OSHO

A MEDITÁCIÓ ÚTJA

ÉDESVÍZ KIADÓ
BUDAPEST
 Tartalom

Bevezető

1. NAP: Mi az a meditáció?
MEDITÁCIÓ: Mindennapos tudatosság

2. NAP: Meditáció a szeretetről és a

kapcsolódásról
MEDITÁCIÓ: Szeresd önmagad; Eggyéválás-meditáció a
partnereddel

3. NAP: Meditáció a haragról

MEDITÁCIÓ: A harag mintájának megváltoztatása

4. NAP: Egyensúlyban élni

MEDITÁCIÓ: A negatív és a pozitív elfogadása

5. NAP: A szeretet és a meditáció kéz a kézben

járnak
MEDITÁCIÓ: Engedd meg a szívednek, hogy kinyíljon,
mint egy virág

6. NAP: Veszélyesen élni

MEDITÁCIÓ: A páncél leszerelése

7. NAP: Az elme megfigyelése

MEDITÁCIÓ: Élvezd az elmét, és… állj meg!

8. NAP: A boldogsághoz intelligenciára van

szükség
MEDITÁCIÓ: Belső mosoly

9. NAP: A test, az elme és a lélek egyesülése

MEDITÁCIÓ: Képzeletbeli futás

10. NAP: Lelassulás

MEDITÁCIÓ: Alakíts ki magad körül örömteli légkört

11. NAP: Mindenki kreatív

MEDITÁCIÓ: A halandzsától a csendig

12. NAP: Intuíció – Belső tanítónk

MEDITÁCIÓ: A tanú megtalálása

13. NAP: Meditáció és kondicionálás

MEDITÁCIÓ: Dobd ki a dolgokat

14. NAP: Hogyan állj le a mások feletti

ítélkezéssel?
MEDITÁCIÓ: Az ítélkezés átalakítása
15. NAP: A hallgatás művészete
MEDITÁCIÓ: Találd meg a középpontodat a hang
közepében

16. NAP: Relaxálás tudatossággal

MEDITÁCIÓ: Az elengedés művészetének elsajátítása

17. NAP: Minden részem elfogadása

MEDITÁCIÓ: Tekints úgy egy tárgyra, mint egy egészre

18. NAP: Szex, szeretet és meditáció

MEDITÁCIÓ: A szexuális energia átalakítása

19. NAP: Örömteli élet

MEDITÁCIÓ: Adj teret az örömnek

20. NAP: Érettség és felelősség, hogy önmagunk

legyünk
MEDITÁCIÓ: Fejezd be a napot

21. NAP: Zorbász, a Buddha

MEDITÁCIÓ: Légy az étel és az ital íze

A szerzőről
Ha boldogabb életet akarsz élni, először is ismerned kell a
benned rejlő lehetőséget, azt, hogy ki vagy igazán. A meditáció,
a tudatosság tudományának a módszertana, elvezet ehhez a
tudáshoz. E belső tudásnak az a szépsége, hogy bárki
felderítheti, kísérletezhet benne, és mindezt egyedül. E tudás
felszámolja a külső hatalmak által gyakorolt függőséget, azt a
szükségletet, hogy tagjai legyünk egy szervezetnek, és azt a
kötelességet, hogy elfogadjunk bármely ideológiát. Amint
megérted a lépéseket, elkezded járni a magad, a magad egyéni
útját.
Sok meditációs technika azt kéri, hogy ülj csendben, és ne
szólj egy szót sem – ez többségünknek nehéz lehet a testünkben
és az elménkben felhalmozódott stresszel.
De mi is pontosan a meditáció? És hogyan kezdd el?
Ennek a 21 napos gyakorlati kurzusnak az a célja, hogy
belekóstolhass abba a meditációs gyakorlatba, amit Osho, a
kortárs misztikus tanított. Őt már ismered a könyveiből, több
mint hatvan nyelvre lefordították azokat. Osho misztikus és
tudós. Lázadó lélek, aki sajátosan vélekedik arról, hogy kik
vagyunk, és nem tűri a beskatulyázást. Egyetlen dolog érdekli:
riadót fújni az emberiségnek, hogy sürgősen fedezzen fel egy
egészen új létformát. Osho úgy véli, hogy csak önmagunk
megváltoztatásával – mindenki saját maga megváltoztatásával –
változhat meg valamennyiünk különböző társadalmai, kultúrái,
hite – maga a világunk. Ehhez a változáshoz a meditáció vezet
el..
A kezdőket a könyv lépésről lépésre vezeti el a meditálás
elsajátításához, a jelenben levéshez és a csendhez. Tapasztalt
meditálóknak egy kulcs, amivel új szintre emelhetik a
tudásukat. A 21 napos program részeként mindennap mutatunk
neked egyet-egyet a meditatív élet aspektusai közül, mindezt
Osho beszédeiből vett részletekkel. Ezután egy egyszerű
meditációs, valamint tudatosság gyakorlatot ismerhetsz meg,
ami illeszkedik a nap témájához, és azt célozza meg, hogy
kísérletezz vele.
Ahogyan a tudósok megvizsgálják a kinti világot, Osho is
tudományosan közelíti meg a meditáció és önmagunk
felfedezésének belső világát. A múltban kifejlesztett összes
meditációs technikával kísérletezett már, hogy megvizsgálja,
milyen hatással vannak a modern emberi lényre.
Megtapasztalta, milyen nehéz a hiperaktív 21. századi elmének
csendben ülni, és a légzésére figyelni. Vagy hogy milyen könnyű
egy ősi szent mantrára lecserélni egy modern altatógyógyszert.
Mindezek megértéséből új meditációs gyakorlatokat alkotott a
ma emberének. Azt javasolja, hogy a testtel kezdjünk, hogy
tudatosítsuk magunkban mindazt, amit megfigyelünk a
gondolatainkban és a test-elme komplexumában. Sok Osho-
meditáció kezdődik testi aktivitással, hogy könnyítsünk a test és
az elme feszültségén és stresszén. Ezután már sokkal könnyebb
elmerülni a csendes, néma megfigyelés és figyelem
tapasztalatában.
Osho a „hallgatás művészetét” a meditáció felé vezető útra
változtatta. Mindennap beszélt a körülötte összegyűlt,
különböző korú, nemzetiségű és kulturális háttérrel rendelkező
emberekhez – beszéde megválaszolta kérdéseiket és
aggodalmaikat, elmagyarázva, hogyan éljenek józanabb és
befelé irányuló életet. Ezek a beszédek több Osho-könyvben is
megjelentek. Osho újra és újra hangsúlyozta, hogy a beszédek
nem „előadások”, amik információt közölnek: „A beszédem nem
egy szónoklat. Nem egy elmélet, amit prédikálok. Ez egyszerűen
egy általam kreált elgondolás, hogy belekóstolhass abba, mi a
csend.”
Az Osho-beszédek tehát már önmagukban is meditációk.
Szavaik zeneként csengenek fülünkben, a hallgató felfedezi, ki
az, aki hallgat, és a tudatosság elmozdul a hallottaktól magára a
hallgatás aktusára.

A könyv hanganyagként is elérhető, ha

„hallgatás meditációként” is szeretnéd
megtapasztalni. Mindennap lehetőséged lesz
meghallgatni egy Osho-beszéd eredeti felvételének
részletét, ami az adott nap programjához illeszkedik.
A beszédrészletet követően meghallgathatsz egy
segítőt is, aki segít eligazodni az aznap bemutatott
meditációs technikában. Ha szeretnéd, visszatérhetsz
a nyomtatott szöveghez, és arra használhatod a
fejezetek végén lévő jegyzetoldalakat, hogy leírd saját
tapasztalataidat.
Ma egy alapkérdéssel kezdünk: mi az a meditáció?
Osho válasza azt sugallja, hogy a meditáció egy velünk
született minőség, és hogy az a feladatunk, hogy felidézzük és
kapcsolatba lépjünk ezzel a gyermekként még bennünk rejlő
minőséggel.
Minden „Bölcsesség” részt egy Osho által írt meditáció és
tudatosság gyakorlat követ. Próbáld ki őket akkor, amikor
szeretnéd, például ma este lefekvés előtt.

OSHO BÖLCSESSÉGE
A meditáció az az állapot, amikor kikapcsolod az elmédet. A
tartalom nélküli tudatosság állapota. A tudatod általában tele
van szeméttel, olyan, mint egy poros tükör. Az elme olyan, mint
a nyüzsgő forgalom: a gondolatok jönnek-mennek. Folyamatos
a mozgás egész nap. Az elme még akkor is dolgozik, amikor
alszol, ilyenkor álmodik. Még mindig gondolkodik, és
aggodalmaskodik, szorong. Felkészül a másnapra. A felszín alatt
zajlik a felkészülés.
A meditáció állapota a fentiek ellentéte. Amikor nincsen
forgalom, és a gondolkodás is szünetel. Nem jönnek a
gondolatok, nem kavarognak a vágyak, és teljesen csendben
vagy. Ez a csend a meditáció. Ebben a csendben ismered meg az
igazat, és soha máskor. A meditáció az az állapot, amikor
kikapcsolod az elmédet. Az elmén keresztül nem találhatsz rá a
meditációra, mert az elme fenntartja a működését. Csak akkor
találsz rá a meditációra, ha félreteszed az elmét. Látod, ahogy
elmegy, de nem azonosulsz vele, és nem gondolod azt, hogy „Ez
vagyok én”.
A meditáció az a tudat, hogy „Én nem az elmém vagyok”.
Mikor a tudatosság egyre mélyebbre hatol benned, lassan-
lassan, elérkezik néhány pillanat. A csend pillanatai, a tiszta tér
pillanatai. Az átláthatóság pillanatai. Azok a pillanatok, amikor
semmi sem kavarog benned, és minden csendes. Ezekben a
csendes pillanatokban tudni fogod, ki vagy, és tudni fogod, mi
ennek a létnek a titka.
És ha egyszer már megkóstoltál néhányat a nektár
harmatcseppjeiből, erős vágyat érzel arra, hogy még mélyebbre
és mélyebbre juss benne. Ellenállhatatlan sóvárgás tör fel
benned, erős szomjúság. Égni fogsz!
Ha megkóstoltál néhányat a csend, az öröm és a meditatív
állapot pillanataiból, azt szeretnéd majd, hogy ez az állapot
folytonossá váljon. Ha néhány pillanat lehetséges, nincs miért
aggódni. Szépen lassan egyre több és több ilyen pillanat jön el.
Ahogy egyre ügyesedsz, ahogy megtanulod annak a trükkjét,
hogyan ne kapcsolódj össze az elméddel, ahogy megtanulsz
távol maradni tőle, ahogy megtanulod annak a tudományát,
hogyan teremts távolságot közötted és a saját gondolataid
között. Egyre több és több meditáció nyílik meg előtted. És
minél több mutatkozik meg, annál inkább átalakítanak téged.
Végül elérkezik a nap, a nagy áldás napja, amikor a meditáció
lesz a természetes állapotod.
Az elme nem természetes dolog. Sohasem válik a természetes
állapotoddá. A meditáció a természetes állapot, amit
elveszítettünk. Az elveszett paradicsom, de ez a paradicsom
visszaszerezhető. Nézz bele egy gyermek szemébe. Nézd, és
látni fogod a hatalmas csendet, az ártatlanságot. Minden
gyermek meditatív állapotban érkezik a világra, de meg kell
tanítani neki a társadalmi szokásokat. Meg kell tanítani neki,
hogyan gondolkodjon, hogyan számoljon, hogyan érveljen,
hogyan veszekedjen. Szavakat, nyelvet, elméleteket kell tanítani
neki. És szépen lassan elveszíti a kapcsolatot a saját
ártatlanságával. Megfertőződik, beszennyeződik a
társadalomtól. Egy hatékony mechanizmussá válik, és
megszűnik ember lenni.
Nincs másra szükség, mint hogy visszanyerjük ezt az
ürességet. Régen már ismerted, ezért amikor először meditálsz,
meg fogsz lepődni – amint feltör az erőteljes érzés, hogy mintha
már ismernéd ezt az állapotot. És ez így is van: már ismerted.
Csak elfelejtetted. A gyémánt elveszett a szeméttengerben. De
ha képes vagy rátalálni, újra megszerezheted – a tiéd.
Igazából nem is veszíthetjük el, csak elfeledkeztünk róla.
Meditálva születtünk, aztán megismertük az elme útjait.
Valódi természetünk valahol mélyen rejtve marad, mint egy
felszín alatti rejtett áramlat. Egy nap, ha ásol egy kicsit, látni
fogod, hogy a forrás még mindig megvan, a friss víz forrása. És
ezt a forrást megtalálni – az élet legnagyobb öröme.
Megszületik egy gyermek. Egy gyermek, aki tele van
energiával. A gyermek nem más, mint a megtestesült tiszta
energia. És az első dolog, amit meg kell keresnie, nem más, mint
anyjának a melle. A gyermek éhes. Anyja méhében kilenc
hónapig etették, anyja részeként élt. Most, hogy elválasztották
az anyjától, különálló entitássá vált. És az első dolog, az első
szükséglet, hogy táplálékot keressen. Így kezdődik a külvilágban
tett utazása.
A világba az anyja mellén keresztül lép be. És a mell két
dolgot tesz: táplálja a gyermeket, mert az első dolog a túlélés. A
mell az étel, a mell az élet. A másik, amit ad, a melegség.
Menedék a gyermeknek, szeretet a gyermeknek – ezért áll olyan
szoros kapcsolatban az étel és a szeretet.
Ezért van az, hogy ha nem érzed szeretve magad, elkezdesz
túl sokat enni. Azok az emberek, akik ételfüggővé váltak,
ugyanazok, akik hiányolják a szeretetet. Étellel kezdik el
helyettesíteni. Ha igazán szeretve vagy, nem tudsz túl sokat
enni.
A meditáció azt jelenti, hogy tudatosítod magadban, hogy az
élet forrását magadban találod meg. A tested függ a külvilágtól,
igaz, de te nem kizárólag csak a tested vagy. Te nem függsz a
külvilágtól. Te a belső világtól függsz. Két irány létezik: kifelé
haladni vagy befelé. A meditáció annak a felismerése, hogy
„van egy belső világ is, csak meg kell keresnem”.
A meditáció az, amikor az elme a saját forrása felé fordul.
Az elme segítségével a tárgyat értjük meg – a meditáció
segítségével az alanyt. Az elme a tartalommal foglalkozik, a
meditáció a tartalmat magába foglalóval való törődés, a
tudatosság. Az elme a felhők megszállottjává válik, a meditáció
az eget keresi. A felhők jönnek-mennek – az ég marad, nem
mozdul.
Keresd meg a benned rejlő eget. Ha megtaláltad, sohasem
fogsz meghalni.
MEDITÁCIÓ

MINDENNAPOS TUDATOSSÁG

Ez a meditáció Osho The Book of Secrets című könyvéből

származik. Egy egyszerű technika, amivel megízlelheted és
megtapasztalhatod, hogyan vigyél tudatosságot mindennapi
cselekedeteidbe. Ennek a technikának a kipróbálásával
elkezdheted visszaszerezni természetes meditatív állapotodat
az elme hangzavarától és forgalmától.
Osho ezt mondja:

Amikor azt mondom, hogy a tudatosság nem nyerhető el az

elme által, arra gondolok, hogy nem nyerheted el azzal,
hogy rá gondolsz. Csak cselekvéssel nyerhető el,
gondolkodással nem.

Ne kezdj el gondolkodni azon, hogy mi a tudatosság,

hogyan érheted el, vagy mi lesz az eredménye. Ne kezdj el
gondolkodni, kezdd el csinálni.

Amikor sétálsz az utcán, sétálj tudatosan. Nehéz, és el

fogod felejteni, de ne csüggedj. Amikor újra eszedbe jut, állj
készen.

Minden lépést teljes éberségben tegyél meg, tudatosan.

Maradj a lépéseidnél, és ne engedd az elmének, hogy

máshová vigyen.
 Amikor eszel, egyél. Rágd meg tudatosan az ételt.

Bármit is tegyél, ne mechanikusan tedd. A kezemet például

mechanikusan mozgatom. De teljes éberségben is képes
vagyok mozgatni. Az elmém tudatában van annak, hogy
megmozgattam a kezemet.

A technika
Tedd meg, próbáld ki, most azonnal. Nézz ki egy tárgyat a
közeledben, és vedd fel úgy, ahogyan szoktad, mechanikusan.
Azután tedd vissza.
És most… tudatosítsd magadban a kezedet, érezd belülről
kifelé. Ha van feszültség a kezedben, az ujjaidban, engedd el.
Hagyd ott a tudatod a kezednél, irányítsd teljes figyelmedet a
kezedre, és nyúlj ismét a tárgyhoz. Vedd fel. Érezd a felületét, a
súlyát, hogy milyen érzés, hogy a kezedben van. Nézd, hogyan
akar válaszolni a kezed erre a tárgyra… forgasd meg, mérd meg
a súlyát, játssz vele… vagy egyszerűen csak tartsd csendben.
Éberen, minden mozdulatot tudatosítva.
Ezután tedd le, de maradj éber, és légy tudatában a kezed
mozgásának.
Érezni fogod a változást. A cselekvés minősége azonnal
megváltozik.
Osho ezt mondja:

Amikor tudatosan eszel, nem tudsz többet enni, mint

amennyire a testednek szüksége van.
 Megváltozik a minőség. Ha tudatosan eszel, többet rágsz.
Tudattalan, mechanikus szokásokkal egyszerűen csak
betolod a dolgokat a gyomrodba. Egyáltalán nem rágod
meg őket, csak teletömöd magad. Ebben nincs semmi
élvezet. Nincsenek ízek, ezért még több ételre lesz
szükséged.

Csak maradj éber, és figyeld meg, mi történik. Ha éber vagy,

többet rágsz, jobban érzed az ízeket, és élvezed az evést. És
ha a test élvez, megsúgja neked, mikor akar megállni.

Próbáld ki ezt a tudatosság technikát még ma és az

elkövetkezendő napokban is különböző helyzetekben. Nem lesz
szükség külön időre, hogy elvégezd ezt a meditációt. Az a
lényeg, hogy nyugodt, játékos módon meditálj, miközben ezeket
a normális, mindennapos cselekedeteket végzed – azokat az
átlagos dolgokat, amiket általában gondolkodás nélkül teszel,
tedd a tudatosság terében.
 A nap idézete

Mikor az elme tudja, ismeretnek nevezzük.

Mikor a szív tudja, szeretetnek.
És mikor a létünk tudja – meditálásnak.

Osho
 Jegyzetek
1. NAP: MI AZ A MEDITÁCIÓ?
Egy dolog tudatosítani magunkban a fizikai
megnyilvánulásainkat és testi érzeteinket, miközben sétálunk,
eszünk, feltakarítjuk a padlót, és így tovább, és egy másik dolog,
hogy amikor egyedül vagyunk, tudatosítjuk magunkban a
gondolatainkat és az érzelmeinket, és kissé eltávolodunk tőlük.
Megint másik dolog, ha ugyanezt a minőségű figyelmet a
másokkal folytatott interakciókra, főként a szorosabb
kapcsolatainkra irányítjuk. A mai program életünknek erről a
részéről szól.

OSHO BÖLCSESSÉGE
A szeretet nem egy kapcsolat. A szeretet összekapcsol, de nem
egy kapcsolat. Egy kapcsolat valami lezárt dolog. A kapcsolat
szó azt jelenti, hogy eljött valaminek a vége, véget értek a
mézeshetek. Elmúlt az öröm, a lelkesedés, minden lezárult. A
kapcsolat azt jelenti, hogy valami befejeződött, lezárult,
bezárult.
A szeretet sohasem egy kapcsolat, a szeretet összekapcsol.
Olyan, mint egy folyó, ami mindig sodrásban van, szüntelenül.
A szeretet nem ismeri a teljes leállást. A mézeshetek
elkezdődnek, de sohasem érnek véget. A szeretet nem olyan,
mint egy regény, ami elkezdődik valahol, és véget ér valahol.
Egy folytonos jelenség. A szeretői kapcsolatok véget érnek, a
szeretet viszont folyamatos. Egy folytonosság.
Miért becsüljük alá a kapcsolatokhoz való kapcsolódásunk
szépségét? Miért sietünk annyira? Mert kapcsolódni nem
biztonságos. Egy kapcsolat biztonságot nyújt, egy kapcsolatban
bizonyosság van. A kapcsolódás csak két idegen találkozása,
talán csak egy éjszakára, hogy aztán reggel elbúcsúzzanak
egymástól. Ki tudja, mit hoz a holnap? Annyira félünk tőle, hogy
be akarjuk biztosítani, megjósolhatóvá akarjuk tenni.
Azt szeretnénk, ha a holnap igazodna az elképzeléseinkhez, és
nem engedjük, hogy szabadon tegye, amit akar. Szerelmes vagy
egy nőbe vagy egy férfiba, és azonnal a házasságon kezdesz
gondolkodni, azon, hogy törvényesítsd a kapcsolatot. De miért?
Egy jobb világban, több meditáló emberrel és felvilágosultabb
emberiséggel az emberek szeretni fognak, végtelenül szeretni
fognak, de a szeretetük megmarad a kapcsolódás szintjén, és
nem válik kapcsolattá. Nem azt mondom, hogy a szeretetük
csak pillanatnyi lesz. Minden esély megvan arra, hogy a
szeretetük mélyebb lesz, mint a tiéd, hogy magasabb minőségű
intimitás fogja jellemezni, és hogy több költőiség és jóság lesz
benne. És arra is megvan minden esély, hogy a szeretetük
tovább tart, mint a te úgynevezett kapcsolataid valaha is tartani
fognak. Ezt a szeretetet nem a törvény, a bíróság vagy a
rendőrség fogja garantálni. A garancia belülről jön majd. Egy
szívből jövő elköteleződés, egy csendes közösség lesz. Ha
örömödet leled a másik közelségében, egyre több és több
közelségre vágysz majd.
Felejtsd el a kapcsolatokat, és tanulj meg kapcsolódni.
Ha már benne vagytok egy kapcsolatban, elkezditek
természetesnek venni, hogy a másik veletek van. Ez teszi tönkre
az összes szerelmi kapcsolatot. A kapcsolódás azt jelenti, hogy
mindig a kezdésben vagytok. Folyamatosan arra törekedtek,
hogy kapcsolódni kezdjetek. Újra és újra bemutatkoztok
egymásnak, és megpróbáljátok meglátni a másik
személyiségének sok-sok darabkáját. Megpróbáltok egyre
mélyebbre hatolni a másik belső érzéseinek birodalmába,
létének legmélyebb zugaiba. Megpróbáljátok megfejteni azt a
rejtélyt, amit nem lehet megfejteni.
Ebben rejlik a szeretet öröme: a tudatosság felfedezésében.
Ha kapcsolódsz, nem kicsinyíted le kapcsolattá, és a másik
ember a tükröddé válik. Miközben felfedezed őt, saját magadat
is elkezded felfedezni. Minél mélyebbre hatolsz a másikban,
megismerve az érzéseit, a gondolatait, mélyebb mozgatórugóit,
a sajátjaidat is jobban megismered. A szerelmesek egymás
tükrévé válnak, és szerelmük meditációvá alakul át.

MEDITÁCIÓ

SZERESD ÖNMAGAD;
EGGYÉVÁLÁS-MEDITÁCIÓ A PARTNEREDDEL

Itt két kapcsolódási meditációt olvashatsz, melyeket bármikor

gyakorolhatsz.
Az első a legalapvetőbb és legfontosabb mindannyiunk
számára – hogyan szeressük önmagunkat. Osho gyakran
figyelmeztet arra, hogy a szeretet azzal kezdődik, hogy legyünk
képesek szeretni önmagunkat. Csak akkor szerethetünk
másokat, ha szeretjük önmagunkat. Mindennek az alapja
önmagunk szeretete.
Technika 1.: Szeresd önmagad
A legjobb, ha keresel egy csodálatos helyet a természetben, ahol
egyedül, zavartalanul lehetsz. Persze az otthonodban is
kiválaszthatod a kedvenc helyedet (például a kedvenc
foteledet), vagy kialakíthatsz egy sarkot, amit kifejezetten
meditálásra használsz. Akár az ágyadban is végezheted lefekvés
előtt.
Először ezt próbáld ki:

Csak ülj egyedül, és életedben először ess szerelembe saját

magaddal. Feledkezz meg a világról, csak szeresd
önmagad. Gyönyörködj magadban, kóstold meg önmagad…
Most várj egy kicsit, és kezdj el keresni. Érezd a saját
különlegességedet, és élvezd, hogy létezel. Ebben a létben
vagy! Már az a tény, az a tudatos tudatosság, hogy
„vagyok”, bepillantást enged abba, mi történik
boldogságlégzés során… ver a szíved… csak gyönyörködj
mindebben egy ideig.

Hagyd, hogy az íze minden pórusodba behatoljon. Hagyd, hogy

elragadjon az efelett érzett borzongás. Táncolj, ha táncolni van
kedved, nevess, ha nevetni szeretnél, énekelj, ha énekelni
szeretnél. Ne felejts el a középpontodban maradni… Hagyd,
hogy a boldogság ne kívülről, hanem belülről áradjon szét
benned.
Épüljön ez be lassan, jó mélyen a tapasztalataidba.
Technika 2.: Eggyéválás-meditáció a
partnereddel
A második meditációt párok vagy barátok végezhetik.
Ezt a félórás meditációt akkor végezzétek, ha úgy érzitek,
megrekedt a kapcsolatotok, vagy ha egyszerűen csak még
közelebb akartok kerülni egymáshoz, túllépve a megszokott
csevegésen és szavakon. Este ajánlott végezni.
ELSŐ SZINT: üljetek le egymással szemben. Fogjátok meg
egymás kezét keresztben, és tíz percig egyszerűen csak nézzetek
egymás szemébe. Ha elkezd hintázni, mozogni a testetek,
engedjétek. Nyugodtan pisloghattok, de továbbra is nézzetek
egymás szemébe. Bármi is történjen, ne engedjétek el egymás
kezét.
MÁSODIK SZINT: csukjátok be mindketten a szemeteket, és
üljetek így tovább még tíz percig.
HARMADIK SZINT: álljatok fel, és ringatózzatok együtt egymás
kezét fogva még tíz percig.
Ez a gyakorlat mély szinten egyesíti az energiáitokat.
 A nap idézete

A szerelmesek néha azt érzik, hogy amikor ott

van a szeretet, ők nincsenek ott. Amikor
szeretünk, könnyű ezt érezni, hiszen a
szeretet egy örömteli dolog. Amikor
gyűlölünk, nehéz érezni, mert a gyűlölet nem
örömteli.
A szerelmesek, a mélyen szerelmesek nem
azt érzik, hogy „szeretnek” – a szeretet nem
egy cselekvés –, hanem hogy ők is szeretetté
váltak.

Osho
 Jegyzetek
2. NAP: MEDITÁCIÓ A SZERETETRŐL ÉS A KAPCSOLÓDÁSRÓL
A mai program az érzelmeket vizsgálja meg, azok közül is azt az
egyet, amit már mindannyian tapasztaltunk: a haragot.
Érzelmeink fontos szerepet játszanak abban, hogy hogyan
látjuk magunkat, sőt, még a fizikai egészségünket is
befolyásolhatják. Gyakran kell megküzdenünk a „kifejezés” és
az „elfojtás” dilemmájával. Bár egy olyan érzelem kifejezése,
mint a harag, megbánthat és megsérthet másokat, haragunk
elfojtásával saját magunknak is ártunk. Általában e két
szélsőség között kezeljük a haragunkat: vagy másokra zúdítjuk,
vagy elássuk, és megtartjuk magunknak, hogy aztán rosszul
érezzük magunkat.
A mai napra Osho egy harmadik lehetőséget ajánl. Egy olyan
módszert, amivel a mesterei lehetünk az érzelmeinknek,
ahelyett hogy ők irányítanának minket. Miután megismerted,
hogyan lehet még kezelni ezt a gyakran nemkívánatos érzelmi
állapotot, egy olyan egyszerű módszert mutatunk neked, amivel
sokkal tudatosabban válaszolhatsz az érzelmeidre. Így nem
pusztán reagálsz rájuk, és nem veszik át feletted az irányítást. A
mai gyakorlati feladat a harag „automatikus” mintáinak
megváltoztatását tűzi ki céljául.

