Francesco Petralka

firenzei fehér guelf családból származott → Arezzóban

született (eredeti neve: Petrocco)
• teológiai–jogi tanulmányok, papi pálya
• Avignon, Szent Klára-templom, 1327. nagypéntek
– Laura szerelem
• papként főúri megbízásban sokat utazott követként, pl. Franciaország,
Svájc, Belgium, német tartományok
• Boccaccio barátsága
• 1340.: Róma–Párizs verseng érte → Rómában költővé koszorúzták latin
nyelvű műveinek elismeréseként: poeta laureatus ↔ állandó bolyongás,
választási kényszer, Itália és Franciaország között → belső feszültség,
ellentét, kétely
• 1341. Africa – latin nyelvű eposz a Hannibált verő Scipióról
• Jeles férfiakról: a római történelem nagy alakjairól (latin nyelven)
• 1453: visszatért Itáliába, Milánó, Velence, Padova
• 70. születésnapja előtt egy nappal halt meg, fejét egy Vergilius-kötetre
hajtva

Igazi reneszánsz művész

• antik Róma csodálója, kutatója → Cicero elveszett két levelét
találta meg a veronai székesegyházban
• Iliász első latin nyelvű fordítását ösztönözte
• költővé koszorúzzák latin nyelvű alkotásainak elismeréseként
• művelődési vágy: kora leggazdagabb könyvtárát gyűjtötte össze
• fejedelmi udvarokban él – jólét
• műveinek többsége latin nyelven született ↔ igazi hírnév olasz
műveinek köszönhetően → legfőbb témája: szerelem – Laura
• nő eszményítése – térben és időben nem, de társadalmi
felfogásban távol van tőle
• ‖ trubadúrlíra → nő elérhetetlen messzeségben

Daloskönyv (Canzoniere) 1342–1348.

• 366 költemény – 3–6-os szám misztikája (Laura száma)
Műfajai:
• szonett (317 db) – 14 soros, 4-4-3-3 soros versszakok, rímképlet:
abba abba cdc dcd; általában 1–2 vsz. ↔ 3–4. vsz., DE
Petrarcánál: 1–2–3 ↔ 4. vsz. + hendekaszillabus: 11 szótagból
álló, hatodfeles jambusi sor
• canzone – provanszál v. olasz eredetű dal, téma: szerelem vagy
emelkedett hangulatú gondolati v. politikai költemény; 2–10 vsz.,
7–20 sor/ vsz.
• ballata – tapssal kísérve énekelt–táncolt költemény, téma: szerelem
v. komikus
• sestina – 6 versszakból áll, 6 soros vsz.-ok, 6 rímszó – bonyolult
rímképlet
• madrigál – reneszánsz anyanyelvű irodalom hordozója, gyakori
benne a természeti kép; eredetileg középkori, szerelmes témájú, 8–
12 soros verstípus, ennek megzenésített formája
Daloskönyv (Canzoniere) 1342–1348.
• 366 költemény – 3–6-os szám misztikája (Laura száma)
Műfajai:
• szonett (317 db) – 14 soros, 4-4-3-3 soros versszakok, rímképlet: abba
abba cdc dcd; általában 1–2 vsz. ↔ 3–4. vsz., DE Petrarcánál: 1–2–3 ↔
4. vsz. + hendekaszillabus: 11 szótagból álló, hatodfeles jambusi sor
• canzone
• ballata
• sestina
• madrigál
Tudatosan szerkesztett versciklus: 1. rész 263 vers – Laura életében
születtek: szenvedélyesebb, 2. rész 103 vers csendesebb hangvételű
Olasz nyelven alkotott – reneszánsz követelmény
– dolce stil nuovo (’édes új stílus’) hagyományait követi (ǁ Dante)
Témái:
• szerelem – Laura: egyszerre valós személy és ideálkép
• ritkán politikai költemények – fő téma: Itália egyesítése, Itália békéje
• címeket nem adott verseinek, csak sorszámot (az utókor az 1. verssor
alapján címezte fel)

