Lilian White

Az álom valóra válik

A könyv a romantikus-erotikus szerelmi regény és az izgalmas

krimi ötvözete. Hősnője, Julie Forrest visszatérő álma egy boldog
szerelmi idillről csak sok-sok kaland és megpróbáltatás után válik
valóra.
 © Lilian White 1992

ISBN 963 7924 11 6 – ISSN 0866-1081

Felelős kiadó: TEXTRONIC Kft., Nagy Katalin

A fedelet tervezte: Kovács István
Szerkesztés, szedés: Textronic Kft. (Tata)
Fotó: Zárai Péter • ZOOM fotóstúdió
Nyomtatás: Nyomdaipari Szolgáltató Kft., Kaposvár
Felelős vezető Mike Ferenc
 A februári nap első sugarai sápadt sárgára színezték Julie Forrest
kedvenc kék virágos függönyét. Megcsiklandozták az alvókat, ők
azonban nem reagáltak az ébresztgetésre.
Julie álmában a tengerparton feküdt. Szikrázó nap ragyogott a feje
fölött, lábait a tenger hullámai nyaldosták, és nagyon boldog volt,
mert tudta, hogy a férfi, akit szeret, nemsokára odaér hozzá. A férfi
leereszkedett mellé, átölelte, magához vonta, majd gyengéden
simogatni kezdte. Épp csak az ujja hegyével, finoman érintette a bőrt.
Julie teste a becézgetéstől olyan érzékennyé vált, hogy minden kis
izma életre kelt. A nő bőre lágyan hullámzani kezdett, átadva ezt az
édes feltöltődést a férfi testének.
– Megőrjítesz, te boszorkány! – suttogta a férfi elfúló hangon.
A nő válaszul halkan felkacagott. Erősödő vágyuk egymáshoz
préselte őket, és rövidesen járni kezdték a szerelem vad táncát, amely
egy csodálatos új dimenzióba juttatta őket, amelyet csak a
szerelmesek ismernek.
A kellemes érzés még ott lebegett Julie-ban, amikor kinyitotta a
szemét, s szétnézett kényelmes hálószobájában. Ki tudja, hányszor
álmodta már ugyanezt.
Mellette horkolt a férje, álmainak pár évvel fiatalabb főszereplője,
aki akkor persze még más volt. Julie eltűnődött az utolsó hónapok
keserűségein, s nem értette, hol rontották el. A sors annak idején
olyan csodálatos szerelemmel ajándékozta meg, hogy a hiánya
lassacskán a kétségbeesés legmélyebb bugyraiba taszította.
 Az álom valóra válik

Frederic már nem szeret – állapította meg fennhangon.

– A munkájára hivatkozva bezárkózik a csigaházába. Napról
napra távolabb vagyunk egymástól – fűzte tovább némán a
gondolatait. – Azzal áltat, hogy ez csak átmeneti állapot, rövidesen
megszűnnek a problémái, legyek türelmes. Nem képes megérteni,
hogy hogyan is tudnám birkatürelemmel elviselni ezt a helyzetet én,
aki évek óta a háztartás és a gyereknevelés kalodájában élek, azt,
hogy az egyetlen embert, aki a külvilággal összeköt, elszakítsák
tőlem.
Julie lelki szemei előtt ekkor fölrémlett Vanessa Redgrave
magabiztos alakja, aki a cégnél, ahol a férje dolgozott, a második
embernek számított. A harmadik ember a férje volt.
Kathy, vagy Katryn, vagy más hasonló jelentéktelen neve volt
annak a nőnek, aki Frederic munkatársa volt, de – a nagy
filmszínésznő után – mindenki csak Vanessa Redgrave-nek
szólította, mivel bámulatosan hasonlított rá, s a kis nő ügyesen ki is
használta ezt. Utánozta a színésznő frizuráit, ruháit, sőt, időnként
Vanessa egy-egy filmbeli jelenetével szórakoztatta ismerőseit. Lehet,
hogy ők élvezték, Julie-nak azonban csak a gyomra emelkedett meg
ettől a ripacskodástól. S a jó külső mellett a nő ráadásul még
bosszantóan okos és rafinált volt, de Julie azt utálta benne a
legjobban, hogy állandóan a férje körül legyeskedett.
Valójában semmi alapja nem volt Julie féltékenységének.
Egyszerű női megérzés csupán, hogy Vanessától tartania kell. Napról
napra jobban gyűlölte, s ha gondolattal ölni lehetett volna, Vanessa
már rég halott.
Erőt vett magán és legyintett egyet. – Butaság! Ha akarom,
bármikor az ujjam köré csavarom a férjem. Rögtön ki is próbálom a
hatalmam fölötte.
Azzal oldalára fordult, és merészen Frederic takarója alá nyúlt.
Nagyon szerette a férfi hosszú, izmos lábát simogatni. Az egész
testrészt sűrű, finom, puha szőrzet borította. Julie behunyta a szemét
és elképzelte, hogy egy pelyhes kismadarat simogat, egy pihés kis
jószág puha, meleg testét érzi a keze alatt. A nő érezte, hogy egyre
inkább kívánja a férfit.

4 / 71
Romantika Sorozat

A következő pillanatban ijedten hátrahőkölt, s kis híján a földön

találta magát, mert Frederic villámgyors mozdulattal kipattant az
ágyból, és eszeveszett csapkodásba kezdett az éjjeliszekrényen lévő
könyvvel. Óvatosan fölemelte a takarót, és feszülten fürkészni kezdte
a lepedőt.
– Julie, azt hiszem, ki kell dobnod ezt a takarítónőt.
– Tessék?
– Képzeld, álmomban egy hatalmas, ronda pók mászkált a
lábamon! Félálomban éreztem, hogy tényleg motoszkál valami a
takaró alatt. Biztosan egy pók volt. A hideg kiráz az undortól!
Julie csak tátogni tudott, hang alig jött ki a torkán.
– Sürgősen keress valakit, aki tisztességesen végzi a munkáját!
Nem fizetünk olyan takarítónőt, aki pókokat hagy a hálószobában!
Julie vágya egy zuhanó repülőgép sebességével esett a nullára.
Felkelt, hogy elkészítse a reggelit. Kávét főzött, friss narancslét
készített. Megterítette az asztalt, kirakta a gyerekeknek a zabpelyhet
és a mogyoróvajat, azt a csokoládés fajtát, amit mostanában úgy
szerettek. Ő persze mindenkivel törődött, csak ővele nem törődött
senki. Gépiesen végezte a reggeli háztartási munkákat, ahogy a
hétköznapok taposómalmában ezerszer megtette már. Elköszönt
munkába induló férjétől, aztán minden figyelmét két pici
ikergyerekére irányította. Gyönyörködve nézte bájos kis arcukat, s
újra a gondolataiba merült. Talán mégis fel kellene keresnie azt a
pszichiátert, akit egy ismerőse említett. Hátha segítene. Esetleg
elmehetne dolgozni, attól talán megszűnne a fásultsága, de akkor
meg egész nap nem láthatná a gyerekeket, s attól meg megszakadna a
szíve. Frederic sem akarta, hogy munkába álljon. – Inkább örülj,
hogy nem vagyunk rászorulva, hogy te is dolgozni járj – mondogatta.
Az asszony igyekezett jó anya lenni. Imádta a két kis apróságot,
pedig Betty és Patty sokszor próbára tették a türelmét örökös
civakodásaikkal, vég nélküli vitáikkal. Most is visongva követelték
az anyjukat, egymást, a reggelit, a tv-mesét, egymás után kiabálták ki
megannyi mohó vágyukat.
Julie bepakolta az edényt a mosogatógépbe, beindította, aztán a
gyerekek unszolására felment a szobájukba, hogy megnézze a
legújabb ajándékokat, amit az apjuktól kaptak. Frederic gyakran

5 / 71
 Az álom valóra válik

lepte meg gyerekeit a legújabb játékcsodák valamelyikével. Most épp

egy hatalmas transzforman űrhajórobot volt a legújabb szerzemény.
A gyerekek kirakták hadseregnyi figuráikat, és a különböző
lézerfegyvereikkel fergeteges űrcsatát vívtak.
Julie szórakozottan körbejártatta szemét a gyerekszobában. A
berendezést egy divatos lakberendező tervezte. Baldachinos
ágyacskák hold és csillag díszítéssel, emeletes garázs a járművek
részére, emeletes babaház a babáknak. Az egyik sarkot egy
nagyméretű, fából készült mesevár foglalta el, amelyben a gyerekek
szabadon bujkálhattak. A polcokon körös-körül mesefigurák és
plüssállatkák tucatjai sorakoztak.
A gyerekek akkumulátoros kismotorjaikra pattantak, s vadul
nyomva a gázt, versenybe kezdtek. Az anyjuk, hogy egy kicsit
lecsillapítsa őket, felajánlotta, hogy mesél nekik.
Betty az ablakhoz nyomta fitos orrocskáját, és így szólt:
– Nézd Mami, Paul bácsi megint ás a kertben. Miért ás mindennap
még télen is?
Patty az ötévesek magabiztos bölcsességével oktatta ki testvérét.
– A szomszéd bácsi a régi bagolyvári kincset keresi a földben,
azért ás. Anyu, meséld el a Bagolyvár legendáját!
Julie a kisfiú tiszta szemébe nézett és mesélni kezdett.
– A házat ahol lakunk, régen Bagolyvárnak hívták. A padláson
igazi baglyok tanyáztak. Úgy 150 évvel ezelőtt élt itt egy fogadós,
akinek sok-sok rabló, haramia és más efféle barátja volt. Itt
szövögették terveiket az ivóban, majd amikor megszerezték amit
akartak, visszatértek a fogadóshoz, aki jó pénzért elrejtette, s őrizte
értékeiket. Sok kincsnek nyoma veszett a földben, ahová állítólag
elásták. Ez a Bagolyvár legendája.
– Mi az hogy legenda? – kérdezte Betty.
– Hogy egy történet igaz is, meg nem is – válaszolta Julie.
– Akkor lehet, hogy a bácsi tényleg talál kincset?
– Ha te is segítesz neki, akkor biztosan – nyomott barackot a
kislány fejére az anyja.
Kedves ember az öreg szomszéd. Lehet, hogy nincs ki mind a
négy kereke, de a kicsik odavannak érte.

6 / 71
Romantika Sorozat

– Oázist akarunk, Oázist akarunk – szavalták kórusban a

gyerekek.
Julie teleszórta Patty markát Oázis-darabkákkal, majd az egész
dobozt Betty kezébe nyomta, felöltöztette, és kiküldte játszani őket a
kertbe.
Az asszony maga is bekapott néhány Oázis-darabkát. Ahogy
élvezettel szopogatta a nyelvén elolvadó csemegét, elgondolkodott,
vajon miből készülhet az a finomság. Az év nagy slágerének
számított az Oázis. Apró magocskákból állt, s az íze – az íze miatt
valóban rászolgált a nevére. Az ember, amíg ezt szopogatja, átérzi a
sivatagi vándor enyhülését az oázis láttán.
– Stop! Ha így folytatom a nassolást, lassan kicserélhetem a
ruhatáram! – mondta fennhangon.
Legutóbb, amikor kedvenc testkultúra szalonjában járt, a szokásos
kezelésen, az érzéki masszőrnő megjegyezte:
– Julie drága, még néhány kiló, és szerelmes leszek beléd!
Imádom az ilyen gusztusos domborulatokat! Közben keze – mintegy
véletlenül – intim helyekre tévedt, mutatva, hol gondolja a gusztusos
domborulatokat.
Julie majdnem legurult az asztalról a meglepetéstől, és
elhatározta, hogy sürgős fogyókúrába kezd, vagy keres egy másik
masszőrnőt. Ez már bizarr, hogy olyan nőies, hogy egy másik nő
megkívánja.
Belebújt sárga joggingjába, amelyben aerobikozni szokott. A
videóba betette azt a kazettát, amelyen Sydne Rome mutatta be a
gyakorlatokat. Végigcsinálta a félórás programot. Már a nyújtó
gyakorlatoknál tartott, amikor meghallotta a csengőszót.
Törülközőt kanyarított a nyakába, és beengedte az ismerős
postásfiút.
– Szörnyű csapzott vagy, de neked még ez is remekül áll! Csak
nem a szaunából ugrasztottalak ki?
– Nem, csak gyúrtam egy kicsit.
Bill beljebb sétált, s közben ömlött belőle a szó.
– Ha érdekel a téma, tudok egy remek fitness klubot, szívesen
megmutatnám neked. Remek inkvizíciós felszerelésük van.
Hidraulikus rendszerrel állítható edzőpad, csigás hátgép, láb- és

7 / 71
 Az álom valóra válik

vádligép, római szék, soroljam tovább? De tartanak előadást a

mazdaznan életreformról is.
A postás bizalmasan megfogta a nő kezét.
– De ha akarod, másról is beszélgethetünk.
– Kösz Bill, majd ha szükségem lesz rád, szólok, de most bocsáss
meg, dolgom van. Add ide a postát, és vegyünk érzékeny búcsút.
– Ma nincs semmi, csak látni akartalak. Nem adom fel a reményt,
hogy egyszer csak elcsábítalak – tette hozzá félig komolyan, félig
tréfásan.
– Olvastam, hogy minden nő elcsábítható, csak ki kell várni a
megfelelő időpontot.
– Rém művelt vagy Bill, hiába, aki a postán dolgozik, arra ragad
valami. Sok ott az újság.
A fiú nem sértődött meg. Hetykén folytatta.
– Fogadjunk, hogy nem tudod, mi az a wellness?
Julie csak a fejét rázta.
– Egy sportmagazinban olvastam, hogy a wellness a fitness
utódja. Az az ember az igazán fitt, aki egy fárasztó nap után is azt
feleli a hogyléte iránt érdeklődőnek, hogy ,,well, minden o.k.”
Julie mosolyogva nézett a távozó fiú után. Csak megjátszotta,
hogy nem hat rá Bill, igazából jólesett neki a férfi udvarlása.
A te romantikus, nagy lelked! – mondta volna erre Frederic. –
Minden olcsó poénnak bedőlsz, aztán meg nem veszed észre, hogy
jól átvernek.
Ilyeneket szokott a fejéhez vágni. Meg hogy: – Ennyi év után csak
nem kívánod, hogy udvaroljak neked?
Pedig Julie kívánta, de még mennyire, hogy kívánta. Úgy érezte,
hegyeket tudna megmozgatni, ha visszatérne kettőjük között a régi
szerelem. De mindezt csak gondolatban tehette, a nagy szavak
valahogy eltörpülnek a hétköznapok szürkeségében. Kétség és
remény között hányódott. S most még a féltékenység zöld szemű
szörnye is gyötörte. Legutóbb, amikor kertvárosi lakásukból a
belvárosba utazott, egy olyan kocsit pillantott meg, amilyet a férje is
használt. S ahogy az elsuhanó kocsi után nézett, mintha a Vanessa
Redgraven-nek nevezett nő nagy, vörös hajkoronáját látta volna,
amint a férje vállára dől.

8 / 71
Romantika Sorozat

Könnyezve szedegette össze a gyerekek szétdobált játékait. Mégis

szereti ezt az embert, még ha sokszor megbántja is. Az fájt a
legjobban, hogy butának tartja. Kérve kérte, hogy ha az üzleti életben
problémái lennének, ossza meg vele a gondokat, szeretne segíteni.
– De édesem! Mire a végére érnék, rég elfelejtenéd az elejét! –
nézett rá ilyenkor szánakozva Frederic. Jól tudta, hogy ezzel úgy
megsérti az asszony büszkeségét, hogy rögtön visszavonul, s nem
feszegeti tovább a témát.
Így aztán minden maradt a régiben. Frederic jött, ment, mintha
minden a legnagyobb rendben volna, Julie pedig tovább szenvedett.
Ahogy kinézett az ablakon, barátnőjét látta közeledni. A
következő pillanatban a nő eltűnt. Julie nem hitt a szemének. Az
egyik pillanatban még ott volt, aztán mintha a föld nyelte volna el.
Mint később kiderült, valóban a föld nyelte el, mert szegény
Maggie belepottyant Paul bácsi egyik kincskereső gödrébe.
Julie magára kapta a kabátját, kiment, és kisegítette a szegény nőt.
Szerencsére nem történt baja, és jót nevettek a baleseten.
– Ezt a csapdát, kész életveszély! Nem is értem, hogy tűröd,
teljesen tönkreteszi ez a bolond öreg a kertedet. Nézd, csupa sár
lettem!
– Már célozgattam neki, hogy jobb lenne, ha nem fárasztaná
magát, erre komolyan megígérte, hogy hamarosan busásan kárpótol a
kellemetlenségekért. Hogy utasíthatnék vissza egy ilyen nemeslelkű
ajánlatot?
– Csak nem hiszel a mesében?
– Inkább a kicsik miatt, nem akarom elrontani a jó viszonyt,
imádják az öreget.
– Gyere, készítek neked egy finom egzotikus tea-puncsot.
– Remekül hangzik, pont egy tea-puncsra vágytam.
Julie a konyhában összekeverte az italt. A teához narancsot,
vaníliás cukrot, egy csipetnyi gyömbér-, fahéj- és
szegfűszegőrleményt kevert, majd az egészet nyakon öntötte
narancslikőrrel. Még néhány jégkocka, s felszolgálta barátnőjének a
frissítőt. Maggie a tv-t nézte a nappaliban.
– Ó! Köszönöm! Ezt hallgasd meg! Már megint kiszagolt valamit
a te szenzációra éhes riportered.

9 / 71
 Az álom valóra válik

– Hányszor mondjam neked, hogy nem az ÉN riporterem –

fortyant fel Julie. – Ha tudom, hogy ennyit piszkálsz majd vele,
sohasem mesélem el, hogy valaha jóban voltunk. Tudod, hogy nincs
róla nagy véleményem. Akármilyen sikeres és szenzációs a tévében,
mint ember önző és rámenős. Ahhoz a típushoz tartozik, aki más
szemében…
– Tudom, tudom, a szálkás és gerendás közmondás. Akármit is
mondasz, nekem imponál ez a Joel Keefer. Ha bajban lennék, csakis
hozzá fordulnék. Afféle igazságkereső lovagnak tűnik, mint
amilyenek a középkorban voltak.
Julie nem értett ugyan egyet, de azért lelkesen bólogatott.
– Persze, persze drágám.
Ez az apró nyelvbotlás bizonyos középkori lovagokról azt
bizonyítja, hogy szegény Maggie még nem jött teljesen rendbe jó pár
évvel ezelőtti autóbalesete óta. Akkora ütést kapott a fejére, hogy
időnként még mindig összekeveri a dolgokat. Néha
emlékezetkieséses tüneteket mutat, például Maggie-ből Gigi lett,
váltig állítja, hogy őt mindig is így hívták. Az orvos szerint így
próbál menekülni tudat alatt a valóságtól. Mert Maggie a balesetnél a
családját is elvesztette.
– Gigikém, szívesen hallgatlak egész délelőtt, ha közben
megfőzöd az ebédünket.
– Szép kis vendéglátás mondhatom! Ha be akarok állni hozzátok
szakácsnőnek, majd jelentkezem. Igaz, legalább ennétek valami
izgalmasat.
Julie jól ismerte Gigi izgalmas indiai ihletésű ételeit, úgy mint
kókuszos csirke, vagy diós-szilvás sült. Az ilyesfajta ételektől Gigi
rendszerint hamar megszabadult, s az egzotikus fogásokat kiadós
gyomorrontás követte.
Már megbánta előbbi megjegyzését, rettegett a gondolattól, hogy
Gigi főztjét egye. Szerencsére szomszédja nem vette komolyan az
ajánlatot, rövidesen szedelőzködni kezdett.
Julie elkészítette az ebédet. Mikrohullámon salátát párolt, kivette
a pácból a húst, és ropogósra pirította. A desszert a hűtőből került ki,
fagylalt és egyéb készen vásárolt finomság képében.

10 / 71
Romantika Sorozat

Aztán megetette a kicsiket, és lefektette őket délutáni pihenőre.