OSHO BÖLCSESSÉGE
Ha megpróbálsz nem dühös lenni, elfojtod a haragodat. Ha
megpróbálod láthatóvá tenni, nem nyomod el, sőt, épp
ellenkezőleg. Meg kell értened, és meg kell figyelned a
haragodat. A megfigyelésben ott van a láthatóság.
Ha elfojtod a haragodat, a harag eljut a tudatalattidba, és
egyre jobban megmérgez. Ez nem jó, nem egészséges, és előbb-
utóbb neurotikussá tesz. Egy nap a felgyülemlett harag
robbanni fog, ami sokkal veszélyesebb, mert teljes mértékben
irányíthatatlanná válik.
Sokkal jobb, ha mindennap kis adagokban győzöd le a
haragodat. Ezek az adagok homeopátiás mennyiségűek. Amikor
dühösnek érzed magad, légy dühös. Ez sokkal egészségesebb,
mint éveken át gyűjteni, amíg egyszer csak fel nem robban,
mikor már túl sok lesz belőle, és még annak sem leszel a
tudatában, mit teszel. Totálisan megőrjít.
A transzcendencia egy teljesen más folyamat. A
transzcendenciában nem fojtod el a haragodat, és nem is
fejezed ki.
Csak kétféleképp tudod kezelni a haragodat: kifejezéssel vagy
elfojtással. Egyik sem az igazi út. A kifejezés azért nem, mert ha
kifejezed a haragodat, a másik emberben is haragot keltesz, ami
láncreakciót indít el. A másik is ki fogja fejezni a haragját, és te
újra provokálva érzed magad. De mikor lesz ennek vége? Minél
inkább kifejezed a haragodat, annál inkább a szokásoddá válik,
egy mechanikus szokássá. És minél inkább kifejezed, annál
többet fogod gyakorolni! Nehéz lesz kiszállnod belőle.
Az így keletkezett félelemből nő ki az elfojtás: ne fejezd ki,
mert akkor te is és mások is szörnyen érzik majd magukat,
aminek semmi értelme. Ez ellenszenvessé tesz téged, és szörnyű
helyzeteket teremt az életedben, és mindenért neked kell
megfizetned. Szépen lassan olyannyira a szokásod lesz, hogy
már a természeted részévé válik.
A kifejezés miatt érzett félelemből nő ki az elfojtás. De az
elfojtással csak felgyülemlik a méreg, és biztosan robbanni fog.
A harmadik megközelítés a megvilágosult emberek
megközelítése, ami se nem elfojt, se nem kifejez, egyszerűen
csak megfigyel. Amikor dühös leszel, csak ülj csendben, és
hagyd, hogy a harag szétáradjon a belső világodban, hagyd,
hogy körbevegyen a felhője, és válj csendes megfigyelővé.
Figyeld meg: ez a harag.
Buddha azt mondta erről: amikor megérkezik a harag,
hallgasd meg. Hallgasd meg, mit üzen neked. És közben újra és
újra emlékeztesd magad, miközben ezt mondogatod magadnak:
harag, harag… Légy éber, ne aludj el. Figyeld éberen, ahogy a
harag körülvesz téged. Nem vagy egyenlő vele! Csak a
megfigyelője vagy. És ebben rejlik a titok.
Szépen lassan, figyelve a haragodat, annyira eltávolodsz tőle,
hogy nem lesz hatással rád. Elszakadsz tőle, olyan távol, olyan
messze leszel tőle, a távolság olyan nagy lesz köztetek, hogy már
egyáltalán nem lesz fontos. Sőt, elkezdesz nevetni azon a
nevetséges dolgon, amit a múltban tettél a haragod miatt. Ez
nem te vagy. Ott van, de rajtad kívül. Körbevesz téged. De abban
a pillanatban, hogy nem vele azonosítod magad, nem fogsz
energiát beletenni.
Ne felejtsd el, hogy a harag csak akkor telik meg élettel, ha
energiát teszel bele – nem rendelkezik saját energiával. Ránk
van szüksége. Amikor megfigyeljük, megszakad a köztünk lévő
kapcsolat, és nem erősítjük többé. Ott lesz még néhány
pillanatig, néhány percig, de aztán elillan. Nem találja meg
benned a gyökereket, elérhetetlenné válsz a számára, látja,
milyen messze vagy, egy megfigyelő a domb tetején állva, aki
nem vesz benne részt. Ezért eltűnik. És ez az eltűnés gyönyörű.
Ez az eltűnés egy csodás élmény.
Ahogy látod eltűnni a haragot, hatalmas nyugalom árad szét
benned: a vihar utáni csend. Meg fogsz lepődni, hogy ahányszor
csak felbukkan benned a harag, és a megfigyelőjévé válsz, olyan
nyugalom árad szét benned, amit nem ismertél előtte. Mély
meditáló állapotba süllyedsz. Amikor eltűnik a harag, olyan
frissnek, fiatalnak és ártatlannak fogod látni magad,
amilyennek még soha. Még hálás is leszel a haragnak, és
egyáltalán nem fogsz haragudni rá, hiszen megajándékozott egy
új és gyönyörű hellyel, egy kimondhatatlanul friss élménnyel.
És te a hasznát vetted, ugródeszkának használtad.
Így használhatod kreatívan a negatív érzelmeket.

MEDITÁCIÓ

A HARAG MINTÁJÁNAK MEGVÁLTOZTATÁSA

A harag gyakran a felszín alatt forr, arra várva, mikor

rombolhat. Még ha ki is veted magadból a haragodat, ha
megtalálod annak a módját, hogyan fejezd ki, és még ha egyre
mélyebbre is hatolsz, hogy megértsd a forrását, hogy megtaláld,
mi váltja ki benned, a haragodat kiváltó alapvető minta nem fog
megváltozni. Ha csak annyit teszel, hogy kifejezed, idővel újra
gyűlni fog, és a minta folytatódik.
A mai meditáció képes megtörni azt a mintát, ami újra és újra
felhalmozza benned a haragot. Ez a módszer, amit Osho
kifejezetten egy olyan embernek szánt, akinek gondja volt a
haragjával, iránymutatónak használja a tested. Végezd őszintén,
majd figyeld meg, mi történik. Csak egyféleképp tudhatod meg –
ha kipróbálod.
Húsz percre lesz szükséged, és egy helyre, ahol egyedül,
zavartalanul lehetsz. Állíts be egy ébresztőórát tizenöt percre.

A technika
Mindennap vonulj el tizenöt percre akkor, amikor neked jó.
Csukd magadra az ajtót, és ülj le vagy maradj állva, ahogy
szeretnéd. Kezdj dühös lenni, de ne add ki, ne fejezd ki. Erőltesd
a dühöt, annyira, hogy majdnem beleőrülj, de ne fejezd ki, ne
engedd el. Még egy párnára se üss rá. Nyomd el mindenáron.
Először idézz fel egy olyan különleges helyzetet, amiben
nagyon dühös voltál, és keltsd életre az akkori érzéseket. Hagyd,
hogy vezessen a tested, és hogy a testedben érzett érzések
irányítsanak. Nem számít, milyen körülmények miatt éreztél
akkor haragot. Ne magyarázz bele semmit, csak maradj
kapcsolatban azokkal a fizikai érzetekkel, amik akkor
bukkannak fel, amikor dühös vagy. Engedd, hogy ezek az
érzések egyre intenzívebbé váljanak.
Ha azt érzed, hogy megfeszül a hasad, mintha valami fel
akarna robbanni benne, húzd be a hasadat olyan erősen,
amennyire csak tudod. Ha úgy érzed, hogy megfeszül a vállad,
és kedved lenne ökölbe szorítani a kezed, vagy megütni valakit,
feszítsd be még jobban a válladat és a kezedet. Ha úgy érzed,
hogy összeszorítod az állkapcsod, és kiabálni lenne kedved,
szorítsd össze még jobban. Feszítsd be az egész testedet olyan
erősen, amennyire csak tudod, mintha éppen ki akarna törni
belőle egy vulkán, de nem engednéd. Ez most az emlékezés
ideje, nem az elengedésé vagy a kifejezésé. Ne kiabálj, különben
elenged a hasad. Ne üss meg semmit, különben elenged és
ellazul a vállad. Tüzeld fel magad tizenöt percig, mintha
megpróbálnád elérni a forráspontodat. Tizenöt percig feszítsd a
húrt, amíg el nem éri a tetőpontot. Ha megszólal az ébresztőóra,
feszítsd meg magad belül olyan erősen, amennyire még
sohasem tetted.
Aztán, amikor elnémul az ébresztőóra… ülj csendben, csukd
be a szemed, lazítsd el a tested, és csak figyeld, mi történik. Légy
a szemtanúja legalább öt percig, vagy ha jólesik, még tovább.
Lazítsd el a testedet, és csak figyelj.
Ha tetszik ez a gyakorlat, csináld meg mindennap két héten
át. A test egészének felizzítása felolvasztja a mintáidat.
Ha úgy érzed, nincs már dolgod a haraggal, helyettesítheted a
szomorúsággal vagy a féltékenységgel is ebben a gyakorlatban –
vagy bármilyen érzéssel, aminek meg szeretnéd változtatni a
mintáját.
 A nap idézete

Az élet megváltoztatásának tudományát úgy

hívják meditáció. Az analízis és a fizikai
tudományok az atomig, az atomi energiáig is
elérnek, a meditáció azonban a lelket, a lélek
erejét éri el.

Osho
 Jegyzetek
3. NAP: MEDITÁCIÓ A HARAGRÓL
Az emberek élete mindig két ellentét között mozog. Osho
segítségével megérthetjük az ellentétek egymásra való
kölcsönhatását, hogy hogyan kell elfogadnunk létünk
teljességét, tapasztalataink valamennyi aspektusát: a
nappalokat és az éjjeleket, a fenteket és a lenteket, az örömet és
a szenvedést.
Osho mai beszédében a kiegyensúlyozott élet művészetéről
alkotott véleményét ismerheted meg. Az élet a kényelmetlen
szélsőségek megtapasztalásáról is szól, és nem túl jó ötlet, ha
mindig csak a középutat, a soha nem változás állapotát
választjuk. A következő meditációban, amit Osho szavai
követnek, megtanulunk megbarátkozni és megelégedni azzal,
amit úgy hívunk „negatív”, és azt is megtanuljuk, hogy paradox
módon a negatív dolgok adják az élet sava-borsát.

OSHO BÖLCSESSÉGE
Az élet a szélsőségekről szól. Az élet az ellentétek között feszül.
Ha pontosak akarunk lenni, a mindig középen maradás egyenlő
a halállal. A közép csak egy elméleti lehetőség. Középen csak
ritkán vagyunk, a közép egy múló állapot. Az egész olyan,
mintha egy kifeszített kötélen sétálnánk. Hosszabb ideig
sohasem lehetünk pontosan középen, ha mégis megpróbáljuk,
előbb-utóbb leesünk.
Középen lenni nem egy statikus állapot, hanem egy
dinamikus, mozgásban levő pillanat.
 Az egyensúly igazából egyensúlyozást jelent. A kötéltáncos
folyamatosan balról jobbra, jobbról balra billen. Ha úgy érzi,
túlságosan is elmozdult balra, és fennáll annak a veszélye, hogy
leesik, azonnal visszabillenti magát az ellenkező irányba,
jobbra. Balról jobbra billenve valóban van egy pillanat, amikor
középen van. És fordítva is igaz. Amikor túlságosan elmozdult
jobbra, és egyensúlyát elveszítve esetleg leesik, elkezd balra
mozdulni. Amikor jobbról balra billen, egy pillanatra újra
megérinti a középpontot.
Az egyensúlyozás egy dinamikus folyamat. Nem lehetsz
középen. Mozoghatsz balról jobbra és jobbról balra, ez az
egyetlen módja annak, hogy középen maradj.
Ne kerüld el a szélsőségeket, és ne is válassz egyetlen
szélsőséget sem. Maradj elérhető mindkét ellenpont részére,
mert ez az egyensúlyozás művészete, titka. Igen, néha szörnyen
boldogok vagyunk, néha pedig szörnyen szomorúak.
Mindkettőnek megvan a maga szépsége.
Az elménk választ, miatta bukkannak fel a problémák is. Soha
ne válassz. Bármi is történjen, és bárhol is legyél, jobb vagy bal
oldalon, középen vagy nem középen, élvezd ki a pillanatot
annak teljességében. Amikor boldog vagy, énekelsz vagy
zenélsz, légy boldog. És amikor szomorú leszel – amikor jön,
aminek jönnie kell, aminek muszáj jönnie, ami elkerülhetetlen,
amit nem lehet megúszni –, de megpróbálod elkerülni,
elpusztítod a boldogság lehetőségét. A nappal nem képzelhető el
éjszaka nélkül, a nyár nem létezhet tél nélkül, az élet nincsen
halál nélkül.
Az élet mindkettőt magában hordozza: hatalmas fájdalmat és
hatalmas örömet is. A fájdalom és az öröm ugyanannak az
éremnek a két oldala. Ha elhagyod valamelyiket, a másikat is el
kell hagynod. Az elmúlt korok egyik legnagyobb félreértése ez
volt: hogy megszabadulhatunk a fájdalomtól, de
megmenthetjük az örömöt, hogy elkerülhetjük a poklot, de
részünk lehet a mennyben, hogy elkerülhetjük a negatívot, de
részünk lehet csak a pozitívban. Ez egy hatalmas tévedés. A
dolgok természetéből kiindulva nem lehetséges. A pozitív és a
negatív kéz a kézben járnak, szükségszerűen, feloszthatatlanul
együtt. Ugyanannak az energiának a két aspektusa.
Látsz bármi szépséget a szomorúságban? Meditálj róla.
Amikor legközelebb szomorúnak érzed magad, ne harcolj vele,
ne pazarold az idődet a harcra. Fogadd el és üdvözöld, legyen
egy szívesen látott vendég. És nézz a mélyére szeretettel,
gondoskodással. Légy jó vendéglátó. Meg fogsz lepődni – meg
fogsz lepődni az értelmed mögött –, hogy a szomorúság is
rendelkezik olyan szépségekkel, melyekkel a boldogság
sohasem fog. A szomorúságnak van mélysége, a boldogság
mindig sekélyes. A szomorúságnak vannak könnyei, és a
könnyek mindig mélyebbre hatolnak, mint amennyire a
nevetés tud. A szomorúság magában hordozza a csendet, a
dallamot, amire a boldogság sohasem képes.
Éld meg az életet annak minden lehetséges módján. Ne
válaszd ki az egyik dolgot a másikkal szemben, és ne próbálj
középen maradni. Ne próbálj egyensúlyba jönni, nem az
egyensúly az, amit el kell érned. Az egyensúly olyasvalami, amit
akkor tapasztalhatsz meg, ha megélted az élet összes
dimenzióját.
MEDITÁCIÓ

A NEGATÍV ÉS A POZITÍV ELFOGADÁSA

Meg kell tanulnunk együtt élni létünk negatív és pozitív

részeivel is, csak így válhatunk egésszé. Általában csak a pozitív
részt szeretnénk megélni, pedig mindkettőt el kell fogadnunk.
Ilyen az élet: egyszerre pozitív és negatív. Ebben a
meditációban a jónak és a rossznak a megértését és az
elfogadását gyakorolhatod, és azt, hogy szétáradjon benned a
harmónia.
Amikor ezt a meditációt végzed, hagyj mind a három lépésre
öt-öt percet. Akár most is megpróbálhatod, csak néhány
pillanatra minden lépéssel.

A technika
ELSŐ LÉPÉS: csukd be a szemed, majd kezdj el figyelni a testedre,
az elmédre és az érzéseidre. Hol találsz ebben a pillanatban
negatív részt? Valahol mindig van, ezért biztosan találsz, legyen
az bármilyen apró is. Ha megtaláltad, ne próbálj megszabadulni
tőle. Lehet, hogy nyugtalanságot találsz. Légy nyugtalan. Vagy
észreveszed, hogy fázol. Fázz, és élvezd. Ha meleged van, izzadj,
és lazulj el benne. Ha boldogtalan vagy valami miatt, légy
boldogtalan! Ne csinálj ügyet belőle, csak légy boldogtalan. Ha
fájdalmat érzel a testedben, hagyd, hogy ott legyen, és lazulj el
benne. Bármilyen negatívumot is találj, ebben a pillanatban
lazulj el benne.
MÁSODIK LÉPÉS: engedd el a negatív részeket, és még mindig
csukott szemmel, kezdj a testedbe, befelé figyelni, az elmédbe és
az érzéseidre. Hol találsz ebben a pillanatban pozitív részt? Ott
van, a polaritás másik oldalán, lelj rá, bármilyen apró is. És ha
megtaláltad, ne tegyél semmit azért, hogy még nagyobb legyen,
vagy hogy megtartsd. Csak lazulj el benne. Ha csak annyi, hogy
kényelmesen ülsz, lazulj el abban. Ha annyi, hogy ebben a
pillanatban önmagad lehetsz, akkor benne. Ha felbukkan egy
kellemes emlék, vagy a könnyedség érzése, élvezd… és ne
csinálj belőle nagy ügyet. Élvezd ugyanúgy, ahogy a negatívval
tetted.
HARMADIK LÉPÉS: hagyd, hogy a pozitív részek is eltűnjenek, és
még mindig csukott szemmel egyszerűen csak legyél. Élvezd a
harmóniát a sötét és világos részeid között, és engedd
szabadjára léted ellentéteit, ellentétes pólusait. Fogadd el a
sötétséget, és fogadd el a fényt; értsd meg, hogy az ellentéteknek
köszönhetően válik az élet harmonikussá. Ebben a pár percben
egyszerűen csak legyél.
Most nyisd ki a szemed, és készülj fel arra, hogy élvezd a nap
hátralévő részét abban a tudatban, hogy az egyensúly
olyasvalami, ami az élet valamennyi dimenziójának
megtapasztalásából ered.
 A nap idézete

Az életnek mind a kettőre szüksége van: a

tüskékre és a rózsára, a nappalokra és az
éjszakákra, a boldogságra és a
boldogtalanságra, a születésre és a halálra is.
Légy a szemtanúja mindennek, és meg fogsz
ismerni valamit, ami ott van a születés, és ott
van a halál mögött. Valamit, ami ott van a
sötétség és a fény mögött. Valamit, ami ott van
a boldogság, és ott van a boldogtalanság
mögött. Buddha békének, nirvánának nevezte.

Osho
 Jegyzetek
4. NAP: EGYENSÚLYBAN ÉLNI
Az Osho beszédeiből kiválasztott mai idézet abba enged
betekintést, mit nevez ő a kapcsolatok koanjának. Az
életünkben és intim kapcsolatainkban felbukkanó számtalan
fent és lent, magaslat és bukás, pozitív és negatív között
eligazodni igen nagy kihívást jelent. Családokban gyakran
hallani mind férfiak, mind nők szájából, hogy „nem bírok
együtt élni vele, nem bírok élni nélküle”. Osho azt javasolja,
hogy tanuljunk meg úgy tekinteni a partnerünkre, hogy nem ő
az okozója annak, hogy mi hogyan érezzük magunkat –
boldogan vagy nyomorúságosan, frusztráltan vagy elégedetten.
Tekintsünk rá inkább úgy, mint egy tükörre, ami megmutatja,
kik vagyunk. Ennek a megértése egy egészen új minőséget visz
az élet párkapcsolatban tett felfedezőútjába.
A beszédet a mai meditáció követi „Engedd meg a szívednek,
hogy kinyíljon, mint egy virág” címmel. Próbáld ki, amikor az
időd engedi.

OSHO BÖLCSESSÉGE
A kapcsolat egy koan. És hacsak nem oldottál meg egy sokkal
alapvetőbb feladványt magaddal kapcsolatban, nem tudod
megoldani. A szeretet problémája csak akkor oldható meg, ha a
meditáció problémáját is megoldottad, előtte nem –
problémákat ténylegesen csak két nem meditáló ember kreál.
Két összezavarodott ember, akik nem tudják, kik is ők
valójában, nyilvánvalóan csak megsokszorozzák egymás
zavarodottságát.
Meditáció hiányában a szeretet szenvedés marad. Ha
megtanultad, hogyan élj egyedül, ha megtanultad, hogyan
élvezd egyszerűen a létezést, lehetőséged nyílik arra, hogy
megoldd a második, sokkal bonyolultabb problémát: két ember
együttélését. Csak két meditáló képes szeretetben élni, így nem
lesz a szeretet egy koan számukra. De nem is kapcsolat, abban
az értelemben, ahogyan te is érted. Pusztán a szeretet állapota
lesz, nem egy kapcsolat állapota.
Szóval, értem mi a baj. De azt mondom az embereknek, hogy
merüljenek el ezekben a bajokban, mert ezek a bajok
tudatosítják az alapvető problémát – azt, hogy ti, a lényetek
legmélyén merő talány vagytok. A másik ember pedig
egyszerűen csak egy tükör. Saját bajaitokat egyedül nehéz
meglátni, egy kapcsolatban viszont nagyon könnyű. A társad
jelentette tükörben megláthatod a saját arcodat, és a másik is
látja az arcát a te tükrödben. Mindketten dühösek vagytok, mert
mindketten csúnya arcokat láttok. És természetesen mind a
ketten kiabáltok a másikkal, mert ez a természetes logikátok:
„Te, ez a tükör az, ami miatt ilyen csúnya vagyok. Máskülönben
gyönyörű lennék.”
Ezt a problémát próbálják, de nem tudják megoldani a
szerelmesek. Amit újra és újra mondanak folyamatosan: „Én
olyan gyönyörű ember vagyok, te teszel csúnyává.”
Senki nem tesz csúnyává, csúnya vagy! Sajnálom, de ez van.
Légy hálás a másiknak; légy hálás, mert segít meglátni az
arcodat.
Ne légy dühös. Merülj le mélyen önmagadba, és merülj le
mélyen a meditációba.
Amikor egy ember szerelmes, teljesen megfeledkezik a
meditációról. Rátok nézek: ha azt látom, hogy néhányan
hiányoznak, tudom, mi történt velük. A szerelem! Most azt
gondolják, nem kell itt lenniük. Csak akkor jönnek, ha a
szerelem bajt okoz, és képtelenek lesznek megoldani. Ilyenkor
eljönnek, és azt kérdezik tőlem: „Osho, mit tegyek?”
Akkor se feledkezzetek meg a meditációról, amikor
szerelmesek vagytok. A szerelem semmit sem fog megoldani. A
szerelem csak megmutatja, kik vagytok, és hol vagytok. És jó is,
hogy a szerelem felébreszt. Ráébreszt arra az egész zavarra és
káoszra, ami bennetek van. Itt az idő meditálni. Ha a szerelem
és a meditálás kéz a kézben járnak, két szárnyatok lesz, és
egyensúlyt nyertek.
Fordítva is ez történik. Amikor egy ember elkezdi mélyen
beleásni magát a meditációba, elkezdi elkerülni a szerelmet,
mert azt hiszi, hogy ha átadja magát a szerelemnek,
szétrombolja a meditálását. Ez is tévedés. A meditációt nem
teszi tönkre, segíti majd. Hogyan? A szerelem megmutatja, hol
vannak még problémák. Szerelem nélkül nem leszel tudatában
a problémáidnak. A nemtudásuk azonban nem azt jelenti, hogy
megoldottad őket. Ha nincsen tükör, az nem azt jelenti, hogy
nincsen arcod.
A szerelem és a meditáció kéz a kézben járnak egymással. Ez
az egyik legfontosabb üzenet, amit meg szeretnék osztani
veletek: a szerelemnek és a meditációnak kéz a kézben kellene
járniuk egymással. Szerelem és meditálás, meditálás és
szerelem, és lassan, szépen meglátod, egy új harmónia ébred fel
benned. Csak ez a harmónia tehet elégedetté.

MEDITÁCIÓ

ENGEDD MEG A SZÍVEDNEK,

HOGY KINYÍLJON, MINT EGY VIRÁG

Ez a meditáció a légzést használja… azt a légzést, ami minden

pillanatban megtörténik, még akkor is, ha ennek általában nem
vagyunk a tudatában.
Egy pillanatra szabadulj meg a ruháidtól, legfőképp a hasad
körül, hogy szabadon mozoghasson.
„Néha itt van a szeretettel teli szív – mondja Osho –, de olyan,
mint egy bimbó, nem mint egy virág. A szirmai még zárva
vannak. De ez a bimbó virággá válhat.”
Itt meg kell jegyezni, hogy van szívizom, és van szívközpont,
ami a mellek között található. Ebben a meditációban a
szívközponttal dolgozunk. És ha szeretnéd, képzeld azt, hogy a
szívközpontod egy virág.
Ez a rövid és egyszerű légzéstechnika segíti virággá
bontakozni a szívközpontot.

A technika
Helyezkedj kényelmes ülő helyzetbe, és tartsd egyenesen a
hátadat.
Egy pillanatra figyeld meg a légzésedet… ne változtass rajta,
csak figyeld meg, HOGYAN lélegzel.
Mélyen vagy felületesen? …Saját magától történik a légzésed?
Vagy úgy látod, hogy te teszel erőfeszítéseket azért, hogy
belélegezz… és kilélegezz? Melyik kényelmesebb, a belégzés
vagy a kilégzés?
Most különlegesen fogunk lélegezni. Először elmagyarázom,
hogyan, aztán pedig csukd be a szemed, és gyakorold.
Először is fújd ki a levegőt, amíg MINDEN levegő el nem
távozik a tüdődből. Majd húzd be a hasad, és közben préselj ki
minden bent maradt levegőt.
Ha úgy érzed, hogy az összes levegőt kifújtad, várj egy kicsit,
és tartsd üresen a tüdődet annyi ideig, ameddig bírod. (Ne félj,
mert amikor szükség lesz rá, gyorsan beleáramlik majd a
levegő.)
Amikor gyorsan beleáramlik a levegő, megnyitja a
szívközpont szirmait. Ez a legfontosabb módja a szív
megnyitásának.
Rajta, kezdd is el:
Fújd ki mélyen a levegőt, húzd be a hasad, és préselj ki
MINDEN levegőt a tüdődből.
Ha úgy érzed, hogy minden levegőt kifújtál, tartsd ki így,
ameddig csak bírod…
…És amikor a levegő gyorsan beáramlik a tüdődbe, érezd,
hogy kinyitja a szív szirmait.
Végezd el még egyszer:
Fújd ki mélyen a levegőt, húzd be a hasad, és préselj ki
MINDEN levegőt a tüdődből.
Ha úgy érzed, hogy az összes levegőt kifújtad, várj egy kicsit,
és tartsd üresen a tüdődet annyi ideig, ameddig bírod.
És amikor gyorsan beleáramlik a levegő, érezd, hogy
megnyitja a szívközpont szirmait.
Ezt az egyszerű technikát bármikor használhatod a
hangulatod javításához – például, amikor féltékeny vagy,
amikor feldühítettek a munkahelyeden, vagy ha valaki valami
sértőt mondott neked. Csak néhány pillanatra préseld ki az
összes levegőt a tüdődből… és vele együtt az összes negatív
érzést. Préseld ki. És amikor visszatér a levegő a tüdődbe,
hagyd, hogy kinyíljanak a szíved szirmai.
 A nap idézete

A meditáció a kezdet, a mag. Az eksztázis a

virág. Meditálás alatt nem azt értem, hogy
átlátunk az elmén. Az elme választ el a
világtól. A meditálás azt jelenti, hogy átlátunk
a szíven. A szív az, ami a világhoz kapcsol, a
szív az, ami elég bátor ahhoz, hogy elolvadjon
és összeolvadjon az egésszel. Az elme gyáva, a
szív azonban igazán bátor.

