1 / 76

Mary Mcleane

Az ismeretlen
ismerős
Ann autóbalesete után bekötött szemmel, magatehetetlenül fekszik a
kórházi ágyon. Egy titokzatos férfi gyakran meglátogatja, s minden
alkalommal egy szál fehér íriszt hoz neki. Vajon ki lehet az ismeretlen ismerős?
A bajok akkor kezdődnek, amikor kiderül, hogy a titokzatos férfi nemcsak
fiatal és jóképű, hanem dúsgazdag is…

TEXTRONIC, 1992.

2 / 76
 © Mary Mcleane 1992

ISBN 963 19-1

ISSN 0866-1081

Felelős kiadó: TEXTRONIC Kft., Nagy Katalin

A fedelet tervezte: Kovács István
Szerkesztés, szedés: Textronic Kft. (Tata)
Fotó: Zárai Péter • ZOOM fotostúdió
A nyomtatást készítette:
Nyomdaipari Szolgáltató Kft.
Felelős vezető: Mike Ferenc

3 / 76
 Mikor magához tért, csend volt és sötétség. Nem tudta, hol van, hogy mi
történt vele. Minden tagja fájt. Ki akarta nyitni a szemét, de nem sikerült.
Érezte, valami nincs rendben, a feje olyan nehéz volt, mintha vasabroncsba
lenne szorítva. Meg akarta mozdítani, és végül sikerült is, de hasogató
fájdalom válaszolt rá; átjárta egész testét, és ismét a sötét mélység felé húzta.
Elaludt.
Amikor újra magához tért, nagyon messziről jövő hangfoszlányokat
hallott. Valaki a nevén szólította.
- Miss Green, hogy érzi magát?
Tudta, válaszolnia kellene. Megkísérelte összeszedni a gondolatait, de azt
sem tudta, hogy ébren van-e, vagy csak álmodta az egészet.
- Miss Green, hogy érzi magát? Tud válaszolni?
„Ezek szerint ébren vagyok" - gondolta. „De miért van mégis sötét?
Éjszaka van?" Idáig jutott a töprengéssel, mikor ismét a nevén szólították.
„Válaszolnom kell!"
Összeszedte minden erejét, és a válaszra összpontosított. Nyögést hallott,
a saját nyögését. „Próbálkozz! Menni fog!"
- Kisasszony! Dr. Brian vagyok, az orvosa. Válaszoljon!
- Szom... Szomjas... vagyok.
A torka teljesen kiszáradt és úgy érezte, hogy egy csomó gázt szippantott
be. Az altatógáz után felébredők érzik ezt.
- Adjon egy kis teát a betegnek, Agatha nővér!
A nővér óvatosan a lány párnája alá nyúlt, s hozzálátott, hogy megitassa
egy olyan pohárból, ami egy picike locsolóhoz hasonlított. A kísérlet sikerült,
a beteg apró kortyokban nyelte a folyadékot.

4 / 76
 Ann Greent másfél nappal ezelőtt súlyos sérülésekkel szállították a Rock
Hill-i városi kórház baleseti osztályára. Dr. Brian kollégái segítségével nyolc
órán át dolgozott Ann fej- és szemsérülésein, amelyek azonnali orvosi
beavatkozást igényeltek. Emellett két oldalbordája is eltörött. Most egész feje
- az orra és a szája kivételével - pólyába volt csomagolva. Ann még nem is
sejti, hogy óbarna, dús, vállig érő, egyenes hajától is megszabadították.
- Jobban van, kisasszony? Kér még teát?
- Nem - Ann alig hallhatóan ejtette ki a szavakat.
A kérdést Agatha nővér tette fel, de a választ meg sem várta, hiszen
húszéves gyakorlattal a háta mögött jól ismerte a betegek ébredés utáni
lelkiállapotát, reakcióit.
- Látogatója volt, míg aludt. Egy barna fiatalember egy szál íriszt hozott
önnek. Az a gyanúm, még többször meg fogja látogatni, kisasszony - mondta
dr. Brian és kitapintotta a beteg pulzusát. - De hogy most se unatkozzon, a
barátnője van itt. Később találkozunk! - megpaskolta a lány kezét és kiment.

- Dr. Brian, hogy van Ann? - kérdezte izgatottan Lisa Colby, Ann legjobb
barátnője. Két éve, mióta megnyitották Rock Hillben a Col-Gre divatházat,
Lisa és Ann együtt dolgozik. Ők ketten mindig jól megértették egymást.
Ann anyag- és divattervezőként dolgozik, és vezeti a házat, Lisa pedig a
gazdasági és pénzügyi munkákat végzi.
Akkor este, másfél nappal ezelőtt is a számítások fölé görnyedt, amikor
csengettek a lakása ajtaján. Azt hitte, Ann lesz az, helyette egy Rock Hill-i
nyomozó volt, aki közölte vele a baleset hírét. Lisa ész nélkül rohant a
kórházba, ahol kis híján feldöntött egy pasast a folyosón. Annt akkor már
műtötték.
Beszélni senkivel sem lehetett, akivel tudott volna, az semmit sem
mondott. Így aztán kétségbeesve rótta a kórház folyosóját, hogy majd csak
megtud valamit Annról.

5 / 76
 Két óra múlva Agatha nővér megsajnálta Lisát, hazaküldte, és megígérte,
hogy azonnal felhívja, ha történik valami. Lisa hazament, de nem tudott és
nem is mert elaludni, várta a hírt a barátnőjéről.
Reggel volt már, amikor megszólalt a telefon és közölték, Ann túl van az
életveszélyen, de néhány hétig kórházban kell maradnia a koponya- és
szemsérülése, valamint a bordatörései miatt.
Épp a kórházba indult, mikor a nyomozó csengetett és kérte, menjen be
az őrsre és vegye át Ann Green személyes holmiját, amit a kocsijában
találtak. A férfi elmondta, hogy Ann kocsijának jobb első kereke defektet
kapott a Rock Hillbe vezető úton, lesodródott az útról, és egy fának ütközött.
Ann biztonsági öve nem volt bekapcsolva, az ütközésnél beütötte a fejét a
szélvédőbe.
Lisa az őrsről a kórházba hajtott, remélte, hogy láthatja barátnőjét.
- Menjen be hozzá öt percre. Még nagyon gyenge, ne fárassza ki. És még
valami...
- Igen, doktor?
- A barátnőjének jó darabig kötést kell majd viselnie a szemén, de rendbe
fog jönni.
Lisa megköszönte a felvilágosítást és belépett a kicsi, világos egyágyas
szobába. Amikor meglátta az ágyon a bebugyolált fejű és szemű beteget, el
sem akarta hinni, hogy a barátnője fekszik ott.
Nem látott a száján kívül mást, csak fehér pólyát.
- Any, én vagyok, Lisa. Hogy érzed magad?
- Mint akin keresztülment egy úthenger.
- Az éppen nem, de egy fával csókolóztál. Mindig tudtam, hogy furcsa
ízlésed van, de hogy férfi helyett egy fát válassz, ezt azért nem hittem volna
rólad! - Lisa nagyot nevetett a saját idétlen tréfáján.
- Hány óra van? Semmit sem látok.

6 / 76
 - Ne aggódj emiatt. Majd én leszek a vakvezető kutyád. Szombat délelőtt
tizenegy óra van. Csütörtök este történt a baleseted. Kint süt a nap. A szemed
és a fejed be van kötve. Istenem, Any! Majd megőrültem, mikor megtudtam,
hogy mi történt veled! Emlékszel valamire?
- Egy durranásra. Nagyon megijedtem, mert nem tudtam mi történt, de
már sodródtam is le az útról, hiába próbáltam visszahozni a kocsit. A fát
láttam, ahogy jön egyre közelebb, és hallottam a saját sikolyomat. Még most
is hallom... Aztán a csattanás... Még később valaki mintha beszélt volna
hozzám. Vagy nem is hozzám?
- Egy pár talált rád, akik nem sokkal utánad mentek. A kocsi teljesen
összetört, csoda, hogy életben vagy!
Lisa észrevette a virágot.
- Egy szál fehér írisz! Kitől kaptad?
- Fogalmam sincs ki hozhatta. Ideadnád? Szeretném megérinteni.
Állítólag egy barna férfi hozta.
- Hűha! Szóval egy titkos imádó...
- Ne hülyéskedj. Senkit sem ismerek, aki virágot venne nekem.
- Elég, ha te tetszel neki
- Megbolondultál? Így? Ezzel a kötéssel?
- Na jó, most már pihenned kell. Öt percet kaptam és ezt jóval túlléptem.
Legközelebb be sem engednek hozzád, azt pedig nagyon nem szeretném.
Holnap jövök újra. Addig legyél jó!
- Nincs más választásom, meg se tudok moccanni.
Amikor Lisa elment, a szoba nagyon üres és csendes lett utána.

Rock Hill legnagyobb kereskedelmi irodaházában nagy volt a forgalom.

Az Államokban jól ismerték az Anderson nevet. Aki az Anderson céggel
kötött üzletet, biztos lehetett benne, hogy a pénze kamatozni fog. Sokan

7 / 76
próbáltak üzleti kapcsolatba lépni a céggel, de kevesen voltak olyan
szerencsések, hogy partnerül elfogadják őket.
Az irodaház tizedik emeletének irodájában most is komoly munka folyik.
A LEVI'S cég kötött üzletet további finanszírozásra az Anderson-céggel.
David Anderson és Ray Brett, a LEVI'S igazgatója ült az asztal egyik oldalán, a
másik oldalon a két ügyvéd foglalt helyet. A titkárnő a papírokat rakosgatta a
szerződő felek elé.
- Készen vagyunk - mondta a titkárnő. Szétválogatta a papírokat, s
mindenkinek átnyújtott egy-egy példányt.
- Nos, Mr. Anderson, eggyel több üzletben érdekelt. Önnek ez semmit sem
jelent, nekem annál többet. Köszönöm. Viszontlátásra!
- Na, végre! - gondolta Anderson és lerogyott a székére. Már alig várta a
tárgyalás végét. Most végre átadhatta magát a gondolatainak. Az utóbbi
időben egyre többet gondolt arra a barna hajú, csinos lányra, akit egy
pillanatra a karjában tarthatott. Késő délután üzleti útról tért vissza Rock
Hillbe, mikor az előtte haladó kocsi lesodródott a mélybe. Éles sikoly, aztán
óriási csattanás hallatszott. David lehúzódott az út mellé, és amilyen gyorsan
csak tudott, odarohant a helyszínre. Borzalmas látvány fogadta. A kocsi eleje
teljesen összetört, a nő - mert nő volt benne - tiszta vér, csupa karcolás.
Óvatosan kiemelte, és a fűre fektette. Barna, hosszú haja ragacsos volt a
vértől, fején hatalmas repedés. Arcát összedarabolták az üvegszilánkok, de
még így is látszott rajta, hogy bájos, csinos teremtés Még magánál volt,
beszélt: „Segíts!" - mondta. A többit a férfi nem értette, mert a lány már csak
nyöszörgött. Aztán elvesztette az eszméletét, s ő segített, ahogy kérte, ment
vele a kórházba, ott volt, mikor műtötték, amikor először magához tért. Most
is megy, és menni fog mindaddig, amíg a lánynak szüksége van rá. Már
megrendelte a virágot is, útközben bemegy érte.

8 / 76
 Elgondolkodva felállt, az ablakhoz ment, és kibámult a semmibe. Ann
Green, divattervező, csak ennyit tudott róla. Most fog először beszélni vele.
Az órájára nézett. „Ideje mennem". David elindult a kórház felé.
- Kisasszony, látogatója van! - mondta Agatha nővér. Mióta itt fekszik, a
nővér olyan, mintha a második anyja lenne, mosdatja, öltözteti, kényelembe
teszi, eteti. Bár már egy kézzel ő is tud enni. Agatha mindenről gondoskodik,
arról is, hogy eleget pihenjen a lány, de arról is, hogy ne unatkozzon.
- Aztán nehogy felizgassa a betegemet! - figyelmeztette a látogatót, és
magukra hagyta őket.
Ann bátortalan toporgást hallott, valaki megállt az ágyánál.
- Hogy érzi magát? - kérdezte az idegen.
- Hát, nem ugrálok örömömben, de már jobban vagyok, köszönöm. Áll?
- Igen - a férfi valamit matatott a kisszekrényen.
- Mit csinál most, elmondaná?
- Virágot teszek a vázába.
- Virágot? Íriszt?
- Igen. Kéri? - David a lány kezébe tette a virágot.
- Szóval maga hozta. - Ann tapogatni kezdte a fehér szirmokat. - Miért?
Miért hoz nekem virágot? De őszinte legyen!
- Mert illik magához, kisasszony - a férfi gondolkodott, mondja-e tovább,
aztán mégis folytatta. - Nőszirom. Mert a szeme szivárványhártyáját is
írisznek hívják. - David megfogta a lány kezét. - Elégedett a válasszal? Elég
őszinte voltam?
- Minden világos. Elhatározta, hogy rám pazarolja a pénzét. - Ann nagyot
sóhajtott. - Most már csak egyet kell tudnom. - Ki maga, és honnan ismer?
- Akárhogy is számolom, ez kettő. De legyen! A nevem nem fontos. - A
férfi nem akart túlzott reményeket ébreszteni a lányban, és elriasztani sem
akarta. Gondolta jobb, ha a háttérben marad. - Én húztam ki a kocsiból.

9 / 76
 A rendőröknek, de még az orvosnak is megtiltotta, hogy a lány előtt a
nevét említsék!
Ann elgondolkodott Érezte, hogy a férfi nem fog többet mondani magáról.
- Rendben. Írisznek fogom hívni ezután - várta, hogy a férfi mond valamit,
de mivel nem felelt, folytatta. - Hallok még magáról?
- Ebben egészen biztos lehet. Most megbocsásson, mennem kell.
Gyógyuljon meg! Hamarosan találkozunk.
Ann-nek az volt az érzése, hogy ez az idegen férfi csak addig fog jönni,
amíg fel nem gyógyul, aztán eltűnik mint a kámfor. Kár. Kellemes, lágy hangja
van. A keze finom, nem kemény munkához szokott. A beszélgetés
kifárasztotta, elszenderedett. Mélyen és hosszan aludt. Az orvos hangjára
ébredt fel.
- Délután, nővér, levesszük a fejkötést és megnézzük a szemét is. Nem
volt láz, ugye? - az orvos a lány pulzusát nézte.
- Rendben, doktor, előkészítem a beteget. Nem, nem volt láza.
Ann nem akart hinni a fülének. Leveszik fejéről a kötést! Akaratlanul is
kibukott belőle:
- Ez igaz? Leveszik a kötést?
- Bizony, kisasszony, megszabadul a turbántól. Természetesen csak
akkor, ha a fejsérülése rendben lesz - mondta a nővér, és nekilátott az
ágyhúzásnak.
Ann már fel tudott ülni az ágyhoz kötözött kapaszkodó segítségével. Az
oldala még mindig szúrt, a feje nehéz volt mint a kő, de a kezén és a lábán
már nem érezte az ütések nyomát.
- Istenem, mit nem adnék egy zuhanyért! - sóhajtotta Ann.
- Zuhannyal nem szolgálhatok, de egy lavor vízzel igen - mondta a nővér
és oda is húzott egy széket. - Itt a fürdője! - s már húzta is le a hálóinget a
lányról, és szappanozni kezdte a testét.

10 / 76
 Ann legszívesebben maga csinálta volna az egész műveletet, de érezte,
hogy úgysem tudná tökéletesen véghez vinni. Tiszta hálóinget kapott, erről
barátnője gondoskodott. Mióta is van itt? Egy hete. Milyen hosszúnak tűnik
ez az idő! - Soha nem megyek haza innen!
- Dehogynem, kisasszony! Mindenki elhagy minket. Előbb-utóbb maga is.
Csak legyen türelmes.
Agatha nővér visszafektette a beteget. Ülőhelyzetbe állította az ágyat és
kinyitotta az ablakot. Kint hétágról sütött a nap, de Ann ezt nem észlelte, csak
a friss levegőt érezte és a szellőt, ami megérintette.
- Te, törött csontú kismadár, hát ülsz? Amikor legközelebb jövök, már
táncolni fogsz velem! - mondta egy hang és szájon csókolta a meglepődött
lányt. - Még jó, hogy a szádat szabadon hagyták!
- Tony! Tony, te vagy az? - Ann megragadta a fiú kezét.
- Miért, kit vártál, hogy szájon csókol? Valami titkos lovagod van talán? Ki
vele!
- Hát, titkosnak elég titkos. Csak a virágja jelzi, hogy itt járt, - mondta Lisa,
aki eddig csendben állt a háttérben. - Titokzatos imádó!
- Imádó! Ugyan, Lisa! Nézz rám! Úgy nézek ki, mint egy múmia, akit most
emeltek ki egy egyiptomi sírból! Hol az az őrült férfi, aki éppen most szeret
belém?!
- Én, drága Anym! Mindig is olyan nőre vágytam, akivel azt tehetek, amit
akarok.
- Te piszok! Szóval kihasználod az alkalmat, hogy tehetetlen vagyok.
- Bizony, törött csontú madaram, átvettem a hatalmat. Most én vagyok a
herceg, s te az alattvalóm. - Újra szájon csókolta a lányt. - Piszokul tetszik
nekem ez a helyzet - kuncogott.
- Megállj, ha felgyógyulok, jaj lesz neked!
- Én pedig visszaadom a hercegségedet, hercegnőm. Csak gyere vissza
minél hamarabb közénk, mert bolondokháza van nélküled. Olyasmit

11 / 76
csinálok, amit nem szoktam, és nem is szeretek. Hiába sózom Lisára, ő
visszatukmálja rám. Egyszóval nélkülözhetetlen vagy!
Ez a három ember igazi kis csapatot alkotott. A fehér bőrű, telt csípőjű,
dús, bodorított szőke hajú Lisa a legújabb divatnak hódolt. Szókimondó volt
és nyitott, szerette a csillogást, ellentétben Ann-el, aki kerülte. A kreol bőrű,
sötétbarna, vállig érő hajú Ann barátságos, visszafogott, mindenben az
egyszerűség híve. Tony Olsen, a trió harmadik tagja másfél éve került
hozzájuk. Ketten nem győzték a munkát, elhatározták, hogy felvesznek egy
férfit, aki a reklámhadjáratot, a fotót és a díszletet fogja tervezni. A sok
jelentkező közül Tonyt választották ki. Nem is csalódtak benne. Élénk, vörös
haja már messzire virít magas termetén. Vidám természetével mindenütt
megkedvelteti magát. A két lánynak barátja lett, bátyja és kollégája. „Egy
mindenkiért, mindenki egyért."
Any árva lány volt, a szüleit nem ismerte, a nagymamája nevelte négyéves
koráig, amikor ő is meghalt, a kislány intézetbe került. Kitanulta a divat- és
anyagtervezést, s amikor végzett, állást keresett. Ekkor találkozott Lisával.
Lisa Colbyék nem voltak gazdagok, de jómódban éltek. Édesapja halála után
anyjuk kiadta az örökséget mindhármuknak. Lisa két bátyja már nős volt, jól
jött nekik a pénz. Lisa gazdasági- és pénzügyi szakot végzett a főiskolán.
Elhatározta, hogy vállalkozásba fekteti a pénzét, azért kereste fel a
munkaügyi hivatalt, hogy tájékozódjon a lehetőségekről.
Az iroda előtti folyosón rengeteg ember állt, Lisa is beállt a sorba, és
várakozás közben beszédbe elegyedett Ann-nel. A beszélgetésből ötlet
született. Lisának pénze volt, Ann-nek terve, csak egyesíteni kellett a kettőt.
Megvásároltak egy hatalmas raktárat, és egy építésvezető közreműködésével
nemsokára az egész helyiséget ellepte a cement, tégla, homok és egyéb
építőanyagok. Nem egészen három hónap alatt már kész volt a műhely,
raktár, irodahelyiség. Az üzleten és a bemutatótermen még dolgoztak a
munkások. A két lány fáradhatatlanul vetette bele magát a munkába. Mire a

