Herczeg Ferenc

Élete:

● Franz Herzog néven születik Versecben

● Jogi pálya, ügyvédjelölt Pesten és Temesváron
● Párbajvétség miatt 4 hónap fogház
● Itt írja első regényét: Fenn és lenn
● Irodalmi felfedezése: Rákosi Jenő (Budapesti Hírlap)
● 6 évig nős (Grill Júlia), aztán agglegény
● Hűvösvölgyben villa
● Badacsonyi nyaraló
● A kommunista rendszerben nem publikálhat
● 1954-ben hal meg

Politikai, közéleti szerepvállalása:

● 1896-tól országgyűlési képviselő (Szabadelvű Párt)

● Tisza István köréhez tartozik
● A Tanácsköztársaság alatt börtönben ül
● A Horthy-rendszer támogatója
● 1927 és 1945 között a felsőház tagja
● Magyar Revíziós Liga elnöke

Irodalmi pályafutása

● Dráma- és regényíró, publicista

● Petőfi Társaság, Kisfaludy Társaság, MTA
● A Nyugat ellenpólusa: Új Idők (1894-1944 /1949)
● Mikszáth Kálmán
● Bródy Sándor, Gárdonyi Géza, Krúdy Gyula, Tömörkény István
● Fekete István
● Nobel-díj jelölések: Az élet kapuja
Legismertebb művei:

● Drámák
○ Kék Róka
○ Bizánc
● Publicisztika
○ Fekete szüret a Badacsonyon
● Regényíró
○ Pogányok
○ Pro Libertate
○ Az élet kapuja

Az élet kapuja

Az 1919-ben megjelent kisregény Herczeg legjelentősebb történelmi témájú alkotása. A

drámai regényt a magyar Nobel-díj Bizottsága háromszor is jelölte (1925, 1926, 1927) a
Nobel-díjra, amelyet az író végül sosem kapott meg. A jelölés mögött az a felismerés
állhatott, mely szerint Herczeg a különös esztétikai igénnyel megírt kisregényben a trianoni
katasztrófa utáni Magyarország irodalmi allegóriáját alkotta meg, illetve az a történelem által
sajnálatos módon visszaigazolt tény is, amely a műben a Magyarország megmaradásáért
vívott, Bakócz Tamás által vezetett küzdelmet és bukást a trianoni Magyarország történelmi
helyzetével tette azonosíthatóvá.

A kisregény történelmi háttere

A kisregény cselekménye a mohácsi vész előtt, 1512–1513-ban játszódik. II. Ulászló király
(Dobzse László) Hunyadi Mátyás után gyakorolta hatalmát; modern kori történelmi
megítélése vitatott, uralkodása alatt az ország állandó török fenyegetettség alatt állt. A
hatalomgyakorlása alatt felmerülő pénzügyi problémák és a betegsége okán kényszerűen
megosztott hatalom, valamint az 1514-es, Dózsa-féle parasztfelkelés árnyékot vetnek
uralmára: II. Ulászlónak élete végén már nem maradt ereje Magyarország felvirágoztatására.
Helyébe részben Bakócz Tamás, az esztergomi érsek, konstantinápolyi pátriárka lépett, aki
személyes döntéseivel nagypolitikai szinten egyengette a történelmi Magyarország sorsát.
Bakócz ugyanis felismerte, hogy az ország és egész Európa határait a magyaroknak kell
megvédeniük a török ellen, csakúgy, mint ahogyan azt a tényt is, hogy ezt a történelmi
hivatást Magyarország egyedül nem képes betölteni. A védekezéshez szövetségesekre volt
szükség, pátriárkaként, a pápai trón várományosaként egy nemzetközi, törökellenes védelmi
liga létrehozása érdekében tevékenykedett. Korának pápája II. Julius (Gyula) volt, aki 1503–
1513 között volt az egyház feje. A nagybeteg pápa regnálása alatt az egyház világi hatalma
megnőtt. Híres művészetpártolóként, a Szent Péter-bazilika megálmodójaként és
építtetőjeként több reneszánsz művészhez is személyes viszony fűzte. A pápai trón másik
várományosa, egyben II. Julius pápa támogatottja Giovanni de’ Medici bíboros volt, aki
elődjéhez hasonlóan nem kért a barbárnak tartott magyar Bakócz Tamásból és törököktől
fenyegetett keletiségéből. Ehelyett a reformmozgalmak megfékezését és a Szent Péter-
bazilika befejezését tekintette legfőbb céljának. 1513-ban végül ő ülhetett a pápai trónra;
egyházvezetői hatalmát X. Leó néven gyakorolta.

A kisregény két meghatározó cselekményszála

Az élet kapujában két cselekményszál: egy történelmi és egy fiktív, szerelmi szál kapcsolódik
egybe. A történelmi szálban Bakócz Tamás esztergomi érsek a magyarságért folytatott harcát,
a fiktív szerelmi szálban pedig egy római kurtizán, Fiametta és a magyar Vértesi Tamás
szerelmének történetét olvashatjuk.

