Szemiotika

Ceiner Annamária
2022. 10. 01.

W.J. Thomas Mitchell: Mi a kép?

-Modern kultúrkritikai közhely: A képek olyan befolyással rendelkeznek világunkban,

melyről a hajdani képimádók nem is álmodhattak
- Az ábrázolás természetének kérdése csak a nyelvi probléma megjelenése után jelentkezett a
kritika fejlődésében
- A nyelv és az ábrázolás problémákká váltak
- A képeket nyelvként kell megérteni  közhely

A KÉPEK CSALÁDJA
- A képek egy nagy „család”, időben és térben vándorol, eközben hatalmas változásokon esik
át
- „Családfa”:

-Mentális ábrázolás: pszichológia és ismeretelmélet

- Optikai ábrázolás: fizika
- Grafikus, plasztikai és építészeti ábrázolás: művészettörténet
- Verbális ábrázolás: irodalomkritika
- Észlelési képek: fiziológia, neurológia, pszichológia, művészettörténet, optika, filozófia,
irodalomkritika  széles területet fognak át
- Fantazmák  benyomások felélesztett változatai, képzelőerőnk idézi fel az eredeti
tárgy hiányában
- A köztünk és az általunk képzelt tárgy közötti közvetítők
- A kép alapvető jele annak, amit Faucault a „dolgok rendjének” hív
- Költői ábrázolásról szóló értelmezések a mentális kép elméletére alapoznak grafikus

1
Szemiotika
Ceiner Annamária
2022. 10. 01.
ábrázolás meglehetősen korlátozott ismereteire támaszkodik, tehát hogy közvetlen másolatát
nyújtják annak, amit reprezentálnak
- Jó volna olyan áttekintést adni a képről, a mely a különböző fajta képek közé vont határoló
vonalakat alaposan megvizsgálják és azokat az előfeltevéseket is szemügyre veszik, amelyet a
diszciplínák táplálnak a szomszédos területekhez tartozó képek természetéről
- A mentális és verbális képek csak metaforikus értelemben látszanak képeknek  nem
vagyunk képesek objektíven ellenőrizni, személyenként eltérőek lehetnek, nem kizárólag
vizuális természetűek, az összes érzékszervet foglalkoztatják

A mentális kép: egy wittgensteiniátus kritika

-A mentális ábrázolás az elmével foglalkozó elméletek fő jellemzője volt Arisztotelész A

lélek című műve óta, és ezt követően is alapvető fontosságú lett a pszichoanalízisnek, az
észlelés kísérleti tudományainak és az elméről szóló közhiedelmeknek
- Wittgenstein nem tagadja a mentális képek létezését, azonban támad a mentális ábrázolás
ellen
- Elismeri, hogy rendelkezhetünk ezekkel a képekkel, csak ahhoz ragaszkodik, hogy ezek
semmivel sem privátabb és immateriálisabb entitások, mint a valódi képek
- Wittgenstein nyelvi értelemben ugyanabba a kategóriába sorolja a valódi és a mentális
képeket  ehhez azt kell megvizsgálnunk, miként rakjuk a képeket a fejünkbe
-Meg kell próbálnunk ábrázolni a világot, amelyben az adott mozgás értelmes lehet

A rajzban három egymást fedő viszonyt fedezhetünk fel:

1.A valódi tárgy és az e tárgy közti
tükrözött képe köztit
2. A valódi tárgy és a mentális kép
közöttit, ahol az elme, mint tükör vagy
rajzolható felület
3. Az anyagi és mentális kép közötti
Az elme reprezentációs elméletét kormányzó analógiák mátrixát
mutatja be.

-A modellel szembeni kifogások:

- Az észleléseket és tudati aktusokat vizuális és képi paradigmában képzeli el
- Abszolút szimmetriát és hasonlóságot ábrázol az elme és a világ között
- Az író nem helyességét akarja bizonyítani, hanem az univerzum hétköznapi

2
Szemiotika
Ceiner Annamária
2022. 10. 01.
nyelvünkben való felosztását akarja szemléltetni vele
- Ha a tudatot szüntetnénk meg a világ tevékenysége tovább folytatódna, de ha a világot
szüntetnénk meg, a tudatunk nem lenne képes tovább működni
- Ah az ábrázolásról való beszéd magyarázatára használjuk, akkor a szimmetria nem
félrevezető  ha nem lennének többé elmék, semmilyen kép nem lenne többé
- Mind képesek vagyunk mentális képek alkotására, de nem tudunk rájuk mutatni és azt
mondani, hogy ez itt egy mentális kép
- Az elme egy tükörhöz, egy rajzolható felülethez hasonlít
- Akkor vagyunk képesek a mentális és az anyagi képeket egy kategóriába sorolni, ha ki
tudjuk küszöbölni azt az elgondolást, hogy ezeknek a képeknek a képződésénél bármi
szükségszerű, természetes vagy automatikus  nem küszöböli ki a köztük lévő
különbségeket, de már nem úgy fogjuk fel, hogy a mentális képek illegitim másolatai a valódi
dolgoknak
- A bemutatott ábra pont annyira nevezhető mentálisnak, mint verbálisnak  az ábrázolás
családfájának hírhedten illegitim ágához visz bennünket, ez a nyelvi ábrázolás

