I‭ .

TÉTEL‬
‭VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ, VIZUÁLIS NYELVTAN‬

‭Vizuális kommunikáció‬
‭●‬ ‭fontos szerep az ember életében‬
‭●‬ ‭modern technika fejlődése → hatványozottan nagy jelentőség‬
‭○‬ ‭ingerek és információk 80 % – vizuális úton‬
‭●‬ ‭az érzékszerveink, főként a‬‭látás‬‭mechanizmusa útján‬‭felfogható folyamat‬

‭1. A látás mechanizmusa‬

‭●‬ ‭hatalmas mennyiségű információ‬
‭●‬ ‭fény → pupilla → ideghártya → látóideg → köztiagy → agykéreg nyakszirti lebenye – látóközp.‬

‭●‬ ‭feltételek‬
‭○‬ ‭fizikai feltételek – a fény, a környezet,‬
‭és a tárgyak tulajdonságai‬
‭○‬ ‭fiziológiai feltételek – a szemek, a‬
‭látóidegek, az agy látóközpontjának‬
‭egészsége‬
‭○‬ ‭pszichológiai feltételek – a tudati‬
‭működés‬

‭A látás, észlelés funkciói‬

‭●‬ ‭célja az alakfelismerés‬
‭●‬ ‭adott tárgyak méretét, színét, alakját, világosságát állandónak látjuk‬
‭●‬ ‭az észlelésben, látásban életkori eltérések‬
‭○‬ ‭többértelmű képek felismerése egy kisgyereknek nehezebb‬

‭A képlátás‬
‭●‬ ‭komplexebb pszichikai folyamat‬
‭●‬ ‭nézés = vizuális élmény fizikai és kémiai folyamatok feldolgozása‬
‭●‬ ‭látás = mentális, pszichológiai folyamat‬
‭●‬ ‭képlátás = tanulással elsajátítható pszichológiai folyamat‬
‭○‬ ‭a látvány a szemlélőben képpé válik – spontán folyamat – pl bárányfelhők‬
‭○‬ ‭a szemlélő alakítja a látványt képpé tudatosan‬

‭2. A képalkotás folyamata‬

‭●‬ ‭SZEMLÉLETI KÉP:‬

‭○‬ ‭az elénk kerülő látvány – a látás útján belső képpé válik‬
‭○‬ ‭látott kép – a látvány optikai anyagát saját képzeteinkkel egyeztetjük‬
‭○‬ ‭képzet: létező dolgok, jelenségek érzékletes képe a tudatunkban‬
‭■‬ ‭ábrázolhatjuk, megjeleníthetjük‬

‭1‬
 ‭●‬ ‭IMITÁCIÓ‬
‭○‬ ‭látványt képileg utánozni‬
‭○‬ ‭belső képünk látványként érzékelhetővé válik‬

‭●‬ ‭MEGJELENÍTÉS, KIFEJEZÉS‬

‭○‬ ‭fejből készítünk képet‬
‭○‬ ‭nincs kötődése konkrét látványhoz‬
‭○‬ ‭emlékképeket, fantáziát, képzeteket és ezek kombinációi‬

‭●‬ ‭SZEMLÉLETI MŰ BEFOGADÁSA‬

‭○‬ ‭megalkotott, komponált látványt (egy belső képet) nézve, az érzékelés-észlelés‬
‭folyamatában egy szemléleti képet alkotunk róla‬
‭○‬ ‭a látvány és a látvány képe külön, önállóan értelmezhetők‬

‭3. A vizuális közlés, képi közlés formái‬

‭●‬ ‭OBJEKTIVITÁSRA TÖREKVŐ KÖZLÉS‬

‭○‬ ‭érdektelenség és a személyes elfogultság elkerülése a közlés során‬
‭○‬ ‭megfejtő-értelmező ábrázolás látvány után‬
‭○‬ ‭valóság tanulmányozása során kapott ismereteinket jelenítjük meg‬
‭■‬ ‭tanulmányrajzok‬
‭○‬ ‭direkt közlés: szemléltető, magyarázó ábrázolás‬
‭■‬ ‭gyakorlati cél, a hitelesség és érthetőség‬
‭■‬ ‭tervrajzok, térképek‬

‭●‬ ‭SZUBJEKTIVITÁSRA TÖREKVŐ KÖZLÉS‬

‭○‬ ‭a közlőről plusz információt hordozhat‬
‭○‬ ‭indirekt közlés:‬
‭■‬ ‭tárgyformálás, környezetalakítás, díszítés,‬
‭■‬ ‭a tárgy létrehozása az alapvető cél‬
‭■‬ ‭tárgyak díszítései, népművészet, iparművészet, kézművesség, design műfajai‬
‭○‬ ‭személyes közlés:‬
‭■‬ ‭cél az önkifejezés, a szubjektív én, az alkotó önmaga kifejezése‬
‭■‬ ‭képzőművészet műfajai‬
‭■‬ ‭individuális jelleg‬

