Full Download PDF of (Ebook PDF) Starting Out With C++ From Control Structures To Objects 9th Edition All Chapter

(eBook PDF) Starting Out with C++ from
Control Structures to Objects 9th

Edition
Go to download the full and correct content document:
https://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-starting-out-with-c-from-control-structures
-to-objects-9th-edition/
More products digital (pdf, epub, mobi) instant
download maybe you interests ...
(eBook PDF) Starting Out with C++: From Control

Structures through Objects 8th Edition
http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-starting-out-with-c-
from-control-structures-through-objects-8th-edition/
(eBook PDF) Starting Out with C++: From Control

Structures through Objects, Brief Version 8th Edition
from-control-structures-through-objects-brief-version-8th-
edition/
(eBook PDF) Starting Out with Java: From Control

Structures through Objects, 7th Edition
http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-starting-out-with-java-
from-control-structures-through-objects-7th-edition/
(eBook PDF) Starting Out with C++: Early Objects 9th

Edition
early-objects-9th-edition/
Structures through Data Structures 3rd Edition
from-control-structures-through-data-structures-3rd-edition/

Structures through Data Structures 4th Edition
from-control-structures-through-data-structures-4th-edition/
Starting Out with C++: Early Objects 9th Edition by

Tony Gaddis (eBook PDF)
http://ebooksecure.com/product/starting-out-with-c-early-
objects-9th-edition-by-tony-gaddis-ebook-pdf/
(eBook PDF) Starting Out with Java: Early Objects 5th

Edition
early-objects-5th-edition/
(eBook PDF) Starting Out with Java: Early Objects 5th

Global Edition
early-objects-5th-global-edition/
Appendix B: Operator Precedence and Associativity 1289
Quick References 1291
Index 1293
Credit 1311
Online The following appendices are available at www.pearsonhighered.com/gaddis.

Appendix C: Introduction to Flowcharting
Appendix D: Using UML in Class Design
Appendix E: Namespaces
Appendix F: Passing Command Line Arguments
Appendix G: Binary Numbers and Bitwise Operations
Appendix H: STL Algorithms
Appendix I: Multi-Source File Programs
Appendix J: Stream Member Functions for Formatting
Appendix K: Unions
Appendix L: Answers to Checkpoints
Appendix M: Answers to Odd Numbered Review Questions
Case Study 1: String Manipulation
Case Study 2: High Adventure Travel Agency—Part 1
Case Study 3: Loan Amortization
Case Study 4: Creating a String Class
Case Study 7: Intersection of Sets
Case Study 8: Sales Commission

Contents
Cover
Half Title
Title Page
Copyright
Brief Contents
Preface xxiii
Chapter 1 Introduction to Computers and Programming 1

1.1 Why Program? 1
1.2 Computer Systems: Hardware and Software 2
1.3 Programs and Programming Languages 8
1.4 What Is a Program Made of? 14
1.5 Input, Processing, and Output 17
1.6 The Programming Process 18
1.7 Procedural and Object-Oriented Programming 22
Review Questions and Exercises 24
Chapter 2 Introduction to C++ 27

2.1 The Parts of a C++ Program 27
2.2 The cout Object 31
2.3 The #include Directive 36
2.4 Variables, Literals, and Assignment Statements 38
2.5 Identifiers 42
2.6 Integer Data Types 43
2.7 The char Data Type 49

2.8 The C++ string Class 53
2.9 Floating-Point Data Types 55
2.10 The bool Data Type 58
2.11 Determining the Size of a Data Type 59
2.12 More about Variable Assignments and Initialization 60
2.13 Scope 62
2.14 Arithmetic Operators 63
2.15 Comments 71
2.16 Named Constants 73
2.17 Programming Style 75
Programming Challenges 81
Chapter 3 Expressions and Interactivity 85

3.1 The cin Object 85
3.2 Mathematical Expressions 91
3.3 When You Mix Apples and Oranges: Type Conversion 100
3.4 Overflow and Underflow 102
3.5 Type Casting 103
3.6 Multiple Assignment and Combined Assignment 106
3.7 Formatting Output 110
3.8 Working with Characters and string Objects 120
3.9 More Mathematical Library Functions 126
3.10 Focus on Debugging: Hand Tracing a Program 132
3.11 Focus on Problem Solving: A Case Study 134

Chapter 4 Making Decisions 151
4.1 Relational Operators 151
4.2 The if Statement 156
4.3 Expanding the if Statement 164
4.4 The if/else Statement 168
4.5 Nested if Statements 171
4.6 The if/else if Statement 178
4.7 Flags 183
4.8 Logical Operators 184
4.9 Checking Numeric Ranges with Logical Operators 191
4.10 Menus 192
4.11 Focus on Software Engineering: Validating User Input 195
4.12 Comparing Characters and Strings 197
4.13 The Conditional Operator 201
4.14 The switch Statement 204
4.15 More about Blocks and Variable Scope 213
Chapter 5 Loops and Files 231

5.1 The Increment and Decrement Operators 231
5.2 Introduction to Loops: The while Loop 236
5.3 Using the while Loop for Input Validation 243
5.4 Counters 245
5.5 The do-while Loop 246
5.6 The for Loop 251
5.7 Keeping a Running Total 261

5.8 Sentinels 264
5.9 Focus on Software Engineering: Deciding Which Loop to Use 265
5.10 Nested Loops 266
5.11 Using Files for Data Storage 269
5.12 Optional Topics: Breaking and Continuing a Loop 288
Chapter 6 Functions 305

6.1 Focus on Software Engineering: Modular Programming 305
6.2 Defining and Calling Functions 306
6.3 Function Prototypes 315
6.4 Sending Data into a Function 317
6.5 Passing Data by Value 322
6.6 Focus on Software Engineering: Using Functions in a Menu-Driven Program 324
6.7 The return Statement 328
6.8 Returning a Value from a Function 330
6.9 Returning a Boolean Value 338
6.10 Local and Global Variables 340
6.11 Static Local Variables 348
6.12 Default Arguments 351
6.13 Using Reference Variables as Parameters 354
6.14 Overloading Functions 360
6.15 The exit() Function 364
6.16 Stubs and Drivers 367

Chapter 7 Arrays and Vectors 381
7.1 Arrays Hold Multiple Values 381
7.2 Accessing Array Elements 383
7.3 No Bounds Checking in C++ 395
7.4 The Range-Based for Loop 398
7.5 Processing Array Contents 402
7.6 Focus on Software Engineering: Using Parallel Arrays 410
7.7 Arrays as Function Arguments 413
7.8 Two-Dimensional Arrays 424
7.9 Arrays with Three or More Dimensions 431
7.10 Focus on Problem Solving and Program Design: A Case Study 433
7.11 Introduction to the STL vector 435
Chapter 8 Searching and Sorting Arrays 463

8.1 Focus on Software Engineering: Introduction to Search Algorithms 463
8.3 Focus on Software Engineering: Introduction to Sorting Algorithms 476
8.5 Sorting and Searching vectors 495
Chapter 9 Pointers 503

9.1 Getting the Address of a Variable 503
9.2 Pointer Variables 505
9.3 The Relationship between Arrays and Pointers 512

9.4 Pointer Arithmetic 516
9.5 Initializing Pointers 518
9.6 Comparing Pointers 519
9.7 Pointers as Function Parameters 521
9.8 Dynamic Memory Allocation 530
9.9 Returning Pointers from Functions 534
9.10 Using Smart Pointers to Avoid Memory Leaks 541
Chapter 10 Characters, C-Strings, and More about the string Class 557
10.1 Character Testing 557
10.2 Character Case Conversion 561
10.3 C-Strings 564
10.4 Library Functions for Working with C-Strings 568
10.5 String/Numeric Conversion Functions 579
10.6 Focus on Software Engineering: Writing Your Own C-String-Handling Functions 585
10.7 More about the C++ string Class 591
Chapter 11 Structured Data 613

