Instant Download PDF Chemistry An Atoms First Approach 2nd Edition Zumdahl Solutions Manual Full Chapter

Chemistry An Atoms First Approach
2nd Edition Zumdahl Solutions Manual

Go to download the full and correct content document:
https://testbankfan.com/product/chemistry-an-atoms-first-approach-2nd-edition-zumd
ahl-solutions-manual/
More products digital (pdf, epub, mobi) instant
download maybe you interests ...
Chemistry An Atoms First Approach 2nd Edition Zumdahl

Test Bank
https://testbankfan.com/product/chemistry-an-atoms-first-
approach-2nd-edition-zumdahl-test-bank/
Introductory Chemistry An Atoms First Approach 1st

Edition Burdge Solutions Manual
https://testbankfan.com/product/introductory-chemistry-an-atoms-
first-approach-1st-edition-burdge-solutions-manual/
Chemistry Atoms First 2nd Edition Burdge Solutions

Manual
https://testbankfan.com/product/chemistry-atoms-first-2nd-
edition-burdge-solutions-manual/
Introductory Chemistry An Atoms First Approach 1st

Edition Burdge Test Bank
https://testbankfan.com/product/introductory-chemistry-an-atoms-
first-approach-1st-edition-burdge-test-bank/
Chemistry An Atoms Focused Approach 2nd Edition Gilbert
Solutions Manual
https://testbankfan.com/product/chemistry-an-atoms-focused-
approach-2nd-edition-gilbert-solutions-manual/
Chemistry Atoms First 2nd Edition Burdge Test Bank
https://testbankfan.com/product/chemistry-atoms-first-2nd-
edition-burdge-test-bank/
Chemistry An Atoms Focused Approach 2nd Edition Gilbert

Test Bank
https://testbankfan.com/product/chemistry-an-atoms-focused-
approach-2nd-edition-gilbert-test-bank/
General Chemistry Atoms First 2nd Edition McMurry Test

Bank
https://testbankfan.com/product/general-chemistry-atoms-
first-2nd-edition-mcmurry-test-bank/
Introductory Chemistry Atoms First 5th Edition Russo

Solutions Manual
https://testbankfan.com/product/introductory-chemistry-atoms-
first-5th-edition-russo-solutions-manual/
CHAPTER 10
PROPERTIES OF SOLUTIONS
Solution Review
1 mol C3 H 7 OH
585 g C3 H 7 OH 
60.09 g C3 H 7 OH
11. = 9.74 M
1.00 L
0.100 mol 134 .00 g

12. 0.250 L   = 3.35 g Na2C2O4
L mol
0.040 mol HCl 1L

13. 1.00 L × = 0.040 mol HCl; 0.040 mol HCl  = 0.16 L
L 0.25 mol HCl
= 160 mL
1 mol CaCl 2 1L 1000 mL

14. 1.28 g CaCl2 ×   = 19.9 mL
110 .98 g CaCl 2 0.580 mol CaCl 2 L
3.0 mol Na 2 CO 3
15. Mol Na2CO3 = 0.0700 L × = 0.21 mol Na2CO3
L
Na2CO3(s)  2 Na+(aq) + CO32(aq); mol Na+ = 2(0.21) = 0.42 mol
1.0 mol NaHCO 3

Mol NaHCO3 = 0.0300 L × = 0.030 mol NaHCO3
L
NaHCO3(s)  Na+(aq) + HCO3(aq); mol Na+ = 0.030 mol
total mol Na  0.42 mol  0.030 mol 0.45 mol

M Na     = 4.5 M Na+
total volume 0.0700 L  0.030 L 0.1000 L
16. a. HNO3(l)  H+(aq) + NO3(aq) b. Na2SO4(s)  2 Na+(aq) + SO42(aq)
c. Al(NO3)3(s)  Al3+(aq) + 3 NO3(aq) d. SrBr2(s)  Sr2+(aq) + 2 Br(aq)
e. KClO4(s)  K+(aq) + ClO4(aq) f. NH4Br(s)  NH4+(aq) + Br(aq)
g. NH4NO3(s)  NH4+(aq) + NO3(aq) h. CuSO4(s)  Cu2+(aq) + SO42(aq)
i. NaOH(s)  Na+(aq) + OH(aq)
385
386 CHAPTER 10 PROPERTIES OF SOLUTIONS
Questions
17. As the temperature increases, the gas molecules will have a greater average kinetic energy. A
greater fraction of the gas molecules in solution will have a kinetic energy greater than the
attractive forces between the gas molecules and the solvent molecules. More gas molecules are
able to escape to the vapor phase, and the solubility of the gas decreases.
18. Henry’s law is obeyed most accurately for dilute solutions of gases that do not dissociate in or
react with the solvent. NH3 is a weak base and reacts with water by the following reaction:
NH3(aq) + H2O(l) → NH4+(aq) + OH(aq)
O2 will bind to hemoglobin in the blood. Due to these reactions in the solvent, NH3(g) in water
and O2(g) in blood do not follow Henry’s law.
19. Because the solute is volatile, both the water and solute will transfer back and forth between
the two beakers. The volume in each beaker will become constant when the concentrations of
solute in the beakers are equal to each other. Because the solute is less volatile than water, one
would expect there to be a larger net transfer of water molecules into the right beaker than the
net transfer of solute molecules into the left beaker. This results in a larger solution volume in
the right beaker when equilibrium is reached, i.e., when the solute concentration is identical in
each beaker.
20. Solutions of A and B have vapor pressures less than ideal (see Figure 10-13 of the text), so this
plot shows negative deviations from Rault’s law. Negative deviations occur when the
intermolecular forces are stronger in solution than in pure solvent and solute. This results in
an exothermic enthalpy of solution. The only statement that is false is e. A substance boils
when the vapor pressure equals the external pressure. Because B = 0.6 has a lower vapor
pressure at the temperature of the plot than either pure A or pure B, one would expect this
solution to require the highest temperature in order for the vapor pressure to reach the external
pressure. Therefore, the solution with B = 0.6 will have a higher boiling point than either pure
A or pure B. (Note that because P°B > P°A, B is more volatile than A, and B will have a lower
boiling point temperature than A).
21. No, the solution is not ideal. For an ideal solution, the strengths of intermolecular forces in
solution are the same as in pure solute and pure solvent. This results in ΔHsoln = 0 for an ideal
solution. ΔHsoln for methanol-water is not zero. Because ΔHsoln < 0 (heat is released), this
solution shows a negative deviation from Raoult’s law.
22. The micelles form so that the ionic ends of the detergent molecules, the SO4 ends, are exposed
to the polar water molecules on the outside, whereas the nonpolar hydrocarbon chains from the
detergent molecules are hidden from the water by pointing toward the inside of the micelle.
Dirt, which is basically nonpolar, is stabilized in the nonpolar interior of the micelle and is
washed away. See the illustration on the following page.
CHAPTER 10 PROPERTIES OF SOLUTIONS 387
= detergent
molecule
= SO 4-
= nonpolar
hydrocarbon
= dirt
23. Normality is the number of equivalents per liter of solution. For an acid or a base, an equivalent
is the mass of acid or base that can furnish 1 mole of protons (if an acid) or accept 1 mole of
protons (if a base). A proton is an H+ ion. Molarity is defined as the moles of solute per liter of
solution. When the number of equivalents equals the number of moles of solute, then normality
= molarity. This is true for acids which only have one acidic proton in them and for bases that
accept only one proton per formula unit. Examples of acids where equivalents = moles solute
are HCl, HNO3, HF, and HC2H3O2. Examples of bases where equivalents = moles solute are
NaOH, KOH, and NH3. When equivalents  moles solute, then normality  molarity. This is
true for acids that donate more than one proton (H2SO4, H3PO4, H2CO3, etc.) and for bases that
react with more than one proton per formula unit [Ca(OH)2, Ba(OH)2, Sr(OH)2, etc.].
24. It is true that the sodium chloride lattice must be broken in order to dissolve in water, but a lot
of energy is released when the water molecules hydrate the Na+ and Cl ions. These two
processes have relatively large values for the amount of energy associated with them, but they
are opposite in sign. The end result is they basically cancel each other out resulting in a Hsoln
 0. So energy is not the reason why ionic solids like NaCl are so soluble in water. The answer
lies in nature’s tendency toward the higher probability of the mixed state. Processes, in general,
are favored that result in an increase in disorder because the disordered state is the easiest (most
probable) state to achieve. The tendency of processes to increase disorder will be discussed in
Chapter 16 when entropy, S, is introduced.
25. Only statement b is true. A substance freezes when the vapor pressure of the liquid and solid
are the same. When a solute is added to water, the vapor pressure of the solution at 0°C is less
than the vapor pressure of the solid, and the net result is for any ice present to convert to liquid
in order to try to equalize the vapor pressures (which never can occur at 0°C). A lower
temperature is needed to equalize the vapor pressure of water and ice, hence, the freezing point
is depressed.
For statement a, the vapor pressure of a solution is directly related to the mole fraction of
solvent (not solute) by Raoult’s law. For statement c, colligative properties depend on the
number of solute particles present and not on the identity of the solute. For statement d, the
boiling point of water is increased because the sugar solute decreases the vapor pressure of the
water; a higher temperature is required for the vapor pressure of the solution to equal the
external pressure so boiling can occur.
26. This is true if the solute will dissolve in camphor. Camphor has the largest Kb and Kf constants.
This means that camphor shows the largest change in boiling point and melting point as a solute
is added. The larger the change in T, the more precise the measurement and the more precise
the calculated molar mass. However, if the solute won’t dissolve in camphor, then camphor is
no good and another solvent must be chosen which will dissolve the solute.
27. Isotonic solutions are those which have identical osmotic pressures. Crenation and hemolysis
refer to phenomena that occur when red blood cells are bathed in solutions having a mismatch
in osmotic pressures inside and outside the cell. When red blood cells are in a solution having
a higher osmotic pressure than that of the cells, the cells shrivel as there is a net transfer of
water out of the cells. This is called crenation. Hemolysis occurs when the red blood cells are
bathed in a solution having lower osmotic pressure than that inside the cell. Here, the cells
rupture as there is a net transfer of water to into the red blood cells.
28. Ion pairing is a phenomenon that occurs in solution when oppositely charged ions aggregate
and behave as a single particle. For example, when NaCl is dissolved in water, one would
expect sodium chloride to exist as separate hydrated Na+ ions and Cl ions. A few ions,
however, stay together as NaCl and behave as just one particle. Ion pairing increases in a
solution as the ion concentration increases (as the molality increases).
Exercises
Solution Composition
29. Because the density of water is 1.00 g/mL, 100.0 mL of water has a mass of 100. g.
mass 10.0 g H 3 PO 4  100 . g H 2 O

Density =  = 1.06 g/mL = 1.06 g/cm3
volume 104 mL
1 mol
Mol H3PO4 = 10.0 g × = 0.102 mol H3PO4
97.99 g
1 mol
Mol H2O = 100. g × = 5.55 mol H2O
18.02 g
0.102 mol H 3 PO 4
Mole fraction of H3PO4 = = 0.0180
(0.102  5.55) mol
χ H 2O = 1.000 – 0.0180 = 0.9820

0.102 mol H 3 PO 4
Molarity = = 0.981 mol/L
0.104 L
0.102 mol H 3 PO 4
Molality = = 1.02 mol/kg
0.100 kg
40.0 g C 2 H 6 O 2 1000 g 1 mol C 2 H 6 O 2

30. Molality =   = 10.7 mol/kg
60.0 g H 2 O kg 62.07 g
40.0 g C 2 H 6 O 2 1.05 g 1000 cm3 1 mol C 2 H 6 O 2

Molarity =  3
  = 6.77 mol/L
100.0 g solution cm L 62.07 g
1 mol 1 mol
40.0 g C2H6O2 × = 0.644 mol C2H6O2; 60.0 g H2O × = 3.33 mol H2O
62 .07 g 18.02 g
0.644
χ EG  = 0.162 = mole fraction ethylene glycol (C2H6O2)
3.33  0.644
31. Hydrochloric acid (HCl):
38 g HCl 1.19 g soln 1000 cm3 1 mol HCl

molarity =    = 12 mol/L
100. g soln cm3 soln L 36.5 g
38 g HCl 1000 g 1 mol HCl

molality =   = 17 mol/kg
62 g solvent kg 36.5 g
1 mol 1 mol
38 g HCl × = 1.0 mol HCl; 62 g H2O × = 3.4 mol H2O
36 .5 g 18.0 g
1 .0
mole fraction of HCl = χ HCl  = 0.23
3 .4  1 .0
Nitric acid (HNO3):
70. g HNO3 1.42 g soln 1000 cm3 1 mol HNO3

   = 16 mol/L
100 . g soln cm3 soln L 63.0 g
70. g HNO 3 1000 g 1 mol HNO 3

  = 37 mol/kg
30. g solvent kg 63.0 g
1 mol 1 mol
70. g HNO3 × = 1.1 mol HNO3; 30. g H2O × = 1.7 mol H2O
63 .0 g 18.0 g
1 .1
χ HNO3  = 0.39
1 .7  1 .1
Sulfuric acid (H2SO4):
95 g H 2SO 4 1.84 g soln 1000 cm3 1 mol H 2SO 4

 3
  = 18 mol/L
100 . g soln cm soln L 98.1 g H 2SO 4
95 g H 2SO 4 1000 g 1 mol

  = 194 mol/kg  200 mol/kg
5 g H 2O kg 98.1 g
1 mol 1 mol
95 g H2SO4 × = 0.97 mol H2SO4; 5 g H2O × = 0.3 mol H2O
98.1 g 18.0 g
0.97
χ H 2SO 4  = 0.76
0.97  0.3
Acetic acid (CH3CO2H):
99 g CH 3CO 2 H 1.05 g soln 1000 cm3 1 mol

 3
  = 17 mol/L
100 . g soln cm soln L 60.05 g
99 g CH 3CO 2 H 1000 g 1 mol

  = 1600 mol/kg  2000 mol/kg
1 g H 2O kg 60.05 g
1 mol 1 mol
99 g CH3CO2H × = 1.6 mol CH3CO2H; 1 g H2O × = 0.06 mol H2O
60.05 g 18.0 g
1.6
χ CH 3CO 2 H  = 0.96
1.6  0.06
Ammonia (NH3):
28 g NH3 0.90 g 1000 cm3 1 mol

 3
  = 15 mol/L
100 . g soln cm L 17.0 g
28 g NH 3 1000 g 1 mol
  = 23 mol/kg
72 g H 2 O kg 17.0 g
1 mol 1 mol
28 g NH3 × = 1.6 mol NH3; 72 g H2O × = 4.0 mol H2O
17.0 g 18.0 g
1 .6
χ NH3  = 0.29
4 .0  1 .6
32. a. If we use 100. mL (100. g) of H2O, we need:
2.0 mol KCl 74.55 g

0.100 kg H2O ×  = 14.9 g = 15 g KCl
kg mol KCl
Dissolve 15 g KCl in 100. mL H2O to prepare a 2.0 m KCl solution. This will give us
slightly more than 100 mL, but this will be the easiest way to make the solution. Because
we don’t know the density of the solution, we can’t calculate the molarity and use a
volumetric flask to make exactly 100 mL of solution.
b. If we took 15 g NaOH and 85 g H2O, the volume probably would be less than 100 mL. To
make sure we have enough solution, let’s use 100. mL H2O (100. g H2O). Let x = mass of
NaCl.
x
Mass % = 15 = × 100, 1500 + 15x = (100.)x, x = 17.6 g  18 g
100 .  x
Dissolve 18 g NaOH in 100. mL H2O to make a 15% NaOH solution by mass.
c. In a fashion similar to part b, let’s use 100. mL CH3OH. Let x = mass of NaOH.
0.79 g
100. mL CH3OH × = 79 g CH3OH
mL
x
Mass % = 25 = × 100, 25(79) + 25x = (100.)x, x = 26.3 g  26 g
79  x
Dissolve 26 g NaOH in 100. mL CH3OH.
d. To make sure we have enough solution, let’s use 100. mL (100. g) of H2O. Let x = mol
C6H12O6.
1 mol H 2 O
100. g H2O × = 5.55 mol H2O
18.02 g
x
χ C6H12O6 = 0.10 = , (0.10)x + 0.56 = x, x = 0.62 mol C6H12O6
x  5.55
180 .2 g
0.62 mol C6H12O6 × = 110 g C6H12O6
mol
Dissolve 110 g C6H12O6 in 100. mL of H2O to prepare a solution with χ C6H12O6 = 0.10.
0.63 g 0.63 g 1 mol

33. 25 mL C5H12 × = 16 g C5H12; 25 mL ×  = 0.22 mol C5H12
mL mL 72.15 g
0.66 g 0.66 g 1 mol

45 mL C6H14 × = 30. g C6H14; 45 mL ×  = 0.34 mol C6H14
mL mL 86 .17 g
mass pentane 16 g
Mass % pentane = × 100 = × 100 = 35%
total mass 16 g  30. g
mol pentane 0.22 mol