Osho
 Jegyzetek
5. NAP: A SZERETET ÉS A MEDITÁCIÓ KÉZ A KÉZBEN JÁRNAK
Szinte mindannyiunknak van egy „komfortzónája”, amiben
biztonságban érzi magát, és ahol mindent az irányítása alatt
tart. Előfordul azonban, hogy ez a komfortzóna börtönné válik,
egy hellyé, ahol semmi sem változik, ahol napról napra
ugyanabban a rutinban körözünk ide-oda. Amikor ez történik,
nem csoda, ha úgy érezzük, „megrekedtünk”. A mai program
arra hív minket, hogy lépjünk ki a megszokott komfortzónából,
a biztonságból. Ebben a beszédben Osho arra a kérdésre
válaszol, „mit jelent veszélyesen élni?”. Lehet, hogy meg fogsz
lepődni a válaszán.
A következő meditációval ledobjuk magunkról a „páncélt”,
amit azzal építettünk fel magunk köré, hogy féltünk kilépni a
komfortzónánkból. Ezzel a gyakorlattal lehánthatjuk
magunkról a védekezés rétegeit. És mert saját otthonunk
biztonságos környezetében gyakorolhatjuk, egy új, sokkal
intimebb, kevésbé hivatalos módon találkozhatunk az
emberekkel és ütközhetünk meg az ismeretlennel.

OSHO BÖLCSESSÉGE
Mit jelent veszélyesen élni?
Veszélyesen élni azt jelenti, hogy élünk. Ha nem élsz
veszélyesen, nem élsz. A virágok csak veszélyben élnek. A
virágok sohasem növekednek biztonságban. A virágok csak a
bizonytalanságban növekednek.
Ha biztonságra törekszel, állóvízzé válsz. Az energiáid nem
mozognak tovább. Félsz, mert ahogy senki sem tudja, hogyan
menjen az ismeretlenbe, te sem tudod. És miért is vállaljunk
kockázatot? Az ismert sokkal biztonságosabb. Az ismert, a
megszokott megszállottjává válsz. Továbbra is eleged van
belőle, unod, és borzalmasan érzed benne magad, de még
mindig az az ismert és a kényelmes. Ezt legalább ismered. Az
ismeretlen remegést vált ki belőled. Az ismeretlen gondolatára
azonnal elkezded bizonytalanságban érezni magad.
A világon csak kétféle ember létezik. Emberek, akik
kényelmesen akarnak élni – a halált keresik, és kényelmes sírt
akarnak maguknak. És emberek, akik élni akarnak – úgy
döntenek, hogy veszélyesen élnek, mert az élet csak akkor
virágzik, ha van benne kockázat.
Másztál már hegyet? Minél magasabbra kapaszkodsz, annál
energikusabbnak és fiatalabbnak érzed magad. Minél nagyobb
a leesés veszélye, minél nagyobb az alattad tátongó szakadék,
annál inkább élsz… amikor csak lógsz az élet és a halál között.
Ilyenkor eltűnik az unalom, eltűnik a múlt pora, a jövő iránti
vágy. A jelen pillanat nagyon éles, olyan, mint egy láng. És ez
elég. Itt és most élsz.
Vagy amikor szörfözöl… vagy síelsz… vagy vitorlázol. Amikor
fennáll annak a kockázata, hogy elveszíted az életed, rengeteg
örömre lelsz, mert az élet elvesztésének kockázata temérdek
örömmel tölt el. Ezért vonzódnak az emberek a veszélyes
sportok iránt.
Elérve a magasabbat, eltávolodva a megszokott, a rutinos
élettől, újra vaddá, és újra az állati világ részévé válsz. És a
biztonság, a banki egyenleg, a feleség, a férj, a család, a
társadalom, az egyház, a tisztesség minden pillanata…
elhalványul, és egyre távolibbá és távolibbá válik. Egyedül
leszel.
Ezért érdeklődnek az emberek annyira a sport iránt. Ez
azonban nem igazi veszély, mert idővel nagyon, nagyon
gyakorlottá válunk. Ráadásul ezek a kockázatok csak fizikai
kockázatok, csak a testet veszik igénybe. Amikor azt mondom
neked, élj veszélyesen, nemcsak a test veszélyeire gondolok,
hanem a lelki, majd a spirituális kockázatra is.
Amikor azt mondom, élj veszélyesen, arra gondolok, ne a
szokásos megbecsült életet éld, mint amikor polgármester vagy
egy városban, vagy tagja egy egyesületnek. Nem ez az élet.
Amikor minden tökéletesen jól működik, vedd észre, hogy
haldokolsz, és semmi sem történik. Figyelj: az egész életet
elveszítheted az átlagosság, az e világi dolgok oltárán.
Spirituálisnak lenni azt jelenti, hogy nem tulajdonítunk túl
nagy jelentőséget ezeknek az apróságoknak. Nem azt mondom,
hogy nem fontosak. Pénzre szükség van, a pénz egy szükséglet,
de nem cél, nem lehet cél. Természetesen egy házra is szükség
van. Ez is egy szükséglet. Nem vagyok aszkéta, nem akarom,
hogy lerombold a házadat, és elmenekülj a Himalájába.
Az emberek odajönnek hozzám, és azt mondják, nagyon
unatkoznak. Úgy érzik, elegük van, és megrekedtek. Mit
tegyenek? Azt hiszik, hogy egyedül egy mantra ismételgetésével
újra élni fognak. Ennyire azért nem könnyű. Változtatniuk kell
életük egész mintáján.
Szeress, de ne hagyd, hogy a szerelmed házassággá törpüljön.
Dolgozz, munkára szükség van, de ne hagyd, hogy csak a
munkáról szóljon az életed. A játéknak kellene megőrizned az
életedet, életed központját. A munka azért kellene, hogy
elvezessen a játék felé. Dolgozz irodában, egy gyárban, vagy egy
boltban, de legyen időd, lehetőséged játszani. Ne hagyd, hogy az
életed a munka rutinjává váljon. Mert az élet célja a játék. A
játék azt jelenti, hogy valamit a játék kedvéért teszel.
Veszélyesen élni azt jelenti, hogy úgy éled az életedet, mintha
minden pillanatban véget érne. Minden pillanatnak megvan a
maga belső értéke. És nem félsz. Tudod, hogy ott van a halál, és
elfogadod ezt a tényt, de nem rejtőzöl el előle. Sőt, valójában
mész, és megmérkőzöl a halállal – fizikailag, lelkileg és
spirituálisan.
Élvezd azokat a pillanatokat, amikor közvetlen kapcsolatba
kerülsz a halállal, amikor a halál majdnem valósággá válik. Ez
az, amit úgy hívok, veszélyesen élni.
A szeretet elhozza a szemtől szembe nézést a halállal. A
meditáció elhozza a szemtől szembe nézést a halállal.
Emlékezz arra, amit most mondok – sohase felejtsd el a
kockáztatás művészetét, soha, soha. Mindig állj készen arra,
hogy kockáztass. Ahányszor csak alkalmat találsz arra, hogy
kockáztathatsz, ne szalaszd el – sohasem veszítesz. A kockázat
az egyetlen garancia arra, hogy igazán élj.

MEDITÁCIÓ

A PÁNCÉL LESZERELÉSE

A mai meditáció arról szól, hogy levessük magunkról a

védekező réteget, azt a láthatatlan páncélt, amivel
megtanultunk szembenézni a világgal – hogy lépjünk ki saját
„kockázatoktól mentes” zónánkból.
Az egyik módja annak, hogy megvédjük magunkat a
fenyegető helyzetektől vagy emberektől az, hogy egyfajta
páncélt kreálunk magunk köré, egy „védőpajzsot”, amitől
kevésbé érezzük sebezhetőnek magunkat, és sokkal nagyobb
biztonságban leszünk. Meglátni ezt másokban könnyű – még
van is rá egy kifejezésünk, ami leírja ezt. Amikor valaki
felszólal, aki amúgy szerény és visszahúzódó, azt mondjuk,
„kibújt a csigaházából”.
Néha ez a páncél hasznos, sőt, szükséges is lehet. Az a
probléma, hogy gyakran szokássá, mintává válik, és távol tart
attól, hogy igazán, spontán és játékosan éljünk, hogy tisztában
legyünk magunkkal, hogy kik vagyunk valójában. De sokáig volt
velünk, nem tudjuk, hogyan lépjünk ki belőle – bár valójában
képesnek kellene lennünk arra, hogy ugyanolyan könnyen
levegyük, amilyen könnyen felvettük.
Egy nő ugyanezzel a nehézséggel fordult Oshóhoz, aki ezt
mondta neki:
„Egy páncélt hordasz magad körül. De ez csak egy páncél.
Nincs rád tapadva, te tapadsz rá. Ha észreveszed, könnyen
ledobhatod magadról. Ha nem hordod magaddal, el fog tűnni.”
Osho megoldásokat javasolt a nőnek, hogyan tudatosíthatja
magában ezt a páncélt. Meditációs technikát mutatott neki,
amivel megtalálhatja, hol fejeződik ki ez a páncél a testében.

A technika
A meditáció három részből áll:
 ELSŐ LÉPÉS: sétálás közben vagy ülve fújd ki mélyen a levegőt.
A hangsúly a kilégzésen legyen, ne a belégzésen. Fújd ki mélyen
a levegőt – préselj ki magadból annyi levegőt, amennyit csak
tudsz. A szádon keresztül fújd ki a levegőt, de lassan tedd, hogy
sokáig tartson. Minél hosszabb ideig tart, annál jobb, mert
annál mélyebb. Ha már minden levegőt kipréseltél a testedből,
a test beszívja a levegőt. Nem te szívod be. A kilégzésnek
mélynek és lassúnak kell lennie, a belégzésnek pedig gyorsnak.
Ez megváltoztatja a mellkasod körüli páncélt.
MÁSODIK LÉPÉS: kezdj futni, kocogni vagy sétálni élénk
tempóban. Amíg a lábad mozgásban van, képzeld magad elé,
hogy a teher eltűnik a lábadról, mintha leesne róla. Ha túl
sokáig nyomtuk el a szabadságunkat, a lábaink hordják a
páncélt. Kezdj el futni, kocogni, sétálni, vagy akár össze-vissza
táncolni, és miközben mozog a lábad, érezd, hogy a körülötte
lévő páncél is leesik. És ahogyan az első lépésnél, most is figyelj
a kilégzéseidre.
Amint visszanyerted a lábadat és annak könnyedségét,
temérdek energia áraszt el.
HARMADIK LÉPÉS: ha készen állsz arra, hogy este lefeküdj, vedd
le a ruhád, és miközben levetkőzöl, képzeld azt, hogy nemcsak a
ruháidat veszed le, hanem a páncélodat is. Vedd le azt is. Vedd
le a ruháidat, és miközben lassan és mélyen fújod ki a levegőt,
szabadulj meg a páncélodtól is.
 A nap idézete

Amikor a mag csírázni kezd, az ismeretlenbe

tart. Amikor a csíra elkezd virággá fejlődni,
egy újabb lépést tesz az ismeretlenbe. És
amikor az illat elhagyja a virágot, újra egy
újabb része ugrik át az ismeretlenbe. Az
életben minden lépéshez bátorságra van
szükség.

Osho
 Jegyzetek
6. NAP: VESZÉLYESEN ÉLNI
Minden meditációs módszer lényege, hogy nézz, figyelj, és légy
figyelmes. Ami megakadályozza, hogy képesek legyünk elérni a
lét eme természetes állapotát (ezért van szükségünk
„módszerekre”!), az nem más, mint hogy teljes mértékben és
automatikusan elmerülünk gondolataink és érzéseink
világában – utóbbit összegezve elmének nevezzük.
Úgy tűnik, elveszítettük az elme „kikapcsológombját” –
gondolataink és a beléjük feledkezés könyörtelenül a társunkká
vált, és úgy tűnik, nem tudunk tőle megszabadulni. Gyakran
még akkor is ébren tartanak minket a gondolataink, amikor a
testünk már elfáradt. Érdekes módon Osho egy lapon említi az
érzelmeket a gondolatokkal, amikor az „elméről” beszél.
Valószínűleg mindannyian megtapasztaltuk, amikor a
„gondolkodás- és érzésgépezet” az őrületbe kerget. Az is
mindannyiunknak az eszébe juthatott már, milyen nagyszerű
lenne, ha az akaratunkkal ki tudnánk kapcsolni, hogy egy kis
békéhez és csendhez jussunk, hogy egy kicsit ne kelljen
gondolkodni.
Osho sokat beszélt az elméről, és számtalan kérdést is tettek
fel neki ezzel kapcsolatban. A mai idézetben Osho arra a
kérdésre válaszol, miért nem tudja az elme egyszerűen csak
kiiktatni önmagát. A kérdést feltevő biztosan azt remélte,
létezik egy kiskapu, amivel le lehet csendesíteni az elmét. Osho
egy gyönyörű magyarázattal válaszol az elme és a meditálás
kapcsolatára.
 Az ezt követő, Osho által kifejlesztett meditációk egyike azt
javasolja, hogy öleljük át gondolatainkat, és inkább élvezzük
elménket, mintsem harcoljunk vele. A másik egy olyan
hatékony, azonnali „STOP”-funkciót ad a kezünkbe, ami
távolságot teremt közöttünk és a gondolataink között.

OSHO BÖLCSESSÉGE
Képes az elme kikapcsolni önmagát?
Nem, az elme nem képes kikapcsolni önmagát, mert bármit is
tegyen, az csak őt erősíti. Bármit is tegyen az elme, az csak még
erősebbé teszi. „Kikapcsoltsága” tehát lehetetlen.
Amikor az elme tesz valamit, az azt jelenti, hogy folytatja
önmagát, ami ellentmond a dolgok természetének. Önmaga
kiiktatása mégis megtörténik. De az elme nem képes rá… vagy
mégis? Lássunk tisztán: nem, az elme nem képes rá, de
„kiiktatása” mégis megtörténik – úgy, hogy megfigyeljük az
elmét, de nem teszünk ellene semmit.
A megfigyelő elválik az elmétől. Mélyebben és magasabban
van, mint az elme. A megfigyelő mindig elbújik az elme mögött.
Egy gondolat elvonul, egy érzés felbukkan – ki figyeli meg ezt a
gondolatot? Nem maga az elme, mert az elme nem más, mint a
gondolatok és érzések folyamata. Az elme csak a gondolatok
közlekedése. Ki figyeli meg? Amikor azt mondod „egy dühös
gondolatom támadt”, ki vagy „te”? Kiben bukkant föl a
gondolat? Ki a tárolója? A gondolat a tartalom, de ki a tárolója?
Az elme olyan, mint amikor kinyomtatunk egy könyvet: a
fehér, tiszta papíron megjelennek a szavak. Az üres papír a
tároló, és a nyomtatott szavak jelentik a tartalmat. A
tudattalanság olyan, mint egy üres papír. Az elme olyan, mint
egy írott, nyomtatott papír.
Bármi is legyen, amit látsz, és megfigyelsz, ami azután a
megfigyelés tárgyaként létezik benned, nem más, mint maga az
elme. Nem a megfigyelő, hanem a megfigyelt az elme. Ha
egyszerűen csak megfigyelsz, anélkül hogy ítélkeznél, anélkül,
hogy bármilyen módon konfliktusba kerülnél az elmével,
anélkül, hogy a kedvében akarnál járni, és anélkül, hogy
követnéd vagy nekimennél, azaz egyszerűen csak jelen vagy és
közömbösséget mutatsz iránta – nos, ebben a közömbösségben
történik meg „önmaga kiiktatása”. Sőt, igazából nem is az elme
követi ezt el – amikor felbukkan a megfigyelő, és ott van mint
szemtanú, az elme egyszerűen eltűnik.
Az elme a te együttműködésed vagy ellenszegülésed miatt
létezik. Mindkettő együttműködést jelent, az ellenszegülés is! Ha
harcolsz az elmével, energiával töltöd fel. Harc közben
elfogadod az elmét, harc közben elfogadod, hogy irányítja
lényedet. Akkor is, ha együttműködsz, és akkor is, ha
konfliktusba keveredsz vele, az elme mindkét esetben erősebb
és erősebb lesz.
Csak nézz. Légy mindössze szemtanú. Így szépen lassan azt
fogod látni, hogy kapuk jelennek meg. Az egyik gondolat
elsuhan, de nem bukkan fel azonnal egy másik – szünet van
köztük. Ebben a szünetben van a béke. Ebben a szünetben van
a szeretet. Ebben a szünetben van minden, amit mindig is
kerestél, és sohasem találtál meg. Ebben a kapuban nem vagy
többé ego. Ebben a kapuban nem vagy bekorlátozva, bezárva,
bebörtönözve. Ebben a kapuban nagy vagy, óriási és hatalmas.
Ebben a kapuban egy vagy a létezéssel – nincsenek többé
akadályok. Nincsenek többé határok. Eggyé olvadsz a létezéssel,
és a létezés eggyé olvad veled. Elkezditek átfedni egymást.
Ha tovább figyelsz, és nem kezdesz el kötődni ezekhez a
kapukhoz sem… pedig egészen természetes lenne, ha kötődni
kezdenél ezekhez a kapukhoz. Ha elkezdesz vágyakozni ezek
iránt a kapuk iránt… mert olyan elképesztően gyönyörűek,
olyan végtelenül csodásak. Természetes, hogy kötődsz, és egyre
erősebb vágyat érzel ezek iránt a kapuk iránt. De így kudarcot
fogsz vallani, mert eltűnik a megfigyelő. Maguk a kapuk is
eltűnnek, és újra a forgalmas elme veszi át a helyet.
Az első dolog tehát, hogy közömbös megfigyelővé válj. A
második pedig, hogy ne felejtsd el, hogyha megjelennek a
csodaszép kapuk, ne kezdj el kötődni hozzájuk. Ne kezdj vágyni
utánuk, ne kezdj arra várni, hogy egyre gyakrabban jelenjenek
meg. Ha nem felejted el ezt a két dolgot – amikor megérkeznek
a csodálatos kapuk, őket is csak nézd, és maradj közömbös –, a
forgalom egy nap egyszerűen csak eltűnik az úttal együtt.
Mindketten eltűnnek. És a helyükön temérdek üresség marad.
Buddha ezt nevezi nirvánának – amikor az elme szünetel. Én
ezt nevezem „kiiktatásnak” – amit nem is az elme követett el. Az
elme nem képes rá. De te segíthetsz, hogy megtörténjen.
Megakadályozhatod és segítheted, hogy megtörténjen – rajtad
áll, nem az elméden. Mindaz, amit az elme tesz, mindig csak
megerősíteni fogja.
A meditáció nem igazán az elme erőfeszítése. Az igazi
meditáció egyáltalán nem erőfeszítés. Az igazi meditáció azt
jelenti, hogy engedjük, hogy az elme a saját útját járja, és
semmilyen módon nem avatkozunk közbe – csak megfigyelők,
szemtanúk maradunk. Ez szépen lassan lecsendesít, és csendet
teremt. Egy nap eltűnik. És magadra maradsz.
Ez az egyedüllét a valóságod. És ebben az egyedüllétben
semmi sincs kizárva. Ebben az egyedüllétben minden benne
van.

MEDITÁCIÓ

ÉLVEZD AZ ELMÉT, ÉS… ÁLLJ MEG!

Az első meditációs technika forrása Osho egyik tanácsa, amit

egy következőkről panaszkodó férfinak adott: „Elegem van az
elmémből. Úgy érzem, sohasem vagyok jelen, és sohasem látok
semmit, pedig mindent megpróbáltam: meditáltam, figyelmes
voltam, de továbbra sem érzem.” Osho válaszában rámutat,
hogy a kérdező megpróbál ellenállni a természetének –
„elmeember”, nem „szívember”, és ha megpróbálja
megváltoztatni magát, csak még nyomorultabbá teszi saját
magát. Osho egy alternatívát javasol.

Technika 1.: Élvezd az elméd!

ELSŐ LÉPÉS: ne próbáld megállítani a gondolataidat. Természetes
részedet képezik. Bele fogsz őrülni, ha megpróbálod őket
megállítani. Ez olyan lenne, mintha egy fa megpróbálná
megakadályozni, hogy levelek nőjenek rajta. Képtelenség.
MÁSODIK LÉPÉS: Nem elég, ha csak hagyod a gondolataid
áramlását. Élvezd a gondolkodást, élvezd, hogy játszol vele!
Játssz vele és üdvözöld. Így sokkal tudatosabb és éberebb leszel,
és még erőfeszítést sem kell tenned, mindez magától megy. Ha
megpróbálsz tudatos lenni, az elme megzavar, te meg dühös
leszel rá – és újra konfliktusba kerülsz és súrlódsz vele, ami
csak még jobban megerősíti az elmét.
Ezzel a módszerrel elkezdheted élvezni a gondolkodás
folyamatát. Csak figyeld a gondolatok árnyalatait, a kanyarokat,
amiket bevesznek, hogy egyik dologból következik a másik,
hogy az egyik hozzákapcsolódik a másikhoz. Igazi csoda,
megfigyelni őket! Már egy apró gondolat is hosszú utazásra
visz. Ugatni kezd egy kutya, és máris beindul a gondolkodás
folyamata. El is felejtetted a kutyát, de eszedbe jut egy barátod,
akinek van egy szép kutyája. És már innen is kiszálltál!
Elfelejtetted a barátodat, de eszedbe jut a gyönyörű felesége,
aztán egy másik nő és így tovább… Senki sem tudja, hová
érkezel, és mindez egy kutya ugatásával kezdődött!
Élvezd. Legyen ez egy játék. Játszd szándékosan, és meg fogsz
lepődni. Néha csak élvezd, és csodás szünetekre lelsz. Hirtelen
azt fogod tapasztalni, hogy ugat egy kutya, de semmi sem
bukkan fel az elmédben, nem indul el egyetlen gondolatlánc
sem. A kutya tovább ugat, te csak hallgatod, de nem jönnek a
gondolatok. Kis kapuk jelennek meg… egyedül jönnek, és
amikor jönnek, csodaszépek. Ezekben a kis kapukban elkezded
megfigyelni a megfigyelőt, és ez teljesen természetes. Aztán újra
megjelennek a gondolatok, és te élvezed őket. Folytasd lazán,
vedd lazán.
És a második technika:
Technika 2.: Állj meg!
Ha most nem álltál, állj fel egy pillanatra, állj fel… és ÁLLJ MEG!
Állj meg, és ne mozogj. Csak figyelj, bármi is történjen.
Figyeld, milyen hangok és látványok vesznek körül, hogy
milyen érzések bukkannak fel benned. Elég csak néhány
pillanatig. Nem muszáj erőltetned, hogy csendben maradj – már
ez is elég ahhoz, hogy visszavidd magad a jelen pillanatba.
Ez egy kis ízelítő Osho „ÁLLJ MEG!”-meditációjából. A mai
napra az a házi feladatod, hogy ezt az „ÁLLJ MEG!”-gyakorlatot
még legalább ötször elvégezd, mielőtt továbblapoznál a holnapi
gyakorlathoz. Ne tervezd meg, ne jelölj ki időpontot, tedd akkor,
amikor az eszedbe jut. Mosogatás, sétálás közben, amikor
felveszed a cipődet, vagy bármilyen hétköznapi dolgot csinálsz.
ÁLL MEGJ!
Ahányszor csak eszedbe jut, élvezd, hogy megfigyeled az
elmét.
 A nap idézete

Az egyetlen különbség az álom és a valóság

között: a valóság engedi, hogy kételkedj, az
álom nem…
Számomra a kételkedés képessége az
emberiség egyik legnagyobb áldása.

Osho
 Jegyzetek
7. NAP: AZ ELME MEGFIGYELÉSE
Gyakran azért kezdünk meditálni, mert keressük a békét, vagy
a jó közérzetnek azt a megfoghatatlan állapotát, amit
boldogságnak nevezünk. Úgy tűnik, hogy ezek a minőségek
mindig hátrányt szenvednek a stresszel, az aggódással, a
rohanással és a hétköznapi mókuskerékkel szemben. Mélyen
legbelül mindenki boldog akar lenni, és belső intelligenciánk
szerencsére folyamatosan keresi is ezt az állapotot, mert úgy
érzi, vele született jogunk.
A „miért olyan nehéz boldognak lenni” kérdésre Osho
„boldogságról” és „szenvedésről” beszél, és a feje tetejére állítja
a hagyományos bölcsesség e két, látszólag egymásnak
ellentmondó állapotát. Ahogyan az esetek többségében, úgy
most is egy meglepő szemszögből közelíti meg a kérdést.
Az Osho bölcsességét követő meditáció egy egyszerű technika,
ami az egész nap folyamán támogatja veleszületett, természetes
boldogságodat.

OSHO BÖLCSESSÉGE
Miért olyan nehéz, boldognak lenni?
A szenvedés sok olyan dolgot adhat neked, amit a boldogság
nem. Sőt, a boldogság sok mindent elvesz tőled. A boldogság
valójában mindent elvesz tőled, amid valaha volt, mindent, ami
valaha voltál. A boldogság tönkretesz. A szenvedés táplálja az
egódat, a boldogság alapvetően az egonélküliség állapota. Ez a
probléma, a probléma kritikus pontja. Ezért gondolják azt az
emberek, hogy nehéz boldognak lenni.
Ha megértjük ezt, minden világossá válik. A szenvedés
különlegessé tesz. A boldogság egy univerzális jelenség, semmi
különös nincsen benne. A fák boldogok, az állatok boldogok, a
madarak boldogok. Az egész lét boldog, kivéve az embert.
Az ember nyomorult, amitől nagyon különlegessé, átlagon
felülivé válik.
Amikor beteg vagy és szenvedsz, meglátogatnak a barátaid,
hogy vigaszt nyújtsanak, hogy támogassanak. Amikor boldog
vagy, ugyanezek a barátok féltékenyek rád. Amikor igazán
boldog vagy, úgy érzed, hogy az egész világ ellened fordult.
Senki sem szereti a boldog embereket, mert egy boldog ember
megsérti a többi egóját. A többiek azt kezdik érezni: „Úgy, szóval
te boldog vagy, mi pedig itt kínlódunk a sötétben, a
szenvedésben, a pokolban. Hogy merészelsz boldog lenni,
amikor mi itt szenvedünk?!”
Figyeld meg a szenvedésedet, néhány alapvető dolgot fogsz
találni. Az első, hogy tiszteletet ad. Az emberek sokkal
barátságosabbak veled, sokkal együttérzőbbek. Sokkal több
barátod lesz, ha szenvedsz. Ez egy nagyon különös világ, és
valami nagyon nagy baj van vele. De nem kellene így lennie. A
boldog embernek több barátjának kellene lennie. Amint boldog
vagy, az emberek féltékenyek lesznek rád. Nem lesznek többé a
barátaid. Úgy érzik, becsapták őket. Van valamid, ami számukra
elérhetetlen: miért vagy boldog? Az évek során megtanultunk
egy finom mechanizmust: elnyomjuk a boldogságunkat, és
kifejezzük a szenvedésünket.
Meg kell tanulnod, hogyan légy boldog, meg kell tanulnod
elfogadni a boldog embereket, és meg kell tanulnod jobban
figyelni a boldog emberekre. Ne felejtsd el, hogy ezzel
nagyszerű szolgálatot teszel az emberiségnek. Ne légy
túlságosan együttérző azokkal az emberekkel, akik szenvednek.
Ha valaki szenved, segíts neki, de ne érezz együtt vele. Ne keltsd
benne azt a látszatot, hogy a szenvedés értékelendő.
Meg kell tanulnunk egy teljesen új nyelvet, csak így változhat
meg az emberiség. Meg kell tanulnunk az egészség, a teljesség, a
boldogság nyelvét. Nehéz lesz, mert ez egy óriási befektetés.
Emiatt nehéz boldognak lenni, és ezért olyan könnyű
szenvedni. Még valami: a szenvedéshez nem kell tehetség, bárki
képes rá. A boldogsághoz szükség van tehetségre, zsenialitásra
és kreativitásra. Csak a kreatív emberek boldogok. A boldogság
a kreativitás mellékterméke. Alkoss valamit, és boldog leszel. Írj
egy verset, énekelj el egy dalt, táncolj el egy táncot, és figyeld
meg, hogy elkezdesz boldog lenni.
A boldogsághoz intelligenciára van szükség. Az intelligens
ember lázad. Az intelligencia lázadás. Intelligencia nélkül
boldogság sincs. Az ember csak akkor lehet boldog, ha
intelligens, nagyon intelligens.
A meditáció egy módszer, hogy felszabadítsd az
intelligenciádat. Minél meditatívabbá válsz, annál
intelligensebb leszel. De ne felejtsd el, intelligencia alatt nem
intellektualitást értek. Az intellektualitás az ostobaság része. Az
intelligencia egy teljesen más jelenség, és semmi köze a fejhez.
Az intelligencia olyasvalami, ami a központodból ered. Szétárad
benned és veled, és a dolgok elkezdenek nőni benned. Boldog
leszel, kreatív, lázadó, vakmerő, és elkezded szeretni a
bizonytalanságot. Elkezdesz elindulni az ismeretlen felé.
Elkezdesz veszélyesen élni, mert ez az egyetlen módja az
életnek… Úgy dönteni, hogy „intelligensen fogom élni az
életemet”, hogy „nem csak tettetem, hogy élek”, hogy „a saját
lényemet élem, és nem hagyom, hogy kívülről irányítsanak és
parancsoljanak nekem”, hogy „mindent kockáztatok, hogy
önmagam legyek, és ne legyek része a tömegek
pszichológiájának”, hogy „egyedül járom az utamat”, hogy
„megtalálom a saját utamat”, és hogy „a saját utamat járom az
igazság világában”. Azzal, hogy az ismeretlen felé lépdelsz, meg
is teremted az utadat. Az út még nincs ott. Csak úgy teremtheted
meg, ha rálépsz.
Az intelligencia bátorságot ad ahhoz, hogy egyedül legyél, és
víziót ad, hogy kreatív legyél. Hatalmas vágy, hatalmas éhség
lesz benned, hogy kreatív legyél. És csak így, csak ennek a
következményeként lehetsz boldog, lehetsz áldott.

