A nemzetközi

kereskedelempolitika eszköz- és
intézményrendszere
A GATT megalakulása

• General Agreement of Tariffs and Trade

• magyar jelentése: Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény
• Kialakulásának oka: a II. világháború után szükség volt egy
olyan multilaterális vám- és kereskedelmi megállapodásra, mely
elősegíti a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok dinamikus
fejlődését
• 1947. október 30-án írták alá 23 ország képviselői és 1948 januárjától
lépett életbe
3
Részei

• 1947. Három rész

• 1965. Négy rész (38 cikkely + mellékletek)
• 1. rész: multilaterális vámszerződés
• 2. rész: kereskedelempolitikai elvek
• 3. rész: a nemzetközi kereskedelempolitika intézménye és a működésre vonatkozó elvek
• 4. rész: engedmények a fejlődő országoknak
• Magyarország 1973-ban csatlakozott az Egyezményhez, jelenleg már több mint
100 ország aláírója
4
A GATT, mint a nemzetközi kereskedelempolitika
intézményrendszere, kialakulása I.
► A GATT (Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény) kialakulását a
világgazdaság és a nemzetközi kereskedelem XX. század ellentmondásos
folyamatai, majd a II. Világháború következményei is erősen indukálták.

► Nyilvánvalóvá vált, hogy szükség van egy olyan multilaterális vám- és

kereskedelmi megállapodásra, mely elősegíti a nemzetközi kereskedelmi
kapcsolatok dinamikus fejlődését.

► Ez hívta életre a GATT-ot, melynek megalapításáról szóló okmányt 1947. október

30-án írták alá.
A GATT, mint a nemzetközi kereskedelempolitika
intézményrendszere, kialakulása II.

Kereskedelempolitikai alapelvek a GATT-ban:

► Legnagyobb kedvezmény elve
► Nemzeti elbánás elve
► Viszonosság elve
► Transzparencia elve
► Konzultáció elve
Legnagyobb kedvezmény elve
► Alapvető célja a diszkriminációmentes kereskedelem, melynek lényege, hogy
a szerződő felek megadnak egymásnak minden olyan kedvezményt, amelyet
harmadik országgal kötött szerződésekben megadtak, vagy meg fognak adni.
► Az elv alkalmazása a nemzetközi piacon tisztességes helyzetet teremt
► Azonos feltételeket nyújt
► Biztosítja a piacokért folytatott piaci harcot
► Két- vagy többoldalú kereskedelmi vagy állami szerződésben jelenik meg
► Szuverén államként kereskednek egymással és ebben rögzítik a
legnagyobb kedvezmény elvét
► GATT országokra vonatkozik
A nemzeti elbánás elve és a viszonosság elve

► Nemzeti elbánás elve: a szerződő fél állampolgárait és jogi személyeit a hazai

állampolgárokkal és jogi személyekkel azonos elbírálás alá vonja. Így adott
kérdésekben a külföldieket a hazaiakkal azonos jogok illetik meg.

► Viszonosság elve: A nemzetközi kereskedelemben részt vevő szuverén

államoknak azt a törekvését fejezi ki, hogy a partnereikkel folytatott kereskedelmet
szabályozó szerződésekben az általuk nyújtott koncessziókért cserébe azonos vagy
hasonló engedményeket biztosítsanak számukra.
A transzparencia elve és a konzultáció elve

► Transzparencia elve: más szóval nyilvánosság elvévek a lényege, hogy a GATT

tagállamok az általuk hozott intézkedéseket mindenki számára elérhetővé teszik.

► Konzultáció elve: a GATT-hoz csatlakozott országok a kereskedelmi

konfliktusokat nem vámháborúkkal, retorziók alkalmazásával, hanem tárgyalások
útján kívánják megoldani.

► A WTO a GATT hivatalos utódja 1995 január elseje óta.

Kereskedelempolitikai alapelvek a GATT-ban
(folyt.)

2. egyedül a vám legyen a kereskedelempolitikában általános és tartós

jelleggel alkalmazható eszköz, ugyanakkor csökkenjen a vámok
színvonala;

3. szűnjön meg a nem tarifális eszközök általános és tartós jelleggel történő

alkalmazása és szelektív, ideiglenes jelleggel történő felhasználásukra
csak az Egyezmény szerinti feltételek mellett kerülhessen sor.

