érzékeny, sok múlik a szülők felkészültségén
b. óvodáskorban a nyelvi zavarra és az írott nyelvi zavarok kockázatára
 15/2013. (II. 26.) EMMI rendelet, melyet az 53/2016 (XII. 29) módosítottak, kötelezővé tette a nyelvi
fejlettség – receptív és expresszív – szűrését 3 éves korban a logopédiai ellátásban (a korábbi 5 éves kori
szűrés helyett)
c. kisiskolás korban az írott nyelvi zavarokra

- nehéz a 2 éves gyermek tesztszerű felmérése, logopédiai szaktudást és speciális eszközöket igényel → legyen
gyorsan felvehető, költséghatékony és minél objektívebb
- ezért a korai nyelvfejlődési diagnosztikában bevezetik a szülői kérdőíven alapuló módszereket

4
MacArthur-Bates Communicative Development Inventory (CDI) – ennek magyar változata: KOFA – Kommunikációs
Fejlődési Adattár
- szülői megkérdezésen alapuló kérdőív az első nonverbális megnyilatkozásoktól a nyelvtan használatának
kezdetéig
- kereszt-, illetve hosszmetszeti adatgyűjtés tipikus fejlődésű 8-48 hónapos korú vagy ennél idősebb, fejlődési
zavarokat mutató gyerekek körében,
- ezen belül a szókincs, a nyelvtani morfémák elsajátítását és bizonyos hibázásokat vizsgáljunk,
- megállapítható, hogy egy adott gyermek veszélyeztetett-e a nyelvfejlődési zavar szempontjából,
- amennyiben nyelvi fejlesztésre van szüksége, milyen szinten érdemes kezdeni a munkát,
- felmérjük a nyelvi fejlesztés eredményességét,
- kutatások számára kiszűrjük, illetve kiválasszuk a különböző nyelvi szinten levő gyerekeket
- megvizsgáljuk a nyelvfejlődést befolyásoló különböző tényezők hatását is
- megbízható
 csak a jelenben ténylegesen megjelenő viselkedésre irányul
 felmérésen, nem felidézésen alapul
- vélt hátrány:
 a szülők nem szakképzett megfigyelők
 szülői büszkeség vagy szégyenlősség torz válaszokat szülhet
- elemei:
 KOFA-1 – Szavak és gesztusok: 1 éves kor körüli (8-16 hó)
o teljes szókincs, korai megértés, nem verbális kommunikáció, szimbolikus tevékenység, nyelvtani
fejlettség felmérésére
 KOFA-2 – Szavak és mondatok: 2 éves kor (16-30 hó)
o teljes szókincs, korai megértés, nem verbális kommunikáció, szimbolikus tevékenység, nyelvtani
fejlettség felmérésére (mondatalkotás és nyelvtani morfémák)
o 50 szavas szókincs és többszavas megnyilvánulások megjelenésére vonatkozó kritériumok
teljesülése
o validitási vizsgálatok szerint a szülők többsége megbízható, érvényes adatokat szolgáltat
o a „B” részben ragozott szavak, a „C” részben szóvégződések jelölésén keresztül a rendhagyó
alakok, tőváltozatok és illesztett morfémák helyes vagy helytelen használatára deríthet fényt
 KOFA-3: 3 éves kor (24-48 hó)
o rövidebb, fókuszált szűrőeljárás
o adaptálás során figyelembe kellett venni és elővizsgálatokat végezni
 kulturális különbségek: játékszerek, környezeti tárgyak, étkezési szokásos, ételnevek
 angol és magyar nyelv strukturális eltérései, nyelvspecifikus hibázások, szókincs
összetétele, nyelvtani fejlettség területei
o 30-36 hónapos gyerekek társalgási és elbeszélő beszédében előforduló lexikai és szintaktikai
elemek, jellegzetes hibázások előfordulása és az eredeti kérdőív fordítása alapján készült
5 rész:
1. szókincs:
 124 elemű szólista, szülő bejelöli, hogy mely szavakat használja a gyermek
 gyakrabban és ritkábban megjelenő szavak
 szokott-e a gyermek több szóból álló közléseket használni? nem  nyelvfejlődési késés!
2. mondatok:
 mondatpárok, szülő kiválasztja a gyereke beszédére leginkább hasonlítót
 mondatalkotási színvonal
 nyelvi fejlettséget jelző tipikus hibák felmérése

5
 3. nyelvhasználat
 verbális kommunikációra, általános megértésre irányuló eldöntendő kérdések
 szókincs, mondatalkotás, globális komm. szokások, komm. színvonalának felmérése
4. példamondatok
 a gyerek által mostanában mondott 3 leghosszabb mondat szó szerinti lejegyzése
 mondatalkotás fejlettsége, minőségi elemzés
5. kis hibák
 a 3 éves korban elvárt morfológiai produktivitás jeleire kérdezünk rá
 toldalékolási szabályok önálló alkalmazása  kivételes alakok túláltalánosítási hibái
 ez pozitív fejlemény, fontos folyamata a tipikus ütemben zajló nyelvelsajátításnak
o szókincs, mondatok és nyelvhasználat szekcióhoz van normatív értékek, alkalmas a
differenciálásra
o példamondatok és kis hibák minőségileg elemezhetők, átlagos mondathossz szavakban és
morfémákban szintén normához viszonyítható
o alkalmazás nyelvfejlődési szűrésben: a három számszerűen értékelt szekció (szókincs, mondatok,
nyelvhasználat) átlagpontszámából kivonjuk a szórás 1,25-szeresét  normál tartomány alsó
határa, ennél alacsonyabb kapott érték nyelvi elmaradást jelez
o nem biztos, hogy mindhárom területen kritériumérték alá esik a gyerek, de bármelyik szekcióban
kapott alacsony pontszám nyelvfejlődési elmaradást jelez és szükségessé teszi a logopédiai
ellátásba való bevonást
o eredménye lehet (i) tipikus nyelvi fejlettség, illetve (ii) nyelvfejlődési késés
o az eredmények ellenőrzése: óvodapedagógussal való konzultáció alapján
o a nyelvi elmaradást mutató gyermekek esetében a logopédus további vizsgálatokat végez,
kezdeményez – ezekre alapozva kezdi meg a nyelvi kommunikációs fejlesztést

2. Differenciáldiagnosztika
- folyamatosan
- hasonló elmaradásokat mutató fejlődési zavarok elkülönítése (IKZ, ASD, hallászavar, idegrendszeri sérülések)
- szakorvoshoz, megfelelő szakemberhez, megfelelő szakértői bizottsághoz irányítás
- a fejlesztés megkezdésével vagy folytatásával nem szabad várni ezen vizsgálatok eredményeire, mivel a nyelvi
fejlesztésre az elsődleges diagnózistól függetlenül szükség van

3. Állapotmegismerés és folyamatdiagnosztika
- állapotmegismerési folyamat:
o a gyermek nyelvi-kommunikációs képességén belüli erősségek és gyengeségek feltárása a fejlesztési
célok és stratégiák meghatározása érdekében
o a kommunikációs képesség fejlődésével kapcsolatba hozható környezeti, örökletes, egészségügyi és
egyéb feltételek megismerése
- részei:
o részletes anamnézis felvétele a szülővel
o nyelvi-kommunikációs fejlettség felmérése szülői kikérdezéssel (KOFA-1/KOFA-2) – a KOFA 1 vagy 2
kiválasztása a KOFA-3 szűrési eredménye alapján történik
o a diagnosztikai folyamatban egyéb komplex, a magyar nyelvre kifejlesztett/adaptált nyelvfejlődési
vizsgálóeljárások alkalmazhatók:
 Juhász-Bittera-féle megkésett beszédfejlődés vizsgálata exp-rec szókincs: értés, utánmondás,
megnevezés; morfológia és szintaktika: mondatalkotás, mondatértés, toldalékok használata
 BKFK-SEED Fejlődési Skála

6
  a diagnosztikai munkát és a fejlesztő foglalkozások megtervezését is egyaránt támogató
vizsgáló eljárás
 a játékból kiindulva térképezi fel a képességek egyéni struktúráját, segítve ezzel a tervezés
és a fejlesztő folyamat megvalósítását
 a skálán kívül ehhez módszertani kézikönyv, profil lapok és külön eszköztár áll rendelkezésre
o szükség esetén fókuszált teszteljárások (pl. TROG-H, PPL, Peabody, Magyar Álszóismétlési Teszt)
- majd a fejlesztés során folyamatdiagnosztika zajlik:
o fejlesztés hatásai, a megcélzott területeken mutatott fejlődés, illetve mindez alapján a fejlesztési
célok és módszerek értékelése
o a fenti eszközök mindegyike alkalmas a fejlődés ütemének monitorozására
o a logopédus a gyermek előrehaladásáról folyamatosan feljegyzéseket készít, szülőt tájékoztatja
o 1 év fejlesztés után a logopédus újra felméri az aktuális nyelvi fejlettség szintjét és javaslatot tesz
 a fejlesztési folyamat lezárására
 az eddigi fejlesztés folytatására
 a fejlesztés intenzitásának vagy formájának módosírására (pl. egyéni fejlesztés indítása)
 szakértői bizottsági vizsgálat kezdeményezésére SNI megállapítása érdekében