Hangulat/ hatások
• trubadúrlírából átörökített elemek
• nyugtalan, szenvedő, befelé forduló, belső tusakodás, vívódás
• boldog boldogtalanság → szerelem ellentmondásossága
• vágy, fájdalom, epekedés → titkolni kénytelen
• újdonság: vívódó költő lelkének kitárulkozása = egyén érzései,
azok fontossága
• reneszánsz ǁ római költészet, pl. Catullus: „Éljünk Lesbia, és
szeressük egymást!”
• neoplatonizmus eszméje költészetében (test ↔ lélek kettőssége,
elválasztottsága: a szellem, a lélek a magasabb rendű ↔ test
veszendő, alacsonyabb rendű szerepe → központi része a
szerelemtan, mely szerint a szerelem nem más, mint az isteni szépség
és tökéletesség iránti vágyódás)
• irodalomtörténeti hatása: petrarkista költészet = a szerelmi
szenvedély és a vesztett vagy beteljesületlen szerelem
egyetemesült költői megfogalmazása
• humanista jellegzetesség – múzsanév: Laura – számos olyan
kifejezést használ, amelynek olasz nyelvű hangzása hasonlít a
névhez, pl. l’aura ’szellő’, l’auro ’arany’, lauro ’babér, babérfa,
babérkoszorú’, laudetur ’dicsértessék’)

180. szonett: Pó, földi kérgem bárhogy is sodorjad

• Élményi háttere egy utazás a Pó folyón. Laura neve nem fordul elő a
versben ↔ nevének szimbolikus jelentése: „az arany Lomb” (babér),
„százszor szebb Fény”
• szerkezeti elve: ellentétezés – kétféle, ellentétes irányú mozgás: az
előre- és a visszafelé haladás szembeállítása
162. szonett – Ti szerencsés füvek...
• szerelem – táj egysége → a táj eszköz/ ürügy a szerelem bemutatására
• táj elemeit (füvek, virágok, part, fácskák, ágak, ibolyák, erdők, erecske)
szólítja meg → rajtuk keresztül Laura szépségét dicséri, verse
voltaképpeni címzettje ő
→ aposztrophé = retorikai alakzat, amikor a beszélő elfordul beszéde
valódi címzettjétől, és máshoz, egy válaszadásra képtelen, élettelen
dologhoz vagy természeti jelenséghez kezd beszélni
• 1–3. vsz.: szinte tökéletes táj ↔ de nem önmagáért szép: Laurát tükrözi
– perspektivikus látásmód: közelről (lábnyom) → távolra (teljes táj)
• ↔ 4. vsz.: felkiáltás – negatív hang, érzelmek → féltékenység

35. szonett – Magamban lassan, gondolkodva járom

• vallomásjelleg
• 1. vsz.: magány és csend uralkodik ǁ külső és a belső csendet nem
zavaró lassú, vontatott ritmusú mozgás. A természeti környezet riasztó
magánya, az elhagyott, ember nélküli pusztaság, a társadalmon kívüli
állapot árulkodik arról, hogy a magány és csend nem kellemes állapot.
• 2. vsz. zaklató gondolatokat, belső viharokat, lelki háborgásokat titkolni
vágyó menekülés = védekezés → a szerelem és a szégyen rejthetetlen
lángja lobog az arcon az elfojthatatlan szenvedély külső jeleként
• 3. vsz. kirobban a panasz: a megszólaló csak a természetre, a
hegyekre, völgyekre, folyókra, erdőkre bízhatja titkait, melyeket az
emberek között rejtenie kell → természet megértő embersége ↔
emberi világ kegyetlensége
• 4. vsz. végső kibontakozás → minden mozzanata az 1. vsz. tagadása: a
versindító motívumok önmaguk ellentétébe csapva térnek vissza
= tökéletes, lezárt szerkezet
• → magány nem egyedüllét, a zord táj nem elhagyott, a lassú mozgás és
a csend izgatott, szenvedélyes vitává válik → nincs menekülés
• 1–3. vsz.: menekülés a megértő természetbe a szerelem „bélyegével”,
kínjával ↔ Ámor, a szerelem sehol sem hagyja el

Giovanni Boccaccio (1313–1375)