10
A kereskedelempolitika liberalizálása,
jelenlegi tendenciák

• A GATT tagországok megállapodtak abban, hogy a

kereskedelmüket liberalizálását gátló vám és egyéb jellegű
szabályozásokat csökkentsék, majd a későbbiekben lehetőség
szerint teljesen megszüntessék
• 1947-től kezdődően időről időre ún. vámkonferenciák
megrendezése során igyekeztek a kereskedelmet gátló tényezőket
felszámolni

11
A kereskedelempolitika liberalizálása,
jelenlegi tendenciák

• Vámkonferenciák:
• 1949. Annecy (Franciaország)
• 1950- Torquay (Nagy-Britannia)
51.
• 1955- Genf (Svájc)
56.
• 1960- Dillon-forduló (Genf, Svájc)
62.
• 1963- Kennedy-forduló (Genf,
67. Svájc)
• 1973- Tokió-forduló (Genf, Svájc)
 79.
• 1986- Uruguay-forduló
93.
12
A vámkonferenciák eredményei

• 1949-es (Annecy) forduló célja az alapító tagok és a 11 újonnan csatlakozó ország közötti vám
tárgyalások lebonyolítása volt
• 1950-51-ben Torquay: sikerült az érdekelt országoknak az 1948-as vámszint mintegy 25
%-os csökkentésében megállapodni
• 1960-62-es Dillon forduló
• az Európai Gazdasági Közösség létrejötte utáni első vámkonferencia
• A Közös Piac tárgyalásokat folytatott, melynek során kompenzációt ajánlott fel partnereinek a
vámunió megalakulásából eredően az utóbbiakat érő vámhátrányokért
• a mezőgazdaságot és bizonyos „érzékeny” termékeket kivontak a vámliberalizálás köréből
• mintegy 4400 vámtétel csökkentésében állapodtak meg
13
A vámkonferenciák eredményei 2.

• A mérhetőség problémája: a kapott és a nyújtott engedmények nagysága

• „Főszállítói elv” alkalmazása: az importőr ország az adott termék külföldi szállítói
közül azzal az országgal tárgyalt a vámengedményről, amelyik a legjelentősebb
szállító volt
• Egyes termékek vámcsökkentése különböző termelői érdekeket kisebb, vagy
nagyobb
mértékben sértett

14
A vámkonferenciák eredményei 3.

• 1963-67 Kennedy forduló

• tovább folytatták a vámliberalizálásokat
• a mezőgazdasági termékeket kivonták az általános lineáris csökkentés hatóköréből
• az iparilag fejlett országok a mezőgazdasági termékeket nem tartalmazó vámköteles
importjuknak
közel 70 %-ára nyújtottak engedményeket
• Legnagyobb csökkentés: a gépipari termékek, műszerek és vegyi termékek területén

15
A vámkonferenciák eredményei 3.

• 1973-79 között megrendezett tokiói körtárgyalások céljai:

• a vámok további csökkentése,
• az ipari termékek, nyersanyagok és mezőgazdasági cikkek
világkereskedelmének
fejlődését egyre jobban akadályozó nem tarifális korlátozások lebontása,
• olyan megállapodások létrehozása, melyek lehetővé teszik a fejlődő
országok számára devizajövedelmük lényeges növelését,
• a vámkonferencia helyett a kereskedelmi körtárgyalások előtérbe kerülése.

16
A vámkonferenciák eredményei 4.

• 1973-79 között megrendezett tokiói körtárgyalások eredményei:

• általánosan alkalmazandó vámcsökkentési formulában (Svájci formula)
• Kidolgozták a mezőgazdasági termékekre vonatkozó, valamint a
vámcsökkentési formulát nem alkalmazó országokkal szembeni
igénylistájukat, melyre az érintett országok kialakították az ajánlati listájukat.
• Előterjesztették a nem tarifális korlátozásokkal kapcsolatos tervezetet (Tokiói
kódex)

2024. 06. 08. 17

A vámkonferenciák eredményei 5.

• 1986-1993 között megrendezett Uruguay-forduló (1. szakasz: 1986-1990,

2.
szakasz: 1990-1993)
• A tárgyalások alatt alkalmazott célokra és elvekre jellemző volt:
• alkalmazták a transzparencia elvét,
• a fejlődő országok preferenciális bánásmódban részesültek,
• standstill-vállalás: a résztvevő országok a tárgyalások befejezéséig nem vezetnek
be
semmilyen, a GATT előírásokkal össze nem egyeztethető intézkedést,
• rollback-vállalás: felszámolnak minden, a GATT elveivel össze nem egyeztethető
intézkedést.
18
A vámkonferenciák eredményei 6.

• 1986-1993 Uruguay-forduló eredményei:

• Vámcsökkentés: a fejlett országok esetében az ipari termékekre vonatkozóan 35-38 %,
a
mezőgazdasági termékekre vonatkozóan 36 % (Mo. 28%, ill. 31%)
• Az aggregált állami támogatásokat a fejlett országoknak hat év alatt 20 %-kal, a
fejlődő
országoknak mintegy 20 %-kal kellett csökkenteni.
• A közvetlen exporttámogatásokat a fejlett országoknak 6 év alatt 36 %-kal, a fejlődő
országoknak ennek 2/3-ával, 10 év alatt kellett csökkenteniük
• Textil kereskedelem tekintetében megállapodtak abban, hogy a fejlett országok
fokozatosan
megszűntetik a mennyiségi korlátozásokat
19
A vámkonferenciák eredményei 7.