LVK: A megkésett/akadályozott beszéd- és nyelvi fejlődés vizsgálata

- 2-6 éves gyermekek vizsgálatára alkalmas.
- folyamatjellegű: a tapasztalatok állandó rögzítése a terápia alatt  terápia igazítása
- a vizsgálat feladatai részben egymásra épülnek, de elvégzésük sorrendje nem szigorúan meghatározott.
Részei:
- a beszédszervi állapot és működés vizsgálata
- a beszéd- és nyelvi fejlettség vizsgálata
o lexika: főnevek, igék megnevezés-utánmodás-megértés viszonylatban
o morfológia: főnevek többes száma, tárgyeset, helyhatározók, részeshatározó, eszközhatározó,
birtokos személyjel, testrészek, birtokjel, birtokos névmás
o szintaktika: mondatmegértés, összefüggő beszéd
- a laterális dominancia
- a rajzkészség és a finommotorika
- a testséma ismerete és a téri tájékozódás
- vizuomotoros koordináció
- hallási figyelem és hallási differenciálóképesség
- Hibák jellege főnevek, igék esetében:
Megnevezés: megnevezés helyett gesztus, „saját” szó, tartalmi tévesztés, felismerhetetlen szóalak, bébinyelv szavai,
hangutánzó szó, ige helyett főnév, szócsonkítás, szótorzítás
Utánmondás: utánmondás hiánya, mintanyújtás nem javít a szóalakon, funkció szerinti tévesztés
Megértés: figyelmetlenségből eredő hiba, szófogalom hiánya, hangalak szerinti tévesztés
- Hibák jellege főnevek toldalékai, birtokos névmás esetében:
Megnevezés: toldalék hiánya, toldalék érthetetlen, szóvégi msh. elmarad (tárgyeset, tsz.), msh. torlódásnál
hangzóbetoldás, hangtani illeszkedés hibája, névszótőváltozás hibája, hasonulás hiánya, toldalékok cseréje, segítő
kérdés nem segít
Utánmondás: nem használja a névmást, felcseréli a névmást, utánmondás hiánya, mintanyújtásra sincs toldalékolás,
mintanyújtásra nem javítja a toldalékot
Megértés: figyelmetlenségből eredő hiba, mennyiségfogalom bizonytalanságából eredő h., toldalékmegértés hiánya
- Hibák jellege
Mondatmegértés: figyelmetlenségből eredő hiba, verbális emlékezet bizonytalansága, szófogalom bizonytalansága,
toldalékmegértés bizonytalansága

7
Összefüggő beszéd: nem egészíti ki a mesét, tartalmilag helytelenül egészíti ki a mesét, önállóan nem mondja el a
mesét, elmondásnál hiányoznak kulcsszavak vagy csak néhány szót mond el, következtetést nem vagy helytelenül
fogalmaz meg

Tóth: A SEED Fejlődési Skála

- 0–4 éves korig méri a csecsemők és a gyermekek adaptációs, pszichomotoros képességeit
- több intelligencia teszt résztesztjeit, feladatait alkalmazták egy fejlődési skálában
- eszközkészlete és feladatrendszere lehetővé teszi a gyermekek spontán tevékenységének megfigyelését
- céljai:
 a gyermekek képességeit körvonalazni tudják a korosztályuknak megfelelően
 erősségeiket és gyengébb képességeiket is feltérképezzék, ezzel meghatározva a fejlettségi szintet,
valamint a képességeik struktúráját
 a megvizsgált, és eltérő fejlettségi szinten teljesítő gyermekek fejlesztésének irányvonalát, hangsúlyait a
lehető legpontosabban körvonalazni
 a gyermekek későbbi fejlődésmenetét nyomon követni
- értékelési rendszere fejlettségi kort határoz meg, ill. az elmaradás mértékét.
- alternatívát ad a komplex diagnosztikai folyamat eszköztárában
- a deficitorientált diagnosztikai kategóriaképzést felváltja egy szükséglet-térkép
- nem csak a vizsgált gyermek képességstruktúráját rajzolja ki, hanem a család mindennapi helyzeteihez,
életminőségének alakításához is támpontokat nyújt
- Dr. Henry Sewall denveri gyermekorvos 1970-es években: a korai életszakaszban történő ellátás jel-
legzetességeinek feltárása
- olyan rendszert építettek ki, mely több szakterület szakembereinek együttes jelenlétében egy helyen
biztosítja a diagnosztikai vizsgálat majd a különböző terápiás és fejlesztési eljárások elérhetőségétSEED
Fejlődési Skála
- Budapesti Korai Fejlesztő Központban 1993 óta használják diagnosztikai támpontnak, vizsgáló eljárásként

Diagnosztikai folyamat
- a különböző szakterületen dolgozó szakemberek team-munkájára épít, valódi együttes jelenlétére a vizsgálat
ideje és a kapott eredmények, javaslatok családdal történő megbeszélése alatt
- a gyermekek fejlődésmenete egyéni módon, eltérően alakul, saját tempójukat követve
- az eltérő, megkésett fejlődésmenet felismerése fontos szerepe  a korai életszakaszban megkezdődhessen a
fejlesztés, így a kialakult elmaradást esetleg behozhassa a gyermek, vagy ha képességeinek határai ezt nem
teszik lehetővé, akkor megakadályozzuk, vagy enyhítsük a másodlagosan kialakuló, általában a viselkedésben
megjelenő problémákat
- a fejlődési skálák könnyen áttekinthetőek, könnyen alkalmazhatóak, és könnyen adminisztrálhatóak
- pontos képet adnak a gyermek fejlettségi szintjéről, az elmaradás mértékéről és területéről
- ezeket együttesen fejlettségi kornak (FK) nevezzük. A fejlettségi kort megadja a skálával felvett – elemzett és
értékelt –, elért eredményt.
1. problémafelvetés
2. anamnézis felvétele
 születés előtti, a születés körüli és közvetlenül azt követő időszak
 gyermek eddigi fejlődésének menete, szokásainak alakulása, viselkedésének főbb jellemzői
3. megfigyelés
- a gyermek kontaktuskészsége, kooperabilitása, általános viselkedése, spontán tevékenységének minősége,
játékának szintje, érzékszervi állapota, figyelmének tartóssága és terjedelme, kommunikációja,

8
 beszédállapota, mozgásának állapota (finom-, és nagymotoros mozgások, mozgásszabályozás, izomtónus,
mozgásritmus), valamint a vizsgáló irányításának fogadása
- érzelmi megnyilvánulások, a csecsemő energikussága, érdeklődése a teszt ingerei/eszközei iránt, felderítése,
orientálódása a vizsgáló felé
- játéktevékenységek közben a gyermek és szülő interakciója során megfigyelhető kvalitatív jellemzők
4. pszichomotoros fejlettség vizsgálata
- a gyermek spontán aktivitását figyelve kezdhetünk hozzá a fejlődési skála eszközeinek átváltásához
- az értékelés egyértelmű, a szubjektivitást minimalizálja
- a feladatok sorrendje nincsen meghatározva
- eszközökkel folytatott spontán tevékenysége is értékelhető
- a találkozás pillanatától tart a megfigyelés
- rövid időt vesz igénybe
- vizsgáló eszközöket mindig úgy kínáljuk fel, hogy azokat a lehető legmagasabb szinten, vagyis a gyermek
optimális fejlettségi szintjén tudja önállóan használni
- a segítségnyújtás fokozatai egyben fejlődési szintek fokozatait is jelentik
- a szülő (a gyermekhez legközelebb álló gondozó) legyen mindig jelen a vizsgálaton, az ő információit is
elfogadjuk, értékeljük
- a feladatok száma az életkor függvényében növekszik
- a skála 0–4 év közötti tartományban vizsgál, 21 szakaszra oszlik:
 1 héttől 12 hónapos korig havi bontású
 1–2 év között 3 havonta ad mérési paramétereket
 2 éves kor fölött fél éves beosztású

Hat fejlődési területet vizsgál:

1. nagymozgás (testtartás, fejkontroll, forgás, mászás, felülés, állás, járás, lépcsőzés, labdázás, ugrás)
2. finommozgás (kézhelyzet, nyúlás, markolás és fogás, elengedés)
3. beszéd és nyelv (beszédészlelés, kifejező nyelvi készségek, hangzók használata, a szavak megjelenése)
4. adaptáció, gondolkodás (vizsgálja a vizuális figyelmet: fixálást, követést, a szemmozgásokat, a hallási
figyelmet, lokalizációt, a tárgyakkal folytatott spontán aktivitást, manipulációt). Kognitív képességek
terén az egyszerű ok-okozati összefüggések felismerését, a tárgyállandóság alakulását, az analízis-
szintézis, formaészlelés, formadifferenciálás, és a nagyságdifferenciálás fejlődését.
5. szociális-érzelmi fejlődés (vizuális figyelem, vagyis a csecsemő, gyermek személyre orientáltsága,
önmaga és mások megkülönböztetése, az imitáció, utánzás, a játék tevékenysége és a gyermek
szocializációja)
6. önellátás: öltözködés és egyszerű tisztálkodás
7. táplálkozás (nyelv- és ajakreakciók, saját táplálkozási viselkedés)
- az egyes fejlődési területek vizsgálata nem elkülönítetten történik, hanem az adott időben és adott
feladatvégzés közben globálisan, az abban megmutatkozott összes készséget, képességet megfigyeljük
- a gyermek erősségeinek és gyengéinek teljes képét csak akkor látjuk, ha az összes profilt áttekintjük
- minden terület egymással kapcsolatban áll, így egy eszközzel folytatott tevékenység során több fejlődési
területre rálátunk, azt értékelni tudjuk.
- egyéni profil-lap és a hat fő fejlődési terület átlag eredményeit tartalmazó Mesterprofil-lap

