cepciós Teszt egyik képe), mint azok, akik biztonságos 2.
csoport: a hallott nyugalmi szívritmus a 10 bemuta-
fahídon keltek át, vagy mint azok, akiket férfi kísérlet
vezető kért a válaszadásra (a kísérlet részletesebb leírá-
sát lásd a társas érzelmekről szóló 11.1. fejezetben).
Számtalan kutatást végeztek ebben a paradigmában,
a fentiekkel egybehangzó eredményekkel. Bár a kísérle-
tek egy része nem mentes a módszertani és értelmezési
problémáktól, az izgalom-transzfer jelenségét igazoltnak
tekinthetjük (Reisenzein 1983/1989). Visszatérve a feje-
zet elején említett példához: ebben a helyzetben az, hogy
lélekszakadva rohantunk a vonathoz, megnövekedett
arousalszintet eredményezett (nem érzelmi forrásból
származó arousal). Ha ezután a rossz irányba haladás
hírét egy kárörvendő kalauz közli velünk, viselkedése
könnyen haragra gerjeszthet, ha azonban - szerencsé-
sebb esetben - értesülésünk forrása egy kedves és vonzó
kalauz(nő), ő figyelmünket különösen megragadhatja.
A kutatások egy másik iránya az arousalszintre
vonatkozó hamis visszajelzés hatásával foglalkozott.
Vajon mi történik akkor, ha valakit arról tájékoztat-
nak, hogy egy bizonyos inger intenzív vegetatív választ
váltott ki belőle? Valins (1966) szerint ez a hamis visz-
szajelzés valódi arousalfokozódás nélkül is elég az ér-
zelem megjelenéséhez. Ezzel nála az érzelem tisztán
kognitív fogalommá válik, hiszen létrejöttében a kog-
níció egyeduralkodó. Valins szerint az arousal szerepe
az érzelemben az, hogy „kognitív információt nyújt a
személynek arról, hogy valamely potenciálisan érzelmi
inger belső hatásokat váltott ki” (Parkinson 1985/1989,
143). Ez a tisztán kognitív szemlélet egyfajta ellenpont-
ja James érzelemelméletének, mely a fiziológiai vála-
szoknak szán központi (és oki) szerepet.
Valins (1966) a kísérletében résztvevő férfiakat ar-
ról tájékoztatta, hogy szexuális ingerekre adott életta-
ni válaszokat szeretne vizsgálni. A résztvevőknek fél-
meztelen nőkről készült képeket mutattak, miközben
- a kísérlet fedőtörténete szerint - regisztrálták szív-
ritmusukat. Azt állították továbbá, hogy a regisztrációt
a rendelkezésre álló elavult technikai eszköztár miatt
csak közvetlen erősítéssel, a szív fölé helyezett mikro-
fon segítségével tudják megoldani, így azt „sajnos” a
személy maga is hallani fogja. A résztvevők valójában
előre felvett szívverést hallottak, mégpedig a következő
manipulációval:
1. csoport: a hallott nyugalmi szívritmus a 10 bemu-
tatott kép közül 5 kép esetében megnőtt, a további 5
kép esetében nem változott.
398 3. rész. Érzelmek
tott kép közül 5 kép esetében csökkent, a tovább 5
kép esetében nem változott.
A két kontrollcsoport tagjai ugyanazt látták és hal-
lották, mint a fenti csoportok, azzal a különbséggel
hogy tudták, nem a saját szívritmusuk hallatszik.
A résztvevők a képek megtekintése után kitöltőn
skálákon azokat a képeket jelölték vonzóbbnak, amik
alatt gyorsuló szívverésről - mint saját erősen kalapáló
szívük hangjáról - kaptak visszajelzést. A preferenciát
4 héttel később is fennmaradtak, amikor a személvek-
nek - látszólag egy másik vizsgálat részeként - újra meg
kellett ítélniük az eredetileg látott képeket (más, korai-
ban nem látott képekkel együtt) vonzóság szempontjá-
ból. A kontrollcsoport nem mutatott határozott prefe-
renciát. A csoportok tényleges szívritmusa között ne-
volt különbség.
Valins (1966) interpretációja szerint a hamis infor-
máció, a valódi arousalhoz hasonló módon arra késztet-
te a személyeket, hogy (vélt) reakciójukra magyarázatot
keressenek. A keresési folyamat legesélyesebb jelöltje ■
éppen látott kép volt („a képen látható hölgy megdobog-
tatta a szívemet”). A személyek tehát aktívan meggyőz-
ték magukat arról, hogy azok a képek, melyeket gyorsu-
ló - sajátjuknak vélt - szívhang kísér, vonzóbbak, mint
azt eredetileg hitték. A személyektől származó utólagos
beszámolók szerint a visszajelzés hatására alaposabban
szemügyre vették a képet, és ez a vizsgálat meggyőzte
őket arról, hogy a „szívük már tudta”, amit ők maguk
még nem: hogy a képen látható hölgy vonzó számukra
(szívük választottja - a szó legszorosabb értelmében!
Szintén az interjúkból derült ki, hogy a visszajelzett re-
akciót a személyek időnként más oknak tulajdonítottak
például annak, hogy gondolataik észrevétlenül elkalan-
doztak, és az ábrándozásból a következő kép hirtelen fel-
tűnése zökkentette ki őket. Valins (1966) szerint az ily e ■
és hasonló magyarázatok akkor keletkeztek, amikor a
személynek nem sikerült meggyőznie magát a kép von-
zóságáról, és más ok után kellett kutatnia.
Valins kísérleti paradigmája rengeteg követőre ta-
lált. A paradigma alkalmazásával összegyűlt adatok
alapján annyi biztonsággal elmondható, hogy egyes
érzelemkeltő ingerek hatása hamis arousalinformácio
révén befolyásolható. Az eredmények általánosítható-
ságát azonban korlátozzák az adatok forrásául szolgáló
kísérleti helyzet sajátosságai (kevéssé életszerű, labora-
tóriumi helyzet) (Parkinson 1985/1989).