Elbeszélő költemény:

- sajátos verses epikai műfaj, amely a magyar irodalmi hagyományai a 19. századhoz fűződnek,
ugyanakkor az Európai irodalomban már jóval korábban megvannak az elődjei
- legfőbb sajátossága: a hős nem valamiféle közösség képviseletében jelenik meg, nem közösségi
identitást reprezentál, nem is ennek a paródiáját adja (vígeposzok) -» a hős vándorlása személyes
érdekűvé, individuálissá válik, egyéni életút bontakozik ki (+ennek metafizikus távlatai)
- a műfaj rákérdez az egyéni életút irányultságára, céljaira
- korai európai minták: biblikus kontextusban elhelyezett történetek, sok esetben már-már mitologikus
módon kezelték – Dante: Isteni színjáték, John Milton: Elveszett paradicsom(1667), Friedrich
Gottleib Klopstock: A messiás (1748) -» mitikus, bibliai elemek, transzcendencia
- ’9. században erre a műfajra is érvényes lesz a szekularizáció: nem csak a transzcendens távlat kezd
átalakulni, hanem a biblikus metaforizáltság is háttérbe szorul -» újfajta mitológiai dimenzió
megképzésére van törekvés a 18. sz. végétől, nagyon tudatosan (= újmitológia mozgalma)
- Neue Mythologie = új mitológia mozgalma
- fontos a 19. sz.-i irodalom megértéséhez
- a koncepció kidolgozása, útnak indítása a német kora romantika ideológusaihoz, esztétáihoz
fűződik: Herder, Friedrich Schlegel, fiatal Hegel, Novalis
- törekvés alaptapasztalata: a minket körülvevő (18.sz.) világ egysége valamilyen módon
széttöredezett -» ez elbizonytalanítja a benne élő embert (ez összefügg a szekularizációval, a
metafizikai háttér lebontásával) -» elemi bizonytalanság, szorongás
- az emberiségnek és az individuumnak is szüksége van egyfajta univerzális, saját, megtapasztalt
földi életünkön túlmutató távlatra, de ezt immár a kereszténység nem képes hiteles módon
felmutatni
- koncepció: ezt a távlatot a költészetnek ((= poézis (teremtés, alkotás), tehát a teremtő alkotó
tevékenységet emelik ki a. művészeten belül)) kell megadnia
 érzéki, szintetikus, befejezetlen romantikus költészet (F. Schlegel: univerzális költészet)
az, ami erre gyógyírt jelent
 18. sz. végi költészetnek az a legfontosabb feladata, hogy az emberiség számára egy új
nyelv- és világképzetet nyújtson
- ezt a programot legrészletesebben és legkorábban Herder fogalmazza meg: Herder: A mitológia
újabb használatáról (1767)
 új mitológia nem azt jelenti, hogy az eddigi mitologikus hagyományokat (görög-római,
bibliai) teljesen el kell hagyni, hanem hogy a különböző, már meglévő mitologikus
hagyományokból lehet meríteni, de nem olyan módon, ahogy azt a korban tették (Herder:
„a mitológia utánzása” )
 inkább: különböző mitológiákat kell használni, de nem utánzó, hanem heurisztikus
(=alkotó) módon -» a széttöredező világot ezzel újra összerakjuk a költeményünk
segítségével
 mitológia- és világteremtő művészet a cél
 későbbi írásába: Herder: Iduna, avagy a megfiatalodás almája -» Iduna-motívum, alma-
motívum nem a klasszikus görög mitológiából, hanem a germánból (skandináv mitológia)
jön -» Herder nyit a hagyományosan felhasznált (görög, biblikus) mitológia mellett az
északi, nordikus, orientális mitológiai hagyományok irányába is
 megfiatalodás almája: úgy jelenik meg, mint a szimbolikus mitikus történet
„jelenkori” újraírása -» metaforaként használja, mitológia a mi almánk, amelyből, ha
újra képesek vagyunk „harapni”, akkor képesek leszünk „megfiatalodni” is
 mitológiai fikciók a költői világteremtés alapjaiul szolgálnak
- Herder univerzális programját viszi tovább Friedrich Schlegel -» F. Schlegel: Beszéd a
mitológiáról
 ez a fajta univerzális költészet, ami az újmitológián alapul, és azt meg is alkotja, nem
egyszerűen egy művészi program, ez képes sajátos módon egy újfajta társadalmi egységet,
emberi identitást létrehozni, megkonstruálni
- sok költő megpróbálkozik az újmitológia megteremtésével, költészetét ez alapján szervezi (pl.