 A 14. századi reneszánsz kiemelkedő alakja, író, tudós

 apja firenzei utazó bankár → Párizsban egy özvegy
törvénytelen gyermekeként született Boccaccio, de apja
nevelte féltestvéreivel Firenzében
 Nápolyban folytatott pénzügyi–kereskedelmi, majd jogi
tanulmányokat → szerelem: Fiametta
 Petrarca jó barátja
 élete utolsó húsz évét humanista tanulmányainak szentelte
 Dante életrajzírója: tőle származik a „divina” jelző
 Tacitus római történetíró „újrafelfedezője”
 latin nyelvű műveiért tisztelt humanista (pl. költemények
– eklogák, életrajzgyűjtemények, értekezések, mitológiai
magyarázatgyűjtemény) ↔ de: olasz nyelvű művével lett
világhírű
 jelentése: „tíz nap” (görögül)
 100 novellát tartalmazó novellagyűjtemény
 új műfaj: novella = „újdonság”, új hír, különös történet
Forrásai:
 Ezeregyéjszaka meséi + görög, latin regények + krónikák, udvari pletykák
Nyelve: lingua parlata – olasz beszélt nyelvet + cicerói körmondatok
→ Emberi színjátéknak is hívják (‖ Dante) – a középkor kizárólagos isteni
világának tagadása + élet győzelme a halál felett
Főbb témakörök:
 téma + szemléletmód miatt reneszánsz ↔ középkor = múlt szokásai: egyház,
egyházi személyek kritikus ábrázolása
 szerelem, főleg testi szerelem, erotika ↔ egyoldalú kép: elhallgatja a lelki
bonyodalmakat
 emberi hiszékenység, ostobaság kigúnyolása ↔ elnézi a hazugságot, önzést
 idealizálja a szeretői viszonyt, kigúnyolja a felszarvazott, öreg férjeket
 nem háborodik fel a házasságtörésen, ha az nem szerelmen alapuló
érdekházasság
→ szerelem: boldogságforrás (↔ Petrarcánál szenvedés)

Hangneme: ironikus–szatirikus
Szereplői: minden társadalmi rétegből, főleg városi figurák
 elítéli: fösvénységet, kapzsiságot → a vagyon az életet szolgálja
 becsüli: gyors észjárást, furfangot, tréfás megoldásokat
 nincs allegorikus jelentésük, szerepük → realista
Kerettörténet (a mű elején és végén):
 elsődleges elbeszélő mondja el: kommentár, értelmezés lehetősége az író számára
 7 hölgy és 3 fiatalember vidéki kastélyba zárkózik az 1348-as firenzei pestis elől
 este kiválasztanak másnapra egy királyt vagy királynőt, aki kijelöli a napi témát
 minden novella elején egy argumentum áll (= rövid tartalmi összefoglalás), nincs cím
 2 hetet töltenek a kastélyban: tíz nap során 100 történet hallható
Szerkezet: 2 részre osztható → a 2. rész a 6. nap 1. novellája kezdi

Giovanni Boccaccio (1313–1375)

 A 14. századi reneszánsz kiemelkedő alakja, író, tudós

 apja firenzei utazó bankár → Párizsban egy özvegy
törvénytelen gyermekeként született Boccaccio, de apja
nevelte féltestvéreivel Firenzében
 Nápolyban folytatott pénzügyi–kereskedelmi, majd jogi
tanulmányokat → szerelem: Fiametta
 Petrarca jó barátja
 élete utolsó húsz évét humanista tanulmányainak szentelte
 Dante életrajzírója: tőle származik a „divina” jelző
 Tacitus római történetíró „újrafelfedezője”
 latin nyelvű műveiért tisztelt humanista (pl. költemények
– eklogák, életrajzgyűjtemények, értekezések, mitológiai
magyarázatgyűjtemény) ↔ de: olasz nyelvű művével lett
világhírű
 jelentése: „tíz nap” (görögül)
 100 novellát tartalmazó novellagyűjtemény
 új műfaj: novella = „újdonság”, új hír, különös történet
Forrásai:
 Ezeregyéjszaka meséi + görög, latin regények + krónikák, udvari pletykák
Nyelve: lingua parlata – olasz beszélt nyelvet + cicerói körmondatok
→ Emberi színjátéknak is hívják (‖ Dante) – a középkor kizárólagos isteni
világának tagadása + élet győzelme a halál felett
Főbb témakörök:
 téma + szemléletmód miatt reneszánsz ↔ középkor = múlt szokásai: egyház,
egyházi személyek kritikus ábrázolása
 szerelem, főleg testi szerelem, erotika ↔ egyoldalú kép: elhallgatja a lelki
bonyodalmakat
 emberi hiszékenység, ostobaság kigúnyolása ↔ elnézi a hazugságot, önzést
 idealizálja a szeretői viszonyt, kigúnyolja a felszarvazott, öreg férjeket
 nem háborodik fel a házasságtörésen, ha az nem szerelmen alapuló
érdekházasság
→ szerelem: boldogságforrás (↔ Petrarcánál szenvedés)

