Full Download PDF of Analysis of Composite Laminates: Theories and Their Applications 1st Edition Dinghe Li - Ebook PDF All Chapter

Analysis of Composite Laminates:
Theories and Their Applications 1st

Edition Dinghe Li - eBook PDF
Go to download the full and correct content document:
https://ebooksecure.com/download/analysis-of-composite-laminates-theories-and-thei
r-applications-ebook-pdf/
More products digital (pdf, epub, mobi) instant
download maybe you interests ...
Applied Analysis of Composite Media: Analytical and

Computational Approaches 1st Edition - eBook PDF
https://ebooksecure.com/download/applied-analysis-of-composite-
media-analytical-and-computational-approaches-ebook-pdf/
Magnetic Skyrmions and Their Applications 1st Edition -

eBook PDF
https://ebooksecure.com/download/magnetic-skyrmions-and-their-
applications-ebook-pdf/
Tribology of Graphene: Simulation Methods, Preparation

Methods, and Their Applications 1st Edition- eBook PDF
https://ebooksecure.com/download/tribology-of-graphene-
simulation-methods-preparation-methods-and-their-applications-
ebook-pdf/
Damage Modeling of Composite Structures: Strength,

Fracture, and Finite Element Analysis 1st Edition
Pengfei Liu - eBook PDF
https://ebooksecure.com/download/damage-modeling-of-composite-
structures-strength-fracture-and-finite-element-analysis-ebook-
pdf/
Metal Oxide-Based Nanofibers and Their Applications 1st
Edition - eBook PDF
https://ebooksecure.com/download/metal-oxide-based-nanofibers-
and-their-applications-ebook-pdf/
Oil Palm Biomass for Composite Panels: Fundamentals,

Processing, and Applications 1st edition - eBook PDF
https://ebooksecure.com/download/oil-palm-biomass-for-composite-
panels-fundamentals-processing-and-applications-ebook-pdf/
(eBook PDF) Theories of Development: Concepts and

Applications 6th Edition
http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-theories-of-development-
concepts-and-applications-6th-edition/
Fascinating Fluoropolymers and Their Applications 1st

Edition Ameduri Bruno. (Ed.) - eBook PDF
https://ebooksecure.com/download/fascinating-fluoropolymers-and-
their-applications-ebook-pdf/
Dynamics of Molecular Excitons: Theories and

Applications (Nanophotonics) 1st Edition Seogjoo J.
Jang - eBook PDF
https://ebooksecure.com/download/dynamics-of-molecular-excitons-
theories-and-applications-nanophotonics-ebook-pdf/
ANALYSIS OF
COMPOSITE LAMINATES
ANALYSIS OF
COMPOSITE LAMINATES
Theories and Their Applications
DINGHE LI
College of Aeronautical Engineering
Civil Aviation University of China
Tianjin, China
Elsevier
Radarweg 29, PO Box 211, 1000 AE Amsterdam, Netherlands
The Boulevard, Langford Lane, Kidlington, Oxford OX5 1GB, United Kingdom
50 Hampshire Street, 5th Floor, Cambridge, MA 02139, United States
Copyright © 2022 China Science Publishing & Media Ltd. Published by Elsevier Inc. All rights reserved.
MATLAB® is a trademark of The MathWorks, Inc. and is used with permission.

The MathWorks does not warrant the accuracy of the text or exercises in this book.
This book’s use or discussion of MATLAB® software or related products does not constitute endorsement or
sponsorship by The MathWorks of a particular pedagogical approach or particular use of the MATLAB® software.
No part of this publication may be reproduced or transmitted in any form or by any means, electronic or
mechanical, including photocopying, recording, or any information storage and retrieval system, without
permission in writing from the publisher. Details on how to seek permission, further information about the
Publisher’s permissions policies and our arrangements with organizations such as the Copyright Clearance Center
and the Copyright Licensing Agency, can be found at our website: www.elsevier.com/permissions.
This book and the individual contributions contained in it are protected under copyright by the Publisher (other
than as may be noted herein).
Notices
Knowledge and best practice in this field are constantly changing. As new research and experience broaden our
understanding, changes in research methods, professional practices, or medical treatment may become necessary.
Practitioners and researchers must always rely on their own experience and knowledge in evaluating and using any
information, methods, compounds, or experiments described herein. In using such information or methods they
should be mindful of their own safety and the safety of others, including parties for whom they have a professional
responsibility.
To the fullest extent of the law, neither the Publisher nor the authors, contributors, or editors, assume any liability
for any injury and/or damage to persons or property as a matter of products liability, negligence or otherwise, or
from any use or operation of any methods, products, instructions, or ideas contained in the material herein.
ISBN: 978-0-323-90804-7
For information on all Elsevier publications

visit our website at https://www.elsevier.com/books-and-journals
Publisher: Matthew Deans

Acquisitions Editor: Glyn Jones
Editorial Project Manager: Naomi Robertson
Production Project Manager: Prem Kumar Kaliamoorthi
Designer: Greg Harris
Typeset by VTeX
Dedication
I have many people to thank. I am grateful to Professor Xiong Zhang for academic guid-
ance during my doctoral study at Tsinghua University and his constructive suggestions
about this book, which aided me in writing the text. I also appreciate Professor Jianxin
Xu and Professor Guanghui Qing for the academic guidance in my early research at
the Civil Aviation University of China. I am grateful to Professor Yan Liu and Profes-
sor Xinming Qiu for their academic guidance during my doctoral study at Tsinghua
University. I wish to thank the members of my research group on computational com-
posite mechanics at the Civil Aviation University of China. I received valuable assistance
from my M.A. students including Ruipeng Wang, Feng Zhang, Jiuyue Yang, Dong Xu,
Zhengguang Xiao, Wukui Shan, Liangyi Li, Zhengming Wang, Shuo Ma, and Zhaoxin
Yun. I express my deepest appreciation to Zhengming Wang for her assistance in editing
the text. Finally, I wish to express my gratitude and apologies to my family, Li Zhang
and Yinguang Li, for enduring this past year when much of my time and energy should
have been devoted to them rather than to this book.
v
Contents
Biography xv
Preface xvii
Acronyms xix
1. Composite analysis overview 1

1.1. Introduction 1
1.1.1. History of composites 1
1.1.2. Applications of composites in aircrafts 3
1.2. Composite laminates 5
1.2.1. Definition and constituents 5
1.2.2. Plies 6
1.2.3. Laminates 7
1.3. Analysis schemes 9
1.3.1. Basic analysis schemes 9
1.3.2. Basic equations 11
1.3.3. Existing analysis theories 14
1.3.4. Challenges 16
1.3.5. Future developments 19
1.4. General Hooke’s law 20
1.4.1. Hyperelastic materials 20
1.4.2. Monoclinic materials 22
1.4.3. Orthotropic materials 22
1.4.4. Isotropic materials 24
1.4.5. Plane stress-reduced constitutive relations 24
1.4.6. Transformation of material coefficients 25
1.5. Energy principles 27
1.5.1. Virtual displacement principle 27
1.5.2. Hamilton’s principle 30
1.5.3. Mixed variational principles 31
References 33
2. Shear deformation theories 35

2.1. Introduction 35
2.2. Classical laminated plate theory 36
2.2.1. Displacement fields 36
2.2.2. Kinematic equation 38
2.2.3. Constitutive equations 42
2.2.4. Governing equations 45
2.3. First-order shear deformation theory 47
vii
viii Contents
2.3.2. Kinematic equation 48

2.3.3. Shear correction factors 50
2.4. High-order shear deformation theories 53
2.4.1. Second-order shear deformation theory 53
2.4.2. Third-order shear deformation theory 55
2.4.3. Higher-order shear deformation theories 58
2.5. Finite element formulations 58
2.5.1. CLPT 58
2.5.2. FSDT 63
2.5.3. TSDT 64
2.5.4. Numerical examples 68
References 70
3. State space theory 71

3.2. Hamiltonian canonical equation of laminated plates 72
3.2.1. Hamiltonian canonical equation of individual layer 72
3.2.2. Exact solution of simply support single layer plates 74
3.2.3. Hamiltonian canonical equation of laminated plates 77
3.3. H-R variational principle of laminated plates 79
3.3.1. H-R variational principle in rectangular coordinate system 79
3.3.2. H-R variational principle in cylindrical coordinate system 84
3.4. Finite element formulation of state space theory 87
3.4.1. Hamiltonian isoparametric element 87
3.4.3. Boundary conditions 91
3.4.4. Precise time-integration 92
3.4.5. Free vibration 93
3.5. Meshfree formulation of state space theory 95
3.5.1. Interpolation using radial basis functions 95
3.5.2. Radial basis functions 98
3.6. Bonding imperfection in composite laminates 101
3.6.1. Bonding imperfection 101
3.6.2. State space equation of bonding imperfection problems 102
References 109
4. Layerwise theories 111

4.2. Integrate layerwise methods 112
Contents ix
4.2.1. Generalized laminate plate theory 112

4.2.2. Layerwise FEM 113
4.2.3. Other ILWMs 113
4.3. Reddy’s layerwise theory 114
4.3.2. Euler equations 116
4.3.4. Finite formulations 121
4.4. Discrete layerwise theories 127
4.4.1. Development of DLWM 127
4.4.2. Displacement-based DLWM 128
4.4.3. Carrera’s unified formulation 132
4.4.4. Three-field variables DLWM 134
4.4.5. Multiparticle model of multilayered materials 135
References 136
5. Extended layerwise method 139

5.2. Extended layerwise method of laminated plates 140
5.2.1. Displacements fields 140
5.2.2. Description of transverse crack 145
5.2.3. Hamilton’s principle and Euler–Lagrange equations 148
5.2.5. Finite element formulations 152
5.2.6. Time integrations 155
5.3. Extended layerwise method of doubly-curved laminated shells 167
5.3.1. Geometric equations of laminated shells 167
5.3.2. Hamilton’s principle and Euler–Lagrange equations 170
5.3.5. Full extended layerwise method 179
5.4. Fracture analysis of composite laminates 188
5.4.1. Equivalent domain integral method 188
5.4.2. Interaction integral method of isotropic materials 190
5.4.3. Interaction integral method of orthotropic materials 191
5.4.4. Interaction integral method of dynamic problems 192
5.4.5. Local remeshing scheme 193
5.4.6. Maximum circumferential tensile stress criterion 195
5.4.7. VCCT based on XLWM 196
5.4.8. Determination of delamination front 198
5.5. Fast uniform-grid delamination scheme 208
x Contents
5.5.1. The fast uniform-grid delamination scheme 208

5.5.2. Delamination region identification 209
5.6. Microfracture analysis of composite laminates 220
5.6.1. Force-bearing mechanisms of fibers 220
5.6.2. Modeling scheme 220
5.6.3. Fibers modeling 222
References 231
6. Multiphysical analysis 235

6.2. Thermomechanical analysis 236
6.2.1. Variational principles considering temperature effect 236
6.2.3. Euler equations 239
6.2.6. Time integrations 245
6.2.7. Evaluation of SIF for thermomechanical dynamic problems 247
6.3. Piezoelectric analysis 250
6.3.1. Displacement and potential fields 250
6.3.2. Electromechanical variational principle 252
6.3.4. Finite element formulation 256
6.3.5. Coupling modeling of laminated plates with piezoelectric patch 258
6.3.6. Thermo-electromechanical dynamic analysis 260
6.4. Chemo-thermomechanical analysis 276
6.4.1. Chemo-thermomechanical fields 276
6.4.2. Hamilton principle and Euler equations 277
6.4.5. Times integration 285
6.4.6. Chemomechanical analysis 286
References 295
7. Analysis of complex composites 297

7.2. Layerwise/solid-element method of composite stiffened shells 299
7.2.1. Modeling scheme 299
7.2.2. Finite element formulations of the stiffener 300
Contents xi
7.2.3. LW/SE method 301

7.3. Dynamic thermomechanical analysis of stiffened plates 307
7.3.1. Dynamic thermomechanical three-dimensional elements 307
7.3.2. Dynamic thermomechanical XLW/SE 309
7.4. Analysis methods of sandwich structures 316
7.4.1. DLWM for the sandwich plates 316
7.4.2. Layerwise/solid-element of composite sandwich plates 316
7.4.3. LW/SE of sandwich plates with multilayer cores 321
7.4.4. Modeling of the sandwich structures 323
7.5. Dynamic thermomechanical analysis of sandwich plates 332
7.5.1. LW/SE method of sandwich plates with single core 332
7.5.2. LW/SE method of sandwich plates with multiply cores 337
7.6. Dynamic thermo-chemomechanical coupling analysis on aeroengine turbine 346
7.6.1. Three-dimensional thermo-chemomechanical formulations 346
7.6.2. Transformation of coordinate system 349
7.6.3. Modeling of aeroengine turbine with TBCs 351
References 363
8. Progressive failure analysis 365

8.2. Continuous damage mechanics analysis framework 366
8.2.1. Damage constitutive 366
8.2.2. Damage initiation 367
8.2.3. Damage evolution law 372
8.3. Progressive failure analysis of low-velocity impact 373
8.3.1. Mathematic model of impact problem 373
8.3.2. Contact force based on Hertz’s law 375
8.3.3. FEM implementation 376
8.4. Progressive failure analysis of composites 382
8.4.1. Discrete damage zone model 382
8.4.2. DDZM-XLWM 384
8.4.3. Fatigue analysis based on DDZM-XLWM 389
8.4.4. Fatigue parameters 393
8.5. Progressive thermomechanical DDZM-XLWM 408
8.5.1. Problems descriptions 408
8.5.2. Interfacial heat transfer 408
xii Contents

References 421
9. Multiscale analysis 423

9.2. Layerwise multiscale analysis method 424
9.2.1. Multiscale analysis based on EST 424
9.2.2. Homogenization method 425
9.2.3. Layerwise multiscale analysis method 428
9.2.4. Implementation 431
9.3. Two-scale C 2 of a laminated curved beams 434
9.3.1. TSDT of curved beams 434
9.3.2. Displacement decomposition 438
9.3.4. Nonlocal quadrature 443
9.4. Three-scale C 2 of laminated curved beams 444
9.4.1. Displacement decomposition 444
9.5. C 2 of laminated plates 455
9.5.1. Framework of C 2 for laminated plates 455
9.5.2. Two-scale analysis of laminated plates 459
9.5.3. Three-scale analysis of laminated plates 462
References 467
10. Sensitivity analysis 471

10.2. Sensitivity analysis based on FEM 472
10.2.1. Static responses 472
10.2.2. Frequency and mode shape 473
10.3. Evaluation methods 475
10.3.1. AM 476
10.3.2. FDM 476
10.3.3. SAM 477
10.3.4. Step sizes of SAM and FDM 477
10.4. Sensitivity analysis based on SST 482
10.4.1. Hybrid governing equations 482
10.4.2. Hybrid governing equation of bonding imperfection problems 484
10.4.3. Implement of sensitivity analysis 486
References 493
11. Analysis codes 495

11.1. Overall framework 495
Contents xiii
11.2. Data structures and pre/post process 496

11.2.1. Matrix storage formats 496
11.2.2. Preprocess 497
11.2.3. Post-process tool 500
11.3. Solver models 502
11.3.1. Solver _sdt 502
11.3.2. Solver _sst 504
11.3.3. Solver _rlw 505
11.3.4. Solver _xlw 506
References 509
Index 511
This page intentionally left blank
Biography
Dr. Li is a Professor and Vice President at the College of Aeronautical Engineering,

