g m m ^ ^

1976. Á P R I L I S
 Juhász Ferenc
A SÁNTHA CSALÁD

A géppisztoly ferdén melle e l ő t t függött,

a sapkája alól egy hajfürt kicsüngött.
M e g á l l t és egy kapu felé i n t e t t aztán.
A csillag deres volt a ferde kis sapkán.

Fölnevetett, i n t e t t , kezével m u t a t t a ,
m u t a t t a , hogy szomjas, hogy inni akarna.
V o d u " — mondta. Ú j r a csak nevetni kezdet
Vájjon m i t integet? E szó m i t jelenthet?"

„ V i z e t kér. " S egy öregasszony elhalóan

v i t t egy bögre vizet csoszogva a hóban.
Lötyögött a bögre hervadt kis kezében,
vájjon m i t is forgat gyászkendős fejében?

Én m á r öreg vagyok, m á r n e m is kár értem,

é l e t e m e t az Ú r kedve szerint é l t e m . "
A csupa-ránc szája e z t m o t y o g t a egyre,
a m í g odaért és n y ú j t o t t a remegve.

kisdobos
A M a g y a r Ú t t ö r ő k Szövetségének g y e r m e k l a p j a X X V . évf. 4. sz.
Szerkesztő: Kelemen Sándor
Levélcím: Kisdobos szerkesztősége, 1502 Budapest, Postafiók 100. Telefon: 664-373
Kiadja az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: d r . Petrus György
Kiadóhivatal: 1374 Budapest VI., Révay u. 16. Telefon: 116-660. Terjeszti a Magyar" Posta
Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben
és a Posta Központi Hírlapirodánál (KHI) 1900 Budapest V., József nádor tér 1. Közvetlenül
vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámlára.
Megjelenik évenként tíz alkalommal.
Előfizetési díj 1 évre 40, — Ft, I. félévre 24, —Ft, II. félévre 16, — Ft, negyedéves előfizetés nincs.
Készült a Kossuth Nyomdában. 76. 0097. Felelős vezető: M o n o r i István vezérigazgató

I N D E X : 25. 442

Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza.

A címlap Vida Győző rajza, a hátsó címoldal Horváth Mária munkája
 „ M a m k a , m a m k a ," — szólt a k é k s z e m ű katona,
és úgy futott szét a z a r c á n a m o s o l y a ,
mint a m i k o r a v í z - g y ű r ű z i k a t ó b a n ,
tágas nagy k ö r ö k b e n , s i m u l s z é t f u t ó b a n .

Mintha simogatna aszalódott almát,

s i m o g a t t a az ö r e g s z ű z a s z o t t állát.
A z m e g földerült, m i n t h a v a s rét napfényben.
N a g y szeretet v o l t e s i m í t ó t e n y é r b e n .

; M á r ő is m o s o l y g o t t , (ó, a z o k a r á n c o k ! )
\ A r c á n e z e r n y i r á n c járt ö r e g e s táncot.
„ S z o m j a s vagy, k a t o n a ? " — s z ó l t és a s z a v á b a n ,
egy k ö n n y c s e p p r e s z k e t e t t a s z e m e s a r k á b a n .

K ö r ü l ö t t ü k b o z s g ó , élő k o s z o r ú b a n ,
— észre alig v e t t é k futó m o s o l y u k b a n , —
a fejek fürtjei, f ö l r a g y o g ó a r c o k :
nézték a k a t o n á k , f ö l m é r t é k a harcot.

M e g f o g t á k a karját, élő eleven ez!

N é z t é k az é r m é k e t . „ E z u t á n m á r j o b b l e s z ? "
Ő , m i n t h a értené, — z e n g e t t m i n t f é m a s z ó ! —
nevetve v á l a s z o l t : „ H a r a s ó . H a r a s ó . "

