Fogalomtár a kiegyezéshez

jogfolytonosság: Biztosítja a hatalomgyakorlás alkotmányos gyakorlásának folyamatos voltát. Az

1867. évi kiegyezést követően újra hatályba léptették az 1848. évi áprilisi törvényeket, amellyel a
magyar alkotmányos jogfejlődés folyamatosságát biztosították.

dualista államkonstrukció: A kiegyezéssel Ausztria és Magyarország között létrejött közjogi

államszervezeti megoldás. Alapját az 1867. évi XII. törvénycikkben határozza meg a magyar
országgyűlés.

kiegyezés közjogi alapja: A Pragmatica Sanctio azon rendelkezése, amely kimondta az örökös
tartományok és a magyar szent korona országainak feloszthatatlan és elválaszthatatlan együttes
birtoklását. Ennek a következménye lesz a közös ügyek rendszerének kialakítása.

közös ügyek: külügy, hadügy és az ezekre vonatkozó pénzügy, Pragmatica Sanctio rendelkezéseiből
vezeti le Deák Ferenc.

közös minisztériumok: közös külügyminisztérium, közös hadügyminisztérium, közös

pénzügyminisztérium

delegációk: közös ügyi bizottságok, 60-60 fős delegációkat hozott létre Ausztria és Magyarország is,
amelynek legfontosabb feladata közös költségvetés meghatározása volt. A képviselőházból 40 tagot,
A főrendi Táblából pedig 20 főt választottak a magyar delegációba.

kvóta: közös ügyek költségvetési aránya a két ország között, 30-70 % Ausztria javára.

közös érdekű ügyek: ezeket nem lehet levezetni a Pragmatica Sanctio-ból, hanem a két ország
együttműködése miatt tartották az ügyek közös intézését szükségesnek. pl. kereskedelem és vám,
bankügy, Bosznia Hercegovina ügye.

közös miniszterek felelősségre vonásának szabályai: 1867:XII. tc. szabályozza, a delegációk 24 – 24 főt
javasolnak. Mindegyik delegáció a másik által választott 24 főből kizárhat 12 személyt, és még a
felelősségre vonás alatt álló közös miniszter is kizárhatott 12 főt. Az eljárást a megmaradt 12 fő
folytatta le.

horvát-magyar kiegyezés: 1868:XXX. tc. szabályozta. Horvát-Szlavónország élén a bán ált,

törvényhozó testülete a sabor, a horvát ügyeket a magyar kormányban egy horvát-szlavón tárca
nélküli miniszter képviselte, autonóm ügyek: belügy, vallás, oktatás, igazságügy, hivatalos nyelv a
horvát

perszonálunió: olyan nemzetközi jogi államszövetség, amelyben csak az államfő személye a közös.

reálunió: olyan nemzetközi jogi államszövetség, amelyben az államfő személye közös és vannak közös
ügyek is.
fogalomtár 3.

történeti alkotmány: hosszú idő alatt létrejött, önálló törvények határozzák meg egy ország
államszervezetét.

kartális alkotmány: egy alkotmánylevélben rögzítik az állam szervezetére vonatkozó alapszabályokat

és az állampolgárokat megillető alapjogokat.

parlamentarizmus: a törvényhozó hatalomnak felelős kormányzati rendszer

centralisták: a rendi képviselettel szemben a népképviselet elvét hangsúlyozó csoport, az

alkotmányos élet középpontjába a törvényhozó testületet és az annak felelős kormányt állították.
(Eötvös József, Szalay László, Trefort Ágoston)

municipalisták: a polgári alkotmányos rendszer kiépítése során fenn kívánták tartani az

önkormányzati rendszert, a vármegyéket a kormányzati hatalom ellensúlyozására, de elismerték,
hogy az önkormányzatok jogait jelentősen át kell alakítani. (Kossuth Lajos)

elvi ókonzervatívok: a polgári alkotmányos rendszer kiépítése során továbbra is fenn kívánták tartani
a régi (rendi) helyi önkormányzati rendszert. (Desseffy Aurél)

cenzúra: sajtótermékek előzetes hatósági ellenőrzése.