Ismét elmondta a „Bagolyváras” mesét, hallgatta a szuszogásukat,
megsimogatta aranyló hajukat.
Egy kicsit fel akart frissülni, úgy döntött, hogy letusol. Imádta a
vizet. Képes volt álldogálni a zuhany alatt, minden porcikáját
végigmasszíroztatva a vízsugárral.
Julie magas volt és telt, a megfelelő helyeken kellően
gömbölyded. Szerette a testét, amely az ikerszülés miatt talán egy
gondolattal teltebb volt a kelleténél. Viszont a bőre tényleg szép volt,
feszes és sima, mint a bársony. Kedvtelve simogatta végig meztelen
karját, mellét. Sokan szerették volna megtenni ugyanezt, de Julie
büszke nő volt, akárki nem érinthette volna meg, még ha titokban
vágyott is rá. Sőt, úgy, mint ahogy a férfiak szokták a nőket a
szemükkel levetkőztetni, ő is megtette velük ugyanezt. Elképzelte,
milyen lehet szeretkezés közben a férfi, aki előtte állt.
Lecsavarta a zuhanyrózsát, s az erős vízsugárral végigpermetezte
magát. Mellei rögtön hívogatóan kiemelkedtek, két pici mellbimbója,
mint két apró kavics, kőkeményen meredt előre. Julie-n enyhe
borzongás futott végig. Vissza-vissza-kalandozott mellbimbói felé,
ami csak fokozta izgalmát, s kábult agyában tudatosult, hogy őrülten
nagy szüksége volna egy férfira, aki kielégítené.
Nem, erre már ráfázott a múltban. Volt néhány kellemetlen
tapasztalata, amely arra késztette, hogy ne mutassa ki határtalan
szenvedélyességét.
A vágy kisördöge azonban nem hagyta nyugodni. A legerősebbre
állította a vízsugarat, s vezette a kezét a megfelelő helyekre. S a víz,
mint egy energikus férfiszáj csókolta végig mellét, hasát, combját,
hatolt a legmélyebb részekbe, hogy előcsalogasson szunnyadó és
tovatűnő érzéseket, kéjt, mámort, életet és halált, a mindenséget,
valami különös boldogságot. Lám-lám, inkább egy édes vízsugár,
mint egy évődő férfiszáj. Frederic szoktatta rá, hogy önmagát
simogassa, ez mindennél jobban felizgatta. Hideg vízzel fejezte be a
zuhanyozást, és éppen a leesett szappan után hajolt le, amikor zajt
hallott a háta mögül. Megfordulni már nem volt ideje, két durva kéz
megragadta, s egy hatalmas hímvessző hatolt belé. Julie úgy érezte
magát, mint akit felnyársalnak.

11 / 71
 Az álom valóra válik

– Jaj, ne így!
Igen, ez az ő élete párja, aki láthatólag nagyon élvezi ezt a fajta
érintkezést. Odáig fokozta a szenvedélyes vágtát, hogy a nő feje már
óriásiakat koppant a fürdőszoba falán.
A fájdalomtól felsikoltott, amit a férfi a beteljesülés jelének vélt, s
hatalmas lökésekkel ért a finisbe.
– Kösz édes, remek voltál – csapott a nő sajgó fenekére. – Látod,
tudom én mi kell neked. Éhes vagyok, együnk – folytatta minden
átmenet nélkül, mintha csak a kezét mosta volna meg, vagy a
hólyagját ürítette volna ki.
Az ebédet úgy falta be, hogy ki sem nézett az újságjából, majd
csak úgy mellékesen megkérdezte. – Elárulnád mit bámulsz rajtam?
– Csak vártam, hogy lesz hozzám egy kedves szavad.
– Tudod jól, hogy mennyi a gondom, és még te sem hagysz
békén!
– Olyan magányosnak érzem magam. Tudod mit? Csapjunk egy
görbe estét, mit szólsz hozzá?
– Ma este sajnos nem lehet, üzleti vacsorán kell részt vennem.
Magammal vinnélek, de csak unatkoznál. Egy csomó problémát kell
megbeszélnünk, amelyeket csak fehér asztal mellett lehet elintézni.
– Vanessa is ott lesz?
– Igen, természetesen. Tudod, hogy mi irányítjuk a Connery
Élelmiszergyártó Vállalatot, szükségünk van egymásra.
– Csak rám nincs szükséged.
– Jaj, szívem, ne kezdd újra! Menj be a városba, vegyél magadnak
valamit, az régen mindig feldobott. Vagy keress magadnak egy
szépfiút, aki elszórakoztat – mondta tréfálkozva, de Julie-nak szeget
ütött a fejében a megjegyzés.
Egy perc múlva a férfi már ott sem volt.
A nőt vad indulatok öntötték el. Látta maga előtt az ajtón
betántorgó férjét, aki mocskosan, alkoholtól bűzösen dől be az
ágyba, ahogy az ilyen üzleti vacsorák után szokta.
Minden idegszála megfeszült, valamit tennie kell, nem hagyhatja,
nem tűrheti tovább a megaláztatásokat. Higgadtságot erőltetett
magára. Ravasznak kell lennie, óvatosnak. Ha a férjének az kell,
hogy őt más férfi szórakoztassa, ám legyen, megfogadja a tanácsát.

12 / 71
Romantika Sorozat

Éjfél felé hallotta, hogy Frederic megérkezett. Alvást színlelt,

mert semmi kedve nem volt asszisztálni az ilyenkor szokásos
színjátékhoz.
Julie jól ismerte férje természetét, és számtalanszor átélte már a
„kapatos férj hazatér” című melodrámát. A zenei kíséretet általában
az ágyból kirángatott Julie szolgáltatta a nappaliban álló zongora
segítségével. Frederic szavalt vagy énekelt, sírt vagy nevetett,
kedélyállapotától függően. A közönség pedig a két pizsamás, riadt
Forrest gyerek személyében testesült meg.
Ilyen éjszakák után a férfi lelkileg megtisztulva, boldogan ébredt,
Julie pedig hívhatta a bejárónőt egy soron kívüli takarításra.
Julie óvatosan kilesett lezárt szemhéja alól. Látta, hogy férje most
pantomim színészt alakít, aki „lassított felvételt” játszik. Óvatosan
lopakodott keresztül a szobán. Véletlenül lesodort valamit, aztán
visszatette a tárgyat, hogy újabb tárgyakat verjen le. Julie már ülve
nézte, hogy viaskodik a szédült férfi a fellázadt holmikkal.
Hirtelen csönd lett.
Julie vegyes érzésekkel nézte a szőnyegen jellegzetes magzati
pózban édesdeden szunnyadó férjét.
Átsétált a nappaliba és töltött magának egy italt. El volt
keseredve. Megalázottnak, kiszolgáltatottnak érezte magát. Minden
keserűsége egyszerre nyomta a szívét. Könnyezve kereste a kiutat.
Hirtelen döntött. Elmegy. Maga sem tudta hová, csak valahova el.
Valami másra vágyott, valamire, ami egészen más, mint az eddigi
élete.
Unta már az elhanyagolt feleség szerepét. Hisz olyan fiatal még,
megérdemel egy kis szórakozást. Vad öröm öntötte el, és valamiféle
megkönnyebbülés. Ez az. Elmegy.
Felállt, s a fürdőszoba felé indult. Szabadnak, boldognak érezte
magát. Meggyőzte magát, hogy ha cselekszik, az csak jól sikerülhet,
szerteszét hullott önállóságát össze kell szedegetnie. Elképzelte, hogy
tíz évvel fiatalabb, szabad és független.
Fürdés után kis nagyítós tükrében gyönyörűen kifestette magát.
Belebújt egy merész, kihívó ruhába, haját mesterien összeborzolta, és
a tükör elé állt.
– Voala! Íme, a metamorfózis!

13 / 71
 Az álom valóra válik

A tükörből egy jobb napokat látott sarki kurva nézett vissza rá. A
nő érdeklődve figyelte eddig ismeretlen arcát.
– Azt hiszem ezzel a formával összeszednék fél tucat részeget az
éjszakában.
Gondosan leszedte az élénk festéket, majd folytatta a gardróbban
való vizsgálódást.
Vegyen föl egy kiskosztümöt? Orrára szemüveget tesz, haját
szigorú kontyba csavarja… Ezzel éppen az ellentétét mutatná az
előbbi figurának.
– Döntsön a sors! – mondta, és csukott szemmel benyúlt a ruhák
közé.
Úgy látszik, a sors a sárga színű, bő szabású ruhákat kedvelte,
mert Julie egy ilyet húzott ki a szekrényből. Aztán alig fél óra múltán
elkiáltotta magát:
– Frederic, kész vagyok!
Ijedten csapott a szájára. Úgy belefeledkezett az öltözködésbe,
hogy kiment a fejéből, hogy most egyedül indul útnak…
Óvatosan kilépett az utcára, s máris nyakig benne is volt a
kalandban. A KALANDBAN, ahogy magában ezt a kis kiruccanást
nevezte. Fogalma sem volt mit fog tenni, a véletlenre bízta magát. De
egyet biztosan tudott: ma este jól fogja érezni magát, anélkül, hogy
megszokott életét fölborítaná. Milyen furcsa, hogy máskor sötétedés
után a lábát sem tenné ki egyedül, de most úgy szárnyra kapta a
vágy, hogy valósággal lebegett a latyakos járda fölött.
Amikor fázni kezdett, leintett egy taxit.
– A belvárosba kérem.
– Igen kisasszony. Nem zavarja a rádió?
– Nem, hagyja csak. Én is szívesen hallgatom Sadét.
– Akkor hallgathatja, mert most végig leadják a ,,Promise” című
nagylemezét.
Julie elgondolkodott. Promise, ígéret. Ez éppen illik a mai
éjszakához. …Is it a crime, is it a crime…? – szállt édes-búsan az
énekesnő hangja.
Nem, nem bűn, amit teszek. S, hogy leküzdje lappangó
lelkiismeret furdalását, könnyed csevegésbe kezdett a taxissal.

14 / 71
Romantika Sorozat

A sofőr kellemes embernek bizonyult, afféle ,,öreg motoros” a

szakmában, ömlött belőle a szó. Percek múlva már barátságosan
beszélgettek, a sofőr még be is mutatkozott.
– Nick Nolte vagyok, de a barátaim egyszerűen Nickinek
szólítanak. Elég nőies név, volt belőle néhány félreértésem. Némely
„melegebb vérű” fiú a Nicki nevet finom célzásnak veszi. Ilyen
állásban az ember sok mindent megél. Tudja hány homok-partyra
meghívtak már?
Julie csak későn kapcsolt, mi lehet az a homok-party, aztán
kirobbant belőle a kacagás.
– Oké Nicki, szeretnék kérdezni valamit.
– Parancsoljon!
– Mondja, megvan még a Siesta Klub?
– Hogy megvan-e? Jobban megvan, mint valaha! Mikor járt ott
utoljára?
– Ezt ne is kérdezze! Tapintatlanság egy nőtől a kora iránt
érdeklődni.
– A kora iránt??? – A sofőr értetlenül nézett hátra. Nem értette a
megjegyzést, hiszen a Siestába csak fiatalok járnak. Ez a lány sem
lehet több 22 évesnél.
A derék sofőr csupán tíz évet tévedett, de ez titok maradt.
Julie azelőtt sokat járt a Siestába. A város számtalan
szórakozóhelye közül ez volt az egyetlen, ahol különös belépési
feltételek voltak.
A tulajdonos alkalmazott néhány pszichológust, akik teszteket
dolgoztak ki, ezeket a belépőknek ki kellett tölteniük. Természetesen
nem volt kötelező eltűrni a vizsgálódást, de abban az időben, amikor
még Julie lány volt, a klub olyan divatosnak számított, hogy az igazi
menők mind idejártak. Nekik igazán nem volt nehéz a próbákat
kiállniuk.
Tehát, aki bekerült a belső helyiségekbe, biztos lehetett benne,
hogy jó társaságba kerül. Mert aki nem volt odavaló, azt már az első
szobában kiszúrták.
A sikertelenek kijárhatták a Siesta-iskolát, amely egy több estéből
álló, ismeretszerző sorozatból állt. Ezután újra próbálkozhattak,
ezúttal több sikerrel.

15 / 71
 Az álom valóra válik

Az agresszív elemeket külön személyzet távolította el.

A tesztek főleg a bűnözésre való hajlamot, az agresszivitást, az
intelligenciát, és az érzelmi beállítottságot figyelték.
Persze senki sem vette véresen komolyan az egészet. Játék volt
csupán, a fiatalok friss, újszerű játéka. Az anyagokat természetesen
bizalmasan kezelték.
Reklámfogásként meghívtak olyan híres és közkedvelt embereket,
akik vonzották a fiatalságot. Így a klub anyagilag sem volt
veszteséges vállalkozás.
Apránként kiderült, hogy lelki életük vizsgálgatását szinte
kizárólag csak a fiatalok tűrték el. Ezért a klub tagjai nagyjából innen
voltak a harmincon.
Julie-nak nagyon tetszett, hogy amíg a többi szórakozóhelyen
csaknem mindenütt az anyagiak határozták meg a társaságot, az,
hogy kinek mit bír el a pénztárcája, itt a szellemi gazdagság is
számított. Akik kimagasló eredményeket mutattak ezen a téren,
díszvendégként apróbb ajándékokat kaptak, és a számlájukat a klub
fizette.
Julie annak idején itt jött rá, hogy a pénz nem minden, és hogy
milyen sok szegény, de lelkiekben gazdag ember él a világon.
A klubba érve csodálkozva nézte, mennyi minden megváltozott.
Könnyedén kitöltötte az íveket.
A „Kedvenc időtöltés?” kérdésnél eltöprengett. Milyen rég is volt,
hogy valami igazán kedvére valót csinált…
A klubban lehetett olvasni, vitatkozni, táncolni, zenét hallgatni,
vagy egyszerűen csak lazítani egy pohár ital mellett. Julie ez utóbbit
választotta.
A külső bárban megivott egy martinit, csevegett egy pincérrel és
egy szimpatikus lánnyal.
Ámulva nézte az új berendezést, minden csupa fény, s ugyanakkor
sejtelmes is volt. Tetszik, nyugtázta magában, s remélte, hogy az
arcán megjelenő elégedettség egy piros pontot eredményez a
kukucskáló pszichológustól. Odaintegetett, ahol a rejtett kamerát
sejtette, és törte a fejét, sikerül-e bejutnia.
Rövidesen megtudta.

16 / 71
Romantika Sorozat

Egy megnyerő külsejű férfi közeledett felé, kezében egy szál kék
színű virággal.
A férfi magas volt, karcsú és elegáns, olyan, aki minden nőnek
szimpatikus. Mosolyogva így szólt:
– Üdvözlöm a Siestában! Engedje meg, hogy bemutatkozzam:
Oliver Reed vagyok. Szeretném Önt köszönteni, és átnyújtani ezt a
virágot, hódolatom jeléül. Hölgyem, Ön a mai éjszaka díszvendége!
Kérem, kövessen.
Julie áldotta magában az eszét, hogy idejött. Odakinn rettegett a
gondolattól, hogy újabb kudarc éri. Az utóbbi évek alaposan
megkoptatták valaha oly szilárd önbizalmát.
Ugyanakkor a megfutamodás lehetősége is megfordult a fejében.
Ez az a perc, amikor még visszavonulhatna biztonságos, ám sivár és
magányos otthonába. Különös előérzete támadt, maga sem volt vele
tisztában, hogy miféle.
Mire a férfi leültette, a határozottabb éne került fölül.
Végigcsinálja amit elkezdett, ennyivel tartozik magának.
Önbecsülése már így is romokban hever mostanában.
De minek ezen rágódni egy ilyen kellemes helyen, ilyen kellemes
emberek társaságában, s nem utolsósorban, amikor egy ilyen vonzó
férfi bámul rá.
– Magát még sosem láttam itt. Járt már itt azelőtt?
– Igen, régen törzsvendége voltam a klubnak.
– Különben gratulálok, mert a műszer, amely az emberekből áradó
pozitív kisugárzást méri, Önnek nagyon jó eredményt adott.
Olyan komolyan mondta, hogy Julie-nek feltűnt a dolog.
– Mondja, nem a maga fejében van ez a pozitív kisugárzásmérő
véletlenül?
– Leleplezett. Remélem, nem haragszik, de olyan jól hangzik az
ilyen szöveg. Különben elárulok egy titkot, maga az első nő, aki nem
veszi be ezt a mesét. A legtöbben úsznak a boldogságtól, ha ilyeneket
hallanak magukról. De akár hiszi, akár nem, magából tényleg
sugárzik valami.
– Vigyázzon, mert még sugárfertőzést fog kapni! – nevette el
magát Julie. – Kétszer akarja elsütni ugyanazt a poént? Ne nézzen

17 / 71
 Az álom valóra válik

engem csitrinek! Inkább beszéljünk magáról. Az a dolga, hogy

szórakoztassa a magamfajta magányos nőket?
A férfi a szívére tette a kezét:
– Isten az atyám, nem! Teljesen a magam jószántából vagyok itt.
De a világért sem akarom magára erőltetni a társaságom. Ha úgy
kívánja, visszavonulok. Úgy láttam többen is észrevették. Mások
biztosan ügyesebben udvarolnának magának, mint én.
Julie körülnézett és egyetlen embert sem látott, akivel szívesebben
beszélgetett volna. Olivert kedvesnek találta.
– Nem azért jöttem, hogy udvaroltassak magamnak.
– Hanem miért?
– Mondja, nem hagyná abba a faggatózást? Beszéljünk inkább
magáról! Olyan ismerősnek tűnik. Nem találkoztunk már valahol?
– Belátom, hogy magánál olcsó bókokkal semmire sem megyek.
Ne vegye nagyképűségnek, de valószínűleg az újságból ismer. A
fényképem elég gyakran megjelenik a lapokban. Én vagyok a
szerzője például a Heti újságban megjelenő „Kedvenc történeteink”
című sorozatnak. Biztosan maga is olvassa. Mindenki olvassa – tette
hozzá fanyarul.
Julie eltöprengett. A hetente megjelenő történet alatt mindig ott a
fénykép, a szerzőé. Kétségkívül, van hasonlóság. Ugyanazok a
szemek, nemes arcvonások…
– Az a férfi mintha idősebb lenne…
– Végem van! Maga átlát rajtam – tárta szét szabadkozva a kezét a
férfi. – Csupán a szerző fia vagyok, de mivel úgy hasonlítunk
egymásra, mint két tojás, magának bevallom, ez a kettes számú
nőcsábító adum. Amint kiderül, hogy milyen híresség vagyok, csak
úgy hullanak a lányok az ölembe.
– Nahát, ez már mindennek a teteje! Maga akkorákat lódít, hogy
mindjárt a fejére szakad a plafon! De vegye tudomásul, ez volt az
utolsó. Ha még egyszer rajtakapom, itthagyom, és kész! Maga
minden lánynak el akarja csavarni a fejét? Egyáltalán mit keres itt?
Lehet, hogy a neve sem valódi?
– Csigavér. Végül is nem történt semmi rossz. Hűen válaszolok
minden kérdésére, ha akarja. Közben ihatnánk valamit, és össze is

18 / 71
Romantika Sorozat

tegeződhetnénk, ha beleegyezik. Ebben a sok beszédben már teljesen

kiszáradt a torkom.
– Nem bánom.
– Csirió, és szervusz!
– Egészségedre! Finom ez a martini. Te is szereted a martinit?
– Csak ha sok van belőle.
– Nono! Ne térjünk el a tárgytól! Arról volt szó, hogy válaszolsz a
kérdéseimre!
– Oké! Parancsolj, itt a jogosítványom, a nevem valóban Oliver
Reed, úgy mint apámnak. Anyám ragaszkodott ehhez az ódon
névhez. Tudod, imádta a történelmet, és engem is mindig régi
históriákkal szórakoztatott. Azt hitte, ha engem is Olivernek hívnak,
majd jobban érdeklődöm nagy hős névrokonom, Cromwell Oliver
viselt dolgai iránt. Kicsit sikerült is megfertőznie, mert engem is
vonzanak a régi könyvek, épületek, ilyesmi…
Julie lopva az órájára pillantott. Azt hitte nagyon későre jár, pedig
még csak két óra volt.
Oliver észrevette a mozdulatot.
– Bocsánat, elkalandoztam. Még mindig érdekel a mesém?
– Még egy ital, és csupa fül vagyok, valósággal iszom a szavaidat.
– Oké! Máris hozok még egy italt. A szavaimtól csak a szemed
lehet nedves.
A második pohár után Julie egyre szórakoztatóbbnak találta a fiú
vallomását.
– Mi is volt a második kérdés? Hogy mit keresek itt! Amit a
többiek, egy kis szórakozást. Néha még ötleteket is tudok adni apám
írásaihoz, itt mindig történik valami. Lányokkal is lehet ismerkedni.
A múltkor volt itt egy magyar lány, olyan vicceket mesélt…
bocsánat. Szóval sok lány van, bár bevallom, nincs túl sok
szerencsém velük. Az elején meg minden oké, aztán valahogy
elrontom a dolgot.
– Ha megengedsz egy baráti tanácsot, szerintem a stílusoddal van
baj. A lányoknak tetszik a megnyerő külsőd, de ezek az ósdi
szövegek mindenféle kisugárzásokról már rég kimentek a divatból.
Próbálj meg őszintébb és természetesebb lenni.

