A Tizparancsolat - Szigeti Jeno

Dr.
Szigeti Jenő
A Tízparancsolat
Élj a szeretet törvénye szerint
Dr. Szigeti Jenő
A Tízparancsolat
ARANY FORRÁS KIADÓ

Tartalom
Szigeti Jenő könyve elé . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

A kerítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
Az elsõ parancsolat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15
A második parancsolat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24
A harmadik parancsolat . . . . . . . . . . . . . . . . . 34
A negyedik parancsolat . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44
Az ötödik parancsolat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57
A hatodik parancsolat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69
A hetedik parancsolat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82
A nyolcadik parancsolat . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96
A kilencedik parancsolat . . . . . . . . . . . . . . . . . 109
A tizedik parancsolat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121
Miért nem múlhat el a törvényből
egy jóta vagy egy pontocska sem? . . . . . . . . . . . 132
Gátol_uj:Elrendezés 1 2011.01.03. 10:20 Oldal 5
A Tízparancsolat
S zige ti Jen ő könyve e lé
M it tennénk, ha postaládánkban a napi levelek,

fárasztó szórólapok között gondosan meg-
szerkesztett lapon megtalálnánk a Tízparancsolat
szövegét – minden kommentár nélkül? Elolvasnánk?
Eldobnánk? Gyorsan zsebre vágnánk? Dühösek len-
nénk arra, aki bedobta, mert célzásnak tartanánk?
Hogy éreznénk magunkat, ha bírósági épületek
falán, templomok hirdetőtábláján, nevelési intéz-
mények folyosóin kifüggesztve találkoznánk a Tíz-
parancsolattal?
Mit tudunk egyáltalán róla? Az utóbbi évtized-
ben, ahogy kezd újra tért hódítani a Biblia, talán
egyre többen ismerik meg – felnőttek, gyerekek
egyaránt – a Tízparancsolat eredetét, írásba fogla-
lásának körülményeit, szabályait. De tudjuk-e iga-
zából, mit akar mondani ez a törvény, amiről kor-
társaink akarva-akaratlan nyilatkoznak, amikor a
közerkölcs romlása miatt sopánkodunk?
Erskine Caldwell, neves amerikai író még a het-
venes évek elején nyilatkozta (véleménye sajnos
időálló lett), hogy a növekvő bűnözés, kábítószer-
Keresztény élet 5
Dr. Szigeti Jenő
fogyasztás és általában véve a sokfelé ágazó erköl-

csi válság fő oka abban van, hogy nincs semmi,
ami a régi Tízparancsolat helyére léphetne. Ezt vi-
szont nem tanítjuk meg gyermekeinknek, magunk
is alig-alig alkalmazzuk, s ennek következménye
mindaz, amitől egyre jobban szenvedünk (Magyar-
ország, 1973/8. 18. o.).
A törvény kikerülhetetlen része életünknek. Na-
gyon nehéz azonban jó törvényeket alkotni. Néme-
lyik még hatályba sem lép, máris kiderül róla, hogy
hibás, használhatatlan, érthetetlen, képtelenség
betartani. S mindenképpen szükséges átértékelni,
újrafogalmazni, hogy alkalmazható legyen.
A Tízparancsolat nem változott a letűnt évez-
redek alatt. Amit Isten megfogalmazott, az kiállja
a próbát. Mivel azonban Isten nem arra szánta,
hogy szép, díszes betűkkel leírva falra függesszük,
hanem életünk részévé, sőt alapjává kívánja tenni,
fontos megértenünk, miért kaptuk.
Az író – hazánkban jól ismert kortárs lelkipász-
tor, teológiai tanár, egyetemi professzor – és a ke-
resztény tárgyú könyveiről is egyre ismertebbé vá-
ló kiadó nem kisebb feladatra vállalkozott, mint
arra, hogy a Tízparancsolat kőtáblájáról letisztítsa
az idők folyamán rárakódott emberi okoskodás, fél-
reértés, félremagyarázás szándékos vagy akaratlan
torzításait, és Jézus által naggyá és dicsőségessé
tett szépségében adja a kezünkbe.
Nehéz területre merészkedik, aki Isten törvé-
nyét értelmezni kívánja. De ott a nagy segítség:
az egész Szentírás üzenete, Jézus tiszta, egyértel-
mű szavai, az isteni kinyilatkoztatás harmóniája, a
Szentlélek megígért vezetése.
6 Isten kezében tegnap és ma
A Tízparancsolat
Nem téved el az, aki megismerni és cseleked-

ni akarja Isten akaratát, aki – bár úgy gondolhatja,
hogy az Újszövetség két könnyű parancsolatot
adott a tíz nehéz helyett – elég bátor ahhoz, hogy
a könyv lapjain felfedezze, mit is jelent a gyakor-
latban szeretni Istent és szeretni a felebarátot.
Rozmann Károlyné
lelkész
Keresztény élet 7
Dr. Szigeti Jenő

A Tízparancsolat
A kerítés
„Micsoda a törvény?
Erős sövény, amely kirekeszti a gonoszokat,
Város kőfala, amely őrzi a jókat.”
(Bod Péter: Szent Hilárius)
B od Péter, 18. századi református lelkipásztor

szerint olyan a törvény, mint a kerítés. Olyan,
mint a város kőfala vagy az erős sövény. Ezt a ha-
sonlatot már a régi rabbik is használták. De vajon
jó-e a kerítés?
Mielőtt elhamarkodnánk a választ, gondoljunk
végig egy helyzetet!
Tegyük fel, hogy a sivatagban vándorlunk. El-
vesztettük a nyomot. Már a kenyerünk és a vizünk
is elfogyott. Ha fáradtan leülnénk, széttépnének a
nyomunkban ólálkodó oroszlánok vagy más vadak.
Így hát maradék erőnkkel megyünk, megyünk a
vágyva vágyott oázis felé. De az erőnk fogy, egyre
lassabban, egyre reményvesztettebben vonszoljuk
magunkat. Nyelvünk szájpadlásunkhoz tapad, s
egyre közelebbről halljuk magunk mögött a pré-
dára éhes vadak üvöltését.
Keresztény élet 9
Dr. Szigeti Jenő
Egyszer csak megpillantjuk az oázis pálmaágait,

amint a homokbuckák mögül integetnek. Össze-
szedjük maradék erőnket, és az oázis felé tántor-
gunk, hiszen a szomjúság kínját már alig tudjuk
elviselni. Amikor végre odaérünk, döbbenten vesszük
észre, hogy négy méter magas kőfal veszi körül az
életet adó kertet.
Vajon jó-e a kerítés? Nem hiszem, hogy ebben a
helyzetben bárki is lelkesedne érte. A kerítés a
biztos halált jelenti az oázis közelében.
De mit éreznénk akkor, ha valaki, akire nem is
számítunk, akiről tudomást sem akarunk venni,
egyszer csak átemelne a kőfalon?
Az oázisban bőségesen megvan minden, mi
szem s szájnak ingere. Itt már az oroszlánüvöltés-
től sem félünk, mert az oázist védi a kőfal.
Vajon jó-e a kerítés? Igen, mert életet és védel-
met jelent. Nélküle a kert kincsei sem lehetnének
a mieink.
Mi hát a kérdésre a válasz? Jó-e vagy rossz a
kőfal?
A válasz attól függ, hogy mi hol vagyunk: a kő-
falon belül vagy kívül.
A kerítésen kívül bolyong az az ember, aki ösz-
töneinek sivatagában keresi az oázist, s ha vélet-
lenül rátalál, a törvény kőfala reménytelenné te-
szi a helyzetét.
De mi történik, ha ez az ember találkozik Krisz-
tussal, aki átemeli a kőfalon?
Megváltozik a világ. A sivatagból oázis lesz, a
nyomort csodálatos bőség váltja fel, a reményte-
lenség helyett pedig az ember újra megtanul re-
ménykedni, mert a kőfal véd, oltalmat ad.
A Tízparancsolat
A törvény – eszköz. Önmagában se nem jó, se

nem rossz. Véd vagy ítél, aszerint, hogy a kőfal me-
lyik oldalán vagyunk. Ha leromboljuk, életünket
tesszük kockára.
Ebben a könyvben életünk sokat vitatott kísé-
rőjéről, erkölcsi világrendünk alapjáról, Isten tör-
vényéről, a Tízparancsolatról olvashatunk.
A törvény sokoldalúan függ össze emberi létünk
valóságával. Mindnyájunkat megítél, és ezért láza-
dunk ellene. Mégis mindnyájan futottunk már
hozzá segítségért, amikor bizonytalanok voltunk
döntéseinkben. Sokszor alkalmazták ránk, és ezért
bizalmatlanok vagyunk iránta; ugyanakkor mi is sok-
szor alkalmazzuk felebarátainkra, bízva abban, hogy
az igazat, a mi igazunkat megfellebbezhetetlen ér-
vénnyel bizonyítja. Élünk vele, és élünk ellenében.
A törvény a Biblia egyik sokat vitatott alapfo-
galma. Nem üdvözít, nem vált meg, de nélküle so-
ha nem találunk oda a Megváltóhoz. A törvénynek
ez a jó-rossz, kettős arca a Bibliában is jelen van,
sőt Jézus élete is ezt példázza. De a megváltás ter-
ve érthetetlen nélküle.
A törvény – Isten törvénye – erkölcsi életünk
tervrajza. Előbb volt, mint az ember. Isten terem-
tési szándéka jutott benne kifejezésre. Ahogyan
rendje van a csillagok járásának, az évszakok vál-
tozásának, az állatvilág életének, ugyanúgy rendje
van embervilágunknak, erkölcsi életünknek is. Ez
a rend a kerítés, és itt sem mindegy, hol vagyunk:
ezen a renden kívül-e vagy belül.
Ha egy ember házat akar építeni, szüksége van
tervrajzra, amit a tervező – a szükséges információk
birtokában – elkészít. Ezen a rajzon a ház minden
Keresztény élet 11
Dr. Szigeti Jenő
műszaki adata megtalálható. Ha a tervrajzot elfo-

gadják, a kivitelező eszerint építi meg a házat. Ha
egy ember gépet akar alkotni, ugyanúgy a tervező-
asztalon kezdődik a munka, és a tervrajz alapján ké-
szül el a gép. S a gép használ, szolgál az embernek.
Ez az élet rendje. Amikor Isten létrehívta a vi-
lágegyetemet a semmiből, úgy járt el, mint egy
bölcs tervező. Megtervezte az anyagi világ ezer
csodájának rendjét, egész életünket, annak bioló-
giai oldalát éppúgy, mint erkölcsi részét.
Emberségünk erkölcsiségét a Tízparancsolat
szabályozza. Ez az a tervrajz, amely szerint erkölcsi
értelemben emberek vagyunk. Emberek vagyunk
úgy, ahogy Isten megtervezett minket. Ezért nem
nélkülözhető, nem rombolható le a törvény különös,
kettős jelentőségű kerítése, hiszen benne szunnyad
csodákkal teli világunk erkölcsi rendje, ami nélkül
nem lehet emberhez méltó életet élni.
Sajnos, ezt a mindenki által belátható igazságot
újra meg újra hangsúlyozni kell. Sokszor tűnődünk
azon, hogy a természeteset, a mindenki által jónak
mondottat miért kell annyiszor ismételni.
Egyszer a Duna rakpartján sétáltunk.
– Papa, van folyó part nélkül? – kérdezte egyik
unokám.
– Nincs – válaszoltam a különös gyermeklogi-
kájú kérdésre.
– És miért nincs? – firtatta tovább a gyermekek
kielégíthetetlen kíváncsiságával.
– Mert akkor nem folyó lenne ez a nagy víz,
csak óriási pocsolya.
Most az unokám tűnődött el a válaszon, majd
így kérdezett tovább:
A Tízparancsolat
– És az lenne a világ legnagyobb pocsolyája?

– Igen, az lenne a világ legnagyobb pocsolyája –
erősítettem meg.
Egy kicsit még gondolkodott, aztán napirendre
tért fölötte.
Isten törvénye – part, a szeretetfolyó partja.
Part nélkül ez a folyó is pocsolya. Mégis nehéz ezt
belátni. Népszerűtlen lett a törvény.
Bernhard Häring, századunk ma is élő, legna-
gyobb morálteológusa első nagy összefoglaló mű-
vének ezt a címet adta: Krisztus törvénye.
A könyvet több tucatszor kiadták, idegen nyel-
vekre lefordították. Ekkor 1954-et írtunk. A tudós
tovább dolgozott. A múló évek alatt, a teológiai viták
nyomán átfogalmazta teológiáját, s a fent említett
könyvének új címet adott: Szabadon Krisztusban.
Hiszen a mai embernek nem a törvény, hanem az
adott helyzet a fontos.
De eltüntetheti-e a folyó úgy a partot, hogy meg-
marad folyónak?
Szabadság és kötelék – ellentmondás, ami el-
ső pillanatra feloldhatatlannak tűnik. A szabadság
Krisztusban csak a törvény kerítése, gátja, korlát-
ja mögött igaz, ahogy a folyó is csak a gátak között
szabad igazán.
Sokan, akik mai életünk pocsolyájában fulla-
doznak, a törvény szigorát kívánják. A keretek
megszigorításában látják a jövő zálogát. A követ-
kezetes rend alapokmányának látják a Tízparan-
csolatot. Velük szemben a szabadság hangsúlyozói
úgy gondolják, hogy a gát szükségtelen, elavult.
A törvényt az emberhez kell szabni – mondják.
Ezek az új törvények azonban gyorsabban avulnak
Dr. Szigeti Jenő
el, mint az emberségünk ősi, Istentől kinyilatkoz-

tatott alapjai.
Ebben a könyvben a Tízparancsolat maiságát,
divatos szóval modernségét indulunk felfedezni, a
régi biztosat, az időállót. Mert part nélkül nincs
folyó, törvény nélkül nincs ember, csak önmagát
tagadó, önmaga ellen lázadó lény, aki a szabadság
ürügyén rabigába hajtja a fejét.
A törvény előbb volt, mint az ember. A Tízpa-
rancsolat sem a Sínai-hegyen született. A teremtés
óta érvényben volt, mint erkölcsi világunk tervraj-
za. A Sínai-hegyen Isten csak összefoglalta, feltárta
népe előtt azt, hogy mi a titka szeretetének. Nem
tilalmak sora volt ez, még akkor sem, ha időről idő-
re szerették volna így olvasni – pontosabban, a má-
sik fejére olvasni! – az emberek. Istennek a mási-
kért felelős szeretet-titka rejtőzik benne, s ez tárul
fel a hosszú évezredek távolából. Isten a Sínai-hegy
zord ormáról, rendkívüli fény- és hangjelenségek kí-
séretében hirdette ki a szent igéket, majd saját ujjá-
val kőtáblára írta, s átadta Mózesnek. A Tízparan-
csolatot abban a ládában őrizték, amelynek a
fedelén Isten az ószövetségi templom legszentebb
helyén megjelent. Az Újszövetség sincs törvény nél-
kül. Jeremiás ősi prófétai ígérete szerint az Úr új
szövetséget köt népével úgy, hogy „Törvényemet az
ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be, és
Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek” (Jer
31,33).
Ma, amikor sokszor úgy tűnik, hogy Istent elve-
szítettük, ideje visszamennünk a Sínai-hegyig. Te-
remtő Urunk előtt csendben megállva újra meg-
érthetjük emberségünk titkát.
A Tízparancsolat
A z első parancsolat
„Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged
Egyiptomnak földjéről, a szolgálat házából.
Ne legyenek néked idegen isteneid énelőttem!”
(2Móz 20,2–3)
A „kis istenek” rabságában
A Tízparancsolat nem vallásos törvény. Nem kötő-

dik valláshoz, felekezethez, csak az emberhez.
Ami emberi, az egyetemes. Pál ezt úgy mondta az
Areopaguson: egy vérből teremtette Isten az embe-
ri nemzetséget (ApCsel 17,26). Erkölcsi lényünk
tervrajza, meghatározója a Tízparancsolat, amelynek
legtöbb pontja magától értetődő természetességgel
simul mindennapi életünk megszokott rendjébe.
Az első parancsolat is ilyen egyetemes, vallás
feletti törvény. Benne Isten bemutatkozik: „Én, az
Úr vagyok a te Istened”, és arról beszél, amit ér-
tem tett, mivel jól tudja, hogy Őt csak ebből a cse-
lekvéssorból lehet megismerni, amellyel kihoz
bennünket Egyiptom földjéről, a szolgaságból.
Dr. Szigeti Jenő
Ez nem csupán a zsidók tapasztalata volt.

Mindnyájunknak van Egyiptoma. Lehet, hogy nem
ország ez, csak egy uralom, aminek földi előnyö-
kért alávetem magamat. Lehet, hogy nem szobor-
bálványokat szolgálunk, de éppúgy emberkéz al-
kotásait, mint amilyenek a kőből, fából faragottak.
Megfér mellettük egy elméleti, filozófiai isten, de
a mindennapok pénzbálványa is. Mindez pedig ki-
zárja életünkből Krisztus követését.
Amikor Jézus Krisztus ezen a földön járt, egy-
szer egy gazdag, kegyes fiatalember ment hozzá.
Büszkélkedett azzal, hogy ő vallásos, és mindent
megtett, ami az üdvösséghez szükséges. Hallott
Jézusról, akiről azt mondogatták az emberek, hogy
bölcs tanító, ezért megkereste Őt. Így szólította meg:
„Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet el-
nyerhessem?” Jézus érdekes választ adott erre a
komolynak tűnő kérdésre. Nem kezdett hosszú
teológiai fejtegetésekbe, nem magyarázkodott,
nem mondott valami különleges tanítást, amit ed-
dig nem hallhatott az ifjú, hanem visszakérdezett.
Olyat, amit minden kegyes zsidó tudott gyermek-
ségétől fogva. Az emberi élet erkölcsi alapelvei-
ről, a Tízparancsolatról kérdezett. A második kő-
táblával kezdte, ami az ember és ember közötti
kapcsolat összefoglalója. Felebarátnak a feleba-
ráttal való kapcsolatát szabályozza, és nincs benne
semmi, ami titokzatosan vallásos. A fiatalember
meglepetten válaszolta Jézusnak: „Mester, mind-
ezeket megtartottam ifjúságomtól fogva”.
Ezt a történetet az evangéliumokban több he-
lyen is megtaláljuk (Mt 19,16–20, Mk 10,17–27
és Lk 18,18–27).
A Tízparancsolat
De vajon igazat mondott-e ez a törvénytisztelő

ifjú? Erre nem lehet egyértelmű igennel vagy nem-
mel válaszolni. Attól függ, hogyan értjük azt, amit az
ifjú mondott: Jézus vagy a farizeusok törvényértel-
mezése szerint. Jézus minden konfliktusának az
volt az oka, hogy egészen másképpen értette a Tíz-
parancsolatot, mint ahogy kortársai, a zsidó vallá-
sos élet képviselői. Ugyanarról a törvényről beszélt
Jézus, mint amit az Ószövetség alapján a farizeusok
tanítottak, akik nem a mai értelemben voltak kép-
mutatók. A törvényért, ha kellett, az életüket is fel-
áldozták. Jézus korából is vannak feljegyzéseink a
törvényt védelmező farizeusok hősi helytállásáról.
Nem hódoltak meg a római hatalom bálványistenei
előtt. Amikor Pilátus a római hadilobogókkal bevo-
nult Jeruzsálembe és a templomtér felett emelkedő
Antónia-vár falaira kitűzte őket, a farizeusok készek
voltak az életüket is odaadni, csak hogy a bálványok
eltűnjenek a Szent Városból. Pilátus Cézáreában a
farizeusok legkiválóbbjait, akik kiálltak a törvény
betűjének igazsága mellett, bezáratta a cirkuszba.
A törvény alkotója Jézus, Isten Fia. Azért jött,
hogy ez a törvény az én életem törvénye is legyen.
Mégis abba a gyanúba keveredett, hogy megront-
ja ezt a törvényt. Jézust azért ítélték halálra, mert
a farizeusok és az írástudók azzal vádolták, hogy
nem tiszteli a törvényt.
Érdekes tanulmány lenne az evangéliumokban
nyomon követni, hogyan vádolták kortársai Jézust a
törvény megszegésével. Ugyanakkor az is nyilván-
való, hogy Jézus újraértelmezte azt a törvényt, ami-
ről Ő maga mondta: „Ne gondoljátok, hogy jöttem a
törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem
Dr. Szigeti Jenő
jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betölt-

sem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a
föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pon-
tocska el nem múlik, amíg minden be nem teljese-
dik.” (Mt 5,17–18). Ezt az ellentmondást az oldja
fel, hogy Jézus egészen másképpen értette a törvényt,
mint kortársai, akik az első század zsidó irodalma
szerint úgy tekintettek a törvényre, mint kerítésre.
Valóban igaz ez, a törvény olyan, mint egy kerítés.
Erről már gondolkodtunk az előző fejezetben.
Jézus Krisztusban a kerítés, a törvény teljesen
új funkciót kapott. Más lett a szerepe: védelemmé
és oltalommá vált. Így válhat azzá a mi életünkben
is, ha Ő átemel a kerítésen, hogy minden a mienk
lehessen.
De vajon a hívő embereknek mit mond a Tíz-
parancsolat? Vagy csak azoknak szól, akik cégéres
bűnöket követnek el?
A törvény valamilyen más rendszer szerint válik
igazán érthetővé az ember számára. Nem akkor
ölök, amikor leütöm a másikat. A gyilkosság akkor
kezdődik, amikor gyűlölni kezdem. Nem akkor lo-
pok, amikor elveszem a másikét, hanem már ak-
kor, amikor az önzés kívánsága gyökeret ver a szí-
vemben. S ha ezen a jézusi mércén mérem az
életemet, akkor nem mondhatom el olyan biztosan
azt, amit a gazdag ifjú elmondott, hogy: „...mind-
ezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.” Akkor
csak azt mondhatom: „Óh, én nyomorult ember!
Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?”
(Róm 7,24).
A Tízparancsolatot csak úgy lehet jól értelmez-
ni, ha parancsaihoz a lelki oldala felől közelítünk.
A Tízparancsolat
Jézus az, aki bennünket, elveszett embereket át-

emel a kőfalon, és mindent nekünk ad. Jézus az,
aki egész életünket birtokolni szeretné.
Mit mond nekünk ebben a helyzetben a tör-
vény? Hol ítéli meg Jézus Krisztus törvénye az ön-
zésünket, ezer és ezer hibánkat, gyarlóságunkat?
Ennek a vizsgálódásnak az összefoglalója az el-
ső parancsolat.
„Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak
téged Egyiptomnak földjéről, a szolgálat házából.
(2Móz 20,2–3).
Mit mond ez az ige? A Tízparancsolat két kő-
táblára íratott (2Móz 32,16). Az első kőtáblán
azok a parancsolatok találhatók, amelyek Isten és
az ember viszonyával, kapcsolatával foglalkoznak.
A második kőtáblán pedig azok, amelyek életün-
ket a másik ember életével kötik össze.
Az ember közösségre teremtett lény. Ember-
ségemet nem tudom megélni egy lakatlan szige-
ten, csak a másik ember segítő közösségében.
A másik ember és énköztem ott áll Isten, aki segít,
hogy meg tudjuk fogni egymás kezét. A bűn úgy
kezdődött, hogy az ember szembefordult Istennel,
ezért megszakadt kapcsolata a másik emberrel is,
mert eltűnt közülük Isten. A törvény meg akar bé-
kéltetni Istennel azért, hogy tiszta szívvel tudjam
elfogadni a másik embert, meg tudjam fogni a ke-
zét és együtt tudjak haladni vele az úton.
Az első parancsolatban Isten bemutatkozik, és azt
mondja el, hogy ki Ő nekem. Nem elvont, magas-
röptű, nehezen érthető filozófiai bemutatkozás ez,
hanem nagyon is egyszerű és rendkívül gyakorlati.
Dr. Szigeti Jenő
„Én, az Úr vagyok...” Vajon a szívemben, ahol

nem hazudhatok önmagamnak sem, el tudom-e mon-
dani, hogy Isten, aki minden körülmény között jelen
van, ura az én életemnek is? Vajon ez az Isten az én
személyes életem valósága, aki irányítani szeretné
egész életemet, akivel mindig számolnom kell?
Mózes, aki átvette Istentől a kőtáblákat, ame-
lyekre az Úr a Tízparancsolatot írta, az égő csip-
kebokornál találkozott először Istennel. A korabe-
li ember kíváncsiságával szerette volna megtudni
ennek az Istennek a nevét, hiszen azt gondolta, az
Ő neve magába foglalja az istenség belső lényegét,
titkát. Az ókori ember úgy vélte, ha tudja egy is-
tenség nevét, akkor meg lehet idézni azt az istent;
ha kimondja a nevét, akkor máris jelen van. Rend-
kívül izgalmas dolog volt ez egy ókori ember szá-
mára.
Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy az égő
csipkebokorból szóló Istentől Mózes a neve után
kérdezősködött. Mi a neved? (lásd 2Móz 3,13).
Rendkívül furcsa választ kapott a csipkebokor-
ból. Ezt a választ nagyon nehéz magyar vagy bár-
milyen más nyelvre lefordítani. Károli Gáspár úgy
adta vissza: „VAGYOK, AKI VAGYOK.” Bibliafordítá-
sához csatolt egy jegyzetet, amely szerint úgy is
lehetne ezt a héber kifejezést – ehje aser ehje –
fordítani, hogy LESZEK, AKI LESZEK... Ő – lesz.
Mit akart Isten önmagáról elmondani ezzel a
különös névvel? Ha a történetet végiggondoljuk,
teljesen nyilvánvaló a válasz. Isten nem egy nevet
mondott a sok név közül, nem egy névhez akarta
kötni jelenlétét az ember életében. Egy útra muta-
tott, s nem egy elvont fogalomra, hiszen állandóan
A Tízparancsolat
jelen akar lenni népe életében. Mózest elküldte

népéhez, és rábízott egy feladatot, amelyet csak
úgy tud teljesíteni, ha Isten az ő életében több
lesz, mint egy fogalom.
Mi, mai keresztények nagyon szeretnénk, ha
Isten megmutatná magát, ha előre adna kézzel-
fogható jeleket. Azonban Isten ma sem mond mást:
„VAGYOK, AKI VAGYOK.” Bízzál bennem, indulj el
az úton! Érdemes bízni, mert az Úr, a világegye-
tem Ura én vagyok, s én vagyok személyes életed
irányítója is. Jézus szerint Istent úgy szólíthatjuk
meg, hogy „Mi Atyánk.” Ő nagyon közel van,
mert Ő az én Istenem, aki cselekszik értem.
Ezért került ebbe az egyetemes törvénybe egy
nagyon személyes, Izráelre vonatkozó félmondat:
„Kihoztalak téged Egyiptomnak földjéről, a szol-
gálat házából.” Isten az, aki – még mielőtt Izráel
nemzetté lett – már cselekedett érte. Lényegében
ma is úgy leszünk Isten szövetségesei, ha rádöb-
benünk arra, hogy még mielőtt lettünk volna, Isten
már cselekedett értünk. Másként nem tudunk
Egyiptomból kijönni. Vajon látjuk-e azt, hogy Ő
előbb cselekedett, előbb szeretett minket, mint
ahogy mi azt észrevettük? Látjuk-e, hogy Ő ma is
értünk cselekvő Isten?
Az első parancsolat fenséges üzenete az, hogy
Isten elkötelezte magát mellettünk, annak ellenére,
hogy bűnösök vagyunk, Tőle távol élünk. Kihozott
a szolgálat házából, ezért cserébe csak egyet kér:
„Ne legyenek néked idegen isteneid énelőttem!”
Életünk simuljon bele az Ő tenyerébe! Úgy, ahogy
vagyunk, gyarló, bűnös emberként adjuk oda éle-
tünket Neki! Ezen a világon nagyon sok értéket
Dr. Szigeti Jenő
ismerünk, futunk utánuk, ha kell, életünket is

kockáztatjuk, vagy odaadjuk értük. Sokszor felrúg-
juk kapcsolatainkat, családokat törünk össze, és
rohanunk vélt, hamar megsemmisülő értékek után.
Legtöbbször, mire erre rádöbbenünk, már eltelt
az életünk, és olyanná válhatunk, mint a gyümölcs-
telen fa: hiábavaló és céltalan.
Isten maradéktalanul odaadja önmagát és vele
együtt mindent az embernek. Ő így teremt érté-
ket, s azt szeretné, ha szándékait, terveit elfogad-
nánk, hogy ne legyen semmi az életünkben, ami
Isten helyét elfoglalná. Isten parancsolatai soha-
sem követelések. Ezek a parancsolatok csodála-
tos lehetőségek sorát nyitják meg előttünk.
Egy igemagyarázó azt mondta, az első paran-
csolat olyan, mint egy aranykapu. Ha kinyílik előt-
tünk, ezzel Isten világának minden csodája megnyí-
lik előttünk. Ha kívül maradunk, elválaszt Istentől.
Az első parancsolat valóban kapu. Kapu a re-
ménységre és az életre. Belépünk-e rajta? Nem Isten-
nek jó az, ha az életünkben nincsenek idegen iste-
nek; én vagyok ráutalva Istenre, és nekem kell
menekülnöm a „kis istenek” uralma elől. Az 5. szá-
zadban Augustinus mondta: „Nyugtalan a mi szí-
vünk, Uram, amíg tebenned meg nem nyugszik.”
Nem az a baj, hogy a világban nagy a nyugtalan-
ság, hanem az, hogy a mi szívünk állapota is ilyen.
Sajnos, mi a nyugalmat gyógyszerekben, kábító-
szerekben, a külső világ átalakításában keressük. Pe-
dig ez a nyugalom és béke: VALAKI, aki ad; VALAKI, aki
elkötelezte magát mellettem; VALAKI, aki – eléggé
egyoldalúan – közösséget szeretne építeni velem;
VALAKI, aki ma is szól hozzám és azt mondja:

