71.

Mikrofilamentumok szerkezete, kötőfehérjéik jelentősége

G-aktin nukleáció-elongáció(ATP)-F-aktin, dinamikus egyensúly: sejt mozgás, alakváltozás
serkent: tropomiozin, Formin, Arp2/3, Profilin,
keresztkötő:Fimbrin, Filamin,
gátol: Kofilin, Gélszolin,
plazmamembránhoz köt: Spektrin, Disztrofin-Duchenne-féle MD,
sejt-extracellm.: fokális adhézió:vinkulin, talin, integrin, övdezmoszóma: kadherin, katenin,
mozgás: 2. típusú miozin: izom, 1.típusú miozin: organellum trp.,
sejtfelszíni kitüremkedés: mikorvillus, sztereocilium, állábak
72. Intermedier filamentumok szerkezete és orvosi jelentőségük
polip.-dimer-tetramer-protof.-f., szab.: foszforiláció
vimentin, gfap, periferin, nesztin
folt-, hemidezmoszóma, nukleáris lamina, citokeratin mut.: epidermolysis bullosa simpelx,
dezmin mut.: familiáris cardiomyopátia, neurofilamentum mut.: amyothrophiás
lateralsclerosis, lamin A mut.: laminopathia
73. Mikrotubulusok szerkezete, kötőfehérjéik jelentősége
L-B-tubulin heterodimerek polim. GTP, dinamikus instabilitás, MTOC (9 MT triplet, 2
henger)-ban kel. gamma-tubulin
MAP: Tau (Alzheimer); Motorfehérjék: kinezin+, dinein- (ATP), kinetochor, kromoszómális,
asztrális, poláris; csillók, flagellumok
74. A sejtmembrán szerkezete
foszfolipid, glikolipid, koleszterin, lterális m., rotáció, flippáz, liposzóma
amfipatikus, integráns, perifériás, kaveola-kaveolin:trp., jelátvitel
75. Sejt-sejt kapcsolatok típusai
időleges: immunsejtek-endothel (szelektin, integrin); tight junction: vékonybél, húgyhólyag,
polarizált, okkludin
övdezmoszóma: vékonybél, aktin, kadherin, katenin; foltdezmoszóma: szívizoms. IF.,
kadherin, katenin, pemphigus
kommunikáló: szívizom, idegs., 6konnexin-konnexon-mut., kontrakció, ionok, kis molekulák
76. Passzív transzport folyamatok típusai és orvosi jelentőségük
elektrokémiai grádiens hajtja, gázok, kicsi töltetlen poláris molekulák
ozmózis: diabetes;
csatornaf.: specifikus, nem telíthető; szabályozott feszültségfüggő Na és Ca ion csat.; cisztás
fibrózis Cl ion csat. mut.;
állandó akvaproin mut.: szürkeháylog, szomjúság, vizelés (nephrogen d.);
carrier f.: hidrofil anyagokat, konform. vált. (glükóz unip.)
77. Aktív transzport folyamatok típusai és orvosi jelentőségük
ATP-függő: P: 3Na-2K(be) pumpa, foszforilálódik, szívelégtelenség; Ca cp.-ba és ER-ba
F: Fo/F1, ATP szintáz, H+ pumpa
V: vezikulák savassága, H+ pumpa
ABC trp.: multidrog trp.
ion-függő: Na/Ca és Na/H antiporter; Na-glükóz szimporter
78. Az extracellularis mátrix összetétele és szerkezete
kollagén: fibrilláris, triplahel., hidroxilált as.; ER-lumen-hidroxil.-glikozil.-triplah.-golgi-
exoc.-tropok.-keresztköt.-rost (nincs C-vitamin-nincs hidroxil.-skorbut-serülékeny erek);
rostépző: osteogenesis imperfecta, ehlers-danlos; rostassz.; hálólépző: BM
proteoglikán: glikózaminoglikán+fehérje; mátrix pg.: aggrekán=core p., kondroitin-keratin sz.
sejtfelszíni pg.: szindekán, fibroglikán
multiadhezív f.: kötnek: sejtfelsz. receptorok, kollagén, proteoglikán; laminin, fibronektin
integrinek: transzm.f., receptor, heterodimer, szövetspec., fokális adhézió, hemidezmoszóma,
abnormális: sejt migráció, jelátvitel
79. Sejt-extracelluláris mátrix kapcsolatok típusai
fokális adhézió: sejt migráció, jelátvitel, dinamikus struktúra, vinkulin, L-aktinin, integrin
hemidezmoszóma: statikus struktúra, epithel s.-BM, cp-us plakk-IF
80. A kémiai jelátvitel típusai
endokrin-hormon-váráram-kis konc-nagy aff.