G ö r ö g Júlia rajza
 A lovaknak vascipőjük van, az védi patájukat a
sérüléstől. A meleg nyári napokon, amikor pihenhetnek
a lovak, leszedik lábukról a vascipőt — a patkót —,
s mezítláb hajtják ki őket a rétre legelni.
A hatéves Szlávka érdeklődéssel nézte, ahogy nagy-
apja, a szövetkezet kovácsa egymás után szedte le a lovak
lábáról a patkót. A nagyobb fiúk egyesével vagy kette-
sével felültek aztán a lovak hátára és vitték őket a mezőre.
Hadd pihenjenek, legeljenek, gyűjtsék az erőt.
M á r csak egy ló maradt a műhely előtt, a jámbor
Buszkó. Nagyapa levette az ő lábairól is a patkókat, há-
tára terítette nyeregnek a vattakabátját, s felültette rá
Szlávkát, aki nyomban belekapaszkodott a ló sörényébe.
— Nem kemény? — kérdezte a nagyapa, s Szlávka
kezébe adta a szíjból készült kötőféket. — Mindjárt indu-
lunk — tette hozzá, s elment a saját lováért a műhely
mögötti kertbe.
Buszkó hátáról Szlávka messzire ellátott. Látta a víz-
parti rétet, s rajta a fűzbokrokat, melyeknek fénylő leve-
lei mintha együtt áramlottak volna a felhevült levegővel.
A ló hátán legyek mászkáltak. Szlávka odaütött a
kötőfékkel, hogy elhajtsa őket. Buszkó úgy vélte, ha rá-
csapnak, mennie kell. És megindult. A fiúnak össze-
szorult a szíve. Lenézett Tuzikra, a kutyájára, aki mintha
mi sem történt volna, előrefutott, majd megállt, és visz-
szanézve a gazdájára, tekintetével ezt kérdezte: „Nem le-
hetne gyorsabban?"
Buszkó kivitte Szlávkát a folyóhoz, belement a vízbe,
lehajtotta a fejét és elkezdett inni. A ló pofája alatt a fo-
lyó homokos fenekén zavaros lett a víz.
Szlávka érezte, ahogy az elégedettségtől megremeg
alatta Buszkó meleg teste. Jólesett neki a friss víz. A fiú
előrehajolt s megsimogatta a ló hátán azt a helyet, ahol
feltörte a szerszám. Tűzik észrevette gazdája kedveskedő
mozdulatát, s boldogan csapkodta farkával a homokos
partot.
Buszkón ismét megjelentek a sárga legyek. Szlávka
rájukvert a kötőfékkel. A ló pedig ismét azt gondolta,
mennie kell, s belegázolt a folyóba, kezdetben lépkedett,
aztán már úszott, hangosan fújtatva. Sörénye kiterítve
lebegett utána.
A fiú megrázkódott, midőn a ló lába ismét a földet
érte. Buszkó kilépkedett a vízből, megállt a homokos par-
ton, éppen egy fehér vitorlavászonból készült sátor előtt.
És Szlávka meglátta a kislányt.
Bőrét barnára sütötte a nap, a kezében széles kari-
májú fehér kalapot tartott, s félelem nélkül nézegette a
lovast és nehezen lélegző lovát.
— Ez a te lovad? — kérdezte. A kiejtésén érződött,
hogy nem odavalósi.
A fiú rövid gondolkodás után így válaszolt:
— Az enyém.
— Mi a neve?
— Buszkó.
— Mi?!
— Buszkó! — kiáltotta teli torokból Szlávka. A ló
összerezzent az erős hangra s megindult. Odalépkedett
a sátor bejáratánál heverő bevásárló szatyorhoz, s el-
kezdte harapdálni a belőle kikandikáló cipót.
Hallható volt a levelek zizegése a gyenge szellőben, és
ahogy Buszkó zabálta a puha cipót. Szlávka nyelte a nyá-
lát, a kislány pedig halkan megkérdezte:
— Oda lovagolsz rajta, ahová csak akarsz?
A fiú némán bólintott, és közben le nem vette szemét
a rágcsáló ló szájáról.
Buszkó végzett a cipóval, megkóstolta a bevásárló
szatyor szélét, aztán visszament a vízhez, nagyott ivott
belőle, s fölemelte a fejét.
— Hány éves vagy? — kérdezte a kislány.
Szlávka előrelökte jobb kezén az öt ujját, de hirtelen el-
felejtette, hány éves, s hogy hány ujj kell hozzá a másik ke-
zéről. Mindenesetre odatolta melléje a bal kezén levő nagy-
ujját is, aztán meg elhúzta, s ezt többször megismételte.
A kislány szigorúan rászólt.
— Ne hadonássz, mint a szélmalom!
A bal kéz ujja félig a jobb kéz mögé bújt, s nem lehe-
tett tudni, számolni kell-e vagy sem. A kislány azonban
magabiztosan döntött.
— Tehát hat és fél éves v a g y . . . Én pedig hét!
Szlávka némán és rendíthetetlenül ült a nyeregben.
Ismét a kislány szólalt meg.
— Sok betűt ismersz már? — kérdezte s izgatott vára-
kozással nézett a fiúra.
— Nem ismerem a betűt — sóhajtotta Szlávka.
A kislány összecsücsörítette a száját, s a lábával hatal-
mas betűket rajzolt a homokba. Énekelve mondta:
— Ez az A betű.
— A-a-a — ismételte a fiú.
— Ez meg az M betű.
— Mö-mö-mö.
A kislány tovább rajzolt és kérdezett.
— Ez?
— A-a-a-a.
— És ez?
— Mö-mö-mö — mondta elnyújtva Szlávka.
— Most azt mondd meg, mi van ide írva.
Szlávka agyára köd ereszkedett. A hosszú szárú betűk
szorosan egymás mellett álltak, olyanok voltak, mint a
kerítés otthon, vagy mint a vesszőből font kunyhó,
amelyben a kaszások éjszakáznak szénakaszálás idején.
És kivágta.
— Kerítés!
— Nem — hadonászott a kislány a kezével. — M ö —
A, M ö — A . . . Na, ki e z ? . . . Neked is van!
Szlávka most nem sietett a válasszal, kínlódva vizs-
gálta a betűket, mire is hasonlítanak, s csendesen, arra
számítva, hogy talán meg sem hallják, suttogva:
— Kunyhó...
— Mi?!
A fiú gyorsan kijavította.
— Bögre.
Lesütötte szemét a kislány elkeseredett tekintete előtt.
Maga sem értette, honnan jött ez a „bögre", félt, hogy
összeszidják, és nem mert a kislányra nézni. S amikor
mégis ránézett, találkozott a kislány jóságos, együttérző
tekintetével. Felnőttes, szinte anyai hangon kérte:
— Ne kapkodj! Gondolkozzál és olvasd hangosan.
M-a, M - a . . . Ma-ma.
Szlávka hitetlenkedve mondta utána:
— Ma-ma.
Körül is nézett, nincs-e ott a közelben a mama. Csil-
logott a folyó a napfényben, a túloldalon zöldellt a rét,
itt pedig sárgállott a homok.
— N e oda nézz! A M a m a itt van!
Szlávka sokáig meresztgette szemét a titokzatos betűk-
re, reménykedve, hogy talál bennük valamit, ami a ma-
mára hasonlít. Semmi hasonlóságot nem látott, de arra
gondolt, hogy a kislány megharagudhat, és arra is, hogy
a mama lakhat abban a kunyhóban.
-— M a m a — mondta végül. — M a m a !
— Megtanultad! Megtanultad! — kiáltozta a kislány
boldogan, ugrándozott és tapsolt örömében. A szél le-
kapta a kalapját, s belegurította a folyóba, a kislány
vadul csapkodva utána futott, elkapta, lerázta róla a
vizet, és a fejére tette. De a szél nyomban elkapta ismét,
felemelte a magasba, aztán elengedte, a kalap pedig, akár
egy meglőtt vadkacsa, összeroskadt és zuhant alá.
A kislány röptében fogta el, napbarnított melléhez
szorította, s nedves boldog arcát a lovas felé fordította.
— Fiú, szállj le a lóról, hadd legeljen! Papa és mama
a faluba mentek tejért, hamarosan itt lesznek, örülni fog-
nak neked. Játszunk majd bújócskát és fogócskát.
Szlávka szégyenlősen összehúzta magát. Nagyon sze-
retett volna játszani a kislánnyal. De hogyan szálljon le
nagyapa segítsége nélkül, és majd hogyan szálljon föl?
Ekkor a túlsó partról lónyerítés hallatszott. Buszkó föl-
M e g j e l e n t a M u r z i l k a c. s z o v j e t g y e r m e k l a p b a n
F o r d í t o t t a : Kelemen Sándor
Birkás Á k o s rajzai
emelte a fejét, megfeszültek az izmai, s megindult a fo-
lyónak.
— Hogyan? Már elmész? — keseredett el a kislány
Szlávka egy pillanatig úgy érezte, sírva fakad, de még-
sem fakadt sírva, hanem férfiasan bólintott: mit lehet
tenni, ez a férfi sorsa.
A kislány derékig belegázolt a vízbe, hogy jobban lássa
a lovat és. a lovast, és elragadtatottan nézte Szlávkát.
— Látogass meg máskor is!
A fiú kihúzta magát, meglátta remegő tükörképét a
vízben. Nagy volt és szép, rámába illő, kár, gondolta
hogy messze van a kislány és nem láthatja. Büszkén álla-
pította meg magában.
— Ez én vagyok!
A túlsó parton a fiú visszanézett, de nem sikerült meg-
látnia a kislányt, mert Buszkó nekiiramodott az alacsony
gyenge fűzbokrokon át az előbbi nyerítés irányába. Bol-
dogan futott eléje Tűzik. Ugrált a ló oldalánál, és a sze-
méből ki lehetett olvasni, hogy szeretne felugrani Szlávka
arcáig s megnyalni örömében. Megzördült a bozót, elő-
léptetett a lován nagyapa, áthajolt Szlávkához és egy
cuppanós csókot nyomott a feje búbjára.
— Annyit kiabáltam utánad!
Egymás mellett lovagoltak keresztül a lapályos terü-
leten, majd felkaptattak a tó magasabban fekvő partjára.
Ott volt a lovak legelője. Miután nagyapa levette Szlávkát
a ló hátáról, a fiú leült a földre. Enyhe szédülést érzett.
Üldögélt és arra gondolt, jó lenne minél előbb felnőni,
megtanulni írni és olvasni, hogy másokat is taníthasson,
mint az a fehér sátorban lakó kislány.
A hosszú lovaglás után még most is imbolygott a föld
Szlávka szemében. Úgy tűnt neki, mintha nem is a föld
lenne, amin ül, hanem eleven ló — meleg és jóságos, akár
Buszkó, csak sokkal de sokkal nagyobb nála.
 Van nekem egy saját úttörőm is, a fiam, aki „ahol tud, segít"
nekem. Például egyszer, egy vasárnap délután megsokallta már,
hogy még mindig írok. Reggel kezdtem, azt ígértem, annyit írok
körülbelül, mint egy dolgozat. És délután még mindig kopogott az
írógép, nem magától persze, én is kellek hozzá. Akkor a fiam be-
jött a szobába — különben nem jön be, éppen ezzel segít, ha
dolgozom. Most bejött és hozta az Értelmező Szótárt. Azt
mondta, abban annyi rengeteg szó van, nézegessem, talán gyor-
sabban megy a fogalmazás. Ők is puskáznak néha dolgozat-
íráskor. Bár nem nagyon érdemes, több időt igényel a puska-
készítés, mintha megtanulná az illető a leckét.
Ez a híres osztály, a fiamé, meghívott egyszer író-olvasó talál-
kozóra. Szívesen vállalkozom arra mindig, most meg egyenesen
izgultam. Csak tudjak felelni a kérdéseikre, nehogy szégyent
hozzak a fiamra!
Csakhogy nem kérdeztek semmit.
Ünnepélyesen ültek a padokban, megfésülködtek még a fiúk
is. Virágot kaptam egy kislánytól és azt mondta, örülnek, hogy
eljöttem. Aztán elnémult ő is. És én hogy készültem... mint egy
vizsgára! Hát hogy mondjam el, amit tudok, ha senki sem kér-
dez?! Nincs más hátra, „hölgyválasz" lesz, én kérem fel őket
táncra, vagyis a beszédre.
— Biztosan érdekel benneteket, hogy milyen könyveket írtam
eddig...
Mondták, hogy tudják ők, és fel is sorolták hiánytalanul,
aztán csönd!
— Máshol, más gyerekek arról érdeklődnek, mennyi ideig
írok egy könyvet...
Rögtön jelentkezett a fél osztály, szabályosan, akár számtan-
órán. Én meg felszólítottam őket. És akit felszólítottam, meg-
felelt a kérdésre pontosan.
•— Azt is szokták kérdezni a gyerekek... máshol... — már
dadogtam is kínomban! — Szóval azt kérdezik legtöbben, igaz
történeteket írok-e, vagy kitalálom?
Kórusban érkezett a felelet.
Mindent tudnak — nincs mese! Én ezeknek nem tudok semmit
mesélni. „Felmondanak" engem kívülről, ha osztályoznám,
ötösre.
— De hát honnan tudjátok? — ámuldoztam. És szedelőzköd-
tem is egyben; nincs más hátra, elmegyek.
— Hát kikérdeztük Pétert — felelték készségesen, egyszerre
többen is.
— Folyton kérdeznek, mióta megszerveztük az író-olvasó
találkozót — erősítette meg az állítást a fiam, és még hozzá-
tette jóságosan — Hát besegítettem...
Attól kezdve ők meséltek; úgyhogy én csak jó! jártam! Annyi
minden történik egy úttörő-rajban, csak győzze az ember jegyez-
ni! Ha felvennének maguk közé, szívesen lennék tiszteletbeli
őrsi krónikás!
Anyunak csinálok perecet sárból, Mért jött erre?
nagyapónak sárpipát, sajnálom.
bagózni a kertben, Ő csípett m e g a nyáron.
a cicának sáregeret,
sáregérnek sárdiót. Kutya, b u m m !
H a a házba is bevinném, Kutya, b u m m !
anyu mindjárt veszekedne. Eressz be a k i s k a p u n !
I n k á b b m i n d e t összerontom! N e harapd az oszlop alját,
mert m é g aztán megsokallják.
E z a kocsi trabinyák. Ej, a gazdád istenit,
Apa viszi a fiát. elhallgass, a m i n d e n i t !
Kirándulnak Balatonra;
anyu hátul bóbiskol. Fölmásztam a kőtulokra,
— N e hajtsatok olyan gyorsan, de síkos a háta!
mert m a j d jön a karambol! Gyí-te, gyí-te,
Az anyukák m i n d i g félnek. kőtulok!
Borzasztóakat mesélnek. M e n j ü n k a csatába!
Ott jön szembe Stibló Pista;
N e m eszem m e g a levest. tegnap orrbavágott.
Fáj tőle a térdem. Indulj már te kőtulok!
Sóska, spenót, kulimász; De nehéz a lábod!
abból sose kértem.
Majd Erzsike hoz nekem E z a fészek
finom zsíroskenyeret, szarkafészek.
közepét kirágom. E g y életem,
T u d o m én, hogy m i a jó! belenézek.
így élem világom. Van-e benne friss tojás?
Rózsaszín, zöld, sárga?
B u m m , b u m m , szól az ágyú, Jaj de hajlik,
szalad az ellenség. jaj de szúr
Eltaláltam Gyuri kakast. ez a rossz agáca!
Föl is fordult, Mért n e m rakta nyárfára?
tessék! Annak sima az ága.
 Kaptam szurkot,
meggyúrtam.
Pókot fogni indultam.
Megharapta,
kirántottam,
gyufaskatulyába dugtam.
De szép bundás lába van!
Mérges m i n t a batu-kán.
Piros csápját percegteti
benn, a doboz oldalán.
Cin-cin, ne zavarj!
Most hegedülök. Azt már csak én tudom, n e m más
Csutkaszárból,
nádvonóval
nótát bűvölök.
E z a nóta macskanóta,
ezt csak én tudom.
Nyúzom-húzom,
cifrázgatom
kinn az udvaron.
Van n e k e m patkóm,
úton találtam.
Ustorom is van,
meggyfa az ága.
Kocsit csinálok,
befogom Bundit.
Kinek van ilyen jó paripája?
Királylány búsul üvegkastélyban.
Gonosz boszorka tartja bezárva.
E l m e g y e k érte,
kiszabadítom.
N é z h e t a beste lelke utána.
E l m e g y ü n k a Mersére
békára vadászni.
De lányokat n e m viszünk,
mert vízbe kell állni.
Vizes lesz a szoknya alja,
sír a lány, nyavicskol.
Meghallja a kecskebéka;
azonmód eliszkol.
— hol lakik nyuszi k o m a !
N e m tudja Budai Eszti,
n e m tudja T ó t h Imola.
Ősz végén, sárga m e z ő b e n
zörög a kukorica.
Szél gurigát ja a kórót
— ott lapul nyuszi k o m a !
Behunyom a szememet,
ötvenig számolok.
Aki bújt, aki n e m . . .
fordulok,
indulok!
Ki lapul az ól mögött?
Bújj ki Kati!
T e vagy az!
Ipi-apacs,
kettő-három.
Ugye jól láttalak?
 Bizony, n e m volt k ö n n y ű megszerezni azt a nád-
szálat! H é t n a p i g d o l g o z t a m érte. K e m é n y e n , seré-
nyen. M i n d e n t hajszálra ú g y csináltam, a h o g y a n a
v í z i m a n ó tanácsolta.
K i k i n d a , a víziöreg u g y a n előzőleg azt is tanácsol-
ta, h o g y ne evezzek ki holdtölte éjjelén a tó köze-
pére. D e v a l a h o g y v o n z o t t a víz, a csónak, szinte
h ú z t á k m a g u k felé kezemet az evezők. L a d i k á z n o m
kellett, mégis, mégis. É s a tó közepén, a telihold
f é n y é b e n m e g p i l l a n t o t t a m a tavitündéreket. Pik-
k e l y r u h á b a n táncoltak. E z ü s t m u z s i k á r a . L á t t a m a
d o b b á v á l t o z o t t kerek holdat is a víz mélyén, ott