Sajtóvétség: a nyomtatvány útján elkövetett büntetendő cselekmények általános elnevezése.

fokozatos felelősség intézménye: sajtóvétség esetén a törvényben meghatározott módon első helyen
a szerzőt, majd a szerkesztőt, kiadót és végül a nyomda tulajdonosát lehet utólagosan felelősségre
vonni.

esküdtszék: laikusokból álló testület, amely vád- és ítélő-esküdtszékből áll. A vás-esküdtszék dönt
arról, hogy az eljárás lefolytatható-e, az ítélő-esküdtszék arról, hogy a vádlott bűnös-e vagy sem. Ha a
vádlott bűnösségét megállapították, akkor a három-tagú szakbíróság hozta meg az ítéletet.

közteherviselés: a nemesi adómentesség eltörlésével, minden állampolgár a törvényben

meghatározott módon és mértékben köteles az állami adóterhekhez hozzájárulni.

tanszabadság elve: a tanítás és a tanulás szabadsága

önkéntes örökváltság: a jobbágyok a földesúrral kötött szerződés alapján válthatják meg dologi
terheiket.

kötelező örökváltság: törvény határozza meg a jobbágyok személyi és dologi terheinek a

megszüntetését.

miniszteri ellenjegyzés: az uralkodó által kiadott rendelet csak akkor érvényes, ha azt valamelyik
miniszter aláírásával ellenjegyzi, azaz felelősséget vállal a rendeletben foglaltakért.

Országos Honvédelmi Bizottmány: 1848 szeptemberében felállított bizottság, melynek az ország

katonai védelmének a megszervezése volt a feladata. Később a teljes kormányzati hatalom mellett
államfői jogkört is betöltött 1849. április közepéig.
kormányzóelnök: Magyarország államfője, 1849. április 14-én elfogadott Függetlenségi Nyilatkozat
rögzítette a Habsburg ház trónfosztásának kimondása miatt.

Függetlenségi Nyilatkozat: 1849. április 14-én Debrecenben elfogadott dokumentum, mely kimondja
a Habsburg ház trónfosztását, rögzíti, hogy Magyarország önálló és független állam, élén a
kormányzóelnök, akinek joga a miniszterelnök és a miniszterek kinevezése, és az országgyűlésnek
tartozik felelősséggel.

aktív választójog: szavazati jog

passzív választójog: megválaszthatóság joga

szabad mandátum: a megválasztott képviselő saját lelkiismerete, tudása alapján képviseli

választóinak érdekeit a törvényhozó hatalomban. Nincs utasítás, felelősségre-vonás és megszűnik a
képviselők visszahívása is.

választási kerület: a népképviseleti választójog érvényesítésénél a lakosság számarányához igazítva –

közel azonos nagyságú lakosság – alakítják ki a választási körzeteket, ahol egy-egy képviselőt
választanak meg.

interpelláció: a képviselő kérdéseket tehet fel a minisztereknek, akik kötelesek – ha jelen vannak –
azonnal, szóban válaszolni, ha nincsenek jelen, akkor 30 napon belül írásban.

mentelmi jog: a képviselő nem vonható felelősségre az országgyűlés ülésein elmondott beszédeiért.

miniszteri felelősség: a miniszter a törvényhozó testületnek tartozik felelősséggel.

típusai: politikai felelősség: élveznie kell az országgyűlés bizalmát, jogi felelősség, amikor törvény –
1848: III.tc. – rögzíti a felelősség területeit, és a köztörvényi felelősség, a miniszter, mint
magánember felelősséggel tartozik cselekedeteiért és mulasztásaiért.

föderalizmus: olyan államszervezet, amikor szövetségi alapon szervezik meg a tartományokat.

centralizmus: az államot szigorú központosítás alapján irányítják

olmützi alkotmány: 1849. március 4. oktrojált alkotmány, a király felülről adományozott

alkotmánylevele, amelyben kimondták a jogeljátszás elvét, Magyarországot az örökös tartományok
szintjére süllyesztették.