Hangneme: ironikus–szatirikus
Szereplői: minden társadalmi rétegből, főleg városi figurák
 elítéli: fösvénységet, kapzsiságot → a vagyon az életet szolgálja
 becsüli: gyors észjárást, furfangot, tréfás megoldásokat
 nincs allegorikus jelentésük, szerepük → realista
Kerettörténet (a mű elején és végén):
 elsődleges elbeszélő mondja el: kommentár, értelmezés lehetősége az író számára
 7 hölgy és 3 fiatalember vidéki kastélyba zárkózik az 1348-as firenzei pestis elől
 este kiválasztanak másnapra egy királyt vagy királynőt, aki kijelöli a napi témát
 minden novella elején egy argumentum áll (= rövid tartalmi összefoglalás), nincs cím
 2 hetet töltenek a kastélyban: tíz nap során 100 történet hallható
Szerkezet: 2 részre osztható → a 2. rész a 6. nap 1. novellája kezdi

Élete (1437–1472)
• Vitéz János unokaöccse
• horvát kisnemes (Csezmicén született)
→ Csezmiczei János vagy Cesinge János
• Mátyás taníttatta – Ferrara, Padova – jog
• 1458-ban hazatért: jogász, egyházjogász, pécsi
püspök, személynök, királyné kancellárja
• 1471–72. összeesküvés Mátyás ellen → Itáliába
menekült, útközben meghalt
• nyomtatásban csak 1498-ban jelent meg kötete
• halála után Mátyás a váradi püspökkel
összegyűjtette verseit
• az első, Petőfiig az egyetlen magyar költő, akit
Európa is elismert
Janus Pannonius epigrammái
Költészete
• petrarcai őszinteségű költő → befelé fordulás
• latinul ír ↔ nem utánzója a római mestereknek
• költészetében jelent meg irodalmunkban
a reneszánsz tematika: az egyén, testi és lelki
problémáival, családi összetartozás, közösség,
haza, hazai táj és természet szeretete
• legfőbb élménye és ihletforrása a kultúra,
a tudomány, a művészet, főleg a költészet
Költészete a jellegzetes reneszánsz műfajokra épül:
1. epigrammái , pl. Pajzán epigrammák Szilviához,
Pannónia dicsérete, Egy dunántúli mandulafáról
2. elégiái, pl. Búcsú Váradtól, Saját lelkéhez, Mikor a
táborban megbetegedett
3. panegyricusok (hosszú, dicsőítő énekek), pl. Siratóének
anyjának, Borbálának halálára, Dicsőítő ének a veronai
Guarinóhoz

Itáliai epigrammák
• témái: a ferrarai iskola és konviktus, a közvetlen
környezetében felmerült élmények
• tömörítő készség, ötletes stílusa, latin nyelv virtuóz kezelése
• antiklerikális szellemű epigrammái: nem a hitet támadta,
hanem az egyház pénzsóvárságát és erkölcstelen tagjainak
viselkedését állította pellengérre
• pajzán, erotikus epigrammái
• pl. Névváltoztatásáról, A Veronai Guarinóhoz, Kikacagja a
római búcsúsokat, Kigúnyolja Galeotto zarándoklását/
Galeotto Marzióhoz
Magyarországi epigrammái
• zömükben Mátyás királyt, Hunyadi Jánost és Vitéz Jánost
dicsőítik a humanista udvari poézis fordulataival
• jóval kevesebb (20–25 db), mint az itáliai , témaválasztásuk
sem olyan gazdag
• pápát, az egyházat támadó, kritizáló hang megmaradt
• pl. Pannónia dicsérete, Egy dunántúli mandulafáról, Hunyadi
Jánosnak, Mátyás király atyjának sírfelirata, Mátyás kettős
győzelmét ünnepli, Mars istenhez békességért