parakrin-lokális kémiai mediátor-hisztamin
juxtakrin-sejtfelszíni ligand-sejt-sejt kontakt
autokrin-ua jeltermelő és fogadó-tumorsejtek
intrakrin-intracelluláris recetor és ligand, szteroiid receptor család, ligand-aktivált TF.,
xenobiotikum metabolizmus szabályozása
81. cAMP által közvetített jelátviteli út és orvosi jelentősége
1. stimuláló ligand kötődése a receptorhoz 2. receptor konformáció változás 3. Gαs aktiválása
GTP 4. az α-GTP alegység disszociációja és kötődése az adenilát-cikláz enzimhez 5. adenilát-
cikláz aktiválása (cAMP előállítása ATP-ből) 6. protein kináz A aktiválása cAMP kötődése
által 7. PKAkatalitikus alegységek disszociációja a regulatorikus alegységekről 8. célfehérjék
foszforilációja a citoplazmában szerin/treonin aminosavakon 9. PKA katalitikus alegység
transzlokációja a sejtmagba 10. transzkripciós faktorok (pl. CREB) foszforilációja 11. CREB
homodimerek kötődése a CRE-hez (enhancer) 12. célgének transzkripciójának szabályozása
ha konstitutívan aktív-magas cAMP=kolera, pertussis, diabetes insipidus (- vízvisszaszívás)
koffein: gátolja a cAMP foszfodiészterázt
82. Inozitol-foszfolipid jelátviteli út
1. ligand kötődés a receptorhoz (pl. acetilkolin hasnyálmirigy sejtekhez) 2. receptor
konformációs változás 3. Gαq aktiválása GTP 4. az α-GTP alegység disszociációja és a
foszfolipáz Cβ (PLCβ) enzimhez való kötődése 5. PLCβ aktiválása (PIP2 hasítása IP3-ra és
DAG-ra)
6. DAG hidrofób másodlagos messenger lévén a membránban kötve marad, és magához
vonzza a protein kináz C enzimet 7. a célfehérjék foszforilációja szerin/treonin
aminosavakon 8. PKC transzlokációja a sejtmagba 9. az AP-1 transzkripciós faktorok
foszforilációja 10. AP-1 heterodimerek kötődése az AP-1 enhancerekhez 11. a célgének
transzkripciójának szabályozása
6. az IP3 hidrofil másodlagos messenger lévén a SER membránjához diffundál és kötődik a
Ca2+ -csatornákon lévő IP3 receptorokhoz →Ca2+ felszabadulása a sima felszínű
endoplazmatikus retikulumból 7. célmolekulák aktiválása, pl. kalmodulin 8.
Ca2+/kalmodulin-függő kináz aktiválása a Ca2+/kalmodulin kötődése révén 9. célfehérjék
foszforilációja a citoplazmában szerin/treonin aminosavakon 10. CaM-kináz transzlokációja
a sejtmagba 11. transzkripciós faktorok foszforilációja pl. CREB 12. CREB homodimerek
kötődése a CRE-hez 13. célgének transzkripciójának megváltozása
83. Foszfatidilinozitol 3-kináz jelátviteli út és orvosi jelentősége
A foszfatidilinozitol 3-kináz adapter alegysége a receptor foszfotirozinjához kapcsolódik 2. a
másik katalítikus alegysége pedig ATP felhasználásával foszfatidilinozitol-biszfoszfátot
foszforlilálva foszfatidilinozitol-triszfoszfátot hoz létre (Ras független út) 3. a PIP3 lipid
eredetű másodlagos messengerként specifikus jelátviteli fehérjéket vonz magához és aktiválja
azokat 4. az út legfontosabb enzime a proteinkináz B (PKB/Akt), mely egy szerin/treonin
specifikus proteinkináz. Ez különböző célfehérjéket foszforilálva a sejttúlélést fokozza,
stimulálja a transzlációt (mTOR fehérjén keresztül) és számos gén expresszióját
szabályozza. Az összes emberi daganat kb. felében fokozottan aktív, ami szabályozhatatlan
sejtosztódáshoz és fokozott sejttúléléshez vezet.
84. A növekedési faktorok jelátvitele és orvosi jelentőségük
Foszfolipáz C-γ SH2 doménjével a foszforilált receptorhoz kötődve foszfatidilinozitol-
biszfoszfátot hasítja diacilglicerinre és inozitol-triszfoszfátra…
Az aktív Ras-GTP magához vonzza a Raf fehérjét, ami egy szerin/treonin specifikus
proteinkináz. A MEK-et szerin és treonin oldalláncokon foszforilálja, ami egy tirozin/treonin
specifikus proteinkináz. Az ERK-et tirozin és treonin oldalláncokon foszforilálja, ami egy
szerin/treonin specifikus proteinkináz, mely a célfehérjéit a citoplazmában, illetve a magba
történő transzlokációát követően a magban levő célfehérjéket szerin és treonin oldalláncokon
foszforilálja. Célfehérjéi többek között transzkripciós faktorok (pl. szérum reszponzív
faktor/SRF), melyek olyan géneket kapcsolnak be, amik a sejtproliferációt és a sejttúlélést
fokozzák. 6. Ha a ligand nincs már jelen, a Ras fehérje inaktiválódik GAP segítségével.