A Tízparancsolat
„Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak

téged Egyiptomnak földjéről, a szolgálat házából.
(2Móz 20,2–3).
Ennek a VALAKINEK a szavára mondjunk igent
és kövessük egy életen át!
Dr. Szigeti Jenő
A másod ik parancsolat
„Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót
azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön,
vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak!
Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened,
féltőnszerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét
a fiakban, harmad- és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek!
De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, akik engem
szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják”
(2Móz 20,4–6)
A tárgyak fogságában
A z ember Isten teremtésének fókuszában, kö-

zéppontjában áll. Egyik kezével Isten kezét
fogja, ami azt jelenti, hogy az ember élete Isten
kezében van, életének értelmét Tőle kapja. A má-
sik kezével felebarátja kezét fogja, hiszen nélküle
céltalan és értelmetlen az élete. Az ember csak
akkor boldog igazán, ha ebben a kettős kapcsolatban
él, ahol Isten és a másik ember egyaránt jelen van.
Ha az ember mindenkitől függetlenül, elszigetelve
A Tízparancsolat
él, akkor lelkileg tönkremegy, és egyre kevésbé

lesz méltó arra a dicső névre, hogy EMBER. Éppen
ezért Istennek az volt a szándéka, hogy biztosítsa
az embernek ezt a kettős kötődését. A bűnnek pe-
dig kezdettől fogva az volt a célja, és az is marad,
hogy tönkretegye azt a kapcsolatot, amely Isten-
nel és a másik emberrel összeköt. Isten a Tízpa-
rancsolatban olyan alapelveket fogalmazott meg,
amelyek egyrészt az Isten és ember, másrészt az
ember és ember kapcsolatát szabályozzák. Ezért
nem csupán vallásos törvény a Tízparancsolat.
Az első parancsolat az értünk cselekvő Istent
mutatja be. Úgy fogalmazza meg Isten lényegét,
létét, ahogy Ő értünk cselekszik, és számunkra ez
a fontos.
A második parancsolat arról beszél, hogyan
tiszteljük ezt az értünk cselekvő Istent. Sok tör-
vénytisztelő embernél arra kerül a hangsúly, hogy
adok valamit Istennek, engedelmeskedem, hűsé-
ges vagyok, vagyis megtartom a törvényt. Én, az
ember, ezt sem csinálom, azt sem teszem, és így
jó és rendes embernek érzem magamat.
A Tízparancsolat nem arról szól, hogy mit kell
adnom Istennek és mit nem tehetek ellene, s ugyan-
ez vonatkozik a felebaráttal való kapcsolatomra is.
A Tízparancsolat – szövetségi okmány! Két
szerződő fél kapcsolatát szabályozza. Azonban vi-
lágosan elmondja, hogy a kezdeményező fél min-
dig Isten. Nem az ember találta meg Istent, ha-
nem Ő keresi, Ő találja meg az embert. Így van ez
a bűneset óta.
A földi életben a gyengébb keresi az erősebb szö-
vetségét. A Szentírásban a Végtelen, a Mindentudó,
Dr. Szigeti Jenő
a Bölcs, a Hatalmas és a Bűntelen megkeresi a bű-

nös, gyarló embert, és felajánlja neki a szövetségét.
Aki a Tízparancsolatban csupán azt veszi észre,
hogy Isten mit kér tőle, az nem látja a törvény lé-
nyegét, nem érti a szövetség alapját. Jézus Krisztus
szerint a törvény lényege a szeretet, amelynek össze-
foglalását így mondta el tanítványainak: „Szeresd
az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lel-
kedből és teljes elmédből... Szeresd felebarátodat,
mint magadat!” (Mt 22,37.39).
Emberségünk alaptörvénye előbb volt, mint az
ember. Ez erkölcsi lényünk tervrajza, amelyet szó-
ba foglalni, kőtáblára írni akkor vált szükségessé,
amikor az ember fellázadt a kettős kötődés ellen,
amikor szembefordult Istennel, embertársával.
Ezért a Tízparancsolatban azt is meg kell látni, ho-
gyan állítja helyre Isten velem, emberrel az elrom-
lott kapcsolatot, és hogyan békít meg a felebaráttal.
Mit jelentenek ezek az alapelvek a második pa-
rancsolatban? Hogyan tükrözi az elmondottakat a
parancsolatokat követő áldás és ígéret? „Ne csi-
nálj magadnak faragott képet és semmi hasonlót
azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek
alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld
alatt vannak! Ne imádd és ne tiszteld azokat;
mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten
vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban,
harmad- és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek!
De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal,
akik engem szeretnek, és az én parancsolataimat
megtartják” (2Móz 20,4–6).
Ezzel a parancsolattal kapcsolatban sokszor azt
gondoljuk: végre egy olyan parancsolat, amiben
A Tízparancsolat
nem vagyunk vétkesek. Ha lemondunk a szobor-

készítésről, a képfestésről, akkor már meg is tar-
tottuk ezt a parancsolatot. Pedig itt nem a festők
és a szobrászok bűnéről van szó, hiszen a művé-
szek tehetsége Isten ajándéka. Ez a tilalom másról
szól. Az ószövetségi ember nagyon sokszor, na-
gyon közelről tapasztalta Isten jelenlétét. Múltjá-
nak nagy történelmi eseményeiben a zsidó nép ta-
pasztalta azt, hogyan segít Isten. Hiszen kihozta
őket a szolgaság házából is. Akkor miért készítet-
tek bálványt?
Vizsgáljunk meg egy bibliai eseményt, ami nem
sokkal a kivonulás után történt. Még élénken élt a
nép emlékezetében mindaz, amit Egyiptomban át-
éltek. Emlékeztek a csapásokra is, és Isten szaba-
dítására, amikor a Vörös-tengerben száraz lábbal
keltek át az egyiptomi hadak előtt egy lehetetlen-
nek tűnő helyzetben. Emlékeztek a Sínai-hegyre,
az Úr hangjára, amitől a hegyek is megremegtek,
és mégis elkészült egy aranyborjú. Elkészült az új-
raszületett nép első bálványa. Miért? Ez a bálvány
egyszerűen csak a nép lázadása volt? Olvassuk el
a történetet 2Móz 32,1–6 verseiben!
„Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyről
leszállani, egybegyűle a nép Áron ellen, és mondá
néki: »Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik előt-
tünk járnak; mert nem tudjuk, mint lőn dolga
ama férfiúnak, Mózesnek, aki minket Egyiptom
földjéből kihozott!« És monda nékik Áron: »Szedjé-
tek le az aranyfüggőket, amelyek feleségeitek, fiaitok
és leányaitok fülein vannak, és hozzátok énhozzám!«
Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggőket
füleiről, és elvivék Áronhoz. És elvevé kezükből,
Dr. Szigeti Jenő
és alakítá azt vésővel; így csinála abból öntött bor-

jút. És szóltak: »Ezek a te isteneid Izráel, akik ki-
hoztak téged Egyiptom földjéről.« Mikor látta ezt
Áron, oltárt építe az előtt, és kiálta Áron, mond-
ván: »Holnap az Úrnak ünnepe lesz!« Felkelvén
azért másnap jó reggel, áldozának égőáldozattal
és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és
inni; azután felkelének játszani.”
Első olvasásra talán azt a címet lehetne adni
ennek a történetnek: „Tudósítás egy boldog öröm-
ünnepről.” Valójában ez az ünnep lázadás Isten el-
len. Hogyan történhetett meg ez Isten népével?
Áron az aranyborjú készítésével az Úrnak, a Sí-
nai-hegyen önmagát kinyilatkoztató Jahvének sze-
retne áldozatot készíteni. Az Úrnak szentel ünne-
pet, az Úr hatalmáról beszél. Úgy tűnik, számára
az aranyborjú nem bálvány – hiszen az Úrnak ké-
szült –, csak egy Istenre emlékeztető tárgy. Itt va-
lami érdekes, a 21. századi ember számára első pil-
lantásra nehezen átgondolható ellentmondásról
van szó. Pedig feltétlenül szükséges ennek a meg-
értése, különben a második parancsolatot valóban
a szobrászok és a festők bűnének gondoljuk.
Mózes felment Isten hegyére; nem önhatalmú-
lag, hanem a nép megbízásából. A nép nem tudja
elviselni Isten jelenlétét. Számukra kibírhatatlan
egy olyan Isten, akinek a jelenlétében mozog a
hegy. Isten szentsége elől mi is csak menekülünk,
mert minden bűnös ember számára az Isten jelen-
léte megemésztő tűz. A közvetítés hálátlan szere-
pére Mózes – a nép vezetője – vállalkozik, és elindul
a hegyre, Istennel beszélni. De ahogy telnek a napok,
a nép megfeledkezik Mózesről. Áronhoz mennek,
A Tízparancsolat
és arra kérik, valami kézzelfogható, az élő Istennél

kevésbé félelmetes istent készítsen nekik, „mert
nem tudjuk, mint lőn dolga ama férfiúnak, Mó-
zesnek, aki minket Egyiptom földjéből kihozott”.
Igaz az, hogy Mózes hozta ki a népet Egyiptomból?
Vagy ezek az emberek Mózestől nem látták az élő,
értük cselekvő Istent? Rossz a memóriájuk, és
nem emlékeznek már a nemrég történt csodákra?
Vagy talán vakok? Pedig nem az az igazán vak, aki
nem lát, hanem aki nem akar látni. Kibírhatatlan
volt számukra a hatalommal teli, élő Isten, ezért
vagy egy embert kell odaállítani, aki eltakarja elő-
lük Őt, vagy egy borjút kell önteni, hogy megtes-
tesítse Istent.
A bálvány hatalmas találmány. Az ember készít
egy tárgyat, és hozzá szeretné kötni Isten erejét.
S ha ez sikerül, nincs többé kitéve annak, hogy az
életét tenyerén tartó, élő Isten belelát minden dol-
gába. Ezt a bálványt be lehet zárni a templomba,
ehhez a bálványhoz el lehet menni, ha segítségre
van szükségem, vagy ha Isten jóindulatát, jókedvét
meg akarom nyerni. Még azt is meg lehet csinálni,
hogy amikor hálás vagyok, vagy ráérek, vagy egy-
szerűen csak ünnepelni szeretnék, elmegyek hozzá
és kiengesztelem ezt az Istent. A bálványimádás a
kegyes ember bűne, aki egy istentiszteletbe, egy ke-
gyes jó cselekedetbe zárja Istent. Így is lehet me-
nekülni Isten elől, és így is lehet tagadni azt, Aki
az életünket a tenyerén hordja. Ezzel mi is azt vall-
juk meg, hogy kibírhatatlan egész életünkben Tőle
függni. Jahve az égő csipkebokorban önmagát
„VAGYOK, AKI VAGYOK”-nak nevezte Mózes előtt.
Éppen ezért mondta ezt a furcsa nevet, mivel Ő
Dr. Szigeti Jenő
nem tárgy, nem egy szoborba, valamilyen cselek-

ménybe vagy bármilyen, külsőleg körülhatárolható,
esetleg templomba zárható valóság, hanem Ő a re-
ménység. Ővele az úton lehet találkozni, Ő a mi
életünk Ura, és mi függünk Tőle, nem Ő függ mitő-
lünk. Nem lehet Istent az uralmunk alá hajtani, sem
a magunk céljainak szolgálatába állítani.
Az ember meghódította a világot, megfékezte a
természet erőit és saját céljainak szolgálatába ál-
lította. A bálványkészítő ember ugyanezzel a logi-
kával dolgozik. Jó lenne a mérhetetlen és minden-
ható Urat valahogyan mederbe szorítani, végtelen
nagy energiáját, erejét önző, egyéni céljainak ér-
dekében kamatoztatni. Jó lenne, ha szolgámmá te-
hetném.
Ha Isten szavát így gondoljuk végig, akkor bi-
zony rádöbbenünk arra, hogy kegyes ember mód-
jára mi is menekülünk egész életünket kérő aka-
rata elől: jótékonyságba, gyülekezeti házakba,
templomokba, imaközösségekbe, bibliaolvasásba,
prédikálásba és más egyéb, szentnek tartott cse-
lekménybe. Mindez értéktelen dolog akkor, ha en-
gedelmesen és alázatosan nem adom oda egész
életemet Istennek. Kálvin János, a nagy reformá-
tor mondta azt, hogy az emberi szív egy hatalmas
bálványgyár.
Nemcsak kőből, aranyból készülnek bálványok,
hanem mindazokból a dolgokból, amiket Isten va-
lamilyen nemes cél érdekében adott. Az az esz-
köz, ami Isten helyett céllá válik, bálvány lesz.
Rendszerint az válik igazán bálvánnyá, amit szent
dolognak hiszünk, sőt az Igével is igazolni tudunk.
De abban a pillanatban, amikor az élő Istentől való
A Tízparancsolat
függés, az alázatosság és a Néki való engedel-

messég kimarad az életünkből, a második paran-
csolat megítél minket. Istentiszteletünk ekkor ön-
magunk, az énünk tiszteletévé silányul.
Sokszor megkérdezik tőlünk, miért van az,
hogy Krisztus a szeretet parancsát hagyta örökül
– s erre példa volt egész élete –, mégis az Ő nevé-
ben gyilkoltak legtöbbet ezen a földön.
A válasz a második parancsolat fényében így
hangzik: mert a legszentebb dologból is lehet
aranyborjút csinálni, odatenni Isten helyére. A leg-
szentebb dolog is, amit eszközül kaptunk sok jó
megvalósítására, céllá válhat. Ezért kapcsolódik
ehhez a parancsolathoz az az ítéletes ígéret: „Mert
én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok,
aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, har-
mad- és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek. De
irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal,
akik engem szeretnek és az én parancsolataimat
megtartják” (2Móz 20,4–6).
Kálvin és Luther is azt mondta, hogy ez a sza-
kasz az egész Tízparancsolat nagy összefoglalása.
Ez az összefoglalás azonban nem a végén található,
hanem a második parancsolat részeként olvasha-
tó. Sok ember megijed ettől a kemény mondattól,
miként lehet az, hogy Isten, aki a szeretet, itt több
generációra kiterjedő büntetésről beszél, harmad-
és negyedíziglen megbünteti azokat, akik... De itt
nincs vége a mondatnak, hiszen egy bátorító ígé-
ret is csatlakozik hozzá, amit sokan figyelmen kívül
hagynak.
A 2. század elején élt egy szinopei gazdag ke-
reskedő, Markion, aki ebből a parancsolatrészből
Dr. Szigeti Jenő
arra következtetett, hogy az Ószövetség Istene

nem lehet azonos az Újszövetség Istenével, akiről
Jézus beszél.
Isten szeretetének mindig van valami követ-
kezménye az ember életében. Nem úgy van, hogy
egyszer evangéliumot, máskor törvényt hirdet.
Nem úgy van, hogy egyszer kegyelmez, máskor
meg ítél. De szavának mindig van következménye.
Ha elfogadom, akkor ezeríziglen áldás rejlik ebben
a szóban. Kegyelme, szerető szava vagy megsok-
szorozódik az életemben, vagy pedig visszájára
fordul, és ítélet lesz a számomra.
Isten szól ma is. Feltárja lelki helyzetünket,
meg akarja ismertetni velünk szívünket, hiszen Isten
szava aszerint lesz kegyelem vagy ítélet, hogy el-
fogadom-e ezt a szót, vagy sem. Ha elfogadom, ak-
kor az Ő szeretete ezeríziglen hat, de ha vissza-
utasítom kegyelmét, az ítéletben számon kéri
tőlem azt a szeretetet, amit adott nekem. Ha vala-
ki azt gondolja, hogy ha egy törvényt megcselek-
szik, megtart, ezzel szívességet tesz Istennek, na-
gyon nagyot téved. Az engedelmességre nekem
van szükségem. Nem Istennek van szüksége arra,
hogy kegyelmes legyen hozzám: én élek az Ő ke-
gyelméből. Ha ettől a kegyelemtől menekülni aka-
rok a bálványok világába, megpróbálom Isten szavát
korlátozni, leszűkíteni, már nem teljesen az éle-
tem Ura.
A kereszténység ma a megítélés állapotában
van, aminek oka az állandóan megújuló bálvány-
imádásunk. Az élő Isten valósága elől nagyon
sokszor igazságából, Igéjéből, parancsaiból, ren-
deléseiből épített aranyborjúkhoz menekülünk.
A Tízparancsolat
Nincs merszünk, nincs elég bátorságunk kiszol-

gáltatni magunkat Neki, és Tőle várni a megoldást.
Ezért lesz a kereszténység csupán egy filozófiai
rendszer, egy szép elgondolás. Ezért burjánoznak
a különböző vallásfelekezetek szerte a világon. Jézus
Krisztus már nem út, nem igazság és nem élet, ha-
nem csak egy vallás.
Istennek újra és újra meg kell szólítani minket:
„Hol vagy?” (1Móz 3,9). Hol vagy, ember? Hová
rejtőztél el? Isten bennünket éppen úgy ismer,
mint a bokor mögé rejtőző Ádámot. Rólunk is tudja,
hol vagyunk. Azért kérdez, mert mi nem akarunk
tudni valós helyzetünkről. Még mindig a festőkre
és a szobrászokra alkalmazzuk ezt a parancsola-
tot, hogy ne bennünket ítéljen meg.
Ne az aranyborjút építsük, hanem lássuk meg
Őt, aki az út és az élet, az örök LESZEK és VAGYOK
egész életünkben!
Dr. Szigeti Jenő
A harmadik p arancsolat
„Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd;
mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül,
aki az ő nevét hiába felveszi!”
(2Móz 20,7)
Aki Istent akarja csapdába ejteni
A keresztény ember nem káromkodik, tisztelet-

tel ejti ki Isten nevét, ezért ez a parancsolat
rá nem vonatkozik, így nem is ítéli meg. Vajon tény-
leg igaz ez az állítás?
Ahhoz, hogy erre felelni tudjunk, két szempontot
kell megvizsgálnunk, két kérdésre kell választ ke-
resnünk:
Mit mondott egykor ott, a Sínai-hegy lábánál ez
a parancsolat Izráel népének?
Mit akar mondani Isten ebben a parancsolat-
ban ma, a 21. században élő embereknek, keresz-
tényeknek, Krisztus követőinek?
Az a meggyőződésem, hogy ezt a két kérdést
nemcsak a harmadik parancsolatnál kell feltenni,
A Tízparancsolat
hanem az Ige minden egyes kijelentésével kap-

csolatban.
Isten szava attól örökkévaló, hogy új és új élet-
helyzetben leplezi le szívünket és ítél meg ben-
nünket. Így ad minden korban evangéliumot, meg-
oldást, menedéket és szeretetet. Hiszen a törvény
betöltése a szeretet.
Ebben a parancsolatban Isten nevének védel-
méről van szó, s mi sokszor nemigen értjük, miért
van erre szükség. Az ókori ember számára a név
sokkal szentebb, tiszteletreméltóbb dolog volt,
mint ma. A név egy dolognak vagy személynek a
belső lényegét is jelentette. Az ókori ember hite
szerint, aki a név birtokában van, meg tudja azt
mondani, hatalommal rendelkezik a név viselője
felett. Érdekes ezt a teremtéstörténetben megfi-
gyelni. 1Móz 2,19-ben azt olvassuk: „És formált
vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat
és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez...
nevet adott az ember az élő állatnak...”
Isten a maga ültette Édenkertbe belehelyezte
az első embert, aki úgy kezdett uralkodni a terem-
tett világ felett, hogy minden élő állatnak nevet
adott. A korabeli felfogás szerint az az ura valaki-
nek vagy valaminek, aki a nevét adja. 1Móz 2,18–20:
„Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek néki
segítő társat, hozzá illőt.” Majd így folytatja: „Nevet
adott az ember az élő állatnak... de az embernek
hozzá illő segítőtársat nem talált” – mert akin
uralkodom, nem társam!
Abban a világban, amiben először elhangzott a
Tízparancsolat, nagyon lényeges volt, hogy aki hisz
valamilyen istenben, annak tudja a titokzatos nevét.
Dr. Szigeti Jenő
Sokszor csak a legbeavatottabb emberek, az isten-

ség leghűségesebb tisztelői tudták annak a nevét,
akinek a szolgálatában álltak. Annyira szent volt
ez a név, hogy nem is lehetett mindig kimondani.
Úgy gondolták, ha valaki kimondja, az istenség
megjelenik, és a segítségre szoruló ember szolgá-
latába szegődik. Megidézhetővé válik az istenség
a név tudása, kimondása által.
A Bibliában három olyan történetet is találunk,
amelyben az emberek még életük kockáztatásával
is szerették volna megtudni Isten nevét. Ha vala-
ki az istennév birtokába jutott, hatalmat szerzett
felette, és ez a hatalom erő volt. A korabeli felfogás
szerint így az istenséget kényszeríteni lehetett arra,
hogy akaratot teljesítsen. Ez a gondolkodásbeli
háttér magyarázza az előbb említett három ószö-
vetségi történetet. Az elsőre már korábban utal-
tunk, amikor Mózes az égő csipkebokornál talál-
kozik az ismeretlennel, a LESZEK, AKI LESZEK, vagy
ahogy Károli Gáspár fordítása mondja: A „VAGYOK,
AKI VAGYOK” Istenével. (Mindkét fordítás nagyon
jól kifejezi a lényeget.)
Mózes úgy érezte, szüksége van arra, hogy ez
a csodálatos Isten nyilatkozzon, elmondja a nevét.
Így érvelt: „Ímé én elmegyek Izráel fiaihoz... ha
azt mondják nékem: Mi a neve? Mit mondjak
nékik?” (2Móz 3,13). Talán ő maga is használni
szerette volna ezt a nevet ott, az élet viharaiban,
a mindennapokban, küldetése teljesítése közben,
hogy amikor kimondja, akkor rendelkezhessék fö-
lötte. Mózes kérését Isten elutasítja azzal, hogy
csak ennyit mond: VAGYOK, AKI VAGYOK. Ő senkinek
sem szolgáltatja ki magát. Mintha azt mondaná:
A Tízparancsolat
Mózes, menj, és majd az úton tapasztalni fogod,

hogy én ki vagyok!
A másik történet több száz esztendővel Mózes
előtt játszódott le.
A nevezetes, Jabbók révénél történt küzdelem-
ről, amit Jákób vívott az Ismeretlennel, 1Móz
32,22–32-ben olvashatunk. A hosszú bujdosásból
hazatérő Jákób szülőföldjének határához érkezik.
Egész éjjel egy angyallal tusakodik, s már-már vég-
képp elvész ebben az emberfeletti küzdelemben.
Belerokkan a tusakodásba, csípője kifordul, s haj-
nalban már csak egy utolsó kérése maradt: „Mondd
meg, kérlek, a te nevedet!” (29. vers). Jákób is úgy
gondolta, ha tudom ennek a csodálatos erejű lény-
nek a nevét, akkor nem kell félnem Ézsaútól, akkor
elég ezt a nevet kimondani, és ez az erős valaki a
szolgálatomba fog állni. De ez az Ismeretlen sem
szolgáltatta ki a nevét.
A harmadik történet kevésbé ismert. Bírák 13.
fejezetében olvasunk egy nagy erejű bibliai hős,
Sámson történetéről.
Manoah és felesége régen vár fiú utódot. Isten
meghallgatja könyörgésüket és angyal jelenti a
hőn várt gyermek születését. Manoah nincs ott-
hon, csak felesége hallja az örömhírt. Ahogy férje
megérkezik, rögtön elújságolja a nagy eseményt.
A történet különös fordulója, hogy Manoah, bár
örül a jó hírnek, azt tudakolja a neki is megjelenő
angyaltól: „Kicsoda a te neved, hogy ha majd be-
teljesedik a te beszéded, tisztességgel illethessünk
téged?” (17. vers).
Mit mond tehát ezen a háttéren a harmadik pa-
rancsolat egy ókori embernek? Az istenséggel akkor
Dr. Szigeti Jenő
vagyunk bensőséges kapcsolatban, ha titokzatos

nevét tudjuk, és ennek a névnek az ismeretében
hatalmat szerzünk felette. Ebben a parancsolatban
és az idézett három történetben azt látjuk, hogy
Isten másképpen gondolkodik, mint az ember.
Őszerinte nem attól függ a Vele való kapcsolatom,
viszonyom, hogy mennyire vagyok ura Istennek,
hiszen én, a véges, bűnös, gyarló ember nem ural-
kodhatom felette. Életemet kell odaadni, és csak
úgy lehet tisztelni Őt, ha elvállalom a tőle való fel-
tétlen függést, ha szolgálom Őt, mert hétköznap-
jaim így kapnak értelmet.
Gondolkozzunk el arról a szóról is, amit a ma-
gyar fordítás úgy mond: hiába! Mai értelme sze-
rint annyit jelent, hogy ok nélkül, céltalanul. Hadd
utaljak itt egy összefüggésre, ami elgondolkodtat
minden embert, aki a Bibliát bensőségesen tanul-
mányozza.
A próféták a bálványokat összefoglaló néven úgy
hívták: hiábavalóság. „Istenednek nevét hiába fel ne
vedd!” Ez a parancsolat azt mondja, hogy mi ne úgy
vegyük a szánkra az Úr nevét, mint ahogy a korabeli
bálványistenek nevét vették a szájukra az emberek.
Lényegében azt jelenti, hogy ne akarjunk vele
varázsolni, nevének kimondásával megidézni Istent.
Ne gondoljuk azt, hogy Isten hozzáköthető egy
néphez, egy teremtményhez, bármilyen bölcs gon-
dolathoz, nagyszerű prédikációhoz vagy hatásos
imádsághoz, esetleg dogmatikai tantételhez. Istent
nem lehet csapdába ejteni, Ő megőrzi szabadsá-
gát. S itt megnyílik előttünk a második kérdés
megválaszolásához is az út. Mit mond ez a paran-
csolat a mai keresztény ember számára?
A Tízparancsolat
Mi, 21. századi emberek talán vigyázunk arra,

hogy ne káromkodjunk, ne említsük tiszteletlenül
az Úr nevét. Mégsem biztos, hogy mentesek va-
gyunk ettől a bűntől. Ezt a bűnt imádságban is el
lehet követni. Nem úgy, hogy az imádságban állan-
dóan emlegetem ezt a nevet, nem is úgy, hogy min-
dennapi beszédemben sokszor előfordul ez a név.
Nem ilyen formális módon, hanem a szívünk, a
belső emberünk helytelen Isten-viszonyával. Ha
nem az Ő akaratának megfelelően imádkozom, ha
az imádságot úgy tekintem, mint a saját akaratom
érvényesítését Isten akarata felett, máris hiába ve-
szem fel a nevét.
Az imádság nem akaratátvitel, hanem akaratát-
vétel. Ezért gyenge a mai keresztény ember imád-
sága. Sokszor segítségül hívjuk Istent ahhoz, hogy
a mi akaratunk érvényesüljön a gyógyításban, a
misszióban, és Őrá nem figyelünk. Azt gondoljuk,
hogy ha Ő a mi szövetséges társunk, akkor ha va-
lamit akarunk, és azt kellően érvelve el tudjuk ma-
gyarázni, Isten is azt fogja akarni, amit mi. Ez a
gondolkodásmód ennek a bűnnek a gyökere. A pa-
rancsolat szerint nemcsak a durva káromkodás a
bűn, hanem az, ha emberi akaratom, elképzelé-
sem, nézetem, véleményem rabszolgájává kívá-
nom tenni Istent.
A Tízparancsolat első kőtáblája Isten és az ember
szövetségének okmánya, s ennek a szövetségnek
az a lényege, hogy nem Isten függ az én szent elgon-
dolásaimtól, vagyis tőlem, hanem én függök Tőle.
Gondoljunk csak Jézus imádságára a Gecsemáné-
kertben (Mt 26,36–46)! Jézus visszariadt attól a
hatalmas áldozattól, amit számára a Golgota jelentett.
Dr. Szigeti Jenő
Jézus ebben a tusában úgy volt jelen, mint máso-

dik Ádám: kísérthető állapotban, földre rogyottan,
erőtelenül. Nem csodálkozhatunk azon, hogy így
sóhajtott: „Atyám! Ha lehetséges, múljék el tőlem e
pohár!” (39. vers).
Mi is így imádkoztunk volna. De Jézus még va-
lamit mondott: „Mindazáltal ne úgy legyen amint
én akarom, hanem amint Te.” Mit mondott Jézus
ezzel? Uram, Istenem, ne Te légy az én akaratom
szolgája, hanem adj erőt ahhoz, hogy én a Te aka-
ratodat szolgáljam! E nélkül a belső ráhagyatkozás
nélkül nem lehet igazán imádkozni.
Az istentisztelet sem egy olyan reprezentatív
alkalom, ahol sok szépet, sok áldott igaz dolgot el-
mondunk Istenről embertársainknak, ahol ének-
ben, imában dicsőítjük szent nevét, mert Neki
szüksége van erre. Az istentiszteletben nem én
adok valamit Istennek, hanem elfogadok valamit
Tőle. Ő önmagát adja énnekem, amikor ráhango-
lódom az Ő akaratára, céljaira, velem való terveire.
Tehát az istentiszteletben én változom, én leszek
más, és nem a menny és föld Teremtője.
Ezért tanítja a Szentírás azt az Újszövetségben,
hogy a keresztény ember élete „okos istentiszte-
let” (Róma 12,1). Egész életemnek olyannak kell
lennie, hogy napról napra, Istennel való minden
találkozásomban az Ő hasonlatosságára alakuljam.
Igéje új életet támaszt bennem. „Krisztussal együtt
megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem
él bennem a Krisztus” (Gal 2,20).
Egyre jobban feladom saját elgondolásaimat, sa-
ját terveimet, saját akaratomat, és mindjobban el-
fogadom Isten akaratát, célját és tervét.
A Tízparancsolat
Amikor Mózes találkozott az Úrral, csak hátul-

ról láthatta Őt (2Móz 33,23). Számunkra ez is ta-
nulság: mi csak Isten után mehetünk; az imádság-
ban is Övé az első szó. Ő szólított meg és szeretett
előbb minket, s így indultunk el hitéletünk útján.
Ezért minden tiszteletünk, imádságunk, bizonyság-
tételünk, cselekedetünk Jézus követése legyen!
A parancsolat régi magyarázói ennél a törvénynél
kitérnek a hamis beszéd tilalmára is, és nem vélet-
lenül. A beszéd csodálatos eszköz, Isten ajándéka,
amit csak az ember kapott az élőlények közül.
A beszéd a kapcsolatteremtés eszköze. Az ember
meg tudja nevezni, szavával körül tudja írni az élet
dolgait, és ez valóban csoda. De ezt az isteni aján-
dékot megrontotta a bűn, s ezzel veszélybe sodorta
az Úrral való kapcsolatunkat is. Isten szól hozzánk
Igéje által, és mi kereshetjük Őt imáinkban. De
Sátán nak van egy veszélyes törekvése, hogy ezt a
közvetítő eszközt, a beszédet megrontsa.
Pál apostol tanít arról, hogy óvakodjunk a közös-
séget romboló szóharcoktól, és a szentségtelen,
üres fecsegéstől (1Tim 6,4 és 2Tim 2,14–17). Vigyáz-
zunk arra is, hogy a szánkból rothasztó beszéd se
jöjjön ki, ami nem egyenlő azzal, hogy csupán csú-
nya szavakat használunk vagy káromkodunk. Sem-
mi olyat ne mondjunk, ami a közösségi kapcsola-
tokat – akár Isten és ember között, akár ember és
ember között – tönkreteszi, szétrombolja. Sajnos,
mai világunk elegendő példa arra, hogy az álságos
szándékú beszéd, a csúsztatás vagy – mondjuk
bibliai szóval – a rothasztó beszéd közösségeket
tesz tönkre, embereket fordít szembe egymással,
értékeket semmisít meg.
Dr. Szigeti Jenő
Minden meggondolatlan szavunk mögött ott

van Sátán kísértő és rontó hatalma. Minden ilyen
szó annak a tagadása, hogy a mi Istenünk a VAGYOK
Istene, aki nevében a lényegét hordja, mert Ő a
létezés valósága, aki minden útnak, cselekedetnek
az igaz Istene.
Vannak keresztény emberek is, akik kínosan vi-
gyáznak arra, hogy szavaik formálisan igazak legye-
nek, de ez még nem igazmondás. Igazat mondva is
lehet hazudni, s erre Ábrahám volt a legjobb példa.
1Móz 20,1–17 feljegyzése szerint azt mondja Ábra-
hám Sáráról, a feleségéről Abimélek előtt, hogy
„Én húgom ő.” Formálisan igazat mondott, de meg-
tévesztő szándékkal tette. Sajnos, ma is nagyon
sok ilyen igazmondó ember van, aki figyelmen kívül
hagyja Jézus Mt 5,37-ben található parancsát, hogy
legyenek egyértelműek a szavaink. Ez is bele van
rejtve a harmadik parancsolatba. A hamis szándé-
kot szép szavakba lehet csomagolni, gondosan for-
mált szavakkal gondolatokat lehet eltakarni. Mind-
ez Isten akarata ellen való. Így kerülünk mindig
messzebb és messzebb Tőle, és egyre nehezebb
lesz odaállni őszintén Isten elé. Ekkor kezdünk a
szép istentiszteletekből csapdát állítani Istennek,
ami mögé oda lehet rejteni minden tisztátalan
gondolatunkat és szándékunkat. Azután pedig cso-
dálkozunk azon, hogy egyre messzebbről hangzik
az isteni hívás, keresés: hol vagy, Ádám, hol vagy,
ember?
Isten nem szép szavakra vágyik; nem olyan sza-
vakra, amelyekkel akaratunk megvalósítása érde-
kében segítségül hívjuk Őt. Isten nevét tisztelni
azt jelenti, belátjuk, hogy Tőle függ az életünk, s
A Tízparancsolat
hogy Ő nem a mi céljaink szolgája. Tehát az ima