‭●‬ ‭ábrázolás = a valóság egyszerű leképezése‬

‭○‬ ‭objektív‬
‭○‬ ‭geometriai tanulmány‬

‭●‬ ‭kifejezés =a leképezést megtölti tartalommal‬

‭○‬ ‭alkotó én kivetítését, a szubjektív mozzanatot állítja előtérbe‬
‭○‬ ‭nonfiguratív festmény‬

‭2‬
‭4. Az ábrázolási konvenciók és kifejezésmódok‬

‭‬
● ‭ onvenció = megegyezés, egyezmény, megállapodás‬
k
‭●‬ ‭általános jellemzők – mindenhol megjelennek‬
‭●‬ ‭korszak stílusa – szabályokból, konvenciókból, hagyományokból alakul ki‬
‭●‬ ‭ábrázolási konvenciók = a kultúrák és korok szokássá, szabállyá lett ábrázolási módok‬
‭●‬ ‭különböző korok között, egy koron belül, felnőtt-gyerek között is lehet eltérő‬

‭●‬ ‭síkbeli és a térbeli ábrázolás‬

‭○‬ ‭korok és kultúrák eltérősége ellenére megegyeznek‬
‭○‬ ‭elhelyezhetők egy skálán (naturalista, valósághű → elvont, absztrakt ábrázolás)‬

‭●‬ ‭3D‬
‭○‬ ‭színes, plasztikus jelentésábrázolás‬
‭■‬ ‭egyiptomi életjelenetek ábrázolása, középkori képírás, festett reneszánsz‬
‭portrészobrok‬
‭○‬ ‭forma- és tömegviszonyok‬
‭■‬ ‭Laokoon csoport, köztéri szoborcsoportok kőből, vagy bronzból‬
‭○‬ ‭formák – szobor, plasztika, modell, makett‬
‭■‬ ‭egyiptomi gránit és diorit szobrok, idealizáló görög szobrok‬

‭●‬ ‭2D‬
‭○‬ ‭„teljességre” törekvő, naturális‬
‭■‬ ‭barokk oltárképek és palotafreskók‬
‭○‬ ‭plasztikus illúziókeltés – fény-árnyék‬
‭■‬ ‭római és egyiptomi festett portrék, klasszikus reneszánsz festmények,‬
‭fekete-fehér fényképek‬
‭○‬ ‭plasztikai hatásokat nem nyújtó síkszerűség‬
‭■‬ ‭egyiptomi hieroglifák, görög vázaképek, ikonfestészet, gótikus üvegablak‬
‭○‬ ‭elemi eszközökre redukált megjelenítés: vonal, fekete-fehér, egy-két szín‬
‭■‬ ‭őskor és ősi kultúrák vonalrajzai, vonalas gyerekrajzok, ábrázoló geometria‬

‭●‬ ‭3D 2D-ben‬

‭●‬ ‭tér „teljességre” törő, egy nézőpont, naturális‬
‭○‬ ‭barokk illuzionista mennyezetfestmények, színes fényképek térillúziója‬
‭●‬ ‭téri látszatnak csak egyes mozzanatait imitáló konvenciók: takarás, kisebbedés‬
‭○‬ ‭egyiptomi takarásos térábrázolás,‬
‭●‬ ‭elvonatkoztatott (képzeleti) tér leképezései – térmontázs, barokk téri „csalások”,‬
‭virtuális térleképezések‬
‭○‬ ‭az ősművészet barlangi ábrázolásainak térnélkülisége‬

‭6. A vizuális kommunikáció:‬

‭‬
● l‭egelterjedtebb, legáltalánosabb kommunikációs formája‬
‭●‬ ‭iskola, hétköznapi élet‬
‭●‬ ‭célja egyfajta információ átadás‬
‭●‬ ‭formái változatosak‬
‭3‬
 ‭●‬ ‭adó – vevő – üzenet – csatorna‬
‭○‬ ‭adó = üzenetet továbbítja‬
‭○‬ ‭vevő = aki fogadja‬
‭■‬ ‭lehet egy-egy ember, r embercsoportok‬
‭■‬ ‭térben és időben lehetnek egymáshoz közel, vagy távol‬

‭●‬ ‭feltételei – teljesülniük kell, hogy az üzenet átadása és megértése sikeres legyen:‬
‭○‬ ‭kölcsönösen ismerniük kell az üzenet jelrendszerét –‬‭közös kód‬
‭○‬ ‭kölcsönösen ismerniük kell a valóságnak azt a viszonyát, amelyben az üzenet‬
‭értelmet nyer –‬‭közös, ismert kontextus‬

‭●‬ ‭eszközei =‬‭vizuális jelek‬

‭○‬ ‭azért jön létre, hogy valamit helyettesítsen‬
‭○‬ ‭jel – jelentése‬
‭○‬ ‭vizuális kommunikáció = ábrázolási konvenciók, információs jelek, szimbólumok‬
‭jelentéseinek olvasása, alkalmazása‬
‭○‬ ‭kódolás – dekódolás‬
‭○‬ ‭különböző érzékszervi kódok‬
‭○‬ ‭rendszert alkot + társadalmi jellegű + mindig van jelentése‬
‭○‬ ‭jelek → jelrendszerek (szemiotika)‬