1. Ras fehérjéhez egy guaninnukleotid kicserélő faktor (GEF) kapcsolódik, ami a kötést
követően a GDP-t GTP-re cseréli egy másik monomer G-fehérjén, a Ral-on. 2. Az aktivált
Ral a Rho-fehérjecsalád tagjain keresztül átformálja a sejt aktin mikrofilamentum
rendszerét, ami a sejt alakjára, mozgására lesz hatással. fokozott aktivitása hozzájárul az
áttétképződéshez.
85. Citokin-jelátvitel és orvosi jelentősége
szerepet játszanak a sejtek növekedésének, differenciálódásának, valamint az immunológiai
folyamatok szabályozásában, illetve a gyulladásos folyamatok kialakításában:interferon,
interleukin, eritropoetin, thrombopoetin, prolaktin, növekedési hormon
ligandkötés → receptor dimerizáció → Janus kinázok kötődése a receptorhoz→ JAK
fehérjék autofoszforilációja és a receptor foszforilációja → STAT fehérjék (SH2-tartalmú
fehérjék) kötődése a receptor komplexhez→ STAT fehérjék foszforilációja → STAT dimer
képződése → STAT dimer transzlokációja a sejtmagba → célgének indukciója
a sejt vírusfertőzése → az ún. vírusaktivált protein kinázok aktiválása → IRF (interferon
regulating factor) transzkripciós faktorok foszforilációja → IRF-TF transzlokációja a
sejtmagba → interferon gének indukciója → interferonok szekréciója → szekretált
interferonok autokrin és parakrin jelátvitele →JAK/STAT útvonal aktiválása → interferon
szabályozott fehérjék termelése → antivirális válaszreakció
86. Stressz-jelátvitel és orvosi jelentősége
Túlélés: ERK és PI3K utak aktiválódnak
Sejthalál:MAPK-kaszkádok (p38 és JNK utak) apoptózist váltanak ki
Sejtfelszíni membrán receptorok aktiválásával különböző ligandok, pl. a tumor nekrózis
faktor vagy kahexin stresszválaszt vált ki, ami a sejtek apoptózisát okozza. nagymértékű
kóros fogyás: kahexia
Nyugalmi állapotban az NFB heterodimert képez és egy gátló fehérjéhez, az IB-hez
(inhibitor B) kötődik a citoplazmában
Stresszhatás esetén az IB fehérjét az IB-kináz (IKK) foszforilálja, ennek következtében az
IB fehérje poliubikvitinálódik, majd a proteaszómában lebomlik. Az NFB transzkripciós
faktor ezáltal aktiválódik, a citoplazmából a sejtmagba jut és transzkripciós faktorként
célgénjeinek transzkripcióját serkenti, melyek együttes hatása dönt a sejt sorsáról a környezeti
hatás függvényében. Ezek a biológiai válaszok a következők lehetnek: gyulladás előidézése,
sejtproliferáció serkentése, sejttúlés serkentése (apoptózis gátlása)
az aszpirin az IKK enzim gátlásával inaktív állapotban tartja a citoplazmában az NFB
transzkripciós faktort, ezáltal csökkenthető a gyulladás mértéke
szintetikus glukokortikoidok NFB transzkripciós faktort inaktív állapotban tartása
anti-TNF antitestek hatékonyan gátolják a jelátviteli út aktiválódását
87. Integrinek jelátviteli és orvosi jelentősége
mechanikai inger hatására az integrindimerek a sejt felszínén oligomerizálódnak és a
citoszólból nonreceptor tirozin-proteinkinázok kapcsolódnak hozzájuk pl. a fokális
adhéziós kinázok (FAK), melyek a kapcsolódást követően egymást foszforilálják, így hozva
létre kötőhelyeket SH2-doménnel rendelkező fehérjék számára. Ehhez kapcsolódik egy
szintén nonreceptor tirozinproteinkináz a Src, melynek hatására további tirozin aminosavak
foszforilálódnak kialakítva újabb kötőhelyeket
Ras/ERK út: sejtek proliferációjára, mozgására és differenciációjára
JNK út: stresszválasz jön létre
PI3K-út: a mátrixhoz kapcsolódó sejtek túlélését biztosítja.
A komplexhez aktinkötő fehérjék is kapcsolódnak, így stresszrostok jönnek létre. Ezek a
citoszkeleton átrendeződésén keresztül befolyásolják a sejt alakját, mozgását.
