Köszönet minden ,,klick,,-ért

Az Oszmán Birodalom hódításainak története a Balkán,

Magyarország és Bécs területein
Az Oszmán Birodalom hódításainak története a Balkán, Magyarország és Bécs
területein az egyik legjelentősebb és legösszetettebb fejezet a közép- és kelet-európai
történelemben. Az oszmánok Európába való belépése és terjeszkedése számos
meghatározó eseményt és csatát hozott magával, amelyek évszázadokon keresztül
formálták a régió politikai, katonai és kulturális arculatát. A 14. század közepétől
kezdődően, amikor az oszmánok először megvetették lábukat a Balkánon, egészen a
17. század végéig, amikor a Habsburgok vezetésével visszaszorították őket, az Oszmán
Birodalom egy folyamatosan változó és küzdelmekkel teli időszakot élt meg.

A hódítások kezdetét az 1354-es év jelzi, amikor az oszmánok elfoglalták a Gallipoli-

félszigetet, létrehozva az első állandó jelenlétüket Európában. Ezt követően Murád I.
uralkodása alatt az oszmán haderők gyors és hatékony előrenyomulást hajtottak végre,
legyőzve a bolgárokat és a szerbeket, melynek csúcspontja az 1389-es rigómezei csata
volt. A következő évszázadban az oszmánok folytatták hódításaikat, elfoglalták
Bulgáriát és Szerbiát, majd Boszniát is II. Mehmed vezetésével.

Az oszmánok terjeszkedése azonban nem állt meg a Balkánon. Szulejmán szultán 1521-
ben elfoglalta Nándorfehérvárt (ma Belgrád), amely az oszmánok Magyarország felé
vezető útjának kapuja lett. Az 1526-os mohácsi csatában az oszmánok döntő vereséget
mértek II. Lajos magyar király csapataira, amely Magyarország három részre
szakadásához vezetett. Ezt követően Buda elfoglalása 1541-ben az oszmánok hosszú
távú uralmát eredményezte Magyarország jelentős részén, létrehozva a több mint 150
évig tartó hódoltságot.

A Habsburgok és szövetségeseik többször is megpróbálták visszafoglalni a területeket,

különösen a végvári harcok és Bécs ostroma során. Az első bécsi ostrom 1529-ben
sikertelen volt, de az oszmánok második kísérlete 1683-ban szintén kudarcot vallott,
amikor Sobieski János lengyel király vezetésével a keresztény szövetségesek döntő
győzelmet arattak. Ezt követően a Szent Liga szövetségben harcolt az oszmánok ellen,
amely a Nagy török háborúban (1683-1699) csúcsosodott ki.

A háború egyik legfontosabb ütközete a zentai csata volt 1697-ben, amely jelentős
vereséget mért az oszmánokra. Ez a csata közvetlenül hozzájárult a Karlócai béke
megkötéséhez 1699-ben, amely során az oszmánok elvesztették Magyarország nagy
részét és a Balkán egy részét a Habsburgok javára. A 18. és 19. század folyamán
további Habsburg-Oszmán háborúk zajlottak, amelyek tovább gyengítették az oszmán
hatalmat Európában, végül pedig az oszmánok fokozatosan veszítették el balkáni
területeiket a helyi lázadások és az európai nagyhatalmak beavatkozása miatt. Az
oszmán korszak végül az I. világháború után a Török Köztársaság megalakulásával
zárult le, véget vetve a több évszázados oszmán uralomnak a régióban.
Az Oszmán Birodalom hódításai a Balkán-félszigeten, Magyarországon és Bécs ellen
hosszú és komplex folyamatot jelentettek. Íme egy 20 pontban összefoglalt áttekintés:

1. Balkáni hódítások kezdete (1354): Az oszmánok először a Gallipoli-félszigetet

foglalták el, ez volt az első állandó oszmán jelenlét Európában.
2. Murád I. uralkodása (1362-1389): Murád I. folytatta a hódításokat, legyőzve a
bolgárokat és a szerbeket. A legfontosabb ütközet az 1389-es rigómezei csata
volt, amelyben a szerbek súlyos vereséget szenvedtek.
3. Bulgária meghódítása (1393): Az oszmánok elfoglalták Veliko Tarnovót, Bulgária
fővárosát, és az ország nagy részét.
4. Szerbia vazallusi státusza: Szerbia 1389 után oszmán vazallus állammá vált,
majd 1459-ben teljesen beolvadt az Oszmán Birodalomba.
5. Bosznia meghódítása (1463): II. Mehmed szultán elfoglalta Boszniát, és az
ország teljesen az oszmánok uralma alá került.
6. Albánia elleni hadjáratok: Skanderbég vezetésével az albánok sokáig ellenálltak,
de végül az oszmánok 1478-ban legyőzték őket.
7. Magyarország ellen (1521): Szulejmán szultán elfoglalta Nándorfehérvárt (ma
Belgrád), ami az oszmán terjeszkedés kapuja lett Magyarország felé.
8. Mohácsi csata (1526): A döntő ütközetben Szulejmán szultán seregei legyőzték
II. Lajos magyar király csapatait, ami Magyarország három részre szakadásához
vezetett.
9. Buda elfoglalása (1541): Az oszmánok megszállták Budát, és létrejött a
hódoltság, ami több mint 150 évig tartott.
10. Erdélyi Fejedelemség vazallusi státusza: Erdély formálisan független maradt, de
oszmán vazallus államként működött.
11. Török elleni harcok: A Habsburgok többször próbálták visszafoglalni
Magyarországot, különösen a végvári harcok során.
12. Bécs első ostroma (1529): Szulejmán szultán megpróbálta elfoglalni Bécset, de
sikertelenül.
13. Bécs második ostroma (1683): Kara Musztafa vezetésével az oszmánok ismét
ostromolták Bécset, de a keresztény szövetségesek (Sobieski János lengyel
király vezetésével) döntő győzelmet arattak.
14. Szent Liga kialakulása: A bécsi ostrom után a Szent Liga (Habsburgok,
Lengyelország, Velence és Oroszország) szövetségben harcolt az oszmánok
ellen.
15. Nagy török háború (1683-1699): A Habsburgok és szövetségeseik fokozatosan
visszafoglalták Magyarországot és a Balkán egyes részeit.
16. Zentai csata (1697): Savoyai Jenő herceg vezette keresztény szövetséges seregek
döntő győzelmet arattak a Thököly Imre által támogatott oszmán haderők felett a
Zentánál vívott csatában. Ez a győzelem meggyengítette az oszmánokat, és hozzájárult
a háború gyors befejezéséhez.
17. Karlócai béke (1699): Az oszmánok elvesztették Magyarország nagy részét,
Erdélyt és a Balkán egy részét a Habsburgok javára.
18. Habsburg-Oszmán háborúk (18. század): További háborúk zajlottak a
Habsburgok és az oszmánok között, amelyek tovább gyengítették az oszmán
hatalmat Európában.
19. Osmanok visszaszorulása: Az 18. és 19. században az oszmánok fokozatosan
veszítették el balkáni területeiket a helyi lázadások és európai nagyhatalmak
beavatkozása miatt.
20. Magyarország felszabadulása: A Rákóczi-szabadságharc és az 1848-49-es
forradalom és szabadságharc során Magyarország fokozatosan megszabadult az
oszmán befolyástól.
21. Osmanok visszavonulása: Az oszmánok végül a 19. század végére és a 20. század
elejére elveszítették balkáni területeiket, és az I. világháború után a Török
Köztársaság megalakulásával befejeződött az oszmán korszak.
 1.
Balkáni hódítások kezdete (1354): Az oszmánok először a Gallipoli-
félszigetet foglalták el, ez volt az első állandó oszmán jelenlét
Európában.
Háttér:

• Az Oszmán Birodalom alapítója, Oszmán Gázi, és utódai, különösen Orhán Gázi

(1326-1362), kiterjesztették a birodalom területét Anatóliában.
• Az oszmánok a 14. század közepére jelentős katonai erőt képviseltek, és
készültek arra, hogy átlépjék a Dardanellákat Európába.

Gallipoli megszállása:

• 1354-ben egy nagy földrengés sújtotta a Gallipoli-félszigetet, lerombolva a

bizánci erődítményeket.
• Süleyman Pasha, Orhán fia, kihasználta a helyzetet, és csapataival megszállta a
félszigetet. A bizánciak nem tudtak ellenállni az oszmánok gyors és jól
szervezett támadásának.
• Gallipoli elfoglalása stratégiai fontosságú volt, mivel ez biztosította az oszmánok
számára a Dardanellák ellenőrzését, és állandó hídfőállást hozott létre
Európában.

Következmények:

1. Stratégiai előny: Gallipoli megszállása lehetővé tette az oszmánok számára,

hogy további katonai akciókat indítsanak a Balkán-félszigeten. A félsziget
központi elhelyezkedése megkönnyítette a későbbi hódításokat.
2. Terjeszkedés előkészítése: Az oszmánok megvetették lábukat Európában, és
megkezdték a balkáni területek fokozatos meghódítását, beleértve Trákia,
Bulgária, Szerbia és Görögország egyes részeit.
3. Európai jelenlét megerősítése: Az oszmán jelenlét Gallipoliban biztosította a
folyamatos utánpótlást és erősítést Anatóliából, ami kulcsfontosságú volt a
további hódításokhoz.

Politikai és társadalmi hatások:

• A bizánci Birodalom tovább gyengült, és elveszítette ellenőrzését a Balkán egyes

részei felett.
• A helyi balkáni államok, mint például Szerbia és Bulgária, hamarosan oszmán
vazallusokká váltak, majd teljesen beolvadtak az Oszmán Birodalomba.

