Jókai Mór

Életműve: Miben áll Jókai népszerűsége?

A legtöbbet olvasott magyar író.
- Érdekes, izgalmas, fordulatos olvasmányok
- Rendkívül nagy szókinccsel rendelkezett
- Témában szinte az egész magyar történelmet felöleli.
Janicsárok végnapjai
Rab Ráby
Erdély aranykora
A kőszívű ember fiai
Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán
Gazdag szegények
Szegény gazdagok
Fekete gyémántok
Életműve több, mint száz kötetre tehető. Legfőképpen epikában alkotott. Novella, kisregény,
nagyregény, prózai művek, …
Szinte „mindenttudó” író volt.

Pályája, írói korszakai

1. Az 50-es évek írói kibontakozása
pl. Erdély aranykora; Egy magyar nábob; Kárpáthy Zoltán
2. A 60-as évek vége, 70-es évek eleje (kiegyezés és utána)
→ nagy romantikus művek
pl. A kőszívű ember fiai; Fekete gyémántok; Az aranyember
3. A 80-as, 90-es évek (kései művek)
pl. Cigánybáró; Szaffi; Lőcsei fehérasszony; Gazdag szegények; Sárga rózsa

Elbeszélői szemlélete és alkotásmódja

A történeteit és a szereplőit a jó és a rossz, az igaz és a hamis ellentétében alkotja meg
→ pozitív hősei többnyire emberfeletti fizikai és szellemi adottságokkal bírnak, egyértelmű és
eszményi erkölcsi igazságok képviselői.
→ negatív hősei az elvetemült, gyakran démoni gonoszság megtestesülései
Műveire jellemző: az eposszal rokonságot mutató regényformálás, a mese egyszerű irodalmi
formáját követő folyamatos elbeszélésrend, a jellemek változatlansága, valamint a
szerkezetet lazító anekdoták (kisebb, zárt epikus részek) beillesztése.

Az aranyember
Keletkezés, alaptörténet
1872-ben keletkezett. Az első kiadás bevezető részében az író maga beszél a keletkezésről.
Elmondja, hogy egy valós esemény ihlette → egy komáromi lapból vette: gyilkossági kísérlet
szerelmi háromszögből. Egy lány (→ Tímea) miatt egy férfi (→ Kacsuka) elhagyja korábbi
kedvesét (→Athalie). A történetben adott még a korábbi szerelem édesanyja (Zófi mama).
Jókai saját maga teszi hozzá a romantikus történetet, a másik cselekményszálat (Noémit és a
Senki szigetét), valamit Tímár Mihályt: az ő személye kapcsolja össze a két cselekményszálat.
Noémit Jókai saját gyámleánya alapján formázza meg.
Jókai alkotja még: realisztikus társadalmi jellemrajzot. Azt szokták mondani, ez Jókai
legreálisabb regénye. Pl. reális a komáromi kereskedővilág ábrázolása, a különböző
polgártípusok bemutatása, Tímár Mihály vívódása, jellemrajza.

A cím
Az aranyember: így nevezik a regényben Tímár Mihályt, a főszereplő nagylelkűségét és
sikeres kereskedő karrierjét fejezi ki vele a külvilág.

A mű témája, problémafölvetése:
Témája: A cselekmény középpontjában egyetlen ember, Tímár Mihály sorsa áll. A főhős
meggazdagodásának útját, és a két nő közötti lelki érlelődését mutatja be.
Problémafölvetése: A pénz, a gazdagság eredménye a nem tiszta lelkiismeret, a
boldogtalanság. Az erkölcstelen alapokra épített élet elviselhetetlenné válik a főhős számára.
A becsületes élet esélye Komáromban lehetetlen.

A mű ideje: A cselekmény 1828 őszén indul. Időrendben halad előrefelé, a végkifejletig,

Athalie gyilkossági kísérletéig kb. 9-10 év telik el. A mű végén ugrunk előre 40 évet.