Tumorsejtekben az anoikisz folyamata gyakran nem működik, aminek hatására az eredeti
daganatról leváló sejtek távoli áttéteket (metasztázisokat) hoznak létre (
88. TGF--, Wnt-, Notch-, Hedgehog-jelátviteli utak és orvosi jelentőségük
Fontos szerepet játszik az embrionális fejlődésben és a sejtek, szövetek differenciációjában
TGF-β ligand kötődése a receptorhoz → receptor heterodimerek képződése → az egyik
receptor foszforilálja a másik receptort(szerin/treonin) → a foszforilált receptor kináz
doménje aktiválódik → Smad fehérje (transzkripciós faktor) foszforilációja → Smad
transzkripciós faktorok dimerizációja a citoszólban → Smad komplexek transzlokációja a
sejtmagba → kötődés a DNS-en lévő enhancerekhez → specifikus célgének
transzkripciójának indukciója.
A hedgehog ligand kötődése a receptorhoz → transzmembrán fehérje aktiválódik → a Gli
fehérje stabilizációja és felhalmozódása → Gli fehérje transzlokációja a sejtmagba →
Hedgehog célgének aktivációja (túl sok ligand fehérje → koponyacsont-duplikáció)
Ha nincs ligand: Receptor gátol egy transzmembrán fehérjét → Hedgehog jelátviteli komplex
képződése a citoszólban → elősegíti a Gli-transzkripciós faktor proteolítikus hasítását →
a hasított Gli fragmentum transzlokációja a sejtmagba → represszorként gátolja a
Hedgehog célgének expresszióját (kevés ligand fehérje-agy elülső része nem válik szét)
A szekretált Wnt ligandok kötődése a Wnt receptorokhoz → destrukciós komplex kötődése
az aktivált receptorhoz → destrukciós komplex inaktivációja → β-katenin stabilizációja és
akkumulációja → β-katenin transzlokációja a sejtmagba → β-katenin kapcsolódása
transzkripciós faktorokhoz → célgének (pl. myc, ciklin) indukciója
APC hiányában célgének indukciója (myc, ciklin), tumor szuppresszor fehérje
ha nincs ligand: Destrukciós komplex kialakulása a citoplazmában(APC) → a β-katenin
foszforilációja a destrukciós komplex által → a β-katenin fehérje proteaszomális
degradációja → a nukleáris β-katenin hiánya → egy speciális transzkripciós faktor
represszorként gátolja a célgének átírását
Notch transzmembrán ligand kötődik a szomszédos sejt felszínén levő Notch
transzmembrán receptorhoz → receptor aktivációja → receptor citoplazmatikus részének
proteolítikus hasítása → a hasított receptorfragmentum transzlokációja a sejtmagba →
komplexképződés transzkripciós faktorokkal→ célgének indukciója
Alzheimer, süketség
89. A fehérjekinázok szerepe jelátviteli folyamatokban
A fehérje foszforiláció az egyik legfontosabb szabályozó mechanizmus a jelátvitelben. A
folyamatot proteinkináz enzimek katalizálják, melyek az ATP -helyzetű foszfátcsoportját
helyezik olyan fehérjékre, melyek az aminosav oldalláncukban OH csoportot tartalmaznak. A
foszforiláció helyén a fehérjék töltése negatív lesz, ami konformációváltozással jár. A
foszforilált aminosav helyétől függően ez hatással lesz a fehérje további funkciójára. A
kinázokat attól függően, hogy mely aminosavakat foszforilálják, három csoportba oszthatjuk:
szerin/treonin specifikus proteinkinázok:
▪ citoplazmatikus: PKA, PKC, CaMK, Raf, ERK, PKB/Akt, mTOR, JNK, p38MAPK, IKK
▪ receptor: TGF 
tirozin specifikus proteinkinázok:
▪ nonreceptor (citoplazmatikus): JAK, FAK, Src, Abl
▪ receptor (növekedési faktor receptorok): NGFR, EGFR, FGFR, VEGFR, PDGFR, inzulin-
receptor
kettős specificitású proteinkinázok: a célfehérjéiket szerin/treonin és tirozin oldalláncokon is
foszforilálják: MEK
fehérje (in)aktiváció/ubikvitináció/lokalizáció/dimer/enhancerhez kötés
90. Jelátviteli utak általános jellemzői (jelamplifikáció, jeltermináció, jelátviteli hálózatok)
Egy enzim nagy mennyiségű másodlagos messengert termel vagy szubsztrátot alakít át,
melyek egyszerre számos célfehérjét aktiválnak (például egy adenilátcikláz sok-sok cAMP-t
termel, így mindegyik képes lesz egy proteinkináz A aktiválására)
cAMP út: Gs fehérje GTPáz aktivitása, ciklikus nukleotid foszfodiészteráz a cAMP-t 5’AMP-
vé alakítja, fehérjefoszfatázok
Inozitol foszfolipid út: Gq fehérje GTPáz aktivitása, Ca2+ ATPáz visszajuttatja a Ca2+-t a
SER-be, fehérjefoszfatázok
Ras/ERK út: Ras fehérje saját GTPáz aktivitása, melyet a GAP felerősít, fehérjefoszfatázok
PI3K út: PTEN lipidkináz a PIP3-ról eltávolít egy foszfátcsoportot, így újra PIP2
keletkezik
divergáló jelpályák: egy pontból indulnak ki. Például az aktivált növekedési faktor receptorról
számos jelátviteli út indul el (Ras/ERK út, PI3K út, PLCγ út)
konvergáló jelpályák: a különböző irányokból érkező jelek egy pontban végződnek. Például a
CREB transzkripciós faktort számos út aktiválhatja (Ras/ERK út, PKA út, Ca2+út).