12 / 76
műhelyek elkészültek, addigra Ann is kész volt az első tervekkel, Lisa pedig
fáradságot nem kímélve kereste a szabó- és varrónőket, vásárolta a gépeket
és munkaeszközöket. Késő éjszaka volt mindig, mire ágyba kerültek és
másnap friss erővel kezdték újra a munkát.
Ahogy közeledett a befejezés, úgy hajszolták egyre jobban magukat a
lányok. Éjszakákon át beszélgettek, tervezgettek, vitatkoztak. Mire elérkezett
a megnyitás ideje, ők már úgy ismerték egymást, mint a saját tenyerüket.
Tudták a másik szeszélyét, ízlését, hibáit. Így aztán sűrűn megtörtént, hogy
helyettesítették egymást a munkában. Lisa ruhaanyagokat vásárolt, Ann
üzletet kötött, vagy bemutatót rendezett.
Egy ilyen útról tért haza Ann, amikor megtörtént a baleset.
Tony ír származású, vörös haja is erről árulkodik. Édesapja
vendégmunkásként dolgozott Chicagóban, a munkahelyén ismerte meg a
feleségét. Rá egy évre született Tony. Apja a fiút és az anyját csak később
vette magához, amikor már rendes otthont tudott biztosítani a számukra. A
szülők sokat dolgoztak, hogy a fiúkat taníttatni tudják. Szűkösen éltek, de
nagyon boldogok voltak. Tony pedig szorgalmasan tanult. Testvére nem volt,
barátja is kevés. Minden megtakarított pénzét fényképezőgépekbe és
filmekbe ölte, a fotózás volt a mindene. Kitanulta a fényképész mesterséget,
de még többet akart tudni. Jelentkezett a főiskolára és elvégezte a reklám
szakot.
A huszonnyolc éves fiatalember a lányok hirdetésére jelentkezett. Persze
akkor nem is álmodta, hogy ilyen fiatal főnökei lesznek. Mikor beadta a
tervét, a lányoknak nagyon megtetszett a férfi elképzelése, ötletgazdagsága.
Nyomban értesítették, hogy másnap jelenjen meg az irodájukban, őrá esett a
választásuk.
Tony nagyon elképedt, amikor megtudta, hogy főnökei fiatalabbak nála.
Lisa akkor huszonhat, Ann huszonöt éves volt, tele ambícióval, s ez azonnal
magával ragadta Tonyt is. Az üzlet beindult, mindhármuknak rengeteg volt a

13 / 76
tennivalójuk. Most, hogy egyikük beteg lett, Lisa és Tony felváltva végezték
Ann munkáját.
- Délután leveszik a fejkötést, ha igaz. Mondd csak Lisa, hoztál be valami
sapkát a fejemre? Nem akarom, hogy kopaszon lássatok.
- Igen, egy könnyű tüllkendőből készült turbánt, ami nem csúszik le a
fejedről és szellőzik is a fejbőröd. Ide tettem a szekrényedbe.
- Hogy haladtok a bemutatóval? A ruhák készülnek? Még szerencse, hogy
nagy részével már elkészültem.
- Ne aggódj emiatt. Minden rendben halad. A ruhákat, amik készen
vannak, Tony azonnal albumba fotózza a lányokkal.
- Holnap én jövök be hozzád, hercegnő. Hozzak valamit? - szólalt meg a
fiú.
- Magadat, Tony. Olyan jó, ha itt vagytok, de tudom, hogy rengeteg a
munkátok, és ha csak egy pillanatra jöttök, azért is hálás vagyok.
A fiú, mintha csak megérezte volna mi zajlik le a lányban.
- Törött csontú kismadaram, terád mindig van idő. Addig sem kell
dolgozni egyikőnknek sem. - Lágyan megsimogatta a lány arcát. - Most
megyünk, holnap jövök.
Tony és Lisa szótlanul mentek az autóig, egyikőjüknek sem volt kedve
megszólalni. A kocsiban Lisa törte meg a csendet.
- Csodálom Anyt, én nem tudnám így viselni a vakságot, a
mozdulatlanságot. A tehetetlenség megőrjítene! Az előbb, ha nem jövünk el,
elbőgtem volna magam.
- Ő is nehezen viseli, csak nem mutatja, és nem érezteti velünk. Nem akar
ezzel is terhelni minket.
- Felváltva minden nap bejön egyikünk. Senkije sincs rajtunk kívül, Tony.
- Tudom. Egyikünk mindig bent lesz nála, ha rövid időre is. Nem hagyjuk
magára.

14 / 76
 - Elérkezett az óra, amikor megszabadítjuk a kötésétől - mondta Brian
doktor, s már vágta is a gézt a lány fejéről.
- A sebe szépen gyógyul. A hajával jól elbántunk, de ki log nőni. Ha a sebe
teljesen begyógyult, már parókát is hordhat. Addig meg viseljen valami
szellőset. A szemét is megnézem. Na nézzük csak... igen... hm... igen... -
motyogta maga elé. - Lássa el a sebet, nővér, és kösse be! Holnap tízre hozza
a vizsgálóba! Tüzetesebben megvizsgálom.
Agatha nővér követte az orvos utasításait, ellátta a beteg szemét, és a
fejére húzta a kendőt, amit Lisa Colby hozott be.
- Így ni, most pihenjen egy kicsit! - a nővér is kiment a szobából. Ann
megtapogatta a fejét, hogy ha már nem láthatja, legalább érzékelje. Hirtelen
rázuhant a felismerés: „Csoda, hogy élek, és ez nem rajtam múlott." Még
egyszer megtapogatta a fejét. „Szörnyen nézhetek ki, még jó, hogy nem
látom." Az a tudat, hogy ilyen sebbel a fején életben maradt, megnyugtatta és
álomba ringatta.

- Van itt valaki? - kérdezte halkan Ann. Most ébredt fel rövid álmából, s
úgy érezte, valaki figyeli.
Amikor a férfi megérkezett, a lány meg sem moccant, s Anderson rögtön
tudta, hogy a beteg alszik. Nem akarta felébreszteni, ezért leült az ágy
melletti székre és várt.
- Igen, én vagyok... Írisz, ahogy maga nevezett el. - A férfi hangja lágyan
csengett, még véletlenül se akarta megijeszteni a lányt. - Tessék! -
odanyújtotta Ann-nek a virágot.
Annt furcsa remegés járta át, valami ismeretlen és új érzés.
- Köszönöm a virágot! - finoman végigtapogatta a szirmokat. - Fehér írisz,
mint mindig. Régóta itt van?...
- Körülbelül tíz perce, kisasszony. Aludt...
- Any - szólt közbe a lány - a barátaim Anynek hívnak.

15 / 76
 A férfi elmosolyodott, kemény vonásai meglágyultak.
- Rendben van, Any. Szóval aludt, mikor jöttem, s nem akartam
felébreszteni.
- Nyugodtan megtehette volna! Nekem itt rengeteg időm van, máskor is
alhatok. De maga bizonyára dolgozik, s most miattam elhanyagolja a
munkáját. Ígérje meg, hogy legközelebb felébreszt!
- Jól van, megígérem, ha ez magának örömet szerez, Any.
- Kérhetek még valamit?
Anderson szeme felragyogott. A lány kér tőle valamit, bizalommal van
hozzá.
- Mit szeretne? Ki vele, bátran! - érezte, hogy a lány tétovázik, mondja-e.
- Szeretném látni...
A férfi olyan szemekkel nézte a lányt, mintha most látná először.
- Csak nem akarja levenni a kötést? - kérdezte megdöbbenve.
- Nem - rázta fejét Ann - a kezemmel szeretném látni. Tudja Írisz, nem
tudom elképzelni, hogy nézhet ki. Ha a kezemmel megérinthetem,
megtapinthatom, akkor már látom is. Úgy magam elé tudom képzelni. Mióta
nem látok, megértem a világtalanokat, milyen szörnyű lehet nekik állandó
sötétségben élni! Nem kell, ha nem akarja. Nem akarom, hogy kellemetlen
legyen magának. Lehet, hogy én sem szeretném, ha valaki végigtapogatna.
A férfi alig akarta felfogni, mit akar a lány. Vágyott az érintésére, és félt is
tőle. Félt, hogy nem tudja eltitkolni az érzéséit, s a lányt nem akarta terhelni
velük. Nem tudta eldönteni mit tegyen. Engedje a lánynak, hogy hozzáérjen,
vagy utasítsa vissza a kérését, vállalva a veszélyt, hogy elveszíti a bizalmát.
Mély csend ereszkedett közéjük.
- Mit kell tennem? - kérdezte a férfi és odaült az ágy szélére, egészen közel
a lányhoz.
- Fogja meg a kezemet, s vigye fel az arcához.

16 / 76
 - Mi lesz ebből? - gondolta a férfi, de úgy tett, ahogy a lány mondta.
Megfogta a kezét és felemelte az arcához. Forróság járta át az egész testét. A
lány ezután végigtapogatta az arcát, szemét, száját, olyan finoman, mint a
szellő, amit alig érezni.
A férfi valóságos kínokat állt ki, hogy ne ölelje át és ne csókolja meg.
- A haja barna, és a szeme? - a lány keze már vándorolt is tovább lefelé a
nyakára, vállára.
- Kék... kék a szemem - nyögte rekedten a férfi. Lehunyta a szemét. A lány
keze a karjára siklott, majd pár másodpercig ott is maradt.
- Köszönöm, hogy beleegyezett.
- Nem kell megköszönnie - megfogta a lány kezét és gyengéden
megcsókolta az ujja hegyét. - Még találkozunk, most mennem kell.
Úgy ment ki a szobából, mint akit üldöznek. Az érzései üldözték, amit a
lány váltott ki belőle. ,,De hiszen alig érintett meg. Csak érzékelni akart, s
máris izzik bennem a parázs." Felrántotta a kocsi ajtaját és bezuhant az
ülésre. Homloka verejtékben úszott. ,,Ez őrület. Mi van veled? Valld be,
olyasmit váltott ki ez a lány belőled, amit már rég tapasztaltál. Mikor is?" Hat
évvel ezelőtt. Harminc éves volt és őrülten szerelmes. Egy héttel az esküvő
előtt a menyasszonyát autóbaleset érte, a helyszínen meghalt. David nem
volt vele, s ezen nehezen tudta túltenni magát. Ő is meghalt akkor egy kicsit,
egészen a mai napig halott volt. Lassan megnyugodott és beindította a kocsit.

- Egy hét múlva hazamegyek. El sem tudom hinni.

Az örömhírt Brian doktor közölte vele, miután megvizsgálta. Ann leült az
ágya szélére és a gondolataiba merült. Mostanában egyre többet gondolt az
ismeretlenre. Érezte, hogy a férfi arca megrándult, amikor hozzáért. A lányon
is furcsa izgalom lett úrrá, legszívesebben a karjai közé vetette volna magát, s
hagyta volna, hogy átölelje. ,,De hát mit akarsz tőle? Csak szánalomból jött

17 / 76
hozzád, s nem azért, mert tetszel neki. Verd ki a fejedből! Térj észre, te
ostoba liba!"
- Hahó hercegnő! Ki sebzett meg ennyire, hogy észre sem veszed a
legjobb barátodat?
- Tony! Hát te hogy jöttél be, hogy észre sem vettelek?
- Úgy kismadár, hogy nagyon elgondolkoztál. - A fiú odahajolt a lányhoz
és gyengéden szájon csókolta. - Úgy, Csipkerózsika, ha felébredtél mély
álmodból, akkor beszélgessünk, jó? - Leült Any mellé az ágyra, karjával
átölelte a lányt és magához húzta. - És most rajta! Mindent tudni akarok.
- Nincs semmi bajom, Tony, csak elgondolkodtam. Jövő héten
hazamehetek. „Ezt kár volt mondanom. Tonyt nem lehet becsapni, ahhoz
túlságosan jól ismer engem."
- Aha, észrevettem. És mire gondoltál? Vagy inkább kire? Ugye, nem
akarod velem elhitetni, hogy azért búslakodol, mert hazajössz? - Észrevette,
hogy nincs virág a vázában. - Szóval ő bánt - a lány értetlenül nézett rá -,
aki a virágot szokta hozni.
Annból akkora sóhaj tört ki, hogy a férfinak megesett a szíve rajta.
Gyengéden magához húzta.
- Szóval így állunk, szerelmes vagy. Tudod már ki ő?
Ann a fejét rázta:
- Nem, nem tudom. Én Írisznek neveztem el a virágja után.
Eközben a kórterem felé egy fiatalember közeledett, virággal a
kezében. Az ajtóban megtorpant, mert amit látott, nem volt kellemes
a számára. A lányt, akihez jött, egy férfi ölelte át mindkét karjával.
„Szerelmes vagy?" - suttogta neki halkan. Tony, aki háttal ült, nem
vette észre az ajtóban álló férfit, akinek az arca hófehér lett. „Őt
szereti" - villant át az agyán. Sarkon fordult és elrohant. Azt sem
hallotta, hogy barátja, dr. Brian utána szól. Az orvos tanúja volt az
előbbi jelenetnek.

18 / 76
 - David, David, állj már meg! Hová rohansz? - megfogta barátja
karját. - Beszélnem kell veled. Gyere be az irodámba! - ezzel már
húzta is befelé.
- Nos, mit akarsz közölni velem? - morogta Anderson nem éppen
udvariasan.
- Először is ne vágj ilyen feldúlt képet. Másodszor: már nem
tudtalak elérni, hogy megállítsalak. Harmadszor...
- Nagyon köszönöm. Szóval engem akartál figyelmeztetni, hogy ne
zavarjam meg az idillt! - Anderson füstölgött a méregtől, miközben le
s fel járkált. - Túl jól van már a kisasszony!
- Harmadszor pedig nem volt semmiféle idill, és ne kiabálj velem.
Miért nem feded fel magad végre, hogy ne történjen több ilyen
félreértés?
- Nem fog történni, mert nem jövök többet! - dühöngött tovább a
férfi.
- Egy pillanat. Ha fontos neked a lány, akkor jönnöd kell. Ő vár
téged és a virágodat...
- Látom, mennyire - dünnyögte maga elé Anderson.
- Ha pedig nem fontos neked, akkor nem értem, mit dühöngsz itt.
Miért vagy ennyire oda, mint egy féltékeny lovag? - majd
csendesebben folytatta. - Egy hét múlva hazamegy. Hogy azután mit
csinálsz, az a te dolgod. Abban viszont biztos vagyok, hogy a lányt
csak ketten látogatják: egy nő és egy férfi. Hol együtt, hol külön, mint
most is. Úgy tűnik, ők hárman nagyon jól megértik egymást.
- Nagyon is, főleg az egyikkel - morgott még mindig Anderson.
Brian doktor végignézett barátján, majd nevetve folytatta:
- Örülök, hogy újra ilyennek látlak. Már azt hittem, egyetlen nő
sem fog elkápráztatni. De azt igazán nem gondoltam volna, hogy egy
agyonfoltozott nő fog meghódítani. Mert ez több részvétnél, igaz? Ha

19 / 76
így van, hagyd itt a virágot, majd átadom a nevedben. - Ezzel felállt,
és kikísérte barátját a folyosó végéig.
Ezalatt a kórteremben Ann már megnyugodott Tony karjában, aki
csendes szóval biztatta.
- Most mennem kell, kicsi lány, de hamarosan találkozunk. -
Elindult az ajtó felé, de útközben megállt. - Ha fontos vagy a számára,
jelentkezni fog. Ha meg nem, akkor jobb, ha nem is gondolsz rá.
Kis idő múlva belépett a doktor Anderson virágjával.
- Ezt önnek küldik, kisasszony. Megígértem, hogy átadom - letette
a virágot és kisietett a szobából, nehogy bármit is kérdezzen tőle a
lány.
„Szóval itt járt Írisz. Vajon miért nem jött be?" Ezen tépelődött a
lány, miután egyedül maradt. „Egy hét múlva hazamegyek, és az
ismeretlen nem jelentkezett, csak a virágai jelzik, hogy gondol rám.
Vajon miért nem jön személyesen? Megbántottam? Az orvost és a
nővért hiába kérdezem, semmit sem tudnak. Tonynak igaza van. Ha
fontos vagyok a számára, jön. Ha nem? De hát a virágja itt van és én
ne gondoljak rá? Kész őrület! Verd már ki a fejedből te ostoba!
Felejtsd el!” Nagyot sóhajtott és leült az ágy szélére.
- Menni készült valahová, kisasszony?
„Ez a hang. Úristen! Ez Ő." - futott át Ann agyán. - „Ezer közül is
megismerem." Remegés járta át az egész testét. Még jó, hogy ült,
különben a lábai nem bírták volna el. Alig tudott megszólalni az
izgalomtól.
- Írisz... - suttogta maga elé - nem - a hangja reszketett - nem
megyek sehova.
Érezte, hogy a férfi megállt előtte és őt figyeli.
- Miért nem jött? Megbántottam? A virágját az előbb hozták be.
- Mielőtt hazamegy, gondoltam, még meglátogatom.