Novalis regénye = Novalis: Heinrich von Ofterdingen)
  a program hordoz egyfajta önellentmondást: hatásában nem működik univerzálisan -»
ehelyett egy individuális mitológiai világ születik meg Novalis regénye mentén
 ennek az újmitológia-teremtés közösségteremtő képessége megkérdőjeleződik
 ez a regény jó példa arra, hogy a törekvés erőteljesen ott van az epikus próbálkozások
mögött, ezek a próbálkozások valóban úgy működnek, hogy különböző hagyományokat
próbálnak integrálni
 itt: keresztény-biblikus mitológia + nordikus, orientális, görög-római elemek, népi
hiedelmvilág
 bizonyos elemei olyan szimbólummá válik, amely azóta is fel-fel bukkan, beépült a
közösségi emlékezetbe (pl. kék virág)
- ez a program bár az egész emberiség egységes művészi nyelvét nem tudja megteremteni,
remekül tud működni közösségteremtő erőként kisebb közösségek tekintetében (pl. nemzeti
mitológia megteremtése) -» magyar példa: V.M. epikus költeményei
Petőfi Sándor: János vitéz (1844)
- címadás, felütés: főhős életútja, életút során történő kaland, jellemfejlődés mozzanatát helyezi előtérbe
- cím: megnevezés + rang «-» felütés: egyszerű legény, Kukoricza Jancsi -» már az első néhány
versszak után tudja/várja az olvasó, hogy ez a történet arról fog szólni, hogy miként válik vitézzé
Jancsi (ez a történet felénél következik be – ez nagyon hasonlít az eposzi előképekhez pl.: Odüsszeia,
tudatos stratégiai címadás)
- strukturális felépítés: lineáris elbeszélés
- egység kérdése: VM írja: a francia udvarban való megdicsőülés utáni részek később készültek el (az ő
javaslatára kerültek bele a szövegbe) -» a részek szeres egységet alkotnak, vagy hozzátoldásszerű?
Teljes lenne-e a történet ezek nélkül?
- kételyek:
 mesei hagyományok felhasználása: ez a történet szintén egyfajta mitológia képzésre
vállalkozik (ez itt alapvetően néphagyományokon alapul, mesei hagyományokat használ
fel P.) -» Francia király udvarában történő lakoma a mesei hagyományok felhasználása
kapcsán vízválasztónak tekinthető:
 előtte: obsitosmese hagyományai = nagyotmondó katona, akinek
kalandelbeszéléseiben keverednek reális és mesei, lehetetlen, felnagyított
eseményekkel (pl. Háry János)
 utána: olyan kalandokba keveredik JV, olyan szereplőkkel találkozik, akik
egyértelműen a tündérmese, varázsmese világából származnak
 obsitosmese+tündérmese
 stilisztikai törés:
 utána: sokkal líraibb, szimbolikus képi anyagában, beszédmódjában hasonlít a
Cikluslombok Etelke sírjáról c. versciklushoz -» Etelke-tradégia -» JV második
felének komor hangvétele
- érvek:
 van egy törés, határpont a szöveg felénél, de vannak érvek, melyek szerint ez egy
tervezetten kialakított szöveg
 strukturális tagolás: 27 ének -» ez visszaköszön: Hóhér kötele (Petőfi), kortárs európai
verses epika, elbeszélő költemények: Atta Troll, Deutcshland (Heine) -» álomelbeszélés,
mesei elbeszélés: közel áll ahhoz a tematikai csoporthoz, melyet Petőfi is alkalmaz a JV-
ben
- HA elfogadjuk a szöveget, mint egységet, mi lehet a szerepe a töréspontoknak?
