AZ EMBERI KOMMUNIKÁCIÓ NEM NYELVI KIFEJEZŐESZKÖZEI

A nem verbális (nem nyelvi eszközökkel történő) kommunikációba soroljuk a következő

jelenségeket:

1) Gesztusok - A kézfej, kéz és kar mozgása.

2) Tekintet
3) Mimika – Arcizmok mozgása lévén keletkező arckifejezés.
4) Testtartás és mozdulatok
5) Térközszabályzás – Távolságtartás a kommunikáció résztvevői között.
6) Emberi hang – Nem nyelvhez kötődő kif.ereje. E tényezőket együttesen mondat- vagy
szövegfonetikai eszközöknek nevezzük. Pl.: hangmagasság, hangfekvés,
hangterjedelem, hangerő, hangszín, hangsúly, hanglejtés, beszédtempó, szünet.

A nem verbális kommunikáció fogalmát gyakran helyettesítik a metakommunikáció és a

testbeszéd fogalmával, holott jelentésük nem teljesen azonos. A metakommunikáció
gyűjtőfogalom: minden kommunikáció metakommunikáció (=kommunikáción túli
kommunikáció), mely nemcsak kommunikációs funkciót teljesít, hanem kifejezi a
kommunikáció résztvevőinek viszonyulását a kommunikációs eseményekhez.

Pl.: Amikor valakinek azt mondjuk, örülök, hogy látlak, akkor a mondatot követő mosoly
vagy rezzenéstelen arc metakommunikációs jelzés. Egy mondatot sem tudunk kimondani
anélkül, hogy ne használnánk, a nem nyeli kif. Eszközöket, a metakommunikációt.
Használjuk a nem verbális kifejező eszközöket Pl.: hangsúly stb.. ➢ Ezek együttesen
hordozzák az információt!

1) A testbeszéd a gesztusok, a tekintet, a mimika, a testtartás és a mozdulatok gyűjtőneve.

Nem utal viszont az emberi beszédre, tehát nem verbális kommunikáció tágabb fogalom,
mint testbeszéd. Valamennyi nem nyelvi kommunikációs forma kiegészíti, ’felülírja’ a
szóbeli közlést. A nem nyelvi jelzések részben ösztönösek, részben tanultak.
Mindenkinek vannak saját testbeszéde, amit azok értenek, jól akik ismernek bennünket.
Ezekkel a jelzésekkel benyomást kelthetünk más személyekre, akaratlanul is.
Önellenőrzéssel a magunk testbeszéde is alakítható.

• Ösztönös gesztus, amikor félünk, az arcunk elé kapjuk a kezünket, hogy

eltakarhassuk
• Leíró, illusztratív gesztus, amikor valamit megmutatunk, vagy valaminek
hasonlóságát fejezzük ki kézjelekkel
• Emblematikus gesztust teszünk, ha a kézjel hovatartozást vagy véleményt tükröz Pl.:
összeszorított ököl, V-jelzés stb.
• Magyarázó szándékú gesztusaink testközeliek
• Hatáskeltő célú gesztusaink pedig lehetnek nagyméretű, nagyobb teret kitöltő
mozdulatok

2) Szemkontaktussal (=tekintet) kapcsolatteremtő jelzéseket adunk, de a tekintet

önmagában is jelzés értékű rólunk. Azzal, ha nem tartunk szemkontaktust a környezetünkkel
a megközelíthetetlenség illúzióját ébresztjük. A szuggesztív ember orrgyökér fölé néz, nem
teljesen tekint a másik ember szemébe. Az európai kultúrákban illik a másik ember szemébe
nézni, ha beszélünk valakivel, de ha sokáig nézzük a másikat, zavaróvá válhat és
kellemetlenné. A nyugati kultúrákban fontos a szemkontaktus, viszont ezzel ellentétben,
Ghánában a gyerekeknek nem szabad a felnőttek szemébe nézni, mert az a szembeszegülés
jele.
Társaságban illetlenség csak egy valakit nézni, előnyösebb a pásztázó tekintet.
A nők jobban tűrik mások tekintetét, mit a férfiak.

3) Az arckifejezés vagy mimika a homlokjáték és a szemöldök, a szemek, a száj és az áll

együttes mozgása révén keletkezik. Pillanatnyi és állandósult érzelmeket tükröz. Bármerre is
járunk a világban az emberi arcról bizonyos, érzelmek leolvashatók, függetlenül attól tudunk
–e verbálisan kommunikálni egymással. Az öröm, szomorúság, meglepettség, félelem, harag,
és az undor mindenki számára felismerhetők. Illemszabályok és kulturális szokások
szabályozzák milyen helyzetbe illik kimutatnunk érzelmeinket.

4) A testtartás az a jellegzetes mód, ahogyan valaki állva, járva, testét, tagjait tartja.
Jellemző az egyénre, de függ a táras közegtől és a helyzettől is. A testtartást is normák
 szabályozzák, A himnuszt állva hallgatjuk , amikor pedig meghajolunk a tiszteletünket és
elismerésünket jelezzük.
Nem mindegy milyen a járásunk és mennyire vagyunk görnyedtek.