χpentane = = = 0.39
total mol 0.22 mol  0.34 mol
mol pentane 0.22 mol

Molality = = = 7.3 mol/kg
kg hexane 0.030 kg
mol pentane 0.22 mol 1000 mL

Molarity = =  = 3.1 mol/L
L solution 25 mL  45 mL 1L
0.867 g 0.874 g
34. 50.0 mL toluene × = 43.4 g toluene; 125 mL benzene × = 109 g benzene
mL mL
mass of toluene 43.4 g
Mass % toluene = × 100 = × 100 = 28.5%
total mass 43.4 g  109 g
43.4 g toluene 1000 mL 1 mol toluene

Molarity =   = 2.69 mol/L
175 mL soln L 92.13 g toluene
43.4 g toluene 1000 g 1 mol toluene

Molality =   = 4.32 mol/kg
109 g benzene kg 92.13 g toluene
1 mol
43.4 g toluene × = 0.471 mol toluene
92.13 g
1 mol benzene 0.471

109 g benzene × = 1.40 mol benzene; toluene = = 0.252
78.11 g benzene 0.471  1.40
35. If we have 100.0 mL of wine:

0.789 g 1.00 g
12.5 mL C2H5OH × = 9.86 g C2H5OH and 87.5 mL H2O × = 87.5 g H2O
mL mL
9.86 g
Mass % ethanol = × 100 = 10.1% by mass
87 .5 g  9.86 g
9.86 g C 2 H 5 OH 1 mol
Molality =  = 2.45 mol/kg
0.0875 kg H 2 O 46.07 g
1.00 mol acetone 1 mol

36. = 1.00 molal; 1.00 × 103 g C2H5OH × = 21.7 mol C2H5OH
1.00 kg ethanol 46 .07 g
1.00
χacetone = = 0.0441
1.00  21.7
58.08 g CH 3COCH 3 1 mL
1 mol CH3COCH3 ×  = 73.7 mL CH3COCH3
mol CH 3COCH 3 0.788 g
1 mL
1.00 × 103 g ethanol × = 1270 mL; total volume = 1270 + 73.7 = 1340 mL
0.789 g
1.00 mol
Molarity = = 0.746 M
1.34 L
37. If we have 1.00 L of solution:

192 .12 g
1.37 mol citric acid × = 263 g citric acid (H3C6H5O7)
mol
1.10 g
1.00 × 103 mL solution × = 1.10 × 103 g solution
mL
263 g
Mass % of citric acid = × 100 = 23.9%
1.10  10 3 g
In 1.00 L of solution, we have 263 g citric acid and (1.10 × 103  263) = 840 g of H2O.
1.37 mol citric acid
Molality = = 1.6 mol/kg
0.84 kg H 2 O
1 mol 1.37
840 g H2O × = 47 mol H2O; χ citric acid  = 0.028
18.02 g 47  1.37
Because citric acid is a triprotic acid, the number of protons citric acid can provide is three
times the molarity. Therefore, normality = 3 × molarity:
normality = 3 × 1.37 M = 4.11 N
38. When expressing concentration in terms of normality, equivalents per liter are determined. For
acid-base reactions, equivalents are equal to the moles of H+ an acid can donate or the moles
of H+ a base can accept. For monoprotic acids like HCl, the equivalents of H+ furnished equals
the moles of acid present. Diprotic acids like H2SO4 furnish two equivalents of H+ per mole of
acid, whereas triprotic acids like H3PO4 furnish three equivalents of H+ per mole of acid. For
the bases in this problem, the equivalents of H+ accepted equals the number of OH anions
present in the formula (H+ + OH  H2O). Finally, the equivalent mass of a substance is
the mass of acid or base that can furnish or accept 1 mole of protons (H+ ions).
0.250 mol HCl 1 equivalent 0.250 equivalent s

a. Normality   
L mol HCl L
Equivalent mass = molar mass of HCl = 36.46 g
0.105 mol H 2SO 4 2 equivalent s 0.210 equivalent s

b. Normality   
L mol H 2SO 4 L
Equivalent mass = 1/2(molar mass of H2SO4) = 1/2(98.09) = 49.05 g

5.3  10 2 mol H 3 PO 4 3 equivalent s 0.16 equivalent s

c. Normality   
L mol H 3 PO 4 L
Equivalent mass = 1/3(molar mass of H3PO4) = 1/3(97.09) = 32.66 g
0.134 mol NaOH 1 equivalent 0.134 equivalent s

d. Normality   
L mol NaOH L
Equivalent mass = molar mass of NaOH = 40.00 g
0.00521 mol Ca (OH ) 2 2 equivalent s 0.0104 equivalent s

e. Normality   
L mol Ca (OH ) 2 L
Equivalent mass = 1/2[molar mass of Ca (OH ) 2 ] = 1/2(74.10) = 37.05 g
Energetics of Solutions and Solubility
39. Using Hess’s law:
NaI(s)  Na+(g) + I(g) ΔH = ΔHLE = (686 kJ/mol)

Na (g) + I(g)  Na+(aq) + I(aq)
+
ΔH = ΔHhyd = 694 kJ/mol
NaI(s)  Na+(aq) + I(aq) ΔHsoln = 8 kJ/mol
ΔHsoln refers to the heat released or gained when a solute dissolves in a solvent. Here, an
ionic compound dissolves in water.
40. a. CaCl2(s)  Ca2+(g) + 2 Cl(g) ΔH = ΔHLE = (2247 kJ)

Ca2+(g) + 2 Cl(g)  Ca2+(aq) + 2 Cl(aq) ΔH = ΔHhyd
CaCl2(s)  Ca2+(aq) + 2 Cl(aq) ΔHsoln = –46 kJ
46 kJ = 2247 kJ + ΔHhyd, ΔHhyd 2293 kJ
CaI2(s)  Ca2+(g) + 2 I(g) ΔH = ΔHLE = (2059 kJ)

Ca (g) + 2 I(g)  Ca2+(aq) + 2 I(aq)
2+
ΔH = ΔHhyd
CaI2(s)  Ca2+(aq) + 2 I(aq) ΔHsoln = 104 kJ
104 kJ = 2059 kJ + ΔHhyd, ΔHhyd = –2163 kJ
b. The enthalpy of hydration for CaCl2 is more exothermic than for CaI2. Any differences
must be due to differences in hydration between Cl and I. Thus the chloride ion is more
strongly hydrated than the iodide ion.
41. Both Al(OH)3 and NaOH are ionic compounds. Since the lattice energy is proportional to the
charge of the ions, the lattice energy of aluminum hydroxide is greater than that of sodium
hydroxide. The attraction of water molecules for Al3+ and OH cannot overcome the larger
lattice energy, and Al(OH)3 is insoluble. For NaOH, the favorable hydration energy is large
enough to overcome the smaller lattice energy, and NaOH is soluble.
42. The dissolving of an ionic solute in water can be thought of as taking place in two steps. The
first step, called the lattice-energy term, refers to breaking apart the ionic compound into
gaseous ions. This step, as indicated in the problem, requires a lot of energy and is unfavorable.
The second step, called the hydration-energy term, refers to the energy released when the
separated gaseous ions are stabilized as water molecules surround the ions. Because the
interactions between water molecules and ions are strong, a lot of energy is released when ions
are hydrated. Thus the dissolution process for ionic compounds can be thought of as consisting
of an unfavorable and a favorable energy term. These two processes basically cancel each other
out, so when ionic solids dissolve in water, the heat released or gained is minimal, and the
temperature change is minimal.
43. Water is a polar solvent and dissolves polar solutes and ionic solutes. Carbon tetrachloride
(CCl4) is a nonpolar solvent and dissolves nonpolar solutes (like dissolves like). To predict the
polarity of the following molecules, draw the correct Lewis structure and then determine if the
individual bond dipoles cancel or not. If the bond dipoles are arranged in such a manner that
they cancel each other out, then the molecule is nonpolar. If the bond dipoles do not cancel
each other out, then the molecule is polar.
a. KrF2, 8 + 2(7) = 22 e b. SF2, 6 + 2(7) = 20 e
nonpolar; soluble in CCl4 polar; soluble in H2O
c. SO2, 6 + 2(6) = 18 e d. CO2, 4 + 2(6) = 16 e
+ 1 more
polar; soluble in H2O nonpolar; soluble in CCl4
e. MgF2 is an ionic compound so it is soluble in water.
f. CH2O, 4 + 2(1) + 6 = 12 e g. C2H4, 2(4) + 4(1) = 12 e
H H
C C
H H
polar; soluble in H2O nonpolar (like all compounds made up of

only carbon and hydrogen); soluble in CCl4
44. Water is a polar solvent and dissolves polar solutes and ionic solutes. Hexane (C6H14) is a
nonpolar solvent and dissolves nonpolar solutes (like dissolves like).
a. Water; Cu(NO3)2 is an ionic compound.
b. C6H14; CS2 is a nonpolar molecule. c. Water; CH3OH is polar.
d. C6H14; the long nonpolar hydrocarbon chain favors a nonpolar solvent (the molecule
is mostly nonpolar).
e. Water; HCl is polar. f. C6H14; C6H6 is nonpolar.
45. Water exhibits H-bonding in the pure state and is classified as a polar solvent. Water will
dissolve other polar solutes and ionic solutes.
a. NH3; NH3 is capable of H-bonding, unlike PH3.
b. CH3CN; CH3CN is polar, while CH3CH3 is nonpolar.
c. CH3CO2H; CH3CO2H is capable of H-bonding, unlike the other compound.
46. For ionic compounds, as the charge of the ions increases and/or the size of the ions decreases,
the attraction to water (hydration) increases.
a. Mg2+; smaller size, higher charge b. Be2+; smaller size
c. Fe3+; smaller size, higher charge d. F; smaller size
e. Cl; smaller size f. SO42; higher charge
47. As the length of the hydrocarbon chain increases, the solubility decreases. The ‒OH end of the
alcohols can hydrogen-bond with water. The hydrocarbon chain, however, is basically nonpolar
and interacts poorly with water. As the hydrocarbon chain gets longer, a greater portion of the
molecule cannot interact with the water molecules, and the solubility decreases; i.e., the effect
of the ‒OH group decreases as the alcohols get larger.
48. The main intermolecular forces are:
hexane (C6H14): London dispersion; chloroform (CHCl3): dipole-dipole, London

dispersion; methanol (CH3OH): H-bonding; and H2O: H-bonding (two places)
There is a gradual change in the nature of the intermolecular forces (weaker to stronger). Each
preceding solvent is miscible in its predecessor because there is not a great change in the
strengths of the intermolecular forces from one solvent to the next.
8.21  10 4 mol
49. C = kP, = k × 0.790 atm, k = 1.04 × 10 3 mol/L•atm
L
1.04  10 4 mol
C = kP, C = × 1.10 atm = 1.14 × 10 3 mol/L
L atm
1.3  10 3 mol 1 atm

50. C = kP = × 120 torr × = 2.1 × 104 mol/L
L atm 760 torr
Vapor Pressures of Solutions
1 mol
51. Mol C3H8O3 = 164 g × = 1.78 mol C3H8O3
92.09 g
0.992 g 1 mol
Mol H2O = 338 mL ×  = 18.6 mol H2O
mL 18.02 g
18.6 mol
Psoln   H2O PHo 2O = × 54.74 torr = 0.913 × 54.74 torr = 50.0 torr
(1.78  18.6) mol
moles of C 2 H 5 OH
52. Psoln = χ C2H5OHPCo2H5OH ; χ C2H5OH =
total moles in solution
1 mol C 3 H 8 O 3
53.6 g C3H8O3 × = 0.582 mol C3H8O3
92.09 g
1 mol C 2 H 5 OH
133.7 g C2H5OH × = 2.90 mol C2H5OH; total mol = 0.582 + 2.90
46.07 g
= 3.48 mol
2.90 mol
113 torr =  PCo2 H5OH , PCo2 H 5OH = 136 torr
3.48 mol
53. The normal boiling point of a substance is the boiling point at 1 atm pressure. So for this
problem, P° = 760. torr at 34.5°C (the normal boiling point of diethyl ether).
P = χP°; 698 torr = χ(760. torr), χ = 0.918 = mole fraction of diethyl ether
54. PB   B PBo ,  B  PB / PBo = 0.900 atm/0.930 atm = 0.968
mol benzene 1 mol

0.968 = ; mol benzene = 78.11 g C6H6 × = 1.000 mol
total mol 78.11 g
1.000 mol
Let x = mol solute, then: χB = 0.968 = , 0.968 + (0.968)x = 1.000, x = 0.033 mol
1.000  x
10.0 g
Molar mass = = 303 g/mol  3.0 × 102 g/mol
0.033 mol
1 mol 1 mol
55. 25.8 g CH4N2O × = 0.430 mol; 275 g H2O × = 15.3 mol
60.06 g 18.02 g
15.3
χ H 2O =  0.973; Psoln = χ H 2O PHo 2O = 0.973(23.8 torr) = 23.2 torr at 25°C
15.3  0.430
Psoln = 0.973(71.9 torr) = 70.0 torr at 45°C
56. 19.6 torr = χ Η Ο (23.8 torr), χ Η Ο = 0.824; χ solute = 1.000 – 0.824 = 0.176
0.176 is the mol fraction of all the solute particles present. Because NaCl dissolves to pro-
duce two ions in solution (Na+ and Cl), 0.176 is the mole fraction of Na+ and Cl ions present
(assuming complete dissociation of NaCl).
At 45°C, PH 2O = 0.824(71.9 torr) = 59.2 torr
0.63 g 1 mol
57. a. 25 mL C5H12 ×  = 0.22 mol C5H12
mL 72.15 g
0.66 g 1 mol
45 mL C6H14 ×  = 0.34 mol C6H14; total mol = 0.22 + 0.34 = 0.56 mol
mL 86 .17 g
mol pentane in solution 0.22 mol

 pen
L
  = 0.39, χ Lhex = 1.00 – 0.39 = 0.61
total mol in solution 0.56 mol
Ppen  χ Lpen Ppen

o
= 0.39(511 torr) = 2.0 × 102 torr; Phex = 0.61(150. torr) = 92 torr
Ptotal  Ppen  Phex = 2.0 × 102 + 92 = 292 torr = 290 torr
b. From Chapter 8 on gases, the partial pressure of a gas is proportional to the number of
moles of gas present (at constant volume and temperature). For the vapor phase:
mol pentane in vapor Ppen 2.0  10 2 torr
χ Vpen    = 0.69
total mol vapor Ptotal 290 torr
Note: In the Solutions Guide, we added V or L superscripts to the mole fraction symbol to
emphasize for which value we are solving. If the L or V is omitted, then the liquid phase is
assumed.
0.0300 mol CH 2 Cl 2
58. Ptotal = PCH 2Cl 2  PCH 2 Br2 ; P  χ L P o ; χ CH
L
2 Cl 2
 = 0.375
0.0800 mol total
Ptotal = 0.375(133 torr) + (1.000  0.375)(11.4 torr) = 49.9 + 7.13 = 57.0 torr
PCH 2Cl 2 49.9 torr
In the vapor: χ CH
V
2 Cl 2
  = 0.875; χ CH
V
2 Br2
= 1.000 – 0.875 = 0.125
Ptotal 57.0 torr
assumed.
59. Ptotal = Pmeth + Pprop, 174 torr = χ Lmeth (303 torr )  χ Lprop (44.6 torr); χ Lprop  1.000  χ Lmeth
129
174 = 303 χ Lmeth  (1.000  χ Lmeth )44.6 torr ,  χ Lmeth  0.500
258
χ Lprop  1.000  0.500  0.500
60. Ptol  χ LtolPtol