Isten akaratának átvétele, amely hazuggá válik ab-
ban a pillanatban, amikor a mi akaratunkat akar-
juk vele Istenre kényszeríteni. Amikor imára nyit-
juk a szánkat, gondoljunk arra, hogy Isten sokkal
több, mint egy név: VAGYOK, LESZEK. Mindenható
Isten Ő az én életemben is, ha abban a tudatban
élem mindennapjaimat, hogy beszédem és csele-
kedetem a színe előtt van.
Lk 18,9–14-ben található az a példázat, amelyet
Jézus mondott a farizeusról és a vámszedőről.
A példázatban a farizeus Isten ihletett Igéjéből
összefoglalt imádságot mondott. Ebben az imád-
ságban semmi teológiai hiba nincs.
A vámszedő imája azonban csak egy sóhajtás:
„Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek!” Vajon
melyik imádság ért célhoz? A farizeusé, akinek
Istenre csak azért volt szüksége, hogy legyen, aki
gratuláljon neki nemes jó cselekedeteihez? Jézus
szerint a vámszedő imája volt eredményes, mert
benne volt a lényeg: egész életem Isten tenyerén
van. Nem az az élet lényege, amit akarok, amit te-
szek, hanem az, hogy Istenben kap értelmet min-
den. Meghajtom a fejemet előtte, kiszolgáltatom
magamat neki. Ha nem ez indítja szívemet imád-
ságra, akkor a legszebb szó sem ér semmit, ami-
kor a nevét számra veszem.
Dr. Szigeti Jenő
A negyed ik parancsolat
„Megemlékezzél a szombatnapról, hogy meg-
szenteljed azt! Hat napon át munkálkodjál,
és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az
Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot
se tégy azon se magad, se fiad, se leányod,
se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod,
se jövevényed, aki a te kapuidon belől van!
Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet,
a tengert és mindent, ami azokban van,
a hetedik napon pedig megnyugovék.
Azért megáldá az Úr a szombat napját,
és megszentelé azt” (2Móz 20,8–11)
Kapcsolataink megelőző karbantartása
I sten a maga képére és hasonlatosságára te-

remtette az embert. Ez a nagyon fontos tény
az ember kétarcúságában mutatkozik meg. Van az
embernek egy Istenre néző arca. Egyedül az ember
az a teremtmény, aki megismerheti Urának gon-
dolatait, beszélni tud vele, megértheti szeretetét.
A Tízparancsolat
De van az embernek egy Földre néző arca is, hiszen

a teremtett világ részei vagyunk, biológiailag bele-
épültünk a teremtettségbe.
Testünk és egész életünk függ ettől a Földtől.
Ez éppúgy elhanyagolhatatlan, mint az Istenre néző
arcunk. Ennek a kettősségnek a megértése, átélése
nélkül szegényebbek lennénk. Életünk össze van
kötve mindig egy másik ember életével, hiszen
egy ember önmagában nem ember. A teremtés-
történet tanítása szerint emberré igazán csak em-
berek közösségében lehetünk. Mindig a másik
emberrel kapcsolatban éljük meg társadalmi és
szociális életünk döntő, lényeges részét. Úgy is
mondhatjuk, hogy az ember áll a teremtettség fóku-
szában. Rajtunk keresztül kell az Istentől jövő sze-
retetnek továbbáradni minden teremtett lény felé.
Kell, szükséges, hogy az isteni szeretet uralkodjon
a világban rajtunk keresztül. Ez az az embernek
adott uralom, amiről a teremtéstörténet beszél,
ez az ember hivatása, rendeltetése. A bűneset óta,
sajnos, az ember élete, helyzete megváltozott; ki-
mozdult életünk a fókuszból. A bűn következmé-
nye az is, hogy Isten szeretetét többé nem értjük,
titok lett számunkra, sőt nem is gondolunk rá. En-
nek az a következménye, hogy az egész teremtett
világ szűkölködik Isten szeretete nélkül. Az egész
világban beállt valami zavar. Az ok: az ember nincs
többé a helyén. Ezért volt szükséges Isten részéről
a törvény kinyilatkoztatása, hiszen a bűn a Szent-
írás szerint nem más, mint törvénytelenség.
A törvénynek az a célja, hogy az ember felis-
merje a helyzetét és Isten teremtői szándékát. A tör-
vény erre a kettősségre van tekintettel. Egyrészt
Dr. Szigeti Jenő
a Tízparancsolat a mi erkölcsi tervrajzunk, ennek

alapján hozta létre Isten az életünket. Ezért az el-
ső kőtábla tartalma az Istennel való kapcsolatunk
összefoglalása. Az embernek ez az Istenre néző
arca. A második kőtábla az emberekkel való kap-
csolatunkat, földi életünk értelmének tudnivalóit
foglalja össze. A másik emberrel való szeretet-kö-
zösség szabályait tárja elénk.
A két kőtábla egymás nélkül értelmetlen, ezért
ábrázolják a képzőművészek két összefüggő, egy-
mástól el nem választott kőlappal. A kettő együtt
határozza meg az ember eredeti rendeltetését, he-
lyét a teremtés gyújtópontjában.
Az első kőtábla utolsó parancsolata, a negyedik,
az összefoglalás. Ez van a Tízparancsolat közép-
pontjában, hiszen ez is őrzi, tükrözi az Isten képé-
re és hasonlatosságára teremtett emberségünk Is-
tenre és az emberre néző kétarcúságát.
„Megemlékezzél a szombatnapról, hogy meg-
szenteljed azt! Hat napon át munkálkodjál, és vé-
gezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úr-
nak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se
tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szol-
gád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed,
aki a te kapuidon belől van! Mert hat napon
teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és min-
dent, ami azokban van, a hetedik napon pedig
megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat
napját, és megszentelé azt” (2Móz 20,8–11).
Hogyan kezdődik ez a parancsolat? Első szava:
Megemlékezzél. Megemlékezni az ember arról tud,
ami már korábban megtörtént, amit már tapasz-
talt. Ez a parancsolat nem új parancsolat, mint
A Tízparancsolat
ahogyan a Tízparancsolat egyetlenegy parancso-

lata sem új.
Nyilvánvaló, hogy Isten már előbb szeretett
minket, embereket. Ennek a parancsolatnak is
ugyanaz a célja, mint a korábbi parancsolatoknak.
Isten korábbi cselekvéseire irányítja figyelmünket,
hogy tetteiről megemlékezzünk.
Ez a parancsolat rögtön az első szavával arra fi-
gyelmeztet, hogy valaki – ez a Valaki Isten – előbb
adott, mint ahogyan mi lettünk. Ez a parancsolat
a teremtés csodáival tanít bennünket arra, hogy
Isten az, aki az ember életében először cselekszik.
Bármit is teszünk, bármit is gondolunk mi, embe-
rek, csak az isteni cselekedetet tudjuk újra tuda-
tosítani magunkban.
De melyik kőtáblához tartozik ez a parancsolat?
Úgy gondolom, nagyon egyértelmű a válasz, hogy
az első kőtáblához, hiszen ez a parancsolat az első
kőtábla összefoglalója. Ezen olyan parancsolato-
kat találunk, amelyek Istenhez való kapcsolatun-
kat szabályozzák. Arra oktatnak bennünket, ho-
gyan is tarthatunk Istennel élő kapcsolatot. Ebben
a parancsolatban úgy jelenik meg Isten, mint aki
a világot teremtette, aki életünket a semmiből lét-
rehozta. Ő a kezdet. És ez az Isten hétről hétre
egy nap, szombaton, találkozóra hív minket. Ez en-
nek a parancsolatnak a nagy mondanivalója.
Az előző parancsolatok is kapcsolatokról szól-
nak. Az első parancsolat az idegen istenek uralma
alól szabadít fel. A második parancsolatban a bálvá-
nyok, vagyis a tárgyak imádásának tilalmáról olvas-
hatunk. A harmadikban az Isten nevének védelmé-
ről van szó, amelyet nem szabad önző céljainkra
Dr. Szigeti Jenő
használni. Mindegyikben az élő Istennel való kap-

csolatról volt szó, azokról az eseményekről, té-
nyekről, amelyek kizárják életünkből az élő Isten
jelenlétét. A negyedik parancsolatban az élő Isten
meghív bennünket, mert találkozni kíván velünk.
Kapcsolatban akar maradni az előle menekülő em-
berrel, mert szereti. Ez ennek a parancsolatnak a
mondanivalója. Ez az első kőtábla foglalata.
De vajon csak az első kőtáblához tartozik ez a
parancsolat? Csak az Istennel való kapcsolatunk-
ról beszél ez a törvény?
Az ember emberségének döntő része a munka.
Vannak filozófusok, akik azt állítják, hogy a munka
formálta az embert emberré. Hisszük, hogy Isten
teremtette az embert, a maga képére. De azt is
tudjuk, hogy Isten az Édenben adta az embernek
a munkát, Isten-képűségünk részeként. Ez az em-
berekkel és a teremtett világgal való kapcsolatunk
alapja.
Az Istennel való közösségről szóló parancsolat
rendelkezik a munkáról is. Ez a negyedik paran-
csolat különlegessége. Az ember önmagában még
nem ember; ahhoz, hogy ember legyen, többirányú
közösségre van szüksége. Családi, munkatársi,
embertársi közösségre, honfitársakra, nemzetre,
s ezek egymást erősítő közösségek. Ennek lehe-
tőségét éppen a negyedik parancsolat teremti
meg, amikor a munka és a pihenés összefüggésé-
ben tárja fel előttünk. Így tehát, bátran állíthatjuk,
a negyedik parancsolat nagyon sok szállal kötődik
a második kőtáblához is. Ebben a parancsolatban
találjuk összefoglalva az Istenhez és az emberekhez
fűződő kapcsolatunk alapját. Ez az a parancsolat,
A Tízparancsolat
amelyik a két kőtáblát elszakíthatatlanul össze-

fogja. Egyrészt a munka és a pihenés rendjét, más-
részt az Istennel való találkozás lehetőségét tanít-
ja. Ezért úgy is mondhatjuk, hogy a negyedik
parancsolat a pillérparancsolat.
Néhány esztendővel ezelőtt láttam, ahogy egy
régi városrészben romos házat bontottak. Nem
csákánnyal, emeletről emeletre, ahogy szokták,
hanem, mivel sürgős volt a munka, elhatározták,
hogy felrobbantják a házat. Egy régi, négyemele-
tes ház volt, ami különösen volt építve. Középen
egy pillér állt, hozzá volt kötve minden a házban.
Érdekesen dolgoztak a robbantók. Nem a közfala-
kat döntötték össze, hanem a pillért aknázták alá.
S amikor eljött a robbantás pillanata, és a pillér
összedőlt, nem volt többé gond a közfalakkal.
Sátán is nagyon ügyes. Az a törekvése, hogy pil-
lért robbantson, mert eredményes munkát akar
végezni. Ha mai életünk valóságát nézzük, akkor
talán ennek a parancsolatnak a betöltésével van a
legtöbb gondunk. A munka és a pihenés egész-
séges arányának felbomlása a legnagyobb prob-
lémánk.
Még mindig menekülünk Isten elől, mint ős-
atyánk, Ádám. Isten meghív bennünket szombatra,
a hetedik napra, és mi vagy máskor akarunk elmen-
ni, vagy egyáltalán nem is megyünk el hozzá. Ezért
gyengül meg Istennel való kapcsolatunk. A kísér-
tő eredményesen robbantotta fel a pillért, azt a pa-
rancsolatot, amely a két kőtáblát összetartja.
Mai életünkből kimaradnak az ünnepek. Biztosan
megfigyeltük magunkban, hogy amikor 2–3 ünnep-
napot hoznak egymás mellé a naptár szerkesztői,
Dr. Szigeti Jenő
alig várjuk, hogy vége legyen. Nem tudunk mit

kezdeni a munkaidőnkkel, és nem tudunk mit kez-
deni a pihenésre, az Istennel, emberekkel kapcso-
latot teremteni rendelt időnkkel sem. A 21. századi
ember úgy van, mint az az ember, aki az óceánon
túlról jött. Biológiai órája és karórája nincs szink-
ronban. Ez közéleti zavarainknak egyik legfonto-
sabb oka. Magam is átéltem ezt: éjszaka felébred-
tem arra, hogy éhes vagyok, napközben majd
leragadt a szemem, este pedig nem tudtam elaludni.
Meg kellett tanulnia a szervezetemnek a csillagá-
szati időhöz igazodni. A 21. századi keresztény is
átéli ezt az időzavart, s ez a munkában és a pihe-
nésben is megmutatkozik. Nem tudunk kiegyen-
súlyozottak lenni. Istennek van egy teremtői elgon-
dolása rólunk, s az Ő belső rendjét kellene a magunk
rendjének elfogadni. Ehhez segít ez a parancs.
Két lépésben történt itt a kísértő rontása. El-
tűnt a szombat ünnepe, és eltűnt belőle az, amit
vele együtt Isten adott. Ezért ha el akarunk iga-
zodni, ha meg akarjuk találni, amit benne Isten ad
ma a 21. századi, az Újszövetség korában élő em-
bernek, akkor Jézus tanításán kell tájékozódnunk.
Hogyan gyakorolta ezt Jézus? Mire tanított ezzel
kapcsolatban?
Érdekes, hogy gyakran állt ez a parancsolat Jé-
zus törvénnyel kapcsolatos vitáinak középpontjá-
ban. Jézus Krisztus a szombatünneplés nagy refor-
mátora volt.
A farizeusok gondosan őrködtek – mint ahogy
a többi parancsolatnál is – a betű fölött. Pontosan
számba vették a bibliai tilalmakat és előírásokat,
az atyák hagyományait. Listát készítettek a tiltott
A Tízparancsolat
tevékenységekről. Ezek a tilalmak sokszor nevet-

ségesek korunk embere számára, de bennük, mö-
göttük mindig látni kell a szándékot: véletlenül
sem tenni olyat, ami tilos ezen a napon! Gondo-
san kell őrizni a kerítést, mert a parancsolat lénye-
ge az, amit mi teszünk. Ezért volt szükség Jézus
reformációjára. Jézus nem a napot változtatta
meg, hanem az ünneplés tartalmát.
A zsidók helyesen tudták azt, hogy melyik az a
nap, amit ünnepelni kell. Ez pontosan egyezett
Isten parancsolatával. Jézus is szombatünneplő
volt, ott volt szombaton a zsinagógában. Tiszte-
letben tartotta az atyák tanítását, hűségesen ele-
get tett a parancsnak. Sőt, ennek a napnak az ál-
dását is átélte, amikor szombatnapon Isten
dolgairól tanított. Jézus Krisztus mégis hozzátett
valamit a farizeusok hagyományaihoz: a lényeget.
Szombaton megnyugodott ugyan a parancsolat
szerint, még halálában is, de példájából tudjuk,
hogy a munkaszünetnél több a szombat. Ezt a töb-
bet felejtették el Jézus kortársai. Ők azt keresték,
ami ezen a napon tilos, amit nem szabad tenni. Ez-
zel az ember cselekvésére került a hangsúly. A tör-
vény csak azt mutatta, hogy mint ember, mit teszek
helyesen, és mit helytelenül. Jézus visszaterelte kor-
társai figyelmét a törvény igazi lényegére, az igazi
cselekvőre. Ez a parancsolat úgy kezdődik: Meg-
emlékezzél. Ez a megemlékezzél azt jelenti, hogy
Isten cselekedett előbb. A negyedik parancsolat
betöltése az, ha észreveszem, megnyílik rá a sze-
mem, hogy Isten ma is cselekszik. Jézus Krisztus
visszahelyezte a hangsúlyt az emberről a Terem-
tőre, így a törvény betűjéről a törvény tartalmára.
Dr. Szigeti Jenő
Ezért Jézus számára többé nemcsak egy kerítés a

törvény, hanem olyan kerítés, ami a kertért van.
A Jézus korabeli zsidóság úgy volt a parancso-
latokkal is, mint az az ember, akinek van egy telke,
s ezt szép, reprezentatív kerítéssel bekeríti. Ková-
csoltvas kerítést csináltat, sok pénzért. Lefesti, óvja
víztől, rozsdától, s miközben a kerítéssel foglalko-
zik, nincs ideje arra, hogy megművelje a kertet.
Így a drága kerítéssel bekeríti a gazt. Öncélúvá
lesz ekkor a kerítés.
Jézus szerint a kerítés jó, szükséges, de ez a
kerítés a kertért kell. A kerítés csak addig kell,
amíg van a kertnek tartalma, amíg arra terelődik
a figyelem, hogy mit ad Isten ezen a parancsolaton
keresztül nekem.
Márk evangéliumában találunk egy történetet.
„És lőn, hogy szombatnapon a vetések közt megy
vala által, és az ő tanítványai mentükben a kalá-
szokat kezdék vala szaggatni. Ekkor a farizeusok
mondának néki: »Ímé, miért művelik azt szom-
batnapon, amit nem szabad?« Ő pedig monda
nékik: »Sohasem olvastátok-é, mit mívelt Dávid,
mikor megszűkült és megéhezett vala társaival
egybe? Mi módon ment be az Isten házába az
Abiátár főpap idejében és ette meg a szent kenye-
reket, amelyeket nem szabad megenni csak a pa-
poknak; és adott a társainak is?« És monda né-
kik: »A szombat lőn az emberért, nem az ember a
szombatért.« Annak okáért az embernek Fia a
szombatnak is ura” (Mk 2,23–28). Mit mond itt
Jézus? Nem azt, hogy eltörli a szombatot, mert ar-
ra szerinte semmi szükség nincs. Nem eltörölni
akarja, amiért a korabeli vallásoskodó emberek
A Tízparancsolat
megüresítették a szombatot. Nem is azt mondja

Jézus, hogy a szombatot át kell alakítani, és valami
újra felváltani. Jézus szerint a szombat igazi tar-
talmát kell megtalálni. A kert igazi tartalmára kell
ismét figyelni.
A tanítványok mentek át a szántóföldön. Jézus
tanította őket, ők pedig hallgatták szavait, s köz-
ben kalászokat téptek. A rabbik szerint a kalászok
letépése már aratásnak számít, a mag kimorzso-
lása pedig nem más, mint cséplés. Aratni és csépel-
ni szombaton tilos, s ezért megbotránkozva néztek
Jézusra és tanítványaira. Jézus egy ószövetségi
történettel, Abiátár pap apjának, Akhiméleknek a
történetével válaszol a kérdésre. „És Dávid elméne
Nóbba Akhimélek paphoz. Akhimélek pedig meg-
rettenve ment Dávid elé, és monda néki: »Mi dolog,
hogy csak egyedül vagy, és senki sincs veled?« És
monda Dávid Akhimélek papnak: »A király bízott
reám valamit, és monda nékem: Senki se tudja
meg azt a dolgot, amiért elküldélek téged, és amit
parancsoltam néked; azért a szolgákat elküldém
erre és erre a helyre. Most azért, mi van kezednél?
Adj öt kenyeret nékem, vagy egyebet, ami van.« És
felele a pap Dávidnak, és monda: »Nincs közön-
séges kenyér kezemnél, hanem csak szentelt kenyér
van, ha ugyan a szolgák tisztán tartották magokat,
legalább az asszonytól.« Dávid pedig felele a papnak,
és monda néki: »Bizonyára el volt tiltva mitőlünk
az asszony mind tegnap, mind azelőtt, mikor
elindulék, és a szolgák holmija is tiszta vala (jólle-
het az út közönséges): azért bizonyára megtartatik
ma szentnek az edényekben.« Adott azért a pap né-
ki szentelt kenyeret, mert nem volt ott más kenyér,
Dr. Szigeti Jenő
hanem csak szent kenyér, melyeket elvettek az Úrnak

színe elől, hogy meleg kenyeret tegyenek ahelyett
azon a napon, amelyen az előbbit elvevék” (1Sám
21,1–6). Amikor Dávid és harcostársai a templomi
kenyerekből ettek, ami csak a papoknak volt fenn-
tartva, ezzel formálisan bűnt követtek el (3Móz
24,9).
Ez gondolkodásra késztette a farizeusokat. Vajon
a törvény a betűért van? Vajon az az ember, aki
egy kalászt letép, az már szombatrontó? Itt szem-
léleti hiba torzítja a törvényt. A farizeus a másikat
lesi, hogy mit csinál, és gyilkos indulattal ítéletet
mond. Közben eltűnik a szíve mélyéről az Isten-
nel való találkozás öröme. Jézus itt vezeti vissza a
törvényt a teremtő Isten eredeti céljához: a szom-
bat az emberért van, és nem tőlem vár értelmetlen
áldozatot. A törvény önvizsgálatra késztet: észre-
veszem, hogy mit ad Isten a szombaton keresztül
énnekem. Észrevesszük-e, hogy Isten megajándé-
kozottjai vagyunk? Kincset kapunk tőle, a nyugal-
mat, aminek koldusai vagyunk. Vajon olyan gazda-
gok vagyunk a nyugalom dolgában, hogy Isten
meghívását eldobhatjuk? Ő a hétköznapi gondok
szövevényéből ki akar szabadítani minket.
Erre Istennek van szüksége, vagy inkább nekem?
A szombat tehát nem az emberért van? Ó, dehogy-
nem! Mindennapi sóhajtásunk: de jó is volna egy
kis nyugalom! Isten ebben a parancsolatban felkí-
nálja a nyugalmat. Miért nem kell az nekünk?
A kereszténységben egy nosztalgikus hangulat
uralkodik. Sokszor mondjuk: „De jó is volt, amikor
Jézus ezen a földön járt!”, „de jó is lehetett vele ta-
lálkozni!” Vajon ebben a parancsolatban Ő nem
A Tízparancsolat
ajánl fel egy találkozást nekünk? Miért nem kell

ez a találkozás?
Ebben a parancsolatban nem csupán az ünnep-
lésről, hanem a munka és a pihenés egészséges
arányáról is szó van. „Hat napon át munkálkod-
jál, és végezd minden dolgodat; de a hetedik nap
az Úrnak, a te Istenednek szombatja...”
Vajon a munkánk és a pihenésünk aránya rend-
ben van? Én úgy látom, hogy a Tízparancsolat sze-
rint ünneplő emberek sem nagyon vannak Magyar-
országon. Agyonhajszolt embereket látok nap mint
nap magam körül. Szükségünk volna a Jézussal való
találkozásra, a nyugalomra. A szombat a parancso-
lat szerint a családi együttlét ünnepe is. Felsorolja
ez a parancsolat, hogy a köznapi tevékenységek tilal-
ma kire vonatkozik: „se magad, se fiad, se leányod,
se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevé-
nyed, aki a te kapuidon belől van.”
A társadalom szétesésének korában élünk.
Hiányzik életünkből az az alkalom, amikor a kör-
nyezetünkben élőkkel, felebarátainkkal szorosabb
kapcsolatot építhetünk Isten színe előtt. Isten eb-
ben a parancsolatban ezt kínálja nekünk. Miért ne-
héz ezt elfogadni? Hiszen a szombat ma is az embe-
rért van! Nekem van rá szükségem. Isten úgy szeret,
hogy lehetőséget ad szeretetének átélésére. Így
kerülhet vissza az életem a teremtés gyújtópont-
jába. Jézus ma is azt szeretné, hogy kitárulkozzam
a világteremtő Isten szeretete felé, és elfogadjam,
továbbadjam ezt a kincset, az élet értelmét. Ezt a
szeretetet azért adja, hogy legyen mit továbbsugá-
roznom. Ezért minden szombat előremutat a bűn
országából az örökkévalóság országába. S erről az
Dr. Szigeti Jenő
Újszövetség tudósít. „Annak okáért megvan a

szombatja az Isten népének” (Zsid 4,9). A Zsidókhoz
írt levél írója előrenéz. Isten népének életében
van a földön egy jel, egy találkozási pont, ahol Isten-
nel találkoznom lehet. Ebből a találkozásból él és
erősödik a hitünk. Ez szabályozza életünkben a
nyugalom, a munka és a pihenés rendjét, a családi
együttlét örömét. Igazi megoldás ez életünk sok
problémájára. Innen nézünk előre egy olyan világ
felé, ahol a bűn uralma megszűnik, és helyreáll is-
mét a töretlen kapcsolat Isten és ember között, és
véget ér ember és ember között is minden ellen-
ségeskedés. Ekkor gyógyul meg végre az ember
és a világ megtört közössége.
Isten valamit adni akar nekem. S ez a drága kincs
ott van az Ő tenyerén. Nem kényszerít Ő a jóra
sem. A Tízparancsolatot azért mondjuk erkölcsi
törvénynek, mert szabad döntésemre vár benne Is-
ten. De ébredjünk fel! Erre a drága kincsre, amit
Isten adni akar nekünk, szükségünk van! Mi az, ami
akadályoz bennünket, hogy ezzel a drága kinccsel
él jünk?
Ez a törvény tehát olyan, mint egy tervrajz,
mert megmutatja, hogy a Tervező hogyan gondolta
el életünket, de azt is megmutatja, hogy mit ron-
tottunk el. Legyen hitünk az eredeti tervet elfo-
gadni és megvalósítani!