lebegett és zengett. E g y vénséges-vén csuka csap-
k o d t a a d o b v e r ő k e t , teljes erőből.
Ü g y g o n d o l t a m , róla m e g az ivadékairól nevez-
ték el ezt a tavat Csukástónak.
K ö z é p ü t t táncolt a legszebb vízitündér. A haja
b r o n z v ö r ö s . Szeme, m i n t az é g b ő l merített kék.
A r u h á j a h a t t y ú k tollából. H ó f e h é r , f á t y o l k ö n n y ű .
Ő volt az egyetlen tollruhás a pikkelyesek k ö z ö t t .
É s ő volt egyedül s z o m o r ú .
T u d t a m is m i n d j á r t , h o g y miért. Ő, a hattyútol-
las, repülni termett. I d e g e n volt a vízitündérek kö-
zött. Fölnézett r á m b á n a t o s szemével. És n e m tö-
r ő d v e az ezüstmuzsikával, valami furcsa dalt kez-
dett énekelni.
Tízezer nádszál hajladoz.
Ideje ú t n a k eredned.
H é t - t ó országban hét n a p o n át
keresd, csak keresd azt az egyet.
Az m e n t m e g e n g e m ,
eredj, e r e d j !
Eljöhetsz értem,
ha megleled.
Szép volt a dala, fájdalmas és r e m é n y k e d ő . E l -
b ű v ö l v e hallgattam; m a j d kiestem a csónakból, ú g y
b á m u l t a m lefelé. Ő m e g fölfelé táncolt. Közeledett.
Á m a k k o r hirtelen nagy, fekete felleg b o r u l t a h o l d -
ra, és a H a t t y ú r u h á s eltűnt. El az egész v í z i t ü n d é r -
birodalom.
M e g d ö r z s ö l t e m a s z e m e m : ébren v a g y o k ? Kifelé
eveztem. K i k i n d a , a hínárszakállas víziöreg, aki
éjjel-nappal a parti k ö v e k e t mossa, sikálja, föl-
nézett rám. Fejét csóválta. Szakállát simogatta.
— Ugye m e g m o n d t a m ! E g é s z e n belefehéredtél.
M o s t m e g v ö r ö s f o l t o k gyúlnak az arcodon. Ráz a
hideg. G y ö t ö r a f o r r ó s á g . . . T u d o m . í g y s z o k o t t
lenni. Ha egyszer láttad a H a t t y ú l á n y t . . .
— M e g a k a r o m m e n t e n i — m o n d t a m a hínár-
szakállasnak. — Csak élek, éldegélek itt a tó mellett,
már tízéves leszek m a h o l n a p , és m é g senkit se húz-
tam ki a vízből. P e d i g p o n t o s a n t u d o m a mentést,
a mesterséges lélegeztetést, m i n d e n t . Beláthatod,
igazán itt az ideje.
— Csakhogy ez százszor nehezebb lesz, m i n t egy
f u l d o k l ó t partra hozni — csóválta fejét a vízimanó.
— Segíts n e k e m ! Hisz te vagy a legbölcsebb vízi-
öreg.
A d d i g kérleltem, míg ráállt, h o g y segít a nád
szálkeresésben. Illetve ajánlólevelet ad egy ilyen
d o l g o k b a n járatos szakemberhez. M a m ó k a a he
gyen túl, egy virágos rét mellett lakott, hozzá kellett
elgyalogolnom. K e r e k , pirospozsgás arca volt, mint
egy barázdált cipó. A keze, m i n t ráncokkal szag.
g a t o t t pogácsa. J ó i n d u l a t t a l f o g a d o t t , asztalhoz
ültetett, a d o t t kolbászt, szalonnát, m é g füstölt son-
kát is.
— Mi baj ? Mit keresel, k i s ö r e g ?
— A kenyér. K e n y e r e t szeretnék szelni.
— H j a , kenyerem, az nincsen. M á r én csak haj.
nali harmattal dagasztott kenyeret t u d o k enni a ma-
radék f o g a i m m a l . J ó tíz éve járt erre utoljára olyan
derék e m b e r , aki l e p e d ő b e g y ű j t ö t t e s nekem adta
a kikericses rét harmatcseppjeit. A z ó t a kenyér nél-
kül eszem m é g a szegedi szalámit is.
N o , én m e n t e n kérdezgetni k e z d t e m , h o g y s mint
segíthetnék. M á s n a p hajnalra, m i k o r a madarak az
első h a n g p r ó b á t tartották a f e n y v e s b e n , már én is
talpon v o l t a m . Fehér l e p e d ő k k e l s ü r g ö l ő d t e m a ki-
kericses réten s mire a nap a hegyek fölé emelkedett,
már o t t h o n is v o l t a m a h a r m a t z s á k m á n n y a l . Ma
m ó k a cipóarca csupa ö r ö m v o l t . Kicsavarta a
l e p e d ő k b ő l a beléjük i v ó d o t t h a r m a t o t , s olyan
f i n o m kenyeret dagasztott, s ü t ö t t vele, amilyent se
azelőtt, se azóta n e m ettem. S h o g y m é g örömében
találtam a t ü n d é r s z a b a d í t ó k é r é s e m m e l , betipegett
a k a m r á b a , e l ő h o z o t t egy rozsdás, ö r e g sarlót.
— E z kell neked n á d v á g ó n a k — m o n d t a . — Gör-
csös u g y a n a nyele, v á s o t t az éle, de amikor a te
nádszálad közelébe ér, kifényesedik, fölragyog
m a j d . E r r ő l f o g o d m e g i s m e r n i a varázsnádat. Ha-
n e m n a g y o n szorgalmasnak kell l e n n e d ; minden
nap le kell a r a t n o d egy tó k ö r ü l a nádat. Egyetlen
szálat se hagyhatsz másnapra, m e r t a k k o r elveszti
erejét a sarló.
M é g c s o m a g o l t egy kis ú t r a v a l ó t M a m ó k a , aztán
elbocsátott isten hírével. Á t k e l t e m a hósipkás hegy-
o r m o n , beszálltam a H é t - t ó v ö l g y é b e . Csillogtak a
vizek, susogtak a nádasok. N e k i l á t t a m a nádaratás-
nak n a g y szívvel, jó kedvvel.
Bezzeg ilyen életlen sarlóval m é g egy fűszálat is
nehéz elnyiszálni. N e m h o g y erős, szépnövésű ná-
dat! A z első nap volt a legkeservesebb. S a j g o t t ,
z s i b o n g o t t a k a r o m , a t e n y e r e m e n vízhólyagok so-
r a k o z t a k . M á r délben ó l m o s f á r a d t s á g fogott el,
ebéd u t á n alig bírtam újra n e k i f o g n i . E t t e m még a
k e n y é r b ő l — erőt adott. Kisebesedett kézzel meg-
állás nélkül d o l g o z t a m . Estére mégis letakarítottam
a n á d a t az első tó mellékén.
M á s n a p m i n t h a egy irinyó-pirinyóval é l e s e b b
lett volna a sarlóm. És fényesebb is, de csak iciri-
picirit. M i k o r a h a r m a d i k tó nádasának indultam,
a k k o r is ez t ö r t é n t : m i n t h a valaki egy pici titokzatos
f e n ő k ő v e l t o v á b b élesítette volna. E z u t á n napról
napra egyre j o b b a n m ű k ö d ö t t az a láthatatlan fenő-
kő. A h a t o d i k t ó n a k irdatlan nagy nádrengetege
volt, mégis learattam alkonyatra, szinte el se fára -
 _
tam. Ú g y nyeste m á r a k k o r a sarlóm a nádak t ö v é t ,
mint a b o r o t v a .
H e t e d n a p r a m i n d e n csúnya seb b e g y ó g y u l t a te-
nyeremen. I n d u l t a m a hetedik t ó n a k . A l i g s u h i n t o k
tízet-húszat, ú g y csillog-villog már a sarló, m i n t h a
holdkifli lenne. Szinte v a k í t o t t , t a r t o t t a m a bal
kezem a s z e m e m elé. H e j , ez jó jel! N o , me-
lyiktek az igazi — k é r d e m a s u s o g ó nádszálaktól.
De már a k k o r a sarló szinte maga r á n t o t t a o d a a ke-
zemet a v a r á z s n á d h o z . Piroslott a töve, m i n t a haj-
nal ujja. H á t , a h o g y az lehullott, egyszeriben szi-
várvánnyá v á l t o z o t t a sarlóm. És egyre n ő t t ! H a -
marosan a k k o r a ív lett belőle, h o g y a hósipkás hegy
fölött is átvirágzott. M e g ö r ü l t e m a sarló átváltozá-
sának. Sejtettem, h o g y ezt a szivárványt m é g a
Hattyúruhás is m e g l á t h a t j a ott a Csukás-tó f e n e k é n .
A m i n t az ö r ö m t ő l m e g a csodálkozástól m a g a m -
hoz tértem, útra is keltem. V i t t e m a csodanádat, alig
vártam már, h o g y a tónál legyek. I z g u l t a m : v a j o n
sikerül-e a varázslat. M i k o r a parti k ö v e k h e z értem,
Kikinda m e g i n t a b b a h a g y t a a m o s o g a t á s t .
— M o s t m i t tegyek ? H o g y a n h o z z a m ki a nád-
szállal a t ó b ó l ? — k é r d e z t e m elbizonytalanodva.
— Ez már n e m k u n s z t , b a r á t o c s k á m ! Szürcsöltél
már l i m o n á d é t szalmaszálon k e r e s z t ü l ? N o , a k k o r
csinálj most is u g y a n ú g y . A tó a limonádé. Bele
a nádat és szívd m e g , m i n t h a n a g y o n szomjas len-
nél, és ki a k a r n á d szürcsölni az egész vizet. í g y , így!
Szippantok egyet, k e t t ő t , h á r m a t ; hát egyszer
csak m e g n e h e z e d i k a nádszál. D e úgy ám, h o g y
majd kiesik a szájamból. A k k o r már ott c s ü g g ö t t
a
végén a H a t t y ú r u h á s . K i h ú z t a m a partra. Bezzeg
nevetett m o s t a s z e m e k é k j e !
— Itt v a g y o k , r a g y o g o k ! K ö s z ö n ö m , h o g y m e g -
mentettél. M e g v a l l o m n e k e d őszintén, már n e m na-
gyon bírtam o d a l e n t l e v e g ő nélkül. Hiába, kétszáz
év csak kétszáz év, m é g egy t ü n d é r t ü d e j é n e k is sok.
— Kétszáz évig voltál a tó foglya ?
— Bizony, bizony. K é t vízimolnárlegény, egy
p a t k o l ó kovács, tíz halász, n é g y huszár, és tizen-
kilenc királyfi p r ó b á l k o z o t t már a m e g m e n t é s e m -
mel. D e a nádaratás m i n d e g y i k e n k i f o g o t t . K ö s z ö -
n ö m , h o g y te kitartó voltál. Csak annyit m o n d j ,
mivel hálálhatom meg. N a g y a p á m , a s u g á r k o r o n á s
H a t t y ú k i r á l y kitüntet m a j d a T ü n d é r m e n t ő É r d e m -
é r e m m e l , m e g k a p o d a S z o r g a l o m s z i v á r v á n y t is, ez
természetes. Mit kérsz m é g , b á t o r legényke ?
í g y szólított. Bátor legénykének.
— Mit is k é r h e t n é k ? — t ö p r e n g t e m . A z t á n
eszembe j u t o t t valami: — A nádszálat. A d d n e k e m
a varázsnádat!
— R e n d b e n v a n ! — b ó l i n t o t t a t ü n d é r . — Lehet,
h o g y leltárhiány lesz m a j d T ü n d é r o r s z á g b a n , m e r t
azt ott tartják s z á m o n a h e t v e n h é t l e g f ő b b varázs-
szer k ö z ö t t , de én neked a d o m . Csak azt áruld el,
mit kezdesz vele?
— Ú g y képzelem, m e r t hisz téged is azért tudta-
lak kimenteni, m e r t szeretlek, szóval arra g o n d o l -
tam, h o g y ezzel talán m á s o k a t is l e h e t n e . . . h o g y
nemcsak vízből, h a n e m bármiféle bajból k i m e n t -
h e t n é m vele, akiket szeretek. V a g y m a g a m h o z hív-
h a t n á m , ha én v a g y o k b a j b a n .
A H a t t y ú r u h á s m e g é r t ő e n m o s o l y g o t t r á m , ke-
zével v é g i g s i m í t o t t a v a r á z s n á d o n . Á t n y ú j t o t t a . És
m o s t itt van, a k ö n y v e s p o l c tetején. És az a különle-
gesen jó b e n n e , h o g y n e m csak i d e h í v o g a t n i - s z í v o -
gatni lehet á m vele valakit. H u s s ! — el is lehet ker-
getni, csak m e g f o r d í t o m a v a r á z s n á d a m a t , f u v i n t o k
egyet és ú g y e l t ű n n e k a v e r e k e d ő k , k ö t e k e d ő k , pisz-
k á l ó d o k , rosszat f o r r a l o k , g o n o s z a k , mint a p i n t y !
Ú g y bizony. H á t ilyen r e m e k egy szerszám ez.
Csudákra képes, hat kilométeres k ö r z e t b e n , pedig
alig egy méter az egész.
Regényt írt az élet...
A tatabányai kórház orvosa, Ferke doktor megölelte
a fiatal szovjet tisztet:
— Fia és kislánya született — mondta, s közben össze-
szorult a szíve. Mert az ikrek édesanyja, a kedves, türel-
mes kis orvoshadnagy, Anasztazija Jefremova asszony
életébe került a gyermekek világrajötte. 1946. január
16-át mutatott a naptár. Koszolapov kapitány megnézte
Jurát és Nellit. Mit kezdjen egy katona-apa pár órás új-
szülött gyerekeivel, akik kicsik, tehetetlenek és sírni,
aludni, meg enni tudnak csupán?
Híre ment a községben, hogy két gyerek anyára, gon-
dozóra vár. Karabásné éppen akkor sütött kenyeret,
amikor átszólt neki az egyik asszony:
— Hallottad Juci, szovjet ikrek vannak a kórházban,
s az édesanyjuk m e g h a l t . . .
Sajnálkoztak —, de Juci néni nem elégedett meg ennyi-
vel. Barátnője, Margit, Dér Istvánná, épp kilenchónapos
fiát etette, amikor átfutott hozzájuk. Elhatározták, hogy
együttesen elvállalják az ikreket. Januártól áprilisig ez
a két anya gondozta Nellit és Jurát. Margit néni etette,
táplálta őket anyatejjel. Juci néni mosott rájuk, pelen-
kázta, fürdette, altatta a kicsinyeket, vigyázta növekedé-
süket. Mert bizony, vigyázni kellett rájuk nagyon! Hiszen
az ikrek mindig kisebbek, mint a többi gyerekek, s időbe
kerül, amíg súlyban utolérik azokat. Éppen ezért még
külön gonddal kell vigyázni rájuk.
Koszolapov kapitány amikor csak tehette, megláto-
gatta a gyerekeket. De jöttek a szovjet katonák, hozták
az ennivalót a mamáknak, hogy legyen Margit néninek
sok-sok teje, a saját fia és az ikrek részére is. Talán saját
gyermekük mellett nem virrasztott annyit a két barátnő,
mint a két kicsi ágya mellett! De meg is látszott rajtuk
a gondoskodó szeretet: kövérek voltak, nevetősek, s mert
sokat vitték a szabadba, hát barnapiros lett a pufók ar-
cocskájuk. tovább gyarapodtak a csecsemőotthonban és gyarapodá-
sukat már nem grammokban, hanem kilókkal mérték.
Április végén a kapitány hazautazott. Moszkvába szállt Aztán Nyinának kisfia született. És ez az öröm ismét bá-
vele a repülőgép — s magával vitte az ikreket is. Csecse- natra változott, mert meghalt a g y e r m e k . . . A kedves-
mőotthonba helyezte el Jurát és Nellit, azzal, hogy majd okos Nyina ekkor azt mondta férjének, hogy hozzák most
ha rendeződik a saját élete, s a gyerekek kicsit nagyobbak már haza Moszkvából az ikreket, úgy szereti őket, akár
lesznek, ismét együtt lesz velük. Igaz, anya n é l k ü l . . . a saját kisfiát szerette volna. És reméli, hogy a gyerekek
A kapitány teste egészséges volt. Szemre senki sem is szülőanyjukként tekintik majd ő t . . .
mondta volna, hogy a jóvágású katonának hogy megviselte Az ikrek úgy nőttek fel, hogy azt hitték, valóban Nyina
szívét-lelkét felesége elvesztése. Hazautazott szülőfalu- az édesanyjuk.
jába, a Volga partjára. Itt szeretet, gyengéd figyelmesség 1960-ban váratlanul elhunyt Koszolapov kapitány...
vette körül. Sok régi pajtás, iskolatárs kopogtatott nála. Juci néni és Margit néni, a két tatabányai asszony sokat
Gyermekeit jó helyen tudta — és lassan, lassan megnyu- beszélt arról, vajon mi lehet a kicsikkel. Számolgatták:
godott. Enyhült a magányossága. És egyre többet volt már óvodások, most indulnak iskolába, talán már pioní-
Nyina társaságában. Nyina szép, szelíd szavú, nevetős rokká avatják ő k e t . . . De a címüket nem tudták, és hírt
fiatal lány volt. Olyan nyugodt hangú, akárcsak Anaszta- sem kaptak felőlük. Közben Karabásékat Várpalotára he-
zija, az ikrek szép, korán elment anyja. lyezték s esztendőket töltöttek-ebben a városban. Egyszer
Az ismeretségből, barátságból hamarosan házasság lett. aztán érdekes levél jelent meg a Népszabadságban. Kirill
így volt rendjén. A rokonok helyeseltek. Az ikrek meg Tyerentyevics Gyerevjám nevű szovjet filmoperatőr hábo-
mit sem tudva az apjuk életében t ö r t é n t változásról, rús emlékeiről írt. Arról, hogy egyik bajtársának a fele-