IV. A LOGOPÉDIAI PREVENCIÓ ÉS INTERVENCIÓ LEHETŐSÉGEI, ESZKÖZEI, MÓDSZERTANA ÉS A

VONATKOZÓ JOGI SZABÁLYOZÁS
Korai fejlesztés meghatározása

9
A korai felismerést és fejlesztést olyan gyűjtőfogalomként használjuk, amely tartalmilag a gyógypedagógiai,
pszichológiai, orvosi felismerést, ellátást, gondozást és a sokirányú ún. komplex fejlesztést (értelmi-mozgás-beszéd-
magatartás területén) egyaránt tartalmazza.
A „korai” jelző kettős értelemben használatos:
1. jelenti egyrészt a minél korábbi, „legkorábbi” időszakot, amikor egyértelművé válik, hogy a gyermek bizonyos
eltérések miatt segítséget igényel
2. másrészt életkorban a 0-6 éves korosztályra vonatkozik, (ezt szintén két további részre osztható 0-3, és a 4-6
(beiskolázás előtti) korra)

A korai fejlesztés más-más igénnyel jelenik meg a beszéd-rendellenességek egyes csoportjainál, az enyhébb és a
súlyosabb megjelenési formáknál.
Mindenképpen korai ellátást igényelnek azok a gyermekek, akik:
- ajak- vagy szájpadhasadékkal születtek
- nyelvi késők
- beszédfolyamatossági zavarral küzdők
- diszpraxiások
- akik környezetükkel nem tudnak beszédkapcsolatot létesíteni, túlzottan elzárkóznak, félnek
- akik gyermekdalokat, verset, mondókát nem, vagy nehezen képesek megtanulni, utánmondani

Korai logopédiai intervenció szemlélete:

- Cselekvésközpontú és kommunikációs megalapozottságú terápia
o Cselekvésközpontúság: megismerési folyamatok, tárgyi világ felfedezése, a tárgyak közvetlen
megtapasztalása, és az erről való leválás
o Kommunikációs megalapozottság: társas közeg és kapcsolatok, a közös tevékenység szervezése,
kommunikáció, reflexió
- Önmagunk és a világ megismerése, megértése és a tapasztalatok kifejezése és ezek együttes fejlődése juttatja el
a gyermeket az iskolaérettségig
- fenti folyamatokat a mozgás, a gondolkodás és a beszéd fejlődése segíti
o Mozgás: A helyváltoztató mozgást a környezet megismerésének igénye motiválja. A szenzomotoros élmények
belső „lenyomatokat” hoznak létre, melyeket az emlékezet, mint izom beidegződés mintázatot őriz.
o Beszéd: Az egy dologhoz fűződő mintázatokból belső képzetek állnak elő, ezek képezik a fogalomalkotás és a
beszéd fejlődés alapját. A képzethez kapcsolódik a szó.
o Gondolkodás: Az egyes képzetek között kapcsolatok- összefüggések teremtődnek, megmozdul a gondolkodás
- A három folyamat fejlődése összekapcsolódik.
A mozgásfejlődés finomodása, az alacsonyabb szintű területek gátlása a beszédben is újabb fejlődést indukál,
mely a fogalmi fejlődésre is visszahat.
Az iskolaérettségig a folyamat többszörös spirálként játszódik le.
- Családközpontú intervenció (Csiky Erzsébet)
o Célja a sérült gyermek születésétől fogva teljes integrálása a család életébe. (Első lépés a társadalomba való
integráláshoz.)
o A harmonikus, szeretetteljes családi légkör megteremtését tartja a gyermek fejlődése szempontjából a
legfontosabbnak (optimális környezet kialakítása!).
o Főként az anya-gyerek kapcsolatra fókuszál, cél a harmonikus kapcsolat kialakítása.
o Helyteleníti az anya koterapeutává válását (neurohabilitációs eljárásoknál elkerülhetetlen). Sokszor ütközik
az anya és a koterapeuta szerep! (Kellemetlen terápiás elemek: gyermek sír.)
o Igyekszik felkutatni a veszélyeztetett (un. rizikó) gyermekeket (prevenció van a központban!)
o Célja, hogy lehetőség szerint megakadályozza, vagy legalább csökkentse a fejlődés kóros irányba történő
változását.

10
 o Általában magába foglalja a terápiát is, a képességek kibontakoztatására törekszik.
o Regionális központokban, de széleskörű utazótanári hálózattal (kevésbé valósul meg itthon) képzeli el az
ellátást.
o Nem home-training, hanem ideális napirend kialakítása a cél, ami segíti a gyermek optimális fejlődését.

Korai logopédiai intervenció alapelvei

I. Preverbális korban a gyermek kommunikációs csatornáinak megfigyelésével alkothatunk differenciáldiagnózist. A
különböző kommunikációs csatornák beszűkülése, különböző eltérő fejlődésmenetet feltételeznek beszéd, nyelv
és kommunikáció szempontjából.
Kommunikációs csatornák:
1) Extra lingvális elemek: Méhen kívül percepció és utánzás – viselkedéses interakciók ezt veleszületetten segíti
a mozgásra és a kontrasztos emberi arcra való érzékenység
2) Szupraszegmentális elemek: Méhen belül percepció, méhen kívüli percepció, utánzás: hanglejtés, tempó,
hangszín, dinamika stb. gőgicsélés (gagyogás 1. szakasz) → „világpolgár”
3) Szegmentális elemek: Méhen belüli percepció, méhen kívül percepció és utánzás, hangadás gőgicsélés
(gagyogás 1. szakasz) → „világpolgár”, gagyogás (gagyogás 2. szakasz) → anyanyelvi beszélő, utánzó stratégia,
szó szintű beszéd → megnevezem-mondat szintű beszéd→ elmondom
II. A terápiát onnan kezdjük, ahol a gyermek tart
III. A mozgás-beszéd-gondolkodás egységének, együttműködésének gondozása, fejlesztés alapvető fontosságú
1) A mozgásos tevékenységek nem motoros fejlesztésként értelmezendőek, hanem a pszichomotorium
integráns részeként, a tanulási képességek alapját adják.
- a motivációt jelentenek (értelemmel töltik meg a szenzomotoros folyamatokat)
- a témát, a képzetalkotás lehetőségét a beszéd és a gondolkodás tárgyát jelentik
- ezek az érzékelési folyamatok kiszolgálják a magasabb rendű folyamatokat-> képzet kialakulása
- alapot szolgáltatnak a beszédhez és társas helyzetekhez
2) A nyelvi feladatokat össze kell kapcsolnunk a kognitív funkciók fejlesztésével, de nem külön feladatban,
hanem a nyelvi feladaton belül szükséges a figyelmet, a verbális emlékezetet, akusztikus-fonológiai észlelést
fejlesztenünk. (Összekapcsolásra és ne a szétválasztásra törekedjünk!)
3) Fejlesztés folyamatának lépései nyelvi késésben:
- tárgyi világról alkotott kép kialakítása
- kialakult képzetek különböző szempontú rendezése, rendszerezése
- ezt követően jelenik meg az első absztrakciós szint, mely csak a már meglévő belső képzetekhez
csatlakozhat: szavak, fogalmak
- amikor a belső kép alkotás már stabilan működik, akkor léphet a tárgy helyébe a kép
IV. Az intervenció a kommunikáció teljességét tartja szem előtt, minden kommunikációs csatornát érint a fejlesztés, a
teljes kommunikációs kompetencia kibontakoztatására törekszünk, társas kommunikációs helyzeteket is
teremtve
1) Kommunikációt kísérő mozgásos elemek: testbeszéd, gesztusok, mimika, cselekvések, mintha játék, pl.
mozgás-beszéd összerendezés, cselekvések eljátszása stb.
2) A kommunikáció vokális, de nem verbális elemei: hangadás, ciklizálás hanglejtés, hangmagasság, tempó,
ritmus, és ezek változtatásának képességét fejlesztjük stb. (indirekt módon a mozgás-beszéd
összerendezésében van fontos szerepe)
3) A verbális kommunikáció: szavak, morfémák, mondatalkotás, összefüggő beszéd.
4) Szülőnek is fontos szerepe van! (Szülői kommunikációs kompetencia). A szülő és gyermek kompetencia
élményt mind a három területen egyaránt növelni kell!
V. A gyermekeket a vizsgálat és a KOFA alapján alapvetően három csoportba tudjuk osztani:
- Receptív elmaradást mutatók
- Expresszív elmaradást mutatók
- Receptív és expresszív elmaradást egyaránt mutatók
11
 - E mellett a kritikus szókincs alatti (abszolút érték, nem KOFA) gyermekek külön figyelmet kapjanak.
- S bár nem mindig lehetséges tiszta profilú csoport kialakítása, a csoportok alkotásánál ezért jelenleg nem, de az
óratervezésben természetesen figyelembe kell venni az egyéni különbségeket.
VI. A receptív és az expresszív kommunikációs képességek fejlesztésére egyaránt törekszünk:
- A szűrő és a vizsgáló eljárásban a receptív szókincsben megjelenő, de az expresszív szókincsből még hiányzó
szavakkal kezdjük az expresszív szókincs bővítését, és az életkorilag már indokolt, de a receptív szókincsből még
hiányzó szavakkal a receptív szókincs kiegészítését.
- Állandó váltakozás, rugalmasan kezelve a két oldalt.
- Csak receptív feladat NE! legyen, valamilyen szinten jelenjen meg az expresszív szókincsbővítés.
VII. Szem előtt tartjuk a beszéd-nyelvi fejlesztés hármas irányultságát, minden alkalmon a teljes spektrum
Nyelv három eleme: (állandóan fejlesztem mindig mindegyiket!)
- Megszólalok – dolgozni a beszéd motoros előfeltételeinek kialakításán, a hangzórepertoár bővítésén, de nem a
hangzók direkt fejlesztése és automatizálása, mert ahhoz nem elég fejlett az oromotoros rendszer és a
végrehajtó funkciók!!!
- Megnevezem – a receptív és expresszív szókincs bővítésén, de lehetőleg nem főfogalmak szerint, mert az már a
gondolkodási funkció!!!
- Elmondom – a mondatalkotás kialakításán (morfémák megértésén, megjelenésén, szintaktikai szerkezetek és a
folyamatos beszéd megértésén, majd produkcióján egyaránt. Apró hézagmentes lépésekben a morfémáktól a
szerkesztetteken át a mondatok bővítéséig!!!