11.1 Abstract Data Types 613
11.2 Structures 615
11.3 Accessing Structure Members 618
11.4 Initializing a Structure 622

11.5 Arrays of Structures 625
11.6 Focus on Software Engineering: Nested Structures 627
11.7 Structures as Function Arguments 631
11.8 Returning a Structure from a Function 634
11.9 Pointers to Structures 637
11.10 Focus on Software Engineering: When to Use., When to Use −> , and When to Use *
640
11.11 Enumerated Data Types 642
Chapter 12 Advanced File Operations 665

12.1 File Operations 665
12.2 File Output Formatting 671
12.3 Passing File Stream Objects to Functions 673
12.4 More Detailed Error Testing 675
12.5 Member Functions for Reading and Writing Files 678
12.6 Focus on Software Engineering: Working with Multiple Files 686
12.7 Binary Files 688
12.8 Creating Records with Structures 693
12.9 Random-Access Files 697
12.10 Opening a File for Both Input and Output 705
Chapter 13 Introduction to Classes 719

13.1 Procedural and Object-Oriented Programming 719
13.2 Introduction to Classes 726
13.3 Defining an Instance of a Class 731

13.4 Why Have Private Members? 744
13.5 Focus on Software Engineering: Separating Class Specification from Implementation

745
13.6 Inline Member Functions 751
13.7 Constructors 754
13.8 Passing Arguments to Constructors 759
13.9 Destructors 767
13.10 Overloading Constructors 771
13.11 Private Member Functions 775
13.12 Arrays of Objects 777
13.13 Focus on Problem Solving and Program Design: An OOP Case Study 781
13.14 Focus on Object-Oriented Programming: Simulating Dice with Objects 788
13.15 Focus on Object-Oriented Design: The Unified Modeling Language (UML) 792
13.16 Focus on Object-Oriented Design: Finding the Classes and Their Responsibilities 794
Chapter 14 More about Classes 817

14.1 Instance and Static Members 817
14.2 Friends of Classes 825
14.3 Memberwise Assignment 830
14.4 Copy Constructors 831
14.5 Operator Overloading 837
14.6 Object Conversion 864
14.7 Aggregation 866
14.8 Focus on Object-Oriented Design: Class Collaborations 871
14.9 Focus on Object-Oriented Programming: Simulating the Game of Cho-Han 876
14.10 Rvalue References and Move Semantics 886

Chapter 15 Inheritance, Polymorphism, and Virtual Functions 907

15.1 What Is Inheritance? 907
15.2 Protected Members and Class Access 916
15.3 Constructors and Destructors in Base and Derived Classes 922
15.4 Redefining Base Class Functions 936
15.5 Class Hierarchies 941
15.6 Polymorphism and Virtual Member Functions 947
15.7 Abstract Base Classes and Pure Virtual Functions 963
15.8 Multiple Inheritance 970
Chapter 16 Exceptions and Templates 989

16.1 Exceptions 989
16.2 Function Templates 1008
16.3 Focus on Software Engineering: Where to Start When Defining Templates 1014
16.4 Class Templates 1014
Chapter 17 The Standard Template Library 1029

17.1 Introduction to the Standard Template Library 1029
17.2 STL Container and Iterator Fundamentals 1029
17.3 The vector Class 1040
17.4 The map, multimap , and unordered_map Classes 1054

17.5 The set, multiset , and unordered_set Classes 1079
17.6 Algorithms 1086
17.7 Introduction to Function Objects and Lambda Expressions 1107
Chapter 18 Linked Lists 1123

18.1 Introduction to the Linked List ADT 1123
18.2 Linked List Operations 1125
18.3 A Linked List Template 1141
18.4 Variations of the Linked List 1153
18.5 The STL list and forward_list Containers 1154
Chapter 19 Stacks and Queues 1165

19.1 Introduction to the Stack ADT 1165
19.2 Dynamic Stacks 1182
19.3 The STL stack Container 1193
19.4 Introduction to the Queue ADT 1195
19.5 Dynamic Queues 1207
19.6 The STL deque and queue Containers 1214
Chapter 20 Recursion 1223

20.1 Introduction to Recursion 1223
20.2 Solving Problems with Recursion 1227
20.3 Focus on Problem Solving and Program Design: The Recursive gcd Function 1235
20.4 Focus on Problem Solving and Program Design: Solving Recursively Defined Problems
1236
20.5 Focus on Problem Solving and Program Design: Recursive Linked List Operations 1237
20.6 Focus on Problem Solving and Program Design: A Recursive Binary Search Function
1241
20.7 The Towers of Hanoi 1243
20.8 Focus on Problem Solving and Program Design: The QuickSort Algorithm 1246
20.9 Exhaustive Algorithms 1250
20.10 Focus on Software Engineering: Recursion versus Iteration 1253
Chapter 21 Binary Trees 1257

21.1 Definition and Applications of Binary Trees 1257
21.2 Binary Search Tree Operations 1260
21.3 Template Considerations for Binary Search Trees 1277
Appendix A: The ASCII Character Set 1287
Appendix B: Operator Precedence and Associativity 1289
Quick References 1291
Index 1293
Credit 1311
Online The following appendices are available at www.pearsonhighered.com/gaddis.

Appendix C: Introduction to Flowcharting
Appendix D: Using UML in Class Design
Appendix E: Namespaces
Appendix F: Passing Command Line Arguments

Appendix G: Binary Numbers and Bitwise Operations
Appendix H: STL Algorithms
Appendix I: Multi-Source File Programs
Appendix J: Stream Member Functions for Formatting
Appendix K: Unions
Appendix L: Answers to Checkpoints
Appendix M: Answers to Odd Numbered Review Questions
Case Study 1: String Manipulation
Case Study 3: Loan Amortization
Case Study 4: Creating a String Class
Case Study 7: Intersection of Sets
Case Study 8: Sales Commission

Preface
Welcome to Starting Out with C++: From Control Structures through Objects, 9th edition. This book is
intended for use in a two-semester C++ programming sequence, or an accelerated one-semester
course. Students new to programming, as well as those with prior course work in other languages, will
find this text beneficial. The fundamentals of programming are covered for the novice, while the details,
pitfalls, and nuances of the C++ language are explored in depth for both the beginner and more
experienced student. The book is written with clear, easy-to-understand language, and it covers all the
necessary topics for an introductory programming course. This text is rich in example programs that are
concise, practical, and real-world oriented, ensuring that the student not only learns how to implement
the features and constructs of C++, but why and when to use them.
Changes in the Ninth Edition
This book’s pedagogy, organization, and clear writing style remain the same as in the previous edition.
Many improvements and updates have been made, which are summarized here:
The material on the Standard Template Library (STL) has been completely rewritten and expanded
into its own chapter. Previously, Chapter 16 covered exceptions, templates, and gave brief
coverage to the STL. In this edition, Chapter 16 covers exceptions and templates, and Chapter
17 is a new chapter dedicated to the STL. The new chapter covers the following topics:
The array and vector classes
The various types of iterators
Emplacement versus insertion
The map , multimap , and unordered_map Classes
The set , multiset , and unordered_set Classes
Sorting and searching algorithms
Permutation algorithms
Set algorithms
Using function pointers with STL algorithms
Function objects, or functors
Lambda expressions
Chapter 2 now includes a discussion of alternative forms of variable initialization, including
functional notation, and brace notation (also known as uniform initialization).
Chapter 3 now mentions the round function, introduced in C++ 11.
Chapter 7 now introduces array initialization much earlier.
In Chapter 8 , the bubble sort algorithm has been rewritten and improved.
A new example of sorting and searching a vector of strings has been added to Chapter 8 .
In Chapter 9 , the section on smart pointers now gives an overview of shared_ptr s and
weak_ptr s, in addition to the existing coverage of unique_ptr s.
In Chapter 10 , a new In the Spotlight section on string tokenizing has been added.
Chapter 10 now covers the string -to-number conversion functions that were introduced in
C++ 11.
The material on unions that previously appeared in Chapter 11 has been moved to Appendix K,
available on the book’s companion Website.
Chapter 13 has new sections covering:
Member initialization lists.
In-place initialization.
Constructor delegation.
Several new topics were added to Chapter 14 , including:
Rvalue references and move semantics.
Checking for self-assignment when overloading the = operator.
Using member initialization lists in aggregate classes.
Chapter 15 includes a new section on constructor inheritance.
Several new programming problems have been added throughout the book.
Organization of the Text
This text teaches C++ in a step-by-step fashion. Each chapter covers a major set of topics and builds
knowledge as the student progresses through the book. Although the chapters can be easily taught in
their existing sequence, some flexibility is provided. The diagram shown in Figure P-1 suggests
possible sequences of instruction.
Figure P-1 Chapter dependency chart