Civil Aviation University of China, and has been featured among the World’s Top 2%
Scientists List created by Stanford University. He finished his MSc at the Civil Aviation
University of China on the sensitivity analysis of composite structures in the state space
framework, and graduated one year ahead of schedule. His PhD was devoted to the
impact damage analysis and refined theories of the composite structures. He was the
first doctor to graduate in 2.5 years in the School of Aerospace Engineering, Tsinghua
University. He has worked with Professor Jacob Fish on multiscale analysis problems
of composite laminates at Columbia University in New York City. Dr. Li focused on
solving the basic mechanical problems in the composite engineering structures, involv-
ing the high-precision laminated plate and shell analysis theories, advanced numerical
method, fracture and damage mechanics of anisotropic material, multiphysical field and
multiscale analysis theories of composite structures. In 2015, Dr. Li was selected as the
second level candidate of the Tianjin “131” innovative talent training project and the
“Youth Blue Sky” scholar of the Civil Aviation University of China. In 2019, he was
selected as the high-level talent support plan of the Civil Aviation University of China.
Dr. Li is the author of nearly 60 journal papers. He has obtained two software copy-
rights and written one book (Composite repair of aircraft structures: theory, design, and
applications). Dr. Li is a young editorial board member of Aviation Science and Technology
and a specially invited reviewer of the Journal of Computational Mechanics.
xv
Acronyms
AM analytical method
C2 computational continua
CLPT classical laminated plate theory
CCC carbon-carbon composite (carbon matrix)
CDM continuum damage mechanics
CTDM central difference method
CFRP carbon fiber reinforced plates
CMC ceramic matrix composite
CUF Carrera’s unified formulation
CUC computational unit cell
DCB double cantilever beam
DDZM discrete damage zone model
DLWM discrete layerwise methods
DNS direct numerical simulation
DOF degree-of-freedom
EST equivalent single-layer theory
IIM interaction integral method
ILWM integrated layerwise methods
LMAM layerwise multiscale analysis method
LSM level set method
LWT layerwise theory
LW/SE laywise/solid-element
FDM finite difference method
FWDM forward difference method
Full-XLWM full extended layerwise method
FSDT first-order shear deformation theory
FEM finite element method
HSDT high-order shear deformation theory
HrSDT higher-order shear deformation theory
GLPT generalized laminate plate theory
GFRP glass fiber reinforced plates
PMC polymer matrix composite
MMC metal matrix composite
MCEP minimum complementary energy principle
MCTSC maximum circumferential tensile stress criterion
MPEP minimum potential energy principle
MQ modified multiquadrics
RBF radial basis functions
RLWT Reddy’s layerwise theory
RPIM radial point interpolation method
SAM semianalytical method
SDT shear deformation theories
SIF stress intensity factor
SERR strain energy release rate
xix
xx Acronyms
SSDT second-order shear deformation theory

SST state space theory
TPS thin plate spline
TSDT third-order shear deformation theory
ZZT zig-zag theory
XLWM extended layerwise method
XLW/SE extended layerwise/solid-element
XFEM extended finite element method
VCCT virtual crack closure technique
VDP virtual displacement principle
Preface
Nowadays composite materials play a very important role in all types of engineering
structures, such as aerospace, automotive, underwater structures, medical productions,
electronic, and sports equipments. Computational mechanic analysis is the base of the
dramatic development of composite materials. Composite structures can be studied
by using two basic analysis schemes: micromechanical methods and macromechanical
methods. In general, micro-mechanical analysis is aimed at predicting and understanding
the average properties in terms of the detailed microscopic behavior of the mate-
rial, rather than generating accurate design data; while macromechanical analysis draws
mainly on the results obtained from physical and mechanical testing of unidirectional
composites. If we need to analyze the macro and microresponse simultaneously, mul-
tiscale analysis methods are necessary. This book is focused on the macromechanical
analysis and multiscale analysis of composite engineering structures. In the early days
of laminated composites, the technique used for analyzing conventional plates was ex-
tended to analyze these new structures. The zig-zag effects and Cz0 -Requirements poses
a serious challenge to the early traditional analytical methods. Although the compos-
ite analysis theories have made great progress, there are still many challenges because
of the complex characteristics and wide applications of composites: their complex in-
tegrated molding process, complex anisotropic constitutive relations, complex damage
mechanism, complex multiphysical loading, and complex multiscale effective, namely
C 5 challenges. Unfortunately, it is almost impossible to accurately consider all the chal-
lenges using the existing refined analysis methods.
The author and his research team have focused on solving the basic mechanical prob-
lems in composite engineering structures, especially the theories of composite laminated
beams, plates, and shells; they are called the composite laminated theories in this book.
The research team has developed a composite structure analysis software system, with
a total code of more than 200,000 lines. The software system has a large number of
solvers based on shear deformation theories, state space theory, the layerwise method,
extended layerwise method, computational continua, multipoint multilevel grid refine-
ment method, and taking the fracture, damage, multiscale and multiphysics analysis
problems as its advantages. Analysis objects of this software system include: beams,
plates, shells, stiffened plates and shells, sandwich plates and shells, and multilayer sand-
wich plates and shells. Loading types include: mechanic, thermal, electric, chemical, and
their coupling loading. The software system adopts advanced storage and solution tech-
nologies, and requires less memory and hard disk than commercial software. For some
specific challenging engineering problems, the efficiency and accuracy of the proposed
software are better than these of the commercial software as well.
xvii
xviii Preface
As there is a dramatic increase in the use of composite materials, the number of

students taking courses in composite mechanics has steadily increased in recent years,
and the students are drawn to these courses from a variety of disciplines. The courses
offered at universities and the books published on composite materials are of three types:
material science, mechanics, and design. The present book belongs to the mechanics
category. The motivation for the present book has come from many years of the author’s
research in laminated composite structures and from the fact there does not exist a book
that contains a detailed coverage of various laminate theories, analytical solutions, finite
element models, and their applications in structural engineering problems. The book is
largely based on the author’s original work on refined theories of laminated composite
plates and shells, and the analytical and finite element solutions he and his collaborators
have developed over the last two decades. The novelty of this book is that the existing
most important analysis methods and their codes are introduced, and mainly focus on
fracture and damage analysis, together with multiscale analysis and multiphysics analysis.
This textbook is unique in three respects:
• Theory and implementation. The text provides a detailed exposition of the state-of-
the-art composite analysis theories and their insertion into engineering applications
of typical structure forms and problems;
• Hands-on experience. Included with this textbook is an academic version of the
composite analysis codes, which includes more than 200,000 lines of code;
• Engineering problems. Many structural engineering problems are studied numeri-
cally. A lot of benchmark examples are designed and detailed numerical results are
presented.
Due to a broad spectrum of application areas, this course is intended to be of interest
and used to a varied audience, including:
• Graduate students and researchers in academia and government laboratories who
are interested in acquiring fundamental skills that will enable them to advance the
state-of-the-art in the field;
• Practitioners in civil, aerospace, and automotive industries who are engaged in anal-
ysis, design, and optimization of composite structures;
• Commercial software vendors who are interested in extending their product port-
folios and tapping into new markets.
Dinghe Li
Tianjin
CHAPTER 1
Composite analysis overview

1.1. Introduction
1.1.1 History of composites
The history of composite materials can be traced back to ancient times. Straw or wheat
straw reinforced clay and reinforced concrete, which have been used for many years,
are composed of two different materials. They can be regarded as the typical composite
materials. However, the modern composite materials have been developed for about 80
years. In 1940s, in order to improve the design of military vehicles, such as airplanes,
helicopters, and rockets, the high strength and lightweight materials were at a premium
compared with the traditional metal. Since the polymer industries were quickly devel-
oping, the lightweight polymers provided a possible solution for this challenge. On the
other hand, the extremely high theoretical strength of glass fibers was discovered, but
how to use it has become the obstacle for the structural engineering problems. Based
on above two driving forces, the modern composite materials made up by two or more
different phases, were invented and being extensively adopted in various structural en-
gineering fields, including aerospace, automotive, and civil engineering just name a few.
In general, the developing process of modern composite materials can be divided into
four generations or stages for 80 years.
The first generation is the glass fiber reinforced materials. In the 1940s, the glass
fibers were immersed into lightweight and lower strength polymers, and a stronger new
material was obtained. The polymer is regarded as a matrix and protects the fibers from
scratches that might result into fracture under low stress level. The fibers are regarded
as reinforcement and improve the strength of fragile polymers by shouldering most of
the stress transferred from the polymer through the fiber/matrix interface. The fibers
can significantly stop the propagation of microcracks in the matrix due to the bridge
effect. The first glass fiber laminated structure was produced in 1942. The earliest ap-
plications of glass fiber reinforced plates (GFRP) were in the marine industry to replace
the traditional wood or metal components. The lightweight and strong GFRP was not
subjected to rotting or rusting of their metal counterparts, and easy to maintain. Until
now, the GFRP continues to be a major component of boats and ships; furthermore, it
comprises about 90% of the composites’ market.
The second generation is the high performance composite materials. The GFRP
technologies was rapidly applied into many engineering fields during the 1950s, but the
new demands from military space programs prompted a general notion of composite
materials. Spacecraft requires even lighter and stronger components than GFRP. The
Analysis of Composite Laminates Copyright © 2022 China Science Publishing & Media Ltd. Published by Elsevier Inc.
https://doi.org/10.1016/B978-0-32-390804-7.00009-1 All rights reserved. 1
2 Analysis of Composite Laminates
heat generated during the reentry of a spacecraft could exceed 1500◦ C, which is beyond
the temperature limits of any monolithic or composite material, especially low-melting
point polymers. In 1956, an asbestos fiber was added into a phenolic resin as a possible
reentry nosecone material, and the composites of metal matrix was also regarded as a
solution. In these composite materials, the inorganic, ceramic fiber, or particulate phase
were employed to improve the heat resistance of lightweight metals and to lower their
thermal expansion coefficient. The space race provided an impetus for the development
of carbon and boron fibers as well. They were developed around the same time, but
the carbon took the lead in the 1960s due to its superior processing capabilities and
lower cost. The graphite fibers were of use only in polymer matrices at this time.
Because of the reactivity of carbon with aluminum and magnesium, the use of graphite
fibers as reinforcement for metal matrices was not possible. The strength of boron fibers
exceeded that of carbon fibers, and it is more suitable to military applications where the
cost was no concern, and made no extension into other industries. The compound of
aramid fibers was developed in 1964. Aramids belong to the nylon family of polymers;
the key structural feature is aromatic rings linked by amide groups.
The third stage is searching for new application fields and synergy of properties,
whereas the spacecraft and aircraft demands prompted new high modulus fibers in the
1960s. The composites made with the aforementioned expensive fibers had to find civil
applications in the 1970s when the space and military demands declined. The sports and
automobile industries became more important markets. At the same time, the analysis
and design methods based on the computational composite mechanics drove further
applications, such as the civilian and military aircraft. The carbon fibers were used ex-
tensively in sporting products beginning in the 1970s, with graphite tennis rackets and
golf clubs replacing the wooden and steel materials. During the same period, the com-
posites of a ceramic matrix was developed and applied. It must be reinforced by high
temperature fibers, such as SiC, because low-melting fibers would be destroyed at the
high processing temperatures required for ceramic sintering. On the other hand, the
brittle ceramics need a reinforcing phase to improve the toughness.
The fourth generation is the hybrid materials, nanocomposites, and biocomposites
(green-composites). In the 1990s, both academic and industrial researchers started to
extend the composite paradigm into smaller and smaller scales. From the macroscopic
scale to the molecular scale, it results into hybrid materials. They are an intentional
and complimenting combination of two or more materials with new properties. Ac-
cording to their criterion, the difference between hybrid materials and composites is
their functions and/or properties. Toward the nanoscale, it results into nanocomposites.
Nanocomposites are solid materials that have multiple phase domains and at least one of
these domains has a nanoscale structure. A biocomposite is a material composed of two
or more distinct constituent materials (one being naturally derived), which are com-
bined to yield a new material with improved performance over individual constituent
Composite analysis overview 3
materials, namely, the natural fiber-reinforced biopolymers. These composite materials

have been developed as an alternative to conventional materials that may be nonre-
newable, recalcitrant, or manufactured by pollution emitting processes. Because these
composite materials are not studied in this book, more detailed information will not
presented.
1.1.2 Applications of composites in aircrafts

The applications of composites in civilian and military aircraft followed the typical
stages of every new technology. In the beginning, the limited application on secondary
structure minimized risk and improved understanding by scientific research and service
experience. This limited usage was followed by wider applications first in small and
military aircrafts. More recently, with the increased requirement on efficiency and low
operation costs, the composite materials were being applied widely in larger civilian
aircraft.
In the aircraft industry, the helicopter design engineers were among the first to rec-
ognize the potential of composite materials and use them on primary structures. From
the seats and engine bay door to the fuselage and tailplane, an integral part of helicopters
was made from the composite materials. However, the rotor blade has perhaps benefited
most significantly from the use of composite materials. The most critical problems of
traditional wood, steel, or aluminum blade can be hugely reduced by the composite ma-
terials, together with many other design drawbacks. In addition, the strength-to-density
ratio of composites materials is four to six times greater than those of steel or aluminum,
leading to composite blades that are up to 45% lighter than metal ones.
In the 1970s, with the composites applications on sailplanes and helicopters in-
creasing, the first all-composite planes appeared, but these were small recreational or
aerobatic planes, and just cocured and bonded constructions with very limited num-
bers of fasteners. In the 1970s and early 1980s, the first all-composite airplane of larger
size began with the LearFan 2100 and sought FAA certification (FAR, Part 23). The
guidelines of the Advisory Circular on composite structure were observed throughout
this program, and Advisory Circular 20–107 was used as a guide for the certification
procedures.
With fuel prices rising, the composite materials became a very attractive alterna-
tive for the large civil aircrafts to reduced weight compared with the traditional metal
structure. Applications in the large civilian transport category started in the early 1980s
with the sandwich horizontal stabilizer of B737. Meanwhile, the horizontal and vertical
stabilizers of the A320 were made of composite materials as well. The next significant
application of composite materials on a primary aircraft structure was the B777 in 1990s,
the empennage, control surfaces, and main floor beams were made from composite ma-
terials. However, the cost of composite structures was not attractive enough to lead to
an even wildly application at that time.
With decades of development, the composite materials have been called the shape
of aerospace’s future. In the civil aviation industry, A380, A350, and B787 represent the
application of composite materials. The A380 is the first aircraft that has a central wing
box with carbon fiber reinforced plates (CFRP), representing a weight saving up to one
and a half tonnes compared to the most advanced aluminum alloys. The main challenge
is the wing root joint, where composite components could be up to 45 mm thick.
For this specific application, Airbus reaps a large benefit from the A340-600 CFRP
keel beams (16 meters long and 23 mm thick), each of which carries a force of 450
tonnes. A monolithic CFRP design has also been adopted for the fin box and rudder,
as well as the horizontal stabilizer and elevators. The size of the CFRP horizontal
tail plane is close to the size of wings of the A320, so the main challenge becomes
the size of the components. As for the center wing box, the size of the components
justifies the intensive use of automated tape-laying technology. Furthermore, the upper
deck floor beams and the rear pressure bulkhead is made of the CFRP. The advanced
glass/aluminum composites was used on the upper portion of fuselage, and it is called
the glare laminate. The glare laminate is a fiber metal laminate composed of several very
thin aluminum layers interspersed with glass fiber prepreg layers, and they are bonded
together with a matrix such as epoxy. This new aero structure material is widely used
in fatigued parts due to its outstanding features in anticracking and tension.
Boeing was the first to commit to a composite fuselage and wing for the B787. Such
extended applications of composite materials (about 50% of the structure) would give
the efficiency improvement needed by the airline operators, such as about 20% more
fuel efficient and 20% fewer emissions. The B787 is the first major commercial airplane
to have a composite fuselage, wings, and most other airframe components. Each B787
contains approximately 35 metric tons of CFRP, made with 23 metric tons of carbon
fiber. The fuselage is constructed in tubular segments, which are then joined together
during the final assembly. The applications of composites in the B787 saves 50,000 rivets
per plane; and each rivet site would have required maintenance checking as a potential
failure location. Other advantages of using composite materials is that a typical bonded
repair on the standard aluminum airframe sometimes requires more than 24 hours of
downtime, but Boeing has created a new way of repairing composite materials in less
than an hour. This leads to quicker turnarounds and offers the opportunity for a quick
in-and-out for minor damage that might make an aluminum airplane unable to fly.
The A350 is the first Airbus airplane with both fuselage and wing structures made
primarily of the CFRP. The A350 also has a slightly higher proportion of composites
(about 52% of the structure) in its construction than that of the B787. Most parts of the
aircraft are a mixture of composite and alloy. In the wings, the main metal components
are interspar ribs (the spars being the supporting structures and running along the wing
from tip to root; the ribs running across the width of the structure). In the fuselage, the
outer skin panels are constructed by CFRP, and the frame includes aluminum strips to
ensure that lightning strikes can be dissipated.
1.2. Composite laminates

