Rajongói fordítás

Fordító: Burning Rebels csapata

Lektor és korrektor: Jade és Zsuzsa

2023
 Prológus

Mia

HA VALAKI tíz-tizenöt évvel ezelőtt azt mondta volna nekem,

hogy végül nemcsak megkedvelem Benjamin Kellyt, a legfőbb
kínzómat, de teljesen bele is szeretek, és feleségül megyek
hozzá... nos, nem tudom, mit mondtam volna. Tíz-tizenöt évvel
ezelőtt valószínűleg Tessához irányítottam volna azt, aki ezt a
hülyeséget összehordja, és hagytam volna, hogy ő intézze el őket.
Még tizenévesen is nagyon színes választ adott volna.
De én? Azt hiszem, csak álltam volna ott, hitetlenkedve,
valószínűleg egy kicsit undorodva, de talán, talán a legapróbb,
rejtett énem mosolygott volna egy kicsit a gondolatra, hogy
tetszem neki, hogy teljesen belém szeret, hogy feleségül vesz.
Szeretem elképzelni, hogy a lelkem egy része mindig is Benhez
tartozott. Valami tagadhatatlanul összeköt minket. Egy
észrevétlen energia, mint egy széllökés mögött rejlő erő.
Mindig is ott volt.
Ez az, ami három évvel ezelőtt visszahozott Ruxtonba,
Alabamába. Ez vitte Ben-t a bárba azon az estén. És ez az, ami
miatt olyan hihetetlenül egyszerű volt belé szeretni.
Azok az évek, amikor utáltam őt, egy emberöltővel ezelőttinek
tűntek. Egy olyan életnek, ami soha nem is tartozott hozzám.
Nem emlékszem azokra az érzésekre. Nem emlékszem a
fájdalomra és a lelki sérülésekre, amit okozott nekem. Az
utálatra, amit éreztem.
 Ránézek a férjemre, és az egyetlen dolog, amit látok, az a
szeretet. Az egyetlen dolog, amit érzek, az a szerelem...
Szerelem.
Szerelem.
Szerelem.
Az elmém szereti Bent. A szívem szereti Bent. A testem szereti
Bent. Ő a melegség a véremben. A pulzusom dübörgése.
Adj száz évet Benjamin Kellyvel, és még mindig többért
könyörögnék.
De mostanában? Két fiúval, akik elsajátították azt a képességet,
hogy abban a pillanatban zavarják meg anyut és aput, amint
egymáshoz érnek, nem követelek irreális dolgokat. Egy órát
kérek.
Adj egy órát egyedül Benjamin Kellyvel.
Könyörögni fogok érte.
Most, már öt percért is könyörgök.
 1 . fejezet

Fordította: Aemitt

Mia

BEKAPCSOLOM a babamonitort, és az ágy melletti

éjjeliszekrényre teszem.
A kék fény villog, és minden zajt érzékel, ahogy Chase
nyugtalanul hánykolódik a kiságyában. Elképzelem, ahogy édes,
gödröcskés kis arcát a takarójába dörgöli. A lila polipja a hóna alá
dugva. Mindig azzal alszik. Ez az ő sárkánya.
A két fiam, ég és föld.
Az ágy Ben felőli oldalát bámulom, miközben leveszem a
rövidnadrágomat és az ujjatlan blúzomat, és belebújok az egyik
Ruxton Police Academy pólójába. A paplan gyűrődésmentes.
Háborítatlan. Nehéz sóhajjal huppanok le az ágyra, és a
mellkasomhoz szorítom a párnáját.
Még egy éjszaka.
Hiányzik, és nem csak akkor, amikor így egyedül vagyok,
miután lefektettem a fiúkat. Hiányzik, hogy Ben hazaérjen,
amikor vacsorát készítek. Hiányzik, hogy néhány órára velünk
legyen, hogy időt töltsön a fiúkkal, és segítsen körülöttük.
Hiányzik, ahogyan egymásnak esünk, miután elaltattuk őket, két
dobogó szív, ahogyan a folyosón a sietős lélegzetvételek
kuszaságában a végtagjaink összegabalyodnak, egymást
vonszolva a hálószobába, ruhákat tépkedve, néha az ágyig jutva,
néha nem. A padlón. A falnak támaszkodva. Én, lehajolva, és
kapaszkodva mindenbe, amibe csak kapaszkodni tudtam.
Csendben maradtunk, testünk halk csapódása alig hallatszott a
nehéz légzésünk és kétségbeesett nyögéseink mellett. Azt mondta
nekem, hogy élvezzek el, élvezz el, Mia, és én el is élveztem, és
vergődtem rajta, miközben ő felszabadított, és minden csepp
szerelmet kiadott magából, amit csak tudott. Az ágyra
zuhantunk, még mindig egymásba kapaszkodva, a száját a
bőrömhöz szorítva, az ujjait a lábam közé szorítva, visszanyomta
belém.
A karjaiba burkolózva aludtam el, olyan kicsinek és olyan
biztonságban éreztem magam, és a szívem annyira csordultig volt
vele.
Szeretem az éjszakákat Bennel, de most, és az elmúlt két
hónapban az éjszakáim az ő reggelei voltak.
Miközben én megfürdetem a fiúkat és elvégzem a fektetési
rituálékat, ő elmegy dolgozni. És mivel én fürdetek meg lefekvési
rituálékat végzek, ő nem szorít a falhoz, és nem tépi le rólam a
ruhát. Nem harapdálja vagy kóstolgatja a bőrömet. Nem élvez el.
Én sem élvezek el.
Valójában ez mostanában nem is nagyon történik meg.
Két fiú tombol ebben a házban, felfedezgetnek, mindenhova
meg mindenbe belemásznak, és az egyik sajnos már nem alszik
nappal sem, ami szinte lehetetlenné teszi, hogy egyedül legyünk
Bennel. Két hónap éjszakai műszak, és nem is emlékszem, mikor
voltunk utoljára mindketten ébren, és kapaszkodtunk egymásba
anélkül, hogy azonnal megzavartak volna.
Mintha a gyerekeknek lenne egy beépített radarjuk. Ez a
hatodik érzék, ami mindig beindul, ha apa megfogja anyuci
mellét. Az időzítésük őszintén szólva lenyűgöző. Soha nem
hagynak ki egy percet sem.
Most? Senki sem fogdos vagy kóstolgat semmit. Nincsenek
éjszakáink. Amikor Ben itthon van, én a fiúkkal vagyok, ő pedig
alszik, amire szüksége van. Minden a feje tetejére állt.
De van fény ennek a nyomorúságos alagútnak a végén. Az
utolsó műszakja után visszatérhetünk a lopott csókok és forró
másodpercek rutinjához, mielőtt az egyik vagy mindkét kis arc
rajtakap minket. És amikor igen, nem pedig ha, az nem lesz
káros. Biztos vagyok benne, hogy még mindig mogorva és tompa
szavakat fogok lecsókolni, de meglesznek azok az édes órák este
és hajnal között, amikor semmi és senki nem áll közénk.
Semmi megszakítás. Csak két dobogó szív, lázas érintések, és
az a csendes emelkedés az önkívület felé, amit az édes, boldog
zuhanás követ.
Becsúszom a hűvös lepedő alá, Ben párnáját a sajátomra
cserélem, és az orromat rászorítom, belélegzem őt, hagyom, hogy
az illata megtöltse a tüdőm. Az a jellegzetes Ben-illat, amely annyi
emléket hordoz magában.
Azokat, amelyekben együtt voltunk, azon az éjszakán a bár
után. Az első alkalmam.
Istenem, azóta is a rabja vagyok.
 A hátamra fordulok, és felkapom a telefonomat az
éjjeliszekrényről. Kisöpröm a hajam az arcomból, és írok egy
gyors üzenetet.

Én: Hiányzol. XO

Magam fölé tartva a telefont, lövök egy szelfit, csókot dobok

neki, és az üzenethez csatolva elküldöm. Tessa számához
görgetek, és megnyomom a tárcsázót.
Két csörgés után felveszi.
– Nem tudom, te hogy vagy vele, de én már annyira készen
állok arra, hogy leugorjak a "senki sem szexel" vonatról.
– Micsoda? – Kuncogva rázom a fejem a legjobb barátnőmön,
és kinyújtóztatom a végtagjaimat. – Te szexelsz. Miről beszélsz?
– Nem úgy, ahogy én akarom! – Felsóhajt. – Úgy értem, oké,
ne érts félre. Nem bánom, ha Luke-ot felébresztem egy déli
menetre, de hiányzik, amikor egész éjjel csak dugtunk, mintha
egy apokalipszis után próbálnánk újra benépesíteni a földet.
– Hát, légy hálás, hogy legalább napközben be tudod
csempészni. Én még akkor sem tudok pihenni, ha Chase
szundikál. Nolan nem lehet felügyelet nélkül.
Rossz az időzítés mindenhol. Mindkét fiam a kezdetektől fogva
együtt volt benne.
Amikor ez a rettegett éjszakai műszak elkezdődött, Nolan a nap
felét az iskolában töltötte. Amíg Chase aludt, addig én kettesben
lehettem Bennel.
Hibátlan tervnek tűnik, igaz?
 Tévedés.
Chase nem aludt addig, amíg Nolan haza nem jött az iskolából.
Tudhattam volna, hogy az én édes fiamnak állandó hangzavarra
van szüksége ahhoz, hogy elaludjon. Úgy tűnik, a bátyja
szüntelen fecsegése megteszi a hatását. Ez nagyjából akkor
történt, amikor Chase különösen ragaszkodóvá vált, és nem volt
hajlandó egy pillanatra se magamra hagyni, még annyi időre sem,
hogy kimehessek a mosdóba. Így, amikor azt hittem, hogy
leültethetem az etetőszékébe néhány játékkal, és beosonhatok a
hálószobámba egy gyors hancúrra, csak üvöltött, üvöltött és
üvöltött, mintha valaki tényleg bántaná.
Szörnyen éreztem magam. Szidtam magam, hogy én vagyok a
világ legrosszabb anyja. Hogy helyezhettem a saját igényeimet az
ő igényei elé?
Most, hogy Nolan nyári szüneten van, és napi huszonnégy
órában itthon van? Chase akkor alszik, amikor csak akarom, és
még akkor sem riad fel, ha ki kell mennem a mosdóba.
A tervük az első naptól kezdve hibátlan volt.
Tessa ásít, megtörve a háttérben a tévé halk zaját. – Csak tegyél
be neki egy filmet vagy valamit. Vagy mondd neki, hogy menjen
a szobájába játszani. Erre valók az iPadek.
– Tessa, tudod, milyen kíváncsi Nolan. Ha meghallja, hogy
bárhol ebben a házban becsukódik egy ajtó, jön megnézni miért.
És esküszöm, tudja, mikor vagyok meztelen, és pontosan abban
a pillanatban ront be. Pont olyan, mint Ben.
– Azok a Kelly fiúk – nevet fel. – Cicis pasik egy életre.
 Szememet forgatom. – A vérükben van.
– Ha már a ciciknél tartunk, el akarok menni és venni egy új
bikinit az esküvőre. Az enyémek már teljesen kifakultak a szüleim
medencéjétől.
Az esküvő, Reed és Beth esküvője. Jövő héten mindannyian
megyünk Sparrow's Islandre a szertartásra. Beth nagyon szerette
volna, ha a tengerparton házasodnak össze, és az imádnivaló
nagynénje meg a nagybátyja nem sajnálták rá a pénzt. A képek
alapján, amiket a neten láttam, maga a tengerpart gyönyörű.
Fehér homok és kristálykék víz. Tessa és én is részt veszünk az
esküvőn, Riley-val, Reed nővérével, Bennel, Luke-kal, CJ-vel és a
fiúkkal együtt. Mindannyian közvetlenül a tengerparton lévő
villákban lakunk majd, ahonnan csodálatos kilátás nyílik az
óceánra.
Alig várom, hogy elszabaduljak pár napra. Az elmúlt két hónap
után úgy érzem, mindannyiunknak szüksége van rá.
– Tudod, amikor azt mondod, hogy új bikinit akarsz venni az
esküvőre, az úgy hangzik, mintha a szertartás alatt azt akarnád
viselni – mondom neki mosolyogva. – Ugye, úgy tervezed, hogy
azt a ruhát viseled majd, amit Beth választott nekünk? Már ki van
fizetve.
Tessa zihál. – Ó, Istenem. El tudod képzelni Bent, ha bikiniben
lennél a ceremónia alatt? Ötven mérföldes körzetben az összes
férfiszemet kikaparná. Feltétlenül meg kellene tenned.
– Micsoda? – Kuncogok, és egy kicsit elmozdulok a matracon.
Megőrült? Többet is tenne, minthogy kikaparja a szemüket.
 – És mi van Luke-kal? Mit tenne ő, ha te vennél fel egyet, és azt
látná, hogy félmeztelenül sétálsz az oltárhoz?
– Luke? – Tessa szünetet tart, és egy percig némán
gondolkodik. – Hm. Valószínűleg lerángatna a homokba, és
megdugna a szüleim előtt. Mint egy vadember.
– Ó, ez szép. Biztos vagyok benne, hogy Ben nem bánná, ha
végignézné, ahogy a húgát megdugják.
A telefonom bejövő üzenetet csipog. Magam fölé tartom.

Ben: Az istenit, Angyal. A lehető legrosszabbkor áll

fel a farkam.

Ég az arcom. Ó, tényleg?
Visszateszem a telefont a fülemhez, és elkapom Tessa
mulatságos reakciójának a végét. – Szia, mennem kell. Szólj, ha
vásárolni akarsz menni, és veled megyek.
– Király. Beth-t is megkérdezem. Még egy éjszaka ebből a
szexmentes pokolból.
Nevetek. – Igen. Viszlát.
Befejezem a hívást, és végigsimítom a nyelvemet az alsó
ajkamon, miközben begépelem a válaszomat.

Én: Szóval az, hogy elmondom neked, milyen

nedvesek az ujjaim, az nem az, amit most tudnod kéne?

Én: Hoppá...

A telefonom csörögni kezd, ami megijeszt, és letörli a vigyort az

arcomról. Szabad kezemmel végigsimítok a hevesen
dobogószívemen és a legközömbösebb hangomon fogadom a
hívást.
– Halló?
– Mia – morogja Ben.
Feláll a szőr a nyakamon.
A francba! Ki van akadva?
– Sz-szia, bébi. Én nem igazán...
– Hány ujjal csinálod?
Kérdése vagy inkább a követelése kiszorítja a tüdőmből a
levegőt, mert inkább ez utóbbinak hangzik. Egy parancs, amit az
egyetlen férfi mondott, akivel, akinek, akitől valaha is elélveztem.
Te akartad. Ben az egyetlen férfi, és mindig is az lesz, és most
éppen nem azt kéri tőlem, hogy érintsem meg magam. Biztos
benne, hogy megteszem.
Amíg ő dolgozik.
A kurva életbe.
Ismét benedvesítem az ajkaimat, ahogy a kezemet
végigcsúsztatom a testemen, a bugyimba, az érzékeny húsomon
és a csúszós melegemen keresztül. – Egy – válaszolom halkan, a
hangom remeg, az ujjaim benedvesednek és remegnek.
Nehéz lélegzete betölti a fülemet. – Úgy teszel, mintha én
lennék az, Angyal?
– Igen.
– Elfelejtetted, milyen vastag vagyok?
Lehunyom a szemem, miközben felnyögök. – Jézusom, Ben.
Egyedül vagy?
 – Tényleg azt hiszed, hogy a feleségemmel telefonon keresztül
szexelek, miközben Luke orrfacsaró segge itt ül mellettem?
Mondtam neki, hogy menjen el sétálni.
Mosolyra húzódik a szám.
Komolyan hülye kérdés a részemről. Persze, Ben nem beszélne
így velem, ha valaki hallótávolságon belül lenne. Nem osztozik az
örömömben. Azok az alkalmak, amikor megdugott, miközben
nyilvános helyen voltunk, ritkán fordultak elő, és általában én
könyörögtem érte.
– Gyors lehetsz – mondom neki. – Én pedig csendben leszek.
Mindkét javaslatomat hihető ellenállással vitatja meg, de amint
lekerül rólam a felsőm, elfelejt vitatkozni.
– Bébi. – Ben hangjától végigfut a hideg a hátamon. – Hány
ujjal?
– Három. – A lélegzetem elakad, ahogy nyújtózkodom.
Nedvesség csorog a tenyeremre. – Olyan nedves vagyok –
suttogom.
– Bassza meg, bárcsak ott lennék! Hogy megérintselek. Hogy
beléd csúszhassak. Ezt akarod? Azt akarod, hogy megdugjalak,
Mia?
– Igen – zihálok.
– Nem lennék lassú, bébi. Istenem, nem tudnék. Ma este nem.
Szükségem van rád... a farkamon. Az édes, nedves puncid szorít
engem. – A lélegzete heves zihálásban tört ki. – Tárd szét a
lábaidat. Szélesre kell tárnod őket, Angyal. Gyerünk, Angyalom!
 A csípőm izzik, ahogy behajlítom a térdeimet, és felhúzom a
lábaimat. – Azok. Olyan szélesre tártam, hogy már fáj.
– Jó. Most dugd meg magad, ahogy én tenném. Gyorsan, bébi.
Hallani akarom. Hallani akarom, milyen nedves vagy.
Nyögdécselve gondolok a rajtam levő Benre, aki felettem van,
vad, szürke szemei a lábaim közé szegeződnek, miközben én ki-
be pumpálom az ujjaimat. Be és ki. Gyorsabban. A hüvelykujjam
végigsimít a csiklómon, dörzsölve azt, ahogy ő teszi.
Megcsavarom a csuklómat. Lágy, zizegő hang csiklandozza a
levegőt.
– Hallasz engem? – kérdezem, a szívem hevesen ver, a
légzésem szapora. – Ben...
– Angyal – morogja, a hangja végigvibrál a testemen.
Esküszöm, ettől még nedvesebb leszek.
– Folytasd csak. Olyan nagy rendetlenséget csinálsz nekem,
ugye?
– Igen, ez... Szinte csöpögök. A kezemre. Ó, Istenem, Ben!
– Bassza meg.
Kétségbeesettnek hangzik. Épp annyira begerjedt, mint én.
Elképzelem, ahogy simogatja a farkát, miközben engem néz.
Lüktet, a vége vörös és duzzadt. Csöpög. Ó, Istenem, ő is csöpög.
Két kézzel markolja a golyóit, miközben a szárát a combomhoz
dörzsöli.
– Szeretném érezni, ahogy szorítod a farkam, bébi. Ahogy
megfejsz engem. Gyerünk már! Szorítsd azokat az ujjakat, ahogy
a farkamat fogod. Élvezd őket.
 ÓIstenemÓIstenemÓIstenem!
– Ben – suttogom, és felível a hátam. A lábaim remegnek,
ahogy az a finom forróság szétterül a gerincemen.
– K-közeledek. Elélvezek.
Eldobom a telefont, a mellemet a pólómon keresztül szorítom
össze, belenyögök a hálószobám csendjébe, majd súlytalanul a
lepedőre borulok, testem petyhüdt és meleg. Elégedett.
Elégedett, de csak annyira elégedett, amennyire csak lehetek,
amikor ő nincs itt, és nem veszti el velem az irányítást.
– Hé. – A fülemhez szorítom a telefont, és összeszorítom a
lábaimat. Az arcom forrónak érzem. – Hiányzol.
Hallgatom a lassú, heves lélegzetvételét.
– Nekem is, Mia. Ez megöl engem. Ugye tudod? Ez az
elkülönítés, amit érzek. Hogy nem lehetek veled úgy, ahogy
kurvára szükségem van rá. Úgy érzem, megőrülök.
A bűntudat csipetnyi érzése markol a mellkasomba. – Ahogy
én is.
– És te itt vagy, vigyázol a fiainkra, édes képeket küldözgetsz
nekem, és a farkamra gondolva élvezel.
Elmosolyodom, megfordulok, és az ő oldalával szembefordulok
az ágyon. – A tökéletes farkad. Kilenc hüvelyknyi tökéletesség.
Nevet, mélyen morajló hangot ad ki. – Szeretlek.
– Én is szeretlek. Még egy éjszaka.
– Igen. – Sóhajt.
Elképzelem, ahogy megnyugszik, vaskos vállai leereszkednek,
és a feje hátradől. A feszültség elhagyja a testét.
 – Még egy éjszaka – visszhangozza. – Figyelmeztetlek, Mia.
Amint újra egyedül talállak, az egész házban megduglak. Egész
éjjel. Nem akarok aludni.
– Oké – kuncogom. – De azért aludnunk kell egy kicsit. Csak
pár órát.
– Aludhatsz. Majd én tovább duglak.
– Ben – nevetek még jobban, és eltakarom a számat.
– Jézusom, imádom ezt a hangot. Csukd be a szemed, és tégy
úgy, mintha veled lennék.
– Oké. – Behunyom a szemem, hallgatom a leheletét a
fülemben, hallom, ahogy minden másodperccel egyre
feszültebbé válik. – Luke jön vissza, ugye?
– A kurva anyját! Mondtam neki, hogy maradjon távol, amíg
nem hívom. Még mindig félmeztelen vagyok.
– Ó, bébi. Tudod, mit tennék, ha ott lennék?
– Mia – a hangja figyelmeztető.
– Letérdelnék és nyalogatnám...
A vonal megszakad.
Ó, nagyon, nagyon remélem, hogy ezért cserébe megbüntet.
Lehunyom a szemem, mosolyogva üdvözlöm az álmot.
– Várni fogom, Kelly rendőr.
 2. fejezet

Fordította: Aemitt

Ben

A KOCSIM motorját leállítva kiveszem a kulcsot a gyújtásból,

és kiszállok, becsukom az ajtót, majd felsétálok a felhajtón a ház
felé.
Reggel negyed kilenckor az ég élénk színekben pompázik, a nap
már melegíti a levegőt.
Megdörzsölöm a nyakamat, hunyorgok egy kicsit, hogy
elkerüljem a kemény reggeli fényt.
Kibaszott éjszakai műszak. Nem is örülhetnék jobban, hogy
visszaváltok nappalra. Az, hogy két hónapig nem töltöttem igazi
időt a családommal, megviselt. Mindenkinek nehéz volt. A fiúk
nem értik, hogy miért nem vagyok annyit itthon. Chase-nek még
nem igazán lehet elmagyarázni. Még nincs két éves, még túl fiatal
ahhoz, hogy megértse, miért kell dolgoznom. Nolan
hozzászokott, hogy napközben elmegyek. Az elmúlt hat évben ezt
csináltam, de szerinte a rosszfiúknak is akkor kell aludniuk,
amikor mi alszunk. Azt hiszi, hogy az egész világ leáll éjszakára.
Bárcsak így lenne! Hiányoznak a fiaim. És Mia, bassza meg,
annyira hiányzik, hogy az már kurvára fáj. Nem szégyellem
bevallani, hogy függök tőle. Ez a nő tart életben, és az elmúlt két
hónapban többet tett a családunkért, mint aminek tudatában
van.
 Alig várom, hogy imádjam minden egyes tökéletes centijét.
A verandára lépve hallom Nolan élénk hangját valahol a
házban. Chase visít, valószínűleg a bátyján nevet. Kinyitom az
ajtót, és belépek, a konyhában hallható zaj felé haladva.
Az előszobában állok, észrevétlenül, a falnak támaszkodva, és
figyelem a családomat.
Nolan az asztalnál ül, palacsintát eszik, és a vázlatfüzetébe
rajzol. Chase mellette ül az etetőszékében, és két kézzel nyúl az
asztalon lévő, számára elérhetetlen tányér palacsintáért.
Rúgkapál a lábával és nyafog.
– Pszt, Chasey – mondja Nolan, lehajtott fejjel, és a papírjára
koncentrál. – Összezavarsz engem.
– Tarts ki, kicsim. Csak a tejedért jöttem.
Ez az édes, bársonyos hang a helyiségen túlra vonzza a
figyelmemet. A vágy lüktet mélyen az ágyékomban. Csak hallom
őt, és máris készen állok.
Miára nézek.
A bárpultnál áll, háttal nekem, és tejet tölt egy bögrébe Chase-
nek. Sötét haja félig a hátára omlik, rendezetlen az alvástól. Az
egyik pólóm van rajta, ahogy elnézem. Lazán lóg a testén, az ujja
a könyökéhez ér, a szegélye pedig épp a fenekét takarja, hosszú,
napbarnított lábakat tár elém és mezítláb van.
Jézusom, mázlista vagyok. Még mindig nem tudom elhinni,
hogy ez a tökéletesség az enyém.
– Apa! – Nolan felugrik az asztaltól, és felém veti magát, majd
a lábamba kapaszkodik. Chase azt kezdi kántálni, hogy – Apapa
– újra és újra, mint mindig, amikor meglát engem, Mia pedig
megpördül, mosolyogva és az ajkát harapdálva, és úgy néz ki,
mintha millió mocskos gondolat járna a fejében, miközben a
szemei fel-alá cikáznak rajtam.
– Angyal.
Kacsint, majd visszafordul, hogy elrakja a tejet, csípője
ringatózik, ahogy a hűtőhöz sétál.
Emlékeztetem magam, hogy a fiaim a szobában vannak, az
egyik még mindig a lábamhoz tapadva, így kényszerítem a
farkam, hogy ne törődjön a feleségemmel, a kibaszottul lüktető
testével, ami rohadtul lehetetlen, megragadom Nolant, felkapom,
és mosolygok, amikor végigsimít az ujjával az orromon. Én is
ugyanezt teszem vele, erre kuncog.
– Hé, kis haver! Jól vagy?
– Igen. Ma teljesen egyedül vetettem be az ágyamat. Chasey
még nem tud ilyet csinálni.
Az orrom alatt nevetgélve átviszem Nolant az asztalhoz, és
leülök Chase mellé, rámosolyogok a másik fiamra. Megragadom
a ragacsos öklét, és megcsókolom.
– Kisember. Éhes vagy?
Chase ismét lenéz a tányér palacsintára, és mindenféle gügyögő
hangokat hallatva nyúl érte, arca mélyvörösre változik, barna
szemei pedig kerekek.
– Már megevett egy egész palacsintát, apa. Anyu azt mondta,
hogy ki fog enni bennünket a vagyonunkból. Én azt nem akarom.
Én szeretek itt lenni.
 Mia felnevet mögöttem.
Mosolyogva megragadom a villát, és megetetem Chase-t egy
falattal. – Ő egy növésben lévő fiú. Te is így ettél, amikor annyi
idős voltál, mint ő. Mit gondolsz, hogy szerezted azokat a nagy
izmokat?
– Olyan nagy leszek, mint te. Nézd csak! – Nolan behajlítja a
karját, a pólója ujját felhúzva, hogy megmutassa apró bicepszét.
– Látod? És nekem is olyan tetoválásaim lesznek, mint neked.
Csak ezen a karomon. Egy nagy sárkány. Végigsimít a kezével a
jobb vállától egészen a könyökéig.
Mia odasétál az asztalhoz, és Chase poharát az etetőszékre
teszi. – És mi a helyzet a barátnőd nevével? Nem akarod azt is
magadra íratni valahova?
Nolan felsóhajt, vállai megereszkednek, ahogy lehajtja a fejét.
Megrángatja az egyenruhám gombjait. – Nekem nincs barátnőm.
Már mondtam neked. Nem találok olyat, aki tetszik. – Felnéz
rám. – De majd fogok, apa. Nekem is meglesz a neve, ahogy
neked is. Az első lány, akit választok.
Mosolyogva, a mellkasom dagad a büszkeségtől, felpillantok
Miára, majd visszanézek a fiamra. – Rengeteg időd van még,
Nolan. Ne aggódj amiatt, hogy egy lány nevét tetováltasd
magadra, amíg nem tudod, hogy feleségül fogod venni, oké?
Lecsúszik az ölemből. – Az első lányt, aki megtetszik, elveszem
feleségül – motyogja, visszamászik a helyére, és folytatja a
rajzolást. Egy újabb kastélyt, ahogy elnézem.
 Jézusom! Remélem, nem erről van szó. Hány kibaszott hibát
követtem el, mielőtt észbe kaptam, és az után mentem, ami
életem nagy részében a szemem előtt volt? Angie volt a
legnagyobb baklövés, bár sosem fogom megbánni azt, ami az
egyetlen közös részeg éjszakánk eredménye. Nem lett volna
Nolan, ha nincs az a hatalmas hiba, amit elkövettem.
Furcsa dolog gyűlölni valakit, de azért élned, amit tőle kaptál.
Nolan megváltoztatta az életemet. Soha nem csinálnám vissza. Ez
nem változtatja meg vagy csökkenti az anyja iránti érzéseimet.
Véleményem szerint nem érdemli meg, hogy éljen. Nem érdekel,
hogy ez mennyire durva. Úgy fogok meghalni, hogy utálom azt a
ribancot. Majdnem az egész világomat elvette tőlem.
Mia a csípőjét a karomnak dönti. – Pont olyan, mint te –
suttogja, és a tekintete a vállamra esik. – Minden porcikájával
szeret.
Megragadom Mia derekát, és az ölembe húzom, átkarolom, és
olyan közel húzom a testemhez, amennyire csak tudom. A
nyakába temetem az arcomat, és lélegzetet veszek.
Csak. Kurvára. Lélegezz.
Lehunyom a szemem és felnyögök, amikor végigsimít a
fejbőrömön az ujjaival.
– Fáradt vagy, bébi?
– Hmm. – Aprót bólintok, és megsimogatom a hátát.
Az az igazság, hogy kurvára kimerültem. Az izmok feszülnek a
hátamban és a vállamban. A fejem lüktet, a legutóbbi hívás miatt,
amit kaptunk, és a nő miatt, aki húsz kibaszott percig üvöltözött
a fülembe, hogy az exe pénzt lopott ki a széfjéből, és azzal
fenyegette, hogy megüti. Luke foglalkozott a férfival, amíg én
próbáltam megnyugtatni a nőt. Nem sikerült. Még mindig
üvöltözött, amikor elhajtottunk a ház elől.
Csak aludni akarok. Szükségem van rá a múlt éjszaka után, de
bassza meg, ezt jobban akarom.
Kiderül, hogy Mia azt tervezte, hogy helyettem is dönt.
Feláll, és megrántja a karomat, hogy felálljak a székből. –
Nolan, vigyázz egy kicsit az öcsédre! Ha leejti a poharát, vedd fel
neki, oké? Mindjárt jövök.
Nolan bólint, az asztalra támaszkodik, és a rajzát színezi.
Elvezet a folyosón, és behúz a hálószobánkba. Mia az ágyat
megkerülve az ablakhoz sétál, lehúzza a redőnyt, és behúzza a
függönyt.
– Hosszú éjszaka? – kérdezi, az ágyhoz lépve. Lehúzza az
ágytakarót és a felhajtja paplant az én oldalamon.
Beljebb lépek a szobába. – Igen – válaszolom, és
megdörzsölöm az arcom. – Bassza meg, de nem akarok aludni,
Mia. Nincs rá szükségem.
Alvás vagy ő? A választásom hihetetlenül egyszerű.
Felnéz rám, azok a nagy barna szemek ellágyulnak. – Gyere ide
– suttogja.
Elkezdem kigombolni az ingemet, ahogy megkerülöm az ágyat,
hogy odaérjek hozzá.
– Ne! Hadd csináljam én.
 Lesöpri a kezemet, és átveszi az irányítást, a galléromnál kezdi,
és az övemig halad. Felnéz rám, és kigombolja az ingemet, majd
a vastag alsó ajkát szopogatja, miközben lesimítja a vállamról.
Mélyeket lélegzem, a szükségletem iránta elektromos
vezetékként szikrázik a zsigereimben, a kezeim megfeszülnek az
oldalamnál.
Megragadja a fehér pólóm szegélyét, és felemeli a bordáimon.
Átveszem az irányítást, hátranyúlok, lehúzom magamról és a
padlóra dobom. Aztán a keze rajtam van, a hasizmaimat, a
mellkasomat simogatja, a bicepszem köré simul, és megszorítja.
Nézem, ahogy bámul engem, ahogy Mia mindig is bámulta a
testemet. A szeme tágra nyílt és beszippant, minden
centiméteremet magába szívja, elidőzik a karomat borító tintán,
a nevén a csípőm fölött, és a bőrömbe metszett izmokon, és úgy
néz, mintha még soha nem látott volna ennél szebbet. Ettől
kurvára beképzeltnek érzem magam. Nem vagyok egy arrogáns
fickó. Sosem érdekelt, mit gondolnak a nők a testemről, pedig
mindig is keményen megdolgoztam azért, hogy formában
maradjak.
De Mia? Bassza meg, igen, neki gyönyörű akarok lenni. Azt
akarom, hogy mindig így nézzen rám.
A mellkasomra nyomja az ajkait.
A vérem felforrósodik, még inkább felhevül, amikor a keze
megrántja az övemet.
– Hiányoztál – mondja, lábujjhegyre állva, és megcsókolja az
állkapcsomat. – Annyira, bébi.
 Megragadom az arcát, a sajátomhoz vezetem a száját, és
megcsókolom, miközben a nadrágom a padlóra kerül. – Bébi –
nyögöm, és elakad a lélegzetem, amikor megszorítja a csípőmet,
olyan közel a lüktető farkamhoz, ami a hasához nyomódik.
A mellkasomhoz nyomódik. – Az ágyra.
Bassza meg, igen! Végre.
Leülök a szélére, készen arra, hogy visszasüllyedjek a matracra,
hogy életem legjobb lovaglását élvezzem, amikor mögém mászik,
és átkarol.
Sóhajt, és megcsókolja a nyakamat és a vállamat, ahol az apró
heg foltozza a bőrömet, amikor meglőttek. A keze a mellkasomon
kalandozik. – A fiúkkal nemsokára elmegyünk a boltba, úgyhogy
lesz egy kis nyugalmad. Próbálj meg aludni, amennyit csak tudsz.
Lenézek a farkamra, ami a boxeremben sátrat ver. – Angyal,
most kurvára feláll tőled a farkam, és azt várod, hogy aludjak?
– Hogyan? – kuncog. – Attól, hogy levetkőztetlek?
Megrázom a fejem. – Élek, Mia. Csak az, hogy itt vagy, szeretsz
engem, kibaszottul sétálgatsz ebben a házban a gyűrűmet viselve
és az enyém vagy... Jézusom, igen, fáradt vagyok, bébi, de majd
alszom, ha meghalok. De nem most. Nem, amikor veled lehetek.
Mellkasát a hátamhoz nyomja, szorosabban magához szorít, és
ajkait a fülemhez nyomja. – Benjamin Kelly, olyan édes tudsz
lenni, amikor akarsz valamit.
Morgok. – Én mindig édes vagyok hozzád.
– Néha csak mocskos vagy.
 Elfordítom a fejem. A tekintetünk összeakad. – Szeretnél most
mocskos lenni?
Összeszorítja az ajkait, miközben leplezni próbálja a mosolyát.
– Nem.
– Nem?
– Azt akarom, hogy pihenj egy kicsit.
Közelebb hajolva, összeérinti az ajkainkat, megszívja a
nyelvemet, amikor a szájába nyomom, nyögdécsel egy kicsit, és
kemény melleit a hátamhoz szorítja.
– Szükséged lesz rá, Ben – suttogja. – Olyan kurva keményen
foglak meglovagolni, hogy holnap még járni sem fogsz tudni. És
nem csak a farkadat, bébi. Meglovagolom ezt az édes kibaszott
szádat.
Jézusom, BASSZA MEG!
Nyögve tapogatom a farkam, úgy érzem, hogy most azonnal el
tudnék élvezni, már attól a disznóságtól is, amik kiáradnak
azokon a kibaszott tökéletes ajkakon keresztül.
– De csak ha alszol.
Még egyszer utoljára megcsókol, majd lecsúszik az ágyról, és az
ajtóhoz siet.
Micsoda?
– A fenébe, Mia – morgom, visszazuhanva az ágyra, elfordítom
a fejem, és figyelem, ahogy az ajtókeretnek támaszkodik, és
csókot hint felém. A testem elernyed, belesüllyed a matracba.
Basszus, de jó érzés lefeküdni. – Nincs szükségem alvásra –
mondom neki, és a tiltakozásom végén ásítok, majd újra
megdörzsölöm az arcom, és átfordulok. – Nem vagyok fáradt,
Angyal.
Kurvára fáradt vagyok.
A szemeim becsukódnak. Vakon nyúlok a párnáért, amit Mia
tegnap este használt, és az orromhoz szorítom.
Bogyók és tejszín. Kibaszott mennyország.
– Szeretlek.
Mia lágy hangja és a becsukódó ajtó kattanása az utolsó dolog,
amit hallok, mielőtt az álom könnyedén magával ragad.