19 / 71
 Az álom valóra válik

Átvillant az agyán, milyen más benyomást tett rá a fiú először,

amikor átnyújtotta a virágot. Mintha egy történelemkönyvből lépett
volna ki.
– Most jut eszembe, a virágot hogyan szerezted?
– Nem volt nehéz. Én törzsvendég vagyok itt, ismerek minden
arcot. Amikor bejöttél, rögtön kiszúrtalak magamnak. Nagyon szexi
vagy ebben a ruhában… Szóval a virágot egyszerűen elkértem a
rendezőfiútól, jóban vagyok vele. Ha tudom, hogy ilyen ravasz
boszorkány vagy, biztosan nem merek veled kezdeni…
Julie már nem hallotta az utolsó szavakat. Agyában egyetlen szó
lüktetett: BOSZORKÁNY.
Miért kellett a fiúnak épp ezt a szót használnia? Frederic nevezte
így, amikor együtt voltak, mindig ezt suttogta a fülébe! –
Megőrjítesz, te boszorkány!
Julie fájdalmas tekintettel meredt a semmibe. Sajnos a boszorkány
már elvesztette a varázserejét…
Lassan tudatosult benne, hogy amíg ő merengett, a fiú közben
egyfolytában beszélt hozzá. Most, hogy látta az arcán, hogy
elkomorodott, félreérti a helyzetet, és a saját szavainak tulajdonítja a
hirtelen hangulatváltozást:
– Nem akartalak megbántani, csak egy ötlet volt… Igazán nem
kell velem jönnöd, ha nem akarsz… Csak gondoltam érdekelne, a
nőket mindig érdeklik a ruhák… Persze, most azt gondoltad, hogy ez
a „ruhagyűjtemény” éppolyan csali, mint amilyeneket egyes
szoknyavadászok alkalmaznak, mondván: Gyere fel hozzám,
megmutatom a „bélyeggyűjteményem”. Nem, nem igaz, hogy kissé
ósdi a stílusom, de ezt a trükköt még én is ősréginek találom. Nem
akartam megsérteni az önérzeted, különben sem látszol olyannak,
mint aki egyből fejest ugrik az ágyba egy vadidegen pasassal… Úgy
látom, megint elszúrtam az ismerkedést…
Szomorúan lehajtotta a fejét, és olyan őszinte megbánást mutatott,
hogy Julie megsajnálta. Egyre rokonszenvesebbnek találta a fiút,
szinte már anyai érzéseket érzett iránta. Akár egy ártatlan kisfiú,
benne nyugodtan megbízhatom, gondolta magában. Hirtelen
elhatározással fölállt.
– Veled megyek! Máris indulhatunk.

20 / 71
Romantika Sorozat

Nem kérdezte hová, csak elindult, elszántan, könnyes szemmel.

– Frederic, Frederic… miért tetted ezt velem…?
Talán a könnyek miatt lehetett, véletlenül nekiment egy férfinak.
– Bocsánat – mondta.
Mintegy válaszképpen az ismeretlen hanyatt vágódott, és ripityára
tört.
Julie-nak a meglepetéstől tátva maradt a szája. Körülnézett, azt
hitte álmodik.
Oliver ravaszul somolygott nem létező bajusza alatt, majd
nagylelkűen felvilágosította a megzavarodott nőt.
– Mielőtt gyökeret eresztenél, elárulom, hogy ez is egy a Siesta
klub trükkjei közül. Olyan élethű gipszalakokat helyeznek el össze-
vissza a klub területén, amelyek mindenkit megtévesztenek.
Némelyik még meg is mozdul időnként, pislog, vagy lélegzik. Az
ilyen alakok állítólag jó hatással vannak a pszichikumra…
Emlékszem, gyerekkoromban órákig elnéztem a Vidámparkban a
lélegző óriást, akinek ugyanaz volt a trükkje, mint ezeknek a
figuráknak itt.
– Most tönkretettem egy drága kelléket – szólalt meg Julie.
– Hagyd csak, te ma díszvendég voltál itt, neked megbocsátják.
Kifelé vezette a nőt, közben be nem állt a szája.
– Lehet, hogy fotó is készült rólad. Van a helyiségben egy
automata, amelyik időnként kattogtat. Ha lesz kép, biztosan érdekes
lesz. Képzelj el egy síró nőt, akinek leesik az álla!
– Tudod, most épp a padlón vagyok, de veled egészen jól
megfeledkezem róla.
Az utcán Julie belekarolt Oliverbe, majd egyszer csak hirtelen
megállt.
– Várj… a gyomrom… rögtön rosszul leszek. Be kéne kapnom
valamit.
Oliver a kabátjához nyúlt, és gombolgatni kezdte.
Julie óriásira meresztette a szemét a sötétben.
– Na de Oliver!
A fiú a rémült nőre nézett, és éktelen hahotába kezdett.
– Csak nem gondoltad, hogy én… itt… most…?
Végre összeszedte magát és megmagyarázta.

21 / 71
 Az álom valóra válik

– Kedvesem, én egészen mással akarlak megetetni, mint amire te

gondoltál. Tudod mindig van a zsebemben rágógumi, hogy ha a
helyzet úgy hozza, édes legyen a csókom. Tessék! Ez majd rendbe
hozza a gyomrodat. Ismerem azt a fránya gyomorgörcsöt, olyankor
egy falat is csodát tehet.
Julie engedelmesen bekapta a rágógumit, gyomrában lassan
felengedett a nyomás, de a felhő a szeme elől nem akart eltűnni. Egy
percre megállt és megdörzsölte a szemét.
– Milyen bizarr! Pár órája még azt sem tudtam, hogy a világon
vagy, most mégis úgy követlek, mintha az életem függne tőled!
Ekkor még nem sejtette, hogy pontosan ez volt a helyzet.
Oliver, aki közben jócskán előrehaladt, most megfordult, és
visszaszólt.
– Bizarrkodd ide magad szaporán, mert rögtön ránk hajnalodik.
– Oké – szólt Julie, – csak előbb add ide az ellenmérget.
Azzal szép csöndesen összerogyott.
Oliver odaugrott és a karjába kapta.
– Ne félj, nem mérgeztelek meg, csak egy kis whiskyt öntöttem a
martinidba. Csodálkoztam is, hogy nem vetted észre. Különben máris
itt vagyunk a célnál, sajnos csak ilyen távol sikerült leparkolnom.
Julie becsukta a szemét, és átengedte magát a gondoskodásnak.
Érezte, amint gyengéd kezek egy ülésre ültetik, gyengéden
betakargatják, megsimogatják. Az álom, mint egy könnyű takaró
ereszkedett le rá…
De a takarót valami erős zaj hirtelen ripityára szakította.
Döbbenten kinyitotta a szemét, és körülnézett a járműben.
– Mondd csak, miféle autó ez??? – ordított oda Olivernek.
Ebben a percben a jármű elindult. Ám nem abba az irányba,
amerre a józan ész feltételezte volna, sőt még nem is az ellenkező
irányba, hanem nyílegyenesen fölfelé.
Oliver válasza kissé megkésve jutott el Julie fülébe.
– Ez nem autó, ez helikopter.
Julie agya ettől úgy látszik megkapta a hiányzó adrenalin adagot,
mert a feje egy pillanat alatt kitisztult. A rosszullétnek nyoma sem
volt már. Odaordított a fiúnak.
– Oliver, te aztán a meglepetések embere vagy!

22 / 71
Romantika Sorozat

A város szélén, a Connery kastély közelében egy helikopter

ereszkedett lefelé.
A dologról csak néhány álmából felriasztott állatka szerzett
tudomást, mivel ember nem járt ezen a téli éjszakán arrafelé.
A gépből egy férfi és egy nő kászálódott ki. A férfi Oliver Reed
volt, a nő pedig Julie Forrest.
Julie érezte, hogy lehetetlen helyzetbe került. Hogy tisztázza a
dolgot, Oliverhez fordult.
– Oliver, egy vallomással tartozom neked.
– Éspedig?
– Amikor elmesélted, hogy hová megyünk, egy kicsit
elkalandoztam, és így most fogalmam sincs, hogy hol vagyunk és mit
keresünk itt.
Oliver csak hümmögött.
– Ez szép! Tehát! Ez a kastély a megboldogult Caroline grófnő
tulajdona volt valaha. Biztosan ismered a történetét – kérdőn a nőre
nézett.
Julie csak a fejét rázta.
– Szóval, a grófnő arról volt nevezetes, hogy amikor rajongva
szeretett férjét elvesztette, elhatározta, hogy úgy tiszteleg a régi
szerelem emlékének, hogy mindennap egy vadonatúj ruhában keresi
fel a megboldogult földi maradványait. S mivel csak két évvel élte
túl szerelmét, csupán körülbelül hétszáz ruha maradt utána. Ezeket
szeretném neked megmutatni.
– Nem is tudtam, hogy létezik egy ilyen kiállítás. Furcsa, hogy
éjszaka is nyitva van – mondta Julie elgondolkodva.
– Ez nem kiállítás. A kastély magántulajdon. A tulajdonos
hozzájárult, hogy itt rendezzék meg az éves Élelmiszeripari
konferenciát. Azért mondom, hogy tudd, teljesen legálisan vagyunk
itt. Az engedélyt apám barátja szerezte, aki a konferencia egyik
rendezője. Ő ugyanis tudja, hogy a történelem a hobbym. – Oliver
folytatta:
– Szerencsémre Caroline grófnő a könyveket is gyűjtötte. Akkora
könyvtár van a kastélyban, mint egy kisebbfajta vasúti pályaudvar,
ott aztán búvárkodhatom kedvemre. Kaptam egy szobát is, ahol
alhatom, és egy teljes hetem van az olvasgatásra. Apám barátja

23 / 71
 Az álom valóra válik

csupán arra kért, hogy a könyvtáron kívül másutt ne lábatlankodjak.

Most az egyszer azonban kivételt teszünk, úgyis meg akartam nézni a
híres ruhagyűjteményt. Állítólag minden darab külön próbababán
feszül.
Julie nem bánta meg, hogy eljött. A kastély fényárban úszott, és
igazán csodálatos látvány volt. Előtte a gondozott sétányokon
emberek sétáltak.
Oliver megszólalt: – Jobb, ha hátulról megyünk be, nem vagyok
kíváncsi a sok hájfejre – majd hozzátette: – Te tudtad, hogy az
élelmiszergyártók mind kövérek? Hájas disznó mind, én is csak itt
jöttem rá, hogy pár napja tanulmányozom őket.
– Azt hittem a könyveket jöttél tanulmányozni.
– Á, azok nem szaladnak el, igaz, az időm már fogytán.
Sorra nyitogatta az ajtókat a nő előtt, végül megérkeztek Oliver
szobájához.
– Itt kifújhatjuk magúnkat.
A fiú kinyitott egy üveg finom bort, iszogattak, beszélgettek.
Amikor Oliver újra udvarolni kezdett, Julie jobbnak látta, ha
elindulnak ruhanézőbe.
Hosszú folyosókon lépcsősorokon haladtak át. Ez a szárny
teljesen kihalt volt. Julie csak suttogni mert, a hely úgy
megbabonázta.
– Ahhoz képest, hogy először vagy itt, remekül tájékozódsz.
– Van térképem a kastélyról. A könyvtárban találtam.
Oliver megállt. – Ez lesz az, van itt néhány egymásba nyíló szoba,
ott lesz, amit keresünk.
Beléptek, és ámulva néztek körül. Bár világos volt, nem volt benn
senki, kivéve a számtalan próbababát, akik feszes vigyázzállásban
kellették magukat a falak mentén körös-körül. Oliver nem vesztette
el a hidegvérét.
– Ez ám a díszes társaság! Caroline mami aztán nem volt
szívbajos!
Szobáról szobára jártak. Julie-t elbűvölte a színek és anyagok
kavalkádja, a csipkék, szalagok ezerféle variációja. Mindenütt fodrok
és uszályok, akár a mesében.

24 / 71
Romantika Sorozat

Ahogy az egyik tükörben megpillantotta magát, szürke kis

verébnek tűnt az elegáns környezetben. Azon töprengett, milyen
érzés lehet egy ilyen csodás ruhát viselni, amikor megpillantotta
álmai netovábbját.
A ruha fehér volt, leheletvékony selyemből szabhatták, amely
lágy hullámokban hullt alá. A fölső részét derékig strasszok
díszítették, a szoknyarésznek pedig maga az anyag volt a dísze.
A nő elszántan a fiúra nézett. – Ezt fel kell próbálnom!
Oliver megpróbálta jobb belátásra bírni.
– Ne hülyéskedj, kérlek, muszáj neked itt Hamupipőkét játszani?
Értsd meg, ha itt találnak minket, úgy kirúgják apám barátját, mint a
pinty.
A nő azonban nem tágított, és néhány perc múlva álmai
ruhájában, méltóságteljesen vonult el a fiú orra előtt. Oliver
megbabonázva meredt rá. – Rögtön eldobom magam – mondta, és
lehanyatlott a szobában lévő korabeli ágyra. – Mindjárt kedvem
támad leszedni rólad, olyan kívánatos vagy.
Ekkor futó lábak és kacagás zaját hallották, a léptek épp feléjük
tartottak.
– A fenébe, tűnjünk el! – Olivernek nyomban inába szállt a
bátorsága.
Ahhoz azonban már túl késő volt. Julie a csodás ruhában
behúzódott a többi bábu közé, mintha ő is egy volna a sok közül.
Oliver az ágy alá gurult be. Vesztére, mert a belépők épp ott kötöttek
ki.
Férfihang hallatszott: – Végre kettesben azok után az unalmas,
felfújt hólyagok után! Nem elég, hogy beengedem őket a
kastélyomba, még téged is ki akarnak sajátítani, pedig most nekem
van rád óriási szükségem. – Ezzel vetkőztetni kezdte a nőt.
Julie megrémült, ezek szeretkezni fognak! Filmen már látott
ilyesmit, de élőben még sohasem. Túlságosan bizarr ahhoz, hogy
igaz legyen.
Mozdulni sem mert, csak nézte, amint a nő szétterpesztett
lábakkal hanyatt fekszik, és magához húzza a férfit, aki egyetlen
határozott mozdulattal beléhatol és ritmikus mozgásba kezd.

25 / 71
 Az álom valóra válik

A látvány egészen fölizgatta Julie-t, szorongva gondolt barátjára,

aki még közelebb volt az eseményekhez.
A pár mozgása ekkor leállt, a férfi feltápászkodott, megragadta
partnerét, és négykézlábra állította. Egyetlen lökéssel beléhatolt, és
folytatta a szerelmi rohamot. A nő kéjesen sikoltozott.
Julie eddig csak a nő vöröses nemiszőrzetét és formás combjait
látta, a fordulat után azonban elé tárult a feje is. Ez a hosszú vörös
hajzuhatag, ez a kéjtől eltorzult arc… Vanessa, markolt belé a
felismerés. Megtántorodott. Ó, mit vétett ő, hogy a sors még itt is elé
hozza ezt a gyűlölt perszónát! Nem elég, hogy megkeseríti a napjait,
féltékenységet ébreszt benne, ahogy a férje körül legyeskedik, még a
szerelmeskedését is végig kell néznie. Amint a hájas férfitestre
nézett, kezdeti izgalmát undor váltotta föl. Ezzel is biztosan csak
érdekből fekszik le, mérget vennék rá – gondolta magában.
A pár nem vette észre a tanúkat, jóllakottan bizalmas
beszélgetésbe fogtak.
A férfi kezdte: – Aggódom az öreg Katzenberg miatt. Nem akar
kötélnek állni az istennek se. Pedig egy kis pénz nem jönne rosszul
neki sem. Ha nem tér észhez, meg kell tőle szabadulnunk. Egy
tragikus baleset megoldja a problémát. – A nőre nézett.
– Nálad mi újság?
– Ne félj, sakkban tartom az illetőt – a nő hangja magabiztosan
csengett. – Megmondtam neki, ha alkalmatlankodik, Pedrót ráállítom
a családjára. Igazán kár lenne, ha a két kis tündéri csemetének baja
esne. A feleséget nem bánnám, már kezd túl nagy szemeket
meresztgetni rám, egyszer még képes, és féltékenységében kikaparja
a szemem a kis Julie Forrest.
Julie halálraválva jött rá, hogy a vörös démon róla beszél.
Rémületét azonnal iszonyú düh váltotta fel. Valóban az volt az
első reakciója, hogy nekiugrik ennek a kegyetlen szukának. De aztán
mást gondolt. Nem, nem adom meg azt az elégtételt ennek a nőnek,
hogy igaza legyen! Ravasznak kell lennie, nagyon ravasznak, ha
tenni akar valamit.
Tehát ez a céda tenyerelt bele a házasságukba, felhasználva férjét
a kisded játékaira! Ezért torkollta le olyan durván Frederic, amikor a

26 / 71
Romantika Sorozat

munkája iránt érdeklődött! Lám-lám, a szimata nem csalt, amikor

úgy érezte, hogy ettől a nőtől tartania kell.
Az asszony egyszerre mindent megértett. Férjét, valami
disznóságra akarják kényszeríteni, aljas zsarolással, belekeverve
ártatlan gyermekeit. Úgy látszik, a sors így nyújtott lehetőséget Julie-
nak, hogy segíthessen.
Mert azt gondolkodás nélkül tudta, hogy segíteni akar. Meg kell
tudnia, miről van szó! Helyzeti előnyben van, s ezt ki kell használnia.
A pár rendbe szedte magát, és végre-valahára távozott.
– Hú, ezt megúsztuk! – kászálódott ki Oliver az ágy alól. –
Micsoda szexbemutató! Kedvem volna rögtön utánozni, mit szólsz
hozzá?
Hízelegve Julie-hoz fordult, aki megütközve nézett rá.
– Mi az, te nem értettél semmit?
– Mit kellett volna értenem? A szexműsorhoz, nem sok
kommentár kell. Mondjuk a pasas elég nehézkesen csinálta, nálam ez
más tempóban fog zajlani. Máris kipróbálhatod.
Egyetlen mozdulattal az ágyra döntötte Julie-t. A lány vadul
tiltakozva pattant föl.
– Nem érted, arról van szó…
Nem folytathatta, mert Oliver mohón szájon csókolta. – Persze
előbb levesszük ezt a jelmezt, vagy csináljuk inkább máshol? Én már
egy percet sem tudok várni… Mi az, csak nem vagy frigid? Egy ilyen
dekoratív nő, az nem lehet…
Julie kétségbeesetten jött rá, hogy a fiút úgy felhergelte az iménti
jelenet, hogy csak erőszakkal tud tőle megszabadulni.
– Bocsáss meg! – mondta, s egy korabeli gyertyatartóval fejbe
vágta Olivert.
Gyorsan visszagurította a régi helyére, az ágy alá. Majd később
megmagyarázza neki, hogy kényszerhelyzetben volt, gondolta. Már
szaladt is, tettvágytól hajtva, szaladt az idegen kastélyban, szaladt a
férje becsületéért.

Amíg Julie magányosan bolyongott az idegen kastélyban, addig

Frederic épp a másik oldalára akart fordulni. Homályos öntudattal

27 / 71
 Az álom valóra válik

érzékelte hol van, és négykézláb bemászott az ágyba. Olyan kótyagos

volt, hogy észre sem vette, hogy a felesége nincs mellette. Ha
észreveszi, talán másként alakulnak az események, így azonban Julie
zavartalanul haladt tovább…! talán a végzete felé.
Nemsokára elhagyta a néptelen részt, olyan folyosóhoz ért, ahol
jöttek-mentek az emberek.
Kikémlelt egy ajtórésen át, és magában áldotta az eszét, hogy nem
bíbelődött az átöltözéssel.
A folyosón egy korabeli kosztümös társaság közeledett. Julie
összeszedte minden bátorságát, és beállt közéjük. Mint később
kiderült, a szerencse melléállt, mert a társaság egy előadáshoz
készülődött, amit a konferencia résztvevőinek tartottak.
Az egyik színész csodálkozva mérte végig Julie-t.
– Helló cicus! Hát te honnan pottyantál ide ilyen hirtelen?
– Én vagyok az új beugró – hebegte Julie zavartan.
– Oké, oké, ne rémüldözz, nem fallak föl. Úgy látom elhagytad az
álarcodat, szerencsére van itt még egy, ezt tedd fel, ilyen minden
lánynak kell hogy legyen.
Az előadás szörnyen kínos volt Julie számára, rettegett, hogy
lelepleződik.
Szerencsére csak „tömeget” kellett alakítania a többi lánnyal
együtt, így baj nélkül megúszta a fellépést.
A darab végén a kosztümös színészek elvegyültek a tömegben, a
társaság föloszlott, nyüzsgése egy hangyabolyra emlékeztette Julie-t.
Sikerült feltűnés nélkül elvegyülnie.
Hamarosan felfedezte a vörös hajkoronát. Ő a kulcs az ügyben,
gondolta, és utána vetett magát.
Vanessa a nagyteremből nyíló hallon át, a lépcső irányában tűnt
el. Julie utána. Még idejében sikerült felfedeznie, melyik szobába
lépett be a nő, és benyitott a mellette lévőbe. A két szoba közti ajtóra
tapasztotta a fülét, és hallgatózni kezdett.
Férfihangot hallott, amelyet rövidesen felismert. Ezt a férfit látták
a szobában Oliverrel.
Megpróbálta megérteni mit beszélnek, rövidesen sikerült is, mert
a férfi hangja egyszer csak keményen felcsattant.