1.2.1 Definition and constituents
A composite material is a material made from two or more constituent materials at a
macroscopic scale, and these constituent materials have significantly different physical or
chemical properties. This combination produces a new material with more useful char-
acteristics than the individual components. The individual components remain separate
and distinct within the finished structure. In typical composites, the matrix surrounds
the fibers, and they are must be properly bonded together as a single material system
[1]. Therefore the fiber, matrix, and interface are the controlled factors.
According to the form of fiber, the composite materials can be divided into two
categories: continuous and discontinuous fiber composites. The long continuous fibers
are considered to be high performance since their mechanical properties are maximized,
this form is the most common type for aircraft structures. The discontinuous fibers have
reduced properties because the load path of the fiber is disrupted. They are not usually
suitable for primary aircraft structures, though there are exceptions, they may also be
considered for some secondary structures. The composite materials also can be classified
by the type of matrix as polymer matrix composites (PMC), ceramic matrix composites
(CMC), metal matrix composites (MMC), and carbon-carbon composites (CCC).
In general, the material in fiber form has superior properties compared to the bulk
form. The amount and severity of detrimental imperfections decrease as the diame-
ter of fiber is reduced, and fiber can be rapidly cooled; so there are fewer defects in
fiber form. The fibers can be stretched along their axis during processing to increase
its strength as well. For example, the sudden fracture of glass sheets can result from a
small flaw or low energy impact, but the glass fiber composites are less susceptible to
the impact damage; this is true for carbon fibers and carbon fiber composites. Therefore
the composition of fibers and matrix is superior to a bulk material. In the compos-
ites, the matrix can transfer the load to the adjacent fibers if an individual fiber fails.
A matrix can also resist the damage introduced by impacts and other threats due to the
reinforcement of fibers, so the composite is not excessively brittle. In general, the fiber
is the major load carrying component, and can be made from materials such as carbon,
graphite, glass, boron, aramid, or quartz. Each of these fibers has its own advantages and
disadvantages. Stiffness, static strength, impact strength, fatigue performance, electrical
conductivity, electrical permeability, and thermal properties are among the properties
that are considered for selecting a fiber.
Compared with the fiber, the matrix is softer and of lower strength, and hold the
fibers together and distribute the loads; while the function of fibrous reinforcement is to
carry the external loads. The matrix allows the composites to bear compression loading
and protects the fibers from physical and environmental threats. Except for the afore-
mentioned loading transfer, the matrix also provides an energy-absorbing mechanism;
this can improve impact damage resistance and also soften the stress concentrations.
The fiber/matrix interface is known as the interphase. The properties of matrix and
the bond of fiber/matrix interface dominate the mechanical properties of composite
materials. The matrix and matrix/fiber interaction also have a significant effect on the
crack propagation of the composite materials. If the matrix shear strength and modulus
and the fiber/matrix bond strength are too high, a crack may propagate through the
fiber and matrix without turning, so the composite materials will behave as a brittle
material and show clean fracture surfaces. If the bond strength is too low, the matrix
will act as a fiber bundle and the composite materials will be weak. For the intermediate
bond strength, the cracks propagating in resin or fiber would turn at the matrix/fiber
interface and extend along the fiber. The composite materials that failed in this mode
will show considerable fiber pull-out and the fracture surface will be very rough. This
results in considerable energy absorption.
If the intact fibers are available behind the crack tips and connect at the crack faces,
the crack bridging mechanism is operative. Hence, the load would be shared by the
bridging fibers and crack tips, and the stress intensity factor (SIF) on the crack tip would
be reduced significantly. A higher amount of bridging fibers leads to the lower SIF on
the crack tip, and the resistance to crack growth increases with crack length increasing.
The extension of a transverse crack bridged by the intact fibers leads to the debonding
and fibers pull-out. This will increase the fracture toughness of composite materials.
The strength and fracture toughness of fiber reinforced composites is determined by the
interplay between the damage processes in different elements of composite materials.
Therefore the fiber bridging effect of transverse crack and delamination is a very im-
portant and challenging problem to understand the damage mechanism of composite
materials, and many analytic methods have been established [2,3].
1.2.2 Plies
A ply, which consists of fibers and matrix and also known as a lamina or layer, is shown
in Fig. 1.1. The continuous fibers in the plies can be oriented in a single direction,
or multiple directions for the woven composites. In the aircraft structures, the plies
can be in a prepreg form or dry fabric form. The prepreg is a common form. It is
preimpregnated by the fibers and a resin in a semicured state, where the fibers and resin
are combined but are still flexible enough to be laid in tooling. The laminate is fully
cured prepreg layers, and then the cured resin is referred to as the matrix mentioned
in previous section. The prepreg forms also include: tape, slit tape, fabric, sheet, and
tow/roving. The prepregs are common used for large aircraft structures and can consist
of dry fabric layers that are impregnated with an uncured and low viscosity resin. This
is known as a wet layup, as it may be considered for repairs but are not commonly used
for the original structures in large aircraft.
For a unidirectional individual ply, the fibers are all aligned in a single direction. In
tape form, it may also be called a unitape or a tape ply. Fabrics may be in prepreg or dry
Figure 1.1 Ply in composite materials. (a) Unidirectional ply and (b) Fabrics.
form. For woven fabrics, such as a plain weave fabric shown in Fig. 1.1(b), the weaving
bends the fibers. Furthermore, the fibers are not as closely packed as for unidirectional
plies. These characteristics reduce the static strength and stiffness, especially for the
compression loading. For the tensor loading, the stiffness of woven fibers would increase
due to the fiber stretching. For the manufacturing of composite structures, a fabric ply
is more easily draped over a compound surface than a unidirectional prepreg ply.
1.2.3 Laminates
The composite laminate is an assembly of individual layers to provide required me-
chanical properties, including in-plane stiffness, bending stiffness, strength, thermal
expansion coefficients, and so on. It is result of the designability of composite mate-
rials; see Figs. 1.2 and 1.3. The multiple cross-ply laminate is presented in Fig. 1.2; the
two-dimensional woven laminates and three-dimensional fabrics are shown in Fig. 1.3.
A layup is a processing method where plies are placed on top of each other and is defined
by the material system, orientations, and stacking sequence of the plies. Although all of
the plies in a laminate could be oriented with fibers aligned in the same direction, the
mechanic properties would be undesirable. Therefore the practical laminates are usually
multidirectional. The laminate coordinate system is the x-y-z system, namely global
coordinate system, as opposed to the ply’s local 1-2-3 coordinate system; see Fig. 1.2.
The orientation angle of individual ply is with respect to the x-y-z system. In the ply’s
local coordinate system, the 1-direction (longitudinal) is aligned with the fibers, the
2-direction (transverse) is normal to the fiber direction, and the 3-direction is along the
thickness and coincides with z-axial of laminate coordinate.
In the laminates, the individual layers generally are orthotropic or transversely
isotropic, so the laminate exhibits anisotropic, orthotropic, or quasiisotropic properties.
The quasiisotropic laminate exhibits isotropic in-plane response but is not restricted to
isotropic out-of-plane response. Depending upon the stacking sequence of individual
layers, the laminate may exhibit coupling between in-plane and out-of-plane responses.
Figure 1.2 Multidirectional laminate and coordinate system [1].
Figure 1.3 Plane braided composites and 3D braided composites.
The orientation and position of each individual ply in a laminate may be expressed
in multiple ways. Although there are no universal rules, some of the common ways of
representing the ply orientations and laminate stacking sequence are presented in this
subsection, and they will be used in the following chapters. The 0◦ ply has its 1-direction
aligned with the x-direction in the global coordinate, and the 90◦ ply has its 1-direction
aligned with the y-direction in the global coordinate; see Fig. 1.2. In general, the first
ply in the sequence is located at the most negative z-position.
The degree symbol can be omitted for convenience. Some examples, which are not
necessarily indicative of practical laminates, are given by
[0/0/0/0] = [04 ]
[0/+45/90/−45/−45/90/+45/0] = [0/+45/90/−45]s
[0/+45/90/+45/0] = [0/+45/90]s
(1.1)
[0/90/0/90/0/90] = [0/90]3
[0/+45/−45] = [0/±45]
[0/0/+45/−45/−45/+45/0/0] = [02 /±45]s
where s indicates that the laminate is symmetric about the given ply.
1.3. Analysis schemes

1.3.1 Basic analysis schemes
In general, the fiber reinforced composite structures can be studied based on two basic
analysis schemes: micromechanical methods and macromechanical methods. The mi-
cromechanical analyses are aimed at providing an understanding of the behavior of the
generally unidirectional ply in terms of the properties and interactions of the fibers
and matrix; see Figs. 1.4(a) and (b). The approximate models are used to simulate the
microstructure of the composite materials, and hence predict its average properties in
terms of the properties and behavior of the constituents, such as strength and stiffness.
The macromechanical methods are used to design or predict the behavior of composite
structures based on the average properties of the unidirectional plies: longitudinal mod-
ulus E11 , transverse modulus E22 , major Poisson’s ratio ν12 , and in-plane shear modulus
G12 as well as the appropriate strength values; see Fig. 1.4(c). For the woven composite
structures, we need the mesoscopic methods to predict the average properties of plies
(see Fig. 1.4(b)) since the microscopic method can only be used to obtain the aver-
age properties of the fiber bundle in this case. In this book, we mainly focus on the
macroscopic analysis theories of composite laminates, and they are defined as composite
laminated theories.
As already mentioned, the micromechanical analyses are based on microscopic mod-
els of unidirectional plies, in which the fibers and the matrix are separately modeled.
In the most simple models, the fibers are assumed to be homogeneous, linearly elas-
tic, isotropic, regularly spaced, perfectly aligned, and of uniform length. The matrix is
assumed to be homogeneous, linearly elastic, and isotropic as well. The fiber/matrix
interface is assumed to be perfect without voids or disbands. More complex models
representing more realistic situations may include voids, disbands, flawed fibers, wavy
fibers, nonuniform fiber dispersions, fiber length variations, and residual stresses. The
micromechanical analysis can be approached from two points of view. One is the ap-
proach attempted to predict the behavior of simplified models of the composite material.
Figure 1.4 Micromechanical methods and macromechanical methods of composite structures. (a) Mi-
cromechanical methods; (b) Mesomechanical methods; (c) Macromechanical methods.
Another one is the elasticity approach aimed at the upper and lower bound solutions,
exact solutions for very specific systems or numerical solutions.
Except the aforementioned two basic analysis schemes, the multiscale methods,
which are aimed at bridging material and structural scales (see Fig. 1.5), have been wildly
applied into the analysis of composite laminates. The multiscale simulation scheme takes
advantage of the fact that composite structures are made up of laminates, which in turn
are obtained by stacking individual plies with different fiber orientation. This leads to
three different entities (ply, laminate, and component) whose mechanical behaviors are
characterized by three different length scales, namely fiber diameter, ply, and laminate
thickness, respectively. Fiber diameters are of the order of 5–10 µm, while ply thick-
nesses are in the range 100–300 µm and standard laminates are several mm in thickness
and above. This clear separation of length scales is very useful to carry out multiscale
modeling by computing the properties of one entity (e.g., individual plies) at the rele-
vant length scale, homogenizing the results into a constitutive model, and passing this
information to the simulations at the next length scale to determine the mechanical
behavior of the larger entity (e.g., laminate). Thus the multiscale modeling is carried
out through the transfer of information between different length scales rather than by
coupling different simulation techniques.
In this book, we are mainly focused on the analysis methods of macroscopic re-
sponses, such as the static responses, dynamic responses, sensitivity coefficients, and
responses of fracture and damage. The multiscale analysis methods based on the macro-
scopic methods are also presented, such as the beam, plate, and solid elements. The
micromechanical is not discussed in following chapters of this book. Therefore the ba-
sic equations, which will be employed to analyze the macroscopic responses, are briefly
introduced.
Figure 1.5 Multiscale analysis scheme of composite structures.
1.3.2 Basic equations

The composite laminated plates and shells are the most commonly used structural forms.
Plates and shells are defined as plane structural elements with a small thickness com-
pared to the planar dimensions, and studying on the plate/shell reference surface ;
see Fig. 1.6. In fact, the obvious approach of plates and shells at the macroscopic scale
is the fundamental differential equations of three-dimensional elasticity in strong or
in weak forms [4]. Some three-dimensional solutions for multilayered structures can
be found, but these solutions are difficult to obtain in general; namely, they are not
in the strong form for the most general case of geometry, laminate layout, boundary,
and loading conditions. It is necessary to adopt some effective schemes to simplify this
complicated and special three-dimensional problem, but their theoretical basis is still
the three-dimensional elasticity; they will be briefly introduced, including equilibrium
equations, motion equation, geometrical equations, and boundary conditions.
First, if a composite plate or shell are regarded as a three-dimensional deformational
body, its equilibrium of elemental volume is shown in Fig. 1.6 with volume dV and
surface d . The coordinate system x1 , x2 , and x3 is employed (x, y, and z are employed
correspondingly in this book as well). The specified displacement is constrained at the
Figure 1.6 A three-dimensional deformational body and the equilibrium of elemental volume.
boundary u . On the other part of boundary σ , the distributed force per unit area t̄i
(i = x1 , x2 , x3 ) is subjected, and it also called traction. The body force fi is subjected to
the elemental volume dV . A load acting at a point is represented by its three components
Pi , also called point loads. Under the forces, the body deforms, and the deformation of
a point is given by three components of displacement ui . Fig. 1.6(b) shows a vanishing
small element of a deformable body, together with the stresses. The stresses on the
mutually parallel planes are the same but with an infinitesimal change in value. Summing
forces at the directions x1 , x2 , and x3 , including the body force fi , we then get three
differential equilibrium equations. They are given by
σji,j + fi = 0, i, j = 1, 2, 3 (1.2)
where i is a free index. This means that there are three subequations in the above
differential equilibrium equation, while j is a dummy index, summing within its range.
For the elastic dynamic problems of composite laminates, the inertia force can be
regarded as body force according to the d’Alembert principle. Therefore the differential
motion equation can be deduced from equation (1.2) directly as
∂ 2 ui
σji,j + fi = ρ (1.3)
∂ t2
where t denotes time. ρ is the density.
Considering the moment equilibrium of elemental volume in Fig. 1.6(b), we can
obtain the equivalent theorem of shearing stress (symmetry of stress tensor) as
σij = σji (1.4)
Consider an composite laminate in its original undeformed configuration described

in the coordinate system X1 , X2 , and X3 where we study the motion and deforma-
tion of an arbitrary point with the coordinates Xi (i = 1, 2, 3). Under the loading, the
body would deformed and moved to a new position; the original coordinate system is
transformed into the deformed configuration (x1 , x2 , x3 ). The coordinates of arbitrary
point in the deformed coordinates are defined as xi (i = 1, 2, 3). It is assumed that the
change and deformation of the composite laminates are continuous and the point trans-
formation is one-to-one. In the rectangular Cartesian coordinates, the transformation
between the original and deformed coordinates is given by [5],
x = x(X ). (1.5)
In the rectangular coordinate system, the Green strain tensor are given by

1 ∂ ui ∂ uj ∂ um ∂ um
Eij = + + (1.6)
2 ∂ Xj ∂ Xi ∂ Xi ∂ Xj
For the small deformation problem of composite laminates, we can obtain the strain-
displacement relationship as

∂ u1 1 ∂ u1 ∂ u2
ε11 = ε12 = ε12 = +
∂ x1 2 ∂ x2 ∂ x1
∂ u2 1 ∂ u2 ∂ u3
ε22 = ε23 = ε32 = + (1.7)
∂ x2 2 ∂ x3 ∂ x2
∂ u3 1 ∂ u1 ∂ u3
ε33 = ε13 = ε31 = +
∂ x3 2 ∂ x3 ∂ x1
In Fig. 1.6(a), there are displacement boundary conditions and traction conditions.
For the displacement boundary condition u , the displacement field should be equal to
the constraint ūi , namely
ui = ūi (1.8)
We can also consider boundary conditions such as ui = a, where a is a given displace-

ment. For the equilibrium between the external force and internal stress, the stress field
should meet the Cauchy stress formulation on traction boundary as
σij nj = σ̄i (1.9)
where nj is the unit vector normal to dσ .

