Vörösmarty bölcseleti versei

I. Bevezetés

 1800-ban Pusztanyéken született köznemesi családban.

 1811-től Székesfehérváron, majd Pesten tanul.
 1817-ben meghalt az édesapja, így neki kellett gondoskodnia 8 testvéréről.
 1817-26-ig a Perczel családnál lesz házitanító, amely jelentős időszak az életében. Ő
lehetett Perczel Mór nevelője, aki később a szabadságharc jelentős tábornoka lett.
Valamint itt érte az első szerelem. Beleszeretett Perczel Adélba, vagy Etelkába.
 Közben magánúton elkezdte végezni a jogot. Görbőn végezte a joggyakorlatot.
 1824-ben sikeres ügyvédi vizsgát tett.
 1825-ben megírta a Zalán futása című nemzeti eposzát, amellyel országos ismertségre
tett szert.
 Műfordításokból, szótárak készítéséből, szerkesztéséből él. A Tudományos
Gyűjtemény és a Koszorú című folyóirat szerkesztője.
 1830-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagja lesz 1843-ban feleségül vette
Csajághy Laurát.
 1848-as szabadságharc idején a kormánnyal együtt Debrecenbe menekül, ezért a bukás
után elítélik, de végül felmentést kap.
 1855-ben Pesten halt meg.

 az embernek két oldala van: biológiai lény és szellemi lény → ezt a kettősséget a
könyv tudja leginkább mutatni: szemét, rongy (ebből csinálták régen) és szellemi érték
(tudás, emberi moralitás, eszme, szépség)
 amikor Vörösmarty a könyvön gondolkodik, akkor valójában az emberen, a hazán
gondolkodik
 A Szózattól (1836) fogva Vörösmarty a reformkori harcok nagy költője.
 A közösségi tematika uralkodik verseiben és elsősorban az óda és az elégia lesznek
meghatározó műfajai.
 A nemzeti ügy iránti lelkesültség mindig világtörténelmi távlattal együttesen van jelen
bölcseleti lírájában. Vívódik a nemzet és az emberiség nagy kérdésein.

II. A Guttenberg-albumba (1839)

 Híres epigrammája, mely hatalmas ódává mélyül (az epigramma a klasszicisták

kedvelt műfajai közé tartozott)
 alkalmi versnek készült: Németországban kiadtak egy díszes albumot a
könyvnyomtatás feltalálójának, Guttenberg Jánosnak a tiszteletére → DE: a jövő
látomása feledteti a szöveg eredeti rendeletetését
 a jóslat előfölvetése, hogy a jövő különbözni fog a jelentől → a késleltetett főmondat
okozta feszültséggel juttatja kifejezésre látomásának feltételességét → lehetséges
kettősség
 tulajdonképpen ünneprontó hangulata van: most még nem lehet ünnepelni Guttenberg
emlékét és találmányát, a kultúra terjesztésének eszközét, hiszen nem valósult meg az
eszményi világ, a béke és az igazság uralma a föld népsége között, melyet a
műveltség általános elterjedésétől vártak a kor gondolkodói → ennek a gondolatnak
lesz szimfóniává bővülése a Gondolatok a könyvtárban
  az indító kép egyetemes vonatkoztatású: a felvilágosodás sugalma, a Bibliát is
létkezdő „Legyen világosság” parancsa, s ugyanígy a fény-sötét harcáról szóló
mítoszok
 az emberélet tisztelete arra enged következtetni, hogy a vers beszélője nem
forradalomként, hanem lassú, békés fejlődésként képzeli el a társadalom átalakulását.
Nem vagyonegyenlőséget hirdet, hanem a közösség összes tagjának erkölcsi
felemelkedését.
 a forma fegyelmébe zárt egyetlen mondatos sóhajtás a szabadelvűség tükre: benne van
a jelen megtagadásának lírai attitűdje → az előreutaló „majd”-ok hozzák
 a 7-8. sorból kiviláglik, hogy szabadelvűségére hatással volt romantikája: az emberi
érzelmeknek az értelmet átlényegítő szerepet tulajdonított → „áldozni tudó szív”
 Vörösmarty a romantikának nem olyan képviselői közé tartozott, akik kizárólag a
nemzeti lét keretein belül képzelték el a változásokat. Ellenkezőleg: az emberi vágyak
elérése csakis világtörténelmi folyamat függvényeként lehetséges.
 a 7. sorban visszatérő motívumként kötődik a Nyugathoz, Franciaországhoz, ahonnan
az értelem világa elindulhatott
 a fölfelé törő lépcsővel ábrázolható a vers szerkezete: a tudatlanság, az erőszak, a
zsarnokság alsó szintjeit a szívé és az észé követi, amivel az egyetemes összefogás
lépcsejéről az Igazság csúcsaira juthat az emberiség.
 a Szózat szélesebb háttérhez viszonyította a magyarság sorsát, a Guttenberg-albumba
már a "föld népségének" közmegegyezésével foglalkozott
 a következő évek két jelentős verse is az emberi lét egyetemes kérdéseire keresett
választ