Katonai jelentőség:
 • Az oszmánok alkalmazták a janicsár hadsereget és a fejlett haditechnológiákat,
amelyek lehetővé tették számukra a gyors és hatékony hódítást.
• Az oszmán hadsereg mobilitása és logisztikai szervezése lehetővé tette
számukra, hogy gyorsan és hatékonyan reagáljanak a balkáni ellenállásra.

Gazdasági hatások:

• Az oszmánok uralma alatt a Balkán gazdasága átalakult, beleértve a

földművelés, kereskedelem és adózás rendszerét.
• Az újonnan megszállt területek gazdasági hasznot hoztak az Oszmán Birodalom
számára, hozzájárulva a birodalom további terjeszkedéséhez és
megerősödéséhez.

Összegzés: Gallipoli megszállása 1354-ben jelentős fordulópontot jelentett az oszmán

terjeszkedés történetében. Az első állandó európai jelenlét kialakítása lehetővé tette
az oszmánok számára, hogy tovább terjeszkedjenek a Balkánon, és megalapozza az
Oszmán Birodalom több évszázados európai jelenlétét.
 2.
Murád I. uralkodása (1362-1389): Murád I. folytatta a hódításokat,
legyőzve a bolgárokat és a szerbeket. A legfontosabb ütközet az 1389-
es rigómezei csata volt, amelyben a szerbek súlyos vereséget
szenvedtek.
Háttér:

• Murád I. (1362-1389) az Oszmán Birodalom harmadik szultánja volt, aki apja,

Orhán Gázi halála után lépett trónra.
• Az ő uralkodása alatt az Oszmán Birodalom folytatta terjeszkedését a Balkánon,
megerősítve hatalmát a térségben.

Hódítások és katonai sikerek:

1. Bulgária:
o Murád I. 1364-ben a maricai csatában legyőzte a bolgár és szerb
seregeket, ezzel biztosítva a Marica folyó völgyét.
o 1385-ben elfoglalta Szófiát, Bulgária fővárosát, és az ország nagy része
oszmán uralom alá került.
2. Szerbia:
o Murád I. több hadjáratot indított Szerbia ellen, fokozatosan gyengítve a
szerb államot.
o Az 1371-es maricai csatában a szerb Despotátus egyik része, a Vukašin
Mrnjavčević vezette erők vereséget szenvedtek, amely jelentősen
meggyengítette a szerbeket.

Rigómezei csata (1389):

• Előkészületek: A rigómezei (Koszovói) csata a Balkán egyik legjelentősebb

ütközete volt. A csata előtt mindkét fél nagy erőkkel készült, mivel mind a
szerbek, mind az oszmánok számára létfontosságú volt a térség ellenőrzése.
• Csata menete: Az ütközet 1389. június 28-án zajlott le, és mindkét oldalon
jelentős veszteségeket okozott.
o Murád I. személyesen vezette az oszmán seregeket.
o A szerb oldalon Lázár fejedelem vezette a csapatokat.
• Csata kimenetele:
o A csata végül oszmán győzelemmel zárult, bár mindkét oldalon nagy volt
a veszteség.
o Murád I. a csata során halálos sebet kapott, valószínűleg Miloš Obilić
szerb harcos által, de halála után fia, I. Bajezid, folytatta a harcot és
biztosította a győzelmet.
 o Lázár fejedelem is elesett a csatában, és Szerbia súlyos vereséget
szenvedett.

Következmények:

1. Szerbia vazallusi státusza: A rigómezei csata után Szerbia formálisan oszmán

vazallus állammá vált, és elvesztette függetlenségét.
2. Hatalom konszolidációja: Murád I. uralkodása alatt az oszmánok jelentősen
megerősítették pozícióikat a Balkánon, előkészítve a terepet a további
hódításokhoz.
3. Politikai instabilitás: A csata utáni időszakban a szerb és bolgár államok politikai
instabilitása tovább növelte az oszmánok befolyását a térségben.

Összegzés: Murád I. uralkodása jelentős időszak volt az Oszmán Birodalom

terjeszkedésében. A bolgárok és a szerbek feletti győzelmei, különösen a rigómezei
csata, kulcsfontosságúak voltak az oszmán hatalom megszilárdításában a Balkánon.
Ezek az események megalapozták az oszmán uralmat a térségben, és előkészítették az
utat a birodalom további európai hódításaihoz.
 3.
Bulgária meghódítása (1393): Az oszmánok elfoglalták Veliko
Tarnovót, Bulgária fővárosát, és az ország nagy részét.
Háttér:

• Bulgária a 14. század végére belső politikai instabilitással és a külső

támadásokkal küzdött.
• Az ország több részre szakadt, és a bolgár államok gyengültek a belső viszályok
és a folyamatos katonai nyomás miatt.

Oszmán terjeszkedés:

• Az Oszmán Birodalom a 14. század második felében folytatta terjeszkedését a

Balkánon, és Murád I. halála után fia, I. Bajezid (1389-1402) folytatta apja
politikáját.
• Az oszmánok fokozatosan foglalták el a bolgár területeket, megerősítve
jelenlétüket a régióban.

Veliko Tarnovo elfoglalása (1393):

• 1393-ban I. Bajezid szultán csapatai ostrom alá vették Veliko Tarnovót, a bolgár
fővárost.
• Az ostrom három hónapig tartott, és végül a város elesett. Veliko Tarnovo
elfoglalása a bolgár ellenállás végét jelentette.
• A város eleste után sok bolgár nemes és ellenálló kivégzésre került vagy
rabszolgasorba taszították őket.

Következmények:

1. Bolgár függetlenség vége: Veliko Tarnovo eleste után Bulgária gyakorlatilag

megszűnt független államként létezni. Az ország területe oszmán tartománnyá
vált.
2. Kulturális és vallási hatások: Az oszmán uralom jelentős változásokat hozott a
bolgár társadalomban, beleértve az iszlám térhódítását és az oszmán
közigazgatási rendszer bevezetését.
3. Gazdasági átalakulás: Az oszmánok új adórendszert és gazdasági szerkezetet
vezettek be, amely átalakította a bolgár gazdaságot.

Hosszú távú hatások:

• Oszmán integráció: Bulgária oszmán tartománnyá vált, és az ország több

évszázadon át az Oszmán Birodalom része maradt.
 • Bolgár kultúra és identitás: Az oszmán uralom alatt a bolgár kulturális élet
jelentős változásokon ment keresztül, de a bolgár identitás megőrzésének
erősödése is megfigyelhető volt.
• Keresztényellenállás: Az oszmán uralom alatt a keresztény lakosság gyakran
szervezett felkeléseket és lázadásokat, bár ezek általában sikertelenek voltak.

Összegzés: Bulgária meghódítása és Veliko Tarnovo elfoglalása 1393-ban fontos

mérföldkő volt az Oszmán Birodalom balkáni terjeszkedésében. Az események
nemcsak Bulgária függetlenségének végét jelentették, hanem az oszmánok balkáni
jelenlétének megerősödését is. A hódítás hosszú távú hatásai a bolgár társadalom,
gazdaság és kultúra mélyreható átalakulásában nyilvánultak meg.
 4.
Szerbia vazallusi státusza: Szerbia 1389 után oszmán vazallus állammá
vált, majd 1459-ben teljesen beolvadt az Oszmán Birodalomba.
Háttér:

• Szerbia a 14. század végén politikailag megosztott és katonailag legyengült

állapotban volt. A rigómezei csata (1389) után, amelyben a szerb hadsereg
súlyos vereséget szenvedett az oszmánoktól, az ország vazallusi státusza
elkerülhetetlenné vált.

Vazallusi státusz kialakulása:

• Rigómezei csata következményei: Az 1389-es csata után a szerb nemesség

jelentős része elesett, köztük Lázár fejedelem is. Az ország vezetése gyengült, és
kénytelen volt elfogadni az oszmán fennhatóságot.
• Szabályozott függetlenség: Szerbia formálisan megőrizte önállóságának egy
részét, de el kellett ismernie az oszmán szultán fennhatóságát. Adót kellett
fizetnie, és katonai támogatást kellett nyújtania az oszmán hadjáratokhoz.

Szerbia vazallusi állapota (1389-1459):

1. Gazdasági és politikai függés: Az oszmánok jelentős gazdasági és politikai

befolyást gyakoroltak Szerbiára. A szerb uralkodóknak adót kellett fizetniük és
katonai szolgálatot kellett teljesíteniük.
2. Katonai támogatás: A szerb hadsereg gyakran részt vett az oszmánok oldalán
vívott csatákban. Ez a függőség időnként belső feszültségekhez vezetett, mivel
sok szerb nemes nem értett egyet az oszmánokkal való együttműködéssel.
3. Politikai instabilitás: A belső hatalmi harcok és az oszmánok növekvő nyomása
tovább gyengítette Szerbiát, ami megkönnyítette az oszmánoknak a térség
fölötti ellenőrzés megszilárdítását.

Teljes beolvadás (1459):

• Konstantin Branković utódai: 1459-ben, miután a szerb Despotátus utolsó

uralkodója, Lazarević István utódai nem tudták megőrizni az ország
függetlenségét, Szerbia véglegesen beolvadt az Oszmán Birodalomba.
• Smederevo elfoglalása: Az utolsó szerb főváros, Smederevo, 1459-ben elesett,
ezzel véget érve a független Szerb Despotátusnak.