MEDITÁCIÓ

BELSŐ MOSOLY

A mai meditáció azt a képességünket erősíti, hogy belépjünk az

egyszerű, átlagos egonélküliség állapotába. Ez része Osho
korábban említett „egészség, teljesség és boldogság nyelvének”.
Akár néhány percig is végezhetjük ezt a meditációt, amikor
csak időnk van rá, és nincs semmi különösebb dolgunk.
Végezhetjük a metrón, otthon, ebédszünetben, a parkban,
miközben figyeljük totyogó gyermekünket, bármikor, amikor
lustálkodunk. Kezdetben, miközben tanuljuk, jó, ha csukva
tartjuk a szemünket. Később nyitott szemmel is könnyedén
megcsináljuk. Ekkor senki nem fogja észrevenni, hogy éppen
egy meditációs technikát gyakorlunk.

A technika
ELSŐ LÉPÉS: amikor épp semmi dolgod, ülj le, és lazítsd el az alsó
állkapcsod. Nyisd szét kicsit a szád. Kezdj lélegezni a szádon át,
de ne mélyen. Csak hagyd, hogy a tested lélegezzen, és hogy a
lélegzeted egyre sekélyebb legyen. Ha már úgy érzed, hogy
nagyon sekélyessé vált, és a szád nyitva, az alsó állkapcsod
ellazult, egész tested sokkal lazább lesz.
MÁSODIK LÉPÉS: érezz egy mosolyt. Ne az arcodon, hanem az
egész lényedben. Képes vagy rá. Ez a mosoly nem a szádra ül ki.
Ez a mosoly egy, a létezésen alapuló mosoly, ami szétárad
benned.
Próbáld ki, és tudni fogod, mi ez, mert elmagyarázni nem
lehet. A száddal nem kell mosolyognod, és az arcoddal sem. Ha
a hasadból mosolyogsz, a hasad fog mosolyogni. Ez egy mosoly,
nem nevetés, ezért nagyon lágy, finom és törékeny. Mintha egy
kis rózsabimbó nyílna ki a hasadban, és az illata szétáradna az
egész testedben.
HARMADIK LÉPÉS: amint megtudtad, milyen ez a mosoly, a nap
huszonnégy órájában boldog maradhatsz. Ha úgy érzed,
hiányzik ez a boldogság, csukd be néhány pillanatra a szemed,
próbáld elkapni újra ezt a mosolyt – ott lesz. Napközben is
megteheted, ahányszor csak akarod. Mindig ott lesz.
 A nap idézete

A meditáció tűz. Elégeti a gondolataidat, a

vágyaidat, az emlékeidet. Elégeti a múltat és a
jövőt. Elégeti az elméd és az egód. Távoltart
mindattól, amiről azt gondolod, te vagy. A
halál és az újjászületés, a keresztre feszítés és
a feltámadás. Újjászületsz. Teljes mértékben
elveszíted régi identitásodat, és életedhez egy
új víziót nyersz.

Osho
 Jegyzetek
8. NAP: A BOLDOGSÁGHOZ INTELLIGENCIÁRA VAN SZÜKSÉG
Számos, a beszédeit tartalmazó könyve mellett, Osho forradalmi
„aktív meditációjáról” is híres. A folyamatosan bonyolult
feladatokkal szembesülőknek, akiknek egész nap különböző
helyzetekkel és emberekkel kell foglalkozniuk, nehéz lehet
csendben, egy helyben ülni. Hogy képesek legyünk „minőségi
időt” eltölteni magunkkal, először is meg kell szabadulnunk a
testünkben és az elménkben felgyülemlett feszültségtől,
különben a bennünk keringő gondolatok, aggodalmak és
feszültségek olyan nagy zajt csapnak, hogy amint leülünk,
azonnal elvonja a figyelmünket.
Osho szerencsére rámutat arra, hogy a futás, az úszás és a
tánc mind lehetővé teszi a meditációt. Ha tudatosan végezzük
ezeket a tevékenységeket, és teljesen átadjuk magunkat nekik,
automatikusan megteremtik a test, az elme és a tudatosság
egységét – erről szól a meditáció.

OSHO BÖLCSESSÉGE
A modern fizika fedezte fel a valaha volt legnagyobb jelenséget,
azt, hogy az anyag energia. Ez volt Albert Einstein legnagyobb
hozzájárulása az emberiségnek.
A létezés energia. A tudomány felfedezte, hogy a megfigyelt
tárgy energia. Az meg réges-régen, legalább ötezer éve is
köztudott volt, hogy a másik pólus – az alany, a megfigyelő, a
tudat – szintén energia. A tested energia, az elméd energia és a
lelked is energia.
 Ha mind a három energia harmóniában van egymással,
egészséges és teljes leszel. Ha nincsenek harmóniában
egymással, megbetegszel, nem leszel többé egészséges és teljes.
Most arra törekszünk, hogy a tested, az elméd és a tudatod
mind egy ritmusra, egységben és mély harmóniában
táncoljanak. Ne legyen köztük konfliktus, működjenek együtt
egymással.
Az emberek káoszban élnek. mond valamit a testük, azt
akarja, hogy egy adott irányba haladjanak. Az elméjük azonban
ezt teljesen figyelmen kívül hagyja. Évszázadokon keresztül
tanították nektek, hogy nem vagytok egyenlők a testetekkel,
évszázadokon át mondták, hogy a testetek az ellenségetek, hogy
harcolnotok kell vele, hogy el kell pusztítsátok, hogy a test bűn.
Nem véletlenül ismételgetem annyit a táncot és a zenét – csak
tánc közben érezheted, hogy a tested, az elméd és te
együttműködtök. És ennek az együttműködésnek az
eredményeként végtelen örömben lesz részed, hatalmas
gazdagságban.
Meg kell tanulnod, hogyan játssz ezen a három energián úgy,
hogy együtt egy nagy zenekart alkossanak.
Sokszor előfordul, hogy a futók… Nos, nem úgy gondolsz a
futásra, mint meditációra, pedig a futóknak néha tényleg
hihetetlen meditációs élményben van részük. És ilyenkor
meglepődnek, mert ők nem akarták, csak úgy megtörtént, és
ezért a futás ma egyre inkább egy újfajta meditációs formává
alakul. Megtörténhet futás közben. Ha futottál már valaha, ha
például élvezted már a futást korán reggel, amikor a levegő még
friss és fiatal, amikor az egész világ még az álmából ébredezik,
amikor futás közben csodásan működik a tested, friss a levegő,
egy új világ tör elő az éjszaka sötétjéből, körülötted minden
énekel… és annyira elevennek érzed magad… Eljön a pillanat,
amikor eltűnik a futó, és csak a futás marad. A test, az elme és a
lélek elkezd együtt dolgozni, és hirtelen minden belső szerv
megkönnyebbül.
A saját megfigyelésem az, hogy egy futó bárki másnál sokkal
könnyebben közelebb kerülhet a meditáláshoz. A futás
hatalmas segítség lehet, ugyanúgy, ahogy az úszás is. Ezeket a
dolgokat át kell alakítani meditálássá.
Dobjuk el azt a régi elképzelést, hogy a meditáció az, amikor
jóga pozícióban ülünk egy fa alatt. Ez csak egy a lehetséges utak
közül, és lehet, hogy néhány embernek megfelel, de nem
mindenkinek. Egy kisgyermek számára kínzással érne fel. Egy
fiatal férfi számára, aki még tele van élettel és vibrál, visszaesés
lenne, nem meditáció. Talán egy idősebb férfinek, aki már élt,
és akinek az energiái már hanyatlóban vannak, megfelelne
meditációnak.
Az emberek különbözőek, sokfélék vagyunk.
A futás is lehet meditáció – a kocogás, a tánc, az úszás, bármi
lehet meditáció. Az én definícióm a meditációról az, hogy
amikor a tested, az elméd és a lelked együtt, egy ritmusban
dolgozik, az a meditáció. És ha tudatában vagy annak, hogy
meditációként végzed – nem azért, hogy részt vegyél az
olimpián, hanem hogy meditálj –, hihetetlenül szép élmény lesz.
Azt szeretném, hogy a meditáció minden ember számára
elérhető legyen. Bárki is akarjon meditálni, mindenki számára
elérhető kell hogy legyen a neki legmegfelelőbb meditációs
forma. Ha valaki pihenni akar, legyen a pihenés a meditációja.
Akkor az „egy helyben ülés, a semmittevés és a fűszálak
megfigyelése” lesz az ő meditálása. Annyi dimenzióját kell
megtalálnunk a meditációnak, ahány ember a világon él. Nem
kell szigorú mintákat alkotnunk, mert nincs két egyforma
ember. A mintának rugalmasnak kell lennie, hogy
alkalmazkodjon az egyénhez. A múltban az volt a gyakorlat,
hogy az egyénnek kell alkalmazkodnia a mintákhoz.
Forradalmat indítottam el. Nem az egyénnek kell
alkalmazkodnia a mintához, hanem a mintának kell
alkalmazkodnia az egyénhez. Teljes mértékben tisztelettel
fordulok az egyén felé.
A legfontosabb alapelv az, hogy bármilyen is legyen a
meditáció, teljesítenie kell azt a követelményt, hogy a testnek,
az elmének és a tudatnak, együtt a háromnak egységben kell
működnie.

MEDITÁCIÓ

KÉPZELETBELI FUTÁS

Ha a futás, az úszás vagy talán a biciklizés már része az

életednek, és rendszeresen teszel azért, hogy „kitisztítsd a fejed”
és feltöltsd az akkumulátorodat, talán az, amit Osho mondott,
felvillantott benned egy felismerést. Már van egy kulcs a
kezedben. Most az a feladatod, hogy sokkal tudatosabban,
nagyobb szándékossággal használd.
Ha a testedzés azt jelenti számodra, hogy lemész az
edzőterembe, és felállsz a taposógépre… figyeld meg, hogyan
csinálod, és próbáld meditációvá alakítani. Kapcsold ki a tévét a
taposógépen, hagyd a könyvet a táskádban. Ha zenét hallgatsz,
rakj össze olyan zenét, ami csak a fizikai aktivitásodat
támogatja, az elmédet és az érzelmeidet nem izgatja. Ha
hangosan szól a zene az edzőteremben, tegyél be füldugót.
Bármi, ami elősegíti, hogy minden figyelmedet és energiádat a
mozgásodra irányítsd, segít eljutni abba a térbe, amiről Osho
beszél.
És jöjjön a mai nap speciális technikája, amin lehet, hogy meg
fogsz lepődni!

A technika
Ha valamilyen okból kifolyólag nem futhatsz, például nincs rá
helyed, időd, vagy éppen nem érzed jól magad, rossz az idő,
akár megsérültél, próbáld ki a következőt:
Feküdj le az ágyra, és képzeld azt, hogy futsz. Képzeld el az
egész jelenetet. A fákat… hogy a szél végigsimít az arcodon… a
napot, a partot, a sós levegőt… mindent. Képzeld el olyan
színesen, amennyire csak tudod.
Talán van a fejedben egy emlék egy múltbéli csodás reggelről,
amikor a parton vagy az erdőben futottál. Képzeld azt, hogy
futsz, futsz, futsz… Kis idő múltán azt fogod érezni, hogy
megváltozott a légzésed… és te csak folytatod… kilométereket is
lefuthatsz így…
Meg fogsz lepődni, hogy bár mindezt az ágyban csináltad,
voltak olyan pillanatok, amikor hirtelen meditáció, csend és
belső béke lett úrrá rajtad.
Aztán… talán tizenöt, húsz perc múlva… fejezd be a futást, és
maradj csendben. Vegyél egy mély lélegzetet, és pihenj egy
kicsit. Figyelj befelé és kifelé.
 A nap idézete

Tanuld meg ünnepelni magad – csak úgy,

minden indok nélkül. Az is elég, ha csak vagy,
az is több, mint elég. Része lenni az egésznek
olyan csodás átalakulás, amit nem utasíthatsz
vissza. Táncolnod kell, énekelned kell, és ki
kell fejezned az örömödet, a boldogságodat.

Osho
 Jegyzetek
9. NAP: A TEST, AZ ELME ÉS A LÉLEK EGYESÜLÉSE
A technológiának elvileg meg kellene könnyítenie az életünket,
a valóság ezzel szemben az, hogy sokkal pörgősebb életet élünk,
mint valaha: egész nap telefonálunk, e-maileket, blogokat,
híreket olvasunk, közösségimédia-felületeket bújunk reggeltől
estig.
Összehasonlítva azokkal az emberekkel, akik Buddha
idejében vagy akár csak száz évvel ezelőtt éltek, a mi életünk
cselekvések és érzékszervi ingerek folyamatos örvénye. Mindig
rohanunk.
A mai meditációs program a lelassulás újratanulásáról szól.
Osho elmagyarázza, hogyan lehet a meditáció nagyszerű
segítség a lelassulásban, megvizsgálja, mit tanítottak nekünk a
célok kitűzéséről, az elfoglaltságról, és arról a félelmünkről,
hogy „lustának” fognak nevezni vagy hogy nincsenek
ambícióink. Ha olyannak kezdjük látni ezeket a bensőnkké vált
attitűdöket, amilyenek valójában, megértjük, hogy minden
olyan pillanat, amiben teljes mértékben jelen vagyunk,
pontosan az, ahol éppen lennünk kell.
A mai, „alakíts ki magad körül örömteli légkört” meditáció
egy próbálkozás, hogy megteremtsük a saját terünket, és azt az
örömközpontot, ami a külvilág viharának közepén is megőrzi
nyugalmát.

OSHO BÖLCSESSÉGE
Hogyan lassuljunk le?
 Az élet sehová sem megy, nincsenek céljai, nincsen úti célja.
Az élet cél nélküli, egyszerűen van. Hiába hatol be ennek a
megértése a szívedbe, képtelen vagy lelassulni.
A lelassulás nem a „hogyan” kérdése. Nem technika vagy
módszer kérdése.
Mindent egy hogyanná alacsonyítunk le. Az egész világon
dübörög a „hogyan”-izmus, és minden ember, főként a mai,
modern elme igazi „hogyan” vadásszá vált: hogyan csináljuk ezt
vagy azt, hogyan legyünk gazdagok, hogyan legyünk sikeresek,
hogyan befolyásoljunk másokat és szerezzünk barátokat,
hogyan meditáljunk, sőt, hogyan szeressünk. Nincs messze az
az idő, amikor néhány ostoba fickó azt a kérdést fogja feltenni,
hogyan vegyünk levegőt.
Egyáltalán nem a hogyan a lényeg. Ne alacsonyítsd le az életet
technológiává. A technológiává alacsonyított élet az öröm
minden ízét elveszíti.
Belebotlottam egy könyvbe, aminek nevetséges volt a címe,
úgy szólt, hogy „Relaxálnod kell”. Próbálj meg relaxálni, és azt
fogod látni, hogy csak még feszültebb lettél. Próbáld még
jobban, és még ennél is feszültebb leszel.
A relaxálás nem egy következmény. Nem egy tevékenység
eredménye, hanem a megértés fénye.
Élj a pillanatban, hogy részed lehessen az élet örömének
megtapasztalásában. Így minden egyes pillanat olyan lesz, mint
egy orgazmus. Igen, olyan, mint az orgazmus. Azért vagy itt,
hogy élvezd az életet annak teljességében. Az egyetlen módja,
hogy élj, szeress és élvezz, ha megfeledkezel a jövőről. Nem
létezik.
 Az élet egy zarándokút a semmibe: a semmiből a semmibe. És
a két semmi között a most és itt van.
Nem egy meghatározott technikát kell követni ahhoz, hogy
lelassuljunk. Ha az élethez való alaphozzáállásunk ugyanaz a
célorientáltság marad, megpróbálhatunk lelassulni, és ez még
valamennyire sikerülhet is, keresni fogunk egy másik
feszültségforrást az életünkben. Folyamatosan őrségben kell
állnunk, hogy lassúak maradjunk. Folyamatosan figyelnünk kell
arra, hogy lassúak maradjunk.
De akkor hogyan lassulhatsz le? Ha lelassulsz, kudarcot
vallsz, sohasem lehetsz sikeres, elvesztél! Ha lelassulsz, név
nélkülivé válsz, és nem fogod otthagyni a lábnyomodat a
Földön. Ki leszel, ha lelassulsz? Hiszen senki sem lassul le.
Olyan, mintha az olimpián indulnánk egy versenyen, és ott
tennéd fel nekem a kérdést: „Hogyan lassuljak le?” Ha
lelassulsz, kiestél! Nem vehetsz többet részt az olimpián.
Mindenki versenyez, mindenki az elsőségért versenyez, mert
élet és halál kérdése. Ellenségek milliói vesznek körül… olyan
világban élünk, ahol mindenki az ellenséged, mert akivel
versenyzel, az az ellenséged.
A meditáció nem olyasvalami, ami bármilyen talajból kinő.
Alapvető megértésre van szükség hozzá. A változásnak
mélyrehatónak kell lennie. Új talajra, új „egészre” van szüksége.
A meditáló ember természetesen, erőfeszítés nélkül lassul le.
Nem gyakorolja. A gyakorolt dolgok sohasem igazak.
Mesterségesek, önkényesek. Kerüld el a gyakorolt dolgokat –
általában tettethetők is, és nem valódiak. És csak a valóság
szabadít fel.
 Csak ez a pillanat létezik, ez az egyetlen valóság, és mindig
csak ez a valóság volt és lesz.
Változtasd meg a „versenyző ember” alapfilozófiádat. Lazulj
bele a létbe. Ne legyenek ideáljaid, ne próbálj meg kihozni
magadból valamit. Úgy vagy tökéletes, ahogy vagy. Minden
egyes tökéletlenségeddel együtt vagy tökéletes. Nem tökéletes
vagy, hanem tökéletesen tökéletlen, és ez így tökéletes.

MEDITÁCIÓ

ALAKÍTS KI MAGAD KÖRÜL ÖRÖMTELI

LÉGKÖRT

Ha megfelel neked ez a módszer, gyakorold három héten át

minden este pár percig, akár napközben is. Később elhagyhatod
az esti gyakorlást, a módszer feloldódik, miután tanulságai
beépültek az életedbe.

A technika
ELSŐ HÉT: feküdj le vagy ülj le az ágyadra, és kapcsold le a
lámpát, hogy sötét legyen. Idézz fel egy gyönyörű pillanatot,
amit a múltban éltél át – válaszd ki a kedvencedet. Lehet
egészen hétköznapi is, hiszen a különleges dolgok általában
átlagos helyzetekben történnek: miközben csendben ülünk,
semmit sem teszünk, esőcseppek kopognak a tetőn… az illata, a
hangja… körbevesz. És aztán hirtelen bumm: szent pillanatot
élünk meg. Vagy éppen egyedül sétálunk az úton, és hirtelen
egy fénysugár bukkan elő a fák mögül… és bumm: valami
megnyílik. Egy pillanatra átléptünk egy másik világba.
Csukd be a szemed, és éld át újra a pillanatot. Képzeld el újra
a részleteket… a hangokat… az illatokat… a pillanat textúráját…
egy madár énekel, egy kutya ugat… fúj a szél, hallod a hangját.
Éld át újra ezt a tapasztalatot minden oldalról.
Multidimenzionálisan, minden érzékszerveddel. Ha
kiválasztottad a csodálatos pillanatodat, folytasd a meditációt
hét éjszakán keresztül.
Azt tapasztalod, hogy minden este egyre mélyebbre merülsz a
részletekben. Olyan dolgokat látsz meg, amiket a valós
pillanatban elmulasztottál, de az elméd elraktározta. Olyan
finom árnyalatokat érezhetsz, amiket nem tudatosan éltél meg.
Észreveheted, hogy akkor is ott voltak, csak elszalasztottad őket.
Az elme mindent rögzít. Nagyon megbízható szolga, temérdek
teherbírással.
A hetedik napra képes leszel olyan tisztán látni a gyönyörű
pillanatodat, hogy azt fogod érezni, még sohasem láttál ilyen
tisztán egyetlen pillanatot sem.
MÁSODIK HÉT: folytasd tovább egy kiegészítéssel. Érezd magad
körül a pillanat terét… érezd, hogy minden oldalról körülvesz…
egyméteres körben. Érezd, hogy körülvesz a pillanat aurája. A
tizennegyedik napra képes leszel elutazni egy egészen más
világba. De tudatában leszel annak, hogy az egyméteres kör
mögött egy másik idő, egy másik dimenzió van.
HARMADIK HÉT: egészítsd ki még valamivel. Éld meg a
pillanatot, vedd körbe magad vele, majd képzeletben teremtsd
meg az ellenpólusát. Ebben a pillanatodban nagyon jól érzed
magad. Egyméteres körben körbe vagy véve ezzel a jósággal,
ezzel az örömteli térrel. Most találj ki egy másik szituációt az
alábbiak szerint.
Valaki bánt téged. De a bántás csak a tér határáig ér el. Van
rajta egy kerítés, és a bántás nem tud elérni téged. Úgy érkezik,
mint egy nyíl, de aztán leesik. Vagy idézz fel egy szomorú
pillanatot: megsértettek, de ez a sértés nekikoccan annak az
üvegfalnak, ami körülvesz, majd leesik. Sohasem érhet el téged.
Ha az első két hét rendben zajlott, a harmadik héttől képes
leszel meglátni, hogy minden megáll az egyméteres kör
határánál, és semmi sem ér el téged.
NEGYEDIK HÉT: innentől kezdve tartsd magadnál ezt az aurát.
Amikor a piacra mész, amikor az emberekkel beszélgetsz.
Mindig legyen az elmédben. Örömteli meglepetésben lesz
részed: a saját világodban fogod élni az életedet. Mindig
magaddal hordasz egy saját világot, ami képessé tesz arra, hogy
a jelenben élj – nyugodtan, csendesen, kiegyensúlyozottan.
Hordd magaddal ezt az aurát néhány napig, néhány hónapig.
Ha már látod, hogy nincs rá szükséged, dobd le magadról. Ha
már tudod, hogyan legyél itt és most, ha már sikerült kiélvezned
a szépségét, a benne rejlő temérdek örömet, dobd le magadról
az aurát.
 A nap idézete

A nők tudnak várni, a végtelenségig tudnak

várni, a türelmük végtelen. Ennek így kell
lennie, mert egy gyermeket kilenc hónapig
kell magukban hordaniuk. Tekints egy anyára,
egy nőre, aki épp most lett anya: sokkal szebb.
Egészen másfajta bájt öltött magára,
különleges aura veszi körül. Virágzik,
hamarosan virág lesz belőle.

Osho
 Jegyzetek
10. NAP: LELASSULÁS
A mai program a kreativitásról alkotott önkorlátozó
elképzeléseinket állítja kihívás elé. Olyan kultúrában élünk, ami
azt hangsúlyozza, hogy a kreativitáshoz különleges tehetség,
egyedi adottság vagy néhány technika elsajátítása szükséges.
Osho kihívás elé helyezi ezt az elképzelést, ragaszkodva ahhoz,
hogy a kreativitás elsősorban egy életszemlélet, annak a
trükkje, hogy bármit is tegyünk az adott pillanatban, örömet
viszünk bele. Legyen szó főzésről, a padló feltakarításáról,
mosogatásról vagy egy baráttal való csendes beszélgetésről.
A mai meditáció – „A halandzsától a csendig” – egy vidám,
játékos és energetizáló technika, amivel készíthetsz egy üres
vásznat az élet művészetének megéléséhez, és amivel
megszabadulhatsz mindazoktól az elméletektől, amiket arról
alkottál, mit jelent kreatívnak lenni.

