A középkori városok

A Római Birodalom bukása után az európai népesség nagymértékben lecsökkent.

Köszönhetően a germánok és hunok nagy pusztításának. Ezzel együtt a városok számai és a
megmaradó városok lélekszáma is lecsökkent. Így a városfejlődésben jelentős változás állt be.
Miután a politikai és gazdasági helyzet normalizálódott a városok újra elkezdtek felvirágozni
a középkorban. Új városok jöttek létre. Ezeknek megfelelő helyet biztosítottak a régi római
városok. Ilyenek voltak például London, Köln vagy Bécs városai, amik a régi városok helyén
jöttek létre. Voltak olyan városok is, amik például folyók mentén, vagy folyók átkelőinél
jöttek létre. Valamint a kereskedelem is befolyásolta a városok létrejöttét, kialakulásást. A
kereskedelmi utak mentén a pihenő helyek körül is újabb városok jöttek létre, valamint
földrajzi régiók határai is elősegítették a városok kifejlődését. Erre lehet példa Debrecen, vagy
Szeged, amely városok az Alföld javaival kereskedtek és a közelben lévő Erdéllyel elcserélték
azokat különböző ásványi kincsekre.
Európa és Magyarország városszerkezete jelentősen eltért egymástól. Először is szeretnék az
európai mintájú, úgynevezett szabad királyi városokról beszélni. Ezeket azért nevezzük így,
mert függetlenedni tudtak a földesurak alól és csak a király alá tartoztak. Neki fizettek
évenként egy összegben adót. Belügyeiket maguk intézhették. Vásártartási joggal is
rendelkeztek, mely lehetett éves vagy időszakos vásár is. Az önigazgatáshoz hozzátartozott az
is, hogy a város életét a kommuna irányította. Választhattak polgármestert vagy bírót, aki a
város élén állt. De emellett még plébánost, vagyis vallási vezetőt is választottak.
A város lakosait polgároknak hívjuk. Életkörülményeik nem voltak egységesek, de ugyan
azok a jogok illették meg őket. Itt szeretném megemlíteni, hogy a városi levegő szabaddá tesz
mondat azt jelentette, hogy ha egy jobbágy a városba költözött és egy év és egy napig el tudta
magát tartani, akkor a földesúr nem követelhette őt vissza, szabad lett tőle.
Nem csak politikai szempontból voltak fontosak a városok, hanem gazdasági értelemben is.
Ugyanis itt jöttek létre és működtek a céhek. A céhek olyan termelő egységek, amelyek
nagyon jó minőségben állítottak elő árut, de kevés mennyiséget tudtak termelni, mivel nem
osztották fel a munkafolyamatokat. Minden céh egy-egy termék előállítására szakosodott.
Voltak tehát fegyverkovácsok, kádárok, vagy szerszámkészítők. Mesterré csak kevesen
válhattak, ehhez ugyanis mesterremeket kellett készíteni valamint meg kellett vendégelni a
céh tagokat. Ez pedig nagyon sok pénzbe került.
A városok látképe is eltért a többi településtípustól. Fallal vették körül. A házak zsúfoltan
álltak egymás mellett. Az utcák keskenyek, sikátorszerűek voltak. Csatornázás nem volt, így
kevésség higiénikus módon az eső és szennyvíz együtt hömpölygött az utcákon.
A városok mellett Magyarországon megjelentek az úgynevezett mezővárosok is. Ezek
városias települések voltak. A földesúr alá tartoztak és falat sem építhettek maguknak.
Rendszerint valamilyen termék előállítására szakosodtak. Ez nevükben is megjelenhet, mint
például Kovácsi, Szücs vagy Kocs község.
Az emberek többsége ebben az időben még mindig falvakban lakott. Egész Európára, így
Magyarországra is jellemző volt a kisfalvas településszerkezet. Ennek vetett véget a török
háborúk kora.