o
, Ppen  χ Lben Pben
o
; for the vapor, χ VA = PA/Ptotal. Because the mole fractions of
benzene and toluene are equal in the vapor phase, Ptol  Pben .
χ LtolPtol
o
 χ Lben Pben
o
 (1.00  χ Ltol )Pben
o
, χ Ltol (28 torr )  (1.00  χ Ltol ) 95 torr
123 χ Ltol  95, χ Ltol  0.77; χ Lben = 1.00 – 0.77 = 0.23
61. Compared to H2O, solution d (methanol-water) will have the highest vapor pressure since
methanol is more volatile than water (PHo 2O = 23.8 torr at 25°C). Both solution b (glucose-
water) and solution c (NaCl-water) will have a lower vapor pressure than water by Raoult's
law. NaCl dissolves to give Na+ ions and Cl ions; glucose is a nonelectrolyte. Because there
are more solute particles in solution c, the vapor pressure of solution c will be the lowest.
62. Solution d (methanol-water); methanol is more volatile than water, which will increase the
total vapor pressure to a value greater than the vapor pressure of pure water at this tempera-
ture.
63. The first diagram shows positive deviation from Raoult's law. This occurs when the solute-
solvent interactions are weaker than the interactions in pure solvent and pure solute. The
second diagram illustrates negative deviation from Raoult's law. This occurs when the solute-
solvent interactions are stronger than the interactions in pure solvent and pure solute. The third
diagram illustrates an ideal solution with no deviation from Raoult's law. This occurs when
the solute-solvent interactions are about equal to the pure solvent and pure solute interactions.
a. These two molecules are named acetone (CH3COCH3) and water. As discussed in section
10-4 on nonideal solutions, acetone-water solutions exhibit negative deviations from
Raoult’s law. Acetone and water have the ability to hydrogen bond with each other, which
gives the solution stronger intermolecular forces as compared to the pure states of both
solute and solvent. In the pure state, acetone cannot Hbond with itself. So the middle
diagram illustrating negative deviations from Raoult’s law is the correct choice for acetone-
water solutions.
b. These two molecules are named ethanol (CH3CH2OH) and water. Ethanol-water solutions
show positive deviations from Raoult’s law. Both substances can hydrogen bond in the
pure state, and they can continue this in solution. However, the solute-solvent interactions
are somewhat weaker for ethanol-water solutions due to the significant nonpolar part of
ethanol (CH3CH2 is the nonpolar part of ethanol). This nonpolar part of ethanol weakens
the intermolecular forces in solution. So the first diagram illustrating positive deviations
from Raoult’s law is the correct choice for ethanol-water solutions.
c. These two molecules are named heptane (C7H16) and hexane (C6H14). Heptane and hexane
are very similar nonpolar substances; both are composed entirely of nonpolar CC bonds
and relatively nonpolar CH bonds, and both have a similar size and shape. Solutions of
heptane and hexane should be ideal. So the third diagram illustrating no deviation from
Raoult’s law is the correct choice for heptane-hexane solutions.
d. These two molecules are named heptane (C7H16) and water. The interactions between the
nonpolar heptane molecules and the polar water molecules will certainly be weaker in
solution as compared to the pure solvent and pure solute interactions. This results in
positive deviations from Raoult’s law (the first diagram).
64. a. An ideal solution would have a vapor pressure at any mole fraction of H2O between that
of pure propanol and pure water (between 74.0 and 71.9 torr). The vapor pressures of the
various solutions are not between these limits, so water and propanol do not form ideal
solutions.
b. From the data, the vapor pressures of the various solutions are greater than if the solutions
behaved ideally (positive deviation from Raoult’s law). This occurs when the
intermolecular forces in solution are weaker than the intermolecular forces in pure solvent
and pure solute. This gives rise to endothermic (positive) ΔHsoln values.
c. The interactions between propanol and water molecules are weaker than between the pure
substances because the solutions exhibit a positive deviation from Raoult’s law.
d. At χ H 2O = 0.54, the vapor pressure is highest as compared to the other solutions. Because
a solution boils when the vapor pressure of the solution equals the external pressure, the
χ H 2O = 0.54 solution should have the lowest normal boiling point; this solution will have
a vapor pressure equal to 1 atm at a lower temperature as compared to the other solutions.
Colligative Properties
mol solute 27.0 g N 2 H 4 CO 1000 g 1 mol N 2 H 4 CO

65. Molality = m =    = 3.00 molal
kg solvent 150.0 g H 2 O kg 60.06 g N 2 H 4 CO
0.51 C
ΔTb = Kbm = × 3.00 molal = 1.5°C
molal
The boiling point is raised from 100.0 to 101.5°C (assuming P = 1 atm).
ΔTb 1.35C
66. ΔTb = 77.85°C  76.50°C = 1.35°C; m =  = 0.268 mol/kg
Kb 5.03 C kg / mol
0.268 mol hydrocarbon

Mol biomolecule = 0.0150 kg solvent × = 4.02 × 10 3 mol
kg solvent
From the problem, 2.00 g biomolecule was used that must contain 4.02 × 10 3 mol
biomolecule. The molar mass of the biomolecule is:
2.00 g
= 498 g/mol
4.02  10 3 mol
1.86 C
67. ΔTf = Kfm, ΔTf = 1.50°C = × m, m = 0.806 mol/kg
molal
0.806 mol C 3 H 8O 3 92.09 g C 3 H 8O 3
0.200 kg H2O ×  = 14.8 g C3H8O3
kg H 2 O mol C 3 H 8O 3
0.91 C
68. ΔTf = 25.50°C  24.59°C = 0.91°C = Kfm, m = = 0.10 mol/kg
9.1 C / molal
0.10 mol H 2 O 18.02 g H 2 O

Mass H2O = 0.0100 kg t-butanol   = 0.018 g H2O
kg t - butanol mol H 2 O
50.0 g C 2 H 6 O 2 1000 g 1 mol

69. Molality = m =   = 16.1 mol/kg
50.0 g H 2 O kg 62.07 g
ΔTf = Kfm = 1.86°C/molal × 16.1 molal = 29.9°C; Tf = 0.0°C  29.9°C = –29.9°C
ΔTb = Kbm = 0.51°C/molal × 16.1 molal = 8.2°C; Tb = 100.0°C + 8.2°C = 108.2°C
Tf 25.0 C
70. m=  = 13.4 mol C2H6O2/kg
Kf 1.86 C kg / mol
Because the density of water is 1.00 g/cm3, the moles of C2H6O2 needed are:
1.00 kg H 2 O 13.4 mol C 2 H 6 O 2
15.0 L H2O ×  = 201 mol C2H6O2
L H 2O kg H 2 O
62.07 g 1 cm3
Volume C2H6O2 = 201 mol C2H6O2 ×  = 11,200 cm3 = 11.2 L
mol C 2 H 6 O 2 1.11 g
0.51 C
ΔTb = Kbm = × 13.4 molal = 6.8°C; Tb = 100.0°C + 6.8°C = 106.8°C
molal
Tf 2.63o C 6.6  10 2 mol reserpine

71. ΔTf = Kfm, m   
Kf 40. o C kg/mol kg solvent
The moles of reserpine present is:

6.6  10 2 mol reserpine
0.0250 kg solvent × = 1.7 × 103 mol reserpine
kg solvent
From the problem, 1.00 g reserpine was used, which must contain 1.7 × 103 mol reserpine.
The molar mass of reserpine is:
1.00 g
= 590 g/mol (610 g/mol if no rounding of numbers)
1.7  10 3 mol
Tb 0.55 o C
72. m    0.32 mol/kg
Kb 1.71 o C kg/mol
0.32 mol hydrocarbon
Mol hydrocarbon = 0.095 kg solvent × = 0.030 mol hydrocarbon
kg solvent
From the problem, 3.75 g hydrocarbon was used, which must contain 0.030 mol hydrocarbon.
The molar mass of the hydrocarbon is:
3.75 g
= 130 g/mol (120 g/mol if no rounding of numbers)
0.030 mol
1.0 g protein 1 mol

73. a. M =  = 1.1 × 10 5 mol/L; π = MRT
L 9.0  10 g
4
1.1  10 5 mol 0.08206 L atm 760 torr

At 298 K: π =  × 298 K × , π = 0.20 torr
L K mol atm
Because d = 1.0 g/cm3, 1.0 L solution has a mass of 1.0 kg. Because only 1.0 g of protein
is present per liter of solution, 1.0 kg of H2O is present to the correct number of signifi-
cant figures, and molality equals molarity.
1.86 C
ΔTf = Kfm = × 1.1 × 10 5 molal = 2.0 × 10 5 °C
molal
b. Osmotic pressure is better for determining the molar mass of large molecules. A tem-
perature change of 10 5 °C is very difficult to measure. A change in height of a column
of mercury by 0.2 mm (0.2 torr) is not as hard to measure precisely.
ΔT 0.406 o C
74. m=  = 0.218 mol/kg
Kf 1.86 o C/molal
 = MRT, where M = mol/L; we must assume that molarity = molality so that we can calculate
the osmotic pressure. This is a reasonable assumption for dilute solutions when 1.00 kg of water
 1.00 L of solution. Assuming NaCl exists as Na+ and Cl– ions in solution, a 0.218 m solution
corresponds to 6.37 g NaCl dissolved in 1.00 kg of water. The volume of solution may be a
little larger than 1.00 L but not by much (to three sig. figs.). The assumption that molarity =
molality will be good here.
 = (0.218 M)(0.08206 L atm/K • mol)(298 K) = 5.33 atm

1 atm
0.745 torr 
π 760 torr
75. M=  = 3.98 × 105 mol/L
RT 0.08206 L atm
 300 . K
K mol
3.98  10 5 mol
1.00 L × = 3.98 × 105 mol catalase
L
10.00 g
Molar mass = = 2.51 × 105 g/mol
3.98  10 5 mol
1 atm 0.08206 L atm

76. π = MRT, π = 18.6 torr × =M× × 298 K, M = 1.00 × 103 mol/L
760 torr K mol
1.00  10 3 mol protein

Mol protein = 0.0020 L × = 2.0 × 106 mol protein
L
0.15 g
Molar mass = 6
= 7.5 × 104 g/mol
2.0  10 mol
 15 atm
77. π = MRT, M =  = 0.62 M
RT 0.08206 L atm
 295 K
K mol
0.62 mol 342 .30 g

 = 212 g/L  210 g/L
L mol C12H 22O11
Dissolve 210 g of sucrose in some water and dilute to 1.0 L in a volumetric flask. To get 0.62
±0.01 mol/L, we need 212 ±3 g sucrose.
 15 atm
78. M=  = 0.62 M solute particles
RT 0.08206 L atm
 295 K
K mol
This represents the total molarity of the solute particles. NaCl is a soluble ionic compound that
breaks up into two ions, Na+ and Cl. Therefore, the concentration of NaCl needed is 0.62/2 =
0.31 M; this NaCl concentration will produce a 0.62 M solute particle solution assuming
complete dissociation.
0.31 mol NaCl 58.44 g NaCl

1.0 L ×  = 18.1  18 g NaCl
L mol NaCl
Dissolve 18 g of NaCl in some water and dilute to 1.0 L in a volumetric flask. To get 0.31
±0.01 mol/L, we need 18.1 g ±0.6 g NaCl in 1.00 L solution.
Properties of Electrolyte Solutions

79. Na3PO4(s)  3 Na+(aq) + PO43(aq), i = 4.0; CaBr2(s)  Ca2+(aq) + 2 Br(aq), i = 3.0
KCl(s)  K+(aq) + Cl(aq), i = 2.0
The effective particle concentrations of the solutions are (assuming complete dissociation):
4.0(0.010 molal) = 0.040 molal for the Na3PO4 solution; 3.0(0.020 molal) = 0.060 molal
for the CaBr2 solution; 2.0(0.020 molal) = 0.040 molal for the KCl solution; slightly
greater than 0.020 molal for the HF solution because HF only partially dissociates in water
(it is a weak acid).
a. The 0.010 m Na3PO4 solution and the 0.020 m KCl solution both have effective particle
concentrations of 0.040 m (assuming complete dissociation), so both of these solutions
should have the same boiling point as the 0.040 m C6H12O6 solution (a nonelectrolyte).
b. P = χP°; as the solute concentration decreases, the solvent’s vapor pressure increases
because χ increases. Therefore, the 0.020 m HF solution will have the highest vapor
pressure because it has the smallest effective particle concentration.
c. ΔT = Kfm; the 0.020 m CaBr2 solution has the largest effective particle concentration, so
it will have the largest freezing point depression (largest ΔT).
80. The solutions of C12H22O11, NaCl, and CaCl2 will all have lower freezing points, higher boiling
points, and higher osmotic pressures than pure water. The solution with the largest particle
concentration will have the lowest freezing point, the highest boiling point, and the highest
osmotic pressure. The CaCl2 solution will have the largest effective particle concentration
because it produces three ions per mole of compound.
a. pure water b. CaCl2 solution c. CaCl2 solution
d. pure water e. CaCl2 solution
5.0 g NaCl 1 mol

81. a. m =  = 3.4 molal; NaCl(aq)  Na+(aq) + Cl−(aq), i = 2.0
0.025 kg 58.44 g
ΔTf = iKfm = 2.0 × 1.86°C/molal × 3.4 molal = 13°C; Tf = 13°C
ΔTb = iKbm = 2.0 × 0.51°C/molal × 3.4 molal = 3.5°C; Tb = 103.5°C
2.0 g Al ( NO 3 ) 3 1 mol
b. m=  = 0.63 mol/kg
0.015 kg 213 .01 g
Al(NO3)3(aq)  Al3+(aq) + 3 NO3−(aq), i = 4.0
ΔTf = iKfm = 4.0 × 1.86°C/molal × 0.63 molal = 4.7°C; Tf = 4.7°C

82. NaCl(s)  Na+(aq) + Cl(aq), i = 2.0

0.10 mol 0.08206 L atm
π = iMRT = 2.0 ×  × 293 K = 4.8 atm
L K mol
A pressure greater than 4.8 atm should be applied to ensure purification by reverse osmosis.
83. There are six cations and six anions in the illustration which indicates six solute formula units
initially. There are a total of 10 solute particles in solution (a combined ion pair counts as one
solute particle). So the value for the van’t Hoff factor is:
moles of particles in solution 10
i    1.67
moles of solute dissolved 6
84. From Table 10-6, MgSO4 has an observed i value of 1.3 while the observed i value for NaCl is
1.9. Both salts have an expected i value of 2. The expected i value for a salt is determined by
assuming 100% of the salt breaks up into separate cations and anions. The MgSO4 solution is
furthest from the expected i value because it forms the most combined ion pairs in solution. So
the figure on the left with the most combined ion pairs represents the MgSO4 solution. The
figure on the right represents the NaCl solution. When NaCl is in solution, it has very few
combined ion pairs and, hence, has a van’t Hoff factor very close to the expected i value.
85. a. MgCl2(s)  Mg2+(aq) + 2 Cl(aq), i = 3.0 mol ions/mol solute
ΔTf = iKfm = 3.0 × 1.86 °C/molal × 0.050 molal = 0.28°C
Assuming water freezes at 0.00°C, the freezing point would be –0.28°C.
ΔTb = iKbm = 3.0 × 0.51 °C/molal × 0.050 molal = 0.077°C; Tb = 100.077°C (Assuming
water boils at 100.000°C.)
b. FeCl3(s) → Fe3+(aq) + 3 Cl(aq), i = 4.0 mol ions/mol solute
ΔTf = iKfm = 4.0 × 1.86 °C/molal × 0.050 molal = 0.37°C; Tf = 0.37°C
ΔTb = iKbm = 4.0 × 0.51 °C/molal × 0.050 molal = 0.10°C; Tb = 100.10°C
86. a. MgCl2, i (observed) = 2.7
ΔTf = iKfm = 2.7 × 1.86 °C/molal × 0.050 molal = 0.25°C; Tf = 0.25°C
ΔTb = iKbm = 2.7 × 0.51 °C/molal × 0.050 molal = 0.069°C; Tb = 100.069°C
b. FeCl3, i (observed) = 3.4
ΔTf = iKfm = 3.4 × 1.86 °C/molal × 0.050 molal = 0.32°C; Tf = –0.32°C

Tf 0.110  C
87. ΔTf = iKfm, i =  = 2.63 for 0.0225 m CaCl2
Kf m 1.86  C / molal  0.0225 molal
0.440 1.330
i= = 2.60 for 0.0910 m CaCl2; i = = 2.57 for 0.278 m CaCl2
1.86  0.0910 1.86  0.278
iave = (2.63 + 2.60 + 2.57)/3 = 2.60
Note that i is less than the ideal value of 3.0 for CaCl2. This is due to ion pairing in solution.
Also note that as molality increases, i decreases. More ion pairing appears to occur as the
solute concentration increases.
Tf 0.440 o C
88. For CaCl2: i   = 2.6
K f m 1.86 o C/molal  0.091 molal
2 .6  1 .0
Percent CaCl2 ionized = × 100 = 80.%; 20.% ion association occurs.
3 .0  1 .0
Tf 0.320 o C
For CsCl: i   = 1.9
K f m 1.86 o C/molal  0.091 molal
1 .9  1 . 0
Percent CsCl ionized = × 100 = 90.%; 10% ion association occurs.
2 .0  1 .0
The ion association is greater in the CaCl2 solution.
89. a. TC = 5(TF  32)/9 = 5(29  32)/9 = 34°C
Assuming the solubility of CaCl2 is temperature independent, the molality of a saturated

CaCl2 solution is:
74.5 g CaCl 2 1000 g 1 mol CaCl 2 6.71 mol CaCl 2

  
100 .0 g H 2 O kg 110 .98 g CaCl 2 kg H 2 O
ΔTf = iKfm = 3.00 × 1.86 °C kg/mol × 6.71 mol/kg = 37.4°C
Assuming i = 3.00, a saturated solution of CaCl2 can lower the freezing point of water to
37.4°C. Assuming these conditions, a saturated CaCl2 solution should melt ice at 34°C
(29°F).
b. From Exercise 87, i  2.6; ΔTf = iKfm = 2.6 × 1.86 × 6.71 = 32°C; Tf = 32°C.
Assuming i = 2.6, a saturated CaCl2 solution will not melt ice at 34°C (29°F).
π 2.50 atm
90.  = iMRT, M = = = 5.11 × 10 2 mol/L
iRT 0.08206 L atm
2.00   298 K
K mol
0.500 g
Molar mass of compound = = 97.8 g/mol
5.11  10 2 mol
0.1000 L 
L
Additional Exercises
91.
O
C O H
Benzoic acid is capable of hydrogen-bonding, but a significant part of benzoic acid is the
nonpolar benzene ring. In benzene, a hydrogen-bonded dimer forms.
O H O
C C
O H O
The dimer is relatively nonpolar and thus more soluble in benzene than in water.
Benzoic acid would be more soluble in a basic solution because of the reaction C6H5CO2H +
OH  C6H5CO2 + H2O. By removing the acidic proton from benzoic acid, an anion
forms, and like all anions, the species becomes more soluble in water.
92. Water is a polar solvent because the H2O molecule exhibits a dipole moment, that is, H2O is a
molecule which has a partial negative charged end and a partial positive charged end. The
electrostatic potential diagram for H2O illustrates this with colors. The partial negative end of
the dipole moment is the red end and the partial positive end is around the blue end.
Because water is a polar solvent, it will dissolve other polar covalent compounds. The
electrostatic potential diagram for NH3 illustrates that NH3 has a dipole moment (the red end is
the partial neative end and the light blue end is the partial positive end). Because NH 3 has a
dipole moment (is polar), it will be soluble in water. However, the electrostatic potential
diagram for CH4 doesn’t have one specific negative (red) end and has four blue regions
arranged symmetrically about the molecule. CH4 does not have a dipole moment (is nonpolar)
and will not be soluble in water.
93. a. NH4NO3(s)  NH4+(aq) + NO3(aq) ΔHsoln = ?