- az intervenció megalapozója az állapotmegismerés, melynek zárásaként a szakemberek és a szülők

megállapodnak a konkrét fejlesztésről és terápiáról, annak időbeli kereteiről
- az intervenció leggyakoribb területei – gyógypedagógia, konduktív pedagógia, gyógytornász
 mozgásfejlesztés (nagymozgások, poszturák es praxisok),
 érzékelésfejlesztés (differenciálás, diszkriminálás),
 korai hallásnevelés,
 korai látásnevelés,
 kognitív funkciók fejlesztése,
 verbális és nonverbális kommunikáció fejlesztése,
 nyelvi funkciók fejlesztése, korai logopédiai fejlesztés,
 önkiszolgálás, önállóság fejlesztése,
 szociális kapcsolódás, alkalmazkodás fejlesztése;
- az intervenció leggyakoribb területei – pszichológia, orvosi kompetencia
 regulációs zavarok (evés, alvás, ürítés, megnyugvás),
 szorongásos zavarok (szeparációs szorongás),
 a szociális kapcsolatok zavarai (kötődési zavarok),
 a viselkedés korai zavarai (aktivitás problémák);
- az ellátási formák lehetnek:
 egyéni (pl. beszédfejlesztés, kognitív fejlesztés),
 kiscsoportos (pl. művészeti terápia),
 nagycsoportos (pl. szülőklub),
 családi (csecsemő/kisgyermek - szülő terápiák)
- megszervezéskor számítani kell arra, hogy az ellátás a nyári időszakban sem szűnhet meg
- a várakozási időt a minimumra kell szorítani
- szakmai támogatás: szakmai team (esetmegbeszélő, esetfeldolgozó csoport), esetkonzultáció
interdiszciplináris szakmai teamben, egyéni és csoportos szupervízió, részvétel módszerspecifikus és
szakirányú továbbképzésben, részvétel tanfolyamon, konferencián, szaktanácsadás, peer-support, a
túlterhelés megakadályozása, az adminisztrációs terhek csökkentése, burnout prevenció.

12
Kereki-Szvatkó: A koragyermekkori intervenció szakszolgálati protokollja - Folyamatmodell
A koragyermekkori intervenció és a gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés, gondozás és oktatás szakszolgálati
ellátás általános folyamatmodellje
Az ellátás hármas tagolása:
1. Bemenet: a kliens és a szolgáltató találkozása (észlelés, szűrés, azonosítás, felismerés, alapvizsgálat)
2. Folyamat: a folyamatban megvalósuló tevékenység (fejlesztés, terápia, konzultáció, tanácsadás, prevenció,
konduktív nevelés és gondozás, a szakértői bizottságok esetében a vizsgálat)
3. Kimenet (szakvélemény készítés, év végi értékelés, orvosi vizsgálat, kimeneti mérés, nyomon követés)

A folyamat leírása és bemutatása a bemenet, beavatkozás, kimenet típusú úgynevezett univerzális folyamatmodellt
követve készült el, melynek szakaszai a koragyermekkori intervenció szakterületre adaptálva a következők:
1. Észlelés
- szülők megfigyelései - szülői megfigyelésen alapuló kérdőív, 1 hónapos és 7 éves kor között 12 alkalom, 12
kérdés a nagymotoros mozgás, a finommotoros mozgás, a hallás, a látás, a receptív és expresszív nyelvi
készségek, a beszéd, a szociális, az emocionális készségek, a viselkedés és az iskolai készségeket megalapozó
háttérképességek, a figyelem, az adaptív gondolkodás területén
- szakemberek megfigyelései – egészségügyi alapellátás szereplői; védőnő és gyerekorvos; óvoda, pedagógiai
szakszolgálat és az egységes gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai intézmények szakemberei; szociális,
gyermekvédelmi, gyermekjóléti intézményekben a szakemberek
- szakmai támogatás:
o ellátói lista rendelkezésre bocsátása, kontaktszemélyek elérhetőségeivel (adott ellátási területen);
o rendszeres esetfeldolgozás - keretet teremt arra, hogy a szakemberek kölcsönösen segítsék egymást,
megosszák tapasztalataikat és tanuljanak egymástól, hogy tisztábban lássák az ellátott személyt;
o a szülőket és szakembereket egyaránt segítő tájékoztató prospektusok, információs honlap, Kliensút
Kalauz;
o tájékoztató, ismeretterjesztő előadások tartása szülőknek
o tájékoztató, ismeretterjesztő előadások, képzések tartása szakembereknek
2. Szűrés
- az egészségügyi szűrés rendszeres, meghatározott időszakonként végzett vizsgálatsorozat. A szűrővizsgálatok
rendjét jogszabály szabályozza. Ezt a fajta szűrést az oktatásügyben is felhasználják. Korai életkorokban a
pszichológiai-gyógypedagógiai szűrés komoly felelősséggel jár  fejlődési rizikó felfedése, időben támogatás
- a szűrések deficitorientáltak, óvatosan használni!
- A pedagógiai szakszolgálati munka kapcsán leggyakrabban a következő szűrések történnek, amelyek a
koragyermekkori intervenció részét képezik:
• középső csoportos gyermekek szűrése komplex gyógypedagógiai-pszichológiai eljárással az
iskolakészültség alapjainak hiányosságait keresve;
• ötéves korú gyermekek beszédszűrése például a Szól-e? eljárással a korai logopédiai ellátásba
bevonandó gyermekek megtalálása érdekében (beszédzavarok és nyelvi késés);
• egyes helyeken a koraszülöttek rizikóvizsgálatának folytatása védőnői/házi gyermekorvosi jelzések
alapján
- szűréshez kapcsolódó szakmai tevékenységek: várandósság szakaszában, születés után; életkorhoz kötött
szűrővizsgálatok (védőnő végzi): 1, 3, 6 hónapos életkorban, 1 évesen és utána 6 éves korig évente
- a szűrést végző szakemberek szakmai támogatása: szakanyagokkal való ellátás; a szakember érzékenyítése;
szűrő team működtetése
3. Állapotmegismerés
- tevékenység jellemzői:
 holisztikus szemlélet,

