8.

A jel, jelek, jelrendszerek a nyelvi és nem nyelvi közlésben

-A jel mindig valamely érzékszerveinkkel felfogható (látható,hallható, tapintható) jelenség amely egy másik
(önmagán túli) jelenségre utal. A jel mindaz ami önmagán kívül mást is jelent.Minden jelben van egy jelölő
és egy jelölt. (Jelölő: amit érzékelünk, Jelölt: amire gondolunk)
-A jel meghatározása: a jel valamely érzékszervünkkel felfogható jelenség, amely egy másik jelenségre utal.
A jel és a jelrendszer segít eligazodni a valóságban. Szerkezete: jel = jelölõ + jelentés.
A jelek közös tulajdonságai a következők:
- érzékszerveinkkel fölfogható (látható, hallható, tapintható)
- túlmutat önmagunk
- információt továbbítanak
- jelrendszer tagja
- csak akkor működnek jelként, ha egy közösség elfogadja és így használja őket
A jelek segítenek a valóságban való eligazodásban és jellel egyik ember a másik számára üzenetet fejez ki. A jelek
lehetnek természetesek (pl:a tűz füstje) közlési szándék nélkül jönnek létre és mesterséges (pl: közlekedési táblák,
karjelzések) szándékokkal jönnek létre. Az ember alkotta jelek a közösség, a társadalom válozásaival együtt
változnak, tehát: történetiségük van.
A jel, jelölt viszonya alapján lehet:
- ikon: hasonlóságon alapuló jel
pl: fényképek, rajzok, ábárák, stb.
- index: jelölő és jelölt közötti ok-okozati, logikai, térbeli vagy idöbeli kapcsolat van.
Nem hasonlít a jelölő és a jelölt.(láz-betegség, lábnyom-v.ki ott járt, füttyszó, integetés)
- szimbólum: semmiféle kapcsolat nincs jelölő és jelölt között csupán megállapodás
hagyomány köti össze. pl: piros szín(tilos),zászló, matematikai jelek
A nyelvi jelelmek és jelek egymásra épülnek és hierarchikusan struktúrát alkotnak.
A nyelvi jel és jelrendszer
A nyelvi jel sajátosságai:
--- csak az emberi érintkezésben van szerepük
1. A nyelv a legegyetemesebb jelrendszer — alkalmas a külsõ és a belsõ valóság kifejezésére.
2. A nyelv közösség alkotása — a társadalom által elfogadott jel és szabályrendszer, amely évezredek során jött
létre. A beszéd a nyelv egyéni alkalmazása a közlésfolyamatban.
3. A nyelvi rendszer jelekbõl és a jelek használatát meghatározó szabályokból áll.
- beszédhang: írott formája a betû; önmagában nincs jelentése, csak jelentésmegkülönböztetõ szerepük van
- morféma: jelentéssel bíró hangsor (szavak, toldalékok)
A morfémákból szerkesztett jelek épülnek fel: szintagma (szószerkezet) ® mondat ® szöveg. A morfémákat
jelentésük, alaktani viselkedésük és mondatbeli szerepük szerint csoportosítjuk (pl. szófaji csoportok).
A nyelvi jelek egyik legjellemzõbb vonása a jelentésük többszörös rétegzettsége.
Minden nyelvi jel alapvetõ szerepe a valóság egy mozzanatának és köztük levõ viszonynak a megnevezése.
Használatukat alapjelentésük, stílusárnyalatuk, nyelvrétegbeli hovatartozásuk is befolyásolja.
A nyelvi jeleket minden nyelv jellegzetes, rendszerré szervezõdött szabályok szerint kapcsolja össze; a társadalom
változásával együtt változnak.
Nem nyelvi jelek: mondat és szövegfonetikai esztközök, hangjelek, tekintet, mimika, gesztus, térköz, csend,
emblémák