A történelmi szál

Az elbeszélő szinte realista igénnyel alkot korhű környezetet: Róma a cselekmény

szempontjából fontos épületeinek, utcáinak, városrészeinek pontos leírását adja, csakúgy,
mint ahogyan lakóit és azok szokásait, életformáját ábrázolja. De ugyanezzel az igénnyel
mutatja be Bakócz Tamás római bevonulását is, amikor minden erejével és változatos
eszköztárával harcba száll a pápai trónért. Ugyanennek a hitelességre törekvő narrációnak
köszönhetően láthatunk bele a római egyházi és világi személyek életébe és erkölcseibe, a
pápai hatalom gyakorlásának módjába és céljaiba. A valósághű történelmi atmoszférában
Bakócz Tamás vereségének megjelenítése is szerepet játszik: A nyugati kereszténység vezető
rétege meg a főpapság azonban zsíros üzleteket köt a török portával, korrupt önző, vak és
süket, inkább félrenéz, nem érzékeli, nem akarja látni a valódi bajt. Bakócz a saját
fegyverükkel, a megvesztegetéssel, szavazatok megvásárlásával próbálja maga mellé állítani
a konklávé tagjait. Nem sikerül. Végül a többet ígérő Giovanni Medicit, a dúsgazdag firenzei
bankárcsalád tagját választják meg, aki X. Leó névvel foglalja el Szent Péter trónját. Az
olasz, spanyol, francia bíborosok csak a jómódjukat féltik, mélységesen lenézik Bakóczot
zsigeri gyűlölettől fröcsögve beszélnek a barbár magyarokról. Bakócz viszont a nemzet
sorsáért aggódik, félti a muszlim inváziótól, mert Szent István országát ez a megszállás
tönkreteszi, és elállja előle az élet kapujához vezető utat, az állandó halálküzdelemben, amit a
betolakodókkal kell vívnia, sem gazdasági, sem társadalmi téren nem tud úgy, olyan
szervesen fejlődni. Bakócz vereségének hátterében a kisregényben feltárul II. Julius pápa
önhittsége, valamint személyes, művészetpártoló céljainak megvalósítási igénye, szemben az
európai és a magyar sorskérdések megoldásával.

A szerelmi szál

Bakócz unokaöccse, Vértesi Tamás és Fiametta beteljesületlen szerelme a kisregény

cselekménybonyolításában önmagán túlmutató szerepet tölt be: ez a történetalakító szerep a
pápaválasztás és az egyházi működés bemutatásának lehetőségét teremti meg a műben. Erre a
szálra felfűzve szembesülhet ugyanis az olvasó a vatikáni intrikákkal, a szent, biblikus elvek
helyett a világi és hatalompolitikai célok elsődlegességével, a pápaválasztás hatalmi
megfontolásaival és gyarló emberi szándékaival. Fiametta létformája szükségképpen
központi szereplővé teszi őt a történetben és a pápaválasztási folyamatban is. Mivel
palotájába sok férfi bejáratos, számtalan érdek és szándék találkozik össze egymással
otthonában. Ezek az érdekek egymás ellen kijátszhatók vagy éppen összeegyeztethetők,
Vértesi Tamás naiv bizalma is részben Fiametta központi szerepének esik áldozatul. Az
események alakításában főképpen a pápa, II. Julius (Gyula), Chigi, a bankár és Cardulo, az
apostoli nótárius vesz részt.

Regényszerkezet, stílus és nyelv

Az élet kapuja szerkezete a címben megfogalmazott központi motívum köré épül. A kapu,
ami a hétköznapi életben mindig két külön világ határán áll, metaforikus jelentéshálót vesz
fel a műben. Minden szereplőhöz és minden fontos döntési helyzethez kapcsolódóan más-
más jelentéstartalommal telik meg, amely jelentések közös eleme a határhelyzet konfliktusos
pozíciója. Központi motívumként a cselekmény teljes konfliktusrendszerét maga köré
szervezi, mely sajátosság drámai jelleget kölcsönöz a kisregénynek. Ezt a drámai jelleget
erősíti a kisregény építkezése is, mely az alaphelyzetből (Bakócz Rómába való
bevonulásának körülményei és célja) a bonyodalomból kifejlődő konfliktus (Bakócz és II.
Julius pápa konfliktusa, Fiametta és Vértesi Tamás konfliktusa) után a tetőpontra jutva a
késleltetést (Fiametta és Vértesi Tamás utolsó párbeszéde) követően jut el a tragikumot
hordozó zárlatig (Bakócz bukása, Vértesi Tamással való kényszerű távozása Rómából).
Szintén a drámai vonásokhoz sorolható a regényszerkezet gyakran párbeszédes jelenetekből
álló, epizodikus, gyors jelenetváltásokban gazdag felépítése is. Az egyes jeleneteket
megszámozva választja el egymástól a szerző. A narrátor távolságtartó, külső nézőpontból
beszéli el a történteket. Beszéd- és ábrázolásmódja a jellemek megformálásakor inkább
realista, Róma városának és fényűző életének bemutatásakor pedig inkább romantikus
vonásokat mutat. Megszólalásai Herczeg saját korának nyelvi normáit követik, a füzérszerű
mondatépítkezésben pedig a szecesszió dekorativitásigényét mutatja.
A cím értelmezése a szereplők nézőpontjából