A FEJEMET és a karomat végigdörzsölöm a törölközővel,

felitatom a vizet a bőrömről, miközben a fürdőszobában állok.
Közel tíz órát aludtam. Úgy érzem, új erőre kaptam, és készen
állok arra, hogy a jövő hétig a feleségemet dugjam.
Istenem, fogalma sincs, mire készülök, hogy ilyen módon
csábít. Azt mondta, hogy meg fogja lovagolni a farkamat és az
arcom, mielőtt kicsúszott volna a kezeim közül. Szerencsés lesz,
ha hagyom, hogy ő irányítsa ezt az egészet. Talán miután az ágy
fölé hajolva és az ágyon fekve is a matracba döngölöm, hagyom,
hogy az édes, nedves punciját az arcomhoz dörzsölje, miközben a
farkamra tapad.
Talán.
 Ma este csak elvenni és elvenni és elvenni akarok, addig dugni
Miát, amíg a testem a kimerültségtől égni nem kezd. Amíg nem
lesz köztünk semmiféle tér, semmiféle elkülönítés.
Semmi. Csak mi ketten.
A fiúk még mindig ébren vannak. Hallom, ahogy a folyosón
trappolnak, miközben felveszek egy bő rövidnadrágot és egy
pólót. Kinyitom a hálószoba ajtaját, kilépek, felkapom mindkét
fiamat, és átdobom őket a vállaimon, morgok rájuk, miközben
visítanak és vonaglanak a karjaimban.
– Apa!
– Apapa!
Mia megindul felénk, mosolyogva rázza a fejét, a szűk farmer a
csípőjén úgy néz ki, mint egy átkozott második bőr. Az inge elöl
mélyen kivágva.
Jézusom!
Chase hálószobájának ajtaja felé mutat. – Ideje lefeküdni.
Gyere, apa!
Ránézek. – Apa? Ma este így hívsz?
Elmosolyodik, az arcát elönti a pír. Megnedvesíti az ajkait. –
Talán.
Céltudatosan mozdulok, készen arra, hogy lerázzam ezeket a
fiúkat, és megkapjam a nőmet, követem Miát Chase
hálószobájába, és hagyom, hogy Nolan lecsússzon a padlóra,
hogy játszhasson a vonat készlettel, amit itt tartunk.
 Odarohan hozzá, és egymáshoz csatolja a darabokat a síneken,
azonnal olyan zajt csapva, amilyenre az öccsének szüksége van
ahhoz, hogy elaludjon.
A karjaimba helyezem Chase-t, és megcsókolom a fejét.
Felnézek Miára. – Akarod, hogy elaltassam?
Chase utána nyúl. – Anyanya.
Közelebb lépve Mia megsimogatja a hátát. – Sajnálom –
suttogja, és lágy szemekkel néz fel rám. – Azt hiszem, egy kicsit
jobban ragaszkodik hozzám, mióta elmentél. Majd én lefektetem
ma este. – Kiveszi a karjaim közül, és a kiságyhoz viszi, leül a
mellette lévő székre, és a mellkasára helyezve ringatja.
A falhoz lépek, és keresztbe tett karokkal a falnak dőlök, csak
nézem, ahogy Nolan tovább játszik, és mindenféle zajt csap,
amitől senkinek sem szabadna elaludnia, de Chase ilyen. Minél
hangosabb, neki annál jobb .
Kisebb korában hasfájós volt, és semmi sem segített az
elalvásban. Annyira szenvedett. Próbáltuk a szokásos dolgokat,
de még Nolan dörömbölése sem tudta megnyugtatni. Már
majdnem megőrültem, amikor felkaptam a porszívót, és harminc
másodpercig a kiságya mellett zúgattam.
Azonnal elaltatta.
Néhány perc múlva Mia felállt, és odalépett a kiságyhoz. Chase
már elaludt, és horkol is egy kicsit.
– Nolan, gyere! Ideje lefeküdni.
 Nolan otthagyja a vonatokat, és kirohan a szobából. Követem
őt. Ahogy belépek a hálószobájába, lekapja a plüss sárkányát az
ablakpárkányról, és az ágyhoz viszi.
– Az mit keres ott? – kérdezem, betakargatom Nolant, és
leülök mellé az ágy szélére.
Általában mindenhová magával viszi ezt az izét.
Nolan a mellkasához szorítja a sárkányt. – Figyeli a rosszfiúkat.
Tegnap este nem voltál itthon. – Kissé megvonja a vállát, az
oldalára fordul, és szembefordul velem, nagy, szürke szemei
sűrűn pislognak. – Anya azt mondja, én vagyok a ház ura, ha nem
vagy itthon. A sárkányom segített megvédeni minket.
Vigyorogva, akkora büszkeséget érzek a fiam iránt, és szeretem,
hogy mindig mindenben őszinte, de közben senki érzéseit nem
bántja meg, lehajolok, és megcsókolom a fejét. – Szeretlek, pajti
– suttogom, és nézem, ahogy a szájába csúsztatja a sárkány fülét,
a szemeit lehunyja, és mély, egyenletes légzése megnyugtatja.
Kilépek az előszobába, és becsukom az ajtót.
Felnézek, és meglátom Miát, amint a hálószobánk ajtaja
mellett áll, a felsője kigombolva, és széthúzva lóg, felfedve
csupasz melleinek nagy részét, a farmerját már levetette, és a
legapróbb fehér bugyin kívül semmi egyebet nem visel, az is úgy
néz ki, mint néhány összefűzött fogselyemdarab.
– Bébi.
A hangom rekedtnek hangzik, a szükség minden porcikámat
kitölti, ahogy felé mozdulok, a szemem végigsiklik az aprócska
testén, a lábujjaitól a nagy szemekig, amelyek rám tapadnak, fel
és le, amíg már kurvára nem látom, mert hozzám nyomódik,
felkúszik a testemen, a lábai a derekam köré fonódnak, az ujjai
pedig a hajamba markolnak.
– Hálószoba – suttogja, a nyakamat szopogatja és harapdálja.
– Siess, Ben!
Átbotorkálunk az előszobán és a hálóban nagyjából odáig érek,
mint reggel, mielőtt lecsúszik a testemen, térdelve a földre
ereszkedik, lerángatja a nadrágomat a combom közepéig, és
zihálva kapkodja a levegőt, amikor a farkam kiszabadul.
Nincs boxer.
– Mia – nyögöm, a fejem hátra ejtem, ahogy megnyalja a
farkam tövét, a kezébe veszi a golyóimat, és gyengéden
megszorítja. Lehunyom a szemem, és ökölbe szorítom a haját. –
Baszd meg.
– Olyan jó az ízed. – A farkam fejét szopogatja, apró nyávogó
hangokat hallatva a torka hátsó részéből, mintha kurvára ki lenne
rám éhezve, a golyóimat nyalogatja, és a farkamat pumpálja. –
Olyan gyönyörű vagy, Ben. Még ez is.
Elnehezült szemekkel nézek lefelé, és bámulom a feleségemet.
Az én angyalom, az én kibaszott édes angyalom térden állva
imádja a farkamat, a torkába szív, és erőteljesen bólogat, apró
kezei a combomat szorítják, és minden alkalommal
megfeszülnek, amikor nyel.
Az ajkai nedvesek. A szemei könnyeznek.
Az ismerős vonzás végigfut az ágyékomon, és mélyen a
gerincembe nyilall. A felszabadulás fenyegetése.
 Nem akarok még elélvezni, nem Mia előtt. Nem, mielőtt
megteszem vele mindazt, amire a házba belépve tíz órával ezelőtt,
már alig vártam, hogy megtegyem.
Nyöszörögve öleli körbe a farkamat, keményen és éhesen
szopja.
Becsukom a szemem.
Lassíts ezzel a szarral, Kelly! Emlékezz az összes mocskos,
perverz dologra, amit meg akartál tenni, és csináld meg,
mielőtt...
A lélegzetem elakad, amikor Mia egy kicsit rám harap,
meghúzva a fogait, megadva nekem azt az aprócska kis fájdalmat,
amiről tudja, hogy kibaszottul megvadít.
Jézusom, baszki.
Hátrálok, kicsúsztatom a farkamat a szájából, és megragadom
a karját, hogy talpra rángassam. Pozíciót cserélünk, én térdre
ereszkedem, ő pedig fölöttem áll, úgy pózol, hogy imádni
lehessen, ahogyan azt mindig is kellett volna.
Kezemet a derekára helyezem, és megforgatom, amíg a fallal
szemben nem áll.
– Hajolj előre. Told ki a segged, bébi!
Gyengéd kézzel irányítom, a derekát nyomom, amíg a kezei a
falon fekszenek, a feje lehajtva, a lábai remegnek, ahogy
szétterpeszti a lábát.
– Ó, Istenem – nyöszörög, és a válla fölött néz rám, ahogy a
kezemmel szétfeszítem a fenekét, nyögdécselve még jobban
nekidől a falnak, amikor hátulról megcsókolom a punciját,
ajkaim gyengéd nyomásától felhevült húsát.
Már készen állok arra, hogy felfaljam őt, a számban már a
gondolatra is összefut a nyál, hogy Mia íze bevonja a nyelvemet,
amikor egy hangos, sikítás, ami úgy hangzik, mintha valami
rémálomból származna, betör a hálószobába, és mindkettőnket,
Miát és engem is rögtön a visszaránt a földre.
– Chase! Ó, Istenem! – Mia visszacsúsztatja a tangáját a
helyére, és eszeveszetten gombolni kezdi az ingét, miközben
kiviharzik a szobából.
Lenézek magamra, a farkam kint van, kemény, mint egy
kibaszott kő, és egyenesen felém mutat, feláll és kinyomja a
pólómat. A rövidnadrágom a combom körül, és az agyam, bassza
meg, annak itt kell lennie valahol a padlón. Biztos vagyok benne,
hogy Mia kiszívta a farkamból, amikor percekkel ezelőtt nekem
esett.
Az a nő! Bassza meg.
Hallva Chase riadt kiáltásait, amelyek még mindig szólnak a
másik szobában, feltápászkodom, és felhúzom a
rövidnadrágomat, a szívem hevesen ver, ahogy átmegyek a
folyosón, és belépek a hálószobájába.
Mia magához szorítja, megcsókolja az arcát, és próbálja
megnyugtatni. – Azt hiszem, rosszat álmodott. Reszket, Ben, és a
kis szíve olyan gyorsan ver.
Megsimogatom a hátát, és kisöpröm a sötét haját a
homlokából.
 Még mindig sír, és látom, mennyire fel van zaklatva. Hallom a
nehézkes légzéséből.
Mi a fenéről álmodnak a gyerekek, hogy ennyire megijednek?
Bohócokról? Kibaszott elmebeteg rajzfilmállatokról?
– Hadd fogjam meg – mondom Miának, a karjaimba és a
mellkasomhoz húzom, a fejemet a picié mellé hajtom.
Chase ökölbe szorítja a pólómat, és az arcát az enyémhez
dörgöli, a sírása kicsit halkabbá válik.
– Anyu?
Felemelem a fejem, és meglátom Nolant az ajtóban.
Megdörzsöli a szemét, megnéz mindkettőnket, és túl
kimerültnek tűnik ahhoz, hogy talpon maradjon.
– Hé, gyere ide! – Mia odamegy hozzá, letérdel, hogy
megsimogassa az arcát. – Jól vagy?
– Chasey veled fog aludni?
Mia várakozóan néz vissza rám, mosolyra húzódik a szája.
Tudja, miért mosolyog. Kurvára tudom, hogy miért mosolyog.
A fiaim farok-blokkolók. Megint, mert ez nem az első alkalom.
Esküszöm, hogy ezt a szart már a vacsoránál megtervezik.
Lenézek Chase-re, akinek tágra nyíltak a szemei a riadalomtól,
és a kis teste még mindig remeg a félelemtől. Kibaszottul kizárt,
hogy egyhamar elaludjon, nem így, ahogy most kinéz. És Nolan,
a pokolba is, ha megtudja, hogy Chase velünk fekszik az ágyban,
minden átkozott kardját meglengetve verekszi be magát abba a
szobába.
 Megrántom a fejem, és odasétálok kettejükhöz. – Gyerünk! De
alszunk, Nolan. Nem játszunk odabent.
Senki sem játszik odabent. Már senki sem.
– Igeeen – suttogja, és kissé izgatottnak tűnik.
Mia megsimogatja a hátamat, miközben a hálószobánkba
megyünk.
Ő és Nolan másznak fel először az ágyra, miután felhúz egy
apró pizsamanadrágot és egy hálóinget.
Nolan mellé fektetem Chase-t, és mellé ereszkedem,
magamhoz szorítva őt, miközben az oldalamra fordulok, hogy
mindenkivel szembenézzek.
Mindenki felé. Mindhárom szempár nyitva és rám szegeződik.
– Nolan – figyelmeztetem, mire ő azonnal lehunyja a szemét,
és hátat fordít nekem. Átkarolom Chase-t, próbálom
megnyugtatni, miközben Mia Nolan feje fölött engem figyel.
A szeme tele van szeretettel és melegséggel, és egy kicsit még
mélyebben magába szív.
– Sajnálom – szólal meg, és kissé elmosolyodik.
Megvonom a vállam.
– Szeretlek.
Forróság virágzik a mellkasom közepén.
Visszabámulok rá, hirtelen egyáltalán nem érdekel, hogy az
éjszakánkat megzavarták, csak elégedettnek és kibaszottul
egésznek érzem magam, hogy ilyen közel vagyok Miához és a
fiainkhoz.
 – Szeretlek, Angyal – viszonzom tátogva, miközben
meghallom a telefonom zümmögését a mögöttem lévő
éjjeliszekrényen, egy hívást, amit figyelmen kívül hagyok, a
francba, bárki is legyen az.
Várhat. Ez, itt és most, semmi sem fontosabb ennél.
Minden más várhat.
 3. fejezet

Fordította: Aemitt

Mia

– SZENT SZA...
– Tessa!
Magamhoz húzva a fiúkat, egy-egy karral átkarolva
mindkettőjük fejét mindent megteszek, hogy befogjam mindkét
ártatlan gyerek fülét, a bordó öltöző ajtajára meredek, ami
mögött a mocskos szájú legjobb barátnőm áll, és még
szigorúbban meredek, amikor az ajtó résnyire kinyílik, és egy
zöld szempár néz rám.
Nem bánod?
Tessa kicsit szélesebbre nyitja az ajtót, és a két fiúra néz, nem
tűnik túlságosan bocsánatkérőnek. – Az én hibám. De nem
mintha nem hallották volna már korábban.
– Nem számít. Csak várd ki, amíg neked és Luke-nak
gyereketek lesz, és elkezdenek mindent ismételgetni, amit
mondasz.
Leengedem a kezemet, és hagyom, hogy a fiúk újra mozogjanak
előttem, miközben én ülve maradok a párnázott padon.
A szeme kissé kitágul. Úgy tűnik, megfeszül. – Hadd öltözzek
át – motyogja.
Az ajtó becsukódik. Hallom a ruhák halk zizegését és egy fém
fogas csörgését.
 Azonnal megbánom, hogy felhoztam a gyerekekkel kapcsolatos
témát. Tessa mindig elhallgat, amikor megemlítem, hogy ő és
Luke családot alapítanak, és ha kíváncsiskodom, még jobban
elzárkózik, és témát vált, vagy egész egyszerűen elhagyja a
helyiséget. Azt hiszem, ez az egész dolog aggasztja őt. Három
évvel ezelőtt elvesztette Luke-ot, mert úgy gondolta, hogy nem
akar gyereket. Bár most már együtt vannak és házasok, azt
hiszem, egy része még mindig attól fél, hogy valami szétszakítja
őket.
Néhány perc múlva kinyílik az öltöző ajtaja, és kilép, kezében a
fehérneművel, amit felpróbálni készült, egy szilvaszínű, csipkés
szegélyű babydollal.
Leül mellém, egyik lábát keresztbe teszi a másikon, és a
ruhadarabot szorongatja.
– Ezt megveszem. A melleim hatalmasnak tűnnek benne.
Kimerülten veszek levegőt, és a kuncogó, a száját eltakaró
Nolanról a szintén kuncogó, őt hasba bökő Tessára nézek.
Megszidnám ezért, ha Ben nem beszélne olyan lelkesen a
melleimről, amikor Nolan még hallótávolságban van.
Az angol szlengszótár minden kifejezését hallotta már.
Néhányat még az iskolai barátaival is megosztott.
Már kétszer is behívtak minket a tanárhoz elbeszélgetésre. Ben
nem is lehetne büszkébb, amikor ott ül ezeken a
megbeszéléseken, kidülleszti a mellét, és úgy néz a fiára, mintha
valami mell-szakértőt nevelne.
 Általában én vagyok az, aki bocsánatot kér és esküdözöm, hogy
bizonyos szavakat soha többé nem fog megismételni.
Tessa megbök a könyökével, és odahajol hozzám, hogy
suttogjon. – Szóval, te is olyan finoman fájsz, mint én? Luke rám
szállt, mint légy a szarra.
Keresztbe fonva a karjaimat a melleim alatt, duzzogva dőlök
hátra a falnak. – Nem. Egyáltalán nem csináltuk.
Istenem, de hiányzik a szex Bennel! A finom, észbontó,
földrengető szex Bennel.
– Micsoda? Két napig pihenőn voltak. Mit csináltatok ti ketten?
Chase és Nolan felé mutatok, ahogy követik egymást a kis
öltözőhelyiségben, Chase kinyújtott karral próbálja elkapni a
nagy testvérét, Nolan pedig nevetve hagyja, hogy igazán közel
kerüljön hozzá, mielőtt elszökne.
– Ó – motyogja Tessa, hátradőlve mellettem, mindketten a
fiúkat figyeljük. – És mi lesz, miután lefeküdtek? Az a szokásos
játékidőd, nem?
– Mostanában nem. Chase folyton felébred pár percen belül,
miután letettük, és Nolan mindig meghallja. Aztán ő is felkel, és
velünk akar aludni. Ben azt akarja, hogy ne vegyek róla tudomást,
de én nem tudok. Már megpróbáltam. Utálom, hogy Chase úgy
sír. És szegény Nolan. Ben tegnap este kiabált vele, mert elege
volt már abból, hogy folyton félbeszakítják, de Nolan bedugta a
kisujját a hálószobánk ajtaja alá, és addig sírt, amíg be nem
engedtük.
– Jézusom.
 – Igen, próbáltam imádkozni érte. Az sem működik. Nem
tudom, mit tegyek. Ha Ben nem dug meg hamarosan, azt hiszem,
megőrül. Tegnap rajtakaptam, hogy a szexelvonás károsodásai
után kutat, miközben a fiúk ebédeltek.
Tessa felnevet. – Ó, te jó ég! Annyira örülök, hogy ismerem ezt
az információt. Most a szart is kicikizem belőle.
– Kérlek, ne tedd – nyögöm. – Biztos vagyok benne, hogy már
Luke-tól is megkapta.
– Pontosan. Mindketten kijátszhatjuk a nyomorúságát.
Ránézek a barátnőmre.
Elmosolyodik, az egyetlen gödröcskéje jól látszik, és a vállai
apró rángásokban megemelkednek, miközben tovább nevet.
– Tudom, mit kellene tenned – mondja egy perc múlva, most
már komolyan. – Kapd el, amíg dolgozik.
Tátva marad a szám. – Mi van? Hogyan? Nálam van a két fiú.
– Nem, ha én elvállalom helyetted. Tedd le őket nálam, és tudd
meg Luke-tól, hol van. Lepd meg. Hányszor beszéltünk már arról,
hogy egy rendőrautó hátsó ülésén csináljuk? Valamelyikünknek
minél előbb meg kell ezt valósítania.
Az arcom belsejét harapdálva, miközben ezen a javaslaton
elmélkedem, érzem, hogy a testem a falnak dől. Az izmaim
elernyednek. – Hm.
Hányszor beszéltünk már erről? Többször, mint ahányszor
meg tudom számolni. Ez az egyik legfőbb fantáziám, de a fiúk
miatt soha nincs lehetőségem megvalósítani. Már az egyenruhás
Ben látványa is elég ahhoz, hogy megremegjenek a lábaim. Ha ezt
azzal párosítom, hogy be vagyunk zsúfolva a kocsija hátsó
ülésére, ő lefog engem, vagy én az ölében vergődöm, a nadrágja
épp csak annyira van kigombolva, hogy látszódjon a farka, a
bilincsek kemény hidegsége a bőrömbe nyomódik, a húsomat
marja, a szex és az izzadság szaga sűrűvé válik körülöttünk, és ott
marad, miután végeztünk, és minden alkalommal, amikor
beszáll, emlékezteti arra, hogy mit csináltunk, és milyen érzés
volt.... Igen, ez határozottan olyasmi, amire nem egyszer
gondoltam már.
– Hmm... – Tessa megvonja a szemöldökét. – Csak szólj, hogy
mikor, és akkor elintézzük.
Melegség terjed szét az arcomon.
Most? Túl rövid az idő?
Tessa sóhajtva előrehajol, a könyökét a térdére támasztja, és a
percekkel ezelőtt még foglalt ajtó melletti ajtót bámulja. – Beth,
ugye azt akartad, hogy ma itt legyünk veled, hogy kikérhesd a
véleményünket? Ezt nem igazán tehetjük meg, ha nem mutatod
meg, mit veszel fel.
Az ajtó mögül halk, torokhangú morgás hallatszik.
Elmosolyodom.
Édes Beth. Kicsit aggódik a Reeddel közös nászéjszakája miatt.
Megértem. Azt akarja, hogy szóhoz se jusson a férfi a látványától,
a menyasszonyi ruhájában és azon kívül is.
Az Oh La La Boutique pontosan erre a célra kínálja a tökéletes
ruhát.
 Az ajtaja kissé kinyílik. Tétován kikukucskál, sötét szemöldökét
összehúzza, ajkait feszes fehér vonallá préseli. – Oké... készen
álltok?
A fiúk felé pillantok, meggyőződve arról, hogy egymással
vannak elfoglalva, és nincsenek a lány látóterében. Bólintva intek
neki, hogy mutassa meg magát nekünk.
Feszült sóhajt kiengedve, Beth hátralép, és kinyitja az ajtót, az
öltözőjében állva, hogy rejtve maradjon.
Fehér, hímzett fűzőt visel, finom csipkeszegéllyel, az anyag
szorosan a testére simul, megmutatva tekintélyes dekoltázsát és
csinos kis íveit, a lábán egy hozzá illő harisnyatartót és fehér
harisnyát.
– Hűha. – A szemeim tágra nyílnak. Reed el fogja majd dobni
az agyát.
Beth végigsimít a kezével a hasán, még mindig bizonytalanul
néz. – Őszintén, szerintetek tetszeni fog neki? Még sosem
viseltem ilyesmit.
– Komolyan? Tetszeni fog neki? – Tessa felnevet. A
mellkasához szorítja a kezét. – Nekem tetszik. Elvennélek
feleségül, ha tudnám, hogy ez van a ruhád alatt. Szívrohamot fog
kapni tőled ebben a cuccban.
Beth eltakarja a száját, az arca kipirul. – Tényleg? Én csak... –
Leereszti a kezét. – Azt akarom, hogy annyira akarjon engem,
mint ahogy én akarom őt. Értitek?
Rámosolygok, annyira örülök mindkettőjüknek.
Különösen Reednek. Megérdemli ezt a fajta szerelmet.
 – Nos, nem hiszem, hogy ez probléma lenne. Azt mondom,
vedd meg – mondom neki, felállok, és a fiúk felé indulok, amikor
Chase nyafogni kezd. Felveszem, és a karjaimban ringatom.
– Én is – teszi hozzá Tessa.
– Oké. A harisnyával, vagy ...
– A harisnyával – válaszoljuk Tessával egyszerre.
– Rendben – kuncogja. – Király. Sietnem kell, hogy átöltözzek,
hogy visszamehessek a bárba.
Becsukódik az öltöző ajtaja.
Tessa feláll a padról, és végigmegy az öltözősoron. – És veled
mi lesz? – kérdezi.
– Mi van velem?
– Helló. – Tessa a válla fölött hüvelykujját a boltba kivezető ajtó
felé bök. – Menj, válassz ki valamit, és próbáld fel.
Chase a karjaimban vonaglik, arra kényszerítve, hogy a másik
csípőmre ültessem. Megrázom a fejem. – Kezdenek nyugtalanok
lenni. Mennünk kell. És mikor lesz egyáltalán lehetőségem
felvenni Ben előtt? Jövőre?
Biztos vagyok benne, hogy Tessa azt tervezi, hogy viselni fogja
ezt a dögös kis ruhadarabot, amikor mindannyian elutazunk az
esküvőre, sőt, valószínűleg még azelőtt is. Rengeteg alkalma van
arra, hogy felvegyen valami szexi ruhát, és hagyja, hogy Luke
lassan lefejtse azt róla.
A helyzetünk Bennel teljesen más.
Ha otthon felveszek neki egy fehérneműt, az csak fokozza a
frusztrációját, amikor egy percnél tovább nem tudja rajtam
tartani a kezét, a fiúk pedig velünk lesznek a villában az esküvőn.
Nem lesz lehetőségünk kettesben lenni a kis romantikus
randevúnk alatt.
Talán, ha mindketten leérettségiznek és főiskolára mennek,
lesz egy kis magánéletünk? Amilyen az én szerencsém, az Oh La
La már nem is lesz itt.
Tessa szája tudálékos mosolyra húzódik. – Ó, nem is tudom.
Talán felvehetnél valami extra pikáns cuccot, amikor megleped
őt a rendőrautó hátsó ülésén. – Megdönti a fejét, hogy mögém
lásson. – Szia, Nolan. Akarsz egy kis fagylaltot enni?
Idegesség telepszik a zsigereimbe.
Igen, a rendőrautó. Ott biztosan egyedül leszünk.
Nolan kibújik a lábam mögül, és a levegőbe emeli a kis öklét. –
Ó, igen! Csokiskekszes fagyit akarok!
– Mit csinálsz? – kérdezem tőle.
Tessa kikapja Chase-t a karjaim közül, majd a hátsó zsebében
kotorászik, és előhúzza a kulcsait. – Tessék. – A tenyerembe
nyomja őket. – Add ide a tieid. Elviszem a fiúkat a Baskin
Robbinsba. Ott találkozhatunk, ha végeztél a bevásárlással a
kanos bátyám kedvéért.
Összegörnyednék ettől a megjegyzéstől, ha nem lennék
hozzászokva Tessa tapintatlan szájához.
A vállaim megereszkednek, ahogy a kulcsaimért nyúlok, és
átadom őket, miközben azt kérdezem: – Tényleg?
 Elveszi őket. – Tényleg. Mondanám, hogy menj, és nézz utána,
hol van Ben, ha végeztél, de van egy hatalmas halom átirat, amit
ma át kell néznem. Inkább halasszuk holnapra.
Rávetem magam, óvatosan Chase-re vigyázva, és a nyaka köré
kulcsolom a karomat. – Köszönöm – suttogom, és hihetetlenül
hálásnak érzem magam.
Látom a fényt ennek a szexmentes alagútnak a végén, és az Ben
hatalmas farkán ragyog.
Beth előbukkan az öltözőjéből, kezében az esküvői
meglepetéssel Reed számára. Ránk mosolyog. – Mehetünk?
Gyorsan adok egy-egy puszit a fiúknak, és úgy vigyorgok, hogy
megfájdul az arcom.
– Ti ketten mentek. Anyu vásárol egy kicsit.

A FEHÉR csipkés bugyi és a hozzá illő melltartó szett, amiben

állok, csodát tesz a hajlataimmal és a barnaságommal.
A bőröm még napbarnítottabbnak tűnik, mint amikor egy
egész napot a medencénél töltöttem a fiúkkal. A melleim magasra
emelkednek a mellkasomon, megduplázva a normál dekoltázsom
méretét.
Biztos vagyok benne, hogy Bennek nem lesz gondja ezzel a...
növekedéssel. Hirtelen úgy nézek ki, mint aki még mindig
szoptat.
 A mindenit! Az első évben egy mániákus volt. Nem is tudom, ki
éhezett jobban a mellemre. Chase vagy Ben.
Végigsimítom az ujjam a csípőm mentén lévő fodrokon, és
imádom a szett finom megjelenését és érzését. Még mindig
hihetetlenül szexi, de puha.
Visszafogott. Ez tetszik.
Megpördülök a tükör előtt, átpillantok a vállam fölött, és kicsit
elpirulok a csupasz seggem láttán. Lábujjhegyre állok, és
megrázom a csípőmet, hogy lássam, ahogy mozog.
Hm. Talán nem kell várnom Bennel holnapig...
Gyorsan kifújva a levegőt, a kis padon a rövidnadrágomhoz
nyúlok, és előkotrom a telefonomat.
Már jó pár mocskos képet küldtem Bennek. Ő mindig valami
hasonlóan vulgáris dologgal válaszol, olyan szavakkal, amelyeket
újra és újra elolvasok, amíg meg nem remegek a kezemtől, el nem
ejtem a telefonomat, és nem lihegem a nevét. Abban a
pillanatban, hogy meglát, előveszi azt, amit küldtem neki, és
mindketten megnézzük, miközben hátulról belém nyomul.
Talán ez kegyetlenség, hiszen tudom, hogy ma este nem lesz
annyi időnk együtt. Felizgatom, és még frusztráltabbá teszem, de
majd holnap. Ő nem tudja, de holnap minden megszakított
lehetőséget bepótolok.
Minden. Egyes. Alkalmat.
Hátradobva a hajamat a vállamról, kicsit előrehajolok, és közeli
képet készítek a melleimről, a kezemmel megszorítom az egyiket.
A fotót egy üzenethez csatolom.
 Én: A tiéd.