Chapter 1 covers fundamental hardware, software, and programming concepts. You may choose to
skip this chapter if the class is already familiar with those topics. Chapters 2 through 7 cover
basic C++ syntax, data types, expressions, selection structures, repetition structures, functions, and
arrays. Each of these chapters builds on the previous chapter and should be covered in the order
presented.
After Chapter 7 has been covered, you may proceed to Chapter 8 , or jump to Chapter 9 .
After Chapter 9 has been covered, Chapter 10 , 11 12 or 13 may be covered. (If you
jump to Chapter 12 at this point, you will need to postpone Sections 12.8 , 12.9 , and 12.10
until Chapter 11 has been covered.) After Chapter 13 , you may cover Chapters 14 through
18 in sequence. Next, you can proceed to either Chapter 19 or Chapter 20 . Finally, Chapter
21 may be covered.
This text’s approach starts with a firm foundation in structured, procedural programming before delving
fully into object-oriented programming and advanced data structures.
Brief Overview of Each Chapter
Chapter 1: Introduction to Computers and Programming
This chapter provides an introduction to the field of computer science and covers the fundamentals of
programming, problem solving, and software design. The components of programs, such as key words,
variables, operators, and punctuation, are covered. The tools of the trade, such as pseudocode, flow
charts, and hierarchy charts, are also presented.
Chapter 2: Introduction to C++
This chapter gets the student started in C++ by introducing data types, identifiers, variable declarations,
constants, comments, program output, simple arithmetic operations, and C-strings. Programming style
conventions are introduced and good programming style is modeled here, as it is throughout the text.
Chapter 3: Expressions and Interactivity
In this chapter, the student learns to write programs that input and handle numeric, character, and string
data. The use of arithmetic operators and the creation of mathematical expressions are covered in
greater detail, with emphasis on operator precedence. Debugging is introduced, with a section on hand
tracing a program. Sections are also included on simple output formatting, on data type conversion and
type casting, and on using library functions that work with numbers.
Chapter 4: Making Decisions
Here, the student learns about relational operators, relational expressions, and how to control the flow of
a program with the if , if/else , and if/else if statements. The conditional operator and the
switch statement are also covered. Crucial applications of these constructs are covered, such as
menu-driven programs and the validation of input.
Chapter 5: Loops and Files
This chapter covers repetition control structures. The while loop, do - while loop, and for loop are
taught, along with common uses for these devices. Counters, accumulators, running totals, sentinels,
and other application-related topics are discussed. Sequential file I/O is also introduced. The student
learns to read and write text files, and use loops to process the data in a file.
Chapter 6: Functions
In this chapter, the student learns how and why to modularize programs, using both void and value
returning functions. Argument passing is covered, with emphasis on when arguments should be passed
by value versus when they need to be passed by reference. Scope of variables is covered, and sections
are provided on local versus global variables and on static local variables. Overloaded functions are also
introduced and demonstrated.
Chapter 7: Arrays and Vectors
In this chapter, the student learns to create and work with single and multi-dimensional arrays. Many
examples of array processing are provided including examples illustrating how to find the sum, average,
highest, and lowest values in an array, and how to sum the rows, columns, and all elements of a two-
dimensional array. Programming techniques using parallel arrays are also demonstrated, and the
student is shown how to use a data file as an input source to populate an array. STL vector s are
introduced and compared to arrays.
Chapter 8: Searching and Sorting Arrays
Here, the student learns the basics of sorting arrays and searching for data stored in them. The chapter
covers the Bubble Sort, Selection Sort, Linear Search, and Binary Search algorithms. There is also a
section on sorting and searching STL vector objects.
Chapter 9: Pointers
This chapter explains how to use pointers. Pointers are compared to and contrasted with reference
variables. Other topics include pointer arithmetic, initialization of pointers, relational comparison of
pointers, pointers and arrays, pointers and functions, dynamic memory allocation, and more.
Another random document with
no related content on Scribd:
Szigorúak és mégis gyengék, kizárva az ábrándok és szeszélyek
világából. Mind egyforma egyenesek, magasak, mintha csak úgy
termettek volna növés és fiatalság nélkül és öröktől fogva ott
állnának már, az egész különös erdő összes katonái.
Mary sokáig állt az ablakban és nézett ki a fehér függönyök
közül. Eszébe jutott, a mit Oszkár a jövőjéről beszélt és szomorúnak
érezte a saját sorsát. Egy fiatal mosolygó asszonynyal a karján látta
őt és az egyedülálló nők végtelen bánata fogta el. Csodálatos, édes
kívánság járta át a testét valami puha, meleg után, a miről nem
tudta, hogy mi, a mint egy nő sem tudja az ő helyzetében, hogy az
az egyszerű vágy a gyermek után, a mely minden asszonyt elfog, ha
férfi tetszik neki.
A délelőtti sétáját okolta Mary a nyugtalanságáért, az őszt, a
napfényt, az új környezetét, minden eszébe jutott, csak az nem, a mi
a legközelfekvőbb volt, a mi nincs korhoz, sem időhöz kötve, hogy ő
azon az októberi napon szerelmes lett egy huszonötéves, szép
fiúba.
Mary annyit igyekezett azon, hogy olyannak lássék, a milyen nem
volt, hogy tulajdonképen maga sem igen tudta már, milyen igazában.
Energikus, kicsit hideg, czinikus benyomást akart tenni az
emberekre és elfeledte lassan, hogy könnyen befolyásolható, puha
kedélyű és teljesen rabja a hangulatának. – Én és az a gyerek! –
mondta volna gúnyosan nevetve, ha valaki frissen felébredt
érzelmeire figyelmezteti, de másnak délután öt óra után mégis ott állt
az Eriksen Lolo szobájában.
Az asszony kicsit kivágott, sötétkék ruhában ült a zongoránál,
halkan játszott és dudolt hozzá. Mikor Maryt meglátta, felugrott és
boldogan futott eléje.
Mary még sohasem volt nála, meg kellett tehát csudálnia a nagy
lakást, mind a tíz szobát, a melyekben olyan különösen keveredtek
össze a polgári jólét, az asszony excentrikus vágyai és a hirtelen
meggazdagodott zsidó ügyvéd férjének művészi törekvései.
A nagy ebédlő gótikus bútorainak helyén Mary a barna
kredenczet kereste a nászajándékban kapott ízléstelen
ezüsttárgyakkal, a mely nehány éve még bizonyosan ott állt. Látta a
jól ápolt, szépen fésült asszonyt, lusta természetének megfelelően, a
diványon heverve barchent slafrokban, a mint regényt olvas és
czukrot eszik, körülötte a síró gyermekekkel. Úgy is lehetett volna!
Mary megérezte megint egyszer az emberek tehetetlenségét
sorsukkal szemben. Mert ez a szegény szinészcsaládból származó
leány épen úgy lehetett volna, egy most már elhanyagolt, koravén
asszony, a mint énekesnőt és a berlini társaság díszét csinálta
belőle, férjének meggazdagodása.
A nagy leányát és fiát intézetbe dugta, hogy őt ne vénítsék és
gyönyörű fogadóruhában várta a délutáni látogatásokat. Mi köze volt
neki ahhoz, hogy másként is lehetett volna? Irigylésreméltón, szépen
beleillett a környezetébe és hiába tudta Mary, hogy mint egyszerű,
majdnem negyvenéves polgárasszony sohasem tetszett volna
Oszkárnak, így mégis folyton az ő vállán látta a Lolo finom profilú
fejét és az ajakát egészen közel az ajkához.
Végre visszakerültek a Lolo szobájába, a mely minden
tekintetben egy művésznő szeszélyes boudoirjának benyomását
akarta tenni.
A bútorokban nem volt semmiféle összhang. Az egyik nehéz
selyemfüggönyös ablak mellett nagy empir iróasztal állt, a falon egy
állványon pompás régi óra ketyegett és ha ütött, épen úgy hangzott,
mint a Santa Maria della Salute harangja Velenczében, olyan mélyen
és szépen csengett.
A szoba másik sarkában egészen új formájú, nagy, szürke
bársonyhuzatos kanapé állt, előtte gyönyörű ébenfa asztallal, a
melynek mozaiklapját telerakta Lolo művészi szerepléseinek nem
épen mindig ízléses emlékeivel.
A világoszöld selyemtapétára koszorú- és csokorszalagok voltak
aggatva, tarkítva híres emberektől emlékbe kapott fényképekkel.
Mindezek felett pedig lógott egy valódi Rubens, mint a
gazdagságnak és pénznek tehetetlen zsákmánya.
Leszámítva két rózsaszín selyemkarszéket, más butor nem állt a
szobában, a melyet majdnem teljesen betöltött a nagy
hangversenyzongora.
Mary a szürke kanapén ült és az asszony, miután meggyujtotta a
kis rózsaszínernyős lámpáját az íróasztalon, odabújt melléje a
félhomályos sarokba.
– Igaz, – mondta Mary – tegnap egy kedves ismerősöddel
találkoztam.
– Kivel?
– Találd ki!
– Férfi?
– Ugyan, ugyan, neked kedves ismerősöd csak férfi lehet. Várj,
majd segítek, Lahmannál ismerkedtél meg vele.
– Oh az Oszkár! Itt van Berlinben?
– Te nem is tudtad?
– Nem. Azóta nem találkoztam vele.
– Az hogy lehet, féltél a férjedtől? – kérdezte Mary.
– Dehogy! Nem volt tulajdonképen semmi okom félni a férjemtől.
– Tulajdonképen…!?
Lolo már nem hallgatott Maryre, az arca végtelenül szelid és
ábrándos lett, mint mindig, ha az emlékeiről beszélt.
– Azért mégis gyönyörű három hét volt – mondta.
– Három hétig voltatok együtt?
– Három hétig. Ő sem lakott benn a szanatóriumban, hanem
ugyanabban a villában, a hol én, gyönyörű helyen, a domboldalon.
Április közepe volt, épen virágozni kezdtek a fák.
A térdére könyökölt az asszony, fejét kezébe hajtotta és
emlékezett.
– És? – kérdezte Mary.
– És?… És semmi több, neked elmondhatom, te hinni is fogsz
nekem, igazán nem történt köztünk semmi. – Lolo mesélni kezdett,
mintha egy neki nagyon tetsző könyvet olvasna. – Én már három
hete voltam ott, mikor Oszkár megérkezett. Hamar
megismerkedtünk, nekem mindjárt megtetszett, mikor a háziasszony