G ö r ö g Júlia rajza
sége a felszabadulás után hazánkban hozta világra iker-
gyermekeit, s hogy ezeket a gyerekeket az édesanya
halála után két magyar asszony nevelte. Juci néni elolvasta
a hírt egyszer, kétszer — tízszer. És elújságolta a férjé-
nek: íme, megvannak a gyerekek!
De hosszú volt az út odáig, míg valóban megtalálták
egymást!
Először is levelet írt a szovjet filmesnek. Gyerevjám
a Komi köztársaságból utazott el Moszkvába. Jelentéseket,
nyilvántartásokat kutatott, minisztériumokban járt, amíg
rátalált a kapitány legutóbbi lakóhelyére. Sokezer kilo-
métert utazott, amig megtalálta Nyinát és az ikreket. Ezu-
tán menta hír Magyarországra, Tatabányára: megvannak
az ikrek! És jött a hír csaknem egy időben Anasztazija asz-
szony, az édesanya szüleitől Gomelból. Ők is kerestették a
gyerekeket, és — véletlen játéka! — csaknem egy időben
találtak rájuk!
_ Képzeljétek csak! Két fiatal abban a hitben él, hogy aki
őket neveli, az az asszony az édesanyjuk, és apjuk halála
után még sokkal jobban összetartoznak... Aztán jönnek
a levelek, Gomelból. a nagyszülőktől, s egy távoli ország-
ból, két asszonytól, akik ismerték édesapjukat, etették,
nevelték, s szerették őket.
Vajon mit érzett Jura és Nelli?
Mit éreznél te?
Biztosan sírtak, siratták a sohanemlátott, nem ismert
édesanyát... És biztosan megölelték azt, aki őhelyette
felnevelte kettőjüket. Aztán levelet írtak — a nagyszü-
lőknek csakúgy, mint Tatabányára a két mamának.
„Drága magyar anyukáink! Mi már felnőttek vagyunk,
csak most tudtuk meg életünk t ö r t é n e t é t . . . Szeretnénk
Önöket megismerni. "
„Engedjék meg, hogy édestestvéreimnek tekintsem
Önöket" — írta Nyina mama Juci és Margit mamának.
Aztán jött a találkozás...
Dérék és Karabásék Harkovba utaztak. Újságok, képes-
lapok írtak a találkozásról, és nagy tömeg várta őket az
állomáson. Milyen szép fiatalasszony lett Nelliből, azaz
hogy Neljából is! És Jura, vagyis Jurij milyen deli legény!
Nelja méréstechnikával foglalkozó mérnök Herszonban,
Jurij pedig elektronikus készülékeket gyártó üzem fő-
technológusa Uljanovszkban. Megházasodtak, s már nekik
is vannak gyermekeik.
Elmúlt nyáron az ikrek látogattak el hazánkba. A tata-
bányai úttörők kezdettől fogva figyelték a barátságot,
s amikor Juci — és Margit néniék a Szovjetunióba láto-
gattak, már akkor elküldték hímzéseiket, albumaikat,
leveleiket. A látogatás segítségével pionírbarátságok
születtek...
Levelek jönnek, a levelek mennek, családtól családhoz,
csapattól csapathoz... Margit néni unokája Harkovban
tanul, és a kintiek meglátogatják, figyelik, hogyan halad
tanulmányaiban. A családok keresztül-kasul ismerik egy-
mást, unokákat, gyerekeket, újabb rokonokat. Legutóbb
azt írták az ikrek:
„Nyina mama újra férjhez ment. Nagyon örülünk
ennek. Most, hogy mi a családjainkkal más-más városban
lakunk, jobb, ha nincsen egyedül. A férjét itt jártukkor
megismerték a magyar mamák, Dima bácsi ő, a papa régi
bajtársa... "
Igen, Tatabányán ismernek mindenkit, számon tartanak
minden kinti r o k o n t . . . Este, pontban nyolc órakor két
tatabányai szobában fény gyullad fel; Juci és Margit néni
bekapcsolja a kis hangulatlámpát, melyet az ikrektől kap-
tak s a harkovi tévétornyot ábrázolja. Két percig minden
este meggyújtják — így állapodtak meg a gyerekekkel.
„Az a két perc a tiétek és a miénk, akkor gondolunk
rátok, kedveseink!"
Ha filmen vetítenék a történetet, ez lenne az utolsó
kép; két idős asszony nézi a fényt Tatabányán. Nelli éppen
vacsorát főz, de szól a vekker. Ő is bekapcsolja a lámpács-
kát. Jura szintúgy. Aztán Nyina mama és Dima bácsi is.
Közben mosolyognak, emlékeznek. Talán könnyeznek is
kicsit. De hát az élet nem film, és megy tovább. Újabb
találkozások, hírek, örömök, bánatok vannak benne, és
ez így szép, így teljes, így csodálatos.
Joó Katalin
13
 H a r m i n c év krónikája. Ezt a címet adták annak az előadássorozatnak
amelyet Debrecenben, a Lőwy Sándor Úttörőházban rendeznek. A pajtások
a foglalkozásokon megismerkednek az úttörőmozgalom történetével. A külön
féle vetélkedőkre is könnyebben készülnek fel, akik meghallgatják az előadás-
sorozatot, mert segíti őket a kutató, anyaggyűjtő munkában.