Heat gain by dissolution process = heat loss by solution; we will keep all quantities posi-
tive in order to avoid sign errors. Because the temperature of the water decreased, the
dissolution of NH4NO3 is endothermic (ΔH is positive). Mass of solution = 1.60 + 75.0
= 76.6 g.
4.18 J
Heat loss by solution = × 76.6 g × (25.00°C  23.34°C) = 532 J
C g
532 J 80.05 g NH 4 NO 3
ΔHsoln =  = 2.66 × 104 J/mol = 26.6 kJ/mol
1.60 g NH 4 NO 3 mol NH 4 NO 3
b. We will use Hess’s law to solve for the lattice energy. The lattice-energy equation is:
NH4+(g) + NO3(g)  NH4NO3(s) ΔH = lattice energy
NH4+(g) + NO3(g)  NH4+(aq) + NO3(aq) ΔH = ΔHhyd = –630. kJ/mol

NH4+(aq) + NO3(aq)  NH4NO3(s) ΔH = –ΔHsoln = –26.6 kJ/mol
NH4+(g) + NO3(g)  NH4NO3(s) ΔH = ΔHhyd – ΔHsoln
= –657 kJ/mol
12 mL C 2 H 5OH 0.79 g C 2 H 5 OH 1 mol C 2 H 5 OH

94. 750. mL grape juice ×  
100 . mL juice mL 46.07 g
2 mol CO 2
 = 1.54 mol CO2 (carry extra significant figure)
2 mol C 2 H 5 OH
1.54 mol CO2 = total mol CO2 = mol CO2(g) + mol CO2(aq) = ng + naq
 0.08206 L atm 
n g   (298 K )
PCO 2 
n g RT
  mol K  = 326ng
3
V 75  10 L
n aq
C 0.750 L
PCO 2   = (43.0)naq
k 3.1  10  2 mol
L atm
PCO 2 = 326ng = (43.0)naq, and from above, naq = 1.54  ng; solving:
326ng = 43.0(1.54  ng), 369ng = 66.2, ng = 0.18 mol
PCO 2 = 326(0.18) = 59 atm in gas phase;
3.1  10 2 mol 1.8 mol CO 2

C = kPCO2 = × 59 atm = (in wine)
L atm L
95. a. Water boils when the vapor pressure equals the pressure above the water. In an open pan,
Patm  1.0 atm. In a pressure cooker, Pinside > 1.0 atm, and water boils at a higher temper-
ature. The higher the cooking temperature, the faster is the cooking time.
b. Salt dissolves in water, forming a solution with a melting point lower than that of pure
water (ΔTf = Kfm). This happens in water on the surface of ice. If it is not too cold, the ice
melts. This won't work if the ambient temperature is lower than the depressed freezing
point of the salt solution.
c. When water freezes from a solution, it freezes as pure water, leaving behind a more
concentrated salt solution. Therefore, the melt of frozen sea ice is pure water.
d. In the CO2 phase diagram in Chapter 9, the triple point is above 1 atm, so CO2(g) is the
stable phase at 1 atm and room temperature. CO2(l) can't exist at normal atmospheric
pressures. Therefore, dry ice sublimes instead of boils. In a fire extinguisher, P > 1 atm,
and CO2(l) can exist. When CO2 is released from the fire extinguisher, CO2(g) forms, as
predicted from the phase diagram.
e. Adding a solute to a solvent increases the boiling point and decreases the freezing point
of the solvent. Thus the solvent is a liquid over a wider range of temperatures when a
solute is dissolved.
96. A 92 proof ethanol solution is 46% C2H5OH by volume. Assuming 100.0 mL of solution:
0.79 g 1 mol C 2 H 5 OH
mol ethanol = 46 mL C2H5OH ×  = 0.79 mol C2H5OH
mL 46.07 g
0.79 mol
molarity = = 7.9 M ethanol
0.1000 L
97. Because partial pressures are proportional to the moles of gas present, then:
 CS
V
2
 PCS2 /Ptotal
PCS2   CS
V
P = 0.855(263 torr) = 225 torr
2 total
PCS2 225 torr

PCS2   CS
L
P o ,  CS
2 CS2
L
2
 o
 = 0.600
PCS 375 torr
2
98. H1 and H2 refer to the breaking of intermolecular forces in pure solute and in pure solvent.
H3 refers to the formation of the intermolecular forces in solution between the solute and
solvent. Hsoln is the sum H1 + H2 + H3.
a. The electrostatic potential diagram illustrates that acetone (CH3COCH3), like water, is a
polar substance (each has a red end indicating the partial negative end of the dipole moment
and a blue end indicating the partial positive end). For a polar solute in a polar solvent,
H1 and H2 will be large and positive, while H3 will be a large negative value. As
discussed in section 10-4 on nonideal solutions, acetone-water solutions exhibit negative
deviations from Raoult’s law. Acetone and water have the ability to hydrogen bond with
each other, which gives the solution stronger intermolecular forces as compared to the pure
states of both solute and solvent. In the pure state, acetone cannot Hbond with itself.
Because acetone and water show negative deviations from Raoult’s law, one would expect
Hsoln to be slightly negative. Here H3 will be more than negative enough to overcome
the large positive value from the H1 and H2 terms combined.
b. These two molecules are named ethanol (CH3CH2OH) and water. Ethanol-water solutions
show positive deviations from Raoult’s law. Both substances can hydrogen bond in the
pure state, and they can continue this in solution. However, the solute-solvent interactions
are somewhat weaker for ethanol-water solutions due to the small nonpolar part of ethanol
(CH3CH2 is the nonpolar part of ethanol). This nonpolar part of ethanol slightly weakens
the intermolecular forces in solution. So as in part a, when a polar solute and polar solvent
are present, H1 and H2 are large and positive, while H3 is large and negative. For
positive deviations from Raoult’s law, the interactions in solution are weaker than the
interactions in pure solute and pure solvent. Here, Hsoln will be slightly positive because
the H3 term is not negative enough to overcome the large, positive H1 and H2 terms
combined.
c. As the electrostatic potential diagrams indicate, both heptane (C7H16) and hexane (C6H14)
are nonpolar substances. For a nonpolar solute dissolved in a nonpolar solvent, H1 and
H2 are small and positive, while the H3 term is small and negative. These three terms
have small values due to the relatively weak London dispersion forces that are broken and
formed for solutions consisting of a nonpolar solute in a nonpolar solvent. Because H1,
H2, and H3 are all small values, the Hsoln value will be small. Here, heptane and hexane
would form an ideal solution because the relative strengths of the London dispersion forces
are about equal in pure solute and pure solvent as compared to those LD forces in solution.
For ideal solutions, Hsoln = 0.
d. This combination represents a nonpolar solute in a polar solvent. H1 will be small due to
the relative weak London dispersion forces which are broken when the solute (C7H16)
expands. H2 will be large and positive because of the relatively strong hydrogen bonding
interactions that must be broken when the polar solvent (water) is expanded. And finally,
the H3 term will be small because the nonpolar solute and polar solvent do not interact
with each other. The end result is that Hsoln is a large positive value.
1 mol
99. 50.0 g CH3COCH3 × = 0.861 mol acetone
58.08 g
1 mol
50.0 g CH3OH × = 1.56 mol methanol
32.04 g
0.861
χ acetone
L
= = 0.356; χ Lmethanol = 1.000  χ acetone
L
= 0.644
0.861  1.56
Ptotal = Pmethanol + Pacetone = 0.644(143 torr) + 0.356(271 torr) = 92.1 torr + 96.5 torr
= 188.6 torr
Because partial pressures are proportional to the moles of gas present, in the vapor phase:
Pacetone 96.5 torr
 acetone
V
  = 0.512; χ Vmethanol = 1.000  0.512 = 0.488
Pt otal 188 .6 torr
The actual vapor pressure of the solution (161 torr) is less than the calculated pressure assuming
ideal behavior (188.6 torr). Therefore, the solution exhibits negative deviations from Raoult’s
law. This occurs when the solute-solvent interactions are stronger than in pure solute and pure
solvent.
0.1 mol 0.08206 L atm

100. π = MRT =   298 K = 2.45 atm  2 atm
L K mol
760 mm Hg
π = 2 atm ×  2000 mm  2 m
atm
The osmotic pressure would support a mercury column of approximately 2 m. The height of a
fluid column in a tree will be higher because Hg is more dense than the fluid in a tree. If we
assume the fluid in a tree is mostly H2O, then the fluid has a density of 1.0 g/cm3. The density
of Hg is 13.6 g/cm3.
Height of fluid  2 m × 13.6  30 m
Tf 0.300 C 5.86  10 2 mol thyroxine

101. ΔTf = Kfm, m =  
Kf 5.12 C kg/mol kg benzene
The moles of thyroxine present are:
5.86  10 2 mol thyroxine

0.0100 kg benzene × = 5.86 × 10 4 mol thyroxine
kg benzene
From the problem, 0.455 g thyroxine was used; this must contain 5.86 × 10 4 mol thyroxine.
The molar mass of the thyroxine is:
0.455 g
molar mass = = 776 g/mol
5.86  10 4 mol
 8.00 atm
102. π = MRT, M =  = 0.327 mol/L
RT 0.08206 L atm/K  mol  298 K
103. Out of 100.00 g, there are:

1 mol C 2.629
31.57 g C × = 2.629 mol C; = 1.000
12.01 g 2.629
1 mol H 5.26
5.30 g H × = 5.26 mol H; = 2.00
1.008 g 2.629
1 mol O 3.946
63.13 g O × = 3.946 mol O; = 1.501
16 .00 g 2.629
Empirical formula: C2H4O3; use the freezing-point data to determine the molar mass.
Tf 5.20 C
m=  = 2.80 molal
Kf 1.86 C/molal
2.80 mol solute

Mol solute = 0.0250 kg × = 0.0700 mol solute
kg
10.56 g
Molar mass = = 151 g/mol
0.0700 mol
The empirical formula mass of C2H4O3 = 76.05 g/mol. Because the molar mass is about twice
the empirical mass, the molecular formula is C4H8O6, which has a molar mass of 152.10 g/mol.
Note: We use the experimental molar mass to determine the molecular formula. Knowing this,
we calculate the molar mass precisely from the molecular formula using the atomic masses in
the periodic table.
104. a. As discussed in Figure 10-18 of the text, the water would migrate from left to right (to the
side with the solution). Initially, the level of liquid in the left arm would go down, and the
level in the right arm would go up. At some point the rate of solvent (H2O) transfer will
be the same in both directions, and the levels of the liquids in the two arms will stabilize.
The height difference between the two arms is a measure of the osmotic pressure of the
solution.
b. Initially, H2O molecules will have a net migration into the solution side. However, the
solute can now migrate into the H2O side. Because solute and solvent transfer are both
possible, the levels of the liquids will be equal once the rates of solute and solvent transfer
are equal in both directions. At this point the concentration of solute will be equal in both
chambers, and the levels of liquid will be equal.
105. If ideal, NaCl dissociates completely, and i = 2.00. ΔTf = iKfm; assuming water freezes at
0.00°C:
1.28°C = 2 × 1.86°C kg/mol × m, m = 0.344 mol NaCl/kg H2O
Assume an amount of solution that contains 1.00 kg of water (solvent).

58.44 g
0.344 mol NaCl × = 20.1 g NaCl
mol
20.1 g
Mass % NaCl = × 100 = 1.97%
1.00  10 3 g  20.1 g
106. The main factor for stabilization seems to be electrostatic repulsion. The center of a colloid
particle is surrounded by a layer of same charged ions, with oppositely charged ions forming
another charged layer on the outside. Overall, there are equal numbers of charged and
oppositely charged ions, so the colloidal particles are electrically neutral. However, since the
outer layers are the same charge, the particles repel each other and do not easily aggregate for
precipitation to occur.
Heating increases the velocities of the colloidal particles. This causes the particles to collide
with enough energy to break the ion barriers, allowing the colloids to aggregate and eventually
precipitate out. Adding an electrolyte neutralizes the adsorbed ion layers, which allows
colloidal particles to aggregate and then precipitate out.
ΔT 2.79 o C
107. T = Kfm, m =  = 1.50 molal
Kf 1.86 o C/molal
a. T = Kbm, T = (0.51°C/molal)(1.50 molal) = 0.77°C, Tb = 100.77°C

mol H 2 O
b. Psoln  χ water Pwater
o
, χ water =
mol H 2 O  mol solute
Assuming 1.00 kg of water, we have 1.50 mol solute, and:

1 mol H 2 O
mol H2O = 1.00 × 103 g H2O × = 55.5 mol H2O
18.02 g H 2 O
55 .5 mol
water = = 0.974; Psoln = (0.974)(23.76 mm Hg) = 23.1 mm Hg
1.50  55 .5
c. We assumed ideal behavior in solution formation, we assumed the solute was nonvolatile,
and we assumed i = 1 (no ions formed).
108. a. The average values for each ion are:
300. mg Na+, 15.7 mg K+, 5.45 mg Ca2+, 388 mg Cl, and 246 mg lactate (C3H5O3)
Note: Because we can precisely weigh to ±0.1 mg on an analytical balance, we'll carry
extra significant figures and calculate results to ±0.1 mg.
The only source of lactate is NaC3H5O3.

112.06 mg NaC3H 5O3
246 mg C3H5O3 × 
= 309.5 mg sodium lactate
89.07 mg C3H 5O3
The only source of Ca2+ is CaCl2•2H2O.
147.01 mg CaCl 2  2H 2 O
5.45 mg Ca2+ × = 19.99 or 20.0 mg CaCl2•2H2O
40.08 mg Ca 2
The only source of K+ is KCl.
74.55 mg KCl
15.7 mg K+ × = 29.9 mg KCl
39.10 mg K 
From what we have used already, let's calculate the mass of Na+ added.
309.5 mg sodium lactate  246.0 mg lactate = 63.5 mg Na+
Thus we need to add an additional 236.5 mg Na+ to get the desired 300. mg.
58.44 mg NaCl
236.5 mg Na+ × = 601.2 mg NaCl
22.99 mg Na 
Now let's check the mass of Cl added:

70.90 mg Cl 
20.0 mg CaCl2•2H2O × = 9.6 mg Cl
147.01 mg CaCl2  2H 2 O
20.0 mg CaCl2•2H2O = 9.6 mg Cl

29.9 mg KCl  15.7 mg K+ = 14.2 mg Cl
601.2 mg NaCl  236.5 mg Na+ = 364.7 mg Cl
Total Cl = 388.5 mg Cl
This is the quantity of Cl we want (the average amount of Cl).
An analytical balance can weigh to the nearest 0.1 mg. We would use 309.5 mg sodium
lactate, 20.0 mg CaCl2•2H2O, 29.9 mg KCl, and 601.2 mg NaCl.
b. To get the range of osmotic pressure, we need to calculate the molar concentration of
each ion at its minimum and maximum values. At minimum concentrations, we have:
285 mg Na  1 mmol 14.1 mg K  1 mmol

 = 0.124 M;  = 0.00361 M
100 . mL 22.99 mg 100 . mL 39.10 mg
4.9 mg Ca 2 1 mmol 368 mg Cl  1 mmol

 = 0.0012 M;  = 0.104 M
100 . mL 40.08 mg 100 . mL 35.45 mg

231 mg C3 H 5O 3 1 mmol
 = 0.0259 M (Note: Molarity = mol/L = mmol/mL.)
100 . mL 89.07 mg
Total = 0.124 + 0.00361 + 0.0012 + 0.104 + 0.0259 = 0.259 M
0.259 mol 0.08206 L atm
π = MRT =  × 310. K = 6.59 atm
L K mol
Similarly, at maximum concentrations, the concentration for each ion is:
Na+: 0.137 M; K+: 0.00442 M; Ca2+: 0.0015 M; Cl: 0.115 M; C3H5O3: 0.0293 M
The total concentration of all ions is 0.287 M.