először vezette be a szalonba, hogy bemutassa. Nagyon csinos fiú.
Neked nem tetszett? Csak pihenni jött, nem volt semmi baja, de
azért bejárt a szanatóriumba. Tudod ott a betegek nem gyógyulnak
meg, de az egészségeseknek sem lesz semmi bajuk a kúrától.
Reggelenkint mindig együtt mentünk be a szanatóriumba, ő a
kertben várt rám, a míg elkészültem az öltözéssel. Egy padon ült és
olvasott, ha pedig jöttem, gyorsan letette az újságot és elémbe
sietett. Olyan jól látom ma is, igazán nagyon csinos fiú volt. Az
asztalnál mellettem ült, a sétáimban is elkísért és bejött velem
Drezdába színházba, utánna pedig együtt vacsoráltunk. Mindig azt
hitte mindenki, hogy fiatal házasok vagyunk. Nagyon kedves volt és
figyelmes és sokszor mondta, hogy szép vagyok. Azt is szerette, ha
énekeltem, csak féltékeny volt egy kicsit, mert egy nagyon csinos
bécsi fiatalember kísért a zongorán. Várj, hogy is hítták csak? Na
nem jut eszembe, mindegy… Akkor az Oszkár kedvéért mindig
fehérben jártam, azt szerette legjobban. Egy gyönyörű estélyi ruhát
vettem magamnak Drezdában, mert nem volt egészen fehér egy
sem, pedig vacsorához mindig estélyi ruhába öltöztünk… A
fekvőszékét is egész közel hozta az enyémhez és ha kúra után kinn
feküdtünk a fenyők alatt, órák hosszat beszélgettünk. Vacsora után
is soká lennmaradtunk a villa szalonjában és sakkoztunk,
malmoztunk vagy dominóztunk együtt. A többiek bridgeztek, de
Oszkár nem tudott és azért én sem játszottam.
– Igy tartott több mint két hétig. Tetszettem neki nagyon, láttam,
éreztem, de ő egyszer sem mondta, hogy szeret és az bosszantott
nagyon. Egy este aztán…
Lolo behunyta a szemét, az ajakát szétnyitotta és egy pillanatra
elhallgatott.
Mindig így tett. Mary türelmetlen lett, megfogta a kezét.
– Egy este aztán? – kérdezte.
– Egy este aztán – folytatta Lolo a visszaemlékezés lágy,
szomorú hangján – mikor vacsora után már mindenki aludni ment és
mi még mindig ott ültünk a szalon sarkában a nagy, rózsaszínű
lámpa alatt, én a malomjátszma alatt hozzáértettem a kezem az
övéhez. Oszkár hideg és nyugodt maradt erre is, de én látni
akartam, a mint meleg lesz és szenvedélyes, egyszer akartam és
nem törődtem semmi mással. Felálltam, két kezembe fogtam a fejét
és megcsókoltam erősen. Ő nem csodálkozott egy cseppet sem,
átölelt, megcsókolt, de nem szólt semmit. Szerettem volna tudni,
hogy ha ölébe hullana a világ legszebb asszonya, akkor sem
rándulna-e meg egy arczizma sem. Felkísért, mint minden este az
emeletre, az ajtóm előtt kezet csókolt, jó éjt kívánt és aludni ment.
Ettől kezdve séta közben mindig megfogta a kezemet, megcsókolt
néha az erdőben és este is, ha egyedül maradtunk. Sokszor mondta,
hogy – ma nagyon szép, Lolo – de sohasem azt, hogy szeret.
Én pedig minden nap jobban szerettem. A harmadik hét végén,
egy szerdai napon, bementünk Drezdába az operába. Éjjel kocsin
jöttünk ki, de a domb alján kiszálltunk és gyalog mentünk a villánk
felé. Oszkár átfogta a derekamat, én a vállára hajtottam a fejemet és
nagyon boldog voltam. Gyönyörű áprilisi éjszaka volt, a kertben egy
virágzó almafa alatt megcsókolt és erősen magához ölelt. Aztán
felkísért a szobámig, az ajtó előtt megfogta mind a két kezemet és
úgy álltunk mozdulatlanul. Nagyon szerettem volna akkor, ha nem
megy el, de ő mindig erősebben szorította a kezemet és én félni
kezdtem. – Most menj – azt mondtam neki.
Tudom, nem úgy hangzott, mintha igazán küldeném, azt vártam,
hogy erre a karjaiba kap és valami olyat mond – szeretlek, nem
megyek, – de ő elengedte a kezemet, mintha soha, soha sem
szeretett volna és ment. Úgy tíz lépésre megfordult, láthatta a
félhomályban, hogy még mindig ott állok, talán hallotta is, hogy
utána szóltam – Oszkár! – de nem jött vissza. Másnap délben
elutazott!
Miért ment el? Mondd Mary, miért ment el? Ott hagyott egy
asszonyt, a kiről tudta, hogy szereti őt és a ki neki is tetszett nagyon.
Miért? Lehet, félt tőlem, hogy aztán nem tud többé szabadulni. Azóta
annyit gyötört ez a kérdés, nem is hiszed mennyit.
Nem, Mary nem is hitte. Azt elhitte, hogy Lolónak tetszett Oszkár
és hogy a látszólagos kudarcz nagyon bánthatta a hiúságát. De mit
tudott ő gyötrelemről. Mary már annyi hasonló történetet hallott tőle
nagy szenvedésekről és szerelmekről. Szerette, ha Lolo mesélt, örült
az őszinteségének és kedélye örök ruganyosságának. Csak most
bírta volna elhinni, hogy igazat mondott, Mary nem bízott benne
egészen.
Ránézett Lolóra, a ki előrehajolva ült, a lámpafénybe bámult és
még élvezte emlékeit. Szép volt mint mindig, ha a multjáról beszélt
és Maryt bosszantotta most finom, puha arczéle, a melyben máskor
nagyon tudott gyönyörködni. Azon a fehérnyakú kicsi nőn
meglátszott, hogy soha semmi mélyebb érzelem nem zavarta meg a
kedélyét.
Most miután Mary nem szólt, hamar megunta a lámpát nézni,
mély sóhajjal eltemette a multat minden melankóliájával és a rendes
derüs hangján mondta: – Na, a mi elmult, elmult. Már ki is
gyógyultam szerelmemből, de azért szeretném Oszkárt újra látni,
egész vicczes lenne.
Egyszerre felugrott és megölelte Maryt.
– Te, nekem kitünő eszmém van. Pénteken egy hangversenyen
énekelek itt kinn a Tohnkünstlervereinban, tudod mit, gyertek el
együtt. Te úgyis a rokonainál vagy, könnyen meghívhatod. Vagy
mégsem, majd inkább én írok neki, küldök egy jegyet és nevedben
találkát adok neki, aztán a hangverseny után nálam vacsoráztok.
Úgy-e jó? Olyan fényes lesz, egészen egyetlen a maga nemében,
borzasztóan örülök.
Látszott rajta, hogy igazán örült, Maryt pedig daczos
küzdelemvágy fogta el, le akarta győzni az asszonyt, megigérte,
hogy elmegy a hangversenyre és már azon gondolkozott, milyen
ruhát fog felvenni.
A falióra hetet ütött, Marynek mennie kellett. Mikor kiért az
utczára, egyszerre nagyon különösen érezte magát, mintha sok, sok
minden történt volna vele, a miről tulajdonképen nem tud magának
számot adni.
A hideg esti levegő, a siető emberek hirtelen kijózanították. Mit
akart ő tulajdonképen? Eddig apró, rövidéletű szerelmei sohasem
zaklatták fel az életét és sohasem zavarták meg a munkájában, a
melyet mindennél jobban szeretett és a mely mindennél jobban
érdekelte.
Mary nem volt valami nagy tehetség, az olajfestésről és a nagy
vásznakról hamar lemondott az első sikertelen kísérlet után, de az
apró, iparművészeti rajzokat, a meseillusztráczióit gyönyörűen tudta
megcsinálni.
Sokat olvasott, erős, szines képzelettel látott meg mindent maga
körül, az apró virágok, bogarak, a felhők, az eső, a fák, a gyerekek
egészen új, különös formát kaptak az ő szemében.
A berlini mesterénél, a nagy műteremben már napok óta igazi,
élő japán nő állt modellt neki, a kiről furcsa formájú és mozdulatú
alakokat rajzolt, nagy tarka pávákkal, legyezőkkel, virágokkal és
csodálatosan színes pillangókkal.
Ma otthagyott mindent, rácsapta a vázlatkönyvét a hosszúkezű,
magaskontyú nippon leányra, mikor épen színt kellett volna keresnie
a pillangó számára, a mely után kinyujtja vékony ujjait. Otthagyta a
rajzát, a mesterét, a csodálkozó kis japán modellt, hogy Oszkárról
beszéljen Lolóval.
A pénteki hangverseny is eszébe jutott és a vacsora. Minden
hirtelen, váratlanul jött és nyomasztólag hatott rá, a ki lassú
elhatározású és álmatag kedélyű volt, szinte úgy, mint egy
lelkiismereti furdalás.
Az eső esni kezdett, Mary nagy, nehéz cseppeket hallott
koppanni szép, új kalapján.
Nem volt esernyője és majdnem futva ment az állomásig. Sietve
váltott jegyet, felrohant a perronra és még épen láthatta elmenni
vonatját. Húsz perczet kellett várnia a következőre, erre nem is
gondolt és majdnem sirt.
Már előre látta a Bettina néni csodálkozó, rendreutasító
pillantását, hallotta a Helén kíváncsi kérdéseit és az Arthur bácsi
humoros, kíméletlen megjegyzéseit, ha majd a legjobb ruhájában, a
bársony kalapjával, megázva, elkésve érkezik a vacsorához.
Húsz percz! Türelmetlenül járt fel-alá. Az irányt jelző táblák
szünetlenül váltakoztak, vonatok érkeztek, a kupéajtók kinyiltak,
mintha csak egy hosszútestű vasszörnyeteg tátotta volna ki
egyszerre ezer, fényes száját. Emberek ugráltak le, majd mások
szálltak fel, az ajtók bezárultak, a kalauz fütyült és a berlini
helyiközlekedés, zavartalanul, szédítő tempóban ment tovább.
Siető férfiak jöttek irattáskákkal, hazatérő gyermekek futva
hagyták el az indóházat, asszonyok érkeztek berlini
bevásárlásaikkal, maguk czipelve nehéz csomagjaikat.
A perron közönsége számtalanszor változott, míg végre Mary is
elhelyezkedhetett egy kupé sarkában. Szemben vele egy öreg nő
aludt, térdén kótákkal, valami szegény zongoratanítónő, a ki meg
sem mozdult az ajtócsukódásra. Más nem volt a szakaszban. Két
állomással Frohnau előtt az öreg hölgy hirtelen felugrott, látszott
rajta, hogy mély álomból ébredt, egy pillanatig Maryre bámult, aztán
sietve szedte össze a holmiját és kiszállt.
Bizonyosan így aludta át minden nap az utat hazáig, a
megszokás költötte fel Wittenaunál és olyankor sohasem
mulasztotta el kicsit megcsodálni utitársait, mindig egészen másokra
ébredve, mint a kik között elaludt.
Mary egyedül maradt, a vonat lassan kiürült, a villatelepek között.
A szakadó esőn keresztül tompán világítottak át a házakban égő
lámpák és Berlin mint egy ragyogó fénytenger látszott a távolban.
Mindig melankólikus egy nagy város környéke, a mint a lassan
megszünő kultúra közelébe merészkedik gyáván, sápadtan a
természet.
Az utolsó gyárakon túl földszintesek már a házak, körülöttük az
apró zöldelő területekkel, a melyek virágcsokornak porosak és
nagyok, kertnek meg túlon-túl kicsinyek.
Mindig szomorú a nagyváros környéke, hát még egy sötét, esős
napon! Mary elhagyatottnak érezte magát, fehér kesztyűje átázott és
bársony ruháján meglátszottak az esőcseppek nyomai. Behunyta a
szemét, fáradt volt.
Nem értette sem magát, sem a tegnapi, sem a mai napot. A
vonat zakatolt tovább és ő egyszerre aztán halkan, önkénytelenül
azt suttogta – Oszkár! – Mosolygott hozzá, mert ez magyarázat,
mentség és felelet volt mindenre.
– Oszkár! – mondta újra és ismételte sokszor, a míg a szakadó
esőben sárosan szaladt a frohnaui elhagyatott állomástól a Buschék
házáig.
IV.
Szerdán este, mikor hazaért Berlinből, Mary egy levelet talált az