Miután leteszem a telefonomat, kigombolom a melltartót, és

lecsúsztatom a vállamról. Kilépek a bugyiból, és felkapom a
másik ruhadarabot, amit hátra hoztam, hogy felpróbáljam, egy
fekete, áttetsző babydollt.
A selyem végigcsúszik a bőrömön, a csípőmre tapad, és a
combom tetejét súrolja.
Végigsimítok a hasamon, miközben magamat bámulom a teljes
alakos tükörben.
Ez is tetszik nekem. Ismét a hatalmas mellek vonzanak. A
lábaim végeláthatatlannak tűnnek. Ráadásul imádom, hogy
milyen puha érzés a bőrömön.
Ismét a telefonomat tapogatom, a képernyőt tanulmányozom,
és várom Ben válaszát.
A válasz nem érkezik meg.
Talán elfoglalt?
Miután visszadobom a telefonomat a ruhakupacomra,
megpillantom a címkét, majd gyors számolást végzek a két
ruhadarabról együtt, miközben az ujjammal az ajkamra
koppintok.
Mikor is fizettük ki a hitelkártyát? Két, három hete?
Mindkettővel meg tudom terhelni, nem?
– Mia?
A fejem jobbra kapom. Az engem eltakaró zárt ajtóra meredek,
amelynek alja a padlóig ér. Teljesen el vagyok takarva.
 Itt van.
A gyomrom vadul összerándul.
– Ben? – Suttogom. Megforgatom a kilincset, és egy centire
kinyitom az ajtót.
Sötétkék egyenruhája az első, amit meglátok, csodálatosan
feszül széles mellkasán és vállán, aztán a nyakán, az
ádámcsutkája vastagon domborodik.
Fogalmam sincs, miért leszek ettől nedves.
A tekintetem végig vándorol az állkapcsának éles szögén,
amelyet enyhe borosta borít, és ahogy felemelem a fejem, a
tekintetünk összekapcsolódik, az utolsó dolog, amit látok, az ott
szikrázó éhség, az íriszei gyakorlatilag vibrálnak a szükségtől,
mielőtt benyomja az ajtót, és a tükörhöz szegez.
– A fiúk – morogja, becsapja az ajtót, lehajtja a fejét, és az
államat súrolja, nagy kezei pedig megragadják a csípőmet, és
megszorítják. A mellkasa megdobban, sietve az enyémhez
nyomódik, egyre magasabbra és magasabbra tolva a tükörnél,
amíg a lábam el nem távolodik a padlótól.
A fejem zihálva hátradöntöm. – Tessával vannak. Elmentek
fagyizni.
– Jézusom! Az a kép, Mia. Soha életemben nem vezettem még
ilyen kurva gyorsan.
Durván megcsókol, a borosta marja az állkapcsomat, de ez
aligha érdekel.
A nyelvemet a szájába csúsztatom, és a bicepszébe markolok, a
körmeimet a kemény izomzatába vájva.
 Csókolózunk és csókolózunk és csókolózunk, amíg el nem
szédülök, amíg nem látok, nem érzek és nem érzékelek semmit
sem Benen kívül.
Csak Bent.
– Szükségem van rád. Kurvára szükségem van erre. Nem kapok
levegőt – mondja.
Felnyögök, és a karjaiba rogyok.
Itt van. Még mindig nem fogom fel, hogy Ben hozzám ér, a keze
végigvándorol a hátamon, és felhúzza a fehérneműm anyagát,
megfogja a fenekemet, a farkának kemény vonala a hasamhoz
nyomódik, miközben nyalogatja és szopja a nyakamat, a derekára
kulcsolja a lábaimat, és a kezét közénk ereszti, az övén dolgozik.
Itt van. Dolgoznia kellene. Luke-kal kellene járőröznie.
Ehelyett nyilvános szexet kezdeményez...
Ez sosem történik meg.
– Hé, várj! – Megtolom a mellkasát, épp csak annyira, hogy
hátradőljön és rám nézzen. – Most akarod ezt csinálni? Itt?
Valaki meghallhat minket.
– Bébi – krákog, és a szemembe bámul. – Igen. Itt. Kurvára
most rögtön. Csendben lehetsz. És senki sem láthat szart sem
odakintről. Én sem láttalak, mielőtt kinyitottad az ajtót.
– Mi van Luke-kal?
– Mi a fasz van vele? A kocsiban van, ahol a seggét kell tartania,
amíg nem végzek.
– De...
De? Miért tiltakozom ez ellen? POFA BE, MIA!
 – A fenébe is, Mia – morogja Ben. – Ha nem hatolok beléd,
leszáradnak a golyóim. Itt fogok meghalni.
Vigyorogva, ujjaimat rövid hajába túrva, fejemet felbillentve,
hogy megcsókoljam az állát, megfeszítem az izmokat a lábamban,
és közelebb húzom magamhoz.
– Akkor mire vársz még? Ereszd ki azt a szörnyeteget.
Az egész teste megremeg, borzongás hullámzik végig rajta. –
Istenem, kurvára szeretlek.
Szélesebben mosolygok, ajkaimat a szájához szorítom, és az
ajkát szopogatom.
Közöttünk tapogatózva, miközben megtartja a súlyomat, Ben
kiszabadítja a farkát, a nadrágját magán tartva, az ingét, mindent
a helyén hagyva, kivéve az övét, a nadrágja gombját és a cipzárját.
Épp, mint a fantáziámban, gondolom, vonaglok és karmolok
utána, könyörgök érte, a hangom halk és sürgető.
Megmarkolja a puncimat, és két ujját belém csúsztatja.
– Ben – nyöszörgöm, ahogy tágít engem. – Kérlek... kérlek,
szükségem van rá.
– Mire van szükséged?
– A farkadra.
Elvigyorodik azzal gyönyörű, szívbemarkoló vigyorral, amely
megváltoztatta az életemet azon a három évvel ezelőtti éjszakán
a bárban. Ez az egyetlen, amit valaha is ad nekem.
– Igen, tudod – morogja, kicsúsztatja belőlem az ujjait, és
megfogja a farkának tövét, előrehajol, és belém nyomja a hegyét.
– Kurvára szükséged van rá. Szükséged van arra, hogy a farkam
megdugja ezt az édes puncit, ugye, Angyal?
Behunyom a szemem, érzem őt, nem érzek mást, csak őt.
– Igen – suttogom.
Olyan lassan csúszik befelé, alig mozdul.
Még egy kicsit ... a lábaim remegnek. Még egy kicsit...
– Hé! Ez a fickó lopja a cuccot! Hé, állítsátok meg!
Felpattannak a szemeim.
Ben megdermed, alig van bennem, minden izma megfeszül,
miközben forró lehelete az arcomat borítja, éles szuszogásban tör
át a bőrömön.
– Hé! – Valaki más is kiabál. – Hé, nem volt itt egy zsaru?
Láttam őt! Hová tűnt? Hé, segítség! Ez a fickó lopja a cuccokat!
Segítség!
– A kibaszott életbe! – kiabál Ben, a hangja visszhangzik a
falakról, miközben talpra állít, és eltünteti az erekcióját.
Morogva, egész testéből olyan düh sugárzik, amilyet még soha
nem láttam, az erek a homlokán azzal fenyegetnek, hogy
szétrepednek, és a fogai olyan erősen összeszorulnak, hogy már a
lélegzetét is sziszegve veszi, megragadja az arcom, és keményen
megcsókol, mielőtt felrántja az ajtót, és kiviharzik az öltözőből.
– Kurva anyád!
Megragadom a pólómat, felveszem, és követem, a falnál védve
maradok, és kinézek a boltba.
 – Richardson! Te szarházi! Gyere ide! – Ben egy nagydarab,
kopasz fickó felé fordul, aki egy asztal fölé görnyedve egy marék
női bugyit dugdos az inge nyakába.
Durva.
– Kurvára halott vagy!
Tágra nyílt szemmel bámulom, ahogy Ben felrángatja a fickót,
majdnem felemeli a földről, mielőtt a falhoz löki és megbilincseli.
Még sosem láttam, ahogy Ben letartóztat valakit, vagy hogy
bármilyen rendőri munkát végez.
Édes Istenem!
Ez itt az előjáték. A legjobb előjáték.
A tekintély a hangjában, ahogyan megmutatja a hatalmát ezen
a görényen, ahogyan az egyik kezével megbilincseli, miközben a
falhoz szorítja.
Lehet, hogy el kell kezdenem furikázni vele.
– A francba, Kelly? – kiabál a fickó, küszködik Ben szorítása
ellen, és kihúzza a nyakát, hogy mögé lásson. – Mi a faszt keresel
egy női fehérneműboltban?
Ben közelebb hajol. – Mi a faszért lopsz bugyikat, te beteges
fasz?
A fickó vigyorogva, bénán megvonja a vállát. – Megtaláltad a
fétisemet. Nem szégyellem a játékomat.
– Fúj! Vigyétek ki innen.
– Igen, ez beteges. A zsaru viszont őrülten dögös. Úgy értem...
a fenébe.
– Komolyan. Lehet, hogy ellopok valamit, amíg ő itt van.
 Rámosolygok a pénztáraknál álló kis csapat nőre.
Hozzászoktam, hogy a nagyközönség bámulja Bent.
Én is bámulom. Állandóan.
Ben hátrarántja a fickót, levakarja a falról, és a bejárat felé
indul. – Nem láttad a járőrkocsit odakint? Ennyire kibaszott
hülye vagy, hogy megpróbálsz kirabolni egy olyan helyet, ami
előtt egy rendőr parkol?
– Gondoltam, hogy a sarki fánkozóban vagy.
Tátva maradt a szám.
Annyira sztereotip.
– Tényleg? Hát, baszd meg. Csak péntekenként járok oda.
Megrázom a fejem, az ajkaimhoz szorítom az ujjaimat, és rájuk
mosolygok.
Ben az ajtóhoz ér, és a válla fölött visszanéz rám. – Vedd meg
mindkettőt – kiabálja, azzal a gödröcskés vigyorral az arcán, és
tudom, hogy a ruhára gondol, amit viselek, és arra, amit az
üzenetben megpillantott.
A nők kis csoportja mind az én irányomba kapja a fejét, és rám
bámulnak.
Büszkén nézek róluk vissza Benre, integetek és szélesen
mosolygok, és figyelem, ahogy a hátborzongató bugyitolvajt
kivonszolja a boltból. A tekintetem leereszkedik és elidőzik a
feszes fenekén.
Én pedig bámulom. Úgy értem... a fenébe.
 4. fejezet

Fordította: BaBett

Ben

– MI A FENE? Nincs legénybúcsú? Hogy lehet, hogy nincs

legénybúcsú? Ez a hagyomány, ember!
Lenyelem a söröm, amikor CJ visszatér az asztalhoz, kezében
egy sörrel magának, és átad egyet Luke-nak. Miután belekortyolt,
CJ megforgatja a mellettem lévő üres széket, majd leül rá,
könyökét a szék támlájára támasztva, és várakozóan bámul át az
asztalon.
– Ez az utolsó szabad estéd – teszi hozzá, kitartóan érvelve. –
És ezt csak úgy kihagyod?
Reed megvonja a vállát a kérdésre, és a kezét az előtte lévő üveg
köré csúsztatja.
– Mi a faszt érdekel engem egy legénybúcsú? Az egyetlen nő,
akit az ölemben akarok tudni, az az a pokolian szexi pincérnő ott.
Reed hátradől a székében, megfeszíti a nyakát, és átnéz a másik
oldalra Bethre, aki két tányért cipel ki a konyhából, és végigsétál
velük egy fülkéhez a fal mellett.
– Az istenit – nyög. – Ezt feleségül kell vennem.
Mintha hallaná, vagy érezné a rá irányuló figyelmet, Beth felnéz
pontosan abban a pillanatban, és rámosolyog Reedre.
– Jézusom – motyogja.
Nevetés dübörög a mellkasomban.
 Krisztusom, ő is kurvára el van veszve, mint mi mindannyian.
Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer megélem ezt.
CJ leteszi a sörét az asztalra, Luke-ra és rám néz.
– Gyerünk! Sin City? Senki más nem gondolja, hogy Vegasba
kellene mennünk vagy valami ilyesmi?
– Szerencsejátékozni? – kérdezem vigyorogva, már tudva a
választ. Ő nem azért erőlteti a legénybúcsút, hogy kaszinókba
menjünk. – Az valószínűleg nem jó ötlet. Ne vedd sértésnek,
haver, de pókerben béna vagy. Hányszor fosztottalak már ki?
– Van ennek jelentősége? Ott élő szexshow-kat tartanak. Lány
lánnyal. Ki a fene beszélt a szerencsejátékról?
– Ugye tudod, hogy azokban nem vehetsz részt?
A férfi megcsóválja a fejét. – Te írtad a kibaszott vegasi
kézikönyvet? Honnan tudod te ezt? Kérhetnek egy önkéntest.
– Persze.
Megrázom a fejem, és előkotrom a telefonomat a farzsebemből,
amikor rezegni kezd egy hívás miatt. Újra meglátom az
ismeretlen számot, kinyomom és az előttem lévő asztalra dobom.
A francba! Hamarosan foglalkoznom kell ezzel a szarral.
Folyton hívogat.
CJ Luke felé fordítja a figyelmét. – Mi van veled? Nem mennél
el valami ilyesmire?
– Találkoztál már a feleségemmel? Nagyszájú, vörös hajú? –
Luke felemeli az üvegét és iszik egyet, a szemei kissé kitágulnak.
– Szeretem a golyóimat ott, ahol vannak.
– Puncik – morogja CJ. – Mindhárman.
 – Ember, mi a faszom! Csak egy könnyű lehetőséget keresel,
hogy nedves legyen a farkad – szól Luke. – Tartogasd a kibaszott
golyóidat az esküvőre. Azokon a nők mindig állati kanosak.
Reed előre rándul a székében. – Jobb, ha nem az esküvőre
tartogatod a golyóidat.
CJ a homlokát ráncolja. – Miért ne?
– Miért? A húgommal vagy párba rakva, ez a kibaszott ok.
Tartsd a farkadat a gatyádban, és maradj távol tőle.
– Hogy csináljam ezt, ha vele vagyok összepárosítva, te barom?
– Tudod, hogy értem – morogja Reed. – Ne akard, hogy
megbánjam, hogy megkértelek, vegyél részt ebben. Végigkíséred
az oltárhoz, eltáncolod vele azt az egy kötelező dalt, és ennyi.
Utána már nem ismered őt.
– Mi van, ha többször is táncolni akar velem? Mondjak neki
nemet? Ez faszság.
– Nem fog.
– Tényleg? – CJ öntelt arroganciával felhúzza a szemöldökét. –
Utálom, hogy ezt kell mondanom, de én egy fenomenális táncos
vagyok. Jártam órákra, meg mindenféle szarságokra, amikor még
gyerek voltam. Lassú, gyors, mindenre képes vagyok. Bízz
bennem! Még egy táncot akar majd. Mindig akarnak. És én nem
vagyok pöcs. Táncolni fogok vele, ha megkér.
Reed összehúzza a szemét.
– Különösen, ha dögös – teszi hozzá CJ, mosolyogva és lassan
bólint. – Tényleg az?
 Fogait összeszorítva Reed átbámul az asztal túloldalára,
majdnem úgy néz, mintha gyilkolni akarna, mint aznap este a
konyhámban, amikor CJ előtte hajtott rá Beth-re.
Azóta közel kerültek egymáshoz. Ez az egyik oka annak, hogy
Reed megkérte, hogy legyen ott az esküvőn. A másik ok Beth. Jó
barátok CJ-vel is. De ez nem számít. A testvér az testvér. A
legjobb barátom az enyémet vette el, és még mindig megütöm
Luke-ot, ha bármi olyat mond a jelenlétemben, ami csak távolról
is szexuális töltetű Tessával kapcsolatban.
Vagy ha csak gondol rá.
Előrehajolok, és tarkón csapom CJ-t. – Kussolj, mielőtt
megver.
Megrázza a fejét az irányomba, és a fejbőrét dörzsöli. – Tudod,
hogy nagyjából egyformák vagyunk, ugye, Kelly?
– Nagyjából. – vigyorgok. – Gondolod, hogy elbírsz velem?
– Elvertem Jacobsot.
– Faszom, mi mindannyian elvertük Jacobsot. Olyan kis ribanc
volt – nevet Luke, leteszi az üveget, és széles mosollyal mosolyog,
kétségtelenül emlékszik arra a napra, amikor a munkahelyi
edzésen a ringben szétrúgta Jacobs seggét.
Mindannyiunk közül Luke vetette meg őt a legjobban.
Szerencsére, amikor Luke lemondott a nyomozói állásról, és
visszajött Ruxtonba, hogy rendbe hozza a szart a nővéremmel,
Jacobs elvállalta a munkát és elment, CJ-t pedig társ nélkül
hagyta.
 Úgy tűnik, CJ-t nem zavarja a távolléte. Senkit sem. Jacobs egy
szar zsaru volt, és egy szemétláda ember.
– Nekem hiányzik az a seggfej – teszi hozzá Luke szárazon,
megvakarva a zsongó fejét. – Emlékszel, mennyire kiakadt,
amikor az ebédje eltűnt a pihenőszobából? A felesége készítette a
legjobb csirkesalátát.
– Az te voltál? – CJ szemöldöke a hajvonaláig emelkedik.
Felhorkant, a keze nehézkesen esik az asztalra. – Ember, tudod
te, hányszor hallgattam, ahogy a kocsiban nyafogott emiatt? Már
így is idegesítő volt, mint a szar.
– Miért utáltátok mindannyian? – kérdezi Reed, és ránk néz.
– Mert egy pöcs volt. Nyilvánvalóan és kibaszottul egyszerű.
Egyetértően bólintok CJ-nek, és újabb kortyot iszom a
sörömből.
Luke az állát dörzsöli, a szemei elvesztik a fókuszt, mintha csak
emlékezne valamire. – Egyszer rajtakaptam, hogy Tessa seggét
nézegeti néhány évvel ezelőtt.
Lassan előre ülök. Mi a fasz? – Mi van?
Mi a fene? Erről nem tudtam.
Felemeli a tekintetét. – Igen. Rögtön azután volt, hogy először
találkoztunk, és beugrott a kapitányságra, hogy meglátogasson.
De azt hiszem, igazából csak azért volt ott abban az átkozott
rövidnadrágban, hogy megpróbáljon flörtölni velem.
Rá meredek.
– Beszélgetéssel – teszi hozzá gyorsan, és elpislog.
– Beszélgetéssel? – Reed felnevet, és szkeptikusan Luke-ra néz.
 – Igen, persze. Tudom, hogy milyen rövidnadrágról beszélsz.
Néztem, ahogyan szétvágott egy régi farmernadrágot, hogy
elkészítse. Nem azért volt ott, hogy beszéljen, ember.
Rámeredtem Reedre.
Nem is tudom, mi idegesít jobban, az, hogy ő valószínűleg
végignézte, ahogy a nővérem felpróbálja azokat a rohadt
seggkitevős rövidnadrágokat, mivel olyan kurva közel állnak
egymáshoz, vagy az, hogy igaza van.
A nővérem biztos, hogy nem azért volt ott, hogy beszélgessen,
se velem, se Luke-kal.
Emlékszem, hogy beugrott aznap. Emlékszem, hogy azon
tűnődtem, mi a fenét keres itt, hiszen korábban sosem járt a
kapitányságon. Miután két szónál többet nem is mondott, egy
"mizu tesó?"–val köszönt, aztán rögtön Luke-ra szűkítette a kört,
és mindketten eltűntek, együtt.
Az a köcsög húsz perc múlva jött vissza a legnagyobb szarevő
vigyorral az arcán, és könyörgött nekem Tessa számáért, aki
sajnálja, de nem tudott maradni csevegni.
Igen. Biztos vagyok benne, hogy le volt törve.
Reed arcáról lehull a humor minden nyoma, amikor veszi a
reakciómat.
Megköszörüli a torkát, felemeli a sörét, és elkortyolja a felét.
Körülnézek az asztalnál.
Sorba kéne állítanom ezeket az idiótákat, és egyesével kiütni
őket. Aztán megkeresem Jacobsot és eltemetem.
 Miután megemlítettem, hogy Luke ette meg a szendvicseit
annyi éven át. Kurva jó lenne látni, ahogy reagál erre a hírre.
– Hé, srácok. – Beth lép az asztalhoz, Reed vállára teszi a kezét,
és mindannyiunkra mosolyog, mielőtt lenézne rá. – Szia.
– Édesem – feleli a srác, és a lány után nyúl. – Gyere ide.
A lány megrázza a fejét. – Nem lehet. Még nincs vége a
műszakomnak.
– Majd én elintézem. Hol van Danny? Megfenyegetem, hogy
megint apának fogom nevezni. – Reed elkezd felállni.
– Reed – nevet fel a nő, és addig nyomja a karját, amíg az vissza
nem ereszkedik a helyére. Lehajol, és a fejét Reedé mellé hajtja.
Egy pillanatig suttogva beszélgetnek egymással, Reed
megsimogatja az arcát, megcsókolja, és úgy néz ki, mint aki
készen áll arra, hogy feleségül vegye a nőjét.
Jó ezt látni. Örülök nekik. Kurvára örülök Reednek.
De ez nem jelenti azt, hogy nem fogom szarrá verni, amint
lehet. Mire valók a barátok?
– Készen állsz, hogy hozzámenj ehhez az idiótához? –
kérdezem, a hangom felemelkedik, ahogy felállok és elteszem a
telefonomat.
Reed összeszűkíti a szemét. Nem veszek róla tudomást, és
Bethre mosolygok.
– Még nem késő visszalépni.
Reed ölébe csúszik, és birtoklóan átöleli őt.
 – Neki születtem – jelenti ki, felemeli az állát, magáénak vallva
ezeket a szavakat és elég hangosan is mondja, biztos vagyok
benne, hogy körülöttünk néhány asztal is hallja.
Reed arcán átfut egy érzelem, valami olyasmi, amit tudom,
hogy én is ezerrel érzek, amikor Miára gondolok.
Megkönnyebbültnek látszik, mintha végre képes lenne levegőt
venni, miután olyan sokáig visszafojtotta, a szemei
elhalványulnak, mielőtt lassan lehunyja őket.
Lehajtja a fejét, Beth nyakába temeti az arcát, és a lányt
magához szorítja.
Én ezt jelnek veszem, ahogy a többi srác is, akik felállnak, a
sörüket az asztalon hagyják, és a pénztárcájukért nyúlnak.
Úgyis haza akarok menni Miához. Már három órája, hogy
otthagytam abban az öltözőben, ahol úgy nézett ki, mint maga a
bűn, könyörgött és szüksége volt rá, amit felajánlottam neki. Alig
várom, hogy láthassam.
Megöleljem.
Megkóstoljam.
Megérintsem.
Megdugjam.
Az ágyékom lüktet.
Baszd meg! Menj haza, mielőtt feláll!
Miután fizetek úgy, hogy marad még borravalóra is, kisétálok a
McGill's Pubból CJ-vel és Luke-kal, ők ketten szarságokat
beszélnek Jacobsról, miközben én a kezemben rezgő telefonra
nézek.
 Ma este már másodszor nyomom meg a piros gombot.

– MEGFIZETTEM A HIBÁIMÉRT, Ben. Tudom, hogy

megbocsáthatatlan volt, amit tettem... de ő a fiam. Látni akarom
őt! Minden jogom megvan hozzá. Nem tarthatod távol tőlem
Nolant. És a hívásaim figyelmen kívül hagyása? Tényleg? Vedd
fel a rohadt telefonodat! Ez nem...
– Ben?
A mögöttem lévő hangot hallva megszakítom Angie
hangüzenetének második meghallgatását, és leeresztem a kezem,
a telefonomat szorongatva, és a hátam mögé rejtem Mia elől,
miközben próbálom fejben feldolgozni ezt a szart.
Az igazság az, hogy nem akarom feldolgozni. Tudtam, hogy
eljön ez a nap, és nem állok rá készen. Sosem leszek rá készen.
Érzem, ahogy Mia mellei a hátamhoz nyomódnak. A kezei
átölelik a derekam.
– Kicsim?
– Angie kint van. Látni akarja Nolant.
Mia megfeszül, a karja izmai megmerevednek. – Micsoda? –
suttogja. A kezei lassan elhagyják a testemet. – Miért van máris
kint? Azt hittem, hogy négy évet kapott, nem?
– Jó magaviselet – motyogom, és megpördülök.
 A telefonomat az ágyra dobom Mia mögé, és megdörzsölöm az
arcom, a lélegzetem forrón érinti a tenyeremet.
– Kurvára jó magaviselet. Nem számít, hogy akár meg is
ölhette volna Nolant. Hogy elvehette volna tőlem a fiamat. Nem,
ő eljátszotta jókislányt az őrökkel, és nagyon jól takarítja a
vécéket. Hagyjuk és engedjük ki hamarabb. Kurvára megérdemli.
Elkezdek járkálni a szobában.
Lejátszódik a fejemben az a három évvel ezelőtti este, amikor
felhívott a Rollinsból. Úgy szúr, mint egy friss seb, mélyen a
mellkasomba fúródik. Soha nem fogom elfelejteni. Soha nem
felejtem el, mennyire féltettem Nolant és a megbocsáthatatlan
dühöt, amit az anyja iránt éreztem, ahogy láttam őt a járőrkocsi
hátuljában sírni és könyörögni a megbocsátásomért, a kifogások,
amivel próbálta igazolni a szarságait. Nem akartam hallani az
elcseszett érveit, hogy miért vezetett részegen és betépve a
fiammal a kocsiban – engem hibáztatva. Azt mondta, hogy
lemondtam rólunk. Megölhette volna Nolant, és a megértésemet
akarja? Az együttérzésemet?
Bassza meg! Soha nem bocsátok meg annak a ribancnak. Azt
hiszi, hogy fizetett a saját hibáiért? Azt hiszi, tartozom neki egy
kis idővel a fiammal? Szarral sem tartozom neki.
– Mit jelent ez? Teljes felügyeleti jogod van. Hagynod kell, hogy
láthassa őt?
Megmarkolom a nyakam tövét. – Nem tudom. Gyakorlatilag,
ha az egyik szülő teljes felügyeleti joggal rendelkezik, a másiknak
láthatási joga van. Ezt közösen dolgozzák ki. Ha nem sikerül,
bírósághoz fordulnak. Ez történt Nolan születésekor is. Angie
kapta a teljes felügyeleti jogot.
Micsoda kibaszott vicc volt ez. Soha nem lett volna szabad,
hogy teljes felügyeleti joga legyen Nolan felett. Soha nem csinált
vele semmit. Soha nem figyelt rá, amikor a gondjaira bíztam. Az
idő felében úgy viselkedett, mintha nem érdekelné, hogy az anyja
legyen, a másik felét pedig azzal töltötte, hogy a vele töltött
időmet annyira lecsökkentse, amennyire csak lehetett.
– Igen – suttogta Mia. – De ez most más, Ben. Nolant veszélybe
sodorta. Hogy engedhetik meg neki, hogy időt töltsön vele?
– Mert ő az anya. Megadhatják neki a láthatási jogot kizárólag
csak emiatt. Talán felügyelet mellett. Talán nem. Nem tudom,
Mia. Az egyetlen eset, amikor az egyik szülő egyáltalán nem
láthatja a gyerekét az az, ha szexuális vagy fizikai bántalmazásról
van szó. Valami, ami extrém. Nem tudom, hogy Angie hibája
megakadályozhatná-e őt abban, hogy láthassa Nolant. Kurvára
kellene, de ha bíróságra megyünk, a bíró előnyben részesíthetné
velem szemben. Ezt nem akarom megkockáztatni. Kizárt dolog,
hogy valaha is egyedül hagyjam vele. Bírósági végzés ide vagy
oda, az a picsa nem kap semmilyen kiváltságot.
Nem fogja elvenni tőlem a fiamat. vagy Miától. Nem érdekel,
mit kell tennem. Nem hagyom, hogy ez megtörténjen.
Ez az ő otthona. A családja. Az a nő nem érdemli meg, hogy
megismerje őt.
A fiúk a hálószobában szaladgálnak, egymást kergetik és
nevetgélnek.
 Abbahagyom a járkálást.
Felnézek Miára, és látom az aggodalmat a szemében, a
könnyeket, amelyek ott gyűlnek azzal fenyegetve, hogy
kicsordulnak, miközben lesüti a tekintetét.
Még csak nem is reagál az előtte zajló felfordulással
kapcsolatban.
Bassza meg! Csak magamra gondoltam. Elfelejtem, hogy
mennyire hatással van mindez rá is.
Chase felsikolt, követi a vihogó Nolant ki a szobából, majd
vissza a folyosóra. A nevetésük elhalkul. Nézem, ahogy Mia
megfordul, és felkapja az telefonomat az ágyról, és odasétál vele.
A kezembe nyomja.
– Mia.
– Fel kell hívnod őt – mondja halkan, pislogva, és egy
könnycsepp folyik végig az arcán. – Muszáj, Ben. Oldd meg ezt
valahogy. Attól félek, ha nem teszed meg, csak úgy megjelenik itt.
Nem akarom, hogy összezavarja Nolant. Ez nem tisztességes vele
szemben.
Összeszorítom a fogaimat.
Tudom, hogy Miának igaza van. Angie megjelenhet és meg is
fog jelenni, ha nem foglalkozom ezzel. Előbb-utóbb abbahagyja a
hívogatást, és más úton keres majd meg. Szükségem van arra,
hogy ezt a szart most elintézzem, de az egyetlen igazi
aggodalmam jelenleg pont előttem áll.
Megemelem Mia állát, és rákényszerítem, hogy rám nézzen.
– Mit gondolsz, Angyalom? Beszélj hozzám!
 Kissé megrázza a fejét. A lélegzete a csuklómra tör.
– Önzőek.
– Miről beszélsz?
– A gondolataim. Az érzéseim. Mi van, ha Nolan őt választja
helyettem? Mi van, ha azt akarja, hogy újra ő legyen az anyukája?
Tudom, hogy ehhez joga van. Angie mindig is igényt tartott
Nolanre, de ő az én fiam, Ben. – Az álla megremeg. Egy újabb
könnycsepp nedvesíti meg az arcát. – Ő az én fiam!
A lágy hangja megtörik, és ez megöl engem. Látva ezt a nőt, a
megváltásomat és a legjobb dolgot, ami Nolannal történhetett,
aggódik, hogy elveszíti a fiát valaki más miatt, aki nem érdemli
meg, hogy joga legyen hozzá. Ez kurvára megöl engem.
Megfogom az arcát. – Te sokkal inkább vagy Nolan anyja, mint
ő valaha is volt. Ezt mindenki látja. Nolan is látja. Soha nem
választaná őt helyetted.
– Ezt nem tudhatod – feleli halkan, és kihúzza magát a
szorításomból és eltávolodik.
– Bébi.
A kezemben lévő telefont nézi, miközben az arcát törölgeti, és
próbálja összeszedni magát, miközben friss könnyek töltik meg a
szemét. – Hívd fel! Szervezz meg valamit és vidd oda Nolant.
Elindulok felé. – Majd együtt csináljuk.
– Nem. – megrázza a fejét, megállítva engem.
A szemeim tágra nyílnak.
Nem?
 – Nem hiszem, hogy képes vagyok rá – mondja, miközben
tartja a tekintetemet, de úgy néz ki, mintha küzdene, hogy őszinte
legyen hozzám. Mintha félne beismerni.
Mia nem az a fajta ember, aki a saját igényeit másoké elé
helyezi. Ő mindig rám és a fiúkra gondol először, magára pedig
utoljára. Tudom, hogy ez megöli őt. Nem akarja beismerni a
félelmét, de így van, és úgy néz ki, mintha gyűlölné magát, amiért
ezt érzi.
– Csak tedd meg, Ben, oké? Kérlek! Ne kérd, hogy menjek el.
Sűrűn nyelek, miközben Mia elhagyja a szobát.
Az ágyra roskadva bámulom a kezemben lévő telefont,
felhúzom a nem fogadott hívásokat, és megnyomom a tárcsázót,
egy dologtól hajtva, ami erre késztet.
Az egyetlen ok, amiért valaha is tenni fogok.
A feleségem.
– Ben?
A szabad kezem ökölbe szorul Angie hangjára.
– Figyelj, és jól figyelj, mert csak egyszer mondom el. Elviszem
Nolant hozzád, de az én feltételeim szerint. Mikor, hogyan,
meddig, hogy mi a faszról beszélgettek. Mindenről. Minden
alkalom, amikor láthat téged az én feltételeim szerint lesz, és csak
akkor, ha látni akar téged. Nem kényszerítem a fiamat, hogy
olyasvalakivel töltsön időt, aki lemondott minden jogáról három
évvel ezelőtt. Nemcsak egy hibát követtél el, Angie. És kurvára
biztos vagyok benne, hogy nincs többé igényed Nolanra. Ne etess
megint ezzel a baromsággal. Hallod?
 – I-igen – dadogja a lány. – Hallom. De Ben...
– Semmi de! Azt hiszed, te megfizettél ezért? Azt hiszed, hogy
három börtönben töltött év eltörli, amit tettél? Hát nem így van.
Megölhetted volna. Leszarom, hogy mennyi időt töltöttél
börtönben. Nem érdekel, ha soha nem látod a fiamat többé. És
ha kurvára őszinte akarok lenni, ha ez az egész rajtam múlna és
ha nem akarnám boldoggá tenni a nőt, akit szeretek, akkor te
többé soha nem töltenél egy percet sem Nolannel. Bíró ide vagy
oda, én mindig azt teszem, ami a gyerekemnek jó. Mindig meg
fogom védeni őt. És távol tartani őt tőled, az neki a legjobb.
Rövid szünet következik, aztán Angie szelíd hangja végre
megszólal a telefonból. – Sajnálom. Nagyon sajnálom. Tudom,
hogy elbasztam. Én…
– Holnap átviszem, ha végeztem. Hol laksz?
Szipog. – A nővérem házában. Lakely Circle 85. A
bevásárlóközpont mellett.
– Rendben. Ne várd, hogy ez valamiféle nagy családegyesítés
lesz. Maradunk egy pár percig, aztán hazahozom a családjához.
Ha kényelmetlenül érzi magát, vagy ha el akar jönni, akkor
eljövünk. Megértetted?
– Igen.
Befejezem a hívást.
Továbbra is görnyedten, a könyökömet a térdemre támasztva,
lehunyom a szemem és megtöltöm a tüdőmet levegővel, majd
lassan kiengedem. Ezt addig ismétlem, amíg a szorítás enyhül a
vállaimban.
 Mia nem hiszi, hogy holnap képes lesz megbirkózni ezzel. Nem
fogom kényszeríteni, hogy elmenjen, de ismerem a fiamat.
Tudom, hogy mennyire imádja Miát. Azóta, hogy először
találkoztak. Azonnal egymásra találtak. Tagadhatatlan, mint
amilyen az én kapcsolatom is vele. Mindig is ő jelentette számára
az anyát. És még Mia aggódik, hogy elveszíti őt egy olyan nő
miatt, akivel sosem volt igazi a kapcsolata. Egy olyan nő miatt,
aki sosem érdemelte meg, hogy megismerje őt.
Forgatom a nyakamat, kinyitom a szemem, és a telefonomra
bámulok.
Szükségünk van egy kis időre együtt. Bassza meg az elmúlt két
hónapot és ezt a szarságot!
Miának nem kellene aggódnia semmi miatt.
Előhúzom a névjegyeimet, és tárcsázom Tessát. Egyszer
csörög.
– A feleséged már hívott – válaszol, megerősítve azt, amit már
korábban is gondoltam. – Nem hiszem el, hogy az a ribanc máris
kijött a börtönből. Visszahívtad?
Megcsípem az orrnyergemet. – Igen. Átviszem hozzá Nolant.
Holnap. Csak túl akarok lenni rajta.
– Nem hibáztatlak érte. De ha engem kérdezel, nem érdemli
meg, hogy találkozzon vele. Semmit sem érdemel azon kívül,
hogy a D blokk legijesztőbb ribancának köcsögje legyen.
Majdnem felnevetek. Talán meg is tenném, ha nem emésztett
volna fel ez az egész, Nolan lehetséges reakciója a holnapi
találkozására Angie-vel és Mia aggodalma, amit a sajátomnak
érzek.
– Figyelj, nem azért hívlak, hogy Angie-ről beszéljünk. Egy
szívességre van szükségem.
– Mire? Ó, és van valamim a számodra. Semmi fontos vagy
ilyesmi.
Felállok az ágyról, az ajtóhoz lépek, és kikukucskálok a
folyosóra, meggyőződve arról, hogy egyedül vagyok. – Mi az?
– Csak valami, amire szerintem szükséged lesz – mondja
kötekedve. – Egy kis emlék. Odaadom neked, amikor legközelebb
találkozunk.
Nincs időm Tessa játékait játszani. Mia bármelyik pillanatban
lejöhet a folyosón.
– Rendben. Nézd, el kell tűnnöm Miával. Csak mi ketten.
Valamit akarok tenni érte. Ha pár nappal korábban
megkaphatnám a villát, és ha kapok extra eltávot, akkor te és
Luke vigyáznátok a fiúkra és lehoznátok őket az esküvőre?
Fogalmam sincs, hogy képes leszek-e ezt véghez vinni. Az
utolsó pillanatban szabadságot kérni egy dolog. Könyöröghetek a
kapitánynak, és megígérhetem, hogy kihúzok néhány duplázást,
hogy kárpótoljam érte. Egy-két nappal előbb megszerezni a villát
is lehet, hogy lehetetlen. Nyár eleje van. Sokan nyaralnak most.
Az üdülőhely lehet, hogy tele van, de ez nem jelenti azt, hogy hogy
nem teszek meg minden tőlem telhetőt, hogy ez megvalósuljon.
Kérjenek bármennyit. Bármennyit, én leszarom. Miának
szüksége van erre.
 Mindkettőnknek kurvára szüksége van rá.
– Elvinnéd a legjobb barátnőmet egy mini romantikus
kiruccanásra? Amit száz százalékig megérdemel?
Elmosolyodom, kimozdulok az ajtóból, és felkapom az útitervet
Mia éjjeliszekrényéről. A telefonszámot a lap alján találom.
– Kurvára igen.
– Jó. Csináld!
 5. fejezet

Fordította: BaBett

Mia

– TE EGY VAJÓDI HEJCEGNŐ VAGY?