A Tízparancsolat
A Z ötöd ik parancsolat
„Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj
azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád tenéked!”
(2Móz 20,12)
Miért kell tisztelni a múltat?
A z Újszövetségben így szól ez a parancsolat:

„Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleitek-
nek az Úrban; mert ez az igaz! Tiszteljed a te atyá-
dat és a te anyádat (ami az első parancsolat ígéret-
tel)! Hogy jól legyen néked dolgod, és hosszú életű
légy e földön. Ti is atyák ne ingereljétek gyermekei-
teket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és
intése szerint!” (Ef 6,1–4).
Pál apostol szerint ez az első parancsolat ígé-
rettel. S ez valóban így van. Életünk a generációk
harmonikus együttműködésén épül fel.
A Tízparancsolat arról tanúskodik, hogy a te-
remtő Isten ad, nem pedig mi adunk neki. Őtőle
kaptuk mindenünket, az egész világegyetemet.
Nekünk teremtetett minden. Ezen túl, egymásnak
Dr. Szigeti Jenő
ajándékozott minket Isten. A Tízparancsolat má-

sodik kőtáblája éppen Istennek a másik emberben
adott ajándékai értelméről szól.
Az ötödik parancsolatnak is az a kulcskérdése,
észrevesszük-e, amit Isten ad, vagy csak annál ma-
radunk, amit Isten kér tőlünk, vagy amit megtilt.
Sokszor leszűkítjük ennek a parancsolatnak az ér-
telmét a tilalomra. Ezt a parancsolatot is úgy ért-
hetjük meg, ha mélyre ásunk.
Felületesen olvasva azt gondolhatjuk, hogy ez
a parancsolat a gyermekeknek szóló intelem, és
arról van benne szó, hogy a szülőnek – tegyen bár-
mit – mindig igaza van. A gyermeknek nincs más
kötelessége, mint a szülő minden akaratának va-
kon engedelmeskedni. Ezért isteni jogon a szülő
– mert ő a szülő, nem másért – megkövetelheti
gyermekétől az engedelmességet.
Vajon csak ennyit akar mondani ez a parancso-
lat? Mert ha csak ennyit látok belőle, akkor elvész
ennek a parancsolatnak az ajándékozó része, és
akkor nem igaz az, amit Pál apostol az efézusi le-
vél feljegyzése szerint mondott, hogy ez az első
parancsolat ígérettel. Az ember – nemcsak a mai,
hanem kezdettől fogva minden ember – hajlamos
arra, hogy a generációs kérdéseket ennek a paran-
csolatnak a fényében próbálja megoldani. Nagyon
sokszor elhangzik ez a feszült párbeszéd öregek
és fiatalok között: „bezzeg mi, öregek”, „bezzeg, ami-
kor mi fiatalok voltunk”, „bezzeg a mi időnkben
nem így volt”. „Ó, ez csak olyan öreges, elavult do-
log” – mondják erre a fiatalok.
Ez a generációs ellentét ősidőktől megvan, és
mindig újratermelődik. Vajon csak ezt az ellenté-
A Tízparancsolat
tet akarja ez a parancsolat feloldani? Úgy gondo-

lom, ez a szándék is benne van, de ez a törvény
mérhetetlenül több és mélyebb, mint ahogyan azt
gondoljuk. Nemcsak a gyermek és a szülő paran-
csolata ez. Minden embernek része van benne.
Ez a parancsolat a kőtábla második felén talál-
ható, amelyet bevezetett az elsőn olvasható negye-
dik parancsolat. A negyedik parancsolatról már el-
mondtuk, hogy egyrészt összefoglalja az ember és
Isten kapcsolatát, másrészt előkészíti a kőtábla
második részét, amikor a munkát, emberségünk
döntő részét erősíti meg. Ez az ötödik parancsolat
egy másik emberi értéket állít elénk, egy másik,
alapvető emberi magatartási módot ismertet meg
velünk. Ez a magatartási mód a tisztelet.
Ha visszagondolunk az Édenkertre, amit 1Móz 2
szerint Isten ültetett az embernek, ott Isten egy
parancsot is adott. A parancsot a Biblia magyará-
zói kultúrparancsnak nevezik, amely így kezdődik:
„És vevé az Úristen az embert...” (1Móz 2,15).
Eszerint az ember rendeltetése, Isten által
meghatározott életcélja ebben a két szóban foglal-
ható össze: „művelni” és „őrizni”.
Ez a két fogalom találkozik a negyedik és az
ötödik parancsolatban.
A negyedik parancsolat, amikor azt rendeli, kéri,
hogy „hat napon át munkálkodjál, és végezd min-
den dolgodat”, akkor körülírja azt, amit Isten kez-
detben az embernek úgy mondott el, hogy „mű-
velni”. Megsokszorozni azokat az ajándékokat,
azokat a kincseket, amiket Isten belerejtett vilá-
gunkba.
A másik szó, az „őrizni”, azt jelenti, hogy a vi-
Dr. Szigeti Jenő
lágban alkotott isteni kincseket becsülni, védeni,

óvni kell; egyszóval: tiszteletben kell tartani. Az
ember személyes felelőssége az, hogy világunk er-
kölcsi és anyagi értékeit, a teremtés csodáit meg-
őrizze. Az ötödik parancsolat a tiszteletről, a meg-
őrzésről beszél, kiegészítve a negyedik
parancsolat munka-parancsát. A negyedik és az
ötödik parancsolat így függ össze.
A bűn által megrontott emberi életnek az a leg-
nagyobb tragédiája, hogy ez a két fogalom: „mű-
velni” és „őrizni” nagyon sokszor szembekerül
egymással. Sőt, sok esetben egymást kizárni lát-
szik. Ez az ökológiai válság erkölcsi oldala.
A mi világunkban nehéz eldönteni, hogy az
ipart fejlesszük-e, azért, hogy ezzel jobb, szebb éle-
tet teremtsünk magunk körül, vagy pedig védjük
a környezetet, mert hiszen a túlzott iparosítás
tönkreteszi azt. Ezt az ellentmondást nagyon ne-
héz feloldani. Pedig Isten teremtői szándéka ép-
pen az, hogy „művelni” és „őrizni” egymást kiegé-
szítő valóság legyen.
De az erkölcsi életben is ismerős ez a konflik-
tus. A Tízparancsolat az erkölcsi élet törvénye,
ezért benne Isten erre irányítja a figyelmünket.
Azért vagyunk emberek, hogy újabb és újabb er-
kölcsi feladatokat oldjunk meg, és döntéseket hoz-
zunk. Így kell művelni emberségünket, hiszen itt
is van olyan kincs, amit őrizni, tisztelni kell. A kő-
tábla második részének parancsolatai emberi kap-
csolataink értékeit foglalják össze. Isten nemcsak
azt akarja, hogy Ő és az ember kapcsolata rend-
ben legyen. Ő minket egymásnak teremtett. Isten-
nek nem csupán az a terve, hogy az ember a meg-
A Tízparancsolat
próbáltatások és nehézségek ismétlődő terhei kö-

zött meg tudjon állni, hanem van egy olyan célja is,
hogy az ember és a másik ember közötti felebará-
ti kapcsolat is meggyógyuljon, szebb, egészsége-
sebb legyen.
Egy – már említett – újszövetségi példa is iga-
zolja ezt. Jézushoz ment egy fiatalember, a gazdag
ifjú. Kiváló ember volt, telve vallásos lelkesedés-
sel. Azt kérdezte Jézustól: „Mester, mit cseleked-
jem, hogy az örök életet vehessem?” (Lk 10, 25).
Ez a szándék önmagában is nagyon dicséren-
dő.
Jézus nem valamilyen elvont, vallásos törvényt
idéz. Először visszakérdez: „A törvényben mi van
megírva? Mint olvasod?” (Lk 10,26). S idézni kez-
di a kőtábla második részét, ami az ember és em-
ber viszonyával foglalkozik. Ez a mércéje minden
istentiszteletnek. János 1. levele szerint hitünk be-
csületét a másik ember iránti szeretetünk méri.
„Ha azt mondja valaki, hogy: szeretem az Istent,
és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki
nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan sze-
retheti az Istent, akit nem lát?” (1Jn 4,20).
Az Ige tehát azt mondja, hogy hazugok va-
gyunk, ha a kőtábla második részét ki akarjuk ját-
szani az elsővel.
A kőtábla két része fel sem cserélhető egymás-
sal, mert az Istennel elrendezett kapcsolatból ered
az emberrel elrendezett viszony. A kőtábla min-
den parancsolata egyformán értékes. Istennek
meg kell mutatkoznia az embertársaimmal való
kapcsolataimban is.
A gazdag ifjú kész lett volna Istenért hatalmas
Dr. Szigeti Jenő
dolgokat cselekedni. De mivel a kőtábla második

részét nem értette meg igazán belülről, a szere-
tet oldaláról, ezért a kis fogyatkozás is elég volt
ahhoz, hogy megszomorodva menjen el Jézustól.
Ezeket a tanulságokat figyelembe véve, mit
mond a tiszteletről az ötödik parancsolat? Ma egy-
re nehezebb erre válaszolni. Legáltalánosabban
így értelmezhetjük: Istennek és embernek meg-
adni a néki járó elismerést, megbecsülést, megad-
ni azt, amivel tartozunk.
Mire épül az ember és ember közötti tisztelet?
Talán társadalmi pozícióink ranglétrájára? Talán
életkorunkra, vagyoni állapotunkra, iskolázottsá-
gunkra vagy talentumaink nagyságára? Talán az ad
tekintélyt, hogy valaki többet tud, többre képes?
Mi ennek a tiszteletnek a bibliai alapja? A válasz
egyszerű: Isten-képűségünk, vagyis az, hogy Isten
a maga képére és hasonlatosságára teremtette az
embert. A zsoltáríró ezt a gondolatot botránkoz-
tatóan élesen fogalmazza meg: „Hiszen kevéssel
tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisz-
tességgel megkoronáztad őt” (Zsolt 8,6) – mondja
az emberről. Isten teremtői szándéka volt az, hogy
bennünket tiszteletreméltókká tesz, s ebben mi,
emberek egyformán osztozunk. Emberségünk ön-
magában is tiszteletre méltó.
Ehhez még valamit hozzá kell tenni. Ennek a
tiszteletnek a tartalma nem más, mint a törvény
lényege, a szeretet. Akkor vannak gondjaink a tisz-
telettel, ha nem tudunk szeretni. Tudom-e tisztel-
ni és szeretni a másik embert? Mert a kettő elvá-
laszthatatlan. Meg tudom-e látni, fel tudom-e
fedezni a másik emberben Isten teremtésének re-
A Tízparancsolat
mekét, csodáját?! Tudom-e a másik emberben tisz-

telni azt a valakit, akiért Jézus Krisztus éppúgy
meghalt, mint énértem?
Tulajdonképpen a mai emberben van tisztelet,
de sajnos, ez a tisztelet mindig a látszatokra épül,
a külsőre, meg önző érdekeinkre. Azt tisztelem,
aki erős, aki tehetséges, akinek hatalma van, aki
velem jót tesz.
A probléma gyökere, hogy ahol megjelenik az
önzés, ott megjelenik a bűn is, és a kettő valahogy
összefonódik. Az a tisztelet, amire a Tízparan-
csolat kér, tanít, nem természetes a mai ember éle-
tében.
Életünket nem az Isten-képűség, Isten terem-
tői szándékának megvalósulása jellemzi, mert el-
felejtettük, hogy Ő hívott létre minket. Nem szá-
molunk a bűn jelenlétével, annak tiszteletet,
szeretetet romboló valóságával. Ezért a tisztelet
konfliktusait újra és újra át kell élnünk. Azt az em-
bert tiszteljem – kérdezzük –, akiben az Isten-ké-
pűséget összetörte a bűn? Azt az embert tisztel-
jem, aki önző módon visszaélt a néki adott
hatalommal? Legyen az szülő, elöljáró vagy bár-
melyik embertárs! Hogyan tudom az ilyen embert
tisztelni? S mert megszűnnek az erkölcsi értékek,
mi is számtalanszor átéljük a tisztelet fájó hiányát.
Ezért kezdődik ezzel a parancsolattal a kőtábla
másik oldala. Ezért beszél Isten Igéje – mint
ahogy korábban már említettük ezt – arról, hogy az
utolsó időkben egy különös állapot lesz. „Azt pe-
dig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz
idők állanak be. Mert lesznek az emberek magu-
kat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek,
Dr. Szigeti Jenő
káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, hálá-

datlanok, tisztátalanok. Szeretet nélkül valók,
kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, ke-
gyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakme-
rők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint
Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek
látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket
kerüld!” (2Tim 3,1–5)
Ebben a hosszú bűnlistában foglalja össze az
Ige mai életünk minden morális válságát, amelyet
egyetlen szóban is ki lehet fejezni: tiszteletlenség.
Ezért tanácsolja az apostol, hogy „a tiszteletadás-
ban egymást megelőzők legyetek!” (Róm 12,10).
Nem szabad az ötödik parancsolatot csak a szü-
leinkre szűkíteni. Itt többről van szó, mint test sze-
rinti szüleinkről. Ez a parancsolat nemcsak a leg-
természetesebb kört, a családot tárja elénk, mert
életünket különböző közösségekben éljük. Ezek
mint láncszemek, egymásba illeszkednek, mint
amikor gyűrűzik a víz, ha bedobunk egy követ a tó-
ba. Egy közösség belső, lelki, erkölcsi állóképes-
sége azon múlik, hogy a tisztelet él-e vagy sem.
Így van ez a családban, a gyülekezeti és a munka-
helyi közösségekben, bármiféle állami vagy társa-
dalmi közösségben.
Éppen ezeket a közösségeket rontotta meg a
bűn. Rontása abban van, hogy embert emberrel
szembefordít, és így a közösségeket, mint pillére-
ket aláaknázza és felrobbantja. Embert ember
előtt hitelképtelenné tesz, tekintélyt rombol le,
megtöri a tiszteletet.
Pedig tisztelettel tartozunk test szerinti szüle-
inknek, de az előttünk járt nemzedékeknek is,
A Tízparancsolat
akiknek szintén sokat köszönhetünk. Az előttünk

jártak is emberek voltak. Győztek és vereséget
szenvedtek, voltak eredményeik, jó és rossz tulaj-
donságaik; kudarcaikat és bűneiket ők is szenved-
ték, mi is szenvedjük, mint ahogy a mieinkét is
szenvedik az utánunk jövők.
Az Ige nem gyarlóságaik követését vagy elkép-
zeléseik feltétlen megvalósítását javasolja, hanem
azt, hogy becsüljük bennük a küzdő embert. Ta-
nulnunk kell győzelmeikből, és tanulnunk veresé-
geikből. Az az ember, aki képtelen arra, hogy
egészséges tisztelettel adózzon az előtte járó em-
bereknek és megbecsülje őket, az maga sem fog
sem megbecsülést, sem tiszteletet kapni senkitől.
De ez a kisebbik baj. Sajnos, az ilyen embernek
nem mond semmit a korábbi generációk tapasz-
talata, és attól sem védi meg semmi, hogy ő is el-
kövesse elődeinek hibáit.
Istennek ezt az embert az élet iskolájában újra
és újra pótvizsgára kell rendelnie. Szülőknek és
gyermekeknek el kell mondani, hogy a 21. száza-
di ember életében azért van tekintélyválság, mert
nem élünk az Istentől kapott méltósággal, hata-
lommal, hanem visszaélünk vele. Nem elég a szü-
lőknek a gyermekeket korholni, és nem elég a
gyermekeknek a szülőket hibáztatni. Közös bűn-
bánattal tartozunk. Minden szülő tartozik megkér-
dezni önmagától, hogy vajon az Istentől kapott ha-
talommal a szeretet törvénye szerint élt-e. Hogyan
számolunk el ezekkel Isten előtt? De a gyermek-
nek is el kell számolni mindazzal, amit kapott, ami
előrevitte az életét, és megtanulta-e a jó példáza-
tokból a győzelem titkát, s azt hogyan kamatoz-
Dr. Szigeti Jenő
tatta.
A Biblia szerint van a tekintélynek szélesebb
köre is, a felsőbbség köre. Nekik is tisztelettel tar-
tozunk. „Adjátok meg azért mindenkinek, ami-
vel tartoztok: akinek az adóval, az adót; akinek a
vámmal, a vámot; akinek a félelemmel, a félel-
met; akinek a tisztességgel, a tisztességet” (Róm
13,7). Ezt a gondolatot 1Péter 2,17 verse is meg-
ismétli: „Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot
szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljé-
tek”. Jó tudni, hogy ez a felsőbbség bűnös, pogány
állami felsőbbség a Róma 13. fejezetének megírá-
sa idején. Néró uralkodott ekkor Rómában, aki a
hatalomért a legközelebbi hozzátartozóit is kész
volt meggyilkoltatni.
Nem függ a tiszteletadás attól, hogy valaki az
Istentől néki adott hatalommal hogyan él! Ezzel
majd a hatalom gyakorlója számol el Isten és az
emberek előtt. A Biblia egyértelműen tanítja, hogy
minden ember – legyen az uralkodó vagy egysze-
rű szolga – a maga szintjén hatalmat kapott, s ez-
zel a hatalommal el kell számolni.
Különös, hogy a Szentírás másféle emberi kap-
csolatainkban is beszél a tiszteletről. Botránkoz-
tató volt a kortársak számára, hogy 1Péter 3,7 sze-
rint „az asszonyi nemnek, mint gyöngébb
edénynek” tisztességet kell tenni. A gyengébbnek
adott tisztelet ma is értelmetlennek tűnik. A min-
dennapi életben, a bűn világában az erő tisztelete
az általános. De az igazi tiszteletadó a gyengéhez
is le tud hajolni.
Ugyancsak fontos a Biblia szerint a gyülekeze-
ti tisztségviselőknek adandó tisztelet: „A jól for-
A Tízparancsolat
golódó presbiterek kettős tisztességre méltattassa-

nak, főképpen akik a beszédben és tanításban fá-
radoznak” (1Tim 5,17). Beszél a Szentírás a mind-
azoknak adandó tiszteletről is, akiktől függünk:
„Akik iga alatt vannak, mint szolgák, az ő urai-
kat minden tisztességre méltóknak tekintsék, hogy
Isten neve és a tudomány ne káromoltassék”
(1Tim 6,1). Így a tiszteletadás minden emberi kap-
csolatunknak alapja és koronája.
Hogyan foglalhatjuk össze tehát ennek a paran-
csolatnak a mondanivalóját? A tiszteletadás a te-
remtő Istentől az embernek adott erkölcsi érté-
kek megbecsülése. Tisztelni valakit azt jelenti,
hogy megpróbálom a másik emberben megkeres-
ni és értékelni azt, amit Istentől kapott, a lelki kin-
cset, a lelki jót, mert ezáltal áldja meg Isten a vi-
lágot, s benne engem. Istennek különös
gondviselési rendje van ebben a világban. Az em-
berről nem angyalokon keresztül visel gondot,
nem csodák által vezeti az övéit. Ezt is megtehet-
né, de legtöbbször nem ezt teszi; csak különleges
esetekben történnek csodák. Mindennapi életünk-
ben az isteni gondviselés úgy nyilvánul meg, hogy
az a kincs, amit én kapok Istentől, a másik ember
életét megaranyozza. Ez nem jótékonykodást je-
lent a feleslegesből, hanem értékfelismerést. Azt
kell felismernem, hogy a másik ember számomra
nem közömbös, nem egyszerűen a bűne által el-
lenségemmé lett rivális. Benne számomra is kin-
csek vannak elrejtve, amiket Isten helyezett el az
életébe, hogy ezek a kincsek engem is gazdagít-
sanak. S ezeket a kincseket kell megtanulnom tisz-
telni. Ezek a másik ember számomra is fontos, er-
Dr. Szigeti Jenő
kölcsi értékei.
Ez a parancsolat olyan számunkra, mint a
szemgyógyító ír. Látni tanít minket, észrevenni
azt, hogy Isten szeretete közösségekbe helyezett
bennünket, legyen ez a család, a munkahely, a tár-
sadalom, egy ország vagy akár egy nemzet közös-
sége.
Csak a szemünknek kell meggyógyulni ahhoz,
hogy észrevegyük: Isten adni akar, és észrevegyük,
Isten hogyan szeret minket.

A Tízparancsolat
AAAhathatodik
thatodik parancsolat
hathatodik
parancsolat
parancsolat
„Ne ölj!” (2Móz 20,13)
Gyilkosság – vér nélkül
AAA agyar nyelven ez a legrövidebb parancsolat,

és ez a Biblia legrövidebb verse is, mindös-
sze öt betű. Pedig ez a parancsolat mai világunk
egyik legnagyobb kérdésére mutat. Hiszen egyre
többet beszélünk az öldöklésről, a háborúról, a tö-
megpusztító fegyverekről. Olyan veszélyekről,
amelyektől sokszor az életünk függ.
De vajon ez a parancsolat csak a tömegméretű
emberirtást tiltja? Esetleg ez a parancsolat csak a
bűnügyi krónikákban nyilvánosságra hozott gyil-
kosokat ítéli el, ahogy a legtöbb ember gondolja?
Minden parancsolat értelmezésénél meglepe-
tés ér bennünket, mert rádöbbenünk arra, hogy
bennük Isten szól hozzánk és új lehetőséget ad.
Irányt mutat, amivel tanítani, eligazítani szeretne.
Ebben a parancsolatban sincs ez másképp. Az ed-
digiek során láttuk: a Tízparancsolatot csak úgy
Dr. Szigeti Jenő
értjük helyesen, ha felismerjük, mit vesz el tőlünk

a bűn, és mit ad nekünk egy-egy parancsolaton ke-
resztül Isten. Ez a parancsolat a legdrágább kin-
cset, az ÉLET kincsét adja nekünk. Isten védi az
életet, mert Ő teremtette azt, és számon kéri tő-
lem ezt a kincset, úgy a magamét, mint a másik
emberét. Ez ennek a parancsolatnak a rövid tartal-
ma.
Mózes első könyvének 9. fejezetében törvé-
nyeket találunk a vízözön után megújult világ szá-
mára. Isten ezekben a törvényekben irányt mutat
az újonnan induló emberiségnek arra nézve, ho-
gyan is kell élni a megújult földön. S ezek között
a rendelkezések között olvashatjuk ezt a különös
parancsot a 6. versben: „Aki embervért ont, an-
nak vére ember által ontassék ki, mert Isten a
maga képére teremté az embert.”
Érdekes mélységekhez vezet bennünket ez az
ige. Isten itt megindokolja az ölés tilalmát, bemu-
tatja a hatodik parancsolat igazi tartalmát. Azzal
érvel itt a Biblia, hogy azért tilos embert ölni, em-
beri vért ontani, mert Isten az embert a maga ké-
pére és hasonlatosságára teremtette.
De mi az Isten-képűség? Nagyon sok ember kül-
ső hasonlóságra gondol. De ha a Bibliát figyelme-
sen tanulmányozzuk, akkor ráébredünk, mennyi-
re felületes ez a vélemény.
Mi, emberek, nem a külsőnkben hasonlítunk
elsősorban Istenhez. Isten-képűségünket valahol
az emberségünk mélyén hordozzuk. Az Isten-ké-
pűségnek az a lényege, hogy erkölcsi lények va-
gyunk, erkölcsileg számon kérhető teremtmé-
nyek. Felelősséget hordozunk Isten előtt
A Tízparancsolat
egymásért. Lehet, hogy egy számítógép sokkal

okosabb, mint az ember. Sőt, az egész emberiség-
nél okosabb számítógépet is lehetne építeni,
amely talán több adatot is tudna tárolni, mint am-
ennyit az összes emberi elme.
A számítógép dönteni is tud, ki tudja választa-
ni több lehetőség közül – a másodperc tört része
alatt –, hogy melyik a legoptimálisabb megoldása
egy-egy kérdésnek. De a számítógép egyet nem
tud – s ebben vagyunk mi többek –, képtelen er-
kölcsileg felelősen dönteni, képtelen arra, hogy fe-
lelősséget hordozzon. S ebben a felelősséghordo-
zásban van a mi Isten-képűségünk lényege.
Nekünk számot kell adnunk minden tettünkről.
Minket Isten felelőssé tett, reánk feladatokat bí-
zott, tőlünk elvár valamit. Ebben az Isten-képűsé-
günkben van a hatodik parancsolat titka. Az ölés –
bűn.
Mindnyájunknak oda kell egyszer állni Isten íté-
lőszéke elé, ahogy az apostol mondja: „Mert né-
künk mindnyájunknak meg kell jelennünk a
Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaz-
tassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy
jót, vagy gonoszt” (2Kor 5,10). Mindnyájunknak
felelősen kell hordozni azt a drága kincset, az éle-
tet, amivel Isten a teremtéskor megajándékozott
minket.
Isten tiszteli a szabad akarati döntésemet; a jót
sem kényszeríti rám. Ő szabad döntést vár tőlem.
Az ölés mögött mindig valamilyen kényszer húzó-
dik meg. A Biblia szerint az ölés nemcsak az élet
kioltását jelenti. Ezt a drasztikus, utolsó lépést
mindig megelőzi az erőszak, amivel az ember rá
Dr. Szigeti Jenő
akar kényszeríteni a másikra valamit. Azzal kez-

dődik, hogy az általunk jónak tartottat, a mi akara-
tunkat, amit helyesnek látunk, rá akarjuk kénysze-
ríteni a másikra, hogy neki is az és úgy legyen jó,
ahogy nekünk. A gyilkosnak mindig van önmagát
igazoló elmélete.
Ez a parancsolat az uralkodással van kapcso-
latban. Amikor nem tudom tisztelni a másik sza-
bad akarati döntését, uralomra török a másik éle-
te felett. Ebből kígyózik elő a gyilkos indulat.
Nekünk, keresztény embereknek is van miért
szégyellni magunkat. Az emberi történelemben ta-
lán még egyetlen eszme nevében sem hágták át
annyiszor ezt a parancsolatot, mint épp a keresz-
ténység nevében. S emögött nemcsak gonosz
szándék húzódott meg. Nem csupán a hitehagyó
bűnösök rontása ez, akik előre megfontolt szán-
dékkal rosszat akartak az emberiségnek, és ezzel
meghurcolták Krisztus nevét.
Ennek a parancsolatnak az áthágásával nagyon
sokszor olyan emberek csúfolták meg Krisztust,
akik azt gondolták, hogy úgy jó a világ, és Isten is
úgy akar mindent, ahogy ők akarják. Ezért – Isten
nevében – gyilkoltak. Sajnos, nem mondhatjuk,
hogy ez csak a múltban volt így. Nagyon sok mai,
magát kereszténynek valló emberben is ott él ez
a gyilkos indulat. Csak mi, keresztények, nem úgy
mondjuk, hogy ölünk, hanem álruhába, jelmezbe
öltöztetjük ezt a bűnt. Azt mondjuk, hogy elvhűek
vagyunk, hogy az életünket is készek vagyunk oda-
adni az igazságért, számunkra Krisztus minden-
nél fontosabb, a hit mindennél erősebb. A hitün-
kért még ölni is képesek vagyunk, és közben nem
A Tízparancsolat
tudjuk, hogy szívünkben szegjük meg ezt a paran-

csot. Isten nem küld lángpallossal angyalokat,
hogy behajtson bennünket az öröklétbe. Ez az ink-
vizítorok lelkülete.
Ennek a bűnnek az igazi súlyát akkor érezzük
át, ha megvizsgáljuk, mit tartunk mi gyilkosság-
nak, és mit tartott Jézus annak.
A mindennapi életben a gyilkosság azt jelenti,
hogy valaki biológiailag megsemmisít, megöl egy
másik embert. Előre megfontolt szándékkal vagy
pedig hirtelen felindulásból üt vagy lő, szúr, vág
vagy mérgez, s ennek következtében valaki életét
kioltja. Ez a cselekedet valóban gyilkosság, bűn,
és ezt bünteti a törvény is. De vajon Jézus is így
látja, csak ezt tartja gyilkosságnak? Már utaltunk
a gazdag ifjú példájára (Mt 19). Gondoljuk át még
egyszer, mivel jól mutatja Jézusnak a farizeusoké-
tól eltérő törvényértelmezését. Egy fiatalember
Jézushoz ment, és megkérdezte a Mestert, hogy
mi szükséges az üdvösséghez. Jézus válaszolt. Fel-
sorolta a kőtábla második részének parancsolata-
it, köztük azt is, hogy „Ne ölj!”. A gazdag ifjú erre
azt válaszolta, hogy „mindezeket megtartottam if-
júságomtól fogva”. Mindezeket gyermekségem
óta tiszteltem. Mi is valahogy így válaszoltunk vol-
na Jézusnak: senkit nem ütöttem agyon, nem ra-
boltam, nem követtem el cégéres bűnöket, bün-
tetlen előéletű vagyok, tehát becsületes
keresztény vagyok. Vajon ez a gazdag ifjú igazat
mondott? A farizeusok törvényértelmezése sze-
rint, igen. Valóban, egyetlen ember vére sem ta-
padt a kezéhez. De Jézus másképpen érti ezt a pa-
rancsolatot, hiszen a Hegyi Beszédben azt jelenti
Dr. Szigeti Jenő
ki, hogy a törvényből egy jóta vagy egy pontocska

sem múlhat el. „Hallottátok, hogy megmondatott
a régieknek – mondja –: Ne ölj, mert aki öl, mél-
tó az ítéletre! Én pedig azt mondom néktek, hogy
mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára (...), méltó
az ítéletre” (Mt 5,21–22).
Mit mond Jézus, hol kezdődik a gyilkosság?
Nem ott, amikor ütök, hanem mielőtt még lendül-
ne a karom, a szívemben történik valami. Ott kez-
dődik a másik megölése. Lehet, hogy nem lendül
a kezem, mert a várható következmények vissza-
tartják. Lehet, hogy csak belülről, a szívemben ér-
zem: legszívesebben agyonütném ezt az embert.
Sokszor komolyan is gondolom ezt. Csak a tör-
vénytől való félelmem, a jólneveltségem vagy talán
egyszerűen csak az emberi belátás az, ami vissza-
tart ettől a súlyos cselekedettől. De Jézus azt
mondja: a bűn bennem van. Mert Jézus szerint a
bűn nem az elkövetett cselekedet, hanem a gyö-
kér, vagyis az az indulat, belső motívum, ami a
bűnt megszüli.
Nagyon érdekes, hogy a Biblia a bűnről legtöbb-
ször egyes számban beszél. Nem azért, mert az
embernek csak egy bűne van egy egész életen át,
hanem azért, mert a bűn állapot, élethelyzet, ami-
ben az ember van. S ebből az állapotból, gondol-
kodási módból, mint gyökérből hajtanak ki a kü-
lönböző bűnök. Isten és a felebarát elleni lázadás
állapota ez, melynek jellemzője az a gyilkos indu-
lat, harag, ami ténylegesen gyilkossá teszi az em-
bert. A harag mindig ott talál helyet az ember szí-
vében, ahol hiányzik a szeretet. Pál apostol a
szeretet himnuszában (1Kor 13), ami lényegében
A Tízparancsolat
nem más, mint az isteni szeretet nagy összefogla-

lója, ezt írja a szeretetről: „nem cselekszik éktele-
nül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed ha-
ragra, nem rója fel a gonoszt” (5. vers). Vagyis a
haragtól, attól a gyilkos indulattól, ami arra ösztö-
nöz, hogy a másikat megöljem, egyedül a szeretet
menthet meg. Jézus Krisztus ezért tartotta a tör-
vény betöltésének éppen a szeretetet.
A Tízparancsolat lényege, szíve a szeretet. Min-
dig a tartalom felől tudom igazán megérteni a tör-
vényt. Számomra mindig az a legfontosabb benne,
hogy mit is akar Isten adni ebben a törvényben.
A harag életromboló indulat. A haragvó ember
jellemzője az, hogy a másik ember ellen él. Akire
haragszom, azt meg akarom semmisíteni. Megpró-
bálom kiszorítani az életemből, és lehetetlenné
tenni. A szeretet a harag ellentéte. Ha szívemben
szeretet gyúl, akkor egy nagy értékcsere követke-
zik be életemben. Többé nem a másik ember el-
len akarok élni, életcélomat nem a másik ember
ellenére akarom megfogalmazni, hanem a másik
emberért akarok élni. Ez lesz mindennapjaim ér-
telme. Úgy kezdek élni, hogy a másik embert meg-
ajándékozom az Istentől nekem adott kincsekkel.
A gyilkolás, az ölés ugyanaz, mint a harag: élek
a másik ember ellen. Vajon ez az indulat miért
uralkodik az ember élete felett? Talán azért, mert
nem tudom elhordozni a másik embert.
Nagyon sokszor rajtakapom magamat azon,
hogy van olyan periódusa az életemnek, amikor
úgy érzem, nem tudom elviselni a másikat. Min-
den mozdulata, minden mosolya, minden szava
idegesít. Nem tudom elhordozni. Talán azért,
Dr. Szigeti Jenő
mert nincs bennem alázat, és magamat többre tar-