For the hybrid boundary condition, both of the equations (1.8) and (1.9) should
meet, but the following equation must be met for two boundary conditions on the
boundary simultaneously:
σ ∪ u =
(1.10)
σ ∩ u = ∅
In addition, the initial condition (u0i and (dui /dt)0 ) must be given for the dynamic
problems.
1.3.3 Existing analysis theories

The analysis problem of plate or shell originated from an experiment of standing waves
on flat surfaces, and it was carried out by Ernst Chladni in 1804; then it was studied
by Marie-Sophie Germain, Joseph-Louis Lagrange, and Simeon Denis Poisson dur-
ing 1810s. The first accepted analysis theory was developed by Claude-Louis Navier
in 1820. The simply supported rectangular plate was solved and the correct boundary
conditions were obtained; the solutions under uniform and concentrated loads were ob-
tained by using double trigonometric series, and it was the first correct solution for the
plate bending problem. In 1829–1831, Poisson obtained the deflection curve equation
by the concept of molecular structure; the formulation was completely consistent with
the current one for the simply supported and clamp supported boundaries. Until 1850,
the Kirchhoff–Love assumptions were presented, and the first perfect bending theory
was established for the thin plates and shells; it was extended into the thick plates and
shells by Reissner (1945) [6] and Raymond Mindlin (1951) [7], namely, the Mindlin–
Reissner plate theory.
Since the typical thickness to width ratio is at least of one order of magnitude lower
than to a representative in-plane dimension. The traditional analysis methods were de-
veloped by reducing the three-dimensional problem to a two-dimensional one for the
plates and shells. Such a reduction transforms a problem, which is defined in each point
PV (x, y, z) in the three-dimensional continuum into a problem that is defined in each
point P (α, β) in a reference shell/plate surface , where α , β , and z is a orthogo-
nal curvilinear coordinate system defined for the plate/shell reference surface [4,8]. For
the multilayered laminates (see Fig. 1.7), the material properties change radically along
the thickness direction and there are many bimaterial interfaces; so its analysis schemes
should be more complex.
Figure 1.7 Notation for a multilayered plate.
In the early days of composite laminates, the previous techniques used for analyzing
conventional plates were extended to analyze this new structures directly. The classi-
cal laminated plate theory (CLPT) is an extension of the classical plate theory based
on Kirchhoff assumptions. In order to analyze the composite structures accurately and
effectively, many theories have been established in the last half century [9], such as
equivalent single-layer theory (EST), layerwise theory (LWT), Zig-Zag theory (ZZT),
three-dimensional elastic methods, and so on. The CLPT and first-order shear defor-
mation theory (FSDT) are the two most popular ESTs, and widely used in design,
analysis, and optimize the composite engineering structures; they are also employed
in the commercial finite element software. The ESTs can provide good results for the
global responses of very thin composite laminated plates and shells, for example, gross
deflections, critical buckling loads, fundamental vibration frequencies, and associated
mode shapes, but have poor results for the thick composite laminates, especially the lo-
cal responses, such as the distribution of ply-level stresses. The CLPT cannot represent
the realistic distributions of displacements and stresses along the thickness direction. The
major drawback of ESTs is introduced by the continuous assumption of in-plane dis-
placements, and it cannot present the Zig-Zag distribution of in-plane displacements.
The LWT and ZZT were established to overcome the drawback of ESTs, and they have
become the most important developed direction of composite laminated theories.
According to the Carrera’s point of view, we can divide the available theories of
monocoque plates and shells into the following three groups [4]: (1) continuum based
or stress resultants based models; (2) asymptotic type approaches; (3) axiomatic type ap-
proaches. In the framework of the first approach, the three-dimensional continuum of
plates or shells is seen as a surface on which correspondence stress resultants are defined;
the two-dimensional approximations are then introduced at a certain level and inte-
gration in the thickness direction is then performed. These approaches do not present
any difficulties in the formulation of nonlinear theories in both the case of geometric
and physical nonlinear behavior. In the framework of asymptotic approaches, the three-
dimensional governing equations are expanded in terms of a perturbation parameter
(usually the thickness to length ratio is used) and theories related to the same order
in perturbation parameter are derived. In the axiomatic framework, an certain displace-
ment and/or stress fields are postulated in the thickness direction; it permits to introduce
intuitive approximations into the plate/shell behavior while no results can be established
as far as the convergence of intuitive models to three-dimensional solutions.
1.3.4 Challenges
Taking the B787 as an example, the application of a composite would result into a
weight saving up to 15 tons theoretically, but in fact, the weight of a B787 is only
reduced by 4.5 tons compared with the traditional metal components; although B787
represents the highest level of composite application in civil aircrafts. From the author’s
point of view, there are three main reasons: (1) lack of experience in using this new ma-
terials; (2) lack of effective experimental schemes; (3) theoretical and numerical methods
can not meet the requirements of engineering problems. The last one will be discussed
in the following.
The composite laminates is a multilayered plate or shell; see Fig. 1.7. The challenges
of analysis method are from following aspects (namely, C 5 challenges): (1) exhibiting
the so-called complex anisotropy, in-plane anisotropy and transverse anisotropy, Zig-
Zag effects and interlaminar continuity (Cz0 -Requirements) [4]; (2) extremely complex
fracture and damage mechanisms; (3) complex structural forms resulted from integral
forming technology; (4) complex multiscale effect, there are three different entities: ply,
laminate, and component, and their mechanical behaviors are characterized by three
different length scales; (5) complex multiphysical loads, including mechanical, thermal,
curing fields and so on.
The in-plane anisotropy means different mechanical and physical properties in dif-
ferent in-plane directions, it could show higher transverse flexibility with respect to
in-plane deformability, namely shear and normal components. The laminates are the
high transversely deformable structures as well, exhibiting high values of Young’s moduli
orthotropic ratio, E11 /E22 = E11 /E33 ; and low values for the transverse shear modulus
ratio, G12 /E22 ≈ G23 /E22 . The transverse anisotropy would lead to higher transverse
shear and normal stress deformability than the isotropic cases. In addition, the in-plane
anisotropy is related to the other complex problems: (1) coupling between shear and
axial strains; (2) coupling between in-plane and out-of-plane strains for the unsymmet-
rically laminated panels [4,10].
From a view of computation, due to the transverse discontinuous mechanical prop-
erties, the displacement fields in the thickness direction are extremely complex Zig-Zag
sharp; they must to be exhibited to represent the rapid change of their slopes in corre-
spondence to each interface; see Fig. 1.8. In-plane stresses σ11 , σ22 , and σ12 are in general
be discontinuous at each interface, while the transverse stresses σ13 , σ23 , and σ33 must be
continuous at each interface for equilibrium, it is called as the interlaminar continuity of
transverse stresses. The displacements and transverse stresses are C 0 -continuous functions
in the thickness direction. In the most general case, the displacement and transverse stress
have discontinuous first derivatives with correspondence to each interface, since the me-
chanical properties change along the thickness direction. The Zig-Zag and interlaminar
continuity are referred to as Cz0 -Requirements. The fulfillment of Cz0 -Requirements is
a crucial point in the development of any composite laminated theories.
Figure 1.8 Cz0 -Requirements.

The knowledge of damage and fracture mechanisms plays one of the most important
roles for the practical design of composite structures. Furthermore, the damage in fiber
reinforced composite materials occur at a number of length scales, from the micro-
scopic, barely observable fiber/matrix debonding, to macroscopic transverse cracking
and delamination. The layered, orthotropic, sometimes inhomogeneous and multima-
terial characteristics allow the possibility for occurrence of various failure modes under
different loading conditions. And various failure modes are exist in the damaged com-
posite structures simultaneously. In general, the failure modes of composites can be
categorized into four classes: fiber failure, interfacial delamination, matrix cracking and
fiber/matrix debonding; see Fig. 1.9. There is no method to predict effectively the ini-
tiation and growth of these damage, so does the effects of these damage on the structural
integrity.
Figure 1.9 Composite damage forms. (a) Debonding; (b) Fiber breakage; (c) Matrix crack and (d) De-
lamination.
The structural plates/shells systems stiffened by beams are widely applied in the
construction of aircraft fuselage and wings. For instance, the fuselage structure is a semi-
monocoque construction consisting of a thin shell stiffened by axial elements (stringers
and longerons) and transverse elements (frames or rings). The composite sandwich
structures, which consist of two thin but stiff composite laminated facesheets bonded
to a lightweight and thick core with low in-plane modulus are widely used in aero-
nautics and astronautics owing to the low weight and high rigidity. The complexity
of the overall and local behavior of sandwich structures has aroused a large number of
computational methods. The mentioned two basic composite structures poses serious
challenges to the existing analysis methods. Furthermore, with the rapid development
and wide application of composite integral forming technology, the forms of stiffened
composite structures, grid structures, and sandwich structures are becoming more and
more complex.
Due to the obvious multiscale effect, the macroscopic properties and response of
composites depends on the microscopic and mesoscopic details, such as properties of
individual layers, bonding between layers, stacking sequences and so on. For compos-
ites design, a good understanding is required for the relation between micromechanical
and global structure properties. The traditional beam, plate and shell elements do not
provide detailed stresses in the matrix and fiber phases, while the direct numerical simu-
lation (DNS) that resolves microstructural details is too expensive for practical problems.
Therefore it is necessary to develop practical multiscale analysis models for the compos-
ite structures.
The composite laminated structures are often under the combined action of mul-
tiphysical field loads in the process of manufacturing and service period, such as
mechanic-thermal-curing coupling, mechanic-moisture-thermal coupling, mechanic-
thermal-electric of smart composites. The accurate analysis of multiphysical field be-
havior has become an unavoidable problem in the design of composite structures. The
computational complexity increases with the increase of multiphysical variables.
1.3.5 Future developments

The sustained and rapid development of composite technology poses a serious challenge
to analytical and numerical methods, and also points out their improvement directions.
On the other hand, with the improvement of precision requirement of composite struc-
ture design and the rapid development of computer technology, various refined EST and
LWT were presented. For the LWT, it would be the development focus, and it can be
employed to solve some of the existing difficult problems. From the author’s point of
view, the improvement direction of the composite laminated theories include but not
limited to the following aspects:
1. Although the existing refined ESTs can provide accurate enough global responses
results, as the requirements of engineering structure analysis and design increase,
they should focus on the ply-level responses and the interlaminar continuity by
meeting the C0 requirements of displacement and transverse stresses in thickness
direction.
2. As the rapid development of computer science, the three-dimensional and quasi
three-dimensional laminated theories will becoming more and more important, for
example, the LWT, since the computational cost will no longer be a limiting factor.
Small desktop workstations can easily solve tens of millions of computing problems.
3. The complex fracture and damage problems can be solved properly by the three-
dimensional composite laminated theories, such as LWT, with the traditional frac-
ture and damage concepts and methods used in the three-dimensional finite element
method (FEM).
4. Similar to the three-dimensional FEM, the traditional multiscale analysis methods
can be introduced into the LWT to obtain the microscopic and mesoscopic re-
sponses in the composite plates/shells. Based on this scheme, the multiscale analysis
may be directly applied into the analysis and design of practical engineering struc-
ture of composite materials; it is difficult for the existing multiscale analysis methods
based on the ESTs.
5. The existing methods should directly applied to the complex composite structures
manufactured by integral forming technology and second molding, it is necessary
to established some special schemes and to develop special software.
6. Although the composite laminated theories were developed originally for the com-
posites, it can be extended to other isotropic or anisotropic multilayered structures,
such as functional graded materials, thermal barrier coating, multilayered anticorro-
sive coating and so on. The multilayer structures with different characteristics exist
widely in nature and engineering practices, so the laminated theories will still be a
hot issue of computational mechanics.
7. The existing composite laminated theories can be employed to solve the ply-level
residual responses introduced by the multiphysic fields, including the mechanical,
thermal, curing, hygro and so on.
8. The existing composite laminated theories should be improved to solve the general
multidisciplinary complex engineering problems, such as multiphysic/scale analysis,
multiphysic/scale/damage analysis, multiphysic/scale/fracture analysis and so on.
1.4. General Hooke’s law

1.4.1 Hyperelastic materials
The basic equations introduced in previous section are describe equilibrium, motion
and deformation, we still need to understand the mechanical properties, namely, consti-
tutive equations, or strain-stress relationships. In this section, we turn to the constitutive
equations, assuming that the relationship between the stress and strain are constant dur-
ing the deformation. The constitutive equations of linear elasticity are regarded as the
generalized Hooke’s law for infinitesimal deformation. The equations presented in this
section are the fundament of composite mechanics, so they can be found in many
references [11]. Still, these basic equations will briefly introduced here to ensure the
integrity of this book. Suppose that the reference configuration has a stress state of σ 0 .
If the stress components are assumed to be linear functions of the strain components,
the most general form of the linear constitutive equations is given by
σ = C : ε + σ 0 , σij = Cijkl εkl + σij0 (1.11)
where : denotes the double dot product. Since both of stress σ and stain ε are the
second-order tensor, according to the quotient rule of tensor, C is the fourth-order
tensor and is termed stiffness tensor.
In general, there are 34 = 81 scalar components in a fourth-order tensor. In the
absence of body couples, the principle of conservation of angular momentum requires
the stress tensor to be symmetric, namely, σij = σ ji , so Cijkl must be symmetric in the
first two subscripts. Hence, the number of independent material stiffness components
reduces to 6 × (3)2 = 54. Since the strain tensor is also symmetric, εkl = εlk , Cijkl must
be symmetric in the last two subscripts as well, the number of independent stiffness
components reduces to 6 × 6 = 36.
If the material is hyperelastic, the stress can be obtained based on a strain energy
density function U0 (εij ) as
∂ U0
σij = = Cijkl εkl + σij0 (1.12)
∂εij
and we have
∂ 2 U0
= C ijkl (1.13)
∂εij ∂εkl
Since the order of differentiation is arbitrary in above equation, Cijkl = Cklij ; the
number of independent stiffness components reduces to 21. Usually, we express equa-
tion (1.11) into Voigt–Kelvin notation, the single subscript is used for stresses and strains,
and two subscripts are used for the stiffness coefficients, for example,
σ11 → σ1 , σ22 → σ2 , σ33 → σ3 , σ23 → σ4 , σ13 → σ5 , σ12 → σ6

(1.14)
C1111 → C11 , C1122 → C12 , C1112 → C16 , C1212 → C66 , · · ·
Therefore, equation (1.11) can be rewritten as
σi = Cij εj + σi0 i, j = 1, 2, 3, . . . , 6 (1.15)
Now the coefficients Cij must be symmetric for the hyperelastic material, the most
general elastic material has 21 independent stiffness coefficients. Assuming that the
stress-strain relations (equation (1.15)) are invertible, thus the strain-stress relations are
given by
εi = Sij σj + εi0 (1.16)
where Sij is the compliance parameter with [S] = [C ]−1 .
1.4.2 Monoclinic materials

When the elastic coefficients at a point have the same value for every pair of coordinate
systems, which are the mirror images of each other with respect to a plane, the mate-
rial is called as monoclinic material. Let (x1 , x2 , x3 ) and (x1 , x2 , x3 ) be two coordinate
systems, and the x1 − x2 plane parallel to the plane of symmetry. Choose x3 = x3 is the
mirror image of the other. The definitions and sign conventions of the stress and strain
components show that

σ23 = −σ23 , σ31 = −σ31 ,
(1.17)
ε23 = −ε23 , ε31 = −ε31
while all their independent stress and strain components remain unchanged in value by
the change from one coordinate system to the other. Note that the elastic parameters
Cij are the same for these two coordinate systems because they are the mirror images in
the plane of symmetry. Using the stress-strain relations of the form in equation (1.17),
we can obtain
C14 ε4 + C15 ε5 = 0 (1.18)
Since the strain is arbitrary, the above equation holds only if C14 = C15 = 0. Similar
discussion with the remaining stress components yield C24 = C25 = C34 = C35 = C46 =
C56 = 0. Thus there are only 13 independent parameters in monoclinic material, and
the stiffness matrix is given by
⎡ ⎤
C11 C12 C13 0 0 C16
⎢C C22 C23 0 0 C26 ⎥
⎢ 12 ⎥
⎢C C36 ⎥
⎢ 13 C23 C33 0 0 ⎥
[C ] = ⎢ ⎥ (1.19)
⎢ 0 0 0 C44 C45 0 ⎥
⎢ ⎥
⎣ 0 0 0 C45 C55 0 ⎦
C16 C26 C36 0 0 C66
1.4.3 Orthotropic materials