OSHO BÖLCSESSÉGE
A kreativitásnak semmi köze a tevékenységekhez – például a
festéshez, a költészethez, a tánchoz, az énekléshez. Sőt,
kifejezetten semmihez sincsen semmi köze.
Bármi lehet kreatív – ugyanis te viszed bele ezt a minőséget a
tevékenységedbe. Önmagában egy tevékenység se kreatív, se
nem kreatív nem lehet. Kreativitás nélkül is festhetsz vagy
énekelhetsz, de felmoshatod a padlót vagy főzhetsz kreatívan. A
kreativitás az a minőség, amit beleviszel az éppen végzett
cselekvésbe. Egy hozzáállás, egy szemléletmód. Az, hogy hogyan
nézed a dolgokat.
Az első dolog tehát, amire emlékezz, hogy ne szűkítsd le a
kreativitást egyetlen dologra. Az ember a kreatív. Bármit is tesz,
lehet kreatív, még akkor is, amikor például megy – akár járása
közben is láthatod ezt a kreativitást. Még akkor is, amikor
csendben ül, és semmit sem tesz, még ez a semmittevése is
kreatív cselekedet. A Bódhifa alatt ülő, és a semmittevő Buddha
a világ valaha ismert legnagyobb alkotója.
Amint megérted, hogy te, az ember az, aki vagy kreatív, vagy
nem, megszűnik ez a probléma.
Nem lehet mindenkiből festő, és nincs is rá szükség. Ha
mindenki festő lenne, nagyon csúnya lenne a világ, és nehéz
lenne benne élni! Nem lehet mindenkiből táncos, és nincs is rá
szükség. De mindenki lehet kreatív.
Bármit is teszel, ha azt örömmel és szeretettel teszed, ha nem
elsősorban anyagi okok vezérelnek, kreatív dolgot teszel. Ha
kifejlődik valami belőle, ha fejlődni tudsz általa, spirituális,
kreatív és nagyszerű lesz.
Szeresd, amit csinálsz. Légy közben meditatív, bármi is legyen
az – egyáltalán nem fontos hogy miről van szó. A kreativitás azt
jelenti, hogy bármit is teszel, szereted. Élvezed, és a lét
ajándékaként ünnepled. Talán senki sem fog tudomást szerezni
róla. Ha hírnévre vágysz, és azt hiszed, az kreativitás – hogy ha
híressé válsz, mint mondjuk Picasso, te is kreatív leszel –, rossz
úton jársz. Így valójában egyáltalán nem kreatív vagy, hanem
csak egy politikus, akinek ambíciói vannak. Ha híres leszel, jó.
Ha nem, az is jó. Ne ez legyen a szempont. Az legyen a
szempont, hogy élvezd, bármit is teszel. Legyen a szerelmed.
 Ha szeretetből cselekszel, bármit is tegyél, kreatív lesz. A
szeretet és az élvezet érintésétől a legapróbb dolgok is
nagyszerűvé válnak.
Sokan mondják: „Azt hittem, nem vagyok kreatív.”
Mindenkinek ezt tanították. Csak nagyon kevés embert
fogadnak el kreatívnak – néhány festőt, néhány költőt,
egymillióból egyet. Ez ostobaság. Minden ember alkotónak
született. Figyeld meg a gyerekeket, és meglátod, mindegyik
kreatív. Szépen lassan leromboljuk bennük ezt a kreativitást.
Szépen lassan hamis meggyőződéseket erőltetünk rájuk. Szépen
lassan összezavarjuk őket. Szépen lassan egyre anyagiasabbá,
politikusabbá és ambiciózusabbá tesszük őket.
Ha belép az ambíció, eltűnik a kreativitás, mert az ambiciózus
ember nem lehet kreatív, mert az ambiciózus ember egyetlen
tevékenységet sem szeret saját magáért. Megöljük a kreativitást.
Mindenki kreatívnak születik, de az emberek kilencvenkilenc
százalékából kiöljük ezt a kreativitást.
Ha a felelősséget a társadalomra hárítjuk, az nem segít. A
saját kezedbe kell venned az életedet. El kell dobnod a rossz
beidegződéseket. El kell dobnod azokat a rossz, hipnotikus
önszuggesztiókat, amiket a gyermekkorodban kaptál.
Amikor egy kreatív ember születik erre a világra, felfedezi a
világ szépségét – egy dal itt, egy rajz ott. Jobbá táncolta, jobbá
élvezte, jobbá szerette és jobbá meditálta a világot. Amikor
elhagyja ezt a világot, egy jobb világot hagy maga mögött. Lehet,
hogy senki sem ismerte, lehet, hogy ismerte valaki, de nem ez a
lényeg. Egy jobb világot hagy maga mögött, egy sokkal
teljesebbet, mert az élete hatalmas belső értéket képviselt.
 Ha tiszta szívből képes vagy mosolyogni, ha mosolyogva
fogod valakinek a kezét, az egy kreatív tett, egy nagyszerű
kreatív tett. Ölelj valakit a szívedre, és légy kreatív. Nézz rá
szerető pillantással valakire. Már egy szerető pillantás is meg
tudja változtatni egy ember egész világát.
Nem véletlenül vagy itt, van jelentősége annak, hogy itt vagy.
Van mögötted egy cél. Az egész meg akar valósítani valamit
rajtad keresztül.

MEDITÁCIÓ

A HALANDZSÁTÓL A CSENDIG

A mai meditáció egy eszköz, amivel sokkal tisztább és frissebb

lesz az elme. Az egyik legegyszerűbb és legtudományosabb
módja az elme megtisztításának és felfrissítésének.
Osho azt mondja: „Képzeld el, hogy mindent kimondasz, amit
valaha el akartál mondani, de nem tehetted a civilizáció, a
neveltetésed, a kultúra és a társadalom miatt. És aztán mondd
el bármilyen nyelven, amit hallottál már, de nem tudsz
beszélni! Ha például hallottál már kínaiul beszélni valakit, de
nem tudsz kínaiul, mondd el kínaiul! Kiabálj, nevess, sírj, adj ki
hangokat, és gesztikulálj. Ereszd szabadon, ami felbukkan az
elmédben, anélkül hogy eszedbe jutna, mennyire racionális,
indokolt, jelentős vagy lényeges. Úgy, ahogyan a madarak is
teszik.
Mondj ki bármit, ami ott mozog az elmédben, minden
szemetet – és dobd ki. Tedd teljes beleéléssel és hatalmas
lelkesedéssel.”
A technika
Bármilyen időpontot és helyet választhatsz, ahol nyugodtan
elvégezheted a meditációt. Mindegyik lépés öt percig tart. Ha
nehezedre esik nevetni és sírni, elég, ha csak az első és az utolsó
lépést próbálod ki. A második és harmadik lépést idővel
spontánul teszed meg, és könnyebb is lesz.
ELSŐ LÉPÉS: Halandzsázz. Adj ki értelmetlen hangokat, és
beszélj olyan nyelven, amit nem ismersz. Jobb, ha egy ismert
nyelvnek a szerkezetét és hangzását követed, és nem csak
röfögsz és dörmögsz, mint az állatok, ezzel egészen más hatást
érnél el. Ahogyan már mondtuk, teljesen szabadon kiabálhatsz,
sikoltozhatsz, és fejezheted ki az érzelmeidet.
MÁSODIK LÉPÉS: Nevess. Nevess tiszta szívből, ne azért, mert
okod van rá.
HARMADIK LÉPÉS: Sírj és zokogj ok nélkül, a szíved örömére.
NEGYEDIK LÉPÉS: Feküdj le és maradj csendben, mintha
meghaltál volna, csak a levegő áramoljon ki és be a testedben.
 A nap idézete

Egy kreatív tett megláttatja velünk a világ

szépségét. Ad valamit a világnak, amit soha
nem lehet majd elvenni tőle.

Osho
 Jegyzetek
11. NAP: MINDENKI KREATÍV
Az intuíció az intellektuális, logikus elme és a lélek sokkal
hatalmasabb birodalma között jelenik meg. A logika az,
ahogyan az elme a valóságot megismeri, az intuíció pedig,
ahogyan a lélek megtapasztalja azt. Osho csodálatosan érthető,
néha szórakoztató és rendkívül érdekes beszélgetéseket
folytatott ezekről a kérdésekről. Minden ember rendelkezik az
intuíció természetes képességével, a társadalmi kondicionálás
és a nevelés azonban gyakran ellene dolgozik. Az embereknek
azt tanítják, hogy ne vegyenek tudomást az ösztöneikről, belső
sugallataikról és előérzeteikről, ne akarják megérteni vagy
egyéni fejlődésük és javulásuk alapjaként használni őket. Ennek
eredményeképpen elnyomjuk belső bölcsességünk gyökereit,
ami arra lett volna hivatott, hogy intuícióvá érjen. Ebben a
részben Osho arról beszél, mit jelent az intuíció, valamint
iránymutatást ad arra vonatkozóan, hogyan tegyünk
különbséget eredeti, intuitív benyomásaink és
„vágyakozásaink” között, ami gyakran téves döntésekhez és
nem kívánt következményekhez vezet.
A következő meditációs technikával felfedezhetjük a gyakran
tanúnak nevezett teret, amiből az igazi intuíció is ered.

OSHO BÖLCSESSÉGE
Létezik egy jelenség, amit intuíciónak hívunk, és aminek
többnyire nem vagyunk a tudatában. Nem tudjuk, hogy létezik-
e bármi hasonló, mint az intuíció.
 Az intuíció egészen más típusú jelenség, mint az értelem. Az
értelem magyaráz, az értelem egy folyamat formájában ér el a
következtetésig. Az intuíció ugrik, az intuíció egy
kvantumugrás. Nem ismeri a folyamatokat. Folyamat nélkül ér
el a következtetésig.
Több olyan matematikus is volt, aki anélkül oldott meg
bármilyen matematikai problémát, hogy elmerült volna a
megoldás folyamatában.
Intuitív módon dolgoztak.
A matematikusokat mindig is összezavarta ez a furcsa
jelenség. Ezek az emberek hogy csinálják? Ha egy matematikus
nekiállt megoldani a szóban forgó problémát, eltartott úgy
három órát, vagy kettőt, de egyet biztos. Még egy számítógépnek
is eltart pár percig, amíg megoldja, de ezek az emberek egyetlen
pillanatot sem szántak rá. Csak kimondod, és ők ösztönösen…
Az intuíció ma már a matematikában is elismert tény. Ha a
józan ész megbukik, csak az intuíció működik. Az összes nagy
tudós észrevette, hogy legnagyobb felfedezéseiket nem az
eszükkel, hanem az intuícióik segítségével tették.
Madame Curie már három éve dolgozott egy problémán, több
irányból megközelítve is megpróbálta megoldani. Mind
kudarcot vallott. Egy este, teljesen kimerülve éppen lefekvéshez
készülődött, amikor döntött… Az eset majdnem olyan, mint
Buddháé. Azon az estén eldöntötte: „Elég volt. Három évet
elfecséreltem. Hiábavaló munka volt. Be kell fejeznem.” Azon az
estén befejezte, és elment aludni.
Éjszaka felkelt álmából, odament az asztalhoz, és leírta a
megoldást. Ezután visszament, és elaludt. Reggel már nem
emlékezett semmire, de az írás ott volt az asztalon. A szobában
nem volt senki más, de még ha lett is volna, honnan tudta volna
ő a megoldást. Korának egyik legnagyobb elméje három évig
dolgozott rajta. A szobában nem volt senki, a megoldás mégis
ott volt. Majd alaposabban megvizsgálta az írást, az ő kézírása
volt! Hirtelen kirajzolódott előtte egy álom. Emlékezett, hogy
mintha arról álmodott volna, hogy egy asztalnál ül és ír valamit.
Fokozatosan minden a helyére került. Arra a következtetésre
jutott, hogy nem a józan ész jelenti a megoldást, hanem az
intuíció.
Az észnek először ki kell merülnie. Az intuíció csak akkor
működik, ha az ész kimerült. Az intuíció nem ismeri a
folyamatokat, egyszerűen csak odaugrik a problémáról a
megoldásra. Lerövidíti az utat. Bevillan.
Az intuíciónk elromlott. Az emberi intuíció majdnem teljes
mértékben elromlott. A nők megérzései még nem annyira, ezért
is van nekik az, amit úgy hívnak „előérzet”. Egy előérzet csak az
intuíció töredéke. Csak egy előérzet, egy belülről jövő sugallat.
De ez is nagyon elromlott, ezért nem más, mint egy villanás.
Dobd el magadtól a rögzült elképzeléseidet, amit beléd
sulykoltak, miszerint az ész az egyetlen ajtó, ami elvezet a
következtetésekig. Ha eldobod magadtól ezt a fixációt, ezt az
észhez kötődő fixációt, az intuíció elkezd kivirulni. Ekkor már
nemcsak olyan lesz, mint egy villanás, hanem egy folyamatosan
elérhető forrás. Ha becsukod a szemed, elmerülhetsz benne, és
mindig meghallgathatod tőle a helyes irányt.
Ez az, amit a Fischer–Hoffman-terápia (egy rendkívül
strukturált, időben bekorlátozott, intenzív pszichoterápia)
követői iránymutatónak gondolnak. Ha egyáltalán a folyamat
igazán beindul… Nagyon nehéz, mert először le kell fejteni öt
réteget. Nem hiszem, hogy túl sokan képesek lennének erre,
különösen azok, akik egy Fischer–Hoffmann-terápián vesznek
részt. Az ötlet azonban tökéletesen jó. Ha lebontjuk magunkról
az öt réteget, felbukkan valami, amit iránymutatónak
nevezhetünk. Bármikor feltöltődhetsz intuíciód energiáival, és
mindig megtalálod a helyes tanácsot. Keleten ezt hívják belső
gurunak, belső mesternek. Amint elkezd működni az intuíciód,
nem kell megkérned egy másik gurut, hogy segítsen neked.
Az intuíció azt jelenti, hogy egy hullámhosszon vagy
önmagaddal, tökéletesen egy hullámhosszon. Ha eltávolodsz
ettől a hullámhossztól, sehonnan sem érkeznek megoldások.

MEDITÁCIÓ

A TANÚ MEGTALÁLÁSA

„Ez a technika – mondja Osho a The Book of Secrets című

könyvében – az egyik legmélyebb technika… Próbáld
megérteni: figyelem a szemöldökök között… A modern
fiziológia és a tudományos kutatások azt állítják, hogy a
szemöldökök között található egy mirigy, ami a test
legrejtélyesebb része. Ez a mirigy, amit tobozmirigynek
neveznek, a tibetiek harmadik szeme, a tantrában Siva szeme –
a két szem között található nem működő harmadik szemünk.
Ott van, és bármikor képes lenne a működésre, de önmagától
nem működik. Tenned kell valamit ahhoz, hogy megnyíljon.
Nem vak, de be van zárva. Ez a technika ki fogja nyitni a
harmadik szemet.”

A technika
Csukd be a szemed, és mindkét szemed irányítsd a
szemöldökeid közé. Olyan, mintha mindkét szemeddel néznél.
Irányítsd ide teljes figyelmedet.
Ez az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy figyelmes légy.
Ilyen könnyen tested egyetlen más részével sem lehetsz
figyelmes. Ez a mirigy úgy vonzza be a figyelmet, mint semmi
más. Ha figyelsz rá, a harmadik szemed hipnotizálni fogja a
szemeidet. Odatapadnak, és nem tudnak mozdulni. Ha
megpróbálsz tested bármelyik másik részére figyelni,
nehézségekbe fogsz ütközni. A harmadik szem elkapja a
figyelmet, kierőszakolja a figyelmet. Mágnesként vonzza
magához a figyelmet. A világ valamennyi spirituális
hagyománya használta. A legegyszerűbb módja a figyelem
trenírozásának, mert nemcsak hogy figyelmes próbálsz lenni,
de maga a mirigy is segít. Egy mágnes.
A harmadik szemre koncentrálva hirtelen tanúvá változol. A
harmadik szemen keresztül láthatod, ahogyan a gondolatok úgy
futnak át az elméden, mint ahogyan a felhők vonulnak az égen,
vagy ahogyan az emberek sétálnak az utcán.
Egy ablakban ülsz az eget vagy az utcán sétáló embereket
nézve, de te nem vagy beazonosítva. Messze vagy, egy
megfigyelő vagy a domb tetején – más vagy. Ha harag van
benned, tekints rá úgy, mint egy tárgyra. Már nem is érzed,
hogy dühös vagy. Azt érzed, hogy harag vesz körül – egy
haragfelhő vesz körbe –, de nem vagy egyenlő a haraggal. Ha
pedig nem vagy a harag, az el is veszti erejét, nem tud
megérinteni, érintetlen maradsz. A harag jön és megy, de te
továbbra sem zökkensz ki a középpontodból.
Ez mindkét irányba működhet. Válj tanúvá, és középpontod a
harmadik szemedben lesz. Próbálj tanúvá válni. Bármi is
történjen, próbálj arra tanúként tekinteni. Ha beteg vagy, a test
sajog és fájdalmas, szörnyen érzed magad és szenvedsz. Bármi
is legyen, légy csak a tanúja. Bármi is történjen, ne azonosítsd
vele magad. Légy tanú, megfigyelő. Ha képes vagy arra, hogy
tanúvá válj, a harmadik szemre figyelsz. Ennek az ellenkezője is
igaz: ha a harmadik szemre figyelsz, tanúvá válsz. E két dolog
egynek a része.
 A nap idézete

Ha elkezded élni az igazság, a hitelesség, az

eredeti arcod életét, minden bajod elmúlik,
mert megszűnik a benned lévő belső
konfliktus, és nem leszel többé szétválasztva.
A hangod egységes lesz, egész lényed
zenekarrá változik.

Osho
 Jegyzetek
12. NAP: INTUÍCIÓ – BELSŐ TANÍTÓNK
A mai programban a „kondicionálás” kérdését járjuk körül,
valamint az életünkben betöltött szerepét, és azt, mit gondolunk
arról, kik vagyunk. Osho gyakran beszél a múlt eldobásának
fontosságáról. Ezalatt nem azt érti, hogy el kell dobnunk azokat
a tényszerű eseményeket, amik történtek. Inkább arról a
lenyomatról beszél, amit a múlt hagyott a tudatunkon. Ha úgy
tetszik arról a programról, aminek mindannyian az alanyai
vagyunk. Ez a programozás már majdnem abban a pillanatban
elkezdődik, amikor megszületünk – szüleink, barátaink,
tanáraink… a minket körülvevő környezet által. Hogy mit
gondoljunk arról, mi jó vagy rossz, mi helyes és helytelen, mi
igaz és hamis, mi fontos és lényegtelen… mindezek a dolgok
részét képezik a kondicionálásunknak.
A következő beszédben Osho azzal a kihívással állít szembe
minket, hogy tudatosítsuk magunkban ezt a kondicionálást.
Hogy megértsük és képesek legyünk meglátni, amikor
bekapcsol, amint reagálunk bizonyos helyzetekre és a
körülöttünk lévő emberekre. És végül, hogy képesek legyünk
megszabadulni tőle, hogy ne legyünk többé olyan, Osho által
„humanoidnak” nevezett lények, akiket beprogramozott a
múltjuk, és hogy elkezdjük felfedezni a velünk született
ártatlanságot és csendet, amit a zen „eredeti arcnak” nevez.

OSHO BÖLCSESSÉGE
Az életben az a legnehezebb, hogy eldobjuk a múltat, mert ez
azt jelenti, hogy eldobjuk egész identitásunkat, eldobjuk egész
személyiségünket. Eldobjuk önmagunkat. Nem vagy más, mint
a múltad, nem vagy más, mint a kondicionálásaid. És a
kondicionálás nagyon mélyreható volt, mert már egészen az
elejétől, születésed első pillanatától kezdve elkezdődött. Amikor
már a tudatodra ébredtél, és egy kicsit tudatosabb lettél, elérte
lényed legmélyebb forrását. Hacsak nem hatolsz le addig a
legmélyebb magig, amit még nem értek el, és ami már a
kondicionálásod előtt is ott volt, hacsak nem válsz azzá a
csenddé és ártatlansággá, sohasem fogod megtudni, ki vagy.
A meditáció azt jelenti, hogy behatolsz ebbe a magba, a
legbelsőbb magba, amit a zen „eredeti arcnak” nevez.
Először is meg kell értenünk a kondicionálást, ami miatt
elvesztettél valami esszenciálisat, valami természeteset, valami
benned lévő spontán dolgot. Nem vagy többé emberi lény, csak
annak tűnsz. Humanoiddá váltál.
A humanoid olyan lény, aki nem képes megérteni önmagát,
akinek fogalma sincs arról, ki ő. Minden önmagáról alkotott
elképzelését kölcsönözte, más humanoidok adták neki. A
humanoid nem képes mozgósítani saját akaratát, nem
rendelkezik azzal a képességgel, hogy akarjon, hogy legyen. Egy
függőségben levő jelenség, aki elveszítette a szabadságát. Ez
lényegében egy pszichopatológiás jelenség.
Ma az egész emberiség pszichopatológiás eset. Azok az
emberek, akik normálisnak néznek ki, egyáltalán nem azok. Ez
az egész Föld egy hatalmas őrültek házává vált. De mert az
egész Föld egy hatalmas őrültek háza, nem könnyű észrevenni,
hogy az. Az emberek mindenütt ugyanolyanok, akárcsak te,
ezért gondolod azt, hogy te is és ők is normálisak.
Nagyon ritka, hogy egy normális emberrel találkozz ezen a
világon, mert ez a világ nem engedi meg, hogy valami normális
történjen.
A humanoid olyan lény, aki nem képes rendelkezni maga
felett, aki mindig egy hatalmat keres, akinek mindig szüksége
van valaki másra, aki megmondja neki, mit kell tennie.
Azért születtél, hogy meglásd az igazságot, egykor képes voltál
rá. Minden gyermek képes kommunikálni a léttel, képes akarni
– mi akadályozzuk meg benne. A szülők nem engedik meg a
gyerekeiknek, hogy rendelkezzenek maguk felett. Aztán ott
vannak a tanárok, akiknek a szülők és a társadalom a
munkaadójuk. Ők mind a múlt szolgálatában állnak. Az egész
oktatási rendszer a múltat szolgálja, nem téged, ezt ne felejtsd
el. Az óvodától az egyetemig, minden tanár és professzor a múlt
szolgálatában áll. Azért vannak, hogy fenntartsák a múltat.
Nem érted vannak, nem azért vannak, hogy segítsenek neked,
hanem hogy tanítsanak.
És aztán ott vannak a papok és a politikusok… ők mind
megpróbálnak kondicionálni téged. Senki nem akarja, hogy
szabad legyél, mindenki azt akarja, hogy rabszolga légy, mert
minél inkább rabszolga vagy, annál könnyebb kizsákmányolni.
Ha követed a vezetőket, a papokat és a tanárokat, mindenféle
zöldséget megígérnek neked, mindenféle jutalmat most és a
jövőre nézve. Egy ilyen embernek mindig szüksége lesz egy
zsarnokra, és a zsarnokot kereső humanoid marad egész
életében.
Ennek nem kell veled is megtörténnie. Elég bátornak kell
lenned ahhoz, hogy levesd magadról a kondicionálást. Elég
tökösnek kell lenned hozzá.
Amint elkezded levetni magadról a beléd sulykoltakat, észre
fogod venni a szárnyaidat. És ezek a szárnyak elvihetnek téged
az alapvető valósághoz: az egyedüli repüléstől az egyedüllétig.
Oda azonban csak ártatlan lényként juthatsz el. Kondicionálás
nélkül, teljesen elszakadva a múlttól.
Ez lesz az első szabadság vezérelte aktus az életedben. És az
első lépés az utazás felét jelenti. A másik fele már nagyon
könnyű lesz, és magától fog jönni.

MEDITÁCIÓ

DOBD KI A DOLGOKAT

Ahányszor úgy érzed, hogy az elméd nem békés – feszült,

aggódó, csapongó, szorongó, folyamatosan álmodozó –, tegyél
meg egy dolgot: először is fújd ki jó mélyen a levegőt. Mindig a
kilégzéssel kezdj. Fújd ki mélyen a levegőt, olyan mélyen,
amennyire csak tudod, kivetve magadból a levegőt. Ettől a
lelkiállapotod a padlón lesz, mert a légzés jelent mindent.
Ne lélegezz be azonnal, tartsd ki, amennyire csak tudod. Húzd
be a hasad, és tartsd így néhány másodpercig. Még ne szívd be a
levegőt. Távozzon a levegő, és utána néhány másodpercig még
ne szívd be. Majd engedd meg a testednek, hogy levegőt vegyen.
Szívd be mélyen a levegőt, amennyire mélyen csak tudod. Újra
állj meg néhány másodpercre. Ez ugyanaz a szünet, amit
kilégzés után is tartottál. Ha akkor bírtad három másodpercig,
most is három másodpercig tartsd bent a levegőt. Majd fújd ki,
és maradj így három másodpercig. Szívd be, és tartsd bent
három másodpercig. A levegőt teljes mértékben ki kell fújnod.
Mind a kilégzés, mind a belégzés legyen teljes, és legyen bennük
ritmus. Tartsd ki, majd szívd be. Tartsd bent, majd fújd ki.
Tartsd bent, tartsd kint. Azonnal változást fogsz érezni egész
lényedben. A rossz érzés elillan, és új hangulat lesz úrrá rajtad.
 A nap idézete

A társadalom nem képes elviselni az

egyéniséget, mert az nem követi úgy, mint egy
birka. A birkák mindig a nyájban vannak,
mert ott sokkal jobban védve, biztonságban
érzik magukat. Csak az oroszlánok mozognak
egyedül. Ti mindannyian oroszlánnak
születtetek, de a társadalom úgy kondicionálja
és programozza az elméteket, hogy birkák
legyetek.

Osho
 Jegyzetek
13. NAP: MEDITÁCIÓ ÉS KONDICIONÁLÁS
A mai Osho-beszéd segít minket annak megértésében, hogy a
legfontosabb azt meglátni, hogy miért és hogyan ítélkezel.
A jelen pillanatban, amikor gondolkodás nélkül, csak
tükörként fordulsz valami felé, szemtanú vagy. Ez egy passzív
jelenlét, amiben nincs mód ítélkezésre – ítélkezni ugyanis csak a
múltbéli tapasztalatokkal és a múlt értelmezésével valóban
szembe fordulva lehet. Az ítélkezés ugyanis a
meggyőződéseinkből, az ideológiáinkból és az elméleteinkből
táplálkozik.
Gondolkodni csak akkor lehet, ha ott van a múlt, amit
behozunk a jelenbe. A gondolkodás olyan aktív állapot, amiben
csinálsz valamit.
Ne felejtsük el, hogy szemtanúként, passzív figyelőként nem
ítélkezhetünk. Nem mondhatod, hogy „ez jó, az meg rossz”,
mert abban a pillanatban, hogy ítélkeztél, nem vagy többé
pusztán szemtanú. Ha azt mondod „ez jó”, vagy „ez rossz”,
kicsusszantál a szemtanú állapotból, és ítélkezővé váltál.
Azt is tartsd észben, hogy nem csak minden egyes szó felér
egy ítélettel – maga a nyelv is tele van ítélettel, és soha nem
lehet elfogulatlan. Abban a pillanatban, hogy használni
kezdünk egy szót, máris ítélkeztünk, és megakadályoztuk, hogy
nyitott maradjon az elménk.
A mai meditációs gyakorlatban azt fogjuk felfedezni, hogyan
tüntessük el egy egyszerű légzéstechnikával az ítélkezést.
OSHO BÖLCSESSÉGE
Hogyan szabaduljunk meg az ítélkező emberektől?
Semmi szükség megállítani az ítélkező embereket, vagy
megszabadulni tőlük. Meg kell értened, miért ítélkezel, és
hogyan ítélkezel.
Csak a viselkedés felett ítélkezhetsz, mert csak a viselkedés
látható a számodra. Az ember felett nem ítélkezhetsz, mert ő
maga rejtett számodra, az ember rejtély marad. A tettet
megítélheted, a lényt azonban nem.
A tett azonban nem fontos. Nem helyes a tette miatt ítélkezni
egy lény felett. Néha megtörténik, hogy egy férfi mosolyog. A
tett ott van a felszínen, de mélyen legbelül lehet, hogy szomorú.
Sőt, valójában lehet, hogy azért mosolyog, mert szomorú.
Senkinek nem akarja kimutatni a szomorúságát. Miért is
mutatná meg mindenkinek a sebeit? Miért? Ez kínos lenne.
Talán csak azért mosolyog, mert mélyen belül sír.
Az első dolog tehát, amit meg kell értened, hogy csak a
viselkedést láthatod, a viselkedés pedig semmit sem jelent. Ami
igazán fontos, az a mögötte lévő ember. Őt pedig nem ismered.
Nem lesznek helyesek az ítéleteid. És ezt te is jól tudod. Amikor
az emberek téged ítélnek meg a tetteid alapján, te is mindig azt
érzed, hogy rosszul ítéltek meg. Te sem a tetteid alapján ítéled
meg önmagad, hanem a lényed alapján. Mindenki azt érzi, hogy
minden róla alkotott ítélkezés igazságtalan. Te is azt érzed, hogy
az ítéletek igazságtalanok, mert a te számodra elérhető a
lényed. És a lény olyan nagy jelenség, a tett viszont annyira kicsi
és apró. Semmit sem határoz meg. Az csak pillanatnyi.
Mondtál valamit egy férfinak, és ő dühös lett. De nem ítéled el
a dühe miatt, mert lehet, hogy az csak egy pillanatnyi villanás
volt. Lehet, hogy egyébként egy nagyon szeretetreméltó ember.
Ha a dühe alapján ítéled meg, rosszul ítéled meg. És akkor a te
viselkedésedet is az ítéleted fogja meghatározni, és azt fogod
elvárni ettől a férfitól, hogy dühös legyen, és mindig úgy fogsz
rá tekinteni, mint egy dühös férfire. El fogod kerülni őt.
Elszalasztottál egy lehetőséget! Soha ne ítélj meg senkit a tette
alapján! De hiszen ez az egyetlen dolog, ami látható a számodra.
Akkor mi a teendő? „Ne ítélkezz.”
Tudatosítsd magadban egyre jobban a lény titokzatosságát.
Belül minden lény és annak lelke olyan titkos, hogy nincs mód
behatolni. A legmélyebb magban még akkor is ott marad valami
titok, amikor szeretsz. Ez a másik ember méltósága. Ezt jelenti,
amikor azt mondjuk, hogy valakinek lelke van. A lélek azt
jelenti, ami sohasem válik láthatóvá. Valami belőle mindig a
mélyben marad, elveszve egy rejtélyben.
Kívülről nézve ez az, ami felett ítélkezhetnénk, de kívülről
nézve mindig helytelen lesz az ítéletünk.
Újra és újra megnézve, újra és újra értelmezve, újra és újra
belehatolva nem lesz szükség elvetni az ítéleteidet, mert
maguktól szertefoszlanak.
Csak szemlélj. Amikor ítélkezel, ostobaságot teszel. Egyáltalán
nem érsz el az emberig, csak a tettéig érhetsz el. És ezt a tettet is
kiemeled a kontextusából, hiszen nem ismered az ember egész
életét. Olyan, mintha kitépnél egy lapot egy regényből,
elolvasnád, és az egész regényt ezen egy lap alapján ítélnéd
meg. Ez nem jó. Lehet, hogy a regény valami egészen másról
szól. Lehet, hogy te éppen egy negatív részét tépted ki, egy
csúnya részét.
Senkinek az életét nem ismered annak egész valójában. A
férfi már negyven évet élt, mielőtt találkozott volna veled, és az
a negyven év ott van benne. Ez a férfi ráadásul további negyven
évig él még, miután otthagyod, és ez a negyven év is ott lesz
benne. És te láttad ezt a férfit, egyetlen darabkáját, és ítélkeztél
felette. Ez nem helyes. Sőt, ostobaság. Semmi köze nem lesz
magához a férfihoz.
Az ítéleted sokkal inkább rólad árulkodik, mint a férfiról. „Ne
ítélj, hogy ne ítéltess!” – ezt mondta Jézus. Az ítéleted rólad árul
el valamit, de arról az emberről, aki felett ítélkeztél, semmit.
Mert a története és a lénye továbbra is elérhetetlen lesz a
számodra.
Minden kontextus elveszett, csak egy pillanatnyi villanást
láttál. Az értelmezésed a te értelmezésed. Rólad fog elárulni
valamit.
Ha belátod ezt, eltűnik az ítélkezés.