tom, mint őt. Van, amikor úgy érzem, hogy az én
trónusomra tör az a másik. Néha a felismerhe-
tetlenségig álcázza magát az önzés.
Annál gyilkosabb a harag az ember szívében,
minél jobban be tudjuk csomagolni a gyilkos indu-
latot egy szentnek tűnő érdekbe. Annál gyilkosabb
a harag, minél jobban meg tudom magamnak ma-
gyarázni felháborodásom jogos okát. Mi, keresz-
tény emberek nagyon sokszor vétkesek vagyunk
ebben. Amit a gyilkolás és a harag összefüggésé-
ből elmondtunk, azt a hívő ember is ismeri, és szo-
morúan látja, hogy nem mentes ettől a bűntől.
Sokszor úgy szed rá ez a bűn minket, hogy meg-
próbáljuk gyilkos indulatainkat keresztény erény-
nek látszó, szent célok mögé rejteni. Mert ölni
nemcsak fizikai eszközökkel lehet.
Érdekes, amit ezzel kapcsolatban Kálvin ír. Azt
mondja, hogy ölés minden ingerlés, minden tettle-
gesség és minden gúnyolódás.
Luther még mélyebbre ás, amikor azt írja, hogy
Isten mindazokat gyilkosnak nevezi, akik nem se-
gítenek a nyomorúságba jutottakon. Eszerint pas-
szívan is el lehet követni ezt a vétket.
Az irgalmas samaritánus példázata világosabbá
teszi ezt (Lk 10,25–37). A Jeruzsálemből Jerikóba
vezető úton egy pap és egy lévita elment egy vér-
befagyott ember mellett. Nem tettek mást, csak
nem segítettek. Nem egyszerűen óvatosak voltak,
nem csupán gyávák voltak, mert féltek kockára
tenni személyes biztonságukat. Az sem lehet in-
dok a magatartásukra, hogy féltek attól, ha holt
embert érintenek, alkalmatlanok lesznek a szolgá-
A Tízparancsolat
latra (3Móz 21,1; 4Móz 5,2; 19,11–13). Isten íté-

lete szerint ez a pap és ez a lévita, mivel egy baj-
ba jutottat cserben hagytak, gyilkosok voltak.
Mi, keresztény emberek is sokszor elkövetjük
így a gyilkosságot, amikor nem tudunk könyörü-
letességre indulni úgy, ahogy a samaritánus tette.
Ezt a bűnt követi el mindenki, aki képtelen sze-
retni. A szeretet hiánya mindig önmagunk és má-
sok életének a veszélyeztetésével jár. Ezt a bűnt
még önmagunkkal szemben is el tudjuk követni.
Ha semmibe veszem az egészséges élet feltétele-
it és tudatosan rongálom a szervezetemet, ha vak-
merő vagyok, ha agresszíven élek, vagy szavaim-
mal állandó békétlenséget keltek és így
tönkreteszem a mások békéjét, életét – gyilkos va-
gyok.
Pál apostol beszél arról, hogy „Semmi rothadt
beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem
csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy ál-
dásos legyen a hallgatóknak!” (Ef 4,29). Sok ke-
resztény azt gondolja, hogy ez csak a káromlásra
vagy az illetlen, erkölcstelen beszédre vonatkozik.
A görög szövegből kiderül, hogy ennél sokkal több-
ről van itt szó. Nem azt jelenti csupán, hogy csú-
nya szavakat mond az ember, hanem bomlasztó,
közösséget romboló, gyilkos beszédet szól.
Lehet, hogy a legudvariasabb stílusban, leg-
szebb szavainkkal követjük el ezt a bűnt. Ha be-
szédünkbe bele tudjuk rejteni azt a mosolygósan
gyilkos mérget, ami egy közösséget képes tönkre-
tenni, akkor álruhás gyilkosok vagyunk.
Minden olyan beszéd, ami szembefordít a má-
sik emberrel, aminek az a célja, hogy a másik em-
Dr. Szigeti Jenő
bert befeketítse, rossz színben tüntesse fel, Jézus

szerint gyilkosság, mert mögötte ott lapul a harag,
a gyűlölet, a tisztátalan szándék. Ha szívemet ez
uralja a másik ember életének tisztelete helyett,
gyilkos vagyok.
Hogyan lehet ezt a bűnt legyőzni? A gyilkos in-
dulattól egyedül a szeretet szabadíthat meg. Na-
gyon sok ember azt gondolja, hogy a keresztényi
élet valamiféle „békés egymás mellett élés”. Esze-
rint nekem is vannak jogaim, éppúgy, mint a má-
siknak; nekem is vannak kötelességeim, persze
ezek kevesebbek, mint a másikéi. Ha a jogok s a
kötelességek arányára figyelünk, s egy kicsit ügye-
sek vagyunk (hogy több jogunk legyen és kevesebb
kötelességünk), akkor egy gyülekezetben, egy csa-
ládban vagy bármilyen közösségben, sőt még saját
magunkban is, békesség lesz. Ez a békés egymás
mellett élés – gondoljuk.
Nem vitatom, hogy ez országok, államok között
nagyon hasznos és jó elv, de közösség semmikép-
pen nem épülhet fel ezen a gyakorlaton. Egy ke-
resztény közösségnek egyetlen összetartó ereje
van, s ez az önzetlen, krisztusi szeretet. S ennek
nem az a lényege, hogy hagyom a másikat élni és
én is jól élek, nekem is van jogom és neki is van –
sajnos – joga. Az önzetlen szeretet ott kezdődik,
amikor én adok önmagamból, önmagam jogairól
le tudok mondani a másik javára. Életemmel gaz-
dagítani akarom a másikat, adni akarok a másik-
nak. A másik ember elleni élet helyett a másik em-
ber életéért teszek, és ebben látom meg életem
célját. Ahogy féltett kincs a magam élete, úgy fél-
tett, drága kincs lesz a másik élete is. Végül a má-
A Tízparancsolat
sik ember életének védelméért kész vagyok telje-

sen lemondani a jogaimról is.
Van egy nagyon érdekes gondolat Ézsaiás köny-
vében, ami egy mély tanítás, szinte újszövetségi
ihletésű. Arról szól, hogy mit jelent a gyakorlati
keresztényi élet. Ézsaiás 58. fejezetében a böjtről
beszél a próféta. Jézus korában éppen a böjt lett
a látványos képesség egyik mércéje. De Ézsaiás
próféta másképpen beszél a böjtről: „Nem az-é,
hogy az éhezőnek megszegd a kenyeredet, és a sze-
gény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent
látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd ma-
gadat?” (7. vers). Erre az utolsó néhány szóra sze-
retném a figyelmet felhívni: „tested előtt el ne
rejtsd magadat”. Kicsit régies ez a fordulat, és ma
már nehezen értelmezhető. Ennek a héber kife-
jezésnek az a pontos értelme, hogy „ne zárkózz el
a te testvéred elől”. Ne zárd be a szívedet a másik
ember előtt! Mert amelyik pillanatban ez a bezár-
kózás megtörténik az ember életében, nem akar
többé jót akarni, jót kezdeményezni, nem akarja
újra meg újra gazdagítani a másik ember életét,
abban a pillanatban ott kopogtat az ajtón a hatodik
parancsolatban megjelölt bűn, az ölés.
Isten képére és hasonlatosságára teremtett
emberek vagyunk. Ez az Isten-képűség abban ölt
testet, hogy szeretetre képes lények vagyunk. A
Biblia azt tanítja, hogy Isten önmagát a szeretettel
azonosítja. Ez Isten jelleme, felénk forduló arca.
Ez az Isten számunkra megfogható lényege.
Amennyiben az Ő szeretete uralkodik a szívünk-
ben, akkor vagyunk igazán Isten képére és hason-
latosságára teremtett lények. A mi Isten-képűsé-
Dr. Szigeti Jenő
günk soha nem nyilvánul meg szeretet nélkül.

Amikor a szeretet elfogy a szívünkből, abban a pil-
lanatban képtelenek leszünk kapcsolatot építeni
Vele, a szeretet forrásával. Csak egy híd van, ami
Isten és ember között feszül, ez a SZERETET. S
Jézus Krisztusnak éppen azért kellett eljönni,
hogy a szeretetet aláaknázó gyilkos indulatot, ami
ott van a bűnös ember szívében, végképp kiűzze,
és ismét hidat építsen Isten világa és az ember vi-
lága között.
Ki kell szabadítani a szeretetet az érzéseink kö-
telékéből. A szeretet nem egyszerűen valamilyen
érzelmi mámor, a szeretet nem rajongás. A szere-
tet a másikért élő ember életelve, ami tenni tanít
bennünket. Szeretni csak úgy és csak akkor tanu-
lunk meg igazán, hogyha a másik emberért tudunk
cselekedni, és sohasem a másik ember ellen. Ha
nem csupán valamilyen értéket akarunk megka-
parintani a másiktól, hanem magunk és mások ér-
tékeit továbbadni, megosztani, akkor a szeretetet
gyakoroljuk. Ha nem azt keressük, hol lehet rátör-
ni a másikra, hol lehet felette győzni, és ezzel va-
lamiféle lelki bunkerbe, fedezékbe kényszerítve
nem akarjuk megalázni őt, akkor a szeretet elvei
szerint járunk el. Ott virágzik a szeretet, ahol ki-
nyílik a szívünk, és készek vagyunk befogadni a
másikat még akkor is, hogyha nagyon sokszor rá-
szedett minket, ha visszaélt a jóságunkkal, vissza-
élt a szeretetünkkel, ha nagyon sokszor emberi lo-
gika szerint nem volt érdemes szeretni. Jézus útja
sem volt más. Ő így értelmezte és így gyakorolta
a szeretetet.
Vajon képesek vagyunk-e erre a szeretetre? Ma
A Tízparancsolat
a világon azért valósul meg nehezen ez a paran-

csolat, azért probléma a tömegpusztító fegyverek
kérdése, a fegyverkezési verseny és világunk ezer
problémája, amit képtelenség elsorolni, mert az
emberek szívéből ez a gyakorlati szeretet kihalt.
Nagyon sokszor hivatkoznak az emberek Istenre,
miközben az Ő nevében újabb meg újabb tömeg-
pusztító fegyvereket gyártanak. Sajnos, nem látja
(vagy nem akarja látni) az ember ennek a bűnnek
a gyökerét. Pedig milyen jó lenne felfedezni, meg-
érteni a hatodik parancsolatból az egyetlen hasz-
nos életformát: Isten és minden élő tiszteletét, és
megerősödni abban, hogy ez legyen mindig szí-
vünk iránytűje!
Dr. Szigeti Jenő
A hetedik parancsolat
„Ne paráználkodjál!” (2Móz 20,14)
A becsapott szerelem
A hetedik parancsolat Isten Igéjében csupán

egy rövid mondat. Mai szavakkal így fordít-
hatjuk le: „ne kövess el házasságtörést!”.
Mielőtt ennek a parancsolatnak a megértésé-
hez, igei mondanivalójának kifejtéséhez fognánk,
szükséges egy olyan tanulságot figyelembe ven-
nünk, amit eddig is sokszor hangsúlyoztunk. Min-
den parancsolatban Isten ad, és nem mi adunk va-
lamit neki. Mi vagyunk a megajándékozottak, és
nem Isten. Ha igazán meg akarjuk érteni azt, amit
Isten mond, ami Isten üzenete a Tízparancsolat
egy-egy parancsolatában, akkor mindig ezt az aján-
dékot kell megragadnunk.
Ugyanakkor van egy másféle törvényértelme-
zés is, a farizeusi, amit nagyon sokszor keresztény
emberek is követnek. A parancsolatban azt kere-
sik, hogy mi az, amit Isten követel. Mi az, amit Isten
A Tízparancsolat
elvesz, elvár tőlünk? Sátán arra törekszik, hogy Istent

úgy mutassa be, mint aki elvesz az embertől vala-
mit, mint aki megnehezíti az ember boldogulását.
Ez a kísértés lényege. Amikor a kísértő az Éden-
kertben megszólalt, megkérdőjelezte, hogy Isten
adott valamit az embernek (1Móz 3,1).
Ebből is láthatjuk, hogy az ember boldogságát,
boldogulását ez a kérdőjel – ami nem más, mint a
bűn – veszi el. A bűn törvénytelenség, a szeretet
megtagadása. Sokszor abban az illúzióban ringat-
juk magunkat, hogy Isten valamit elvett tőlünk,
amikor törvényt adott. Azt gondoljuk, hogy törvé-
nye – kifoszt. Pedig a tévelygő boldogság, a hamis
illúzió teszi tönkre az életünket. Ezzel a paran-
csolattal kapcsolatban ez különösen így van.
Mi az, hogy paráznaság? Első látásra nagyon ké-
zenfekvőnek tűnik a válasz. Az a szó, amit a Tízpa-
rancsolat itt használ, nem egyszerűen a férfinak
és a nőnek a házasságon kívüli nemi kapcsolatát
jelenti, hanem a házasság közösségének megtö-
rését. A héber nyelvben más szó jelzi a parázna-
ságot, és más a házasságtörést. Ebben az esetben
a házasságtörést jelző szó szerepel a Tízparan-
csolatban. Ez a szó a férfinak és a nőnek, valamint
Istennek és az Ő gyermekeinek a kapcsolatát meg-
rontó bűnt leplezi le. A bűn lényegét Isten a há-
zassági kapcsolat megtörésében látja, és így a há-
zassági közösséget védi. Ezt nagyon fontos tudni.
Ha ezt a törvényt igazán érteni akarjuk, akkor
ezt a parancsolatot nem szabad csak a szexuali-
tásra, a házasság testi oldalára vonatkoztatni, mert
akkor az igazi lényegét, főképp az újszövetségi lé-
nyegét nem értjük meg. A parancsolat szerint a
Dr. Szigeti Jenő
házasságtörés bűn, mivel Isten és az ember, em-

ber és házastársa kapcsolatának megrontását a
szeretettel összeegyeztethetetlennek tartja. Itt a
törvény a kőtábla második – ember és ember kap-
csolatát szabályozó – részében a házasság megtö-
résének tilalmát tanítja. A házassági közösség
megtörését bélyegzi bűnnek Isten Igéje.
De mit is jelent a házasság Isten Igéje szerint?
Keveset szoktunk beszélni a házasság tartalmáról.
Sokszor keresztény emberek is úgy gondolják,
hogy a házasság kérdésével csak a házasulandók-
nak kell foglalkozni. A további éveket már csak „ki
kell bírni”. Isten Igéje szerint a házasság két em-
bernek egy egész életre szóló, testi, lelki, szellemi,
Isten előtt hordozott, Istenre néző kapcsolata. S
ennek a teljességnek a megrontása a bűn.
A házasság nem egyszerűen két ember testi
kapcsolata. Ma, a huszonegyedik században a tes-
tiség uralmát látjuk, éljük. Tegyük hozzá – bűnbá-
nattal –, ennek egyik oka az, hogy évszázadokon
keresztül a kereszténység a Biblia félreértése alap-
ján lebecsülte a házasság testi, lelki örömét. En-
nek ellenhatása az, hogy ma nagyon sokan csupán
testi kapcsolatnak tartják a házasságot, és azt gon-
dolják, hogy a házasság megtörése csak akkor kö-
vetkezik be, amikor a házastársak közül az egyik
testileg hűtlen lesz. A Szentírás szerint a házas-
ság két embernek a teljes életközössége. S ebben
benne van nemcsak a testi, hanem a lelki, szelle-
mi közösség, de még két embernek az Istennel ki-
alakított kapcsolata is. Két teljes ember testes-
tül-lelkestül kötelezi el egymásnak önmagát a
házasságban. S ennek a teljes emberi közösség-
A Tízparancsolat
nek a megrontása a házasságtörés.

Tehát nem akkor következik be ez a bűn, ami-
kor az egyik fél egy másik emberrel testi kapcso-
latra lép, hanem már előbb; akkor, amikor a házas-
társ úgy rontja meg a közösséget, hogy a szívében
feladja a másikat. Amikor az egyik fél a szívében
úgy gondolja, hogy nem tud hűséges maradni,
hogy számára terhes ez a közösség, és nem ad
semmit, mivel pusztán csak kötelesség, egy kény-
szerzubbony, ami ráadásul saját önmegvalósításá-
nak is akadálya. S ki tudná végigsorolni a házas-
ságtörés megmagyarázására felhozott érveket!
Századunk egyik legnagyobb tehertétele a kö-
zösségek kérdése. Egy ember önmagában nem
ember. A Biblia is így mondja ezt. A teremtéstör-
ténetben egy nagyon érdekes feljegyzést találunk.
„Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Is-
ten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá
teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda né-
kik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és tölt-
sétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá...”
(1Móz 1,27–28).
Mivel már sokszor olvastuk ezt a történetet,
nem is gondolunk rá, talán észre sem vesszük,
hogy a teremtés koronája az ember. De ez az em-
ber nem csak a férfi, nem csak a nő, hanem a ket-
tő együtt. Két más nemű ember közössége hor-
dozza az Isten-képűséget, mely realizálódik a
házasságban. A másik nagyon érdekes mozzanat,
amit itt meg kell figyelnünk az, hogy amikor a há-
zastársi közösségről beszél a Biblia, akkor ennek
a közösségnek a testi oldalát sem hallgatja el.
Méghozzá úgy utal erre a testi oldalra Isten Igéje,
Dr. Szigeti Jenő
hogy ez viszi tovább Isten teremtői szándékát a vi-

lágban (1Móz 1,28).
Egy ember önmagában nem hordja Isten képét.
Úgy lesz Isten képévé, ha közösséget épít. Min-
den emberi közösség alapsejtje a család. Nélküle
nehezen képzelhető el az ember.
Néhány évvel ezelőtt valamelyik lapban olvas-
tam, hogy Szíriában meghalt egy húszéves fiatal-
ember, aki gyermekkorában kikerült a vadonba és
ott az állatok segítségével nevelkedett fel, s kb. tíz-
éves volt, amikor visszakerült az emberi közösség-
be. Ez a fiatalember képtelen volt arra, hogy az em-
beri társadalomba beilleszkedjen. Nem tudott
megtanulni beszélni, hanem az állatok életét élte
tovább, hiába volt ember. Mivel közösség nélkül
nőtt fel, az emberi létet nem tudta elviselni, s min-
den gondoskodás ellenére húszéves korában meg-
halt.
Emberségünkhöz nemcsak az tartozik hozzá,
amit biológiailag magunkkal hozunk, hanem úgy le-
szünk igazán emberek, hogy a közösség nevel. Is-
ten Igéje szerint többszörösen is közösségben
élünk. Egyrészt Istennel ápolunk közösséget, más-
részt pedig az emberekkel. De az emberekkel ápolt
közösségünkön belül is különböző közösségek, hi-
vatási körök vannak, ahol emberségünket meg kell
élnünk. S ezek közül a legbensőségesebb, legtelje-
sebb két embernek egy egész életre szóló közös-
sége, a házasság. Ezt védi a hetedik parancsolat.
A közösségek válságának korát éljük. Ma már
közhely, hogy magányos tömegről meg páros ma-
gányról beszélünk, holott karnyújtásnyira száz és
ezer ember van körülöttünk. Mégis úgy érezzük,
A Tízparancsolat
hogy egyedül vagyunk, mert úgy gondoljuk, sem-

mi közünk sincs egymáshoz. Az még nem közös-
ség, ha valaki elérhető távolságban, mellettünk él.
A közösségnek lelki alapja van, amit az hoz létre,
hogyha én társsá, egy másik ember társává tudok
lenni. Önmagam képességeit a másik emberen ke-
resztül tudom kibontakoztatni, s a másik ember
képességein, tehetségén keresztül gazdagodom,
erősödöm és fejlődöm. Így, egymáson keresztül
áld meg Isten minket.
Ha ez a közösség megtörik, mérhetetlenül sok
lelki, testi és fizikai kár éri az embert. A bűn – a
bűnbeesés története szerint – közösségrontó ha-
talom. A bűneset után az ember első cselekedete
az volt, hogy elkezdett menekülni Teremtője elől.
Ez volt a jele annak, hogy megtört a kapcsolat köz-
te és Isten között. Mezítelen önmagával nem volt
megelégedve. S amikor Isten számon kérő szava
utolérte, akkor az első, a legtökéletesebb házas-
ságban is beállt a konfliktus. Ádám Évát és Éván
keresztül az Istent kezdi okolni a bűnért. Nem én,
hanem „az asszony, akit mellém adtál” (1Móz
3,12) – mondja válaszul Isten számon kérő szavá-
ra. Ez azóta is így van. Ahol a bűn megjelenik, ott
közösségek robbannak fel, emberek kerülnek
szembe Istennel és egymással. Nem csupán a há-
zasság megtörése a bűn, hanem fordítva is igaz ez
a mondat: a bűn következménye a csődbe jutó há-
zasság. A bűn pedig az Istennel és emberrel be-
állt helytelen kapcsolat következménye. Nemcsak
a gyilkosság, nemcsak a lopás – mint Isten ellen
elkövetett bűn – rombolja életünket, hanem a há-
zasság, a legszorosabb emberi kapcsolatunk meg-
Dr. Szigeti Jenő
törése is. Ebben a parancsolatban Isten elítéli a

legszorosabb emberi közösség felbomlását és min-
denféle kapcsolat megrontását. Így véd minket.
A hetedik parancsolatnak nem az az elsődleges
célja, hogy a szexuális kihágásokat elítélje, hanem
az, hogy a házasságot megóvja. A bűn Isten és az
ember, ember és a házastársa közötti kapcsolat
megtörése. A házasságtörés szó – ami magyarul
egy kicsit furcsán hangzik – valamilyen egység le-
rombolását, tönkretételét jelenti. Ez Isten és az
ember kapcsolatában is veszély.
A bibliai korban ezt a képet használták Isten és
az ember kapcsolatára. Az Isten iránti hűség meg-
törése és a házasságtörés egy gyökérből ered.
Természetesen ezt a parancsolatot is félre le-
het magyarázni, ha csak a tilalmat látjuk benne.
Nemcsak abban mutatkozik meg Sátán támadása
Isten törvénye ellen, hogy rászedi az embert a
bűnre, hanem abban is, hogy megpróbálja az egyes
parancsolatokat félreértetni az emberrel úgy, hogy
az ajándékokat teherként tünteti fel. Ez szinte
minden parancsolatnál kimutatható.
Jézus korában ezek a kísértések már nyilván-
valók voltak. Jézus, mint az igazi törvényadó, ami-
kor eljött erre a földre, törvényének újraértelme-
zésével kezdte földi pályafutását. Arra próbálta az
emberek figyelmét terelni, amit Isten ad. Ezért
úgy foglalta össze a törvény lényegét, hogy SZE-
RETET, és nem úgy, hogy tilalom. A farizeusok
minden törvényre úgy tekintettek, mint a kegye-
sek által áthághatatlan tilalomra. Jézus viszont Is-
ten ajándékait látta a törvényben.
Kortársai ebben a parancsolatban is azt nézték,
A Tízparancsolat
hogy mi az, amit nem szabad megtenni. Úgy néz-

tek rá, mint a másik ember megbélyegzésére al-
kalmas rendeletre, ami viszont a törvény betartó-
inak érdemeket szerezhet. Ezért a törvény,
véleményük szerint, alkalmat adott nékik arra,
hogy a bűnöket, vétkeket elkövető emberen ítéle-
tet hajtsanak végre. Megkövezzenek, megszégye-
nítsenek.
A hangsúly a szeretetről, a kapcsolatról, Isten-
ről az ítéletre, az ember cselekedetére került. El-
homályosodott az, amit Isten cselekedett, adott.
Ez nemcsak a farizeusoknál volt így. Nekünk,
keresztény embereknek is bűnbánattal kell meg-
állnunk Isten előtt, hiszen ennek a parancsolatnak
az ajándékairól keveset beszélünk. Szószékről
alig, mert nagyon kényelmetlen téma. Úgy gon-
doljuk, hogy ez tabutéma, amiről nem ildomos szó-
székről beszélni. Él a kereszténységünkben egy
álszentség, egy farizeusi álszemérem. Pedig amit
Isten megteremtett, arról hálás tisztelettel beszél-
ni lehet és kell. Emlékszem, már fiatal lelkipásztor
koromban megpróbáltam ezekről a kérdésekről
egészen nyíltan beszélni a fiatalokkal. Egyszer el-
jött hozzám egy anya, nagyon megbotránkozva,
hogy az ő gyermekével hogyan mertem ilyen do-
logról szót váltani. Ezzel, véleménye szerint, el-
rontom őt, hiszen erre még gondolni sem szabad.
Próbáltam meggyőzni a Bibliából. Ekkor végképp
felháborodva ezt mondta: „Hát elég baj az, hogy
ezek benne vannak a Bibliában, nem is szabadna
egy tizenhat éven aluli leánynak a kezébe adni a
Bibliát.”
Ez az álszemérem rengeteget ártott a keresz-
Dr. Szigeti Jenő
ténységnek. Isten nem azt akarja, hogy prűdek le-

gyünk. Amit Isten nem szégyellt megteremteni,
arról mi, emberek ne szégyelljünk beszélni. Ez a
szégyenlős tartózkodás azért veszélyes, mert azt
az ajándékot takarja el, amit Isten adott. A házas-
ságon, két ember életközösségén keresztül sokol-
dalúan megajándékozott bennünket. Testi oldalon
is. Az egész Szentírás tanúsítja ezt, és nem szé-
gyell erről beszélni. Hálával tartozunk érte Isten-
nek. A testiekért éppúgy, mint a lelkiekért. Mert
két ember egymással megélt szeretetén, Isten
előtt hordozott közös felelősségén keresztül is ta-
nít és áld bennünket Isten.
Hol van tehát a farizeusi félreértés veszélye,
ami eltorzítja életünket?
Gondoljunk egy közismert történetre Jézus éle-
téből! János evangéliuma 8. fejezetének 1–11. ver-
se jegyzi fel a házasságtörő nővel való találkozá-
sát. Jézus az Olajfák hegyére megy, itt tölti az
éjszakát, és visszatér a templomba. Sokan hallgat-
ják, tanítja a népet, s egyszer csak különös jele-
net szereplőjévé válik. Az írástudók és a farizeu-
sok egy asszonyt vonszolnak hozzá. Ezt az
asszonyt rajtakapták a hetedik parancsolat megtö-
résén. Bizonyítottan paráználkodott. Azt mondja a
Biblia, hogy körbeállták, és Mózes törvénye sze-
rint meg akarták kövezni. Idézték a törvényt. „A
törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes,
hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit
mondasz?” (Ján 8,5). Nyilvánvaló a kísértő szán-
dék. Csapdát akartak állítani Jézusnak. Érdemes
végiggondolni, hogyan is viszonyul Jézus Krisztus
ehhez a drámai esethez. Hiszen hitünk szerint Ő
A Tízparancsolat
a törvényadó, Ő mondta azt, hogy „Ne paráznál-

kodjál!”. Ő mondta azt, hogy a házasság megtö-
rése bűn, éppen olyan nagy bűn, mint bármelyik
parancsolat áthágása. Most mi történjék? Valóban
vannak Mózes könyvében ítéletek, amelyeket Mó-
zes rábízott a nép véneire (3Móz 20,10; 5Móz
22,22). De Jézus sohasem a törvény betűjét néz-
te, hanem az ember szívének állapotát. Azt érde-
mes ebben a történetben megfigyelni, hogy milyen
volt Jézusnak, és milyen volt az írástudóknak és a
farizeusoknak a bűnhöz, a törvényhez és az em-
berhez való viszonya. Mert hogyha Isten törvényét
meg akarjuk érteni, akkor ezt a hármat egyszerre
kell megvizsgálni.
Az írástudók döntőnek tartották, hogy rajta-
kapták az asszonyt. Érvelésükben az a hangsúlyos,
hogy az asszony elkövette ezt a bűnt. Testileg be-
következett a házasságtörés. A vád bizonyítható,
így jogos az ítélet.
Ma is vannak az írástudóknak és a farizeusok-
nak élő rokonaik, akiket úgy hívnak, hogy keresz-
tények. Előttünk is leegyszerűsödik a bűn, és csak
arra figyelünk, hogy az Isten által rossznak tartott,
elítélt cselekedetet testileg elkövette-e a bűnös,
vagy sem. A törvény nem lesz más, mint a megkö-
vezés indoka, felhatalmazás arra, hogy a másik fe-
lett kimondjuk az ítéletet. Közben teljesen eltű-
nik az ember, aki már csak a törvényszegésért járó
büntetés elhordozója.
Jézus is bűnnek mondta ott, a templomudvaron
a házasságtörést. Nem törölte el az ősi törvényt,
hiszen Ő adta. Tudta, hogy a bűn – ez is – tönkre-
teszi az ember életét. De a megoldás útját nem a
Dr. Szigeti Jenő
megkövezésben látta. A törvény lényege nem az,