Szilveszteri pátens: 1851. december 31. rögzítette Magyarország területi széttagoltságát, a birodalom
egysége érdekében a magyar közigazgatást és a törvénykezési szervezetet az örökös tartományok
mintájára, centralizált módon szabályozta.

októberi diploma: 1860. október 20. hatályonkívül helyezték a Szilveszteri pátenst, visszaállították a
magyar közigazgatást az 1847-es alapokon.

februári pátens: 1861. február 21. az új Birodalmi Tanács mindkét házába a magyar országgyűlés is
delegálhatott volna tagokat.

úrbéri pátens: 1853. a magyar jobbágyfelszabadítás végrehajtása, az ebben foglalt szabályok szerint
rörtént.
ősiségi pátens: 1852. november 29. hatályában fenntartotta az ősiség eltörlését kimondó 1848: XV.
tc-et, eltörölte az adományrendszert.

Országbírói Értekezlet: 1861. Apponyi György országbíró hívta össze ezt az értekezletet, melynek
feladata volt a jogszabályok összeegyeztetése az 1848. előtti, a forradalom és szabadságharc idején
alkotott és a neoabszolutizmus korában hozott pátensek figyelembevételével.

Ideiglenes Törvénykezési Szabályok: 1861. az Országbírói Értekezlet által elkészített kompilációs

munka.
Fogalomgyűjtemény (kiegészítés az óravázlatokhoz)
Kiegyezés államszervezete:

Előszentesítési jog: A király jóváhagyását és hozzájárulását jelenti, hogy a törvényjavaslatot

az országgyűlés megtárgyalhassa. ezt követően kezdődhetett meg az országgyűlési vita a
törvényjavaslat kapcsán.

Egyházkörüli felségjog: Az államfőt megillető jogosítvány a katolikus egyházon kívül

valamennyi egyházzal kapcsolatban, hogy azok ne kerüljenek ellentétbe az alkotmánnyal és a
törvényekkel. A főkegyúri jog ezzel szemben a királyt illette meg a katolikus egyházzal
szemben.

Szabad mandátum: A képviselők szabad belátásuk alapján dönthettek az országgyűlés

működése során.

Összeférhetetlenség: a képviselők nem tölthettek be olyan hivatalt vagy tisztséget, ami

befolyásolta volna döntéshozatalukat. Először 1875-ben került törvényi szabályozásra a
képviselői jogállással kapcsolatos összeférhetetlenség.
Mentelmi jog: A képviselőket nem lehetett felelősségre vonni az országgyűlésben elmondott
beszédeiért. Két része van: sérthetetlenség és a felelőtlenség, ami az országgyűlési képviselők
függetlenségét biztosította.

Obstrukció: Alapvetően az országgyűlési ellenzék kezében lévő, a törvényhozás munkáját

akadályozó tárgyalási mechanizmus, amelynek célja, hogy megakadályozza a törvényhozás
érdemi működését. Két fajtája ismeretes: technikai és az erőszakos obstrukció.

Interpelláció: A miniszterek politikai felelősségét jelentette.

Főrendiházi reform: 1885. évi VII. tc. határozta meg a Főrendi Ház szervezetét: Tagok:
örökös jogon: uralkodóház teljes korú főhercegei,főrendek: 24 életév, férfi és min.: 3000 Ft
éves adófizetés; méltóság alapján: ország zászlós urai, pozsonyi gróf, koronaőrök, fiumei
kormányzó, bán, Kúria elnöke és másodelnöke, a Budapest M. Kir. Ítélőtábla elnöke és
másodelnöke, Közigazgatási Bíróság elnöke és másodelnöke (1896-tól), katolikus egyház
püspökei és érsekei, görögkeleti egyház elöljárói: szerb pátriárka, román metropolita, megyés
püspökök, az evangélikus-református és az ágostoni hitvallásúak hivatalban lévő legidősebb
3-3 püspöke. A király által kinevezett személyek: kezdetben 30, majd a maximális létszám 50
fő, Horvát-Szlavónország, a sabor küldöttei. Megszűnt a tagsága: címzetes püspökök,
főispánok, azon főrendeknek, akik a törvényben előírt adófizetési kötelezettségnek nem
feleltek meg

Törvényhatóság: Olyan középszintű közigazgatási egység, amely a törvény által ráruházott

feladatait önállóan intézi: megyek és a törvényhatósági jogú városok.