Mosolygok az első emlékemre Nolanról, ahogy a lépcsőn ülve
nézem, ahogy a fiúk lapáttal ásnak a homokozóban, amit Reed
épített nekik.
Önző vagyok. Tudom, hogy az vagyok. Ahelyett, hogy a pozitív
oldalát látnám, hogy Nolan két anyukát kap, akik végtelenül
szeretni fogják, inkább úgy érzem, mintha veszteség érne. A vele
töltött időmet veszik el tőlem. Meg kell osztoznom a fiamon
valaki mással, valakivel, akinek több joga van hozzá, mint nekem
valaha is lesz. Vagy a legrosszabb forgatókönyv szerint,
elveszíthetem Nolant, ha azt akarja, hogy Angie újra az egyetlen
anyukája legyen.
Összeszorul a torkom.
Istenem, tényleg? Egyáltalán jogosak az aggodalmaim? Úgy
érzem, mintha túlreagálnám, de nem akarok felkészületlen lenni
arra a lehetőségre, ha Nolan ezt a döntést hozná.
Három évvel ezelőtt találkoztam a fiammal. Ez a gyönyörű,
szürke szemű fiú, gödröcskékkel és vadbarna hajjal. Attól a
pillanattól kezdve szerettem Nolant, hogy felébresztett. Az édes
arca olyan közel volt az enyémhez, figyelmesen nézett engem, az
ujját futtatta az orromon, és arról beszélt a kis reszelős hangján,
hogy ébren csókolna meg. Ő volt a legaranyosabb dolog, amit
valaha láttam, a kardjával és a sárkánnyal díszített öltözékével.
Pont úgy nézett ki, mint Ben. Még mindig hasonlít rá. És látva
Nolant az apjával? Hát, ez eléggé megpecsételte a sorsom.
Ezután már lehetetlen volt küzdeni a Ben iránti vonzalmam
ellen.
Nolan nem sokkal azután kezdett el anyunak hívni, hogy Ben
és én eljegyeztük egymást. Ez olyan természetes volt számára.
Egyik nap még Mia hercegnő voltam, másnap már anyu.
Mintha egy kapcsolót kapcsoltam volna át.
Nem csinált belőle nagy ügyet. Nem jelentette be az ötletet, és
senkit sem figyelmeztetett. Nem beszélt róla Bennel. Nolan
döntött és belevágott, felébresztett azzal, hogy "Anyu, éhes
vagyok", és palacsintát kért, miközben felugrott az ágyra.
Egy teljes órán át sírtam, miután ezt hallottam.
A szívem mélyén tudom, hogy mindig is Nolan anyukája
akartam lenni. Ő volt a fiam, mielőtt találkoztam vele. Ez nem fog
változni, bármi is történik.
Angie vissza akarja kapni az életét.
De én félek. Nem tehetek róla.
Aggódom, hogy Nolan újra úgy tekint majd rám, mint aki Bené,
és nem az övé.
Aggódom, hogy Angie-hez fordul majd olyan dolgokért,
amikért általában hozzám fordul.
Aggódom, hogy újra Miának fog hívni.
 Istenem, hogy fogom ezt kezelni? A gondolat összeszorítja a
gyomromat.
Megtörlöm a szemem, és arra kényszerítem magam, hogy ne
rólam szóljon ez az egész. Majd támogatni fogom Nolant,
bárhogy is dönt. És ha sírnom kell, ő nem fogja látni. Soha nem
fogom elérni, hogy bűntudatot érezzen.
Csak szeretetet. Ez minden, amit mindig is kapni fog tőlem.
Chase visít, rugdos a lábával, és nevet, amikor Nolan ráönt egy
vödör homokot a lábára. Nolan megismétli a műveletet. Imádja,
hogy ő az, aki megnevettetni az öccsét.
A két fiam. Olyan közel állnak egymáshoz. Chase csecsemőkora
óta. Nem tehetek róla, de kíváncsi vagyok, milyen hatással lesz
rájuk ez a fejlemény Angie-vel. Soha nem töltöttek pár óránál
többet külön.
Ha Nolan újra napokat fog Angie-vel tölteni, akkor mennyire
fognak sírni egymás után? Chase nem fogja megérteni. És
Nolan... nem tudom elképzelni, hogy így elhagyja a legjobb
barátját. Ő imádja az öccsét.
– Chasey, figyelj! – Nolan térdre ereszkedik a homokban, és
hasra esik a miniatűr váron, amit éppen épített. – Én vagyok az
új király! És nagyobb várat fogok építeni ezeken a földeken! Egy
vizesárokkal!
Chase odatotyog Nolanhoz, és nevetve összeesik mellette. „Na
Na"– t kiabál, és mindent megtesz, hogy kimondja a bátyja nevét.
– Chasey, mondd Nolan! Nolllan. Valahogy így. Nézz ide.
Nolllan.
 – Na Na.
– Nolllannn.
– Na.
– Chasey! Megölsz engem!
Kuncogok, államat az öklömre támasztom, és nézem, ahogy
ketten együtt játszanak, nevetnek.
Istenem, miért pont most kellett ennek megtörténnie? Azt
hittem, van még egy évünk, amíg aggódnom kell Angie miatt,
hogy megosztja a családunkat.
Nem tudok ezzel megbirkózni. Nolannek és Chase-nek nem
kellene ezzel foglalkoznia. Az a nő nem teheti meg, hogy...
Nehéz léptek a hátam mögött elterelik a figyelmemet a fiúkról,
átnézek a vállam felett.
Ben lejön a lépcsőn, felemelt fejjel néz ki az udvarra. Mosolyra
utaló jelet látok az ajkán.
Imádja látni, ahogy Nolan és Chase együtt játszik. Tudom, hogy
ez mennyire hiányzott neki az elmúlt két hónapban.
Helyet foglal mellettem a lépcsőn, előrehajol, vastag alkarját a
térdén pihentetve, a testét az enyémhez szorítja.
– Jó ideig telefonáltál – mondom, a hangom olyan halk, hogy
alig hallom az agyamat maró aggódó gondolatoktól. – Sok
mindent mondott?
– Nem.
Rövid és kivételesen homályos válasza felkelti a figyelmemet.
A szemeim összeszűkülnek a szája sarkában húzódó vigyorra,
ahogyan a fiúkat figyeli. – Mi... Miért nézel így?
 Elfordítja a fejét. – Hogyan?
– Mintha titkolnál előlem valamit. – Fintorogva ráncolom a
homlokom. A vállam megereszkedik egy kicsit. – Ben, mi folyik
itt?
Jézusom, most mi van? És miért lenne ebből bármi is
szórakoztató?
Megragadja a kezemet, a szájához viszi, és megcsókolja a
kézfejemet. – Holnap átviszem Nolant, miután végeztem a
munkával. A látogatásunk rövid lesz. Angie tudja ezt. Nem
tudom, sok mondanivalója volt-e. Elmondtam, amit akartam és
letettem a telefont.
Zavartan bámulok rá. – Oké.
Kicsit felnevet. – Nem emiatt somolygok, Angyal. Higgy
nekem. Nem akarok ezzel a szarsággal foglalkozni. Inkább távol
tartanám Nolant Angie-től, de tudom, hogy így barátságosabbá
válnak a dolgok, és ez a végén még csak előnyünkre válik.
Sajnálom. Ne hidd, hogy örülök bárminek is, ami vele
kapcsolatos. Más dolgok járnak a fejemben. Dolgok, amik veled
és velem kapcsolatosak. Izgatott vagyok. Nem tehetek róla.
Pislogok.
Izgatott? A dolgok, amikben ő és én benne vagyunk? Milyen
dolgok? Szeretnék izgatott lenni valami miatt.
A vállának dőlve, ránézek, összeszorítom az ajkaimat, és
küzdök a saját mosolyom ellen. – Szeretné megosztani velem,
biztos úr?
– Azzal elrontanám a meglepetést, nem igaz?
 – Meglepetés?
Elvigyorodik. Megjelenik az a két hatalmas gödröcske.
Élesen kifújom a levegőt.
A mindenit! Hogy lehetnek egyáltalán szexik a gödröcskék?
Aranyosnak kéne lenniük. Egy furcsa rendellenességnek. De Ben
arcán egyenesen halálosak. Veszélyesen csábító. Alig tudok
tisztán gondolkodni, amikor így mosolyog rám.
És most a mosolya az egyetlen válasz, amit ad. Semmit sem fog
mondani nekem erről a meglepetéséről.
Hát... ketten is játszhatják ezt a játékot.
Kicsit feljebb ülök, visszahúzom a kezem, és elfordítom a
fejemet, miközben kinézek az udvarra. – Nekem is van egy
meglepetésem. Egy perverz meglepetés. Óriási az n-edik
hatványon. Valószínűleg illegális. – Elvigyorodom, amikor érzem
a tekintetét rajtam. – Nem mondok neked semmit róla.
– Mikor lesz ez a meglepetés?
– Holnap.
Összeszorítom a szemem, összeszorítom a fogaimat mérges
vagyok magamra, amiért nem tartom magam az előző
kijelentésemhez. Kicsit haragszom Benre is, amiért ilyen
könnyen kiszedte belőlem az információt.
Szánalmas. Soha semmit nem tudok eltitkolni a férjem elől.
Csak annyi, hogy az ő jelenlétében olyan, mintha egy adag
igazságszérumot kapnék. És ez egy jó meglepetés! Ezt titokban
kell tartani.
Gyerünk, Mia. Játszd jól a játékot, vagy el se kezdd!
 – Csak ennyi infót kapsz – ígérem. Tényleg meggyőzően
hangzik.
Ben még jobban hozzám hajol. Az orra a hajamat súrolja. – Van
ennek a meglepetésnek, bármi köze ahhoz a kibaszottul szexi
bugyihoz, amit viseltél ma, amikor beléd nyomultam? – kérdezi
halkan, bár kizárt, hogy a fiúk most hallanak minket. Túl messze
vannak, és túl hangosak.
Nyugodj meg. A suttogott szavak kicsit több illetlenséget
rejtenek magukban, mint a normális oktávban elhangzottak. És
Ben csak az illetlenségről szól.
Megbillentem az állam. Ég az arcom.
A fenébe is!
– Nem emlékszem ilyesmire – hazudom.
Sötéten a fülembe nevet. – Melyik részére, bébi? A seggedre a
kezemben, ahogy a számat birtokoltad, miközben az ujjaim addig
feszítettek, amíg te még többért könyörögtél, vagy a farkamra,
ami kitöltötte azt a szűk puncit. Azt mondod nekem, hogy
elfelejtettél valamit ezekből? – Megmarkolja a combomat. Az
egész testem megremeg. – Mert szerintem minden másodpercre
emlékszel, szépségem. Fogadok, hogy már most is nedves vagy,
ha csak arra gondolsz, amit csináltunk.
Elpirulva felé fordítom a fejem, szemtől szembe vele, arra
számítva, hogy felfedezem Ben szemében a vágyat. Éhséget, de
csak a szerelmet ismerem fel. Erős és szilárd szerelmet. Azt a
melegséget, ami benne van, és ami felém árad.
Az indítéka világossá válik.
 – Megpróbálod elterelni a figyelmemet, Benjamin Kelly?
– Talán.
– Miért?
Felnyúl, és ujjbegyeivel végigsimít az arcomon. – Mert én nem
szeretem, ha a csajomat szomorúnak látom. Ha ezen
változtathatok, ha valahogy mosolyra tudnám fakasztani, meg
fogom tenni. Nem akarom, hogy aggódj, Mia. Soha. Ezt a
szarságot Angie-vel, el fogjuk intézni. Tudom, hogy ha azt
mondom neked, hogy semmi okod az aggodalomra Nolan miatt,
nem fog megállítani téged abban, hogy itt ülj és a legrosszabbra
gondolj. Látom, hogy ezt csinálod, bébi. Azt hittem, talán egy
percre elterelhetem a gondolataidat. Hogy valami másra gondolj.
Sikerült?
Persze Ben mocskosan játszik, ha figyelemelterelésről van szó.
Nem is várnék kevesebbet.
Nem is értékelhetném ennél jobban.
Bólintva belekapaszkodom a csuklójába. – Igen. Köszönöm.
– Nem akarom, hogy azt hidd, hogy valaha is egyedül leszel,
Mia. Amit te érzel, azt én is érzem. Bármi, ami téged felzaklat,
engem is széttép. Ez mindig is így volt.
– Mindig? Azelőtt is? – kérdezem, ismét a könnyeimmel
küszködve, mosolyogva saját magamon, az abszurd kérdésemen
és a gyengéd pillantásán, amit rám vet.
Még azelőtt is... Tudja, mire gondolok – amikor mindketten
gyűlöltük egymást. Amikor Ben csak gonosz dolgokat tudott
mondani nekem, és az én fejemben meg csak szörnyű gondolatok
jártak róla. Amikor én még Benjamin Kelly nevéhez fűztem
minden káromkodást, ami csak eszembe jutott, és ő is alig
mondta ki az enyémet anélkül, hogy ne tett volna hozzá néhányat.
Széttépte őt, hogy akkoriban felzaklatott?
Tudom a választ. És tudom azt a választ is, amit adni fog
nekem.
Mert ő Ben. Az én Benem. A férfi, aki minden nap meggyőz
arról, hogy az életem mindig is az övé volt.
Még azelőtt is.
– Igen, Angyal – válaszol, és a hangjában csak az őszinteség
van, bízik ezekben a szavakban és értelmet ad nekik, eléggé
ahhoz, hogy elfogadjam a bizonyosságát, és elfelejtsem azt,
amiben biztos voltam.
Mi választjuk, hogy abban hisszük, amiben hinni akarunk. Én
Bent választom. Ő az én igazságom.
Sóhajtva az ajkaimat az övéhez szorítom, lassan csókolom meg,
és végigsimítom az ujjaimat az arcán.
– Szeretlek – lélegzem a szájába.
A homlokát az enyémhez érinti. – Ez minden, amire szükségem
van, Mia. Minden, amire valaha is szükségem lesz.
Lehunyom a szemem.
Istenem, mivel érdemeltem ki ezt a férfit?
Hátra dőlve tanulmányozom az arcát. A sötét szemöldökét és a
szeplőt a bal szeme alatt. Az egynapos borostát, ami az állát
borítja.
 – Tényleg van meglepetés? – kérdezem, és megpiszkálom az
arcán azt a pontot, ahol a jobb oldali gödröcskéje van.
Bólint. – A tiéd?
Bólintva még egyszer megcsókolom, mosolygok a szájára,
annyira szeretném elmondani neki, mit terveztem holnapra.
De nem teszem. És nem is fogom, amíg másról nem kérdez.
Elengedem a kezemet, megfordulok, és a fiúkra nézek.
Chase homokot szór mindenfelé, Nolan pedig egy vödröt
töltöget.
– Most kellene elmondanunk Nolannek, így nem zúdítod rá a
dolgot holnap. Adjunk neki egy kis időt, hogy átgondolja a dolgot.
Rendben?
Fogalmam sincs, hogy Nolan hogyan fogja fogadni, hogy Angie
látni akarja őt. Tudom, hogy a múltban már kérdezgette Bent
róla, azon tűnődve, hogy mi történt vele, és miért nincs már itt,
de nem hallottam arról, hogy mostanában felhozta volna.
Hacsak Ben nem mondja el nekem.
– Igen. Jó ötlet.
Ben kinyújtóztatja a lábát, és feláll a lépcsőről. Megragadja a
kezem és talpra ránt, és átsétál velem az udvaron.
A fiúk felnéznek, ahogy közelebb érünk.
Chase lassan kimászik a homokozóból, egyik lábát átemeli a
fapadon, majd a másikat, és egy kicsit meginog a lábán, mielőtt
odarohanna hozzánk.
 Felkapom, és megcsókolom a pufók arcát. – Kicsim –
mormogom, a szájában érzem a narancs illatát, amit egy órája
evett uzsonnára.
– Nolan. Gyere ide egy percre!
Ben hangját hallva Nolan kiugrik a homokozóból, és odasiet.
– Igen? – kérdezi, felfelé billenti a fejét, a rövidnadrágja és a
pólója elejét könnyű homokpor borítja.
Ben leguggol, és Nolan vállára teszi a kezét. – Haver, te
emlékszel Angie-re, ugye? A másik anyukádra? Az, akivel együtt
éltél, mielőtt összeköltöztél apuval és Mia hercegnővel?
Nagy szemei az enyémre villannak, aztán visszanéz Benre, és
bólint.
– Látni akar téged. Szeretnéd? Szeretnéd meglátogatni
holnap?
Nolan egy pillanatig bámulja Bent. – Miért akar látni engem?
– Mert hiányzol neki – mondom, és elmosolyodom, amikor
felnéz rám, minden más érzésemet elrejtem, és csak azt adom
Nolannek, amit látnia kell – a boldogságomat miatta. – Olyan
régóta nem látott téged, kicsim. Fogadok, el sem fogja hinni,
milyen nagy és erős lettél.
Úgy tűnik, a szavaim nem jutnak el Nolanig. Vagy a
boldogságom.
Összehúzza a szemöldökét és összeszorítja a száját, a kis
orrlyukai kitágulnak a nehéz lélegzetvételtől, mereven Benre
koncentrál.
– De én itt akarok maradni. Nem akarok megint máshol élni.
 – Nem fogsz máshol élni, Kishaver. Csak meglátogatod Angie-
t. Én nem hagylak ott.
– Chasey-t is látni akarja?
A másik csípőmre tolom Chase-t. – Itthon tartom őt, amíg ti
apával meglátogatjátok őt, oké? Így ti ketten tudtok beszélgetni,
és az öcséd nem fog megzavarni titeket.
Nolan megrázza a fejét. – Nem akarok menni, ha Chasey nem
megy.
– Nolan. – Ben keze lehull, amikor Nolan megindul, hogy
megálljon előttem.
– Most már nem leszel az anyukám? – kérdezi őszinte
félelemmel a hangjában.
A szám lekonyul. Minden érzelem, amit megpróbáltam Nolan
elől elrejteni a felszínre tör, és követeli, hogy beismerjék.
Leguggolok előtte, könnyes szemmel, és a mellkasom annyira
összeszorul, hogy csak felületes lélegzetvételeket tudok venni,
leteszem Chase-t és Nolanért nyúlok.
– Soha nem fogom abbahagyni, hogy az anyukád legyek. Soha.
Oké? – Megsimogatom az arcát, letörlöm a homokot róla. – Te
vagy az én kis lovagom. Te és Chase, mindig is ti lesztek az én két
kedvenc fiam. Ez nem változtat semmin, Nolan. A másik anyukád
is szerethet téged. Mindketten szerethetünk téged, és mindketten
lehetünk az anyukád.
– Nem akarom őt anyunak hívni.
 Ben megsimogatja Nolan hátát, röviden rám pillant, miközben
Chase kapaszkodik a másik karjába. – Hívhatod Angie-nek,
haver. Nem kell, hogy anyunak hívd.
Bólintok, amikor Nolan rám néz, és belekapaszkodik a kezébe.
– Ahogy akarod.
– Velünk tudsz jönni? – kérdezi halkan, könyörgő szemmel. –
Kérlek, anyuci? És Chasey? Azt hiszem, mindenkit látni akar.
Hogy Angie látni akar engem és az exével közös fiamat?
Na persze, biztos vagyok benne.
Nevetve fújom ki magam. Könnyek nedvesítik meg az arcom. –
Akarod, hogy menjek, kicsim?
Nolan bólint.
– Haver...
– Oké. Elmegyek – szakítom félbe Bent, rámosolygok Nolanra,
és végigsimítom az ujjamat az orrán. Ő is kinyújtja a kezét, és
ugyanezt teszi velem. – Ha azt akarod, hogy ott legyek, ott leszek.
– Király! – Benre és rám néz, az aggodalom az arcán eltűnt. –
Most már mehetek játszani? A váram tényleg kezd összeállni.
A kezembe mosolyogva nézem, ahogy Ben megborzolja Nolan
sötét haját. Homok hull a vállára.
– Igen, Kishaver – kuncog Ben. – Menj játszani.
Nolan megpördül, és átrohan az udvaron a homokozó felé.
Chase azonnal harcolni kezd Ben ölelése ellen, és addig morog,
amíg le nem teszi. Futva indul a bátyja után.
 Ben rám néz. – Biztos vagy benne, hogy nem gond, ha holnap
eljössz? Kicsim, beszélhetek Nolannal. Neki nem lesz gondja
semmire. Neked nem kell ezt csinálnod.
Megmozdulok, hogy elé álljak, és a karja után nyúlok, hogy a
derekam köré húzzam, miközben mindketten szembe fordulunk
a fiúkkal. A fejem hátradöntöm a mellkasára.
– Azt akarja, hogy ott legyek. Azt hiszem, jobban fogja érezni
magát, ha mindannyian vele leszünk. Ideges.
Nolan azt hitte, hogy elmegy tőlünk. Hogy elküldjük őt, hogy
együtt éljen Angie-vel. Olyan aggódónak tűnt.
Bármit megteszek, hogy ne aggódjon emiatt.
– Nem lesz semmi bajom – mondom, eltökélten, hogy ott
leszek Nolan mellett. – Bármit is kér, amire szüksége van,
megteszem. Csak remélem, hogy nem kell megölelnem azt a
ribancot.
Tudok szépen játszani, de van egy határ, amit még én sem
vagyok hajlandó átlépni. A csaj szerencsés, ha egy mosolyt kap
tőlem.
Ben a hajamra nevet. A derekam körüli ölelése egyre
szorosabbá válik.
Az udvar közepén állunk, és nézzük, ahogy a fiúk játszanak,
amíg a fáradtság árulkodó jelei beárnyékolják az arcukat. Fürdés
és mese után a mi szobánkba kísérem a fiúkat, nem az övékébe.
Nem akarom, hogy ma este a saját szobájukban aludjanak.
Azt akarom, hogy velem legyenek.
 Ben kérdő pillantást vet rám, amikor felmásznak az ágyra és
bebújnak a takaró alá.
Megvonom a vállam.
Elmosolyodik, egyszer bólint, megérti, hogy szükségem van
arra, hogy közel legyenek hozzám ma este.
Általában azért imádkozom, hogy egy pillanatra kettesben
lehessek Bennel, olyan percekért, amikor egymásba
kapaszkodhatunk, mielőtt a fiúk felébrednek és kiabálnak
értünk.
De nem ma este.
Ma este a bordáimat bökdöső kis könyököket és a rugdosódó
lábakat választom.
Ma este a nyugtalan éjszakai alvást választom a mellettem
forgolódó testekkel és a forró leheletet a nyakamon.
Most semmi sem hangzik kényelmesebbnek.
 6. fejezet

