Van-e értelme a műértelmezésnek?

 Bármiféle műértelmezésnek feltétlen szüksége van a műalkotásra, amelyet értelmez.

 De szüksége van-e a műalkotásnak a műértelmezésre?
 Közismert kommunikációs elmélet elemeire építi fel:
o feladó = az író
o üzenet = mű
o felvevő = olvasó
o Ezek kapcsolata áll előtérben és a műértelmezés, mint 4. elem, közbeékelődik
a mű és a befogadó felé.
 Az elemek asszociációs síkjai:
o A műalkotás folyamata (ez a képzet-sűrűsödés, ritkulás) képezheti a mű, s
olykor egyben maga az író megfogalmazásának, megszületésének termőtalaját.
o A mű csak látszólag mozdulatlan, változatlan. Valójában latens mozgás,
feszültség, dinamizmus rejlik benne.
o A befogadó szempontjából sem teljesülne a „befogadás” jelensége, ha a
mozdulatlannak tűnő mű meg nem mozdulna, meg nem mozdítaná a befogadó
képzeteit.
 Mind a három esetben valamiféle renddéalakulásról van szó.
 A negyedik elem (műértelmezés) szerepe:
o A latens feszültség felszabadítása (ez a funkció a megvan az előadásnál is).
o Transzformátor.
o A feltárás mozzanata, egyúttal a mű üzenet-funkciójának az életbe léptetése.
o A mozzanatok, amelyek a műben helyet nyerő dinamizmusokat létrehozzák,
előtérbe kerülnek:
 A mű keletkezésekor jelenlévő kavargó képzetek.
 A mű előtt az íróban meglévő élmények.
 Az alkotó személyes létét megelőző rétegek (kultúrközösségek).
 Az egyetemes emberi múltból való minták, képzetkapcsolási
indíttatások.
 Fent említett, kiegészített modell kiegészítése:
o 0. elem.
o Ezzel jelöli mindazt, ami nélkülözhetetlenül és törvényszerűen előzi meg az
eddig felsoroltakat.
o Ugyanakkor valamennyiben benne is rejlik, különböző fokon, mértékben.
 Még akkor is, ha a műértelmező programszerűen, kifejezetten csak egyetlen műre
koncentrál, előbb utóbb figyelme körébe vonja:
o Az adott alkotó más műveit.
o Annak egész életművét.
o Kultúrtörténeti vonatkozásokat stb.