13
  interdiszciplinaritás,
 családközpontúság,
 együttműködés az eltérő ágazatok szakemberei között,
 a vizsgáló oldaláról szaktudás, tapasztalat, intuíció,
 folyamatdiagnosztikai szemléletmód.
- az állapotmegismeréshez vezető utak: szülők jelentkezése, védőnői jelzés, gyermekjóléti szolgálat jelzése,
bölcsődei jelzés, óvodai jelzés, szűrés
- az állapotmegismerés csak a szülő kérésére és beleegyezésével végezhető el, sokszor már ezért szükséges a
team munka
- a vizsgálatok egyéni helyzetben a szülő jelenlétében zajlanak (kivéve indokolt helyzetek)
- a diagnosztikai munka a szakorvosok és a pedagógiai szakszolgálat szakértői bizottságának egymásra épülő
feladata
- szakmai támogatás: szakanyagokkal való ellátás, szakember érzékenyítése, szűrő team működtetése,
esetkonzultáció szakmai teamben és interdiszciplináris teamben, továbbképzések, diagnosztikus teammunka,
egyéni és csoportos szupervízió, esetmegbeszélés.
4. Konzultáció, fejlesztés, terápia
- az intervenció megalapozója az állapotmegismerés, melynek zárásaként a szakemberek és a szülők
megállapodnak a konkrét fejlesztésről és terápiáról, annak időbeli kereteiről
- az intervenció leggyakoribb területei – gyógypedagógia, konduktív pedagógia, gyógytornász
 mozgásfejlesztés (nagymozgások, poszturák es praxisok),
 érzékelésfejlesztés (differenciálás, diszkriminálás),
 korai hallásnevelés,
 korai látásnevelés,
 kognitív funkciók fejlesztése,
 verbális és nonverbális kommunikáció fejlesztése,
 nyelvi funkciók fejlesztése, korai logopédiai fejlesztés,
 önkiszolgálás, önállóság fejlesztése,
 szociális kapcsolódás, alkalmazkodás fejlesztése;
- az intervenció leggyakoribb területei – pszichológia, orvosi kompetencia
 regulációs zavarok (evés, alvás, ürítés, megnyugvás),
 szorongásos zavarok (szeparációs szorongás),
 a szociális kapcsolatok zavarai (kötődési zavarok),
 a viselkedés korai zavarai (aktivitás problémák);
- az ellátási formák lehetnek:
 egyéni (pl. beszédfejlesztés, kognitív fejlesztés),
 kiscsoportos (pl. művészeti terápia),
 nagycsoportos (pl. szülőklub),
 családi (csecsemő/kisgyermek - szülő terápiák)
- megszervezéskor számítani kell arra, hogy az ellátás a nyári időszakban sem szűnhet meg
- a várakozási időt a minimumra kell szorítani
- szakmai támogatás: szakmai team (esetmegbeszélő, esetfeldolgozó csoport), esetkonzultáció
interdiszciplináris szakmai teamben, egyéni és csoportos szupervízió, részvétel módszerspecifikus és
szakirányú továbbképzésben, részvétel tanfolyamon, konferencián, szaktanácsadás, peer-support, a
túlterhelés megakadályozása, az adminisztrációs terhek csökkentése, burnout prevenció.
5. Értékelés
- célok és az eredmények összevetése, a kimeneti szakasz része, egyrészt az eredmény számszerű értékelését
jelenti, másrészt az előrehaladás, előrelépés, folyamat értékelését, analizálását
- A koragyermekkori intervenciós ellátásban az értékelés kapcsán a kimenetek három szintje:

14
 1. személyes és szociális szint (gyermek fejlődésének mérését, értékelését)
2. mérési, értékelési szint az ellátó intézmény szintje (belső szakmai munka jellemzőinek folyamatos
dokumentálása)
3. a rendszer szintje (közigazgatási régió / ország vonatkoztatásában ad eredményt)
- kimeneteli szakmai tevékenység:
 egészségügyi ellátásban: utánkövetés, kontrollvizsgálat
 szociális/gyermekvédelmi területen: esetmegbeszélés, esetkonferencia
 köznevelés területén a pedagógiai szakszolgálat szakértői bizottságának vizsgálata keretében:
felülvizsgálat
- szakmai támogatás: szupervízió, esetmegbeszélés, kölcsönös munkatársi támogatás, ösztönző ellenőrzés,
minőségbiztosítási célú belső teljesítményértékelés

Fejlesztő eljárások
1. Sósné-Melegné: Percepciós zavarok korai felismerése és terápiája a beszédindító korai intervencióban
- a beszéd az egyik legmagasabban szervezett emberi tevékenység, valódi énfunkció
- kialakulásának több előfeltétele van, a korai fejlesztésen a rendelkezésre álló lehető legszélesebb módon kell
megfigyelnünk, „felmérnünk”, hogy ezek közül melyek állnak az életkornak megfelelő fejlettségi szinten és
melyek azok, melyek hiányosan alakultak ki  hogyan pótolhatjuk, építhetjük fel az előfeltételek rendszerét?
- minél kisebb egy gyermek annál szorosabban függ össze egymással a percepciós- és a mozgásos bázis
fejlődése, melynek eredményeképpen kialakul az éntudat, a kommunikáció, a kognitív funkciók rendszere
- terápia során ezeknek a fejlődésben egymással összefüggő előfeltételeknek a kialakulását kívánjuk
elősegíteni
- önmagunk és a világ megismerése, megértése, tapasztalatok kifejezése – e 3 egymást feltételező közös
fejlődése juttatja el a gyermeket születéstől iskolaérettségig
- e folyamat során BESZÉD, GONDOLKODÁS fejlődésének elősegítője: MOZGÁS + MOZGÁSOS ISMERETSZERZÉS
- a helyváltoztató mozgást a környezet megismerésének igénye motiválja
- a mozgásfejlődésben mindig a felegyenesedés, az észlelési funkciók dimenzióváltása az első és utána jön a
helyváltoztatás
- ezek szenzomotoros élmények, amelyhez a mozgás odavezeti a gyermeket, belső lenyomatokat hoznak létre,
ezt az emlékezet, mint izombeidegzés mintázata rögzíti és ha ez sokszor ismétlődik belső képzetet kelt a
tárgyról a gyermekben
- a mintázatokból ezek a belső képzetek előállnak, egyre differenciáltabbak lesznek és ez képezi majd a
fogalomalkotás alapját, ezekhez fog csatlakozni a szó
- a belső képzeten belül lévő kapcsolatok, összefüggések azok, amelyek megmozgatják a gondolkodást, és ezek
kifejezésére fognak a morfoszintaktikai, szemantikai, pragmatikai rendszerek idomulni
- tehát a mozgás fejlődése hozzásegíti a szenzomotoros tapasztalatok jobb feldolgozásához  a szenzomotoros
tapasztalatok, mikor belső képzetté válnak, hozzásegítik a beszéd, a nyelvi fejlődés továbbviteléhez, majd
gondolkodáshoz. (diából)

A beszéd megjelenésének legfontosabb előfeltételei a fejlődésben

1. Az én-fejlődés megfelelő szintje
- a gyermek már az anyaméhben is fokozatosan, érzékszervi csatornáin keresztül tapasztalja „önálló
lényiségét”, de ezek a tapasztalatok általában csak 2-3 éves kor között állnak össze egységes belső képzetté
érzés és gondolatvilágában  ÉN megjelenése a beszédben
2. A preverbális kommunikáció megfelelő szintje
- beszéd nélkül is élénk kommunikációban lehetünk másokkal, az én tudat aktuális szintjének megfelelően
- az anyaméhben kontaktusban vagyunk saját gyermekeinkkel a mozgás, a tapintás (bőrérzékelés), és a szintén
teljes testfelületen zajló vibrációs érzékelés, valamint hallás útján

15
 - a születés után a legkorábbi anya-gyermek kapcsolat a már eddig „begyakorolt csatornák” segítségével, most
már közvetlen érzékelés útján virágzik ki
- mindezek a látás által erősíttetnek meg igazán, multiszenzoriális alapot teremtve ezzel a kommunikáció és az
énfejlődés számára egyaránt
- a mozgásfejlődés megindulása során mindezek a csatornák egyre differenciáltabb működésre képesek, és a
csecsemő egyre inkább viszonozza a kapcsolatteremtő jelzéseket: megjelenik a szem fixálás és a szemmel
követés, a hangadás, a mimika és a gesztusok, melyek elsőképpen csak a különböző érintésekben, majd az
adás-kapás mozzanatában válnak kifejezőkké.
3. A kognitív képességek, a prekogníció megfelelő szintje
- a leírt előfeltételek egymást feltételezve, szorosan együtt fejlődnek
- a kognitív képességek tekintetében bázisképességnek a figyelem, az egyes percepciós csatornákra való
szándékolt irányulás képességét tekintjük bázisfunkciónak
- ez kapcsolja össze az észlelést – érzékelést az emlékezettel és a gondolkodással
- a figyelem terjedelmének és egyre tudatosabb irányításának fejlődésével válik lehetővé, a rövid- és hosszú
távú memória fejlesztése, a felidézés képességének előhívása
- így fedezi fel a gyermek lassanként a dolgok, tapasztalatok közötti összefüggéseket, indul meg a gondolkodás
fejlődése
- ennek szenzitív korszaka a 2-3 éves kor, amikor a beszédindító korai fejlesztésre érkeznek a gyermekek.