91. Őssejtek típusai és orvosi jelentőségük
differenciálatlan, nem specializálódott sejtjek, specifikus faktorok hatására képesek a
szervezetben számos különböző sejttípussá differenciálódni.
önmegújulásra képesek: hosszú időn keresztül képesek osztódni és megújulni-aktív telomeráz
Folyamatos proliferáció-számuk állandónak tekinthető
a. Totipotens őssejtek: megtermékenyített petesejt (zigóta)
. embrionális és extraembrionális szövetekké differenciálódnak, tehát bármivé
b. Pluripotens őssejtek: embrionális őssejtek
. három csíralemez, az ektoderma, a mezoderma és az endoderma irányába
differenciálódnak
c. Multipotens őssejtek: szöveti őssejtek
. adott szövettípusban megtalálható specifikus sejtekké differenciálódnak
d. Unipotens őssejtek: egyfajta sejttípussá differenciálódnak
Embrionális őssejtek: blasztociszta belső sejtjei
. folyamatos proliferációra képes sejtek,
. pluripotens őssejtek
in vitro korlátlan ideig lehet tenyészthetők, specifikus növekedési faktorok vagy kis
molekulák jelenlétében specifikus sejttípusokká differenciálódhatnak. Transzgén bevitelével
manipulálhatók, ezáltal genetikailag módosított szervezeteket hozhatunk létre, betegségek
patológiájának, mind új terápiás módszerek vizsgálatára.
terápiás klónozásra: egy felnőtt szomatikus emberi sejtből származó sejtmagot átültetnek egy
enukleált petesejtbe → blasztociszta képződik → embrionális őssejtek tenyésztése →
differenciáció a kívánt sejttípussá a transzplantációs terápiához.
A felnőtt őssejtek: kis számban megtalálhatók a legtöbb szövetben
. képesek az önmegújulásra,
. multipotens őssejtek: → szövetspecifikus őssejtek
. funkciójuk: megfelelő differenciált sejtek előállítását biztosítják a szövetekből természetes
sejtpusztulás, sérülés vagy betegség következtében elvesztett sejtek pótlására, (addig G0)
egyes őssejtek folyamatosan osztódnak → az utódsejtek differenciálódnak a rövid élettartamú
sejtek
. az őssejt „niche”-ben a szomszédos sejtek és az extracelluláris mátrix kémiai jeleket adnak
az őssejt receptoroknak, hogy elősegítsék az őssejtek proliferációját és elnyomják az őssejtek
differenciálódását
. aszimmetrikusan osztódnak: az egyik utódsejt megmarad őssejt fenotípusúnak, a másik
utódsejt pedig osztódik, és gyorsan proliferáló sejteket hoz létre, amelyek többféle,
specializált sejtekké differenciálódnak
pl.: csontvelőben folyamatos vérsejttermelés, bélhámsejtek
csontvelő transzplantáció - vérképző őssejt-transzplantáció.
o vérképző rendszeri betegségek, kemoterápia során károsodott sejtek
Az indukált pluripotens őssejtek:
differenciált felnőtt emberi szomatikus sejteket izolálnak, majd ezekbe specifikus
transzkripciós faktorokat juttatnak be azért, hogy megváltoztassák a génexpressziós
mintázatukat és visszaprogramozzák egy embrionális őssejt-szerű állapotba. Ezt követően
ezeket a sejteket specifikus faktorokkal lehet stimulálni, hogy a beteg számára szükséges
sejttípussá differenciálódjanak.
regenerációs medicina: sérült szövetek vagy szervek pótlása (pl. szívelégtelenség, égési
sérülések, gerincvelő-sérülések, Alzheimer-kór, Parkinson-kór, cukorbetegség, vakság),
betegség modellek vizsgálata, gyógyszerkísérletek.
92. Az apoptózis fiziológiás és patológiás jelentősége
Az apoptózis fiziológiás körülmények között is aktiválódhat - hogyha bizonyos egészséges
sejtekre már nincs szüksége a szervezetnek pl. az embrionális fejlődés során (interdigitális
szövetek; az ebihal farka a békává alakulása során; neuronok, amelyeknek nincs kapcsolatuk a
többivel stb.) A szöveti homeosztázis fenntartása érdekében. A potenciálisan
veszélyes/károsodott sejtek eltávolítása (a DNS-károsodás tumorsejt kialakulásához vezethet;
a vírusfertőzés tovább terjedhet, ha a fertőzött sejt nem pusztul el apoptózissal). A fiziológiás
öregedés során valamivel több apoptózis következik be, mint sejtosztódás - fontos, hogy a
szövetek funkcióját ez nem veszélyezteti.