Felirati jog: A törvényhatóságok azon joga, hogy a miniszteri rendeletekkel szemben az

illetékes miniszterhez panasszal fordulhattak, ha a vizsgált rendeletet nem lehetett
végrehajtani a helyi körülmények között vagy törvénysértő volt. A feliratot a főispánon
keresztül kellett megküldeni az illetékes miniszterhez. Ha a miniszter elutasította a felirati
jogot, akkor végre kellett hajtani a rendeletet.
Fiumei provizórium: Fiume város és kerület élén kormányzó állt, hivatalos nyelv az olasz
volt. (1870)

Virilizmus: A legtöbb állami adót fizetők részvételét jelentette a helyi politikai életben. A
törvényhatósági bizottságban. A legtöbb állami adót fizetők voltak a virilisek. A Magyar
Királyi Adóhivatal állította minden évben össze a legtöbb adót fizetők névjegyzékét.

Törvényhatósági Bizottság: Az 1870. évi XLII. tc. létrehozott testületi szerv a

törvényhatóságokban, amelynek elnöke a főispán volt. Fele részben választott, fele részben
pedig virilis tagokból állt.

Közigazgatási Bizottság: Az 1876. évi VI. törvénycikk állította fel. Eljárhatott első fokon a
törvényben meghatározott közigazgatási ügyekben, fegyelmi ügyekben és másodfokon
fellebbviteli fórumként.

Főispán kivételes jogköre: Az 1870:XLII. tc. felhatalmazást adott a főispánnak, hogy egy
rendelet végrehajtása érdekében minden szükséges lépést megtegyen: közvetlenül
rendelkezzen a tisztségviselőkkel, akár a nem engedelmeskedő tisztségviselőt fel is
függeszthette. A főispán kivételes joga a rendelet végrehajtásával megszűnt.

Garanciális panasz: 1907-ben került bevezetésre, hogy a törvényhatóságok a törvénytelennek

vélt rendeletekkel szemben panasszal fordulhattak a Közigazgatási Bírósághoz.

Járás: A törvényhatóság, a megye területében belül lévő kisebb közigazgatási egység,

amelynek vezetője a járási főszolgabíró volt.

Főpolgármester: Az 1872. évi XXXVI. tc. által létrehozott Budapest székesfőváros élén nem
főispán állt, hanem a főpolgármester, akik a közgyűlés választott a király által jelölt három
személy közül.

Kisközség: A községek azon csoportját képezte, amelyeknek kis lakosságlétszámuk volt és a

csekély gazdasági erejéből kifolyólag a törvény által ráruházott feladatait önállóan nem volt
képes ellátni, amelynek következtében több kisközség együtt látta el faladatait. Vele szemben
a felügyeleti jogkört a főszolgabíró gyakorolta.

Nagyközség: A nagyközség már egymaga is képes volt ellátni feladatait, a felügyeleti jogot
vele szemben a főszolgabíró gyakorolta.

Rendezett tanácsú város: Azokból a mezővárosok és volt szabad királyi városok kerültek a
községek e kategóriájába, amelyek nem kapták meg a törvényhatósági jogú városi rangot. A
gazdasági erejük meg volt arra, hogy feladataikat önállóan lássák el.

Körjegyző: A községi szövetkezések vezetője, aki jegyzői feladatát a szövetkező községekben

látta el.

Községi illetőség: személyi kötelék, jogviszony a község (város is) és polgára között. A
községi illetőséget meg lehetett szerezni leszármazással és kérelemre. Ez utóbbi esetben
igazolni kellett a 4 évi helyben lakást és az adófizetést. A magyar állampolgárság
megszerzésének is előfeltétele volt.
M. Kir. Kúria: a bírósági hierarchia élén álló szervezet, egységes 1881-től (semmitőszék
legfőbb ítélőszék egyesítése), társas bíráskodás, fellebbviteli fórum, semmisségi panasz,
jogegység megteremtése, illetékessége: az egész ország.

Jogegység megteremtése: A Kúria feladata az egységes igazságszolgáltatás, amelynek

érdekében döntvényalkotási joga volt, amelyek az alsóbb bíróságokra nézve kötelező erővel
bírtak.