 a két töréspont hagyományos módon ágyazódik bele a szövegbe -»
 14. ének (francia király udvara) – centrális tengely, nyugvópont, élettörténet1
 18. ének – aranymetszés. megtorpanás, élettörténet2, innentől melankolikus -» ez nem
ismeretlen technika P. korában: már ókori eposzokban is fellelhető ez a szerkezet, „al/
túlvilágba való vándorlás”
 mindkét határpont fontos fordulópont a főhős identitása szempontjából: 14.é. =
Kukoricza Jancsiból János vitéz (földi pályafutásának csúcspontja), megáll és
visszatekint eddigi életére, ezt sikettörténetnek gondolja -» egészen addig gondolja ezt
így, míg meg nem érkezik szülőfalujába (megtudja Iluska halálhírét) -» újabb visszanézés
 Iluska sírjánál (=újabb identitásváltás), belső visszatekintés, ez már egy olyan határpont,
amelynél JV földi „pályafutását” lezárja, átlép egy másik világba, egyfajta öngyilkosság
motívum

- struktúra,
felépítés
- vándorlásának első felében: van egy konkrét célja = Iluska
 reális elemek, társadalmi karrierről ábrándozik (nincsteleneknek háza lesz,
megbecsülésben élnek)
 evilági keretek között nem értelmezhető célkitűzés: paradicsomi idill
- a célkitűzéshez hozzájárul egy identitásfolyamat, egyfajta identitás építés folyamata (=társadalmi
szerep keresése)
 Kukoricza Jancsiként -» falusi lehetőség, juhászbojtár, mint karrier és életút
 hírhedt betyár, mint karrier és életút
 katonai, vitézi karrier
- 1.-14- ének: bolyongás, utazás (ami a célkitűzések mentén zajlik) = hangsúlyozottan
imaginárius, ugyanakkor külsődleges térben zajlik ( ha nem s térképen lerajzolható módon, de
olyan helyszínekről van szó, melyek az olvasó számára is ismerősek
- vándorlás első fele – belső folyamatok:
 1.-4. : elsötétülés
 gyakori és visszatérő motívum a lenyugvó nap képe
 történet indulása: bukolikus idill – valamiféle paradicsomi idill, bár a szereplők nem így
fogják fel
 boszorkányszerű közbelépés
 traumasorozat: Jancsi elveszti szerelmét, munkáját, a közösséget, ismerős teret, amelyben
eddig élt
 vihar = nem csak egy külső időjárási tényező, lelkében dúló vihar kivetülése is lehet
 erdőben történő bolyongás erőteljesen emlékeztet az Isteni színjáték (Dante) felütésére is
-» tévelygés, eltévedés motívuma
 első kisértés/ próba (=zsiványok): JV a könnyű, becstelen utat választja-e
 beavatás: huszárok közé való beállás előtt a zsiványok megölése (emberölés motívum) -»
ebben a beavatás-történetben megjelenik a halála szántság motívuma is
 elindul a kaland, melyben JV kiválasztottnak látszik -» sikertörténet, lakoma a tiszteletére
-» 14. ének =töréspont (ld. fent)
 itt még nem nyilvánvaló számára, hogy ez egy töréspont lesz, inkább egy
magaslati pont, melyről úgy tűnik, hogy ezután már minden egyszerű lesz
 innentől kezdenek szaporodni az intő jelek arra nézve, hogy ez a
karriertörténet/sikertörténet itt megtört
  a királylány kezének visszautasítása is már egy kilépés a happy end-ből, egyfajta
visszafordulás
 újabb vihar, amiből már egy csodás mesei lény (griff) menti ki
 érkezés a faluba: hasonló folyamat játszódik le, mint mikor a történet elején az erdőbe
érkezett: idegenként kezelik, nem ismerik meg -» eltévelyedés motívum
 18. ének = második identitásváltás, véglegesen realizálódik számára a céljának
elérhetetlensége -» ez a pont erőteljesen rákérdez az emberi sors elbeszélhetőségére
 elbeszélhetjük-e az emberi sorsot földi keretek között?
 az emberi sors teljessége szükségszerűen túllép-e ezen a dimenzión?
 Iluska sírjától elindul -» új utazás veszi kezdetét –» megtörténik az átlépés
 az új utazás nem olyan, mint Orfeusz utazása, bár hasonló a motiváció, JV nem
reménykedik abban, fel sem veti azt, hogy Iluskát visszahozza -» ő utánamegy Iluskának
(=halál utáni vágy, önelvesztés vádja)
 ezen a ponton a térszerkezet teljes egészében megváltozik -» innentől: nagyon
erőteljesen szimbolikus, mesei, belső tájak
 próbákat áll ki a főhős, de ezek számára nem fontosak, nem egy klasszikus
varázsvilági kaland
 saját elhatározásból felvállalt halál állapota, öngyilkosság motívum (ebben az időben
nagyon problémás – vallás, babonák, néphagyományok -» kirekesztés)
 18. századtól: öngyilkosság más kulturális narratívája jelenik meg: „Freitod” =
joga van-e az embernek eldönteni azt, hogy nem folytatja tovább az életét? lehet-e
ez egy tudatos döntés?