Uzsonnázzunk vitorlást! Ettetek már vitorlás tojást? A nagykanizsai

úttörőház háziasságra nevelő szakkörének kisdobosai szerint roppant étvágy,
gerjesztő: a hajó- vagy inkább csónaktest egy fél főtt tojás, a vitorla pedig
pálcikára szúrt párizsi. Megjegyzésünk: a pálcikát nem kell megenni!

Becses ajándék. Haraszti Pál pécsi festőművész. Kevesen tudják róla, hogy
valamikor, harminc évvel ezelőtt a vajszlói általános iskola igazgatója volt
Ő alapította meg az iskola úttörőcsapatát és annak vezetését is ő vállalta
először. A jelenlegi úttörőcsapatot a művész az évforduló alkalmából két
Dobra verjük! festményével ajándékozta meg.

Illik, nem illik? Jakabszállásról é r k e z e t t az értesülés: a helyi szakszövetkezet

egyik kiselejtezett autóbuszát megkapták az ú t t ö r ő k . Maguk szerezték meg,
szép kegyelmi kérvénnyel megmenekítve a kiszolgált járművet a roncs-sors-
tól. Úgy gondolták, jó lesz rajszobának. A pajtások már előre szeretetükbe
fogadták a kedves, öreg jószágot. A szülők és az üzemek társadalmi munkásai
kezelésbe vették az ajándék buszt. O t t h o n o s szobává varázsolták. Majd,
hogy, hogy nem — Petőfi Sándor Úttörőháznak nevezték el!
Petőfi Sándor nem haragudna ugyan, amiért egy kis ú t t ö r ő o t t h o n t nevez-
nek el róla, mégis kétséges, hogy a név találó. Már csak azért is, mert a busz
átalakításán dolgozó társadalmi munkások varázslatos ügyességük ellenére
sem alakíthatták házzá, „csak" otthonossá az öreg járművet.
Miért ne lehetne hát neki kevésbé ünnepélyes nevet adni, olyat, amely
jobban illik hozzá és a benne munkálkodó, játszó gyerekekhez?

