Professional Documents
Culture Documents
A Polgári Átalakulás Programja És Megvalósulása A 19. Századi Magyarországon
A Polgári Átalakulás Programja És Megvalósulása A 19. Századi Magyarországon
századi
Magyarországon
Kossuth reformprogramja
Zemplén megyei Monokon született, birtoktalan (evangélikus) nemesi családban, jogi
végzettséget szerzett. Az 1832-36. évi országgyűlésen a távollévő Zemplén megyei
főrendi képviselőt helyettesítette. Itt ismerkedett meg a formálódó reformeszmékkel, a
reformtábor vezetőivel, ám, mint megfigyelő a közvetlen munkába nem kapcsolódhatott
be. Ezen az országgyűlésen született meg az ötlet, hogy megalapítja az Országgyűlési
Tudósításokat, amelyben az üléseken zajló vitákról tudósított. A reformkori
országgyűlés közönségét alkotó, többnyire nemesi származású értelmiségi fiatalok, az
ún. országgyűlési ifjak közül is sokan részt vettek az Országgyűlési Tudósítások
készítésében.
Kossuth az országgyűlés feloszlatása után Pestre költözött, itt adta ki a
Törvényhatósági Tudósításokat. A lap célja a megyegyűléseken történetekről
begyűjteni az információkat, s az információk továbbításával megpróbálni a
megyék között a kapcsolatot kiépíteni, a reformok ügyét ezzel is elősegíteni.
1867-es kiegyezés
A megegyezés okai:
Ferenc József jól tudta, hogy birodalma gazdasági és politikai problémáira tartós
megoldást kell találnia. Bécs a magyarokkal való viszony rendezésétől az államadósság
csökkenését remélte, továbbá azt, hogy helyreállhat a birodalom belső szilárdsága.
A másik oldalon a magyar emigráció sikertelenül próbálkozott Magyarország
függetlenségének visszaszerzésével. Egy újabb szabadságharc kirobbantásának és
győzelmének az esélye lényegében megszűnt. A passzív ellenállásban kifáradt,
gazdaságilag és a műveltség terén elmaradott Magyarországon is egyre nőtt azok
tábora, akik sürgették a Béccsel való megegyezést, amelytől nyugalmat és fejlődést
reméltek. A porosz‒osztrák háborúban elszenvedett újabb katonai vereség Bécset
még inkább a magyarokkal való megegyezésre ösztönözte. 1867-ben megalakult a
felelős magyar kormány, amelynek miniszterelnöke gróf Andrássy Gyula lett. A
magyar országgyűlés törvényekbe foglalta a kiegyezést. Visszaállították az 1848.
áprilisi törvények jelentős részét, és sor került Ferenc József magyar királlyá
koronázására. Ez alkalomból az uralkodó amnesztiát adott a politikai okokból
börtönbe vetettek vagy külföldre űzöttek számára.
Az 1867-ben megkötött egyezséget összefoglalóan osztrák‒magyar kiegyezésnek
nevezzük, az ekkor megalakult két központú államot pedig Osztrák‒Magyar
Monarchiának. Két, jogilag egyenrangú állam szövetsége jött létre, amelyet
dualizmusnak hívunk. Az Osztrák Császárság központja Bécs, a Magyar Királyság
fővárosa pedig Pest-Buda volt. Közös volt az uralkodó, aki így osztrák császár és
magyar király is volt egy személyben, Ferenc József.
Közös ügynek számítottak a Monarchia külügyei és hadügyei, valamint e két
feladat költségeit érintő pénzügyek.
Horvátországgal a szabadságharc óta feszült viszonyt a horvát‒magyar kiegyezés
1868-ban rendezte, ahol területi autonómiát kapott Horvátország. Horvátország a
belügyeit önállóan intézhette, saját országgyűlése is volt, amely tagokat küldött a
magyar országgyűlésbe.
A kiegyezéssel az ország jórészt visszanyerte belügyi önállóságát, de nem
folytathatott saját külpolitikát, és a haderejével sem rendelkezhetett szabadon. Az
egyezséget ezért több magyar politikus is ellenezte. A tiltakozók élén Kossuth Lajos
állt, aki haláláig emigrációban maradt. Kossuth a Habsburgokkal való önkéntes
megállapodásban az erős és független magyar állam jövőbeli lehetőségének
megszűnését, az ország szabadságának a végleges feladását látta.
Nem örült a kiegyezésnek a Monarchia több népcsoportja sem, mert az osztrák‒
magyar megegyezés veszteseinek érezték magukat. A fejük fölött létrejött kiegyezés
ugyanis nem vette figyelembe követeléseiket.