20 / 76
 David le sem vette a szemét a lányról. Nem akart bejönni, de nem
bírta ki, látnia kellett, mielőtt hazamegy a kórházból.
- Köszönöm... Nem jön többet? - Ann alig hallhatóan ejtette ki a
szavakat.
„Nem, ennek a lánynak ő nem tud hazudni, és nem is fog.
Megérezte, hogy kerülöm. Ha tudná, mit érzek iránta."
- De, hallani fog rólam - mondta.
A lány felállt, s megfogta a férfi karját.
- Valami bántja, érzem... Mondja meg...
A férfi csak nézte a lányt, ahogy esdeklően feléje fordult, szája
csöppet szétnyílt. Anderson nem bírta tovább magába fojtani vágyát.
Átölelte Annt és gyengéden szájon csókolta, aztán egyre vadabbul
folytatta. Érezte, a lány teste megremeg, szája szétnyílik. A férfi
nyelve felfedezőútra indul benne. Egymáshoz simultak. Ann két
karjával átölelte a férfi nyakát és beletúrt dús hajába. Érezte a férfi
izmos testét, hevesen dobogó szívét. Anderson szenvedélyesen
simogatta a hátát, a vállát, majd vissza, a melle felé tapogatózott.
Mikor elérte a célt, megállapodott a lány kemény, kicsi mellén. A
ruhán át is érezte Ann illatos, finom, puha testét, érezte, ahogy
megmerevedik, és sóhaj tör fel belőle. Akkor eszmélt rá, mit tett.
Vállánál fogva eltolta magától a lányt.
- Ezt nem lett volna szabad. Bocsásson meg, kérem. Visszaéltem a
helyzetével, - szólalt meg rekedten a férfi. Még egyszer végignézett a
lányon, aki ott állt előtte felhevült arccal. - Bocsásson meg! -
motyogta, és kirohant a szobából.
Ann lerogyott az ágyra, kezébe temette arcát, hogy hűtse
forróságát. Még mindig remegett az előbbi izgalomtól. „Milyen
csodálatos volt a karjában lenni! Vajon leszek-e még?" - töprengett
fájdalmasan.

21 / 76
 Ann az ablaknál ült, arcát a fény felé fordította, élvezte a nap
melegét. Az ismeretlenre gondolt. Mióta itthon van, nincs virág, nem
jött a férfi. Hiányzik. Éjszakánként nem tud aludni, rá gondol. Ha
mégis elalszik, vele álmodik. Reggelre fáradt, csurom víz a teste.
Barátnője behozza minden reggel az üzletbe, hogy ne legyen egyedül.
Nyüzsögnek, csacsognak körülötte az emberek, de ez sem tudja
elterelni a gondolatait az ismeretlen férfiról. Vágyik utána, és ez a
vágy mindennél erősebb benne. Lisa zökkentette ki az álmodozásból.
- Any, pályázati felhívás! - rontott be a szobába. - Itt van az
újságban, felolvasom neked.

Az AIR FRANCE az idén is pályázatot hirdet fiatal divattervezők részére. A

pályázatot 240x320 mm-es méretű lapon kell benyújtani. A versenykiírás a
következőket tartalmazza: tavaszi-nyári nappali, alkalmi ruha, kosztüm. A
pályázó nevét, rövid életrajzát, lakcímét, a kiegészítők leírását, az
anyagmintát jelezni kell. A legjobb ötven részt vesz az augusztus 10-én
rendezendő...

- Na, mit szólsz Any?

- Csak nem azt akarod mondani, hogy vegyek részt rajta?
Barátnője kicsit hallgatott:
- Várj, folytatom!

...rendezendő divatbemutatón New York-ban, ahol nemzetközi zsűri

értékeli a ruhákat. A legjobb tíz pályázó pedig a párizsi Hotel Meredienben
verseng egymással a döntőn. A díjazottak értékes jutalmakat vehetnek át...

22 / 76
 - Hagyd abba Lisa! A benyújtási határidőig három nap van hátra.
Sehogy sem lennék kész a tervekkel, még ha látnék sem.
- Nem is kell. A tervek rég elmentek a pályázatra...
- Micsoda...?! - csodálkozott Any. - Mit csináltál?
- ...És el is fogadták őket. Ezt a levelet kaptad - Lisa meglobogtatta
a borítékot. - Ma jött és közlik benne, hogy a döntőn bemutatják a
ruháidat. Ha ezen nyersz - és miért ne nyernél? -, onnan már csak egy
ugrás Párizs.
- Ez nem lehet igaz! Milyen terveket küldtél be?
- Amit a Rock Hill-i bemutatóra készítettél. Estélyi ruhának meg
azt, amit a kórházban rajzoltál.
- De hát az nem is volt kidolgozva, Lisa.
- Én kidolgoztam - szólt bele a beszélgetésbe Tony, aki most
érkezett.
- Úgy, ahogy te elképzelted, és szerintem gyönyörű lett.
- Őrültek vagytok, tudjátok? Mégis, hogy képzeltétek? Az
eredményhirdetés utáni napon veszik le a kötést a szememről! Hogy
gondoltátok, hogy részt vegyek a bemutatón?
- Úgy, hogy mind a hárman megyünk. Tudod milyen nagy nevek
lesznek a zsűriben? - szólt közbe a fiú. - Nina Ricci, Kenzo... Neked
magyarázzam? Meg sem állsz Párizsig.
- Egek! Két őrült meg egy vak! - szörnyülködött a lány. - De hát
miért csináltátok ezt?
- Hogy legyen valami izgalom is az életünkben! - felelte Tony.
- Hát az van, sóhajtotta Ann. - Nekem már túl sok is. Párizs! Majd
éppen én megyek oda! A legjobb tíz között kell lennem, hogy odáig
jussak, - motyogta. - Három nap múlva döntő.
- Igen, három nap múlva döntő hercegnő. És ha téged megnyugtat,
visszük magunkkal Brian doktort is. Na mit szólsz? Jól kifundáltuk,

23 / 76
mi? - Tony odalépett a lányhoz és gyengéden megsimogatta az arcát.
- Minden rendben lesz, meglátod.
- Tudom, barátaim. Csak olyan váratlanul ért! Képesek voltatok
értem ennyit fáradozni, mikor amúgy is sok a munkátok... Nem is
találok szavakat, hogy megköszönjem. Ideadnátok a kezeteket?
Lisa és Tony feléje nyúlt, Ann mindkettőjük kezét összefogta és az
arcához emelte:
- Köszönöm. Olyan sokat köszönhetek nektek, - suttogta, s közben
könnyeivel küszködött. - Kérlek benneteket, most hagyjatok
magamra.
Mikor meghallotta az ajtó csukódását, felállt és önkéntelenül az
ablak felé indult. Nagyot sóhajtott. Örülnie kellene, hisz
tulajdonképpen szerencsés ember. Életben maradt, a barátai
mindenben segítik, csak egy valaki hiányzik. Ha itt volna, teljes lenne
az öröme.
Ha Ann szemén nem lenne kötés, láthatná, hogy egy fehér Renault
mindennap megáll az üzlet előtt egy kis időre. Most is ott van az
ismeretlen férfi és az ablakot nézi. Mióta a lány elhagyta a kórházat,
mindennap erre hajt haza. Azután a bizonyos kórházi látogatás után
egyre jobban vágyódik Ann után. Tudta, érezte, hogy a lány éppúgy
akarta őt. Őt, az ismeretlent. Vajon David Anderson, a gazdag férfi is
kell majd neki? Még egyszer felnézett az ablakra, aztán elhajtott.
Nem haza ment, hanem az irodájába. Úgysem képes megmaradni
otthon, akkor inkább dolgozik.
Alig ért be, máris csengett a telefon.
- Anderson.
- Mondd csak, te búsképű lovag - David megismerte barátja, Brian
doktor hangját - te vagy az egyik, aki finanszírozza azt a
divatbemutatót New York-ban?

24 / 76
 - Igen. Mi van vele?
- A zsűriben is benne vagy netalán?
- Van beleszólási jogom, ha erre gondoltál. Térj már a tárgyra!
- Én is ott leszek a bemutatón. Az előbb hívott meg az egyik
pályázó.
- Na és? Ettől vagy annyira feldobva? Tudod mit? Menj el
helyettem is. Nekem most se testem, se lelkem nem kívánja ezt a
bemutatót.
- Na, na barátocskám! Mindjárt másképp beszélsz - kuncogott bele
a telefonba Brian doktor - mihelyt megmondom, hogy Rock Hill-ből
kaptam a meghívót. Nem is sejted kitől?
Anderson úgy megszorította a kagylót, hogy belefehéredett az
ujja. „Lehetetlen" - gondolta.
- Azt akarod mondani, hogy tőle...?
- Tőle bizony! Ann Greentől, kedves barátom. Megkért, hogy
kísérjem el a bemutatóra.
- De hát még nem lát - dadogta a férfi. - Nem a bemutató után
veszed le a kötést?
- De bizony. Éppen ezért kísérem el.
- Nem értem. Mikor készítette a terveket és mikor küldte be?
Hiszen egész idő alatt a kórházban volt...
- Ugye, hogy máris lázba jöttél? Tudtam én, hogy közölnöm kell
veled a hírt. Na, milyen orvos vagyok? Meggyógyítottalak egyből,
igaz? - ugratta tovább barátját Brian doktor. - Különben a terveket a
barátai adták be a lány tudta nélkül, olyanokat, amik már a balesete
előtt készen voltak. Remek barátai vannak, igaz?
- Hihetetlen. Mindig azt hittem, ilyen barátság nem is létezik.

25 / 76
 - Mindenesetre én aligha tenném meg ugyanezt érted. Ilyen
ajándékot ki kell érdemelni. Te meg... - nem fejezhette be, mert
Anderson a szavába vágott.
- Na, szépen vagyunk, most gyógyítani akarsz, vagy a betegeddé
tenni?
Orvos barátja jól ismerte David lelki baját. Rock Hill-ben nőttek
fel mind a ketten, a szüleik is jó barátságban voltak. A fiúk szinte
naponta találkoztak, sokat vitatkoztak, veszekedtek, sőt verekedtek
is. Ebből aztán lassanként mély barátság született. Amikor egyetemre
mentek, elhatározták, hogy visszatérnek szülővárosukba, ott fognak
dolgozni, élni, de verekedni egymással soha többé...
David letette a kagylót és mereven bámulta a telefont. Alig tudta
felfogni, amit az előbb hallott. „Bejutott a döntőbe, ott lesz ő is." Csak
ez a mondat zakatolt a fejében.

Lisa össze-vissza kapkodott a hotelszobában, semmit sem talált.

Sötét, bronzvörös ruhájához nem találta meg a fekete cipő párját,
aztán a klipszét kereste meg a nyakékét. Barátnője a másik szobában
csendben öltözködött.
- Any, nem láttad a nyakéket? - kiabált át Lisa, majd észbe kapott,
mit is mondott. Rohanva ment át barátnőjéhez.
- Ne haragudj, hát persze, hogy nem láttad. Teljes a káosz, semmit
sem találok - csodálkozva nézett végig a lányon. - Hogy lehet, hogy te
ilyen jól boldogulsz? Én mindent látok és mégsem találok semmit.
Ann elmosolyodott és csendesen válaszolt:
- Talán azért, mert túl ideges vagy. Valószínűleg én is ideges
lennék, ha látnék. Nézz meg holnap, én a holnapi napot várom
nagyon. Most még minden olyan egyforma. Egyébként a nyakéked ott
van az éjjeliszekrényed fiókjában.

26 / 76
 Lisa átrohant, kirántotta a fiókot, és persze sikerült a földre
borítania a tartalmát.
- Még ez is! Szedegethetem össze, és még a hajam sincs kész.
Őrület! - zsémbelődött.
- A hajad megigazítom, gyere ide.
Lisa leült a székre, és Ann nekilátott a hajának.
- Mondd, hogy bírsz elviselni? Szörnyű lehetek.
- Úgy, hogy holnap te viselsz el engem. Mindent látni akarok majd.
- A fiúk! Azonnal itt lesznek a fiúk! - nézett az órájára és ugrott fel
Lisa.
- Maradj nyugton! Be tudnak jönni. Ne idegeskedj! Elfelejtetted,
hogy engem zsűriznek?
Lisa ránézett barátnőjére. Ann ragyogóan nézett ki halványkék
selyem estélyi ruhájában, ami vállát szabadon hagyta.
- Igaz - állapította meg. - De akkor miért én vagyok ideges?
- Kész. Nézd meg magad a tükörben!
Kopogtak. A két férfi, Tony és a doktor érkezett meg.
- Hogy állnak a hölgyek? Készen vannak? Mert ha nem, szívesen
segítünk az öltözködésben, igaz, doki? - fordult Tony az orvoshoz.
Gay Brian elmosolyodott, amikor meglátta a két lányt talpig
estélyiben.
- Már elkéstünk - mondta, és megindult Ann felé. - Csodálatosan
néz ki - csókolt kezet a lánynak.
- Mint két hercegnő. El vagyok bűvölve - csatlakozott Tony is.
- A bókot viszonoznom kell Ann nevében is. Az urak szintén
tökéletesek - Lisa végignézett a két elegáns férfin.
Tony magas, vékony alakján jól állt a sötét öltöny. Gomblyukában
egy szál vörös szegfű virított. A másik férfi sötét öltönyéhez és finom
selyemingéhez fehér csokornyakkendőt viselt. Barna haja a

27 / 76
halántékánál már őszült, ettől eltekintve harminchét évével fiatalos,
sportos benyomást keltett.
- Szabad a karját, Green kisasszony? - lépett szorosan Ann mellé
az orvos, és a lány karját az övébe fűzte.
- Any, szólítson Anynak, kérem.
- Megtisztel vele, Any. De fordítva is áll. Hívjon Gay-nak, rendben?
- Oké. Indulunk?
Gay könnyedén vezette a lányt végig a szőnyeggel borított
folyosón, majd le a lépcsőn a hallba. Halkan közölte mi következik,
hol kell vigyáznia, mikor mit kell kikerülnie.
Elindulásuk előtt megvizsgálta Any szemét, cseppentett bele, majd
egy sötét szemüveggel eltakarta a kötést. A lány érezte, hogy
közelednek a hotel hatalmas éttermében berendezett bemutatóterem
felé. Akaratlanul is erősebben kapaszkodott az orvos karjába.
- Nyugalom, minden rendben lesz. Maradjon szorosan mellettem.
Sokan vannak - magyarázta tovább a férfi. - Mi az első sorban ülünk,
az első asztalnál.
Hamar a helyükre értek.
- Rengetegen vannak - ült le a székre sóhajtva Lisa, s körülnézett.
- Vajon a versenyzők szétszórva ülnek? Mindenesetre mi itt jól látunk
mindent. Közvetlenül előttünk húzódik a kifutó.
- Igen, mindent jól fogunk látni. Ezen az oldalon foglalnak helyet a
versenyzők és vendégeik - világosította fel őket az orvos. - A kifutó
túloldalán ülnek a zsűri tagjai, a riporterek, fotósok, üzletemberek és
természetesen a kíváncsi közönség.
- Ez a kíváncsi közönség pénzes emberekből áll, akik
megengedhetik maguknak ezt a drága belépőt - jegyezte meg Tony. -
Honnan tudja mindezt? Talán járatos a divatszakmában?

28 / 76
 - Szó sincs róla, csak van egy ismerősöm, aki törzstag az ilyen
eseményeken - a doktor még véletlenül se akarta elárulni, hogy
barátja az egyik zsűritag.
Hirtelen csend lett a teremben. A zsűri tagjai bevonultak és
elfoglalták helyüket.
- Hamarosan elkezdődik. Olyan izgatott vagyok! - mondta remegő
hangon Lisa. - Muszáj innom egy kortyot! - töltött magának az
asztalra készített ásványvízből. - Neked is töltsek, Any?
- Nem kérek, köszönöm - rázta meg a fejét a lány.
Ebben a pillanatban fedezte fel az asztalnál ülő kis csoportot a
zsűri egyik tagja, s nagyot dobbant a szíve. „Itt van, és milyen bájos!
Mit nem adnék érte, ha én ülhetnék mellette, s nem a barátom! De az
még odébb van. Ha majd újra lát, el kell fogadnia olyannak, amilyen
vagyok." Lehunyta a szemét, mert érezte, forróság járja át a testét.
„Uralkodj magadon, mert figyelnek!" - dorgálta magát, de a szeme
vissza-visszatért a kékruhás lányra. Elkapta barátja pillantását, aki a
szemével intett, hogy minden rendben van. Davidnek mosolyra
derült az arca, megnyugodott.
Taps tört ki. Dobogóra lépett a műsorvezető, köszöntötte a
versenyzőket, a meghívottakat és a zsűri tagjait, az utóbbiakat be is
mutatta. Elmondta a versenyzés feltételeit, és azzal fejezte be, hogy
éjfél után hirdetik ki annak a tíz versenyzőnek a nevét, akik eljutnak
Párizsba.
- Kérem Önöket - fordult a közönséghez -, hogy annak a ruhának a
számát, amelyik elnyeri tetszésüket, az asztalokon előkészített
kártyára írják rá. Amelyik a legtöbb szavazatot kapja, az a ruha és
tervezője közönségdíjban részesül. Most pedig jöjjön az első
versenyző egyes számú tavaszi modellje tűzpiros steppelt
matlaszéból, piros és fekete csíkos garbóval és ugyanilyen

29 / 76
harisnyával. A kettes számú: steppelt mellény szintén matlaszéból,
királykék gyapjúnadrággal... - sorolta tovább a konferanszié.
- Te a huszonkilencedik vagy, Any - figyelmeztette barátnőjét Lisa.
- Most felsorakozott a kifutón a versenyző összes modellje. Hát nem
irigylem a zsűrit. Némelyik olyan merész, hogy pontot sem tudnék rá
adni. Ez igen! - kiáltott fel. - Ez már szép!
Ebben a percben taps tört ki, jelezve, hogy a modell tetszik a
közönségnek is. Egy délutáni együttes volt, a blúz anyagából készült
nadrágszoknyával. Újabb tapsvihar következett.
- Húú, nem is rossz! Van ízlése és fantáziája ennek a tervezőnek -
mondta Lisa, aki állandóan szóval tartotta a társaságot. - Nemsokára
te következel.
- Mit érek vele? Semmit sem látok az egészből - felelte bánatosan
Any.
Az orvos, aki eddig hallgatott, megfogta Ann kezét:
- Nyugalom, nem sokat veszít vele.
- Hát az biztos, mert ha látnál, olyan ideges lennél, mint én. A
kezem izzad, a hátamról csorog a víz, a szívem meg úgy kalimpál,
hogy majd kiugrik a helyéből. A vérnyomásomról már nem is
beszélek - jegyezte meg Lisa.
A két férfi nevetésben tört ki.
- A huszonkilences versenyző terve - hallották a műsorvezető
hangját. - Tavaszi-nyári kosztüm, továbbá esti viselet: fekete-fehér
összeállítás. A fehér selyemkabát különlegessége az aszimmetrikus,
féloldalt megkötött öv. Csipketop, csipke utánzatú klipsz és fekete
selyem... - a tapstól már nem is lehetett hallani a további szöveget.
- Hallod ezt, Any? - fordult Lisa a barátnőjéhez. - Nem akarom
elhinni! Ilyen tapsot még senki sem kapott.
Hirtelen csend lett, csak a műsorvezető hangját lehetett hallani:

30 / 76
 - A következő modell halványkék kínai selyemből készült. Alkalmi
viselet fehér íriszekkel díszítve.
Felzúgott a taps és abba sem akart maradni.
- Nem hiszek a szememnek! - csodálkozott a megdöbbent orvos. -
Ez fantasztikus, Any! - két kezébe vette a lány kezét s megszorította.
- Őszinte elismerésem - mondta.
A zsűriben helyet foglaló Anderson irigykedve nézte az előbbi
jelenetet.
Ann, aki eddig olyan jól tartotta magát, most a kezébe temette az
arcát:
- Nem kellett volna eljönnöm - suttogta.
Mindhárman ránéztek, majd egymásra pillantottak. Jól tudták, mit
érez most a lány.
- Fél tizenegy - törte meg a csendet az orvos. - Éjfél után lesz az
eredményhirdetés. Előtte biztos tartanak szünetet.
A taps nem akart abbamaradni, és a kis társaság úgy gondolta, az
első akadályt sikeresen vették. A továbbiakban a zsűrin a sor.
Gyorsan elrepült az idő. A bemondó bejelentette, hogy félórás
szünet következik, és kérte a kártyák leadását. A zsűri visszavonult.
A teremben mozgolódás támadt. Volt, aki még mindig a látottakat
kommentálta, és volt aki kivonult a teraszra, hogy friss levegőt
szívjon.
- Lisa, kérem - mondta az orvos - kísérjen fel bennünket a
szobába. - A fejével Ann felé intett. - Tony, jövünk nemsoká. Hozatna
a hallba egy kis frissítőt?
Felálltak. A férfi a karját nyújtotta a lánynak és kivezette a
teremből. Lifttel mentek fel az emeletre. A folyosóra érve az egyik
szoba előtt egy pillanatra megálltak, mert Brian doktor magához

31 / 76
vette az orvosi táskáját. Lisa ebben a percben értette meg, mit akar a
férfi. Boldogan elmosolyodott.
- Miért jöttünk fel? - kérdezte Ann meglepődve.
- Itt jobban lehet pihenni - mondta Lisa, s ebben a pillanatban
észrevette az asztalon a virágot. - Azt hiszem ezt neked küldték.
Az orvos a lány háta mögött állt, jól látta, hogy Ann elsápadt,
ahogy kézbe vette a virágot. Időben kapta el a lányt és gyorsan
lefektette a díványra. Barátnője aggódva figyelte.
- Túl sok volt neki az izgalom, mindjárt jobban lesz - Gay levette a
lány szeméről a kötést, és újból megvizsgálta. Ann lassan kezdett
magához térni. Először egy szőke, göndör üstökkel találta szemben
magát, a kék szempár aggódást tükrözött.
- Lisa - suttogta Ann. Fáradtan lehunyta a szemét, aztán újra
kinyitotta. Egy darabig hunyorogva nézte a lányt. - Lisa! - sikoltotta,
mert most döbbent rá, hogy lát, és átölelte barátnőjét.
- Kedves Any, hát eljött a nagy pillanat - suttogta Lisa könnyes
arccal.
- Sajnos meg kell zavarnom a boldogságukat, ideje lemennünk.
Ann a hang irányába fordult. Összeráncolta a homlokát, mint aki
gondolkozik.
- Brian doktor? – kérdezte.
- Gay, hiszen ebben maradtunk - mondta mosolyogva az orvos.
- Idősebbnek hittem - nézett végig Ann a férfin.
- Tudom. Ez nem hízelgő rám nézve, igaz?
A lány felállt, odament a férfihoz és megfogta mind a két kezét.
- Olyan sokat tett értem, engedje meg, hogy megköszönjem. - A
férfi vállába kapaszkodott, és arcon csókolta mindkét oldalon.

32 / 76
 - Ez volt a legszebb elismerés, amit valaha betegtől kaptam -
nézett Brian melegen a lány szemébe. - Mennünk kell, de annyi idő
még van, hogy felfrissítse magát.
Any beszaladt a fürdőszobába, belenézett a tükörbe, és alig akarta
elhinni, hogy az ott ő. Egy hónapja nézett tükörbe utoljára. Arcán
már nyoma sem volt a sebnek, karcolásnak. Gyorsan csillogó kék
festéket vitt fel a szemhéjára. Kihúzta a száját és rohant vissza a
barátaihoz.
A liftből kilépve észrevette Tonyt, aki már le s föl járkált, nem
tudta elképzelni, mi tarthat ilyen sokáig. Amikor meghallotta a
liftajtó csapódását, megfordult.
- Végre! - kiáltotta, és rohant feléjük. Félúton megtorpant, mert
észrevette, hogy Any már nem visel szemüveget. Hol Lisára, hol az
orvosra nézett.
- Hercegnő, ide a karomba gyorsan! - Tony meleg szeretettel
ölelte át a lányt. - Meggyógyultál, törött csontú kismadár? Szebb
lettél, mint valaha - újra magához ölelte és összevissza csókolta a
lányt. - Hercegnő, ez a te napod és a magáé, doki, a maga érdeme,
hogy Any újra egészséges. Köszönjük!
Visszasétáltak a díszterembe, hogy elfoglalják a helyüket. Ann
végre körülnézhetett. A terem fényárban úszott, a mennyezetről
drága csillárok csüngtek le. Itt-ott egzotikus növények tették
hangulatossá a termet.
- Csodálatos! - tört fel Anyből.
Megszólalt a zene, kezdetét vette az eredményhirdetés. A zsűri
elnöke emelkedett szólásra, méltatta a pályázók ötleteit, merész
elképzeléseit. Megköszönte a közreműködők fáradozását, végül eljött
a várva várt pillanat.

33 / 76
 - Különdíjat kap a tizenötös számú versenyző. Louis Penta, Ohio
államból.
A terem tapsolt és ujjongott, a modellek újból megjelentek a
kifutón, és a tervező átvehette a díjat.
- Különdíjat kapott a százharminchatos számú ruha tervezője Dél-
Karolinából.
A manöken végigsétált a dobogón. Ann csak nézte:
- Épp ilyennek képzeltem - suttogta boldogan.
- Ugyanez a ruha - hallották tovább - elnyerte a közönségdíjat is. A
tervezője Ann Green.
- Ez nem lehet igaz! - sikoltotta Lisa és össze-vissza csókolta Annt.
- Kérjük a színpadra Ann Greent, hogy átvehesse a díjat és hogy
megismerjük mi is! - a műsorvezető szeme megállapodott az
asztaluknál. Elmosolyodott, mert Annt a barátnője még mindig
ölelgette.
- Menj, Any! - szorította meg a kezét.
Mikor a közönség meglátta a csinos, fiatal, barna lányt, ütemes
taps tört ki. A díjat egy barna hajú, kék szemű fiatalember adta át. A
lányt kellemes borzongás járta át, amikor megfogta a férfi kezét.
Visszament a helyére és leült. Egy idő múlva úgy érezte, hogy
figyelik. Amikor körülnézett, a szeme megakadt azon a férfin, aki
átadta neki a díjat. Megint furcsa bizsergés járta át a testét. „Barna és
kék szemű. Nem, az nem lehet, hogy kerülne ide? Na de a virág?" -
kérdezte magától.
- Valami baj van? - fogta meg az orvos a lány kezét.
- Nem, semmi - rezzent össze Ann, és megpróbált a bemondóra
figyelni. Épp ideje volt, mert megint az ő nevét mondták.
- A legjobb tíz között vagyok - suttogta hitetlenkedve.

34 / 76
 - Mit mondtam! - kiáltotta Lisa, - meg sem állsz Párizsig! Íme, a
bizonyság, győztél.
- Nem én győztem, barátaim. Nélkületek sosem ülnék itt. Ez a ti
győzelmetek is.
Ann kiment és átvette a zsűri elnökétől a Párizsba szóló meghívót.
A bemutató véget ért, de a sajtófogadás még ezután kezdődött. A
győzteseket megrohanták az újságírók, fotósok, tévé- és
rádióriporterek. Annt is közrefogták, kérdezgették a tervéről,
életéről, elképzeléseiről. Barátai távolabb álltak és figyelték, amint
kipirultan válaszolgat.
Mikor végzett a riporterekkel, elindult megkeresni a barátait. A
terem végében, a svédasztalnál bukkant rájuk.
- Ó, ez fantasztikus! Hidegtálak! Mind végigkóstolom - ujjongott, s
már szedte is a tányérjára a finomabbnál finomabb falatokat. - Hát ez
csodálatos! - A lány alig tudott be telni az ízekkel.
- Nem fogsz elhízni, hercegnő?
- Ha tudnátok, milyen jó látni azt, amit eszem! - Ann szeme
ragyogott a boldogságtól. Nem vette észre, hogy nem messze tőle két
férfi őt nézi.
- Neked teljesen elment az eszed, David.
- Csak most jöttél rá? Én már rég tudom - nézett Anderson a
barátjára.
- Napokig nem jelentkezel, aztán egyszeriben virágot küldesz. Ne
tetézd nekem a bajt! Ha nem vagyok ott, úgy elvágódik, hogy megint
varrhatom össze a fejét.
- Mikor megláttam, elfeledkeztem mindenről, csak őt láttam.
- Tudom. Le sem vetted a szemed róla, akár most. Mi lenne, ha
felfednéd magad? Ann nem annak hisz, aki vagy, és ez még
megnehezítheti a helyzetedet.

35 / 76
 Ann körülnézett és megpillantotta az orvost. Egy férfival
beszélgetett, aki őt bámulta.
- Hercegnő, gyere letáncoljuk a vacsorát - hívta Tony, s már húzta
is a táncparkettre. Tangót játszottak, a fiú könnyedén vezette a
táncosát.
- Mi baj, Tony? Lisa?
A férfi bólintott: - Igen. Nem is olyan könnyű dolog a szerelem -
sóhajtotta.
- Ha szereted, mondd meg neki! Egy nőnek az kell, hogy hallja is
hogy szeretik, nem csak hogy érezze.
- Lehet, hogy meg sem hallgat. És ha nem szeret?
- Ha sokáig elhanyagolod, akkor biztosan nem hallgat meg.
Ann sejtette, hogy a fiú szerelmes Lisába.
- Gyere! - húzta a férfit. - Most vagy soha, Tony! Lisa! Átadom Tonyt. Én
nem bírom az ő iramát. - Lisa értetlenül nézett Anyre. - Te talán tudod
követni - mondta huncut mosollyal az arcán.
- Gyere Lisa, tegyük, amit mond.
Ann látta, hogy amint a táncparkettre értek, Tony szorosan átölelte Lisát
és súgott valamit a fülébe. Ann arcán boldog mosoly suhant át, mert
észrevette, valami elkezdődött kettejük között.
Sóhajtott és elindult a terasz felé, friss levegőre vágyott. Gyönyörű,
csillagos volt az égbolt, enyhe szél fújt. Nézte a csillagokat, lehunyta a szemét
és mélyen beszívta a friss levegőt. „Mennyi minden történt velem az elmúlt
hetekben." - gondolta.
- Megfázik kisasszony - szólalt meg mögötte egy lágy hang
,,Ez a hang! - döbbent meg a lány. - Ezt már hallottam. Az ő hangja." Úgy
perdült meg, mint akit megcsíptek. A lendülettől a férfi karjában kötött ki.
David elkapta, kék szeme olyan melegen nézett le rá, hogy szinte

36 / 76
beleremegett, testét jóleső forróság járta át. Árnyékban állt, a férfi nem
láthatta, hogy arcát pír lepi el.
- Fázik? - kérdezte ismét, mert érezte, hogy a lány egész testében remeg.
A kérdés kijózanította Annt, hátralépett, és alaposan megnézte magának a
férfit. David magas volt, karcsú, sportos, drága fehér öltönyt viselt
barackszínű inggel, fehér csokornyakkendővel. Barna haját, ragyogó kék
szemét a fehér még jobban kiemelte. „Jóképű" - állapította meg a lány.
Emlékezett, hogy találkozott vele a díjátadáson.
- Átmentem a vizsgán? - mosolygott rá a férfi.
- Hogy? - rezzent össze Ann. - Bocsásson meg! - mondta, mert csak akkor
eszmélt rá, hogy milyen feltűnően mérte végig a férfit.
- Semmi baj. Én is jól megnéztem magát, és megállapítottam, hogy nagyon
csinos - nevetett a férfi. - A nevem David Anderson.
- Gondolom, nekem nem kell bemutatkoznom.
- Nem fontos - a férfi közelebb lépett a lányhoz, és ujja hegyével
megsimogatta az arcát. - Tudom a nevét - suttogta.
A lány ismét a gerincében érezte azt a furcsa borzongást, amit az
ismeretlennel már átélt a kórházban.
Anderson a legszívesebben magához szorította volna Annt, de tudta, a
lány abban a percben otthagyná. Kezébe vette Ann két kezét, majd kis szünet
után félénken megszólalt:
- Szeretném, ha megtenne nekem valamit.
- Mit? - lepődött meg Any.
- Hunyja be a szemét és simogassa végig az arcom - közben már emelte is
az arcához a lány kezét. - Kérem... - suttogta a férfi.
Ann nem hitt a fülének, olyan döbbent arcot vágott, hogy a férfinak
megesett a szíve rajta.
- Azt akarja - dadogta - azt akarja mondani, hogy tapogassam végig?
- Igen - remegett meg a férfi hangja - ez az egyetlen esélyem.

37 / 76
 ,,Ilyet csak egyvalaki kérhet tőlem" - villant át a lány agyán.
- Írisz? - kérdezte suttogva, s hogy nem kapott választ, keze a férfi
arcához ért, finoman végigtapogatta a homlokát, dús szemöldökét. A férfi
megremegett a lány érintésétől.
- Írisz! Írisz! - ölelte át ebben a pillanatban Ann a férfi nyakát.
A férfi most mégis a karjában tarthatta! Csókokkal halmozta el az arcát és
a nyakát, közben érezte, hogy a lányt borzongás járja át. Rekedtes hangon
suttogta:
- Ha tudnád, mióta várom, hogy a karomban tartsalak! - a férfi újból
csókolni kezdte a lány arcát, vállát, és gyöngéden hátrahúzta Ann fejét, hogy
belenezhessen az arcába.
A lány könnyen szabadulhatott volna az ölelésből, de inkább átadta magát
annak a mámoros érzésnek, ami minden mást feledtetett vele. Szája szétnyílt
a vágytól, a férfi óvatosan ráhajolt, és végtelen gyengédséggel megcsókolta.
Ann szeme lecsukódott, de abban a pillanatban ki is nyílt és eltolta magától a
férfit.
- Mi baj, kedves?
- Anderson - suttogta döbbentem - én azt hitem, hogy te...
- …hogy csóró vagyok - fejezte be David a lány helyett. A szájához emelte
Ann kezét és elhalmozta a csókjaival. - Van pénzem, de ez csak nem baj?
- Mindez olyan váratlanul ért, azt se tudom mit kezdjek vele - nézett Ann
esdeklően a férfira.
- Költse el a pénzét! - szólt oda az orvos, aki most jött ki a teraszra.
- Ugye, maga tudta, ki az ismeretlen?
- Igen - mondta Brian doktor - tudtam.
- Nem árulta el nekem, hiába is kérdeztem.
- Any - lépett az orvos közelebb a lányhoz - bármennyire is hihetetlen, ez
a „piszok fráter" a barátom. És a barátsága kötelez. Sajnálom, kisasszony,
hogy csalódást okoztam.

38 / 76
 - Lehet, hogy én is így tettem volna az ön helyében - pillantott Ann
egyetértően az orvosra. - Egy gondolatnyi időre fáradtan lehunyta a szemét,
aztán Andersonhoz fordult. - Szerettem... Szerettem az ismeretlent, aki csak
egy szál virágot hozott, azt hittem, nem futja neki többre. Kedves, lágy
hangjával bátorságot és reményt öntött belém, hogy még újra lehetek az, aki
voltam - nagyot nyelt, torkát fojtogatta a sírás. - De az a férfi, akit most
megismertem, akinek a lába előtt ott hever az egész világ, és annyi a pénze,
hogy nem tud mit kezdeni vele, már túl sok nekem. Adj egy kis időt - suttogta.
- Any, Any! - két feldobott, boldog ember sietett feléje, szó nélkül
közrefogták, Tony egyik oldalt, Lisa másik oldalt csókolta meg az arcát. A
lány csodálkozó arcot vágott. „Hát ez meg mi?" - gondolta, de az
izgatottságtól nem tudott megszólalni. Lisa, mintha kitalálta volna a
gondolatát, a fülébe súgta: - Neked köszönhetjük a boldogságunkat!
Any csak nézte őket, ahogy átölelték egymást és távoztak a teremből.
Anderson maga felé fordította a lányt.
- Időt kértél. Mennyire van szükséged?
- Nem tudom - nyögte. - Túl sok volt nekem ez a mai nap, túl sok minden
történt velem az elmúlt hetekben, lassan sarkon fordult, elhagyta a teraszt. A
szobájába érve ráborult az ágyára, és szabad utat engedett feltörő
könnyeinek. Öröm és kétség könnyei mosták az arcát, míg végül álomba sírta
magát.

Reggel kopogásra ébredt. Az ajtóban egy kifutófiú állt.

- Ezt Önnek küldik, kisasszony! - mondta, s átnyújtott egy csokor fehér
íriszt.
Ann izgatottan nyúlt a csokorban megbúvó kis kártya után. Csak ennyi
állt rajta: AZ ISMERETLEN ISMERŐS.
Leült a fotelba, a lábát maga alá húzta, ölébe tette a virágot és csak nézett
maga elé. Így ült akkor is, amikor Lisa megérkezett.

39 / 76
 - Egy csokor virág. Ráadásul írisz, mint mindig. De miért egy egész
csokorral!? Ennyi bűne volna? Nem tudhatjuk, hiszen nem is ismerjük -
mondta Lisa.
- De igen, ismerjük - válaszolta halkan Any.
- Ismerjük?
- Ő David.. Anderson - nyögte Ann.

Ann már negyedórája állt a meleg zuhany alatt, remélte, hogy ettől
feloldódik benne a feszültség. Minduntalan eszébe jutott a tegnapelőtti
találkozása Andersonnal, gondolatai szüntelenül visszatértek hozzá. Tudta,
sokat köszönhet a férfinak, erőt és bátorságot öntött belé, amikor már úgy
érezte, elviselhetetlen a sötétség és a mozdulatlanság. Minden héten
felkereste a kórházban, pedig bizonyára nem volt valami elragadó látvány. Ő
várta, nagyon várta ezeket a napokat.
Most is szégyelli magát, hogy jobban várta az ismeretlent, mint a barátait,
akik szintén rengeteget tettek érte. Akkor úgy érezte, azt az ismeretlen férfit
tudná szeretni, védelmezni, óvni, gondját viselni. Persze tisztában volt vele,
hogy mindez csak álom, hiszen a férfi érzelmeit nem ismerte. Az első csókig...
Ennek a férfinak, David Andersonnak nincs szüksége védelmezésre. A
pénzét sem kell beosztani, ami meg a szerelmet illeti... bizonyára nyüzsögnek
körülötte a nők. Csak egy lennék a sok közül... És én még azt hittem, azért
nem jelentkezett sokáig, mert felébresztettem benne az alvó oroszlánt! Fel,
csakhogy magamban!
A tudat, hogy az ismeretlen jóképű, dúsgazdag férfi, zavarba ejti Annt.
Mégsem tudja őt száműzni a gondolataiból. Ha arra gondol, ahogy ölelte és
szenvedéllyel csókolta, máris vibrál a teste. A férfinak ez bizonyára nem
jelent semmit, gazdag és jóképű, nincs olyan nő, aki ellen tudna állni neki. A
csodába is! Verd ki a fejedből, hiszen csak szánalomból járt a kórházba, most
meg nyilván jutalmat vár!