MEDITÁCIÓ

AZ ÍTÉLKEZÉS ÁTALAKÍTÁSA

Osho ezt mondja:

„Ahányszor csak meg akarod változtatni az elme egy – már

régóta fennálló szokássá vált – mintáját, a legjobb, amit
tehetsz, hogy megváltoztatod a légzésedet. Az elme minden
szokása egy légzési mintával van összekötve. Változtasd
meg a légzésed mintáját, és az elméd is azonnal
 megváltozik. Próbáld ki.”

A technika
Ahányszor csak ítélkezni kezdesz, és újra felveszel egy régi
szokást, azonnal fújd ki a levegőt. Mintha a kilégzéssel együtt az
ítéletedet is kivetnéd magadból. Fújd ki mélyen a levegőt, húzd
be a hasad, és amint kifújod a levegőt, érezd, és lásd magad
előtt, hogy az egész ítéletet kiveted magadból.
Ezután vegyél egy friss és mély lélegzetet, kétszer vagy
háromszor, és figyeld, mi történik. Érezni fogod a teljes
felfrissülést. A régi szokásnak nem lesz esélye elfoglalni a
helyét.
A kilégzéssel kezdd, ne a belégzéssel. Ha valamit ki akarsz
dobni magadból, kilégzéssel kezdj, és figyeld meg, hogy az
azonnal hatással lesz az elmédre. Amikor valamit be akarsz
fogadni, belégzéssel kezdj.
Egyszerűen csak végezd el ezt a gyakorlatot, és azonnal látni
fogod, hogy az elméd elmozdult valahova máshová. Új szellővel
töltődött fel. Nem a régi helyeden vagy már, ezért nem fogod
megismételni a régi szokást. Ez minden szokásra igaz. Ha
például dohányzol, és kívánni kezded a cigarettát, de nem
szeretnél rágyújtani, azonnal fújd ki jó mélyen a levegőt, és
vesd ki magadból. Végy egy friss és mély lélegzetet, és azonnal
látni fogod, hogy elmúlt a vágy. Ez egy nagyon, nagyon fontos
eszköz lehet a belső változásokhoz. Csak próbáld ki!
 A nap idézete

Ahányszor csak nincs konfliktus közted és az

egész között, még a konfliktus morzsája sem,
egészséges vagy. Egésznek lenni annyi, mint
egészségesnek lenni. Egésznek lenni azt
jelenti, szentnek lenni. És hogyan lehetünk
szentek, egészségesek és egészek? A szívednek
ugyanabban a ritmusban kell ütnie, mint az
egész szívének. Ez egy nagyszerű kozmikus
tánc. Egy nagyszerű harmónia.

Osho
 Jegyzetek
14. NAP: HOGYAN ÁLLJ LE A MÁSOK FELETTI ÍTÉLKEZÉSSEL?
Olyan világban élünk, ahol a legtöbbünk folyamatosan
hangzavarnak van kitéve. Ez tulajdonképpen nem más, mint
zajszennyezés. Ezek a hangok gyakran olyannyira áthatják az
életünket, hogy már észre sem vesszük őket, legyen szó
közlekedési zajról vagy a liftben szóló zenéről.
Osho inkább „hallgatásról” beszél az egyszerűbb „hallás”
helyett. Hangsúlyozza, hogy utóbbi fiziológiai és passzív, míg az
igazi hallgatás jelenlétet és tudatosságot követel.
A mai, a hallgatás művészetéről szóló program a meditáció
hallgatással kapcsolatos dimenzióját fedezi fel. Osho beszél a
hallgatás művészetéről, a meditációs technika pedig arra
használja a hangot, hogy még figyelmesebbek legyünk.

OSHO BÖLCSESSÉGE
A tárgy nem lényeges. Csak a szubjektivitás fontos. Hallgass
engem, egy fuvolajátékot, a madarak reggeli csiripelését, vagy
ülj le egy vízesés mellé, és hallgasd. Ugyanaz fog történni. Nem
a miatt, amit hallgatsz, hanem mert hallgatod. Önmagában a
hallgatás totális csendet kínál neked, a mély hallgatásban
eltűnhetsz. Az egész művészet a hallgatásról szól.
Ha már tudod, hogyan hallgass, mély elfogadásban,
érzékenységben – nem vagy ott. És ha a hallgató nincsen ott,
nincsen ego: nincs senki, aki hallgat, csak a hallgatás van. És
belehatol léted legmélyebb magjába.
Ha az elméddel hallgatsz engem, el fogsz szalasztani. Ha elme
nélkül hallgatod a vízesést, a részese leszel. Nem az a kérdés,
hogy engem hallgatsz-e. A kérdés rólad szól, a hallgatóról. Amit
mondok, nem fontos. Aki mondja, nem fontos. A lényeg, hogy
mély csend vesz-e körül. Képes voltál-e nem-létezővé válni
abban a pillanatban? Képes vagy-e hirtelen azon kapni magad,
hogy nem vagy? Hogy mély ürességben vagy, amiben lüktet az
élet? Ami tele van, de mégis üres, benne hatalmas csenddel és
egyetlen gondolatfoszlány nélkül? Csak ekkor érhetsz el arra a
szintre, amiben beléd hatol az igazság.
Próbálj hallgatóvá válni. Nem elég, ha csak hallgatsz. Hallani
hallasz, de a hallgatáshoz hatalmas önfegyelemre lesz
szükséged. Ez a legnagyobb fegyelem, ami csak létezik. Ha
hallgatsz, megérkeztél, mert ebben a hallgatásban hirtelen
megtalálod önmagad.
Ez olyan, mint egy paradoxon. Azt mondom, eltűnsz, és hogy
ebben az eltűnésben megtalálod önmagad. Üres vagy, de ebben
az ürességben feltűnik a teljesség, a beteljesülés. Nincsen
egyetlen gondolat sem. Aztán megjelenik a megértés. És úgy
áramlik a szeretet, mint a légzés. Bemegy, aztán kimegy,
bemegy, aztán kimegy. Aztán elkezded megosztani a lényedet a
körülötted lévő léttel. És a rész már nem rész többé, és nem
választja el semmi, összeolvad az egésszel. Eggyé válsz az
egésszel, már nem esel ki a ritmusból. Harmónia lesz úrrá
rajtad. Mennyei zene, a csillagok zenéje.
Ekkor hirtelen megnyílsz. Minden dimenzióból Isten áramlik
beléd. De a dolog lényege az, hogyan lehetsz ennyire befogadó
és csendes.
Csak ülj tovább, és hallgasd, ahogyan a szellő átsüvít a
fenyőfák között… Minden a te hallgatásodon múlik. Hallgatásod
minősége a kérdés, nem az, mit hallgatsz.

MEDITÁCIÓ

TALÁLD MEG A KÖZÉPPONTODAT A HANG

KÖZEPÉBEN

A mai meditációval a hang segítségével még jobban

tudatosíthatod magadban a csöndet, és azt a csendes helyet
magadban, ami a középpontod.
Bárhol is legyél most, csend vesz körül. Látni fogod, hogy
hangok mindig lesznek. A munkahelyeden, a munkába vezető
úton, bárhol is legyél, hangokat hallhatsz. Hangokat a
természet, az emberek és a gépek is produkálnak.
És a hanggal valami nagyon különleges történik. Bármikor
hang vesz körül, a középpontodban vagy. Az összes hang elér
hozzád, mindenhonnan, minden irányból. Bárhol is vagy,
mindig a hang középében vagy.

A technika
Csukd be a szemed, és érezd, hogy az egész világegyetemet
hangok töltik be.
Érezd, hogy minden hang feléd mozdul, és hogy te a
középpontban vagy. A világegyetem a külvilág, te pedig a
középpont, a belső, és minden feléd mozog, feléd esik, mint egy
vízesés folyamatos robajlása.
Amikor egy vízesés mellett ülsz, csukd be a szemed, és érezd a
körülötted lévő hangokat, ahogyan minden oldalról rád
zuhannak, középpontot alkotva benned minden oldalról.
Ugyanezt egy piacon is megteheted. Nincs még egy olyan hely,
mint a piac, ami annyira tele van hangokkal, őrült
hangzavarral.
Ne kezdj el gondolkodni a hangokon. „Ez jó, az meg rossz, ez
zavaró, az gyönyörű és harmonikus.” Inkább maradj
kapcsolatban a középponttal. Miközben a hang halad feléd, ne
gondolj arra, hogy az jó-e, rossz-e vagy szép-e.
Emlékezz, a középpontban vagy, és minden hang feléd halad.
Minden hang, bármi is legyen az.
Lazulj el, és hagyd, hogy minden beléd hatoljon. Sokkal
nyugodtabbá, lágyabbá, nyitottabbá váltál.
Most mozogj együtt a hangokkal, és hagyd, hogy a figyelmed a
középpontodra irányuljon, ahol hallhatod őket.
Ha érzed azt a középpontot, ahol minden hangot hallhatsz,
hirtelen az egész rendkívül tudatossá válik. Az egyik
pillanatban az egész világot úgy fogod hallani, mint hangok
sokaságát, a következő pillanatban a figyelmed hirtelen befelé
irányul, és hallani fogod a csendet, ami sohasem ér el téged.
Létezik egy pont, ahová nem érnek el a hangok.
Ez a pont te vagy.
Amint ráéreztél ennek a technikának az ízére, már egyedül is
elvégezheted, ahányszor csak akarod.
 A nap idézete

Nem kell székesegyházakat és hatalmas

templomokat építeni. Akiknek van szemük,
meg fogják találni a hatalmas csillagos eget,
ezt a gyönyörű Földet, a leghatalmasabb
templomot. Egész létünk egy szent hely.

Osho
 Jegyzetek
15. NAP: A HALLGATÁS MŰVÉSZETE
Osho tanácsainak egyik kulcsszava a megértés. Miközben
megpróbálunk ellazulni tévénézés, egy ital elfogyasztása vagy
nyaralás közben, a mai fejezetben Osho inkább azt próbálja
megértetni velünk, hogyan keletkeznek a bennünk lévő
feszültségek és szorongások.
Miért nem vagyunk képesek irányítani a saját testünket és
elménket, és miért nem tudunk ellazulni külső segítség nélkül?
Osho lépésről lépésre vezet el minket annak megértéséhez,
hogyan működik a relaxálás.
A mai meditáció megmutatja, hogyan tegyük félre az
irányításra irányuló késztetésünket, az egyik legfontosabb
feszültséget kiváltó tényezőt, és hagyjuk, hogy megengedjük
magunknak, hogy „elengedjük”.

OSHO BÖLCSESSÉGE
Mondanál egy kicsit többet az relaxálásról? Tudom, mélyen a
magban feszültség van bennem, és arra gyanakszom, hogy
valószínűleg még sohasem voltam teljesen ellazult.
A totális ellazulás a végső cél.
Most nem tudsz tökéletesen relaxálni. A legbenső magban
lévő feszültség ott marad.
Kezdj el ellazítani. Kezdd a szélén, ahol vagy; csak ott
kezdhetjük el, ahol éppen vagyunk. Relaxálj a lényed szélén.
Lazítsd el a tested, lazítsd el a viselkedésed, lazítsd el a tetteidet.
Sétálj, egyél, beszélj és hallgass ellazulva. Lassíts le minden
folyamatot. Ne siess, és ne légy gyors. Úgy mozogj, mintha
minden örökkévalóság elérhető lenne a számodra.
Valójában nincsen se kezdet, se vég. Mindig is itt voltunk, és
mindig is itt leszünk. A forma mindig változik, a lényeg
azonban nem. A ruha mindig változik, de a lélek nem.
A feszültség sietséget, félelmet, kételkedést jelent. A feszültség
azt jelenti, hogy folyamatosan a védekezésre, a biztonságra, a
nyugalomra törekszünk. A feszültség azt jelenti, hogy már most
készülünk a holnapra, hogy fel legyünk készülve. A feszültség
azt jelenti, hogy a múlt, amit nem éltünk meg igazán, csak
valahogy elsuhantunk mellette, itt ragad. Olyan, mint a
másnaposság, ami körbevesz.
Ne felejts el egy nagyon fontos dolgot az életről: minden
tapasztalat, amit nem éltél meg teljesen, rád tapad, és ottragad.
„Zárj le! Élj meg! Fejezz be!”
A széléről kell elkezdened az ellazulást. Az első lépés, hogy
ellazítod a tested. Ne felejtsd el megfigyelni a tested oly
gyakran, amennyire csak lehet, hátha magaddal cipelsz
valamilyen feszültséget benne. A nyakadban, a fejedben, a
lábadban. Lazítsd el tudatosan. Csak menj oda testednek ahhoz
a részéhez, csukd be a szemed, és menj oda. Győzd meg
testednek azt a részét, és mondd neki szeretettel, „lazulj el”.
Meg fogsz lepődni, hogy ha szeretettel közelítesz valamelyik
testrészedhez, odafigyel rád, követni fog. A te tested. Becsukott
szemmel menj végig a testeden a lábujjadtól egészen a fejed
búbjáig, olyan részt keresve, ahol feszültség van. Ezután beszélj
úgy ehhez a részhez, mintha egy barátodhoz beszélnél. Folytass
párbeszédet a testeddel. Mondd neki, hogy lazuljon el, mondd
neki: „Ne félj, ne félj. Itt vagyok, hogy törődjek veled.
Ellazulhatsz.” Lassan, szépen lassan meg fogod tanulni a
módját. És a tested képes lesz ellazulni.
Ezután tedd meg a következő lépést, egy kicsit mélyebbre.
Mondd az elmédnek, hogy lazuljon el. És ha a tested odafigyel
rád, az elméd is oda fog. Nem kezdhetsz rögtön az elméddel. Az
elején kell kezdened. Nem kezdheted a közepén. Sokan az
elmével kezdenek, és aztán kudarcot vallanak, mert rossz
helyen kezdenek. Mindent a helyes sorrendben kell elvégezni.
Ha sikerül tudatosan ellazítani a tested, az elmédnek is
segíthetsz ellazulni. Az elme egy sokkal bonyolultabb jelenség.
Ha már biztos vagy abban, hogy a tested hallgat rád, egy új
igazságra bukkansz önmagadban. Most már az elméd is
hallgatni fog rád. Az elmével kicsit tovább fog tartani, de
sikerülni fog.
Ha ellazult az elméd, kezdd ellazítani a szíved; érzéseid és
érzelmeid birodalmát. Ez még bonyolultabb, még finomabb. De
most már az igazsággal a birtokodban indulsz útnak, a
hatalmas igazsággal önmagadban. Most már tudod, hogy
lehetséges. Ha lehetséges a testtel és lehetséges az elmével, a
szívvel is lehetséges lesz. Csak ha már végigmentél ezen a
három lépésen, teheted meg a negyediket. Most már eljuthatsz a
tested, az elméd és a szíved mögé, lényed legmélyebb magjába,
léted legbensőbb középpontjába. És ezt is képes leszel ellazítani.
És ez az ellazulás biztosan elhozza a lehető legnagyobb
örömet, a végső eksztázist és elfogadást. Tele leszel örömmel és
boldogsággal. Olyan lesz az életed, hogy a legszívesebben
táncolnál rá.
MEDITÁCIÓ

AZ ELENGEDÉS MŰVÉSZETÉNEK ELSAJÁTÍTÁSA

Ezt a meditációt legjobb este végezni.

A technika
Feküdj le az ágyba. Mielőtt még elaludnál, kezdj figyelni.
Becsukott szemmel irányítsd a figyelmedet a sarkadra, és
lassan kezdd el átvizsgálni a testedet feszültség után kutatva.
Ha feszültséget érzel, állj meg, várj a testedre, lélegezz, hogy
ellazuljon a feszültség, és engedd el.
Folytasd tested átvizsgálását a lábadtól a combodig, aztán a
fenekedig, elengedve minden feszültséget.
Bizonyosodj meg arról, hogy ha olyan helyre érkezel, ahol
feszültség van, ott maradsz, odairányítod a figyelmedet, amíg
azt nem érzed, hogy ellazul a tested.
Ezután irányítsd a figyelmedet a hasadra, és lazítsd el. Amint
haladsz felfelé a mellkasod és a vállad felé, lazítsd el a
mellkasodat és a válladat is.
Most lazítsd el a nyakadat. Irányítsd a figyelmedet az arcod
izmaira és az állkapcsodra, és lazítsd el.
Most irányítsd a figyelmedet a kezedre. A kéz kapcsolatban áll
az elmével. Keress feszültséget a kezedben, és amint megszűnik
ott is a feszültség, az elme is ellazul. Most érezd a kezed súlyát,
minden egyes ujjad súlyát.
Ha ellazul a test, az elme is ellazul. A test csak az elme
kiterjesztése. A test és az elme dinamikájának megértésében
rejlik az ellazulás, az elengedés kulcsa.
 A nap idézete

Egyszerre mindig csak egy pillanatot kapunk

az élettől, ezért ha igazán élni akarunk,
tudnunk kell, hogyan éljünk most, ebben a
pillanatban. Nem szabad aggódnunk az élet
egésze miatt. Ha mindig képes vagy figyelni a
jelen pillanatra, életed egészére figyelni fogsz,
és minden magától a helyére kerül majd.

Osho
 Jegyzetek
16. NAP: RELAXÁLÁS TUDATOSSÁGGAL
A mai program a magunknak okozott károkról szól, amikor
ítélkezünk az érzéseink, a gondolataink és a tetteink felett,
számtalan részre töredezve önmagunkat. Némely részről azt
gondoljuk, vonzó, míg másokat „rossznak” vagy fejlesztendőnek
ítélünk.
Osho hangsúlyozza, hogy elfogadhatjuk és integrálhatjuk
mindezeket a részeket. A jót és a rosszat, a világosat és a sötétet,
a magasat és az alacsonyat.
A mai meditációban megtanuljuk másképp látni azt, „ami
van”, másfajta minőségben tekintünk a külső dolgokra, egy
előtte sohasem látott „teljességgel”.

OSHO BÖLCSESSÉGE
Tudsz nekem beszélni az elfogadásról? Hogyan lehet
megtanulni az elfogadást? Úgy érzem, hogy egy rész bennem
nem akarja az elfogadást. Tudni szeretném, melyik ez a rész
bennem, amelyik ilyen ostoba. Van arra mód, hogy ezt a részt is
megtisztítsam önmagamban?
Az első dolog megérteni, mit is jelent az elfogadás. Azt
mondod: „Beszélnél nekem az elfogadásról? Hogyan lehet
megtanulni az elfogadást? Úgy érzem, hogy van bennem egy
rész, ami nem akarja az elfogadást.” Ezt az elutasító részt is el
kell fogadnod, különben nem értettél meg. Egy rész benned
folytatja az elutasítást. Ne próbáld meg elutasítani ezt a részt,
fogadd el. Erről szól a teljes elfogadás. Azt a részt is el kell
fogadnod, ami elutasító.
Azt mondod, hogy „tudni szeretném, hogy melyik az a rész
bennem, amelyik ilyen ostoba.” Abban a pillanatban, hogy
ostobának nevezed, már el is utasítottad. Miért nevezed
ostobának? Ki vagy te, hogy ostobának nevezd? A te részed,
miért választod magad két részre? Te egy egész vagy. Az összes
trükköt el kell felejtened, amit tanultál a szétválasztásról.
Megtanultad kettéválasztani magad egy jó és egy ördögi részre,
a jó és a rossz részre, a magasra és az alacsonyra.
Dobd el a szétválasztásokat. Ezt jelenti az elfogadás. Ha van
valamid, hát van valamid. Miért neveznéd ostobának? Ne tedd.
Amikor ostobának nevezed, elutasítottad és elítélted.
Az elfogadás azt jelenti, hogy szóba sem jön az ítélkezés, és
bármiről is legyen szó, elfogadod. Hirtelen megváltozik a
lényed. Ne nevezd ostobának, ne aggass rá neveket, és ne
válaszd ketté magad, mert ez az ego műve. Az egód mondja azt,
hogy a másik rész ostoba. Az ego mindig intelligens, megértő és
nagyszerű. És folyamatosan elutasít. Az ego tanít arra, hogy
utasítsd el a tested, mert a test anyagi, te pedig spirituális vagy.
Az egód tanít arra, hogy utasítsd el ezt vagy azt.
Évszázadok óta ezt tesszük. A vallásos emberek folyamatosan,
és sehová sem értek vele. Sőt, az egész emberiséget
tudathasadásossá tették. Mindenkit részekre osztottak. Benned
is több rész található: a „jó” és a „rossz”. A szeretet jó, a gyűlölet
rossz. A könyörület jó, a harag rossz.
Amikor azt mondom, elfogadás, azt mondom, fogadj el
mindent, és vesd el a különböző részeket. Válj eggyé, mert
minden jó. A haragnak is megvan a maga szerepe, amit el kell
játszania, és gyűlöletre is szükség van. Sőt, bármid is legyen,
mindenre szükség van. Talán másféle formában, de ez minden.
Semmit sem kell elutasítani vagy megtagadni, és semmit ne
nevezz magadban ostobának.
Azt kérdezed: „Van mód arra, hogy ezt a részt is megtisztítsam
önmagamban?” Miért? Nem tudod elfogadni, hogy valami
rejtve marad benned? Nem tudod elfogadni, hogy valami sötét
is van benned? Te is olyan vagy, mint a nappal és az éjszaka.
Néha világos, néha sötét. És ennek így kell lennie, különben ott
maradsz a felszínen, és nem lesz benned semmi mélység.
A mélységnek a sötétben kell lennie. Ha a fa azt mondja, „a
felszínre akarom hozni a gyökereimet”, elpusztul, a gyökerek
ugyanis csak odalent, mélyen a sötétségben, rejtve a föld alatt
léteznek. Semmi szükség felhozni őket onnan. Ha mégis
felhozod, a fa elpusztul. Ugyanannyira szükséged van a sötét
részekre, mint a világosakra.
Egyetlen részedre se mondd, hogy „ostoba”.
Ne harcolj. Engedj meg dolgokat. Erről szól az elfogadás.
Elengedést jelent. Akkor tökéletesen megnyugodva élsz. Élsz és
cselekszel, de természetesen, spontánul teszed a dolgokat.
Megtörténnek. Ha kedved van megtenni valamit, megteszed. Ha
nincs hozzá kedved, nem teszed meg. Szépen lassan egy
tempóba kerülsz a természettel, szépen lassan természetessé
válsz.

MEDITÁCIÓ
TEKINTS ÚGY EGY TÁRGYRA, MINT EGY
EGÉSZRE

Általában csak részeket látunk, címkével aggatjuk fel őket, majd

ítélkezünk felettük. Ha ránézünk egy emberre, először az arcát
vesszük észre, aztán a haját vagy a testét. Ez az ember
„csontsovány”, a másik „kövér”. Az arca vagy melegséget és
kedvességet sugároz, vagy haragot és ridegséget.
Ez a meditáció egy ősi szövegből származik, aminek a címe
Vigyan Bhairav Tantra, és részletesen Osho The Book of Secrets
című könyvében olvashatunk róla. Célja, hogy segítsen
elszakadni a szétválasztás szokásától, és attól, hogy
felcímkézzük a tárgyakat és az embereket, illetve hogy
önmagunkat és másokat is abban a tiszta formában
tapasztaljuk meg, ami mindig egész.