Patológiás ingerek is vezethetnek apoptózishoz, mivel az apoptózis nem károsítja a környező
szöveteket, a daganatok kemo- és sugárterápiája optimális esetben ezt a fajta sejthalált
indukálja. Túl kevés apoptózis: A tumorsejtek kialakulásának hátterében károsodott
apoptotikus jelátvitel is állhat (pl. a p53 tumorszupresszor funkcióvesztő mutációja vagy a
Bcl2 fokozott expressziója az apoptózis intrinsic útvonalának gátlását eredményezi).
Atoimmun betegségek akkor alakulnak ki, ha az autoantitesteket termelő B-limfociták életben
maradnak. Egyes vírusok képesek gátolni a gazdasejt apoptózisát (pl. a herpes simplex vírus
néhány fertőzött sejtben évekig jelen van, bár inaktív → reaktiválódása ismétlődő fertőzéseket
eredményez). Túl sok apoptózis: Vírusfertőzések, pl. AIDS esetén a nem fertőzött T-
limfociták is elpusztulnak apoptózissal. Neurodegeneratív betegségek alakulnak ki, ha
bizonyos típusú idegsejtek elpusztulnak (pl. Alzheimer, Parkinson) Ischaemia által kiváltott
apoptózis: a szívinfarktus, stroke által érintett szövetek központi területe tipikus esetben nem
kap vért, így ezek a sejtek nekrózissal pusztulnak el. A környező terület csökkent vérellátása
hipoxiát eredményez. Ezt a sejtek elméletileg túlélhetnék, ennek ellenére apoptózis
indukálódik bennük. Toxinok által kiváltott apoptózis, pl. a májsejteket az etanol hosszabb
távon apoptózisra késztetheti.
93. Az apoptózis mechanizmusa
Intrinsic: DNS-károsodás  p53 fehérje aktiválódik → proapoptotikus BH3- domén fehérjét
indukál, mely az antiapoptotikus Bcl2-családtagokhoz kapcsolódik. A multidomén
proapoptotikus családtagok felszabadulva egymással kapcsolódnak, pórusokat képeznek a
mitokondrium külső membránjában. A pórusokon keresztül citokróm c szabadul fel. A
citokróm c Apaf1 (apoptózis aktiváló faktor 1) és prokaszpáz 9-hez kapcsolódva komplexet
képez (ez az apoptoszóma). A prokaszpáz 9 hasítással kaszpáz 9 fehérjévé alakul (iniciátor
kaszpáz), majd hasítja, ezáltal aktiválja az effektor kaszpázokat, köztük a prokaszpáz 3-at, ami
különböző célfehérjéket hasít: Jelátviteli fehérjéket. Repair fehérjék inaktiválódnak. Nukleáz
aktiválódik. Citoszkeleton elemek (sejtalak megváltozik). Lamin fehérje (mag zsugorodik,
kromatinkondenzáció. Apoptotikus testek képződnek (membránnal határolt vezikulák, melyek
a citoplazma illetve a sejtmag fragmentumait tartalmazzák),. Ezeket a szomszédos sejtek
fagocitálják
Extrinsic: • Halálligand (pl.: TNF) kötődik a halálreceptorához (TNF-R) • A receptor
trimerizálódik • Adapter fehérjéket köt meg haláldomén segítségével • Az adapterfehérjék
további célfehérjéket kötnek haláleffektordomén segítségével • Az iniciátor kaszpázok közé
tartozó prokaszpáz 8 aktiválódik, hasítja magát → kaszpáz 8 • Effektorkaszpázokat, pl.