M. Kir. Ítélőtáblák: a felállításukig (1890) a főtörvényszékek működnek, társas bíráskodás,

fellebbviteli fórum, illetékessége: több vármegye.

M. Kir. Törvényszékek: Kezdetben több mint 100 db, majd 1880-tól 64 db, társas bíráskodás,
vegyes folyamodású, általános hatáskörű bírói szerv, illetékessége: egy vármegyére terjedt ki.
Felállításuk 1871-ben történt meg.

M. Kir. Járásbíróságok: Első fokon jár el kisebb perértékű polgári és csekély súlyú büntető
ügyekben egyesbíróságként. A telekkönyvek vezetése is feladata, telekkönyvi bírákat
neveznek ki. illetékessége: egy vagy több járás. Felállításuk 1871-ben történt meg.

Közjegyző: A közhitelességi szervezet váltotta fel az 1874-ben bevezetett közjegyzőség

intézménye. Ettől az időponttól kezdve csak a közjegyzők állíthattak ki közhitelesen
okiratokat.

Ügyészség: A vád képviseletére hivatott szervezet, amelyet 1871-ben állítottak fel.

Közigazgatási Bíróság: Az 1896:XVI. törvénycikkel felállított bíróság, amely a törvényben

meghatározott közigazgatási ügyekben járt el. Elnöke a Kúria elnökével, másodelnöke a Kúria
másodelnökével azonos jogállású. A bírák: fele részben a bírói képesítésnek megfelelő
személyek, fele részben közigazgatásban jártas személyek közül kerültek ki. Szervezete:
pénzügyi és közigazgatási osztály.

Esküdtbíróságok: Az 1897:XXXIII. tc. szabályozta, a törvényszékek szintjén szervezték meg,

de nem mindegyik mellé, hanem csak oda, ahova az igazságügyminiszter elrendelte.
Hatásköre: sajtóügyek, politikai bűncselekmények és a legalább öt évi szabadságvesztéssel
fenyegetett bűncselekmények.

Főudvarnagyi Bíróság: 1909-ben állították fel a Magyarországon élő, 24 életévet betöltött

főhercegek magánjogi jogvitái tartoztak a hatáskörébe.

Hatásköri Bíróság: 1907-ben állították fel, a hatásköri viták (pozitív és negatív) eldöntése
végett.

Szabadalmi Bíráskodás: 1895: Szabadalmi Hivatal, Szabadalmi Tanács; 1920: Szabadalmi

Bíróság és Szabadalmi Felsőbíróság.

Tőzsdebíróság: 1864-ben jött létre a Budapesti Áru- és Értéktőzsde részeként.

Katonai bíráskodás: a neoabszolutizmus katonai bíráskodása volt a minta. 1913-ban külön

hadosztálybíróságokat szerveztek, a fellebbezések elbírálása a honvéd-főtörvényszékek
feladata volt.
Választási bíráskodás: 1848:V. tc.: Képviselőház; 1899: Kúria az 1874:XXXIII. tc.-ben
felsorolt esetekben, egyébként a Képviselőház (bifurkáció).

Kihágási bíráskodás: A kihágási törvénykönyv (1879:XL. tc.), a rendőrkapitány, főszolgabíró

első fokon ját el. Másodfokon az alispán, thj. városban a tanács, végső fokon: a
belügyminiszterhez lehetett fordulni jogorvoslatért.

Községi bíráskodás: 1911. évi polgári perrendtartás szabályozta: kevésbé jelentős polgári
ügyekben.

Gazda és cseléd ügyekben történő bíráskodás: gazda, cseléd, napszámos, mezei munkások
közötti vitás ügyekben a megyékben a szolgabíró, városokban a városkapitány, a fővárosban
kerületi elöljáró járt el.

Népköztársaság:

Néphatározat: Az 1918-ban kiadott Néphatározat kimondta, hogy Magyarország minden más

országtól független és önálló köztársaság, rendelkezett az alkotmányozó nemzetgyűlés
összehívásáról, az állami főhatalmat a népkormány gyakorolja a Nemzeti Tanács támogatása
mellett, és azt, hogy néptörvényeket kell alkotni.

