A vogulokról

Röviden a nép eredetéről

Az manysik főként az Ob alsó folyásának bal partján, valamint baloldali mellékfolyóin, a

Konda és az Északi-Szoszva mentén élnek. Ők részei a finnugor nyelvek obi-ugor ágának, és
antropológiailag az uráli átmeneti típus szuburáli és uráli fajtájába tartoznak. (György
Nanovfszky, 2000)
Az első írásos említésük a 11. század végéről származik. Az orosz terjeszkedés, különösen a
Novgorodi Fejedelemség irányítása alatt, jelentős hatással volt az életükre a 12. században. A
hódítók prémadót követeltek tőlük, és harcaik folyamán komoly veszteségeket szenvedtek el.
A mongol támadás (tatárjárás) szintén átformálta az életüket a 13. században. A 16. században
törzsi-nemzetségi társadalomban éltek, amely az őslakosok pravoszláv hitre való térítésével
folytatódott. Bár a 18. században többen áttértek a keresztény hitre, az ősi vallás, mely az
animizmuson, totemizmuson, zsákmányoló gazdálkodáson és sámánizmuson alapult, továbbra
is fontos maradt hitvilágukban, ellenállva a pravoszláv egyház erőfeszítéseinek.
A 19. században folytatódott az oroszok betelepülése azokra a területekre, melyeken
földműveléssel lehetett foglalkozni, s így a cári fennhatóság utolsó két évszázada alatt az obi-
ugorok gazdasági bázisukat teljesen elveszítették. A gyarmatosítók által behurcolt, mindaddig
ismeretlen betegségek tovább apasztották az őslakosok lélekszámát. Mindez a század végére
jelentős népességfogyást eredményezett.
Nem lehet tudni, hogy megmaradhatnak-e népként, megőrizhetik-e kultúrájukat a 21. század
folyamán. A hantik 22000-en vannak, közülük 60,8% vallja a hantit anyanyelvének. A 8500
manysi közül csupán 37.1% beszéli a manysit anyanyelvként. Az adatok alapján sajnos
elképzelhető, hogy csak a hantiknak van esélyük a túlélésre, a manysik között a nyelvet már
szinte kizárólag az idősek őrzik. De a hantiknál is perdöntő lehet ebben a kérdésben az orosz
kormányzat kisebbségpolitikája.