A korai intervencióban fejlesztésre kerülő érzékleti modalitások:

Interoceptív csatornák:
- Taktilitás – tapintás érzékelés
- Viszcerális rendszer – zsigeri érzékelés
- Propriocepció, kinesztézia – saját mozgás érzékelése
- Vesztibuláris rendszer – egyensúly érzékelés
Exteroceptív csatornák:
- Szaglás
- Ízlelés
- Hőérzékelés
- Látás
- Hallás

Megfigyelési lehetőségek
 A gyermek szomatikus állapota, megjelenése
 A gyermek anyával/szülővel való kapcsolata
 Figyelme
 Spontán játéka, tevékenysége
 Játékhelyzetbe való bevonása
 Kommunikációja
- az első években nagyobb szerepet játszik a testbeszéd, az arc és a mozdulatok tükrözik az érzelmeket
- a gyerekek, valószínűleg öntudatlanul, már életük első hetében elkezdenek ilyen jeleket kibocsátani.
Egyszerű vizsgálati lehetőségek
 A lokomóció vizsgálata (felegyenesedés - állás, nyak- és hátizom ereje, fejtartás, egyensúly-gyakorlatok,
helyváltoztató mozgások, mozgékonyság, járás, fürgeség, koordináció vizsgálata)
 Az ízérzékelés vizsgálata babánál (édes ízre ellazulás, sós ízre fintor, savanyú ízre szembecsukás,
szájcsücsörítés arcizmok összehúzása)
 A hallás vizsgálata (súgott beszéd)

16
 - gyanújelek kisebb gyermekeknél: figyel-e/reagál-e a beszédre, hangokra, zajokra, megnyugtatja-e az éneklés,
feltűnően figyeli-e a beszélő arcát, szájmozgását, gagyogása, hangadása ritkul, alig, vagy nem beszél
- gyanújelek nagyobb gyermeknél: gyenge irányhallás, ha szólítják, olykor rossz irányba fordul, normál
hangerőre nem mindig reagál, gyakran visszakérdez, mesélés nem köti le figyelmét, közel ül a TV-hez, túl
hangosan beszél, beszédhibás, szókincse szűk, mondatszerkesztése egyszerű, gyakran grammatikailag hibás,
előfordul, hogy csak rámutat a tárgyakra
 Az auditív észlelés vizsgálata (hangok, szótagok, szavak, mondatok utánmondása)
 A szóbeli készségek vizsgálata (általános információk, általános intelligencia, matematikai készség,
hasonlóságok, szókincs)
 A látás vizsgálata (1 évesen: mozgó tárgy fixálása, 2 évesen: külön-külön a jobb és a bal szemmel képek,
formák egyeztetése 3 m távolságból) Különleges problémák: perifériás látás, színvakság, látásélesség,
fényérzékenység,
 A vizuális észlelés vizsgálata (tárgyak/képek/színek/formák/nagyságok egyeztetése, kiválasztása,
differenciálása)
 Az intelligencia vizsgálata (képkiegészítés, képrendezés, mozaikpróba, tárgyösszeállítás és
kódolás/egyeztetés)
 A megfigyelőképesség vizsgálata (2 évesen: formatáblán mindhárom formát a helyére teszi, ha eltéveszti,
kijavítja a hibát, 3 évesen: gyorsan a helyükre teszi a formákat)
Tesztek, szűrőeljárások, fejlődési skálák
 Brunet-Lezine Fejlődési Skála
 SEED Fejlődési Skála
 Denver szűrőeljárás
 GMP diagnosztika
 SON intelligenciateszt
 Juhász-Bittera-féle megkésett/akadályozott beszéd- és nyelvi fejlődés vizsgálata
 Peabody szókincsteszt
 DeGangi-Berk Szenzoros Integrációs Teszt

2. Mozdul a szó - Súlyosan akadályozott beszédfejlődésű gyerekek korai integratív fejlesztése (Németh E., Sósné
Pintye M.)
Mozgással az egész személyiségre hatni lehet, a mozgás fejlődése hatással van az érzékelés, a beszéd és a
gondolkodás fejlődésére. Gyógypedagógiai alapvetés, hogy mindig biztos alapokra építkezünk, így a korai fejlesztést
innen érdemes kezdeni.
A terápiás eljárás kialakítására hatással volt Piaget, Frostig, Erikson, Ayres, Affolter, Bobath, Bárczi Gusztáv, Bittera-
Juhász munkássága.

Tartalma:
- Pszichomotoros/szenzoros fejlesztés
- Kommunikáció fejlesztés
- Az adaptív gondolkodás fejlesztése
- Szülőkkel való foglalkozás és tanácsadás

a. Pszichomotoros/szenzoros fejlesztés
Célja:
- a beszédfejlődési zavarban szenvedő gyermekek érző, mozgató funkcióit, valamint ezek integrációját
sokoldalúan fejlessze
- ezáltal a szenzomotoros ismeretszerzés lehetőségeit javítsa, csökkentve ezzel a megismerő funkciók fejlődési
lemaradását

17
Pszichomorotos/szenzoros fejlesztés feladata:
- a testkép, testfogalom kialakítása
- egyes érzékelési területek, és ezek összehangolt működésének fejlesztése (különös tekintettel a tapintás-
testérzet, egyensúlyérzékelés-vizualitás összefüggéseire)
- téri tájékozódás fejlesztése
- mozgás, mint kommunikáció mély átélése folytán a beszédre való késztetés felkeltése
Az idegrendszer szerepe az, hogy összehangolja a működéseket térben és időben különböző szinteken, de az
idegrendszertől sok energiát von el a mozgásfolyamat megszervezése, ezért, ha ez nem működik automatikusan,
akkor a kognitív folyamatokra már nem marad elegendő kapacitás, ezért is fontos a mozgásrendszer
koordinációjának fejlesztése, a különböző mozgások begyakorlása és automatizálása.

A lélek-szellem feladata: a fejlődés során megtanulni a fizikai világ törvényei szerint-térben időben koordinálva
mozogni, beszélni, gondolkodni, (élni).
A test feladata: a fejlődés során megtanulni a lehetőségekhez képest szabadon mozogni, a legjobban érzékelni,
megfelelően kiszolgálni a lelki-szellemi szabadság igényét.

A pszichomotoros fejlesztés feladata ennek a két irányú folyamatnak a segítése, működésükben egyensúly
létrehozása. Az egyensúly folyamatosan változik, nem statikus.

Területei:
- Az alapmozgások koordinációjának javítása
o elemi mozgásminták kiváltására
o kúszás, mászás, járás, futás, ugrás, dobás-kapás (utóbbi a kommunikáció első jele, hogy egy gyermek vár
valamit, nyújtja a kezét az adott tárgyért)
o fenti mozgásokat a gyermek már nem alkalmazza mikor terápiába kerül, de ezek koordinálatlansága,
begyakorlatlansága nem teszi lehetővé, hogy a mozgásminta automatizálódjon
o a helytelen mozgásmintázatok (pl.: poszturális reflexek fennmaradása) lebontása és helyette harmónikus
mozgásmintázatok megtanítása is feladat
- A vesztibuláris rendszer fejlesztése
- A testtudat fejlesztése, testélmény erősítése
o testkép: a saját test szubjektív megtapasztalás
o testfogalom: a saját testről szerzett intellektuális tudás
o testséma: a test koordinált mozgásának, egyensúlyának, az izmok gravitációhoz való alkalmazkodásának, a
test percről percre változó működésének megélése
o A mozgástervezés képessége csak korlátozottan van jelen ebben az életkorban, mert a mozgástervezéshez
egy jól differenciált belső kép (=testkép) szükséges.
- Az észlelés-feldolgozási folyamatok fejlesztése
o szűrés – integráció
o modalitás specifikus észlelés – intermodális észlelés – szerialitás (nem a mennyiség, hanem az időbeli
elhúzódás szempontjából)
o érzékelési csatornák
 iteroceptív (saját belvilágunkról adnak nekünk valamilyen tudást, fontos a testtudat és az énfejlődés
alakulása szempontjából)
 taktilitás
 viscerális rendszer (ritmusok, nap-éj, stb)
 proprioceptív rendszer (saját mozgás érzékelése)
 vesztibuláris rendszer

18
  exteroceptív (külvilág észlelése)
 látás
 szaglás
 ízlelés
 hőérzékelés
 hallás
- A téri tájékozódás fejlesztése
o alapja, hogy a gyermek képes legyen a saját testén tájékozódni, észlelje testének határait (a saját test a
viszonyítási pont)
o először az alapvető téri irányokat gyakoroljuk: előre-hátra, föl-le, oldalra
o Az a gyermek, aki megtapasztalja a teret, és benne önmagát, annak kevesebb problémája lesz a síkban való
tájékozódásnál is.
- Mozgás-ritmus-beszéd összerendezése
o Először alakuljon ki a gyermek járásának egyenletes ritmusa, majd később lüktető ritmusú verssel kísérjük
o különböző zenei alapfogalmakat hangsúlyozottan csak a mozgások útján érzékeltesse: főleg a gyors-lassú,
magas-mély, rövid-hosszú, hangos-halk
- A bilaterális integráció fejlesztése az alsó-felső testfél vonatkozásában (jobb-bal oldalon még csak a
szimmetrikus mozgások jellemzőek, ezek differenciálása csak későbbi életkorra jellemző)
o Csak akkor lehetséges, ha már külön-külön mind a kettőről elegendő testképi információ és mozgásos
tapasztalat gyűlt össze. (óvodáskor)
o A mozgás szabaddá válik az alapmozgások során begyakorolt ellenoldali szinkinézistől, bármilyen téri és idői
összerendezésben képes mozogni. (szinkinézis = végtagok együtt mozgása)
- A finommotorika fejlesztése –alkotás: nem a ceruzafogás kialakítása érdekében, hanem a cél, hogy az alkotói
folyamatban kompetensnek érezze magát a gyermek
- (Bizalomerősítő gyakorlatok): egyrészt a terapeutának fontos, hogy bizalmas kapcsolatot alakítsunk ki a
gyerekkel, illetve a szülő-gyermek közötti bizalmat is erősíteni kell, mert ha nem tud a szülővel egy jó kapcsolatot
kialakítani a gyermek, akkor nehéz lesz a leválás is

b. Kommunikáció fejlesztés
Célja:
A beszéd beindítása, a beszédkedv felkeltése és a kommunikációs készség fejlesztése
A beszédfejlesztés, mint cél végigvonul az egész terápia menetén.
- Minden tevékenységet beszéddel kell kísérni, és késztetni kell a gyermeket a visszajelzésre.
- A gyermek alaptevékenysége a mozgás, a játék, ezért a nyelvi anyag feldolgozása mindig játékos formában
tevékenységbe ágyazottan történik. Először cselekvéses formában gyakoroltatjuk a az adott nyelvi anyagot, majd
később vesszük elő a képeket.