Egy dunántúli mandulafáról (1466 márciusa)

• műfaj: epigramma műfajba sűrített elégia = disztichonban
írt, rezignált, szomorú hangvételű filozofikus vers
• vers ihletője: külső látvány, természeti jelenség
• szerkesztési elv: ellentétezés – természeti kép és egyéni
sors, élet és halál, virágzás és pusztulás képei → külső
látvány sorsjelképpé válik = az elszigeteltség, a
veszélyeztetett kivételes érték szimbólumává
→ 3 jelentéssíkot épít egymásra:
• konkrét látvány: virágzó mandulafa = vershelyzet, 1. rész
• szimbolikus: túl korán kinyíló, veszélyeztetett érték = 2. rész:
ellenpólus, a téli virágzás következményeinek felmérése
• mitológiai → mitológiai történetekre való rájátszás
• → ha nincs ideje a virágzásnak, gondolatok,
eszmék életre hívásának → elfagy, a kor nem
érti ↔ mégsem tehet mást az új értékek
képviselője, megfogalmazza önmagát,
különben a létezése értelmetlen

Hogy Júliára talála, így köszöne neki

Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép szerelmem,
Ki állasz most énmellettem,
Egészséggel, édes lelkem?
Én bús szívem vidámsága,
Lelkem édes kévánsága,
Te vagy minden boldogsága,
Véled isten áldomása.
Én drágalátos palotám,
Jóillatú piros rózsám,
Gyönyerő szép kis violám,
Élj sokáig, szép Júliám!
Feltámada napom fénye,
Szemüldek fekete széne,
Két szemem világos fénye,
Élj, élj életem reménye!
Szerelmedben meggyúlt szívem
Csak tégedet óhajt lelkem,
Én szívem, lelkem, szerelmem,
Idvez légy, én fejedelmem!
Júliámra hogy találék,
Örömemben így köszönék,
Térdet-fejet neki hajték,
Kin ő csak elmosolyodék.

Hogy Júliára talála...

– a Balassi-ciklus 39. verse
– Júlia-versek: udvarló, bókoló versek; nincs közvetlen életrajzi hátterük → egyéb
eseményekből, jelenségekből, gondolatokból születtek ↔ ennek: konkrét találkozás az alapja
– istennők magasába emelt, szerelmes, himnikus köszöntés ‖ trubadúrlíra
– bókok halmaza, erőteljes túlzások, túlcsorduló öröm
2–4. vsz.: metaforák sora: kifejezhetetlen, nem fokozható szerelemre keres szavakat
– virágénekek hatása (rózsám, violám)
– szerelmes megszólítás, becézés (pl. napom fénye, életem reménye) → metaforák: lelki
boldogságra utalnak (pl. vidámság, édes kívánság, boldogság reménye)
5. vsz.: előző négy összefoglalása, fokozatos halmozás (pl. szívem, lelkem, szerelmem)
– vallásos köszöntés (‖ istenasszonyi magasság): idvezlégy!
6. vsz.: leszáll a fölre → úrnő elé tárja szerelmét, de az imádott hölgy csak hidegen
elmosolyodik ‖ trubadúr = lovag–hölgy közt elérhetetlen távolság