Fordította: BaBett

Ben

NAGY esőcseppek csapódnak a rendőrautó szélvédőjéhez,

amikor Luke kifordul a kocsinkkal a kapitányság parkolójából.
Egész nap így esik az eső. Az eső olyan sűrű, hogy a közeledő
forgalomnak egyetlen látható jelei a tompított fényszórók, amik
keresztülvágnak a csapadékrétegeken. Szar ilyen körülmények
között vezetni. Néhány főúton a rajta álló víz okozott némi
problémát. Több jármű elakadt. Az időjárás alkalmazásom azt
mutatja, hogy az előrejelzések szerint a hét hátralévő részében is
zuhogni fog.
De mi a faszt érdekel engem az időjárás Ruxtonban a következő
napokban? Hamarosan elmegyek. Elviszem a nőmet, és lopok
egy kis együtt töltött időt.
És az előrejelzés Sparrow's Islandre? Napos és meleg.
Tökéletes bikinis-Mia időjárás.
Az istenit! Alig várom. Két nap egyedül a feleségemmel.
Gyerekek nélkül. Semmi zavarás. Negyvennyolc órán át leszek
vele, és minden percet kihasználok.
Mia minden porcikáját megkóstolom. Minden centiméterét
megérintem. Elveszem...
Levetkőztetem, amint bejut a szobába, és elégetem a ruhákat,
amiket becsomagoltam neki, mert nem lesz rájuk szüksége.
Meztelenül akarom látni. A villa minden felületén. Bőr a bőrön, a
lágy íveit, ahogy hozzám simul, miközben én mozgok abban az
édes tökéletességben, amit soha nem fogok megérdemelni.
Miközben a negyvennyolc óra minden másodpercét az ő
örömének szentelem. A miénknek. Nincs köztünk semmi, csak a
ziháló lélegzetünk és csak annyi tér, amit megengedek
magamnak, hogy csak bámuljam őt.
Kicsit elmozdulok az ülésben.
Bassza meg, a golyóim már a gondolattól is összehúzódnak.
Szükségem van rá.
Ez a nap nem érhet véget elég hamar.
És mielőtt véget érne, Mia megadja nekem a saját kis
meglepetését.
Megdörzsölöm az államat, és elgondolkodva bámulok ki az
ablakon. Mellettünk egy nyerges vontató halad át egy pocsolyán.
A motorháztetőn vízfolyás hömpölyög.
Mit tervez? Nem tudom elképzelni, hogy bármi köze lenne a
dugáshoz. Legalábbis nem a házban bolyongó fasz-blokkoló
kiskirályok mellett.
Tudja, hogy ez értelmetlen.
Feláll a farkam. Lecsúszik a farkamon. Öt másodperccel később
valaki sír vagy sikít, vagy az apró öklét az ajtóhoz csapkodja,
könyörög és alkudozik a bejutásért. Elfordítom a zárat, és még
jobban zokognak, amikor nem engedjük be őket.
Mia megfeszül. Kizökkenek a játékból. Nem baszhatom meg a
feleségemet, amikor a gyerekem tíz lábnyira sír tőlem, amikor
látom, hogy a kis ujjai benyúlnak az ajtó alatt, és kopogtatja a
szőnyeget, a rekedt hangja kétségbeesett és szomorú.
Azt sem bírom ki, hogy csak öt másodpercig érezzem Mia
punciját. Ez kínzás. A legrosszabb fajta.
Itt egy kis ízelítő a mennyországból. Ó, szeretsz itt lenni?
Kurva nagy kár. Az idő lejárt.
A golyóim és mindenki épelméjűségének érdekében, nem
próbáltunk meg semmit az elmúlt pár éjszakán. Egyetértettünk,
mindketten egy oldalon álltunk. Most pedig meglepetést okoz
nekem?
Azt mondta, hogy ez emlékezetes. Minden meglepetést, amit
Mia valaha adott nekem, úgy sorolnám be, hogy ami a testével
kapcsolatos, azt mind emlékezetesnek nevezném.
Amikor videóra vette magát maszturbálás közben, és elküldte
nekem, miközben dupla műszakban dolgoztam. Vagy amikor
felébresztett, és a farkam felét belevette a seggébe.
Jézusom, soha nem fogom elfelejteni azt az évfordulót.
Mocskos lány. Olyan keményen elélveztem azon az éjszakán.
Lehet, hogy olyan szexéhes, mint én, de nem szadista. Mia nem
próbálna meg ma este valamit csinálni, tudván, hogy bármit is
kezdünk, nem fogjuk befejezni. Ez kizárja a szexuális jellegű
dolgokat. És ha ez nem a melleit és a seggét érinti, akkor nem
tudok mit kezdeni vele. Bármi lehet.
Talán terhes.
A gondolat megrázza a tudatomat, és minden
gondolatközpontomba eljut és kizár minden más lehetőséget.
 Van értelme. Mia már korábban is meglepett ilyen hírekkel. És
volt egy nap a múlt hónapban, amikor sikerült elaltatnia Chase-
t, amíg Nolan az iskolában volt.
Kint voltam, a világ számára halott voltam a műszakom után,
de abban a pillanatban, amikor éreztem a forró nyelvét a
farkamon, az utolsó dolog, ami eszembe jutott, az a pihenés volt.
Leszorítottam, keményen és gyorsan megdugtam a padlón,
amíg elélvezett egy sikollyal, amit a kezem tompított el. Az én
orgazmusom gyorsan követte.
Utána együtt nevettünk, ahogy egymás szőnyeg okozta égési
sérüléseit csodáltuk. Megcsókoltam a bőrén lévő skarlátvörös
nyomokat.
Szent szar! Ez az? Hazaérek ma este, és meghallom, hogy az
angyalom a második gyerekemet hordja ki?
– Bassza meg – suttogom, miközben az arcom dözsölöm.
A fejem az ülésnek dől.
– Mi van? – Luke rám pillant. – Elfelejtetted a tárcádat vagy
mi?
A legnagyobb fokozatra állítja az ablaktörlők sebességét. Ez
nem sokat javít a látási viszonyokon. Magam is alig látom a
vonalakat az úton.
Megrázom a fejem, nem törődve a furcsa vigyorral, amit visel.
– Miért megyünk megint ebédelni? – kérdezem, gesztikulálva
az időjárásra. – Rendelhettünk volna, és elkerülhettük volna ezt
a szart. Nem látok semmit.
– Én látok.
 – Ezért hajolsz folyton előre?
A szélvédőn keresztül bámul. – Húzz a picsába!
Kuncogva bámulok előre, miközben a városba vezet minket.
Luke ragaszkodott hozzá, hogy ma elszaladjunk valamiért.
Hivatkozva néhány baromságra, hogy az étel mindig jobb ízű, ha
bent eszed meg a létesítményben.
Mi a faszt számít ez?
Seggfej. Nem akarta befogni a száját. Akkor sem hallott meg,
amikor azt mondtam, hogy nem akarok több időt az úton tölteni
ilyen körülmények között. Egész nap kint voltunk. Nekem jó volt,
hogy bent maradtam, de ő folyton nyaggatott. Különböző
éttermeket nevezett meg gyors kiszolgálással és lenyűgöző
kilátással.
Mintha nem szarna a tájra. Előhívta az étlapot a telefonján és
felolvasta nekem a házon belüli specialitásokat. Nem bírtam
tovább. Olyan volt, mintha a játékboltban lettem volna Nolannel,
csak a legújabb Lego készlet helyett Luke a határán volt annak,
hogy könyörögjön, hogy menjek el vele egy kibaszott randira.
Addig járkált az íróasztalom előtt, amíg fel nem pattantam a
helyemről, és meg nem lökdöstem a seggét kifelé. Biztos vagyok
benne, hogy ha nem lett volna egy kicsit több izmom, Luke maga
választotta volna ezt a taktikát.
Kurva sok időt spórolt volna meg vele.
– Kibaszott Krisztus – motyogta, és egy kicsit magasabbra ült.
A szeme sarka összeszűkült.
 – Szart se látsz – csattantam. Húzódj félre. Még a végén
kinyírnak minket.
– Mondták már neked, hogy te vagy a legrosszabb utas? Hogy
bírja ezt Mia elviselni?
Mia.
Vágy kavarog a véremben. Újra elmozdulok az ülésben, és
megrántom a nadrágomat.
– Nem bírja. Én vezetek. Eltereli a figyelmemet arról, hogy
rátegyem a kezem.
Vagy eléggé elterelem a figyelmét. Az egyik kezemet még
mindig tudom használni.
Luke felnevet az orra alatt. Rövid pillantást vet rám. – Annyira
kibaszottul feszült vagy, ember. Nézz magadra. Milyen közel állsz
ahhoz, hogy elrántsd a kormányt?
Összehúzódik a szemöldököm.
Feszült vagyok?
Kurvára kanos vagyok, és alig várom, hogy kiderüljön, újra apa
leszek-e. Lehet, hogy mostanában kicsit szűkszavú vagyok az
emberekkel. Majdnem megríkattam egy nőt, amikor
megkérdeztem tőle, hogy mi a faszért gondolta, hogy megpróbál
átmenni egy hídon, amin két lábnyi víz áll.
Aztán ott volt Richardson, az a faszfej. Kész voltam belenyomni
a seggét a dugóba, miután megzavarta az időmet Miával.
Talán egy kicsit lazítanom kéne. Talán nem. Ezek a seggfejek
mind valószínűleg rendszeres, megszakítás nélküli szexet
kapnak, szóval baszódjanak meg.
 Meghajlítom és elernyesztem az ujjaimat az ajtó kilincse körül,
hogy a nyugtalanságom elhalványuljon.
– Egyébként tartozom neked és Tessának, amiért
beleegyeztetek, hogy vigyáztok a fiúkra. Bármi... ha eljön az idő,
és szívességre van szükséged, megkapod.
Luke megrántja a vállát. – Szívesen tesszük. Tudod, hogy
szeretünk velük lógni. Csak jót fog tenni nekünk.
Idegesség változtatja meg a hangját. A hangja feszültebbé válik.
Bámulom a profilját. – Ti ketten jól vagytok?
A francba. Annyira elmerültem a saját romlottságomban, hogy
nem veszem észre a családom boldogtalanságának jeleit?
Luke egy pillantást vet rám. A szemei tágabbra nyílnak. –
Micsoda? Ó... nem. Nem úgy értettem. Bassza meg. Bocsánat. –
megrázza a fejét, és előre néz. – Nagyszerűen vagyunk. Ő is
remekül van. Csak ez az egész gyerek dolog. Tessa úgy kerüli ezt
a témát, mint az istenverte pestist. Nem tudom rávenni, hogy
beszéljen róla.
– Azt akarod? Gyereket?
– Kurvára igen, azt akarom. És azt hittem, hogy ő is akarja. –
kifújja a levegőt, hangosan, miközben megigazítja a kormányt. –
A francba. Azt hiszem, még mindig akarja. Nem is tudom. Mintha
félne beszélni róla velem. Bármikor, amikor felhozom mindig
kibaszottul furcsán viselkedik. A minap azt mondta, hogy
elszaladt a boltba a fogamzásgátlójáért, és mondtam neki, hogy
talán nem kéne szednie. Látnod kellett volna. Úgy tett, mintha
egy telefonhívást kapott volna, és kirohant a házból.
 – Az szép – nevetek. – El tudom képzelni, hogy így viselkedik.
Gondolj arra, hogy honnan jött.
A feje felém fordul. – Tudom! Értem. Értem én. De kibaszottul
beszéljen hozzám, érted?
Hirtelen már nem én vagyok az egyetlen feszült ember a
kocsiban.
Luke most kimutatja az érzelmeit. Látom, hogy árnyékot vet az
arcára. Az őszinteségét is. Gyereket akar a nővéremtől. Jobban
akarja őket, mint amennyit hajlandó megosztani. És frusztrált,
mert a lány kizárja őt és nem hajlandó beszélni róla.
Nem mondhatom, hogy nem értem a reakcióját. Tudom, hogy
Luke elvesztése mit tett Tessával.
És kétszer kellett átélnie.
– Akkor, hagy lásson a fiúkkal. Hogy lássa, milyen nyugodt
vagy – javaslom.
Egyszer bólint. Egy izom megrándul az állkapcsában. – Csak
folyton arra gondolok, hogy talán, ha itt vannak, akkor szóra bírja
– mondja, és elfordítja a kormányt. – Olyan lesz, mintha
gyakorolnánk. A saját családunkra. Nem is tudom. Bassza meg.
Talán mégsem és a következő két napban bezárva marad a
hálószobánkban. Ha ez megtörténik, számítsatok
telefonhívásokra. Nem tudom, mi a fenét csinálok akkor a
gyerekeiddel.
Nevetek, a mellkasomból mély dübörgés hallatszik.
Luke is beadja a derekát, és vigyorogva néz rám, a saját
feszültsége is elszállt.
 – Rá fogsz jönni – mondom neki, és a tekintetemet a szélvédőn
keresztül az útra koncentrálom. – Csak zárd el a fegyvereidet, és
tartsd távol Nolant mindentől, ami tüzet okozhat. Még akkor is,
ha azt gondolod, hogy nem, kizárt, hogy rájöjjön, hidd el nekem.
Rá fog jönni.
– A francba – mondja halkan. – Nem fogja megpróbálni
betuszkolni Chase-t a sütőbe, vagy ilyesmi, ugye?
Találkozom Luke aggódó tekintetével, óvatosan tartom a
tekintetem.
Nolan soha nem tenne ilyet, de elképzelni, ahogy a legjobb
barátom alszik a konyhájában a földön, és őrzi a készülékeket, túl
csábító kép, hogy ne építsek rá.
– A Targetben árulnak mindenféle bababiztos szart, ugye? –
kérdezi, elvágva a szavaimat és elfordítja a tekintetét.
Visszatartom a mosolyomat attól, hogy elérje a hangomat. –
Ott vettem.
Megdörzsöli az állát. Esküszöm, hallom, hogy motyog valamit
az áram kiiktatásáról a házában, és mindenkit kint táboroztatna
le.
Remek apa lesz.
Gondolataim ismét Miára terelődnek, ahogy az esős út
folytatódik.
A telt ajkai. A bőrének napcsókolta tónusa. Ahogy a mellei
rángatóznak és ringanak, amikor lehajol, és én hátulról kitöltöm.
Összeszorítom a szemem.
Jézusom, baszd meg! Le kell feküdnöm valakivel.
 A terep a kocsi alatt hirtelen durvábbá válik. Kicsit rázkódom
az ülésemben, kitörve a Mia ködből és észreveszem a
környezetem.
Luke egy keskeny bekötőútra fordult a városon kívül.
Elhagyatott, észrevétlen azok számára, akik nem keresik. Úgy
emlékszem, hogy már korábban is hívtak ide, mert elhagyott
járműveket leraktak.
Sűrű fák szegélyezik az utat. A laza kavics pattog a gumik alatt.
Kiegyenesítem a hátamat. – Mi a fasz van? Piknikezni
megyünk? Mit keresünk itt?
Ez a seggfej egész nap azzal nyaggatott, hogy menjünk ki, hogy
együnk valamit, erre most ide hoz minket? Legalább tíz
mérföldre vagyunk minden olyan helytől, ahol ételt szolgálnak
fel.
– Ember, mi a fene?
Luke nem vesz rólam tudomást, és félrehúzódik, amikor az út
kiszélesedik. Leparkolja a kocsit, és rám néz. – Olyan kibaszott
keményfejű vagy. Tudod? Teljesen kikészítesz ezzel az egésszel,
és én csak próbálok segíteni.
Bámulok rá. – Mi a faszról beszélsz?
Válasz nélkül kiszáll a kocsiból, és az esőben átfut a kis
tisztáson, és egy piros dzsip felé, ami két fa között parkolt.
Mia piros dzsipje.
Energia szikrázik végig a gerincemen.
Mia itt van a fiúkkal? Mi a fene ez?
Kinyomom az ajtót, és kiszállok a kocsiból.
 Az eső átáztatja a hajamat, és az arcomra csöpög. Letörlöm a
szememről, és nézem, ahogy Mia odadob valamit Luke-nak,
ahogy elhaladnak egymás mellett.
Talán a kulcsait?
Elmosolyodik, és a mellkasához szorítja a kabátját és felém
sprintel, hosszú lábai gyorsan mozognak alatta.
– Hol vannak a fiúk? – kiáltom, hunyorogva az esőben.
– Tessával! – a homlokához szorított kézzel védi az arcát. –
Ben, szállj be a kocsiba!
A dzsip elindul, és felrúgja maga mögött a vizet.
Miára nézek, aztán a kocsira. A hátsó ülésre.
A francba is, igen.
Másodpercekkel azelőtt bemászom hátra, hogy ő kihúzza a
másik ajtót, és a teste végigcsúszik mellettem a puha bőrön.
Az ajtók becsukódnak.
– Ó, Istenem. Ez az eső őrületes – kuncogja, megtörli az arcát
és átázott haját az egyik vállára dobja.
Mosolyogva néz fel rám. Víz gyöngyözik a szempilláin.
– Szia.
– Szia. – A lélegzetem kiszalad a tüdőmből, ahogy ránézek.
Gyönyörűen néz ki, vizes és kissé kifulladt a futástól. Sötét
szemei ragyognak a várakozástól, és rózsaszín nyelve
megnedvesíti az ajkait. Végigsimítok a kipirult arcán, és
megrángatom az esőkabátját. A nyakánál szétnyílik, felfedve a
csupasz bőrt. Halk nevetés tör fel a torkából.
– Bébi – dörmögöm. A farkam a cipzáramnak ugrik.
 – Meglepetés!
Lecsúsztatja a nehéz kabátot a válláról és a karjáról. Leesik az
ülésre alattunk. Fekete csipke és szatén tapad az idomaira, a
mellei nehéz domborulatára, amik nekinyomódnak az anyagnak.
A tegnapi ruhája. Ez az ő meglepetése. Szex. Megszakítás
nélküli dugás a járőrkocsim hátsó ülésén, miközben úgy néz ki,
mint aki megtestesíti az összes fantáziámat, amit valaha is fel
tudtam idézni.
Jézusom, én vagyok a legszerencsésebb ember a világon!
Megragadom a derekát, ahogy átölel.
– Az istenit, Mia.
– Kitaláltad? – megcsókolja az államat, és az ajkai az arcomra
siklanak. – Hallottam, hogy nagyon nehéz volt veled ma délután.
Szegény Luke!
Figyelem, ahogy a keze közénk merül, és megrántja az övemet.
– Valójában – kezdem, és megsimogatom az oldalát. – Azt
hittem, azt akarod mondani, hogy terhes vagy.
Megáll. A feje felemelkedik, és ezek a nagy barna szemek
megragadnak.
– Ó.
– Ez az egyetlen dolog, ami eszembe jutott. Kizártam mindent,
ami a szexszel kapcsolatos a fiúk miatt. – Elmosolyodom, és
közelebb rántom magamhoz. Meglepett lélegzete súrolja az
arcomat. – Nem is tudtam, hogy a feleségem ennyire kibaszott
mocskos. Ez kicsit illegális, tudod? Már egy ideje tervezed ezt?
Illegális. Mintha most nem szarnék a törvényekre.
 Ha Mia azt mondaná, hogy csak úgy juthatok a puncijához, ha
kirabolok egy bankot, akkor nem is venném a fáradtságot, hogy a
szomszéd városba menjek. Kiüríteném Ruxtont az egyik
kezemben a pénzzel, a másikban a farkammal.
Megrázza a fejét, félénken kerülve a tekintetemet. – A tegnapi
miatt – a keze a mellkasomra simul, és hátralöki magát,
nekinyomva engem az ülésnek, újra teret engedve kettőnk közé,
hogy megdolgozhassa a nadrágomat. – Ez az én fantáziám.
– Valóban?
Bólint, miközben a figyelmét lefelé fordítja.
– Pontosan így. Amikor magamat ujjazom, általában erre
gondolok.
A mellkasom megemelkedik.
Jézus Krisztus!
A cipzár hangja hallatszik, aztán a meleg keze körbefonja a
farkamat, és kiszabadít a nadrágomból. Pumpálja az erekciómat,
összeszorítja lassú, nyugodt rántásokkal.
Összeszorítom a fogaimat. Combjaim megfeszülnek alatta.
– Istenem, Mia. Hogy akarod ezt? Mi az, ami ebben a
fantáziában történik, Angyal? Mondd el nekem!
Remélem, hogy ez azt jelenti, hogy valamilyen módon
lefoghatom őt. A bilincsemmel. Már játszottunk ilyet korábban
is, és Mia minden alkalommal tökéletes alárendelt volt. Bízik
bennem, hajlandó elfogadni, amit adok neki, és olyan kibaszott
nedves, hogy a számat a puncijára tehetem és ihatok belőle. De
édes szent szar, én annyira be vagyok indulva, hogy talán
bármibe belemegyek. Ha ő akarja ezt csinálni, hogy élvezkedjen
velem, és használja a testemet, hogy elélvezzen, hát legyen.
Az övé vagyok.
– Pont ilyen vagy – suttogja. – Teljesen felöltözve, kint a
farkaddal. Addig lovagolok rajtad, amíg mindketten el nem
élvezünk.
Közelebb jön, és a lábai közé igazít.
Nincs bugyi.
Felnyögök, amikor megérzem a puha, dús bőrt a farkamhoz
érni.
– Bébi.
– Olyan kemény vagy – nyögi. – Istenem, Ben! Mindig. Mindig
ezt akarom. Tudod? Arra gondolok, hogy megérintelek, és hogy
így legyek veled mindig. Állandóan ez van. Azt hiszem, valami baj
van velem.
Lehajol és megcsókol, végighúzza a fogait az ajkamon,
belemártja a nyelvét a számba, miközben lassan leereszkedik a
farkamra.
Lejjebb.
Lejjebb.
Baszd meg! Hadd haljak meg itt.
A gyönyör végigfut a testén. Az enyémen. Ez a pillanat, a mi
egyesülésünk pillanata, ami mélyen a hasamba markol, és
melegséget küld a gerincembe és bizsergést a fejbőrömbe.
 Nedves haját hátrasimítom az arcából, és figyelem, ahogy fel és
le mozog a farkamon, egyre szélesebbre és szélesebbre tágítja
magát. A vágya bevonja a hosszomat és a golyóimra csöpög.
– Semmi baj nincs veled, Angyal. Én is ugyanígy érzek. – A
csípőmmel döfök egyet és ő zihál. A feje oldalra gurul. – Sajgok
érted. Annyira akarlak, hogy kurvára nem kapok levegőt.
– Ez mindig így lesz?
Így – vad és életerős. Több mint szükségszerűség számomra.
Megragadom az arcát, és keményen megcsókolom, kicsit
megszívom a nyelvét. – Mit gondolsz?
Bólint, és egy halk "igen"-t nyöszörög a számba, majd hátradől,
hogy rám nézzen, és megrángatja a hajam végét. – Én is sajgok
érted.
A válaszom, egy rekedt "jó" megakad a torkomon, miközben
nézem Miát, ahogy finoman ringatja a csípőjét, a keze a vállamra
vándorol, és támaszt keres ott.
Felváltva őrlődik az ölemben, és előrehajol, hogy a farkamon
ugrálhasson, ajkait a fülemhez nyomja és halkan suttogja a
nevemet, és azt mondja, hogy dugjam meg.
Megszorítom a fenekét, és a combjára csapok.
A nyögései egyre hangosabbak, visszhangoznak az üvegtől.
– Istenem, hallgasd magad! Hallod, milyen nedves vagy?
Nyüszít, és meggörbíti a hátát. – Szükségem van erre.
– Vedd el! Krisztusom, vegyél el mindent, Mia!
Tágra nyílt, bizonytalan szemei az enyémre fókuszálnak.
Pislog.
 – Vedd el! – mondom újra. Kezemet a csípőjére teszem, és
gyengéden megfogom, a fejemet az ülésre hajtom, és átadom neki
a testemet.
– Gyerünk, bébi! Lovagold meg a farkamat.
Kicsit elmosolyodik, az ajkát harapdálja, sötét haja eltakarja a
fél arcát.
Elbűvölve, tiszta kéjvágytól vezérelt csodálkozással nézem,
ahogy Mia mozog az ölemben, pumpálja a csípőjét és köröz,
hátranyúlva a lábamba kapaszkodik és ahogy fel-le csúszik a
vastag farkamon.
Az eső egyenletesen kopog az ablakokon, a fény becsúszik a
kocsiba, Mia testén végighaladva, és árnyékot vetve a nyakának
lejtőjén. Szex terjeng a levegőben, Mia izgalmának
összetéveszthetetlen illata betölti az orromat és a tüdőmet, a
farkam megduzzad a szűk, nedves melegében, és majdnem
lehetetlen, hogy ne veszítsem el a kibaszott eszemet.
Hajának végéről víz csöpög a bőrére. Nézem, ahogy egy csepp
eltűnik a mellei között. A szám a nyomába ered, a nyelvem
nyalogatja és ízlelgeti a dekoltázsát, mint egy italra éhes ember.
– Ben – nyögi.
– Át vagy ázva – A mellbimbóját átdugom a fehérneműjén. –
És ahogy a farkamat szorongatod, ahogy próbálsz fejni... Bassza
meg, Mia. Igazán megnehezíted, hogy ne élvezzek el, bébi.
– Ne csináld! Még ne. Van még valami, ami a fantáziámban
történik – mondja sürgető hangon, a csípőmhöz nyúl és kirántja
a bilincsemet az övemre erősített tokból. Közénk tartja őket,
hagyja, hogy lógjanak az ujjáról. – Felrakod őket rám?
Morgok, küzdve a késztetés ellen, hogy elélvezzek a kérése
hallatán, és lerántom a bilincset az ujjáról, és a háta mögé fogom
a karjait.
Élesen belélegzik.
Harapdálom és szívom a nyakát, miközben a fémet a csuklójára
erősítem, miközben megkérdezem: – Így? – majd én veszem át
az irányítást, megragadom a csípőjét és mozdulatlanul tartom,
miközben elrugaszkodom az üléstől, és keményen belecsapódok
a nőmbe, és a farkam minden kibaszott centijét beleadom.
– Ó, Istenem! – kiáltja. – A melleim. Kérlek!
– Bassza meg – nyögöm. Izzadság gyöngyözik a homlokomon.
– A számat akarod?
Nem válaszol, vagy válaszol, de nem hallom az ereimben
rohanó vér és a szívem heves dobogása miatt.
Becsúsztatom a kezem a fehérneműje alá, és megemelem az
egyik mellét, majd a másikat. Szabadon billegnek, olyan
kibaszottul nehezek, kicsit ringatóznak, ahogy folytatom a
dugást.
Megbabonázva bámulom.
– Jézusom! A melleid, bébi. Annyira kibaszottul gyönyörűek.
Előrehajolok, és az egyiket a számba veszem. A mellbimbója
megkeményedik a nyelvemen, ahogy szopom, egészen addig,
amíg az arcom be nem mélyül, amíg a nőm meg nem vonaglik és
könyörög, hogy harapjam meg, és jelöljem meg a bőrét, hogy
szopjam a másikat is és csípjem meg a mellbimbóját.
– Keményebben – könyörög. – Többet.
Nyalogatom a mellei és a torka között lévő üreges mélyedést.
Szopogatom az állát, az ajkát.
Rám néz, lihegve: – Szükségem van rád, Ben. Annyira.
Bólintok, a szememmel, a kezemmel és az ajkaimmal mondom
neki, hogy nincs egyedül, hogy mindent, amit érez, én is érzek.
Hogy ez több nekem. Hogy még senki sem szeretett így.
Megfogom az arcát, az állkapcsomat csikorgatva, ahogy belé
hatolok és megint, a csípőm gyors mozdulatokkal rángatózik, és
a golyóim a duzzadt pinájához csapódnak.
Hátraveti a fejét. A teste ugrál a karjaimban, és az az ismerős
nedves szorítás a farkam körül pillanatok alatt magával ragad.
– Ben... ó, a francba! Oh, a francba. El fogok élvezni.
– Mia – nyögöm, megszorítom a derekát, a gyomrom
összeszorul, és a lábaim égnek, ahogy üldözöm őt, szükségem van
erre a felszabadulásra.
Kurvára közel van. Pont ott…
Valami éles kétszer kopogtat az ablakon, mindkettőnket
megijesztve.
Az orgazmusom elérhetetlenül távolodik, és a semmibe vész.
Düh villan át rajtam. Élesen és fájdalmasan az ereimben. – MI
A FASZ? – ordítok, és a kocsi előtt álló sötét alakra meredek.
Körülöttünk mindenütt bepárásodik az üveg. Nem tudom
kivenni őket.
 Nem számít. Akárki is az, kurvára halott.
Mia a mellkasomhoz dől, és tovább lüktet a farkamon,
miközben élvezettel, nyöszörögve a nyakamhoz simul, ahogy a
teste feszes rángásokban görcsöl.
– Ó, Istenem – suttogja.
– Kelly? – szólal meg egy hang.
Lekapom a kabátját az ülésről, és köré tekerem, közelebb húzva
magamhoz. – Seggfej! – sziszegem, felismerve a férfi hangját,
akit épp eltemetni készülök. – Tully, mi a faszt keresel itt?
Figyelem, ahogy az alakja kissé megmozdul. – Bocs, haver. Itt
voltam a minap. Csak megnéztem, hogy a lakókocsit, ami itt
parkolt hátul, összeszedték-e vagy sem. Evans veled van?
Mi a faszt mondott az előbb?
– Azt hiszed, Evans velem van, te szarházi? Takarodj a picsába!
Mia a nyakamba röhög.
Lehajtom a fejemet. – Ez nem vicces, Angyal.
– Egy kicsit az – mondja halkan.
– Mi a helyzet, Mia?
– Tully!
Ellép az ablaktól. – Jól van! Csak köszönni akartam. Jézusom!
Nyugodj meg, Kelly. Nem mintha láttam volna valamit.
Összeszorítottam a fogaimat.
– Hallottam egy kicsit…
– Meg fogom ölni – morogom, és elfordítom a fejem. – Halott.
Kibaszottul halott vagy, hallod?
– Már megyek is – kiáltja. – Viszlát később, Mia!
 Egy ajtó becsukódik, majd egy kavicson áthajtó autó
összetéveszthetetlen hangja jelzi a távozását.
Most, hogy senki sem zavar, a farkamra élvezve és a fülembe
nyögdécselve, nem okoz gondot, hogy halljam a körülöttünk zajló
szart. Ez olyan tiszta, mint a kibaszott nap.
Ha már a farkamról beszélünk...
Mia áthelyezi a súlyát az ölemben.
Nyögdécselve az ülésre hajtom a fejem, ahogy a meleg, nedves
puncija végigcsúszik a petyhüdt száramon.
Bassza meg, a golyóim. Remélem, ez nem okoz maradandó
károsodást.
– Hé!
Lehajtom a fejem.
– Jól vagy? – kérdezi Mia, telt ajkai összeszorulnak, majd lágy,
jóllakott és kissé szórakozott mosolyra húzódnak.
Egy pillanatig bámulom őt. A dühöm elszáll.
Az arca kipirult. A haja sötét, nehéz hullámok vad
összevisszasága, a vállai alá omlik és az izzadságtól átitatott
bőréhez tapad. A mellbimbói még mindig feszülnek az
izgalomtól. Rózsaszín foltok és a fogaktól keletkezett
bemélyedések díszítik a melleit és a nyakát.
Nem élveztem el? Már nem érdekel. Nézz rá.
– Kurvára gyönyörű vagy – mondom, miközben a háta mögé
nyúlok, és gyorsan leveszem a bilincset. Megdörzsölöm a
csuklóját és a karjainak hajlatát, a bicepszét, csillapítva minden
fájdalmat, amit érezhet.
 Előre dől, a fejét a vállamra hajtja. Teste laza és meleg.
Mia sokáig nem szól semmit, aztán lehunyt szemmel és
miközben a kezeim nyugodtan mozognak a hátán, a leglágyabb
csókot nyomja a nyakamra, és azt suttogja: – Kurvára a tiéd
vagyok.
Kinyitom a szemem.
Baszd meg!
A megkönnyebbülés súlya telepszik rám, mintha nem is tudtam
volna, hogy az élete az enyém, vagy hogy visszavonhatatlanul
hozzá tartozom, egészen eddig a pillanatig.
A hajába temetem az arcomat, miközben egymásba
kapaszkodunk. Kétségbeesett és imádó érintéseink mellett
suttogó szavainkat még jobban elnémítja az eső, de halkan
kimondom őket, és ő is.
– Szeretlek.
– Én is szeretlek. Azt hiszem, szeretnék még egy gyereket.
 7. fejezet

Fordította: Suzy

Mia

VALAMI BAJ VAN BENNEL.