If there are three mutually orthogonal planes of material symmetry, the number of elastic
coefficients is reduced to 9 using arguments similar to those given for single material
symmetry plane, and such materials are called orthotropic. The stress-strain relations are
given by
⎧ ⎫ ⎡ ⎤⎧ ⎫
⎪
⎪ σ1 ⎪
⎪ C11 C12 C13 0 0 0 ⎪ ⎪ ε1 ⎪⎪
⎪
⎪ ⎪
⎪ ⎢C ⎪ ⎪
⎪
⎪
⎪
σ2⎪⎪ ⎢ 12 C22 C23 0 0 0 ⎥⎥⎪
⎪
⎪ ε 2⎪
⎪
⎪
⎨σ ⎪ ⎬ ⎢C ⎥ ⎪
0 ⎥ ε3 ⎬
⎨ ⎪
3 ⎢ 13 C23 C33 0 0
=⎢ ⎥ (1.20)
⎪
⎪ σ4⎪⎪ ⎢ 0 0 0 C44 0 0 ⎥⎪ ε4 ⎪
⎪
⎪ ⎪
⎪ ⎢ ⎥⎪⎪
⎪
⎪
⎪
⎪
⎪
⎪ ⎪ ⎣ 0 ⎦ ⎪ ⎪
⎪σ5 ⎪
⎩ ⎪
⎭
0 0 0 C55 0 ⎪ ε
⎩ ⎪
⎪ 5 ⎪
⎭
σ6 0 0 0 0 0 C66 ε6
For the general hyperelastic materials, there is the most complex normal and shear
coupling effect; see equation (1.15). Although the normal and shear coupling effect also
appears in the monoclinic materials, only the shear strain in symmetric plane x1 − x2
can rise to the normal stress; see equation (1.19). It can be found from above equation
that there is no normal and shear coupling effect for the orthotropic materials.
In general, the most simple mechanical-property characterization tests are performed
with a known load or stress. Hence, it is convenient to write the inverse of relations in
equation (1.20), namely [S] = [C ]−1 . In general, the material properties are determined
in a laboratory in terms of the engineering constants such as Young’s modulus, shear
modulus and so on. These constants are measured using simple tests like uniaxial tension
test or pure shear test. Because of their direct and obvious physical meaning, engineering
constants are used in place of the more abstract stiffness coefficients Cij and compliance
coefficients Sij . The strain-stress relationship in term of engineering constants is given
by
⎡ 1 ν21 ν31 ⎤
− − 0 0 0
⎢ E11 E22 E33 ⎥
⎢ ⎥
⎧ ⎫ ⎢ ν12 1 ν32 ⎥⎧ ⎫
⎪ ε1 ⎪ ⎢− − 0 0 0 ⎥ ⎪σ1 ⎪
⎪
⎪ ⎪
⎪ ⎢ E11 ⎥⎪ ⎪
⎪
⎪ ε2 ⎪⎪ ⎢ ν E22 E33 ⎥⎪⎪σ ⎪ ⎪
⎪
⎪ ⎪
⎪ ⎢ 13 ν23 1 ⎥⎪⎪ 2⎪⎪
⎨ε ⎬ ⎢− − 0 0 0 ⎥ ⎨σ ⎪
⎪ ⎬
⎢ ⎥ 3
= ⎢ E11 E22 E33
3
⎥ (1.21)
⎪
⎪ ε4 ⎪⎪ ⎢ 1 ⎥⎪ σ ⎪
⎪
⎪ ⎪
⎪ ⎢ 0 0 0 0 0 ⎥⎪⎪ 4⎪ ⎪
⎪
⎪ ε ⎪ ⎢
⎪ G23 ⎥⎪⎪
⎪ σ5 ⎪
⎪
⎪
⎪
⎩ ⎭ ⎢
5 ⎪ ⎥⎪ ⎪
ε6 ⎢ 1 ⎥ ⎩σ6 ⎭
⎢ 0 0 0 0 0 ⎥
⎢ G13 ⎥
⎣ 1 ⎦
0 0 0 0 0
G12
The above equation presents the relation of compliance coefficients Sij to the engi-
neering constants. Since the compliance matrix [S] is the inverse of the stiffness matrix
[C ] and the inverse of a symmetric matrix is symmetric. The stiffness coefficients also
can be expressed in terms of the engineering constants as well
1 − ν23 ν23 ν21 + ν31 ν23 ν12 − ν32 ν13

C11 = C12 = =
E22 E33 Δ E22 E33 Δ E11 E33 Δ
ν31 + ν21 ν32 ν13 + v12 v23
C13 = =
E22 E33 Δ E11 E22 Δ
1 − ν13 ν31 ν32 + ν12 ν31 ν23 − ν21 ν13
C22 = C23 = = (1.22)
E11 E33 Δ E11 E33 Δ E11 E33 Δ
1 − ν12 ν21
C33 = C44 = G23 C55 = G31 C66 = G12
E11 E22 Δ
1 − ν12 ν21 − ν23 ν32 − ν31 ν13 − 2ν21 ν32 ν13
Δ=
E11 E22 E33
1.4.4 Isotropic materials

When there exist no preferred directions in the material, the number of independent
elastic coefficients reduces to 2; these materials are called isotropic. For isotropic mate-
rials, we have
E11 = E22 = E33 = E,
G12 = G13 = G23 = G, (1.23)
ν12 = ν23 = ν13 = ν
Consequently, in view of the equations (1.22) and (1.23), equations (1.20) and (1.21)
can be rewritten as
⎡ ⎤
1−ν ν ν 0 0 0
⎧ ⎫ ⎢ ⎥⎧ ⎫
⎪ σ1 ⎪ ⎢ ν 1−ν ν 0 0 0 ⎥ ⎪ε1 ⎪
⎪
⎪ ⎪ ⎢ ⎥⎪ ⎪
⎪σ ⎪
⎪ ⎪ ⎢ ⎥⎪⎪ε ⎪ ⎪
⎪ 2⎪⎪ ⎢ 1−ν ⎥⎪⎪ 2⎪⎪
⎪
⎨σ ⎪ ⎬ ⎢
ν ν 0 0 0 ⎥⎪⎨ε ⎪ ⎬
3 ⎢ ⎥ 3
= ⎢ 1 ⎥ (1.24)
⎪
⎪ σ4 ⎪
⎪ ⎢ 0 0 0 (1 − 2ν) 0 0 ⎥⎪ ε4 ⎪
⎪
⎪ ⎪
⎪ ⎢ 2 ⎥⎪⎪
⎪
⎪
⎪
⎪
⎪
⎪ σ5 ⎪
⎪ ⎢ ⎥⎪ ⎪
⎪
⎩ ⎪ ⎭ ⎢ 1
(1 − 2ν) ⎥⎪⎪ε5 ⎪⎪
σ6 ⎢ 0 0 0 0
2
0 ⎥ ⎩ε6 ⎭
⎣ 1 ⎦
0 0 0 0 0 (1 − 2ν)
2
and
⎧ ⎫ ⎡ ⎤⎧ ⎫
⎪
⎪ε1 ⎪
⎪ 1 −ν −ν 0 0 ⎪σ1 ⎪
⎪
0 ⎪
⎪
⎪ ⎪ ⎥⎪⎪σ ⎪
⎪
⎪ε2 ⎪
⎪
⎪
⎢−ν
⎢ 1 −ν 0 0 ⎥⎪0
⎪ 2⎪
⎪
⎪
⎪
⎨ε ⎪⎬ ⎢−ν ⎥⎪⎨σ ⎪⎬
3 1 ⎢ −ν 1 0 0 ⎥ 3
0
= ⎢ ⎥ (1.25)
⎪
⎪ ⎪ E⎢ 0
ε4 ⎪ 0 0 2(1 + ν) 0 ⎥⎪0σ ⎪
⎪
⎪ ⎪ ⎢ ⎥⎪⎪ 4⎪⎪
⎪
⎪
⎪ε5 ⎪
⎪
⎪
⎪
⎣0 0 0 0 2(1 + ν) ⎦⎪⎪
⎪
0
⎪σ5 ⎪
⎪
⎪
⎩ ⎭ ⎩ ⎪ ⎭
ε6 0 0 0 0 0 2(1 + ν) σ6
where
E
= (1.26)
(1 + ν)(1 − 2ν)
1.4.5 Plane stress-reduced constitutive relations

For the composite laminates, the generalized plane stress state with respect to the x1 -x2
plane is defined as
σαβ = σαβ (x1 , x2 ), σα3 = σα3 (x1 , x2 ), σ33 = 0 (1.27)
where α and β take the values of 1 and 2. Although σ33 = 0, ε33 is not zero.
According to equation (1.21), the strain-stress relations of an orthotropic body in

plane stress state can be written as
⎡ ⎤
1 v21
⎧ ⎫ − 0 ⎥⎧ ⎫ ⎡ ⎤⎧ ⎫
⎢ E11 E22
⎪
⎨ ε1 ⎪
⎬ ⎢ ⎥⎪⎨ σ ⎪
⎬ S11 S12 0 ⎪ ⎨ σ1 ⎪
⎬
⎢ v12 1 ⎥ 1
⎢ ⎥
ε2 =⎢
⎢− 0 ⎥ σ
⎥⎪ 2 ⎪ = ⎣ S12 S22 0 ⎦ σ2 (1.28)
⎪
⎩ ε ⎪
⎭ ⎢ E11 E22 ⎥⎩ σ ⎭ ⎪ ⎪
6 ⎣ 1 ⎦ 6 0 0 S66 ⎩ σ6 ⎭
0 0
G12
and the transverse normal strain is given by

v13 v23
ε3 = − σ1 − σ2 (1.29)
E11 E22
Equation (1.28) is inverted to obtain the stress-strain relations as

⎧ ⎫ ⎡ ⎤⎧ ⎫
⎪
⎨ σ1 ⎪
⎬ Q11 Q12 0 ⎪ ⎨ ε1 ⎪
⎬
⎢ ⎥
σ2 = ⎣Q12 Q22 0 ⎦ ε2 (1.30)
⎪
⎩ σ ⎪
⎭ ⎪ ⎪
6 0 0 Q66 ⎩ ε6 ⎭
where Qij is called as the plane stress-reduced stiffness, it is given by
E11 v12 E11

Q11 = , Q12 =
1 − v12 v21 1 − v12 v21
E22 1
Q22 = , Q12 = = G12
1 − v12 v21 S66
Note that the reduced stiffness involve four independent material constants,
E11 , E22 , v12 , and G12 . The transverse shear stresses are related to the transverse shear
strains in an orthotropic material by the following relations

σ4 Q44 0 ε4
= , Q44 = G23 , Q55 = G13 (1.31)
σ5 0 Q55 ε5
1.4.6 Transformation of material coefficients