Következmények:
 1. Adminisztratív átalakulás: Szerbia teljesen beolvadt az Oszmán Birodalomba, és
oszmán tartománnyá vált. Az ország közigazgatása és társadalmi rendszere
átalakult az oszmán igazgatási modell szerint.
2. Vallási és kulturális hatások: Az oszmán uralom alatt az iszlám vallás és kultúra
terjedni kezdett, bár a szerb ortodox kereszténység megmaradt, és fontos
szerepet játszott a nemzeti identitás megőrzésében.
3. Gazdasági változások: Az oszmán uralom alatt a szerb gazdaság átalakult, a
mezőgazdaság és a kereskedelem az oszmán birodalmi struktúrához igazodott.

Hosszú távú hatások:

• Nemzeti identitás megőrzése: Az oszmán uralom ellenére a szerb lakosság

megőrizte nemzeti identitását és vallását, amely fontos szerepet játszott a
későbbi függetlenségi törekvésekben.
• Felkelések és ellenállás: Az oszmán uralom alatt többször is felkelések
robbantak ki, amelyek a szerb függetlenség visszaszerzésére irányultak.

Összegzés: Szerbia 1389 után fokozatosan vált oszmán vazallus állammá, majd 1459-
ben teljesen beolvadt az Oszmán Birodalomba. Ez az időszak jelentős változásokat
hozott a szerb társadalomban, gazdaságban és politikában. Bár Szerbia elveszítette
függetlenségét, a szerb nemzeti identitás és vallás megmaradt, ami fontos szerepet
játszott a későbbi függetlenségi törekvésekben és az ország történelmi fejlődésében.
 5.
Bosznia meghódítása (1463): II. Mehmed szultán elfoglalta Boszniát,
és az ország teljesen az oszmánok uralma alá került.
Háttér:

• A 15. század közepére az Oszmán Birodalom tovább terjeszkedett a Balkánon,

és II. Mehmed (uralkodott 1444-1446 és 1451-1481) célja az volt, hogy
megerősítse az oszmán hatalmat a térségben.
• II. Mehmed már 1453-ban elfoglalta Konstantinápolyt, és ezzel bizánci
területeket is megszerzett. A következő célpontja a Balkán további területeinek
meghódítása volt.

Bosznia helyzete:

• Bosznia a 15. század közepére politikailag megosztott és katonailag gyenge volt.

Az ország különböző nemesi frakciók és külső hatalmak befolyása alatt állt.
• A bosnyák királyság próbálta megőrizni függetlenségét, de a belső viszályok és a
külső nyomás megnehezítette ezt.

Bosznia meghódítása:

1. Előkészületek: II. Mehmed szultán jól felkészült a boszniai hadjáratra, és erős

hadsereggel indult útnak.
2. Hadjárat: 1463-ban az oszmán seregek gyorsan átvették az irányítást Bosznia
felett. A bosnyák ellenállás nem volt elég erős ahhoz, hogy megállítsa az oszmán
előrenyomulást.
3. Jajca vára: Az egyik legfontosabb csata Jajca vára körül zajlott, amely Bosznia
egyik legjelentősebb erődítménye volt. Az oszmánok gyorsan elfoglalták a várat
és a környező területeket.
4. Bosnyák király kivégzése: A bosnyák király, II. István Tomašević, a fogságba esett
és később kivégezték. Ezzel a bosnyák királyság megszűnt létezni.

Következmények:

1. Bosznia oszmán tartomány lesz: Bosznia az Oszmán Birodalom részévé vált, és

közvetlen oszmán irányítás alá került. Az ország közigazgatása és társadalmi
rendszere átalakult az oszmán modell szerint.
2. Iszlám térhódítása: Az oszmán uralom alatt Bosznia lakossága fokozatosan
áttért az iszlám hitre, bár a kereszténység is megmaradt a régióban. Az iszlám
térhódítása jelentős hatással volt Bosznia kulturális és vallási életére.
 3. Gazdasági és társadalmi változások: Az oszmán hódítás gazdasági átalakulást
hozott. Az új adórendszer és a földbirtokok átrendezése a gazdasági élet
átalakulását eredményezte.

Hosszú távú hatások:

• Oszmán integráció: Bosznia szervesen integrálódott az Oszmán Birodalomba, és

jelentős szerepet játszott a birodalom balkáni politikájában és gazdaságában.
• Kulturális változások: Az oszmán uralom alatt Bosznia kulturális élete jelentősen
megváltozott. Az oszmán építészet, művészet és irodalom hatása megfigyelhető
az országban.
• Nemzeti identitás: A bosnyák nemzeti identitás megőrzése és az iszlám hit
terjedése egyaránt fontos szerepet játszott Bosznia történelmében.

Összegzés: Bosznia meghódítása 1463-ban II. Mehmed szultán által fontos mérföldkő
volt az Oszmán Birodalom balkáni terjeszkedésében. Az ország teljesen az oszmánok
uralma alá került, és jelentős változások következtek be a politikai, gazdasági és
társadalmi életben. Az oszmán uralom hosszú távú hatásai mély nyomot hagytak
Bosznia történetében, kulturális és vallási fejlődésében.
 6.
Albánia elleni hadjáratok: Skanderbég vezetésével az albánok sokáig
ellenálltak, de végül az oszmánok 1478-ban legyőzték őket.
Háttér:

• Az Oszmán Birodalom a Balkánon való terjeszkedése során Albánia jelentős

ellenállást tanúsított.
• Skanderbeg, eredeti nevén Gjergj Kastrioti, az albánok katonai vezetője és
nemzeti hősévé vált, akinek vezetésével az albánok jelentős sikereket értek el az
oszmánok elleni harcokban.

Skanderbeg ellenállása:

1. Skanderbeg hadserege: Gjergj Kastrioti, azaz Skanderbeg, egy erős és jól

szervezett hadsereget hozott létre, amely képes volt ellenállni az oszmán
túlerőnek.
2. Ellenállás stratégiája: Skanderbeg ügyesen kihasználta a balkáni hegységek adta
földrajzi előnyöket. Az albánok gerillaharcot folytattak, és ügyesen támadták az
oszmánokat.
3. Skanderbeg vezetése: Skanderbeg vezetői képességei és bátorsága motiválta az
albánokat a harcra. Az ő vezetése alatt az albánok sokszor megakadályozták az
oszmánok terjeszkedését Albániában.

Az oszmánok győzelme (1478):

• Az oszmánok 1478-ban végül sikerrel jártak Albánia elleni hadjáratukban.

• Az oszmán csapatok sikerrel ostromolták és elfoglalták az albán erődöket,
köztük a jelentős Krujë várat, amely Skanderbeg fő bázisa volt.
• Skanderbeg halála (1468) után az albán vezetés elveszítette egyik legfontosabb
vezetőjét, és a belső viszályok tovább gyengítették az albán ellenállást.

Következmények:

1. Albánia oszmán uralom alá kerülése: Az oszmánok győzelme után Albánia

teljesen az Oszmán Birodalom részévé vált, és közvetlen oszmán irányítás alá
került.
2. Skanderbeg öröksége: Skanderbeg hősiessége és ellenállása emlékezetes
maradt az albán nép számára, és később inspirációként szolgált az albán
függetlenségi törekvésekhez.
3. Kulturális és vallási változások: Az oszmán uralom alatt az iszlám térhódítása
folytatódott Albániában, bár a kereszténység is megmaradt.
Hosszú távú hatások:

• Albán identitás és kulturális örökség: Az oszmán uralom ellenére az albán nép

megőrizte kulturális identitását és nemzeti öntudatát.
• Függetlenségi törekvések: Az oszmánok elleni ellenállás és Skanderbeg
legendája inspirációt adott az albánoknak a későbbi függetlenségi
törekvésekhez.
• Oszmán örökség: Az oszmán uralom alatt az albánok évszázadokig részei voltak
az Oszmán Birodalomnak, ami gazdasági és kulturális változásokat hozott az
országban.

Összegzés: Az albánok ellenállása az oszmánok ellen Skanderbeg vezetésével

példaértékű volt a balkáni térségben. Bár végül 1478-ban Albánia elesett az oszmánok
előtt, Skanderbeg hősiessége és az albánok ellenállása örökre beírta magát a
történelembe. Az albán nép továbbra is tiszteli és emlékezetében őrzi Skanderbeg és
harcosainak hősiességét, és ez az emlékezet továbbra is inspirációt nyújt az albán
nemzeti identitás számára. Az oszmán uralom alatt a balkáni térségben zajló
események meghatározták Albánia későbbi politikai és kulturális fejlődését, és az albán
nép hosszú történelmi utat járt be azáltal, hogy megőrizte identitását és kultúráját az
oszmán befolyás alatt is.
 7.
Magyarország ellen (1521): Szulejmán szultán elfoglalta
Nándorfehérvárt (ma Belgrád), ami az oszmán terjeszkedés kapuja lett
Magyarország felé.
Háttér:

• A 16. század elején az Oszmán Birodalom tovább terjeszkedett a Balkánon és a

közép-európai térségben.
• Magyarország, mint közép-európai hatalom, a korszak egyik legfontosabb
célpontja volt az oszmán terjeszkedésnek.

Nándorfehérvár ostroma (1521):

1. Előkészületek: Szulejmán szultán, az Oszmán Birodalom nagy hódítója, 1521-

ben hadjáratot indított Magyarország ellen. Célja az volt, hogy megszerezze a
fontos stratégiai jelentőségű Nándorfehérvárat (ma Belgrád).
2. Ostrom: Az oszmán sereg jelentős erőket vonultatott fel az ostromra. A várat II.
Lajos magyar király védte, de a védelmi erők túlnyomásba kerültek az oszmán
hatalommal szemben.
3. Várfoglalás: A hosszú és kitartó ostrom után az oszmán csapatok sikerrel vették
be Nándorfehérvárat. A várfoglalás jelentős győzelmet jelentett az oszmánok
számára, és lehetővé tette számukra, hogy tovább terjesszék befolyásukat a
térségben.