A verbális ábrázolás rövid története

-A verbális képek a mentális képekkel szemben nem privátak és nincsenek bezárva egy
szubjektív térbe, valamint azt sem mondhatjuk rájuk, hogy megismerhetetlen metafizikai
entitások
- A szövegek, illetve a beszédaktusok a többi ember alkotta anyagi reprezentációi
- Egy szöveg leíró részeit nagyban hasonlíthatjuk egy festményhez, hiszen szimbólumokként
hasonló funkciókkal rendelkeznek  egy kijelentés hasonló ahhoz, amit jelöl, ilyen például a
hieroglif írás, hiszen képként mutatják be a leírni kívánt tényeket
- Wittgenstein verbális ábrázolás fogalma  a mentális és anyagi ábrázolás közötti viszonyok
bemutatása
- Figuratív nyelv  akkor gondolunk erre, amikor verbális ábrázolásról beszélünk
- Verbális ábrázolás  metafora metaforája (sok irodalomkritikus emiatt úgy tartja, hogy a
terminust vissza kellene vonni)
- Kenner – féle előfeltevés, hogy a szavak mentális képeket jelölnek, amelyeket a tárgyakról
szerzett tapasztalati benyomás hagyott bennünk.

3
Szemiotika
Ceiner Annamária
2022. 10. 01.
Példa: Az ember szót olyan verbális képként
kell elgondolnunk, amely kétszeresen is
eltávolodott az eredetitől, melyet képvisel. A
szó egy idea képe, az idea pedig egy
dolognak a képe.

-Hume benyomást és ideát megkülönböztet egymástól: szerinte az ideák „halvány lépek”,

vagy úgynevezett „elmosódó érzetek”, ezeket konvencionális társítás köti össze a szavakkal
- A 18. századi kritikusok nem metaforikus fogalomként gondolnak a képekre, hanem
alakzatok „díszítőelemeiként” tekintenek rájuk, és a verbális képek minden nyelvnek
sarokkövei
- A precíz leírásokból származó képek élénkebbek, mint magukból a tárgyakból áradó képek
- A 17-18. századi angol irodalomelméletben az alakzat, mint fogalom helyett a képet, mint
fogalmat kezdték el használni. Itt a verbális ábrázolás volt a világos és érthető ábrázolás, ez
pontosan adta meg a tárgyakat, és úgy tartják, hogy a metaforák csupán rövid leírások.
- A romantikus és modern politikában a verbális képeknek tulajdonítottak nagyobb
jelentőséget, az irodalmi nyelv megértésének szempontjából. Az ábrázolás fogalma alatt a
leírásokat, a konkrét főneveket, a trópusokat értették.
- A mentális, verbális és képi ábrázolást a képzelőerő működésére bízták. Kettéhasadt az
ábrázolás fogalma: alacsonyabb formát jelentett a festészeti és grafikus ábrázolás, és
emelkedettebb képnek számított minden, ami belső, organikus és élő kép. Az absztrakt kép
magába olvasztja és kiszorítja a verbális képnek a fogalmát úgy, ahogyan korábban a kép
magába olvasztotta a retorika alakzatait.
- A moderneket a képekre helyezett hangsúly különbözteti meg elődeitől. A képet kristályos
struktúrának tekintik, amely a költeményekben megtestesülő intellektuális és érzelmi energia
dinamikus sémájaként merül fel.  a formalista kritika gondolkodik így
- A modernista kép ismét Wittgensteinhoz nyúlik vissza, miszerint a verbális kép az, mely
valóban fontos  ezt a logikai pozitivisták félreértették, ezért Wittgenstein egész hátralévő
életében ezt a félreértést próbálta meg eloszlatni: a nyelvi képek semmilyen valóságnak nem
közvetlen másolatai

4
Szemiotika
Ceiner Annamária
2022. 10. 01.
Az ábrát másként is lehet olvasni. A folyamat a képtől indul, ami egy sematikus piktogramma
irányába folytatódik és a fonetikus jel
nyújtotta kifejezésig tart. Ezt ki is lehet
azonban egészíteni.