0.287 mol 0.08206 L atm
π=  × 310. K = 7.30 atm
L K mol
Osmotic pressure ranges from 6.59 atm to 7.30 atm.
0.995 g
109. Mass of H2O = 160. mL  = 159 g = 0.159 kg
mL
0.378 mol
Mol NaDTZ = 0.159 kg  = 0.0601 mol
kg
38 .4 g
Molar mass of NaDTZ = = 639 g/mol
0.0601 mol
1 mol
Psoln = χ H 2 O PHo 2O ; mol H2O = 159 g  = 8.82 mol
18.02 g
Sodium diatrizoate is a salt because there is a metal (sodium) in the compound. From the
short-hand notation for sodium diatrizoate, NaDTZ, we can assume this salt breaks up into
Na+ and DTZ ions. So the moles of solute particles are 2(0.0601) = 0.120 mol solute
particles.
8.82 mol
χ H 2O = = 0.987; Psoln = 0.987 × 34.1 torr = 33.7 torr
0.120 mol  8.82 mol
ChemWork Problems
mass CsCl 5 2. 3 g
110. Mass % CsCl = × 100 = × 100 = 46.6%
total mass 52.3 g  60.0. g
1 mol
Mol CsCl = 52.3 g × = 0.311 mol CsCl
168.4 g
1 mol
Mol H2O = 60.0 g × = 3.33 mol H2O
18.02 g
mol CsCl 0.311 mol CsCl

Molarity = = = 4.91 mol/L
L solution 0.0633 L
mol CsCl 0.311 mol CsCl

Molality = = = 5.18 mol/kg
kg solvent 0.0600 kg
mol CsCl 0.331 mol

Mole fraction = χCsCl = = = 0.0904
total mol 0.331 mol  3.33 mol
111. Using Hess’s law:
NaCl(s)  Na+(g) + Cl(g) ΔH = ΔHLE = (786 kJ/mol)

Na (g) + Cl(g)  Na+(aq) + Cl(aq)
+
ΔH = ΔHhyd = 783 kJ/mol
NaCl(s)  Na+(aq) + Cl(aq) ΔHsoln = 3 kJ/mol
ΔHsoln refers to the heat released or gained when a solute dissolves in a solvent. Here, an
ionic compound dissolves in water.
112. Water exhibits H-bonding in the pure state and is classified as a polar solvent. Water will
dissolve other polar solutes and ionic solutes.
a. NH3; NH3 is more polar CH3NH3. The CH3 group, like all hydrocarbon groups, is a
nonpolar group.
b. CH3CN; CH3CN is more polar than CH3OCH3 due to the 2 nonpolar CH3 groups in
CH3OCH3.
c. CH3CH2OH; CH3CH2OH is polar while CH3CH2CH3 is nonpolar.
d. CH3OH; CH3OH is more polar than CH3CH2OH.
e. (CH3)3CCH2OH; (CH3)3CCH2OH has a slightly smaller nonpolar part than

CH3(CH2)6OH. Neither compound would be expected to be very soluble in water.
f. CH3CO2H; CH3CO2H is capable of H-bonding, unlike the other compound.
113. The normal boiling point of a substance is the boiling point at 1 atm pressure. So for this
problem, P° = 760.0 torr at 64.7°C (the normal boiling point of methanol).
P = χP°; 556.0 torr = χ(760.0 torr), χ = 0.7316 = mole fraction of methanol
1.000 mol CH 3 OH
114. Ptotal = PCH 3OH  PCH 3CH 2CH 2OH ; P  χ L P o ; χ CH
L
3OH
 = 0.239
4.18 mol total
Ptotal = 0.239(303 torr) + (1.000  0.239)(44.6 torr) = 72.4 + 33.9 = 106.3 torr
PCH 3OH 72.4 torr
In the vapor: χ CH
V
3OH
  = 0.681
Ptotal 106.3 torr
χ CH
V
3CH 2CH 2OH
= 1.000 – 0.681 = 0.319
assumed.
mol solute 35.0 g solute 1000 g 1 mol solute

115. Molality = m =    = 1.01 molal
kg solvent 600.0 g H 2 O kg 58.0 g solute
0.51 C
ΔTb = Kbm = × 1.01 molal = 0.52°C; 99.725 oC + 0.52 oC = 100.25 oC
molal
The boiling point is raised from 99.725 oC to 100.25°C.
1 atm 0.08206 L atm

116. π = MRT, π = 0.56 torr × =M× × 298 K, M = 3.0 × 105 mol/L
760 torr K mol
3.0  10 5 mol protein
Mol protein = 0.00025 L × = 7.5 × 109 mol protein
L
4.7  10 5 g
Molar mass = = 6.3 × 103 g/mol
7.5  10 9 mol
ΔTf 5.23 o C
117. m=  = 2.81 molal
Kf 1.86 o C/molal
2.81 mol solute n
 , n = 0.141 mol of ions in solution
kg solvent 0.0500 kg
Since NaNO3 and Mg(NO3)2 are strong electrolytes:
0.141 mol ions = 2(x mol of NaNO3) + 3[y mol of Mg(NO3)2]

85.00 g 148.3 g
In addition: 6.50 g = x mol NaNO3 × + y mol of Mg(NO3)2 ×
mol mol
We have two equations: 2x + 3y = 0.141 and 85.00 x + 148.3 y = 6.50
Solving by simultaneous equations:
−85.00 x – 127.5 y = −5.99

85.00 x + 148.3 y = 6.50
20.8 y = 0.51, y = 0.025 mol Mg(NO3)2
148.3 g
Mass of Mg(NO3)2 = 0.025 mol × = 3.7 g Mg(NO3)2
mol
Mass of NaNO3 = 6.50 g – 3.7 g = 2.8 g NaNO3
2 .8 g
Mass % NaNO3 = × 100 = 43% NaNO3 and 57% Mg(NO3)2 by mass
6.50 g
Challenge Problems
118. For the second vapor collected, χ VB, 2 = 0.714 and χ TV, 2 = 0.286. Let χ LB, 2 = mole fraction of
benzene in the second solution and χ TL , 2 = mole fraction of toluene in the second solution.
χ LB, 2  χ TL, 2 = 1.000
PB PB χ LB, 2 (750 .0 torr )

χ VB, 2 = 0.714 =  = L
Ptotal PB  PT χ B, 2 (750 .0 torr )  (1.000  χ LB, 2 )(300 .0 torr )
Solving: χ LB, 2 = 0.500 = χ TL , 2
This second solution came from the vapor collected from the first (initial) solution, so, χ VB , 1 =
χ TV, 1 = 0.500. Let χ LB , 1 = mole fraction benzene in the first solution and χ TL , 1 = mole fraction
of toluene in first solution. χ LB, 1  χ TL, 1 = 1.000.
PB PB χ LB, 1 (750 .0 torr )

χ VB , 1 = 0.500 =  = L
Ptotal PB  PT χ B, 1 (750 .0 torr )  (1.000  χ LB, 1 )(300 .0 torr )
Solving: χ LB , 1 = 0.286; the original solution had B = 0.286 and T = 0.714.

PA
119. For 30.% A by moles in the vapor, 30. = × 100:
PA  PB
χAx χAx
0.30 = , 0.30 
χAx  χBy χ A x  (1.00  χ A ) y
χA x = 0.30(χA x) + 0.30 y – 0.30(χA y), χA x – (0.30)χA x + (0.30)χA y = 0.30 y

0.30 y
χA(x – 0.30 x + 0.30 y) = 0.30 y, χA = ; χB = 1.00 – χA
0.70 x  0.30 y
y y
Similarly, if vapor above is 50.% A: χ A  ; χ B  1.00 
x y x y
0.80 y
If vapor above is 80.% A: χA = ; χB = 1.00  χA
0.20 x  0.80 y
If the liquid solution is 30.% A by moles, χA = 0.30.

PA 0.30 x 0.30 x
Thus χ VA  = and χ VB  1.00 
PA  PB 0.30 x  0.70 y 0.30 x  0.70 y
x
If solution is 50.% A: χ VA  and χ VB  1.00  χ VA
x y
0.80 x
If solution is 80.% A: χ VA  and χ VB  1.00  χ VA
0.80 x  0.20 y
120. a. Freezing-point depression is determined using molality for the concentration units,
whereas molarity units are used to determine osmotic pressure. We need to assume that
the molality of the solution equals the molarity of the solution.
moles solvent moles solvent

b. Molarity = ; molality =
liters solution kg solvent
When the liters of solution equal the kilograms of solvent present for a solution, then
molarity equals molality. This occurs for an aqueous solution when the density of the
solution is equal to the density of water, 1.00 g/cm3. The density of a solution is close to
1.00 g/cm3 when not a lot of solute is dissolved in solution. Therefore, molarity and
molality values are close to each other only for dilute solutions.
ΔT 0.621o C
c. T = Kf m, m = = = 0.334 mol/kg
Kf 1.86 o C kg/mol
Assuming 0.334 mol/kg = 0.334 mol/L:

0.334 mol 0.08206 L atm
 = MRT =   298 K = 8.17 atm
L K mol
ΔT 2.0 o C
d. m = = = 3.92 mol/kg
Kb 0.51 o C kg/mol
This solution is much more concentrated than the isotonic solution in part c. Here, water
will leave the plant cells in order to try to equilibrate the ion concentration both inside and
outside the cell. Because there is such a large concentration discrepancy, all the water will
leave the plant cells, causing them to shrivel and die.
ΔTf 0.426 o C
121. m=  = 0.229 molal
Kf 1.86 o C / molal
Assuming a solution density = 1.00 g/mL, then 1.00 L contains 0.229 mol solute.
NaCl  Na+ + Cl i = 2; so: 2(mol NaCl) + mol C12H22O11 = 0.229 mol
Mass NaCl + mass C12H22O11 = 20.0 g
2nNaCl + nC12H22O11 = 0.229 and 58.44(nNaCl) + 342.3(nC12H22O11 ) = 20.0
Solving: nC12H22O11 = 0.0425 mol = 14.5 g and nNaCl = 0.0932 mol = 5.45 g
14 .5 g
Mass % C12H22O11 = × 100 = 72.5 % and 27.5% NaCl by mass
20 .0 g
0.0425 mol
χ C12H22O11 = = 0.313
0.0425 mol  0.0932 mol
 7.83 atm
122. a. π = iMRT, iM    0.320 mol/L
RT 0.08206 L atm/K  mol  298 K
Assuming 1.000 L of solution:
total mol solute particles = mol Na+ + mol Cl + mol NaCl = 0.320 mol
1.071 g
mass solution = 1000. mL × = 1071 g solution
mL
mass NaCl in solution = 0.0100 × 1071 g = 10.7 g NaCl
1 mol
mol NaCl added to solution = 10.7 g × = 0.183 mol NaCl
58.44 g
Some of this NaCl dissociates into Na+ and Cl (two moles of ions per mole of NaCl),
and some remains undissociated. Let x = mol undissociated NaCl = mol ion pairs.
Mol solute particles = 0.320 mol = 2(0.183  x) + x
0.320 = 0.366  x, x = 0.046 mol ion pairs

0.046
Fraction of ion pairs = = 0.25, or 25%
0.183
b. ΔT = Kfm, where Kf = 1.86 °C kg/mol; from part a, 1.000 L of solution contains 0.320
mol of solute particles. To calculate the molality of the solution, we need the kilograms
of solvent present in 1.000 L of solution.
Mass of 1.000 L solution = 1071 g; mass of NaCl = 10.7 g
Mass of solvent in 1.000 L solution = 1071 g  10.7 g = 1060. g

0.320 mol
ΔT = 1.86 °C kg/mol × = 0.562°C
1.060 kg
Assuming water freezes at 0.000°C, then Tf = 0.562°C.
Ppen
123. χ Vpen  0.15  ; Ppen  χ Lpen Ppen
o
; Ptotal  Ppen  Phex  χ Lpen (511)  χ Lhex (150.)
Ptotal
Because  hex
L
 1.000  χ Lpen : Ptotal   pen
L
(511)  (1.000   pen
L
)(150.)  150.  361 pen
L
Ppen χ Lpen (511)

χ Vpen  , 0.15  , 0.15(150 .  361 χ Lpen )  511 χ Lpen
Ptotal 150.  361 χ Lpen
23
23 + 54 χ Lpen = 511 χ Lpen , χ Lpen = = 0.050
457
Tf 1.32 o C
124. a. m =  = 0.258 mol/kg
Kf 5.12 o C kg/mol
0.258 mol unknown

Mol unknown = 0.01560 kg × = 4.02 × 103 mol
kg
1.22 g
Molar mass of unknown = = 303 g/mol
4.02  10 3 mol
0.04
Uncertainty in temperature = × 100 = 3%
1.32
A 3% uncertainty in 303 g/mol = 9 g/mol.
So molar mass = 303 ±9 g/mol.
b. No, codeine could not be eliminated since its molar mass is in the possible range
including the uncertainty.
d. We would like the uncertainty to be ±1 g/mol. We need the freezing-point depression to

be about 10 times what it was in this problem. Two possibilities are:
(1) make the solution 10 times more concentrated (may be solubility problem)
(2) use a solvent with a larger Kf value, e.g., camphor
ΔTf 2.70 o C
125. ΔTf = 5.51  2.81 = 2.70°C; m   = 0.527 molal
Kf 5.12 o C/molal
Let x = mass of naphthalene (molar mass = 128.2 g/mol). Then 1.60  x = mass of
anthracene (molar mass = 178.2 g/mol).
x 1.60  x
= moles naphthalene and = moles anthracene
128.2 178.2
x 1.60  x

0.527 mol solute
 128.2 178.2 , 1.05  10 2  (178.2) x  1.60(128.2)  (128.2) x
kg solvent 0.0200 kg solvent 128.2(178.2)
(50.0)x + 205 = 240., (50.0)x = 240.  205, (50.0)x = 35, x = 0.70 g naphthalene
So the mixture is:

0.70 g
× 100 = 44% naphthalene by mass and 56% anthracene by mass
1.60 g
 0.3950 atm
126. iM =  = 0.01614 mol/L = total ion concentration
RT 0.08206 L atm
 298 .2 K
K mol
0.01614 mol/L = M Mg 2 + M Na  + M Cl  ; M Cl  = 2M Mg2 + M Na  (charge balance)
Combining: 0.01614 = 3M Mg 2  + 2M Na
Let x = mass MgCl2 and y = mass NaCl; then x + y = 0.5000 g.

x y
M Mg 2  = and M Na  = (Because V = 1.000 L.)
95.21 58.44
3x 2y
Total ion concentration =  = 0.01614 mol/L
95.21 58.44
Rearranging: 3x + (3.258)y = 1.537
Solving by simultaneous equations:
3x + (3.258)y = 1.537
–3(x + y) = –3(0.5000)
(0.258)y = 0.037, y = 0.14 g NaCl
0.36 g
Mass MgCl2 = 0.5000 g  0.14 g = 0.36 g; mass % MgCl2 = × 100 = 72%
0.5000 g
127. HCO2H  H+ + HCO2; only 4.2% of HCO2H ionizes. The amount of H+ or HCO2
produced is 0.042 × 0.10 M = 0.0042 M.
The amount of HCO2H remaining in solution after ionization is 0.10 M  0.0042 M = 0.10 M.
The total molarity of species present = M HCO2H  M H  M HCO 