Következmények:

1. Oszmán jelenlét Magyarországon: Az oszmánok elfoglalása Nándorfehérvárat az

oszmán terjeszkedés kapujává tette Magyarország felé. Ez az esemény
előrevetítette a későbbi oszmán-magyar konfliktusokat és hadjáratokat.
2. Magyarország területi veszteségei: Az oszmánok további terjeszkedése révén
Magyarország jelentős területeket veszített a déli határvidékeken. Ezek a
területek hosszú távon oszmán uralom alatt maradtak.
3. Befolyás növekedése a Balkánon: Az Oszmán Birodalom további befolyása és
hatalma növekedett a balkáni térségben, kiterjesztve területi uralmát a közép-
európai térségre is.

Hosszú távú hatások:

• Oszmán-magyar konfliktusok: Az Nándorfehérvár elfoglalása után további

konfliktusok és hadjáratok zajlottak le Magyarország és az Oszmán Birodalom
között a következő évszázadokban.
 • Kulturális és vallási változások: Az oszmán uralom alatt a déli határvidékeken élő
magyar lakosság kulturális és vallási változásokat tapasztalt, ahogy az iszlám
vallás és a török kultúra befolyása erősödött.

Összegzés: Az Nándorfehérvár elfoglalása 1521-ben jelentős mérföldkő volt az Oszmán

Birodalom közép-európai terjeszkedésében és a magyar történelemben. Ez az
esemény előrevetítette a későbbi oszmán-magyar konfliktusokat, és a térség politikai
és kulturális dinamikáját hosszú ide
 8.
Buda elfoglalása (1541): Az oszmánok megszállták Budát, és létrejött a
hódoltság, ami több mint 150 évig tartott.
Háttér:

• A 16. században az Oszmán Birodalom további terjeszkedést hajtott végre a

közép-európai térségben, és Magyarország kiemelt célpontja maradt a
terjeszkedésüknek.
• Budának, mint Magyarország fővárosának elfoglalása stratégiai fontossággal
bírt az oszmánok számára, és ennek eredményeként hosszú ideig tartó
hódoltság alakult ki.

Buda ostroma (1541):

1. Oszmán hadjárat: Az Oszmán Birodalom nagy seregét Szulejmán szultán

vezette, és célja az volt, hogy elfoglalja Budát és megszilárdítsa uralmát
Magyarország felett.
2. Budai vár védelme: Budát II. Ferdinánd magyar király és a Habsburg császári
erők védték. A várat nagy erődítmények vették körül, de az oszmán támadás
túlereje meghaladta a védelem lehetőségeit.
3. Várfoglalás: A hosszú ostrom után az oszmán csapatoknak sikerült bevenniük
Budát. A város elvesztése jelentős vereség volt a magyarok és a Habsburgok
számára, és lehetővé tette az oszmán hódoltság kialakulását a térségben.

Következmények:

1. Osztályozás kialakulása: Buda elfoglalása után az oszmánok létrehozták a Budai

vilajetet, ami az oszmán hódoltság egyik jelentős központja lett.
2. Magyarország területi veszteségei: A hódoltság kialakulása után Magyarország
jelentős területeket veszített az oszmánok számára. A hódoltság létezése
hosszú évtizedekig jelentős hatást gyakorolt a térség politikai és gazdasági
stabilitására.
3. Kulturális és vallási változások: Az oszmán uralom alatt Budán és környékén
jelentős változások történtek a kulturális és vallási életben. Az iszlám vallás és a
török kultúra befolyása erősödött.

Hosszú távú hatások:

• Hódoltság évszázadokig: Az oszmán hódoltság több mint 150 évig tartott Budán
és környékén, ami jelentős hatást gyakorolt a térség politikai és kulturális
életére.
 • Változó identitás és hűség: Az oszmán hódoltság alatt a magyar lakosság
különböző csoportokba szerveződött, és néhányan elfogadták az oszmán
hatalmat, míg mások továbbra is hűek maradtak a Habsburgokhoz.
• Hosszú távú hatások: Az oszmán uralom alatt Budán és környékén élő magyar
lakosság évszázadokig élt az oszmán befolyás alatt, ami jelentős változásokat
hozott a térség politikai, gazdasági és kulturális életében.

Összegzés: Buda elfoglalása 1541-ben az oszmán hódoltság kialakulásának fontos

mérföldköve volt, és jelentős hatást gyakorolt a térség politikai és kulturális életére. Az
oszmán hódoltság hosszú ideig tartott, és jelentős változásokat hozott Magyarország és
a térség lakossága számára. Buda elfoglalása és az oszmán hódoltság létrejötte
állandóan alakította a térség politikai és társadalmi dinamikáját. Az esemény kihatott a
magyar történelemre és az ország későbbi fejlődésére, és hosszú távú hatásai
érezhetőek voltak a későbbi évszázadokban is. Az oszmán uralom alatt Budán és
környékén élő magyar lakosság évtizedeken keresztül érintették az oszmán kulturális és
vallási befolyás, és ennek eredményeként alakult ki egy egyedi kelet-nyugati kulturális
keverék a térségben. Az oszmán hódoltság emlékezetes maradt a magyar
történelemben, és az események hatása még évszázadokkal később is érezhető volt a
térségben.
 9.
Mohácsi csata (1526): A döntő ütközetben Szulejmán szultán seregei
legyőzték II. Lajos magyar király csapatait, ami Magyarország három
részre szakadásához vezetett.
Háttér:

• A 16. században Magyarország szembesült a török veszély kihívásával, miközben

az Oszmán Birodalom terjeszkedett a Balkánon és a közép-európai térségben.
• A Mohácsi csata kiemelkedő fontosságú esemény volt a magyar történelemben,
amely hosszú távú hatást gyakorolt az ország sorsára.

A csata leírása:

1. Hadállások kialakítása: II. Lajos magyar király seregei felálltak a Mohács környéki
dombvidéken, próbálva kihasználni a természeti akadályokat és a terep
előnyeit.
2. Az ütközet: A csata során Szulejmán szultán vezette az oszmán sereget, amely
erős tüzérségi támogatással rendelkezett. Az oszmán sereg erős támadást
indított a magyarok ellen, és bár a magyar lovasság kezdetben sikeresen szállt
szembe velük, végül az oszmán túlerő meghatározóvá vált.
3. Magyar vereség: A csata végén II. Lajos magyar király seregei súlyos vereséget
szenvedtek. A magyar hadsereg vezetői, köztük II. Lajos maga is, életüket
vesztették a csatában, és a magyar sereg szétesett.

Következmények:

1. Magyarország három részre szakadása: A Mohácsi csata következtében

Magyarország politikai és területi egysége jelentősen megingott. Az ország
három részre szakadt: az oszmán hódoltság, a Habsburg királyság és a független
királyság (a királyság fennmaradó része).
2. Török terjeszkedés Magyarországon: Az oszmánok tovább terjeszkedtek
Magyarországon, és több fontos várost elfoglaltak, amelyek stratégiai
fontosságúak voltak az ország számára.
3. Belső politikai instabilitás: A magyar királyság meggyengülése és az ország
három részre szakadása belső politikai instabilitáshoz vezetett, és hosszú
évtizedekig tartó belső harcokat okozott az országban.
Hosszú távú hatások:

• Oszmán uralom Magyarországon: Az oszmán hódoltság létrejötte jelentős

változásokat hozott Magyarország társadalmi és kulturális életében, és
évszázadokig tartó oszmán uralom alatt maradtak az elfoglalt területek.
• Habsburg-Magyar kapcsolatok: A Habsburgok és a maradék magyar királyság
közötti kapcsolatok alakultak ki, amelyek később meghatározták a térség
politikai és gazdasági fejlődését.
• Belső politikai változások: A Mohácsi csata és a Magyarország három részre
szakadása jelentős belső politikai változásokat hozott az országban, és hatással
volt a későbbi történelmi események alakulására.

Összegzés: A Mohácsi csata 1526-ban jelentős fordulópont volt a magyar

történelemben, és hosszú távú hatással volt az ország sorsára. Az ütközet
következményei meghatározták Magyarország politikai és társadalmi fejlődését
évszázadokig, és a térség történelmében is mély nyomot hagyott.
 10.
Erdélyi Fejedelemség vazallusi státusza: Erdély formálisan független
maradt, de oszmán vazallus államként működött.
Háttér:

• Az Oszmán Birodalom és a közép-európai térség közötti kapcsolatokban az

Erdélyi Fejedelemség stratégiai jelentőséggel bírt.
• Az erdélyi fejedelmeknek egyensúlyozniuk kellett az oszmán és a Habsburg
hatalmak között, hogy megőrizzék az ország függetlenségét és biztonságát.

Az erdélyi vazallusi státusz:

1. Formális függetlenség: Erdély hivatalosan független fejedelemségként

működött, amelynek fejedelmeit választották és koronázták.
2. Oszmán vazallusi státusz: Ugyanakkor Erdély gyakran függött az Oszmán
Birodalom támogatásától és védelmétől. Az erdélyi fejedelmek gyakran
visszafizetési kötelezettségeket és hadifelszereléseket adtak az oszmánoknak
cserébe a védelmi szövetségért.
3. Politikai befolyás: Az oszmánok gyakran beavatkoztak az erdélyi belügyekbe, és
befolyásolták a fejedelmi hatalomgyakorlást az országban.