28 / 71
Romantika Sorozat

– Ugyan, hagyja már ezt az ostoba kicsinyeskedést, doktor! Az én

termékem az év slágere, mindenki odavan érte! Milliós üzlet ez
ember, és én nem hagyom, hogy egy ilyen káráló varjú, mint maga,
tönkretegye! Meg fogja kapni a részét, nyugodt lehet.
Julie most egy idős ember hangját hallotta, aki, úgy tűnik, nem
ijedt meg a kiabálástól.
– Igen, az én termékem az év slágere, az Oázis csemege.
Csakhogy maga nem az eredeti technológia szerint gyártja. Elvakult
haszonvágyában olyan eljárást is alkalmaz, amellyel dupla
mennyiséget is el tud adni, de volt szerencsém a helyszínen
tapasztalni, hogy a termék így, ilyen színezékkel festve, hosszú távon
át fogyasztva mérgező.
– Ugyan, a kezemben van a szakértői bizottság véleménye,
miszerint a termék ártalmatlan az egészségre.
Az öreg folytatta: – A szakértői ostobák, vagy azokat is lefizette!
Magától nem idegen az ilyen piszkos módszer sem. Értse meg végre,
én nem akarom, hogy az emberek az én találmányom miatt
betegedjenek meg! Követelem, hogy állítsa vissza az eredeti
technológiát!
A másik gúnyosan felkacagott: – Ha nem alkalmazom a maga
által kifogásolt eljárást, az emberek hamar rájönnek, hogy
közönséges fűrészporral etetjük őket. Pedig most készült el egy
remek reklámfilm. Képzeljen el egy… ó, de hát mit is magyarázok
egy ilyen embernek… magának fogalma sincs az üzleti életről! De
visszatérve az aggodalmára, eddig még egyetlen megbetegedés sem
történt!
– Persze, mert ez lassan ölő méreg! Nemsokára emberek ezrei
kezdenek majd rosszullétről panaszkodni, amikor a szervezetükben
felhalmozódott méreg hatni kezd! Csakhogy én ezt nem engedem! –
az öreg hangja elszántan szólt. – A szóban forgó eljárás leírását, a
bizonyítékot, biztos helyre juttattam, és ha nem tér jobb belátásra,
kész vagyok nyilvánosságra hozni!
A másik férfi felcsattant: – Ezt nem fogja megtenni, mert ha kell,
erőszakkal elveszem magától!
Julie most Vanessa hangját hallotta, aki békítőleg közbeszólt: –
Kérem, uraim, biztos vagyok benne, hogy meg tudunk egyezni. Mr.

29 / 71
 Az álom valóra válik

Connery, kérem jöjjön velem, valaki beszélni szeretne önnel, nagyon

fontos.
– Erre még visszatérünk! – morogta a férfi, majd a nővel együtt
elhagyta a szobát. Az ajtó becsukódott, az öreg válaszát, már csak
Julie hallotta.
– Azt kötve hiszem! Holnap délben megérkezik postán az anyag,
és akkor lépni fogok! Nincs több mondanivalóm a maga számára Mr.
Connery! – Ezzel az öreg távozott.
Kisvártatva a pár visszatért.
– Azt hiszem nincs más megoldás, Pedrónak kell elintéznie a
dolgot. Első osztályú az ilyen ügyekben – mondta a férfi.
A nő kétkedve válaszolt: – Nem vagyok biztos benne, hogy ő a
megfelelő ember. A doktor csak ránéz arra a sötétképű gazfickóra, és
rögtön rájön, hogy egy bérgyilkost akasztottunk a nyakába. Ravasz
ember az öreg, még túljár Pedro eszén.
– Ne félj, nem lesz ideje rájönni. Lehet, hogy Pedrónak nincs túl
sok sütnivalója, de a keze, az gyors. – Dühösen folytatta: – Különben
is, ezt bízd rám! Inkább a nélkülözhetetlen beosztottaddal törődj!
Frederic Forrestra szükségünk van a forgalmazásban. Lent járt a
telephelyen, és akadékoskodott.
– Nyugi! A családjáért mindenre képes. Ezzel sakkban tudom
tartani.
Julie nem hallgatta tovább Vanessát, épp eleget hallott.
Visszarohant Oliverhez, aki épp a fejét borogatta. Nagy nehezen
sikerült megmagyaráznia, hogy kényszerhelyzetben volt. A fiú
kétkedve hallgatta, hogy élet-halál kérdése, hogy Julie-t most
gyorsan hazavigye.
Amikor kifelé haladtak a kastélyból, valaki ráköszönt Julie-ra.
Zavartan bólintott, hirtelen nem tudta hová tegye a férfit. Csak
később jött rá, hogy Nick Nolte volt az, a taxisofőr.
Julie hazaért. Úgy látszik, távozását senki sem vette észre.
Lábujjhegyen lopakodott be a hálószobába.
Amikor alvó férjére nézett, kimondhatatlan gyöngédség öntötte el.
Nagyon szereti ezt az embert. Kísértést érzett, hogy hozzábújjon, és
elsírja bánatát.

30 / 71
Romantika Sorozat

Aztán megpróbált logikusan gondolkodni. Ha már a sors így

akarta, meg kell őriznie inkognitóját. Tudta, hogy Frederic első
reakciója az lenne, hogy maradjon ki az ügyből, így viszont, mivel
senki sem sejti róla, hogy mindent tud, könnyebben mozoghat.
Már világos volt, amikor elkezdte álmodni visszatérő tengerparti
álmát…
Arra ébredt, hogy valaki a vállát rázza.
– Hahó, hétalvó, ébresztő!
Rémülten pattant föl, álmában ugyanis egy tucat sötétképű alak
üldözte. Megkönnyebbülten pillantotta meg Gigit, aki nagyot
kacagott és így szólt.
– Esküszöm, ha az ember rád néz, azt gondolja, hogy egész
éjszaka lumpoltál!
A lány nem is sejtette, milyen közel jár az igazsághoz.
Julie percek alatt összekapta magát, barátnőjére bízta a gyerekeit,
és máris a kapuból integetett vissza.
– Sietek vissza, kösz Gigikém – majd még valami eszébe jutott –
mégis inkább vidd át hozzád a gyerekeket, és el ne felejtsd, az összes
Oázist dobd a szemétbe!
Gigi csodálkozva nézett utána. Mi történt ezzel a Julie-val, olyan,
mint akit kicseréltek, gondolta magában.
A nap ravaszul hunyorgott néhány alultáplált bárányfelhő mögött.
Ezen a reggelen, úgy látszik, a rejtőzködést választotta.
Julie is álcázta magát egy sötét szemüveggel. Fejében sötét
gondolatok cikáztak sötétképű gazfickókról, és az élet sötét oldaláról.
Később azon kezdte el törni a fejét, hogyan találhatná meg dr.
Katzenberget. Okvetlenül beszélnie kell az öreggel, figyelmeztetni a
rá váró veszélyre. Sajnos nem tudta a teljes nevét, így nem tudta
kideríteni a telefonszámát.
Aztán támadt egy ötlete. Belépett egy telefonfülkébe, a
taxivállalatot hívta, és Nick Noltét próbálta magához rendelni.
Sikerrel járt, mert kisvártatva Nick csikorogva fékezett mellette.
Csodálkozva nézett a nőre, úgy tűnt, nem őrá számított.
– Á, maga az, Istennek hála! Már azt hittem, megint Sheilával
történt valami.

31 / 71
 Az álom valóra válik

– Jöjjön, üljön be, hová vihetem? – de időt sem hagyva a válaszra

mesélni kezdett.
– Tudja, van egy kikapós lányom, Sheila, aki sajnos elég sűrűn
bajba kerül mostanában. Olyankor extra sürgősen odahívja apucit,
aki kihúzza a bajból. – Elgondolkodva tette hozzá: – Furcsa, hogy
maga is épp ezt a kifejezést használta. Amikor a központos extra
sürgős hívást jelzett, meg voltam róla győződve, hogy Sheilát
találom itt. Különben el se indulok, ma csak később akartam kezdeni,
mert dolgoztam az éjjel.
Julie elővette legszebb mosolyát, ami csak raktáron volt, és
Nickire nézett.
– Nick, én is bajban vagyok. Nem akar a mentőangyalom lenni?
Maga segíthetne rajtam.
A férfi kérdőn nézett rá: – Miről van szó?
Julie előadta kit szeretne megtalálni.
– Érdekes kívánság, de nem lehetetlen – mondta, és
elgondolkodott. – magának segítek, mert rokonszenves nekem.
Julie magában hálás volt a férfinak, aki – mint afféle öreg róka –
semmit sem kérdezett, csak vitte utasát a kívánt helyre. A kocsi
nemsokára fékezett.
– Ez az, Moonlight utca 198.
Julie azt gondolta magában, ez a holdfény talán majd bevilágítja
ezt a sötét ügyet.
A holdfény elé azonban hirtelen sötét felhő tornyosult egy sötét
sportkocsi képében, amelyben egy sötétképű alak ült.
Az alak épp abban a kapualjban tűnt el, ahová Julie is igyekezett.
– Ne álljon meg, hajtson tovább!
Nick vállat vont, és belelépett a gázba.
Julie lázasan gondolkodott. Ha a rendőrségre megy, faggatni
kezdik, bizonyítékokra lesz szüksége. Magában felidézte a doktor
szavait: A bizonyíték a déli postával érkezik. Tehát amíg a
bizonyíték nincs a lakásban, a doktor biztonságban van, fölösleges a
rendőrségre rohannia, inkább a bizonyítékot kellene megszereznie.
Julie eldöntötte, ezt fogja tenni. Csak az volt a kérdés, hogyan.
Bill Murray nagyot nézett, amikor az elérhetetlen Julie Forrest
becsöngetett hozzá.

32 / 71
Romantika Sorozat

A nőnek nem volt szüksége magyarázkodásra, a postásfiú úgy

reagált, ahogy várta. Összecsapta a kezét, és negédesen felkiáltott:
– Helló édes! Ó, milyen csodálatos meglepetés! Akár hiszed, akár
nem, épp rólad álmodoztam!
Julie igyekezett, hogy ne üljön ki az arcára a viszolygás.
Eltűnődött, hogyan is tetszhetett neki ez a bájgúnár.
A férfi virágmintás selyemköntöse meghökkentette, az illat, ami a
férfiből áradt elgondolkodtatta. Felmerült benne a gyanú, csak nem
homokos ez a Bill? A postás azonban hamar megmagyarázta a
dolgot.
– Bocsáss meg, hogy a feleségem köntösében fogadlak, egy perc,
és átöltözöm, addig tölts magadnak valamit…
– Nem is tudtam, hogy nős vagy – hökkent meg a nő.
– Ó, a feleségemet nem zavarja, hogy nőismerőseim vannak, azt
mondja, jut belőle neki is bőven, mert az én férfiasságom
kiapadhatatlan…
Azt el tudom képzelni, gondolta magában Julie. Szánakozva
gondolt a szegény asszonyra, akinek ilyen felfuvalkodott férje van, és
elhatározta, hogy az öntelt férfit nemcsak kihasználja, hanem
alaposan meg is leckézteti.
A postás visszatért, és azonnal rohamra indult.
Julie engedelmesen tűrte, hogy Bill megcsókolja, pedig a
legszívesebben sarkon fordult volna, és úgy eltűnik, mint a kámfor…
mennyi mindent kell kiállnom miattad, Frederic, gondolta magában.
Bill már mélyen dekoltált nyári ruháját kezdte gombolgatni,
amikor Julie határozott. Nem, nem fogja a melleit, mint holmi
labdákat bedobni az ügyben, s a lényegre tért.
Akár a kígyó, kisiklott a férfi keze közül, és tettetett érzékiséggel
sziszegte: – Ssz… szívem mondd, ellopnál nekem egy levelet a
postáról? – majd kéjesen a férfi tenyerébe mart, akár a kígyó.
A postás nekibuzdulva vágta rá: – Akár százat is…! – majd
tárgyilagosan az órájára nézett, és hozzátette: – Most már térjünk a
lényegre, kedvesem, mert a feleségem húsz perc múlva itthon lesz.
Julie kéjesen illegette magát, és sokat sejtetően suttogta:
– Sajnos nekem sok idő kell a fölpörgéshez, hogy igazán
kibontakozhassam… – s ruháját kezdte igazgatni – talán, ha egyszer

33 / 71
 Az álom valóra válik

több időnk lesz, bepótoljuk amit elmulasztottunk. – A férfinek

szegezte a kérdést: – Nos, akkor ellopod nekem azt a levelet?
Bill savanyú képet vágott, látva, hogy a szerelem kútba esett.
Bosszankodott, hogy ígéretes szabadnapját így elrontja felesége korai
hazaérkezése. Eszébe jutott egy kollégája, akit épp hasonló
levéllopás miatt rúgtak ki nemrégiben.
– Nézd szivi! Egy kis etyepetyében én mindig benne vagyok, de
semmi kedvem egy buta női szeszély miatt elveszteni az állásom.
Nekem családom van, akiket el kell tartanom.
Julie meghökkent, te jó isten! Mik derülnek még ki erről az
emberről? Méghogy család! Szóval gyerekei is vannak, akikről eddig
mélyen hallgatott! Megérdemli, hogy móresre tanítsa!
Várta, hogy a férfi újabb ajánlatot tesz, s ez nem is késett soká, és
éppen Julie malmára hajtotta a vizet.
– Figyelj édes! Van a hivatalban egy pihenőszoba, oda szoktam…
izé… ott szoktam… izé… pihenni. Ha gondolod, ott megbújhatunk.
Julie-nak nem kellett erőltetnie, hogy vágyakozva csengjen a
hangja: – Már alig várom, hogy a postahivatalban legyünk!
A férfi felvillanyozva cipelte a nőt a pihenőszobába. A többi
kollégájával együtt bevett szokás volt nőt vinni oda. Hogy felvághat
majd a fiúk előtt egy ilyen bombázóval, gondolta.
Amikor megérkeztek, Julie élénken érdeklődni kezdett a
postamunka iránt. Bill megmutatta neki, hol tárolják a leveleket.
Julie rettegett, hogy elkésik akciójával, s a bizonyítékot tartalmazó
levél kicsúszik a kezéből.
Valósággal húzta Billt a pihenőszoba felé. A férfi félreértette a nő
türelmetlenségét, s rendkívül izgatottá tette ez a lázas sietség.
Julie, hogy egyedül maradhasson, a mosdóba ment, Bill közben
vetkőzni kezdett.
A nő hamar megtalálta, amit keresett, és bravúrosan
megkaparintotta a doktor postáját.
Julie már rég messze járt, amikor Bill – meztelenre vetkőzve –
még mindig arról ábrándozott, hogyan teszi magáévá Julie Forrestet.
Az Alkonypír Presszó teraszán üldögélő vendégek kedvtelve
gusztálgattak egy hölgyet, aki mosolyogva, táncos léptekkel –
egyesek szerint két centivel a járda fölött – egy akkor épp divatos

34 / 71
Romantika Sorozat

slágert dúdolgatva, hóna alatt egy nagy sárga borítékkal ellibegett

előttük.
A hölgy Julie Forrest volt, és azért nyújtott olyan kellemes
látványt, mert roppantul meg volt elégedve magával.
Sikerült, gondolta. Most már minden jóra fordul. Megvan a
lényeg, a bizonyíték. Valósággal úszott a boldogságban.
Most először is hazamegy, és átgondolja, mi legyen a következő
lépés.
Hazaérve odaköszönt a kertben ásó Paul bácsinak, aki épp akkor
veselkedett neki komoly, de mindeddig eredménytelen munkájának.
Ahogy a kulcsot a zárba dugta, valami rossz előérzete támadt.
Észrevette, hogy a konyhaablak félig nyitva van. Biztosan Gigi
hagyta úgy, nyugtatgatta magát. Belépett a lakásba, és a folyosón át a
hallba indult. A bejárati ajtót nyitva hagyta, és ez volt a szerencséje.
Az ajtó mögül egy férfi lépett mögé, arca napégette, szemei egy
ragadozó vadállaté, mozgása úgyszintén. Biztos mozdulattal a nő
nyakába dobott egy vékony zsinórt, megszorította és várta, hogy
áldozata összerogyjon. A nő azonban szívósabb volt, mint számította,
kapálózva küzdött az életéért. A bérgyilkos ekkor felemelte öklét, és
lesújtott a törékeny koponyára. Aztán húzni kezdte a zsinórt, hogy
befejezze amit elkezdett. Egy cseppnyi részvét nélkül nézte áldozata
elkínzott arcát.
Rövidesen megtudta, mit érezhetett áldozata, amikor Paul bácsi
nélkülözhetetlen ásójával úgy lecsapta, akár a legyet.
Julie arra eszmélt, hogy Gigi rázza a vállát. Jézusom, ez már
megtörtént velem egyszer, gondolta. Úgy látszik, kezdek
meghibbanni. Aztán Paul bácsi hangját hallotta, amint magyaráz a
helyzet magaslatán.
– Látom én, hogy a szomszédasszony összeesik, az a ronda ember
fejbevágta. De megkapta tőlem a magáét! Még jó, hogy nálam volt
az ásó… Azt hittem már ottmarad a fickó, de nagyon szívós ember
lehet, hogy el tudott szaladni… No, majd a rendőrség megtalálja!
Megyek, szólok is nekik.
Julie erre már kinyitotta a szemét. A feje majd szétment a pokoli
fájdalomtól. Megtapogatta nyilalló torkát.

35 / 71
 Az álom valóra válik

– Kérem Paul bácsi, ne tegye! Nagyon köszönöm, amit értem tett,

maga nélkül ki tudja hol lennék már…
Hirtelen jeges rémület öntötte el, mert a gyerekeket sehol sem
látta. Gigi azonban megnyugtatta, hogy nála nézik a tévét. Sikerült
meggyőzni az öreget, hogy semmi szükség szimatoló rendőrökre,
úgysem tudnak segíteni. Már jól van, felejtsék el az egészet.
Lemondóan nézett körül. A borítéknak persze nyoma sem volt. Itt
volt, a kezében tartotta, de a sors, úgy látszik, nem engedi, hogy
kimásszanak a bajból. Még örülhet, hogy ennyivel megúszta.
Iszonyú fáradtság tört rá, és a feje is kegyetlenül sajgott.
Engedelmesen bekapta a Gigitől kapott gyógyszert, és azonnal mély
álomba zuhant.
Késő délután lett, mire úgy-ahogy rendbejött. Hálásan nézett
barátnőjére, aki egész délután ápolta. – De jó, hogy te itt vagy!
Gigi határozottan így szólt: – Jó, akkor most szépen elmesélsz
mindent, hogy mi ez az egész!
Julie szót fogadott, beszélni kezdett. Neki is feltűnt, hogy most
néhány óra alatt több dolog történt vele, mint máskor egy hét alatt.
Amikor ott tartott, hogy mindennek egy nagy sárga boríték a
kulcsa, akkor Gigi fölugrott: – Várj egy percet, rögtön visszajövök.
Kisvártatva visszajött, és Jule nem hitt a szemének! A kezében ott
volt a nagy sárga boríték!
Gigi szabadkozott: – Ne haragudj, amikor átszaladtam
gyógyszerért a lakásomba, izgalmamban véletlenül a kezemben
maradt, és a nagy kapkodásban teljesen megfeledkeztem róla.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen fontos. Tudod, hogy
időnként feledékeny vagyok, így történhetett, hogy kiment a
fejemből.
Julie felnyögött: – Azonnal elviszem a rendőrségre!
– Nem, ha tényleg ilyen sürgős a dolog, hiszen az Oázist több
ezren falják, akkor csak egyet tehetünk – ezzel Gigi pillantása a
sarokban álló tévére esett.
Julie-t elkapta a tettvágy, rögtön kipattant az ágyból, és öltözni
kezdett, a rosszullétnek nyoma sem volt már.
– Szuper vagy Gigi! Pontosan ez a helyes megoldás!