 János Vitéz esetében ez az „önelveszejtés” egyfajta önkiteljesedés: most, ebben a
világban válik JV igazi vitézzé, hiszen óriási, természetfeletti lényeket lesz képes
legyőzni, anélkül, hogy ez nagyobb erőfeszítésébe kerülne („szuperhőssé,
mesehőssé válik”)
 sárkány gyomra, sárkány megölése -» JN egy sajátos túlvilági helyre, Tündérországba
kerül
 történet csúcspontja, legszebb helye (mesei feldolgozásokban)
 amikor JV megérkezik, itt nem boldog
 úgy megy bele a tóba, hogy az a célja, hogy belevesszen ebbe
 rózsa szimbólum: erotikus szimbólum, de itt tekinthető egyfajta nem földi
dimenziókban létező szeretet szimbólumaként -» ez a rózsa volt JV útmutatója,
vezérlő szimbólumként is értelmezhető, ebből bomlik ki Iluska tündér alakja
 Iluska megjelenése nem olyan a szövegben, mint valamiféle „jutalom”, hanem
egy sajátos kegyelmi gesztus következtében, azon a ponton, melyen ez az
önelveszejtő folyamat a legvégére ért, egyszer csak nem várt ajándékként jelenik
meg
- kérdések
- Iluska halála után: céltalanság „Ha elfelejtkezik is rólam halálom” -» ha azt gondoljuk, hogy az
emberi élet teljessége elbeszélhető földi keretek között, akkor logikus lenne, hogy egy
traumatikus fordulat után a halál lesz a végcél -» itt azonban JVnek még csak ez sem a célja,
egyszerűen feladja (18. rész utáni részek)
- Tündérországot szürreálisnak látja, hiszen hiába élnek a tündérek boldogan, nincsenek céljaik,
nincsenek vágyaik, egyéniségük feloldódik egy puszta létezés szintjén mozgó univerzális lét
keretei között
- zárójelenet: Iluska és JV is részévé válik Tündérországnak -» visszacsatolás a kezdetek
kezdetéhez, illetve Kukoricza Jancsi eredeti céljához = úgy éljenek, mint Ádám és Éva a
Paradicsomban
- animációs film alapján: nyitó jelenet (bukolikus képi ábrázolás «-» záró jelenet -» a kezdeti
jelentnél: színkavalkád, mozgó jelenetsor «–» tündérországbéli boldogság: fehér, szürreális képi
világ, szecesszió
- narrátor erőteljes célzása: Tündérország csak egy stilizált áll-kép -» ez nem a legboldogabb hely
a világon, a tündérek egy boldogabb helyről álmodnak = ez a világ olyan, mint amikor „a földi
ember először lyányt ölel” = ez volt a kiinduló állapot
 - narrátori instrukció: az a kezdeti idill, (ami sokban megfelel az Ádám és Éva történetnek – pl.
kiűzetés ) voltaképpen nem más, mint az a cél, amit JV egész útja során kerget – már eleve az
övé volt, soha nem tudta visszaszerezni
- valójában a cél, amit az ember kerget földi életútja során, nem e épp abban a pillanatban valósul
meg, amelyet észre sem vesz, amelyből óvatlanul kilép?
- 19. század második felének irodalma kapcsán lényeges lesz: verses regény műfaja
- számos tekintetben kapcsolódik a verses elbeszélés műfajához
- narrátor pozíciója: nem eposzi narrátor= nem valamiféle közösség képviselőjeként lép fel,
akinek fontos feladatai vannak és fontos történeteket mond el, nem is egyfajta csipkelődő,
ironikus hangvételű narrátor -» tolakodó elbeszélő
 folyton felhívja a figyelműnket arra, hogy amit olvasunk egy történet, amit ő mond el
 sokszor kiszól az olvasóhoz, modorosságokat, furcsa megjelöléseket alkalmaz az egyes
cselekménymozzanatok kapcsán („ nem hazudok, de volt akkora kapuja, hogy biz én nem
is tudom mekkora, de nagy volt biz az...”) -» mintha ki akarna minket lökni a történetből,
emlékeztet, hogy ebben a történetben nem vagyunk benne, csak elmondja nekünk
 ez a szöveg, amit élőbeszéd szerűen, mesélő elemekkel mond el nekünk, ez ugyan úgy
tűnik, mint egy elbeszélt, beszédben elhangzó történet, valójában leírva látjuk -»
távolodunk a szövegtől, metaepszis jön létre („S János vitéz beszélt, a mint itt írva áll”
 eltávolító mozdulatok, furcsa narrátori mozzanatok: természet szimbólumok (rózsa,
vihar, erdő, napnyugta) -» mintha ezek a leírások a maga modoroskodásaival, tompítani
akarnák a szimbólumok erejét -» ez a sorselbeszélés, ami a maga módján tragikusan is
értelmezhető -» tragikuma megkérdőjeleződik, ironikussá válik, eltolja a narrátor az
olvasótól ennek az átérzését
 tudatosa, felépített narrátori játék (ez fokozódik a verses regények esetében)

Arany János: Toldi

- míg a János vitézben fontos az emberi sors, emberélet távlatai meddig nyúlnak, meddig követhetők
és hol zárhatók le -» ennek a kérdésnek a megválaszolásához egy mitológiai apparátust használ fel a
szöveg – amelyben keveredtek a különböző mesei-néprajzi-hiedelemvilági elemek + keresztény
szimbólumok
- itt: ezen szöveg kapcsán is felvetődik a sajátos kontextus
- emberi élet, mint karriertörténet, ennek azonosíthatósága
- sajátos transzcendens mitologikus távlat, ezt itt szavakba is foglalja a szöveg -» az út amit bejár, nem
csak földrajzi szinten értelmezhető (visszaköszönnek a motívumok amelyek a JV-t jellemezték, de itt
a történetiség sokkal erőteljesebben van jelen, míg a mesei hagyomány, hiedelemvilág sokkal
kevésbé)
- erőteljesen dominál az az olvasat, mely szerint a történet: emelkedéstörténet, karriertörténet -» ??