Egy katonaének
In laudem confiniorum, az „Csak búbánat” nótájára
Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?
Holott kikeletkor az sok szép madár szól, kivel ember ugyan él;
Mező jó illatot, az ég szép harmatot ád, ki kedves mindennél.
Ellenség hírére vitézeknek szíve gyakorta ott felbuzdul,
Sőt azon kívül is, csak jó kedvébűl is vitéz próbálni indul,
Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik, homlokán vér lecsordul.
Veres zászlók alatt lobogós kopiát vitézek ott viselik,
Roppant sereg előtt távol az sík mezőt széllyel nyargalják, nézik;
Az párduckápákkal, fényes sisakokkal, forgókkal szép mindenik.
Jó szerecsen lovak alattok ugrálnak, hogyha trombita riadt,
Köztök ki strázsát áll, ki lováról leszáll, nyugszik reggel, hol virradt,
Midőn éjten-éjjel csataviseléssel mindenik lankadt s fáradt.
Az jó hírért, névért s az szép tisztességért ők mindent hátra hadnak,
Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak,
Midőn, mint jó rárók, mezőn széllyel járók, vagdalkoznak, futtatnak.
Ellenséget látván örömmel kiáltván ők kopiákot törnek,
S ha súlyosan vagyon az dolog harcokon, szólítatlan megtérnek,
Sok vérben fertezvén arcul reá térvén űzőt sokszor megvernek.
Az nagy széles mező, az szép liget, erdő sétáló palotájok,
Az utaknak lese, kemény harcok helye tanuló oskolájok,
Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség s fáradtság múlatságok.
Az éles szablyákban örvendeznek méltán, mert ők fejeket szednek,
Viadalhelyeken véresen, sebesen, halva sokan feküsznek,
Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója vitézül holt testeknek.
Óh, végbelieknek, ifjú vitézeknek dicséretes serege!
Kiknek ez világon szerteszerént vagyon mindeneknél jó neve,
Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel áldjon Isten mezőkbe!
Balassi Bálint vitézi témájú versei közül a legkiemelkedőbb; 1589-ben, a lengyelországi
menekülésekor született.
– eredeti cím: kéziratában a cím latinul volt feltüntetve In laudem confiniorum, azaz A végek
dicsérete → alcím: Egy katonaének = műfaji megjelölés →
– műfaja: katonadal (=katonaének: népköltészetben és a műköltészetben egyaránt ismerős
műfaj: a katonák életéről, harci tevékenységéről szóló lírai költemény) + búcsúdal (Balassi
személyes helyzetét tekintve búcsúzik az eddigi életformájától és hazájától) + elégia (hangulat
fokozatosan elkomorodik) + óda (emelkedett hangon szól a vitézi életről, szépségeiről,
nehézségeiről, embert próbáló harcairól és a hazaszeretetről)