36 / 71
Romantika Sorozat

Hát persze, ha a tévében bemondják, azt rögtön milliók hallják.

Joeb Keefer biztosan segíteni fog, a nálam lévő bizonyíték meggyőzi
majd az igazamról. Még jól is jön neki egy ilyen szenzáció, úgyis
harap az ilyesmire. A rendőrség is kénytelen lesz akcióba lépni, nem
áll fenn a veszély, hogy elkenik az ügyet. Connery talán őket is
megvesztegette, Joelban viszont megbízhatunk.
Igaz, utoljára kissé barátságtalanul váltak el, de most ettől el kell
tekinteni, gondolta.
Julie egyszeriben a helyzet magaslatán érezte magát. Profi
csalókkal hozta össze a sors, és mégis túl fog járni az eszükön. Ő,
Julie Forrest kicsit megkeveri a kártyát a játszmában, bár neki nem
osztottak lapot.
Tehát Connery, a híres milliomos ilyen piszkos ügyletekkel szedte
meg magát! Gondolkodás nélkül megeteti az embereket akármilyen
szeméttel, nem számít neki, hogy ártalmas, az a lényeg, hogy az ő
haszna meglegyen.
A Forrest család is jó pár dobozt elfogyasztott… főleg a gyerekek.
Eszébe jutott, milyen rég látta a kicsiket. Mit is mondott a doktor…
hosszú távon át fogyasztva mérgező… a kicsik… látnia kell őket,
hogy nyugodtan el tudjon indulni.
Gigi meglepődve fogadta. – Most jöttél át először, tudod, a baleset
óta…
Julie elszégyellte magát. Azelőtt sokat összejártak. Gigi… – akkor
még Maggie… és férje, na meg a kisfiúk nagyon kellemes emberek
voltak. Tragikus és hirtelen haláluk mindenkit megdöbbentett.
Julie-nak lelkiismeret furdalása támadt. Ó milyen önző volt, hogy
soha nem hozta szóba a témát. Nem akart gondolni sem rá, hogy ami
megtörténhetett ott a szomszédban, az esetleg náluk is előfordulhat.
Az egyik nap még minden a legnagyobb rendben, aztán egy utazás, s
egy részeg társaság felelőtlensége miatt a nő egyszer csak egyedül
maradt.
A lapok is cikkeztek róla, és megállapították: A nagy utazót,
Freddy Coolt, aki egy karcolás nélkül többször körülutazta a földet,
épp a saját városában ért halálos baleset.
Julie elmerengett, mennyit hallgatták Freddy történeteit, úti
élményeit… Akkor még Frederic is más volt.

37 / 71
 Az álom valóra válik

Az egyik ilyen kellemes estén jelentette be Maggie, hogy

gyermeket vár, s az orvos eltiltotta a munkájától. Gyenge a méhe,
végig feküdnie kell a terhesség alatt.
A leendő anya szigorúan betartotta az orvos utasításait, pedig
nagyon hiányzott neki a mozgás, de eljövendő gyermeke érdekében
mindent vállalt. S meg is lett az eredmény, a kis Freddy gyönyörű
volt, szépen fejlődött… és most halott…
Julie körülnézett a valaha oly ismerős lakásban, azt várta, hogy
minden más lesz. Döbbenten tapasztalta, hogy a lakásban semmi sem
változott. A bútorok, a képek a falon, a csecsebecsék, mind-mind a
múltat idézték. Megannyi emlék… Más ember ilyenkor még a
környékről is elköltözik, hogy semmi sem emlékeztesse a múltra.
Maggie vajon miért nem ezt tette? – merült fel a kérdés Julie-ban. Ha
mindenen túl lesz, megkérdezi tőle, határozta cl.
Julie odalépett valamikori kedvenc képéhez, amelyen a tizennyolc
éves Maggie volt látható. Lábán balettcipővel, feszes testtel, pici
szoknyában, a balerinák fegyelmezett, komoly arckifejezésével
csodaszép látvány volt.
A mostani Gigi vagy húsz kilóval nehezebb, legalább húsz évvel
öregebb, tétova arccal lepett mögé.
Julie-nak átfutott az agyán, Gigi olyan jó volt hozzá, ő meg csak a
saját bajaival traktálta. Úgy döntött, ha már a helyzet így hozta,
rászán pár percet barátnőjére.
– Sosem gondoltál arra, hogy újrakezded? Neked nagy jövőt
jósoltak valaha, még volna egy sanszod.
Julie szorongva nézte, hogy a valamikori balerina szája
megrándul, arcát elönti a fájdalom.
– Minek? Az már a múlté… nem is emlékszem, olyan távol van
már…
Tipikus menekülési reakció. Julie-nak eszébe jutottak az orvos
szavai: Lehet, hogy rendbe jön, egy érzés, egy motiváció elég lehet.
De ha továbbra is így menekül a valóságból… tudja, olyan ez, mint a
huszonkettes csapdája. Ahhoz, hogy gyógyíthassák, akarnia kellene.
De amíg nem gyógyítják, nem képes akarni. Maga közel áll hozzá,
beszéljen vele… A Simson Klinikán már gyógyítottak hasonló

38 / 71
Romantika Sorozat

problémájú embereket. Ha befeküdne néhány hétre, hónapra, esetleg

egy évre…
Julie tudta, hogy a Simson Klinia méregdrága hely, Gigi ki sem
tudná fizetni a kezelést.
A két kisgyerek meghallotta anyjuk hangját, és harsány
csatakiáltással kirontottak a hajdanvolt gyerekszobából.
– Mami! Mami! Végre itt vagy! Most már hazamegyünk?
– Képzeld, Patty meghúzta a hajam!
– Igen, mert csúnyát mondtál!
– Nem is mondtam csúnyát, te vagy csúnya! Különben is, betojtál
a gatyádba!
– Igen, mert hasmenésem volt.
Julie csak kapkodta a fejét a hangzavarban. A fejében hirtelen
szöget ütött a hasmenés szó. Úristen! Csak nem az Oázis?
Megmondták, hogy mérgező! Kérdőn nézett Gigire, aki
megnyugtatta.
– Nyugalom, nem kell mindjárt rémeket látni. Fölfaltak 2 kiló
banánt, a gyerekorvos már látta őket, szerinte az okozta a hasmenést.
– Köszönöm, tudod milyen fontosak nekem ezek a kis
ördögfiókák. Megőrülnék, ha valami bajuk esne…
Gigi arcán apró rángások futottak végig, hirtelen kiszaladt a
szobából.
Julie elbúcsúzott a gyerekektől. Magához szorította őket, s
könnybe lábadt a szeme. A családja nélkül ő is olyan szárnyaszegett
madár volna, mint barátnője.
A nappaliban talált rá a pamlagon hasaló Gigire. Rázta a zokogás,
szavai sírásba fúltak.
– Menj csak Julie, mindjárt összeszedem magam… tudod, a
gyerekek ott a kis Freddym szobájában… most, hogy újra itt
vagytok, összetörtétek a magam köré vont üvegburát. Kezdhetem
újra felépíteni… – meredten bámult maga elé.
– Az isten szerelmére Gigi! Nem élhetsz örökké búra alatt!
Szembe kell nézned a valósággal, ha mégoly fájdalmas is. Fiatal
vagy, elmegy melletted az élet, és te csak kínlódsz. Légy erős Gigi,
még sok jó várhat rád. A férjed sem akarná, hogy elevenen eltemesd
magad.

39 / 71
 Az álom valóra válik

Látva, hogy szavai hatástalanok, így folytatta:

– Azt hiszem, jobb, ha elviszem a kicsiket, ilyen állapotban nem
hagyhatom itt őket veled. Megpróbálom Fredericet hazahívni, hogy
intézkedjen. Majd én vigyázok a gyerekekre.
– Nem, nem, már jól vagyok, teljesen igazad van… majd
megpróbálom… csak nem könnyű… Különben Fredericet már én is
próbáltam hívni, de a munkahelyén azt mondták, hogy nincs bent.
Nem is akartalak ezzel idegesíteni, de mégis jobb, ha tudsz róla, csak
magadra számíthatsz.
– És rád, Gigi.
– Természetesen. Most menj, így is sok időt pazaroltál rám. Várj,
látod mégis jó, hogy nem szabadultam meg az emlékeimtől. Tedd el,
Freddyé volt, még szükséged lehet rá. Sok szerencsét!
Julie a táskájába süllyesztette a pisztolyt, a két barátnő
összeölelkezett.
Julie azelőtt szeretett vezetni, de történt valami, ami arra késztette,
hogy egy ideig ne üljön volánhoz.
Nem sokkal Freddyék balesete után történt. Julie még ki volt
borulva a tragikus halálesetek miatt, amikor kis híján ő is hasonló
sorsra jutott. Egy őrült belerohant a kocsijába. Julie súlyos
agyrázkódást szenvedett, és utána olyan halálfélelmet érzett vezetés
közben, hogy azóta ha Frederic nem ért rá inkább taxival
közlekedett. Sóhajtott, felhívta Joelt és hívott egy taxit.
Az Owl utcában csak hajszálon múlott, hogy néhány autó nem
rohant egymásba.
Egy bolond taxis volt oka a kavarodásnak, az illető előbb lassítani
kezdett, aztán hirtelen a gázba taposott, majd fék csikorogva megállt.
Az ilyen kiszámíthatatlan viselkedést rendszerint hangos csattanások
követik, de ezúttal nem történt baleset.
A taxis Nick Nolte volt, akit odarendeltek. A keresett címhez
közeledve lassított, de amikor szeszélyes ismerősét – akire még jól
emlékezett – megpillantotta, beletaposott a gázba. A nő ekkor
elévetette magát, megállásra kényszerítve az elinalni készülő férfit.
Nick gyanakodva nézett a beszállóra. A nő helyet foglalt, és beszélni
kezdett…

40 / 71
Romantika Sorozat

Julie nem bánta meg, hogy ösztöneire hallgatva beavatta Nicket.

A férfi úgy reagált, ahogy várta, kész volt segíteni.
A nő elnézte a sofőrt, amint az minden igyekezetét beleadta, hogy
a lehető legrövidebb idő alatt célhoz érjenek.
Julie akkor még nem sejtette, hogy e kedvesen csúnya fejnek és az
erős karoknak még sokat köszönhet majd.
– A szentségit, de rágyújtanék! Sajnos nincs nálam cigaretta, már
egy éve leszoktam, de most piszok jólesne – mondta Nick.
– Nézze, ott egy üzlet, nyugodtan ugorjon be, én még időben
vagyok.
Nick megállt, és visszafelé sétált.
Nem tulajdonított jelentőséget annak a fekete sportkocsinak,
amely lestoppolt az orra előtt. Amikor Pedrót megpillantotta,
kellemetlen érzése támadt, de nem törődött vele, különben sem volt
az a fajta, aki egykönnyen megijed.
Ha Julie nem az emlékein tűnődik a kocsiban, hanem hátranéz,
láthatta volna, hogy Nick eltűnik a sarkon egy kapu alatt, nem
egészen a saját jószántából, hanem egy kemény fegyver által, a
földre kerül, és ott is marad.
De Julie most éppen Joellel való régi szerelmén tűnődött. Joellel
valaha ugyanabba a középiskolába jártak, és fülig szerelmesek voltak
egymásba. Számtalan randevúikon sokat beszélgettek, és még többet
szeretkeztek. A mindaddig érintetlen lány mindennap új titkát fedezte
fel a testének. Azt hitte, szerelmük örök, mert ő és Joel között már
van egy olyan kapocs, amely elválaszthatatlanná teszi őket.
Hogy mekkorát tévedett, az pár hónap múlva derült ki. Joel
sohasem titkolta, hogy nagy tervei vannak. Mindenáron karriert akart
csinálni, már az iskolai évek alatt folyton ezen törte a fejét.
Azon a bizonyos partyn minden remekül indult. A barátnőivel
beszélgetett, amikor észrevette, hogy Joel hevesen udvarol egy
lánynak. Aztán az egyik barátnője felvilágosította. Julie máig jól
emlékezett kíméletlen szavaira: – Julie, a te időd lejárt! A te formás
fenekedet, fölcserélik egy még formásabbra, mivel amellé remek
kapcsolatok is járnak.
Joel még csak nem is mentegetőzött, amikor szakított vele.

41 / 71
 Az álom valóra válik

– Nem ígértem neked semmit, kicsim. Te is menő voltál nálam, de

képzeld, a Virginia papája épp a tévénél van, ahová én is szeretnék
bekerülni. A kapcsolatok, a kapcsolatok nagyon fontosak, kedvesem.
Az egész világot behálózzák láthatatlan, szövevényes pókhálóikkal.
Azt hiszem elveszem feleségül Virginiát, nagyon csinos a kicsike, és
a tetejében még okos is. Mi ketten, a papával a hátunk mögött még
sokra vihetjük, meglátod, még hallasz rólunk…
Úgy belemelegedett a szónoklatába, hogy észre sem vette, milyen
fájdalmat okoz a lánynak.
Amikor a fiú azt javasolta, hogy azért maradjanak barátok, akkora
pofont adott neki, mint még senkinek…
Bánatában számolatlanul itta a koktélokat, idegen fiúkkal flörtölt,
bosszúból, azt sem nézte kivel kezd ki. Az lett a vége, hogy kis híján
megerőszakolták. Ha Joel az utolsó pillanatban nem töri be az ajtót,
ki tudja mi történik…
A dolog után újra egymás karjaiban találták magukat, és sírtak
mind a ketten. Ez volt az első és utolsó alkalom, hogy Joel
gyengeséget mutatott.
Arról beszélt, hogy ők nem maradhatnak együtt, mert csak
tönkretennék egymást. Meg hogy Julie túl jó hozzá, nyílt és őszinte,
tiszta lelkű, ő pedig nem akar jó lenni, mert azokat csak kihasználják,
eltapossák, az ilyenek nem képesek érvényesülni.
Julie idáig jutott, amikor rájött, hogy a taxisnak már rég vissza
kellett volna jönnie. Kiszállt, hogy utánanéz. Az üzletben színét sem
látták… egy gyerek némi apró ellenében megmutatta, merre látott
eltűnni egy olyan férfit, akit a hölgy keres. Amikor azonban egy
sötétképű alakot is említett, Julie rosszat sejtve nézett be a
mellékutcába.
A következő pillanatban, már újra a kocsiban volt. Szerencsére a
kulcsot a helyén találta, így sebesen kilőhette magát.
Pedro dühöngött magában. Neki nem sikerült lőnie. Gyűlölte, ha
megzavarják.
Ez az egész ügy olyan szerencsétlenül indult. Amikor először
akcióba lépett, máris túllőtt a célon. Aztán itt van ez a nő, aki már
egyszer kicsúszott a markából, illetve a hurkából. Ráadásul egy öreg

42 / 71
Romantika Sorozat

– akihez hozzá sem ért – megsebesítette. Elhatározta, ha még egyszer

az útjába áll, nem lesz vele kíméletes.
Egyre rosszabb hangulatban végezte a munkáját, azaz csak
végezte volna, ha hagyják.
– Ez nem igaz… mindenki élni akar… – morogta magában. Egy
bérgyilkosnak ilyen körülmények között felkopik az álla. Most is
csak hajszálon múlt, a nőnek mégis sikerült meglépnie. Igaz, a
nyomában van, de ki tudja hol köt ki, egy ilyentől minden kitelik.
– Na tessék, a tévé, már csak ez hiányzott! – morfondírozott
magában, mert érthető okokból kerülte a nyilvánosságot.
Az épület aulájában rengetegen voltak. Szerencsére sikerült
feltűnés nélkül leendő áldozata nyomában maradnia.
A nő kérdezősködik, aki útba igazítja a lépcső felé mutat. Pedró
még a nő hangját is hallja: – …jó, csak elintézek egy telefont… –
Pedró egy pillantással felmérte a helyszínt. A lépcső környéke
kihaltnak látszott. A lépcső alá húzódott…

43 / 71
 Frederic Forrest hónapok óta egérfogóban érezte magát.
Kezdetben büszke volt az új állására, boldogan tette zsebre egyre
tekintélyesebb fizetését.
Még csak 35 éves, és máris révbe ért. Felesége szerető
gondoskodással veszi körül, két gyönyörű gyermekénél szebbet el
sem tudott képzelni, csinos kolléganője – aki egyben a főnöke is –
szinte udvarol neki, olyan kedves hozzá.
Frederic nem akart Kathyval, illetve ahogy mindenki hívta,
Vanessával kikezdeni, de azért legyezgette a hiúságát a szép nő
felkínálkozása. Eljátszott a gondolattal, hogy csak csettintenie
kellene, és ki tudja miféle gyönyörök várnának rá.
Egyelőre, ha elfogta a vágy, a feleségével elégítette ki. Mindig is
jól megértették egymást, egy-egy mámoros éjszakán olyan messze
kerültek a hétköznapi valóságtól, hogy a férfi fölöslegesnek tartotta
kockáztatni ezt a tökélyt.
Sean Connery, a másik főnöke is meg volt elégedve vele. Dicsérte
szorgalmát, ötleteit, alaposságát. Aztán az egyik termék elemzésénél
megkérte, hogy ne legyen olyan alapos. Illetve úgy intézte, hogy
Fredericnek ne is legyen ideje részletesebben tanulmányoznia a
termék forgalmazhatóságát. Sürgősen helybenhagyatta vele, és a
papír már ment is tovább, hisz Frederic aláírása csak egy volt a sok
közül, amelyek a dokumentumra kerültek.
Az új termék az Oázis volt. Hatalmas siker, mindenki ünnepelte.
Ehette kicsi, nagy, mindenki egyformán odavolt érte. Egyszerűen
Romantika Sorozat

nem lehetett abbahagyni. Valósággal etette magát. Az összetétele

természetesen titok maradt, de ez más termékeknél is előfordult már,
ezért senkinek sem volt gyanús. A gyártók bolondok is lennének
világgá kürtölni, hogy hogyan érik el az új ízt, hisz akkor oda lenne
az üzlet.
Nemrég felkereste dr. Jeffrey Katzenberg. Elmondta, hogy az a
gyanúja, az Oázisnál nem stimmel valami. Olyan anyagokat is
kevernek bele, amelyek a szervezetben felhalmozódnak, és egy
bizonyos mennyiség után mérgezést okoznak. A doktor azt mondta,
még gyűjti a bizonyítékokat, és Frederic segítségét kérte.
Hibát találni egy ilyen óriási hasznot hozó termékben, ehhez
igazán nagy bátorság kell. Frederic hitte is, nem is a doktor szavait.
A pletykákra gondolt, amelyek szerint az öreg, bár kiváló koponya,
már nem egészen beszámítható.
Miért pont én, gondolta magában, és nem tett semmit.
Katzenberg úgy látszik, másokat is megkereshetett, mert Connery
érdeklődött tőle, hogy mi a véleménye az öregről. – Nagyszerű elme,
de már szenilis egy kicsit – válaszolta könnyedén Frederic.
Közben azonban szöget ütött a fejében a dolog. Utána akart nézni,
és elkérte a kérdéses papírokat.
Az iratok helyett azonban Vanessát kapta meg, aki bonyolult
históriába kezdett, majd a nyakába borult, és közölte, hogy ő milyen
magányos.
Amikor a csáberő nem hatott, akkor titokzatos arccal azt mondta,
hogy jobb, ha így utólag nem firtatja az ügyet Frederic, hisz ha
valami nem stimmelne, az az ő felelőssége is volna. Megnyugtatta,
hogy minden a legnagyobb rendben van, majd mélyen a férfi
szemébe nézett, és megkérdezte, mikor vacsoráznak már együtt
végre…
Frederic a meglepetéstől majdnem hanyatt esett, amikor a
következő héten a duplájára emelték a fizetését. Megmámorosodott
az összegtől, elképzelte hogy fog örülni a felesége.
Aztán megértette, hogy örömre semmi oka, sőt nyakig ül a
slamasztikában.
A doktor nem jelentkezett, az üzlet remekül ment, Frederic már
kezdett megnyugodni, hogy talán csak remeket látott.

