Kedves Nyolcadikosok!

Nehéz most itt állni és búcsúzni tőletek, hiszen Annyi mindent kéne még elmondanom/ S ha
nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom/ Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt
vagyunk/ S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk.

De vajon mire gondoltok? Biztosan cikáznak bennetek a gondolatok. A sok élmény, közös
programok, emlékezetes történetek. Számos felidéznivaló, hiszen itt van ez a suli, ez a
tornapálya, ez az udvar Ez a pad, ez a fal, ez a pár farakás/ Ez a dal, ahogy nő, ez a
szívdobogás/ Ez a jel, innen el soha nem szaladunk/ Gyere mond, hogy…hogy a Bolyai mi
vagyunk.

Biztosan megfordult már a fejetekben, hogy Lehetne újra február, vagy szeptember, vagy
talán elölről kezdenétek mind a nyolc évet? Azt azért biztos nem. Eljött a péntek vége van a
hétnek, így igaz, vége a hétnek és a tanévnek is. Az idő mindent megszépít, de biztosak
vagyunk benne, hogy voltak olyan alkalmak, amikor pedagógusaitok a veletek töltött tanóra
után magukba roskadva ültek a tanáriban és arra gondoltak, hogy Mondd meg Isten, mi lesz
én velem/ Milyen terhet szántál még nekem. Bár ez inkább a tanárok dolga, de ti is gyakran
feladtátok a leckét. Nem volt minden nap könnyű veletek, osztályfőnökeitektől sokszor
elhangozhatott, hogy Most arra kérlek, hogy hallgass meg végre/ Most arra kérlek, hogy ne
szakíts félbe/ Most arra kérlek, hogy adj nekem sanszot,/ Ha megszólítlak, ne fordítsd el az
arcod. De nem sokszor figyeltetek, Mert úgyis minden mindegy nekem már/Én nem is
akartam mást, A szívembe zártam már/ Minden problémám ami reggel visszatér hozzám/
Én nem is akartam mást/ A szívembe zártam már/ Minden problémát, ami reggel/ Visszatér
hozzám. Vagy csak arra gondoltatok, hogy Hagyjuk, nem számít, sokszor volt már így.

A nyolc év alatt fel tudtok idézni olyan feleléseket, amikor csak arra gondoltatok, hogy
Keresem a szót, hogy elmondjam, de valahogy mégsem jöttek a szavak. Reméljük, a
kudarcoknál több sikerben volt részetek, amikor úgy éreztétek, hogy Ragyog a szívem, mint a
nap/ Sohase voltam boldogabb.

Gyakran előfordult, hogy valaki nem adta be a telefonját, de napközben lebukott, az ofő meg
fáradtan kérdezte, hogy Mondd, hányszor játsszuk még ezt el/ mindig pont még egyszer.
Nektek is újra és újra el kellett mondani, hogy kicsöngetéskor ki kell menni az udvarra
levegőzni, de ti a teremben maradtatok volna. Az ügyeletes pedagógus pedig mindig rákezdett
arra, hogy Ha akarod még ezerszer mondom el (…) Ha akarod még ezerszer csak, hogy
megértsd. Persze megértettétek, de akkor sem akartatok kimenni: a mosdóban, az öltözőben,
az ajtó mögött vagy a folyosói szekrényben bujkáltatok, de általában jött egy szemfüles
ügyeletes: Megtalállak még, tudom hogy ennyi még nem elég,/ Megtalállak még, valahol,
valahol. Tudom jól.

Hogy ne csak a stiklikről beszéljünk, szeretnénk felemlegetni a sikereiteket is. Büszkék

vagyunk az általatok elért tanulmányi- és sporteredményekre is: a német- és
angolversenyeken elért helyezésekre, a rajzversenyeken elért eredményekre, a sikeres
szereplésre curlingben vagy a diákolimpián dobogós focista fiúkra. Szívemen a címer, zúg a
ria-ria, egyenesen a csoportból, easy tesa sima, sok kissrácnak lettem példakép a szemében,
nem CR mezben járnak, már az enyémben.

Bár nem fogunk a nevetekkel feliratozott pólót viselni, de nagyon fogtok nekünk hiányozni a
pályáról. Nem lesznek már itt a röplabdás és a hip-hopos lányok sem. Átvesszük a helyeteket:
velünk indul majd a portaszolgálat, nekünk kell megszerveznünk az októberi ünnepséget, az
iskola diákjai nevében mi köszöntjük majd a pedagógusokat. Sokat tanultunk tőletek: például
most már tudjuk, hogy a farsangi bál előtt a 100 forintos tombolát adhatjuk akciósan, 8 db-ot
egy ezresért.

Mit adjunk nektek útravalóul? Biztosan Mindig lesznek évek, amitől félsz/ Mindig lesznek
dolgok, amit remélsz/ Ettől szép az élet, hogy semmi se biztos. De csak fel a fejjel! Sose
hátráljatok meg, ha kudarc ér. Sose keseredjetek el, ha felkavarodik az állóvíz, hiszen A
haladás mindig vihart kavar/ Álmodozz mindig/ Nem kell, hogy a földön járj/ A becsület az
első, az tartson a sírig/ Ha egyenes a szíved, az tisztán lát.

Mindig szeretettel emlékezünk majd rátok. Ha holnap lesz az utolsó nap, ez már akkor is így
marad, veled jöttek a szép idők, ó, barátom! emlékszel, mit akartunk, mondd, ahhoz képest
most kik vagyunk? ugye visszatérnek a szép idők ó, barátom!

Reméljük, a jövőben sokszor gondoljátok majd úgy, hogy Túl vagyok rajta, de néha
visszamennék.

Visszavárunk Titeket! Minden jót kívánunk Nektek!