asztalán Oszkártól.
«Nagyon örvendek a pénteki estének, ha megengedi,
félnyolczkor az előcsarnokban várom.»
Most már tehát bizonyos volt, Mary izgatottan gondolt a
találkozásra és nehezen várta a pénteket.
Buschéknak Berlinben is volt lakásuk, ha este valahova mentek,
mindig benn öltözködtek és benn töltötték az éjszakát.
Mikor délután öt óra előtt Mary hosszas gondolkodás után, egy
sötétzöld estélyi ruhát tett a kis utazó táskájába, bejött hozzá Helén.
– Hova mész? – kérdezte csudálkozva.
– Az Eriksenné hangversenyére. Nem mondtam még?
– Nem, nem szóltál semmit. – Helén, a kit igen féltékennyé tett a
Mary és Lolo barátsága, nagyon szomorúan mondta. – Kár, hogy
elmész. Mamáék meg vannak híva vacsorára és én úgy örültem a
mai estének egyedül veled. Most meg itt hagysz.
Mary nem felelt, azon gondolkodott, hogy milyen díszt tűzzön a
ruhájára. A szekrényből kivett két ékszerdobozt és azokat is betette
a táskába. Aztán feltűzte a kalapját, keztyüt húzott, becsukta a
táskát és épen nyúlt a kabátja után, mikor Helén újra megszólalt.
– Mit írt neked Oszkár tegnapelőtt?
Mary most sem válaszolt, kellemetlenül érintette a kérdés,
csendesen bujt be a kabátjába és indulni készült.
– Milyen csúnya vagy ma hozzám – mondta szomorúan Helén. –
Látod Mary, én nem akarok semmi rosszat, de te ma este Oszkárral
leszel együtt és az nem jó, sehogy sem jó. Te szép vagy, okos vagy
és beléd fog szeretni menthetetlenül. Nem gondolod, hogy kár azért
a fiuért? Te soha sem fogsz benne mást látni, mint egy csinos
gyereket, a kit érdemes meghódítani. Ő túlságosan egyszerű és
fiatal hozzád képest. Te, a ki nagy művészek hódolatához vagy
hozzászokva, mit akarsz azzal a gyerekkel, a ki öt évvel fiatalabb
náladnál.
Mary ijedten állt az ajtónál, kezében a kis sárga táskával, a
melybe annyi gonddal csomagolta az esti díszét. Ilyen komolyan
nem gondolt ő még a dologra, szavakba foglalni pedig egyáltalán
nem merte volna.
Mit akart ő? Tudta is azt Mary. Ő csak egyet tudott, azt, hogy neki
ma szebbnek kell lennie az asszonynál.
Helén a korára emlékeztette és az eszébejuttatta a helyzet
reménytelenségét. Ha Helén sejtette volna, hogy milyen kicsinek
érezte magát az ő szemében annyira öntudatos és mindig hódító
Mary, nem lett volna ilyen kegyetlen.
Mary az ajtónak dőlve állt és majdnem sírt. Aztán megrázta a
fejét, – mindegy már – gondolta.
Helén csudálkozva nézte őt, Mary meg nézte az óráját és halkan,
szinte bocsánatot kérve szólt. – Sietnem kell, különben lekésem a
vonatról. Szervusz. Jó éjszakát édes öregem.
– Ne haragudjál rám és mulass jól édes drága.
Az ajtó bezárult Mary mögött, Helén kitárta az ablakot, utána
nézett és a jó leány szemei tele voltak könynyel.
*
Félnyolcz előtt nehány perczczel Oszkár ott volt a kis zenepalota
előcsarnokában és már messziről meglátta Maryt, a ki egy
oszlophoz támaszkodva állt nagy, fekete selyem köpenyében.
– Jó estét – mondta Oszkár – bocsásson meg, hogy később
jöttem, de csak öt percz mulva lesz félnyolcz.
– Én is csak ebben a pillanatban jöttem – felelte Mary, a ki már
régen és türelmetlenül várt.
Csengettek, az emberek az ajtók felé siettek.
– Adja gyorsan a köpenyegét, különben lekésünk – mondta
Oszkár.
– Nem baj, úgyis bizonyosan soká kell várnunk, a míg Lolo sorra
kerül. Az első szám alatt maradjunk kinn. Jó?
– A mint parancsolja.
Fel és alá sétáltak, benn pedig felhangzott a zenetársaság egyik
tagjának zürzavaros quartett szerzeménye.
– Hogy van, a mióta nem láttam? – kérdezte Oszkár.
– A mint látja jól.
Így kezdtek beszélgetni, miután Mary annyi napon át remegve
várt erre a találkozásra. Felnézett Oszkárra, most mellette ment
végre és fekete ruhájában magasabbnak, idősebbnek,
komolyabbnak látszott, mint rendesen. Egyenes volt, hideg és derék,
Marynak úgy tetszett, végtelenül tetszett. Még a kimért elegancziája
is elbűvölte őt, a ki hozzá lévén szokva művész barátainak bársony
zekéihez és egyéni öltözékéhez, majdnem lenézte a korrektség
uniformisában megjelenő férfiakat.
Szerette Oszkárt nagyon. Miért? Mit tudta, egyszerre fogta őt el
ez a nagy szerelem. Új volt számára és más mint minden, a mit
eddig érezett. Soha sem szeretett még igazán és most eljött az
életébe az a férfi, a ki minden nő számára csak egyszer jön, a kinek
a rabszolgája tudna lenni, a ki felé akaratlanul tárja ki karjait és a
kivel engedelmesen menne, minden kérdés, számítás nélkül,
bármikor, bármerre.
Szépek az ilyen nagy szerelmek, de szomoruak nagyon, mert
nem megható odaadás kell a hódításhoz, hanem sok minden más, a
mit Mary eddig tudott, de most elfelejtette egészen.
– Ha tudná mennyire szeretem – gondolta csendesen.
– Milyen különös, vasárnap beszélgettünk csak Eriksennéről és
ma már nála vacsorálunk – mondta Oszkár.
– Hétfőn délután voltam nála és akkor nagyon csudálkozott, hogy
maga Berlinben van.
– Nem tudja, mit fog énekelni?
– Valami modern szerző dalait, a ki természetesen az egyesület
tagja.
– Kár, Lahmannál mindig Schubertet énekelt, azt szerettem
legjobban. Még nem vettem műsort. Soká tart, a mig sorra kerül?
Mi lesz, ha újra hallja, mi lesz, ha újra látja? – gondolta Mary, míg
a műsort nézte át. – Ő az utolsó – felelte aztán.
– Borzasztó. Ámbár nem mindenki gondolkozik úgy, mint mi,
nézze, az a barnaruhás nő milyen türelmetlenül lesi, hogy vége
legyen az első számnak és bebocsássák.
Mary nevetni kezdett. – Igazán nagyon furcsa, a mint izgatottan
forgatja kezében a jegyét, egyesületi tag, szabadjegye van. Hogy is
késhetik el valaki, mikor olyan gyönyörű czvikkere és olyan
zsinórozott téglaszinbe öltözött leánya van.
– Ne is beszéljünk a ruhájukról, az rettenetes, hogy itt miket
tudnak felvenni az asszonyok és épen az úgynevezett művelt
középosztály. Nálunk Pesten nem igen lát az ember egyetlen nőt
sem így jelenni meg egy hangversenyen.
– Ja, a németeknél fő a lélek.
– Hogy lehet, hogy maga egészen más?
– Én kétszer voltam Párisban és ott úgylátszik elromlottam.
– Mikor volt Párisban?
– Utoljára a mult nyáron papával. Odakellene magának is
mennie, ott meg lenne elégedve a nők öltözékével.
– Ne gondolja, hogy én olyan követelő vagyok, de épen azok a
nők, a kikkel én itt Berlinben társaságban találkozom, többnyire
lehetetlenek. Gondoljon csak szegény Helénre és barátnőire. Higyje
meg valóságos gyönyörüség magát látnom.
Mary mosolygott, az arcza piros lett, boldog volt.
Benn elhallgatott a zene, a barnaruhás és téglaszínű leánya