Egy új, közvetítő jel

beiktatása történt meg, ami
egy ideogramma, ez leképezi
az általa leírt tényeket.

Az ideogramma az eredeti képet egy beszédalakzattal helyettesíti, pl. szinekdoché vagy

metonímia.

Itt a verbális ábrázolás szó szerinti értelmét láthatjuk, hiszen az írott nyelv a beszéd kódként
történő lefordítása. A beszédes kép nem pusztán művészi alakzat, hanem az írás és a festészet
közös eredeténél lelhető fel.
Példa: sziklába vésett sas emblémája; ha „maga a Sas” megy háborúba, akkor a kép
kiterjesztésére számíthatunk; a Sas verbális képe a beszéd, a leképezés és az írás összessége,
amely nemcsak leírja, hogy mit csinál a Sas, de meg is jósolja, hogy mit tehet és valószínűleg
mit fog megtenni. Egyszerre verbális és képi természetű.
- A 17. században a retorika és allegória alakzatait gyakran a hieroglifákkal hasonlították
össze. Leibniz és Vico a matematikára alapozva egy univerzális, tudományos nyelvnek a
lehetőségét villantották fel. A festői kép a dolog közti kitüntetett közvetítő szerepet kapta meg
az empiristáktól.
- A hieroglifa alakzata a posztmodern kritikában is visszatérő elem. Derrida szerint az írás
tudománya letaszítja a beszélt nyelvet a kommunikációban és a nyelv tudományában elfoglalt
domináns pozíciójából. A graféma, azaz az írásjel fogalmát használja a fonéma helyett.

5
Szemiotika
Ceiner Annamária
2022. 10. 01.
Jeleinket és világunkat a cselekvés és értelem termékeinek tartja. Úgy gondolta, hogy minden
csak egy képként jut el hozzánk, melyek mind megtévesztő látszattal rendelkeznek.

A KÉPMÁS, MINT HASONLATOSSÁG

-Létezik egy olyan hagyomány, mely a képmást nem képi, vagy egyenesen képellenes
fogalomként látja. A szavak alatt melyeket ma képmásként fordítunk, absztrakt képeket kell
érteni. Több helyütt a képet nem képkén, hanem spirituális hasonlatosságként kellene
felfogni, érteni, például a bibliai szövegekben.
- Az a vallási hagyomány, mely nem híve a faragott képmásoknak és a bálványoknak, a
képnek az immateriális, spirituális értelmét hangsúlyozza.  az átvitt értelemben vett
képmás, mely a szemünkre ható materiális dolgokat jelenti, téves fogalomértelmezés
Maimonidész szerint
- Maimonidész elismeri, hogy a képmás egy kétértelmű fogalom, hiszen egyaránt utalhat a
jellemző és a mesterséges formára, de ezt a két jelentést határozottan megkülönbözteti
egymástól. Nála az absztrakt kép előnyben részesítése a vallási hagyománnyal függ össze.
- A Maimonidész által megfogalmazott spirituális hasonmás előfeltevést tartalmaz. Például:
Ha azt mondjuk, hogy egy fa olyan, mint a másik, azzal nem azt mondjuk, hogy teljesen
egyformák, hanem azt, hogy némely tekintetben hasonlóak, azonban néhányakban egyáltalán
nem. Általában véve minden hasonlóságot nem nevezünk képmásnak. Ha képmásról
beszélünk, akkor valamilyen mentális képre van szükségünk hozzá, amely magyarázó
mechanizmust kínál a kategóriánk létrejöttére.
- A létrejött ideális tárgyakat nem muszáj képeknek gondolnunk, lehetnek állítások listái,
melyek sorra veszik az adott tárgy jellemzőit. Példa: A fa magas, függőleges tárgy, van egy
szélesedő zöld színű felső része és földbe eresztett gyökerekkel rendelkezik.  ezt akkor
alkalmazzuk, ha olyan dologról beszélünk, ami nem egészen kép (csupán modell, séma,
definíció)
- Milton Elveszett paradicsom című műve jó példa arra, amikor a szerző tudatosan keveri
össze a képmás képi értelmezését annak spirituális értelmezésével

A KÉP URALMA

-Alberti 1435: centrális perspektíva feltalálása  a reprezentáció csalhatatlan módszerével

rendelkezik, az igazságai automatikus és mechanikus létrehozásának rendszerével (ezzel egy
egész civilizációt sikerült meggyőznie)
- A centrális perspektíva letagadja önnön mesterséges voltát, arra tart igényt, hogy