- azt az olvasatot adja a Toldinak, amely szerint egy igazságtalanságról van szó, de Toldi
megszerzi a kiérdemelt helyét a király mellett
- marxista változat: társadalmi emelkedéstörténet
 Miklós = elnyomott parasztság
 György = immorális nemesség
 DE „hé paraszt melyik út megyen itt Budára” jelenetben kikéri magának Toldi a paraszt
megnevezést
- erőteljesen jelen van egyfajta földi cél, karrierépítés, társadalmi identitás fellelése
- Toldi úgy érzi, ő nincs a helyén, nem az, akinek látszik
- amikor eléri célkitűzését: „De nem köszönöm azt magam erejének, Köszönöm az Isten
gazdag kegyelmének” -» saját maga nem úgy értelmezi az életét, mint egy karriertörténetet,
hanem a sikereit nem várt ajándékként, kegyelmi adományként éli meg
- történet elején a narrátor nem csak Toldi erejét, a fiatalságát is hangsúlyozza („szép öcsém”)
-» elővételezi a szöveg, hogy a felnőtté válás a történet közben fog lezajlani
- vihar metafora -» az „isten viharának” a viharral kell megvívnia, Toldi maga a vihar
 = itt is az identitásválság és önelvesztés természeti metaforája
 ez a „vihar” valahogyan mégis Toldi javára válik
- felnőtté válás folyamatában kisebb szerepet játszik a külvilág, karrierépítés motivációja (lásd. JV)
- útnak indulás előzménye: bűnelkövetés (eddig analóg a JV-el)
- szimbolikus jelent: útnak engedett, nem kontrolált kő -» megjeleníti Toldi szinte emberfeletti erejét
és annak szabaddá engedését -» valójában az elindulás oka, hogy kiválasztott, kivételesen erős DE ez
kontrolálatlanul van jelen benne -» vadság, szilajság -» állat-metaforák:
- farkas-metafora
- bika-metafora
- vadkan is megjelenik a szövegben
- bűnbeesés: önelveszejtés állapotába sodorja Toldit, nem tudja mit tegyen (kontrolálatlanság+ düh,
harag -» elpárolog)
- segítő, vezető szerep: öreg szolga, Bence
- sajátos próbasorozaton keresztül vezet az útja a megoldásig, kontrollálnia kell az erejét -» a történet
átalakul Toldi önmagával vívott harcának állomásaivá
- küzdelem első pontja: farkas epizód (igazi győzelem nem a fizikai, hanem a bátyához
kapcsolódik, a szöveg nem véletlenül köti ezt a szimbólumot Györgyhöz) -» első győzelem:
nem folytja meg a bátyját, képes kontrolálni az erejét, dühét
- vágóhíd epizód: elszabadult, megvadult bika -» újabb harci jelenet -» itt mér nem csak képes
visszafogni erejét, képes ezt mások szolgálatába állítani
- párbaj epizód:
 tudatos játék: Miklós vs. Mikola
 önmagával folytatott küzdelem utolsó etapja
 az adott közösség (magyarság) életében kitüntetett szerepet kap, közösségi eseményként
zajlik le
 közösség szolgálatába állítja erejét, képességeit
 nem szabályszerű párbaj (bár annak indult, amiben Toldi kevésbé jártas, hiszen nem
kapott rangjához méltó nevelést) -» véletlenen múlik, nem számít a győzelemre
 Toldi és a király is isteni ítélethozatalként értékeli a párbajt -» bűne megbocsájtása
(kegyelem), fejlődési folyamata beteljesedhet-e? (kegyelmi adomány) -» égi és földi
megbocsájtás harmóniája