40 / 76
 Dühösen elzárta a vizet, szárazra törölte a testét, fürdőköpenyt vett
magára és átment a nappaliba. Az asztalon már ott várták a friss újságok. Ann
leült és belelapozott. Minden újság az ő képével és nyilatkozataival volt tele.
,,Na még csak ez hiányzott! Mozgalmas napnak nézek elébe!" - gondolta.
Telefon csöngése zavarta fel töprengéséből.
- Tessék!
- Velem vacsorázna ma este?
A lány nem ismerte fel a hangot:
- Kivel beszélek?
- Anderson vagyok.
- Ó - habozott.
- Ezt vegyem beleegyezésnek? Tehát, velem vacsorázik?
- Mikorra legyek kész? - „Ostoba - dorgálta meg magát, - ugrassz az első
szóra." Mégis boldog volt, hogy így döntött.
- Hétre ott leszek magáért. Rendben?
- Rendben - mondta Ann szívdobogva és besietett a szobájába, hogy
felöltözzék. Félúton volt, amikor ismét megszólalt a telefon.
- Any, készülj fel, hogy két riporter vár, interjút akarnak veled készíteni -
mondta Lisa.
- Oké, rövidesen ott leszek.
Az üzletben valóban ott várta két riporter, azonnal kérdésekkel
halmozták el. Mire végzett velük, majdnem dél volt. Csak akkor jutott Ann
eszébe, hogy ma még nem is reggelizett. Beszólt Tonyért és Lisáért, hogy
ebédelni hívja őket a közeli kisvendéglőbe. Tony átölelte a két lányt, úgy
tértek vissza az üzletbe.
- Örülök, hogy újra együtt a csapat - mondta a fiú, aztán mindhárman
belevetették magukat a munkába. Tony a laborba ment, hogy előhívja a
képeket, Lisa a könyveléshez, Ann pedig a postát nézte át, a

41 / 76
megrendeléseket. Most, hogy végre dolgozhatott, teljesen belefeledkezett a
munkába. Csak akkor riadt fel, amikor hangokat hallott.
- Nem megyünk még haza? - kérdezte Lisa és bedugta a fejét az ajtón. -
Vagy most mindent meg akarsz csinálni egy nap alatt?
- Jaj, dehogy. De olyan jó volt végre egy kicsit dolgozni!
- Egy kicsit - bólogatott Lisa. - Már hat óra.
- Mennyiii?! Rég el kellett volna mennem.
- Ezt mondom én is.
Ann gyorsan összekapta az asztalát, magához vette a táskáját, és
kiviharzott a szobából.
- Most meg hova rohansz annyira? - kiáltott utána Lisa.
- Hétkor randevúm van, majd holnap találkozunk! - Ann meg sem fordult,
úgy szaladt.
- Mehetünk? - jött ki Tony az irodájából. - Ann hol van? - nézett körül.
- Elrohant - intett az ajtó felé Lisa a fejével.
- Csak nincs valami baj? - aggodalmaskodott a fiú.
- Randevúja van - mosolygott kajánul Lisa.
- És neked? Neked nincs randevúd? - kérdezte Tony, átható pillantással
végigmérte a lányt, kezet lassan felemelte. Lisa azt hitte, megsimogatja az
arcát, ezért a lélegzetét is visszafojtotta. De a fiú keze szorosan az arca
mellett a falnak támaszkodott, s ezzel szinte a falhoz szegezte a lányt. Lisa
érezte a férfi arcszeszének illatát, lehunyta a szemét és arcát a férfi arcához
dörzsölte. Két karjával átölelte Tony derekát és magához húzta, csípőjét
erősen a fiú öléhez szorította és lassú, ritmikus mozgásba kezdett, két karja
Tony derekát, hátát simogatta. A fiú felnyögött:
- Lisa, mit csinálsz?
- Csak a randevúmra figyelmeztetlek, ha netalán elfelejtetted volna - Lisa
keze továbbvándorolt, és Tony dús, vöröses hajánál állapodott meg. Egyik

42 / 76
kezével beletúrt, a másikkal a tarkóját fogta erősen. Vágyakozva
hátrahajtotta a fejét, a fiú szemébe nézett, szája a szájára tapadt.
Tony sem tudott tovább uralkodni az érzésein, hevesen magához rántotta
a lányt, és miközben forró csókban forrtak össze, teljesen átadták magukat a
csodálatos érzésnek, ami a hatalmába kerítette őket. A fiú tért először
magához, és gyengéden eltolta Lisát.
- Szerelmem, ha tovább folytatjuk, itt teszlek magamévá a folyosón.
- Akkor siessünk, mert mielőbb a karodban akarok újra lenni - suttogta a
lány, megfogta a fiút és húzta maga után. Csak akkor engedte el, mikor a
kocsiba ültek. Most hogy már tudta, Tony szereti, nincs számára nagyobb
boldogság, mint viszonozni a fiú érzelmeit.
A hazafelé vezető úton mindketten hallgattak.
- Any még itthon van - törte meg a csendet Lisa. Az egész ház fényárban
úszott. Ann szerette mindenfelé égve hagyni a villanyt, amerre járt.
- Gyere, nézzünk be hozzá - ölelte át Tony Lisa derekát. Még akkor is
átölelve tartotta a lányt, mikor a hallba értek. Ann éppen jött le a lépcsőn.
Mikor meglátta a fiatal párt, mosoly suhant át az arcán:
- Öröm rátok nézni. Úgy ragyog a szemetek, mint két szerelmes
kisdiáknak.
Ebben a percben csöngettek.
- Megyek - mondta Ann és szemével végigsimogatta barátait, aztán
huncut mosollyal folytatta. - Érezzétek jól magatokat - és kilibbent az ajtón.
Az ajtóban hirtelen megtorpant. Anderson csábítóbb volt, mint valaha.
Sötétkék vászonnadrágot viselt, világoskék rövid ujjú inggel, épp olyan színű
volt, mint a szeme. Az inge a mellkasáig nyitva volt, látni lehetett göndörödő
szőrét. Nyakában aranylánc lógott, ami még izgatóbbá tette a látványt. „Hogy
fogok én ellenállni, mikor máris bizsereg a bőröm - gondolta Ann. - És ezek a
szemek?"

43 / 76
 - Csodálatosan nézel ki - zökkentette ki a férfi gondolataiból a lányt és
végiglegeltette a szemét Ann karcsú testén. Látta, hogy a lány arcát enyhe pír
lepi el bókjára, és ettől még kívánatosabb lett. A férfi közelebb hajolt a
lányhoz. - Mehetünk? - és könyökét finoman érintve vezette a kocsijához. Az
érintésétől Ann úgy érezte, villanyáram rázta meg, s kissé megremegett.
Aztán összeszedte magát és beült a kocsiba.
- Remélem, tetszeni fog az étterem, ahová megyünk - mondta a férfi, s
indított. A kocsi könnyedén siklott az aszfalton. Mindketten hallgattak, mert
a városban nagy volt a forgalom, Davidnek a vezetésre kellett koncentrálnia.
Lassan már kiértek a városból, amikor a férfi megszólalt:
- Nemsokára megérkezünk. A Wylie-tó partján van egy olasz étterem,
nemrégen fedeztem fel. Már csak tíz percre van innen.
- Miért mondja ezt, nem unatkozom.
- Nagyon remélem Ann, hogy nem - mondta a férfi, s a szemével
végigsimogatta a lány arcát, nyakát. Erőt kellett vennie magán, hogy a
vezetésre figyeljen.
Lekanyarodtak a főútról egy bekötőútra. Nem lehetett mást látni, csak
fákat és fákat. Ahogy a keskeny erdősáv elfogyott, máris ott álltak az Italian
House előtt. Aki idejött, citrom- és narancsfák között úgy érezhette magát,
mint aki Olaszországba tévedt. A tulajdonos szemlátomást ezt a hatást akarta
elérni. Nemcsak a belső, de a külső formára, a környezetre is adott. Ann-nek
percről percre egyre jobban tetszett a hely. Az étteremben már voltak
vendégek. Anderson egy tóra néző asztalhoz vezette a lányt. A teraszon
keresztül szépen gondozott parkon át vezetett az út le a tóig.
- Csodálatos! - tört ki Annből a lelkesedés.
A tó vize a hold fényében ezüstösen csillogott.
- Máskor is el kell jönnöm ide - mondta.
- Tudtam, hogy tetszeni fog - simogatta meg a lány kezét David.

44 / 76
 Eredeti olasz ételeket rendeltek: nápolyi zöldséglevest, peperonatát
szafaládéval, avokádó salátát, halfelfújtat és vörösbort. Ann csak bámult,
amikor kihozták a sok finomságot.
- Ezt mind megesszük? - kérdezte döbbenten.
- Nagyon remélem - nevetett a férfi, és kivillantak egészséges, fehér fogai.
Ann tűnődve nézte. Rég várt arra, hogy megismerje az ismeretlen. Most itt
ül vele szemben, csak a kezét kellene kinyújtania, hogy megérintse. De a
gazdagsága megrémíti. Tudja, előbb vagy utóbb el kell fogadnia, mert vágyik
a férfira. Rettenetesen vágyik. Beleremegett a gondolatba, és a vacsora fölé
hajolt, hogy elrejtse izgalmát. Érezte, hogy Anderson figyeli, s ez még jobban
zavarba hozta. Egyikőjük sem szólt, míg a vacsorát be nem fejezték.
Meglepően sokat ettek. Az asztalon alig maradt valami, már csak a bor és a
kávé volt hátra. Ann már most úgy érezte kidurran, nem bír egy falattal sem
többet enni.
- A szerelmünkre és a boldogságunkra, Ann - emelte fel a poharát a férfi, s
kék szemével áthatóan nézett rá. A lány nagyot nyelt, és remegve felemelte a
poharát.
- Gondolod?... - suttogta.
- Tudom, Ann. Biztos vagyok benne. Időt kértél tőlem és én adok neked.
Csak azt nem tudom, hogyan fogom kibírni addig nélküled. Eddig vártam
türelmesen, mert nem ismertél. Most, hogy ismersz, tudod ki vagyok,
türelmetlen lettem. Minden percben szeretnélek magam mellett tudni. De
nem foglak lerohanni - megfogta a lány kezét, a szájához emelte és
megcsókolta az ujja hegyét. - Nem akarok neked fájdalmat okozni - suttogta
lágyan - megvárom, hogy te kezdeményezz, te szólj. Biztosra akarok menni.
Ann csak nézett rá, s nem tudott mit válaszolni, nem készült fel ilyen
vallomásra. A gondolat, hogy ő kezdeményezzen, megijesztette. A férfi ezek
után bizonyára betartja szavát s nem közelít hozzá. „Nem, én ezt nem bírom

45 / 76
ki" - gondolta a lány és sóhajtva a tó felé nézett. A férfi félreértette a
mozdulatot.
- Sajnálom, Ann, de gondoltam, jobb ha tudod, biztonságban vagy
mellettem.
- Tudom David, ezt már rég tudom - Ann most ejtette ki először a férfi
keresztnevét. Andersonnak is feltűnt és öröm töltötte el. Egy pillanatig
némán néztek egymásra, aztán a lány, hogy zavarát leplezze megszólalt:
- Későre jár, menjünk!
- Nem kérsz kávét?
- Nem - rázta meg a fejét a lány - teljesen tele vagyok, egy kortyot sem
tudnék lenyelni. Azon is csodálkozom, hogy ennyit ettem.
A hazavezető út még csendesebben telt, mint az odavezető. Mindketten
gondolataikba merültek. Néha a férfi Annre nézett, mert nem tudta mi
történhetett, miért kellett ilyen gyorsan elhagyniuk az éttermet.
- Ann, jól vagy?
- Igen, köszönöm... És a vacsorát is, nagyon finom volt - ezt olyan
szárazon mondta, hogy a férfinak nem volt kétsége afelől, valami történt.
Megrándult az arca, bosszantotta, hogy elrontott valamit. De mit? Hiába törte
rajta a fejét, nem tudott rájönni. Ann pedig magába zárkózott. Nem is szóltak
többet, míg a lány háza előtt meg nem álltak. A férfi kiszállt és kisegítette
Annt, de nem engedte el.
- Ann, mi történt? - simogatta meg az arcát. - Addig nem megyek el, míg
meg nem tudom, mi az, amivel megbántottalak. Érzem, hogy történt valami.
A férfi gyengéden simogatta ujjhegyével az arcát, Ann-nek már ez is elég
volt ahhoz, hogy beleremegjen a vágyba.
- Fázol? - Anderson észrevette, hogy a lány megborzongott, s
szorosabban ölelte magához.
- Jaj, David! - ölelte át Ann a férfit. - Én ezt nem bírom ki - bújt még
szorosabban a férfi karjába. Érezte, hogy a férfi szíve vadul ver.

46 / 76
 - De hát mi a baj? Mit nem bírsz, kedves?
Ann felemelte a fejét, és belenézett a férfi szemébe.
- Nem bírom ki, ha nem ölelsz és nem csókolsz. Ne kívánd, hogy én
kezdeményezzek, hisz tudom, érzed, hogy vágyom rád. Ami zavar, az a
gazdagságod, de veled szeretnék lenni a nap minden percében. Kérlek, ne
menj el!
- Kedves, kedvesem... - suttogta a férfi, felkapta a lányt a karjába és sietős
léptekkel elindult a ház felé. Akkor sem tette le, mikor Ann a kulcsot kereste
és kinyitotta az ajtót. A hallban megtorpant egy pillanatra.
- Fel a lépcsőn, jobbra - suttogta a lány.
A férfi gyöngéden letette az ágyra, de egy percre sem engedte el. Egyik
kezével ölelte, a másikkal simogatta, aztán lassan, vágyakozva megcsókolta
Annt. Szabadon maradt kezével letolta a válláról a ruhát, közben csókokkal
halmozta el a nyakát, vállát. Simogató mozdulattal bontotta ki a lányt a
ruhájából. Mikor kivillant kicsi, kemény melle, a férfi felnyögött.
- Egek, milyen selymes és édes vagy - csókokkal borította el mindkét
mellét. Ann felsóhajtott az izgalomtól. Erősebben simogatta a férfit és húzta
magához, szerette volna még jobban érezni a testét. David érezte ezt, és
gyengéd csókot lehelt a szemére, arcára.
Ann keze a férfi inge alá nyúlt. Lágyan simogatta a szőrszálakat a mellén,
aztán a szájával folytatta a becézést, míg csak le nem került róla az ing.
David végtelen gyöngédséggel ölelte át és csókolta végig újra. Nyelvével
körbesimogatta Ann felágaskodó mellbimbóit, majd lejjebb csúszott. Már
csak a picike bugyi takarta a lány testét. A férfi óvatosan alányúlt és
megérintette az érzéki háromszöget. Annt szenvedélyes vágy kerítette
hatalmába, testét mintha tűz égette volna. A férfi, míg lehúzta róla a bugyit,
finoman és gyengéden simogatta.
- Olyan finom vagy, és olyan csodálatos - suttogta elfúló hangon.

47 / 76
 - Most én, David - lehelte kéjesen a lány s választ sem várva félig ráfordult
a férfira. Odaadó simogatással járta be keze David testét, érezte megfeszülő
vágyát a nadrágban. Izgatottan kicsatolta a férfi övét. A lány kezének
érintésétől Davidnek a lélegzete is elállt. Ann olyan finoman simogatta, hogy
a férfiból kéjes nyöszörgés tört fel. Gyorsan lekerült a nadrág róla is, és ott
feküdtek mindketten meztelenül, vágytól fűtötten.
A férfi heves mozdulattal maga alá rántotta a lányt, és újra becézni kezdte
a csókjaival. Mindketten mind közelebb akarták érezni egymást.
- Őrülten vágyom rád - lihegte David, s ebben a pillanatban óvatosan
beléhatolt. Ann teste megrándult az elkerülhetetlen fájdalomtól. A férfi
észrevette és megállt.
- Ann, kedvesem - suttogta, és végigsöpört rajta a boldogság.
- Folytasd, kérlek - lihegte Ann, és még erősebben ölelte a férfit. Davidban
az öröm, hogy ő az első a szeretett nő életében, és a vágy, amit eddig érzett
iránta, most még nagyobb erővel tört fel, s ez magával ragadta Annt is. Elfúló
hangon kiáltották egymás nevét, ahogy közeledtek a mámorító, mindent
elsöprő csúcs felé. Úgy érezték, lebegnek, mintha egy percre szárnyuk nőtt
volna. Kimerülten ölelték egymást egy darabig, aztán a férfi lassan lecsúszott
a lány mellé, és átölelte őt mindkét karjával.
- Gyönyörű volt, kedvesem - mondta David, és csókot lehelt Ann
homlokára.
- Nekem is - válaszolta a lány és még szorosabban bújt a férfihoz. Így
aludtak el.