• 1986-1993 Uruguay-forduló eredményei:

• a legnagyobb kedvezmény elvét alkalmazzák a szolgáltatásokra és a szellemi
tulajdonokra vonatkozóan
• célként fogalmazódott meg a nemzetközi kereskedelem további liberalizálása és a „GATT
fegyelem” erősítése
• Megállapodás született a GATT intézményi jellegének erősítéséről és
megállapodtak az utódszervezet Világkereskedelmi Szervezet (WTO) elnevezéssel
történő előkészítéséről
• A lezáró Marrakesh-i Egyezmény rögzítette pontosan a tárgyalások megállapodásait

20
A vámkonferenciák eredményei 8.

• 1986-1993 Uruguay-forduló eredményei:

• a támogatásokat ún. dobozokba sorolták.
• Sárga dobozos támogatások:
• bizonyos termékekhez közvetlenül kötődő ún. termékspecifikus támogatások,
• a termékekhez közvetlenül nem kötődő ún. nem termékspecifikus támogatások.
• A kék dobozos támogatások azok a termeléskorlátozó programokhoz kapcsolódó
támogatások, melyek nem tartoznak a csökkentési kötelezettség alá.
• A zöld dobozos támogatások a csökkentési kötelezettség alól mentesített támogatások.

21
A vámkonferenciák eredményei 9.

• 1986-1993 Uruguay-forduló eredményei:

• Mezőgazdasági Egyezmény kapcsán vezették be a reformfolyamatok idejére az
SSG-t (Special Safeguard).
• különleges mezőgazdasági védintézkedés, ami akkor alkalmazható, ha az importvolumen egy
bizonyos szintet meghalad, vagy ha az importárak egy bizonyos szint alá esnek.
• ezzel védhető a belső piac a túlzott importnövekménnyel szemben.
• a védintézkedés speciális pótvámok révén valósul meg, mely lehet mennyiségi alapú, illetve ár
alapú attól függően, hogy az alkalmazásukat az import mennyiségének növekedése, vagy az
importárak csökkenése váltotta ki.

22
A nemzetközi kereskedelempolitika eszközrendszere:
vám, szubvenciók

► A vám közadó formájában alkalmazott gazdaság- és kereskedelempolitikai eszköz,

mely árképző tényezőként érvényesül a vámhatáron áthaladó áruk árában.
Korlátozza azok forgalmát azzal a céllal, hogy piacot biztosítson a hazai termelők
számára.

► A szubvenciók olyan közvetlen vagy közvetett juttatások, melyet közérdekből

folyósítanak nyereség elvén működő gazdaságoknak abból a célból, hogy költségeik
csökkentése, vagy bevételeik növelése révén bizonyos, gazdaságpolitikai kívánatos
hatást érjenek el.
A nemzetközi kereskedelempolitika eszközrendszere:
mennyiségi korlátozások és nem tarifális eszközök

► A mennyiségi korlátozások egy gyűjtőfogalmat jelöl. Célja, hogy az állam

közvetlenül a mennyiség vagy az érték meghatározásával avatkozik be a
külkereskedelmi forgalomba.

► A nem tarifális eszközök lehetőségei: az állam valamely intézményén keresztül

vásárlóként jelenik meg a hazai piacon, árfolyam politika segítségével az export-
import piacot segítheti, adminisztratív eszközökkel befolyásolhatja a
külkereskedelmet, adó- és hitelkedvezményeket adhat.
Fontosabb pénzügyi szervezetek: Nemzetközi
Valutaalap (IMF)
► Az IMF 1945. december 27 alakult meg. Alapvető feladatai:
► A nemzetközi kereskedelem kiegyensúlyozott működésének biztosítása, az
árfolyam stabilitás elősegítése
► Részvétel a tagországok közti fizetések multilaterális rendszerének kialakításában
► A világkereskedelem növekedését akadályozó devizakorlátozások megszüntetésének
elősegítése
► Pénzügyi erőforrások biztosítása a tagországok számára fizetési mérlegük
kiigazítása
érdekében anélkül, hogy kereskedelmi és fizetési korlátozásokat kellene bevezetniük
► Nemzetközi monetáris problémákkal kapcsolatos együttműködés és konzultációs
fórum biztosítása
Fontosabb pénzügyi szervezetek: Világbank
► A Világbank tevékenységének jellemzője, hogy nem általános gazdaságpolitikát, hanem
konkrét programokat finanszíroz. A Világbank elnevezés nem egyetlen intézmény, hanem
egy bankcsoport.
► Tagjai:
► Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD): 1946 óta működik. Feladata volt a
háború gazdasági következményeinek megszüntetése. Ma hosszú lejáratú hiteleket nyújt
beruházási és szerkezetátalakítási célokra.
► Nemzetközi Fejlesztési Társulás (IDA): Ez a legelmaradottabb államok számára nyújt
segítséget nagyon kedvező feltételekkel
► Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC)
► Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja (ICSID)
► Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség (MIGA)
Forrás: Dr. Csapó Zsolt: Nemzetközi kereskedelempolitika, Debreceni Egyetemi
Kiadó, 2010, ISBN 978-963-473-350-8

KÖSZÖNÖM A
FIGYELMET!