The aforementioned constitutive relations for an orthotropic material are referred to
a local coordinate system of individual layers. The global coordinate system of the
laminates does not coincide with the local coordinate system, as shown in Fig. 1.2.
Furthermore, the composite laminates have many plies with different orientation, it is
necessary to establish transformation relations among stresses and strains in one coordi-
nate system to the corresponding quantities in another coordinate system. Let (x, y, z)
Another random document with
no related content on Scribd:
vagy kedveséről is megfeledkezik. A világfi örömest föláldoz értetek
egy estélyt, hol talán unná magát s még egy légyottot is, ha
történetesen imádottjával szakitani akar. A nagy közönség tapsol s
egymás kezéből tépi ki könyveiteket. Tietek az élet öröme, tietek
minden; a papir, a mennyit csak beirhattok; a pénz, a mennyit csak
beseperhettek; a nap, a mennyit csak leélhettek. Tietek minden,
kivéve a halhatatlanságot, az ércz siremléket, a kritikusok
magasztalását, az irodalomtörténetirók phrasisait, melyek bizonyára
nem irigylésre méltó dolgok. A választás nem nehéz s alkalmasint
innen van, hogy annyian választják a második szebb pályát, hogy
annyi a halandó költő s oly kevés a halhatatlan.
De vajon igaz volna-e mindez? Nem tudom. Legalább igy
beszélik. Én se többet, se kevesebbet nem tudok, mint azt, hogy a
költészet csak egyféle lehet: a valódi, s bár ne dicsérjék a kritikusok
és ne tapsolja meg a közönség, mégis költészet marad s bár ne
tapsolja meg a közönség és dicsérjék a kritikusok, még se változik át
nem költészetté. Voltaire elég tudós és genialis ember volt és
Shakespearet izléstelen parasztnak nevezte, mégis Shakespeare
mindeddig a legnagyobb drámairó. «KOszorukkal fojtotok meg» –
kiáltá Voltaire egyik drámája adatásakor a lelkesült párisi népnek,
mégis Voltaire gyönge drámairó. Az kritikus sokszor csalódik, a
közönség még többször. Mit bizonyit ez? Azt, hogy valamely költői
mű értékét nem lehet a kritikusok és közönség tapsaitól
fölfüggesztenünk, hanem éreznünk, itélnünk kell a magunk szive és
eszével is s mindenek előtt megvizsgálnunk: vajon nem előitéletek
vezetik-e félre a kritikusokat, vajon nem oly indokok lelkesitik-e a
közönséget tapssal, melyek kivül esnek az æsthetikai gyönyör
határain?
Sok mű roppant tetszésben részesül a nélkül, hogy műbecse
volna. Mi ennek az oka? Sok minden. Először is az, hogy a
szerzőnek, ha nincs is elég költői tehetsége, de sok ügyessége és
eszélye van s művének oly alapeszmét választ, mely a közönséget
politikai vagy társadalmi szenvedélyeinél fogva leigézi. Hány mű
köszöni szerencséjét valamely hevesen vitatott politikai kérdésnek,
valamely társadalmi forrongásnak, valamely helyi érdeknek! A taps
elhangzik, a mű kimegy a divatból, mint akármely frakk, kabát vagy
kalap. De nincsenek-e művek, melyekben hiányzik mindez, költői
becsök sincs s mégis nagy tetszésben részesülnek? Vannak, az
úgynevezett par excellence gyönyörködtető művek, melyek ép úgy
elmulattatják az embert, mint domino, billiárd, egy vidor társaság
kellemes fecsegései és pletykái, egy álarczos bál vagy épen orgia
izgalmai. A költő, minthogy nem tudhatni a közönség æsthetikai
érzéseire, másnemü érzéseit veszi igénybe; vagy ha tud is, nem
akar, mert igy több sikert, több tapsot, több jövedelmet remél. Ha a
lélektan, a természetes fejlődés alapján nem tud mesét, cselekvényt
alkotni, mely a szellemhez szóljon, alkot olyat, mely a képzelődést
megvesztegetve a kiváncsiságot kelti és fokozza föl; ha nem képes
meghatni, megborzasztani igyekszik; ha kedélyünket nem emelheti,
nem épen dicsérendő hajlamainkat izgatja; ha nem bizik jellemei- és
párbeszédeiben, a diszitmények-, jelmezek- és tánczosnőkbe veti
reményét; egyszóval: ha lelkünkre és szivünkre nem számithat,
számit szellemi restségünk- vagy érzékiségünkre. Az ily ügyesség
sokat pótol, bár nem pótolhatja a költészetet; az ily ügyesség sikert
arathat, de azért nem lesz költészet. Azonban bizonyos pontig senki
sem veheti rossz néven a közönségnek, ha ily műveken jól mulatja
magát. A közönség nagy része nem annyira élvezni, mint szórakozni
jár a szinházba: menekülni akar a szalon unalmai-, a dolgozószoba
fáradalmaitól. Miért ne mulasson? valóban miért ne, ha befizetett. Mi
rossz van abban, ha az ember mulat, kellemes izgatottságba jő:
például, ha dominózik, billiárdozik vagy részt vesz egy vidor lakoma
tréfáiban; ha mosolyog, ha megborzad, mert egy kellemes vagy
kellemetlen botrányt, pikant bonmot-t, bizarr adomát hallott. Én
részemről soha sem tudom hibáztatni a jól mulató embereket, de ha
a jól mulató emberek közül valaki azt mondja, hogy e mulatság a
költészet élve, kissé boszankodnom kell s azt mondanom, mindez
nem költészet, hanem mulatság, vagy legalább nem a költészet
mulatsága, mely a lelket és szivet veszi igénybe, hanem sok más
egyébé, melyeket hosszas volna előszámlálnom.
E talán nagyon is érzékeny gondolatokat a nagyon is érzéketlen
Márványhölgyek keltették föl bennem. Szerzőjök azon
nyolczszáznegyvenhárom élő franczia drámairóhoz tartoznak, kik –
mint Planche oly találóan megjegyzi – éjet-napot összetesznek,
szünet nélkül dolgoznak és mindennap uj művet dobnak ki a vásárra
s kiket egyedül az oly siker reménye vezet, mely nyereséget hajt. E
mű Párisban roppant tetszésben részesült. Vajon tulajdonithatni-e a
nagy sikert költői becsének? Nem. Ha csak egy futó pillantást vetünk
a franczia lapok- és folyóiratokba, látni fogjuk, hogy a roppant
tetszés okai épen olyan nemüek, minőket az elébb emlitettem:
bizonyos helyi körülmény és igénybe vétele a közönség æsthetikai,
de oly érzéseinek, melyeknél fogva a sikerre a legtöbbször bizton
számithatni.
A dolog igen egyszerü. A Márványhölgyek a Kaméliás hölgy
nélkül soha se részesült volna oly nagy tetszésben. Barrière és
Thiboust kizsákmányolták a Dumas fia szerencséjét, ki ezelőtt pár
évvel a fentebbi czim alatt egy regényt s később drámát irt. Dumas
fia, kitől szinpadunkon még egyetlen dráma sem fordult meg,
legtehetségesebb az ifju franczia drámairók közt, s ha nem is nagy,
de reményteljes költő. A Kaméliás hölgy-nek minden hiánya mellett
sok érdeme van. E mellett már tárgyánál fogva nagy hatást kellett
előidéznie. A költő egy «femme perdue»-t rehabilitál és eszményit.
Ezt régebb is tették a franczia költők, de egyik sem annyiszor s annyi
sikerrel, mint Dumas fia, kinek Diane de Lys, Le Demi-Monde czimü
művei is ezen eszme körül forognak. Ez a franczia viszonyok,
különösen a franczia költők és művészek élményeiből foly, mire nem
árt egy futó pillantást vetnünk.
A francziáknál a két utóbbi században, ha egy iró vagy művész
tehetsége által kiemelkedett a tömegből, tüstént tagja lett az
ugynevezett jó társaságnak. Akkor, ha nem is összeolvadva, csak
megkülönböztetve és nem szétválasztva volt a társadalmi és
irodalmi fensőség. Egyik a másikra hatott s a költők jó társaságnak
kivántak tetszeni, köréből meritettek lelkesülést, vettek tárgyat és
mintát. A politikai körülmények szétválasztották e két kört, szakadás
állott be az irodalom és az ugynevezett jó társaság közt, mely utóbbi
nagyon is kezdé megtisztitani magát s azt hitte, hogy a zárt ajtók és
ablakok által az uj eszmék hőseivel, magukat az uj eszméket is
kizárja. A jó társaság elvonultabb, kizáróbb, komorabb és kétkedőbb
lőn s elveszté régi befolyását. Azonban helyébe egy uj alakult,
különböző elemekből összeállitva, melyet az elfogult vagy felületes
vizsgáló könnyen a réginek vehet vala. Az ifjuság, a zaj, ünnep,
mulatság és szépség kedvelői, a független egyéniségek, a
könnyelmü világfiak másutt kezdettek keresni, mit a jó társaságban
már föl nem találhatának. Hozzájok csatlakoztak a költők, irók és
művészek, kiket semmi kötelék nem csatolt többé a jó társasághoz s
kik alig ismerve más törvényt, mint képzelmüket, igen jól találták
magokat e körben, melynek csakhamar hangadóivá váltak. S minő
nők kezdették itt játszani a főszerepet? Oly hölgyek, kik szépségök,
eszök, művészetök által kárpótolni hitték azt, mivel ritkán birtak: a jó
származást, a tiszta multat, a szeplőtlen jó hirt. A régi pogány világ
kicsiny és bizarr kiadása látszék megujulni, oly világ, hol a «domum
mansitat, lanam fecit» az anyák és nők kötelessége lőn, a fény,
pipere, művészeti élvek, a szellemdus férfiak hódolatai pedig a
courtisane-oknak jutottak osztályrészül. Innen a franczia költők
hajlama ily nőket venni tárgyul, tanulmányozni örömeiket és
nyomoraikat, elfödni gyalázatukat, pártjukat fogni és rehabilitálni
nem keresztyénileg a szánalom és bocsánat érzéseihez folyamodva,
hanem büszkén, merészen, követelőn és hirdetve, hogy az igaz
szerelem egy pillanata képes tisztává varázsolni egy egész
kicsapongó, meggyalázott életet. – E költői paradoxonnal régebb is
foglalkoztak a franczia költők, de törekvésöket nem koszoruzta
eléggé népszerü siker. – Dumas fia kivivta a koszorut. A Kaméliás
hölgy épen az, mi Manon, Marion, Bernarette, de a szini optikán, e
nagyitó üvegen, melyet a költő jól alkalmazott, megszépült s belopta
magát a képzelődésbe. A közönségben igen sok nő volt, a ki
képmását látta benne. Midőn azt mondja féltékeny kedvesének
multját illetőleg: «Ugy hiszem, oly férfiut választottam, ki elég magas
szellemmel bir, hogy engem megértsen;» midőn egyik barátnéja
halálos ágyára hajol s e bibliai szavakat susogja fülébe: «Neked
sokat meg lehet bocsátani, mert sokat szerettél»; sok nőnek
lelkesülnie kellett, mert e szavak titkos gondolataik- és határozatlan
vágyaiknak feleltek meg. A költő a párisi nővilág nagy részét
elbájolta, mert gyöngeségének hizelgett, mert botlásait eszményité.
Később más körü nők is szorgalmas látogatói lőnek e műnek, a
női kiváncsiságnál fogva s izgatva bizonyos zavart és bizarr érzéstől,
mely a rendes viszonyból ismeretlen tájak felé vonja a szivet, óhajtva
szihatni pillanatra e költészet meleg és egészségtelen legét, vágyva
látni e veszélyes tündéreket, kiknek bájai és csábitásairól annyi
magasztalást hallottak férjeik és testvéreiktől. A mű sikerét, a költő
tehetségén kivül, nagyban elősegité a nővilág rokon- és ellenszenve,
hálája és bosszuja, kiváncsisága és szeszélye. Azonban számos
tiltakozás is kezdett fölszólalni a gyalázat és bün e dicsőitése ellen.
Sokan megtagadták a hüséget és igazságot e műtől s hihetlennek
tartották, hogy egy meggyalázott bünös sziv oly tisztán és
feláldozóan szerethessen. Sokan mérgelődtek e merészségen s a
mű ellen lázitották a közvéleményt. Önként fölmerült az az eszme,
hogy jó volna a Kaméliás hölgy-nek ellendarabját megirni,
rehabilitálni a becsületes nőket a nem becsületes nők ellenében,
fölmutatni egy ifju embert, egy művészt, hogy mint alacsonyul le,
mint hasonlik meg, mint vesz el, mert gyöngyöt keres a szeméten és
talál szemetet gyöngy nélkül. Igy született meg a Márványhölgyek
czimü dráma, mely csaknem oly tetszésben részesült, mint a
Kaméliás hölgy, noha költői becs tekintetében tőle messze marad.
Ime a tetszés titka, mely kivül esik az æsthetikai gyönyör
határain. Bizonyos esemény, bizonyos helyi körülmény, bizonyos
szerencsés időpont ügyes fölhasználása képes bármily gyönge
művet ünnepeltté tenni. A franczia közönség egy része azt hitte,
hogy elégtételt nyert, a másik izgalmat talált abban, ha ma az ellen
tapsolhat, mi mellett tegnap tapsolt. De a roppant tetszésnek még
más oka is van. E mű épen ugy elmulattat valakit, mintha valamely
nem épen tisztességes helyen keresne szórakozást. Barrière és
Thiboust nyilt, őszinte szabadszáju emberek, kik ridegen, költői
fátyol nélkül tárnak föl előttünk mindent s hatni akarnak buja
hajlamainkra. Hogy-hogy, hisz a mű nagyon erkölcsös irányu? Épen
az a baj. Én régebben ösztönszerüleg sohasem éreztem
rokonszenvet oly emberek- és költőkhöz, kik sokat beszéltek az
erkölcsről. Most némi tapasztalat nyomán alig állhatom őket s azt
hiszem, hogy Rousseau soha sem mondott igazabbat, mint akkor,
midőn azt mondá: «Midőn az erény elhagyja a szivet, az ajkakra
menekül.» A franczia költők némelyikét nagyon megszállotta az
erkölcsösség. Nem árt kétkedni az erkölcsösségben. A költészetben
az erkölcsösség maga a költészet, tiszta és költői felfogásu az
életnek, embereknek és viszonyoknak s biztos költői
igazságszolgáltatás, melyet a világrend kényszerüsége parancsol,
azaz a valódi keresztyén világnézet, melyet se a tudomány, se a
pietismus, se a hypocrisis, se az előitélet tévedései be nem
mocskolták. S ennek a költői mű compositiójában kell nyilatkozni s
nem phrasisokban, bensőleg müködnie s nem mázkép reá kenve.
Némely franczia költő vagy látszólagos erkölcsi nézeteket véd, vagy
erkölcsi irány örve alatt jogot tulajdonit magának a szemtelenségre,
jól tudván, hogy ezen mindenki mulat, mig amazt elfeledi. Az erkölcsi
irány, a fenhangzó phrasisok daczára a Márványhölgyek nem
annyira ellen, mint mellékdarabja a Kaméliás hölgy-nek. Dicsőitve
vagy alázva, megkoszoruzva a szerelem, vagy megbélyegezve a
gyalázat által mindig csak a courtisanet látta a párisi nép, mindig
csak a halvány veszélyes alakot, ki hatalommá emelkedett, ki miatt a
költők összevesztek s előszeretettel tárták föl botrányait, melyek
mindig mulatságosak, legyen bár az alapeszme mellette vagy ellene
s az legyen művészettel vagy művészet nélkül földolgozva. A
botrány bárminő alakban hatást idéz elő.
Valóban a Márványhölgyek nem érdemelték azt a nagy tetszést.
E műnek igen csekély költői becse van, bár némi ügyességet nem
lehet tőle megtagadni. Cselekvénye alapjában elhibázott, jellemei
nem drámaiak. E mellett a költők az alapeszmét inkább csak érintik,
mint beléje hatnak és kifejtik. Ugy látszik, nem volt más czéljok, mint
kizsákmányolni Dumas fiát, pikáns erkölcsi predikácziót tartani s
beszerezni annyi pénzt, a mennyit csak lehet.
Az előjáték kétezer évvel történik a dráma előtt. A költők
Görögországba vándorolnak, hogy a párisi courtisanet, Marcot,
Aspasia, – a párisi szobrászt, Raphaelt, Phidias mellé állithassuk. –
Phidias három szobrot készit! Aspasiát, Phrynét és Laist a gazdag
Gorgias megrendelésére, azonban az elkészült szobrokat nem
akarja kiadni, – mert beléjük szeretett. «Lais, Aspasia, Phryne!» –
kiált föl «hölgyek vagy szobrok, én titeket szeretlek. Vésőm második
életet adott nektek, halhatlanokká tett. Éljetek és szeressétek,
legyetek enyéim, mint én tietek vagyok, máséi nem lesztek, a
művész teremtményeit, a lángelmét és szerelmet megvenni nem
lehet.» De Gorgias áll jogszerü követelése mellett, őröket hozat,
hogy a szobrokat elvitesse. Ekkor Diogenes azt inditványozza, hogy
adja elő mindenik fél igényét és határozzanak a szobrok. Phidias elő
áll s igy szól a szobrokhoz: «Lais, Aspasia, Phryne, éltetöket nekem
köszönitek és én szeretlek titeket, szegény vagyok, ti vagytok
mindenem. Maradjatok nálam.» A szobrok nem mozdulnak. Most
Gorgias áll elő s elkezd gazdagságával kérkedni. A szobrok feléje
hajolnak és mosolyognak. «Rátok ismerek szivtelen hölgyek, ilyenek
voltatok, ilyenek lesztek» – mormolja Diogenes s lefekszik aludni.
Jules Janin a következőket jegyzi meg az előjátékról: «E dráma
el lehetett volna a görög keret nélkül is. Phidiasnak, Laisnak,
Diogenesnek nincs helyök e szatirában. Nem kell vala a régiekhez
nyulni, midőn az ember oly csekély ujkori; nem kell vala görögöt
beszélni, midőn az ember oly keveset mond francziául.» Azonban a
franczia kritikusok e mű legnagyobb hibáját mellőzik. S ez az, hogy a
hős épen nem drámai vagy tragikai személy. Szegény Raphael, a te
szerelmed nem szenvedély, hanem monománia. Bukásod meg nem
rázhat, csak szánalmat kelt, melyet, ha őrültségedből kigyógyulnál,
ha halálos álmodból fölébrednél, bizonyára nem köszönnél meg. S
te Marco, te szörnyü hölgy vagy, mert nincs benned annyi bármily
bünös szeretetreméltóság, hogy egyetlen férfiut is semmivé tehess;
nem foghatjuk meg, mikép tetted semmivé szegény Raphaelt is.
Nagyon szörnyü vagy és még sem vagy szörnyü, mert
szörnyüségedet nem hihetjük; lehetnél bünösebb, rosszabb, de igy,
a hogy a költők elé állitottak, nem vagy nő, nem vagy courtisane,
igazán márványhölgy vagy. Raphael egyébiránt derék fiu, ki egy
Páris melletti mulatóhelyen őszintén beszéli el Desgenais
barátjának, hogy minő boldog: jó anyja van; szobrai közül megvett
egyet a kormány s tizezer francot tőkésitett; műterme pompás,
hálószobája kicsiny egy kis ablakkal, keletnek. De a ligetben
nemcsak ő és öt barátja mulatnak, hanem Aspasiák és Laisok, az
Alcibiadesek és Gorgiasok egész társasága. Egyik közülök Marco,
egy szép művésznő, – szörnyü asszony, fölkaczag Raphael naiv
vallomásain. Hihetőleg semmivé akarja tenni boldogságát, elkölteni
tizezer francját, noha ez utóbbira aligha szüksége van, mert
udvarlója Ferenc gróf, nagyon gazdag. Raphaelt a társaság
meghivja ebédre; Marco karját ajánlja föl, barátja hiába inti; Raphael
ott marad s természetesen belészeret e szörnyü asszonyba.
Legalább a második fölvonásból ezt sejtjük, Raphael műtermében ül
s igy kiált föl: «Ó Marco, Marco! vészes syrén, megfoghatlan
teremtmény, kinek szeme mosolyog és körmei a szivet
marczangolják. Beszél veled, nyájasan édeleg és szive? Oh Marco,
hol a szived?» Ugy látszik, Raphael épen nem táplál illusiókat
kedvese felől, de azért mégis szereti. Hiába inti anyja s barátja, ki
neki a következő tanácsot adja: «Ha épen szeretni akarsz, szeress
falusi leányt, ki sohasem volt Párisban, vagy szeresd házmestered
leányát, ha énekiskolába nem jár; szeress varróleányt, ki hamisan
énekel, de igazán szeret, ki egész héten keblén hordja az ibolyát, mit
vasárnap együtt szedtetek és boldog lehetsz; de ha Marcót szereted,
véged van.» Raphael mégis szeret, noha becsületére legyen
mondva, kissé ingadozik. A vihar egy paraszt leányt hajt be a
műterembe, az anya és barát azt hiszik, hogy az épen jó nő lesz
Raphael számára. Raphael is osztozik a szép tervben, de a szörnyü
Marco épen akkor küld egy levelet hozzá, Raphaelnek menni kell és
elmegy. A boldog szerelmesek hat hetet töltenek együtt egy nyári
mulató lakban, de Marco unni kezdi, vagy jobban mondva egészen
megunta az idylli életet. Legalább a harmadik fölvonásból ezt sejtjük,
Raphael bokrétát hoz kedvesének, melyet az az asztalra dob s oly
gorombán bánik szegénynyel, hogy az ember vére föllázad, nem a
gorombaság miatt, hanem hogy a jámbor szobrász mindezt türi, sőt
a legföláldozóbb, legnevetségesebb szerelemmel viszonozza. Még
az nem elég. Raphael a türelem és szerelem valóságos vértanuja.
Frense gróf paczkázásait is eltüri s csak azon busul, hogy Marco
ujra Frense gróf karjaiban akar unatkozni. Azonban mindent ő sem
türhet el. Ideje már, hogy megőrüljön. Eltávozik. Ekkor Marcót épen
látogatóba jött barátnéi azzal kezdik faggatni, hogy Raphael oda
hagyta s alkalmasint azon paraszt leányát, ki a vihar elől műtermébe
menekült s kit anyja a házhoz fogadott. Marco hiába erősiti, hogy
épen az ellenkező történt. Fogadásra kerül a dolog, Marco győzni
akar. «Oh még nincs vége – kiált föl – majd meglátjuk, hogy ki győz,
Marco-e vagy a szende ártatlanság. Nem szenvedhetem a
leányokat, ők is gyülölnek engem. Utálom a vászonszoknyás
ártatlanságot.» Az eltávozott Raphael épen belép. Marco
megörvend, mert megnyeri fogadását. De Raphael nem távozott volt
el, sőt az oldalszobában hallgatózott. Most már ő lesz goromba,
megutálja Marcót, őrjöngeni kezd s haza megy meghalni. A negyedik
fölvonás nem egyéb, mint Raphael halála. A megbánás és fájdalom
lázrohamai közt meghal az ártatlan parasztleány ápoló karjaiban.
Épen, midőn behunyja szemét, nem tudni miért, megjelenik Marco.
Desgenais azt kérdi tőle: «Raphaelt keresi ön? Ott van!» – s a
halottra mutat. Marco felsikolt. «Csöndesen, a mellékszobában anyja
alszik» – szól Desgenais s a függöny legördül.
Ime a különben szomoru történet, melyben semmi drámai, semmi
tragikai nincs. Hogyan is lehetne Raphael drámai, tragikai személy?
Hiszen akkor érdeket kellene maga iránt gerjesztenie s oly
tulajdonokkal birnia, melyek vonzók vagy megdöbbentők. Ő csak
szánalmat gerjeszt, a mi a tragikai érdeknek épen ellenkezője. A
tragikai személy vonz vagy megdöbbent s midőn szenvedélyei
vakmerőségre, tévedésre vagy bünre vezetik, aggódunk érte, midőn
fölidézte maga ellen a nemezist és megbukik, a nélkül, hogy
eltörpülne, megrázkódunk, talán könyezünk, de egyszersmind
megnyugszunk, ennek igy kellett történni; mert igy kivánta a
világrend és kedélyünkben semmi ingerlő, semmi fájó dissonantia
nem marad hátra; mert fölindulásunk, a megnyugvásban ringatózik;
Raphael téved, de tévedése, a mint a költők előállitják, nem a
szenvedélye, hanem a monomániáé. Indokolja-e valami Marco iránti
szerelmét? Nem. De a szerelmet lehet-e, kell-e indokolni? Ugy nem
lehet, mint azt, hogy kétszerkettő négy, de ugy lehet, a mint az élet
bizonyitja s a mint a költészet kivánja. Legalább fölfoghatóvá lehet
tenni, mint tette minden valódi költő. Ellenkező esetben oda minden
költői hatás. Miért ne történhetnék meg például, hogy valaki meglát
egy szép leányt az utczán, belészeret s bár soha sem szólt vele,
soha sem láthatta többé, bujában főbe lövi magát érte? Mi van
ebben lehetlen? A tett oka lehet lélekbetegség, lázroham vagy
akármi, mit az orvosok kimagyarázhatnak. De próbálja meg valaki az
eseményt tragikummá dolgozni föl, nevetséges lesz. Igy minden
halál, minden szenvedés tragikaivá válhatnék és semmi sem volna
könnyebb, mint tragikai hatást idézni elő, a mi annyira nehéz.
Azonban, hogy Raphael nem válhatik tragikai személyé, annak
nagyrészt Marco az oka. Hogy érdekelhetne bennünket Raphael
szerelme és bukása, midőn Marco ugy van rajzolva, hogy nem
érthetjük Raphael szenvedélyét? Ez a Marco szörnyü egy nő, nem
azért, hogy rossz, lehetne rosszabb, csak volna valamely oly
tulajdonsága, a mi férfiut őrültté képes tenni. Valamely férfiu tiszta,
áldozó szerelmét bünös s talán több mint bünös, hitvány nő iránt
indokolni nehéz, de nem lehetlen s még tragikumra is alkalmas. Az
életben ez néha megtörténik s a költő erős phantasiával, mély
lélektani eljárással megfoghatóvá s talán költői hatásuvá is teheti. De
hogy költői műben oly csábitó nő szerepeljen, kinek szépségén és
ékszerein kivül nem hogy bármi szempontból becsülendő, de ingerlő
és megdöbbentő tulajdonai nincsenek s tele a legundokabb
vétkekkel; az a legköltőietlenebb gondolat, mi csak lehet. És Marco
ilyen és Marco még sem ilyen. – A szerzők oly szörnyüvé akarják
tenni, a milyen nő nincs és mégis Marco nem oly szörnyü. Jelleme
fejlődésének csak három mozzanata van: egyik midőn Raphael
boldogságán fölkaczag, másik midőn reá un, harmadik midőn
fogadásból ujra vissza akarja hóditani. A többi szörnyüsége nem
előttünk történik s igy nem drámai, az elébb emlitettek pedig, melyek
előttünk történnek, oly kevéssé vannak fejlesztve, marquirozva, hogy
inkább ráfogás, mint jellemzés. Untalan halljuk a többi személyektől,
hogy milyen szörnyü nővel van dolguk s előttünk hallgatag,
mozdulatlan szobor áll – egy valóságos márványhölgy.
E két személy, minden más segély nélkül képes volna semmivé
tenni akármely művet. Miért szóljak hát magáról a cselekvényről,
mely nélkülözi a drámai fejlődést s nem egyéb, mint tableauk
összefüzése? Miért emeljem ki a többi személyeket, kik közül csak
Desgenaisre forditottak a költők némi gondot? E derék journalista
elég elmés erkölcsi leczkéket tart ugyan, de oly kevéssé foly be a
drámai cselekvényre, hogy nélküle is lepereghetne az egész
szomoru történet. Hát az előadásról mit mondjak? Nálunk e mű nem
idézett elő oly nagy hatást, mint Párisban; talán mert erős idő volt s
gyér közönség jelent meg, talán azért, mert bennünket a courtisane-
ok miatti pör kevéssé érdekelhet, talán mert az előadás bágyadt volt.
Marcót Bulyovszkyné adta. Rosszul játszott s költőktől elrontott
szerepet költőileg fölfoghatatlanabbá tette. Valaki azt beszélte
nekem, hogy Bulyovszkyné akaratból játszott rosszul, a mire igen
fontos és méltánylandó okai voltak. Én nem tudom, nem hiszem, s
ha ugy volna is, nem tartoznám se tudni, se hinni. Elég az hozzá,
hogy Bulyovszkyné rosszul játszott, a mit rosszul tett, mert
Bulyovszkyné tud jól is játszani. Egressy (Desgenais) alkalmasint
nem akart rosszul játszani, nem is játszott rosszul, de szerepébe
önthetett volna több gunyt és több finomságot s kalapja lehetett
volna divatosabb. Egyébiránt a divatban én nem lehetek illetékes
biró. Komlóssy Ida (Mari) mindent megtett, a mit lehetett, de arról
nem tehetett, hogy szerepe annyira naiv volt. Feleki (Raphael),
Bolnai (Fresne gróf) is jól akartak játszani. Bocsánat, hogy csak oly
félvállról s oly indokolatlanul birálok, mintha divatlapjainkat venném
példányul. De az embernek nem nagy kedve lehet oly mű előadását
fejtegetni, mely művészeti szempontból nem érdemli meg az
előadást. Hadd muljék el tőlem most e keserű pohár s hadd üritsek
ki egy más keserü poharat; hadd biráljam a birálókat.
Nem a szinbirálókat akarom birálni, se az én birálóimat, kik a
Budapesti Hirlap-ban közölt s lyrai költészetünket illető czikkeimre a
Divatcsarnok-ban epigrammokat, a Sonntagsblatt-ban pedig
élczeket szórnak ellenem. S itt csak azért érintem e tárgyat, mert
belőle egész polemia fejlett ki s bár nem vettem részt benne, sokan
azt gondolhatják, hogy én, ki elég merész vagyok véleményemet
másokról kimondani, nem vagyok elég türelmes a mások rólam
mondott véleményeit meghallgatni. Kénytelen vagyok
kinyilatkoztatni, hogy én igen jól tudom, mi az irónak joga és
kötelessége. Nekem jogom van mindenki irói egyéniségéhez, de
nincs magánjelleméhez s köteles vagyok eltürni mindazt, a mi
bárminő alakban irói egyéniségemet s nem magánjellememet illeti. A
Divatcsarnok-nak joga van rólam azt mondani, hogy kicsiny kritikus,
beteges költő, unalmas novellairó vagyok, hogy Toldi buzogányával
puritán kálvinista módra tördelem a költők oltárképeit, sőt ha tetszik,
mint ezelőtt két évvel, még torzképeimet is kiadhatja. A
Sonntagsblatt csak jogával él, midőn hirdeti, hogy Schillert és Börnét
erőlködöm utánozni s igazságtalan vagyok a magyar Bürgerek és
Immermannok iránt. Valóban nyomtatásban megjelent czikkről,
előadott szinműről, kiadott könyvről minden olvasó elmondhatja a
maga véleményét, epigrammját, élczét. Mindenkinek joga van
okosat vagy nem okosat, sikerült vagy nem sikerült élczet mondani;
joga van épen ugy mást, mint magát iróilag nevetségessé vagy nem
nevetségessé tenni. E jogot én tisztelem, sőt semminek nem örülök
inkább, mint a czikkemre megjelenendő «Antikritiká»-nak, mely a
mint hallom, nemcsak elménczkedni fog, hanem hozzá akar szólani
a dologhoz is. Azért legyünk türelmesek, tiszteljük az irói jogot,
érezzük az irói kötelességet. Rajtam e tekintetben bizonyosan
semmi sem fog mulni.
U. i. Ennyit megnyugtatásul. S most e kis intermezzo után áttérek