Bakócz Tamás szempontjából az élet kapuja a nemzeti megmaradást, a pápai trón erejével
megszervezhető, törökellenes ligát jelenti. Ennek a kapunak a túloldalán a nemzethalál
leselkedik Magyarországra. Ez a kapu Bakócz számára a Vatikán kapuja, ahol II. Julius pápa
trónjáért kell harcba szállnia. Kívülrekedésével nemzetmegmentő tervei kudarcát, hazájának
Róma általi elárultatását és a törökök általi fenyegetettségét szenvedi el. Ugyanez a kapu
azonban az emberi jellemek kapuja is, melyen innen és túl az adott szó és az aljas árulás
néznek farkasszemet egymással. Itt tapasztalja meg II. Julius pápa valódi szándékát (bárki
lehet pápa, csak a barbárnak tartott Bakócz nem) és Cardulo áruló magatartását is.

II. Julius számára a kultúra és a barbárság határán áll a metaforikus kapu. Pápaként ő ugyanis
Bakócz Tamásban a civilizálatlan ősi, vad erőt, a kultúra és a művészetek hanyatlásának
legfőbb veszélyét, a Szent Péter-bazilika felépítése helyett megszervezendő és működtetendő
törökellenes ligát és Róma örök városának hanyatlását, vezető szerepének keletre tolódását
látja. Ő maga két világ határán, élet és halál kapujában áll, amely helyzetben életművének, az
új bazilikának a felépítése mellett saját öröklétének zálogát is a művészetekben keresi.

Vértesi Tamás kapuja két külön konfliktusrendszer határán áll: egyrészt Bakócz Tamással
együtt a magyarságot megmenteni képes Vatikánba, másrészt Fiametta palotájába (Sciarra-
palota) és szívéhez vezet. Belépve rajta a nemzeti megmaradás reménységén túl a beteljesült,
boldog szerelem várhatna rá. Ő az a szereplő, akinek életét magánéleti és közéleti szinten is
befolyásolják az események. A kurtizán Fiametta árulását látva azonban felismeri, hogy nincs
lehetősége a kapukon való belépésre. Chigi számító ármánykodása és az őt szolgáló,
hiúságában sértett fiatal nő Róma és a művészetek fejlődését támogatták a barbárnak tartott
Bakócz törökellenes, a kereszténységet védeni akaró szándékai ellenében. Fiametta szíve
pedig éppen az ő vélt visszautasítását követően zárta be kapuit előtte és esküdött halálos
bosszút ellene. Számára így nem maradt más erkölcsileg is vállalható döntés, mint a
szerelmét megvalló nő érzelmeinek visszautasítása és a magyar földre való hazatérés.

Fiamettának is megvan a saját kapuja, melyen át végül nem tud belépni a vágyott magánéleti
boldogságba. Kurtizán életmódja a női tisztátalanság révén választja el a testi és lelki
tisztaságtól. Női vonzerejének köszönhetően és ebből fakadó hatalma révén módjában áll
nemes és nemtelen célokat szolgálni. Chigi és a II. Julius pápa érdekeit előtérbe helyezve
azonban Róma és a művészetek oldalára áll, és nem tud az általa csak a külsőségekben
megélt kereszténység erkölcsi magaslataiba tekinteni. A pápaválasztás számára a megszokott
élet bebiztosítását jelenti. Ennek a szándéknak és a mögötte álló erőknek szolgáltatja ki
Bakócz Tamást és Magyarországát, amikor Chiginek átadja a Vértesi Tamás titkos, Bakócz
támogatóit tartalmazó listáját. Emellett haragudott is Vértesire egy korábbi visszautasítás
miatt. („Nagyon gyűlöltelek akkor, szegény, drága szerelmem, de az én gyűlöletem nem volt
egyéb, mint öngyilkos szerelem. Attól kezdve én megint nagy buzgalommal szolgáltam Chigi
urat, mindent elárultam neki, és talán odaadtam volna ifjúságomat is, csak hogy
meghiúsíthassam a terveidet.”). Saját boldogságának kapuján kívül rekedve lényegében
Vértesi és Bakócz mellett maga is elbukik, ezért kilátástalan helyzetében csak a halált látja
menekülési lehetőségnek.