követve az összes elkésettektől, berontottak tapsolni.
Oszkár levette a Mary válláról a köpenyeget és ők is eltüntek a
vörös posztófüggöny mögött.
– Szép pár – mondta egy öreg úr, mikor beléptek és mindenki
utánuk nézett, a míg végigmentek a termen.
Oszkárnak jól esett a sikerük, tetszett neki Mary nagyon, hizelgett
a hiuságának, hogy ez a szép, elkényesztetett művésznő foglalkozik
vele és érdeklődik iránta.
A jegyük a második sorba szólt és mire eljutottak a helyeikre, már
a pódiumon megjelent egy szalonkabátos, idősebb zongorista, egy
fiatal frakkos hegedűs és egy hosszú hajú, smokingos csellista, hogy
az utóbbinak egy öt tételes trioját játsszák el.
A hosszú hajú izgatott volt, hamisan játszott és Oszkár
késégbeejtőnek találta a helyzetet.
A közönség képe épen olyan sivár volt, mint a trio maga, sok
rosszul fésült asszony és sok lehetetlen férfiú ült körülötte. Egy
termetes úr hosszú fekete kabátban, bordó nyakkendőben és barna
utczai mellényben jelent meg.
A nők azokat a bizonyos szines szövetből készült vasárnapi
ruháikat vették fel, a melyek annyira jellemzők tudnak lenni. Ott ültek
zöldben, zsandárkékben, barnában, bordóban és melegük volt
nagyon, czérnakesztyüik teljesen átnedvesedtek. A fiatalabbak és
hiubbak iparművészeti törekvésű, tarka himzéses, fekete bársonyt
viseltek, a melyet a Kunst valamelyik számából másolt le egy-egy
rossz szabónő.
De ők keveset érdeklődtek egymás iránt, nem kutatták
szomszédnőik öltözékét, frizuráját kritikus pillantásokkal, hanem
előrehajolva, átszellemült arczczal figyeltek valamennyien.
Mary is úgy ült Oszkár mellett, mintha teljesen el lenne merülve a
zenében. A pillantása rátapadt egy fehér oszlopra, fekete kesztyüs
keze pedig mozdulatlanul pihent az ölében.
Időnként, a mint egy-egy tétel befejeződött, felhangzott a taps, a
hosszúhajú felállt és meghajolt, majd, a szünni nem akaró
tetszésnyilvánítások közben, hátra mutatott a hegedűsre és a
zongoristára, mert mindent csak nekik köszönhet, azok pedig a
közönség tombolása közben ugyanolyan nobilis kézmozdulattal
hárítottak rá minden érdemet a szerzőre. Ez is sok időt vett igénybe,
de felemelően szép volt, a közönség lelkesedése nem akart szünni
és a finálét megismételték.
Végre elvonultak.
– Ez borzasztó volt – mondta Oszkár mély meggyőződéssel.
– Nem is volt olyan borzasztó – és Mary megint elmerült
gondolataiba. Ő várt, minden érzésével és idegével az asszonyt
várta, nem volt sem türelmetlen, sem nyugtalan, órákig tudott volna
csendesen ülni, hogy messzebbre tólja ki a találkozást, a melytől félt
és a melyet mégis kivánt.
A művészszoba ajtaja újra megnyilt és egy hosszú, sovány ifjú
jelent meg, lábikráig érő, fekete kabátban. Leült a zongora mellé és
eljátszotta az ezen hangszerre szerzett, jó ég tudja hányadik zephirt
és serenádot.
A közönség kedvencze volt, mert minden eddiginél hatalmasabb
tapsvihar jutalmazta játékáért. A művész hálából életének
leghosszabb szerzeményét, valami végnélküli variácziót adott elő
egy unalmas téma fölött.
A bajusza meg-meg rezdült, művénél is hosszabb kabátja a
földet seperte, haja csapzottan hullott a homlokába, nehéz
izzadtságcseppek koppantak a billentyükre, de a művész csak
játszott tovább rendületlenül.
Szépen és jól, lehet, mert a közönség áhitattal hallgatta, a nagy
zeneértők pedig fejükkel bólintgatták ki a taktust elismerésük jeléül.
Oszkárt azonban, a ki a külsőségek embere volt, undor fogta el
és nagyon megkönnyebbült, mikor a zongorista végre felállt,
megtörülte verejtékező homlokát, még nehányszor meghajolt, aztán
eltünt a művészszobában.
– Most jön ő – mondta Oszkár Marynek, – ezért igazán
megszenvedtetett bennünket. Nagyon szépen kell énekelnie, hogy
kárpótoljon. Maga nem találta kétségbeejtőnek?
– Nem – felelte Mary és az Oszkár arczát vizsgálta, de nem
fedezte fel rajta az izgalom legparányibb nyomát sem.
Az egyik oldalajtó megnyilt, egy alacsony, kövér férfi jelent meg
és leült az első sorban.
Az emberek suttogva mutogatták egymásnak. Eriksen volt, a
művésznő férje. A kis ember mellén összefonva karjait
mozdulatlanul ült és borotvált arcza vörös volt nagyon az izgalomtól.
A szerepléshez szokott ügyvédet csak akkor hagyta el a
nyugalma, ha a felesége énekelt. Az a fehér csipkeruhás asszony, a
ki most lépett ki a művészszoba ajtaján, volt életének legnagyobb
büszkesége, az ő pénzén vett csillogó műkincs, a melyet nehéz
munkája árán szerzett meg magának és formált ragyogóvá, híressé,
finommá.
Eriksenné nagyon szép volt, nagy ibolyacsokrot tartott a kezében
és magasra fésült hajában egy gyémánt fésű ragyogott. Este,
kivágott ruhában, a lámpafényben, az izgalomtól fényes szemekkel,
alig látszott harmincz évesnek. Valami egészen fiatalos volt az
arczában, mikor a mosoly helyén, a melylyel a közönség üdvözlését
fogadta, megjelent a kicsit furcsán, majdnem kislányosan komolyodó
kifejezés, miközben a kisérője megütötte a zongorán az első
hangokat.
Jelentékeny fejű, fiatal művész ült a zongoránál. A komponista, a
ki nem régiben lett Strauss Richard követője, lapozott és izgatottan
ütötte egy ujjal a taktust. Csak nehezen engedte át másnak a
kisérést, de a mellette ülő fiatal ember, a kit Eriksenné hozott
magával, Mencsikof volt, a világhírű orosz művész és nem lehetett
ellentmondani.
Az asszony énekelni kezdett, a zürzavaros, komoly szövegű
dalok nem igen illettek neki, de a két utolsót, a melyet még
Schumann-Brahms-modorban, két Heise versre írt a szerző,
végtelenül bájosan énekelte. Kisterjedelmű, de gyönyörűen
iskolázott hangja hozzásimult az egyszerű szöveghez, torka vibrált,
mint egy énekes madáré és egészen kipirult.
A közönség lelkesedett.
– Ez igazán végtelenül kedves volt – mondta Oszkár, a ki felállt
és úgy tapsolt.
– Vége, mindennek vége – gondolta Mary és Eriksen után nézett,
a ki ragyogó arczczal hagyta el a termet.
Lolónak újra, meg újra meg kellett jelennie a pódiumon és ő
mindannyiszor magával hozta nemcsak a szerzőt, hanem
Mencsikofot is, a kinek gomblyukát teletűzte az ibolyáival és
legelragadóbb mosolyával nézett fel rá.
– Menjünk most már – mondta idegesen Mary és boldogan
lélekzett fel, mikor az embertömegből kiértek az utczára.
Oszkár Maryt nézte. – Sápadt nagyon – szólalt meg végre –
valami baja van?
– Nagyon fáradt vagyok.
– Azt igazán nem csudálom – mondta Oszkár és akkor már a
kapuhoz értek.
V.
Mikor beléptek az Eriksenné zeneszobájába, az asszony a