hogy felhatalmazásával ítéletet mondhatunk. Jé-
zus szerint a törvény késztetés a jóra, a megvál-
tozott életre. Pál is azt tanította, hogy a törvény
Krisztushoz vezérlő mester (Gal 3,24). A törvény-
nek feltáró szerepe van; megmutatja, hogy a fel-
bomlott közösség rossz, mert megkeseríti hétköz-
napjainkat, és ellehetetleníti az életet.
Jézus a megoldás útját a megbocsátásban látta,
ami nem a bűn jóváhagyása, nem is a bűnért járó
büntetés kiszabása, hanem az új életkezdés lehe-
tősége. Ezért Jézus Krisztus törvényértelmezésé-
ben a bűntől meggyötört emberre kerül a hang-
súly. Jézus nemcsak a szombat kapcsán mondta el
azt, hogy „a szombat lőn az emberért”. Ő azért
jött, hogy minden törvénynél megmutassa, a pa-
rancsolatok lényege a szeretet. S a szeretet Isten-
nek ránk tekintő arca, az ember pedig a szerető Is-
ten képére és hasonlatosságára teremtett lény. Az
ember minden közösségét csak ebben a szeretet-
ben képes megélni. Jézus szándéka szerint a tör-
vény a szeretet védőbástyája. A legszorosabb em-
beri közösség, a házastársak életközössége is a
szeretet tanulásának műhelye. Ezért mondta Jézus
a Hegyi Beszédben – Mózes törvényére vissza-
utalva –, hogy „Hallottátok... megmondatott a ré-
gieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mon-
dom néktek, hogy valaki asszonyra tekint (gonosz)
kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal
az ő szívében” (Mt 5,27–28). Jézus szerint a paráz-
naság, a házasságtörés nem a testiekkel kezdődik,
hanem a szív megváltozott állapotával. Azzal, hogy
feladom, elárulom a másikat, akinek egy életre kö-
A Tízparancsolat
zösséget fogadtam, akit Isten mellém rendelt és az

emberek előtt is elvállaltam társként. Lehet, hogy
még testileg együtt élek a társammal, lehet az is,
hogy még nincs mással testi kapcsolatom. Mégis
elkövethetem ezt a bűnt, ha a szívemben megta-
gadtam az életközösséget. Ez Jézus szerint ennek
a parancsolatnak a lényege.
Ma sok keresztény sem érti, hogy ez miért bűn.
Mert a törvény éppen arra tanít, hogy a másik em-
berrel való közösségem az életem tartalma. Krisz-
tus és az egyház kapcsolata is a házastársak kö-
zösségének képével fonódik össze (Ef 5, 21–33).
Ez az ige egyrészt a házasságról szól, másrészt
Krisztus és az Ő egyházának közösségéről. Ha a
Biblia nem a közösségben látná a házasság lénye-
gét, Pál apostol nem használná ezt a hasonlatot.
A másik ok, amiért bűn ennek a parancsolat-
nak az áthágása az, hogy testünk az Ige szerint Is-
ten Lelkének temploma (1Kor 6,19). A templom
az ószövetségi ember szerint nem az összejövetel
helye volt. Az ószövetségi emberek nem templom-
ba jártak, hanem a templom udvarába. A templom-
ba csak a papok mentek be, sőt a templom legbel-
ső részébe a főpap is csak egy évben egyszer. A
templom az a hely volt, ahol Isten megjelent.
A mi életünk úgy a Szentlélek temploma, ha Is-
ten ott megjelenik. És ebben benne foglaltatnak
közösségi kapcsolataink is. Ő velünk akar lenni
„minden napon a világ végezetéig” (Mt 28,20). A
tisztátalan kapcsolatok száműzik életünkből a ve-
lünk szolidáris Jézust.
Olvastam valahol egy mondást, amit fiatal házas-
nak idézett egy öreg lelkipásztor: Isten mindenütt
Dr. Szigeti Jenő
jelen van, de ne feledd, hogy a házastársad is. Ez

nagyon mély tanítás. Már az bűn, ha úgy gondol-
juk, a másik már nincs jelen.
Ezt a parancsolatot csak úgy őrizhetjük meg,
ha mindennap átéljük, hogy benne Isten többszö-
rösen megajándékozott minket. Tisztaságot ad ne-
künk. Dávid is ezért imádkozott így, amikor vétkét
elkövette: „Tisztíts meg engem izsóppal...”;
„Tiszta szívet teremts bennem, óh Isten, és az erős
lelket újítsd meg bennem”; „Add vissza nekem a
te szabadításodnak örömét...” (Zsolt 51,9.12.14).
Fogadjuk el hálásan Isten csodálatos védelmét.
Ahol életről van szó, ott létfeltétel a tisztaság. Szü-
lőotthonban, bölcsődében, kórházban, élelmisze-
rek gyártásánál és még lehetne sorolni. Ahol a kö-
zösségeinket éljük, ott is ez a létezés feltétele:
család, gyülekezet, munkahely, egyház mind-mind
ezt példázza. Isten Jézus Krisztus által szabadu-
lást ígért minden tisztátalan kapcsolatunkból.
Végül egy apostoli tanács. „Mert ez az Isten
akaratja, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a
paráznaságtól megtartóztassátok; hogy mindeni-
tek szentségben és tisztességben tudja bírni a ma-
ga edényét. Nem kívánság gerjedelmével, mint a
pogányok, akik nem ismerik az Istent. Hogy sen-
ki túl ne lépjen és meg ne károsítsa valamely do-
logban az ő atyjafiát: mert bosszút áll az Úr
mindezekért, amint elébb is mondottuk néktek és
bizonyságot tettünk. Mert nem tisztátalanságra,
hanem szentségre hívott el minket az Isten. Aki
azért megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem
az Istent, aki Szent Lelkét is közlé velünk”
(1Thessz 4,3–8).
A Tízparancsolat
Isten nem csupán követeli a tisztaságot, hanem

Ő ezt megteremti, amikor elfogad bennünket szö-
vetségestársául. Hiszen az a bibliai kifejezés, hogy
szent, nem bűntelenséget jelent, hanem azt, hogy
valamit vagy valakit Isten a maga céljaira elvá-
lasztott. A szent úgy tisztul meg, hogy Isten önma-
gának megtisztítja.
Isten erkölcsi téren is meg akarja tisztítani éle-
tünket, ezért tisztává akarja tenni kapcsolatainkat.
Azt akarja, hogy igazán társai legyünk társainknak.
Azt akarja, hogy házasságunk egy életre szóló, bol-
dog közösség legyen. Azt akarja, hogy ez az iga-
zán intim viszonyunk minden bűntől mentes, tisz-
ta legyen. Csak úgy lehet Istennek odaszentelt
életet élni, csak úgy lehet odaszánni magunkat,
hogyha ezektől a bűnöktől, közösséget rontó ha-
talmaktól az Ő erejével megszabadulunk.
Tudom, hogy a bűn világában élünk. Tudom,
hogy nemcsak testi életünknek vannak betegsé-
gei, hanem erkölcsi életünknek is. De tudom azt
is, hogy Jézus Krisztus nemcsak a testi betegsé-
gek gyógyítója, hanem ezeknek az erkölcsi beteg-
ségeknek is Ő az egyedüli orvosa. Ha őszintén és
tiszta szívvel imádkozzuk: Uram, teremts bennem
tiszta szívet, akkor fogjuk megérteni a hetedik pa-
rancsolat ma is érvényes tanítását. Isten ebben a
parancsolatban is adni akar. Szeretné megmente-
ni és megóvni igazi, tiszta emberi kapcsolatainkat.
Szeretné, hogy házasságunkban megéljük ember-
ségünk legszentebb titkát.
Fogadjuk el Isten csodálatos ajándékait, és hálás
szívvel köszönjük meg, hogy így szeret bennünket!
Dr. Szigeti Jenő
A Nyolcadik parancsolat
„Ne lopj!” (2Móz 20,15)
Hogyan lophatok a magaméból?
A nyolcadik parancsolat is csak két kis szóból

áll. Ezt a parancsolatot mindenki kívülről
tudja, és sokszor idézi, sajnos inkább másoknak,
mint önmagának. Ma különösen sokat beszélünk
a lopásról, a köztulajdon ellen elkövetett vétekről,
ami bonyolult szövevénnyé terebélyesedett, társa-
dalmunk nagy botrányköve lett. Ezt a parancsola-
tot nagyon sokszor a betörők elleni parancsolat-
nak, a tolvajok vagy a sikkasztók elleni törvénynek
tartjuk csupán, ezért felmentve érezzük magun-
kat alóla. Gyakran el szoktuk mondani, hogy „mi
nem ölünk, nem lopunk, nem csalunk, mi becsü-
letes életet élünk”.
Mit jelent az, hogy „Ne lopj!”? Maxim Gorkij, a
híres orosz író egyik művében olvastam egy na-
gyon érdekes gondolatot. A lopás nem ott kezdő-
A Tízparancsolat
dik, amikor egy vagon gyufát ellop valaki, hanem

ott, amikor egy doboz gyufát, amit talán senki nem
vesz észre, a másik megkárosításának szándéká-
val zsebre tesz.
Vagyis a lopás nem az érték nagyságától függ.
Nem lehet úgy értelmezni ezt a parancsolatot,
hogy a lopás ott kezdődik, amikor ennyi és ennyi
forintnyi értéket eltulajdonítok a másiktól. Sőt,
nem is ott kezdődik a lopás, hogy kinyújtom a ke-
zemet olyan tárgy vagy olyan dolog után, ami nem
az enyém. A lopás, mint ahogyan a többi bűn is, a
szívünkből indul. Valami értékcsere történik ben-
nünk, egy belső lelki fordulat, ami eltérít Isten te-
remtői szándékától. Pál apostol így biztatja a ke-
resztényeket: „Aki oroz vala, többé ne orozzon,
hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő
kezeivel azt, ami jó, hogy legyen mit adnia a szű-
kölködőnek” (Ef 4,28).
Az apostol az efézusi és az Efézus környéki
gyülekezeteknek írt körlevelében gyakorlati élet-
tanácsokat ad. A Tízparancsolat nyolcadik paran-
csolatát idézi, és a parancsolat lényegére, lelki tar-
talmára, igazi mondanivalójára tereli a gyülekezet
figyelmét. Szerinte ott kezdődik a parancsolat
megtartása, hogy akiben tolvajlási szándék van – aki
oroz, mondja a régies fordítású Károli-Bibliánk –,
az többé ne tegye ezt, hanem helyette valami
mást; az önzés ellenkezőjét. Pál apostol ezzel arra
tanít, hogy egy törvénynek nem úgy lehet eleget
tenni, hogy lefogom a kezem, vagyis a bűn elkö-
vetésének lehetőségét szüntetem meg. Fogadko-
zásom sem segít, sőt az erős akaraterő sem. Úgy
tehetek a parancsolat szerint, ha a törvénnyel való
Dr. Szigeti Jenő
belső közösségben a bűn ellenkezőjét kezdem cse-

lekedni. Tanításában éppen ezt a lépést próbálja
megerősíteni a gyülekezetek tagjai előtt.
Mi a lopás? Valaki úgy határozta meg, hogy nem
más, mint az aggodalmaskodásunk kényszercse-
lekvése. Egyszerűbben fogalmazva: lopás feleba-
rátom mindennemű anyagi megkárosítása.
Ez a két meghatározás párhuzamos egymással.
Egyrészt utal egy lelki jelenségre, az aggodalmas-
kodás bűnére. Ez az az állapot, amikor magamat
akarom biztosítani, Isten gondviselésébe vetett hit
nélkül. Amikor én próbálom az életemet megszer-
vezni, úgy, hogy több oldalról biztosított legyen, Is-
ten pedig kimarad az életemből. Ennek érdeké-
ben sokszor a felebarátom ellen kezdek élni,
hiszen az aggodalmaskodó ember az embertársá-
val szemben biztosítja életét. Nem csupán a vélet-
lenszerű sorscsapásoktól fél, hanem a másik em-
bertől, a konkurenstől, a versenytárstól, attól az
embertől, akivel ütközik az érdeke. A tolvajlás, a
lopás nem úgy kezdődik, hogy kiveszem valakinek
a zsebéből a pénztárcáját, hanem úgy, hogy már
nem tudok a másikért élni. Többé nem Isten ke-
gyelmének, gondviselésének eszköze vagyok, ha-
nem versenytársa a másiknak, ellenfele, amikor
kitolok vele, kárt okozok neki. Lopás az, amikor a
másikból élek. Lopok, ha kevesebbet adok a kö-
zösbe, mint amit kiveszek belőle. Ez egy életszem-
lélet, aminek a végállomása, beteljesedése az,
amit ez a parancsolat megítél.
Tolvajok vagyunk, amikor az Istentől kapott
anyagiakkal nem szolgálunk többé, amikor Isten
áldásából fegyver lesz a másik ember ellen. Össze-
A Tízparancsolat
szűkült a világunk, hiszen az ember cselekedeté-

nek a technika mai lehetőségei között kozmikus
következménye is lett. Ezért minden bűnnél meg-
figyelhető, hogy egyre nagyobb hangsúlyt kap egy
elkövetett bűnnek a kollektív formája. A bűnöket
– és így a lopást is – nem egy ember ellen követ-
jük el. Ma nagyon sokat beszélünk a köztulajdon
elleni vétekről. S valóban úgy van, mindnyájan
tudjuk, hogy ez súlyos társadalmi probléma.
Olvastam egy tanulmányt, amelyben egy régeb-
bi vizsgálat eredményét ismertette a szerző. Meg-
állapításai ma is nagyon időszerűek. A tanulmány
arról szólt, hogy egy szociológus több olyan em-
bert keresett fel, aki már valamilyen formában ta-
lálkozott sikkasztókkal. Megkeresett olyanokat,
akiket becsaptak, megkereste a sikkasztók hozzá-
tartozóit, megkeresett elmeszakértőket, munka-
társakat, főnököket és beosztottakat, akik kisebb-
nagyobb sikkasztás szemtanúi vagy fültanúi voltak.
Megpróbált sikkasztókkal is beszélni.
Ez a szociológus arra volt kíváncsi, hogyan ér-
tékelik az emberek hosszabb idő távlatából ezt a
bűnt.
Ha azt kérdezte volna, hogy a sikkasztás helyes-
e, vagy sem, akkor egyértelműek lettek volna a vá-
laszok. Valószínűleg mindenki azt mondta volna,
hogy a sikkasztás rossz, helytelen és társada-
lomellenes cselekedet. De amikor tovább beszél-
getett ezekkel az emberekkel, és kezdett a mély-
re ásni, érdekes véleményekre talált. Néhányat
szeretnék felsorolni a vizsgálódás eredményeiből,
annak érdekében, hogy segítsen a téma mélyére
néznünk.
Dr. Szigeti Jenő
Az első érdekes megfigyelése az volt, amikor a

sikkasztókat meglátogatta – volt olyan, aki még
börtönben volt, de volt olyan is, aki már letöltötte
a büntetését –, hogy egyáltalán nem néztek ki bű-
nözőknek. Külsőre bizalmat gerjesztő, becsületes
embernek tűntek. Nem viselték magukon a zül-
löttség jeleit. Többségük jól szituált úriembernek
nézett ki, felelős állásban dolgoztak, jó szakem-
berek voltak, közmegbecsülésnek örvendtek. A
szociológus úgy találta, hogy a közmegbecsülés
egy kicsikét ihleti is ezeket az embereket arra,
hogy a köztulajdonhoz hozzányúljanak.
A másik érdekes megfigyelés az volt, hogy
egyetlen olyan sikkasztóval sem találkozott, aki-
nek kenyérre kellett volna az elemelt pénz. Egyet-
len olyan sikkasztó sem volt, akinek égető anyagi
gondjai lettek volna. A sikkasztók általában nem
a kiskeresetű, szegény emberek közül kerülnek
ki. Rendszerint jómódúak, és jövedelmük többszö-
röse egy átlagpolgár keresetének.
A harmadik érdekes megfigyelés az volt, hogy
minden sikkasztó jelentéktelen, kicsiny dologgal
kezdte. Tehát nem úgy indult, hogy egyszerre mil-
liókat sikkasztott a rábízottból, hanem kicsivel
kezdve indult el lefelé a lejtőn. Legtöbben, amikor
a kicsihez hozzányúltak, szent fogadást tettek, va-
lahogyan így: „Ezt a kis, jelentéktelen vétket úgy-
is jóváteszem, úgysem veszik észre, hiszen amit
elvettem, hamarosan vissza fogom tenni.” Sokszor
ezt meg is tették, de legközelebb már könnyebben
hozzányúltak ahhoz, aminek nem ők voltak a tulaj-
donosai. Az elsikkasztott összeg folyton nőtt. Tet-
tük indoklására mind ködösebb és ködösebb elmé-
A Tízparancsolat
leteket dolgoztak ki. Az elkövető mindig megma-

gyarázza, elsősorban önmagának, hogy miért van
joga hozzányúlni ahhoz, ami nem az övé. Bizonyá-
ra ez az elmélet a tervezett jóvátétel módját is tar-
talmazta, ami egyre ritkábban valósult meg.
A negyedik megfigyelés az volt, hogy a több
száz sikkasztóval való beszélgetés után is úgy ta-
pasztalta, egyetlen olyan elkövetővel sem találko-
zott, aki hibásnak, netán becsületét vesztett em-
bernek tartotta volna magát.
Amikor élesebbre fordult a beszélgetés, kikér-
ték maguknak, ha őket bűnözőknek vagy börtön-
viselt embereknek tartotta valaki. Ugyanakkor, ha
ezek az emberek találnának egy pénztárcát több
ezer forinttal, semmiképpen sem tartanák meg
maguknak. Ők lennének „a becsületes megtalá-
lók”, ezzel ámítva magukat, hogy ők milyen ren-
des emberek. S ezt az önmagukba vetett hitet őr-
zik is. Nyíltan megkárosítani valakit – ezt durva
cselekedetnek tartják, elítélik. De úgy gondolják,
feljogosítva érezhetik magukat arra, hogy a köz
pénzéhez – aminek tulajdonosa megronthatatlan –
hozzányúljanak. Különben pedig más is ezt teszi –
érvelnek.
A kutató összevetette ezeket a sikkasztókat a
zsebtolvajokkal. A zsebtolvajoknál általános volt
az, hogy mindnyájan számoltak azzal, egyszer,
előbb vagy utóbb, lebuknak, rajtavesztenek. A sik-
kasztók másképpen gondolkoznak: minél nagyobb
összeget sikkaszt valaki, annál nagyobb a bizton-
ságérzete, annál inkább elképzelhetetlennek tart-
ja, hogy lebukjon. Sokkal okosabbnak tartják magu-
kat, s valamilyen oknál fogva erkölcsösebbnek is a
Dr. Szigeti Jenő
piti zsebtolvajoknál. S amikor végül bekövetkezik

a lebukás, úgy érzik, hogy őket valami méltányta-
lanság érte; különben is nehéz gyermekkoruk volt.
Egy nagyon érdekes jelenségre utal ez a vizsgá-
lat: a bűnnek is van zsenialitása.
Egészen egyszerűen nem úgy van, hogy ha az
ember elköveti a bűnt, akkor nem jelenik meg a
lelkiismeret-furdalás. De el tudjuk magyarázni ma-
gunknak, hogy miért jogos az, amit Isten törvénye
ellen teszünk. Ennek a bűnnek is – mint minden
bűnnek – a gyökere az önző gondolkodási mód, és
ennek a felismerése érteti meg velünk a bűn tit-
kát.
Isten, amikor megalkotott bennünket, először
adott. Ez az ajándék lehet képesség, tehetség,
anyagi és erkölcsi javaink. Tőlünk Isten azt várja,
hogy a nékünk adottakkal neki és egymásnak szol-
gáljunk. Kincseket helyezett el nálunk, s ha ezeket
kamatoztatjuk, akkor a környezetünkben élő em-
berek érzik Isten áldását, segítő kegyelmét. En-
nek a feladatnak a megtagadása bűn, amikor csak
elvenni akarok és semmit sem adni, amikor a má-
sik embert vagy a rám bízottakat, amikkel felelő-
sen kell élnem, őriznem kell, eszköznek haszná-
lom a magam önzésének, énjének támogatására.
Minden bűn a szeretet tagadása, hiszen a sze-
retet nagy parancsa az, hogy élni csak a másik em-
berért érdemes. Ezt erősíti a „Ne lopj!” paran-
csolat, és nemcsak akkor, amikor egy nagy
összeget sikkasztok. Ezt a cselekedetet önző
énem természetesen meg is tudja magyarázni a
fejemnek is meg a szívemnek is. Így alakul ki ben-
nem egy jellegzetes szemlélet. Úgy akarok boldo-
A Tízparancsolat
gulni, hogy kevesebbet adok, mint amennyit kap-

tam. Így csalom és lopom meg a másik embert.
Pál apostol azt tanácsolta a korábban idézett he-
lyen: „Aki oroz vala, többé ne orozzon, hanem in-
kább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt,
ami jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek”
(Ef 4,28).
Ha gondosan olvassuk ezt az igét, sok mindent
megfigyelhetünk benne. A régies „aki oroz” kife-
jezés görög megfelelője így fordítható magyarra:
„aki hajlik a lopásra”. Tehát olyan valakit mutat be
ez a szöveg, aki igyekszik minél kevesebb munká-
val – vagy esetleg munka nélkül – a lehető legma-
gasabbra jutni. Aki hajlik erre az önzésre, annak
ezzel a bűnnel belülről, a szíve mélyén kell szem-
befordulnia. Törvényi korlátozással az önzést nem
lehet legyőzni. Isten azt kívánja tőlünk, hogy gon-
dolkodási módunkban szakítsunk, forduljunk
szembe az önzéssel. Helyette, az Ige tanácsa sze-
rint, dolgozzunk.
Voltak olyan görög filozófusok, akik számára a
munka botrányt jelentett. Azt tanították, hogy a
munka lealacsonyít. Ezért a munka rossz, az csak
a rabszolgák dolga, a beszélő szerszámnak kell dol-
gozni, a szabad ember ne dolgozzon. A Biblia ez-
zel az élettől idegen, embertelen, erkölcsileg ká-
ros gondolattal keményen szembeszáll, noha
akkor megbotránkoztató volt Pál apostol tanácsa.
Pál maga is példát mutatott, kétkezi munkájából
élt.
Miért kell dolgoznunk az Ige szerint? A munka
két dologért hasznos. Egyrészt azért, hogy azt cse-
lekedjük, ami jó. A munkával a nekem adott ké-
Dr. Szigeti Jenő
pességeket úgy kamatoztatom, hogy a másik em-

ber is lássa, érezze a hasznát. Ha egy suszter cipőt
csinál, vagy egy gyári munkás valamilyen hasznos
szerkezetet hoz létre, akkor sok ember életét
szebbé teszi vele. Minden munkának az az erköl-
csi célja, hogy valami jót tegyünk, valami hasznot
hajtsunk a másiknak.
A fokozódó munkamegosztás következtében
egyre jobban elködösödött munkánk erkölcsi hasz-
na. Régen, ha egy szabó csinált egy öltönyt – én
még láttam ilyen szabót –, sikerélmény volt, hogy-
ha a megrendelőn a ruha szépen állt. Számára
még fontos volt, hogy munkájának eredménye örö-
met szerez a vásárlónak, s egyben készítőjének is.
Az ilyen mesterember azt mondta magában: „Ezt
én csináltam, valami jót tettem a másiknak a mun-
kámmal! Nem egyszerűen a ruha pénzbeli ellen-
értékéért dolgoztam, hanem valami többet ad-
tam.” Ma ezt már nagyon nehéz egy ruhagyári
munkásnak éreznie, hiszen a részfeladat nehezen
mondható igazi alkotásnak. A késztermék nem az
ő alkotása, produktuma, hanem sok száz és ezer
gépnek az összekapcsolásából létrejött termék.
Nekünk, keresztény embereknek – főként a fia-
taljaink miatt – meg kell őriznünk a munkának ezt
az erkölcsi értékét. Aki igazán szívből dolgozik, az
valami jót tegyen. Érezze, élje át, gondolja végig
hittel, hogy a hasznos tevékenység jó az egész tár-
sadalom számára; és kedves Isten előtt. Bele van
rejtve Isten áldása is.
Van egy másik fontos eleme is Pál tanításának:
„hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek”. Az
apostol azt is elmondja, hogy a munka ellenérték-
A Tízparancsolat
ét sem tekinthetem úgy, mint ragadományt, ami-

hez senkinek semmi köze nincs. A munka ellen-
értékével is szolgálnom kell. Isten elhelyezett a
környezetünkben olyan embereket, akik koruknál
vagy lehetőségeiknél fogva kiszolgáltatottak, ne-
hezebben élnek. Isten azt kívánja, hogy ilyen em-
bernek is szolgáljunk. A munka ellenértéke erre is
adatott, mert így része lehet Isten gondviselés-
ében. Úgy gondolom, itt van a keresztény ember
életének egy olyan távlata, amit sokszor nem ér-
tünk.
Mi, keresztény emberek, nagyon sokszor igé-
nyeljük Isten gondviselését, és helyesen tesszük,
mert hitünk alapélménye a gondviselő Istennel va-
ló találkozás. Viszont nagyon gyakran elfelejtjük: a
gondviselő Istennel való találkozás úgy folytató-
dik, hogy bennünket eszközévé tesz. Isten nem an-
gyalokat küld, hogy az embert megáldja, bár azt is
megtehetné, hanem arra indít bennünket, hogy a
nekünk adottból továbbadjunk, s így mi legyünk
Isten gondviselő „angyalai”.
Ez a gondolkodási mód arra épül fel, amit a Bib-
lia a tulajdonjog alapjairól mond. A Biblia egyér-
telműen fogalmazza meg, hogy ez a világ a terem-
tés jogán az Istené. „Az Úré a föld s annak
teljessége” (Zsolt 24,1). Isten ezt a világot az em-
bernek használatra adta. A bűn által ezt a jogot ját-
szotta el az ember, ezért mondja Jézus Krisztus
Sátánról, a bűnre csábítóról azt, hogy „jön a világ
fejedelme” (Jn 14,30). Ez a fejedelem, épp a bűn
miatt, csak bitorolja Isten teremtett világát. Mi,
emberek Isten szándéka szerint – egy régies szó-
val kifejezve – sáfárok vagyunk. Pál apostol így ta-
Dr. Szigeti Jenő
nít erről: „Úgy tekintsen minket az ember, mint

Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Ami
pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az,
hogy mindenik hívnek találtassék” (1Kor 4,1–2).
Az apostol nagyon sokféle összefüggésben hasz-
nálja a sáfár képét.
Kik voltak a sáfárok? Nem egyszerűen intézők
vagy bérlők voltak, nem is jószágkormányzók. A
sáfároknak joguk volt a rájuk bízott vagyon felett
rendelkezni, ami nem az ő tulajdonuk volt, de meg-
bízásuk arra szólt, hogy a hatalmukba adott vagyon
a lehető legjobban kamatozzon, a lehető legjobban
legyen felhasználva. A sáfárok mindent el is követ-
tek ennek érdekében. A sáfár nem élhetett önma-
gáért, hiszen az volt a célja, hogy minden embert,
aki az ő keze alá tartozik, érdekeltté tegyen a jó
munkában. Mi is valahogyan így vagyunk sáfárok.
Amikor földi életének utolsó hetében második
eljöveteléről beszél Jézus Krisztus az Olajfák he-
gyén, egy érdekes, kérdő formájú példázatban (Mt
24,45–50) a sáfárokat állítja elénk. Megkérdezi a
tanítványoktól, hogy „kicsoda hát a hű és bölcs
szolga...?” Vagyis, ki a hűséges sáfár?
Két szolgatípus arcéle rajzolódik ki ebben a pél-
dázatban. Az egyik sáfár a rábízott javakkal szol-
gál a szolgatársaknak. A maga idejében enni ad
nekik, és mindent úgy tesz, hogy gazdájának va-
gyona növekedjék, de az ott dolgozó szolgák is
egyre érdekeltebbek legyenek abban, hogy a bir-
tok hasznot hozzon. Van egy másik szolga is, aki a
neki adott javakat önmagára fordítja. Az önző szol-
ga elkezdi ütni-verni szolgatársait, mivel azt gon-
dolja, hogy „halogatja még az én uram a hazajö-
A Tízparancsolat
vetelt”. Elködösödik előtte a másik ember arca,

mert csak kapni akar, és nem segíteni.
A sáfárság gondolata az apostolok írásaiban az-
zal párosul, hogy mi, emberek, adósai vagyunk a
másiknak. Kaptunk Istentől valamit, s ez az Isten-
től nekünk adott drága kincs egyben adósság is a
felebarát felé. Ezt úgy tudom törleszteni, hogy az
Istentől nekem adottat megosztom a másik em-
berrel. Isten azt akarja, hogy amit nekem adott,
azt szinte tékozlóan továbbadjam, hogy életem az
Ő gondviselésének eszköze legyen. Rajtam keresz-
tül akarja Isten megáldani a másikat.
Így értjük meg a talentumok példázatát is (Mt
25,14–30). Ebben a példázatban arról tanít Jézus,
hogy amikor egy úr messzi útra indul, maga elé
hívja a szolgáit és különböző mértékű pénzössze-
get – bibliai szóval mondva talentumot, úgy anya-
gi, mint erkölcsi értelemben vett lehetőséget –
oszt szét a szolgáknak. A szolgák közül a többség
tudja, hogy mit kell tenni. Kamatoztatni kell. És
ennek az a következménye, hogy ez a kincs, ez az
áldás nem fogy, hanem nő.
Van egy szolga, aki csak egy talentumot kapott,
aki alapjában véve nagyon rendes ember. Mentes
a lopás, a tékozlás bűnétől. A világ minden kincsé-
ért sem tulajdonítaná el azt az egy talentumot,
amit az urától kapott. De azt gondolta, csak annyi
a dolga, hogy őrizze, amit Isten néki adott. Az óko-
ri ember, ha valamit meg akart őrizni, elásta. Ő is
így tett. De ennek az egy talentumos szolgának –
elárulja a történet – valami nem volt rendben a
szívében. Amikor jön a számon kérés ideje, tele
van lázadással, belső feszültséggel. „...tudtam,
Dr. Szigeti Jenő
hogy te... ott is aratsz, ahol nem vetettél” – mond-

ja hazatérő urának.
Az egytalentumos szolga hasonlít ránk. Lehet,
hogy egy doboz gyufához sem nyúlunk hozzá, de
nagyon sokszor nem tudjuk, hogy amink van, azt
Isten másokért adta nekünk. Ne legyünk hát ilyen
egytalentumos, hűtlen szolgák! Tanuljuk meg eb-
ből a parancsolatból, hogy amikor Isten azt mond-
ja: „Ne lopj!”, akkor nemcsak a zsebtolvajoknak
szól, hanem mindenkinek, akinek adott! Mert
amid van, azzal úgy tartozol Istennek, hogy a má-
sik ember érdekében, az ő javára és áldására is
kamatoztatnod kell.