Először David ébredt. Ann karja közt aludt. A férfi nem mert
megmozdulni, hogy ne zavarja meg az álmát. Sokáig nézte, gyönyörködött a
lányban, arcában, karcsú testében, amit nem is oly rég birtokolt, és még
sokszor birtokolni szeretne. Eszébe jutott a baleset, amikor először tartotta
karjában: az arca csupa seb, hosszú haja ragacsos volt a vértől. Most az arcán

48 / 76
karcolásnak nyoma sincs, csak a homlokán van egy kis forradás, a haja majd
szépen megnő, fejsérülése begyógyult, a szemével újra jól lát. Egészséges és
itt fekszik a karjaiban, s ez mindent megér. Ahogy nézte, a vágy újra
hatalmába kerítette. Nem bírta ki, hogy ne csókolja meg először a homlokát,
szemét, majd szája lágyan a száját kereste. Érezte, Ann teste megrándul,
aztán a lány két karja a nyaka köré fonódik. Szenvedélyes csókban forrtak
össze.
- Óh - sóhajtott fel Ann. - Ez volt a legjobb, legszebb ébresztőm
életemben.
- Kedvesem - cirógatta csókjával a lány arcát David - én pedig mindig arra
vágytam, hogy a karjaimban ébredj.
Ann huncut mosollyal nézett rá: - Csak ébredjek? - addig fészkelődött, míg
öle a férfi öléhez nem simult. David felnyögött.
- A tűzzel játszol, tudod? Na várj csak, te kis boszorkány - David
türelmetlenül, szenvedélyesen Ann szájára hajolt. Kezével bejárta a lány
testét, és megállapodott a mellén. Szája követte a keze útját, aztán amikor
elérte a meredező mellbimbókat, a szájába vette és nyelvével becézgette
őket. Ann halkan felsikoltott, tűz és vágy égette a testét. Ölelték, csókolták és
becézték egymást, aztán amikor elérték az eksztázis tetőfokát, David
gyöngéden magáévá tette a lányt.
Megkönnyebbülten zuhantak vissza a valóságba, a párnára. Ann szeméből
örömkönnyek hulltak. David megrémült:
- Mi a baj, kedves?
- Semmi. Csak nem hittem, hogy ennyire szép lesz.
- Kedvesem - simogatta le arcáról David a könnyeket - sose sírj másért,
csak az örömtől.
Megvárta míg a lány megnyugszik a karjában, s mielőtt elaludt volna, a
fülébe súgta:

49 / 76
 - Most mennem kell. Aludj jól - megcsókolta és halkan kiment a szobából,
le a lépcsőn. Csendben tette be maga után az ajtót.
Ann mély álomba zuhant. Nyugodtan, álomtalanul aludt. Most először,
mióta az ismeretlen felbukkant az életében.
Későn ébredt. Azonnal Davidet kereste, de csak hűlt helyét találta.
„Elment" - suhant át rajta. Aztán eszébe jutott, hogy hajnal felé elköszönt tőle.
Ettől megnyugodott. Felkelt, lezuhanyozott, gyorsan magára kapta a köntösét
és lement a konyhába reggelizni.
Barátai már megreggeliztek. Tony mosolyogva ugratta:
- No, nézd csak! Csipkerózsika felébredt. És hol marad a herceg?
- Elment.
- Minden rendben? - rakta elébe a reggelit Lisa. - Teát, vajas pirítóst?
- Ühüm - bólogatott két falás között Ann. - El sem hiszem, hogy mindez
velem történt.
Barátai összenéztek, ravaszkásan egymásra mosolyogtak.
- Mi is ismerjük ezt az érzést.
Könyöküket az asztalra támasztva nézték Annt, ahogy mohón falja a
reggelit. Egymásra néztek, majd a lányra. Mondják vagy ne? Ann mintha
megérezte volna:
- Na ki vele, barátaim! - jelezte a kezével. - Ma mindent el tudok viselni.
- Összeházasodunk. Feleségül veszem Lisát.
Ann keze megállt félúton. Tonyra nézett, majd Lisára. Jól hallotta?
Barátnője bólogatott, jelezve, hogy megerősíti, amit Tony mondott.
- De hát ez nagyszerű! És mikor?
- Jövő szombaton. Megfelel?
- Nekem? Rajtam itt már nem sok múlik, ahogy elnézlek benneteket.
- De igen, te leszel a tanúnk - közölte Lisa.
- ...És David - tette hozzá Tony. - Ha ti nem értek rá, keresnünk kell valaki
mást. És mi lesz, ha nem találunk? Nem tudom feleségül venni Lisát. Azt

50 / 76
pedig nagyon nem szeretném - mondta, és szeretettel megsimogatta Lisa
karját.
- Ettől ne félj. Ott leszünk. Örülök, hogy így döntöttetek.
Kopogtak. Ann repült ajtót nyitni, azt hitte, Anderson jött vissza. Az
ajtóban egy kifutófiú állt hatalmas csokor virággal a kezében. Nem volt benne
kártya, de tudta, a virág csak neki szólt. Csupa-csupa íriszből állt. Ann a
telefonhoz rohant, feltárcsázta David számát. Három csengetés után a férfi
vette fel.
- Halló?
- Köszönöm á virágot, David.
- Én köszönöm neked a gyönyörű éjszakát. Mondd, velem ebédelsz?
- Igen, hol találkozzunk? - Ann észrevette, hogy Tony mutogat valamit.
- Rendben. Tony beszélni akar veled. Én elköszönök, szervusz, drágám.
- David? Szeretnélek megkérni, hogy légy a házassági tanunk.
- Boldogan. Mikor?
- Jövő szombaton.
- Rendben van, szívből gratulálok mindkettőtöknek.
- Köszönöm. Szevasz.
Ann boldog volt, hisz barátai révbe jutottak, de egy kicsit irigyelte is őket.
„Vajon én mikor jutok el idáig?"
Hirtelen támadt egy ötlete. Gyorsan felment a szobájába, és addig
válogatott a ruhák közt, amíg megállapodott egy fűzöld színű ujjatlan
ruhánál. Egyenes vonalát csak egy piros öv fogta össze, Ann piros szandált
vett fel hozzá.
Egyenesen egy utazási irodához hajtott és előfizetett egy kéthetes utat
barátai számára a Bahamákra. Ez lesz az ő nászajándéka. Az utazási irodából
bement az üzletbe, már Lisa esküvői ruháján törte a fejét.
Éppen anyagok között válogatott, amikor egyszer csak kivágódott az ajtó,
és egy szőke, hosszú hajú szépség sietett Ann felé, teljesen kikelve magából.

51 / 76
 - Ide figyeljen maga... maga nőstény tigris! Nem veszi el tőlem, nem
engedem! Ő az enyém és az enyém is marad!
Ann a megdöbbenéstől szólni sem tudott, csak nézett rá nagy szemekkel.
„Ez őrült!” - villant át az agyán. A nő rendíthetetlenül folytatta:
- Azt még elnéztem, hogy bejárt a kórházba, ahhoz az összetört roncshoz.
Az a nyomorék nem vehette el tőlem.
Ann lassan kezdett magához térni:
- De hát tulajdonképpen miről beszél?
- Magáról, maga cafka! - mutatott a nő az ujjával Annre - és a
vőlegényemről! Tönkreteszem magát! - kiabálta - David nem lesz a magáé Ő
az enyém!
- David? - suttogta Ann - David a vőlegénye?
- Ugye ezzel nem dicsekedett? - sziszegte a nő kárörvendően. - Mindig
eltitkolta. Először az a vaksi a kórházból, most meg maga.
Ann felkapta a fejét, csak most értette meg, hogy miről beszél, ez a nő.
- Az a vaksi vagy az a roncs, ahogy mondta az előbb, az is én voltam - Any
már reszketett az indulattól. - Mint látja, már látok és nem vagyok roncs, hála
az orvostudománynak.
Az idegen szépség egy pillanatra elhallgatott. Az nem lehet, hogy ez egy és
ugyanaz a személy. Ha igen, akkor nagyon veszélyes lehet rám - gondolta.
Összeszedte magát, és újra támadásba lendült. A hangja fenyegetően
csengett.
- Aha, szóval így állunk! Azt hiszed, kellesz neki? - mondta megvetően. -
Megszánt, azért járt be hozzád. Most meg jutalmat vár érte.
Ann teljesen elsápadt. A nő észrevette, és kárörvendően felnevetett.
- Úgy, szóval a jutalmat már meg is kapta! Kitöltötte a kedvét rajtad!
Dobni fog, mint egy rongyot! Mindig így csinálja - sziszegte - mindig visszatér
hozzám, mert én gyönyörű vagyok. Nézz rám, aztán nézz a tükörbe! -
gúnyosan végigmérte Annt, és mint aki jól végezte dolgát, elviharzott.

52 / 76
 Ann lerogyott a székre. Úgy remegett a lába, hogy ha nem ül le, menten
összeesik. A gyomra reszketett az idegességtől. Egyre csak az a két mondat
cikázott az agyában. „Szánalomból járt hozzád. Kedvét töltötte rajtad.” Fejét a
két kezébe temette. Hogy én milyen hülye, ostoba liba vagyok! - gondolta.
Legszívesebben felüvöltött volna a fájdalomtól, ami szívét marcangolta. Nem
vette észre, hogy barátai pár perce figyelik.
- Jól érzed magad, Ann? - kérdezte Lisa.
Amikor Ann felemelte fájdalomtól eltorzult arcát, barátai megdöbbentek
a látványtól.
- Uram isten, mi történt? - lépett hozzá Lisa.
- Hazudott, becsapott - nyögte zokogva Ann.
- Ki? - kérdezték szinte egyszerre.
- Davidnek mennyasszonya van!
- Honnan veszed?
- Itt járt.
- Az a szőkeség? - mutatott az ajtóra Tony.
- Mit akart tőled?
- Közölte, hogy Davidnek csak játékszer vagyok.
- Ez nem lehet igaz! - kiáltott fel Lisa.
- Mielőtt bármit is döntenél, beszélj Daviddel - tanácsolta Tony. - Együtt
ebédeltek, igaz? Beszélj vele! - ezzel magára hagyta a két nőt.
Lisa szótlanul nézte barátnője nyúzott arcát. Ha így látná a szép szőkeség,
most biztos örülne, hogy jól sikerült a bosszúja.
- Rám mindig számíthatsz, Ann - mondta csöndesen. - Segíthetek valamit?
Ann a fejét rázta: - Semmit, ezt nekem kell megoldanom. De azért
köszönöm.
- Szedd össze magad. Nemsokára találkozol Daviddel, és minden
tisztázódik.

53 / 76
 Ann bement a mosdóba és megmosta könnyáztatta arcát. Alapozóval
eltüntette a sírás nyomait, és visszament az irodába. Az óra csak lassan
vánszorgott, nem ment a munka, minduntalan a férfi körül jártak a
gondolatai. „Kedves, szép szavakkal levett a lábamról. A virágok, az
együttérzés! Mit is akarhatott tőlem, hiszen szánalmas voltam, egy vaksi
roncs, ahogy ez a szőke is mondta. Tudta, hogy előbb vagy utóbb beveszi a
várat, méghozzá harc nélkül. Felkínáltam neki magam. Én hülye liba! Helyes
volt a stratégia, David. Győztél! Megkaptad, amit akartál! - dühösen rácsapott
az asztalra. „Tudni akarom az igazat!"
Felkelt és elindult az étterem felé, ahol a férfival kellett találkoznia.
Szerencsére talált üres parkolóhelyet, közvetlenül az étterem mellett.
A férfi már ott volt. Mikor meglátta a lányt, felállt, elébe ment, és leültette
a vele szemközti székbe.
- Már rendeltem. Ugye, nem baj? Szerettem volna több időt tölteni ma
veled, de egy óra múlva New Yorkba kell repülnöm.
- Meddig leszel távol? - Ann alig tudta leleplezni izgatottságát.
- A barátaid esküvőjére megjövök - mondta David.
Ann úgy ette az ebédet, hogy az ízét sem érezte.
- Ann kedves, ugye nincs semmi baj? Nem bántad meg, ami történt? - a
férfi hangjában aggódás csendült.
- Nem - nyögte Ann, mert valóban nem bánta meg.
A férfi felszabadultan sóhajtott:
- Már azt hittem, igen. Fáradtnak látszol, ennyire igénybe vettelek? -
mélyen a lány szemébe nézett.
Ann összerezzent. Ennyire meglátszik rajta, hogy mit érez? Észrevette a
férfin, hogy aggódik érte.
- Nincs semmi baj - mondta, s míg a férfi a kávét rendelte, ő tűnődve
nézte a mozdulatait, egész férfias lényét: arca kemény vonását,

54 / 76
határozottságát, különös, lágy hangját. - Mesélnél nekem a
menyasszonyodról, David? - bukott ki váratlanul Annből a kérdés.
A férfi csodálkozva nézett végig a lányon. Nem emlékezett rá, hogy
beszélt volna neki Learól.
- Hogy jutott ez most az eszedbe?
Ann töprengett, hogy mit mondjon. Ha elmeséli a szőke nő látogatását,
akkor David biztosan tagadni fog.
- Beszélnél róla?
A férfi észrevette a lány szemében a könyörgést.
- Már meghalt.
Annt úgy meglepte ez a közlés, hogy tátva maradt a szája.
- Meghalt - nyögte végül ő is, inkább magának ismételve.
A férfi észrevette a lány arcán a döbbenetet, de nem tudta mire vélni.
- Ann - fogta meg a lány kezét - most nincs időm többet mondani róla, de
tudnod kell, hogy soha senki után nem vágytam úgy, mint teutánad. Gyere,
induljunk - a kocsijához kísérte a lányt. Mikor látta, hogy Ann beszáll, ő is
elindult a kocsijához.
Amint kitolatott a parkolóból, Ann még egyszer belenézett a
visszapillantó tükörbe. Lába lecsúszott a gázról a látványtól. Davidet épp
megölelte a szőke nő, aztán beült mellé a kocsijába.
Ann-nek újra kellett indítania. Még egyszer belenézett a tükörbe. Igen, ott
ül. Szóval jól látta. Még hogy meghalt! Ann úgy jött ki a parkolóból, mint a
rakéta. Egyenesen hazahajtott, nem volt kedve, de nem is tudott volna
dolgozni egy ilyen nap után. A barátai biztos megértik majd. A lakásában sem
találta a helyét, minduntalan David és a menyasszonya járt az eszében.
Ilyenkor összeszorult és sajgott a szíve, soha ilyen nyomorultul nem érezte
még magát.
Felment a szobájába és lefeküdt az ágyára. Szereti Davidet, ezt a múlt
éjszaka óta biztosan tudja, olyan szenvedélyesen ölelte, úgy szerette... Még

55 / 76
most is elönti a forróság, ha csak rágondol. Görcsbe rándult a gyomra. „Játék
voltam csak, akin kedvét tölthette. Mi több, még hazudott is. Sohasem fogom
megbocsájtani ezt a hazugságot. Képes volt azt mondani, hogy halott!
Ilyesmit nem feltételeztem volna róla!”
Hallotta, hogy megjöttek a barátai, de semmi kedve nem volt lemenni
hozzájuk. Tudta, ha nem megy le, ők jönnek fel. Így is történt. Pár perc múlva
benyitott Lisa, Tonyval a nyomában.
- Ann, mit történt? - kérdezte, ahogy megpillantotta barátnője elgyötört
arcát. - Nem sikerült tisztázni a dolgot?
- Még rosszabb lett.
- Miért? - kérdezte Tony.
- Hazudott nekem - zokogott fel Ann. - Azt mondta, meghalt.
- Micsoda? - szörnyülködött Lisa.
- Meghalt - ismételte Ann. - Alig várta, hogy megszabaduljon tőlem, hogy
aztán a menyasszonyát ölelgethesse - szipogta.
Tony látta, hogy Annt nagyon megviselték az elmúlt órák.
- Honnan veszed? Biztos vagy benne? - kérdezte.
- Láttam, ahogy ölelgette, miután beszálltam a kocsiba. Láttam, hogy
maga mellé ültette a kocsijába. Nekem meg azt mondta, hogy meghalt.
Miért?... Miért?... - jajdult fel Ann. - ...Legalább ne hazudott volna ilyen
szörnyűséget!
- Hát... nem is tudom, hogy mit mondjak - dadogta Lisa.
- De én igen! Megyek és kiverem belőle az igazságot! - Tony már az ajtó
kilincsét fogta, mikor Ann utána szólt.
- Elutazott, csak az esküvőtökre jön vissza. Bízd rám, Tony. Azért
köszönöm.
- Hát jó, ahogy akarod, de legszívesebben beverném a képét. Gyere Lis,
most hagyjuk magára.

56 / 76
 Ann fáradtnak és kimerültnek érezte magát. Az éjszaka sem hozott
megnyugvást számára, reggel kialvatlanul ébredt. A hideg zuhany is csak
múló felüdülést jelentett számára. Egész nap kedvetlen volt. Még Lisa
menyasszonyi ruhája sem tudta lekötni, pedig ezt be kellett fejeznie hét
közepéig.
Ledobta az ollót és felsóhajtott. Az ablakhoz ment és kibámult, de
valójában semmit sem látott. David a menyasszonyánál van - rémült meg a
felismeréstől. Eszébe jutott a szenvedélyes éjszaka, ami már csak fájdalmas
emlék marad. „David" - suttogta. - „Milyen bolond is vagyok, hogy emésztem
magam miattad. Közben te meg más karjában vigasztalódsz."
Visszament a szabóasztalhoz és munkához látott. „Azért sem gondolok
rád, David Anderson!" Ezt persze nem volt olyan könnyű betartani. A hét
eseménytelenül, munkával telt. Csak ne lett volna a férfi, aki állandóan
befészkelte magát a gondolataiba! Ann keveset evett, éjszakánként
álmatlanul forgolódott. Nem szerette az éjszakát, mióta egyedül kellett
töltenie. Ha lehunyta a szemét, rögtön Davidet látta maga előtt a szőke
szépséggel. Vajon ugyanúgy szereti és öleli mint őt? A teste már a gondolatra
is felhevült. Míg él, emlékezni fog minden egyes részletre. A fájdalomtól és a
féltékenységtől könnycsepp gurult végig az arcán. Hagyta, hogy folyjon. A
párnába fúrta az arcát, és végre elaludt.
A hétvége rohamosan közeledett. Barátai már lázban égtek az esküvő
miatt, ő pedig türelmetlenül várta a találkozást Daviddel.
Elérkezett a szombat. Barátnőjét öltöztetve egy pillanatra szúró fájdalmat
érzett a szívében. Fájt látnia Lisát fehér ruhában, boldog menyasszonyként.
- Majd meglátod, minden rendbe jön - szorította meg a kezét barátnője.
Már egy hete kerülték a témát, kizárólag munkával kapcsolatos dolgokról
beszéltek.

57 / 76
 - Úgy irigyellek! - tört ki Annből - ugyanakkor úgy örülök a
boldogságotoknak! - most vette észre Tonyt, aki az ajtóból nézte Lisa
öltöztetését.
- Ezt el is várom, hercegnő. A menyasszony gyönyörű, a vőlegény
elragadó - sokat sejtetően lépett Lisához. - Kell ennél több? - suttogta.
- Igen, kell! - mondta Ann, a táskájába nyúlt, elővett egy nagy borítékot, és
a vőlegény felé nyújtotta. - Úgy gondolom, hogy egy óra múlva te leszel a ház
ura, ezért neked adom át, Tony.
- Mi ez? - kérdezték egyszerre.
- Nászút a boldogságotokhoz.
- Hadd lássam - türelmetlenkedett Lisa, és kivette a férfi kezéből a
prospektusokat. - Bahamák! Ann! - sikongatott. - Ez csodálatos!
Tony mosolyogva figyelte Lisa örömtől kipirult arcát.
- Eddig azt hittem, csak én tudlak lázba hozni, de látom, tévedtem.
- Ann, ez fantasztikus! - Lisa átölelte a barátnőjét és szeretettel
csókolgatta. - Te egy angyal vagy!
- Köszönjük, hercegnő. Megígérjük, hogy kihasználjuk az út minden
percét, de most induljunk, mert lekésünk a saját esküvőnkről - fordult
Lisához - természetesen, ha még mindig a feleségem akarsz lenni.
- Akarok? Egy ilyen utat nem szalaszthatok el, drágám.

