Professional Documents
Culture Documents
A Virágok Panasza
A Virágok Panasza
A Virágok Panasza
A virágok panasza
Egyszer május elsejének estéjén kint ültem a ligetben. Nagy csönd volt, csak a fülemüle
dalolgatott a fészkén. A fák és bokrok elkezdtek beszélgetni, mert azt hitték, nem hallja őket
senki.
Elsőnek az öreg tölgyfa szólalt meg:
– Szép volt ez a május elseje. Örültem annak a sok embernek, aki meglátogatott bennünket.
Milyen piros volt az arcuk, hogy ragyogott a szemük! Szeretném, ha mindig május elseje
volna.
– Könnyű neked – sóhajtott az orgonabokor. – Neked még nincs virágod, a leveleid is csak
most kezdenek kibújni. De nézd meg, hogy megszaggattak engem!
– Nekem még a ki sem nyílt bimbóimat is letépték – panaszkodott a jószagú jázminbokor.
A galagonyabokor is megszólalt:
– Én a virágaimat nem is sajnálom, de a gallyaimat is mind összetörték. Még a jövő tavaszra
sem tudok virágot nyitni.
A fejem fölött egy hólabdabokor nyöszörgött:
– Engem két kézzel tépdesett meg egy fiú, leszaggatta a virágaimat, és beletaposta a
homokba.
Az út szélén egy fiatal madárcseresznyefa sírdogált:
– Engem tövestül kitéptek és elhajítottak. Pedig én nem bántottam senkit. Madárfészket
ringattam a karjaimon. Miért kellett engem elpusztítani?
Senki sem tudott felelni a kitépett fácskának.
Megkérlek mindnyájatokat, hogy ne bántsátok a virágos fákat és bokrokat! Örülhettek a
tavasznak úgy is, ha nem tesztek kárt az Isten gyönyörű, ártatlan teremtéseiben.
A sétálóhelyek fái és bokrai arra valók, hogy az is örömét találhassa bennük, akinek nincsen
kertje.
Szeressétek a virágot, s ne bántsátok őket, de ne is engedjétek pajkos társaitoknak se!
Aki jó gyerek, meghallgatja kérésemet.
/Móra Ferenc/
6. Mire kéri Móra Ferenc a gyerekeket? Húzd alá pirossal a szövegben azt a két mondatot!
2p___p