Eltekintve a ténytől, hogy ő nem élvezett el ma a korábbi
hancúrozásunk során, most úton vagyunk, hogy találkozzunk
Angie-vel, aki némi időt tölthet Nolannel, amiről tudom, hogy azt
kívánja, bár elkerülhetnénk és mégis úgy tűnik, jó hangulatban
van.
Nem. Sokkal jobban, mint illene, sőt, dúdol.
Dúdol. Tudod, amit akkor csinálnak az emberek, ha jól érzik
magukat vagy kissé izgatottak valami miatt. Ben pont ezt csinálja
most.
Mindent figyelembe véve, ez nagyon, nagyon különös.
Észrevehető ingerültségre számítok. Feszült merevségre a
testében vagy, mivel hónapokig nélkülözött, arra a ravasz,
koncentrált tekintetre, amit akkor vet rám, amikor tudom, hogy
nagyon részletesen kigondolja, hogyan dug meg.
Istenem, imádom azt a nézést. Imádom elemezni, belemászni
a gyönyörű agyába és elképzelni, mit csinál velem odabent.
Hagyom a saját elmémet elkószálni és aztán elpirulok, mikor
észreveszi az elkalandozó figyelmemet.
Keményen és gyorsan vagy gyengéden és lassan. Mire gondol,
Mr. Kelly?
 Már nem az előttünk lévő utat figyelem, hanem átpillantok az
ülés felett és a mellettem ülő férfit nézem.
Ben lazán dől a kikopott bőrhöz, egyik kezét a kormányon tartja
és a másik karját lazán a nyitott ablak peremén pihenteti. A
motor halk dübörgésén át hallom a hangjának mély tónusait,
amint egy dallamot dúdol. Hüvelykujjával ritmikusan dobol a
kormányon.
Összehúzom a szemöldököm.
Mi a fasz? Valószínűleg nyakig ül az ondóban és mindjárt
találkozik az exével. Miért ennyire rohadtul vidám?
Mintha hallaná a bosszantó gondolataimat vagy érezné a
vizslatásomat, Ben felém fordul és lágyan elmosolyodik.
– Angyal. – Előre pillant, aztán gyorsan tanulmányozza az
arcomat. – Jól vagy?
Keresztbe teszem a karjaimat a mellkasom előtt. Kissé
megmozdulnak a melleim és a virágos nyári ruhámból
kikandikáló dekoltázsom megragadja a figyelmét.
Ó, igen! Emlékszel ezekre? Most nem hallok semmi dúdolást.
– Te jól vagy? – kérdezem. – Úgy nézel ki, mint aki tényleg alig
várja ezt az egészet.
A gondolat sötét felhőként telepszik rám. Mélyebbre süllyedek
az ülésben, az enyhe féltékenység súlya összegyűlik a
mellkasomban.
Ben tényleg látni akarja Angie-t?
Összehúzza a szemöldökeit, mielőtt visszanéz az útra. –
Hogyhogy?
 – Nos, lássuk csak. Először is, dúdolsz. Te nem dúdolsz, Ben.
– Néha dúdolok.
Fojtottan nevetek. – Ja. Időnként. Nagyritkán dúdolsz, miután
túl vagyunk a – elhallgatok, elfordítom a fejem és hátranézek a
fiúkra.
Chase kidőlt; az arca autósülése oldalához nyomódik. Az
imádott plüsspolipot a hóna alá szorítja.
Nolanre fordítom a figyelmem.
Felnéz az iPadjéről és vigyorog, készen áll, hogy magába szívja
a következő szavaimat.
– Sütin – bököm ki, és ismét előre fordulok. Kimelegszik az
arcom. – Miután besütiztünk.
– Sütik? – Ben vigyorog, vidáman felvonja a szemöldökeit,
ahogy elfordítja a fejét és rám néz.
Erőtlenül vállat vonok.
Mi a fenét kellett volna mondanom? Szexet? Nem próbálom
még jobban bővíteni Nolan már így is rohamosan bővülő
helytelen szavakból álló szókincsét. Eddig valahogy sikerült távol
tartanunk ettől a szótól a kis szivacs agyát. Megdöbbentő, tudom.
Különösen, hogy Ben ezt kérte vacsorára és gyakorlatilag ezt
kiáltja álmában az éjszaka közepén. Tényleg egy csodával ér fel.
Én annyira ártatlannak akarom megtartani Nolant, amennyire
csak lehetséges.
Legalábbis addig, ameddig csak tudom.
– Imádok sütizni veled – viccel Ben, annyira vigyorog, hogy
lehetetlen leküzdeni a saját mosolyomat. Egy teljes griberlis
támadás. Átnyúl az ülésen és megszorítja a combom. – Arra
gondolsz, hogy kaphatnánk most egy kicsit?
– Én is akarok egy kis sütit! – kiáltja Nolan a hátsó ülésről. –
Hoztunk magunkkal? Mami, hoztál?
– Ó, Istenem – nyögöm, eltakarva az arcomat.
Szép, Mia. Ez nagyon szép húzás.
– Nem, Nolan. Nem hoztam sütit.
Ben nevet. Érintése elhagyja a lábam. – Most rögtön ölni
tudnék egy kis sütiért.
Az ölembe ejtem a kezeim és metszően ránézek.
Megőrültél?
Rám kacsint.
– Én is, apa – visszhangozza Nolan. Izgatottan rugdos a
lábaival és kinéz az ablakon. Nehéz sóhajjal hátradől az ülésen. –
Nagyon akarok néhányat. Lehet, hogy belehalok, ha nem kapok.
Tátva marad a szám.
Ezek a Kelly fiúk. Esküszöm.
– Haver, fogalmad sincs – motyogja Ben, a visszapillantóban
ránézve a fiára.
Meghúzom a testemen keresztben lévő övet, hogy meglazítsam
és az ülésen áthajolva megpuszilom Ben érdes állát. – Szörnyű
vagy – suttogom. – És most arra gondolok, hogy Nolannek nem
szabadna sütiznie harmincéves koráig. Már most úgy beszél,
mint egy függő.
 – Harminc? – Ben felhorkan, a tekintetét felém fordítja. – Ja,
oké, Angyal. Magadra vagy utalva, hogy megpróbáld
megakadályozni, hogy ez megtörténjen.
– Hát, mi lenne, ha lány lenne? – kérdezem hátradőlve és
nézem, ahogy a bicepsze megfeszül és elfordul, miközben a
kormányfogásán igazít. – Bátorítanád a lányunkat, hogy
szórakozzon és sütizzen?
Megropogtatja a nyakát.
– Áh, látod? – Rámutatok, mikor nem válaszol. – Ez olyan
sablonos. Szégyelld magad!
Ben megrázza a fejét. – Hatalmas különbség, Mia. Ha lányunk
lenne vagy ha lányunk lesz… – elcsuklik a hangja. Felém fordul,
a szemöldökei a hajáig emelkednek.
Várakozva…
Tűnődve…
Az ajkamba harapok és a hátamat az üléshez préselem.
Ó, a fenébe.
Mint egy beszélgetést elvágó nindzsa, korábban kerültem a
téma megvitatását, amikor Ben bejelentette, hogy több gyereket
szeretne. És a kerülés alatt azt értem, hogy hirtelen sietséggel
lecsúsztam az öléből és kiszálltam a járőrkocsiból, mintha egy
bűntény helyszínéről menekültem volna.
Feltételezem, hogy az egyoldalú orgazmus bűnténynek
tekinthető. Ezt az érvet használva, igazolható volt a
megrökönyödésem.
 Az enyhén visszafogott pánikom közepette motyogtam valamit
arról, hogy el kell hoznom a fiúkat Tessától. Nem volt teljes
hazugság. Tényleg nagyon sok munkája volt.
Ben bevette. Csak ez számított.
És most egyenesen visszairányítom a beszélgetésünket a
témához.
Kinézek az utasoldali ablakon. A fák elsuhannak mellettünk.
Ennél a sebességnél nem ugorhatok ki a kocsiból. Még ha
sikerülne is tisztességesen összehúzni magam és gurulnom,
biztos eltörném valamimet.
Összekulcsolom a kezeimet az ölemben. Hirtelen nyirkosnak és
hidegnek érzem őket. Valahol a műszerfal és a térdeim között
elveszítem a fókuszt.
Hogy kerülhetem el, hogy megint erről beszéljünk? Nem arról
van szó, hogy nem akarok több gyereket. Egyáltalán nem. Közel
sem. Én csak…
Ben ujjainak simítására az arcomon, elfordítom a fejem.
Kissé elmozdul az ülésben, a teste most felém fordul és a
könyöke a kormány tetején pihen. Ekkor veszem észre, hogy
megálltunk. A kocsi leparkolt, egy hosszú kocsifelhajtó előtt áll,
ami egy halványkék farmhoz vezet.
– Ó – motyogom, nagyot nyelve. A házról Ben szemébe nézek.
– Itt vagyunk.
Csodás. Annyira elfoglalt egy lehetséges baba témájú
beszélgetés Bennel, hogy nem volt időm mentálisan felkészülni
erre a rémálomszerű találkozóra. Most pedig vakon készülök
belesétálni.
Szorongás gyűlik a nyakam tövében, megfeszülnek a vállaim.
Gyorsan gyomoridegem is lesz.
– Aha. Itt vagyunk – visszhangozza Ben, a tekintete gyengéd.
Már nem tolakodó.
Elfordítja a fejét, kinéz az ablakon, a teste hirtelen felveszi azt
a merev, nyugtalan magatartást, amit vártam és csendben kértem
az egész út alatt.
A reagáló Ben, hát itt is van.
Már nem összeszedett és finom modorú. Megmerevedik az ülés
puha bőrén, nem hajlandó felvenni a formáját és egyenesen
előrenéz, az orrlyukai kitágulnak és a légzése nehezebbé válik.
Hangosabbá.
Most épp az ellenkezőjét kívánom. Egy nyugodt, közönyös
embert.
Nem akarom, hogy ez felizgassa Bent. Nem akarom, hogy
aggódjon vagy azon tűnődjön, hogy mi lesz ebből a találkozóból.
Angie-nek nem kellene hatással lennie a családomra, de mégis
így van.
A fenébe is! Honnan veszi a jogot ahhoz, hogy bármilyen
hatalmat gyakoroljon a férfiak felett, akiket szeretek?
Kinézek az ablakon. Egy alak lép az elülső verandára.
Szőke. Ribanc.
 Honnan veszi a jogot? Sehonnan. Angie-nek semmi joga sincs.
Nem lehet semmilyen hatalma. És nem engedem, hogy azt
higgye, hogy van.
Követelőző birtoklási vágy kavarog a véremben.
Ez az én családom. Az enyém. Nem az övé. Ben az enyém.
Nolan az enyém. Chase… nos, neki nyilvánvalóan semmi dolga
sincs Angie-vel, de akkor is. Ha csak máshogy néz rá, azon kívül,
hogy azt gondolja, hogy mennyire kurvára cuki, lezúzom.
Gyors mozdulattal kikapcsolom az övemet, kinyitom az ajtót és
kiugrom a kocsiból.
– Mia?
Felnézek Benre, a kezem az ajtón, készen arra, hogy becsapjam.
A mellkasom gyorsan emelkedik és süllyed. – Mi van!? –
csattanok.
Pislog. – Jól vagy?
– Öt perc múlva jobban leszek. Gyerünk. Szállj ki a kocsiból.
Az egyik kezemmel végig simítok a hajamon, majd ugyanazt a
kezemet a csípőmre teszem. Türelmetlenül kopogtatok az
ujjaimmal a ruhámon, ahogy megfordulok és egyenesen Angie-re
nézek. A szemeim apró résekké szűkülnek.
Kemény egy másodpercig tartja a tekintetem, mielőtt elkapja
az övét és lenéz.
Meglep, hogy látsz, ribanc?
– Pokolian szexin nézel ki most.
– Én csak… Várj, mi? – A fejem Ben felé kapom.
Mit mondott az előbb?
 Ben vigyorog, kikapcsolja a biztonsági övét, tekintete egyszer
sem hagyja el az enyémet. – Szexit, Angyal. Úgy nézel ki, mint aki
készen áll leteperni és megszerezni, ami a tiéd. Érezlek, bébi.
Értem. – Kilép a kocsiból és az ülések felett néz rám, egy
hatalmas szívmegállító vigyorral, minden szép, sőt gyönyörű.
A szemeimet forgatom, még ha imádom is ezt a vigyort. –
Mindennek a sütizésről kell szólnia, igaz?
Vállat vonva hátralép és megfogja az ajtó szélét. – Nehéz nem
így lennie, ha feleségül vettem a legdögösebb nőt, akit valaha
láttam.
Küzdök a mosoly ellen és vesztek.
– Szeretlek – mondom, mielőtt megrázom a fejem és
elfordulok. A vállaimat sóhajtva leengedem. – Nincs több
kedveskedés. Meg kell őriznem az erőmet.
– Megpróbálom kordában tartani.
Mindketten megfogunk egy-egy fiút, én a karjaim közé veszem
Chase-t, a szemei még csukva vannak és a teste még mindig
ernyedt az alvástól. Ben a vállaira veszi Nolant, hagyja, hogy a
nyakában lovagoljon, épp úgy, ahogy szereti.
Én megyek elől a felhajtón, a veranda legalsó lépcsőjénél állok
meg. Nem érzem szükségét, hogy tovább menjek. Ez így is épp
elég közel van.
Ő elég közel van.
Angie lassan a korlát széléhez lép.
Alig ismerem meg. Soványabbnak tűnik. A bőre kissé fakóbb, a
haja élettelen, az arckifejezése tompa. Három év telt el azóta,
hogy utoljára személyesen beszéltünk, de ha most ránézek, olyan
érzés, mintha régebben lett volna. Szörnyen megöregedett, az a
ribancos, okoskodó magabiztosság, ami benne égett, eltűnt.
Kialudt.
A vállai nincsenek hátrahúzva. Nem érvényesíti a helyét.
Az előttem álló nő nyugtalan. Tétova. Lenéz rám, de egyáltalán
nem áll felettem.
Jó is így, akarom gondolni, ahogy a szimpátia egy váratlan
hulláma átjárja a testem.
Istenem, ne érezz sajnálatot iránta, Mia. Gondolj arra, mit
tett. Mi történhetett volna.
Angie idegesen nézi az arcom, a karjaimban alvó Chase-t, az
ujjamon lévő gyűrűt, amit boldogan mutogatok neki, aztán átnéz
a vállam felett, a tekintete felemelkedik és kétségtelenül Nolanre
szegeződik.
A szája sarka megrándul. Könnybe lábadnak a szemei.
– Ó, Istenem. Nézd, milyen nagy vagy! – jegyzi meg halk,
reszkető hangon.
Oldalra fordulok, hogy hátranézzek.
Ben leveszi a vállairól Nolant és a lábaira állítja.
Ő beledugja a kezeit a kis zsebeibe, bizonytalannak látszik,
felpillant rám és aztán előre néz.
Angie lassan leereszkedik a lépcsőn. – Szia, Nolan. Emlékszel
rám? Én vagyok az anyukád. Istenem, annyira hiányoztál. Én...
– Apu azt mondta, nem kell így hívnom téged. – Nolan gyorsan
mögém áll. Megfogja a lábam. – Nem akarok két anyut. Chasey-
nek sincs két anyukája. – A másik kezével megütögeti Chase
lábát. – Ő Chasey – mondja.
Lenézek Nolanre, bele a csodás szürke szemeibe, a büszkeség
és megkönnyebbülés keveréke bugyborékol bennem és terjed
szét a végtagjaimban, az ujjaimban és a lábujjaimban, egészen
eltölt. A vigasz olyan kielégítő, hirtelen könnyek gyűlnek a
szempilláim mögött.
Nolan engem választ. Engem választott. Továbbra is anyunak
akar hívni, nem bármi másnak. Nem kell feladnom ezt a címet
most, hogy Angie visszatért. Soha nem kell feladnom.
Angie jelenléte Nolan életében, bárhogy legyen is végül, nem
befolyásolja az enyémet. Most már tudom.
Elpislogom a könnyeimet, még jobban kihúzom magam, mint
mikor kiugrottam Ben kocsijából, miközben Angie-re
összpontosítottam a figyelmemet.
Angie megdermed az alsó lépcsőfokon, a tekintete Nolan és
köztem jár, megállapodva ez utóbbin. A kezei remegnek az
oldalainál. Alsó ajkát beharapja a fogai közé.
Felvonom a szemöldököm.
Próbálkozz valamivel. Hadd lássuk!
Elnéz, gyorsan pislog, míg végül az összes figyelmét Nolanre
irányítja. Megragadja a korlátot, talán, hogy ne essen össze.
– H-hát, rendben. Ez jó lesz így. Nem kell így hívnod engem.
Úgy hívhatsz, ahogy akarsz.
Hűha. Adhatok neki néhány válaszható szót, ahogy nevezhet.
 – Chasey még nem tud sokat mondani. Igazából nem tud
beszélni. – Nolan hátrabújik a lábaim mögé, majd a másik
oldalamra kerül. Folytatja a körözést, végighúzza a kezét a
bőrömön és lehajtva tartja a fejét. – Anyu azt mondta, régen úgy
beszéltem, mint Chasey, de most már tényleg jól megy a beszéd.
Még az „r” is. Ki tudom mondani, hogy sárkány és ilyenek. Chasey
ezt még nem tudja kimondani. Még a Nolant se tudja kimondani.
Angie halványan elmosolyodik. – Olyan nagy fiú vagy már.
Szereted még a sárkányokat?
– Aha, és a repülőket is.
– Jó, mert vettem neked valamit. – Benre néz, megköszörüli a
torkát, aztán rám emeli a tekintetét, mikor Ben csendben marad.
– Nem baj, ha ajándékot adok neki? – érdeklődik óvatosan
reménykedve.
Tőlem kér engedélyt? Tőlem?
Hűha. Erre nem számítottam.
Egyet bólintok.
Eltűnik a házban, aztán másodpercekkel később újra
megjelenik egy kis ajándéktasakot fogva.
– Tessék. Megláttam és rád gondoltam. – Lesétál a lépcsőn és
megáll egy lépésnyire Nolantől, aki még mindig a lábamba
kapaszkodik, most már két kézzel. Angie előrenyújtja a tasakot.
– Tessék.
Nolan kikukkant mögülem, hogy lássa Angie-t, aztán felemeli a
fejét, pislog, aggódva néz rám.
 – Menj csak – mondom neki, tudom, hogy tényleg meg akarja
tudni, mi van a tasakban.
Ismerem a fiam. Imádja az ajándékokat.
Nolan előrelódul és mohón megragadja az ajándéktasakot,
feltépi és hagyja, hogy a selyempapír ússzon a levegőben és a
földre hulljon. Kivesz egy kemény műanyag sárkányt,
gesztenyebarnát, a gerincén tüskék futnak végig és a szárnyai ki
vannak nyújtva, a szája tátva, hogy megmutassa a hegyes
fogsorát.
– Király – motyogja Nolan, megvizsgálja, megnyomja a farka
végén lévő gombot és a nézi a csapkodó szárnyakat. Felnéz Angie-
re. – Ilyenem nincs.
– Ó, jó. Aggódtam, hogy már mind megvan – idegesen kuncog,
a vállig érő szőke haját a füle mögé tűri. – Hangokat is tud adni.
Csak nem volt nálam elem.
Nolan megpördül és Benhez viszi a sárkányt. – Van ehhez
elemünk, apu? – kérdezi felmutatva.
Ben elveszi a sárkányt és megfordítja, rövid ideig nézi, mielőtt
visszaadja. – Igen, van néhány. – Int a fejével. – Köszönd meg
Angie-nek.
– Köszönöm – mondja Nolan a válla felett. Megrángatja Ben
rövidnadrágját. – Most már mehetünk? – suttogja. – Játszani
akarok ezzel.
– Várj. – Angie közelebb lép, a hangjában némi sürgetéssel. A
kezét a levegőbe emeli. – Itt is játszhatsz vele. Bemehetünk, ha
akarod.
 Nolan megindul, visszahőköl Angie-től, vagy az ajánlattól. Ben
combjához nyomja az arcát. – Kérlek, apu?
– Nolan – könyörög Angie.
– Most mondta, hogy menni akar. – Lebámulok rá, mikor
összeakad a tekintetünk.
Hirtelen nyugtalannak tűnik, szorosan összezárja a száját és a
tekintete megkeményedik. Annak a goromba, fennhéjázó nőnek
a halvány nyoma testesül meg előttem, akivel három évvel ezelőtt
találkoztam először.
Már majdnem elhittem magamnak, hogy soha többé nem
látom.
Megmozdítva Chase ernyedt testét a karjaimban, Ben és Nolan
mellé állok, nem törve meg a szemkontaktust. – Szerintem ez egy
jó első látogatás volt – mondom Angie-nek egyenletes hangon. –
Máskor is összehozhatunk valamit, ha Nolan akarja.
– Teljes öt perce van itt – sziszegi, mélyeket lélegzik az orrán
át. Egyenesen Benre néz. A csípőre teszi a kezét. – Több időt
szeretnék.
– Nem hallottad, mit mondott a feleségem? – csattan fel Ben,
a hangja vibrál a dühtől. Tesz egy lépést előre, közém és Angie
közé áll. – És mit mondtam neked én a telefonban? Ez Nolan
döntése. Ha el akar menni, elmegyünk. Nem kényszerítem
semmire.
– Talán, ha engednéd, hogy beszéljek vele erről, meggondolná
magát és maradni akarna.
 – Befejezted a beszédet. Menni akar. – Ben maga mögé néz. –
Nolan, köszönj el Angie-től.
– Szia! – Nolan kicsit arrébb lép, így Angie láthatja őt, és felé
int a szabad kezével, a másikkal a sárkányt szorongatja.
Látom, hogy Angie arckifejezése ellágyul, ahogy lenéz.
Halványan rámosolyog Nolanre, alig leplezi a fájdalmát. Csak
ennyit ad neki. Nem mond semmit. Talán nem tud anélkül, hogy
ne hangozna túl feldúltnak.
Ó, na fasza!
Felemeli a fejét, az álla megremeg, ahogy Benre néz. –
Szeretnék veled beszélni. – A szemei az enyémekbe fúródnak. –
Négyszemközt.
Örömmel. Nagyon elegem van ebből a szaros kis látogatásból.
Ben elfordítja a fejét, a szemével mondja el, hogy nem kell
sehová mennem. Hogy mellette a helyem. Mindig, akárhol is van.
Csak akkor maradnék, ha azt hinném, hogy a beszélgetés, amit
folytatnak, a kis füleknek valók.
De nem.
– Gyere, kicsim. Menjünk. – Megfogom Nolan kezét, elvezetem
őt, mielőtt Ben éles hangja átvágja a levegőt.
Tudom, hogy visszafogja magát a gyerekei miatt, de még a
visszafogott Ben is rohadtul ijesztő, amikor dühös, amilyen most
és jogosan. Angie tudta, mire számítson. Nem kellene
megpróbálnia bármilyen tekintélyt szerezni ebben a helyzetben
vagy követelőznie.
 Ez Nolanről szól. Hogy ő mit akar. Ha Angie kicsit is törődne
vele, akkor megértené.
Beteszem a fiúkat a kocsi hátsó ülésére és becsatolom őket.
Chase még mindig mélyen alszik. Már horkol is.
Mókás kisfiam. Ez a nagy felfordulás valószínűleg még jobban
elaltatta.
Becsukom az ajtót, megfordulok és nekitámaszkodom, nézem,
ahogy Ben felém int, rám néz, aztán visszafordul és folytatja a
zavarodottnak látszó Angie-vel, aki eltakarja az arcát és lehajtja a
fejét.
Ne érezz sajnálatot iránta, Mia. Gondolj Nolanre.
Tovább figyelem a szóváltásukat. Nem tudom kivenni, miről
beszélnek, de a hangjuk már halkabb. Ben már nem tűnik
dühösnek. Legalábbis ebből a távolságból. Látom, hogy Angie
bólint, mond még néhány szót, aztán felsiet a lépcsőn és besuhan
a házba.
Ben megfordul és végigsétál a felhajtón, hosszú, izmos lábaival
feleannyi idő alatt teszi meg a köztünk lévő távolságot, mint
amennyi időbe nekem telt elérni a kocsiig. Az arckifejezése
megfejthetetlen, bár biztos vagyok benne, hogy még mindig
bosszús.
Miért ne lenne az?
Kihúzom magam az ajtónál, készen arra, hogy megkérdezzem,
mit mondott, amikor Ben hozzám lép és megint magához szorít.
– Ben – zihálom.
 A kezei közé veszi az arcom és az ujjai a hajamba csúsznak.
Lehajol, magáénak követeli a számat az övével, elnyomja a halk,
leheletnyi könyörgést, mielőtt az elhal az ajkaimon.
– Te – motyogja, durván csókol meg. – Mit tettem, Mia? Mi a
faszt csináltam valaha is, hogy megérdemellek téged?
– Miről beszélsz?
– Visszalép.
– Mi? – Megtámaszkodom Ben mellkasán, csak annyira tolom
el, hogy elválasszam az arcát a sajátomtól. Felnézek a csillogó
szemeibe, tartom a szemkontaktust, kemény teste a lágy
íveimhez idomul. – Mit jelent az, hogy visszalép? Dühös volt,
Ben.
– Tudom. De te voltál az, Angyal. Angie nem akar versenyezni
veled. Basszus, tudja, hogy nem tud. Egy perc alatt feltüzelte
magát, próbált vitába szállni velem és azt mondta, több időt
érdemel Nolannel, de aztán valami olyasmit említettem meg,
hogy te ott vagy számára és mindig is a sajátodnak tekinted őt. Ez
nagyon gyorsan elhallgattatta, kicsim. Mintha valamit kiváltott
volna belőle. Sírni kezdett. Még azt is bevallotta, mennyire
kizökkentette, amikor látott téged Nolannel.
Ben megfogja az arcom, a homlokát az enyémhez nyomja.
Meleg lehelete csiklandozza az arcom.
– Kibaszottul tökéletes vagy. Tökéletes nekem. Tökéletes
Nolannek. Látta ezt. Befejezte. Hacsak Nolan nem akarja őt látni,
akkor nem fog nyomást gyakorolni a fiunkra.
 Gyorsan pislogok, próbálom feldolgozni ezt az új információt.
Próbálom megérteni.
Csak így feladja minden vele kapcsolatos jogát? Az egyetlen
gyereke, akije valaha is volt, egy kis rész belőle, a legjobb dolog,
amit valaha is tett és tenni fog, csak elsétál tőle, mintha soha
semmit sem jelentett volna?
– Komolyan? Mi a fene baja van? – kiabálom, most a saját
hangom hangzik remegőnek.
Kibontakozom Ben szorításából és elkezdek a kocsi előtti fűben
járkálni, az esztelen lépések mintájába zárom magam, hogy
megakadályozzam, hogy hirtelen felszaladjak a felhajtón.
– Kicsim.
Figyelmen kívül hagyom Ben hangját, a fejem lehajtva, a
kezeim ökölbe szorítva az oldalaimnál.
– Olyan sok mindent kihagyott az életéből és nem fog harcolni
érte? Nem fogja legalább megpróbálni, hogy működjön? Miért
nem? Hogy teheti ezt valaki Nolannel? Ezt nem értem.
Beteg. Zavart. Annak kell lennie.
Én bármit feláldoznék Nolanért. Mindent. Öt perccel azután,
hogy megismertem már küzdöttem volna érte.
– Mia, hé. – Ben kemény kézzel megragadja a könyökömet,
megállítva a sietős lépteimet és magához húz. A másik tenyere az
arcomra simul. – Állj. Beszélj hozzám. Miért vagy dühös emiatt?
Ez egy jó dolog.
Az?
 A szemeibe nézek megértést keresve, egy másodpercnél kicsit
tovább gondolkodok ezen, mielőtt úgy kezdek el mozogni, mint
egy mentális beteg.
Angie nem harcol ellenünk. Nem fogja ismét megpróbálni
Nolant távol tartani az apjától. Chase-től vagy tőlem. Hagyja,
hogy majd Nolan döntse el ha és amikor időt akarnak együtt
tölteni.
Ez Nolan döntése. Angie most már érti.
Nem veszítjük el Nolant.
Nem veszítjük el őt.
Lelassul a világom. Tisztánlátás, meleg és nyugalom borít be,
mint a legpuhább köpeny.
Reszkető lélegzettel omlok Benre, hirtelen súlytalanságot és
megkönnyebbülést érzek megszabadulva a legnehezebb tehertől.
A mellkasára ejtem a fejem és beletemetem az arcomat,
nyöszörgök, mikor erős karjaival átölel, a derekáról a hátára
csúsztatom a kezem és megmarkolom a pólóját.
– Sajnálom – suttogom a nyakába, lábujjhegyre állok, hogy
közelebb legyek. – Úgy sajnálom. Igazad van. Ezt tönkreteszem.
Csak annyira stresszes voltam emiatt, Ben. Annyira aggódtam,
hogy megpróbálja elvenni tőlünk Nolant. Istenem, aggódtam.
Szerintem, sokkot kaptam. Sajnálom.
Felemel a földről. – Hagyd abba a bocsánatkérést.
– Oké. Bocsánat.
Nevetve az arcomra préseli az ajkait, aztán lecsúsztatja őket a
számra.
 – Készen állsz a meglepetésedre? – kérdezi.
Elhajolok, a lábaim a levegőben kalimpálnak. – Meglepetés?
Most? – gyors lélegzetet veszek, visszagondolva a különös
viselkedésére idefelé. – Ó, istenem. Amiatt dúdoltál?
– Kurvára biztos, hogy nem ezért – morogja kinyitva az
utasoldali ajtót. Beültet az ülésre. – De tényleg megkaptuk
Nolant.
– Igen, megkaptuk – válaszolom vigyorogva, megragadom a
pólóját és összecsókolom az arcát, a vállaira csúsztatom a kezeim,
ahogy a füléhez préselem az ajkaim. – Olyan boldog vagyok.
– Én is, kicsim.
– Kérlek mondd, hogy a meglepetésemhez sütik is tartoznak –
suttogom.
Felnyög és megcsípi a nyakamat. – Istenem, igen.
 8. fejezet

Fordította: Suzy

Ben

– VÁRJ. MIT CSINÁLUNK ITT?

Mia rám néz, miután leparkolok a kocsival és leállítom a
motort.
Olyan imádnivalóan kíváncsi. Még mindig fogalma sincs mit
tervezek magunknak, csak hogy órákon és órákon át tart… és
órákig fog tartani nekem, hogy imádjam a kibaszottul tökéletes
testét. Nem árulok el neki ennél több részletet. Még nem.
Nem szükséges. Egyébként is minden kiderül egy percen belül.
Fintorogva és az ujjával az állát ütögetve kinéz a szélvédőn,
aztán közel hajolva suttogja – Ez lesz az, ahol szexelünk? Vagyis…
az egyik szobájukban, ahol hallhatnak minket?
Keményen ránézek, miközben kicsatolom az övemet.
Kurvára megbolondult?
– Igen, kicsim. Reedet is felhívtam. Gondoltam, megint
meghallgatná.
Kikerekedik a szeme. Mosolyog, kuncogás bugyborékol fel a
torkából. A szája elé teszi az egyik kezét és a másikkal felém nyúl,
a csuklóm köré fonja az ujjait és megszorítja.
– Ben, mi folyik itt? – kérdezi.
– Majd meglátod. Megfognád te Chase-t? Nekem tele lesz a
kezem.
 Mia a hátsó ülésre néz, kétségtelenül azon tűnődik, mi a faszról
beszélek. Gyakorlatilag semmi sincs ott.
– Um…, ja, persze.
Kilépek a kocsiból, hallom az ajtó csukódásának éles hangját.
Luke és Tessa elindul felénk a felhajtón, miközben Max
futkározik körbe az udvaron.
Nolan előrehajol és ugrálni kezd az ülésében abban a
pillanatban, ahogy kinyitom az ajtót.
– Luke bácsi! – Vadul markolja a hámját. – Apu, mennyi időnk
lesz? Meg akarom mutatni Luke bácsinak az új sárkányomat és
azt a menő új játékot, amit most töltöttem le. A minyonok vannak
benne. Versenyezni kell velük. Fogadok, hogy imádni fogja.
Miára nézek az ülés felett.
Chase-t szíjazza ki, átható tekintete a számra szegeződik.
– Itt töltöd az éjszakát, pajti. Te és Chase. Két estét kaptok
Luke bácsival – válaszolok mosolyogva, ahogy kiemelem Nolant
a kocsiból.
– Ó, igen! Ittalvás! Juhééé!
Átadom neki az iPadjét és ő izgatottan robog fel a felhajtón
Luke-nak kiabálva.
– Hogy? – Mia rám bámul, lassan magához húzza az alvó
Chase-t. Ő az anyja nyakához dörgöli az álmos arcát. – Tényleg
maradnak? Miért?
Vigyorgok és kicsatolom az ülésmagasítót, az egyik kezemmel
megfogom, miközben lehajtom az ülést és felfedem a táskákat,
amiket korábban Mia tudtán kívül becsomagoltam és
bepakoltam. Kettő nekünk, egy kisebb cipzáros táskával együtt,
benne a játékszerekkel, amiket Mia otthon a bugyis fiókja
hátuljában tart.
Masszázsolaj. Melegítő síkosító. Azok a szexkockák, amiket a
lánybúcsúján kapott ajándékba.
Szívd be. Nyald meg. Csókold meg. Baszd MEG.
A francba is. Most azonnal ki akarom nyitni a táskát. Ezt a
négyórás utat kínszenvedésnek fogom érezni.
Megragadom a Nolannek és Chase-nek szánt táskát és
kiemelem a kocsiból.
– Hé, tubicák. – Tessa lép Mia mögé. Rendetlen kontyba
csavarta a vörös haját és Chase-ért nyúl. – Add ide ezt a kis
cukiságot.
Mia átadja neki, aztán a csípőjére tett kézzel bámul rám, ahogy
az utasoldalra sétálok. – Benjamin Kelly, lennél szíves
elmagyarázni, miért vannak becsomagolt bőröndök elrejtve a
kocsidban? Mi folyik itt?
– Még nem mondtad el neki? – kérdezi Tessa.
Megrázom a fejem, lehajolok megpuszilni Mia homlokát.
Elhajol és hunyorog.
– Angyal.
– Bébi – gúnyolódik felhúzott szemöldökkel. – Ki vele.
Tessa vállat von, a karjaiban ringatja Chase-t. – Akkor majd én
elmondom.
 Ránézek, baszd meg, majd én mondom el, aztán Miához
fordulok, miközben Luke csatlakozik a csapathoz. Átadom neki a
táskát és az ülésmagasítót.
– Korábban kaptuk meg a villát. Ma este odamegyünk.
Mia beszívja a levegőt. – Hogy? – kérdezi halkan, közelebb
húzódva. Az arca kigyúl, ahogy felnéz rám. – Szabadságot vettél
ki?
– Aha.
– Ez… más is korábban megy le?
Lassan megrázom a fejem, nevetve, ahogy aggódva néz Luke-
ra és Tessára, aztán vissza rám, azok a nagy, sötét szemei tágra
nyílnak a csodálkozástól.
– Csak te és én, Angyal. Megzavarás nélkül.
– Ben, ó, istenem. – A karjaimba veti magát, átkarolja a
nyakamat és összeszorít minket.
Érzem a bordáimon a szívdobogását. Az arcomon a szapora
légzését.
– Nem hiszem el, hogy ezt tetted.
Lehunyt szemmel simogatom meg a hátát és a belélegzem a
bőre melegségét. – Veled kell lennem – motyogom, hogy csak ő
hallja.
Bár kurvára kiáltanám. Kurvára nem érdekel ki hallja az eziránt
a nő iránt érzett kétségbeesett vágyamat.
– Igen – mondja halkan, kicsit erősebben szorít. – Nekem is.
– Bármit megtennék. Ezt ugye tudod? Bármit, kicsim.
 Még ha nem is kaptam volna meg a villát vagy elutasították
volna az eltávozásomat, megtaláltam volna a módját, hogy
egyedül legyek Miával. A csontjaimban érzem a tőle való elválást.
A véremben. Bassza meg, annál is mélyebben. Ez túlmegy
minden fizikai dolgon.
Mint minden más is Miával. A kezdetektől fogva, amit Mia
iránt érzek, mélyebbre hatol a csontvelőnél.
Elmosolyodik a nyakamon. – Én is – mondja, mielőtt hátradől
és felnéz rám. – Mi lesz ezzel a hétvégével és a fiúkkal?
Luke átveti a vállán a táskát. – Levisszük őket magunkkal.
Megvan a szmokingjuk és a cuccuk az esküvőre. És ne aggódj. Az
elmúlt órát a ház gyerekbiztossá tételével töltöttem. Mindenütt
babarácsok vannak. Olyan tízlépésenként. Az összes szekrényre
és fiókra is tettem olyan zárat. – Felém fordítja a tekintetét. –
Tudod, hogy a vécékhez is gyártják ezeket? A reteszeket? Miért?
– A kisgyerekek beleeshetnek és megfulladhatnak. Kicsit
fejnehezek – tájékoztatja Mia, a nyakát kinyújtva pillant rá
Nolanre.
Ő Max hátán egyensúlyozza a sárkányát, miközben a másik
kezében tartja az iPadjét, háttérzenének egy olyan dal szól, amit
a kedvenc tévéműsorából lévőnek azonosítok.
Visszanézek Luke-ra.
Egy pillanatra teljesen rémültnek tűnik, kitágulnak a szemei és
Chase-re mered. Felkarja reszket és az ujjai olyan erővel szorítják
a táska vállpántját, hogy teljesen kifehérednek.
 – Felteszem őket – mondja halkan, lenézve. – Hatot vettem,
szóval jók leszünk. Bármikor vehetek még.
Nevetek az orrom alatt.
Luke-nak két fürdője van a házban. Kettő. Mondhatnám neki,
hogy egy-egy zár elég a vécékre. Nem említve azt a kibaszott
érzést, amikor megpróbálsz pisilni menni az éjszaka kellős
közepén.
Vagy csak állhatok itt és tarthatom a számat.
Egy nap apa akar lenni, hozzá kell szoknia az állandó
kudarchoz és ügyetlenséghez.
Mia megszorítja a kezem. – Elköszönök Nolantől. –
Lábujjhegyre állva megpuszilja az arcom, aztán keresztül megy a
kerten, int Nolannek és leguggol, hogy beszéljen vele.
Elfordulok és elkezdem kioldani Chase autósülését.
– Hogy ment Angie-vel? – kérdezi Tessa.
– Jól. Igazából tényleg jól. Nem erőltet semmit Nolannel.
Hacsak Nolan nem kéri, távol marad.
Még én magam sem hiszel el ezt.
Biztosra vettem, hogy Angie kellemetlenkedni fog ezzel
kapcsolatban, minden esélyért harcolni fog ellenem és bíróság elé
hurcol valami felügyeleti megállapodásért könyörögve, amit nem
vagyok hajlandó megadni neki. Soha semmi sem volt könnyű
vele. Sportból vitatkozott velem.
Fel voltam készülve a baromságaira. Nem vártam, hogy
engedni fog.
Nem vettem számításba Miát.
 A jelenléte hatott Angie-re. A tüze. Hogy Nolan úgy csüngött
rajta, mint a fiú, aki vigasztalást keres az anyjánál. Az igazi
anyjánál.
Rohadtul ostoba voltam, hogy nem vettem figyelembe a
feleségemet ebben az egyenletben.
Ahogy kihúzom az övet a nyíláson, megfordulok és leteszem az
ülést az aszfaltra.
– Ez csodás – jegyzi meg Luke, olyan boldognak tűnik ettől a
fejlődéstől, mint én. – Egyenesen őrült volt és szörnyű volt
Nolanhoz. Jó, hogy megszabadultunk tőle.
Tessa Luke-ról rám néz. – Várj egy percet. Angie csak úgy
meghátrált? Ezt nem hiszem el. Élvezi, hogy téged
szerencsétlenné tehet, Ben. Esélytelen, hogy nem fog harcolni
veled emiatt.
Megrándul az állam és a kezeimet a zsebeimbe dugom, a hátam
a kocsiajtónak nyomom, a szemeim összehúzom, ahogy az összes
kibaszott cselekedetem okát nézem.
Mia megpuszilja Nolan arcát és a karjai közé húzza.
Vállat vonva nézek vissza Tessára. – Mia volt. Összezavarta
Angie-t, hogy Nolannel látta. Vele nem versenyezhet.
– Hát ja – mondja Tessa vigyorogva. – Már régen
megmondhattam volna neki. Mindenkit megkíméltünk volna a
fejfájástól. – A szemei egy hajszálnyit kitágultak. – Ha már itt
tartunk…
 Tessa mosolyogva maga mögé nyúl és kivesz egy fotót a hátsó
zsebéből, vigyázva a karjaiban lévő Chase-re. – Anyánál és apánál
találtam ezt. Gondoltam, örülnél neki.
Elveszem a fotót Tessától.
– Visszajövök. Csak beviszem ezeket a cuccokat. – Luke
mindkét gyerekülést és a táskát is felviszi a feljárón, miközben én
a kezemben lévő képre fókuszálok.
– Szent szar.
Hárman vagyunk rajta, Tessa, Mia és én, a szüleim hátsó
verandáján ülünk egymáshoz közel, a nap mögöttünk süt és a
betonra vetíti az árnyékunkat.
Fiatalnak nézünk ki. Tényleg kurvára fiatalnak. Nem lehetek
több tizennégynél, tizenötnél, ami azt jelenti, hogy ők ketten
olyan tíz év körüliek.
Mia van középen, átkarolják egymás vállát Tessával és
összedugják a fejüket, mindketten kinyújtják a nyelvüket és a
másik kezükkel békejelet mutatnak.
És én… bassza meg, őt bámulom. Kurvára egyenesen őt,
mosolyogva.
Miára mosolygok.
Bassza meg.
Tessa az oldalamhoz nyomja a csípőjét. – Nézz magadra. Szinte
boldognak tűnsz, hogy ötven lábnyira ülsz tőle.
– Aha – motyogom, a hüvelykujjammal végigsimítok a képen.
 Az arca teltebb, és az a piros, szögletes keretű szemüveg van
rajta, amit akkoriban mindig viselt. Azt, ami miatt könyörtelenül
cukkoltam őt.
Kockának neveztem, meg minden faszságnak, ami eszembe
jutott, hogy a bőre alá férkőzzek.
Kibaszott pöcs voltam. Nem csoda, hogy utált engem.
Fürtök őrült összevisszasága keretezi az arcát a vállaira omolva.
Göndör és borzas, nem úgy, mint ahogy Mia most hordja a haját,
de basszus, édesen néz ki. Ugyanúgy a szemüveggel.
Megdörzsölöm az állam, még mindig a képet nézve. – Nem
emlékszem erre.
– Én sem. Anyának egy tonnányi képe várt rendszerezésre
készen a régi szobámban. Ez volt az egyetlen, amit hármunkról
találtam. És a tény, hogy úgy mosolyogsz Miára, mintha
szeretnéd… szóval, muszáj volt elhoznom.
Ránézek Tessára, leejtem a kezem és nem vágok vissza semmit.
Nem vitatkozom.
Ki a fasz tudja, miért mosolyogtam úgy Miára. Talán mondott
valami vicceset. Talán ő és Tessa kibaszott idiótaként viselkedtek
és azt szórakoztatónak találtam.
Vagy lehet, hogy csak rá akartam mosolyogni egy kicsit.
Felnézve észreveszem, hogy Mia visszafelé sétál Luke-kal,
akinek Nolan van a hátán. Max az oldalára dőlve fekszik a
kertben, kimerültnek tűnik a fiammal töltött öt perc után.
A hátsó zsebembe csúsztatom a fotót. – Te nem akarod? –
kérdezem Tessát.
 – Csináltam egy másolatot magamnak – mondja, miközben
megpuszilja Chase arcát, aki kezd felébredni és gügyög.
– Kösz.
Mosolyog.
Chase-ről rá nézek, eszembe jut a beszélgetés a járőrkocsiban,
mielőtt Mia felbukkant és rácuppant a farkamra.
– Te és Luke megbeszélitek a dolgokat, míg távol vagyunk?
Tessa összehúzza a szemöldökét, megfogja Chase tarkóját. –
Dolgokat?
– Gyerekek. – Lehajolok, elkapom a tekintetét, amikor
megpróbálja lesütni, hogy elkerülje ezt a kellemetlen témát, mint
ahogy nyilvánvalóan Luke-kal is teszi. – Nem fog sehová menni
– jelentem ki.
Párszor pislog, lassú, mély lélegzetet vesz. – Ezt ő mondta
neked?
– Nem kellett. Ismerem Luke-ot. Jobban, mint bárki más. Ha
aggódna valami miatt, azt tudnám. Ha bizonytalan volna veled
kapcsolatban, vagy nem gondolná, hogy ez neki való, ha egy
cseppnyi kétsége is támadt volna, nem húzta volna az ujjadra azt
a gyűrűt. Beszélj vele. A felesége vagy. Ha akarsz gyerekeket, ha
nem akarsz, mindegy. Sosem fogod megtudni, hogy érez ezzel
kapcsolatban, ha nem kérdezed meg. Ne félj már.
Összeszorítja a száját. Elfordul és tudom, hogy gondolkodik,
remélhetőleg megemészti a szavaimat.
Úgy hiszem, elérem őt, áthatolok az önbizalomhiány azon
rétegén, amit az acélos külső alatt rejteget. Talán megadom neki
azt a biztosítékot, amire szüksége van a Luke-kal való
beszélgetéshez. Talán feldühítem, mert beleszóltam.
Nincs lehetőségem megkérdezni.
Mia csatlakozik hozzánk, átöleli Tessát és Chase-t. –
Köszönöm, hogy megteszitek ezt értünk. Komolyan tartozom
nektek.
– Bármikor. – Tessa biccent egyet, amikor Mia elengedi és
kissé ellép. – Gyere ide.
A kocsi háta mögé mennek, összebújva beszélgetnek és
sutyorognak egymással.
Luke-ról beszélgetnek? Kurvára valószínű. Biztos vagyok
benne, hogy Tessa rászáll Miára a hülyeségek miatt, amit
mondtam neki, közölve velem, hogy törődjek a saját dolgommal.
Krisztusom. Csak segíteni próbálok.
Miközben ők megosztják a saját mindenféle kibaszott kis
pillanatukat, én elbúcsúzom Nolantől, megölelem és
emlékeztetem arra, hogy hallgasson Luke-ra és Tessára.
Nem is lehetne izgatottabb amiatt, hogy itt tölti az éjszakát.
Luke már biztosan megígérte neki, hogy a négykerekűjével
körbejárják az udvart.
Emlékeztetem őt a lefekvési idejére, ezt hallva Luke viccesen
néz rám.
– Haver, most mondtad, hogy tízig maradhatsz fenn.
Nolan lenéz a lábaira. – Hát, néha igen. – Belerúg egy kavicsba.
– Például a különleges estéken. Ez most különleges.
 Luke karba teszi a kezét, megrázza a fejét és élesen beszívja a
levegőt. – Mindennel kapcsolatban, amiről azt mondja,
megteheti, felhívlak, hogy megerősítsd. Én csak csinálom és
feltételezem, hogy az üdítő is tilos, mert épp most mondta, hogy
kaphat.
Nevetve felborzolom Nolan haját, felegyenesedek, miközben a
lányok visszasétálnak.
– Mehetünk? – kérdezi Mia, ugrándozik és olyan átkozottul
boldognak látszik.
– Készen állok.
Nézem, hogy újabb ötven ölelést és puszit ad Nolannek és
Chase-nek, majd még egyet, miután majdnem beültetem a
kocsiba. Abban a pillanatban, hogy a segge az üléshez ér, megint
leugrik és elnyomakszik mellettem, motyogva valamit arról, hogy
már el is felejtette az illatukat.
– Mia, kicsim, csak két nap. Még az államból sem viszlek ki.
Megmarkolom az ajtót, nézem, hogy összecsókolja Chase arcát,
mintha utoljára tenné.
– Tudom. De máris hiányoznak – motyogja Chase arcán.
Odasiet Nolanhez és újabb ölelésbe húzza.
Ő már készen áll arra, hogy elkezdődjön a Luke-kal töltött ideje
és abban a pillanatban elkezd vonaglani, ahogy Mia átkarolja.
– Mami!
– Oké, oké. Megyek már. – Miután puszit dob nekik,
megpördül és bemászik a kocsiba, gyorsan becsatolja az övét. –
Csukd be az ajtót, mielőtt megint kiszállok – mondja a szemeit
forgatva.
Kitolatok a felhajtóról és már félúton járunk az utcában,
mielőtt Mia előre fordítja a tekintetét és a visszapillantó tükörből
fürkészi az egyre kisebbé váló alakokat.
– Jól vagy? – kérdezem, lejjebb veszem a hangot a rádión, az
egyik kezem a kormányom, a szemeim az úton. – Tudom, hogy
most először hagyjuk őket magukra éjszakára. És Chase még
kicsi… Bassza meg, ez túl korai? Csak azt akartam…
Az agyam abban a pillanatban kikapcsol, amikor Mia keze
végigsimítja a rövidnadrágom elejét.
– Kicsim – lélegzem, lehajtom a fejem az ülés felé, ahogy
kikapcsolja az övét és közelebb csúszik, a melleit a karomhoz
nyomja és a száját a nyakamhoz, a keze a keménységemet
dörgöli, amíg a cipzárnak nem feszül és azzal nem fenyeget, hogy
rögtön széthasítja azt a szart.
– Jézus Krisztus, Mia.
Nem szól egy szót sem, miközben lehúzza a cipzárt és a
farkamat pumpálja. Rohadtul semmit sem szól, ahogy átbújik a
karom alatt és végighúzza a nyelvét a duzzadt fejen, megnyalva a
résemet. A keze körül fogja a tövét, miközben a szájával fel-le
dolgozik a hosszamon, megnedvesítve és nyögve, ajkai az
érzékeny húsomon vibrálnak.
A pirosnál megállok, lenézek az ölembe. Kisimítom a haját az
arcából és nézem, ahogy a farkamon dolgozik.
 A szája szélesre húzódik. A szemei csukva a kibaszott tiszta
boldogságtól.
Krisztus, milyen szerencsés vagyok? Szopás útközben? Kurva
keményen fogok elélvezni, ahogy ezt csinálja.
– Ez kurvára szexi, bébi.
Kissé mosolyog a farkam körül. Az ajka legkisebb rándulásával.
A másik kezével benyúl a nadrágomba és megfogja a golyóimat,
a tenyerében görgeti őket, miközben bevesz a torka hátuljáig és
odapeckeli, a nyála a szája sarkában gyűlik össze és lefolyik a
hosszamon.
Meseszép a látvány, ahogy teljesen bekapja.
Zihálok és megmarkolom a haját. A combjaim a bőrüléshez
feszülnek.
– Ah, bassza meg, Mia. A fenébe… akarod, ugye? Meg akarod
ízlelni a spermámat. Nem tudsz várni, míg beviszlek abba a
szobába és térdre állítalak, ugye, bébi?
– Nm, mmm.
– Kibaszott mohó. A mohó feleségemnek ez kell. Az kell neki,
hogy a farkam kitöltse a csinos kis száját.
A fogai lágyan a bőrömhöz nyomódnak. Meleg nyelve
csillapítja a csípést, a kipirosodott ereket csapkodva.
A csípőm rángatózni kezd, gyorsan döfködi a befogadó száját.
A mögöttem lévő autó tülköl. Tudom, hogy váltott a lámpa, de
leszarom.
 Nem állok le. Kurvára biztos, hogy Mia se áll le. Úgy esik
nekem, mintha az utolsó vacsorája lennék, az utolsó dolog, amit
el akar fogyasztani, mielőtt elhagyja ezt a földet.
Engem választ. A spermámat. A lüktető farkamat.
Meg kellene tagadnom őt, mert valami faszfejnek mögöttem
mennie kell? Kurvára esélytelen.
Lecsúsztatom a kezem a hátán és megszorítom a seggét, kis
zihálást váltva ki belőle. A másik kezem a hajában van, szoros
fogásban vezetem őt fel és le, a száját mozgatom végig a
farkamon, miközben felfelé döfködök az ülésről, a hátam ívbe
feszül és morgok, a gerincem mentén lévő idegek recsegnek az
energiától és hőtől és basszus… megint megszorítja a golyóimat
ugyanakkor, amikor mélytorokra enged engem, a másik kezével
pedig erőszakosan a szájába ránt.
– Bassszzaaa meg, bébi – nyögöm, a torka mélyére ürítem
magam, olyan keményen megyek el, hogy a lábam lecsúszik a
pedálról és a kocsi előrelendül.
– Bassza meg!
Visszateszem a lábam a fékre, mindkét kezemmel
megmarkolom a kormányt, ahogy kirobbanok.
Mia nyel, szárazra nyal és szív engem, azokat a dögös kis
nyikorgó hangokat adja ki a szájával.
Az ülésnek dőlök. Majdnem elájulok.
Ő dorombol, láthatóan büszke magára. Mia a legszexibb,
legédesebb mosollyal elfordítja a fejét és felnéz rám a hosszú,
sötét fürtjei között. A szemei lágyak és rajongóak.
 – Jó? – kérdezi, a combomon nyugtatja a fejét, a légzése
szabálytalan.
Egy újabb autó fekszik a dudára mögöttünk. Nyilvánvalóan
ismét váltott a lámpa. Figyelmen kívül hagyom őt, ahogy az
összes többi anyabaszót odakint az úton.
A feleségem épp most szívta ki az agyamat a farkamon
keresztül. Egy kicsit megszeretgetem. Ők meg kibaszottul
megkerülhetnek.
Felszedem Miát és az ölembe húzom, az állát csókolgatom és a
füle mögötti érzékeny bőrt.
– Nagyon keményen meg leszel baszva, Mia Kelly – suttogom,
imádom a kis borzongást, ami végigfut a testén és az elállítja a
lélegzetét.
Az arcomra nyomja a száját.
– Jó. Most siess és vigyél oda minket.