45 / 71
 Az álom valóra válik

Aztán a Connery kastélyban, egy délutáni értekezlet után

Katzenberg félrevonta, és bizalmasan megsúgta neki, hogy kezében
vannak a bizonyítékok, s ha Connery nem tér jobb belátásra, kész
nyilvánosságra hozni őket.
Frederic négyszemközt kérdőre vonta Vanessát, aki kerek-perec
kijelentette, hogy a doktornak igaza van, de majd megoldják a
dolgot.
Amikor Frederic a rendőrséget kezdte emlegetni, a nő
megsemmisítő mosollyal nézett rá: – Ugyan kihez fordulnál,
kedvesem? Talán a rendőrfőnök úrhoz, aki Sean Connery legjobb
barátja?
Amikor Frederic továbbra is hajthatatlan maradt, mondván, őt
nem kényszeríthetik aljasságra, a nő célzott rá, hogy ha sokat ugrál,
tesznek róla, hogy megbánja. Frederic kővé dermedt, amikor arra
gondolt, hogy a családjának baja eshet. Nem, őket nem
veszélyeztetheti, ki kell találnia valamit, de sürgősen.
Frederic már nem volt a régi. Egyfolytában őrlődött, egyre a
lehetőségeket latolgatta. Már a munkájában sem talált örömet,
Vanessától undorodott, és kerülte. Ráadásul Julie megérezhetett
valamit, mert egyre azzal nyúzta, hogy mondja el, mi a problémája.
Frederic nem akarta ilyesmivel rémisztgetni, elég ha én szenvedek,
gondolta.
Amikor az újságban olvasta, hogy dr. Katzenberget holtan találták
a lakásán, betelt a pohár. Felkereste a rendőrfőnököt, abban bízott,
hogy Vanessa csak blöffölt. Valakihez muszáj volt fordulnia.
A rendőrfőnök személyesen fogadta. Egy ilyen becses vendéget,
mint a Connery Élelmiszeripari Vállalat harmadik embere,
megkülönböztetett figyelemben kell részesíteni.
Amikor Frederic előadta a panaszát, már nem volt olyan kedves.
Ellenségesen meredt rá.
– Mondja, Mr. Forrest, miért éppen hozzám fordult ezzel az
üggyel? Ez nem a rendőrségre tartozik. Miért nem Mr. Conneryt
tájékoztatja a gyanújáról?
– Mert meggyőződésem, hogy Mr. Connery mindenről tud, sőt,
minden az ő jóváhagyásával történt.

46 / 71
Romantika Sorozat

A rendőrfőnök felfortyant: – Maga nem tudja miket beszél!

Méghogy egy olyan köztiszteletben álló polgár, mint Sean Connery,
aki ezreket költ jótékony célokra, s akit van szerencsém személyesen
ismerni, sőt, úgy is mondhatnám, hogy kifejezetten baráti szálak
fűznek hozzá… ő lenne az emberek megmérgezője? Kizártnak
tartom. Biztosíthatom, hogy tájékoztatni fogom Mr. Conneryt a maga
vádjáról, és erős a gyanúm, hogy nem ússza meg egy komoly
rágalmazási per nélkül! Hacsak… – a rendőrfőnök elhallgatott, és
sokatmondóan nézett Fredericre.
Fredericben remény éledt: – Hacsak?
– Hacsak ezt az egész látogatást meg nem történtnek tekintjük.
Még szerencse, hogy épp hozzám fordult, és négyszemközt
beszéltünk. Vagy beavatott esetleg mást is a gyanújába?
Frederic úgy érezte vesztett. A rendőrfőnök egész idáig
fenyegetőzött, most pedig nyíltan megtagadta a segítséget. Még egy
utolsó próbálkozást tett.
– Maga társadalmi tisztséget visel. Kötelessége kivizsgálni az
ügyet, ezért kapja a fizetését!
A megjegyzés, úgy látszik, telibe találta a pökhendi hivatalnokot.
Magából kikelve ordítani kezdett.
– Maga csak ne figyelmeztessen engem a kötelességemre! Évek
óta vagyok Preston város rendőrfőnöke! A bűnözést két százalékkal
sikerült visszaszorítanunk, a városban mindenki elégedett velünk,
mert tudják, hogy a biztonságukat szolgáljuk. Mi minden ügyet
kivizsgálunk, a kisemberek problémáit is, az emberek bíznak
bennünk. – Érezte, hogy elragadtatta magát, halkabban folytatta. –
Nos jó, kivizsgáljuk az ügyet, Mr. Forrest, amennyiben vannak
bizonyítékai. Már ezzel kellett volna kezdenem, de tekintettel voltam
az Ön által elfoglalt tekintélyes beosztásra, amelyet a Connery
Vállalatnál betölt. Tehát, adja elő a bizonyítékait!
– Semmi sincs a kezemben – mondta Frederic lemondóan.
– Ez esetben befejezettnek vehetjük a tárgyalást – állt fel a
rendőrfőnök. – Azt hiszem, nem sokáig lesz a cég alkalmazottja.
Számíthat rá, hogy tájékoztatni fogom Mr. Conneryt a látogatásáról.
Ezek után jobban tenné, ha másik városba költözne. Ha még
egyáltalán lesz rá ideje – tette hozzá maró gúnnyal.

47 / 71
 Az álom valóra válik

Hiba volt idejönnie, gondolta Frederic. Elhatározta, hogy

visszamegy a munkahelyére, és összeszedi az iratokat. A
rendőrfőnöknek igaza van. Bizonyíték nélkül semmire sem megy.
Útban az irodája felé kigondolta, hogy megpróbál észrevétlenül
bejutni, és elhozza az Oázissal kapcsolatos papírokat, hátha talál
bennük valamit, amivel esetleg a sajtóhoz fordulhatna. Az újságok
szívesen veszik az ilyen botrányszagú dolgokat. Ha nyilvánosságot
kap, talán meg tudja védeni magát és a családját.
Útközben módosított a tervén. Elhatározta, hogy elmegy a
meggyilkolt Katzenberg lakására.
A lakás le volt pecsételve. Frederic óvatosan felmászott a
tűzlétrán, és az ablakon át sikerült bejutnia. Tudta, ha itt találnák, az
isten se menthetné meg a börtöntől. Percekig kutatott, de semmit sem
talált. Már-már föladta a reményt, amikor megakadt a szeme a
hálószoba selyemtapétáján. Hirtelen ötlettel nekiesett, és letépte a
falról. A tapéta alól kis papírszeletkék hulltak a lába elé, és egy
dosszié, amelynek fedőlapján az állt: Az Oázis továbbfejlesztett
változata.
Frederic sietve elhagyta a lakást.
Az irodájába menet a kocsiban megnézte mit talált. A
papírszeleteken különböző számok – a férfi aktaszámoknak vélte
őket – és különböző vegyületek képletei sorakoztak. Frederic
elhatározta, hogy megkeresi ezeket a bizonyos aktákat, hátha újabb
disznóságokra is fény derül.
A dossziét csak később nyitotta ki. Egy újabb találmány leírása
volt benne.
A munkahelyére sikerült feltűnés nélkül bejutnia. Összeszedte az
aktákat, és már kifelé indult, amikor egy hang megállította. Egy
hang, amelyet a férfi jól ismert.
– Mint a patkányok a süllyedő hajóról, úgy menekülsz, Frederic
Forrest?
– Vanessa, te részeg vagy!
– Na és ha ittam… ennyit csak megengedhetek magamnak,
amikor elbúcsúztatom a legkedvesebb beosztottamat…
A férfi látta, hogy a nő megszédül, mindjárt összeesik. Odaugrott,
és átkarolta a vállát. Tömény alkoholszag csapta meg az orrát. Még

48 / 71
Romantika Sorozat

sosem látta így a nőt. Vanessa kinyitotta a szemét, és motyogott: –

Ez jó, mindig a te két erős karodba vágytam, Frederic. Nekem ott
volt Sean, neked a feleséged, attól még nyugodtan szórakozhattunk
volna egy kicsit… de te ostoba voltál, nem használtad ki a
lehetőségeket..! már nem sokáig ugrálhatsz. – Vanessa feje
lecsuklott.
A férfi felrázta. – Beszélj!
– Micsoda ostobaság volt a rendőrfőnökhöz szaladni, öt perc
múlva Sean mindenről tudott, és kimondta a halálos ítéletedet. Úgy
mint az öreg Katzenbergnek, az is megkapta… volt probléma…
nincs probléma… egy tragikus baleset mindent megold.
A nő imbolyogva rábámult a férfire. – Csak azon csodálkozom,
hogy te még mindig élsz… vagy ez csak a szellemed talán?
Visszajöttél a pokolból, hogy ott egymáséi lehessünk?
A férfi megrázta. – Vanessa, szedd össze magad!
– Inkább neked kellene összeszedned magad! – a nő keményen
felcsattant. – Egy ilyen kis senki nem sok vizet zavar a nagy halak
medencéjében, eltűnik a pereputtyával együtt.
Frederic undorodva elfordult, itt hallgatja ezt a részeg némbert,
ahelyett, hogy az övéihez sietne! Veszélyben vannak! Sürgősen
biztonságba kell helyeznie a feleségét, és a gyerekeit.
A kertben a békésen ásogató Paul bácsi üdvözölte. Frederic
szorongva megkérdezte. – Mi újság, szomszéd úr?
– Mi az, maga semmiről sem tud?
– Miért, miről kellene tudnom, beszéljen már az istenért! – az
aggódó férfi az öregember karjába markolt.
– Hallja, ne engem szorongasson, lett volna itt akkor, amikor a
feleségét megtámadták.
– Micsodaaa… – Frederic lélekszakadva berohant a lakásba, de
üresen találta. Visszarohant az öreghez.
– Az isten szerelmére, mondja már el végre mi történt, hol van a
feleségem? Hol vannak a gyerekek?
Frederic apránként megtudta a támadás részleteit.
– Én mondtam a feleségének, amikor elment, hogy mégiscsak
följelentést kellene tenni…

49 / 71
 Az álom valóra válik

A férfi az öreg szavába vágott. – Elment? Hova ment???

Beszéljen végre, könyörgöm!
– Épp azt kezdtem mondani – húzta ki magát sértődötten az öreg –
de ha így kiabál velem, szóba sem állok magával!
– Bocsásson meg, de megértheti, hogy aggódom. Tehát, mondja
már!
– Az asszonykának az ijedtségen kívül más baja nem esett. Nekem
nem mondta hová megy, a gyerekeket berakta a bolond Gigihez, és
már itt se volt. Pedig mondtam, hogy én jobban tudnék a lurkókra
vigyázni, mint az a hóbortos nőszemély…
Frederic közbevágott: – Mindent nagyon köszönök, Paul bácsi!
Tehát Connery bérgyilkosa szerencsére nem volt elég ügyes. A
gyerekek a szomszédban biztonságban vannak. De vajon hová
mehetett Julie?
Gigi alaposan be volt zárkózva, mert csak hosszas dörömbölés
után nyitotta ki az ajtót. A csengőszóra még csak nem is reagált.
Nagyon helyes, gondolta a férfi, és magában hálás volt a nőnek.
Rövidesen harsány kiáltás verte fel a csöndet: – APPAAA!
APPAAA! – A férfi mindkét karjába jutott egy-egy csimpaszkodó
kis csomag, majdnem ledöntötték a lábáról.
Amikor végre sikerült a gyerekek tomboló szeretetvágyát
kielégíteni, egy-egy csokival – amit Gigi varázsolt a kezébe –
szerelte le őket.
Végre beszélhettek.
– Hova ment Julie?!
– Elvitte a borítékot.
– Miféle borítékot? – faggatta egyre türelmetlenebbül Frederic.
– Azt a nagy sárgát, amit ellopott a postáról.
A férfi legszívesebben minden szóra rákérdezett volna, de belátta,
ki kell várnia, amíg a nő szép sorjában mindent elmesél.
– Kezdd az elejétől!
– Na jó, de ne szólj közbe! Lehet, hogy egy kicsit hosszú lesz…
bár szerintem inkább rögtön Julie után kellene menned.
– Ahhoz előbb tudnom kell, mibe keveredett.
– Hogy mibe keveredett??? – Gigi felháborodott, de türtőztette
magát. Tudta, hogy nem ez a megfelelő alkalom, hogy észhez

50 / 71
Romantika Sorozat

térítsen egy ilyen férfi sovinisztát. – Miattad van az egész. Ha nem

úgy kezeled a feleséged, akár egy gyereket, hanem bizalmasan
beszámolsz a gondjaidról, talán nem érti félre a viselkedésed, és
tegnap nem indul neki az éjszakának.
– Micsodaaa??? – Frederic mindenre számított, csak erre nem.
Julie és az éjszakai élet, és mindez egyedül? Lehet, hogy nem volt
helyes, hogy titkolózott előtte? De hát ő csak kímélni akarta az
asszonyt…
– Megígérted, hogy nem szólsz közbe – folytatta Gigi. –
Elfelejtetted, Frederic, hogy ha két ember szereti egymást, és
odafigyel a másikra, a legkisebb érzelmi rezdülés sem marad titok.
Julie úgy érezte, baj van köztetek, el volt keseredve, és mivel neked
hiába ajánlotta fel, hogy elmenjetek, hát elment egyedül.
Frederic most már nem szólt közbe, csendben hallgatott.
A lány folytatta: – Julie a Siesta klubba ment, befogadták, sikere
volt, még barátja is akadt – itt megállt a beszédben, de várakozása
ellenére a férfi néma maradt – Oliver Reed, egy újságíró fia elvitte
helikopteren egy kastélyba, ahol csodaszép régi ruhákat néztek meg.
Az éjszaka közepén, csak úgy kalandból, minden szex nélkül.
Azazhogy mégis volt szex, de nem közöttük, hanem Vanessa tartott
bemutatót szeretkezésből Sean Conneryval. Mert mint később
kiderült, Julie épp a Connery kastélyba pottyant le az égből. S mit
tesz istent, épp a saját nevét hallja riválisa szájából. Olyasmiket,
amik felkeltették az érdeklődését, és tettekre sarkallták. Tovább
hallgatózva azt is megtudta, hol a bizonyíték. Ellopta a bizonyítékot
tartalmazó borítékot a postáról, majd boldogan hazatért, nem sejtve,
hogy itthon váratlan látogató várja.
Frederic itt közbevágott: – Nem is azért jött. Ennek is én vagyok
az oka. A támadónak fogalma sem volt, hogy Julie-nál lehet
valami…
Gigi zökkentette ki a tépelődésből.
– Most ne emészd magad, Frederic, az igazi bűnös nem te vagy.
Menj gyorsan a feleséged után a tévébe, Joel Keeferhez vitte az
anyagot. A gyerekek biztonságban vannak nálam, de Julie
veszélyben lehet.

51 / 71
 Az álom valóra válik

A TV épülete felé hajtva Frederic elismeréssel gondolt a nőkre.

Ravaszabbak és talpraesettebbek, mint feltételezte volna. Julie a
bizonyítékkal a tévében, ez a legvérmesebb reményeit is meghaladta.
Frederic nem rajongott túlságosan Joel Keeferért. Sőt… Az ő
számára nem volt más, mint egy tenyérbe mászó képű, gátlástalan
riporter, aki más ügyeibe üti az orrát.
Tisztában volt vele, hogy elfogultságának Keefer Julie-val való
korábbi szerelmi kapcsolata az oka. Még mindig hajdani vetélytársát
látta benne, aki elcsavarta a tizennyolc éves, ártatlan Julie fejét. De
most mégis jobbnak látta, ha eltekint a személyeskedéstől.
Keefert papírjai fölé görnyedve találta az irodájában. Frederic
meglepődött, mert nem ismerte Joelnek ezt a fáradt, megviselt arcát.
A tévéből mindig egy friss, éleseszű, fáradhatatlan riporter beszélt.
Úgy látszik, csak a kamera előtt éled föl, mint a virág a napsütéstől.
Frederic arra számított, hogy Julie-t itt találja. Hirtelen azt sem
tudta, hol kezdje mondandóját.
– Bocsásson meg, hogy csak így magára török… a feleségemet
keresem.
– Amint látja, nincs itt – felelte kurtán Keefer.
– Nem is járt önnél?
– Mind ez ideig nem.
A két férfi farkasszemet nézett egymással. Egyikőjük sem értette a
helyzetet, és mindkettő a másiktól várta a magyarázatot.
Ha Julie látta volna most őket, elgyönyörködhetett volna a két
férfiban, mert mindkettő határozott, magabiztos és megnyerő volt.
Sőt, még a szemükben lévő mérhetetlen fáradtság is ugyanolyannak
látszott.
De Julie nem láthatta őket, a két férfit, akit szeretett, és szeret,
mert valami hátráltatta, hogy célba érjen.
Julie első dolga az volt, hogy segítséget küldjön Nickhez. Miután
ezt elintézte, körülnézett az aulában. A főlépcsőn sokan jártak, de a
két oldallépcsőn, amely az épület jobb, és bal szárnyába vezetett, egy
lélek sem volt.
A nő jobbra indult, tudta, hogy Joelhez csakis errefelé juthat el.
Félúton lehetett, amikor megpillantotta Pedrót. A gazfickó épp az
útjában lapult.

52 / 71
Romantika Sorozat

Julie tudta, hogy a forgalmas aulában még biztonságban van, de a

néptelen lépcső felé nem mert elindulni
Az újságos képeslapjait kezdte böngészni. Várt valakire, aki abba
az irányba tart, amerre ő is készült, tudta, ha nincs egyedül, a
bérgyilkos nem mer akcióba lépni. Átkozta magát, hogy kincsét – a
nagy sárga borítékot – csak lazán a hóna alá csapva hozta magával.
Várt, egyre csak várt.
Úgy látszik, ezen a délutánon senkinek sem akadt dolga a jobb
oldali melléklépcső felé.
Julie-t kiverte a víz. Úgy érezte, minden elveszett, itt, a cél előtt
fog megfutamodni. Ösztönei azt súgták: ki innen, menekülj! A józan
esze pedig azt: várj még! A nő lelkében kemény harc dúlt, már-már
ösztöneire hallgatva elindult, amikor a szerencse melléállt.
Egy kis fekete nő közeledett, hihetetlenül magas sarkú cipőben.
Ideges lehetett, vagy talán késésben volt, mert a kanyart túl nagy
lendülettel vette be. Épp Pedro orra előtt vágódott el. A bérgyilkos
önkéntelenül utánakapott. A pillanat törtrésze volt csupán, hogy a kis
nő hálát rebegett, de Julie minden tizedmásodpercet kihasználva már
röpült is célja felé.
Pedro még látta maga előtt megvillanni a gyilkolnivalóan ismerős
hátat, hatalmas ugrásokkal próbálta elérni, de már érezte, vesztett.
Julie egérutat nyerve eltűnt a néptelen folyosóról.
Pedro idegesen feltárcsázta a főnökét, és újabb instrukciókat kért.
Rövidesen egy sötét sportkocsi rohant át a városon, hogy
tönkretegye Forresték még vissza sem szerzett boldogságát.
Pedro a pokolba kívánta már az egész Forrest famíliát. Belátta,
hogy eddig pocsék munkát végzett. A főnök most azt kívánja, hogy
vigye magával a két Forrest kölyköt. Igen ám, csak tudná, hol
vannak?
Itt, a lakásukban nincsenek. Leült, és gondolkodott, hogy hol a
csodában keresse őket.
Nem érezte jól magát a lakásban. Ahol már egyszer pórul járt, azt
a helyet rendszerint elkerülte. Ha az az öregember még egyszer az
útjába áll, nem lesz kíméletes, gondolta. Pedro maga előtt látta azt a
másik öregembert, aki úgy felbőszítette a bátorságával. A főnök irtó
zabos volt rá, hogy azelőtt lökte ki az ablakon, mielőtt megszerzett

53 / 71
 Az álom valóra válik

volna tőle valami fontos papírt. Az az öreg, a doktor, az utolsó

pillanatig nem hitte, hogy meg fogja ölni, még akkor is bölcselkedett.
Ez úgy felbosszantotta, hogy nem bírt magával, látni akarta a
szemében a halálfélelmet, megmondani neki: Látod öreg, hiába vagy
olyan okos, én Pedro, akit mindenki csak a butaságával piszkál, én
küldelek a másvilágra…
Gigi ezalatt a szomszéd lakásban mit sem sejtve megfürdette a
gyerekeket. Már lefekvéshez készülődtek, amikor egy véletlen
apróság képében a sors közbeszólt.
Ha a felnőttek számítanak rá, hogy a gyerekek nem otthon
alszanak, talán eszükbe jut, de a nagy horderejű dolgok közepette
ugyan ki törődött egy olyan lényegtelennek tűnő dologgal, mint egy
kispárna!
A Forrest gyerekek gyakran vívtak egymással párnacsatát. A
párnák röpködtek a levegőben, mint megannyi madár. A madár
szóból valami furcsa gyermeki logika szerint új szó született: bodár.
Az esti lefekvési szertartáshoz mindig hozzátartozott a két
kisbodár, vagyis a két kispárna. Enélkül nem volt alvás.
Gigi egész nap jól megvolt a gyerekekkel. A baj ott kezdődött,
hogy lefekvéskor két kicsi követelni kezdte a kisbodárt. Gigi végül
úgy döntött, lesz ami lesz, ezen a fél percen már semmi sem múlhat,
és átment a kispárnákért.
De a kisbodár banánhéjnak bizonyult.
A szomszéd lakásban Pedro örült, hogy végre embert lát maga
körül… Gigi hősiesen állta a sarat, de rövidesen egy kiáltás szállt át
az éjszakán, amely farkasvigyorba torzította a férfi ábrázatát.
– Gigi néni! Mikor hozod már a kisbodárom???