A Tízparancsolat
K ilencedik parancsolat
„Ne tégy a te felebarátod ellen hamis
tanúbizonyságot!” (2Móz 20,16)
A becsület elrablása
A z első keresztények gyakran idézték Jézus

egyik mondását, amit a Hegyi Beszédben ta-
lálunk. „Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy;
nem nem; ami pedig ezeken felül vagyon, a go-
nosztól vagyon ”(Mt 5,37).
Ugyanezt a tanácsot a Biblián kívüli irodalomban
is meg lehet találni, más keresztény források is em-
lítik. Pál apostol pedig így idézi ezt: „Hát ezt akar-
va, vajon könnyelműen cselekedtem-é? Vagy amit
akarok, test szerint akarom-é, hogy nálam az igen
igen, és a nem nem legyen?” (2Kor 1,17). Jakab
apostol is ennek alapján tanácsolja a gyülekezete-
knek: „Mindeneknek előtte pedig ne esküdjetek,
atyámfiai, se az égre, se a földre, se semmi más es-
küvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem
nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek” (Jak 5,12).
Dr. Szigeti Jenő
Az első keresztények között ennek a krisztusi

mondásnak ugyanaz volt az értelme, mint ami a
kilencedik parancsolaté: „Ne tégy a te felebarátod
ellen hamis tanúbizonyságot!”
Ez a parancsolat Jézus szerint azt jelenti, hogy
az igen legyen igen, a nem pedig legyen nem. A
kilencedik parancsolat az igazmondás parancsola-
ta. De ezt a parancsolatot is félre szoktuk érteni.
Sokszor az ember formálisan igazat mond, mégis
hazudik. Ezért nem csupán a hazugság tilalma ez
a parancsolat, hanem a formális igazmondásé is.
Hankiss Ágnesnek „A bizalom anatómiája” cí-
mű könyvében olvastam, hogy Magyarországon
végeztek egy érdekes szociológiai tesztet, amely-
nek a „három kívánság teszt” nevet adták a kuta-
tók. Ezzel a teszttel azt próbálták vizsgálni, hogy
a mai embereknek mik a legértékesebb emberi tu-
lajdonságaik, és melyek azok, amiket a legvissza-
taszítóbbnak tartanak. A teszt azt az eredményt
hozta, hogy az emberek legjobban az igazmondást
szeretik, és a legjobban a hazugságot gyűlölik.
Mégis talán ez ellen a parancsolat ellen vétünk a
legtöbbet. Leggyakrabban tapasztalt bűnünk az
igazmondás hiánya. De ez a hazugság nem úgy ve-
szélyes, hogy a valóságot letagadom vagy az igazat
eltitkolom. A megtévesztő szándékkal elmondott
igazság a legutálatosabb. Eszembe juttatta ez a
vizsgálat azt a versrészletet, amit nagy magyar köl-
tőnk, József Attila írt Thomas Mann üdvözlésére:
„Te jól tudod, a költő sose lódít:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.”
A Tízparancsolat
„Az igazat mondd, ne csak a valódit” – figyel-

meztet a költő. Hiszen mindennapi életünkben na-
gyon sok olyan esetet ismerünk, amikor formáli-
san igazat mondunk, s mégis ezt az igazat
megtévesztő szándékkal mondjuk. Valódit mon-
dunk, de nem igazán igazat.
Bibliai történetet is ismerünk erre a megté-
vesztő igazmondásra. Írt valakiről a Biblia, aki iga-
zat mondott, félrevezető szándékkal. Ezért a fél-
igazságért ez a bibliai személy csaknem az
életével fizetett. Abimélek ez a félrevezetett em-
ber, a félrevezető pedig Ábrahám, aki ugyan a va-
lóságot mondta, amikor Sáráról azt állította, hogy
a testvére, mégis eltagadta ezzel a valódival az iga-
zat, s így feleségét tagadta meg (1Móz 20,1–13).
Ellenpéldát is találunk a Bibliában. Volt egyszer
egy próféta, aki elmondott száz juhról és egyetlen
báránykáról egy történetet egy királynak. Nátán
volt ez a próféta, Dávid pedig a király. Ez a prófé-
ta nem valóságos történetet mondott el, az eset
mégis igaz volt. Valójában nem lakott ilyen ember
Jeruzsálemben, de Isten ismert egy ilyen királyt,
Dávidot. Nem bárányról volt igazából szó, hanem
valakinek a feleségéről, akit Dávid éppen olyan ál-
nokul szerzett meg, mint a gazdag a szegény bá-
ránykáját. Dávid – a történetet hallva – önmaga
felett mondott ítéletet (2Sám 12,1–7).
Ez a két történet arra figyelmeztet, hogy a ha-
zugság nem a szavak bűne. Az elhallgatás is lehet
hazugság, és a félrevezető valódi még nem az igaz-
ság. Ezért valóságot mondva is lehet hazudni.
Ez a parancsolat, mint ahogy a Tízparancsolat
többi törvénye is, nem csupán egy elvont igazságot
Dr. Szigeti Jenő
tár elénk, nem filozófiai síkon foglalkozik a hazug-

sággal. Lehetetlenné teszi a mellébeszélést. Le-
het úgy visszaélni az igazmondással, hogy az igazat
ugyan nem mondom meg, de valóság az, amit
mondok. Ez a parancsolat sem önmagában beszél
a bűnről, hanem odaállítja elénk a felebarátot, a
másik embert, akivel a mindennapi kapcsolatomat
megronthatja a mellébeszélés, a látszólagos igaz-
mondás. Ezt a parancsolatot is csak úgy lehet
megérteni, ha arra gondolunk, hogy általa mit ad
Isten minékünk.
Isten ezzel a parancsolattal is véd. A Tízparan-
csolat első négy parancsa Isten és az ember kap-
csolatát védi, a második hat az ember és a másik,
a társ kapcsolatát oltalmazza. A hidakat őrizni kell.
Ősi szokás ez. Máig katonák védik a fontos hida-
kat. Emberi kapcsolataink hídjai is védelemre szo-
rulnak. A beszéd az ember kapcsolattartásának
legfontosabb eszköze. Az a célja, hogy ember és
ember helyes kapcsolatba kerüljön egymással. Az
emberi közösséget mindig a beszédben éljük meg.
Isten azt akarja, hogy egymásban társra leljünk.
Ennek a parancsolatnak is van egy párhuzamo-
sa, a harmadik, amelyik tiltja az Isten nevével va-
ló visszaélést. A kilencedik parancsolat az ember
nevét, becsületét védi. A parancsolat áthágása
bűn, de nem egyszerűen a nyelv bűne. Szavaink
bűnének lényege az emberi kapcsolatok elleni me-
rénylet. Kálvin azt mondja, „nevetséges, ha valaki
azt gondolja, hogy Isten a rágalmazás betegségét
a nyelvben gyűlöli. A rosszabbat, a nyavalya igazi
okát gyűlöli Isten a lélekben.” Tehát ez a bűn is a
lélek bűne. A nyelv csak eszköz. A beszéddel való
A Tízparancsolat
mindennemű visszaélés hazugság. Minden, félre-

vezető szándékkal kimondott szót az önzés szül,
ez a bűn igazi gyökere.
A hazugság a bűneset történetében is összefo-
nódik a hitehagyással. Az első hazugság, amit a
Biblia feljegyez, a kígyótól származik. Ez a hazug-
ság is első pillanatban igaznak tűnik. A kígyó azt
mondta Évának, hogy „bizony nem haltok meg”
(1Móz 3,4). Igaz ez az állítás? A bűn történetének
ismeretében azt mondhatjuk, hogy nem, ez nem
igaz, hiszen a bűneset óta minden ember végső
sorsa a halál. S ezt maga Isten mondta. De most
másképpen kérdezem. Amikor Éva leszakította a
gyümölcsöt a fáról, akkor azonnal elveszítette az
életét? Nem! Hosszú éveket élt még azután. E hos-
szú évek alatt Sátánnak módja volt még azt mon-
dani: Na látjátok, Isten azt mondta, hogy meg fog-
tok halni! S én azt mondom, hogy „bizony nem
haltok meg”. Nézzétek meg, kinek van igaza?!
Sátán magyarázata szerint Isten zsarnok, s
azért, hogy igaza legyen, kiűzte Ádámot és Évát a
Paradicsomból, és mivel nem haltak meg azonnal,
Isten nem mondott igazat.
E mögött az okoskodás mögött meghúzódik Sá-
tánnak egy másik szándéka is, ami belerejtve meg-
található minden bűnben. Az a célja, hogy ne bíz-
zunk Istenben, bizalmi válság alakuljon ki. A
bűneset előtt, amíg töretlen volt a bizalom, töret-
len volt az Isten-képűség is. Sátán Isten iránti en-
gedelmesség nélkül ígéri az embernek az Isten-
képűséget. Úgy tűnik, nem valami rosszat
mondott az embernek, hanem nagyon is jó ígére-
tet: „...amely napon ejéndetek abból, megnyilat-
Dr. Szigeti Jenő
koznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek, mint az

Isten: jónak és gonosznak tudói” (1Móz 3,5). A
sátáni ígéret egybeesik az ember vágyával. Nem
ateista ember esett bűnbe és szakította le a gyü-
mölcsöt, hanem Istennek egy olyan teremtménye,
aki Sátán ígéretében bízva szeretett volna még kö-
zelebb jutni hozzá.
A tragikus az, hogy az ember mást látott jónak,
mint amit Isten jónak mondott. Isten azt mondta:
ne! De jött a kísértő, s vele együtt az emberi okos-
kodás. Nem bíztak többé Isten szavában. Úgy jegy-
zi fel a Szentírás: Éva látta, hogy jó az a fa eledel-
re. Isten viszont önmagának kérte vissza az
embernek adott mindenből ezt az egyet. Az Isten-
től való elválásunk pillanatától kezdve ott van a ha-
zugság, s azóta is át- meg átszövi életünket. Ezért
Jézus Krisztus azt mondja, hogy Sátán nem más,
mint a „hazugság atyja” (Jn 8,44). Hazugságát
már a bűneset története is tanúsítja. A bűn rejtőz-
ködővé tette az embert. Istennek kell a bokorból
kiszólítania Ádámot és Évát, keresnie kell őket.
Érdekes a módszere: megszólítja az embert, majd
egyre kérdez, mert várja, hogy a maga állapotáról
kimondja az igazat.
Az első emberpár egyre zseniálisabban kerüli
az igazságot. Csak a valóságot mondja el, a külső
körülményekről beszél, hogy az igazról ne is es-
sék szó. „Szavadat hallám... és megfélemlém, mi-
velhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém” (1Móz
3,10). Nem az általa elkövetett bűnről beszél, csak
arról, ami vele történt. A végső, eldöntendő kér-
dést is ki tudja kerülni, amire pedig csak igennel
vagy nemmel lehet válaszolni. „Az asszony, akit
A Tízparancsolat
mellém adtál... ő ada nékem...” – mondja (1Móz

3,12). Ember és Isten, ember és ember, ember és
a teremtett világ, ember és a legszűkebb környe-
zete között így megy tönkre a kapcsolat. Ettől, a
mindentől elidegenítő hazugságtól akar megmen-
teni bennünket Isten. Ennek a parancsolatnak ez
az üzenete. Ezt a parancsolatot is csak akkor ér-
tem, ha rádöbbenek, hogy én vagyok a megaján-
dékozott. Ebben a parancsolatban is Ő ad először.
Megvédi nevemnek, életemnek becsületét.
Milyen cselekvésre indít ez a parancsolat ben-
nünket? Luther Márton Kiskátéjában találjuk erre
a legtömörebb választ. Ezt a reformátor azért írta
meg, hogy a szülők, családapák ebből tanítsák a
hit legfontosabb alapjainak rövid összefoglalását.
A Tízparancsolat, az Apostoli Hitvallás és a Mi-
atyánk magyarázata három táblára ráfért, amit fel-
akasztottak a szoba falára, s az gyermekeik min-
dennapi családi oktatásának eszköze lett.
A kilencedik parancsolat magyarázatát így fog-
lalja össze Luther Márton: „Istent félnünk és sze-
retnünk kell, hogy felebarátunkat hazugságba ne
keverjük, el ne áruljuk. Háta mögött meg ne szól-
juk, rossz hírét ne költsük, hanem inkább ment-
sük, jót mondjunk róla és mindent javára magya-
rázzunk.”
Azt hiszem, ennél tömörebb, nagyszerűbb ma-
gyarázatát ennek a parancsolatnak nehéz lenne
adni. Minden parancsolatban, így a kilencedik pa-
rancsolatban is az az alap, hogy Istent félnünk és
szeretnünk kell. Istennel a szeretet kapcsol össze,
de ennek a szeretetnek következménye van. Ez az
Isten iránti szeretet fegyelmezi csak meg a nyel-
Dr. Szigeti Jenő
vünket. Istent félnünk és szeretnünk kell. De ho-

gyan? A felebarátunkkal való kapcsolatunkban a
következőképpen: ne keverjük felebarátunkat ha-
zugságba. Nem azt írja Luther, hogy a felebará-
tunknak ne hazudjunk, hanem azt, hogy ne kever-
jük bele felebarátainkat a hazugságba. Ne
tüntessük fel hamis színben felebarátainkat az em-
berek előtt!
Társadalmi problémáink legmélyebb gyökere
itt van. Indulatainknak, múlékony érzéseinknek,
hiányos információinknak, pillanatnyi élethelyze-
tünknek megfelelően megpróbáljuk felebarátain-
kat hamis színben feltüntetni, besározni. Sokszor
sötétebbnek rajzoljuk őket, hogy mi mellettük vi-
lágosabbnak tűnjünk. Így követjük el talán a leg-
többször ezt a bűnt.
Luther szerint ez a parancsolat felebarátunk el-
árulásától is óv. Erre azt válaszolhatjuk, hogy a pa-
rancsolatnak ebben a követelésében mi nem is va-
gyunk bűnösek, hiszen semmilyen módon,
semmilyen törvényszék előtt nem áruljuk el bará-
tainkat. De mit jelent elárulni valakit? Az áruló
olyan adatokat szolgáltat ki felebarátjáról, ami
csak felebarátjára és Istenre tartozik. A minden-
napi életben, sajnos, gyakran megtörténik.
Krisztus második eljövetele előtt – Jézus prófé-
tai igéje szerint – az árulás jellemző lesz az em-
berekre. Az utolsó időkben még az Isten népéhez
tartozók is elárulják és gyűlölik egymást (Mt
24,10; 2Tim 3,4). Pál apostol szerint az utolsó idő
azért lesz nagyon nehéz, mivel sokan, személyes
érdekből, hitelt rontó módon kiszolgáltatják egy-
mást. Tapasztalataink alapján már az utolsó idő-
A Tízparancsolat
ben élünk. Érezzük-e már ennek a valóságát?

Luther azt is mondja, hogy „háta mögött meg
ne szóljuk” felebarátunkat. A megszólás nem pusz-
tán hazugság. Nem azt mondja Luther, hogy akkor
követem el ezt a bűnt, amikor felebarátom háta
mögött olyat mondok róla, ami nem igaz. Akkor is
elkövetem, ha olyat mondok el róla, ami terheli,
erkölcsileg lejáratja, befeketíti. A hatásos megszó-
lás igazságmozzanatokból tevődik össze. A meg-
szólás során az igazságból építjük fel a hazugság
várát. Valós, amit elmondok, de terhelő összefüg-
gésekben mondom el, s az úgy, abban a formában,
nem igaz.
Úgy is vétkezhetünk e parancsolat ellen, hogy
rossz tapasztalatainkat általánosítjuk. Ha megis-
merek valakit, először közömbösek vagyunk egy-
más iránt. Aztán ha kedvező élményeink, tapasz-
talataink lesznek, kezdünk bízni egymásban. De
mivel nemcsak én vagyok ember, hanem ő is,
ezért nemcsak én követek el bűnt, hanem ő is
(sokszor ellenem is). Az a bűn, aminek én vagyok
a szenvedője, nekem fáj, hiszen ellenem követték
el. Természetesen az én bűnöm meg a másiknak
fáj, pedig nem biztos, hogy mögötte rossz szándék
húzódik meg. De miért kell feltételezni a rossz
szándékot? Talán nem akart nekem ártani, csak
meggondolatlan vagy felelőtlen volt, és ezért kö-
vette el. Mivel nem tudom a jót feltételezni, ezért
nem vagyok kész arra, hogy újra helyreállítsam a
megrontott közösséget. Nem megyek oda hozzá
és nem merem elmondani, megbeszélni a másik-
kal: mi eddig jó kapcsolatban voltunk, mit tegyünk
most; hogyan gondolod a jó kapcsolatunk helyre-
Dr. Szigeti Jenő
állítását, folytatását, holott ezt a rosszat tetted.

Az esetek többségében ezzel elejét lehetne
venni az egymástól való eltávolodásnak. Ha a be-
szélgetés elmarad, rendszerint valami más követ-
kezik. Azt gondolom: „na, ebben az emberben is
csalódtam”. Úgy gondolom, van egy küldetésem:
ezt a csalódásomat meg kell osztanom valakivel,
hiszen könnyebb a teher, ha mások is segítenek
hordozni. Elmegyek egy kívülálló harmadik, negye-
dik vagy ötödik személyhez, s elmondom neki:
képzeld, így jártam. Azt hiszem, hogy az igazat
mondom, pedig csak a valóság felét tudom a leg-
jobb szándékkal is elmondani, az én oldalamról lát-
va mindent. Ebből hiányzik a másik valódi szándé-
ka, valódi indítéka. Csak azt mondom el, ami
énvelem történt, ahogy én látom, ami az én véle-
ményem az eseményről. A valódit mondom, de
nem az igazat.
S akkor jön a kísértő. Alkalmat találok arra,
hogy többször is elmondjam történetemet. Ami-
kor harmadszor, negyedszer vagy ötödször mon-
dom, akkor már kerekedik, színesedik a történet,
és egyre távolabb kerülök a valóságtól. Ha megfi-
gyeljük magunkat, amikor elbeszélünk, elmesé-
lünk egy történetet, akkor öt-hat-tíz év távlatából
már nem a történetet mondjuk, hanem a történet
bennünk megformált képét, a múltat megszépítő,
emlékezetünkben kialakult dolgokat. Keresünk
mindennek bizonyítására egy régi barátot, aki iga-
zol minket. Ha őszintén visszagondolunk az ere-
deti történetre, kiderül, hogy memóriánkban men-
nyit színesített az idő. A jónak gondolt jobb lett, a
rossz pedig feketébb. S ennek nyomán a másik em-
A Tízparancsolat
ber, aki talán meggondolatlanul vagy egy kis rossz

szándékkal tett ellenünk valamit, a megtestesült
ördöggé válik. Ez az a bűn, amitől úgy óv Luther,
hogy felebarátom rossz hírét ne keltsem. Sajnos,
nem úgy látjuk egymást, amilyenek a valóságban
vagyunk. Vagy pozitív irányban, vagy negatív irány-
ban, de mindig többet látunk, többet gondolunk,
többet feltételezünk. Bizonyára mindannyiunknak
volt ilyen élménye. Az is megtörténik, hogy nega-
tív véleményünk volt valakiről, és az élet úgy hoz-
ta, hogy közel kerültünk egymáshoz. A régi felté-
telezéseink miatt egyszer csak önmagunk előtt is
megszégyenedtünk. Kiderült, hogy a másik nem
is ördög, hanem éppen olyan küzdő ember, mint
amilyen én vagyok, aki arra vágyik, hogy valaki
megértse.
Az előítéletek helyett pozitív dolgot ajánl Lu-
ther. Azt mondja, rossz hír keltése helyett első-
sorban mentsük a másikat. Mit jelent ez? Amikor
rosszat mondok egy emberről, akkor a valóság té-
nyeit, amiket megismerek, ellene használom. Ami-
kor valaki elkövet valami rosszat, hozzágondolom,
hogy biztosan azért tette, mert gonoszak a szán-
dékai, és olyat gondolok róla, ami talán eszébe
sem jutott. Ehelyett a valóságot, amit megismer-
tem, éppen érte, az ő érdekében kellene felhasz-
nálnom. Itt nem elvtelen mentegetésről van szó,
hanem egy másféle gondolkodási módról, aminek
segítségével próbálom megérteni a másik visel-
kedését, és megpróbálok érte tenni valamit, hogy
másként gondolkozzam a helyzetről. Ennek érde-
kében a megszólás helyett – mondja Luther – in-
kább jót mondjunk róla. S ez egy nagyon fontos
Dr. Szigeti Jenő
szabály. Azt kellene követnünk, hogy minden em-

berről jót mondjunk, mert nemcsak rossz és hely-
telen van egy emberben, hanem jó is. Nem hami-
san, hazugul jót, hanem úgy, hogy fedezzük fel
benne a JÓT. Erősítsük a világunkban is a JÓT!
Mondjunk egymásról JÓT és egyre kevesebb ros-
szat!
S jön egy újabb lutheri jó tanács – ami talán a
legnehezebb. Próbáljuk meg felebarátunk minden
cselekedetét úgy érteni, hogy mindent a javára
magyarázzunk! Úgy gondolom, hogy ennek a fo-
lyamatnak ez a legmagasabb foka, amikor a másik
minden cselekedetét megpróbáljuk a javára ma-
gyarázni.
Krisztus útját járjuk, aki bízik bennünk, aki azt
mondta, hogy az utolsó időkben az emberek el-
árulják egymást, gyűlölik egymást, ember és em-
ber között tönkremennek a kapcsolatok (Mt
24,10). Ettől a kapcsolatromboló, társadalmilag is
nagyon veszélyes magatartástól óv bennünket a ki-
lencedik parancsolatban Isten. Amikor kimondom,
hogy „ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanú-
bizonyságot”, nem csupán egy tilalomra gondolok.
Isten itt a valósággal való visszaélés veszélyeiről,
következményeiről tanít. Jézus Krisztus így figyel-
meztet: a ti szavatok legyen úgy úgy, nem nem,
hogy a szó és a valóság igaz legyen. Ehhez csak Is-
ten segíthet bennünket, kegyelemből.

A Tízparancsolat
A tizedik parancsolat
„Ne kívánd a te felebarátodnak házát!
Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét,
se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét,
se szamarát, és semmit, ami a te
felebarátodé!” (2Móz 20,17)
Ne élj a másik ellenére!
E lső pillantásra ez a parancsolat nagyon régies

fogalmazású. Ha ma adta volna Isten ezt a pa-
rancsolatot, akkor az ökrét, a szamarát helyett va-
lami mást mondott volna; talán a kocsiját, a telkét.
Mindazokat az értékeket, amelyeket ma olyan
nagyra tart az ember.
Ez a parancsolat különlegesen fontos a tíz kö-
zött. Ez a Tízparancsolat felebarátra vonatkozó ré-
szének összefoglalása. Mérlegkészítésre bátorít.
Minden parancsolatban Isten ajándékával, terem-
tői szándékával találkoztunk, amelynek lényege a
szeretet. A Tízparancsolat az az erkölcsi tervrajz,
Dr. Szigeti Jenő
aminek alapján Isten megalkotta életünket. Így

tett erkölcsi lénnyé bennünket.
A szeretet azt az életformát foglalja össze, aho-
gyan az ember Isten képére és hasonlatosságára
alkotott lényként boldogan élhet.
Az Újszövetség azt mondja Istenről, hogy ő ma-
ga a szeretet (1Ján 4,16), és erre teremtett minket
is. De ez az életforma nem maradt a miénk. A tör-
vény tervrajza nem valósult meg: erkölcsi életünk
igazi lényege, a szeretet összetört bennünk. Köz-
bejött valami: a szeretetet megrontó önzés, a bűn.
Többé nem azok vagyunk, akik igazán szeretnénk
lenni. Többé nem a másik emberért élünk. Töb-
bé nem a másik ember mellett élünk, hanem a má-
sik ember ellenére, mert eltűnt a szeretet. A Tízpa-
rancsolatnak az a haszna, hogy szeretetlenségünket,
szívünk önzését leleplezi, megítéli. Úgy tárja
elénk bűneinket, hogy vágy ébredjen bennünk ar-
ra, legyünk igazán emberek, és meneküljünk oda
Jézus Krisztushoz, segítségért. A törvény, a Tízpa-
rancsolat így lesz „Krisztusra vezérlő mester” (Gal
3,24).
A törvényben többről van szó, mint tilalomról
vagy ítéletről. A Tízparancsolat nem a tilalmak so-
ra, nem a legsúlyosabb bűnök katalógusa. A Tíz-
parancsolatba rejtve mindig ott van az, amit Isten
AD, ahogy a bűntől véd bennünket. Isten ki akarja
emelni az embert a céltalanságból, az önellent-
mondásból. Ez a Tízparancsolat igazi célja, nem a
tilalomfák felállítása. S ezért azt is meg lehet talál-
ni benne, hogyan akar Isten új közösséget építeni
az emberrel, és hogyan akarja képessé tenni arra,
hogy ezt a közösséget kiépíthesse a másik ember-
A Tízparancsolat
rel, a testvérrel, a felebaráttal.

Ezért a törvény megértésének alapja annak
megértése, hogy mit AD nekünk Isten, miben va-
gyunk megajándékozottak. Itt kapcsolódik a tör-
vény Jézus visszajövetelének öröméhez, a Krisz-
tus-várás reménységéhez. A törvény alapján épül
a közösség Istennel, s ennek az a próbája, hogy ez
a közösség épül-e ember és ember között is. Vajon
visszakapjuk elveszített helyünket – Isten terem-
tői szándéka szerint – a világegyetemben? Fel tud-
juk-e fogni azt a szeretetet, amivel Isten szeret
bennünket, s tovább tudjuk-e sugározni ezt min-
den ember felé? Mert ez a mi emberségünk igazi
rendeltetése! Ha reménységünk fényében vizsgál-
juk őket, akkor életünk nagy kérdései megoldód-
nak. Ha életünkből hiányzik az, amivel a törvény
megajándékoz, milyen esélyünk van arra, hogy Jé-
zus értünk jöjjön?
Mert ha hisszük, ha nem, ha várjuk, ha nem,
ha akarjuk, ha nem, JÉZUS ELJÖN. EZ BIZTOS! Ezt Ő
ígérte. De hogy értem jön-e Jézus, az tőlem függ.
Jézus Krisztus visszajövetelének az a célja, hogy
vele találkozzam. A törvény azt mutatja meg, mi-
lyenné akar Krisztus formálni, hogy találkozhas-
sunk. Nem nekem kell önmagamat átalakítani, de
emberségem igazi célját el kell fogadnom szaba-
don, hogy Krisztus tenni tudjon értem.
A tíz közül az első négy parancsolat az Istennel
való kapcsolatunkat foglalta össze. Az első paran-
csolatban az idegen istenekről volt szó. A máso-
dikban a faragott képről és ennek bibliai értelméről,
a harmadikban a hiába felvett névről. A negyedik,
az Istennel való kapcsolatunk összefoglalója a
Dr. Szigeti Jenő
munkáról és a pihenésről szól, vagyis életünk Isten