‭●‬ ‭jeltípusok:‬
‭INDEX‬‭:‬ ‭grafikon, diagramm‬
‭-‬ ‭jel és a jelentés között oksági viszony‬

‭IKON‬‭:‬ ‭ iktogram, közlekedési‬

p
‭-‬ ‭jel és jelentettje között hasonlósági viszony‬ ‭táblák, veszélyt jelző táblák‬
‭-‬ ‭ábra ,kép, művészeti alkotás, ha ábrázol‬
‭-‬ ‭egyszerű és felismerhető‬
‭-‬ ‭összetett ábrázolások nem‬

‭SZIMBÓLUM‬‭:‬ j‭elkép, jelvény, embléma,‬

‭-‬ ‭jel és jelentése között megegyezés‬ ‭nem ábrázoló közl.jelek‬
‭-‬ ‭nincs közvetlen kötődés‬

‭7. A vizuális nyelvtan –‬‭alapja a kompozíció – szervezett‬‭látványa a vizuális elemeknek‬

‭‬ k
● ‭ ompozíció‬‭= vizuális elemek egymáshoz való térbeli-és‬‭időrendi elrendeződése‬
‭●‬ ‭műalkotás elemeinek elrendezése, csoportosítása‬
‭○‬ ‭formák, színek, vonalak, tónusok‬
‭○‬ ‭jó elrendezés ösztönzőleg hat a nézőre, a lényegest kiemel‬
‭○‬ ‭célja = elemek megfelelő kiválasztása és elhelyezése, ami által a szemlélődő számára‬
‭érzéseket, gondolatokat közvetít‬

‭4‬
‭●‬ ‭alkalmazható vizuális elemek:‬
‭○‬ ‭vonalak – szem mozgását vezető ,behatároló elemek, elemcsoportok‬
‭○‬ ‭alakzatok – geometriai vagy szerves élek által meghatározott területek‬
‭○‬ ‭fényértékek – a sötétebb és világosabb fények erőssége, kontrasztja‬
‭○‬ ‭textúrák – a felszín anyagminősége, ami egyfajta tapintási illúziót közvetít‬
‭○‬ ‭színek – árnyalata és intenzitása‬
‭○‬ ‭irányok – függőleges, vízszintes vagy átlós‬
‭○‬ ‭méretek – az elemek egymáshoz viszonyított nagysága‬

‭●‬ ‭képen belüli kompozíció elsődleges elemei:‬

‭○‬ ‭képen belüli területek – ábrázolnak valamit‬
‭○‬ ‭perspektíva – ábrázolt tárgyak egymáshoz képest mutatott megjelenítésével‬
‭mélységet, távolságot visz a képbe‬
‭○‬ ‭vonalak, iránymutatók – figyelmet egy bizonyos irányba vezetik‬
‭○‬ ‭sötétebb és világosabb felületek – ellentétet, feszültséget visznek a képbe‬

‭●‬ ‭kompozíciós sémák a művészettörténet különböző korszakaiban:‬

‭○‬ ‭FRONTALITÁS‬
‭■‬ ‭egynézetű, szemből ábrázol‬
‭■‬ ‭szobrok esetén – csak szemből értelmezhető, oldalról és hátulról nem‬

‭○‬ ‭CENTRÁLIS‬
‭■‬ ‭célja: kiemelés, hangsúlyozás‬
‭■‬ ‭mérettel, kontraszttal, elrendezéssel‬
‭■‬ ‭eszköze:‬
‭●‬ ‭központi elhelyezés – figyelmet a műalkotás‬
‭közepére vezeti‬
‭●‬ ‭vonalhasználat – megvastagítás, lendületes felvitel, körvonal, folt, tónus‬
‭●‬ ‭színek szempontjából – piros és a sárga – lényegkiemelő szerep‬
‭○‬ ‭Leonardo: Utolsó vacsora‬

‭○‬ ‭HÁROMSZÖG ÉS GÚLA‬

‭■‬ ‭reneszánsz‬
‭■‬ ‭mű központi elemei egy háromszög vagy gúla vonalain belül‬
‭●‬ ‭Leonardo: Sziklás Madonna‬

‭○‬ ‭KEREK (TONDO)‬

‭■‬ ‭reneszánsz‬
‭■‬ ‭kör alakú képkivágás – középpontban a mű témája‬
‭●‬ ‭Michelangelo: Doni Tondo‬

‭○‬ ‭ÁTLÓS‬
‭■‬ ‭Rubens: Levétel a keresztről‬

‭○‬ ‭SZIMMETRIKUS‬

‭○‬ ‭PERSPEKTIVIKUS‬

‭5‬