Lóra, legények! Ha a kisdobos és az ú t t ö r ő befejezte a tanulást, vagy netán

elfáradt a munkában, nem ereszti búnak a fejét, hanem kilovagol. Igen, semmi
tévedés: lóra pattan, és kedvenc paripája máris vágtat vele! Igaz, nem a sarki
villanypózna mellől kötheti el a lovat, de nem is csak az ábrándok világában.
Megalakult Győr-Sopron megye első lovas úttörőcsapata. A pajtások a Kos-
suth termelőszövetkezet tulajdonában levő lovas pályára járnak, Mórichidára.
Az erdővel körülvett, százholdas terepen törzskönyvezett magyar félvérek
kantárát veszik kézbe és a Rába menti lovasiskolában a fogathajtást is meg-
tanulják.

A jó palócok és a többiek. Még nem tudni, kik lesznek a pályázat győztesei

Nógrádban, hiszen az utolsó pályamunka a napokban f u t o t t be Salgótarjánba,
a Nógrád megyei Ú t t ö r ő Elnökség címére. Csak az bizonyos, hogy az első
helyezettek csehszlovákiai jutalomutazáson vesznek majd részt. Természete-
sen az sem titok, kiknek és miért hirdette meg a Nógrád megyei Tanács mű-
velődésügyi osztálya és a Magyar Ú t t ö r ő k Szövetségének Nógrád megyei
elnöksége az említett pályázatot: a megye nemzetiségi anyanyelvű kisdobo-
sai és úttörői ápolhatják ezúton is nemzetiségi hagyományaikat. Pályázhattak
népdalszöveg, vers, mondóka, szólás gyűjtésével, leírásával, népi szokások,
játékok ábrázolásával, legalább rajzlap nagyságú, tetszés szerinti kivitelű raj-
zok, illetve képek készítésével, népviseletbe ö l t ö z t e t e t t babákkal.
A pályázat értékelői bizonyára arra is gondolnak majd, hogy a győztesek
és az övéket megközelítő pajtások munkáiból érdemes kiállítást rendezni.
Jól szolgálná a pályázat célját és értékes ismeretekkel gazdagítaná a magyar
anyanyelvű nógrádiakat!
Postafiók 100
Legkedvesebb levelem áprilisban
1. amelynek írója kiköti, hogy kizá-
rólag jó tanulókkal levelez; 2. kéri,
hogy tegyem ki nevét a „Levélvár-
tába", és miután írnak neki vagy hú-
szan, senkinek nem válaszol, 3. aki
egérrágta papírszeleten, macska-
kaparással közöl velem valamit; így
legalább rejtvényt is fejthetek, órá-
kig bogarászom, ugyan miről szól-
hat?
Ezek a legkedvesebbek, de csak
április 1-én. Április 2-től kezdve véle-
ményem a régi! Példákat lásd a ko-
rábbi „legkedvesebb levelek" között!
Szeretettel — és nemcsak viccből —
üzeni ezt: Ű r K a t a
Sej élet, be gyöngy élet! A kis-
dobos életben sok örömet-vidámsá-
got hozott az elmúlt időszak, úgy
látom! A hajósi kisobosoktól annyi
levelet kaptam egyszerre, hogy tele
lett a postafiókom. Feladók: Kustár
Sándor, Kovács Tibor, Toldán Zsu-
zsanna, Umenhoffer Ágota, Elmer
Erika, Rittgasser Évi — valamennyien
a 4/b osztály tanulói és a bábcsoport
tagjai. (Címük: 6344 Hajós, Általános
iskola. ) Mindegyikük arról ír, hogy
milyen nagyszerű élmény a bábozás,
nézőknek, szereplőknek egyaránt.
Sikerrel szerepeltek már Kalocsán
és a hajósi óvodában. És még nagy
sikert arattak továbbá előttem is
azzal, hogy fakanálból saját kezűleg
készítik bábjaikat. Kérem is, küld-
jetek nekem egy „leszerepelt" fa-
kanalat! Örülnék neki, mert rátok
emlékeztet majd!
Varga Misi kisdobos (3352 Fel-
debrő, Rákóczi út 7. ) jelmezbálról
tudósít. Minden osztály más-más or-
szág népviseletébe öltözött, a kis-
dobosok mesefigurának. Sokat tán-
coltak, és az ifik jobbnál-jobb játéko-
kat találtak ki számukra. Misi a t o m -
bolán fogkefét nyert. Csak azt sajnál-
ja, hogy a kisdobosoknak korábban
kell hazamenniök, mint az ú t t ö r ő k -
nek.
Nyúl Éva — krónikáshoz méltóan
szép és érdekes — levelet írt sokféle
örömről. Őrsük, az Ibolya, a kocogó-
versenyen öt oklevelet nyert már.
A jó tanulók szívesen ülnek a gyen-
gébbek mellé, segítik őket annál a
tantárgynál, ahol szükséges. Együtt
segítenek az elsősöknek: számtan-
kártyákat készítettek nekik nemrég.
És a legnagyobb újság: úttörőszobát
rendeztek be az iskola pincéjében,
tanárok-szülők-gyerekek együttes
munkájával. Innen várom a további
híreket nagy-nagy érdeklődéssel.
(Címük: 2424 Előszállás, Felszabadu-
lás t é r 1. )
Antal Lívia negyedikes kisdobos
(8900 Zalaegerszeg, Pózva út 60. ) azt
írja, hogy ők bizony a hétköznapokat
szeretik, mert az iskolában mindig
t ö r t é n i k valami érdekes. Felköszön-
tik egymást névnapokon, tízpercek-
ben meg annyi nevetés, játék, fontos
megbeszélnivaló akad, hogy csak az
idő kevés hozzá.
Papp Edit harmadikos és kisdobos
társai (6636 Mártély, Általános iskola)
a népi játékokat kedvelik. A „Megy
a kocsi, fut a kocsi" által befutottak
egyenesen a járási seregszemlére.
Kíváncsian várom a h í r t : milyen ered-
ménnyel?
Tamás Gábor negyedikes (2400
Dunaújváros, Római krt. 6. ) izgalmas
hírt közöl: takarékossági versenyt
rendeztek és kisdobos rajuk második
lett. Ez bizony nagyon érdekel en-
gem! Úgyhogy arra kérlek Gábor, a
betűkkel ne takarékoskodj: írd már
meg részletesen, hogyan is zajlott le
ez a vetélkedő?!
Levélvárta. Már sok címet válasz-
tott a Levélvártából, de senkitől sem
kapott választ Hegyesi Erika, 5100
Jászberény, Szél u. 4.; Kollárovics
Erzsébet 7588 Vízvár, Szabadság u.
30.; Tax Zsuzsa 1115 Budapest,
Bartók Béla út 77.; László Mária 3778
Varbó, Szemere Bertalan út 15. Re-
mélem, most őket választja ki valaki,
és ők gyorsan válaszolnak is.
Nagyon örültem Dallos Judit (Jugo-
szlávia) és Dömötör Margit (Duna-
szentgyörgy) újabb levelének. Ők
ugyanis azt írják, rengeteg levelet
kaptak a Levélvárta útján, annyit,
hogy nem is tudnak mindre válaszol-
ni. Kérik azokat, akikre „nem futja"
már idejükből-bélyegükből, ne ve-
gyék rossz néven ezt; minden levelet
eltettek emlékbe.
Külföldön élő kisdobosokkal, út-
törőkkel szeretne levelezni Józsa
Judit 9082 Nyúl, Kossuth Lajos út 39.;
és két barátnő: Balajti Mária 3325
Noszvaj, Gárdonyi út 31/1 és Barta
Nelli 3325 Noszvaj, Béke út 25.
Szovjetunióban keres magyarul tudó
levelezőpajtást Hídvégi András 4804
Vásárosnamény, Pöltenberg u. 7., és
Hantos Erika 5400 Mezőtúr, Beloi-
annisz út 1/a.
Szerencséjük van! Magyar pajtást
keresnek a Szovjetunióból: Bossányi
Tibor, Munkács, Pionir u. 11.; Oláh
Mária 295400 Munkács, Kooperátiv-
naja u. 27., Kovács Kati Bereg 8.
Zakarnamskaja obi.; Strömpl Rita
295400 Mukacsevo, Vatunyina 16.;
Kizman Ágnes, Munkács, Lenin út
51/1. Ezek a gyerekek mind szépen
beszélnek, illetve írnak magyar nyel-
ven, könnyű tehát a levelezés velük.
Én mégis azt ajánlom, aki tudja, pró-
bálgassa az orosz nyelvet is, legalább
a betűket. Egy-két hiba nem számít
a baráti levélben!
Ű r Kata
 Egyik napos délután a kisdobosőrsök meseakadályversenyre indultak.

Az első állomáson ott várt bennünket a

mesebeli öreganyó. A mi feladatunk az
volt, hogy a róka felől kérdezősködjünk.
Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, va-
jon merre találjuk meg?

Izgalmas feladatot kaptunk a második

állomáson! Kifeszített zsineg alatt kúsz-
tunk át. Egyik társunknak sikerült úgy
átbújnia, hogy a zsineg meg sem rez-
zent! Nagyon örültünk neki!

Itt azt kérte az ifjúvezetőnk, hogy éne-

keljünk nyusziról szóló éneket, s ha tu-
dunk, játsszunk el nyuszis játékot. Meg
is tettük.

A következő állomás felé tartva bogyó-

kat, leveleket gyűjtöttünk, hogy — fel-
adatunk szerint — a mesebeli vadászt
megajándékozzuk.

Volt itt játék, nevetés! A környéken la-

puló mesebeli rókakomát megkerestük,
és hangos nótaszóval haladtunk a gyü-
lekező felé.
* —

Itt már lobogott a tábortűz. Szalonnát

sütöttünk, vidámak voltunk, annál is in-
kább, mert őrsünk harmadik lett a kis-
dobosok meseakadályversenyén! Szép
emlék marad számunkra ez a délután!