által elgondolt rendjéről, arról, ami Isten és az em-
ber találkozásának lényege. A negyedik parancso-
lat a híd a törvény második részéhez, amiben az
emberekkel való kapcsolatunkra tanít Isten. Eb-
ben a parancsolatban tanultunk a munkáról, ami
a legalapvetőbb emberi tevékenység, valamint az
Isten által meghatározott nyugalomnapról, a szom-
batról és annak igazi tartalmáról, szerepéről. Ezt
követi a szülőkkel való kapcsolatot, majd az élet
védelmét feltáró parancsolat. A továbbiakban az
erkölcsi tisztaság alapjait és az anyagi javaink vé-
delmét szolgáló törvényt ismertük meg. A kilen-
cedik parancsolat személyiségünk védelmére ada-
tott. Ahogy a Tízparancsolat első, Istennel való
kapcsolatunkat szabályozó részét a negyedik pa-
rancsolat összefoglalta, úgy a második részének
az utolsó parancs az összefoglalása.
A tizedik parancsolatban minden benne foglal-
tatik, ami a kőtábla második felén van. A felebarát
anyagi java, a felebarát erkölcsi védelme, a feleba-
rát minden tulajdonának, sőt személyiségének vé-
delme. Ezek emberi kapcsolataink legfontosabb
szabályozói.
Mi ebben a parancsolatban az új? A parancsolat
kétszeresen hangsúlyozza: „Ne kívánd...!” Ez a
parancsolat szándékainkat ítéli meg, a bűn gyöke-
rét. A bűn mélyére vezet, és arra tanít, hogy a bűn
nem ott kezdődik, amikor elkövetek valami ros-
szat, hanem már ott, amikor szembefordulok Is-
tennel vagy a felebaráttal a kívánság miatt. Vala-
mi idegen vágy gyullad a szívemben, másképpen
kezdek gondolkodni, érezni, másképpen látom a
A Tízparancsolat
környezetemet, a világot és Istent. Ez Jézus tör-

vény-értelmezésének kulcsa.
Jézus kortársai, a farizeusok és az írástudók a
parancsolatokat külsőleg, betű szerint látták. Úgy
gondolták, hogy a törvény megmondja, mit nem
szabad tenni. Csak arra törekedtek, hogy véletle-
nül se cselekedjenek olyasmit, amit Isten tilt. En-
nek érdekében a parancsolatok köré újabb és
újabb kőfalakat emeltek. Így a hangsúly az ember
cselekedetére került, hiszen csak azt látták lénye-
gesnek, amit nem szabad tenni, amit Isten meg-
tilt. A törvény így az ember cselekvésének akadá-
lya lett. Ebből a törvényértelmezésből kimaradt a
lényeg, a másik ember, pedig Jézus a törvény kül-
ső követeléséről annak igazi tartalmára, a szere-
tetre irányította a figyelmet. Ennek az a jelentő-
sége, hogy a bűnt egy teljesen új megvilágításban
mutatta meg az embernek.
A bűn a szívem mélyén kezdődik, ott, ahol a kí-
vánság születik, ahol a szándékaim megfogannak,
ahonnan a cselekvéseim elindulnak.
Hogyha a Tízparancsolatot Jézus kortársai ko-
molyan vették volna, és ha mi is igazán megismer-
nénk, nem okozna gondot elfogadni Isten totális,
az egész emberiségre kiterjedő uralmát. Ő az Úr
egész életem felett, és nem adja át szívemet, kí-
vánságaimat az ördögnek, a bűnnek, a kísértőnek.
A bűn gyökere a kívánság. Jakab apostol így ír
erről a levelében: „Hanem mindenki kísértetik,
amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.
Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a
bűn pedig teljességre jutván halált nemz” (Jak
1,14–15). Mi nagyon gyakran csak a halál tényét
Dr. Szigeti Jenő
látjuk, vagy csak az elkövetett bűnt. Pedig életünk-

ben nem az a fő probléma, hogy cselekedeteink
helytelenek, hanem kívánságaink körül van a zűr-
zavar. Nemcsak a világban, hanem belső embe-
rünkben is ott van a rossz, amely uralkodik raj-
tunk. Ha belenézünk Isten tökéletes törvényének
tükrébe, akkor nyilvánvalókká lesznek tisztátalan
szándékaink, szívünk indítékai, amelyek megfer-
tőzik életünket. Az ember nemcsak a testi kínok-
tól tud szenvedni – arra kitalálták a fájdalomcsil-
lapítót –, hanem sokszor azért menekülünk az
öntudatos léttől, vagy egyenesen a léttől az öntu-
datlanságba, mert sokszor nagyon fájnak, a szí-
vünk mélyén megoldatlanok a problémáink. Mert
olyan kívánságok, célok, tervek uralnak, amelyek
szembefordítanak embert emberrel, embert Isten-
nel. S ebből a zűrzavarból akar kivezetni Isten ez-
zel a parancsolattal: „Ne kívánd!”
De mi a kívánság? A kívánság önmagában még
nem rossz. A kívánság az ember egyik csodálatos
lelki képessége. A kívánság teszi az embert terve-
ket készítő, módszereket kidolgozó, célokért küz-
dő emberré. A kívánság az ösztön és az akarat kö-
zötti híd. Olyan törekvés, ami egy meghatározott
célra irányít minket. A baj nem a törekvésben van.
A Biblia a bűnt egy olyan szóval jelzi, aminek a
pontos jelentése: céltévesztés. A bűnös eltéveszti az
irányt. A helytelen kívánság öngyilkos célok felé ve-
zet, tönkretesz. A bűn önellentmondás. Lehetetlen-
né teszi a boldogságot, a szeretetet, az élet igazi nagy
értékeinek megragadását. Ezt, az életünket tönkre-
tevő kívánságot ítéli meg ez a parancsolat. Jakab sze-
rint vonjuk és édesgetjük tulajdon kívánságunkat.
A Tízparancsolat
Itt tévedünk el mi, emberek. Úgy gondoljuk,

hogy a Tízparancsolatban Isten kemény szóval, sa-
ját keze írásával meghagyta, mik azok a bűnök,
amelyekért – ha elkövetjük – kegyetlenül megbün-
tet. Azt gondoljuk, hogy Istennek ezek a büntető
parancsai vannak kőbe vésve a Tízparancsolatban.
Pedig a Tízparancsolat nem Isten büntetőtör-
vénykönyve. Ha így lenne, akkor eltűnne a törvény
lényege: a szerető, értünk cselekvő Isten.
A mai ember lelki betegsége sok esetben ab-
ból ered, hogy nem gondolja végig Istentől kapott
értékeit. Mindenkinek ajánlok egy egyszerű kísér-
letet. Kérdezzük meg váratlanul három legjobb ba-
rátunkat: mondd el nekem, mi az életed célja! A
válasz legtöbbször ez lesz: nem tudom. Ha én kap-
nék hirtelen egy ilyen kérdést, nekem is elállna a
lélegzetem. Nem különös ez? Isten teremtett vilá-
gában élünk. Ebben minden teremtett lénynek
megvan a maga célja; létezésének értelme köny-
nyen belátható.
Századunkban az ember lassan ráébred arra,
hogy egyetlen elemet sem, egyetlen fogaskereket
sem lehet büntetlenül kiiktatni a teremtett világ-
ból. Amiket korábban céltalannak, egyenesen ká-
rosnak ítéltünk, azokat kipusztítottuk, hiszen meg-
volt rá a módunk és a hatalmunk. Mindezzel
beláthatatlan károkat okoztunk az egész terem-
tettségnek. Minden élőnek és élettelennek célja
van a világban. Mi, akikért az Ige szerint mindez
van, akik egyre többet tudunk a világ célszerűsé-
géről, egyre kevésbé tudjuk megmondani, mi az
életünk célja. Nem az lehet az oka ennek, hogy
nem tudjuk uralni a kívánságainkat?
Dr. Szigeti Jenő
Nem a kívánság a rossz, hanem az, ha a kíván-

ság megfogan, vagyis társul, közösségre lép a célt
tévesztett ember akaratával. Ez ugyanis bűnt szül.
Hiszen az első bűneset is értékcserével kezdődött.
Isten azt mondta az embernek, hogy „A kert min-
den fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudá-
sának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon
ejéndel arról, bizony meghalsz” (1Móz 2,16–17).
De jött a kísértő, eltakarta azt, amit Isten adott, és
kívánatossá tette azt, amit visszakért ebből a min-
denből, a következményt pedig letagadta.
Az első bűn nem akkor kezdődött, amikor az
asszony a gyümölcsbe harapott, hanem amikor a
kívánság megfogant. A gyümölcs leszakítása már
csak a következmény volt. A kívánság hatalmába
kerítette, mert mást látott jónak, mint amit Isten
jónak mondott. Ma is így fogan meg az a kívánság,
amely bűnt szül. Gonosz kívánságaink uralma alatt
élünk. Az igazi baj nem az, hogy az ember szünte-
lenül csak rosszat tesz, hanem hogy jó szándéka-
ink is szembefordulnak velünk. A legjobbat akar-
juk, mégis rosszul sikerülnek a dolgok, mert a
gonosz kívánság, az eltévesztett cél, az önzés meg-
fertőzte az életünket. Egyszer egy öreg nénitől
hallottam ezt a bölcs mondást: Tudod, fiam, úgy
van ez, a szántóföldbe sosem vetnek gyomot, még-
is kikel, és erősebb, mint a búza. Mert a szántó-
föld édes gyermeke a gyom, a mostohája pedig a
búza. Sajnos, ez nemcsak a szántóföldre nézve
igaz.
Kinek jó ez a tilalom, hogy: „Ne kívánd”? Ki-
nek jók a Tízparancsolat rövid, oltalmazó monda-
tai, hiszen csak tilalomnak tűnnek. „Ne lopj! Ne
A Tízparancsolat
ölj! Ne paráználkodj! Ne tégy felebarátod ellen ha-

mis tanúbizonyságot! Ne kívánd!”
Ugyanúgy megkérdezhetnénk azt is: mire jók a
közlekedési szabályok. Miért kell pl. a háztartási
gépek használati utasításait betartani? Miért ol-
vassam el a kezelési útmutatót, ha egy új
barkácsgépet veszek? Miért figyeljek a gyógysze-
rek mellékhatásaira? És sorolhatnánk a végtelen-
ségig mindennapi életünk írott és íratlan törvé-
nyeit. Egy a lényeg. Kinek jó, ha betartom őket,
ha rendeltetésszerűen használom a rám bízotta-
kat? Egyértelmű, hogy először is nekem, magam-
nak, másodszor az egész környezetemnek.
Mindnyájan Jézus Krisztus kegyelmére va-
gyunk utalva. Önmagunktól csak gyomot tudunk
teremni, búzát nem. Szükségünk van a megváltó
Jézus Krisztusra. Szükséges úgy imádkoznunk,
ahogy a Zsolt 19,13-ban olvassuk: „Titkos bűnök-
től tisztíts meg engemet!”. Szükségünk van arra,
hogy a bűn gyökerétől megtisztuljunk. Pál így ta-
nította erre a filippieket: „Annak okáért az az in-
dulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézus-
ban is” (Fil 2,5). A megváltás a mi életünkben ott
kezdődik, hogy Jézus Krisztus elénk áll, felkínálja
a lehetőséget, és ha elfogadjuk, kicseréli szívünk
indítékait.
Jézus Krisztus létrehozza azt a csodát, hogy az
az indulat legyen bennünk, ami Őbenne volt, és
mi ennek az indulatnak, a szeretetnek lehetünk a
követői. Továbbá azt mondja Pál apostol a
filippieknek: „aki – vagyis Jézus Krisztus –, mikor
Istennek formájában vala, nem tekintette zsák-
mánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő” (Fil
Dr. Szigeti Jenő
2,6), hanem ahogy a Biblia aranyszövege mondja:

„mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egy-
szülött Fiát adta” (Jn 3,16). Isten önmagát adta
Krisztusban. Az Ő ajándéka képes legyőzni min-
den bűnt bennünk, ha követői akarunk lenni. Ne
azért éljünk, hogy azt lessük, mit lehet a másiktól
elvenni, hogy mennél nagyobb legyen a zsákmá-
nyunk! Ne úgy járjunk a világban, hogy azt keres-
sük, hol van összeharácsolnivaló, hanem az az in-
dulat legyen bennünk, ami Jézus Krisztusban volt!
Ő megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel,
az alázatosság útján járt és odaadta értünk életét.
Jézus Krisztus az Ő második eljövetele előtt
megítéli ezt a világot. „Mert nékünk mindnyá-
junknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszé-
ke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék aszerint,
amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy go-
noszt” (2Kor 5,10). Az ítélet tárgya az életünk,
cselekedeteink, az ítélet normája pedig az a tör-
vény, aminek lényege a szeretet. Isten nem látvá-
nyos, érdemszerző jó cselekedeteket kíván tőlünk,
hanem csak annyit, hogy szeretetét elfogadjuk, és
ez legyen törvénnyé mibennünk. Ez a szeretet
minden rossz kívánságot, hamis célt képes legyőz-
ni.
Isten minket azzal bízott meg, hogy a tiszta igét
szóljuk. Nem általában valami szépet kell elmon-
danunk az embereknek. Isten azt bízta ránk, hogy
akaratát a mai ember életére mai megoldásként,
hitelesen hirdessük.
Az a meggyőződésem, hogy ma nincs égetőbb
kérdés, mint az, hogyan tudok igazán ember lenni,
hogyan tudok megszabadulni az emberiséget tönk-
A Tízparancsolat
retevő cselekedeteimtől. Csak így rendezhetem el

Istennel és embertársaimmal való kapcsolatomat.
Mert hiába mondom azt, hogy „onnan lészen eljö-
vendő ítélni eleveneket és holtakat”, hiába prófé-
tálok az Isten nevében, hiába színlelem a gyógyí-
tást, legfeljebb csak szavaimmal lehetek
keresztény. Jézus visszajövetelekor sokan fognak
így védekezni: Uram, Uram, nem a Te nevedben
tettünk sok hatalmas dolgot? Jézus mégis azt
mondja: „sohasem ismertelek titeket”. Mert Jézus
a gyümölcsöt várta. Jézus szava szerint: „gyümöl-
cseikről ismeritek meg a fákat” (Mt 7,20–23). Is-
ten Lelkének nincs más gyümölcse, mint a szere-
tet (Gal 5,22), amelynek különböző
megnyilvánulási formái átalakítják az életünket.
Amikor Jézus búcsúzott nyugtalan szívű tanítvá-
nyaitól, mert eljött az ő órája, így oktatta őket:
„Aki ismeri az én parancsolataimat és megtart-
ja azokat, az szeret engem; aki pedig engem sze-
ret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és
kijelentem magamat annak” (Jn 14,21). „Ha az
én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok
az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam
az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok
az ő szeretetében” (Jn 15,10). Ez a szeretet nem a
miénk. Ez fény, ami bennünk járhat, ami vissza-
tükröződhet életünkben. Ezt a szeretetet várja tő-
lünk a világ.

Dr. Szigeti Jenő
M iért nem múlhat el a törvényből

egy jóta vagy egy pontocska sem?
„Mert bizony mondom néktek,
míg az ég és a föld elmúlik,
a törvényből egy jóta vagy egyetlen
pontocska el nem múlik, amíg minden
be nem teljesedik.” (Mt 5,18)
M áté evangéliuma híd az Ószövetség és az

Újszövetség között. Jézus – mint új Mózes,
az igazi Szabadító – lép elénk a könyvből. Ő is élet-
veszedelmek között született, mint az ószövetsé-
gi Mózes. Bizonyítja ezt a betlehemi gyermek-
gyilkosság. Ő is egyiptomiként szabadult meg.
Néki a Jordán volt a Vörös-tenger, ahol Isten meg-
mutatta, hogy „ez amaz én szerelmes fiam, aki-
ben én gyönyörködöm” (Mt 3,17). Jézus életében
is megvolt a puszta kísértése, mint Mózesnél vagy
Illés prófétánál. Ezért találkoztak ők hárman a
megdicsőülés hegyén (Mt 17,1–3).
Mózes hegye a Sínai-hegy volt, Jézusé az, ame-
lyiken elmondta a Hegyi Beszédet. Mindkettő el-
igazító, sorsot meghatározó hely volt, és mindkét
A Tízparancsolat
hegyen Isten törvénye volt a központ. Nem kétfé-

le törvény, hanem ugyanaz. Emberi, erkölcsi lé-
tünk alapja, a tervrajz, ami ha változik, mi többé
nem maradunk emberek. Jézusnak éppen azért
kellett meghalnia, mert nem múlhat el ebből a tör-
vényből egy jóta vagy egy pontocska sem.
Jézust mégis mint törvénytaposót ítélték el a
farizeusok, akik a törvény betűjének rabszolgái
voltak. Elfogadás helyett teljesíteni akartak, feled-
ve a legfontosabbat: a Tízparancsolat nem csupán
arról szól, hogy nekünk mit kell cselekedni, hanem
arról is, hogy Isten mit cselekszik érettünk. Ezért
kezdődik így a Tízparancsolat: „Én, az Úr vagyok
a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak
földjéről, a szolgálat házából” (2Móz 20,2).
Jézus vitája a farizeusokkal nem a törvény érvé-
nyessége körül folyt. Nem azért volt közöttük vi-
ta, mert a Mester egy másféle törvény bevezeté-
sét szorgalmazta, hanem azért, mert a törvényt
másféleképpen értelmezte. A farizeusok az ember
dolgának tartották a törvényt, és gondosan ügyel-
tek arra, hogy azt mindenki betartsa. Küzdöttek
minden olyan véleménnyel, amelyik a törvény ér-
vényéről másféle dolgot mondott, mint az atyák
megszentelt hagyománya. Jézus a Hegyi Beszéd-
ben nyilvánvalóan elmondta, hogy nincs szándé-
kában a törvényt érvényteleníteni. Szerinte egy
jóta vagy egy pontocska sem múlhat el belőle,
„amíg minden be nem teljesedik”.
Jézus törvényértelmezése abban volt tehát
más, mint a farizeusi gyakorlat, hogy Ő a törvény
beteljesedésére figyelt. A beteljesedés – prófétai
fogalom volt. A próféták Isten cselekvésének jó hí-
Dr. Szigeti Jenő
rét hirdették. Nem a jövőt látták, hanem Isten cse-

lekvésének jeleit. Azt, ahogyan Isten előre meg-
mondott szava beteljesedik. A beteljesedés lénye-
ge sohasem az emberi cselekvés, hanem Isten
cselekvése, aki belép téri-idői világunkba. Jézus
tanítása szerint a törvényben is ez történik. A te-
remtő Isten elgondolta életünk erkölcsi rendjét,
azt, hogyan kell cselekednünk, ha emberek szeret-
nénk lenni, és ezt kinyilatkoztatta nekünk. A tör-
vény – éppen úgy, mint a prófécia – válaszút elé ál-
lít. Isten benne elmondja az embernek, mi lesz
tettei következménye, ha akarata szerint él, és mi
lesz, ha ellene fordul. A te szabadságod, a te fele-
lősséged a választás, a te akaratod dönt. Isten nem
dönt helyetted. Ezért teremtett a maga képére és
hasonlatosságára. A törvényben Isten akarata fo-
galmazódik meg, de nekem kell eldöntenem, hogy
életemben az Ő akarata legyen meg, vagy az
enyém. Hogy felelősen dönteni lehessen, Isten vi-
lágosan elmondta, mi lesz a kétféle akarat követ-
kezménye, és hogyan teljesedik be Isten szava.
Jézus kora – kortársak véleménye szerint – pró-
fétaszegény kor volt Izráelben. A próféciák hiá-
nyát csapásnak tartották, a kegyesek Isten néma-
ságának. A törvényből nem hallották ki a prófétai
szót, mert az emberek cselekedeteivel való bajló-
dás eltakarta az értük cselekvő, gondviselő Istent.
Jézus pedig ezt hirdette. Ez volt szokatlan a kortár-
sai számára. Jézust először mindenki rabbinak tar-
totta, hiszen tanítványokat gyűjtött maga mellé,
tanított faluról falura, zsinagógáról zsinagógára
járva. A rabbinak az volt a tiszte, hogy a minden-
napi életre alkalmazza Isten törvényét, és szőr-
A Tízparancsolat
szálhasogató okossággal tárja fel a rejtett bűnöket.

A kortársak Jézusban nem ilyen tanítót láttak. Ő a
Hegyi Beszéd záradéka szerint „úgy tanítja vala
őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint
az írástudók” (Mt 7,29). Jézusról, a rabbiról kide-
rült, hogy próféta, mert nem a kinyilatkoztatott
törvény betűjére tette a hangsúlyt, hanem Isten
cselekvésére. Ezért tartotta a törvény összefogla-
lásának a szeretetet. Ezért ítélte el az aggodal-
maskodást, ami a törvény betűjének csapdájában
raboskodó farizeusnak állandó kísértése volt (Mt
6,25-34). Jézus tudta, hogy a törvény áldását az ag-
godalmaskodás átka megöli. Pedig a törvény sem
mond mást, mint a prófétai ige: Isten kegyelme-
sen cselekszik, megváltoztatja Istennel, az embe-
rekkel, egymással, de még a teremtett világgal va-
ló kapcsolatainkat is.
A legkézzelfoghatóbban a Hegyi Beszéd antité-
zisei fogalmazzák meg a jézusi, prófétai törvény-
értelmezést (Mt 5,21–48). Hatszor idézi Jézus az
Ószövetség egy-egy törvényét, és mind a hat eset-
ben szembeállítja a kortársak véleményével a ma-
ga magyarázatát („én pedig azt mondom néktek”).
Kiderül ezekből, hogy Jézus a bűn lényegét csele-
kedeteink motívumában, az indítékban látja, a tör-
vény igazi céljának pedig kapcsolataink megóvá-
sát tartja. Szokatlan volt a kortársaknak, hogy
Jézus a szavak bűnének gyökerét a mellébeszélé-
sben látta, sőt az is, hogy szerinte cselekedni nem
a másik ellenére kell valamilyen absztrakt igazság-
ra hivatkozva, hanem szeretetből, másokért. Ér-
dekes, hogy amikor Jézus a farizeusok és az írás-
tudók között a törvényről tanít, mindig a második
Dr. Szigeti Jenő
kőtáblát idézi, amelyben a másik emberrel való

kapcsolataink alapszabályairól van szó. Azért van
ez így, mert az ítélet napján Isten tőlünk, teljesít-
ményelvű, hívő farizeusoktól ezt fogja először szá-
mon kérni. Mi vért ugyan nem ontunk, csak gyűlö-
lünk. Kínosan ügyelünk a házastársi kapcsolataink
tisztaságára, miközben érzéseinkben, magatartá-
sunkkal eláruljuk a közösséget. Szavaink igazát es-
küdözésekkel próbáljuk erősíteni, de Jézus, aki nem
a törvény betűjét, hanem a lényegét akarta nekünk
megtanítani, nincs megelégedve magatartásunkkal.
A Hegyi Beszéd egyik legérdekesebb szakasza
az utolsó antitézis: „Hallottátok, hogy megmonda-
tott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellen-
ségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak,
jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és
imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és ker-
getnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyá-
toknak fiai...” (Mt 5,43–45). Az Ószövetség be-
szél a felebaráti szeretetről, mint isteni parancsról
(3Móz 19,18), de az ellenség gyűlöletét elrende-
lő törvényről mit sem tud. Annál inkább tanítot-
tak erről a Jézus korabeli kegyesek. Elég a
qumrani közösség iratait egy kissé ismerni, sok
példát találhatunk erre. De akkor honnan vették a
törvény betűjéhez ragaszkodó farizeusok a bátor-
ságot, hogy ezt állítsák? Teológiai következtetése-
ik nyomán jutottak erre az eredményre, mivel a
formális igazság eltakarta előlük az isteni szere-
tet mindent legyőző hatalmát.
De Jézusnak a Tízparancsolat első kőtáblájával
kapcsolatos tanításai sem nyerték meg a farizeu-
A Tízparancsolat
sok és az írástudók tetszését. Istennel, az Atyával

való kapcsolatát kifejező vallomását káromkodás-
nak tartották, különösen az „Én vagyok a...” kez-
detű szavait (Jn 6,48–59). Jézust a zsidók azért
akarták megkövezni, mert szerintük úgy káromol-
ta Istent, hogy ember létére Istenné tette magát
(Jn 10,33). A Nagytanács előtti kihallgatáson pedig
a főpap azt próbálta rábizonyítani, hogy istenfiúi
vallomása istenkáromlás volt (Mt 26,63–65).
Jézus igazi nagy összeütközése a farizeusokkal
az első kőtábla parancsai kapcsán a negyedik pa-
rancsolat miatt volt. Mi volt Jézus szombat-vitái-
nak oka? Jézus a korabeli zsidókhoz hasonlóan
szombaton ünnepelt tanítványaival együtt. Eljárt a
zsinagógába, amikor tehette (Lk 4,15–16.31), él-
te az egyszerű hívő zsidók életét. Tanítványait ar-
ra intette, imádkozzanak azért, hogy ne kelljen té-
len vagy szombatnapon menekülniük (Mt 24,20).
Ő maga még halálában is nyugodott a parancsola-
tok szerint, mint ahogyan a szent asszonyok is (Lk
23,57). Mi volt hát akkor a farizeusok és az írástu-
dók kifogása Jézus szombatünneplésével kapcso-
latban? A negyedik parancsolat magyarázatánál ír-
tunk már erről, de talán a harmincnyolc éve beteg
béna meggyógyítása árul el ebből a legtöbbet.
Jézus szombatnapon Jeruzsálembe ment. Köz-
vetlenül a templom alatt feküdt Bethesda, egy
mesterséges tavacska, amelynek a neve azt jelen-
tette: a kegyelem háza. A templomi véres áldoza-
tokhoz sok víz kellett. A templom alatt volt egy ter-
mészetes forrás. Ennek vizét felfogták és két
részre osztották. Az egyikben az áldozati bárá-
nyokat mosták, míg a másikban a szent szolgálatot
Dr. Szigeti Jenő
végzők mosakodtak. Ez a természetes forrás táp-

lálta a bethesdai tavat. A betegek itt várták, ettől
a csodatévőnek hitt víztől remélték a gyógyulást.
A korabeli hiedelmeket megőrizte az evangélium
(Jn 5,3–4). Azt tartották, hogy aki a víz megmoz-
dulása után elsőnek lép a tóba, meggyógyul.
Amikor Jézus itt járt, az ünnep, vagyis a lomb-
sátor ünnepe lehetett. Amikor a tavacska mellett
ment el, ott találta a 38 éve beteg embert, akinek
koldusszegénysége miatt nem volt segítője. Meg-
szólította őt és meggyógyította, szombatnapon. Ez
még a korabeli törvénytudók szerint sem volt tilal-
mas dolog. De Jézus egy különös utasítást is adott:
„vedd fel a te nyoszolyádat és járj!” (Jn 5,8). Itt
lépte át Jézus a farizeusok és az írástudók szerint
a törvényt. A talmudi bölcsek szombatnapi munka-
tilalomra vonatkozó utasításait a Misna Sábbát
traktátus örökítette ránk. Ebben 39 tiltott munka
felsorolását találjuk. Ezek között van a következő:
„Aki (szombatnapon) használati tárgyat visz egyik
területről a másikra, büntetendővé válik, akár
nagy, akár kicsi használati tárgyról van szó”
[Toszafot Sábbát 9,4 (121)].
A meggyógyult beteg Jézus parancsa szerint
cselekedett. Örömmel felvette az ágyát és járt. A
hithű zsidók rögtön megszólították, és idézték a
törvényt: „Szombat van, nem szabad néked a
nyoszolyádat hordanod” (Jn 5,10). Amikor a meg-
gyógyult beteg elmondta gyógyulása történetét,
ezért a szombatrontásért „üldözőbe vevék a zsi-
dók Jézust, és meg akarák őt ölni, hogy ezeket mű-
velte szombaton” (Jn 5,16).
Miért parancsolta meg Jézus a betegnek, hogy
A Tízparancsolat
vigye haza nyoszolyáját, hiszen szombatnapon sen-

ki nem merte volna azt elvinni? Különben is, egy
szegény koldus nyoszolyája nem is lehetett egy
nagy értékű, ellopásra érdemes tárgy. Jézus kor-
társainak ágya, nyoszolyája egy darab gyékény le-
hetett, amit összegöngyölve vállára vetett a meg-
gyógyult. Miért kellett botránkoztatni a derék
farizeusokat? Csak egy válasz lehetséges. Jézus ha-
dat üzent minden képmutatásnak, a törvény for-
mális betartását segítő szabad, vagy nem szabad
kegyességnek. A szombat örömünnep, az embe-
rért van. Benne Isten cselekszik, és nem az ember
vergődik, mint a bogár a pókhálóban. Jézus ma is
le akar leplezni minden álságos törvényteljesítést.
Jézus a Tízparancsolat reformátora volt. A re-
formátornak nem az a dolga, hogy a régit, az ere-
detit elvesse, hanem hogy megújítsa, az Isten ere-
deti teremtői szándékát visszaállítsa, hogy a
törvény ne teher legyen, hanem szárny; ne gát,
hanem védelem. Ő azért jött, hogy a törvényes-
kedés rabságából kiszabadítsa életünk erkölcsi
tervrajzát, és Isten örök törvényét ismét naggyá
és dicsőségessé tegye.
Ha mi, keresztények Jézus hűséges tanítványai
kívánunk lenni, akkor a Tízparancsolatot Jézustól
kell megtanulnunk, és nem egymástól. Ő nemcsak
a Tízparancsolatot fogalmazta meg, hanem életét
adta értünk, hogy a bűnből megszabadítson, meg-
váltson minket. Így emelt át a törvény kerítésén,
és így tanítja nekünk, hogy a törvény véd, az éle-
tet, az életünket oltalmazza. Ezért a Megváltó sze-
mélye nélkül, a megváltás titka nélkül a Tízparan-
csolat érthetetlen. Ez viszont már egy másik
Dr. Szigeti Jenő
könyv tárgya. Nem a tilalmak újabb és újabb listá-

ját kell megszerkesztenünk, hanem meg kell ta-
nulnunk a Tízparancsolat segítségével Jézussal
egyet akarni. Így teljesedik be a törvény. Addig vi-
szont – Jézus szavai szerint – nem múlik el a tör-
vényből egy jóta vagy egy pontocska sem.

A Tizparancsolat - Szigeti Jeno

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

You might also like

A Tizparancsolat - Szigeti Jeno

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

A Tizparancsolat - Szigeti Jeno

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Dr.

Dr. Szigeti Jenő

ARANY FORRÁS KIADÓ

Szigeti Jenő könyve elé . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

S zige ti Jen ő könyve e lé

M it tennénk, ha postaládánkban a napi levelek,

Dr. Szigeti Jenő

fogyasztás és általában véve a sokfelé ágazó erköl-

Nem téved el az, aki megismerni és cseleked-

Dr. Szigeti Jenő

8 Isten kezében tegnap és ma

B od Péter, 18. századi református lelkipásztor

Dr. Szigeti Jenő

Egyszer csak megpillantjuk az oázis pálmaágait,

A törvény – eszköz. Önmagában se nem jó, se

Dr. Szigeti Jenő

műszaki adata megtalálható. Ha a tervrajzot elfo-

– És az lenne a világ legnagyobb pocsolyája?

Dr. Szigeti Jenő

el, mint az emberségünk ősi, Istentől kinyilatkoz-

A „kis istenek” rabságában

A Tízparancsolat nem vallásos törvény. Nem kötő-

Dr. Szigeti Jenő

Ez nem csupán a zsidók tapasztalata volt.

De vajon igazat mondott-e ez a törvénytisztelő

Dr. Szigeti Jenő

jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betölt-

Jézus az, aki bennünket, elveszett embereket át-

Dr. Szigeti Jenő

„Én, az Úr vagyok...” Vajon a szívemben, ahol

jelen akar lenni népe életében. Mózest elküldte

Dr. Szigeti Jenő

ismerünk, futunk utánuk, ha kell, életünket is

22 Isten kezében tegnap és ma

„Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak

Dr. Szigeti Jenő

A z ember Isten teremtésének fókuszában, kö-

él, akkor lelkileg tönkremegy, és egyre kevésbé

Dr. Szigeti Jenő

a Bölcs, a Hatalmas és a Bűntelen megkeresi a bű-

nem vagyunk vétkesek. Ha lemondunk a szobor-

Dr. Szigeti Jenő

és alakítá azt vésővel; így csinála abból öntött bor-

és arra kérik, valami kézzelfogható, az élő Istennél

Dr. Szigeti Jenő

nem tárgy, nem egy szoborba, valamilyen cselek-

függés, az alázatosság és a Néki való engedel-

Dr. Szigeti Jenő

arra következtetett, hogy az Ószövetség Istene

Nincs merszünk, nincs elég bátorságunk kiszol-

Dr. Szigeti Jenő

Aki Istent akarja csapdába ejteni

A keresztény ember nem káromkodik, tisztelet-

hanem az Ige minden egyes kijelentésével kap-

Dr. Szigeti Jenő

Sokszor csak a legbeavatottabb emberek, az isten-

Mózes, menj, és majd az úton tapasztalni fogod,

Dr. Szigeti Jenő