2
= 0.10 + 0.0042 + 0.0042 = 0.11 M
Assuming 0.11 M = 0.11 molal, and assuming ample significant figures in the freezing point
and boiling point of water at P = 1 atm:
ΔT = Kfm = 1.86°C/molal × 0.11 molal = 0.20°C; freezing point = –0.20°C
ΔT = Kbm = 0.51°C/molal × 0.11 molal = 0.056°C; boiling point = 100.056°C
128. Let χ LA = mole fraction A in solution, so 1.000  χ LA = χ LB . From the problem, χ VA = 2 χ LA .
PA χ LA (350 .0 torr )
χ VA = = L
Ptotal χ A (350 .0 torr )  (1.000  χ LA )(100 .0 torr )
(350 .0)χ LA
χ VA = 2 χ LA = , (250 .0)χ LA = 75.0, χ LA = 0.300
(250 .0)χ A  100 .0
L
The mole fraction of A in solution is 0.300.
129. a. Assuming MgCO3(s) does not dissociate, the solute concentration in water is:
560 μg MgCO 3 (s) 560 mg 560  10 3 g 1 mol MgCO 3
  
mL L L 84.32 g
= 6.6 × 103 mol MgCO3/L
An applied pressure of 8.0 atm will purify water up to a solute concentration of:
 8.0 atm 0.32 mol
M   
RT 0.08206 L atm/K mol  300. K L
When the concentration of MgCO3(s) reaches 0.32 mol/L, the reverse osmosis unit can no
longer purify the water. Let V = volume (L) of water remaining after purifying 45 L of
H2O. When V + 45 L of water has been processed, the moles of solute particles will equal:
6.6 × 103 mol/L × (45 L + V) = 0.32 mol/L × V
Solving: 0.30 = (0.32  0.0066) × V, V = 0.96 L
The minimum total volume of water that must be processed is 45 L + 0.96 L = 46 L.
Note: If MgCO3 does dissociate into Mg2+ and CO32 ions, then the solute concentration
increases to 1.3 × 102 M, and at least 47 L of water must be processed.
b. No; a reverse osmosis system that applies 8.0 atm can only purify water with a solute
concentration of less than 0.32 mol/L. Salt water has a solute concentration of 2(0.60 M)
= 1.2 mol/L ions. The solute concentration of salt water is much too high for this reverse
osmosis unit to work.
Integrative Problems
1L 10 dL 1.0 mg C 4 H 7 N 3 O 1g 1 mol C 4 H 7 N 3 O
130. 10.0 mL blood     
1000 mL 1L 1 dL blood 1000 mg 113.13 g
= 8.8 × 10 7 mol C4H7N3O
1.025 g
Mass of blood = 10.0 mL  = 10.3 g
mL
8.8  10 7 mol
Molality = = 8.5 × 10 5 mol/kg
0.0103 kg
8.8  10 7 mol
 = MRT, M = = 8.8 × 10 5 mol/L
0.0100 L
0.08206 L atm
 = 8.8 × 10 5 mol/L  × 298 K = 2.2 × 10 3 atm
K mol
ΔT 2.79 o C
131. T = imKf, i = = = 3.00
mK f 0.250 mol 1.86 o C kg

0.500 kg mol
We have three ions in solutions, and we have twice as many anions as cations. Therefore, the
formula of Q is MCl2. Assuming 100.00 g of compound:
1 mol Cl
38.68 g Cl  = 1.091 mol Cl
35.45 g
1 mol M
mol M = 1.091 mol Cl  = 0.5455 mol M
2 mol Cl
61.32 g M
Molar mass of M = = 112.4 g/mol; M is Cd, so Q = CdCl2.
0.5455 mol M
12 .01 mg C 3.88 mg
132. 14.2 mg CO2 × = 3.88 mg C; % C = × 100 = 80.8% C
44 .01 mg CO 2 4.80 mg
2.016 mg H 0.185 mg
1.65 mg H2O × = 0.185 mg H; % H = × 100 = 3.85% H
18 .02 mg H 2 O 4.80 mg
Mass % O = 100.00  (80.8 + 3.85) = 15.4% O

Out of 100.00 g:
1 mol 6.73
80.8 g C × = 6.73 mol C; = 6.99  7
12 .01 g 0.963
1 mol 3.82
3.85 g H × = 3.82 mol H; = 3.97  4
1.008 g 0.963
1 mol 0.963
15.4 g O × = 0.963 mol O; = 1.00
16.00 g 0.963
Therefore, the empirical formula is C7H4O.

ΔTf 22.3 o C
ΔTf = Kfm, m =  = 0.56 molal
Kf 40. o C / molal
0.56 mol anthraquin one

Mol anthraquinone = 0.0114 kg camphor × = 6.4 × 103 mol
kg camphor
1.32 g
Molar mass = = 210 g/mol
6.4  10 3 mol
The empirical mass of C7H4O is 7(12) + 4(1) + 16  104 g/mol. Because the molar mass is
twice the empirical mass, the molecular formula is C14H8O2.
Another random document with
no related content on Scribd:
pedig elmegy műkedvelősdit játszani Valréas úrral, akivel már annyit
eltréfálkozott, hogy utoljára is nagyon komolyan találtak egymásnak
szemébe nézni.
Előrelátható, mi történik a harmadik felvonásban. Louise
komolyan vette a feladatát, ellátja a kis Georgesot, mintha az
édesanyja volna, rendben tartja a házat stb., nagy megelégedésére
Sartorysnak és mind nagyobb keserűségére Gilbertenek, akiben
fölébred a féltékenység. Nem jut eszébe, hogy az történik, amit
maga kivánt, hanem csak azt látja, hogy testvére elfoglalja a helyét a
gyermeke és a férje szívében s az elkeseredés egy krizisében, mikor
Louise megvallja neki, hogy egykor szerette Sartoryst – ott hagyja a
férjét, a gyermekét és elmegy Velencébe Valréas úrral, aki éppen
kéznél volt.
A dráma itt, a derekán, kettéroppan. Ami következik, már
közönséges dolog, csak finomabban van írva, mint a hasonló
színdarabokban. Sartorys nagy betegséget áll ki s mikor
meggyógyul, elmegy Velencébe, párbajra hívja Valréast és megöli.
Frou-Frou pedig bűnbánóan tér haza, bocsánatot kérni – és
meghalni.
XXII.
MEILHAC.
A rendjel.
(Vígjáték 3 felvonásban. Első előadása a Nemzeti Színházban 1891
május 29.-én.)
Meilhac décorejának a hőse a manchai lovagok nemes

családjából való; s tegyük hozzá mindjárt, hogy Andrésy úr a lehető
legmodernebb kiadása Don Quijotenak. Derék fiú, aki nagyon
hajlandó a nemes föllobbanásokra s képes minden önfeláldozásra:
de ezt a Quijotei erélyt valami sajátos és igen megnyerő bonhomia
szelidíti nála. A bonhomia a mi korunk embereinek az erénye;
valamint a mi korunk embereinek a gyöngéi azok a nagyszámú, apró
lelki ellenmondások is, melyeket megtalálunk Andrésy Edouardban
is. Ime mindjárt egy ilyen ellenmondás: Ez a derék fiú, akinek
mániája az, hogy minduntalan kockára teszi az életét a legelső
idegen érdekében, s aki sportszerűleg menti meg a felebarátjai
életét: ez az újkori Don Quijote tehát minden lelkifurdalás nélkül
udvarol a legjobb barátja feleségének, akit különben komolyan
szeret, s üres óráiban folyton csak azon van, hogy kiüsse a
nyeregből tisztelt barátját, akiért egyébiránt szintén kockára tette az
életét.
Edouard az egyik dolgot éppen olyan természetesnek találja mint
a másikat; s amint a legkedvesebb öntudatlansággal szokott
engedelmeskedni a veleszületett nemes ösztönnek, éppen olyan
lelki harmóniával mászik át a kerítésen, hogy a szomszéd almáját a
magáévá tegye. Ez a lelki ellentmondás élesen megkülönbözteti a
mi kis Don Quijoténkat halhatatlan ősapjától. Don Quijote
mindenekelőtt igazságszolgáltató volt; s azután: fanatikus, nem
alkuvó, képtelen bárminemű apró perfidiára. S ha kirántotta derék
spádéját a veszedelemben levők védelmére, tette azért, mert
igazságot akart szolgáltatni a gyöngének a hatalmassal, az
elnyomóval szemben; viszont ő maga sohase lett volna képes olyat
követni el, ami lelkiismerete szerint igazságtalanság lett volna
felebarátjával szemben. A mai ember nem hiszi többé, hogy az
igazság erről a világról való. Meg van győződve róla, hogy a
természet maga sem szolgáltat igazságot; s szomorúan nyugszik
bele, hogy e földön nem mérik ki a halandónak azt, ami neki dukál.
Ő maga sem vállalkozik tehát a justicier lehetetlen szerepére, s ha
akár atavizmusból, akár lelki lágyságból képes az önfeláldozásra, a
nemes fellobbanásokra, a nagylelkűségi rohamokra, életének egy
kellemes érzésért való kockáztatására; lelki rugója bizonyára csak a
részvét, az együttérzés a többi szegény vétkezővel és szenvedővel
– akik mindannyian, velünk együtt, egy ismeretlen nagyhatalom
áldozatai – a türelmesség minden emberi iránt s az ellentállás ingere
minden elementárissal szemben. Szóval: az emberi szenvedés
religiója, ahogy egy századunkbeli, elegáns filozófus nevezi a dolgot.
Ezzel a religióval persze nagyon megfér a türelmesség önön
gyengéink iránt. Megfér vele a beletörődés egy olyan hibába, mely a
maga nevén említve nem hangzik ugyan valami szépen, de
amelynek sok mentsége van, s amely következményeiben sem
magunkra, sem másokra nem igérkezik veszedelmesnek. Ennek a
religiónak az öntudatlan hívei nem a régi ethikai elvek szerint
mérlegelik a hibákat, hanem csak a szerint, hogy e hibák minő
konzekvenciákkal járnak rájok és felebarátjaikra nézve. A
türelmességet, melyet gyakorolnak, átviszik az ethikai fogalmakra is.
Bizonyára, elvben a derék Andrésy sem tartja a legszebb dolognak,
elszeretni egy jó barátunknak a feleségét; de mindenekelőtt megvan
az a mentsége – gondolja – hogy komolyan szeret és azután azzal
bíztatja magát, hogy a férj úgy se tudja meg a dolgot soha, már
pedig az a baj, melyről valaki nem tud, szerinte nem is létezik.
Minthogy nem ismer el egyebet nagy dolognak, csak azt, ami
másnak szenvedést okoz: ez a peccadille nem nagyon terhelné a
lelkiismeretét. Meglehet, minderről nem is ad számot magának: de
mindez él benne öntudatlanul. S jegyezzük meg, hogy a
modernitásnak ez a cachetja egy olyan lélekben, melyben az alap-
ösztön romantikus, sőt mondhatni középkorias színezetű, ama
pikantériák közé tartozik, melyekben Meilhac mester legnagyobb
kedvét találja. Mert hisz ismeretes a párisiasság mesterének
főpassziója. Elmondani egy dajkamesét, egy lehetetlen históriát, s
ebben a fantasztikus keretben megelevenítni a képzelhető
legigazabb alakokat, akiknek minden második szava bevilágít a lélek
mélységeibe, akiknek minden motja egy-egy fényes megfigyelést rejt
magában (Cigale, Réveillon, Ma camarade); egy nagyvilági, vídám,
szeretetreméltó, lustálkodó társaságban feltüntetni a
megdöbbentőbb erkölcsi nihilizmust, s egy pillanatra el nem
komolyodva, a lehető legtöbb kellemmel a világon, folyton ironizálva,
s folyton elmés és léha tónusban, szigorúan morális „Méne-Tékelt“-t
suttogni a fülünkbe (Ma cousine); könnyed szcénában, mely
unalomból flörtölő párt vezet elénk, megriasztani bennünket az élet
kérlelhetetlen logikájával; véges-végig ironizálni egy-egy darabban
és csak akkor vétetni észre, mikor mi már mélyen meg vagyunk
hatva, hogy az író maga is meg volt indulva (Margot): ime, ezek
Meilhac mesternek fő-főmulatságai. Főképpen ironizálni. És ne
felejtsük el megjegyezni, hogy Meilhac folyton csúfolódik a mi
Andrésynkkal is. Összes alakjait, a végzetet, a dolgok rendjét, a
véletlent, mindent fölhasznál rá, hogy rajta csúfot tegyen; folyvást
mókázik ezzel a nagy kamasz Don Quijotéval, de kissé szereti is ezt
a nagy kamaszt.
S mi azon vesszük észre magunkat, hogy az egész fantaisiet
komolyabban vettük, mint maga Meilhac. De ennek az érdekes
szellemnek, aki először is filozófus és moralista, s mellesleg a
graciozitások és elmésségek nagymestere, éppen az a sajátsága,
hogy legalább is annyira nyugtalanít, mint amennyire gyönyörködtet,
elkápráztat és álmodozóvá tesz.
De lássuk ezt a lenge, semmis kis vígjátékot, mely azonban
olyan, mint egy Worth-ruha: tessék utána csinálni!
Andrésy tehát komolyan udvarol a legjobb barátja feleségének, s
az ostromlott Henriette nem is idegenkedik ettől a derék és
nemesszívű fickótól. Sőt annyira megtetszik neki, hogy meghúzza a
vészjelzőt és alarmot kiált a férjének. Megvallja Collineaunak, hogy
van egy udvarlója, aki ugyancsak üti a vasat, s azzal egészíti ki ezt a
vallomást, hogy sokkal inkább szüksége van a férje szeretetére és
gyámolítására, mint eddig bármikor. Collineau fel se veszi a dolgot, s
azt ajánlja Henriettenek, hogy utazzék el pár napra Barentinbe, egy
cousinejához. Henriette abban a hitben, hogy Andrésy a férjével
marad, szót fogad Collineaunak és elutazik. De alig teszi ki a lábát
Henriette hazulról, Collineau elküldi Andrésyt, s rohan a lyoni vasút
pályaházába. A barentini utazást ugyanis Collineau csak azért
eszelte ki, hogy megszabaduljon a feleségétől s elutazhassék
Maconba, ahol egy olasz grófnővel néhány boldog órát szándékozik
tölteni. Andrésy viszont ily könnyű szerrel menekülve kirendelt őrétől,
a havrei vasút pályaházába siet, hogy még ugyanazzal a vonattal
indulhasson el, amellyel Henriette megy. A terve az, hogy Henriettet
nem engedi Barentinben kiszállani, hanem tovább viszi Harfleurbe,
ahol nincs ugyan cousine, de vannak fogadók.
A terv csak félig sikerül. Mert bár Henriette nem szállt ki
Barentinben – elvétette az állomást – Harfleurben Edouardra nem
pásztoróra vár, hanem egész sora a mindenféle kalandoknak. Ezek
a kalandok azzal kezdődnek, hogy Edouard utána ugrik egy
vízbeesett embernek, s kimenti a habokból; azután pedig nekimegy
az állatseregletből kiszabadult oroszlánnak s megmenti egy afrikai
herceg életét. Az első hőstett nem válik előnyére a Henriette
szemében. Először is a szép asszony úgy találja, hogy
kompromittálva van, mert a hotel pincérje, aki Collineaunét Párisból
ismerte, mint Collineau urat és nejét írta be őket a vendégkönyvbe.
Azután meg Edouard, aki, míg a ruhája szárad, a köpcös
vendéglőstől kölcsön kért kosztümben igyekszik a Henriette szívét
meglágyítani, kissé kómikus alaknak tűnik föl a szép asszony előtt. A
második hőstett azonban már majdnem megejti a szívét. Edouard
olyan szerényen, olyan egyszerűen meséli el neki az oroszlánnal
való kómikus kalandot, hogy Henriette meg van illetődve. A bolondos
fiú az imént még kövér könnyeket hullatott előtte, siratva elvesztett
reménységeit, s ime most egy esernyő roncsaival tér vissza az
oroszlánnal való diadalmas küzdelemből! Egy férfi, aki sír a szeretett
asszonnyal szemben s nyugodtan néz az oroszlán szemébe, hisz ez
maga az ideál! (Ne felejtsük el, Meilhac mosolyog az Edouard
hőstettén, s mosolyog a Henriette lelkesedésén is.)
De meg volt írva, hogy Edouard sohase érhesse el célját. A mi
Don Quijotenkat nemes föllobanásai éppen olyan bajokba sodorják,
mint a minők halhatatlan ősét üldözték egykoron.
A sous-préfet ugyanis, megilletődve ennyi hőstettől, telegrafált a
miniszternek, s a miniszer hasonló úton válaszolt, hogy a kitünő
Collineau urat, aki Frankhon barátjának, a szenegambiai hercegnek
az életét megmentette, kinevezi a becsületrend lovagjává. A
szenegambiai herceg maga is megjelenik, kifejezni köszönetét
megmentőjének, a souspréfettel együtt, aki gratulál az ál-
Collineaunak, s tudatja vele, hogy a kinevezés holnap benne lesz a
hivatalos lapban. Henriette halálra van rémülve. Mit szól majd a
férje, ha olvassa, hogy kitüntették azért a hőstettért, melyet
Harfleurben, kedves neje társaságában követett el?! Nem marad
más választás, mint a legelső vonattal hazasietni, s reparálni a
dolgot, hogyha még lehet. Ilyképpen persze Edouard elesik
hőstetteinek várt jutalmától.
Henriette, hazaérkezve, a védekezésnek a legjobb módjához
folyamodik: vádolni kezd. Megtudja, hogy férje úton volt;
belekapaszkodik tehát ebbe a szalmaszálba s hozzáfog az
inkviráláshoz. Collineau, aki nem akarja bevallani maconi
turpisságait, hazudozik, mint egy cigány, amíg bele zavarodik. Az
újságok tele vannak a harfleuri esettel: Collineau úr tehát
Harfleurban volt, egy nővel, akit a feleségének adott ki. Collineau
persze semmit se tud a dologról: bizonyosan valami más
Collineauról lesz szó az újságokban. Egyszerre jelentik, hogy itt van
az a pincér, aki az úrnak tegnap este fölszolgált; Collineau megijed,
azt hiszi, hogy a maconi pincér került elő. Eszeágában sincs
elfogadni; megkéri Andrésyt, hogy expediálja el az alkalmatlan
embert. Andrésy és Henriette természetesen sietnek eleget tenni a
kivánságának. De megérkezik a kitüntető irat is a miniszteriumtól; s
most már Collineau igazán nem érti a dolgot. Szerencséjére kap egy
névtelen levelet, melyet Edouard sokkal könnyebben olvas, mint ő, s
ebben azt tudatják vele, hogy valaki, aki egy férjes asszonnyal
utazott, szorultságból használta az ő nevét. Az illető kéri, hogy
vállalja magára a dolgot, a következményekkel, tudniillik a
kitüntetéssel egyetemben. Ezzel a levéllel végre sikerül Collineaunak
tisztára mosnia magát; Henriette megelégszik a magyarázattal, s
megbocsát azzal a föltétellel, hogy Collineau elviszi utazni
Spanyolországba. Edouard azalatt elmehet Rómába, Maconon
keresztül.
Ime ez a száraz váz, a finom megfigyelések és a fényes mot-k
ama légiója nélkül, melyek ennek a kis remekműnek legfőbb
ékességét teszik. Az analízis semmit se mond erről a darabról; hisz
a cselekvényt maga az író sem veszi komolyan. De mennyi
gazdagság a détailokban! Mily bámulatos könnyedség, s amellett
mily biztonság és mélység a jellemzésben! Az ironizált alakokban
mily virtuozitással vannak érzékítve a kómikus vonások, s ezek
közepette mennyi gyöngédséggel egy-egy megnyerő, költői vonás!
Az egész csupa báj és finomság, arany- és selyemhímzések
gazdagsága egy habkönnyűségű szöveten.
A darab tetszett, de nem tett olyan nagy hatást, a minőt
megérdemelt volna. A párisiasság nagymesterének ezt a remekét
csak párisi közönség élvezheti teljesen, mely rögtön elért minden
nuanceot, s mely követni tudja a legdiszkrétebb célzást is.
XXIII.
PAILLERON.
Komédiások.
(Színmű 4 felvonásban. Első előadása a Nemzeti Színházban 1895
március 8.-án.)
A Komédiásokban sok olyan jelenet van, melyek a fődologgal