Helyszínek
a) Komárom
Az író szülővárosa, mely a történet idején élte fénykorát. Pezsgő, nyüzsgő dunai
kereskedő- és kikötőváros, fejlett gazdasággal rendelkezik. A város sokszínű, érdekes,
mozgó, eseményekkel teli, így alkalmas helyszín arra, hogy a gazdagság árnyoldalait
bemutassa az író.
Tímár helye Komáromban: Eredeti foglalkozása hajóbiztos. Miután megtalálta Tímea
kincsét, rövid idő alatt óriási üzleti karriert futott be, a komáromi üzleti élet
kulcsfigurája lett. Ennek az alapja a lopott kincs, valamint az, hogy a kapcsolatai
alapján még sikeresebb lett az üzleti életben. Viszont hírneve és vagyona
növekedésével egyre nagyobb lett a boldogtalansága és a lelkiismeret furdalása is.
b) Senki-sziget
Komárom ellentéte minden szempontból. Békés, nyugodt, idilli állapotok uralkodnak
a szigeten. A világtól elzárt hely, mégis állandó kapcsolatban van a külvilággal.
Jellemző a cserekereskedelem, így a lakók napjai nem tétlenségben, hanem állandó,
nyugodt munkálkodásban telnek. Nem fizetnek adót, nem harcolnak senki ellen, nincs
pénz, nincs állam. A társadalomban fontos szerepet játszó név itt lényegtelenné válik.
Tímár helye a szigeten: A sziget megmentője több szempontból is. Kezdetben még
csak ismerkedik a szigettel, ekkor még csak vendég, közbenjár a szigetlakókért.
Később a családfő szerepét tölti be. A vállalt szegénység, ám a boldogság helye lesz
számára. Tímár a két világ között ingázik és ingadozik: amikor a szigeten van, Tímea és
az üzleti ügyek izgatják, Komáromban pedig Noémihez vágyik. Nehezíti a döntést a
kétféle szerelem: Tímeához bűntudat köti, a kötelesség és a birtoklási vágy; Noémihez
pedig az igazi szerelem.

Jellemábrázolás
A szereplők végletesen pozitív vagy negatív alakok, kivéve Tímár Mihályt.
- Tímea:
A regény elején szinte még gyerek, és nehezen tanulja meg a magyar szokásokat.
Jószándékú és naiv leány, sokáig nem érzékeli, hogy Athalie milyen kegyetlenül bánik
vele. Tímár Mihályt tiszteli, örök hála köti hozzá, ezért lesz a felesége. Házassági
esküjét minden körülmények között megtartja, még ha nem is szerelmes férjébe.
- Noémi
A legártatlanabb, legkedvesebb szereplője a műnek. Őszinte szerelem fűzi Tímár
Mihályhoz. Engedelmes gyerek, később jó anya.
- Teréza mama
Sokat szenvedett asszony, a jóság megtestesítője. A Senki-szigetéből valóságos
Paradicsomot varázsol. Egyedüli támasza lánya, később Tímár, akit olyannak fogad el,
amilyen valójában.
- Brazovics Athanáz
Gátlástalan törtető üzletember. Kétszínű alak, az emberekkel úgy bánik, ahogy
érdekei kívánják. A haszonnál, a pénznél nincs fontosabb számára. Korai halálát
kapzsiság okozza.
- Krisztyán Tódor
A legerkölcstelenebb alak. Rossz szándékú, hazudozó gazember. Nem áll tőle távol a
lopás, a csalás és a besúgás. A balatoni rianás vet véget életének. (- helyettes
áldozat?)
- Athalie
Nagyravágyó, büszke, beképzelt, szinte démoni alak. Tímeával eleinte cselédként
bánik, később irigy Tímea gazdagságára. Dacból marad mellette cselédként, de
mindent megtesz azért, hogy a házasságát tönkre tegye. A regény végén Tímea
életére tör. 40 évvel később sem bánja meg bűnét.
- Tímár Mihály
A legösszetettebb egyéniség. Pozitív és negatív tulajdonságai is vannak. A mű elején
még jóravaló, becsületes szegényember (hajóbiztos). A lopott kincs az első jelentős
erkölcsi botlása, amely megváltoztatja életét. Gyors meggazdagodása után a világ
szemében boldog és sikeres ember, ám gazdagságának növekedésével egyre nagyobb
a lelkiismeret-furdalása. A kettős életet egy idő után nem bírja, ezért menekül a Senki
szigetére, ahol Noémi hű és odaadó társa lesz.

Szerkezet
5 szerkezeti rész. Valós helyszínek – Tímár lelke (= Senki szigete), az összekötő kapocs a Duna.
1. Expozíció
Jókai kibontja a regény szálait → megjelennek a motívumok, szereplők
2. Bonyodalom kezdete
Megtalálja a kincset (vörös félhold) → anyagi dicsőséget szerez vele, de boldogság
elvesztése
Senki szigete, Krisztyán Tódor, Noémi ↔ Tímea
→ szerelem, Kacsuka → szerelmi háromszög
Brazovitsék tönkremenetele
3. Bonyodalom kibontakozása
Lelki vívódásainak megoldására kettős életet él.
 Házasság Tímeával, Noémi a Senki szigetén
4. Tetőpont
Krisztyán és Tímár beszélgetése Balatonfüreden
5. Megoldás
Krisztyán meghal → szerepcsere (jell. romantikus) → Tímár eltűnhet a Senki
szigetére.
Lezárás: Tímea előtt megnyílik a boldogság útja, azonban érkezik egy levél (gyermek-írás) →
a titkos ajtó! → egyedül Tímár tudhatta Athalien kívül.