Rajzolta Hajcsár Csilla, írta Berke Ibolya 4/b osztályos kisdobos, Lenti

A Vidám Parkot ismeri minden gyerek, budapesti
és vidéki egyaránt. Nos -— ott, ahol a Vidám Park mö-
gött sípolva futnak a vonatok, két sín között van egy kis
füves sziget. Ez a kicsiny, füves rétdarab nagyon fontos
ilyenkor, húsvét előtt! Ugyanis itt gyülekeznek Rákos
mezejének, Megyernek, Csepelnek, Pestlőrincnek és Er-
zsébetnek tojást hozó nyuszijai. Vagyis — dehogyis hoz-
zák ők a tojást, hiszen éppen az ügyben gyülekeznek,
hogy megválasszák minden esztendőben, melyiküket
érje ez a megtiszteltetés? Ki legyen ebben, meg amabban
az évben a húsvéti nyúl?
Idén is így t ö r t é n t . . .
Egy fürge lábú nyúlfi körbefutotta Nagybudapest ha-
tárát. Bekukkantott minden mezei nyúlhoz és kézbesí-
tette a névre szóló káposzta, meg karalábélevél meghívó-
kat; ekkor, meg amakkor, a szokásos helyen találkoz-
nak, megbeszélnek, választanak.
Nosza, kapta magát minden nyúl, aki adott valamit is
magára; új mellényt szabatott, nadrágot varratott, ruhát
vasaltatott. Puszinyuszi, egy ifjú, ám nagyon tehetséges
nyúlfi szentül esküdözött, fogadkozott; ha sohasem, de
idén ő lesz a HÚSVÉTI N Y Ú L , akinek nevét hatalmas
káposztalevelek dicsérik, és akit a gyerekek húsvét haj-
nalán várnak! Barkafark ugyanúgy vélekedett saját ma-
gáról; hiszen olyan szép színű piros festéket, mint ő, nem
sok nyúl tudott kikeverni eddig! Itt volt még Nyulam-
bulam, akit szintén esélyesként emlegettek. És volt még
valaki, akit nem emlegetett ugyan senki sem, de nagyon-
nagyon szeretett volna arasznyi fűugró tapsikora óta
HÚSVÉTI N Y Ú L lenni. Ezt a „valakit" Vakarcsnak
hívták, mert olyan semmi kis jószágként futkosott a cse-
peli bolgárkertészek rétjein.
18
Fecske Csaba
Ébredés
Hajnalban ledönti
csönd tornyát a kakas
Csőre Holdba mártva
farka kémény-magas
Nézi a zsebórát,
s pont hajnali négykor:
— Kukori, kukuri!
nagyot kukorékol
Nos, ez a Vakarcs nyúl két nappal korábban már meg-
érkezett a tanácskozás színhelyére. Jól feltarisznyázta
magát és letelepedett. Éjszakára egy bokor adott neki
szállást. És az arra robogó gyorsvonatok, s a tolató teher-
vonatok sem igen zavarták az álmát. Megszokta a zajt
a gyorsvasút mentén.
Az ám — de éjféltájt félelmetes hangra ébredt.
— Oááááááh-hhh! HáááááááááááááooooOOOO-Óh!
Hátborzongató volt!
Vakarcs nyuszi alig mert lélegzetet venni. Mozdulat-
lanul lapult a fűben. A bokron két veréb tollászkodott
szemtelen nyugodtsággal. Az egyik még kacarászott is,
amint mondta:
— Hallod az öreget? Már megint rosszat álmodott!
Ideges mostanában!
— Dehogyis, dehogyis! — pletykálta a másik — arra
jártam, eszegettem, tettem-vettem, meg kerestem, és
egyszer csak észrevettem, tudod-e, mit?
— Mit? Mit? — csippentett az első veréb.
— Hát hogy jött az orvos, mert rossz az oroszlán foga!
Azért rí úgy szegény pára! Fáj-dal-má-ba!
Vakarcs nyuszi gondolt egyet, mivel, mint mondom,
nagyon szeretett volna HÚSVÉTI N Y Ú L lenni az idén.
Szép illedelmesen köhécselt és azt mondta a verebeknek:
— Kérem szépen, én szerzek gyógyszert, korán reggel,
ahogy a patika nyit, első utam a Béke téri gyógyszer-
tárba visz, és kalmopyrint vásárolok! Azt mondják, fog-
fájásra kitűnő! Ha megkérhetném önöket, hogy elvin-
nék a kedves kiáltozó Oroszlánnak! És azt is kérem, hogy
pontosan akkor, amikor a szegedi gyors áthalad az alul-
járó alatt, kiáltson egy hatalmasat! Mondjuk azt, hogy
„Köszönöm Vakarcs!" Jó?
 Hangjával a völgyet
körbe-pántlikázza,
a nagyfülű lapu
a fejét rázza

Az égalját a Nap
vörösre meszeli,
fölkel a kisborjú,
már a szénát eszi
mocorog a kert is,
s mintha csengőt rázna
harmat csöpp csilingél
a füvek nyakába'

így is történt. Ebben a pillanatban robogott át a szegedi gyorsvonat

Vakarcs kora reggel futott a gyógyszertárba, s a vere- az aluljárón. És ebben a pillanatban felhangzott az
beknek átadta a kalmopyrint. Azok meg huss! nagy csi- Oroszlán üvöltése az Állatkert sziklái felől. Dermedten
vitelve, viháncolva vitték magukkal. A nyuszi aggodal- figyelt a gyűlés, hogy mit is kiált:
masan utánuk szólt: — Köszönöm, Vakarcs! Köszönöm! Á Á Á Á Á H H H -
— De ám, nehogy leejtsétek! HHHH-hrrr...
Este aztán elkezdődött a Nagy Gyűlés. Az elnök — A gyülekezet valamennyi részvevője hátracsapta a tap-
háromszoros H Ú S V É T I N Y Ú L — jelenleg visszavonul- siját, úgy lapult. Az elnök azonban nem vesztette el
tan él, és emlékiratait írja. Úgy mondják, a környék lélekjelenlétét, és — bár valljuk meg, igencsak reszkető
összes káposztalevele sem elég ehhez. Különben szám- hangon — de megkérdezte:
talan művéből nyúlnemzedékek tanultak már eddig is. — Hol van a mi kiváló nyúltestvérünk, Vakarcs? Hol
Különösen ismert a H O G Y A N J Á R J U N K N E S Z T E -van az Oroszlán nemes rokona? Ki szavaz rá, hogy H Ú S -
VÉTI N Y Ú L legyen?
LENÜL H Ú S V É T K O R ? és a P E T T Y E S T O J Á S F E S -
TÉS T E C H N I K Á J A című munkája. Nos, ő felsorolta Nagy kavarodás támadt, mert volt, aki szavazott,
mindazok nevét, akik idén húsvétra húsvéti nyúlnak egy- volt, aki Vakarcsot kereste, s volt, aki azt állította, hogy
általán szóba jöhettek. Ott volt közöttük Barkafark, és az oroszlán azt kiáltotta az előbb, hogy: — Köszöntlek,
Nyulambulam — sőt mi több, még Puszinyuszi is! A fel- Vakarcs!
sorolás után újabb javaslatokat kért. H á t így került jegyzőkönyv-káposztalevélre az a tény,
Csend lett. Csak valahol a távolban, mintha gyors- hogy Vakarcs lett az idei H Ú S V É T I N Y Ú L , ki olyan,
de olyan semmi kis jószág volt addig, hogy alig vette
vonat közeledtét jelezték volna a zümmögő s í n e k . . . És
akkor Vakarcs hirtelen közbekiáltott: észre valaki, amikor hajnaltájt a csepeli bolgárkertészek
— Vakarcsot! földjén futkározott.
Az idősebbek a közbeszólóra pislogtak rosszallóan: így volt, mese volt. Ha nem hiszed el, menj el a Vidám
— Az ki? Park mögötti, sínek ölelte kis földszigetre! Ott, ahol a
felüljáró felüljár, a szegedi gyors viszont alul — és hall-
— Nahát? Nem ismerik Vakarcsot? Komolyan mond-
gasd meg, hogy meséli, cifrázza, pletykálja ezt a
jak, vagy netán tréfálnak a tisztelt egybegyűltek?
történetet a két kis veréb. Nekem is ők mondták el —
Azok bizony elbizonytalanodtak.
de azt viszont ti mondjátok majd meg, hogy teljesítette
— V a k a r c s . . . V a k a r c s . . . — motyogta néhányuk —
húsvétinyulas kötelességeit Vakarcs, az incifinci kicsi
mintha hallottam volna már a nevét! nyúl!
Itt aismeri
Hátpersze!— szólt Vakarcs — mindenki vége — fuss el véle, jusson holnap is káposzta-
őt hiszen az Oroszlán rokona! levélre !