más intermezzóra s birálom a Magyar Sajtó egyik kritikusát. E lap
17ik számában az áll: «Figyelemre méltók különösen Dux Adolf
urnak, Petőfi költeményei gyakran igen szerencsés forditójának
legujabb áttételei, név szerint Vörösmarty Vén Czigány-a és Arany
Tetétleni Halma, melyek elég hiven s mert költőileg, sokkal hivebben
ujitják meg az eredetieket, mintha mindenütt szóhoz tapadnának. A
bú orgiái, mikből a remény oly jelentőleg csillámlik föl; e nagyszerü
zárköve azon költő énekpalotájának, ki élte hajnalában oly
hathatósan fölrázta a nemzetet, ki annak dicső napjait oly
magasztosan énekelte meg s leghivebb hangadója volt a fájdalom
és örömek minden mozzanatainak, mik a nemzet szivét dobogtatták;
magokhoz méltán lelik itt tolmácslatukat. A Tetétleni Halmon czimü
szép költemény csonkitva adatik, tudniillik annak utolsó hat
versszaka nélkül s mégis teljesebben az eredetinél, mely e záradék
apostrophája által egy nemileg idegenszerü gondolatba és érzésbe
csapván által, tulteljes leszen s gátolja a megpenditett hur
utánrezgését, miben oly véghetetlen szépség fekszik. Nagy költők is
vétettek néha abban, hogy nem ismerték föl mindig a pontot, a hol
végezniök kellett. Vessük össze Schiller német költeményeit első
dolgozásaikkal; tekintsük Berzsenyi hires ódáját a Magyarokhoz,
melynek első alakjában még egy végstrophája volt: mennyivel
hathatósb érzéssel eresztenek el végeik elhagyása által! Azért
köszönettel tartozunk Dux ur finom érzésének és bátorságának,
hogy inkább a hathatósságra, mintsem a hűségre tekintett.»
Mellőzöm a Vörösmarty Vén Czigány-ára mondott vélemény
elemzését s csak az Arany költeményéről szólok. Védeni akarom s
különösen azért, mert némely kritikus, mig elismeri Toldi költője
epikai tehetségét, nem sokra becsüli lyráját. Mindenesetre Arany
nem dalköltő, ritkán is ir ugynevezett dalt, de ódái, elegiái,
románczai, balladái minden ujabb és régibb magyar költővel
diadalmasan kiállják a versenyt; a mi pedig nyelvének erejét és
zenéjét illeti, egyetlen magyar költő sem versenyezhet vele. Az nem
az ő hibája, hogy némely magyar kritikusnak nincs érzéke a
költőihez s az egyszerüt nem birja fölfogni. A Magyar Sajtó kritikusa
már csak azért is ily kritikus, mert le tudta irni e bombastot
«énekpalota zárköve». De iztelenségét leginkább elárulja azzal,
hogy Arany elegiájának végső hat versszakát kihagyatni kivánja.
Miért? mert e költemény compositióját nem fogta föl. Valóban Arany
e hat versszak nélkül igen kiszélesitett epigrammot ir, melyben csak
a Magyar Sajtó kritikusának telhetik vala kedve. Arany elegiát akart
irni s ugy megirta, a mint csak kell. Compositiója az: a költő megáll a
tetétleni halmon. Elmereng. A domb csekély, mintha csak a szél
hordotta volna össze, mégis nagy nemzeti emlék, mert itt sátorozott
hajdan a diadalmas Árpád. És akkor néhány plastikus vonással
elénk rajzolja a magyar tábort. Mintha hallani Lehel kürtjét…
Nem, nem, – csak a szomszéd Abony vagy Törtel