zongorához támaszkodva állt és Mencsikoffal beszélgetett. A házi úr
a szürke divány sarkában ült két nő között, a kik közel hajolva hozzá,
épen hangosan nevettek valamin. Az egyik egy amerikai
hegedűművész felesége, szép volt, mintha egy Mackart-képből
vágták volna ki a fejét. Göndör, barna haj fogta körül kicsit
sárgásbőrü, erősen rózsás arczát. A másik egy hatalmas termetű
német énekesnő égszinkék selyem ruhában, nagy volt, lenhajú,
kékszemű és széles piros ajkait mindig egy kicsit szétnyitva tartotta.
Mary és Oszkár idegenek voltak ebben a társaságban, mindenki
csak zenéről és művészi sikereiről beszélt. Az asztalnál is többnyire
szótlanul ültek egymás mellett. Körülöttük élénken folyt a társalgás,
mindenki alig várta, hogy szóhoz jusson és magáról beszélhessen,
leszámitva az amerikai nőt, a ki távollevő férje helyett dicsekedett.
Nagyon kedves volt a társaság, épen olyan mint mindig, ha
művészek vannak együtt. Mary egész otthonosan is érezte magát,
neki csak a téma volt idegen, mert egyáltalán nem értett a zenéhez.
Oszkár azonban még sohasem volt ilyen társaságban, neki
különös és új volt a nagyúri, fényes ebédlőben az a bizalmas,
szókimondó modor, melylyel itt az emberek egymással beszélgettek.
Csodálkozva nézte Eriksennét, a kit Lahmannál egészen másnak
ismert, nagyon finomnak, ábrándosnak és halkszavúnak, most
hangos volt, vidám, sokat nevetett és feltünően kaczérkodott
Mencsikoffal.
A legtöbbet a háziúr beszélt, erőltetetten kedélyeskedő
modorban adta elő hangversenyéleményeit.
– Igen – fejezte be egyik apró történetét – a művészek gyakran
merész turpiságokkal élnek, hogy a sikert biztosítsák maguknak.
– De mennyire szükséges is nem egyszer – mondta Mecsnikof –
magam is…
– Pardon – Eriksen szavába vágott – most jut eszembe a
legjobb, a mit megértem. Egyszer Frankfurtban jártam üzleti ügyben
és a milyen zenebolond vagyok, az estét persze hangversenyben
töltöttem. Valami lengyel zongorista, egy híres Liszt-játékos solo-
estélye volt. A mint a drágapénzen váltott helyemet elfoglaltam, egy
hely húsz korona volt, csodálkozva látom, hogy a zongorán két
hatalmas gyertyatartó áll. Kénytelen voltam azonban belenyugodni a
dologba, már nem értem rá felvilágositást kérni, mert megjelent a
művész és játszani kezdett. Kitünően értette a dolgát, meg kell
adnom. Teljesen átengedtem prózai lényemet a zene varázsának,
mikor egyszerre óriási robaj ijeszt fel álmodozásomból és látom,
hogy az egyik gyertyatartó a legmerészebb futam közben leesett. Az
egész közönség összerezzen, több hölgy sikolt, néhány el is ájul, de
az én művészem nyugodtan játszik tovább és egy pillanatra sem
hagyva abba a nehéz rapsodiát, lehajol, felemeli a gyertyatartót és a
helyére állitja.
Mindenki ámulva nézi, a darab végéig síri csend és áhitatos
némaság uralkodik az egész teremben, de mikor a művész befejezte
játékát, olyan tapsvihar és tombolás tört ki, a milyet még életemben
nem hallottam.
Magam is elragadtatva csudáltam a nagy férfiú lelkinyugalmát, a
míg később egyszer valahol elmeséltem az esetet és akkor
megtudtam, hogy ez egy állandó trükkje volt, a melylyel a
legkényesebb közönség előtt is biztosította mindig a sikerét.
Eriksen elégedetten dőlt hátra karosszékében és
programmszerűen, hangosan kaczagott.
– Nekünk is ki kell találnunk valamit, ha együtt megyünk majd
hangversenykörútra – mondta Lolo Mencsikofnak.
– Nekünk megvan már az, a mi feltétlenül biztosítja sikerünket.