MIA UTÁN MEGYEK VE a villába, viszem a táskáinkat és az

üdvözlő kosarat, amit bejelentkezéskor kaptunk.
Csokoládé, teaválogatás, egy üveg bor és némi információ az
üdülőről; egy térkép és néhány helyi étterem menüje.
Felnézek, miután berúgom mögöttünk az ajtót.
Mia megáll az ágy mellett és lehajol, kicsatolja a szandálját. A
ruhája szegélye felhúzódik.
 Éttermi menük? Mehetnek egyenesen a kibaszott szemetesbe.
Épp a következő néhány fogásomat bámulom.
– Hűha. Ez a hely gyönyörű, Ben. – Mia a fal mellé dobja a
cipőit és felfedezi az óceánra néző szobát. Végigsimít a kezével az
ágytakarón és az ujjait az asztalon lévő lámpaernyőről lógó
borostyánszínű ékszereken, mielőtt beugrik a fürdőszobába. –
Egy olyan óriási áztató kádunk van! – kiáltja.
Nevetve leteszem a táskákat, egy kivételével. A kis cipzáros
táskát az ágyhoz viszem és leveszem a pólómat.
– Ó, Istenem, ez hatalmas!
Vigyorgok. – Köszönöm.
Mia vigyorogva dugja ki a fejét. A szemei végigégetik a meztelen
mellkasom, aztán a táskára néz. – Mi van ott? – kérdezi,
átbaktatva a szobán.
Meglazítom a zsinórt és kiveszem az olajat.
Mia megáll mellettem, a kezemben lévő üveget nézi. Lassú
belégzéssel válnak szét az ajkai.
– Meg akarlak masszírozni.
Felemeli a tekintetét. Rózsaszín nyelve megnedvesíti az ajkait.
– Oké.
– Meztelenül akarlak.
Mia kissé elmosolyodik. – Oké – mondja lágyabb hangon.
Egy sóvár suttogás, amitől megugrik a farkam.
Az állammal az ágy felé intek. – És tényleg azt akarom, hogy
nyugodtan feküdj és hagyd, hogy csináljam. Engedd, hogy
gondoskodjam rólad. – Lehajolok, hogy megcsókoljam. – Ezt azt
jelenti, hogy nincs farokmarkolászás.
– Mi? – rám nevet. – Még egy kicsit sem?
– Nem, amíg boldoggá nem tettelek.
– De… az engem tényleg boldoggá tesz.
– Mia – morgom a ruháját rángatva.
– Oké, oké. Nem nyúlok a micsodádhoz. – Megpuszilja az
államat és elutasítóan int egyet. – Jézus. Úgy viselkedsz, mintha
nem tudnám magam türtőztetni a közelében. Még az se biztos,
hogy hozzá akarok nyúlni.
Felvonom a szemöldököm. Ő kuncog, játékosan oldalba
könyököl.
A néma utasításomnak megfelelően Mia leveszi a ruháját és a
bugyiját, felmászik az ágyra és a hasára fekszik. A könyökével
támasztja meg a súlyát.
A fejét elfordítja, arcátlan szemekkel követi, ahogy
kigombolom a rövidnadrágom és a bokszeremmel együtt
leeresztem a padlóra.
A farkamat bámulja, nem szégyelli a vágyát. Kipirul az arca.
– Aha, nem akarsz hozzányúlni – viccelődöm oldalra rúgva a
ruháimat.
Mia lehajtja a fejét. Lágy nevetés fut végig a testén. – Sosem
fogom elfelejteni, mikor először megláttam. Valahogy halálra
rémisztett. Sosem láttam azelőtt ilyen nagyot.
Lenézek a farkamra, mind a 22 dicső centijére. A mellkasom
kitágul az önteltségtől.
 Jó.
– Én is féltem – mondom neki, felmászom az ágyra és ráülök
a combjaira.
Kíváncsi szemekkel néz rám a válla fölött.
– Nem akartam fájdalmat okozni neked. Nagyon reméltem,
hogy én adhatom meg neked ezt a fenomenális élményt és
onnantól kezdve csak az én farkamat akarod majd. Úgy éreztem
aznap este, hogy az enyém vagy. Máris. Abban a pillanatban,
hogy megláttalak a bárban, már éreztem.
Pislog, sötét íriszei kitágulnak. – A tiéd voltam – mondja, úgy
hangzik, mintha mindig így hitte volna. Talán legalább annyira,
mint én.
Kisimítom a haját az arcából. Lehajolva megpuszilom a vállát.
– Feküdj le, Angyal.
Elterül a mellkasán, a karjait az oldalaihoz szorítja. Az arca a
matracba nyomódik.
Kipattintom az olaj kupakját, jókora adagot nyomok a
tenyerembe. Pár csepp a bőrére csorog, követi a dereka ívét és
átitatja a paplant.
A csípőjénél kezdem, a csúszós kezemmel végigsimítok a hátán,
fel a válláig és aztán ismét le, eloszlatom az olajat a testén és
felmelegítem.
A bőre ragyogni kezd. Gazdag illat tölti meg a levegőt.
Vanília.
A combjai tetejét masszírozom és a fenekét, azokat a kibaszott
szexi gödröcskéket a dereka legalsó pontján. Halkan felnyög,
amikor extra időt töltök ott, lejjebb mozdítom a kezeimet, az
ujjaim végigsimítanak a résén és a lábai közé merülök.
Összenyomom a hüvelykujjaimat és felfelé nyomom a gerince
vonalán.
A farkam erősen billeg. A hegye nedves az olajtól.
Mia mosolyog, kicsit megemeli a seggét, a szemeit lehunyva
élvezi.
Tudom, hogy érzi, ahogy megkeményedek. Nem mondom azt,
hogy szándékosan próbálom a bőréhez dörgölni a hosszamat. De
azt se, hogy nem.
– Jó érzés? – kérdezem, a kezemmel megszorítom a derekát.
Nekem kibaszott csodás érzés.
– Mm. – Kicsit bólint. – Nagyon jó. Annyira pihentető.
– Jó. Fordulj meg. Elölről is meg akarom csinálni.
Mia megfordul, kinyújtózik a hátán és vigyorog, mikor a
tekintetünk kapcsolódik. A haja sötét glóriát alkot körülötte.
– Lefogadtam volna – mondja kuncogva.
– Jópofizol? – kérdezem, nézve a növekvő mosolyát.
– Aha.
Értékes a magabiztossága. Meg is érdemli. Sokat akarok vele
tenni az elülső részén.
Nem vesztegetem az időt. Ismét az üvegért nyúlok és ezúttal az
olajat közvetlenül Mia bőrére öntöm, végig a hetyke mellein és
lejjebb, ahol tudom, hogy nedvesedik.
Reszkető lélegzettel néz végig a testén. A szemeit lehunyja,
amikor elkezdem gyúrni jókora melleit.
 – Ben – zihálja, felívelve az ágyról. A lábai remegnek alattam.
Az érintésem nyomása fokozódik. A farkam meghosszabbodik
pár centit. Már lüktet. Küzdök a sürgető parancs ellen, hogy
megsimogassam.
Még nem.
Minél tovább fogdosom Mia melleit, annál keményebbé válok.
Azzal próbálom elterelni a figyelmemet, hogy a teste más részeire
kényszerítem a kezeimet.
A vállait és a felkarjait dörzsölöm. A csuklóit és az ujjait. Az
oldalain folytatom és a kezeimmel végigdolgozom a lábait.
Halk, helyeslő hangokat hallat, amikor megdörzsölöm a
lábfejeit. Addig maradok ott, míg meg nem őrülök a vágytól és a
farkam már nem az olajtól csöpög, hanem a spermától.
Hamarosan meg kell kapnom.
Néhány percnyi koncentrált masszázs után, visszatérek a
mániámhoz. Még több olajat öntök a testére és a kezemre is
csöpögtetek egy keveset.
Most már nagyon csúszós. A dekoltázsában tócsák gyűlnek és a
torka mélyedésében is. A köldökében. Csodaszépen csillog a bőre.
A kezeim közé szorítom a jobb mellét, a húsát nyomogatom, az
ujjaim között morzsolgatom a mellbimbóját, mielőtt a másiknak
is megadom ugyanazt a figyelmet. Egymáshoz nyomom a két buja
halmot és feljebb tolom őket. Olaj csöpög le a nyakáról.
A légzése felgyorsul, elkezd remegni és zihálni. Egyre
szorosabban zárja össze a combjait.
Elpárolog az akaraterőm.
 Lenyúlok és megsimogatom a farkam, olajat kenek magamra
és a markomban ringatózom. Összeszorul a gyomrom.
Felnyögök.
– Kérlek, Ben – könyörög Mia, szűkölködő ujjaival megragadja
a combjaimat és a kezem nyugodt tempóját bámulja.
Megnedvesíti az ajkait. – Kérlek.
Mindkettőnket megmozdítva széttárom a lábait, felemelem a
csípőjét az ágyról és egy brutális lökéssel felnyársalom.
– Ó, Atyám! – kiáltja. A karjaival vakon nyúl a feje fölé,
kapaszkodót keresve.
Az egész testem remeg. Mély, reszkető nyögés vibrál a
mellkasomban.
– Mia…
Magamhoz szorítom, így már nincs a hátán, ehelyett a testemre
tapad, a lábai a derekamra fonódnak, az ujjai hajamban,
megrántja, ahogy leeresztem.
Egy centit. Zihál, felnyög, amikor felemelem és újrakezdem.
Tovább, a hosszam fele már benne van. Aztán a maradék.
Nyöszörögve csapja a fejét a vállamhoz.
Mindketten csúszósak vagyunk az olajtól, de a farkamat Mia
vágya borítja. Érzem a különbséget, a melegséget a farkamon,
ahogy a puncija megszorít. Puncijának fala lüktet és egyre
nedvesebbé válik.
– Olyan jó érzés vagy – suttogom, a csípőjébe vájom az
ujjaimat és egyenletesen ugráltatom az ölemben.
 A számba nyög. A nyelve belül kutakodik, az enyémet pöcköli
és arra csábít, hogy keményebben csókoljam, hogy úgy vegyem el
a száját, ahogy elveszem a testét.
Vadul.
A fejét vezetve elmélyítem a csókot. Egyre kétségbeesettebb a
sebességem, a testünk sürgetően közeledik egymáshoz durva
csapódásokkal, ahogy a csípőm megfeszítésével egyidőben
leeresztem.
Minden lökésre felmordulok.
– Nyúlj magadhoz – mormolom.
Mia remeg, ahogy az egyik kezét közénk csúsztatja és
megsimítja a csiklóját, anélkül engedelmeskedik nekem, hogy
kiesnénk a ritmusból. Ujjai súrolják a farkamat.
– Kurva élet – morgom, elszakítom magam a szájától, hogy
lenézzek közénk, miközben a farkam hegyén tartom őt.
– Basszus, ez olyan jó érzés. Ne hagyd abba. – Megcsókolom
az állát és az arcát, az ajkam a bőréhez nyomódva marad.
Szaggatottan lélegzem. – A fenébe is, Angyal.
A kezével beburkolja a farkam tövét és a puncijába ránt.
A gerincem bizsereg. – Mia, baszd meg.
– Közel vagyok – mondja, a hangja reszketeg és a feje oldalra
billen.
Az egyik karommal átölelem és a másik kezemet közénk
viszem, hogy megdörzsöljem a duzzadt csiklóját. Abban a
pillanatban, hogy hozzáérek, elélvez, a puncija megszorítja a
farkam hegyét, ami meghozza a saját orgazmusomat.
 – Ó, Istenem, Ben – zihálja a karjaimban rángatózva. – Gyere.
Gyere belém.
Felmordulok, miközben megfeji a farkamat az ügyes kis
kezével, minden egyes csöppet magába ürítve.
Kiszárít engem.
Amikor végzek, együtt omlunk az ágyra, a testünk még mindig
kapcsolódik és a kezünk még mindig azzal éhséggel kalandozik,
amit láthatóan nem tudunk kielégíteni.
Nem biztos, hogy valaha is akarom.
Megharapja a nyakam és megszorítja a seggem. Én
megcsókolom és megnyalom a melleit.
Mia zihál, a lábaival rugdos, amikor a karjaimba veszem és
felemelem az ágyról.
– Fürdés? – kérdezi izgatottan, puszit nyomva az arcomra,
ahogy keresztülviszem a szobán. – Teljesen hozzányúltam a
micsodádhoz – suttogja.
Hátravetett fejjel nevetek. Megcsókolom az édes mosolyát a
szájába motyogva.
– Kurva élet, hogy megtetted.
 9. fejezet