Tanácsköztársaság:

Forradalmi Kormányzótanács: A Tanácsköztársaság kikiáltását követően a kormányzati

feladatot látta el, a Tanácsok Országos Gyűlésének összehívásáig a teljes államfői hatalmat is
gyakorolta, megalkotta az ideiglenes alkotmányt.

Népgazdasági Tanács: A Tanácsköztársaság idején a gazdálkodás egységes vezetése és

ellenőrzése volt a feladata.

Szövetséges Tanácsok Országos Gyűlése: A Tanácsköztársaság legfőbb államhatalmi szerve

az ideiglenes alkotmány szerint.

Szövetséges Központi Intéző Bizottság: A Szövetséges Tanácsok Országos Gyűlésének

időszakai között gyakorolta a legfőbb törvényhozói, végrehajtói és igazságszolgáltatási
hatalmat.

Központi Ellenőrző Bizottság: A népgazdálkodás ellenőrzése volt a feladata.

Horthy-korszak alkotmányos jogfejlődése:

Kormányzó: A király nélküli királyság államfője 1920-tól kezdve, akinek jogkörét alapvetően
az 1920. évi I. tc. negatív taxációval határozta meg. Magyarország kormányzója Horthy
Miklós volt.

eckartsaui nyilatkozat: IV. Károly lemondott az államügyek viteléről 1918-ban.

Országtanács (1937): a kormányzói tisztség megüresedése és az új kormányzó megválasztása
közötti időben gyakorolta az államfői jogokat (kivéve, hogy az országgyűlést nem napolhatta
el, nem oszlathatta fel és nem rekeszthette be; a kormány egyik tagját sem menthette fel).
Össze kellett hívnia a kormányzói tisztség megüresedésétől számított 8 napon belül a
kormányzóválasztó országgyűlést. Tagjai: miniszterelnök, a két ház elnöke, hercegprímás, a
Kúria és a Közigazgatási Bíróság elnökei és a honvéd vezérkar főnöke.

Kormányzóhelyettes (1942): a kormányzó távolléte, betegsége vagy egyéb akadályoztatása

esetén gyakorolta az államfői hatalmat, kivéve az utódmegajánlási jogot. Az országgyűlés két
háza együttes ülésén választotta. A kormányzó három személyt kellett, hogy ajánljon egy zárt
borítékban, a kormányzóválasztó országgyűlésen választották meg az új kormányzót.

Kisgyűlés: 1929:XXX. tc. vezette be, fele részben választott, fele részben pedig hivatalt
betöltő személyekből állt, a törvényhatósági bizottság üléseit készítette elő, 16-24 főből álló
testület volt.

Felsőházi reform: 1926:XXII. tc. Méltóság vagy hivatal alapján került be: a főbb
vallásfelekezetek képviselői: az összes katolikus püspök, a szerzetesrendek főnökei, a
református, lutheránus, unitárius egyházak vezetői, a budai görögkeleti püspök, az izraelita
hitközségek által választott két rabbi (összesen 32 személy), továbbá a koronaőrök, az egyre
csökkenő számú zászlósurak, a főbb bíróságok (Kúria, Közigazgatási Bíróság, budapesti
ítélőtábla) vezetői, a Nemzeti Bank elnöke és a hadsereg főparancsnoka (1927-ben 13 fő).
Választott tagok: A főrendi arisztokrata családok meghatározott számú tagot küldhettek a
Felsőházba. Feltétel: évi kétezer pengő adófizetés. Örökös tagok: a Habsburg-család
Magyarországon élő nagykorú férfitagjai. Testületi és területi önkormányzatok, korporatív,
érdekképviseleti szervek képviselete: a városi és vármegyei törvényhatóságok által választott
személyek. A Magyar Tudományos Akadémia elnöke, az egyetemek és főiskolák képviselői,
a közjegyzői, mérnöki, ügyvédi, valamint a mezőgazdasági, a kereskedelmi és iparkamarák
választott tagjai. Kinevezés: Az államfő – a kormány előterjesztése alapján – legfeljebb 40
tagot nevezhetett ki a Felsőházba.