Full Download PDF of (Ebook PDF) Starting Out With C++ From Control Structures To Objects 9th Edition All Chapter

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Full Download PDF of (Ebook PDF) Starting Out With C++ From Control Structures To Objects 9th Edition All Chapter

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

(eBook PDF) Starting Out with C++ from

Control Structures to Objects 9th

(eBook PDF) Starting Out with C++: From Control

(eBook PDF) Starting Out with C++: From Control

(eBook PDF) Starting Out with Java: From Control

(eBook PDF) Starting Out with C++: Early Objects 9th

(eBook PDF) Starting Out with Java: From Control

Starting Out with C++: Early Objects 9th Edition by

(eBook PDF) Starting Out with Java: Early Objects 5th

(eBook PDF) Starting Out with Java: Early Objects 5th

Quick References 1291

Online The following appendices are available at www.pearsonhighered.com/gaddis.

Appendix D: Using UML in Class Design

Appendix F: Passing Command Line Arguments

Appendix G: Binary Numbers and Bitwise Operations

Appendix H: STL Algorithms

Appendix I: Multi-Source File Programs

Appendix J: Stream Member Functions for Formatting

Appendix L: Answers to Checkpoints

Appendix M: Answers to Odd Numbered Review Questions

Case Study 1: String Manipulation

Case Study 2: High Adventure Travel Agency—Part 1

Case Study 3: Loan Amortization

Case Study 4: Creating a String Class

Case Study 5: High Adventure Travel Agency—Part 2

Case Study 6: High Adventure Travel Agency—Part 3

Case Study 7: Intersection of Sets

Case Study 8: Sales Commission

Chapter 1 Introduction to Computers and Programming 1

1.2 Computer Systems: Hardware and Software 2

1.3 Programs and Programming Languages 8

1.4 What Is a Program Made of? 14

1.5 Input, Processing, and Output 17

1.6 The Programming Process 18

1.7 Procedural and Object-Oriented Programming 22

Review Questions and Exercises 24

Chapter 2 Introduction to C++ 27

2.2 The cout Object 31

2.3 The #include Directive 36

2.4 Variables, Literals, and Assignment Statements 38

2.6 Integer Data Types 43

2.7 The char Data Type 49

2.9 Floating-Point Data Types 55

2.10 The bool Data Type 58

2.11 Determining the Size of a Data Type 59

2.12 More about Variable Assignments and Initialization 60

2.14 Arithmetic Operators 63

2.16 Named Constants 73

2.17 Programming Style 75

Review Questions and Exercises 77

Chapter 3 Expressions and Interactivity 85

3.2 Mathematical Expressions 91

3.4 Overflow and Underflow 102

3.5 Type Casting 103

3.6 Multiple Assignment and Combined Assignment 106

3.7 Formatting Output 110

3.8 Working with Characters and string Objects 120

3.9 More Mathematical Library Functions 126

3.10 Focus on Debugging: Hand Tracing a Program 132

3.11 Focus on Problem Solving: A Case Study 134

Review Questions and Exercises 138

Programming Challenges 144

4.2 The if Statement 156