33 szöveg: C. Marot | fordítás: Szenci Molnár A.

dallam: G. Franc, Strasbourg, 1545

Kiemelt versek: 1–3., 8–10.

 
          

1. No - sza, ti, is - ten - fé - lő hí - vek,
Mert il - lik, hogy ő - tet di - csér - jék,
  
         
Ör - ven - dez - ze - tek az Úr - nak,
Kik ö - rül - nek i - gaz - ság - nak!

               
Áld - já - tok a - zér - tan Han-gos ci - te - rák-ban!

       
Az Úr ál - das-sék!

               
Lantban, he - ge-dű - ben, Cim - bal - mi zengés - ben

      
Ma-gasz -tal - tas - sék.

2. Énekeljetek néki vígan / Gyönyörű szép új éneket!

Szép muzsikáló szerszámokkal / Mondjatok ékes verseket!
Igaz ő mondása, / Állhatatos dolga: / Amit az Úr szól,
Megáll igazságban, / Minden ő dolgában / Cselekeszik jól.

Z S O LTÁ R O K 82
 3. Ő szereti az igazságot, / És ítélete kegyelmes,
Dolgában tart irgalmasságot, / Mellyel mind e világ teljes.
Az Úrnak igéje / Egeket teremte, / Melyeket ott fenn
Szájának lelkével, / Nagy szép seregekkel / Szerze ékesen.
4. Az Úr Isten mint egy tömlőbe / Szorítja a tenger vizét,
Elrejti, mint egy kincses helybe, / Ő mondhatatlan mélységét.
Minden földi népek, / Az Urat féljétek! / Mind e világon
Valakik hol laktok, / Őtőle tartsatok / Szorgalmatoson!
5. Mert mihelyt ő csak egy igét szól, / Azonnal meglészen minden,
És valamit ő megparancsol, / Nagy hamarsággal meglészen.
Pogányok tanácsát / És minden szándékát / Az Úr megtöri,
Magukban a népek, / Amit elvégeznek, / Semmivé tészi.
6. De az Úr Istennek tanácsa / Megmarad most és örökre,
És megáll minden gondolatja, / Kiterjed minden időkre.
Boldog az a nemzet, / Ki ily Urat szeret / Mint ő Istenét;
Boldog a nemzetség, / Kit kedvel e Felség / Mint örökségét.
7. Az Úr Isten a magas mennybül / Alátekint szemeivel,
E világra néz onnan felül / Minden nemzetekre széjjel.
Szép palotájábul / Szeme reánk fordul, / E széles földre;
Nagy dicsőségesen, / Vigyáz nagy fényesen / Az emberekre.
8. Aki ő gyors lovában bízik, / Megcsalatkozik dolgában,
Ki erős karjával dicsekszik, / Meg nem tartatik a hadban;
De a nagy Úr Isten / Népére szünetlen / Néz szemeivel;
Akik benne bíznak, / Hozzá folyamodnak, / Nem felejti el.
9. Gondot tart rájuk, s a haláltól / Megtartja őket éltükben,
Szükségtől és éhenhalástól / Őrzi ínséges időben.
Lelkünk azért várja, / Szüntelen óhajtja / Az Úr oltalmát,
Ki paizsul végre / Eljő segítségre, / Ád diadalmat.
10. Őbenne azért a mi szívünk / Igen örvendez szüntelen,
Mert ő minékünk reménységünk, / És bízunk ő szent nevében.
Nagy kegyelmességed / Mirajtunk bővítsed, / Légy mi gyámolunk!
Ne hagyj szükségünkben, / Segíts meg éltünkben, / Mert téged
várunk!

83 GENFI Z S O LTÁ R O K