– alap: 16. századi históriás énekek → lírára emelve = a vitézi ének műfaja eddig ismeretlen
volt az európai humanizmusban → Magyarország: hazátlanság, pogány elleni harc a
kereszténység védelmében: egyedül álló téma a reneszánsz Európában
→ emléket állít a végvári vitézeknek
→ hiteles alap: Balassi saját tapasztalataiból, élményeiből merít ‖ harmóniára való törekvés:
olyan világra vágyik, ahol a vitézség, kemény erkölcsösség követendő példává, példaképpé
válik
– szerkesztési elv: szimmetria és a hármas szám – 3 pillérű vers + Balassi-strófa tökéletes
érvényesülése
3 pillérű vers: 1., 5., 9. vsz.
1. vsz.: kérdésben megadott válasz: nincs szebb dolog, mint végvári vitézként harcolni (a kor
szóhasználata szerint vitézek megszólítás csak a végvári harcosokat illette meg)
– címzettek: vitézek – nekik és róluk ír
2–4. vsz.: vitézi élet jellemzése – 1. vsz. állítását bizonyítja: kemény, véres, küzdelmes ↔
mégis szép
5. vsz. – 2. pillér → katonaélet = kor legmagasabb eszménye: „hírnév, dicsőség, emberség,
vitézség”
→ szerkezetileg a vers középpontja: emberség/ vitézség = 16. század erkölcsi értékei
6–8. vsz.: képek a vitézi életről + reneszánsz szemléletesség a halálról → nemes életért (=
haza védelme) mindent hátrahagynak, mindenről lemondanak (= 7. vsz.: otthontalanság, nem
tanulás, iskola, csak nélkülözés)→ elkomorul a hangulat
→ árnyoldal is előkerül: 8. vsz.: naturalista elemek → ez az önfeláldozás teszi még
dicsőségesebbé a végvári vitézek életét, harcát
9. vsz.: 3. pillér: örök dicsőséget szerez nekik → érzelmi kitörés ↔ fájdalmas búcsú
– könyörgés, Isten-áldás
(Az „édes hazám” szókapcsolatot először a magyar irodalomban Balassi használta)
A vers életképszerűen alakul, ehhez rengeteg szín, hang és mozgás járul.
 színek: a tavaszi erdő-mező zöldje, az ég tiszta kékje, a virágok tarkasága, a ruházat és
a fegyverzet ezüstös csillogása
 hangok: a természet hangjai: madárcsicsergés, szélzúgás, lombsusogás + a vitézek
által keltett hangok: a fegyverek élesítése, kardcsörgés, trombitaszó, a csata hangjai
 mozgás: a vitézek készülődése, nyargalása, csatája
Istenes versek
Istenes versek = vallásos témájú, zsoltárokhoz hasonló hangú
Szerelmi és vallásos költészet, mint minden nagy reneszánsz lírikus életművében, Balassiéban
is szerves egységet alkotott. Az Istenhez fohászkodó Balassi mondanivalója gyakran alig
különbözik a szerelmeséhez esengőtől: Isten is épp olyan elérhetetlen, mint az imádott hölgy,
s ha úgy érzi, hogy Isten elfordult tőle, amiatt éppúgy panaszkodik, mint kedvese
kegyetlenségén, s mindkettőhöz megértésért, bocsánatért, kegyelemért könyörög.
– Balassi Bálint Ady előtt a magyar irodalom legjelentősebb vallásos költője
– vallásos verseket Balassi pályájának szinte valamennyi szakaszán írt
– 19 istenes énekének kronológiája teljes pontossággal nem is állapítható meg
– nem mindegyik tökéletes műgonddal kidolgozott ↔ erényük: minden tematikánál erősebb
személyesség
– a reneszánsz költészet részévé válik ↔ középkori vallásos versek = vallásos téma +
személyes mondandó:
– látja bűnösségét
– nem az egyházban hisz, csak Istenben

– könyörgés, fohász, bűnbánat, Istennel való vita is megszólal

Adj már csendességet...
1 Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr!
Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet, kit sok kín fúr!
2 Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár mentségére,
Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd vesztségére!
3 Nem kicsiny munkával, fiad halálával váltottál meg,
Kinek érdeméért most is szükségemet teljesíts meg!
4 Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága feljebb való,
Irgalmad végtelen, de bűnöm éktelen s romlást valló.
5 Jóvoltod változást, gazdagságod fogyást ereszthet-e?
Engem, te szolgádat, mint régen sokakat, ébreszthet-e?
6 Nem kell kételkednem, sőt jót reménlenem igéd szerint,
Megadod kedvessen, mit ígérsz kegyessen hitem szerint,
7 Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak áldott zárját,
Add meg életemnek, nyomorult fejemnek letört szárnyát;
8 Repülvén áldjalak, élvén imádjalak vétek nélkül,
Kit jól gyakorolván, haljak meg nyugodván, bú s kín nélkül!
– istenes versei legszebbje, 1591. – bujdosás, Lengyelország
– műfaja: himnusz (Istenhez szóló magasztos, lírai hangvételű könyörgés)
→ az Úrhoz szóló érvelés + önmagával folytatott belső vita is: bűntudata ébreszti a kételyt, s
hite oszlatja el
– reneszánsz ember világi örömök keresés után megcsömörlött, nem talált nyugalmat → békét
csak Isten adhat → lecsendesült lélek → halálhoz közeledik
– belső ellentétektől feszülő, izgatott menetű alkotás: kérlelő könyörgés, perlekedés, vita és
szenvedélyes érvelés → a belső hullámzást jelzi a mondatformák állandó váltakozása
(felszólító, kijelentő, kérdő, óhajtó)
– tökéletes forma: rövidített Balassi-strófa + belső rímek
– keretes szerkezet: 1–2. vsz.: könyörgés

7–8. vsz. könyörgés → 3–6. vsz.: érvelés: vita Istennel és önmagával

→ isteni irgalomba, örök üdvösségbe vetett hit

– már nem énekvers → szóvers, szövegvers (nincs dallam megadva)