Fordította: Suzy

Mia

LEHUNYOM A SZEMEM, a fejemet a kád szélére döntöm és

kinyújtózom a vízben.
A lábujjaim a kád oldalába épített fúvókák köré tekerednek. A
kezeim szétterülnek a hasamon, bár azt hiszem, ha hagynám,
hogy a karjaim súlytalanná váljanak, csak lebegnének a felszínen
és ott maradnának, élettelenül himbálózva.
Nagyon könnyűnek és hajlékonynak érzem magam. A
végtagjaim ellazulnak. A testem minden izma laza és
csodálatosan megnyúlt.
A Bennel való vakációs szex jóvoltából. Igazi dugó– buli volt
ebben a villában.
Az asztalok felborultak. A képek most ferdén lógnak a falakon.
Azt hinnéd, hogy valami világrekordot próbáltunk felállítani.
Úgy kapaszkodtunk egymásba, mintha zuhanna a repülőnk.
Sóhajtok, mosolygok, ahogy a buborékok pezsegnek és
elpukkannak a mellkasomon. Levendulaillat terjed a levegőben.
Ez megnyugtató és arra a testápolóra emlékeztet, amivel Chase
bőrét kenem be minden esti fürdetés után.
Istenem, hiányoznak a fiúk. Vajon mit csinál most velük
Tessa?
Nehéz léptek dobbanak a csempén.
 Kinyitom a szemem és látom, hogy Ben felettem áll, az egyik
kezében a telefonja, a másikban pedig egy jegesvödör. Egy
borosüveg nyaka lóg ki a belőle.
– Megpróbálsz nappal leitatni? – kérdezem az üveget nézve,
miután a kád szélére teszi.
Muskotály. Nyami.
Vigyorog, azok a gyönyörű gödröcskék megjelennek az arcán.
– Talán egy kicsit becsíphetnél. Kurvára dögös vagy, amikor
olyanná válsz.
– Tényleg?
Az emlékeim között kutatok, hogy mikor voltam „kicsit
becsípve” Ben közelében. Valószínűleg egy kezemen meg tudom
számolni azokat az alkalmakat. Nem vagyok nagy ivó.
Hmm. Talán el kellene kezdenem, ha ennyi örömet okoz neki.
– Aha. – A tekintetét leviszi a fürdővízre. – Így is kurvára
dögös vagy. Csak mondom.
Lefröcskölöm. Szórakozva hátrál egy lépést, aztán a
mosdókagyló melletti pultra teszi a telefonját.
– Kit hívtál? – kérdezem, a térdeimet közelebb húzom a
testemhez.
Ben átnyúl a válla felett, megfogja a pólóját és leveszi. Ledobja
a padlóra. – Reedet. Megkérdeztem, mennyibe kerülne nekem,
ha adnék neked otthonra egy ilyen kádat. Azt akartam tudni,
segítene-e beépíteni.
Rábámulok. – Mi? Tényleg? – Felülök, ahogy közelebb hajol.
A víz a kád széleihez csapódik.
 – Miért?
Kiveszi a bort a vödörből, egy dugóhúzót vesz elő a farzsebéből
és az üveg tetejébe nyomja, megcsavarja. – Miért? – kérdezi
lenézve rám. – A feleségem az egész vakációnkat két dologgal
töltötte, a farkam meglovagolásával és a gyönyörű teste
áztatásával. Ne mondd nekem, hogy nem akarsz egy ilyet
otthonra. Ez a negyedik fürdőd, mióta itt vagyunk, Mia.
Rögtön elpirulok. – Valójában az ötödik.
Felszalad a szemöldöke.
– Vettem egyet múlt éjjel, miután elaludtál. Nem vagyok rá
büszke.
– Fürdőt vettél az éjszaka közepén?
Bólintva visszasüllyedek a kádba. Lesütöm a szemem. – Aha.
Lehet, hogy egy kicsit függővé váltam. Csak olyan jó érzés itt
lenni.
Ben kuncog, halkan és a torka mélyéből. Kihúzza a dugót és
felém nyújtja az üveget, hogy elvegyem.
– Nekem csak jó, hogy fürdőzés-függő vagy. Ez csak azt jelenti,
hogy többet látlak meztelenül.
– Szóval, ez kivitelezhető? Táplálhatom a függőségemet
otthon?
Bólint, kihúzza magát, úgy tűnik, rettentő büszke magára és a
reakcióra, amit tőlem kap.
Ez fantasztikus!
 Alig tudom megfékezni az izgatottságomat. Kicsit táncolok a
vízben, csúszkálok a csípőmmel a sima porcelánon és a vállaimat
himbálom, a nedves hajvégek a nyakamhoz tapadnak.
Mindkét kezemmel megfogom az üveget és a számhoz emelem
egy kóstolóra.
Gyümölcsös és édes. Pont ahogy szeretem. És erős. Hűha. A
fejem kissé ködös egy jókora korty után.
Ben mosolyogva figyeli, ahogy lenyalom a bort az ajkaimról. –
Jó? – kérdezi.
Felé nyúlok. – Az. Gyere be és hagyd, hogy helytelen dolgokat
csináljak veled a számmal. Virgoncnak érzem magam.
Vággyal telnek meg a szemei. Gyorsan ledobja a
rövidnadrágját. Semmi bokszer.
Bumm. Mint egy mikrofon, meglep, hogy az csodás függelék
nem csapódik a padlóhoz.
Mióta itt vagyunk, egyikünk sem viselt túl sok mindent
egymáson kívül. Nem meglepő számomra, hogy Ben alsó nélkül
szaladt ki a jégautomatához.
Az sem lep meg, hogy mennyire benedvesedem, még a víz alatt
is.
Jesszus.
Bemászik a kádba és letelepszik velem szemben, hátradől, a
térdei kibukkannak a víz alól, ahogy széttárja a hosszú lábait
lehetővé téve, hogy közéjük tegyem az enyéimet.
 A lábfejemmel megdörgölöm az erős combját, iszok még
néhány korty bort és miután simán lecsúszott, megtörlöm az
ajkaimat.
– Beszélni akarok veled valamiről, mielőtt túl részeg lennél
ahhoz, hogy ne emlékezz rá.
Kuncogva billegtetem a fejem. – Akkor jobb, ha sietsz. Már
kezdem egy kicsit merésznek érezni magam. Olyan, dugj meg
engem az erkélyen merésznek.
Ben rám mered, láthatóan nem ért egyet az ötlettel. A tekintete
kemény és kérlelhetetlen. – Nem fog megtörténni – morogja.
– Vagy, dugj meg engem az óceánban merésznek.
Alattomos mosolyra húzódik a szája.
– Komolyan? Ott megfelel neked? – kérdezem kétkedve,
kortyolok egy utolsót a borból, mielőtt visszaejtem az üveget a
vödörbe.
A jég megreped és ropog az üveg súlya alatt.
Mióta lett Benjamin Kelly a nyilvános szex szószólója? Először
az öltözőben, most meg alig várja, hogy belém csússzon, ahogy
ott lebegünk a vízben mindenkivel együtt az üdülőből.
Tényleg?
Mi a következő? Egy élő peep show az esküvői vendégeknek?
Velem az egyik és Mr. Huszonkét Centivel a másik főszerepben?
Ki ez az ember?
Ben vállat von. – Az óceán túl homályos ahhoz, hogy lásson
bárki bármit, amit kurvára nem kell látnia. Nem túl mély, de meg
tudnám oldani.
 Ah, oké. Ennek van értelme. Még mindig van egy kis
magánélet.
– Az erkély? – Felhorkan, megrázza a fejét. – Kibaszottul nem.
Nem vagyunk elkerítve, Mia. Bárki besétálhat és megláthat téged.
– Nem, ha magamon tartom a ruháimat.
– Nem.
– Nem… ruhában?
Megcsóválja a fejét.
– Mi az?
– Mit gondolsz, ki vagyok én?
Nevetve lejjebb süllyedek a kádban, az alkohol mámora kifejti
a varázslatát és megoldja a nyelvem.
– Benjamin kibaszott Kelly. Az egész világom.
Vigyorog.
– És a valaha volt legszexibb zsaru. Arra készteti a nőket, hogy
bűncselekményeket és hülyeségeket kövessenek el.
A vállai megrándulnak a néma nevetéstől.
Összehúzom a szemöldököm, a lábujjaimat a lába közé
nyomom. – Valami vicces?
– Az a száj. – A tekintete lesüllyed, a kérdéses tárgyon lebeg. –
Kezdesz becsípni.
Rápislogok, lassan rebbennek a szemhéjaim.
Igaza van. Már be vagyok csiccsentve egy kis bortól. Öt, hat
korty volt? Egyáltalán nem tartott sokáig.
Azt gondolja, hogy ez a változatom dögös? Érdekes.
 Érzem, hogy Ben keze átfogja a bokáimat a víz alatt.
Megigazítja a fogását, az ujjai köröznek és a hüvelykujja
nemsokára a bőrömön siklik, gyengéd nyomással oda-vissza
simítja a lábfejeimet, folyamatosan ismétlődő mozgással.
Begörbülnek a lábujjaim.
Magasságos ég. Varázslatosak az ujjai.
Annyira jó érzés, hogy hátraesik a fejem. Hagyom, hogy a
szemeim lecsukódjanak, a lassú, egyenletes légzésem hangját
hallgatom. Annyira ellazultam, hogy el tudnék aludni.
– Nem akarsz tőlem több gyereket?
Jobban belegondolva…
A következő levegővételem megakad a torkomban. Kinyitom a
szemeim és látom, hogy Ben szelíd arckifejezéssel bámul rám.
Azok a fényes szemek elhomályosulnak valami aggódó
gondolattól.
Kétségbeesettnek tűnik.
Már láttam ezt Benen ezelőtt. Egy másik alkalommal láttam.
Múlt nyáron, amikor attól féltem, hogy rákos vagyok. Amikor
sok-sok órát töltöttünk az eredményekre várva, a várakozás
mindkettőnket kikészített, de Bent darabokra tépte, lassan
emésztette fel belülről kifelé. Megfosztotta az erejétől.
Küszködött, hogy belekapaszkodjon a remény legapróbb
szilánkjába és valahányszor ránéztem, olyan volt, mintha már
megkaptuk volna a választ és a rémálom valósággá vált volna.
Ezek a szemek bámultak rám azokban a hónapokban. Amikor
kimentem és hallottam azt mondani, hogy nem tud nélkülem
élni, hogy nem fog, és felnézett rám, odaszegezett a földhöz, ahol
ott álltam összeomlásra készen.
Akkor megszakadt a szívem. Most is megszakad.
Lassan felülök. Könnyek gyöngyöznek a szempilláimon.
Hasogató fájdalom hasít a mellkasom közepébe. Olyan kínzó a
fájdalom, hogy elkezdem mindenhol érezni.
A csontjaimban. Szétterjed az ereimben. Hányingert érzek és
bősz haragot magam iránt.
Jézus, Mia! Nézd, mit tettél!
Jogos a reakcióm. Megérdemeltem. Az én hibám. Én voltam az,
aki kitért, ami miatt Ben levonta a maga következtetését, mert túl
beszari voltam, hogy beszéljek a dolgokról. Mert nem voltam
kész.
Mert féltem.
– Nem, én akarok – suttogom a válaszom, megragadom a kád
széleit és feltolom magam, az alján közelebb csúszva felé.
Közelebb van rá szükségem.
– ISzeretnék még több gyereket. Nagyon sok gyereket akarok
veled. Nem erről van szó.
– Akkor miről? – Az ölébe vezet és az arcomat simogatja a
bütykeivel, ahogy a szemeivel az arcomat kutatja. – Mi az, Mia?
– Csak nem akarom, hogy megőrülj.
Ben kicsit hátradől. Értetlennek tűnik. – Mi? Miért őrülnék
meg?
– Mert soha nem lennék képesek szexelni!
 A szemeit forgatja, néhány feszült pillanatig fogva tartja a
tekintetem, aztán teljesen lehunyja őket, ahogy hátraveti a fejét,
egy mély, dübörgő nevetés tör elő a mellkasából. Olyan vastag és
dús, hogy megcsiklandozza a hasamat, ahogy hozzá vagyok
tapadva.
Miért olyan mulatságos a józan ész? Teljesen elvesztem a
fonalat.
– Jézus Krisztus, kicsim. – Ben mindkét kezével megfogja az
arcomat és megcsókol.
Keményen.
Lehet, hogy az alkohol miatt. Lehet, hogy a kiváló szája miatt,
de egy kicsit megingok, amikor elhúzódik.
Hűha.
– Tényleg azt hittem, hogy valami szörnyű dolgot kell nekem
elmondanod. Valami egészséggel összefüggőt. Ez kibaszottul
stresszelt. Tudtam, hogy kerülsz engem. Azt gondoltam, hogy
valami szörnyűség miatt hallgatsz. Bassza meg. – Megint
megcsókol. – A térdemre kéne fektetnem téged és a szart is
kiverni belőled emiatt.
Most az én szemeim forognak.
Ficánkolok a karjaiban, a mellkasához tapasztom a kezeim és
eltolom, amikor megpróbál a kád oldala fölé helyezni.
– Várj egy percet!
– Mi van? – morogja, előrehajol és megnyalja a nyakam.
Borzongás fut végig a gerincemen. A lábaim szétnyílnak.
A francba. A hülye testem elárul.
 Fókuszálj, Mia!
A karjaimat megtámasztva megfogom Ben vállait és
kényszerítem, hogy rám nézzen.
Biztos látja a komolyságot a szemeimben, a könyörgést a
beszélgetésre, mert hátradől, átadja magát ennek, nekem, a
könyökeit kiemeli a vízből és a kád széleire helyezi őket.
Megközelíthetőnek tűnik. Készen a beszélgetésre.
Rögtön belefogok. Nem engedhetem meg, hogy több időt
vesztegessek. Nem ő az egyetlen, aki alig várja azt a paskolást.
– Meg fogsz őrülni, Ben. Így lesz. Már így is szenvedünk, hogy
kettesben töltött időt találjunk, pedig csak Nolan van, meg Chase.
Tényleg azt hiszed, hogy ha több gyereket adunk az egyenlethez,
az a javunkra válik? Tudod, milyen igényesek tudnak lenni a
babák. Soha nem látnánk egymást. Abból fog állni a szexuális
életünk, hogy mindkettőnk a saját idejében éli ki. És ismerve a
szerencsénket, valószínűleg te ismét visszaváltasz éjszakai
műszakra. Vagyis, ne érts félre, csodálatos veled a telefonszex,
meg minden, de te nem tudod átélni. Kurvára nem. Hacsak nem
vagy kész arra, hogy munka közben verd ki magadnak.
Huncutul elmosolyodik.
Kicsit feljebb ülök, a kezeim beleejtem a vízbe. – Ó, istenem!
Már csináltál ilyet?
Komolyan? És nem kaptam róla videóüzenetet? Nem okés.
Az előzékeny Ben, aki enged nekem, elillan, elpárolog a
levegőben. A birtokló, parancsoló Ben nyúl felém, vastag karjait
a derekam köré fonja és az ölébe fordít, a hátamat a felsőtestéhez
szegezi, a lábaival körbezárja az enyéimet, ahogy beburkol
engem.
Harc nélkül megyek. Igazából boldog vagyok, hogy már nem
tűnik reményvesztettnek. Soha többé nem akarom megint
olyannak látni Bent.
– Mit mondtam neked Luke-nál mielőtt elindultunk? –
kérdezi, a szája a fülemhez közel mozog, mivel a vállamon
pihenteti az állát.
Megrázom a fejem, a térdeimet közelebb húzom. – Nem
tudom.
– Azt mondtam, bármit megtennék, Mia. Bármit. Ez sosem fog
megváltozni, nem számít, mennyi gyerekünk is van. Ha extra
műszakot kell vállalnom, hogy havonta egyszer egy hónapban el
tudjak veled osonni, hogy időt töltsünk együtt, akkor kurvára
megteszem. Vagy ha azon a ponton vagy, hogy el akarsz kezdeni
találkozgatni velem és hagyod, hogy a járőrkocsim hátuljában
dugjalak meg, kicsim, akkor csak mondd ki a kibaszott szavakat.
Akkor intézkedek és gondoskodom arról, hogy senki ne jöjjön a
közelünkbe 20 mérföldön belül. Nem fognak megint megzavarni
minket.
– De éjszakai műszak? Ben, az majdnem megölt minket.
– Majdnem megölt minket? – Megfogja az államat és elfordítja
a fejem kényszerítve, hogy ránézzek. – Krisztusom, ennyit
rinyáltam miatta? Úgy értem, igen, nehéz két hónap volt,
hihetetlen időzítéssel a fiúk miatt, de lehetett volna két év is, Mia.
Bármit elviselek, ha továbbra is hozzád megyek haza. Kibaszott
nagy kép, Angyal. Tudod? Te vagy az, akiért élek. A családunkért.
Hadd tegyenek megint éjszakai műszakba. Nem érdekel.
Mondtam, nincs szükségem alvásra. Ha egy másodpercünk van,
hogy együtt legyünk, rohadtul kihasználom. Leteszed a fiúkat és
engem akarsz? Jössz és felébreszted a seggem. Semmi sem ölhet
meg minket, kicsim. Soha. Soha ne gondolj erre.
Letörli a könnyet az arcomról, gyengéden a kezei közé fogja.
– Tudom, kicsit őrült vagyok, mikor rólad van szó. Tudom,
milyen vagyok, mikor napok, vagy a fenébe is, rohadt órák telnek
el anélkül, hogy magamon éreznélek. Nem tehetek róla. A
véremben vagy, Mia. Mindig ott voltál… már ezelőtt is.
Zihálok, még több könnycsepp csorog az arcomon.
Már ezelőtt is.
– Mindent jelent nekem az, hogy osztozom veled Nolanen. És
te adtad nekem Chase-t, semmi sem hasonlítható ahhoz, hogy
látok egy kis részt belőled ebben az életben, akit együtt hoztunk
létre, kicsim. Igen, a kölykök követelőzőek és valószínűleg
rohadtul hektikus lesz még többel, aki körülöttünk szaladgál a
házban, de majd kitaláljuk. És ha segítségre vagy szünetre van
szükséged, ha rám van szükséged, akkor megkapod. Bármit, Mia.
– Tényleg több pelenkát akarsz és éjszakai etetést? Rendben
vagy ezzel?
Ben mosolyog, kisimítja a nedves hajamat a homlokomról. –
Igen, rendben vagyok ezzel. Lehet, hogy kibaszottul érzelgősnek
hangzik, de valahogy úgy érzem, hogy jobbá teszem a világot, ha
még többet adok belőled. – Vállat vonva lenéz. – Tudom, hogy
engem jobbá tesz.
Ó, Istenem. Ez a férfi. Annyira szeretem, a szerelmem
túlcsordul a szívemből.
Olyan gyorsan fordítom meg a testem, hogy a víz kicsap a
kádból a padlóra.
A karjaimmal átfogom Ben nyakát, az övé a derekam köré
kígyózik és lejjebb húz, átfogja a fenekem és a rohamosan
növekvő erekciójához szegez, ami olyan édesen dörzsöli a
csiklómat.
Micsoda úriember. Nagyon keményen meg lesz fektetve.
Mindketten felnyögünk abban a pillanatban, ahogy a szánk
összeütközik, a fogaink összekoccannak és a nyelveink
sóvárognak a dominanciáért. Ez olyan érzelgős, és kaotikus, és
valódi. A szenvedélyünk. A tüzünk. Ahogy csak szorongatjuk
egymást, mintha mindketten félnénk elengedni a másikat.
Tudom, hogy ezt a pillanatot sosem fogom elfelejteni, míg élek.
Amikor hiányolom Bent, mert elment, nappal vagy éjszaka,
ehhez az emlékhez fogok fordulni.
– Angyal – morogja, vonalat csókolgat az államtól a fülemig, a
kezei éhesen kóborolnak a testemen. – Tényleg ezt csináljuk?
Abbahagyod a tablettát?
– Igen. Csináljuk ezt.
Basszus.
Ben hangja, a benne lévő sóvárgás, a vágy, valami vad dolgot
kavar fel bennem.
 Eszeveszetté, őrültté válok a vágytól, a szerelemtől és az
akarástól, rásimulok és végigmászom a testén, mint valami
szexéhes pókmajom, elveszem tőle a saját élvezetemet, ahogy
tudom és megadom az övét, ahogy tudom, hogy szüksége van rá.
A combján ülök és a csípőmet ringatom, a lábaihoz
dörgölőzöm, ahogy megnyalja és megszívja a nyakamat, a keze
felfedezi a fenekemet, a melleimet és az enyém felfedezi őt
komótos húzogatásokkal a víz alatt.
– Mindent akarok, amit te akarsz – suttogom a fülébe. –
Mindig is fogom, Ben.
– Angyal – motyogja megint, a becenevemet ismételgeti,
miközben a száját a melleimhez vezeti, közéjük temeti a fejét és a
dekoltázsomba dugja a nyelvét. Megremeg, mikor megfogom a
golyóit. Elakad a lélegzete. – Angyal.
Angyal…
Tökéletesen mozdulatlanná válok.
Ó, Istenem. Hogy felejthettem el?
– Mia?
Felemelkedem, Ben előtt állok a kádban, a levendulaillatú hab
végigcsorog a testemen, bele a vízbe. Letörlök némi maradék
habot a melleimről, a hasamról és lejjebb, ahol Ben figyelmét
akarom.
A bőrömre épp a csípőm felett.
A szemei kikerekednek, amikor észreveszi és előrehajol, az
egyik kezével megragadja a derekamat, miközben a másikkal
lesöpri a buborékokat a húsomról.
 Nézem, ahogy a bőrömön látható írott fekete betűket
tanulmányozza.
Persze, csak ideiglenesen van írva.
– Szent szar – motyogja Ben halkan, miközben a
bőrkeményedéses hüvelykujját végighúzza a tetováláson és
figyelmesen bámulja. Felemeli a fejét, rám bámul. – Hol
szerezted ezt?
– Tessa. Ő találta valami boltban és megvette nekem.
Felragasztottam, mikor kimentél jégért. Hé, óvatosan.
Megfogom a csuklóját, hogy ne dörzsölje tovább a húsomat.
Mintha valami transzba esett volna, az ujjai a saját
tempójukban mozognak, ahogy a szemeimbe bámul.
– Még nem akarom, hogy lejöjjön. Csak ez az egy van.
Megharapom a számat, amikor nem mond semmit, csak
továbbra is a tetoválás és az arcom között jár a tekintete. A szemei
olvashatatlanok.
– Tetszik? – kérdezem idegesen. – Illik a tiédhez. Persze,
nyilvánvalóan nem a szó, de ugyanott van.
Ugyanott, ahol az én nevem van Ben csípője felett.
Imádom azt a helyet. Imádom nyomkodni az ujjaim hegyével,
amikor ki-be nyomul bennem vagy csókot nyomni rá, mikor a
kezeimmel ingerlem. Imádom, ahogy a nevem kiáll a bőréből, a
három betű erősen kirajzolódik durva fekete tintával.
Gyönyörű és intim. A lehető legjobb évfordulós ajándék.
Ben még egyszer felnéz, aztán közel hajol, olyan közel, hogy
érzem a szempilláit a bőrömön. – Ez. – Megcsókolja a szót, a
becenevemet. Angyal. – Ez annyira kibaszottul szexi, kicsim.
Jézus, fogalmad sincs. A golyóim már attól készen állnak a
robbanásra, hogy nézlek téged.
A fejem egy nyögéssel hátraesik, amikor a nyelvével végigsimít
a húsomon.
– Akkor ne csak bámulj – suttogom sürgetően,
végigcsúsztatom az ujjaimat a rövid haján és megrántom, ahogy
tudom. – Dugj meg!
Morog, feláll a vízben, egyúttal felemel engem, a lábaimat a
karcsú dereka köré vezeti és megfogja a fenekem.
A szánk durva, brutális csókban forr össze. Az a fajta csók ez,
amitől megszédülsz és eláll a lélegzeted, de mégis vágysz valami
másra, csak még egy kicsit többre, másfajta ízre.
Függő születik. Vagy az én esetemben, egy függőt etetnek.
A forró, lassú mozgás és perzselés éget a bőröm alatt és az
ereimben, ahogy kivisz a szobába és leereszt az ágy közepére.
Ben elhelyezkedik felettem, a lábaim közé térdel, összefogja a
karjaimat és az egyik csuklójával a fejem fölé rögzíti őket. Erős a
fogása.
Zihálok, de nem küzdök. Ismerem ezt a játékot.
Kurvára imádom ezt a játékot.
A másik keze a testem felett lebeg, mielőtt eltűnik köztünk.
Miután egy újabb durva csókkal perzseli fel a számat, Ben lehajtja
a fejét és megszívja a nyakamat, lejjebb mozdul a síkos bőrömön,
amíg a meleg lehelete meg nem csiklandozza a mellemet.
 Hangos, zsigeri nyögés hasít végig a testemen, amikor két ujjal
belém hatol, gyakorlott mozdulatokkal pumpálja a síkos
melegemet, miközben a hüvelykujjával végigsimít a csiklóm sima
emelkedőjén, csak akkor engedi el, amikor megfeszül és
megduzzad.
Ez nagyszerű kínzás. Az építés, aztán elhúzódás. A gyönyörű
csata a várakozás és beteljesülés között.
És Ben Kelly a mestere ennek.
Önkívületbe kerülök, az ágyon vergődöm, könyörögve, hogy
használhassam a kezem, így megérinthetem és simogathatom,
így odanyúlhatok és érezhetem a szerelmem szívének vad ütemét.
– Kérlek… engedd. Bassza meg! El akarlak élveztetni. Hadd
mutassam. Kérlek.
Nem engedi el a kezeimet, de a sajátját elveszi.
Nyöszörgök, mikor Ben érintése elhagy, végignézek a testem
vonalán.
Elkapja a tekintetem, a legszexibb vigyorral, amit valaha láttam
rajta. Egyformán lenyűgöző és számító. Aztán fogva tartja a
tekintetem, hogy biztos legyen benne, figyelem minden
mozdulatát, fogja a két ujját, ami a puncimban volt és arra
használja, hogy a saját izgalmamat a bal mellbimbómra
dörzsölje. Aztán a jobbra.
A bőröm csillog.
– Ben!
Felemelkedek az ágyról, amikor megszívja a melleimet,
megízleli ott a bőrt, mielőtt lejjebb mozdul.
 A kezeim kiszabadulnak.
Csókokat nyom a bordáimra és a hasamra, a csípőmre és a
tetoválásra, ahol elidőzik, a szerelmét suttogva nekem. A kezeivel
magasabbra nyomja a lábaimat, miközben közéjük temeti a
gyönyörű testét, a térdeimet a széles vállaira engedi és előrehajol.
– Ezt akarod? – kérdezi, miközben a nyelvét lomhán
végighúzza a csiklómon.
Hihetetlen a gyönyör, ahogy szeretkezik velem a nyelvével, a
lassú és lágyból féktelen férfivá válva, az ujjai belemélyednek a
húsomba és a tempója sietős.
Éhes.
Egy orgazmus nem elég. Újra és újra felkiáltok, ahogy az
izmaim megfeszülnek az eksztázisban, ahogy a lábaim közötti bőr
megpuhul a tökélyre fejlesztett támadásától.
A karjait karmolom, a vállait, a testemre rántom, amikor arra
van szükségem, hogy az övével együtt történjen a következő
megkönnyebbülésem.
Közénk nyúlva a bejáratomhoz igazítom és a szájába
kapaszkodom.
Előre nyomul, lenyeli az ajkaimról a nyögéseimet és a halk
könyörgésemet, azokat, amiket mindig mondok, amikor bennem
mozog.
Még és kérlek és keményebben és ne hagyd abba.
– Soha – mondja nekem, a karjait kinyújtja a fejem mellett,
ahogy újra és újra eléri a mélypontot, ahogy az összes szerelmét
és az életét átadja nekem.
 Veríték váltja fel a vizet, izzadsággyöngyök gyűlnek a
bőrünkön, ahogy ízlelünk és érintünk és érzünk, újra és újra
átadva magunkat. A térdeimen, a karjaiban, a falhoz
támaszkodva, az ágy mellett. Ben belém csapódik vagy én mozgok
körülötte, visszalökve, mindig egyenlő kétségbeeséssel válaszolva
a vágyára.
Szív a szívért. Lélek a lélekért. Én az övé és ő az enyém, ebben
az életben és a következőben is.
Még utoljára megyünk el együtt a peremig, a testem szétesik a
gyönyör újabb hullámán, miközben Ben a nevemet nyögi a
csípője minden lökésekor, a farka megduzzad bennem és a teste
remeg.
– Kicsim – csikorogja, megtölt és elenged. Mindenét nekem
adja. – Újra.
Pulzusának vad lüktetésén mosolygok, olyan kicsinek érzem
magam a karjaiban, olyan szeretettnek és imádottnak.
Mindent érzek.

– EZ A KEDVENC DALOM!
Nevetve, a fejemet Ben vállára hajtva és Chase-zel a karjaim
közt figyelem ahogy Nolan az üdülő koktélbárjának táncterén
pörög, kis csípőjét Pittbull Fireballjának ütemére rázza, ami a
minket körülvevő hangszórókból hallatszik.
 – Fireball! – kiáltja, mosolyt csalva a körülötte lévők arcára,
ahogy riszál és fel-le ugrál.
Tessa és Luke kéz a kézben sétálnak keresztül a tömegen az
asztal felé, ahol mindannyian ülünk.
Ők ketten rögtön eltűntek a próba után, amit Ben tutira kiszúrt.
Azt mondta, teljesen úgy néztek ki, mint akik készek egymásnak
ugrani, mióta órákkal ezelőtt leadták a fiúkat a szobánkba.
Láttam valami néma párbeszédet közöttük, miközben Reed és
Beth átnézte a fogadalmukat, de őszintén szólva, túlságosan
lefoglalt a saját rögeszmém, hogy azt boncolgassam.
Istenem, mennyire szexi a férjem, ahogy mezítláb áll a
homokban. Ki gondolta volna?
– Hé! Minden rendben? – kérdezem felnézve Tessára,
miközben Luke int, hogy a bár felé megy.
– Hozz nekem egyet! – kiáltja Ben a nyakát nyújtva.
Tessa leül mellém, az ujjaival izgatottan dobol a szoknyáján.
– Mm mmm – válaszolja.
– Mm mmm? Ennyi? Csak ennyit tudsz mondani?
Kitérő Tessa? Sosem találkoztam vele. Nem létezik.
– Nem hiszem el, kisasszony – motyogom közelebb hajolva. –
Köpjed. Úgy nézel ki, mint aki mindjárt felrobban.
Elfordítja a fejét. A szemei elégedetten csillognak, amikor
megállapodnak Chase-en.
A gerincem kiegyenesedik.
Ó, istenem!
 Hirtelen minden világossá válik és a vágy, hogy kiszedjem az
információt a legjobb barátnőmből, elpárolog, átadva a helyét az
örömnek, amit a boldogságát látva érzek.
Megbököm a vállát. – Nem számít.
Sokatmondó pillantást váltunk, miközben Luke visszatér az
asztalhoz, néhány sört hozva a férfiaknak.
Miután szétosztja őket, Luke elfoglalja a Tessa melletti széket
és előrehajol, a karjait a térdeire teszi, elfordítja a fejét és a
karjaimban lévő kissrácra mosolyog. Kinyújtja a kezét és
megrángatja Chase lábát, még inkább vigyorog, amikor Chase
elkezd rúgkapálni és kuncogni.
Luke-ról Tessára, majd Benre nézek.
A szemöldökét ráncolja. – Miért sírsz?
Megrázom a fejem, gyorsan letörlöm a könnyeket, motyogva,
hogy milyen boldog vagyok és grimaszolok, amikor a nyilvánvaló
érzelmeim ellentmondanak a szavaimnak.
Atyám, azt hinnéd, hogy máris terhes vagyok.
Ben közelebb húz a magához és nevetve megpuszilja a
halántékomat.
Néhány perccel később CJ tör keresztül a tömegen a háta mögé
mutogat, mielőtt átnyúl az asztalon a söréért.
– Hé, ember! A kölyködnek van mozgása. Megkérnéd, hogy
kicsit vegyen vissza? Valójában ellopja rólam a figyelem egy
részét.
– Féltékeny vagy a fiamra? – kérdezi Ben és elhajol, amikor CJ
Ben ízléséhez képest túl közel hajol hozzá. – Mit csinálsz?
 – Levendulaillatod van.
Ben a szemeit forgatja. Elfordul, megrázza a fejét, miközben
Tessa sírva nevet mellettem.
– Sokat fürdesz, Ben? – kérdezi Tessa Luke-ra borul és
kuncog.
Reed felélénkül, eléggé leveszi a fejét Beth nyakáról, hogy végre
részt vegyen a beszélgetésben a többiekkel együtt.
– Azt hittem, más illatod volt, amikor a próbán voltunk –
mondja komolyan nézve. – Nem mintha odahajoltam és
megszagoltam volna vagy ilyesmi. – A szemöldökét ráncolva néz
CJ-re.
– Ember, mindegy. Elég biztos vagyok a
heteroszexualitásomban ahhoz, hogy észrevegyem más férfi
illatát. – Ben felé fordul. – Ez aranyos. Bár kicsit nőies. Ha te
rendben vagy ezzel.
Ben hangosan kifújja a levegőt, a karjait összeszorítja a
mellkasán. – Azt mondtad, nem érezni – morogja, rám
vigyorogva. – Hazug.
Vállat vonok. – Olyan illatod van, mint Chasey-nek. Ez finom.
CJ-nek igaza van.
– Azt is mondta, hogy nőies – teszi hozzá Luke nevetve. – Ezt
ne felejtsd el. A babáknak klassz. De nem egy felnőtt férfinak.
Ben megpaskolja Luke-ot azzal a kezével, amiben a söre van.
Kortyol néhányat, aztán a tömeg felé int az üvegével.
– Hé, Reed! Az nem a húgod?
 Felnézek és észreveszem Rileyt, amint keresztülmasírozik a
táncparketten, utat törve magának a tömegben és nem tűnik túl
vidámnak, amiért itt van.
Apró, talán Tessánál is alacsonyabb, olyan tejfölszőke, m int
Reed és a szemei kékek, mint a zafír, már ilyen messziről is
látszik, hogy szikráznak. Gyönyörű lány, de most dühösnek tűnik.
Elég dühös ahhoz, hogy egy nála kétszer nagyobb embert
bedobjon az óceánba.
Ohó.
– Végre – kiáltja Reed, kimerültnek hangzik, kiemeli Betht az
öléből és mindketten felállnak.
Látszólag, senki sem tudja, Reed húga korábban miért hagyta
ki a próbát. Úgy tűnt, még Beth sem ismeri az okot, pedig nagyon
közel áll Rileyhoz.
Csak annyit mondogatott, hogy Rileynak tényleg dolga van a
személyzettel és amikor tud, majd itt lesz.
Szerintem jobb most, mint holnap, az igazi esküvő napján.
– Hol voltál? – kérdezi agresszíven Reed, közelebb megy a
húgához, mikor az odaér hozzánk. – Órák óta hívogatlak. Tudod,
hogy kihagytad a próbát?
Riley Reedre mered, aztán a tekintete megenyhül és végigsöpör
vele a csoporton egyszerre szólítva meg mindannyiunkat.
– Bocs, hogy késtem, de nem igazán látom, mi a nagy baj ezzel.
Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy az ember tudja, hogyan kell
vinni a virágot és megtenni húsz lépést.
 A fejét felemeli, ahogy egy pillantást vet CJ-re, aki egyenesen
őt bámulja, mint egy megszállott vagy valami ilyesmi.
CJ teste megfeszül, mégis tökéletesen mozdulatlan. Megszűnik
a levegő áramlása a tüdejéből.
Mi ütött belé? És hogy bírja ilyen sokáig pislogás nélkül?
Ben kilendíti a lábát, ami CJ vádlijába ütközik.
Ettől megriad.
– Hé – motyogja CJ, végre felocsúdik, megköszörüli a torkát
és a kezét nyújtja Rileynak. – Bocs. Azt hiszem, mi még nem
találkoztunk. CJ vagyok. Én leszek a bűntársad a holnapi bulin.
– Furcsa arcot vág, lenéz és motyog – tényleg egy zsarus utalást
használtam?
– Aha – kuncog Luke, hátradől és átkarolja Tessát. – És
nagyon ügyesen.
Riley Luke-ról CJ-re néz, aztán végül elfogadja a felé nyújtott
kezét és gyorsan megrázza.
– Szia – mondja halkan és CJ-re pislog. – Bocs, de ezen a
holnapi dolgon valószínűleg dühöngő picsa leszek. Ne vedd
magadra.
CJ elmosolyodik, aztán hátralép, zsebre dugja a kezeit. – Hát
persze, drága.
– Mi van? – Reed éles pillantást vet CJ-re, aztán úgy dönt,
Riley rejtélyes bevezetőjével foglalkozik. – Miért leszel dühöngő
picsa? Mi bajod van?
– Pontosan tudod, hogy mi bajom van. Ne játszd a hülyét,
Reed!
 – Nem teszi – mondja Ben vigyorogva, próbálja enyhíteni a
hangulatot.
Nem működik.
Feláll, körbenéz a csoporton. – Megyek, elviszem Nolant a
mosdóba. Már egy másfajta táncot jár.
Luke feláll a székéről. – Csatlakozom hozzátok.
Azt várom, hogy CJ rádöbben, mennyire magánjellegű ez a
beszélgetés és ő is elmegy, még ha nem is kell használnia a
mosdót, de ő marad, ahol van, az összes figyelmét Rileyra
összpontosítja.
Nézem, ahogy Ben átszeli a táncteret és felkapja Nolant,
keresztülviszi a tömegen Luke-kal az oldalán. Amint eltűnnek,
visszafordulok az előttem kibontakozó drámához.
Erkölcsi támogatásként a közelben maradok.
Reed arcán feldereng a felismerés. Hátrahúzza a vállait. – Ez
Dick miatt van? Tényleg dühös lettél rám amiatt, mert kirúgtam?
Ugyan már, Riley. Szívességet tettem neked.
Beth megrántja Reed karját, hirtelen kissé zavartnak tűnik.
– A neve Richard – sziszegi Riley. A csípőjére szorítja a kezeit.
Az alsó ajka megremeg. – És igen, dühös leszek rád, amiért
kirúgtad. És amiért nem hagytad, hogy eljöjjön a partneremként.
Ez egy igazán ócska húzás volt.
Reed sóhajtva a levegőbe emeli a kezeit. – Úgy sajnálom, hogy
nem akarok a volt alkalmazottamnak fizetni, hogy lazacot egyen
és tequilát igyon.
 – Még csak nem is iszik tequilát! De tudod, hogy ki fog majd?
Én! És kitalálod, mi minden megy majd a számládra, nagytesó?
Riley sarkon fordul, beleütközik CJ-be, mielőtt elviharzik a bár
irányába.
– Hűha – motyogja Tessa.
Bólintok, CJ-re nézek, aki felveszi a sörét az asztalról és elmegy,
azt motyogva, hogy után kell töltenie.
Reed megrázza a fejét. – Viccelsz velem? Gyerekesen
viselkedik.
Beth hátulról átkarolja a derekát. – Csak dühös, mert most
durva a helyzet közöttük. Adj neki egy kis időt. Ő itt van. Azt
választotta, hogy megosztja velünk a napunkat, ahelyett, hogy
otthon ülne vele. Ez jelent valamit.
Reed a fejét lehajtva, félig aléltnak néz ki és félig meg úgy, hogy
szívesen a karjaiba kapná Betht és felszegezné valamire,
megfordul és a mellkasához szorítja a leendő feleségét, a hajára
nyomja a száját és suttog.
Egy perc múlva ránk néz. – Elmegyünk sétálni egyet a parton.
– Remek. Mi valószínűleg hamarosan bemegyünk – válaszolja
Tessa, mindketten intünk, mikor Beth felemeli a kezét.
– Ez őrület volt – motyogom, megmozdítom a karjaimban
Chase-t, miután elmennek. – És láttad, hogy bámulta CJ Rileyt?
Azt hittem, megragadja a hajánál fogva és elvonszolja a villájába
egy gyors dugásra. Elment az esze? Reed meg fogja ölni.
– Esküvők – kuncogja Tessa, elfordítja a fejét és rám
mosolyog. – A holnap érdekesnek ígérkezik.
 Bólintva nekidőlök és mindketten kuncogni kezdünk,
kétségtelenül ugyanazt a forgatókönyvet képzeljük el, ami szerint
Reed a földre viszi az egyik vőfélyét, miközben a húga a hátát
püföli a csokrával.
Hála Istennek hoztunk fülhallgatót Nolan iPadjéhez. Lehet,
hogy viselnie kell majd a szertartás alatt.
Miután Ben és Luke visszatér az asztalhoz Nolannel,
mindannyian rendelünk némi ételt és még lógunk együtt egy
kicsit, nevetünk, mikor Luke felidéz néhány dolgot, ahogy Nolan
megpróbálta átverni őt, mikor náluk volt.
Azt mondta Luke-nak, hogy bármilyen appot megvehet, amit
akar, mert olyan jó gyerek. Az On Demandon lapozgatott és úgy
tett, mint aki rendszeresen nézi a Trónok harcát.
Mire befejezzük az ételünket Chase elalszik Ben karjaiban és
Nolan a fáradtság első jeleit mutatja apró ásításokkal, amiket
megpróbál elrejteni, mert fenn akar maradni és táncolni még egy
kicsit.
Tessa és Luke a bár felé indul, még nem akarják befejezni az
estét. Ben visszaviszi Chase-t a szobánkba, míg én engedek
Nolannek egy utolsó dalt.
Elhangzik az utolsó hang. Az én kis táncosom láthatóan
mindjárt összeesik.
A karjaimba kapom Nolant és keresztülviszem a kis tömegen, a
teste rögtön elernyed a kimerültségtől és rám omlik.
Istenem, imádom ezt a kisfiút.
 Gyengéd puszit nyomok az arcára, beszívom a bőrén lévő
homok és sósvíz illatát. Amikor már majdnem a villánknál
vagyunk, a hátsó zsebemhez nyúlok, vigyázva egyensúlyozom
Nolant az egyik karomon, hogy ki tudjam venni a kulcskártyámat
és ne zavarjam meg.
Az ajtóhoz lépek. Valahol mögöttem egy becsukódó ajtó hangja
kelti fel a figyelmemet.
Riley bukkan elő a mellettünk lévő villából, elefántcsontszínű,
pántnélküli ruhája kicsit gyűrötteb, mint kellene. A haja borzas,
félig kiszabadult az ékköves csatból, amivel felfogta és mezítláb
van.
Úgy néz ki, mint aki épp most szexelt, vadul, gátlástalanul.
Ez furcsa. Miért néz ki úgy, mint aki vadul, gátlástalanul
szexelt? Nem otthon van a barátja?
A villa oldalára nézek, aztán megint rá és rádöbbenek, hogy
pontosan ki is alszik abban a villában ezen a hétvégén.
Nem Reed és Beth. Nem Luke és Tessa. És határozottan nem
Riley.
Kikerekedik a szemem.
Ó, a francba!
Riley zihálva emeli fel a fejét, végre észreveszi, hogy ott állok, a
szemei a duplájára nőnek és valahogy ijedtebbnek tűnnek az
enyéimnél.
Én őt bámulom. Ő engem bámul.
Egy beszélgetés zajlik köztünk, a szája némán könyörög a
fülembe.
 Ne mondd el Reednek. Kérlek, Mia!
Riley eszeveszett fejcsóválással megfordul, lesiet az ösvényen
és eltűnik a kanyarban.
– Hé!
Felkiáltok, megijedek a mögöttem megszólaló mély hangtól, a
kezeimmel egy kicsit erősebben szorítom Nolant, ahogy
megmozdul a karjaimban.
Megpördülök, összeszedem a lélegzetem és reszketegen Reedre
mosolygok. – Istenem, de megijesztettél.
– Azt látom.
A vállam mögé pillant, aztán az arcomra szegezi a tekintetét.
Megnyugszom, amikor nem veszek észre gyanakvást a
tekintetében.
Hűha. Micsoda hihetetlen időzítés. Öt perccel korábban Riley
teljesen lebukott volna.
– Láttad Rileyt?
BASSZUS!
Pislogok. – Um, kit?
Reed felnevet, furcsa pillantást vet rám. – Rileyt. A húgomat.
Dühös szőke, aki meg akar engem ölni. – Az egyik kezével
végigsimít a haján és a part felé néz. – Bocsánatot akartam tőle
kérni, de nem volt a szobájában. Szerinted, még mindig a bárban
lehet?
Bólintok, mikor visszafordul felém. – Tutira. Aha. Biztos
vagyok benne, hogy ott van. Miért lenne itt? Ez hülyeség.
 Reed megint oldalra billenti a fejét, kíváncsian felvonja a
szemöldökét.
Ó, Istenem, Mia. Borzasztó kém lennél. Fogd már be!
– Jó, rendben. – Bólint Reed. Meggyőzöttnek tűnik. – Megyek,
megkeresem. Holnap találkozunk.
– Oké.
Lesétál az ösvényen a bár irányába.
Abban a pillanatban az ajtónak dőlök, amint Reed eltűnik a
látóteremből.
A pulzusom száguld, úgy röpköd a fülem alatt, mint a kolibri
szárnyai. A bőrömet kissé nyirkosnak érzem.
Utálom a titkokat. És ezt a terhet nem vállalom egyedül. Nem,
köszönöm. Ha én kiborulok, akkor valaki más is ki fog borulni
velem együtt.
Kinyitom az ajtót, benyomulok a szobába és észreveszem Bent
az ágyon.
– CJ és Riley az előbb szexelt. Vad, mindenütt a szobában féle
szexet. Biztos vagyok benne.
Ben egy pillanatra felnéz a tévéről, aztán folytatja a nézését. A
válla megrándul. – Megmondhattam volna.
A hangneme fesztelen. Egyáltalán nincs rá hatással.
Ez összezavar. Tényleg nem tudja, mi lesz ennek a vége?
Az ágyhoz viszem Nolant és lefektetem Chase mellé, a takaró
alá. A másik oldalra lépve Ben ölébe ülök és eltakarom a képet
arról az akármilyen műsorról, ami jobban leköti a figyelmét, mint
ez a hihetetlen dráma.
 – Tudod, mi fog történni, ha Reed megtudja?
– Ki mondta, hogy Reednek meg kell tudnia?
Rámeredek. – Nem gondolod, hogy nyilvánvaló lesz, ha
elkezdenek randizni?
Ben felhorkan, megfogja a derekam és közelebb húz. – Lehet,
hogy csak dugni akartak. Az emberek megteszik, Mia. Nem
mindig arról van szó, hogy kapcsolatban legyünk valakivel.
Felvonom a szemöldököm.
A szája az enyém fölött lebeg. – Hacsak nem rólad és rólam van
szó.
– Szép mentés – suttogom, lehajolok és megcsókolom,
elfelejtve mindent, ami ezen a szobán kívül van és ismét teljesen
felemészt ez a férfi. – Többet akarok ennél csinálni, de szerintem
jobb, ha hagyjuk a fiúkat aludni.
A keze végigvándorol a hátamon a fenekemig, amit megszorít.
– Aha – motyogja.
– Rendben leszel most ezzel a csókkal?
Kihagy a lélegzete.
Ben hátradől, a kezei közé veszi az arcom és végigsimít a
hüvelykjével az ajkaimon, elkeni a nedvességet és a számat
bámulja.
– Ja. Ez egy pokoli csók, Georgia.
Pislogok, a saját lélegzetem is elakad valahol a torkomban,
amikor eszembe jut az az este a bárban meg azok a szavak és Ben,
a gyönyörű felvillanó arca a parkoló túloldalán, a tekintete a régi
rendszámtáblámra szegeződve, mielőtt hazavitt és én nem
mentem el.
Ő nem tudta, ki vagyok én. Én sem tudtam ő kicsoda. De
tévedtünk.
És tökéletes volt.
Lerángatom az ágyról, a szívem most egy teljesen más okból
dübörög, lassan keresztül hátrálok a szobán a kezét fogva.
– Szerintem, itt az ideje egy újabb fürdőnek – suttogom a
szemöldökeimet táncoltatva.
Ben nevet. Sikkantok és a karjaiba ugrom, amint leveszi az
ingét.
– Semmi habfürdő.
Elmosolyodom a száján. – Szeretlek.
– Csak erre van szükségem, kicsim – mondja, elhelyezkedik,
hogy megdugjon. – Kurvára ez minden, ami valaha kell.
Lehunyom a szemeim, érzem, ahogy szétfeszít engem. Kitölt.
És otthon vagyok.

Vége