Feladata:
A beszéd- és nyelvi fejlesztés, mellyel együtt segítjük a gondolkodás, a figyelem és az emlékezetfejlesztését is

Területei:
- kommunikációs kompetencia fejlesztése: a kommunikációs helyzetekben képes legyen a gyermek megfelelően
fogadni és viszonozni a kommunikációt
- kommunikációs performancia fejlesztése: az adott helyzethez rugalmasan tudja alakítani az egyébként megtanult
kommunikációs formákat
- Szociális kapcsolatteremtés fejlesztés: hogyan szólunk egymáshoz? ezért fontos, hogy csoportban dolgozzunk
- Az önkifejezés lehetőségeinek gyarapítása
- Cselekedtetve beszélés

19
- Beszédértés fejlesztése (mondat-szó-hang)
- Kifejező beszéd fejlesztése
o beszéd motoros alapfeltételeinek megteremtése: tartás, tónus, ciklizálás – megszólalok élmény/repertoár
növelés
o szókincs: passzív szókincs aktivizálása, új szavak elsajátítása – epizodikus emlékezet, lexikai csomópont vagy
főfogalom mentén
o grammatika
o egyszerű mondatok alkotása: analógiás mondatok

A gyermek kommunikációs- és nyelvi fejlődésének állomásai König spirálmodelljében

Megszólalok belülről fakadó, tiszta, lelki megnyilvánulás (hangok)

Megnevezem rátekintés a világ tárgyaira, jelenségeire, megnevezés – a fogalmak azonosításának kezdete
(szavak)
Elmondom önálló fogalmi-gondolati rendszerből építkező, énnel átitatott közlések (mondatok)
Minden terápiás alkalommal mindhárom fázissal foglalkozni kell

c. Adaptív gondolkodás fejlesztése

A fejlesztés 3 fő szakasza (pszichomotoros fejlesztés, komm. és gondolkodás fejlesztés) egymásra épülnek,
kiegészítik egymást: a gyermek a mozgás által mélyen, érzelmekkel telve éli át a fogalmakat, melynek nevét a
beszédfejlesztés során könnyebben megtanulja, s így a fogalommal könnyebben végez majd gondolkodási
műveleteket.

Területei:
- érzékelés és észlelés fejlesztése
o hallás fejlesztés
o játékok az érzékszervek fejlesztésére
o látás fejlesztés (szín-forma érz, alak-háttér megkülönböztetés, téri orientáció fejlesztése)
o testfelület taktilis érzékelése, egyensúly, kinesztetikus érzékelés
- figyelem és megfigyelőképesség fejlesztése
o A figyelem fejlesztésére a fejezetben található gyakorlatok nagy része alkalmas, így külön gyakorlatsorozatot
nem állítottak össze a szerzők.
- emlékezet fejlesztése
- gondolkodási funkciók fejlesztése
o általános ismeretek fejlesztése
o összehasonlítás
o változás megfigyelése
o analizáló-szintetizáló képesség fejlesztése
o főfogalom alá rendelés
o analógiás gondolkodás (ritmikus sorok kirakása, eseményképek értelmezése, idői tájékozódás f.)
- grafopercepció fejlesztése
o ujjtorna
o kézügyességet fejlesztő játékok
o fixációs gyakorlatok
o szem-kéz koordináció fejlesztése

d. A szülőkkel való foglalkozás és a tanácsadás formái

20
Végül, de nem utolsósorban a szülők megtámogatása, megsegítése, hiszen a támogató, jól adaptálódó környezet
nagyban hozzájárul a gyermek jóütemű fejlődéséhez.

Indirekt tanácsadás
- Szülő bevonása a terápiába, láthatja, hogy a logopédus, mint modell, hogyan bánik a gyermekkel, és ezt jó
esetben átveszi: jó gyakorlat: cselekedtetés, nem verbalizálás dominál
- segíti a trauma feldolgozását, tehetetlenségélmény legyőzését
- létrejön az együttes sikerélmény, az anya kompetencia élménye (anyai ösztön – interoceptív érzékek)

Direkt tanácsadás: (indirektet követően)

- nevelési környezet alakítása (tárgyak)
- szokások tudatos áttekintése, egy-egy apró változtatás
- folyamatos nyomon követés
- más segítségek ajánlása

Csoportos szülői beszélgetés:

- nevelési kérdések megbeszélése,
- más szülők jó gyakorlatának megismerése

3. A megkésett beszédfejlődés terápiája (Juhász-Bittera)

A beszéd- és nyelvi funkciók területén elmaradást mutató gyermekek fejlesztése logopédiai feladat, de nem
nélkülözhető a család és a gyermek tágabb környezetében (bölcsőde, óvoda) lévő felnőttek segítő közreműködése
sem.
Ha a gyermek beszéd- és nyelvi fejlődése jelentős elmaradást mutat, akkor már hároméves kor előtt tanácsos a
logopédus segítségét kérni. Körültekintő, alapos logopédiai, pszichológiai és orvosi vizsgálat után dönteni lehet a
teendőkről, a logopédiai kezelés megkezdésének időpontjáról, formájáról, intenzitásáról.
A terápia kiindulási alapja a gyermek aktuális tudása, ezért a beszéd- és nyelvi funkció részletes vizsgálata
elengedhetetlen, és tulajdonképpen a terápiával összefonódva a kezelés végig nélkülözhetetlen. A gyermeket teljes
nyelvi rendszerének alapján kell megítélni, azaz egyaránt figyelembe kell venni a beszéd, a nyelv megértését,
grammatikai formáját, a gyermek nyelv- használatát - s mindezeket a gyermek értelmi szintjéhez viszonyítva kell
értékelni.
Célja:
- a nyelv kifejező, közlő, jelölő funkciójának kialakításával képessé tegye a gyermeket a nyelvi jelek befogadására,
földolgozására, a beszédbeli kommunikációra
- nevet adunk annak, amit a gyermek lát hall, érzékel, megfog és átél
- segítünk neki érzéseinek, gondolatainak kifejezésében
- a beszéd és a nyelv funkcióinak erősítésével segítjük a gyermek értelmi fejlődését, szociális tanulását

Terápiás munkánkat úgy kell előkészíteni, megtervezni, hogy kreatív módon érvényesüljön benne a komplex
gyógypedagógiai-pszichológiai szemlélet, s ezáltal a gyermek fejlődését minél több oldalról segítsük. A központban
természetesen a beszéd és nyelv fejlesztése áll.

Közvetlen és közvetett ráhatásokkal fejlesztjük azokat a képességeket és készségeket, amelyek révén a gyermek
egyre differenciáltabban tudja befogadni, földolgozni és használni a beszédet és a nyelvet szemantikai (jelentéstani),
lexikai (szókészleti), szintaktikai (mondattani), morfológiai (szóalaktani) és fonológiai (hangrendszertani)
szempontból egyaránt. Amikor a logopédiai foglalkozásokon gyakorolja a kommunikációt, a nyelv használatán
keresztül a társas szerepeket is tanulja.

Területei:
21
- beszéd és nyelv
- mozgás
- gondolkodás
- figyelem
- emlékezet
- valamint a különféle készségek fejlesztése

Tudjuk, hogy a kisgyermek alaptevékenysége a játék, ez ad teret és lehetőséget a logopédiai célok

megvalósításához. Ezért a beszéd- (nyelvi) anyagot először mindig a gyermek számára kellemes, játékos helyzetbe
ágyazva dolgozzuk föl, s csak utána vegyük elő annak képi megjelenítését.
A terápia alapozó szakaszában rövid távú célunk a beszéd indítása, az ehhez szükséges alapkészségek kialakítása, s a
gyermek környezetének befolyásolása.
A szókincsbővítés végigvonul a munkatankönyv minden oldalán.
A feladatlapok túlnyomó többsége a nyelvi rendszer kiépítésére szolgál, s végig célunk a gyermek gondolkodásának
fejlesztése

A nyelvi anyag tartalmazza a magyar nyelvben leggyakrabban előforduló szófajok (főnév, ige, melléknév, számnév)
reprezentánsait, azok toldalékolását, illetve ragozását. A ragozott, toldalékolt formákat mondatban gyakoroljuk.
A „mondatalkotás” címmel foglaljuk össze azokat a feladatlapokat, amelyeken - esetleg kevés új anyaggal
kiegészítve - az előzőleg tanultakat alkalmazzuk. Egy-egy nyelvi forma megtanításakor először a szabályos, illetve
egyszerűbb alakokat, utána a rendhagyó, nyelvtani szempontból bonyolultabb, kiejtés szempontjából nehezebb
eseteket vesszük sorra.
A munkatankönyv követi a tipikus fejlődés menetét, de természetesen a gyerekekre szabva szükséges lehet a
munkatankönyv kreatív és rugalmas használata, amennyiben az szakmailag megalapozott.
A munkakönyvben megadott feladatok csak példák, a logopédus szabadon használhatja a fantáziáját.

Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a beszédnek, mint a nyelv egyedi felhasználásának két összetevője van: a
megértés és a beszédteljesítmény, s hogy ezek fejlődése nem párhuzamosan halad. A beszédfejlődés késése esetén
a köztük lévő különbség igen kifejezett lehet.
- Ha a gyermek nehezen aktivizálja szókincsét, vagy kifejezett beszédmozgásbeli nehézségei vannak, nem szabad
őt túlzottan erőltetni a megnevezésre, pontos kiejtésre. Átmenetileg a terápia más területeire helyezzük a
hangsúlyt.
- A logopédus szemtől szembe helyzet, pontos, nyílt artikulációja, a tárgyak, képek, cselekvések megnevezésekor
alkalmazott ereszkedő hanglejtése, jól tagolt, szuggesztív beszéde, modulált intonációja nyomán a gyermek
egyre inkább képes lesz a hangsorokat (szavakat) kiemelni a beszédfolyamból.

- Ha a gyermek beszédmegértése is korlátozott, akkor különösen fontos az utánzókészség fejlesztése, mert a

beszéd cselekvésirányító szerepére a feladatvégzés során kevéssé támaszkodhatunk.

4. Apró lépések - Budapesti Korai Fejlesztő Központ (Szelényi Marianna)

A nem verbális jelzések használata (Fejlesztés a még nem beszélő gyermekek számára)
A gyermekek számos nem-verbális kommunikációs jelzést sajátítanak el, mielőtt megtanulnak beszélni. Ezek
lehetnek vokális (hangadással együtt járó) vagy mozgásos jelzések, mint pl: gesztusok, testtartás vagy testközelség,
de ide tartoznak az arc különböző kifejezései (mimikái jelzések) is.
A nyelvelsajátítás folyamatának nélkülözhetetlen, része a beszéd előtti kommunikáció. Az ilyenkor szerzett gazdag és
változatos tapasztalatok szilárdan megalapozzák a későbbiekben hatékony és kielégítő verbális kommunikációt.

Ez a fejlesztő program a nem verbális jelzések alkalmazási lehetőségeire helyezi a hangsúlyt. A preverbális tanulás
öt különlegesen fontos területének tanulmányozása segít azon alapkészségek megfigyelésében és fejlesztésében,
22
amelyek szorosan kapcsolódnak nemcsak a verbális, hanem valamennyi fejlődési terület fejlődéséhez.
A hatékony nem verbális kommunikáció esetén:
- a gyermek kapcsolatba tud lépni a külvilággal
- befolyásolni tudja környezetét és reagál is arra
- ki tudja fejezni különböző érzelmi állapotait
- képes megjeleníteni és megélni önmagát

Célja:
- hogy a gyermek megélje a sikeres kommunikációt
- megértsük a jelzéseit
- kialakítsunk új jelzéseket

Területei:
- figyelmi és válaszadási készség elsajátítása
o figyelem: minden fejlődés alapja, ha nem néz a szemünkbe, mikor beszélünk hozzá, akkor ezzel kell főleg
foglalkozni, ha már a szemünkbe néz, akkor lehet más területeket elővenni
o legyen közel az arcunk beszéd közben, reagáljunk minden hangra, amit kiejt, legyünk következetesek a
reakciókat illetően, hagyjunk időt a gyermeknek, hogy megértse mi következik, kísérjük beszéddel a
tevékenységet
- játékkészség elsajátítása
o a gyermek játéka segítségével fedezi fel a világot
o A közös játék biztosítja a gyermekben az igényt és szándékot, hogy kommunikálni akarjon
o már meglévő készségeire építsük tovább a fejlesztést úgy, hogy a következő lépést mindig a körülötte lévő
tárgyakhoz és játékokhoz igazítsuk
- kölcsönösen végzett tevékenységek elsajátítása
o társalgás nélkülözhetetlen eleme a kölcsönösség
o kölcsönösség képességét jóval azelőtt kialakíthatjuk a gyermekben, hogy az első szavakat megtanulná
o mikor beszélünk hozzá, gyakran álljunk meg, és nézzünk rá várakozva, hogy reagáljon
o tevékenységekkel és játékokkal kapcsolatban is megtanulhatja a kölcsönösséget. A kölcsönös játéknak ez a
fajtája fontos szerepet játszik a társalgás sajátosságainak kialakításában
o kölcsönösséget igénylő tevékenységeket örömteli helyzetben érdemes játszani; ne erőltessük, ha a gyermek
egyáltalán nem hajlandó benne részt venni
- utánzási készség elsajátítása
o nyelvi fejlődésben az utánzás létfontosságú
o utánozzuk a gyermeket, így először olyan hangokon tanulja meg az utánzást, ami már megy, aztán térjünk át
új hangokra
o hangok összekapcsolása cselekvéssel, játékokkal (pl.: állat bábokkal – állathangok utánzása)
o Egy hanggal vagy tevékenységgel legalább két hétig foglalkozzunk, mielőtt váltunk. A gyermeknek szüksége
van némi időre, hogy megértse a feladatokat, és ha túl gyakran változtatunk, megnehezítjük a tanulását.
- hétköznapi kommunikációs készségek használatának elsajátítása
o amelyik gyermek odafigyel másokra, és valamilyen módon kapcsolatot tud teremteni másokkal,
megtaníthatjuk arra, hogyan használja még hatékonyabban kommunikációs készségeit
o konkrétabb gesztusok használata
o új elsajátított hangokról megtanítani, hogy mit fejezhet ki vele, hogyan válthatja fel vele a gesztusokat
o megtaníthatjuk, hogy az új kommunikációs eszközei hatékonyabbak és gyorsabbak, mint az eddig használtak

Törvényi szabályozás (általánosan a korai fejlesztésről)

23
15/2013. (II. 26.) EMMI rendelet a pedagógiai szakszolgálati intézmények működéséről (a továbbiakban:
szakszolgálati rendelet) 4. és 5. §-a szabályozza, hogy a korai fejlesztést milyen feltételek mellett, milyen keretek
között kell ellátni.
„A gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozás (a továbbiakban: korai fejlesztés és gondozás)
feladata a komplex koragyermekkori prevenció, tanácsadás és fejlesztés, az ellátásra való jogosultság
megállapításának időpontjától kezdődően a gyermek fejlődésének elősegítése, a család kompetenciáinak erősítése, a
gyermek és a család társadalmi inklúziójának támogatása érdekében. A korai fejlesztés és gondozás tevékenységei a
komplex gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai tanácsadás, a kognitív, a szociális, a kommunikációs és a nyelvi
készségek fejlesztése, a mozgásfejlesztés és a pszichológiai segítségnyújtás.”
o lehetőséget biztosít a gyermekek fejlesztésére 0-5 éves korig a gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés,
oktatás, gondozás keretein belül
o a korai fejlesztésre szakértői bizottság tesz javaslatot
o 18 hónaposnál fiatalabb gyermek esetében: szakorvos által felállított diagnosztikai vélemény és terápiás
javaslat alapján is adhat szakvéleményt a szakértői bizottság
o ha a gyermek 3 éves kora előtt intézményi ellátásban részesül, akkor, amennyiben a körülmények lehetővé
teszik, korai fejlesztését, gondozását az adott intézményben kell megoldani
o 3 éves kor után akkor kaphat korai ellátást, ha a szakértői bizottság szakvéleménye szerint óvodai nevelésbe
nem vonható
o egyéni vagy maximum 6 fős csoportokban folyhat a fejlesztés
o korai fejlesztés és gondozás keretében a gyermek állapotának, szükségleteinek, valamint a család
terhelhetőségének függvényében a fejlesztési feladatok végrehajtásának időkerete
 0-3 éves kor között: legalább heti egy, legfeljebb heti 4 óra
 3-5 éves kor között legalább heti kettő, legfeljebb heti 5 óra
 5-6 éves kor között legalább heti 5 óra
o a rendelet szabályozza még az intenzív, bentlakásos terápia feltételeit és időkorlátait
o ha a korai ellátás a Pedagógiai Szakszolgálat intézményében nem valósítható meg, akkor a fejlesztés, gondozás
helyszíne a gyermek otthona vagy gondozó intézménye
o A korai fejlesztés és gondozás feladatait a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján, a gyermeket ellátó
fejlesztő szakemberek által kidolgozott egyéni fejlesztési tervben foglaltak szerint kell végezni
o Az egyéni fejlesztési tervvel, fejlesztési naplóval, év végi értékeléssel kapcsolatos szabályozások
o A rendelet kitér arra, hogy milyen szakemberek vehetnek részt korai fejlesztésben, gondozásban, illetve, hogy
megyénként és a fővárosban mennyi a korai fejlesztésben, gondozásban dolgozó szakemberek minimális
létszáma
o Illetve meghatározza, hogy a korai fejlesztéssel gondozással foglalkozó intézményeknek milyen infrstruktúrával
kell rendelkeznie

15/1998. (IV. 30.) NM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények,
valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről
Szabályozza, hogy a bölcsődékben, napközbeni gyermekellátásban, egy-egy korai fejlesztést, gondozást igénylő
gyermek hogyan módosítja a létszámkereteket, milyen idői keretben kell foglalkozni a gyermekkel, és milyen egyéb
szakembernek, minimum milyen létszámban kell rendelkezésre állnia

24