csak igen lazán függenek össze s melyek kiküszöbölhetők anélkül,
hogy a néző észrevenné a színmű megrövidülését. De a szóban
forgó, henye jelenetek a darab fő-fő ékességei s éppen a fődolog az,
ami ebben a darabban a legkevesebbet ér.
A fődolog egy nem annyira drámai természetű, mint inkább
fölötte banális, csupa elkoptatott motivumból összehabart,
minduntalan elérzékenyítő mese, mely premisszáiban a
melodrámákra emlékeztet s amelyet mindazonáltal Pailleron oly
ügyesen, oly kicicomázottan tud feltálalni, mint egy elsőrangú maître
d’hôtel a régi ételeket. Ime:
Volt egyszer egy festő, aki imádta a feleségét. Ez az asszony
azonban nem tudta őt megérteni. Az asszonyok csak a sikert látják s
a pingáló szegény ördög semmitől sem volt távolabb, mint éppen a
sikertől. Történetük úgy végződött, hogy az asszony egyszer csak
megszökött tőle, mire a szerelmes férj bánatában elbujdokolt
Olaszországba. Ott azután, nyolc hónap multán azt olvassa, hogy a
hűtlen meghalt: most már ismét imádhatja szabadon s imádni is
fogja örökkön. A hasisnak adja magát s álmaiban ismét találkozik a
kedves alakkal, akit úgy lát mind hajdan, mert hisz szerelmében
semmit se akart megismerni az asszony „multjából“.
Csakhogy az asszonynak gyermeke maradt: egy kis leány,
anyjának tökéletes hasonmása, valaki, aki „nyolc hónapra“ született.
A festő húsz év mulva összetalálkozik ezzel a leánnyal. Ráismer. S
ki tudja, hátha ez a gyermek az övé?! És ha nem is, annyi bizonyos,
hogy: egészen az anyja az a lény, akit a festő ma is, örökkön imád.
Ó, a szegény ember! Mit mondhat ennek a gyermeknek?! Semmit;
tehát csak messziről fogja imádni s ürügyeket keres, hogy koronkint
láthassa. Mi fog történni? Ugy-e az, hogy a leány ki fogja találni a
szegény ember titkát?! Igen. Ime: a Grigneux név alá bújt Raymond
festő és a kis Valentine története.
De Valentine húsz éves s neki van egy másik története is.
Anyja egy Laversée nevű nagy férfiú gondjaiba ajánlotta a
csecsemőt s bizonyára volt oka rá, hogy ezt cselekedte. A nagy
férfiú fölneveltette a gyermeket, sőt mert akkor közoktatásügyi
miniszter volt, évjáradékot is eszközölt ki számára a közoktatásügyi
minisztériumtól. Azután meghalt s Valentinet unokaöccse, illetőleg
ennek felesége vette pártfogása alá. A gyermeket kényeztették a
Laversée-házban, de mikor fölserdül, az asszony féltékenykedni
kezd rá s az árva teremtésnek meg kell tudnia, milyen keserves a
kegyelemkenyér. Szeles, temperamentumos s a környezete
meggondolatlanná tette. Ebből a hibáiból az következik, hogy egy
kicsit kompromittálta magát az első emberrel, aki feleségül akarta
venni, aki azonban tüstént tovább állott, mikor megtudta, hogy a
szegény gyermeknek nincsen hozománya. Valentine ártatlan, de
senki sem hisz az ártatlanságában s a tempói olyanok, hogy rossz
hírét éppenséggel nem cáfolja meg velök.
Pierre Cardevent, aki beleszeretett, alighanem az első látásra,
maga se tudja, mit gondoljon róla. A leány nem biztatja; anyja, egy
derék, becsületes öreg parasztasszony, akinek azonban egészséges
ítélete van s aki úgy imádja fiát, mind ez őt, remeg ennek a
házasságnak még csak a gondolatától is. És elválnának örökre, ha a
véletlen közbe nem jő. De a véletlen úgy akarja, hogy Laverséené,
aki nagyon oktalanul azzal gyanúsítja Valentinet, hogy elszerette az
ő kedvesét, kiűzze házából a gyermeket s az elhagyott teremtés
Cardeventnénál keressen menedéket, annak az anyjánál, akit
szeret. Mi fog történni? Ugy-e az, hogy Valentine le fogja győzni az
anyai szív előitéleteit s meghódítja Pierret teljesen?! Igen; Pierre
megadja magát kényre-kegyre s mikor Valentine amellett marad,
hogy nem akar feleségül menni hozzá, maga az öreg
parasztasszony világosítja fel fiát: „Hát nem látod, hogy hazudik?!“
Mese, mese, meskete. S ha Pailleron sok boszorkánysággal
mindezt bele is tudja csempészni a nagyközönség szívébe, ez nem
válik az ő drámaírói művészetének valami nagy dicsőségére.
Valentine csak egy sápadtabb Suzanne (Unatkozó világ); Pierre a
tucatszerelmes, aki ezuttal nem a kabilok ellen küzd, hanem a nagy
medáliát nyeri meg; Cardeventnéban vannak kedves vonások, de
rokolyája kissé viseletes színpadi ruhadarab.
A legérdekesebb volna köztük Grigneux, aki folyvást siratja, hogy
művészete, szerelme, apasága, mind a kimérák világából valók, de
az öreg is szinte bosszantóvá válik változatlanul komor arculatával s
azzal, hogy a multat minden percben ki-kipakolja a zsebéből.
Szerencsére van a darabnak egy második része is, amelyről
eddig nem szóltunk. Ebben a második részben nincsen cselekvés –
mert abból, hogy Pégomas úr minden stréberek mintaképe, hogyan
férkőzik be Laverséehoz titkárnak, hogyan vezeti azt orránál fogva s
hogyan választatja meg magát képviselőnek a Laversée pénzén:
csak igen vékony darab telnék ki – de milyen pompásak ezek az
egymással alig-alig összefüggő jelenetek és milyen találó, elmés a
bennök szereplő típusok rajza! Mindjárt maga Pégomas is remek,
noha délvidéki beszédességével, szónokló kedvével s azzal a
tulajdonságával, hogy koronkint megrészegszik a saját szavaitól,
nagyon is emlékeztet Numa Roumestanra, míg ügyessége és
találékonysága a magyar nézőnek Zákány Napoleont juttatja
eszébe. (Az élet komédiásai.) És a többiek: Saint-Manin, a doktor,
aki a nők vállain emelkedik feljebb és feljebb s aki reklámot váj ki
mindegyik flörtjéből, – Caracel, aki gyalázatosságokat fest, mert így
okvetlenül észreveszik, – Larvejol, az író, akinek legnagyobb vágya
az, hogy a regényeit a közerkölcs megsértése címén elkobozzák s
aki lekritizál minden színházat, amely nem fogadja el a darabjait, –
az öreg Hugon, aki folyvást magasztalja a fiatalokat, csak azért,
hogy ezek visszamagasztalják, – Brascommie, az ügyész, akinek az
apja minduntalan miniszterré lesz s aki apjának minden bukásával
fölfelé bukik, – s mindezek királya: a nagy Laversée, a halott, aki
azonban még folyton jelen van, a nagy Laversée, akit irodalmi
működése miniszterré, a minisztersége pedig nagy költővé tett…
Mindez gyönyörű. Ezeknek az alakoknak, a siker lovagjainak, a
komédiázó reklám-vitézeknek a jellemzésében ismerünk csak rá
igazán az Unatkozó világ szerzőjére, arra az íróra, aki valóságos
Juvenálisa a hiúságnak, a jogosulatlan ambiciónak, meg a
tudományt és művészetet kizsákmányoló kártékony
középszerűségnek.
XXIV.
DAUDET.
A létért való küzdelem.

(Dráma 5 felvonásban, fordította A. V. Első előadása a Nemzeti
Színházban 1894 december 7.-én.)
Ils pleuraient tous les deux, aieux du genre humain,

Le pére sur Abel, la mére sur Cain.
Ez a két sor Hugo Viktorból való; nem én idézem, hanem Daudet

Alfonz, aki Padovani hercegnő szájába adja, először, hogy
előkészítse a nézőt a hercegnének arra az elhatározására, amely
elhatározásban ez az egész dráma tetőzik, másodszor, hogy e két
sornyi jelige segítségével rámutasson, tulajdonképpen mit is akart
ebben a drámában mondani, amivel – úgy látszik, Daudet maga is
belátta – nem minden néző lesz egészen tisztában.
Tehát, midőn ősszülőink az első testvérpár kezdetleges módon
elintézett párharcán siránkoztak, Ádám Ábelt siratta, Éva pedig
Káint. Nem kételkedünk benne, hogy egészen így történt; miért ne?
Az első asszonynak imponálhatott az első struggleforlifeur – hogy a
Daudet anglo-francia szavát használjuk, – aki bizonnyal a szebbik,
erősebbik, elegánsabbik, s kevésbé szőke fia volt. Hugo Viktor és
Daudet nem így magyarázzák a dolgot. Ők úgy értik ezt a lelki
mozdulatot, hogy az Éva női, gyöngédebb szívében már inkább élt a
bocsánat erénye, mint az Adám durvább s még egészen primitív
lelkületében. Úgy találjuk, hogy ez nem olyan bizonyos. A bocsánat
– legalább eddig minden morálista ebben a véleményben volt – nem
éppen különleges asszonyi erény; kivált, ha arról a bocsánatról van
szó, melynek magalegyőzés, lelki erőfeszítés s nem gyöngédség,
nem megadás, nem a materiális viszonyokhoz való alkalmazkodás
teszi az alapját. Tartunk tőle, hogy ha az első asszony (legyen áldott
a neve) csakugyan a rosszabbik fiát siratta, nem azért cselekedte
ezt, mintha jobban élt volna benne a megbocsátás erénye, mint a
zord Ádámban, hanem mert gondolkozása talán materiálisabb s
morális érzéke valamivel gyöngébb volt, mint aminő a zord Ádámé
lehetett.
De ne profanizáljuk a Bibliát, egyszerűen jegyezzük meg, hogy
Padovani hercegnőben már igazán él ez a ritka erény, s ez a kitünő
tulajdonság őt egy igen szép lelki mozdulathoz segíti. Az ötven
esztendős asszony megszeretett egy fiatal férfit egészen, először
inkább talán az érzékeivel, de bizonyára a szívével is; nőknél az
utóbbi talán hamarabb szólal meg, mint az érzékiség, s ha véletlenül
emez jár elől, a szív rendesen „behozza“ a mulasztást. Megszerette
tehát a fiatal férfit, s magához emelte a „sárból“. A sár itt talán túlzás,
de legyünk igazságosak s ismerjük el, hogy az asszonyi szív
szívesebben „emel fel magához“ valakit, mint a férfilélek, ami
északról nézve talán inferioritás, de délről nézve, úgy tetszik,
felsőbbség. Szóval, embert csinált a kis sárosból. A kis sáros
azonban nagyon hálátlan kis féreg s rosszal fizeti meg a
jótéteményt. A madám útjában áll, ergo meg akarja ölni. Csakhogy
emez rájő a turpisságra. S ekkor az ötven esztendős asszony, aki
előbb az érzékeivel szeretett s még most is szeret a szívével,
átváltozik anyává, aki a szeretet kegyelmi paragrafusának
alkalmazásával, egyszerűen megbocsát a kis hálátlannak. – „Én
megbocsátok, de az élet nem fog megbocsátani.“ Ugy hiszem, ezek
a szép szavak fejezik ki a szerző alapgondolatát. Paul Astiernek az
élet csakugyan nem bocsát meg, s ha a hercegnő azt mondja neki,
hogy akasztasd fel magad másutt, ez valóban megtörténik. Lelövik,
mint egy kutyát, s a néző nem kárhoztatja ezt az
igazságszolgáltatást.
A téma szép, s az a jelenet, melyben Padovani hercegnő
megismertet bennünket a darab moráljával, gyönyörű. Majdnem
olyan gyönyörű, mint a darab egy epizódja, amelyet nagyon ki
lehetne hagyni a drámából (igaz, hogy kár volna érte). De
akármilyen szép is ez a két jelenet, elszigeteltségük és
változatosságuk azt a gondolatot kelti fel bennünk: „Istenem, milyen
szép regényt írt volna Daudet ebből a témából!“
Kár, hogy nem regényt, hanem drámát írt belőle. De még így is
jobb, mintha egyáltalán nem írja meg.
Íme, a darab dióhéjban:
Paul Astier, akit Daudet olvasói a Halhatatlanról írt szép könyvből
már jól ismernek, csakugyan elvette az ott szintén szereplő
Padovani hercegnőt, aki ötven esztendős és ötven milliomos. Az
ötven milliónak azonban már körülbelül vége, míg az ötven esztendő
megmaradt. Igazán csodálatos egy ilyen ügyes struggleforlifeurtól –
magyarul strébernek mondanók, – de meg kell nyugodnunk benne,
hogy Paul Astier úr az ötven milliót elspekulálta. Igaz ugyan, hogy a
pénz segítségével már vitte valamire, – államtitkárrá emelkedik
előttünk, ami Franciaországban elég kevés ötven millióért, – de ezt
kevesli. Hatalmat akar s még több pénzt; mindent akar. E célból
nagyon szeretne elvenni egy másik ötven milliót – Sélény
kisasszonyt Bécsből, egy bankárnak a leánya, – de az ötven
esztendő ötven millió nélkül nagyon útjában van. A hercegnő hallani
se akar válásról; nem engedi a vallásos érzése; úgy tartja, hogy elég
botrány volt nőül menni hozzá, nem akar egy másik botrányt azzal,
hogy elváljon s végre szereti a kis ocsmányt. Meg egy kicsit bosszút
is akar állni rajta. Tudja, hogy Paul megcsalja, ahol lehet, tudja
például, hogy Paul elcsábította Lydiet, a felolvasónőjét; s a darab
elején háborúban van a kis kapaszkodóval.
Ez az akasztófára predesztinált Napoleon azonban nagyon jól
tudja, hogy a válás nélkül vége minden uraságnak. S azt a
nagyravágyó tervet eszeli ki, hogy a hercegnő el fog tőle válni
szerelemből. Ahogy Josephine vált el Napoleontól. Hozzá fog a
dologhoz, elmegy Mousseauxba, a feleségéhez s kibékíti,
elbolondítja azzal, hogy még most is szereti. Rábírja, hogy térjen
vissza vele Párisba, de ezen a csapáson egyéb nem történik.
A Sélény kisasszonnyal való házasságnak egy másik akadálya is
van, a szintén régebben ismeretes pápai testőr uniformisa. Paul
Astiert az a veszedelem környékezi, hogy ez a rikító uniformis elüti
kezéről a gazdag zsidó leányt, s hogy az uniformis végzetes
hatásának útját állja, provokálja a testőrt.
Ezen a csapáson volnánk, midőn Paul Astier – mást gondol. Egy
méreggel teli üveg kerül a kezébe s eszébe jut, hogy ez mennyire
gyorsíthatná ügyei lebonyolítását. Megkínálja feleségét egy pohár
vízzel, melyet előbb megfűszerezett, de felesége keresztüllát rajta.
És megbocsát, amint már mondottuk. Az élet azonban, amelyet e
darabban az elcsábított felolvasónő apja perszonifikál, nem bocsát
meg, hanem igazságot szolgáltat.
Íme, mindaz, ami drámánkban szorosan a tárgyhoz tartozik.
Látnivaló, hogy ebből csak vékonyka dráma telhetik ki. Az egész
mindössze két jelenetre szolgáltat alkalmat. Az egyik az, mikor Paul
kibékíti a feleségét, s a másik, mikor meg akarja mérgezni.
Ismételjük, az utóbbi szcéna igen szép; a másik jelentéktelen. A
hercegnőnek gyönge órája van; enged, mert szeret. Paul igen
közepesen komédiázik, s a hercegnő olyan keveset mond, hogy a
lelkéből ugyan nem sokat olvashatunk ki. Maradna tehát
egyetlenegy igen szép jelenet. Egy jelenet egy drámára bizonyára
kevés.
Ebből is világos, hogy a „dráma“ ügye ugyancsak gyenge lábon
áll a darabunkban. Még világosabbá teszi ezt, hogy mindaz, amit
elbeszéltünk, a darabnak a felét sem teszi. Az egyik főalakot, a
hercegnőt, tulajdonképpen csak ebben a két jelenetben látjuk.
Daudet úgy írta meg ezt a színdarabot, mint ahogy regényt
szokás írni. S ha regényt mondunk, a régi stílű regényre gondolunk,
arra, melynek őse a lovag-epika, s amelyben a szerző így szokott
más nótára gyújtani: „Hagyjuk most hőseinket s keressük fel az öreg
Vaillant, az ő sápadt leányát, meg a szegény hebegő fiút, aki olyan
reménytelenül szereti ezt a sápadt leányt.“
A darab nagyobbik s szebbik része epizódokból áll. De ezekben
az epizódokban annyi a szín, a jellemzetes vonás, hogy voltaképpen
ezek az epizódok teszik a darab érdekességét. Így gyönyörű az
elcsábított Lydie, s szerencsétlen szerelmesének nagy jelenete.
Lydie „hosszú útra készül“, meg akarja mérgezni magát; a szegény
hebegő pedig azt hiszi, hogy szökni akar Astierral, akit szeret, s
előbb le akarja beszélni szándékáról, azután megadással ajánlja fel,
hogy Lydiet legalább a vasútig hadd kisérje el az ő (a hebegő)
szegény, édesanyja, aki annyi nyomorúságot látott már, hogy
mindent megért és mindent megbocsát!
Ebben a jelenetben annyi a bensőség és a keresetlen
ékesszólás, hogy vetekszik Sapho és Jack legfényesebb lapjaival.
Kár, hogy az egész – akármilyen érdekes s akármilyen gazdag
pittoreszk részletekben – nem harmonikus, hanem fölötte
egyenetlen, félsikerű munka.
XXV.
DAUDET.
Sapho.
Sapho budapesti bemutatója alkalmával többen azt hangoztatták,