III. Gondolatok a könyvtárban (1844)

 a negyvenes évek közepétől Vörösmartyt szinte kizárólag a történelem egészének

értelmezése foglalkoztatta
 a G. a könyvtárban Vörösmarty hatalmas filozófiai elmélkedés → a költő világnézeti
válságáról tanúskodik
 a költemény egyetlen kínlódó monológ, tele kétségekkel, vívódással
 a könyvek ellentétek hordozói: kibékíthetetlen ellentét feszül a könyv anyaga és
tartalma között
 a Guttenberg albumában az emberiség javulásának reménye még legyűrte a kételyeket,
itt már a reménytelen kétségbeesés hangja zokog fel: ezen a földön mindenki
boldogtalan
 a világban és a könyvekben tetten ért ellentmondások logikusan vezetnek el a
kétségbeesett felkiáltáshoz: ”Irtózatos hazudság mindenütt!”
 a költemény egyre lejjebb zuhan a kétségekbe, az eddigieknél is ijesztőbb,
fájdalmasabb gondolatok torlódnak egymásra → a pesszimizmus mélypontjára jutunk
→ Vörösmarty azonban nem tud ebbe belenyugodni!
 hallatlan erkölcsi erővel igyekszik felülkerekedni kétségein
 keserűség már nem tarthatja vissza a hinni akaró bizakodást, felülemelkedik
csüggedésein, szembefordul korábbi pesszimizmusával → ”Ez az, miért csüggedni
nem szabad.” — de igazán hinni mégsem tud
 a hazafiság parancsa és a cselekvésvágy legalább túljuttatja a megbénító
pesszimizmuson
 a vers fő része 3 nagy kérdésre és a rájuk adott feleletekre épül:
 1. Miért – e lom? … Ment – e a könyvek által a világ előbbre?

 az irodalmat szellemi tartalomra (erkölcs, törvény-igazság) és anyagi

megjelenésre (a valós élet, melyből az irodalom és a könyv merítkezik)
bontja, s ezek között ellentétet fedez fel, hiszen a szellemi tartalom
ellentmond a valós életnek
 Hatalmas arányú, dinamikus erejű, ellentétes képek sorozata.
 A világ nem ment előre a könyvek jóvoltából, mert az eszmény és a
valóság között kiáltó az ellentét
 lom=irodalom, szépirodalom

2. De hát ledöntsük, a mit ezredek / Ész napvilága mellett dolgozának?

 megjelennek a fényes lelkek (isteni ész és angyali érzelem), az el nem

ismert érdem hősei, akik segíteni próbáltak eltévelyedett társaikon →
vajon hiába volt minden cselekedetük?
 A művek (az irodalom) szellemi tartalma értékes, de a társadalom nem
tudja felhasználni. Ha elpusztítjuk a műveket, akkor érték tűnik el. Ha
elégetjük a könyvet, akkor elpusztítjuk az egyetlen jót is, ami azonban
nem hasznos
 a költő válasza a kiábrándító tapasztalat ellenére nem! → erőt vesz rajta
a józan megfontolás, a bizakodás, s végül a lelkesedés, mert – bár látja
az amerikai polgári demokrácia ellentmondásait – az emberi
egyenlőség és igazság megvalósulását ünnepli benne

3. Mi dolgunk a világon?

 kétszer hangzik el, s mindkétszer a válasz: ”küzdeni”

 a költemény utolsó szakaszában a reménytelenséget legyőző remény
ódai magasságokba emelik a verset
 a vers tanulsága: csak úgy szolgáltathatjuk az egész emberiség ügyét,
ha saját hazánk felülemelkedésén fáradozunk
 Vörösmarty "mégis fáradozni kell" gondolatmenetét jeleníti meg → a
jövőben talán eljön az igazság és a szeretet → utópisztikus jelképként
jelenik meg → az embernek ezért kell küzdeni, ezt kell létrehoznia
 "Mi dolgunk a világon? küzdeni,…" → Lehet, hogy a cél elérhetetlen,
de tenni kell a jövőért
 a vers zárlata hasonló Madách: Az ember tragédiájának befejezéséhez:

IV. A szabadságharc bukása után

 Szabadelvű felfogása hozzájárulhatott ahhoz, hogy Világost a rákövetkező három-

négy évben nemcsak nemzethalállal, hanem a nagy társadalmi átalakulás végleges
meghiúsulásával azonosította.
 Élete utolsó éveiben már alig írt verset, de ekkor keletkezett művei kivételesen magas
művész színvonalat képviselnek.