Következmények:

1. Stabilitás és biztonság: Az oszmán vazallusi státusz biztosította Erdély számára a

biztonságot és a stabilitást a térségben, különösen az oszmán-habsburg
konfliktusok idején.
2. Politikai kompromisszumok: Az erdélyi fejedelmeknek gyakran
kompromisszumokat kellett kötniük az oszmánokkal, hogy megőrizzék az ország
függetlenségét és biztonságát.
3. Kulturális és vallási befolyás: Az oszmán befolyás alatt Erdélyben megfigyelhető
volt az iszlám kultúra és vallás hatása, bár az ország továbbra is főként
református és unitárius vallású maradt.

Hosszú távú hatások:

• Politikai és gazdasági fejlődés: Az oszmán vazallusi státusz alatt Erdély

politikailag és gazdaságilag fejlődni tudott, miközben megőrizte relatív
függetlenségét.
• Kulturális diverzitás: Az oszmán befolyás alatt Erdély egy kulturálisan gazdag és
sokszínű térséggé vált, ahol különböző vallások és etnikai csoportok békében
éltek egymás mellett.
 • Politikai instabilitás: Az oszmán befolyás alatt Erdély időnként instabilitást
tapasztalt politikai intézményeiben és társadalmi viszonyaiban.

Összegzés: Az erdélyi fejedelemség vazallusi státusza az Oszmán Birodalommal

együttműködve biztosította az ország stabilitását és biztonságát a térségben. Az
oszmán befolyás alatt Erdély politikailag, gazdaságilag és kulturálisan is fejlődött,
miközben megőrizte függetlenségét és identitását. Az oszmán vazallusi státusz hosszú
távú hatásai érezhetőek voltak az ország történelmében és társadalmi szerkezetében.
 11.
Török elleni harcok: A Habsburgok többször próbálták visszafoglalni
Magyarországot, különösen a végvári harcok során.
Háttér:

• A Habsburg Birodalom és az Oszmán Birodalom közötti harcok jelentős része

Magyarország elleni küzdelem volt, ahol a két hatalom összecsapott a területért
és a befolyásért.
• A végvári harcok különösen fontosak voltak ebben a küzdelemben, ahol a határ
menti várakat és erődítményeket védték az oszmán támadások ellen.

A török elleni harcok főbb eseményei:

1. Végvári harcok kezdete: A 15. században és a 16. század elején a Habsburgok és

az oszmánok között folytak a végvári harcok. Ezek a harcok a határ menti várak,
például Szigetvár, Eger és Buda védelmére irányultak.
2. Szigetvári csata (1566): Az egyik legismertebb ütközet volt a Szigetvári csata,
ahol II. Miksa német-római császár seregei visszafoglalták a várat a törököktől,
de ebben a csatában II. Szulejmán oszmán szultán is életét vesztette.
3. Eszéki csata (1596): Ez egy másik fontos ütközet volt a Habsburgok és az
oszmánok között. A csata során a Habsburg sereg sikertelenül próbált meg
elfoglalni Eszéket az oszmánoktól.

Következmények:

1. Határok megváltozása: A török elleni harcok során a határok sokszor változtak a

Habsburg Birodalom és az Oszmán Birodalom között, ahogy az erőviszonyok és
a győzelmek változtak.
2. Védelmi stratégiák fejlesztése: A végvári harcok során kifejlesztették és
továbbfejlesztették a védelmi stratégiákat és technológiákat, amelyek
hatékonyabbá tették a határ menti várak védelmét.
3. Kulturális és társadalmi hatások: A török elleni harcoknak hosszú távú hatása
volt a magyar társadalomra és kultúrára, amelyben az oszmán befolyás és a
harcok által létrehozott traumák még évszázadokkal később is érezhetőek
voltak.

Hosszú távú hatások:

• Politikai és területi változások: A török elleni harcok során Magyarország

területe és politikai felosztása hosszú távú változásokon ment keresztül.
 • Kulturális emlékezet: A török elleni harcok és a végvári harcok fontos részét
képezték a magyar kulturális emlékezetnek és identitásnak, és sok szempontból
alakították a magyar nemzeti öntudatot.
• Katonai fejlődés: Az ütközetek során szerzett tapasztalatok és az új harci
módszerek kifejlesztése hozzájárult a katonai technológia és stratégia
fejlődéséhez a térségben.

Összegzés: A török elleni harcok és a végvári harcok fontos részét képezték

Magyarország történelmének és a közép-európai térség politikai alakulásának. Ezek az
ütközetek jelentős hatással voltak a térség kulturális, társadalmi és politikai
fejlődésére, és hosszú távú hatásaik még évszázadokkal később is érezhetőek voltak.
 12.
Bécs első ostroma (1529): Szulejmán szultán megpróbálta elfoglalni
Bécset, de sikertelenül.
Háttér:

• A Bécs első ostroma 1529-ben zajlott, és ez volt az egyik legjelentősebb ütközet

az Oszmán Birodalom és a Habsburg Birodalom között a közép-európai
térségben.
• A szultán, Szulejmán célja az volt, hogy elfoglalja Bécset, mert ez stratégiai
fontosságú város volt a térségben.

Az ostrom eseményei:

1. Oszmán előretörés: Szulejmán szultán hatalmas seregét vezetve elindult Bécs

felé, hogy elfoglalja a várost és kiterjessze az oszmán hatalmat a Habsburg
Birodalom területére.
2. A város védelme: Bécs városát I. Ferdinánd német-római császár és katonai
szövetségesei védték. A város erős védőfalakkal és védelmi rendszerrel
rendelkezett, amelyek megnehezítették az oszmánok támadását.
3. Az ostrom sikertelensége: Bár az oszmánok sikerült elérniük Bécs környékét, a
város védelme és a császári erők kitartása miatt nem sikerült elfoglalniuk
Bécset. A szultán kénytelen volt visszavonulni.

Következmények:

1. Habsburgok győzelme: Az első bécsi ostrom végül a Habsburg Birodalom

győzelmével zárult, mivel a város megmaradt a császári ellenőrzés alatt.
2. Osztályozás kudarca: Az oszmánok nem tudták elfoglalni Bécset, ami
megakadályozta terjeszkedésüket a közép-európai térségben, és egy időre
megállította az oszmán előretörést.
3. Hosszú távú hatások: Az első bécsi ostrom jelentős hatással volt a két birodalom
közötti viszonyra és a közép-európai térség politikai alakulására. A császári
győzelem megerősítette a Habsburgokat, és megmutatta az oszmánoknak, hogy
a közép-európai ellenállás kemény lehetőséget jelent számukra.

Hosszú távú hatások:

• Habsburgok erősödése: A bécsi ostrom sikertelensége megerősítette a

Habsburg Birodalom pozícióit a térségben, és hozzájárult a birodalom későbbi
terjeszkedéséhez és befolyásának növekedéséhez.
 • Oszmán előretörés megállása: Az első bécsi ostrom megmutatta az
oszmánoknak, hogy a közép-európai ellenállás kemény lehetőséget jelent
számukra, és megállította az oszmán előretörést a térségben.
• Politikai és diplomáciai következmények: Az első bécsi ostrom jelentős politikai
és diplomáciai következményekkel járt a térségben, és befolyásolta a két
birodalom közötti kapcsolatokat és viszonyokat.

Összegzés: A Bécs első ostroma 1529-ben jelentős hatással volt a közép-európai térség
politikai alakulására és a Habsburg-Oszmán viszonyra. Az ostrom sikertelensége
megerősítette a Habsburgokat, és megakadályozta az oszmánok terjeszkedését a
térségben. A bécsi ostrom hosszú távú hatásai érezhetőek voltak a térség politikai,
gazdasági és kulturális életében, és jelentősen alakították a későbbi eseményeket és
fejleményeket.
 13.
Bécs második ostroma (1683): Kara Musztafa vezetésével az
oszmánok ismét ostromolták Bécset, de a keresztény szövetségesek
(Sobieski János lengyel király vezetésével) döntő győzelmet arattak.
Háttér:

• A Bécs második ostroma 1683-ban történt, és ez volt az egyik legjelentősebb

ütközet az Oszmán Birodalom és a Habsburg Birodalom között a közép-európai
térségben.
• Az oszmánok célja az volt, hogy elfoglalják Bécset, amely stratégiai fontosságú
város volt a térségben, és amely a keresztény Európa szimbóluma volt.

Az ostrom eseményei:

1. Oszmán előretörés: Kara Musztafa vezetésével az oszmán sereg hatalmas

erőket gyűjtött össze, hogy elfoglalja Bécset, és elérje a hosszú várt oszmán
uralmat a közép-európai térségben.
2. A város védelme: Bécs városát Lipót osztrák császár és katonai szövetségesei
védték. A városban lévő császári erőknek sikerült hatékonyan védeniük a várost
az oszmán támadások ellen.
3. A döntő csata: Sobieski János lengyel király vezetésével a keresztény
szövetségesek hatalmas seregét összegyűjtötték, és elindultak Bécs segítségére.
A Kahlenberg hegyről leereszkedve, a keresztény sereg belevágott az oszmánok
közé, és döntő vereséget mértek rájuk.

Következmények:

1. Habsburgok és keresztény szövetség győzelme: A Bécs második ostroma végül a

Habsburg Birodalom és a keresztény szövetség győzelmével zárult, ami
megakadályozta az oszmánokat a város elfoglalásában.
2. Oszmánok visszavonulása: Az oszmánok kénytelenek voltak visszavonulni,
miután a keresztény sereg döntő győzelmet aratott felettük, és nem sikerült
elfoglalniuk Bécset.
3. Hosszú távú hatások: A Bécs második ostroma jelentős hatással volt az Oszmán
Birodalom és a Habsburg Birodalom közötti viszonyra és a közép-európai térség
politikai alakulására.
Hosszú távú hatások:

• Oszmán visszavonulás: A Bécs második ostroma jelentős mértékben

meggyengítette az Oszmán Birodalom terjeszkedési törekvéseit a közép-európai
térségben.
• Keresztény Európa megerősödése: A győzelem megerősítette a keresztény
Európa összetartását és erősségét az oszmán támadásokkal szemben.
• Politikai és kulturális hatások: A Bécs második ostroma hosszú távú hatással volt
a térség politikai és kulturális alakulására, és jelentős mértékben befolyásolta a
későbbi eseményeket és fejleményeket.