A templom előtt már várta őket Anderson. Észbontó jelenség volt, mint
mindig. Ann nem tudta levenni a szemét róla, a férfi kék szeme fogva tartotta.
Egymás mellett haladtak, és érezte, ezt a férfit úgy kívánja, mint még soha
senkit. Tudta, ha átölelné, nem bontakozna ki a karjaiból. Anderson elkapta a
pillantását, és gyengéden belékarolt.
- Fázol? - kérdezte halkan, mert érezte, hogy Ann megremegett. A lány
alig figyelt az oltár előtt történő szertartásra, a szavak nem jutottak el a
tudatáig. A papnak kétszer is meg kellett ismételnie a kérdést, hogy felhívja

58 / 76
figyelmét a tanú kötelességére. Ann nagyon kínosan érezte magát, ezután
már jobban figyelt, nem akarta leégetni a barátait.
Végre kívül voltak a templomon. Az esküvői ebéd után az ifjú házasok
elbúcsúztak, hogy előkészüljenek az utazásra.
Ann és David még maradt. Mindenről beszélgettek, csak épp egymásról
nem. A férfi ügyesen vezette a beszélgetés fonalát. Érezte, hogy a lányt
emészti valami. Szerette volna tudni, hogy mi az, de nem akarta lerohanni.
Szemük annál többet találkozott. A kék és a barna szempár beszélt a ki nem
mondott szavak helyett is. A vágy, ami a szemükben csillogott, döntésre
késztette a férfit.
- Jobb, ha megyünk Ann, különben nem állok jót magamért. Tudom, időnk
van. Nem akarlak sürgetni, csak én vagyok türelmetlen. Sok mindent
szeretnék elmondani neked - gyengéden átölelte a lányt és elhagyták az
éttermet.
„Sok mindent szeretnék elmondani" - visszhangzott Ann fülében David
mondata. „Vajon most megtudom az igazat?" - töprengett. Azt is tudta, nem
sürgetheti a férfit. David nem az a fajta, akit kényszeríteni lehet bármire is.
Visszaemlékezett az első beszélgetésükre a kórházban. Nem mondta meg a
nevét, hiába kérte.
Így lett Írisz. Ő döntött, mikor felfedte magát, most is ő fog dönteni. Csak
az a kérdés, hogy mikor és hogyan. „Lehet hogy nem lesz türelmem kivárni" -
sóhajtott Ann.
David hangja zökkentette ki a töprengéséből:
- Nagyon elgondolkoztál, valami baj van? - végignézett a lányon. Most
látta csak, hogy milyen vékony lett az arca. Bár a smink jól takarta a sötét
karikákat a szeme alatt, a férfi figyelmét mégsem kerülte el. - Fáradt vagy?
- Egy kicsit - ,,ha tudná, mennyi álmatlan éjszakám volt miatta! De ezt
nem tudhatja meg. Még nem!" - Lehet, hogy egy kicsit többet dolgoztam a
kelleténél, még mondani kell valamit, hogy hihetőbb legyen a fáradtsága.

59 / 76
 David a keze után nyúlt és finoman megcsókolta az ujja hegyét. Ann testét
izgatott remegés járta át, ahogy megérezte a férfi ajkát.
- Megérkeztünk.
- Tulajdonképpen hol vagyunk?
- Nálam.
Ann most nézett csak szét. A modern villát gyönyörű kert vette körül. A
házhoz vezető olasz lépcső mellett kiépített támfalon évelő virágok
virítottak. Maga az előkert örökzöld cserjékkel volt beültetve. Volt itt a
garázs előtt tornyosuló orgona, babérmeggy, aranylombú Pfitzer boróka,
lucfenyő, pampafű. A járdát és a lépcsőszegélyt elterülő cserjék borították.
Ann el volt ragadtatva a látványtól.
- Gyönyörű, és olyan megnyugtató.
- Ez volt az elképzelésem, olyan ház, ami megnyugtat és pihentet, ha
hazajövök. Remélem bent is tetszeni fog. Gyere! - kisegítette a kocsiból a
lányt, és kézen fogva felvezette a lépcsőn.
- Ugye, nem akarod azt mondani, hogy mindezt te teszed rendbe? - Ann
kezével körbe mutatott a kerten.
A férfi felnevetett:
- Nem, azt nem mondom. Van egy kertész, ő gondozza a kertet. A házon
túl még van egy pihenőkert, az még kellemesebb. Ezenkívül van egy
házvezetőnőm, aki rendben tartja a házat. - A férfi mosolyogva nézte Annt,
ahogy elragadtatással szemlélte a kertet. - Ugye nem csak a kertemben
akarsz gyönyörködni, kedves? - súgta a fülébe, ahogy magához ölelte, és egy
csókot lehelt a nyakára. - Menjünk be! - két karjába kapta Annt és úgy vitte
be a házba.
- Tudok én menni...
- Csitt... - csókolta meg újra a férfi - hagyd, hogy én vigyelek.
Hagyta. Még szorosabban bújt a férfihoz, s átölelte szorosan a nyakát,
hogy aztán csókjaival simogassa arcát. Ezután, megszűnt számára a külvilág.

60 / 76
Nem látott, nem érzékelt mást, csak a szeretett férfit. Biztonságban érezte
magát a karjában. A puha selyem takaró simogatta a bőrét, ahogy a férfi az
ágyra fektette. Lehunyta a szemét, és érezte David testének finom melegét.
Átadta magát, és hagyta, hogy csókolja és gyengéden simogassa.
Két karjával átölelte a férfi nyakát és erősen magához húzta, még jobban
akarta érezni. A férfi már a meztelen vállát csókolgatta, közben lehúzta a
cipzárját és megszabadította a ruhájától.
Any is becézgetni kezdte a férfi testét. Kigombolta az ingét, simogatta a
vállát, mellét, izmos hasát.
- Te kis boszorkány, mit teszel velem - nyöszörögte David elfúló hangon.
- Csak szeretnélek megszabadítani a nadrágodtól.
- Majd én - a férfi már dobálta is le magáról a ruhákat. - Most rajtam a sor,
kedvesem. Szorosan magához húzta a lányt. Vágytól felhevült meztelen
testük forrón simult egymáshoz.
- Ann, kedvesem, szükségem van rád.
- Nekem is rád, David - suttogta szenvedélyesen a lány.
Ebben a pillanatban David erős teste ránehezedett Ann felkínálkozó
testére és röpítette a gyönyör újabb és újabb hullámain át.
Később, mikor Ann felébredt, gőzölgő kávé illata csapta meg az orrát, és
két csodálatos szem mosolygott rá.
- Jó reggelt, hétalvó! - David a lányhoz hajolt és megcsókolta az orra
hegyét. - Idd meg a kávédat, kedves. Míg elkészül, a házvezetőnő készít
valami reggelit, aztán bemegyünk a városba. - A férfi szeme végigsimogatta a
lány testét. - Jobb, ha megyek, különben sosem kerülsz ki az ágyból.
Reggelinél várlak - szólt vissza az ajtóból.
Ann gyorsan megitta a kávéját, lezuhanyozott, rendbe tette magát és
felvette a tegnapi alkalmi ruháját. „így nem mehetek dolgozni. Át kell előbb
öltöznöm" - nézett végig magán. David elfelejtette közölni, hogy merre találja

61 / 76
a konyhát, de az ösztöne jó irányba vezette. A konyhában egy termetes
asszony foglalatoskodott. Mikor észrevette Ann-t, barátságosan köszöntötte.
- Jó reggelt, kisasszony! Itt a reggelije. Az úr is azonnal itt lesz. - gombás
omlettet tett elébe.
- Jó reggelt... maga...
- Rosa, én tartom rendben, a házat, és olykor főzök is.
- Látom, Rosá-val már megismerkedtél - szólt egy kellemes hang a háta
mögött. Két karjával átölelte hátulról a lány derekát és a hajába csókolt. - Ha
nem akarunk ellenséget szerezni, akkor jobb lesz, ha gyorsan megesszük a
reggelinket.
- Úgy bizony! Minél hamarább, annál jobb. Szeretnék gyorsan végezni a
munkámmal.
- Pompás volt ez az omlett, David.
- Rosa érti a dolgát - a férfi vágyakozva nézte a lányt, sugárzó arcát,
ragyogó barna szemét, finom testének vonalát, amit már olyan jól ismert. - Te
is pompás vagy, Ann. A legpompásabb.
- David, nem akarsz nekem elmondani valamit, nem akarsz beszélni
magadról?
A férfi meglepődve nézett a lányra:
- Hogy jutott ez most eszedbe?
- Csak szeretnélek megismerni, tudni szeretnék rólad mindent. Mesélj
magadról, a menyasszonyodról!
- Magamról nincs mit mondani, amit ne tudnál, a menyasszonyom pedig
halott. Hagyjuk békén őt!
,,Hogy mondhat ilyet? Még hogy halott!" - sápadt el Ann.
- Nem akarok róla beszélni. Most még nem. Menjünk, beviszlek a városba.
Ann alig bírt felállni, a lábai nem akartak engedelmeskedni, az asztalba
kellett kapaszkodnia.

62 / 76
 Vigyázott, hogy David ne vegye észre rajta a változást, úgy ment a
kocsihoz, mintha mi sem történt volna.

Munkából jövet elhatározta, hogy felhívja Davidét. Találkozniuk kell, hogy

végre tisztázzák a helyzetet. Ann úgy érezte, nem tud tovább így, kétségek
között élni.
- Anderson lakás.
- ,,Ez nem Rosa" - lepődött meg Ann.
- Kristy vagyok tessék - csicseregte a női hang.
- Davidét keresem. Idehívná a telefonhoz?
- Ha nem tévedek, maga Ann! Sajnos David most nem ér rá, nagyon el van
foglalva. „Azonnal megyek drágám!" Ez nem magának szólt, hölgyem. Be kell
fejeznem, David már türelmetlenül vár. Viszlát!
Ann úgy érezte magát, mint akit fejbe vertek. Percek múlva is úgy
szorította a telefonkagylót, hogy elfehéredett az ujja. „Ez nem lehet" - roskadt
le a mellette lévő székre. - Nekem küldözget virágot, s közben más nőt ölel. A
menyasszonya volt az! - hasított az agyába a felismerés. - Hát ezért nem akar
beszélni róla, mert még mindig őt szereti. Rám csak akkor van szüksége, ha a
szőke szépség épp nincs kéznél. Dobni fog, mint egy rongyot - visszhangzott
a fülébe a szőke nő fenyegetése. De én aztán nem várom meg! Nem leszek
pótalkatrész Anderson szerszámosládájában! Összeroskadva ült a széken,
arcán csak peregtek a könnyek, de ő észre sem vette.
Késő este volt, amikor megszólalt a telefon. Ann összerezzent rá, még
mindig ott ült a készülék mellett. Nem akarta felvenni, senkivel sem akart
beszélni.
- Tessék - szólt végül elgyötörten a kagylóba.
- Ann, kedves, látni szeretnélek, de... - David nem fejezhette be, mert Ann
közbevágott.

63 / 76
 - Még fel mersz hívni? - Ann alig kapott levegőt a felháborodástól. Az
előbb a szőke volt ott, most meg a barna kell neki! Ez már mindennek a
teteje! - Mit képzelsz magadról, és főleg mit képzelsz rólam? - mondta dühtől
elfúló hangon. - Azt hiszed, úgy rángathatsz, mint egy bábut? Akkor dobsz és
akkor veszel elő, amikor kedved szottyan? Hogy te milyen kétszínű gazember
vagy! - mielőtt a férfi bármit is szólhatott volna, lecsapta a telefont. A
díványra vetette magát és felzokogott. Kis idő múlva újra csengettek, de nem
a telefon volt, hanem az ajtócsengő. Ann nem mozdult. Nincs itthon senkinek.
Az illető nem tágított, egy darabig kíméletlenül nyomta a csengőt, aztán
dörömbölt az ajtón.
- Ann, engedj be az ajtón, kérlek!
„David?" - töprengett Ann. – „Úgy hajthatott, mint az őrült, ha már ideért.”
Újabb csengetés.
- Tudom, hogy bent vagy. Legalább felelj, Ann! Beszélnem kell veled! -
könyörgött. - Nem megyek el innen, amíg ki nem nyitod az ajtót!
Ann tisztában volt ezzel. Lassan felállt és az ajtóhoz ment, kurta haja
csapzott, szeme kisírt és duzzadt. Szép látványt fog nyújtani, de most
egyáltalán nem érdekelte a külseje. A dörömbölés és a csengetés kezdett már
az idegeire menni. Felrántotta az ajtót. A férfi ott állt kétségbeesve, és
elkeseredetten nyomta a csengőt. Ann egy pillanatra megsajnálta, de aztán
gyorsan megkeményítette a szívét.
- Az istenért, Ann, mi történt? - fogta meg a vállánál a lányt David és
aggódva méregette.
- Eressz el, David! - a lány megrántotta a vállát, hogy lerázza a férfi kezét,
de az vasmarokkal fogta. - Eressz el! Nem akarom, hogy hozzám érj, és nem
akarlak látni sem!
A férfi lassan hátrább lépett, mert érezte, hogy a lány komolyan beszél.
Hosszasan nézte, mire megszólalt.
- Mit tettem, mit rontottam el?

64 / 76
 Ann fájdalmasan felkacagott.
- Ó, semmit. Csak nem voltál őszinte hozzám. Hazudtál nekem! - csattant
fel a lány hangja. - Tűnj el az életemből, David Anderson! - Megfordult és
bevágta David orra előtt az ajtót.
A férfi kővé dermedten állt, a bezárt ajtót bámulta. Megpróbálta felfogni a
hallottakat, de képtelen volt. Mivel tudta, hogy a lány úgysem jön már ki,
megindult a kocsijához.
,,Nem adom fel ilyen könnyen, Ann Green" - motyogta, és elindult
hazafelé.

Másfél hét óta nem tudott Ann-nel beszélni. Látni is csak messziről
láthatta. Sehogy sem tudott a közelébe férkőzni. A telefont vagy nem veszi fel,
vagy házon kívül van. A személyes találkozás meg egyszerűen lehetetlen.
Soha nincs egyedül, ha meg hazamegy, bezárkózik és nem nyit ajtót.
David Anderson nagyot sóhajtott. Tíz ujjával beletúrt a hajába, és a
kávéjára meredt, ami már rég kihűlt. Napok óta nem eszik rendesen és nem
alszik jól, csak forgolódik az ágyában és Annre gondol. Mi történhetett, hogy
nem áll szóba vele? Kedvtelenül nyúlt a kávéja után, a szájához emelte és
ivott belőle egy kortyot. Félretolta a csészét és az asztalára készített dosszié
után nyúlt. Belelapozott, a legújabb szerződést tartalmazta az egyik Los
Angeles-i céggel. Holnap oda kell repülnie. „Néhány napig nem fogok tudni
semmit Annről, ha a tárgyalások elhúzódnak, akkor hosszabb ideig."
Fáradtan megdörzsölte a szemét.
Újra elolvasta a Los Angeles-i cég ajánlatát, anélkül, hogy oda tudott volna
figyelni rá. A titkárnője hangja térítette magához. Anderson mérgesen
lenyomta a gombot az asztalán, ami közvetlenül a titkárnővel kötötte össze.
- Megmondtam, hogy semmiféle hívást ne kapcsoljon! Senkinek sem
vagyok itt! Világos?
- Még nekem sem? - rontott az irodába orvos barátja.

65 / 76
 - Gay, hogy kerülsz ide? Nem a kórházban kellene lenned?
- Az az érzésem, itt most nagyobb szükség van rám. Elmondanád, hogy mi
történik itt? Mi folyik körülötted? Számtalanszor hívtalak, soha nem
kapcsoltak hozzád. Ráadásul te sem jelentkezel. A titkárnőd kijelentette,
hogy nem fogadsz senkit. Most aztán itt vagyok bejelentés nélkül, és addig
nem megyek sehova, míg a diagnózist meg nem állapítottam. - Brian doktor
lehuppant a fotelba, jelezve, hogy komolyak a szándékai.
Anderson még mindig az íróasztalnál ült, fel sem állt barátja fogadására.
Gay csak ült vele szemben, és David tudta, hogy röntgen szemével a veséjébe
lát.
- Nos? - szólalt meg Gay Brian. - Várom a szívpanaszaid feltárását - kutató
tekintetét nem kerülték el a barátja szeme alatt lévő fekete karikák, a
borostás arc, ami napok óta nem látott borotvát.
- Jobb lesz, ha belekezdesz, barátom, akkor hamarabb túlesel rajta. Erről
jut eszembe, miért nem mondtad, hogy menyasszonyod van. Hiszen annak
idején megfogadtuk, hogy nem lesznek titkaink egymás előtt. Most úgy kell
kiszedni belőled, hogy gratulálni tudjak neked. Mindig azt hittem, hogy egy
szerelmes vőlegény boldog, nem zárkózik el a világ előtt és nincsenek a
szeme alatt ilyen sötét karikák - mutatott ujjával barátjára.
- Nem tudom, honnan veszed, nekem nincs menyasszonyom. Akit az
oldalamon szeretnék tudni, az jelenleg szóba sem akar velem állni. Csak az
üzenetrögzítőjével diskurálhatok, holott tudom, hogy otthon van. A
munkahelyén meg egyszerűen letagadtatja magát.
- Mint te - szólt közbe a barátja.
Anderson az ablakhoz sétált, a kezét hátrakulcsolta:
- Nem tudom, mit tegyek, tehetetlen vagyok! Főleg az foglalkoztat, hogy
vajon hol rontottam el, és mit - tárta szét a kezét. - Legalább esélyt adna rá,
hogy helyrehozzam a hibát!

66 / 76
 - Hm - Gay összeráncolta homlokát, mintha erősen gondolkozna. - Ha jól
értettem a szavaidat, te Annről beszélsz, én viszont Kristyről. - Két nő van az
életedben, vajon melyik az igazi? - kérdezte tűnődve.
- Kristy, hogy jön ide Kristy? Tudod, hogy csak a bará...
- Állj! - tette fel a kezét Gay. - Ne nekem magyarázkodj, én hiszek neked
barátom. Bár számomra is rejtély, hogy miért tartózkodik a házadban, ha
semmi közöd hozzá.
- De hát tényleg nincs semmi közöm hozzá! - állította továbbra is David. -
Azon kívül, hogy segítek neki talpra állni. Húga halála nagyon megviselte, és
barátra van szüksége.
- Inkább pszichológusra lenne szüksége, nem rád. Vajon ő is csak a
barátot látja benned? Nem a leendő férjét? Ne adj isten, ez a két nő összeakad
egymással! Még egy szent sem bírná elviselni Kristy hideg és számító
modorát.
- Sosem állhattad, igaz?
- Sohasem állítottam, hogy kedvelem. Mondd csak, arra gondoltál már,
Don Juan, hogy Ann telefonját esetleg Kristy veszi fel? - nézett kérdőn a
barátjára az orvos.
- Nem hiszem, ha ilyesmi történne, Kristy elmondaná. Sosem biztattam
semmivel, én csak a volt sógornőmet látom benne. - David odament a
fotelhoz, s leült a barátjával szemben. - Ann-nek nincs oka féltékenységre,
sosem hazudtam neki - hirtelen elhallgatott, mert most jutott eszébe, hogy
mit vágott a lány a fejéhez.
- Mi van? Miért hallgattál így el?
- Ann azt mondta, nem voltam őszinte, hazudtam neki - nyögött fel a férfi.
- Mi az, amiből erre következtetett?
- Kérdezett a menyasszonyomról. Megmondtam neki, hogy meghalt -
látta, hogy orvos barátja erősen figyeli. - De hát meghalt, Gay ezen nem tudok
változtatni!