Két ember talán még soha nem örült úgy egymásnak, mint most
Julie és Frederic. Ha létezett volna köztük telepátia, gyorsabban
haladtak volna az események, mert a férfi kitalálta volna, hogy ő
gyors kocsiján előbb ért a tévéhez, mint a felesége, akit Pedro is
hátráltatott. S akkor nem kellett volna Joelnek magyarázgatnia –
minden bizonyíték nélkül – az Oázis ügyet.

54 / 71
Romantika Sorozat

De Forresték között nem volt ilyen érzékfeletti kapcsolat, csupán

házastársi. A házaspár most Joelre szegezte a szemét.
Keefer nemhiába volt nagy név a szakmában, valóban értette a
dolgát. A papírok közt lapozgatva hamar felmérte, hogy mit tart a
kezében. Fredericnek meghagyta, hogy szedje össze a gondolatait,
mert még szükség lehet rá. Sötét szemei felparázslottak.
– Ebből csinálunk valamit… – mondta, és elhagyta a szobát.
A két ember magára maradt.
Igaz, hogy telepátia nem volt közöttük, de volt valami más érzés,
amely képessé tette őket arra, hogy szavak nélkül is megértsék a
másikat.
Csak ültek és nézték egymást, mindketten túl fáradtak voltak
ahhoz, hogy megszólaljanak. A szemek után a kezek kezdtek el
beszélni, s a néma párbeszéd alatt a két vergődő lélek végre
visszatalált egymáshoz.
Mivel Fredericnek még dolga volt a helyszínen, Julie egyedül
indult útnak. Nem akart megjelenni a TV nyilvánossága előtt, minél
előbb el akarta felejteni az egészet.
A lépcsőn túljutva Julie sejtése beigazolódott, a bérgyilkos már
nem volt az aulában. Már másodszor sikerült kicsúsznia a kezéből.
Érezte, hogy most a gyerekei mellett a helye, hisz ők is veszélyben
lehetnek. Joel szerint a reggeli híradóban már benne lesz az anyag,
csak addig sikerüljön kitartani.
Julie most, hogy Frederickel találkozott, sokkal bátrabbnak érezte
magát. A férfi olyan szerelmesen nézett rá, hogy még most is
beleborzongott. Ez többet ért neki minden köszönetnél.
A sötét Owl utca békésnek tűnik. Semmi sem emlékeztet a
nemrég lezajlott eseményekre.
Hacsak az a pici gyermekzokni nem, amely Patty lábacskájáról
csúszott le, amikor Pedro belökdöste a kocsiba. Szegény Gigi hiába
kérte, hogy legalább cipőt húzhasson a pici lábakra, a férfi
időhúzásnak tartotta, és nem adott rá engedélyt. Úgy ahogy voltak,
egy szál pizsamában, mezítlábasan indultak neki az éjszakának. Julie
szíve megszakadna, ha látta volna őket.
De ő egyelőre még a kapu előtt áll, és Gigi lakásának sötét
ablakait fürkészi. Minden sötét. Persze, hisz éjszaka van, biztosan

55 / 71
 Az álom valóra válik

alszanak. Julie-t is ólmos fáradtság önti el. Milyen jó lenne lefeküdni

egy kicsit, ez már a második éjszaka, hogy alig alszik valamit.
A pici ruhadarab ott lapul a sárban. Julie rosszat sejtve nézi a
zoknit. Igen, semmi kétség, ez Patty zoknija. Megismeri egy apró
varrásból. Akkor szakadt ki, amikor a kisfiú elesett a biciklijével.
Hogy sírt szegényke…
Julie halálra váltan néz körül az üres lakásban, de még
reménykedik. Talán csak Gigi vitte magával őket. A holmijukból
azonban semmi sem hiányzik. Ha Gigi elviszi őket, visz magával
ruhát… vagy ír egy sort… de itt sehol semmi. Ha a pici zokni nincs a
kapuban, talán nem is gondol erőszakra, de így…
Mindennek vége, gondolta, és elsötétült előtte a világ. Fogalma
sem volt mennyi ideig feküdhetett a földön, a telefon csöngésére tért
magához. Kábultan beleszólt a kagylóba.
– Halló, itt Julie Forrest.
– Épp, magát keresem – mondta egy idegen férfihang.
– Ki maga?
– Nem az a lényeg, hanem az, hogy nálam van valami, ami
magának fontos. Magánál pedig van valami, ami nekem fontos.
Egyezséget ajánlok, értjük egymást?
– Nem.
– Nos jó, öntsünk tiszta vizet a pohárba. Nálam vannak a
gyerekei, ne féljen, jól vannak, és ha okosan viselkedik, nem is lesz
bántódásuk.
– Mit kell tennem?
– Nagyon egyszerű, hallgatni. Ha egyetlen szó is nyilvánosságra
kerül abból, amit maguk a férjével közösen kisütöttek, soha többé
nem látja viszont a gyerekeit. Értjük egymást? …Ja, egy ismerősöm
látott magánál egy tekintélyes sárga borítékot. Hálás lennék, ha
eljuttatná hozzám.
– Mikor?
– Amikor meg akarja kapni a gyerekeit. Ha minden rendben,
azonnal viheti őket.
Sean Connery önelégülten tette le a telefont. Jó lépés volt, hogy a
gyerekeket idehozták. Ezzel aztán a markában tarthatja Forrestéket.
Nem fognak beszélni, nem lesznek olyan bolondok, hogy a saját

56 / 71
Romantika Sorozat

gyerekeiket föláldozzák. Annyit azért mégsem érhet nekik ez az

Oázis ügy. Végre pontot tehet az egészre, már úgyis kezdett meleggé
válni a helyzet.
A gőzölgő kávé után nyúlt, amit Vanessa tett elé. Szokása szerint
bekapott egy szem cukorkát, és rágcsálni kezdte.
De megkeseredett a szájában a cukor, az önelégült vigyor is az
arcára fagyott, amikor bekapcsolta a tévét, és a képernyőn feltűnő
ismerős riporter – Joel Keefer – beszélni kezdett.
Egy másik szobában ugyanígy meredt a képernyőre egy rémült
anya. Beleüvöltött a telefonba:
– Ne! Az isten szerelmére, azonnal hagyják abba! Értse meg
végre, ha Frederic beszél, megölik a gyerekeket! – Az asszony
hangja zokogásba fúlt.
Az asszisztens odaintegetett a kollégájának.
– Gáz van, a Forrest nő telefonált, hogy megölik a gyerekeit, ha
nem állítjuk le a műsort.
– Várj, beszólok. És ha csak kacsa?
A stúdióban zavar támadt, az emberek sugdolóztak, integettek, de
már késő volt, Joelt senki sem tudta megállítani.
– … íme, tisztelt nézőim, hogyan csapják be a kisembereket nap
mint nap. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy felhívjam a
figyelmüket a közkedvelt Natura termékekre.
A Natura termékeket hirdető reklám beugrott, és Joel kiszólt.
– Frederic, jöjjön, maga következik.
A reklám után Joel folytatta: – És most, hölgyeim és uraim,
engedjék meg, hogy bemutassam önöknek Frederic Forrestet, a
Connery Élelmiszergyártó Vállalat harmadik emberét. E bátor férfi
segítségével sikerült fényt deríteni a vállalatnál folyó csalásokra.
Kérem, Frederic, mesélje el nekünk, mikor kezdett el gyanakodni?
Frederic beszélni kezdett. Eleinte akadozva, majd egyre
bátrabban. Beszélt a Katzenberg gyilkosságról, a rendőrfőnöknél tett
látogatásáról, és természetesen a mérgezési ügyről.
Igyekezett minden sötét pontot megvilágítani, még a
papírszeletkéket is megemlítette, amelyekről időközben kiderült,
hogy újabb gyanús akták listája.

57 / 71
 Az álom valóra válik

A műsor végén megszólaltak a szakértők, és újra felhívták a

figyelmet, hogy ne fogyasszák a terméket.
Ekkor újra Joel jelent meg a képernyőn, és a nézők segítségét
kérte. Bemondta azt az információt, amely időközben jutott el hozzá.
Sikerült egy fényképet is bemutatni az ikrekről, azt, amelyiket
Frederic mindig magánál hordott.
Julie úgy érezte beleőrül a félelembe.
Most, hogy a férje mindent kitálalt, meg volt győződve róla, hogy
megölik a kicsiket.
A fénykép bemutatása cseppnyi reményt adott csupán. Föl-alá
járkált pokoli kínjában, amikor megszólalt a csengő.
Nick Nolte állt az ajtóban. A férfi arcán néhány ragtapasz
éktelenkedett, és a modora sem volt már a régi.
Mielőtt a nő bármit mondhatott volna, rádörrent:
– A kastélyba megyek, van ott egy kis elszámolnivalóm, ha velem
tart, kapja a kabátját.
Julie pillanatok alatt elkészült. Igen, sokkal jobb, ha elindul
valamerre, itthon, tétlen csak őrlődik.
A kocsiban Nick szóval tartotta:
– Láttam magukat a tévében. Még szerencse, hogy olyan képet
mutattak, amin maga is rajta volt. Különben még most is enne a fene,
hogy hol keressem azt az alakot, akinek volt bátorsága ujjat húzni
velem.
– De látom, nem sikerült túl nagy kárt tenni magában.
– Az igaz, és ha nem ér olyan váratlanul a támadás, még ennyit
sem sikerült volna. Van egy olyan érzésem, hogy a kastélyban
megtaláljuk azt az alakot, és meglátja, az én szimatom nem fog
csalni. Ő vitte el a gyerekeket is, ugye?
A nő hangtalanul bólintott, és már potyogtak is a könnyei.
– Ezeknek semmi sem szent, ezek mindenre képesek! De ne
féljen, előlem nem lógnak meg, megbánják még, hogy kikezdtek
Nick Noltéval! Van egy tervem, ha sikerül, berepül a madárka a
hálóba.
Amikor Sean Connery meglátta Frederic Forrest a tévében,
kikapcsolta a készüléket. Leült, és még egyszer átgondolta mit

58 / 71
Romantika Sorozat

tegyen. Nem volt kapkodós fajta, eddig még mindig megúszta kisebb
és nagyobb csalásait. Remélte, hogy most is így lesz.
Nem értette, Forrest hogy mer beszélni, amikor a gyerekei a
kezében vannak.
Nem volt ínyére a gyerekrablás, már a Katzenberg gyilkosság is
túlzás volt. Connery nem szívesen szennyezte be a kezét vérrel, de
most úgy érezte, rákényszerítik. Ezt a szemtelenséget már mégsem
tűrheti.
Szólt Vanessának, hogy kerítse elő Pedrót. A nő bólintott, és
kiszédelgett az ajtón.
Connery megvetően nézett utána. Megint túl sokat ivott. Túl
gyönge ez a nő, amióta bajok vannak, kicsúszott a lába alól a talaj.
Eleinte jól megvoltak, de most már nincs szüksége rá. Nem is viszi
magával. Szerencsére remek összeköttetései vannak. A pénz nagy úr,
minden bajból kihúzza. Fogad egy jó ügyvédet, aki majd tisztára
mossa. De addig jobb, ha elutazik, és külföldön várja ki, amíg elül a
vihar. A Katzenberg gyilkosság baleset volt, a rendőrség már lezárta
az ügyet. A két kiskölyköt majd úgy intézik, hogy sose találják meg
őket. Senki sem keverheti velük gyanúba, hisz Pedrót nem látta senki
amikor elhozta őket.
Felkapta a táskáját és elhagyta a szobát.

Oliver Reed álmosan nyújtózkodott a karosszékben. Megdörzsölte

a szemét, de ez sem segített. Valahogy nem tudott a könyvre
koncentrálni.
Pedig igazi csemege, majd még tanulmányozza, de hiába, ha az
ember egész éjszakát átszerelmeskedi, nem marad ereje a
tudományokra.
Pár könyvet a hóna alá csapott, és elindult kifelé a könyvtárból.
Talán majd fekve, kényelmesen elnyújtózva jobban oda tud figyelni.
Már csak két napot tölthet itt, minden percet ki kell használnia.
Amikor belépett a szobájába, Agnes intett, hogy maradjon
csöndben. A lányt a Siestában szedte föl, ahová tegnap is elment.
Előző esti ismerősét kereste, akinek még a nevét sem tudta, pedig az
egész éjszakát együtt töltötték, anélkül, hogy egymáshoz értek volna,

59 / 71
 Az álom valóra válik

ami ritkaság volt Olivernél. Szívesen beszélgetett volna még vele.

Érdekelte, hogy miféle zűrbe keveredhetett. Amikor hazavitte,
megígérte, hogy majd mindent megmagyaráz.
Oliver jól megfigyelte a házat, ahová bement, mert szép, múlt
századi épület volt. Elhatározta, hogy egyszer meglepi a kedves
ismeretlent azzal az ürüggyel, hogy csak az épületet szeretné
tanulmányozni.
Agnes még mindig merően bámulta a tévét. Csinos jószág, de
kicsit fárasztó. Oliver először élvezte a vad szexualitást, de a
negyedik menet után rájött, hogy sokkal jobban imponált neki előző
éjszakai ismerőse tartózkodása.
Próbálta magára vonni a lány figyelmét.
– Mi az, valami szexműsort adnak?
Agnes meglepően komolyan nézett rá.
– Oliver, most az egyszer ne hülyéskedj, légy szíves! Valami
fantasztikus dolgot szeretnék mondani.
– Csupa fül vagyok.
– Az előbb mutattak a tévében két kisgyereket, akiket elraboltak.
– Nagyon sajnálatos, ettől vagy így feldúlva?
– Oliver, én láttam az előbb ezeket a gyerekeket.
– Na és hol?
– Itt, a kastélyban!
Oliver engedelmesen tűrte, hogy a lány magával rángassa.
Fölmentek néhány lépcsőn, majd Agnes egy zárt terasz felé mutatott.
– Ott. Biztos vagyok benne, hogy az ő fényképüket mutatták a
tévében. Az egyik fiú, a másik lány, de mégis, tök egyformák. Azt
mondták a tévében, hogy elrabolták őket, mert a szüleik terhelő
bizonyítékokat hoztak nyilvánosságra, és a gyerekekkel akarták
zsarolni a szülőket.
– Igen, de kicsoda?
– Azt sajnos nem tudom, csak fél füllel hallgattam az elejét. Csak
akkor figyeltem fel, amikor az ikreket mutatták.
Oliver kétkedéssel fogadta a hírt. Töprengve a hajába túrt.
– Hát… ez elég meredek.
Agnes nem hagyta annyiban a dolgot.
– Utána kell néznünk! Biztos vagyok benne, hogy ők azok!

60 / 71
Romantika Sorozat

De Oliver továbbra sem hitt neki.

– Csak nem képzeled, hogy én, mint a kastély megtűrt vendége
megkérdezem a gyerekeket: Mondjátok, tündér bogaraim, nem
titeket raboltak el véletlenül? Azt hiszem két lábbal rúgnának
fenéken, de még talán apám barátját is, akinek a jóvoltából most itt
lehetek.
A lány nem tágított.
– Könyörgöm, Oliver, találj ki valamit! Az ilyen ikerpár ritkaság!
Mi lenne, ha fölhívnánk a rendőrséget?
– Na és mit mondasz nekik? Hogy itt vannak az elrabolt
gyerekek? És ha tévedés? Értsd meg, Agnes, ilyet én nem
kockáztathatok!
A lány elszánta magát.
– Na jó, ha te ilyen gyáva kukac vagy, majd én utánajárok a
dolognak!
– Hát menj, te női James Bond, de ha rajtavesztesz, nem ismerjük
egymást.
– Oliver, ha fél óra múlva nem jönnék vissza…
– Tudom, tudom, mint a moziban… megyek utánad.
Oliver végigvágta magát az ágyon. Ezt a baromságot! Talán nem
kellett volna idehoznia. Az apja a lelkére kötötte, hogy húzza meg
magát. Az apja! Felhívhatná, úgyis rég beszéltek. Mellesleg
megkérdezi, igaz-e ez a gyermekrablási história.
Oliver máris tárcsázta apja munkahelyét. A készülék kicsöngött.
– Halló, itt Oliver Reed. Oliver Reeddel szeretnék beszélni.
– Rögtön adom.
– Halló apa!
– Hello fiam! Mi újság? Még mindig ott vagy a kastélyban?
– Igen, figyelj csak, hallottál mostanában valami gyermekrablási
históriáról?
– De még mennyire! Jobb lenne, ha szednéd a sátorfádat, és
eljönnél onnan. Ugyanis épp a kastély tulajdonosát gyanúsítják
mindenféle disznósággal. Nem láttad a tévében Joel Keefert? Óriási
volt!

61 / 71
 Az álom valóra válik

Oliver az órájára nézett. Agnesnek már vissza kellett volna érnie.

Átkozta magát hitetlenségéért. Megígérte apjának, hogy minél előbb
elhagyja a kastélyt, és a lány után indult.
Pedro szorgalmasan rótta a lépcsőket. Hogy mennyi flancos szoba
meg lépcső van egy ilyen kastélyban, gondolta. Külső terasz, belső
terasz, kisszoba, nagyszoba, legalább száz szoba. A főnöke a lelkére
kötötte, hogy igyekezzen, de mire odaér, egy óra ebben a
labirintusban! Utána gyorsan el kell tűnnie, így szól az utasítás.
Gyanús ez a nagy sietség.
Még jó, hogy előre megkapta a járandóságát. Akár el se végezné a
munkát, nem ellenőrzi a kutya se.
De Pedro rögtön elvetette ezt a gondolatot. Kényes volt a jó
hírére. És róla köztudott volt az alvilágban, hogy amit elvállal, azt
véghez is viszi. Pedro megbízható gyilkos volt.
Végre megérkezett. A szokásos kép fogadta, a bolond nő a fejét
lehorgasztva báván mered maga elé. Talán nem kellett volna
annyiszor fejbevágnia. De bevált a módszer, valahányszor a nőt
ütötte, a kölykök egyből csöndben maradtak. Most a földön
játszanak.
De mi ez? Álmodik talán? Erről nem volt szó!
A szobában még egy nő van, és merőn rábámul.
Agnes valóban megbabonázva nézett a férfira. Mindig az ilyen
feketéket szerette. Hosszú lábak, hatalmas, izmos mellkas, vállai,
akár egy profi birkózónak. A feje is izgalmas, hosszú, fekete,
hullámos haj, erős pofacsontok, merész áll. És ez a határozott
fellépés!
Mi tagadás Agnes megkívánta a férfit. Közelebb lépett hozzá, és
így szólt: – Megengedné, hogy levegyem a napszemüvegét?
Pedro mindenre számított, csak erre nem. Nem elég, hogy hetek
óta nem volt dolga nővel, most itt van egy, aki átkozottul csinos, és
úgy néz rá, mint egy félistenre. Ha nem csal a szeme, – márpedig
Pedro szeme sosem csal – akkor ez a nő akar tőle valamit. És meg is
kaphatja, miért ne kaphatná!
Agnesnek persze fogalma sem volt, kivel áll szemben. Az isten
olyan mániával verte meg, amin nem tudott uralkodni. A kedves kis
Oliver az éjjel csak felkeltette a vágyát, de csillapítani nem tudta.