A technika
ELSŐ LÉPÉS: Figyelj meg egy tálat, anélkül, hogy látnád az oldalát
vagy az anyagát.
Tálat javasol a technika, de bármilyen tárgy megteszi. A
lényeg, hogy másfajta minőségben tekints a tárgyra.
Próbáld meg. Először nézz a tárgyra, úgy, mint egy tálra, egyik
részletétől a másikig. Azután hirtelen lásd egésznek ezt a
tárgyat. Ne válaszd szét részekre. Az első dolog, amit felfedezel,
miközben egészként tekintesz rá, hogy nem kell mozgatnod a
szemed. A feladat másik része az, hogy anélkül tekints rá, hogy
„látnád az anyagát”. Ha fából készült a tál, ne kategorizáld be,
és ne címkézd fel. Csak figyeld meg a tálat, a tárgyat, a formát,
és ne gondolj az anyagára.
Hogy miért? Mert az összetevő az anyagi része, a forma pedig
a spirituális. A technika pedig, ami segít elvonatkoztatni az
anyagtól, nem materiális. Lehet, hogy a tárgy aranyból van,
lehet, hogy ezüstből – csak figyeld meg. A forma csak egy forma,
ne gondolkodj róla. Ha aranyból van, számtalan dolog az
eszedbe juthat – például, hogy gyönyörű, és lehet, hogy valaki el
fogja lopni. Vagy arra, hogy pénzre van szükséged, és lehet, el
kellene adnod. Ilyenkor az árára fogsz gondolni. Nagyon sok
minden az eszedbe juthat.
Bármilyen tárggyal kipróbálhatod, majd ha rájössz a technika
lényegére, egy emberrel is. Ott áll előtted egy nő vagy egy férfi.
Figyeld meg, és vond be egészen a látómeződbe, teljes
egészében. Eleinte furcsa érzés lesz, mert nem vagy
hozzászokva ahhoz, hogy így láss másokat. Ne gondolj arra,
hogy a teste szép vagy sem, a bőre fehér vagy fekete, az illető
férfi vagy nő. Ne gondolkozz, csak nézd a formát. Felejtsd el az
anyagot, és csak a formát lásd.
MÁSODIK LÉPÉS: Néhány pillanat múlva válj tudatossá.
Továbbra is tekints egészként a formára. Ne hagyd, hogy
mozogjon a szemed. Ne kezdj el gondolkodni azon, hogy milyen
anyagból van, vagy az egyes részein. Mi történik? Hirtelen
tudatára ébredsz saját magadnak. Miközben nézel valamit,
tudatára ébredsz saját magadnak. Hogy miért? Mert nem
engeded meg a szemednek, hogy elmozduljon. A forma egésszé
vált, és nem tudod részekre bontani. Az anyag elveszett, csak a
puszta forma maradt. Nincs mód arra, hogy egyik részről a
másikra térj, egészként kell befogadnod. A forma nem más,
mint puszta forma. Lehetségessé vált nem gondolni rá.
Maradj az egésznél, a formánál. Hirtelen tudatára ébredsz
magadnak, mert nem tud mozogni a szemed. Mozgásra van
szüksége, ez a természete. A pillantásod magad felé mozdul el.
Visszatér, hazaérkezik, és hirtelen tudatára ébredsz saját
magadnak. Ez az önmagadra ébredés a lehető legeksztatikusabb
pillanat. Amikor először ébredsz önmagad tudatára, annyi
szépség és öröm van benne, ami semmi mással nem
hasonlítható össze, amit eddig ismertél. Tényleg. Ez az első
alkalom, hogy önmagaddá váltál. Az első alkalom, hogy tudod,
ki vagy. A lényed megmutatkozott előtted egy villanással.
 A nap idézete

A bizalom nem azt jelenti, hogy minden

rendben lesz. A bizalom azt jelenti, hogy már
most is minden rendben van. A bizalom nem
ismeri a jövőt, a bizalom csak a jelent ismeri.
Abban a pillanatban, hogy a jövőre gondolsz,
máris elveszítetted a bizalmadat.

Osho
 Jegyzetek
17. NAP: MINDEN RÉSZEM ELFOGADÁSA
Osho azt mondja, hogy a szex egy egyszerű, biológiai jelenség,
és nem kellene olyan nagy jelentőséget tulajdonítani neki.
Egyetlen jelentősége az a benne rejlő energia, ami magasabb
célokká és spirituálissá alakítható. Azt mondja, úgy alakíthatjuk
spirituálisabbá, ha kevésbé vesszük komolyan.
A szex egy finom és összetett dolog, és hogy maga a szó
vallásainknak és kulturális neveltetésünknek köszönhetően
töltődött fel tartalommal. Végül is az élet is a szexből született.
Életünk valamennyi területén jelen van.
Osho azt mondja, hogy „hacsak nem kerülsz kapcsolatba
valamivel az elméden kívül, a szex mindvégig ott marad, ilyen
vagy olyan formában. És ha ott marad, jobb, ha megőrzi a maga
természetes, biológiai voltát…
A vágy a szexuális energia legalacsonyabb formája, a szeretet
pedig a legmagasztosabb. Ha a vágyad nem alakul át szeretetté,
szem elől veszíted a célodat…
A szex csodálatos. A szex maga természetes, ritmikus jelenség.
Az élet a szexnek köszönhetően létezik, a szex egy közvetítő. Ha
megérted az életet, ha szereted az életet, látni fogod, hogy a
szex szent. Ha megéled, ha élvezed, olyan természetesen megy,
ahogyan jött, a maga harmóniájában.”

OSHO BÖLCSESSÉGE
Az embernek három rétege van: a teste, az elméje és a lelke.
Bármit is teszel, e három módon egyikéből, vagy csak a testből,
vagy az elméből, vagy a lelkedből teheted. Bármit is teszel,
bármilyen tettedről van is szó, három minőséggel rendelkezhet.
A szex a testen keresztül megmutatkozó szeretet. A romantikus
szerelem az elmén keresztül megmutatkozó szex. A könyörület
a lélekből ered. De ugyanarról az energiáról van szó.
Ha mélyebbre megyünk, megváltozik az energiája, de
ugyanaz az energia marad.
Ha csak a testeden keresztül éled az életed, nagyon
felületesen élsz, és nagyon szegényes lesz a szerelmi életed is.
Ha a szex pusztán a testből ered, már nem is szex, pusztán
szexualitás. Pornográfia, obszcenitás lesz, és egy kicsit brutális
és undorító is, mert nincs benne mélység. Csak az energia
fizikai kiengedése. Lehet, hogy segít abban, hogy kicsit
kevesebb legyen benned a feszültség, de csak azért, hogy kicsit
ellazulj, temérdek energiát veszítesz, temérdek értékes
energiát.
Ha szeretetté válhat, nem fogod elveszíteni. Ugyanannak az
aktusnak a során nyerhetsz is. Fizikai szinten csak veszteség
van. Önmagában a szex egyszerűen energiaveszteség. A szex a
test biztonsági szelepe: ha túl sok az energia, és nem tudod,
hogy mit kezdj vele, kiengeded. Ellazulsz, mert energiát
veszítettél. Egyfajta pihenés vár rád, mert kiengedted a
nyugtalan energiát. Mégis szegényebb és üresebb leszel, mint
előtte.
Újra és újra ez történik majd. Egész életed az energiagyűjtés
rutinjává válik: evéssel, légzéssel és mozgással szerzett
energiagyűjtéssé. Aztán kiengeded. Ennek nincs értelme, ez
abszurd. A szex így nagyon hamar értelmetlenné válik. Az az
ember, aki csak a testi szexet ismeri, és nem ismeri a szeretet
mélyebb dimenzióját, gépiessé válik. Az ő szexe csak
ugyanannak az aktusnak az ismétlése – újra, újra és újra.
Ez történik Nyugaton. Az emberek a szex felé mennek. Nem a
szeretet, a könyörület felé. Az emberek negatívan közelednek a
szex felé. A szex abszurddá válik. Az emberek végeztek vele.
Valami mást keresnek. Ezért lettek olyan fontosak a
kábítószerek. A szexnek vége. Ez volt a régi drog, a természetes
LSD. Most vége van, és az emberek nem tudják, mihez
kezdjenek. A természetes drog már nem vonzó, már elegük van
belőle. A vegyszerek, az LSD, a marihuána, a pszilocibin és más
szerek sokkal fontosabbak lettek.
Nyugaton ma lehetetlen megvédeni az embereket a drogoktól.
Ha a szex nem mélyül el, és nem alakul át szeretetté, nincs más
út: az emberek automatikusan a drogok felé indulnak el. Még
ha kelletlenül is, de megteszik, mert a régi drognak, a szexnek
vége van. Nem azért, mert feleslegessé vált, hanem mert az
emberek felületes szinten élik az életüket. Soha többé nem
mélyülnek el a rejtélyében.
Az emberek legfeljebb a romantikus szerelmet ismerik. Ez
sem szeretet, hanem elnyomott szex. Ha nincs lehetőséged
szexuális kapcsolatot létesíteni, az elnyomott energiából
románc lesz. Majd ez az elnyomott energia elkezd agyi jellegűvé
válni, elkezd a fej felé haladni. Ha a szex elindul a nemi
szervektől a fej felé, románccá válik. A romantikus szerelem
nem igazi szeretet, csak látszat. Egy hamis érme. Itt is
ugyanarról a szexről van szó, csak a lehetőség nem volt adott.
A múltban az emberek nagyon sok időt fordítottak a
romantikus szerelemre, mert a szex nem volt olyan könnyen
elérhető. Nagyon nehéz volt művelni, mert a társadalom
rengeteg akadályt gördített elé. Olyan elérhetetlen volt, hogy az
embereknek el kellett nyomniuk magukban. Ez az elnyomott
energia a fejükbe kezdett áramlani, és költészetté, festészetté és
románccá alakult – az embereknek csodaszép álmaik voltak…
Nyugaton ez eltűnt, mert a szex elérhetővé vált. Freudnak
köszönhetően Nyugaton hatalmas forradalom ment végbe. A
forradalom ledöntötte az összes akadályt, gátlást és a szexuális
energia elnyomását. A szex ma könnyen elérhető, amivel nincs
is semmi probléma.
Azzal már inkább, hogy nagyon könnyen elérhető, sokkal
könnyebben, mint szükségünk lenne rá. Eltűnt a romantikus
szerelem. Nyugaton ma már nem is születnek romantikus
versek. Ki akarna romantikus verseket írni? Ha a szex ilyen
könnyen elérhetővé vált a piacon, ki gondolna rá? Senki nem
akar gondolni rá.
A romantikus szerelem a fizikai szex másik véglete, az
elnyomott oldala. Mindkettő egészségtelen. Amit szexnek,
szexualitásnak és romantikus szerelemnek hívunk, mind a
viszony valamilyen egészségtelen állapota. Ha a test találkozik
az elmével, ott szeretet van. A szeretet egészséges. A
szexualitásban csak a test van jelen, a romantikus szerelemben
pedig csak a fej. Mindkettő részleges.
A szeretetben találkozik a test és az elme. Egységgé váltok,
több mint egységgé. Ha szeretsz valakit, a szex csak árnyékként
van jelen. Nem fordítva. Annyira szereted a másik embert, az
energiáid olyan mélyen egybefonódnak a másik emberrel,
olyan jól érzed magad a társaságában, és a jelenléte olyan
boldogító, hogy kiegészít téged. A szeretet árnyékként van jelen.
Nem a szex a középpont, hanem a szeretet. A szex a periféria.
Igen, néha fizikai szinten is szeretnétek találkozni, de nem
sóvárogtok utána. Nem lesz belőle megszállottság, egyszerűen
csak megosztjátok egymással az energiáitokat. Az alap mélyen
található, és ilyenkor a periféria is jó. Ha van középpont, a
periféria is jó. Periféria nélkül, ha csak középpont van,
romantikus szerelem lesz. Ha a periféria és a középpont is jelen
van, a test és az elme egységet alkotnak. Nemcsak a másik
testére vágysz, hanem a másik lényére is – ez a szeretet. A
szeretet egészséges.
A szexualitás és a romantikus szerelem egészségtelen dolgok.
Olyanok, mint egy neurózis, törést okoznak benned. A szeretet
harmónia. Nemcsak a másik testét, hanem egész lényét, egész
jelenlétét szereted. Nem arra használod a másik embert, hogy
eszköz legyen a megkönnyebbülésedhez. Szereted őt. Ő nem egy
eszköz, hanem a hozzá vezető végcél. A szeretet egészséges.
Maradt még egy másik mélység is, amit én könyörületnek
nevezek. Amikor találkozik egymással a test, az elme és a lélek,
nagyszerű egységgé váltál. Szentháromsággá, trimúrtivá. Mind
tebenned van, a felszíntől a legmélyebb mélységig, minden
összetalálkozik. A lelked is a része a szeretetednek. Könyörület
természetesen csak mély meditációval lehetséges.
A szexualitás megértés, meditáció nélkül is lehetséges. A
szeretet azonban csak megértéssel, a könyörület csak
megértéssel és meditációval lehetséges, megértéssel és
tudatossággal. Nemcsak megérted és tiszteled a másik embert,
de eljutottál lényed legmélyebb magjáig. Látva saját legmélyebb
magodat, képessé váltál a másikban is meglátni ezt a magot, így
a másik ember már nem testként vagy elmeként létezik a
számodra, hanem lélekként. És a lelkeket semmi sem
választhatja el egymástól. A te lelked és az én lelkem eggyé
váltak.
A harmadik szintet szentnek nevezem, mert az egész alkotja.
Csak akkor válik lehetségessé, ha erőfeszítéseket teszel érte. A
meditáció elvezet a könyörületig. Buddha azt mondta: „Ha
meditálsz, automatikusan megjelenik a könyörület.”

MEDITÁCIÓ

A SZEXUÁLIS ENERGIA ÁTALAKÍTÁSA

Osho azt mondja, hogy minden dolognak megvan a maga ideje.

„Minden dolgot a saját pillanatában kell megtenni. Amíg fiatal
vagy, ne félj a szerelemtől. Ha fiatalként félsz a szerelemtől,
öreg korodban a megszállottjává válsz. Nehezebb lesz mélyre
hatolnod a szerelemben, és az elméd a megszállottja lesz.”
Arra is rámutat, hogy „a szex kemikália. Hormonokat szabadít
fel a testedben. Csalóka eufóriával ajándékoz meg és néhány
olyan pillanattal, amikor úgy érzed, majd kibújsz a bőrödből.”
Osho figyelmeztet: „Ha nem tudsz elszakadni a szextől,
egyszerűen elvesztegeted az energiádat. Az energia fokozatosan
elillan belőled, és olyan leszel, mint egy döglött kagyló.”

A technika
Ha rád tör a szexuális vágy, csukd be a szemed, és kerülj
meditatív állapotba. Ereszkedj le a szex középpontjához, ha
érzed a borzongást, a vibrálást, a tüzet. Ereszkedj le, és légy
csendes megfigyelő. Légy szemtanú, és ne ítélkezz. Abban a
pillanatban, hogy ítélkezel, eltávolodsz tőle. És ne élvezd, mert
abban a pillanatban, hogy élvezed, elveszíted a tudatosságot.
Csak légy tudatos, figyelmes, mint egy lámpa, ami világít az
éjszakában. Vidd magaddal a tudatosságodat, és maradj kitartó,
megingathatatlan. Látni fogod, mi történik a szex
középpontjában. De mi ez az energia?
Csak légy szemtanúja annak a jelenségnek, hogy energia
keletkezik a szexközpontban. Ott a borzongás, figyeld meg. Az
energia egy teljesen új minőségét fogod érezni, látni fogod,
ahogyan feltör. Talál magának benned egy ösvényt. És abban a
pillanatban, hogy elkezd feltörni benned, azt fogod érezni, hogy
hidegség tör rád, csend vesz körül, és kegy, boldogság, bőség és
áldás van körülötted. Már nem olyan, mint egy tövis, nem
fájdalmas. Már nem fáj, nagyon lágy, mint egy balzsam. Minél
tudatosabb maradsz, annál magasabbra tör fel. Akár a szívedig
is felhatolhat, ami nem túl nehéz. Nehéz, de nem nagyon nehéz.
Ha tudatos maradsz, látni fogod, hogy elért a szívedig. Ha eléri a
szívedet, életedben először tudni fogod, mi az a szerelem.
 A nap idézete

Amikor szeretkeztek, egészen ott van

melletted a nő? Egészen ott van melletted a
férfi? Vagy csak egy rituálét végeztek el?
Valamit, amit meg kell csinálni, egy
kötelességet, amit el kell végezni? Ha
harmonikus kapcsolatot akarsz, meg kell
tanulnod, hogyan lehetsz még meditatívabb.
Egyedül a szerelem nem elég. A szerelem
egyedül vak, a meditáció ruházza fel szemmel.
A meditáció ruházza fel megértéssel. Ha a
szerelmetek szeretet és meditáció is egyben,
társak lesztek az utazásban. És a
kapcsolatotok nem lesz többé átlagos.
Barátsággá válik az élet rejtélyeinek
felfedezése felé tartó ösvényen.

Osho
 Jegyzetek
18. NAP: SZEX, SZERETET ÉS MEDITÁCIÓ
„A boldogságra való törekvés alapjog – mondja Osho –, amit az
Egyesült Államok Alkotmánya is kimond. Az Alkotmány úgy
fogalmaz, hogy a boldogság keresése az ember veleszületett
joga. Ha a boldogságra való törekvés az emberiség veleszületett
joga, mi a helyzet a boldogtalansággal? Ez kinek a veleszületett
joga? Ha boldogságot kérsz, vele együtt boldogtalanságot is
kértél. Nem számít, tisztában vagy-e ezzel vagy sem, az
éremnek mindig két oldala van.”
Osho itt egy másik dimenzióról beszél, a boldogság spirituális
dimenziójáról, amit örömnek nevez. Az öröm nem függ attól, mi
történik kint; olyan belső minőség, amit fel kell fedeznünk
magunkban.
A mai meditáció után egy olyan technikát próbálunk ki,
amivel tudatosan teret adunk az örömnek, és újrakapcsolódunk
azzal a bennünk rejlő képességünkkel, hogy megtapasztaljuk
azt. A meditáció a 17. napra szánt technikára épül, annak a
folytatása.

OSHO BÖLCSESSÉGE
Az öröm nem boldogság, a boldogság ugyanis mindig
boldogtalansággal párosul. A boldogság sohasem lelhető fel
önnön tisztaságában, mindig szennyezett. Mindig van mögötte
egy hatalmas árnyék. Ahogyan a nappalt az éjszaka követi, úgy
követi a boldogságot a boldogtalanság.
Akkor mi az öröm? A transzcendencia állapota. Amikor valaki
se nem boldog, se nem boldogtalan, csak tökéletesen békés,
csendes és teljes mértékben egyensúlyban van; csendes és
eleven, csendje egy dal, dala pedig semmi más, csak csend. Az
öröm mindig ott van, a boldogság pillanatnyi. Boldogságot a
külső körülmények eredményeznek, ezért csak kívülről
kaphatjuk meg. Másoktól függünk, ha boldogok akarunk lenni,
és minden függőség borzalmas, minden függőség rabszolgaság.
Az öröm belül virágzik, semmi köze a külvilághoz. Nem
mások okozzák. Sőt, nem okozza semmi, az saját energiád
spontán áramlása.
Ha megreked az energiád, eltűnik az öröm. Ha az energiád
áramlani, mozogni kezd, folyóvá válik, hatalmas örömben lesz
részed – minden különösebb ok nélkül, csak mert sokkal
könnyedebbé, sokkal folyékonyabbá, sokkal elevenebbé váltál.
Egy dal született a szívedben, egy nagyszerű eksztázis.
Meg fogsz lepődni, ha felbukkan, mert nem találsz rá majd
magyarázatot. Ez az egyik legrejtélyesebb tapasztalat az
életben. Olyat tapasztalni, amire nincs magyarázat, ami az ok-
okozat törvénye felett áll. De nem is kell, hogy oka legyen, mert
része valódi természetünknek, vele születtünk. Veleszületett
tulajdonságunk, ott van a teljességünkben, bennünk áramlik.
Ahányszor csak áramlunk, az óceán felé áramlunk. Ez maga
az öröm: a folyó tánca, ahogyan siet az óceán felé, hogy
találkozzon a legkedvesebb választottal. Amikor az életed egy
pangó medence, haldokolsz. Semerre sem haladsz – se az óceán,
se a remény felé. De ha áramlásban vagy, az óceán is közelebb
ér hozzád minden pillanatban, és minél közelebb jön, annál
több a tánc, annál több az eksztázis.
 Élj örömben… Élj saját legbelső természetedben, teljes
mértékben elfogadva azt, aki vagy. Ne próbáld manipulálni
magadat, csak hogy mások elképzeléseinek megfelelj.
Egyszerűen légy önmagad, saját hiteles természeted, és
örömben lesz részed, áradni fog belőled.
Élj örömben, élj szeretetben. Aki örömben él, szeretetben is
része lesz. A szeretet az öröm virágának illata.

MEDITÁCIÓ

ADJ TERET AZ ÖRÖMNEK

Megismerni önmagad elementáris dolog. Nem nehéz, nem lehet

nehéz, csak el kell felejtened néhány dolgot. Sok mindent kell
megtanulnod ahhoz, hogy tudd ki vagy, és van, amit el kell
felejtened.
Először is el kell felejtened, hogy aggódj bizonyos dolgok
miatt.
Másodszor el kell felejtened, hogy aggódj gondolatok miatt.
A harmadik dolog már a maga ritmusában fog megtörténni:
légy szemtanú.

A technika
ELSŐ LÉPÉS: Először csak figyelj. Ülj csendben, nézz egy fát, és
légy figyelmes. Ne gondolkozz rajta. Ne mondd azt, hogy
„milyen fa lehet ez?” Ne mondd, hogy szépnek vagy csúnyának
látod. Ne keringjenek a gondolataid a fa körül, csak figyeld
tovább.
 Bárhol csinálhatod, és bármit megfigyelhetsz. Csak arra
emlékezz, hogy ha felbukkan egy gondolat, told félre. Lökd
félre, és folytasd a dolog megfigyelését.
Kezdetben nem lesz könnyű, de egy idő múlva lesznek olyan
periódusok, amikor nem lesz benned gondolat. Azt tapasztalod,
hogy hatalmas öröm keletkezik ebből az egyszerű élményből.
Semmi sem történt, csak annyi, hogy nincsenek gondolatok. A
fa ott van, te is ott vagy, és a kettőtök között tér. A tér pedig
nincs tele gondolatokkal. Hirtelen, minden ok nélkül, minden
különösebb ok nélkül óriási öröm tör rád. Az öröm a
gondolatnélküliség következménye. Ott van már benned, csak el
van nyomva a gondolatok mögött. Ha nincsenek gondolatok, a
felszínre bukkan.
Megtanultad az első titkot.
MÁSODIK LÉPÉS: Csukd be a szemed, és figyeld meg a felbukkanó
gondolatokat, anélkül, hogy elgondolkodnál róluk. Valamilyen
arc jelenik meg elméd képernyőjén, vagy elvonul egy felhő.
Csak figyeld meg őket, anélkül hogy gondolkodnál.
Ez a lépés egy kicsit nehezebb lesz, mint az előző, mert a
gondolatok nagyon bonyolultak. De ha megtörtént az első lépés,
a második is bekövetkezik, csak időre van szükség. Folytasd a
gondolatok megfigyelését. És egy idő múlva… Lehet, hogy hetek,
lehet, hogy hónapok, és lehet, hogy évek múlva történik meg.
Azon múlik, milyen elszántan, mennyire tiszta szívből csinálod.
Egy nap, hirtelen, eltűnnek a gondolatok.
Egyedül vagy. Hatalmas öröm árad szét benned. Ezerszer
jobb, mint amikor először érezted ezt az örömet, mint amikor
ott volt a fa, és eltűnt a gondolat. Ezerszer! Annyira erős lesz,
hogy teljesen szétárad benned az öröm.
HARMADIK LÉPÉS: Ha mindez elkezdődött, itt az ideje
megfigyelni a megfigyelőt. Most nincs tárgy. A dolgokat
eldobtad, a gondolatokat eldobtad, egyedül vagy. Csak figyeld
meg a megfigyelőt, légy tanúja a szemtanúságának.
Eleinte nehéz lesz, mert csak azt tudjuk, hogy figyeljünk meg
valamit. Egy dolgot vagy egy gondolatot. De mostanra csak a
megfigyelő maradt. Meg kell fordítanod saját magad.
Ez a titkos kulcs. Pihenj meg ebben az egyedüllétben, és eljön
a pillanat, amikor megtörténik. Meg kell történnie. Ha
megtörtént az első kettő, a harmadiknak is meg kell történnie,
hiszen te vagy az, az eredeti lényed az, a legmélyebb lényed.
Most már senki sem veheti el. Már nem tudod elveszíteni.
Hazaérkeztél.
 A nap idézete

Az élet sokkal gyönyörűbb, ha egy kis őrültség

is van benne. Soha ne légy túlságosan bölcs.
Egy kis hülyéskedés a bölcsesség sója. Egy kis
hülyéskedés humort, alázatot visz bele. Az
igazán bölcs emberek mindig hülyék is egy
kicsit.

Osho
 Jegyzetek
19. NAP: ÖRÖMTELI ÉLET
Egy olyan kultúrában, ami megszállottja a fiatalságnak, és amit
az határoz meg, hogy mindenáron elkerülje az öregedést, Osho
fel meri tenni azt a kérdést, amit a Viagra és a plasztikai
sebészet korában mindenki elfelejteni látszik: mi az előnye
annak, ha természetes folyamatként fogadjuk el az öregedést,
ahelyett hogy egészen a sírunkig ragaszkodnánk a fiatalsághoz
és annak örömeihez?
Osho visszavezet minket annak a kérdésnek a gyökereihez,
hogy mit jelent felnőni, és mit csak megöregedni. Arra
figyelmeztet, hogy mind a másokhoz fűződő kapcsolatainkban,
mind saját sorsunk beteljesítésében csak az igazi érettség
hozhat örömet.
A mai meditáció neve: „Fejezd be a napot.”
Szánjunk este arra fél órát, hogy visszatekintsünk napunkra,
és befejezzük mindazt, ami befejezetlen maradt.

OSHO BÖLCSESSÉGE
Mit jelent az érettség?
Ugyanazt, mint az ártatlanság, azzal a különbséggel, hogy ezt
az ártatlanságot visszaszerezzük, ezt az ártatlanságot
visszahódítjuk. Minden gyermek ártatlannak születik, és
minden társadalom megrontja gyermekeit. Minden társadalom
elzülleszti őket. Minden kultúrának érdeke, hogy
kizsákmányolja a gyermek ártatlanságát, kizsákmányolja a
gyermeket, rabszolgát csináljon belőle, és a saját érdekei és
céljai, politikai, társadalmi és ideológiai céljai kiszolgálására
nevelje. Minden erőfeszítés arra irányul, hogy meghatározott
célok kiszolgálására megszerezze rabszolgájának a gyermeket.
Ezeket a célokat az anyagi érdekeltség határozza meg. A papok
és a politikusok mindig is összeesküdtek egymással, mindig is
együtt voltak.
Abban a pillanatban, hogy a gyermek elkezd a társadalom
részévé válni, elkezd elveszíteni valami rendkívül értékeset.
Egyre inkább a feje kezdi irányítani. Mindent elfelejt a szívéről.
Pedig a szív a híd, ami elvezet a lényéhez. A szíved nélkül nem
érheted el saját lényedet, lehetetlen. A fejedből kiindulva nem
vezet út közvetlenül a lényedhez, csak a szíveden át.
Minden társadalom pusztító csapást mér a szívre. A szeretet
ellen vannak, az érzések ellen. Szentimentálisnak nevezik az
érzéseket. Az idők során minden szerető embert elítéltek abból
az egyszerű okból kifolyólag, hogy a szeretet nem a fejben
születik, hanem a szívben. Az az ember, aki képes a szeretetre,
előbb vagy utóbb felfedezi saját lényét. És amint felfedezi a
lényét, megszabadul minden struktúrától, minden mintától.
Megszabadul minden köteléktől. Színtiszta szabadsággá válik.
Az érettség azt jelenti, hogy visszaszerzed az ártatlanságodat,
visszahódítod a paradicsomot, és újra gyermekké válsz.
Természetesen nem olyanná, amilyen voltál, mert egy átlagos
gyermek szükségszerűen romlott lesz, de ha te visszaszerzed a
gyermekkorodat, nem tudnak többé megrontani. Elég
intelligens leszel ahhoz, hogy senki ne tudjon züllésbe vinni.
Tudod, mit tett veled a társadalom; éber leszel és tudatos, nem
hagyod, hogy újra megtörténjen.
 Az érettség újjászületés, spirituális megszületés. Újjászületsz,
és újra gyermekké válsz. Friss szemmel tekintesz a létre.
Szeretettel a szívedben közelítesz az élethez. Csendesen és
ártatlanul hatolsz be legmélyebb középpontodba. Már nem csak
a fejed vagy. Használod a fejed, de a szolgáddá válik. Először a
szíveddé válsz, majd a szívedet is túlléped…
A gondolatok és az érzések fölé kerekedni, és puszta létté
válni érettséget jelent. Az érettség a meditáció legvégső
kivirágzása.
Hogy megismerd gyermeki léted igazi szépségét, először el
kell veszítened. Különben soha nem fogod megismerni.
A halnak fogalma sincs, hol van az óceán, amíg ki nem
húzzuk a vízből, és ki nem dobjuk a homokba, a tűző napra.
Ekkor már tudni fogja, hol van. Vágyakozni fog az óceán után,
és mindent megtesz azért, hogy visszajusson, és beugorjon a
vízbe. Ugyanaz a hal, de mégsem. Ugyanaz az óceán, de
mégsem, mert a hal megtanult egy új leckét. Most már éber,
most már tudja: „Ez az óceán, és ez az én életem. Nélküle nem
létezem. A része vagyok.”
Minden gyermeknek el kell veszítenie az ártatlanságát, majd
vissza kell szereznie azt. Elveszíteni csak az út felét jelenti.
Sokan elveszítették, de csak nagyon kevesen szerezték vissza.
Abban a pillanatban, hogy belátod, része lenni bármelyik
társadalomnak, bármelyik vallásnak és bármelyik kultúrának
egyet jelent nyomorultnak maradni és rabnak lenni, azonnal
ledobod magadról a láncaid. Az érettség azt jelenti, hogy
megérkeztél, és újra visszaszerzed az ártatlanságodat.
Az érettség a jelenben élést jelenti, és azt, hogy tökéletesen a
tudatában vagy a lét szépségének és nagyszerűségének.