A mű alapmotívumai:

a) a pénz motívuma
Alapvetően negatív motívum, hiszen a legtöbb probléma okozója, emberi sorsokat
tesz tönkre. Pl.
o Teréza mama életébe boldogtalanságot hoz. Családi életét a pénz teszi
tönkre: vállalt kezesség férjét anyagilag tönkreteszi, ezért öngyilkosságot követ
el
o Tímár Mihály számára erkölcsi romlást hoz
o Brazovics Athanáz is a pénz miatt megy tönkre, a kapzsisága és az önzése miatt
b) a hold motívuma – kísértés és bűntudatkép
Szinte mitikus erőt jelent a műben, mindig ott van Tímár Mihály jelentős
eseményeinél. Egy idő után lelkiismeret-furdalásának a jelképe lesz. Több alakban is
megjelenik, pl.:
▪ vörös félhold – a gabonászsákon szerepel, ami a kincset rejti; a kincsre,
a lopásra utal
▪ ezüst félhold – a békés otthon jelképe
 ▪ telihold – mitikus, túlvilági jelkép; a balatoni rianásnál tűnik fel
c) a sziget motívuma
Általában magányt, elzárkózást, menekülést jelent az irodalomban. De jelentheti a
boldogság helyszínét is, ahová a világi hatalmak nem érnek el, így ott béke és
harmónia uralkodik. A regényben a boldogság helye lesz, ahol a természet törvényei
uralkodnak és nem az emberi törvények. Nem tartozik semmilyen hatalom alá. Majd
Tímár Mihály bérli ki Noéminek 90 évre, így távol tudja tartani Krisztyán Tódort.