19
 E z t a j á t é k o t k ü l ö n ö s e n 1947—48-ban játszották
iskolák előtt, j á t s z ó t e r e k e n . Kicsit a m o l y a n ú t t ö r ő -
t o b o r z ó is v o l t . A j á t é k o s o k e g y m á s kezét f o g v a
k ö r t alakítanak. A l é t s z á m t ó l f ü g g ő e n a k ö r k ö z e -
p é r e egy v a g y t ö b b pajtás áll. A z elsőtől n e g y e d i k
ü t e m i g a n a g y k ö r balra, a k ö z é p e n álló egy v a g y
t ö b b pajtás j o b b r a i n d u l , lassú sétalépéssel. Séta
k ö z b e n k i v á l a s z t a n a k egy pajtást. A m i k o r a d a l b a n
oda é r n e k , h o g y „ É l j e n a s z a b a d s á g . . . " j o b b , m a j d
bal kézzel ú t t ö r ő m ó d r a tisztelegnek e g y m á s n a k ,
négyszer. A tisztelgések u t á n j o b b k a r j u k a t egy-
m á s b a ö l t v e s z ö k d e l ő lépésekkel k ö r b e f o r o g n a k .
E z u t á n a bal karral e g y m á s b a k a r o l n a k , ú g y f o r o g -
n a k k ö r b e . K a r c s e r e „ A z a p á m i s . . . " u t o l s ó sor
előtt van. A játék ú j r a k e z d é s é n é l a k ö z é p e n , állók
helyet cserélnek a z o k k a l , a k i k e t k i v á l a s z t o t t a k . í g y
f o l y t a t ó d i k a játék t o v á b b .

A j á t é k o s o k száma l e g a l á b b k e t t ő , de játszhatják
h a t a n is. A b i g e k b . 20—25 c m hosszú, h e n g e r e s
f a d a r a b , m e l y n e k két v é g e kissé kihegyezett. E g y
ü t ő is kell a j á t é k h o z , ez kb. 60—70 c m h o s s z ú ,
kissé v a s t a g a b b b o t .
A j á t é k o s o k s o r b a állnak, m a j d az első j á t é k o s a
bigét ráhelyezi egy kis e m e l k e d ő r e , v a g y k ő r e , s a
bige kiálló v é g é r e ráüt az ü t ő v e l . A bige a l e v e g ő b e
repül, s a l e v e g ő b e n l e v ő bigét a n n y i s z o r üti fel
ú j r a , m í g csak el n e m ejti. K ö z b e n számolják a fel-
d o b á s o k számát. H a leejtette, v a g y m e l l é ü t ö t t , a
s o r b a n a m á s o d i k j á t é k o s k ö v e t k e z i k . A z a győztes,
a k i n e k v é g ü l is a l e g t ö b b sikeres ütése volt. ( M o -
gyoróska — Zemplén megye, Heider Edit
gyűjtése)
 Keríts két e g y f o r m a vagy kö- úgy értsd, h o g y a nyuszi — állá-
zel egyforma nagyságú, kb. 35 nak f e l p ö c k ö l é s e k o r — egy lyu-
mm széles, 70 m m hosszú k a r t o n - k o n k i d o b egy tojáskát. A nyuszi-
dobozkát, lehet az k ö r ö m l a k k , a u t o m a t a u g y a n ú g y készül, mint
vitamindrazsé, gyógyszer vagy a h o g y e d d i g leírtuk, de a fej föl-
bármi más doboza. H a n e m egyen- ragasztása előtt a törzs belsejébe
lőek, válaszd ki a n a g y o b b i k a t ; kell r a g a s z t a n o d egy k a r t o n d a -
szemmértékkel oszd ceruzavo- rabkát (6. ), amely belül egy lejtőt
nással h á r o m részre (1. ábra), képez. A k a r t o n l e j t ő t szabd szé-
mert a doboz k é t h a r m a d részéből lesebbre a d o b o z n á l , h o g y be-
lesz a nyuszi feje. M i n t a r a j z o n a ragasztva kissé m e g g ö r b ü l j ö n ,
piros vonal m u t a t j a , ehhez át kell így g u r u l m a j d le rajta jól a tojás.
kissé alakítanod: a h o m l o k r é s z t A lejtő alján, a törzs közepe táján
vágd ferdére, s a t a r k ó is d ő l j ö n vágj kerek lyukat, s alatta egy
keveset hátrafelé. Az összeragasz- keskeny rést (7. ). V á g j m o s t a
táshoz m e g h a g y o t t , s a 2. ábrán d o b o z n á l k e s k e n y e b b rés-elzáró
pontozással jelölt részeket kend csíkot (8. ), és azt a fej felragasz-
be ragasztóval és egy jó hosszú tásával egy i d ő b e n ragaszd a
fülű tarkólapot (3. ) illesztve hoz- nyuszi álla alá. Vezesd a csíkot
zá, gumigyűrűvel f o g d össze szá- a d o b o z belsejében a résig, s
radásig. H a a f e j d o b o z t elöl n e m ott b ú j t a s d ki. M o s t felemelt fej-
vágod ferdére, vagy n e m készí- helyzetben r a j z o l d a csíkra a
tesz e l é g hosszú füleket, a k k o r lyuk helyét, v á g d azt ki, v é g ü l
dobozállatod k u t y á h o z f o g in- h o g y a csík ne csúszhasson ki a
kább hasonlítani, m i n t nyúlhoz. résből, kis kartonlécet ragassz a
(Ami egyben annyit is jelent, végére.
hogy ha kutyát akarsz a d o b o z o k -
ból összeállítani, mit kell tenned.
Kutyát persze n e m szoktak cso-
koládétojásokkal v a g y tojáscu-
korral megtölteni húsvéti aján-
dékként. )
Hogy a nyuszi, p o n t o s a b b a n a
nyuszi test-doboza t ö l t h e t ő , és
természetesen k i ü r í t h e t ő is le-
gyen, csak az alsó zárólapocskáit
ragaszd véglegesen e g y m á s h o z , a
felsők közül p e d i g csak egyet
hagyj meg, és ehhez ragaszd hoz-
zá a fejet. A részek összeállítását
a 4. ábrán láthatod. U g y a n i t t lát-
szik az is, h o g y a k a r t o n b ó l vá-
gott két mellső és két hátsó lábat
hogyan ragaszd a test két olda-
lára: hogy a test ne f ü g g ő l e g e s e n
álljon, hanem kissé előre d ő l j ö n .
Az így törzsre r a g a s z t o t t nyuszi-
fejet hátracsapva m e g t ö l t h e t e d az
alsó dobozt. A kész nyuszit vagy
ragaszd be színes textildarabkák-
kal, vagy temperával fesd be
vidám színekkel (5. ). N e m kell a
valóságos színekhez ragaszkod-
nod hiszen ez n e m nyúl, h a n e m
7
játék.
Ha ügyes kezű, szívesen barká-
csoló gyerek vagy, esetleg a p u k á d
hajlandó segíteni,
segíteni készíthetsz
készíthetsz cu-
k o r tojásautomata-nyuszit. Ezt
8. Itt a szám! Hol a pont?
1. Keresztrejtvény: V í z s z i n t e s : 1. A n ö v é n y
3. Kerti m u n k a 11. H a t á r o z o t t , s z ó k i m o n d ó 13.
Ezt teszi az e s ő 14. B u j t o g a t ó ( o = ó ) 1 5 . L e s t e ,
hogy j ö n - e 16. Ez is á l t a l á b a n t a v a s s z a l t ö r t é n i k
18. Római 501 19. M e n ü k á r t y a 2 1 . T e l e f o n á l á s k o r
sokszor m o n d j u k ( o = ó) 2 3 . Bibliai b á r k á j á r ó l
nevezetes 24. P o r c e l á n f ö l d 2 6 . G A 2 8 . B e t ű k az
ABC v é g é r ő l 2 9 . E g y m á s u t á n 31. Vízi n ö v é n y 32.
Fiókos s z e k r é n y 34. O T P k e v e r v e 35. O l y a n r ö -
videbben 36. K a p a r 38. J á r k á l , ballag 40. Ü l t e t -
vényezés 41. Ö r e g bácsi 4 2 . K i k e l e t i
Függőleges: 1. Régi ű r m é r t é k 2. B ü f é ( o = ó)
3- Ilyenbe r a k j á k ö s s z e a b e t a k a r í t o t t szálas t a -
k a r m á n y t . 4. V o n a t k o z ó n é v m á s t á r g y e s e t b e n
5. K ö n n y e n h a s a d ó á s v á n y 6. J á n o s e l e j e és v é g e
nélkül 7. A n ö v é n y l é l e g z ő és t á p l á l é k s z e r z ő
s z e r v e 8. A t a l a j m e g f o r g a t á s a 9. H o s s z a n t a r t ó
s z e p e g é s 10. T e v é k e n y 12. H e l y f o g l a l á s 16. F o t ó
17. O s z l o p n a k , s z o b o r n a k az a r é s z e , m e l y e n az
n y u g s z i k 2 0 . B o c s á n a t 2 1 . K ü l ö n c k ö d é s ( o = ó)
2 5 . E l v é g e z 27. N a g y k ö l t ő n k 30. o ó 31. É n e k e l
( o = ó) 33. H u l l á m t ö r ő g á t ( o = ó ) 36. A d e l l e n -
t é t e 37- S z á j a t n y i t 38. S Á A 39. H ő e m e l k e d é s
B e k ü l d e n d ő a k e r e s z t r e j t v é n y b ő l a v í z s z i n t e s 3.,
16., 4 0 . és a f ü g g ő l e g e s 8.
2. K é p r e j t v é n y : k ö l t ö z ő m a d a r u n k
3. B e t ű r e j t v é n y : k e d v e l t ú t t ö r ő d a l
4. Ez j á r a h ú s v é t i l o c s o l ó n a k
lem A márciusi, ápri-
lisi, m á j u s i m e g f e j t é s e t e k e t e g y s z e r r e , m á j u s
25-ig k ü l d j é t e k s z e r k e s z t ő s é g ü n k b e .
23
 Leng/el népköltés
W e ö r e s Sándor f o r d í t á s a

Á r a : 4, —