62 / 71
Romantika Sorozat

Agnes röpke húsz éve alatt úgy tapasztalta, hogy mindig az ilyen
nagydarab feketékkel járt a legjobban. Ezekben tűz lobogott,
szenvedély, amely egy időre megszabadította őt gyötrő
vágyakozásától. Ha ilyen csodás példányt látott, nem bírt magával.
Odalépett, és levette a férfi sötét szemüvegét. Hideg zuhanyként
érte a látvány. Akkor sem lepődött volna meg jobban, ha két
üvegszem mered rá. Ezek a szemek azonban sokkal rosszabbak
voltak holmi békés üvegszemeknél! Ezek a szemek éltek, de még
mennyire, hogy éltek! Tűz lobogott bennünk, de milyen tűz!
Ez már nem tetszett Agnesnek. Mint az áldozatát megkaparintó
vadállat kegyetlen tekintete, amely azt mondja: nincs menekvés!
Agnes a halált olvasta ki ezekből a szemekből. Amikor a két
vasmarok ráfonódott a derekára, úgy érezte, elveszett. A férfi
csókolni kezdte a nyakát, mellét, letépte a ruháját, és a földre lökte.
Agnes foggal, körömmel védekezett. Úgy érezte, ha ezt túléli, egy
életre kigyógyul a nimfomániájából.
Pedro rávetette magát, és harapdálni kezdte, érezte a lány vérének
sós ízét a szájában… aztán azt, hogy valaki kegyetlenül fejbevágja.
Elvesztette az eszméletét, és úgy hevert Agnesen, akár egy
liszteszsák.
Oliver megkönnyebbülten nézegette a kezében tartott tárgyat.
– Ebben a kastélyban remek gyertyatartók vannak.
– Szedd már le ezt az… izét rólam! – könyörgött Agnes, és kitört
belőle a zokogás.
A fiú a helyzethez nem illő komolytalansággal vigasztalta:
– Ugyan, vedd úgy, hogy gyógyterápiát alkalmazott.
– Te piszok! – lendült a lány karja.
– Ne verekedj, inkább kötözd meg a hódolód mielőtt felébred. Őt
itthagyjuk. A két kicsit meg a nőt azonban nem árt biztonságba
helyezni. Még szerencse, hogy nálam van a haverom helikoptere,
azzal hipp-hopp eltűnhetünk.
Hogy hová? Azt még Oliver sem tudta.
Felnyalábolta a két gyereket, a harmadik foglyot, a félig
eszméletlen fiatal nőt Agnesre bízta.
Oliver erősen lihegett, ahogy a kicsiket cipelte, de azért tovább
ugratta Agnest:

63 / 71
 Az álom valóra válik

– Azt hiszem, magánrendelőt nyitok nimfomán hölgyek részére,

és a fönti tagot alkalmazom, mint terápiát.
Agnes hidegrázósan válaszolta: – Biztos siker.
Oliver odafordult a két rémült gyerekhez:
– Most pedig elmegyünk kirándulni – mondta a gyerekeknek. –
Ültetek már helikopteren?
– Igen, a vidám parkban – válaszolta a kisfiú.
Olivernek valahogy ismerősnek tűnt. Mintha már látta volna ezt
az okos, figyelő szempárt…
A kislány felvisított: – Inkább a mamihoz menjünk, már sokat
kirándultunk, haza akarok menni, a mamit akarom!
Oliver úgy-ahogy megnyugtatta a gyerekeket, és beszálltak a
járműbe. A gép könnyedén felemelkedett, és elindult.
Oliver már azt is tudta hová.
Julie végre megpillantotta a kastélyt. Az épület egészen másként
hatott rá most, mint legutóbb.
Akkor romantikus, vadregényes, most ellenséges, hátborzongató.
Akkor elragadtatta a nagysága, most megrémítette. Hogyan fogja egy
ekkora monstrumban megtalálni Bettyt és Pattyt? Egy lelket sem
láttak semerre.
Julie szinte kiröppent a kocsiból. – Hahó! Van itt valaki? – Úgy
látszik, elkéstünk, gondolta magában. – Eszelősen sikoltozni kezdett:
– Betty! Patty! Eljött értetek a mami! Hol vagytok kicsikéim?
Szóljatok a maminak! – hangja fájdalmas zokogásba fúlt.
Egy kéz nehezedett a vállára. – Azt hiszem, ennek így semmi
értelme. Csak kínozza magát. Van egy ötletem. Kétfelé válunk, és
szétnézünk egy kicsit, mit szól hozzá?
– Remek ötlet Nick, gondolja, hogy van értelme?
– Meglátjuk.
A kiabálást mégis meghallotta valaki.
Vanessa álmában éppen Julie Forresttel viaskodott, aki hangosan
kiabált: Betty, Patty, eljött értetek a mami… Vanessa rájött, hogy
tényleg hallja a hangot, nem csak álmodta.
Egy pillanat alatt föleszmélt. Ahogy fölült az ágyban, a feje
rögtön ezer darabra akart szétesni. Bekapott egy tablettát és ivott rá

64 / 71
Romantika Sorozat

egy vizespohárnyi whiskyt. Rögtön megkönnyebbült, végre tudott

gondolkodni.
Sean már valószínűleg messze jár. Nem vitte magával. Talán, ha
nem issza le magát, rá tudta volna venni. De már nem is bánta, hogy
magára maradt.
Mocskos gazember! Hogy undorodott tőle, mennyi energiát
pazarolt rá, most mégis átvágta.
Még jó, hogy okos volt, és gondolt a jövőre, csinos kis
bankszámlával kezdhet új életet. S mennyivel csinosabb lett volna az
összeg, ha Forresték nem köpnek a levesébe!
Egy perc múlva már tudta, mit fog tenni. A tükör elé ült, hogy
rendbe tegye magát. Az a nő ott a tükörben, mintha csak nem is ő lett
volna: alkoholtól püffedt arc, réveteg tekintet.
Megrázta a fejét, és elszántan a tükörképébe vágta az első tárgyat,
ami a kezébe került: – Most megfizetsz, Julie Forrest!
Julie fáradhatatlanul rótta a kastélyt. Valami jelet keresett, vagy
valakit, aki útbaigazítja. Az nem lehet, hogy egy lélek sincs itt,
gondolta.
Zajt hallott a háta mögül. Ahogy megfordult, Vanessát pillantotta
meg, aki – Julie nem akart hinni a szemének – őrá mosolygott.
– Végre itt vagy, kedvesem! Már nagyon vártunk, a kicsik alig
várják, hogy láthassák az anyjukat. Maris odamegyünk, kövess!
Julie boldogan követte. Kicsit csodálkozott ugyan Vanessa
kedvességén, de a vágy, hogy láthassa a gyermekeit, legyőzte
óvatosságát.
– Tudod, kedvesem, én mindig a ti pártotokon voltam, Conneryt
csak tőrbe akartam csalni. Mindjárt ott vagyunk.
Julie már remegett az izgalomtól és a kimerültségtől, amikor
Vanessa hirtelen megtorpant és kárörvendően felkacagott:
– Így bedőlni egy ilyen átlátszó trükknek! Mégis, hogy képzelted,
hogy segítek neked? Pont neked, akit a legjobban gyűlölök a világon!
Mondhatom, butább vagy, mint gondoltam. Innen kedvesem már
csak egyikőnk megy le élve. A másik repülni fog szárnyak nélkül.
Mondanom sem kell, az a másik te leszel!
Teljesen kivetkőzött magából. A gondolat, hogy most végez
ellenségével, elvette a józan eszét.

65 / 71
 Az álom valóra válik

Julie meglódult, hogy elmenekül.

Vanessa meglepő fürgeséggel pisztolyt varázsolt elő, és ráfogta.
– Hohó, csak lassan! Gyönyörűen besétáltál a csapdámba,
mondhatom mintaszerűen. Hiába, szervezni tudni kell. Ez az egyik
erősségem. Boldog lehetsz, nem akárki küld a másvilágra. Persze, én
egy ujjal sem nyúlok hozzád, nem szennyezem be a kezem.
Magadtól fogsz leugrani, no nem önszántadból, de a végeredmény
ugyanaz. A kedves, kis Julie Forrest volt, nincs. Sajnos véletlenül
lezuhant az akárhányadik emeletről.
Kicsit sokat beszél, gondolta Julie. Töprengve nézett a rámeredő
pisztolycsőre. Egyszerre fölényben érezte magát. Vanessa nincs
magánál, látszik, hogy alig áll a lábán.
Az nem lehet, hogy ilyen nyomorultul pusztuljon el, valamit ki
kell találnia. Megpróbálja húzni az időt, beszéltetni a nőt. Mint
minden fanatikus, Vanessa is szörnyen hiú, imádja a saját hangját
hallani. Egyelőre semmi jobb nem jutott eszébe, de azt tudta, hogy
nem adja olcsón az életét.

Frederic hirtelen azon kapta magát, hogy emberek veszik körül, és

már jó ideje beszélget velük.
Joel közeledett hozzá. – Gratulálok, barátom! Maga aztán egyik
pillanatról a másikra belopta magát az emberek szívébe. Milyen
érzés sztárnak lenni? Mindenki magát követeli, azt hiszem a mai
műsor igencsak megdobja a nézettségi mutatóinkat.
Frederic szerényen elhárította a bókokat. – Nem nekem való
szerep ez, maga nélkül nem sokra mentem volna. Volt már ilyen eset,
hogy az igazságért a rendőrség és a bíróság helyett a tévé szállt
síkra?
– Amióta én itt vagyok, többször is. A főnökeim tudják, ha
egyszer rossz lóra teszek, nyugodtan rám kenhetik az egészet, én
elviszem a balhét.
– Biztos benne, hogy ezek után megkerülnek a gyerekeim? –
aggodalmaskodott Frederic.
– Mérget vehet rá. Gondolkodjon logikusan. Az egész város előtt
kiteregettük a szennyest. Ezek után kész öngyilkosság volna fogva

66 / 71
Romantika Sorozat

tartani őket, hisz mindenki tisztában van a helyzettel. A közvélemény

már kellően felháborodott.
– Hé Joel! Munka a láthatáron! – kiáltotta egy hang, – valaki
telefonált, hogy a taxisok elkapták Conneryt a repülőtéren.
– Máris indulunk! Velem tart. Frederic? Hátha megtudunk valamit
a gyerekekről…
Frederic habozás nélkül elfogadta Joel meghívását.
A repülőtérre menet a kocsiban Julie-ról beszélgettek:
– Mit gondol, haragszik még rám? – kérdezte Joel.
– Nem hiszem, inkább tanult az esetből. Különben is, ha ez az ügy
szerencsésen zárul, nagyon hálás lesz magának. Igazán remekül
csinálja a dolgát, Joel. Boldog ember lehet.
– Kinevetne, ha azt mondanám, hogy én pedig magát irigylem?
– Ha arra gondol, amire én, akkor nem.
– Néha elképzelem, milyen lett volna nekünk együtt.
– Julie nem volt magához való, csak tönkretették volna egymást.
– Igen, én is azt hittem. De amit ebben az ügyben produkált, az
imponál nekem. Julie kinőtte felnőttkori kamaszkorát. Most már
biztosan megtalálja a helyét a világban.
A stáb közben fölállt, és a riporter, mint akit bekapcsoltak,
beszélni kezdett.
– Üdvözlöm önöket, kedves nézőink. Itt vagyunk a repülőtéren,
ahol újabb érdekes események történtek. Mivel Sean Connery nem
volt hajlandó kameránk elé állni, egy másik urat kívánunk
megszólaltatni, Nick Noltét, aki taxis, és barátaival összefogva
megállásra kényszerített egy veszélyes bűnözőt. Félelmetes, hogy
ezek a bátor emberek a rendőrséget fejhosszal megelőzték.
Zárójelben szeretném megjegyezni, hogy bizonyos hírforrások
szerint a rendőrség szándékosan késleltette az ügyet. De úgy látszik,
a vétkesnek mégsem sikerült egérutat nyerni. Az mindenesetre
elgondolkodtató, hogy a reggeli híradó óta a rendőrség még semmi
kézzelfoghatót sem produkált…
Ezután Nick elmesélte, hogyan ismerkedett meg Julie-val, majd
Pedróval, aki meg akarta ölni, és hogyan tudta azonosítani a tévében
bemutatott fénykép alapján az addig ismeretlen nőt. Elmondta,
hogyan mozgósította kollégáit cb-rádió segítségével. Az egyik taxis

67 / 71
 Az álom valóra válik

felismerte Conneryt a reptérre menet. Azt is elmondta, mennyire

sajnálja, hogy a gyerekek még nem kerültek elő. Connery egyelőre
hallgat.
Julie már Vanessa gyerekkorát úgy ismerte, mint a sajátját,
végigelemezték szinte az egész életét.
A hátán hatalmas verejtékcsöppek csordultak le, de még tartotta
magát. Várt, egyre csak várt, maga sem tudta miben bízik.
Vanessa whisky-táplálta érzelmi túlfűtöttsége egyre lejjebb apadt.
Úgy érezte, szüksége volna még egy italra. Egyre erősebben vágyott
rá. S mint az ittas emberek általában, minden akadálytól meg akart
szabadulni.
Julie-t egyre kijjebb és kijjebb kényszerítette a terasz szélére,
lassan már csak centiméterek választották el a mélységtől. Julie úgy
érezte, vége mindennek. Lelkében felkészült a halálra. Utolsó
pillanataiban gyermekeire gondolt, vajon élnek-e még, s ha igen, ki
fogja őket felnevelni…
Vanessa pisztolyával durván a gyomrába vágott.
Julie elvesztette egyensúlyát, meglódult körülötte a világ. Most
jön a halálos zuhanás, gondolta. A következő érzés azonban nem a
halálos csapódásé, hanem saját súlyának tudata volt. Egy vasmarok
szorosan ráfonódott a bokájára, és nem engedte a mélybe zuhanni.
Julie úgy lógott fejjel lefelé a szédítő magasból, akár egy rongybaba.
Ezután segítő kezek ragadták meg, és felhúzták. Amikor végre
visszajutott a biztonságot nyújtó teraszra, hálásan borult megmentője
vállára, aki nem volt más, mint Frederic Forrest. Az igazsághoz
tartozik, hogy Nick Nolte erejére is szükség volt. A két férfi erősen
zihált a megerőltetéstől. Az utolsó pillanatban érkeztek.
– Drágám, jól vagy? – kérdezte Frederic.
– Hogy jól, az túlzás, de életben, szerencsére. Jöhettetek volna
előbb is.
– Na nézd a kis telhetetlent – viccelődött Nick. – Hogy tetszett a
világ alulnézetből?
– Hagyd Nick, nincs kedvem humorizálni, ellenben valamihez
piszok nagy kedvem van. – Szédelegve fölállt, és a megvert
kutyaként szűkölő Vanessához lépett. Egy akkora jobbegyenest
küldött a hő szeme alá, hogy még Nick is elismerően füttyentett. –

68 / 71
Romantika Sorozat

Most pedig megmondod, hol vannak a kicsik! Úgy ahogy ígérted,

világos! Ha nem beszélsz, most én lógatlak ki a teraszról! Isten az
atyám, megteszem, ha nem mondod meg azonnal!
Vanessa teljesen összeomlott. Sunyítva szedte a lábát, és elvezette
őket arra a helyre, ahol nemrég Oliver jeleskedett a gyertyatartóval.
Nick az összekötözött Pedróra bámult. – Na kispofám! Köpd ki
szépen mi az ábra! De gyorsan ám, mert égek a vágytól, hogy
kitekerjem azt a tetves nyakad!
A kemény Pedro remegett, mint a nyárfalevél. – Mindent
elmondok, csak ne bántson!
Zavaros előadásba kezdett egy kéjsóvár lányról, egy fájdalmas
fejbevágásról, majd egy felszálló helikopterről.
– Ezt a zagyvaságot akarod nekünk beadni?
Julie fejében szöget ütött valami. – Connerynek volt helikoptere?
Egykor oly rémisztő ellensége, most készségesen rázta a fejét.
A két férfinak leesett az álla, amikor Julie kibökte.
– Van egy tippem hol lehetnek.
A kocsiban aztán mindent elmesélt Fredericnek Oliverről. Mivel ő
közlekedett helikopterrel, valószínűnek látszott, hogy Oliver vitte
magával a gyerekeket. A kérdés már csak az volt, hogy hová.
Az idősebb Oliver Reed talán még sohasem érezte ilyen fontosnak
magát, mint ezen a napon.
Lám, lám, az alma nem esik messze a fájától. Előbb-utóbb mégis
kiütközik a fiúból az apja vére!
Ma délelőtt, amikor telefonált, komolyan aggódott. Ráparancsolt,
hogy azonnal tűnjön el a kastélyból. Arra még gondolni sem mert,
hogy az ügyből még haszna is származhat, hisz Oliver sosem
mutatott érdeklődést az újságírói pálya iránt. És most itt a szenzáció!
Micsoda ügyes húzás volt a fiútól, hogy fogta a gyerekeket, és
idehozta őket! Így aztán azon nyomban munkához láthat, és elsőként
tudósíthatja az olvasókat.
Nem volt hívő, most mégis hálát adott az Istennek, hogy
megérhette ezt a napot. Ilyen sztorikra vágynak az újságírók egész
életükben, s lám neki most sikerült.
Agyában már egy egész cikksorozat terve motoszkált a
gyerekekről, a szülőkről.

69 / 71
 Az álom valóra válik

Az újságot extra gyorsasággal dobták az utcára, így aztán teljes

volt a siker. Égtek a telefonvonalak, mindenki gratulált,
hitetlenkedett, érdeklődött. Az egész város örömmámorban úszott.
Ahogy az lenni szokott, a jó hírt már mindenki tudta, csak az
érdekeltek nem. Ők még mindig kétségbeesetten száguldottak át a
városon a gyerekek nyomában.
Egy piros lámpánál Julie azt hitte, káprázik a szeme. Az újságárus
standján Betty és Patty hatalmas fotói köszöntek rá, több száz
példányban. Ahogy végigfutott a szeme a sorokon, csak szavak
jutottak el a tudatáig. …Oliver hőstette… épén és egészségesen…
szerencsés kimenetelű gyermekrablás… a gyermekek a
szerkesztőségen…
Julie összecsuklott, és a piszkos járdán térdelve görcsösen zokogni
kezdett. Percek teltek el, amíg a könnyek áradata kimosta szívéből az
utóbbi órák kínját, s lassan új, felszabadult érzések kerítették
hatalmukba. Úgy érezte, teste minden egyes sejtje újra életre kel.
Érzékei újra működésbe léptek, gyönyörűnek, csodálatosnak látta a
körülötte lévő világot. A házak, a fák, a februári bágyadt napsugár,
az emberek körülötte, minden valami különös, új fényt kapott.
Mintha mindent először látna, új, friss szemmel, élesen és tisztán.
Lassan összeszedte magát. Tudatára ébredt, hogy hol van. Érezte
Frederic karját, aki féltő gondoskodással ölelte át.
– Menjünk szívem, menjünk.
Az emberek gyűrűje megnyílt körülöttük. Eddig mindenki
meghatottan, csöndben állt, most egyszerre tapsolni kezdtek,
felszabadultan, megkönnyebbülten.
A szerkesztőségben a két kicsit nagy halom édesség és ajándék
között találták. Kiragadták őket a plüssmacik tucatjai közül, és
magukhoz ölelték őket. Felváltva egyik a másikat, majd mind a
négyen átölelték egymást. Úgy érezték, még sosem voltak ilyen
boldogok.

70 / 71
Romantika Sorozat

A KÖVETKEZŐ NYÁRON

A tengerparti luxusfürdőhely strandján, a homokban, egy fiatal nő

feküdt.
Szikrázó nap ragyogott a feje fölött, lábait a tenger hullámai
nyaldosták, és nagyon boldog volt, mert tudta, hogy a férfi, akit
szeret, nemsokára odaér hozzá. A férfi leereszkedett mellé, átölelte,
magához vonta, majd gyengéden simogatni kezdte. Épp csak az ujja
hegyével, finoman érintette a bőrt. Julie teste a becézgetéstől olyan
érzékennyé vált, hogy minden kis izma életre kelt. A nő bőre lágyan
hullámzani kezdett, átadva ezt az édes feltöltődést a férfi testének.
– Megőrjítesz, te boszorkány! – suttogta a férfi elfúló hangon.
A nő válaszul halkan felkacagott. Erősödő vágyuk egymáshoz
préselte őket, és rövidesen járni kezdtek a szerelem vad táncát, amely
egy csodálatos új dimenzióba juttatta őket, amelyet csak a
szerelmesek ismernek…

Vége

71 / 71