Duna mítosz

Sziget és kert
A szél elsöpörte a felhőket, s a félhold megint ott állt az alkonyégen. Vörös volt az ég is, a hold is.
Mit kísértesz te engem? – mondá magában Timár, s hátat fordított a holdnak, hogy ne lássa.
S amint a holdnak háttal fordulva, a víz alul kihúzott zsákokat számlálja, ismét megjelenik előtte
a vörös hold.
Ezúttal a vörös félhold, egy zsák oldalára festve.
Ahol a többinél az a kerék volt az öt küllővel, ott volt ezen a kereskedelmi billog: a félhold,
cinóberral
festve.
Timárnak egész teste összeborzadt. Lelke, teste, szíve fázott.
Ez volt az!
Ezt értette a haldokló utolsó szavával.
De nem volt vagy bizalma, vagy ideje végig elmondani, amit akart.
Mi van hát ez alatt a félhold alatt?
Timár, mikor a teherhordók odább mentek, megfogta azt a zsákot, s bevitte azt a kabinba.
Senki sem vette észre.
És azután bezárta a kabin ajtaját.
A munkások még két óra hosszat dolgoztak, de már akkor ki voltak fáradva, átázva, fázva víztől,
széltől; nem győzték tovább a munkát. A többi marad holnapra.
A fáradt emberek siettek a közel fekvő csárdába, ahol meleget és ételt-italt kapni. Timár egyedül
maradt a hajón. Azt mondá, összeszámolja a partra mentett zsákokat; a kis ladikon majd kievez
egyedül.
A hold ismét elérte már a víz színét alsó szarvával, s besütött a kabin ablakán.
Timárnak a keze reszketett a láztól.
Midőn kését kinyitotta, saját kezét metszette meg vele legelőször is, s akkor aztán saját vérével
még vörös csillagokat is festett a vörös félhold mellé a zsákra.
Felvágta a zsák kötőjét a nyílásnál; – mélyen belemarkolt; szép tiszta búza volt benne.
Aztán kifejté az alsó szegleteit. Szép tiszta búza ömlött ki belőle. Akkor végighasítá az egész
zsákot;
s a szétomló búza közül egy hosszúkás bőrzacskó esett lábai elé.
A zacskón lakat volt. Azt letörte.
És aztán kiönté annak tartalmát az ágyra. Ugyanazon ágyra, melyen amaz élő alabástromszobor
feküdt előtte egyszer. (…)
Timár elkábultan ült le az ágy szélére, reszkető kezében tartva az achátszelencét, melynek
gyémánthalmaza a holdsugárban villogott.
Mereven bámult ki az ablakon besütő holdra.
Annak ismét mintha szeme, szája volna, ahogy a naptárban festik, s mintha beszélgetésbe
elegyednék
a halandó emberrel.
„Kié most ez a sok kincs?”
„Hát kié volna, mint a tied? Megvetted az elsüllyedt hajóterhet úgy, ahogy áll, zsákostól, búzástól.
Kockáztattad, hogy nyakadon vesz, s lesz belőle rothadt szemét, bűzhödt trágya. Lett belőle
arany
és drágakő.”
„Amit megvettél, az a tied. Te jóhiszeműleg árvereztél. Te nem tudhattad, hogy mit rejt még
magában
az a hajó.” (…)
„Kié is lehetnének ezek a kincsek?”
„A szultán bizonyosan sanyargató hadjáratokban rabolta azokat össze.”
„A kincstárnok hihetőleg elrabolta azokat a szultántól.”
„A Duna elrabolta mind a kettőtől.”
„Most a »senkié« azok.”
„A tieid.”
„Csak olyan jogon a te kincseid, mint a szultáné, a khazniáré, meg a Dunáé.”
„Hát Timéáé?”
Ennél a kérdésnél egy fekete hosszú vékony felhő állt a hold előtt keresztül, mintha kétfelé vágta
volna azt.
Timár sokáig elgondolkozott.
A hold kibújt a felhővonal alul.
„Annál jobb rád nézve!”
„Ugye, hogy a szegény ember milyen komisz ember?”
„Azt leszidják, ha kötelességét végezte, azt gazembernek nevezik, ha szerencsétlenség éri;
annak
engedik, hogy magát a fára kösse, ha élni nem tud; azt nem gyógyítják meg a szép leányok, ha
fáj a
szíve. A szegény ember komisz ember.”
„S milyen dicső a gazdag ember. Hogy áldják! hogy keresik a barátságát! hogy kérnek tanácsot
az
eszétől! hogy bízzák rá az ország sorsát, hogy bolondulnak utána a nők!”
„Ugye, hogy egy »köszönöm szépen«-t sem hallottál az ajkairól soha?”
„Mi lenne abból, ha most te ezt a kincset, ahogy megtaláltad, odavinnéd, letennéd a lábaihoz, s
azt mondanád neki: íme ez a tied, most hoztam a víz fenekéről neked!”
„Legelőször is nem értené meg, hogy mi ez. Mit tud ő arról, hogy egy doboz gyémánt ér-e többet,
vagy egy doboz cukros sütemény? Hiszen gyermek.”
„Azután nem is jutna az ő kezébe, mert azt rögtön lefoglalná a gyámapja, az majd elharácsolná,
elsikkasztaná kilenctized részét, hiszen senki sem ellenőrizheti, titokban értékesíthető kincs ez.”
„S végre ha mind Timéa kapná is meg, mi lenne a vége? Ő gazdag úrhölgy lenne, aki téged a
maga
fényes polcáról még csak meg sem fog látni soha; te pedig maradsz szegény, kopott
hajós-schreiber,
akinek még csak álmodnod is őrültség lenne őfelőle.”
„Most pedig megfordítva lesz a dolog. Te fogsz gazdag ember lenni, és ő lesz a szegény.”
„Nem így kívántad-e magad is a sorstul?”
„No hát így történt.”
„Te hoztad a hajó útjába a veszedelmes tőkét, amitől az elsüllyedt?”
„Nem.”
„Rosszat akarsz-e te Timéával?”
„Nem!”
„Hiszen nem akarod te megtartani a kincseket magadnak, amikre rátaláltál. Értékesíteni akarod
azokat, szaporítani, még többre növelni, s majd mikor ezeknek alapján a második, a harmadik
milliót
is megszerezted, akkor odaléphetsz a szegény leányhoz, s azt mondod neki: legyen ez mind a
tied – és én is vele!”
„Hát rosszat akarsz-e te ezzel?”
„Csak azért akarsz gazdaggá lenni, hogy őt boldoggá tehesd.”
„Alhatol nyugodt lelkiismerettel ezen a jó szándékodon.”
A hold félig alásüllyedt már a Dunába, csak az egyik ága állt ki a vízből, mint egy tűztorony; sugár
képe a habokban egész a hajó orráig elnyúlt, s minden sugár, minden hullám Timárhoz beszélt.
És mind azt beszélte neki, hogy „itt a szerencse a kezedben, ragadd meg; tedd el. Senki nem tud
erről semmit. Az egyetlen ember, aki tudta, fekszik a Duna fenekén.”
Timár hallgatá a hold szavait, a habok beszédét s azt a titkos szózatot, ami odabenn dobog – és
homlokán a hideg veríték csurgott alá.
A hold utolsó tűzcsúcsát is lehúzta a víztükör alá, s végsugarával ezt mondá Timárnak:
„Gazdag vagy! Úr vagy!”
Hanem amint egészen sötét lett, egy hang a hallgató sötétség közepett, egy hang onnan belül e
szót súgá fülébe:
„Tolvaj vagy!”
(A vörös félhold)