6
Szemiotika
Ceiner Annamária
2022. 10. 01.
természetes reprezentációja annak, ahogyan a dolgok valójában vannak  meghódította a
reprezentáció egész birodalmát; a fényképezőgép feltalálása tovább erősítette, hogy a
reprezentációnak ez a természetes módja
- Gombrich szcientista értelmezése különösen sebezhető; ő a perspektívát nem a reprezentáció
rögzített kánonjának tekinti, hanem a próba – hiba rugalmasabb módszerének, ahol a képi
sémák a látás tényeit vizsgáló tudományos előfeltevésekhez lesznek hasonlóak; azt gondolta,
hogy nincs látás cél nélkül, az ártatlan tekintet vak. Ha a látás tapasztalatból és
alkalmazkodásból születik, akkor a festői reprezentációkkal nem csupasz valóságot, hanem
már egy a reprezentációs rendszereinkbe korábban beköltöztetett világot tudunk szembe
állítani.
- Paul Feyerabend szerint a tudomány nem hipotézisek állításának és azok semleges tényekkel
történő elméletek megcáfolásának sorozata. A legnagyobb tudományos felfedezéseket sokszor
olyan döntések előzték meg, hogy a látszólagos tényeket semmibe kell venni és olyan
magyarázatokat kell keresni, ami egy soha meg nem figyelhető helyzetre vonatkozik majd. 
nem passzív megfigyelés, egy újfajta tapasztalat kialakítása, helybenhagyja azt, aminek az
érzéki tapasztalat ellent mondott
- Egy illuzionista képen önmaga mesterséges voltját nem látjuk, tehát tulajdonképpen elrejti
önmagát.  például egy mondat nem írhatja le saját logikai formáját, csupán másvalaminek a
leírására alkalmazhatja

A LÁTHATATLAN MEGFESTÉSE

-Lessing szerint a festészet sem személyek, sem ideák, sem narratív folyamatok kifejezésére
nem alkalmas, legfeljebb másodlagos fontosságú lehet példa erre a Laokoón szoborcsoport,
ahol az erős érzelmek kifejezése a szobor harmonikus egyensúlyát megrontotta volna, így a
szoborcsoport nyugodt érzelmeket mutat felénk a harmónia céljából
- Lessing amellett is érvel, hogy a festészet történetek elmesélésére sem alkalmas, mert
utánzása nem előrehaladó
- A láthatatlan megfestése, bizonyos „kulcsok” beépítése a képbe, melyeknek segítségével
nem látható és verbális ékesszólással ruházhatjuk fel a képet, és az allegorikus ábrázolás
segítségével elvont eszméket artikulálhat  például egy sas egy ragadozó madarat ábrázol,
mégis jelölhet bölcsességet
- Az ábrázolás kifejező aspektusa akkora fokú lehet, hogy már teljesen absztrakttá válik, sem
alakot, sem teret nem reprezentál, hanem az anyagi és formai elemeit adja elő  maga mögött
hagyja a figurai utánzást, mind az irodalmi jegyeket, ezért nem lehet történet vagy allegória
7
Szemiotika
Ceiner Annamária
2022. 10. 01.
- Tom Wolfe kifejezésével az expresszionista festészet festett szó, a megfelelő kontextusban a
foltok és a rétegek a tér, az észlelés és a reprezentáció természetéről szóló állításokká válnak
- Twain szerint jobban tudunk feliratok, mintsem látványos pózok és kifejezések által
tájékozódni, a kép verbális kiegészítőjét oda nem illőnek, természetellenesnek bélyegzi

A KÉP ÉS A SZÓ

-A festészet képeinek elkerülhetetlenül közük van a nyelvhez

- A jelek szövetében a kép és a szó mindig jelen van, ezt egy kultúra szővi önmaga köré
- A festészetről kiderült, hogy legbelső mechanizmusában nyelvi természetű
- Szavak és a képek közti viszony olyan kapcsolatokat tükröz, melyek a szimbólum és a világ,
a jelek és a jelentések között vannak
- Kép: Az a fajta jel, ami úgy tesz, mintha nem jel lenne
- Szó: Az emberi akarat terméke, nem természetes elemeket visz be a világba, ezek: az idő, a
tudat, a történelem, a szimbolikus közvetítés  természetes jele annak, amit jelent
- Természetes, mimetikus kép: Úgy néz ki, mint az, amit reprezentál
- Mesterséges, expresszív kép: Nem nézhet ki úgy, mint amit reprezentál
- Freud szerint a pszichoanalízis a rá vonatkozó törvényeinek tudománya, mely törvények a
néma kép értelmezését kormányozzák  az analízis a félrevezető és tagolatlan képi felszín
mögött rejlő verbális üzenet kibontásának módszerével szolgál