kaszpáz 3-at aktivál (szintén hasítással) • A kaszpáz 3 sokféle célfehérjét hasít • Az apoptózis
degradáció fázisa következik (mint intrinsic útnál) • Apoptotikus testek képződnek • Melyeket
a szomszédos sejtek fagocitálnak
94. Daganatsejtek és tumorok általános jellemzői
Jóindulatú: hasonlóak a normál szöveti sejtekhez − lassú növekedés − lokalizált: kötőszöveti
tok → infiltráció gátlása − lehetnek életveszélyesek − általában operálhatók
Rosszindulatú: kevésbé differenciált sejtek − infiltráció, metasztázis − karcinómák:
epitheliális eredetűek − szarkómák: mezodermális szolid tumorok − leukémiák, lymphomák −
neuroektodermális tumorok
mitotikus index, ill. osztódó sejtek száma ↑ − sejtalkotók száma ↑ vagy ↓ − dezmoszómák
száma megnőhet (epithélsejtek) → sejt-sejt kapcsolatok erősítése − citoszkeleton
átrendeződése → sejt alakjának megváltozása
transzformált sejtek: − lekerekednek → kevésbé tapadnak − egymásra nőnek → fókusz (nincs
kontakt gátlás) metasztázis
Csökkent növekedési faktor-függőség: − NF-receptorok over-expressziója,
mutációja/szerkezetének megváltozása → ligandkötés nélkül is aktiválhat mitogén jelátvitelt
− tumorsejtek a környezetükben lévő sejteket mitogén hatású anyagok termelésére
serkenthetik
− fokozott sejtproliferációt a Ras/ERK-út közvetíti (humán tumorok kb. 25%-ában
konstitutívan aktív)
-tumorsejtek növekedési faktorokat szekretálnak → saját proliferáció serkentése (autokrin
jelátvitel)
− Letapadástól való függőség megszűnése(-anoikis)
– Immortalizáció (telomeráz-expresszió ↑)
− Génexpressziós és anyagcsere-változások: mátrix-proteázok szekréciója ↑ → ECM
fehérjéinek lebontása → inváziót megkönnyíti
glükóz-transzporter fehérjék száma ↑ → fokozott glükózfelvétel
multidrog transzporter fehérjék száma ↑ → kemoterapeutikumokkal szembeni rezisztencia −
epigenetikai szabályozás szerepe (pl. p53-inaktiváció
− Az apoptózis képességének elvesztése: p53 (tumor szuppresszor fehérje) inaktivációja −
humán tumorok ~50%-ában
− A differenciációs képesség elvesztése
Angiogenezis: VEGF és/vagy FGF fokozott expressziója → vaszkulárizáció → tumor
növekedése (Avastin)
95. Onkogén DNS-vírusok fertőzési ciklusa, típusai és orvosi jelentőségük
• korai DNS régió kódolja:
- nagy T-protein: a gazdasejt magjában a replikációt serkenti + transzkripciót szabályoz és
immortalizálja a sejtet
- közepes t-protein: a fertőzött sejt plazmamembránjában található → morfológiai
transzformáció
- kis t-protein: a fertőzött sejt citoplazmájában a transzformációt komplettálja
• késői DNS régió kódolja: a képződő virionok szerkezeti fehérjéi
permisszív sejt megfertőzése: virális Dns bejut a sejtmagba, korai dns átíródik, morfológiai
változás, virális DNS replikációja, sejt lízis
non-permisszív sejt megfertőzése: virális Dns bejut a sejtmagba, korai dns átíródik, nincs
virális DNS replikáció, sejtosztódás során elveszhet a gén vagy integrálódhat permanens
transzformációt okozva
Hepatitis B vírus: egészséges májban akut, gyengében krónikus májchirosis, fokozott rák %
Humán papillómavírusok: Epitél sejteket fertőz → benignus szemölcsök, anogenitális régió
rosszindulatú daganatai pl.: : humán cervix karcinóma: - egy nemi érintkezéssel terjedő
betegség – a vírus sérüléseken át, majd sejtfelszíni integrinhez kötődve endocitózissal jut be a
hám mélyebb rétegeinek sejtjeibe
Herpeszvírusok: – Epstein-Barr vírus: egészséges immunrendszerrel → fertőző
mononucleosis - gyengült immunitással, pl./malária, AIDS → Burkitt limfóma, vagy
nasopharynx tumor
- Humán herpeszvírus 8: a vírus genomja transzformáló géneket tartalmaz, melyek fehérje
termékei: pl.: angiogén faktor → erős tumor vaszkularizáció ciklin-szerű faktor → gyors
sejtosztódás anti-apoptótikus / Bcl2-szerű faktor → daganatsejt immortalizáció
96. Retrovírusok fertőzési ciklusa, típusai és orvosi jelentőségük
vírus kötődése a gazdasejt felszínéhez → vírus foszfolipid kettősrétege beolvad a gazdasejt
plazmamembránjába → vírus kapszid bejut a citoplazmába és kicsomagolódik → a
kiszabadult vírus genom RNS-ét reverz transzkriptáz visszaírja egyes-, majd kettős szálú
DNS-be (ennek végein LTR szekvenciák találhatók) → a kettősszálú DNS transzlokálódik a
gazdasejt magjába, majd véletlenszerűen, valahová beépül a gazdasejt genomjába (ezzel ún.
provírus képződik). Az integrálódott vírusgenomról vírusspecifikus RNS-ek képződnek. A
vírusspecifikus RNS-ek a citoplazmába szállítódnak, majd a vírusfehérjéket kódolók
transzlálódnak → a vírusspecifikus genomiális RNS-ek és újonnan képződött vírusfehérjék új
vírusrészecskékké állnak össze és a gazdasejtből bimbózással / sarjadással kiszabadulnak.
HTLV-1 = Humán T-sejt limfotróp vírus: A daganat kialakulásának molekuláris
mechanizmusában fontos lehet a vírusgenom tax nevű génje → virális szabályozó fehérje,
mely befolyással van a gazdasejtben számos, növekedési faktorok által is szabályozott génre.