Összegzés: A Bécs második ostroma 1683-ban fontos mérföldkő volt az Oszmán

Birodalom és a Habsburg Birodalom közötti konfliktusban. A keresztény szövetség
döntő győzelmet aratott az oszmánok felett, ami jelentősen befolyásolta a térség
politikai és kulturális alakulását. A bécsi győzelem hosszú távú hatásai érezhetőek
voltak a közép-európai térségben, és jelentős mértékben alakították a térség későbbi
történelmét.
 14.
Szent Liga kialakulása: A bécsi ostrom után a Szent Liga (Habsburgok,
Lengyelország, Velence és Oroszország) szövetségben harcolt az
oszmánok ellen.
Háttér:

• A Szent Liga a 17. század végén és a 18. század elején jött létre a közép-európai
térségben az oszmán fenyegetés elleni közös küzdelem érdekében.
• A szövetségben részt vevő országok között szorosabb együttműködés jött létre
annak érdekében, hogy megállítsák az oszmán terjeszkedést és megvédjék a
keresztény Európát.

A Szent Liga tagjai:

1. Habsburg Birodalom: A Habsburgok, mint a legnagyobb közép-európai hatalom,

vezető szerepet játszottak a Szent Liga formálásában és vezetésében.
2. Lengyelország: Sobieski János lengyel király aktív szerepet vállalt a
szövetségben, különösen a bécsi ostrom alatt.
3. Velencei Köztársaság: Velence, mint a tengeri hatalom, fontos szerepet játszott
az oszmánok elleni közös tengeri hadműveletekben.
4. Oroszország: Oroszország, bár távoli volt a közép-európai térségtől, szintén
csatlakozott a Szent Liga szövetségéhez, hogy segítsen a közös célkitűzések
elérésében.

A Szent Liga tevékenységei:

1. Hadműveletek: A Szent Liga tagjai közös hadműveleteket hajtottak végre az

oszmánok ellen, beleértve a haditengerészet és a szárazföldi csatákat is.
2. Diplomáciai együttműködés: A szövetség tagjai közötti diplomáciai
együttműködés kulcsfontosságú volt az oszmán ellenállás szervezésében és a
közös célok elérésében.
3. Logisztikai és anyagi támogatás: A Szent Liga tagjai támogatták egymást
logisztikai és anyagi szempontból a közös hadműveletek során.

Következmények:

1. Oszmán visszaszorítása: A Szent Liga tevékenységeinek köszönhetően sikerült

visszaszorítani az oszmán terjeszkedést és megállítani az oszmán
előrenyomulást a közép-európai térségben.
 2. Keresztény szolidaritás megerősítése: A szövetség megerősítette a keresztény
országok közötti szolidaritást és együttműködést az oszmán fenyegetéssel
szemben.
3. Politikai és diplomáciai változások: A Szent Liga tevékenységei politikai és
diplomáciai változásokat hoztak a térségben, és befolyásolták a későbbi
eseményeket és fejleményeket.

Hosszú távú hatások:

• Oszmán visszaszorítása: A Szent Liga tevékenységeinek következtében az

oszmánok visszaszorultak a közép-európai térségben, és megkezdődött a
hosszú távú hanyatlásuk.
• Keresztény egység: A szövetség megerősítette a keresztény országok közötti
egységet és összetartást az oszmán fenyegetéssel szemben.
• Politikai és diplomáciai változások: A Szent Liga tevékenységei politikai és
diplomáciai változásokat hoztak a térségben, és befolyásolták a későbbi
eseményeket és fejleményeket.

Összegzés: A Szent Liga kialakulása és tevékenységei jelentős hatással voltak a közép-

európai térség politikai alakulására és az oszmán birodalom hanyatlására. A szövetség
megerősítette a keresztény országok közötti szolidaritást és összetartást az oszmán
fenyegetéssel szemben, és hozzájárult a közös célok eléréséhez a térségben. A Szent
Liga tevékenységei hosszú távú hatásokkal jártak a térség politikai, gazdasági és
kulturális életére, és alakították a későbbi eseményeket és fejleményeket.
 15.
Nagy török háború (1683-1699): A Habsburgok és szövetségeseik
fokozatosan visszafoglalták Magyarországot és a Balkán egyes részeit.
Háttér:

• A Nagy török háború az Oszmán Birodalom és a Habsburg Birodalom közötti

jelentős konfliktus volt, amely a 17. és 18. század fordulóján zajlott.
• A háború a Bécsi ostrommal kezdődött, amikor az oszmán sereg 1683-ban
megpróbálta elfoglalni Bécset, de a keresztény szövetségnek sikerült
megállítania őket.

A háború eseményei:

1. Oszmán támadások visszaverése: A Bécsi ostrom után a Habsburgok és

szövetségeseik, köztük Lengyelország, Velence és Oroszország, aktívan
ellenálltak az oszmán támadásoknak.
2. Habsburg előrenyomulás: A háború során a Habsburgok fokozatosan
visszafoglalták elvesztett területeiket Magyarországon és a Balkánon, és
visszaszorították az oszmánokat.
3. Diplomáciai és hadi cselekmények: A háborúban fontos szerepet játszottak a
diplomáciai manőverek és a hadi cselekmények, amelyek mind a Habsburgok,
mind az oszmánok javára fordultak.

Következmények:

1. Oszmán visszaszorítása: A Nagy török háború eredményeként az oszmánok

visszaszorultak a közép-európai térségben és a Balkánon, elvesztették korábbi
területeiket.
2. Habsburgok terjeszkedése: A háború során a Habsburg Birodalom terjeszkedett
kelet felé, és visszafoglalta elvesztett területeit Magyarországon és a Balkánon.
3. Diplomáciai változások: A háború után új politikai és diplomáciai egyensúly
alakult ki a térségben, amely befolyásolta a későbbi eseményeket és
fejleményeket.

Hosszú távú hatások:

• Oszmán hanyatlás: A Nagy török háború jelentősen hozzájárult az oszmán

birodalom hanyatlásához és gyengüléséhez a későbbi évszázadokban.
• Habsburg erősödés: A háború eredményeként a Habsburg Birodalom
megerősödött és kiterjesztette befolyását a közép-európai térségben és a
Balkánon.
 • Politikai és kulturális változások: A Nagy török háború politikai és kulturális
változásokat hozott a térségben, és befolyásolta a későbbi eseményeket és
fejleményeket.

Összegzés: A Nagy török háború jelentős hatással volt a közép-európai térség politikai
alakulására és az oszmán birodalom hanyatlására. A háború során a Habsburgok és
szövetségeseik fokozatosan visszafoglalták elvesztett területeiket Magyarországon és a
Balkánon, és megerősítették pozíciójukat a térségben. A háború hosszú távú hatásai
érezhetőek voltak a térség politikai, gazdasági és kulturális életében, és alakították a
későbbi eseményeket és fejleményeket.
 16.
Zentai csata (1697)
1. Háttér és előzmények:
o A Zentai csata a Nagy török háború (1683-1699) egyik döntő ütközete
volt, amely során a Habsburg Birodalom és szövetségeseik harcoltak az
Oszmán Birodalom ellen.
o A háború célja az oszmánok visszaszorítása volt Közép- és Kelet-
Európából, és a Habsburg Birodalom vezető szerepet játszott a
szövetséges erők között.
2. A csata helyszíne:
o A csata 1697. szeptember 11-én zajlott le Zenta (ma Senta, Szerbia)
közelében, a Tisza folyónál.
o A helyszín stratégiai jelentőséggel bírt, mivel a Tisza folyón való átkelés
fontos volt az oszmán seregek számára.
3. A szembenálló felek:
o A Habsburg csapatokat Savoyai Jenő (Eugene of Savoy) vezette, aki
kiemelkedő katonai vezető volt.
o Az oszmán seregeket II. Mustafa szultán irányította, akinek célja az volt,
hogy megvédje a birodalom közép-európai területeit.
4. A csata menete:
o Az oszmán sereg átkelés közben volt a Tisza folyón, amikor a Habsburg
erők rajtuk ütöttek.
o Savoyai Jenő kihasználta az oszmánok sebezhetőségét az átkelés során,
és meglepetésszerű támadást indított ellenük.
5. A Habsburg haditerv:
o Savoyai Jenő stratégiája az volt, hogy körülzárja és megsemmisítse az
oszmán sereget, mielőtt azok teljesen átkelnének a folyón.
o A Habsburg csapatok gyorsan és hatékonyan hajtották végre a támadást,
ami pánikot és zűrzavart okozott az oszmán seregben.
6. Az oszmán sereg veresége:
o Az oszmán sereg súlyos vereséget szenvedett: több ezer katona halt
meg, és sokan megfulladtak a folyóban, miközben menekülni próbáltak.
o A szultán alig tudott elmenekülni a csatatérről, és az oszmán sereg
maradékai súlyos veszteségekkel kényszerültek visszavonulni.
7. A csata következményei:
o A zentai csata döntő fordulatot hozott a Nagy török háborúban, és
jelentős mértékben hozzájárult az oszmán birodalom katonai erejének
meggyengüléséhez.
o A csata után az oszmánok nem tudtak jelentős katonai ellenállást
kifejteni a Habsburg Birodalom ellen.
8. Diplomáciai hatások:
 o A csata közvetlenül hozzájárult a béketárgyalások megkezdéséhez, amely
végül a Karlócai békéhez (1699) vezetett.
o A békeszerződés értelmében az oszmánok jelentős területeket
vesztettek el Közép-Európában a Habsburgok javára.
9. Savoyai Jenő hírneve:
o Savoyai Jenő a zentai csatában aratott győzelmével jelentős hírnevet
szerzett magának, és később is kiemelkedő katonai vezetőként
tevékenykedett.
o Az ő stratégiája és vezetői képességei kulcsszerepet játszottak a csata
sikerében.
10. Hosszú távú következmények:
o A zentai csata és a Karlócai béke után az oszmán birodalom fokozatosan
visszaszorult a Balkánon és Közép-Európában.
o Ez a csata fontos mérföldkő volt az oszmán birodalom hanyatlásában és
a Habsburg Birodalom térnyerésében a régióban.
 17.
Karlócai béke (1699): Az oszmánok elvesztették Magyarország nagy
részét, Erdélyt és a Balkán egy részét a Habsburgok javára.
Háttér:

• A Karlócai béke 1699-ben került aláírásra Karlócán (ma Sremski Karlovci,

Szerbia), lezárva a Nagy török háborút, amely az Oszmán Birodalom és a
Habsburg Birodalom között zajlott.
• A békeszerződés jelentős változásokat hozott a térség politikai térképén, és
meghatározta az oszmán és a Habsburg területi határait.

A béke feltételei:

1. Territoriális változások: Az oszmánoknak át kellett adniuk jelentős területeket a

Habsburgoknak. Ezek közé tartozott Magyarország nagy része, Erdély, valamint
a Balkán egyes területei.
2. Határok rendezése: A békeszerződés meghatározta a két birodalom határait a
térségben, és megerősítette a Habsburgok uralmát a leigázott területeken.
3. Egyezmények és kötelezettségek: A békefeltételek között szerepelt a két
birodalom közötti kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatok rendezése, valamint
bizonyos kötelezettségek elfogadása mindkét fél részéről.

Következmények:

1. Habsburg terjeszkedés: A Karlócai béke eredményeként a Habsburg Birodalom

jelentősen kiterjesztette területeit a közép-európai térségben és a Balkánon,
megszilárdítva uralmát a térségben.
2. Oszmán visszaszorítás: Az oszmánok elveszítették korábbi területeiket a
térségben, és további terjeszkedésük visszaszorult.
3. Diplomáciai változások: A békeszerződés politikai és diplomáciai változásokat
hozott a térségben, és új egyensúly alakult ki az oszmán és a Habsburg hatalom
között.

Hosszú távú hatások:

• Közép-európai politikai térkép változása: A Karlócai béke jelentősen

megváltoztatta a térség politikai térképét, megszilárdítva a Habsburgok uralmát
és visszaszorítva az oszmán befolyást.
• Oszmán hanyatlás: A békeszerződés hozzájárult az oszmán birodalom
hanyatlásához és gyengüléséhez a későbbi évszázadokban.
• Új diplomáciai egyensúly: A békeszerződés új diplomáciai egyensúlyt hozott
létre a térségben, amely befolyásolta a későbbi eseményeket és fejleményeket.
Összegzés: A Karlócai béke 1699-ben jelentős változásokat hozott a közép-európai
térség politikai térképén. A békeszerződés eredményeként a Habsburg Birodalom
jelentősen kiterjesztette területeit az oszmánok rovására, megszilárdítva uralmát a
térségben. A béke hosszú távú hatásai érezhetőek voltak a térség politikai, gazdasági
és kulturális életében, és alakították a későbbi eseményeket és fejleményeket.
 18.
Habsburg-Oszmán háborúk (18. század): További háborúk zajlottak a
Habsburgok és az oszmánok között, amelyek tovább gyengítették az
oszmán hatalmat Európában.
Háttér:

• Az 18. század során tovább folytatódtak a konfliktusok és háborúk a Habsburg

Birodalom és az Oszmán Birodalom között, amelyek a 17. századi háborúk
nyomán kezdődtek.
• Ezek a háborúk tovább fokozták az oszmán birodalom belső instabilitását és
gyengülését, miközben a Habsburgok tovább erősödtek és terjeszkedtek a
térségben.

A háborúk eseményei:

1. Határviták és területi konfliktusok: Az oszmán és a Habsburg birodalom határai

mentén folytak a háborúk és összecsapások, amelyek gyakran területi
változásokhoz vezettek mindkét fél részéről.
2. Tengeri és szárazföldi hadjáratok: A háborúk mind a tengeri, mind a szárazföldi
hadszíntereken zajlottak, és mindkét birodalom hadereje jelentős erőket
mozgósított a térségben.
3. Diplomáciai manőverek és szövetségek: Mind a Habsburgok, mind az oszmánok
próbáltak szövetségeket kötni más európai hatalmakkal, hogy támogatást
kapjanak a háborúk során.

Következmények:

1. Oszmán gyengülés: A folyamatos háborúk és konfliktusok tovább gyengítették

az oszmán birodalmat Európában, és hozzájárultak hanyatlásukhoz és
terjeszkedésük visszaszorulásához.
2. Habsburg terjeszkedés: A háborúk lehetővé tették a Habsburg Birodalom
számára, hogy tovább terjeszkedjen a térségben, megerősítve uralmát és
befolyását.
3. Diplomáciai változások: A háborúk politikai és diplomáciai változásokat hoztak a
térségben, és befolyásolták a későbbi eseményeket és fejleményeket.

Hosszú távú hatások:

• Oszmán hanyatlás: Az 18. századi Habsburg-Oszmán háborúk jelentős

mértékben hozzájárultak az oszmán birodalom hanyatlásához és gyengüléséhez
a későbbi évszázadokban.
 • Habsburg erősödés: A háborúk lehetővé tették a Habsburg Birodalom számára,
hogy tovább erősödjön és terjeszkedjen a térségben, megszilárdítva uralmát.
• Politikai és kulturális változások: Az 18. századi Habsburg-Oszmán háborúk
politikai és kulturális változásokat hoztak a térségben, és befolyásolták a
későbbi eseményeket és fejleményeket.

Összegzés: Az 18. századi Habsburg-Oszmán háborúk jelentősen hozzájárultak az

oszmán birodalom hanyatlásához és a Habsburg Birodalom erősödéséhez a térségben.
Ezek a háborúk folyamatos instabilitást és konfliktusokat hoztak a térségbe, és
befolyásolták a térség politikai, gazdasági és kulturális életét. A háborúk hosszú távú
hatásai érezhetőek voltak a térségben, és alakították a későbbi eseményeket és
fejleményeket.
 19.
Osmanok visszaszorulása: Az 18. és 19. században az oszmánok
fokozatosan veszítették el balkáni területeiket a helyi lázadások és
európai nagyhatalmak beavatkozása miatt.
Háttér:

• Az oszmán hatalom a 16. században a csúcspontjára ért, de az 18. századtól

kezdve fokozatosan gyengülni kezdett.
• A balkáni területek fontos szerepet játszottak az oszmán birodalom
gazdaságában és stratégiájában, de a helyi népesség fokozódó elégedetlensége
és az európai nagyhatalmak beavatkozása lassan visszaszorította az oszmán
uralmat ezen a területen.

A visszaszorulás folyamata:

1. Helyi lázadások és felkelések: A balkáni területeken, mint például Szerbiában,

Görögországban és Bulgáriában, fokozódott az ellenállás az oszmán uralom
ellen. Ezek a lázadások gyakran vezettek területi elvesztésekhez az oszmán
birodalom számára.
2. Európai nagyhatalmak beavatkozása: Az európai nagyhatalmak, mint például
Oroszország, Ausztria és Nagy-Britannia, aktívan beavatkoztak a balkáni térség
eseményeibe, gyakran támogatva a helyi lázadókat és népességeket az oszmán
hatalom ellen.
3. Hadi konfliktusok és békeszerződések: Az oszmánok és az európai
nagyhatalmak közötti háborúk és konfliktusok során gyakran létrejöttek olyan
békeszerződések, amelyekben az oszmánok elveszítették balkáni területeiket
vagy korlátozották hatalmukat ezen a területen.

Következmények:

1. Osman hatalom gyengülése: Az oszmán birodalom fokozatosan gyengült a

balkáni területeken, elveszítve stratégiai jelentőségű területeit és a helyi
népesség támogatását.
2. Európai beavatkozás növekedése: Az európai nagyhatalmak aktívabb szerepet
játszottak a balkáni térség eseményeiben, befolyásolva a térség politikai és
gazdasági alakulását.
3. Nemzeti mozgalmak erősödése: A balkáni területeken fokozódott a nemzeti
mozgalmak és identitások erősödése az oszmán uralom elleni ellenállás
jegyében.

Hosszú távú hatások:

 • Balkáni nemzetállamok kialakulása: Az oszmán visszaszorulása és a nemzeti
mozgalmak erősödése hozzájárult a Balkán területén új nemzetállamok
kialakulásához a 19. és 20. században.
• Oszmán birodalom hanyatlása: Az oszmán birodalom fokozatos gyengülése a
balkáni területeken hozzájárult a birodalom általános hanyatlásához és
terjeszkedésének visszaszorulásához.
• Európai nagyhatalmi versengés: Az európai nagyhatalmak beavatkozása és
versengése a balkáni térségben tovább folytatódott a 19. században,
befolyásolva a térség politikai és gazdasági stabilitását.