hogy: ez a bemutató nagyon elkésett, mert Daudet Saphoja, mely
ifjúságunkban mindnyájunknak tetszett, azóta már elavult. Azoknak,
akiket a budapesti Sapho untatott, inkább azt kellett volna
mondaniok: nem volt hiba, ha 1885-ben, amikor a párisi Gymnase-
színház először adatta elő Daudet és Belot Saphoját, a Nemzeti
Színház nem sietett ezt a színdarabot elhódítani; de ha új korában
nem kellett, most, amikor a párisi felújítás újra rá irányozta a
figyelmet, egészen fölösleges volt Budapesten is eljátszani. Mert ez
a színdarab már elavultnak született s Sapho, a regény, meg az
ebből kinyirbált színdarab: ég és föld.
Sapho, a regény se tökéletes alkotás, de gyönyörű, élettel teli,
színes, az irodalom minden érzéki varázsával teljes kifejezése egy –
ha nem is éppen alantjáró, de – nem valami magasra szárnyaló
gondolatnak, amely Daudet-t sokszor és több munkájában
foglalkoztatta. Ez a zseniális író, aki különben sohase volt nagy
filozófus, élete végéig nem tudta elfelejteni egy ifjú- és bohémkori
megfigyelését: azt, hogy hány, jobb sorsra érdemes fiatalembernek
az életét rontotta meg a „collage“. A collage, mely Daudet
húszéveskori küzdelmeinek idején nagyon divatos dolog volt a
Quartier Latin bohém-világában, de azóta (s ebben része lehet
Sapho hatásának is) már a Quartier Latin területén sem divat…
vagyis az a rossz szokás, hogy a Párisba kerülő naiv, vidéki
diákgyerek, érzékeinek a legelső lázában, közös háztartásra lépett
egy nála rendesen öregebb, viharos multú s minden hájjal megkent
nőszeméllyel, aki azután az egész életére rátehénkedett, akit hiába
akart lerázni a nyakáról, mert beléje ragadt, mint a bogáncs, s akitől,
miután majdnem kezdettől fogva folyton csak küzködött, veszekedett
vele, végül vagy egyáltalán nem vagy csak súlyos sebekkel tudott
megszabadulni. Daudet Saphot a fiainak ajánlotta, akkorra, „ha majd
húszévesek lesznek“ s ez a nevelő szándék sok helyütt meglátszik a
regényen.
Hogy Fanny Legrand, aki egy kocsis leánya s modellkedéssel
kezdte, hogy azután egyik fiatalembernek a karjából a másikéba
kerüljön, hogyan rontja meg érzéki szerelmével a tapasztalatlan
Jean Gaussin életét. – mekkora szégyenkezést és megalázást állat
ki vele, valahányszor szóba kerül a multja, melyet mindenki ismer, –
micsoda pokollá teszi az életét, mikor ki-kitör belőle az utcai leány,
meg a párisi csirkefogó-vér, – hogyan vonja el a munkától, az
ambiciójától, azoktól a komoly dolgoktól, amelyek a férfinak
életszükségek, mert a szerelmeskedés és érzékiség csak egy nőnek
az életét tölthetik be, – hogyan őrli meg lassankint minden
energiáját, – hogyan vonja el mindentől, ami neki kedves s amit
szépnek talál, – minő lelkifurdalásokkal és önutálattal ismerteti meg,
mikor az áldozat kénytelen észrevenni, hogy hiába minden
erőlködése és szabadulni törekvése, mert az érzékisége
minduntalan visszasülyeszti abba a mocsárba, melyet megszokott,
mint a disznó, – s végül milyen fájdalmat okoz neki még akkor is,
amikor felülkerekedve, ő csapja el magától áldozatát, aki már
beletörődött abba, hogy egész életére disznaja lesz a Kirkéjének, –
milyen sajgó, égető, szégyenletes pofonnal vet véget a sokáig
gyötrelmes szerelemnek, már akár azért, hogy egy régi, jobban
hozzávaló szeretőjéhez visszatérjen, akár azért, hogy Gautier Margit
nagylelkűségét parodizáló mozdulattal adja vissza a kifacsart
citromot régóta várakozó menyasszonyának: mindez a
szándékosságot olyan erősen éreztető példázat, aminőket Schmidt
Kristóf írt, amikor hosszú történetekben adja elő, hogyan bűnhődik
meg az, aki vétkezik.
Mindenkinek észre kell vennie, hogy Daudet a Fanny
Legrandokkal szemben éppen olyan igazságtalan, mint a művészek
élettársairól írt elbeszéléseiben, mert a nő rovására írja azt is, ami
már csak a férfi idegessége és energiátlansága, vagy a művész
férfiatlansága és erotomaniákus gyöngesége. Mindenkinek észre
kell vennie, hogy Sapho líráját voltaképpen ugyanaz a –
kétségtelenül keleti eredetű – öntudatlan férfiönzés inspirálta, mely
azon a címen, hogy a férfimunka mindig valami isteni dolog volna, a
Krizantémum asszonyságoktól, meg a Fanny Legrandoktól még ma
is valami megadással teli rabszolgaságot követel és minden jogot
megtagad tőlük, még azt a jogot is, hogy úgy igyekezzenek élni a
rendeltetésüknek, ahogyan tudnak… amely felfogás csak olyan
írónál érthető, aki mint Daudet, a legcsekélyebb filozófiai
elmélyedésre se mutat hajlandóságot. Mindenkinek észre kell
vennie, milyen kicsinyesnek láttatja Sapho alapgondolatát az a
tapasztalat, hogy az az – úgyszólván – népszokás, melyet Daudet
ebben a legszebb regényében olyan vehemensen támad, nem
sokkal élte túl a miatta való lamentálás megjelenését. Észre kell
vennie végül, hogy még a regény élvezetét is csökkenti itt-ott a
didaktikus szándéknak a meséből való minduntalan ki-kiütközése.
De ez a regény annyira gazdag szépségben, hogy mindez már csak
igen kevéssé csorbíthatja a hatását. Mert amilyen gyönge Daudet
filozófusnak, olyan elsőrangú művésznek. Ellentétben azokkal az
írókkal, akik a lét legnagyobb problémáit akarják megoldani a
dadogásukkal, hebegésükkel, makogásukkal: amit mond, az
jelentéktelen, de ahogyan mondja, az az élet-jelenítés, amellyel
tanítását példázza, – csodálatos, nagyszerű. Ha az az
életbölcseség, amelyet hirdet, nem sokkal magasabb színvonalú,
mint bármelyik jó nagybácsi intelme, azok az élettel teli képek,
amelyekkel oktatását illusztrálja, nagy erővel, felejthetetlenül, a
képzeletet gyönyörködtetve és a gondolkozást is
megtermékenyítően vésődnek bele emlékezetünkbe.
Művészösztöne és hatalmas intuiciója az alakok megelevenítésében
és ezek lelki indítékainak feltüntetésében, a természeti és társadalmi
környezet impressziókat sugárzó, színekben gazdag, ragyogó
érzékeltetésében, a meseszövés és bonyolítás
természetességében, az előadás érdekességében és a világító vagy
gyujtó szavakkal való kifejezés erejében, szóval mindabban, ami a
művészi megalkotáshoz tartozik, olyan megkapó, elbájoló
finomságok megvillantatására teszi képessé, amelyek varázsa alól
csak az az olvasó vonhatja ki magát, aki nem most tette le kezéből
Saphot, hanem közel harminc esztendővel ezelőtt és már nem bízik
a régi impresszióiban.
Milyen finom érzékkel találta meg Daudet Jean Gaussin egyetlen
mentségét Caoudal és Déchelette alakjának a regénybe
beállításával! Minden magyarázgatás nélkül, milyen művészi erővel
érteti meg olvasójával, hogy nem csak éppen az érzékiség teszi
Jean Gaussint energiátlanná, hanem az is, hogy minduntalan hallja
az öregedő Caoudalok „Ohé, la jeunesse!…“-ét, mely arra
emlékezteti, hogy a szerelmeskedés ideje hamar eljár, meg az, hogy
a Décheletteek, akiknek a példáját szívesen követné, néha
megjárják a „Pas de lendemain!…“-jökkel. A Fanny Legrandok
öngyilkossággal való fenyegetőzésének, Daudet szerint, azért van
olyan nagy hatása a Jean Gaussinekre, mert néha csakugyan
találkozik egy-egy kis grizett, aki leugrik a harmadik emeletről,
amikor elhagyják. Ha ez a Déchelette-Alice-epizód nagyon is
romantikusnak tűnik fel, – kivált annál a Daudetnál, akit a
naturalisták mindig maguk közé számítottak, akármennyi
romantikával állott is elő, – mindenesetre fényesen illusztrálja az író
gondolatát. Vagy milyen művészi formában világítja meg azt a
tételét, hogy a Fanny Legrandok nem a száraz lelkű tucatemberek,
hanem a nemesszívű, gyöngéd érzésű, részvétre hajlamos,
megérteni, megbocsátani tudó s éppen ezért energiátlan
fiatalemberek veszedelme, tehát azoké, akik a legértékesebbek s a
legkevésbé érdemlik meg a végzetöket, akikért a leginkább kár! És
minő intuicióval mélyíti el példázatának a perspektíváját az, hogy
Fanny Legrand semmivel se rosszabb, mint általában azok a nők,
akiket reprezentál, sőt gyöngédebb érzésekre is képes, a
gyerekével, apjával, Flamantnal szemben, de Gaussinnel szemben
is! Azután – és ez a fődolog – milyen eleven, milyen kedves, érdekes
és színben pompázó a regénynek úgyszólván valamennyi alakja s
milyen költői erőre valló, bájos és ragyogóan művészi az előadása!

Instant Download PDF Chemistry An Atoms First Approach 2nd Edition Zumdahl Solutions Manual Full Chapter

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Instant Download PDF Chemistry An Atoms First Approach 2nd Edition Zumdahl Solutions Manual Full Chapter

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Chemistry An Atoms First Approach

2nd Edition Zumdahl Solutions Manual

Chemistry An Atoms First Approach 2nd Edition Zumdahl

Introductory Chemistry An Atoms First Approach 1st

Chemistry Atoms First 2nd Edition Burdge Solutions

Introductory Chemistry An Atoms First Approach 1st

Chemistry Atoms First 2nd Edition Burdge Test Bank

Chemistry An Atoms Focused Approach 2nd Edition Gilbert

General Chemistry Atoms First 2nd Edition McMurry Test

Introductory Chemistry Atoms First 5th Edition Russo

0.100 mol 134 .00 g

0.040 mol HCl 1L

1 mol CaCl 2 1L 1000 mL

Na2CO3(s)  2 Na+(aq) + CO32(aq); mol Na+ = 2(0.21) = 0.42 mol

1.0 mol NaHCO 3

NaHCO3(s)  Na+(aq) + HCO3(aq); mol Na+ = 0.030 mol

total mol Na  0.42 mol  0.030 mol 0.45 mol

16. a. HNO3(l)  H+(aq) + NO3(aq) b. Na2SO4(s)  2 Na+(aq) + SO42(aq)

c. Al(NO3)3(s)  Al3+(aq) + 3 NO3(aq) d. SrBr2(s)  Sr2+(aq) + 2 Br(aq)

e. KClO4(s)  K+(aq) + ClO4(aq) f. NH4Br(s)  NH4+(aq) + Br(aq)

g. NH4NO3(s)  NH4+(aq) + NO3(aq) h. CuSO4(s)  Cu2+(aq) + SO42(aq)

i. NaOH(s)  Na+(aq) + OH(aq)

NH3(aq) + H2O(l) → NH4+(aq) + OH(aq)

mass 10.0 g H 3 PO 4  100 . g H 2 O

χ H 2O = 1.000 – 0.0180 = 0.9820

40.0 g C 2 H 6 O 2 1000 g 1 mol C 2 H 6 O 2

40.0 g C 2 H 6 O 2 1.05 g 1000 cm3 1 mol C 2 H 6 O 2

31. Hydrochloric acid (HCl):

38 g HCl 1.19 g soln 1000 cm3 1 mol HCl

38 g HCl 1000 g 1 mol HCl

Nitric acid (HNO3):

70. g HNO3 1.42 g soln 1000 cm3 1 mol HNO3

70. g HNO 3 1000 g 1 mol HNO 3

Sulfuric acid (H2SO4):

95 g H 2SO 4 1.84 g soln 1000 cm3 1 mol H 2SO 4

95 g H 2SO 4 1000 g 1 mol

Acetic acid (CH3CO2H):

99 g CH 3CO 2 H 1.05 g soln 1000 cm3 1 mol

99 g CH 3CO 2 H 1000 g 1 mol

28 g NH3 0.90 g 1000 cm3 1 mol

32. a. If we use 100. mL (100. g) of H2O, we need:

2.0 mol KCl 74.55 g

Dissolve 18 g NaOH in 100. mL H2O to make a 15% NaOH solution by mass.

Dissolve 26 g NaOH in 100. mL CH3OH.

0.63 g 0.63 g 1 mol

0.66 g 0.66 g 1 mol

mol pentane 0.22 mol

mol pentane 0.22 mol

mol pentane 0.22 mol 1000 mL

43.4 g toluene 1000 mL 1 mol toluene

43.4 g toluene 1000 g 1 mol toluene

1 mol benzene 0.471

35. If we have 100.0 mL of wine:

1.00 mol acetone 1 mol

37. If we have 1.00 L of solution:

normality = 3 × 1.37 M = 4.11 N

0.250 mol HCl 1 equivalent 0.250 equivalent s

Equivalent mass = molar mass of HCl = 36.46 g

0.105 mol H 2SO 4 2 equivalent s 0.210 equivalent s

Equivalent mass = 1/2(molar mass of H2SO4) = 1/2(98.09) = 49.05 g

5.3  10 2 mol H 3 PO 4 3 equivalent s 0.16 equivalent s

0.134 mol NaOH 1 equivalent 0.134 equivalent s

Equivalent mass = molar mass of NaOH = 40.00 g