67 / 76
 - Igen - töprengett az orvos. - De mit csinálsz az élővel? A nagyon is
élővel, ahogy sejtem.
- De hát nincs, Gay, fogd már fel végre!
- Ha nem Ann az, akkor Kristy - állította rendíthetetlenül az orvos. - A
pletykák eljutottak hozzám is. Hallom holnap tárgyalásra mész? Kristyt is
viszed? - tette fel az újabb kérdést. - Miért nem Annt, ha őt szereted?
Döntened kell, barátom! - Brian az ajtóból még visszaszólt. - Minél hamarabb
tisztázod, annál jobb.
Az ajtó becsukódott az orvos után, David gondolatai pedig még kuszábbak
voltak, mint eddig. „Talán valóban jobb lett volna mindent elmondani az
életemről Ann-nek! Gay sosem téved, jól ismeri a női lelket. Kristy féltékeny
volna? Lehetetlen. Beszélnem kell vele!" Feltárcsázta a lakása számát.
Azonnal felvették.
- Rosa, itt Anderson.
- Kristy vagyok. Rosa a konyhában van.
- Már kértelek, ne te vedd fel a telefonomat, Kristy.
- Drága Davidem, én is telefont várok.
- Ne szólíts drágámnak, jó? - „Mégis igaza lenne Gay- nak?"
- David, mi a baj?
- Mondd csak, Kristy, nem keresett egy nő telefonon?
- Nem, nem tudok róla - mondta gyorsan - csak ezt akartad kérdezni?
- Dehogy. Szólni akartam, hogy holnap nem tudlak magammal vinni.
Sajnálom.
- De David, megígérted és már be is csomagoltam néhány ruhát!
- Akkor csomagold ki! - csattant fel a férfi hangja és letette a telefont.
Egy darabig magába roskadva ült a székben, aztán kihúzta az íróasztal
fiókját és kivett belőle egy üres magnókazettát. A magnóba helyezte, és
elkezdett beszélni rá.

68 / 76
 Ann a szobájában ült és egyfolytában csak a kettőjük kapcsolatán
tépelődött. Előtte nyitva volt a Vogue legújabb száma, de nem kötötte le a
figyelmét. „Miért hat rám olyan erősen, hogy tud olyan szenvedélyt
ébreszteni bennem, mint még senki?" Tudta, hogy a férfi többször kereste,
erről tanúskodott az üzenetrögzítő is. Ann néhányszor már-már úgy döntött,
hogy felhívja, de végül mégsem volt képes feltárcsázni a férfi számát.
Látta az ablakból, hogy nap mint nap ott várakozik a kocsijában az ablaka
alatt. Arra vár, hogy kimenjen hozzá. Ma azonban nincs üzenet és nincs itt a
kocsi sem. „Mégis beszélnem kellett volna vele, esélyt kellett volna adnom
neki! - töprengett.
Felállt, hogy teát készítsen magának. Az utóbbi napokban nem érezte jól
magát, sokat szédült és nem volt étvágya sem. Nagyon egyedül érezte magát,
mint az utóbbi napokban annyiszor. De holnap megérkeznek a barátai és
visszatér az élet ebbe a házba is.

Ann nem hallott, nem látott, minden gondolatát a szédülése és gyomra

émelygése kötötte le.
Ki akart menni a repülőtérre a barátai elé, de rosszulléte miatt nem mert
elindulni. Most biztos aggódnak érte, nem tudják, mi történt vele. Ő pedig itt
ül, és egyetlen vágya, hogy időben elérje a mosdót. Fáradtnak, összetörtnek
érezte magát. Reggel csak egy kis teát ivott, azóta egy falatot sem evett, most
meg már kora délután van, és még mindig itt ül az irodában.
- Ann, mi van veled? - rontott be barátnője és a férje.
- Lisa, Tony! - állt fel, hogy üdvözölje barátait. - De örülök, hogy itt
vagytok! - de ölelésre tárt karja félúton megállt.
- Lisa... - nyögte keservesen és egyenesen a mosdóba rohant. Barátai
értetlenül néztek utána.
Kis idő múlva Ann megjelent az ajtóban, még sápadtabb volt, mint azelőtt.
Szeme karikás, beesett volt a kialvatlanságtól.

69 / 76
 - Lisa... légy szíves... vigyél orvoshoz.
- Mi történt? - léptek hozzá mind a ketten. - Sápadt vagy és nyúzott -
állapította meg Lisa. - Természetesen máris indulunk - belekarolt
barátnőjébe és a kocsijához vezette.
Útközben Lisa lopva belenézett barátnője arcába. Nem tetszett neki
sehogy sem Ann színe. Érezte, barátnője nemcsak fizikailag van kimerülve,
hanem lelkileg is. Nem akarta most kérdésekkel zaklatni, mert ha a gyanúja
igaznak bizonyul, szüksége lesz még a maradék erejére.
Szerencsére könnyen tudtak a kórház előtt parkolni.
Lisa már a körmét rágta izgalmában, amit egyébként sosem szokott. Any
már félórája bent van az orvosnál.
- Lisa, csak nincs valami baj? - szólt rá egy hang.
- Gay! - fordult meg Lisa örömmel. - Ó, istenem, Gay! Any olyan régóta van
már bent. Mondja, doktor, mi történhetett köztük? A barátnőm rettenetes
állapotban van, erről majd meggyőződhet a saját szemével is, ha kijön. Csak
kijönne már! - sóhajtotta. - Mondja el mit tud, kérem -, sürgette Lisa a
doktort.
- Nem sokat - mondta Gay, és félrevonta a lányt.
Egyszer csak nyílt az ajtó és ott állt Ann két nővér között.
- Ann, hogy érzed magad? - kérdezte barátnője aggódva.
- Elájult, miután megtudta, hogy gyereket vár, és kapott egy injekciót. Sok
pihenésre van szüksége, nagyon kimerült - közölte az egyik ápolónő.
- Gyereked lesz, Ann! Hisz ez nagyszerű! - örvendezett Lisa, holott tudta,
ez nem is olyan egyszerű. Vajon mit szól hozzá az apa?
- Köszönjük nővér, most már ránk bízhatja a kismamát - mondta Brian
doktor.
Elindultak a kijárat felé. Egyikőjük sem szólt, de feldúlt arcuk elárulta,
hogy mindketten ugyanarra gondolnak. Hogyan tovább, hogyan fog dönteni
Ann? Megtartja-e a kisbabát vagy elveteti?

70 / 76
 Miután hazaértek, Lisa a szobájába kísérte barátnőjét, hogy lefektesse.
Remélte, hogy az injekciótól hamar elalszik majd.

Ann, miután rövid álmából felébredt és teljesen magához tért,

elhatározta, hogy beszél Daviddel. „Még a végén azt hiszi, hogy a nyakába
akarom varrni magam a gyerekkel" - töprengett. ,,Nem tudhat a gyerekről!" -
határozta el" - egyelőre. Még van időm eldönteni, hogy mit tegyek. De
mégsem, hiszen Brian doktor tud róla, és lehet, hogy már telefonált is a
barátjának. De lehet, hogy nem. Gyorsan kell cselekedni, méghozzá most
rögtön."
Kipattant az ágyból, a fürdőszobába rohant, rendbe szedte magát és
kilopakodott a házból. Az odavezető úton nőttön-nőtt az idegessége.
Gondolatban százféle ötlet jutott eszébe, mit mond majd a férfinak, ha elébe
áll.
Nem is sejtette, hogy mennyire másképp alakul majd ez a találkozás.
Könnyen megtalálta Anderson lakását, leállította a kocsit és bement a
házba. Mivel a hallban senki sem volt, felment a lépcsőn az emeletre, David
dolgozószobája felé. Beszédfoszlányokat hallott, ezért egy pillanatra
megtorpant, hogy összeszedje a bátorságát.
Bekopogni készült, amikor nyílt az ajtó és a jól ismert, kellemes, lágy
hangot meghallotta:
- Légy a feleségem. Nagyon szeretlek, kedves...
Tovább már nem is tudott figyelni, mert az ajtóban megjelent a sugárzóan
szép Kristy. Mikor észrevette Annt, kárörvendő mosoly jelent meg az arcán.
- A feleséged leszek, drágám! Hiszen tudod - szólt vissza a nő mézédes
hangon. Aztán sarkon fordult és otthagyta Annt, visszasietett a szobába.
Ann ott állt halott sápadtan, reszketve. Hogy el ne essen, a korlátba
kapaszkodott és letámolygott a lépcsőn.

71 / 76
 - Kisasszony, segíthetek? - kérdezte Rosa aggódva, aki tanúja volt az
egész jelenetnek.
Ann szólni sem tudott, csak megrázta a fejét, és amilyen gyorsan csak
tudta, elhagyta a házat.
Mikor már senki sem láthatta, szabad folyást engedett könnyeinek.
Szívébe belehasított a fájdalom, örökre elveszítette Davidet.

Ezalatt Anderson irodájában élesen csengett a telefon.

- Tessék.
- Mondd csak, hogy állsz a nőkkel, barátom? - érdeklődött Brian doktor.
- A csodába is Gay! Nagyon jól tudod, hogy csak egy nő létezik az
életemben, Ann.
- Akkor nagyon sürgősen keresd meg és beszélj vele. Ann gyermeket vár -
közölte az orvos.
„Ann gyermeket vár. Tőlem" - Davidet csak ez foglalkoztatta. Öröm
suhant át az arcán, de ugyanabban a pillanatban fájdalom ült ki rá. „Most
aztán végképp nem fog velem szóba állni. Aljas gazember vagyok a
szemében." - Ann kedvesem sóhajtotta. Most vette észre, hogy a kagylót még
mindig a kezében tartja.
Lassan visszahelyezte, s abban a pillanatban meg is szólalt.
- Anderson úr, azonnal jöjjön haza. Attól tartok, baj van. Itt járt Green
kisasszony.
Mielőtt Anderson bármit is válaszolhatott volna, Rosa - mert ő volt a
telefonáló - letette a telefont.
David felvette a zakóját és elhagyta az irodát. A titkárnőjének még
visszaszólt:
- Házon kívül leszek. Nem tud elérni sehol. Majd jelentkezem - futva ment
a kocsijához.
Rosa már várta.

72 / 76
 - Jaj, uram! Azt hiszem, Kristy kisasszony elrontott mindent.
- Mi történt? Mondjon el mindent, Rosa, de mielőtt belefogna, keressük
meg Kristyt.
A dolgozószobában találtak rá, a magnót hallgatta. David elsötétült arccal
közeledett felé.
- Kristy, mit jelentsen ez? Hogy merészeltél a fiókjaimban kutatni?!
„Nagyon szeretlek. Légy a feleségem!" - hallatszott a magnóról.
- Ez az, uram! Erre válaszolta a kisasszony: „a feleséged leszek, drágám.
Hiszen tudod." Úgy, hogy Ann kisasszony is jól hallja. Szegénykém, azt hitte,
hogy Kristyt veszi feleségül - sajnálkozott Rosa. - Olyan rossz állapotban
ment el.
- Kristy, igaz ez? Felelj! - dörrent Anderson hangja és erősen megrázta a
lányt.
- Igen - nyögött fel a szőke nő. Nem akarom, hogy őt vedd el feleségül. Te
hozzám tartozol! - emelte fel a hangját.
A férfi tekintete elsötétült az indulattól, még erősebben megszorította a
lányt és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.
- Jól figyelj rám, Kristy! Sohasem jöhettél számításba nálam, mint feleség.
Egy ilyen bestiát mint te, sohasem vennék feleségül. De elviseltelek és
segítettelek, mint volt menyasszonyom nővérét. Ezentúl ennek vége.
Sürgősen keress egy pszichológust, mert ha nem, akkor én keresek neked -
rázta meg a lányt. - Ezt jól vésd az eszedbe, és most imádkozz, hogy Ann-nek
ne történjen semmi baja, mert ha csak egy haja szála meggörbül, esküszöm,
hogy kitekerem azt a szép hosszú nyakadat - ordította mennydörgő hangon.
Ezzel otthagyta a rémült nőt, kivette a magnóból a kazettát és kirohant a
szobából. Az ajtóból még visszaszólt:
- Gondja legyen rá, Rosa, hogy mire visszajövök, Kristy elhagyja a házat.
Úgy hajtott ki az udvarból, hogy a kerekek alól messze repültek az apró
kavicsok. Nem nézte a sebességmérő órát, csak nyomta a gázt. Tudta, érezte,

73 / 76
minden perc drága. Eszébe jutott az első találkozás, és kiverte a verejték.
Utol kell érnem minél hamarabb.
Éles fékcsikorgásra lett figyelmes. „Ann!" Rémült meg David. Ann!
Megyek! - kiabálta, és úgy szlalomozott előre a kocsik között, mint az őrült.
Egy teherautó és egy Porche. „Ann kocsija" - ismerte fel David.
Anélkül, hogy tudná, mit tesz, kiugrott a kocsiból és a lányhoz rohant.
Felrántotta a Porche ajtaját. A lány a kormányra zuhanva ájultan feküdt.
Óvatosan kiemelte a kocsiból. Két karjában tartotta, mikor a mentő
megérkezett.

Lisa és Tony kettesével rohant fel a kórházi lépcsőn. Mikor meghallották,

hogy mi történt barátnőjükkel, hanyatt- homlok rohantak a kórházba.
Anderson magába roskadtan ült a folyosón egy padon, arcát két kezébe
temette. Mikor Tony meglátta, magából kikelve nekirontott.
- Te rohadt gazember! Szétverem a képedet!
- Ne! - sikoltotta Lisa.
Anderson, mint aki nem tudja mi történik körülötte, lassan felemelte a
fejét. Tony most vette csak észre, mennyire sápadt, elkínzott az arca. Keze
lehanyatlott. Ez a férfi azt sem venné észre a fájdalomtól, ha leütnék. Csak
nézte David szenvedő arcát, és szó nélkül leült mellé.
Ann lassan kinyitotta a szemét, a feje zakatolt. Szeme először a fehér
mennyezettel találkozott, aztán szétnézett a fehérre meszelt szobában, és
minden eszébe jutott. Kórházban van. Már megint. Észrevette, hogy valaki ül
a széken mellette.
- Gay, maga az? - suttogta alig hallhatóan, és szemét az orvosra emelte. - A
kisbabám... a kisbabám, Gay, megvan? - kérdezte izgatottan.
- Minden rendben van, Ann. Ne izgassa magát - paskolta meg mosolyogva
a kezét az orvos. - Nem történt semmi baj, csak elájult. Hogy érzi magát?
- Most, hogy megnyugtatott, jobban - mosolygott az orvosra a lány.

74 / 76
 - Remek, akkor most meghallgatunk valamit. - Brian bekapcsolta az előre
odakészített magnót.
„Drága Ann! Miután nem tudtalak elérni sem telefonon, sem személyesen,
elhatároztam, hogy kazettára mondom mindazt, amit el szeretnék mondani
neked. Remélem, hogy végighallgatod.
Hat évvel ezelőtt volt egy menyasszonyom. Esküvőnk előtt egy héttel
elveszítettem őt egy autóbaleset miatt. Azóta egy nő iránt sem dobbant meg a
szívem. Messze elkerült a szerelem mindaddig, amíg veled nem találkoztam.
Azóta nappal és éjjel te töltöd be minden gondolatomat.
Bocsáss meg, ha valami rosszat tettem ellened, ha megbántottalak. Nagyon
szeretlek! Légy a feleségem!"
Dr. Brian kikapcsolta a magnót, és így szólt:
- Ezt a kazettát hallotta David házában. Kristy félrevezette magát.
Idő kellett, amíg Ann meg tudott szólalni.
- Beszélnem kell Daviddel - emelkedett fel az ágyból.
- Nyugalom - fogta meg az orvos a kezét. - Kint várja, hogy behívjam -
ezzel felállt és kiszólt az ajtón.
Barátja úgy pattant fel, mint akit darázs csípett meg. Sietős léptekkel
indult a szobába. Az ajtóból a doktor még utána szólt:
- Ha násznagyra lesz szükséged, te búsképű lovag, csak szólj nekem -
kacsintott, és elhagyta a szobát.
„Őt is megviselték a történtek, nem csak engem" - állapította meg Ann
magában.
- Ann, kedvesem, hogy érzed magad? - ült le a férfi az ágy szélére.
- Nem örülök, hogy itt kell lennem, de most, hogy meghallgattam a
kazettát, sokkal jobban vagyok.
- És mi a válaszod rá? A feleségem leszel?

75 / 76
 - Ó, David olyan jó, hogy itt vagy - ölelte át a férfi nyakát a lány. - Olyan
buta voltam, hogy elhittem mindent Kristy-nek. Még azt is, hogy a
menyasszonyod. Nagyon szeretlek, tudod? - simult még közelebb a férfihoz.
- Most már igen - mosolyodott el a férfi. Most jutott el a tudatáig, hogy mit
is mondott a lány. Finoman eltolta magától, csak annyira, hogy Ann szemébe
tudjon nézni. - Te beszéltél Kristyvel? - kérdezte döbbenten.
Ann bólintott.
- Felkeresett az irodában. Szörnyű dolgokat mondott.
- Drága kedvesem - ölelte most már szorosan magához David a lányt. -
Hát ezért nem akartál velem találkozni. Kristy miatt nem kell aggódnod, már
elhagyta a házamat - gyengéden megsimogatta a lány haját és belecsókolt. -
Gyere, súgta a fülébe, majd a két karjába emelte és megindult vele a rémült
ápolónők között ki a kórházból.
- David, hova viszel? Nem mehetek csak úgy el! Tegyél le, tudok menni!
A betegek és a látogatók nevetve néztek utánuk.
- Hozzám viszlek, hogy minél hamarabb feleségül vehesselek. Aztán meg
sem állunk Párizsig, összekötjük a hasznost a kellemessel. Ott töltjük a
nászutat, közben te versenyzel. Ezentúl én leszek a védőangyalod, a férjed, a
szerelmed. Vigyázok a születendő gyermekemre és ha kell, hazáig a
karomban viszlek.
- Te tudod, hogy...
- Gay felhívott - vágott a szavába David - és én majd megőrültem a
gondolattól, hogy valami bajotok esik, neked és a babának.
- Ó, David, annyira szeretlek!
- Én is! - hosszú, forró csókkal pecsételték meg a vallomást. Azt sem
vették észre, hogy három kíváncsi szempár boldogan kíséri őket.

76 / 76