Összegzés: Az oszmán visszaszorulása az 18. és 19. században jelentős változásokat

hozott a balkáni térség politikai és gazdasági életében. A helyi lázadások, az európai
nagyhatalmak beavatkozása és az oszmán birodalom belső gyengülése mind
hozzájárultak az oszmán hatalom visszaszorulásához ezen a területen. A visszaszorulás
hosszú távú hatásai érezhetőek voltak a térség politikai és kulturális életében, és
alakították a későbbi eseményeket és fejleményeket.
 20.
Magyarország felszabadulása: A Rákóczi-szabadságharc és az 1848-49-
es forradalom és szabadságharc során Magyarország fokozatosan
megszabadult az oszmán befolyástól.
Rákóczi-szabadságharc (1703-1711):

1. Felkelés kezdete: II. Rákóczi Ferenc vezetésével a magyar nemesek és

jobbágyok felkeltek az osztrák és oszmán elleni küzdelemben, a Habsburg
ellenes hangulat és az abszolutizmus elleni ellenállás jegyében.
2. Külföldi támogatás: A felkelők támogatást kaptak Franciaországtól és
Oroszországtól is, amelyek segítettek a harcokban és diplomáciai
erőfeszítésekben.
3. Békekötés: A felkelés végül békeszerződéssel zárult, amelyben azonban nem
sikerült teljes függetlenséget elérni, és a Habsburg Birodalom uralma
fennmaradt.

1848-49-es forradalom és szabadságharc:

1. Forradalom kitörése: A forradalom az abszolutizmus és az osztrák uralom elleni

tiltakozásként kezdődött, de hamarosan a nemzeti függetlenség és szabadság
eszméjévé vált.
2. Függetlenségi törekvések: Az 1848-as tavaszi forradalom során Magyarország
kinyilvánította függetlenségét és egy modern polgári állam kialakítását kezdte
meg.
3. Küzdelem az osztrák és oszmán uralom ellen: Az osztrák és oszmán hatalmak
ellen vívott harcok során a magyarok fokozatosan megszabadultak az oszmán
befolyástól és visszaverték az osztrák támadásokat.
4. Vereség és következmények: Az 1848-49-es forradalom végén a magyar
szabadságharc vereséggel ért véget, és az osztrák birodalom megerősítette
uralmát Magyarország felett.

Következmények:

1. Oszmán befolyás visszaszorulása: A Rákóczi-szabadságharc és az 1848-49-es

forradalom során Magyarország fokozatosan megszabadult az oszmán
befolyástól és visszaverte az osztrák és oszmán támadásokat.
2. Nemzeti identitás erősödése: Az események hozzájárultak a magyar nemzeti
identitás erősödéséhez és az osztrák uralom elleni ellenálláshoz.
3. Habsburg uralom megerősítése: Bár a szabadságharcok sikertelenek voltak, a
Habsburg Birodalom megerősítette uralmát Magyarország felett, és továbbra is
osztrák ellenőrzés alatt maradt.
Hosszú távú hatások:

1. Politikai változások: Az események hozzájárultak a politikai változásokhoz és

reformokhoz Magyarországon, bár a teljes függetlenség elérése még váratott
magára.
2. Nemzeti függetlenség iránti törekvések: Az 1848-49-es forradalom és
szabadságharc erősítette a magyarok nemzeti függetlenség iránti törekvéseit és
az osztrák uralom elleni ellenállást.
3. Közép-európai geopolitikai változások: Az események befolyásolták a közép-
európai térség politikai és gazdasági fejlődését, és hatást gyakoroltak a későbbi
eseményekre és fejleményekre.

Összegzés: A Rákóczi-szabadságharc és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc

során Magyarország fokozatosan megszabadult az oszmán befolyástól és küzdött az
osztrák uralom ellen. Bár ezek a törekvések sikertelenek voltak, hozzájárultak a magyar
nemzeti identitás erősödéséhez és az osztrák uralom elleni ellenálláshoz, ami későbbi
eseményeket és reformokat eredményezett Magyarországon.
 21.
Osmanok visszavonulása: Az oszmánok végül a 19. század végére és a
20. század elejére elveszítették balkáni területeiket, és az I.
világháború után a Török Köztársaság megalakulásával befejeződött az
oszmán korszak.
A visszavonulás folyamata:

1. 19. századi balkáni háborúk: A 19. század során számos balkáni ország, köztük
Görögország, Szerbia, Bulgária és Montenegró, függetlenségi harcot vívott az
oszmán uralom ellen. Ezek a háborúk jelentős területi veszteségeket okoztak az
oszmán birodalomnak.
2. Oszmán kudarcok és reformkísérletek: Az oszmán birodalom egyre inkább
kudarcot vallott a modernizációs és reformkísérletekben. A Tanzimat reformok
nem sikerültek teljes mértékben stabilizálni az országot és megerősíteni az
uralmat.
3. Európai nagyhatalmak beavatkozása: Az európai nagyhatalmak, különösen
Oroszország, Ausztria és Nagy-Britannia, aktívan beavatkoztak a balkáni térség
eseményeibe, támogatva a függetlenségi törekvéseket és a balkáni
nemzetállamok kialakulását.
4. Az I. világháború és az oszmán birodalom végzete: Az I. világháborúban az
oszmán birodalom a vesztesek oldalán harcolt, és a háború végén hatalmas
területeket veszített el. A Török Köztársaság kikiáltásával hivatalosan is véget ért
az oszmán birodalom korszaka.

Következmények:

1. Balkáni nemzetállamok kialakulása: Az oszmán visszavonulás hozzájárult a

balkáni nemzetállamok kialakulásához, de ugyanakkor etnikai feszültségeket és
konfliktusokat is kiváltott a térségben.
2. Az oszmán birodalom öröksége: Az oszmán birodalom hanyatlása és felbomlása
sokféle politikai és gazdasági problémát hagyott maga után a térségben,
amelyek hatása még évtizedekig érezhető volt.
3. A modern Törökország megalakulása: Az oszmán birodalom összeomlása után a
Török Köztársaság megalakulásával kezdődött el egy új korszak a török
történelemben, amelyben modernizációra és reformokra törekedtek.

Hosszú távú hatások:

1. A balkáni térség geopolitikai változásai: Az oszmán visszavonulás jelentős

geopolitikai változásokat hozott a balkáni térségben, amelyek befolyásolták a
későbbi eseményeket és konfliktusokat.
 2. Az oszmán birodalom emléke és öröksége: Az oszmán birodalom hagyatéka
sokáig hatással volt a térség kultúrájára és társadalmi struktúrájára, és még ma
is látható a térség sok részén.
3. A török identitás és modernizáció: Az oszmán birodalom összeomlása után
Törökország modernizációs folyamatba kezdett, amelynek részeként átalakult a
társadalom és gazdaság, és formálódott a modern török identitás.

Összegzés:

Az oszmán birodalom visszavonulása a 19. és 20. század fordulóján jelentős

geopolitikai és társadalmi változásokat hozott a balkáni térségben és az egész Közel-
Keleten. Az oszmán birodalom hanyatlása és összeomlása lehetővé tette a régió
országainak önállóságát és új határok kialakulását. Ugyanakkor az oszmán birodalom
hagyatéka továbbra is érezhető a térség kulturális és politikai életében, és az oszmán
idők emléke még mindig befolyásolja az emberek gondolkodását és az államok közötti
kapcsolatokat. A Török Köztársaság megalakulása után Törökország új irányt vett, és
modernizációs és demokratikus reformokat hajtott végre. Az oszmán birodalom
végével véget ért egy korszak a térség történelmében, de emléke és öröksége
továbbra is él a mai napig.
Fontos dátumok az oszmán hódoltság idejéből

Dátum Esemény
1354 Az oszmánok elfoglalják a Gallipoli-félszigetet
1362-1389 Murád I. uralkodása
1389 Rigómezei csata, szerbek veresége
1393 Bulgária elfoglalása, Veliko Tarnovo bukása
1453 Konstantinápoly elfoglalása
1459 Szerbia teljes beolvasztása az Oszmán Birodalomba
1463 Bosznia elfoglalása
1478 Albánia meghódítása Skanderbég halála után
1521 Nándorfehérvár (Belgrád) elfoglalása
1526 Mohácsi csata, II. Lajos veresége
1541 Buda elfoglalása, hódoltság létrejötte
1529 Bécs első ostroma
1683 Bécs második ostroma, oszmánok veresége
1683-1699 Nagy török háború
1697 Zentai csata
1699 Karlócai béke, oszmán területek elvesztése

Fontos nevek az oszmán hódoltság idejéből

Név Rang / Foglalkozás

I. Murád Szultán (1362-1389)
II. Mehmed Szultán (1451-1481), Konstantinápoly elfoglalója
Hunyadi János Magyar kormányzó, hadvezér, az oszmánok elleni harcos
II. Lajos Magyar király, a mohácsi csatában elesett
Szulejmán szultán Szultán (1520-1566), Nándorfehérvár és Buda elfoglalója
Savoyai Jenő (Eugene of Savoy) Habsburg hadvezér, a zentai csata győztese
Kara Musztafa Oszmán nagyvezír, a második bécsi ostrom vezetője
II. Mustafa Szultán (1695-1703), a zentai csata során uralkodott
Sobieski János Lengyel király, a második bécsi ostrom hőse
Skanderbég (Gergely Kasztrióta) Albán nemzeti hős, oszmánok elleni harcos
II. Rákóczi Ferenc Erdélyi fejedelem, szabadságharc vezetője
II. József Habsburg császár, a törökök elleni harcok vezetője