Kanásza mulatá magát a kürttel.
A költő elnémul s mit jelent ez? Azt, hogy minden oda van s mi
megmaradt, egyedül e szép, e termékeny föld. S a költő ekkor ujra
megszólal s megáldja e szép, e termékeny földet. Most már kérdem:
e gondolat, ez érzés idegenszerü-e, gátolja-e a megpenditett hur
utánrezgését? Nem, sőt méla kinyugvásban hangoztatja vissza, mi
oly szépen megfelel az egész hangulatnak. Avagy azt hiszi-e a
Magyar Sajtó kritikusa, hogy egy költemény a kedélynek csak egy,
legfölebb két mozzanatából állhat? Nem hiszem, hogy ezt merné
erősiteni? A dolog sokkal egyszerübb. Magyar Sajtó kritikusa
alkalmasint olvasta valahol, – hogy sok nagy költő toldás által
rontotta el compositióját s olvasottságának hasznát kivánva venni,
azt kivánta egy szerinte nem nagy költőtől, hogy csonkitás által
rontsa el compositióját.
Ennyi az egész, se több, se kevesebb s most már bocsánatot
kérek, hogy a Márványhölgyek-től idáig tévedtem s olvasóimat is
márványszobroknak képzelém, kik elég türelmesek végig hallgatni
az én aesthetikai vitáimat.
LELKIISMERET.
Dráma 2 szakaszban, 6 felvonásban. Irta Dumas Sándor, forditotta Bulyovszky
Lilla. Előadatott a Nemzeti Szinházban 1855 augusztus 21-én, Egressy Gábor
javára.
Nem tudom, mi nyujtott nagyobb gyönyört: az előadás-e vagy a

közönség? Gyönyörü közönség volt. A páholyok tele, pedig se
opera, se ballett nem volt; a karzat is tele és nem népszinműre; a
földszint is tele és drámára. Mindez egy meleg augusztusi este
történt. Izzadni és lelkesülni lehetett. Hanem a közönség részvéte
csakugyan fölébredne a dráma, a szólóművészet iránt; ha
szinészeink csakugyan kedvet kapnának igazán játszani és szavalni,
ha a drámairóink érdemesnek tartanák olyat is irni, mit igazán
játszhatni és szavalhatni, ha a magyar szó a költészet és
szinművészet diadalai között tartaná ünnepeit: nemde szép nyáresti
álom a zümmögő tömeg tolakodásai közt, egy eléggé kényelmes
zártszéken, honnan untalan felbolygatják az embert?
A tele szinháznak is megvan a maga árnyoldala. Ilyenkor az első
felvonás elsőbb jelenetei alatt mindent lehet tenni: gondolkozni,
álmodozni, értekezni, udvarolni csak figyelni nem. A közönség nem
jelen meg pontosan. Ez igy divat. Sok idő telik bele, mig a zaj
csendre verödik, a ruhák suhogása elhal, a társalgás kifárad s a
zaklatott zártszéknyitónő visszaugrik csengetyüjéhez. Drámairóink
ezt figyelembe vehetnék. Az első jelenetekbe semmi olyat nem
kellene irniok, mi a cselekvényre vonatkozik. Műveikből tulajdonkép
hiányozni kellene a kezdetnek. Hadd kezdődnék minden szinmű az
első felvonás közepén vagy végén, mikor a közönség begyül és
figyelni kezd. S ez nagyon könnyü. Például az első jelenetekben a
kártyázó inasok elmélkednének az uri helyzet nyomoráról, aztán
vesznének össze s vágnák egymás hátához a széket, vagy egy
csinos szobalány némi piquant mosoly után énekelne el valamely
kedvencz dalt s tánczolva à la Pepita, vagy holmi daliák
bölcselkednének a harczról, dicsőség és győzelemről s rántanának
kardot. Minő bámulat, minő ijedtség fogná el a közönséget s a
beállott csendben mily illendően megkezdődhetnék a szinmű. Ime
egy nem ugyan széptani, de igen gyakorlati tanács! S miért nem
merném kimondani. A kritikát nálunk ugy is azzal vádolják, hogy
csak az elmélethez ért s csak rosszakarata van. Óh nem! A szegény
magyar kritikának tapasztalata és szive is van, s én hiszem, hogy
tapasztalat és önváddal megtelt szive még igy fog kiáltani a
megbántott költőkhöz: én nem követelek tőletek semmit, csak ti se
követeljetek tőlem.
Dumas előtt alkalmasint valami ilyes gyakorlati szempont
lebeghetett, midőn a Lelkiismeret-et irta. Ő nem jeleneteket, hanem
egész három felvonást irt, melyekből csak pár jelenet tartozik a többi
háromhoz, az egész műhöz. E mű tulajdonkép a második
felvonásban kezdődik s csak a negyedikben indul tovább. Vajon nem
fölösleges-e a második felvonás is? Teljességgel nem. Ebben már
az expositio is megkezdődik, mert Ruhberg Eduard meglopja atyját,
a pénztárnokot. Eduard a mű hőse. Már első megjelenésével
érdeket gerjeszt maga iránt. Feldult arczczal lép be, hitelezői üldözik.
Ki nem volt közülünk valaha adós, ki nem érezte azon rettentő
állapotot, midőn fizetnünk kell s nem tudunk? Már ez magában
tragikus. De Eduard ennél többet is érez. Neki több szüksége van
pénzre, mint nekünk: ő kártyázni szokott és szeretni vél egy gróf,
egy Königstein kisasszonyt. Még ez sem elég. Neki becsületbeli
adóssága is van. Egy éjjel 1000 tallért veszt, melyet reggelre ki kell
fizetnie egy bárónak. Ha nem fizet, oda becsülete, oda a
grófkisasszony: a reggelinél a báró elfogja mondani az egész
Königstein családnak, hogy Ruhberg Eduard minő hitvány ember és
szegény ördög. Nem elég ok-e mindez arra, hogy meglopja az
álladalmi pénztárt adósága kifizetése végett, remélvén, hogy később
bizonyos baráti kölcsön utján visszalophatja az ellopott összeget?
Neki becsületét kell megmentenie, hogy gazember legyen, kedvesét
kell megnyernie, kit csak pénzeért szeret, hogy atyját, kit igazán
szeret, meggyalázza és elveszitse. Azonban épen pénztárvizsgálat
van. Az öreg Ruhberg összerogy e nagy csapás alatt. Eduardot
gyötreni kezdi a lelkiismeret, bevallja bünét s miután Alden ellenőr,
kinek fia Ruhberg kisasszonyt vesz nőül, kifizeti az elorzott összeget,
elbujdosik a nagy világba, hogy magát megjavitsa. A harmadik és
negyedik felvonás közti idő alatt tökéletesen megjavitja magát. A
negyedik felvonásban már mint Stevenssel találkozunk vele, ki bajor
ministeri titkár s udvari kegyencz. Stevens rég elfeledte Eduard
kedvesét, a Königstein kisasszonyt s egy Sophie nevü grófnőt
szeret; de Eduárd bünére még mind emlékszik s a lelkiismeret
mardosásán kivül még azon félelem is gyötri, hogy az irigy
udvaronczok lehuzhatják álarczát. A leggyötrőbb helyzetekbe jut és
kivivja magát, mert Sophie grófnő angyal, ki igy kiált föl: «Eduard, a
vétek nagy, de az isten könyörületessége határtalan, mint
szerelmem», mert a minister emelkedett lelkü államférfiu, ki ekép
nyilatkozik: «A ki igy megtudja javitani magát, több előttem, mint aki
soha sem botlott.» Stevens boldog ember lesz: nőül veszi Sophie
grófnőt, kir. tanácsosi és bárói rangot nyer s feldiszittetik a bajor
polgári érdemrend nagy keresztjével.
Ime a drámai jellem, a drámai cselekvény, a költői
igazságszolgáltatás! Olvasóim talán csodálkozni fognak, hogy a
genialis Dumas, ki Hugo Viktorral együtt a franczia dráma
ujjáteremtőjeként lépett fel, mint a régi melodrámák plagiátora végzi
pályáját, hogy az érzéki Dumas annyira sentimentalis lett, mennyire
Iffland is alig sülyedt, hogy a kissé frivol Dumas oly erkölcsös költővé
kezd válni, mintha Török János széptani leczkéit hallgatná. Nem
csoda. Ezelőtt 25–30 évvel Dumas szegény irnok volt, ki nehány
száz frankból elégülten meg tudott élni; most hires iró, ki százezer
frank mellett is szükséget szenved. Hogyan álmodozhatnék hát a
dicsőségről? Akkor lelkesülve csüggött pályáján, mert költő akart
lenni, hitt az erkölcsben, mert ifju volt. Most mint ex professió
költőnek hogyan legyen hite a költészetben s mint vénülő emberhez,
kit többé, szenvedélyek nem zaklatnak, nem illő-e, hogy moralistává
váljék? Akkor még nem kellett annyit dolgoznia, hogy megbénitsa
találékonyságát; akkor még műveiben az élet dobbanása lüktetett s
nem szorult arra, hogy az Iffland és Kotzebue-féle drámák
csontvázait galvanizálja.
Valóban a Lelkiismeret nem egyéb, mint az Iffland és Kotzebue-
féle érzékeny drámák reminiscentiája fölvegyülve némi franczia
«verve»-vel. Dumas halottakat támaszt, az eltemetett német drámák
kicsinyes házi nyomoruságait, hitvány szenvedélyeit, dőre vagy
ráfogott büneit, nevetséges vagy hazudott erényeit és hamis erkölcsi
kiengesztelését. Ez elemek mindig megrontották a drámairodalmat.
Mi köze a komoly drámairónak a dőre vagy ráfogott bünhöz, midőn
csak a sziv démoni nyilatkozásainak festése lehet megrázó, drámai
érdekü? Miért hassa meg szivünket a nevetséges vagy hazudott
erény, midőn az ember isteni részének küzdelmei után áhitozunk? S
az oly hitvány szenvedélyek, minő a játék, részegség s több efféle,
hogyan lehessen tragikai és drámai indok, ha a tragikai és drámai
csak emelkedett szenvedélyek: büne- és erénybe játszó
tévedéseiből merülhet fel? S miért higyjünk oly költői
kiengesztelésbe, mely épen ugy megtagadja az életet, mint sérti
erkölcsi érzületünk? S vajjon Ruhberg Eduard szenvedélye nem ily
hitvány-e és büne, mire e szenvedély vezeti, nem ily dőre-e?
Hihetünk-e javulásában, midőn az nem előttünk, nem a
cselekvényben történik s eleme nincs letéve jellemébe? Az
elkövetett bün, mely a javulás tetőpontján feltámad és semmivé teszi
a hőst, tragikai érdekü. Az egyén elbukott és jogosan, az eszme
győzött és jogosan: mindkettőt a közönség részvéte fogja kisérni. De
miért ne emelkedhetnék föl az egyén az eszme győzelmével, a
közönség részvéte mellett? Fölemelkedhetik, de nem oly
kiengesztelés alapján, minőt itt Dumas nyujt. Ruhberg Eduard
tanácsos, báró s isten tudja még mi lesz! A társaság soha sem
szokta megbocsátani az ellene elkövetett bünt. Ezt csak egyesek
tehetik és teszik. Egy királyi tanácsos, egy báró, egy grófi hölgy férje,
ki meglopta a közpénztárt, fényes helyzetének csak
kellemetlenségeit és hiányait érezheti. Dumas e külső
kiengeszteléssel elrontja azon belsőt is, melynek némi elemeit
nyujtja. S vajjon a külső kiengesztelés nem gyermekes-e? Nem az
élet megtagadása-e az optimista és tulnan grófi hölgy, kik ugy
vannak festve, mintha valamely falusi kunyhóban növekedtek volna
s mitsem tudnának az állam és társadalomról. De miért tovább szőni
ily lelkiismeretes kérdéseket e lelkiismeretlen Lelkiismeret-ről?
Hiszen talán Dumas nem is akart drámát irni, talán csak a német
kritikának akarta megmutatni, hogy ő is tud még elmés és moralis
lenni, hogy franczia léttére is ismeri a német eszményt s képes hősét
tanácsosi és bárói ranggal jutalmazni.
Az előadás a sikerültebbek közé tartozott. Különösen Egressy
(Eduard) és Bulyovszkyné (Sophie) tüntették ki magukat. Egressy
mint jutalmazott tapsok és koszorukkal fogadtatott. Szigeti (Alden) a
nyers ellenőrt igen találóan személyesité. Folytassam-e tovább is
igy? Nem folytatom. Csak azt ismételném, mit a divatlapok ezelőtt
már egy héttel megirtak s mit ezután egy hét mulva ujra meg fognak
irni. Alig foghatni meg, hogy az ily phrasisokban mi örömet találhat
az iró, mi érdekét a szinész és közönség. De hát miért nincsenek jó
vagy rossz, de mégis birálatok? Ezekhez egy kis idő, egy kis
fáradság, egy kis tér kell. Én nem fogom kimélni a fáradságot, ha
időt és tért nyerhetek, hogy elmondjak pár eszmét szinészetünk
jelen állásáról.
Addig én is csak e phrasissal sóhajtok föl: Oh lelkesülés, ki
ezelőtt félszázaddal megteremtéd a magyar szinészetet, jőj ujra
közénk, lehelj ihletet fásulni kezdő gyermekeidbe, csattogtasd
szárnyaidat a szinpadon, a nézőhelyen, csak most, csak még egy
félszázadig; hiszen te épittetted, neked épittettük e csarnokot s te
igen jól tudod, hogy miért!…
DIOCLETIÁN.
Eredeti dráma 5 szakaszban, írta Szigligeti Ede. Előadatott a Nemzeti Szinházban
1855 szeptember 19-én, Jókainé javára.
E mű alapeszméje az őrjöngő Diocletián végszavaiban van

letéve, midőn így kiált föl: «Úgy-e, ki vért vetett, vért arat?»
A hős egy véres bűnért bűnhődik, melyet azért követett el, hogy a
trónra juthasson s melyet az által akar kiengesztelni, hogy a trónról
lemond. E véres bűn nem előttünk történik; mint régen megtörténtet
mindjárt az expositióban halljuk elbeszélni.
Arius Aper és Diocletián jó barátok voltak s mindketten főtisztjei
Numerián császárnak, ki a persa hadjárat után annyira elgyengült,
hogy folyvást a hordszék és sátor leplei közé kellett temetkeznie. A
kormányt Arius vitte, a sátort Diocletián őrzé s a császár láthatlan
lett Ez hónapokig tartott, a hatalom már Ariusnál volt s csak
Numerián halála hiányzott, hogy császárnak kiáltsák ki. De a sereg
valakitől felbujtatva gyanakodni kezdett, dühe kitört, megrohanta az
imperatori sátrat és Numerián holttestére talált. Arius gyanúba jött és
vasra veretett. Diocletián mint vádló lépett fel ellene a haditanács
előtt, megesküvén, hogy ő ártatlan s Arius bűnös. Arius is esküdni
akart, de mielőtt egy hangot szólhatott volna, Diocletián dühösen
feléje fordult, így kiáltván föl: «Ez Numerián gyilkosa» és szívébe
döfte kardját.
A sereg Diocletiánt, Numerián valódi gyilkosát kiáltotta ki
császárnak. Azonban Diocletiánt a szerencse és hatalom nem tették
boldoggá. Az önvád kínjai közt az apán elkövetett bűnt a fiúban
akarta jóvá tenni. Ariusnak volt egy természetes fia, a kit hajdan neje

Full Download PDF of Analysis of Composite Laminates: Theories and Their Applications 1st Edition Dinghe Li - Ebook PDF All Chapter

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

You might also like

Full Download PDF of Analysis of Composite Laminates: Theories and Their Applications 1st Edition Dinghe Li - Ebook PDF All Chapter

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Full Download PDF of Analysis of Composite Laminates: Theories and Their Applications 1st Edition Dinghe Li - Ebook PDF All Chapter

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Analysis of Composite Laminates:

Theories and Their Applications 1st

Applied Analysis of Composite Media: Analytical and

Magnetic Skyrmions and Their Applications 1st Edition -

Tribology of Graphene: Simulation Methods, Preparation

Damage Modeling of Composite Structures: Strength,

Oil Palm Biomass for Composite Panels: Fundamentals,

(eBook PDF) Theories of Development: Concepts and

Fascinating Fluoropolymers and Their Applications 1st

Dynamics of Molecular Excitons: Theories and

MATLAB® is a trademark of The MathWorks, Inc. and is used with permission.

For information on all Elsevier publications

Publisher: Matthew Deans

1. Composite analysis overview 1

2. Shear deformation theories 35

2.3.2. Kinematic equation 48

3. State space theory 71

4. Layerwise theories 111

4.2.1. Generalized laminate plate theory 112

5. Extended layerwise method 139

5.5.1. The fast uniform-grid delamination scheme 208

6. Multiphysical analysis 235

7. Analysis of complex composites 297

7.2.3. LW/SE method 301

8. Progressive failure analysis 365

8.5.4. Numerical examples 414

9. Multiscale analysis 423

10. Sensitivity analysis 471

11. Analysis codes 495

11.2. Data structures and pre/post process 496

Dr. Li is a Professor and Vice President at the College of Aeronautical Engineering,

SSDT second-order shear deformation theory

As there is a dramatic increase in the use of composite materials, the number of

Composite analysis overview

materials, namely, the natural fiber-reinforced biopolymers. These composite materials

1.1.2 Applications of composites in aircrafts

1.2. Composite laminates

Figure 1.2 Multidirectional laminate and coordinate system [1].

Figure 1.3 Plane braided composites and 3D braided composites.

1.3. Analysis schemes

Figure 1.5 Multiscale analysis scheme of composite structures.

1.3.2 Basic equations

motion equation can be deduced from equation (1.2) directly as

σij = σji (1.4)

Consider an composite laminate in its original undeformed configuration described

We can also consider boundary conditions such as ui = a, where a is a given displace-

σij nj = σ̄i (1.9)

where nj is the unit vector normal to dσ .

1.3.3 Existing analysis theories

Figure 1.7 Notation for a multilayered plate.

Figure 1.8 Cz0 -Requirements.

1.3.5 Future developments

1.4. General Hooke’s law

the most general form of the linear constitutive equations is given by

σ = C : ε + σ 0 , σij = Cijkl εkl + σij0 (1.11)

σ11 → σ1 , σ22 → σ2 , σ33 → σ3 , σ23 → σ4 , σ13 → σ5 , σ12 → σ6

Therefore, equation (1.11) can be rewritten as

σi = Cij εj + σi0 i, j = 1, 2, 3, . . . , 6 (1.15)