5) Mindennapi megfigyelések igazolják, hogy az emberi kommunikációban jelentősége van a

fizikai távolságnak vagy közelségnek. Bizalmas kapcsolatban megengedjük partnerünknek a
szűk térközt, míg idegenekkel nagyobb térköz felvételével kommunikálunk.
Intim zóna a meghitt kapcsolatok távolsága, testünk 45 cm-ig terjed.
Személyes zóna távolsága 1,3 méter, ezen belül közeli ismerősökkel érintkezünk.
Társas zóna 3 és 4 méter közötti távolság a személytelenebb kapcsolatok színtere.
Nyilvános zóna 4 méternél nagyobb (nyilvános személyiségek ilyen távol vannak az
emberektől nyilvános eseményeken)

6) Mondat- és szövegfonetikai eszközök:

A hangzásviszonyokat a hangerő, a hangmagasság, a hangoztatás időtartama és
sebessége, a hangminőség és a beszédszünetek együttesen határozzák meg.
Hangsúly:
- A hangsúly értelmi, érzelmi vagy ritmikai okokból keletkező hangerőtöbblet.

- Két alapvető fajtája: a szóhangsúly és a mondathangsúly.

- Szóhangsúly:
o Főhangsúly: A magyar nyelvben a szavak első szótagját nagyobb
nyomatékkal ejtjük ki, mint a többit. Pl. állomás
o Mellékhangsúly: A szavak első szótagra eső főhangsúlya mellett néha
lehetnek mellékhangsúlyos szótagok is. Heves érzelmek (pl.
megőrülök), vagy értelmi szembeállítás alakíthatja ki (pl. nem az
állomásba, hanem az állomásra érkezik a vonat).

- Mondathangsúly: a leghangsúlyosabb része a mondatnak

- Szakaszhangsúly: rövidebb beszédszakaszt vezet be

- A névmások, a tagadó- és a kérdőszavak általában hangsúlyosak, a névelők, a névutók és

a kötőszavak általában hangsúlytalanok a mondatban. Az ismert tényeket kevésbé
szoktuk hangsúlyozni a beszédben, az ismeretlen, új fogalmakat hangsúllyal is jobban
kiemeljük.

Hanglejtés:
- A modalitásnak megfelelő, illetve érzelmek által irányított hangmagasság-változás.

- Pl. a kijelentő mondattól az eldöntendő kérdést és olykor a felkiáltó mondatot a

hanglejtés is megkülönbözteti.

- A hanglejtés utalhat a mondanivaló befejezetlenségére, ezt a hanglejtésforma „nyitva

tartásával” érzékeltetjük; a lezárt, befejezett gondolatokat ereszkedő hanglejtéssel
közöljük.

Szünet:
- Természetes szünet: értelmi tagoló szerepe van (szavak, szókapcsolatok, mondatok
között)

- Hatáskeltő szünet: lélektani okai vannak (pl. váratlan dolgok kifejezésére)

Beszédtempó:
- A beszéd sebessége kifejezi a szöveg hangulatát, de befolyásolhatja az érthetőséget is. Pl.
a gyors beszéd utalhat örömre, izgatottságra, zaklatottságra is.

- A világos, jól érthető beszéd tempója egy perc alatt kb. 200 szótag.

- A szokásos tempótól való eltérésnek stilisztikai szerepe lehet.

Közléseink direkt tartalmát mindig kíséri egy indirekt, nem akaratlagos kommunikáció, ami
voltaképpen kommunikáció a kommunikációról elnevezéssel illethető. A közlési folyamat alatt
minősíti a direkt kommunikációt. A jelenséget metakommunikációnak nevezzük.

A metakommunikáció jelzésfolyamata főleg a nem verbális csatornákat veszi igénybe, tartalma

elég gyakran kiderül a verbális kommunikációból. A metakommunikáció nem szándékolt, nem
tudatos jelzések, amelyek közleményeinket kísérik. A kommunikáció felett (a kommunikáción
túl) álló (a) közlésminősítő kommunikációt a magasabb elvontsági szintje miatt nevezik
metakommunikációnak.
A nem verbális kommunikáció történhet tudatosan vagy nem tudatosan. Ez utóbbi a nem
szándékolt, nem tudatos forma, amely minden direkt, szóbeli közlésünket kíséri a
metakommunikáció. A fogalom elnevezése a görög "meta" előtag (túl/kívül/felül) jelentéséből
származtatható.
A nem verbális jelek (mimika, vokális kommunikáció, tekintet, mozgásos kommunikáció,
testtartás, térközszabályozás) használata csak akkor tekinthető metakommunikációnak, ha az a
közléseink nem tudatos(ult) és nem szándékos változata.

Metakommunikációs csatornák:
Vizuális: testbeszéd, térköz, tárgyi elemek: ruházat, bútorzat
Akusztikus: hangszín, magasság, elcsuklás
Írott: külalak, forma. Bár a metakommunikáció írásban történő elnevezése nem szokásos,,
vannak olyan formai elemek, amelyek nem szándékoltan is, de üzennek.
Lelki folyamatok: elszólások
A metakommunikáció jelentéstartalma elsődlegesen a közlőnek a befogadóhoz való viszonyát
minősíti. Eltávolítási vagy közelítési szándékot egyaránt célozhat.

Az írott szöveg nem nyelvi stíluseszközei: ábrák, tagolás, tördelés, tagolójelek, kiemelések,
betűtípus, színek, keret, aláhúzás, írásjelek.
A szöveg megformáltsága is stíluseszközzé válhat. A szövegformálás stíluseszközei: a
mondat- és szövegfonetikai eszközök használata, a jelentésbeli és nyelvtani szövegkapcsoló
elemek, az utalások, az egyeztetés alkalmazása, a téma-réma viszonyok, a kulcsszók
hálózata a szövegben. A szöveg stílusát meghatározzák az időbeli, a térbeli és az oksági
kapcsolatok, a szövegtípus sajátosságai és a szerkezeti tagoltság is.