MEDITÁCIÓ

FEJEZD BE A NAPOT

Osho azt mondja: „Minden egyes dologban van egy belső

mechanizmus, ami arra készteti, hogy teljessé váljon. A mag fa
akar lenni, a gyermek fiatalember, az éretlen gyümölcs éretté
akar válni, és így tovább. Minden dolog be akarja fejezni
önmagát. Van bennük egy befejezésre irányuló késztetés. És ez
így van minden tapasztalattal is. Esténként, mielőtt lefekszel,
fejezd be a napot. Ha befejezed a létben, felesleges lesz
magaddal cipelned az elmédben. Csak fejezd be. Búcsúzz el tőle.
Szánj rá minden este fél órát, ez lesz a meditációd: folytasd, és
fejezd be. Kezdj a reggellel, és fejezz be mindent, ami
befejezetlen maradt. Meg fogsz lepődni, hogy be lehet fejezni.
És amint befejezted, álomba merülsz.”

A technika
Ha nem fejeztél be valamit aznap, fejezd be az elmédben.
Sétáltál az úton, és láttál valakit, aki annyira szomorúnak és
zaklatottnak tűnt, hogy a legszívesebben átölelted volna.
Idegenekkel ezt nem lehet, ezért természetesen nem tetted meg,
és most valami befejezetlen maradt. Mielőtt lefekszel, szánj
harminc percet arra, hogy visszatekintesz az egész napra, és
megnézed, mi maradt befejezetlen. Az elmédben fejezd be
ezeket a pillanatokat. Öleld át azt az embert, fogd meg a kezét,
és mondd neki, hogy megérted. Vagy valaki megsértett és
tiszteletlen volt veled, és úgy érezted, a legszívesebben
megütnéd, de nem tehetted. Túl nagy árat fizettél volna, és nem
álltál készen arra, hogy ilyen sokat veszíts. Tedd meg, mielőtt
lefekszel. Éld át újra a befejezetlennek érzett pillanatokat,
ahelyett hogy félbehagyva cipelnéd őket magaddal.
Akkor próbálhatod ki ezt a meditációt, amikor csak szeretnéd.
 A nap idézete

Ha valamit teljesen elvégzel, be lesz fejezve.

Nem fogod magaddal hurcolni pszichológiai
emlékként. Ha valamit nem fejezel be, és
hozzád ragad, folytatódik. Olyan, mint a
másnaposság. Az elme folytatni akarja,
megcsinálja, és befejezi. Az elme számára
hatalmas a kísértés, hogy befejezze a
dolgokat. Fejezz be mindent, és az elme
eltűnik. Az elme minden befejezetlen
cselekedet felgyülemlett múltja.

Osho
 Jegyzetek
20. NAP: ÉRETTSÉG ÉS FELELŐSSÉG, HOGY ÖNMAGUNK
LEGYÜNK
Ma „Zorbászt, a Buddhát” mutatjuk be neked, Osho új emberi
lényről alkotott vízióját, aki egész, és nem szakadt két,
materialista és spirituális, részre. Egy olyan ember, aki az élet
minden aspektusát képes élvezni.
Az új ember egyik dimenzióját Zorbász, a görög képviseli, akit
Nikosz Kazantzakisz Zorbász, a görög című regényéből
ismerhetünk, és akit az ugyanezt a címet viselő filmben a híres
amerikai színész, Anthony Quinn alakít. Zorbász a férfi minden
érzékszervével beleveti magát a test nyújtotta örömökbe, és
teljes egészében élvezi az életet. Zorbász játékos természetű.
Az új ember másik dimenzióját Buddha, a spiritualitás, a
csend és a tudatosság megtestesítője képviseli, aki
felülemelkedik az anyagi világon, vagy elrejtőzik annak
legmélyebb mélységeiben.
Osho számára a kettő nem egymás ellentétei, hanem
kiegészítik egymást, és rámutat arra, hogy e két rész
elválasztása vezette őrületbe az emberiséget. Osho víziója
Zorbász és Buddha szintézise, azaz „Zorbász, a Buddha”.
A mai meditációval megízlelheted, mi történik, ha Zorbász és
Buddha egyesülnek. Egyrészről fokozódnak érzéki örömeid,
másrészről megtapasztalhatod a csendes tudatosságot.

OSHO BÖLCSESSÉGE
Néha, amikor beszéltek, az a vízióm támad, hogy úgy kellene
élni, mint Zorbász, a görög. Enni, inni, vidámnak lenni, erősen
és szenvedélyesen élni. Ilyenkor azt hiszem, ez a megoldás.
Máskor úgy érzem, azt mondjátok, az a megoldás, ha csendben
ülünk, figyelmesen és mozdulatlanul, mint egy szerzetes. Úgy
látom, sikerült egyesítenetek ezeket az ellentéteket, de
lehetünk-e egyszerre Zorbász, akit a szenvedély és a vágy
irányít, és Buddha, aki szenvtelen, hűvös és nyugodt?
Az jelenti a végső szintézist, amikor Zorbász Buddhává válik.
Nem Zorbászt, a görögöt akarom megteremteni, hanem
Zorbászt, a Buddhát.
Zorbász csodálatos, de valami hiányzik belőle. A Föld az övé,
de a mennyország nem. Ő világi, akit erős gyökerek kötnek a
földhöz, mint egy hatalmas cédrust. Szárnyai azonban
nincsenek. Nem képes felrepülni az égbe. Gyökerei vannak, de
szárnyai nincsenek.
Az evés, az ivás és a vidámság tökéletesen jó dolgok, nincsen
semmi baj velük. De nem elegendőek. Hamar rájuk unsz. Az
ember nem tud csak enni, inni és vidámkodni. A vidámság
idővel szomorúságba csap át, mert folyamatosan ismétlődik.
Csak a középszerű elme képes boldogan ellenni vele. Ha csak
egy kicsit is intelligens vagy, előbb vagy utóbb meg fogod látni
benne a hiábavalóságot. Meddig folytathatja az ember az evést,
ivást és vidámkodást? Előbb vagy utóbb fel kell bukkannia a
kérdésnek: mi értelme ennek? Miért? Hosszú ideig nem lehet
elhessegetni ezt a kérdést. És ha nagyon intelligens vagy, a
kérdés mindig, kitartóan ott lesz veled, és választ követelve veri
az ajtót a szíveden: „Válaszolj! Miért?”
Egy dolgot ne felejts el: a szegény és éhező emberek nem
untak rá az életre, nem. Nem unhatnak rá. Még nem is éltek,
hogyan unhattak volna rá? Még reménykednek. A szegény
ember mindig reménykedik. A szegény ember mindig arra
vágyik, hogy történik valami, azt reméli, hogy történni fog
valami. Ha nem ma, majd holnap, vagy holnapután. Ha nem
ebben az életben, akkor a következőben.
Mit gondolsz? Kik ezek az emberek, akik Playboy-klubként
képzelik el a mennyországot? Éhező, szegény emberek, akiknek
nincs életük. Vágyaikat a mennyországba vetítik ki. Azt hiszik,
hogy ott patakokban folyik a bor.
Éhezve nem tudták megélni az életüket. Hogyan is unhattak
volna rá? Nem tapasztaltak, és csak a tapasztaláson keresztül
lehetséges, hogy valakire rátörjön a hiábavalóság érzése. Csak
Zorbász érezheti, hogy az egésznek nincsen semmi értelme.
Buddha is Zorbász volt. Hazájában bármelyik gyönyörű nőt
megkaphatta. Az apja elintézte neki, hogy csodaszép nők vegyék
körül. Az övé voltak a legszebb paloták, minden évszakban más
helyeken. A lehető legnagyobb luxusban élt, korának
legnagyobb luxusában. Zorbász, a görög életét élte, aztán,
amikor még csak huszonkilenc éves volt, szörnyen ráunt az
egészre. Nagyon intelligens férfi volt. Ha csak középszerű lett
volna, tovább folytatta volna ezt az életet. De hamar meglátta a
lényegét, azt, hogy ismétlődik, hogy mindig ugyanaz.
Mindennap eszel, mindennap szeretkezel egy nővel. És Buddha
mindennap egy másik nővel szeretkezett. De meddig? Hamar
elege lett.
Az élet megtapasztalása nagyon keserű. Csak a
képzeletünkben édes. A maga valóságában azonban nagyon is
keserű. Buddha elmenekült a palotából, a nőktől, a
gazdagságtól, a luxustól, mindentől…
Nem Zorbász, a görög ellen vagyok, mert ő Zorbász, a Buddha
legfontosabb alapja. Buddha ebből a tapasztalatból nőtte ki
magát. Emellett a világ mellett szólok, mert tudom, hogy a
másik világot csak ezen a világon keresztül tapasztalhatjuk
meg. Nem azt mondom, hogy menekülj el előle, és azt sem
mondom, hogy légy szerzetes. A szerzetes olyan ember, aki
Zorbász ellen van. Menekülő és gyáva. Tett valamit nagy
sietősen, de semmiképp sem intelligensen. A szerzetes nem
érett ember. Éretlen és mohó. Mohón vágyik a másik világra, és
túl korán akarja. Pedig még nem jött el az ideje, még nem elég
érett hozzá.
Élj ebben a világban, mert ez a világ biztosítja az érést, az
érettséget, a teljességet. Ennek a világnak a kihívásaitól leszel a
középpontodban, leszel tudatos. És ez a tudatosság létra, amin
Zorbásztól Buddháig mászhatsz.
Hadd ismételjem meg még egyszer: csak a zorbászok
válhatnak Buddhává, és Buddha sohasem volt szerzetes. A
szerzetes sohasem volt Zorbász, csak elbűvölte a buddhák
világa. A szerzetes csak egy imitátor, hamis, ál. Csak imitálja
Buddhát. Legyen keresztény, legyen buddhista vagy dzsainista,
nem számít. Csak imitálja Buddhát.
Csak akkor juthatsz el a magaslatokba, ha lent is éltél. Csak
akkor kaphatod meg a magasságokat, ha szenvedésben és a lent
nyújtotta eksztázisban is részed volt. Mielőtt a lótusz lótusszá
válik, ki kell szabadulnia a mocsárból. Ez a mocsár jelenti a
világot. A szerzetes elmenekült a mocsárból, így azonban
sohasem lesz belőle lótusz. Ez olyan, mintha a lótusz magja
félne attól, hogy beleesik a mocsárba, és azt mondaná az egója:
„Lótuszmag vagyok! Nem eshetek bele a mocsárba.” Így viszont
örökre mag marad, sohasem lesz belőle lótuszvirág.
Azt szeretném, ha gyökeret eresztenél a földbe. Ne sóvárogj a
másik világ iránt. Éld ezt a világot, és éld teljes beleadással, éld
szenvedéllyel. Éld meg teljes egészében, egész lényeddel. És
ebből az odaadásból, ebből a szenvedélyből, ebből a szeretetből
és örömből leszel majd képes mögé látni.
A másik világ emögött a világ mögött van. A Buddha elaludt a
Zorbászban. Csak fel kell ébreszteni. És senki sem ébreszthet fel
téged, csak maga az élet.
Azért vagyok itt, hogy segítsek neked, és egészen ott légy, ahol,
amilyen állapotban éppen vagy. Éld meg egészen az életet. Csak
akkor változik meg valami, ha teljes egészében megéljük.
Először légy Zorbász, ennek a földnek a virága, hogy elnyerd
a Buddhává válás képességét. A másik világ nincs messze ettől a
világtól. A másik világ nem ez ellen a világ ellen van. A másik
világ el van rejtve ebben a világban. Ez a világ a másik
manifesztációja, a másik pedig ennek meg nem nyilvánult
része.

MEDITÁCIÓ

LÉGY AZ ÉTEL ÉS AZ ITAL ÍZE

Amikor Osho arról beszél, hogy „a másik világot ezen a világon

keresztül tapasztalhatod meg”, és azt mondja, hogy „a másik
világ el van rejtve ebben a világban, és a Buddha elaludt a
Zorbászban”, és hogy „a másik világ nem ez ellen a világ ellen
van, hanem a manifesztációja”, hogyan tapasztalhatjuk meg
mindezt? Hogyan gyógyíthatjuk meg belső
„szétválasztódásunkat”, hogy a bennünk lévő Zorbász és
Buddha újra eggyé váljanak?
A dolog titka, a „totális lét”, az itt és a mostban van. A mai
módszer egyszerű, gyors és élvezetes. Ha szeretnéd, már ma is
gyakorolhatod, miközben eszel vagy rágcsálsz valamit. Szánj
egy kicsit hosszabb időt az étkezésre.
Mielőtt elvégzed, olvasd el újra az instrukciókat, hogy
felfrissítsd a memóriádat, és belehelyezkedhess a térbe, amiben
elvégzed. Akkor a legegyszerűbb megcsinálni, amikor egyedül
vagy. Vagy ha megbeszéled a barátaiddal vagy a családoddal,
együtt is csinálhatjátok úgy tíz-tizenöt percig, mielőtt
visszatértek a normál kerékvágásba, és elkezdtek cseverészni
evés közben.

A technika
Itt a módszer Osho szavaival, amit a The Book of Secrets című
könyvében is megtalálunk.
„Amikor eszel vagy iszol, válj az étel vagy az ital ízévé, és
töltődj fel vele.
Amikor legközelebb eszel vagy iszol, légy lassú, és figyelj az
étel ízére. Csak akkor lehetsz tudatos, ha lassú vagy. Ha
lelassulsz, tudatossá válhatsz. Ne csak lenyeld az ételt, hanem
ízlelgesd ráérősen, és válj az ízzé. Ha édeset érzel, válj az édes
ízzé. Így tested minden porcikájában érezni fogod. Nemcsak a
szádban, nemcsak a nyelveden, hanem az egész testedben! Az
édes íz – vagy akármi más – hullámként fodrozódva árad szét
benned. Bármit is egyél, érezd az ízét, és válj te is az ízzé.
Amikor vizet iszol, érezd a hideget. Csukd be a szemed, igyál
lassan, és ízleld. Érezd a hideget, és azt, hogy te is ezzé a
hideggé váltál, mert a vízben lévő hideg a testeddé vált. A tested
részévé vált. A szád érzi, a nyelved érzi, és a hideg átalakult.
Hagyd, hogy tested egészében megtörténjen. Hagyd, hogy
hullámozva szétáradjon benned, és egész testedben érezd a
hideget. Ettől erősödik az érzékenységed, és egyre elevenebbé
és teljesebbé válsz.”
Ez az! Csináld olyan gyakran, amilyen gyakran szeretnéd, és
addig, amíg akarod. Nagyon könnyen megízlelheted „Zorbász, a
Buddha” ízét, ami magában foglalja az érzéki örömöket és a
csendes tudatosságot. És életed más dimenzióiban is
eljátszadozhatsz ezzel az elvvel.
 A nap idézete

Mindenkitől azt hallod, hogy ne vidd túlzásba.

Ugyan miért? Miért élj kisszerű életet, miért
fogd vissza magad? Ugorj olyan magasra,
amilyen magasra csak tudsz. Táncolj olyan
őrülten, ahogy csak tudsz.

Osho
 Jegyzetek
21. NAP: ZORBÁSZ, A BUDDHA
 A szerzőről

OSHO nem sorolható semmilyen kategóriába – több ezer

beszéde az egyén értelemkeresésétől a mai társadalom előtt álló
legégetőbb szociális és politikai kérdésekig mindent felölel. A
könyvei nem írásban születtek, hanem azon beszédek hang- és
filmfelvételeinek átiratai, amelyeket Osho egy harmincöt
esztendős időszak alatt nemzetközi hallgatóságainak rögtönzött.
Ahogyan ő maga megfogalmazta: „Ne feledjétek, bármit
mondok is, az nemcsak nektek szól… hanem a jövendő
nemzedékeknek is!” A londoni Sunday Times „a huszadik század
ezer megteremtőjének egyikeként” jellemezte Oshót, Tom
Robbins amerikai író „Jézus Krisztus óta a legveszélyesebb
embernek” nevezte. A Sunday Mid-Day (India) pedig ama tíz
személyiség közé sorolta – Gandhival, Nehruval és Buddhával
egyetemben –, akik új irányt szabtak India fejlődésének. Saját
munkásságáról Osho úgy nyilatkozott, hogy segít megteremteni
egy újfajta emberi lény megszületésének feltételeit. Ezt az új
embert gyakran írta le „Zorbász, a Buddha”-ként – aki egyaránt
képes élvezni Zorba, a görög földi örömeit és Gautama Buddha
csendes derűjét. Osho beszédeinek és meditációinak minden
aspektusán vezérfonalként fut végig egy elképzelés, mely a
letűnt korok időtlen bölcsességét, s napjaink (és a jövőnk)
legtágabb tudományos és technikai lehetőségeit egyaránt
magába foglalja. Osho a belső átalakulás tudományához tett
forradalmi hozzájárulásáról is közismert, melyben a meditációt
a modern élet felgyorsult ütemének figyelembevételével
közelíti meg. Az egyedülálló „Osho aktív meditációkat” arra
tervezte, hogy először a test és az elme felgyülemlett
feszültségeit szabadítsák fel, s ezzel megkönnyítsék a meditáció
gondolatok nélküli és ellazult állapotának mindennapos
átélését.

További információkért látogass el az alábbi honlapra:

www.OSHO.com

Ez egy átfogó, többnyelvű webhely saját magazinnal, OSHO-

könyvekkel, OSHO beszédeivel kép- és hangfelvétel formájában,
az OSHO-könyvtár archívumának teljes szövegével angol és
hindi nyelven, valamint részletes tájékoztatással az OSHO-
meditációkról. Úgyszintén megtalálhatod itt az OSHO
VilágEgyetem (OSHO Multiversity) programjainak
menetrendjét, és az OSHO Nemzetközi Meditációs Központtal
kapcsolatos információkat.

Honlapok:
www.OSHO.com/AllAboutOSHO
OSHO.com/Resort
OSHO.com/Shop
www.youtube.com/OSHOinternational
www.Twitter.com/OSHO
www.facebook.com/pages/OSHO.International

A Nemzetközi OSHO Alapítvánnyal (OSHO International

Foundation) a következői címen veheted fel a kapcsolatot:
www.osho.com/oshointernational
 Osho Nemzetközi Meditációs Központ

Helyszín
Az OSHO Nemzetközi Meditációs Központ, amely Indiában,
Mumbaitól százhatvan kilométernyire délkeletre, Púna virágzó
modern városában található, magasan kiemelkedik az átlagos
üdülőhelyek sorából. Gyönyörű kertjei több mint tizenhat
hektáron terülnek el egy fákkal övezett lakónegyedben.
OSHO meditációk
A legkülönbözőbb típusú személyiségeknek egyaránt ajánlható
egész napos meditációs program ötvözi a hagyományos és a
forradalmian új módszereket, amelyek között első helyen
említhetők az OSHO aktív meditációk™. A meditációkat a világ
alkalmasint legnagyobb meditációs csarnokában tartjuk.
OSHO VilágEgyetem (OSHO Multiversity)
Az egyéni ülések, tanfolyamok és műhelyfoglalkozások minden
területet felölelnek a kreatív művészetektől a holisztikus
egészségügyi kezeléseken át a személyes átalakulásig, a
kapcsolatkezelési problémáktól az életkorral járó változásokon
át az ezoterikus tudományokig, a sport és a kikapcsolódás zen
megközelítéséig és annak tudatosításáig, hogy miként tehetjük a
meditációt munkahelyi és magánéletünk szerves részévé. Az
OSHO VilágEgyetem sikere abban a tényben rejlik, hogy
valamennyi programját meditációval kombináljuk, elősegítve
annak megértését, hogy emberi lényként sokkalta többek
vagyunk részeink összességénél.
OSHO Basó fürdő
A fényűző Basó fürdő vendégei kellemesen felfrissülhetnek egy
remek szabadtéri úszástól az árnyas fákkal és trópusi
növényzettel övezett medencében. Az egyedi kialakítású, tágas
pezsgőfürdő, a szaunák, az edzőterem és a teniszpályák
vonzerejét tovább növeli a lélegzetelállítóan gyönyörű
környezet.
Gasztronómia
Egész sor különböző étkezdében szolgálunk fel ízletes nyugati,
ázsiai és indiai vegetáriánus étkeket, melyek alapanyagainak
zömét biotermesztéssel állítják elő, kifejezetten a meditációs
központ számára. A kenyereket és süteményeket a központ
pékségében frissen sütjük.
Éjszakai élet
Vendégeink számos esti rendezvény közül válogathatnak,
amelyek közül a tánc áll a lista élén! A további programok közé
tartoznak a meditációk teliholdnál a csillagos ég alatt, a
szórakoztató műsorok, a koncertek, valamint a meditációk a
mindennapi életre. Szintén élvezetes esti program egyszerűen
beülni a Plaza kávézóba, és elbeszélgetni a többi vendéggel,
vagy sétálni egyet a tündérmesébe illő kert derűs éjszakai
csendjében.
Létesítmények
Valamennyi alapvető szükségleti és piperecikk megvásárolható
a Galleria üzletben. Az OSHO multimédiás galéria (OSHO
Multimedia Gallery) az OSHO médiatermékek széles választékát
kínálja. Üdülőközpontunk területén található továbbá bank, egy
utazási iroda és internetkávézó is. Akik szeretnek vásárolgatni,
azok számára Púna kimeríthetetlen lehetőségekkel szolgál a
hagyományos indiai népművészeti tárgyaktól a világszerte
ismert márkaszaküzletek termékeiig.
Szállás
Vendégeink megszállhatnak az OSHO vendégház elegáns
szobáiban, ám ha hosszabb időt kívánnak az üdülőközpontban
tölteni, választhatják az OSHO bentlakásos programcsomagok
egyikét is. A közelben széles választékban találhatók szállodák
és jól felszerelt apartmanok is.

www.osho.com/meditationresort
www.osho.com/guesthouse
www.osho.com/livingin
 Bizalom

220 oldal
Keresd a weboldalunkon!
www.edesviz.hu

E-könyv
formátumban is kapható!

Osho arra ösztönzi az olvasókat, hogy fedezzék fel és szerezzék vissza az

önmagukba vetett bizalmukat, azt a fajta mindent elsöprő erőt, amit
születésünkkor még magunkénak tudtunk. Rávilágít, hogy a hiteles bizalom
belülről, önmagunk irányából származik, nem pedig a külvilágból erőltetik
ránk, ahogy azt sok esetben a vallási és társadalmi intézmények teszik. A
bizalom csak akkor lehetséges, ha bízunk magunkban. Amikor bízunk, bármi is
történjen, az gyönyörű. De hogyan kaphatjuk vissza a bizalom és önbizalom
képességét? Hogyan hihetnénk teljes szívvel újra abban, hogy a lét gondoskodik
rólunk?
 Tantra

378 oldal
Keresd a weboldalunkon!
www.edesviz.hu

E-könyv
formátumban is kapható!

A szexuális energia használatával bármikor és bármilyen hosszan jelen

lehetünk abban a dimenzióban, ahol újrateremthetjük, megújíthatjuk
önmagunkat.
Misztikusan hangzik? Pedig csupán gyakorlat kérdése, hogy ebbe az egótlan,
teremtő állapotba ne csak szexuális élményeken keresztül, hanem tudatunk
irányításával is eljuthassunk.
 Bátorság

209 oldal
Keresd a weboldalunkon!
www.edesviz.hu

E-könyv
formátumban is kapható!

Az élet szüntelenül áramlik, ezer és ezer kétség között. Ebben rejlik a

szabadsága. Ne nevezd ezt bizonytalanságnak, se félelemnek. Osho szerint a
bátorság nem azonos a félelem hiányával, inkább szembenézés a jelenlétével. A
kötet számos meditációs technikát is tartalmaz, amelyek segítenek
megbarátkozni félelmeinkkel.
 3 lépésre a felébredéstől
„Csak ez a három lépés van: a tudat szabadsága,
az elme egyszerűsége és az elme üressége.”

214 oldal
Keresd a weboldalunkon!
www.edesviz.hu

E-könyv
formátumban is kapható!

Felébredni azt jelenti, hogy az álom véget ér. Az a tudattalan álom ér véget,
amiben feszülten és szorongva olyan illúziók után futunk, amelyek csak torz
visszatükröződései mindannak a beteljesülésnek, amit valójában keresünk.
Osho ebben a könyvben a felébredéshez vezető út három lépését osztja meg
velünk.
 Nők könyve
„Én azt szeretném, ha a nő igazi nővé válna,
mert nagyon sok minden függ tőle.”

269 oldal
Keresd a weboldalunkon!
www.edesviz.hu

E-könyv
formátumban is kapható!

Osho a maga sajátos megvilágításában tükrözi a női szerepeket: hogyan

gondolkodnak, alkotnak és állnak helyt az élet sodrásában. Könyve sorra veszi
az élet minden területét, beszél szeretetről, szerelemről, szexualitásról,
házasságról, kapcsolatokról, anyaságról, családról és öregkorról. Megerősítő és
mély gondolatok, melyeket minden nőnek el kellene olvasnia, hogy
kiteljesedjen, és nőiségét valóban megélje.
 Férfiak könyve
A modern férfi Á-tól Z-ig

278 oldal
Keresd a weboldalunkon!
www.edesviz.hu

E-könyv
formátumban is kapható!

A férfiszerepek nem mindennapi, közvetlen bemutatása. Éles elméjű és gyakran

humoros meglátások válogatása arról, mit jelent férfinak lenni a mai világban.
Osho elmagyarázza a férfi különböző aspektusait, s megmutatja, hogy ezek a
sajátságok hogyan formálják és befolyásolják a társadalmat. Arra is rávilágít,
miként lehet az általában pusztításra és negatív irányba fordított maszkulin
energiákat kreativitássá és személyes fejlődéssé alakítani.
ÉDESVÍZ WEBÁRUHÁZ
AKCIÓK • INFORMÁCIÓK

webaruhaz@edesviz.hu
00-36-1-320-3642
www.edesviz.hu
 ÉDESVÍZ KÖNYVESBOLT
1092 BUDAPEST • RÁDAY UTCA 14.

konyvesbolt@edesviz.hu
00-36-1-266-3778
 ÉDESVÍZ KÖZÖSSÉG
ÉRDEKESSÉGEK • KÖNYVRÉSZLETEK • JÁTÉKOK
A mindennapokra!

ÉDESVÍZ KIADÓ
 ÉDESVÍZ + magazin
Cikkek az
EGÉSZSÉG • ÖNFEJLESZTÉS • EZOTÉRIA
témaköreiben
Érdekes információk szerzőkről és könyvekről

Keresd a www.edesvizkiado.hu címen