HIV = Humán Immundeficiencia Vírus→ elsődlegesen nem daganat, hanem az AIDS
kórokozója, a kór során viszont másodlagos tumorok kifejlődése gyakori, pl. Kaposi
szarkóma, vagy limfómák (a vírus által elpusztított segítő / helper T-sejtek hiánya végett
meggyengült immunitás talaján!)
Erősen transzformáló retrovírusok: pl. Rous sarcoma vírus (RSV)
gyors daganatkeltés (1-2 hét) in vivo, poliklonális szarkóma, vírus replikáció in vitro és
sejttranszformáció, onkogén! a vírusgenomban, ami ~ 10 kb
Gyengén transzformáló retrovírusok: pl. avian leukosis / leukémia vírus (ALV)
- lassú daganatkeltés (csak hónapok múlva) in vivo, monoklonális tumor, vírus replikáció in
vitro, DE! nincs sejttranszformáció tenyészetben, a vírusgenomban nincs onkogén, ami ~8.5
kb
transzformáló képességében defektív (td-RSV): in vitro vírus replikáció, de nincs
sejttranszformáció, a vírusgenomban nincs onkogén, vírusgenom mérete ~8.5 kb (1.5
kilobázissal rövidebb, mint az erősen transzformáló retrovírusoké, és ez a hosszbéli különbség
kb. egy fehérjekódoló gén méretének felel meg (v-src)
97. Retrovirális onkogének kialakulásának mechanizmusa
A daganatkeltő retrovírusok evolúciójuk során virális onkogénjeiket gazdasejtjeik fertőzése
alkalmával „fogták be” (oncogene capture). Minden virális onkogénnek van celluláris párja,
de fordítva ez nem igaz. A folyamat főbb lépései: onkogént nem tartalmazó provírus
integrációja a gazdasejt genomjába, egy egészséges / normális protoonkogén közelében →
deléció → transzkripció és splicing → a képződött RNS rekombinálódik segítő / helper vírus
RNS-ével
A celluláris protoonkogének: normális szabályozó környezetben működnek, intronokat
tartalmaznak és nem tartalmaznak mutációt → expresszált fehérje termékük funkciója
normális / jól szabályozott. A retrovirális onkogének transzkripciója az LTR kontrollja alatt áll
(ez egy nagyon erős promóter!), nincsenek intronjaik és gyakran terheltek pontmutáció(-k),
csonkítás(-ok), vagy génfúzió(-k) által → fehérje termékeik konstitutív / hiperaktív működésű
mutánsok
98. Celluláris onkogének azonosítása géntranszfer segítségével
Normális csirke fibroblaszt sejtek fertőzése RSV-vel, tumor sejtekből DNS izolálás, benne
van az RSV provírus, feldarabolt genomiális DNS-sel újabb fertőzés, tumor sejtekből DNS
izolálás, benne az RSV provírus, tehát A vírus-indukálta malignus transzformáció a
tumorsejtek DNS-ével átvihető a normális sejtekbe és A fertőzött sejt DNS-e tartalmazza az
RSV teljes genetikai információját provírus formájában
Normális csirke fibroblaszt sejtek fertőzése kémiai karcinogénnel, DNS izolálás, genomiális
DNS-sel újabb fertőzés, tumor sejtekből DNS izolálás, újabb fertőzés, tumorsejtek kel., tehát
A kémiai karcinogénnel transzformált sejtek onkogéneket tartalmaznak, amik jelen vannak a
nem vírusos eredetű tumorokban is
Normális csirke fibroblaszt sejtek DNS-ének izolálása, genomiális DNS-sel újabb fertőzés,
tumor sejtekből DNS izolálás, újabb fertőzés, tumorsejtek kel., tehát Normál sejtek normál
génjei (proto-onkogének) aktiválódhatnak a génátvitel során
99. Az inszerciós mutagenezis mechanizmusa
ALV provírus integrációja a c-myc gén 1. és 2. exonja között
a c-myc-gén 1. exonja és a provírus nagy része deléciót szenved
olyan gén keletkezik, mely a provírus erős, konstitutív promóteréről íródik át
mivel az E1 exon kódoló szekvenciát nem tartalmaz, a génen képződő mRNS normális Myc-
fehérje szintézisét irányítja
A malignus transzformáció annak köszönhető, hogy az érintett gén expressziója a fiziológiás
érték több százszorosát is elérheti.
100. A celluláris onkogének kialakulásának mechanizmusai
1. MUTÁCIÓ: Pontmutáció → nukleotidcsere => silent/nonsense/missense mut.  →
konstitutívan aktív fehérje pl.: ras család: rasH, rasK, rasN → monomer G-fehérjét kódol;
neu/HER2 EGFR-t kódol; gsp → GS L alegységet kódol; gip → Gi a alegységet kódol; B-raf
→ B-Raf - MAPKKK-t kódol; Deléció • erbB1 → EGFR-t kódol
2. VIRUS DNS INTEGRÁCIÓ: gyenge onkogenitású retrovírus provírusa protoonkogén
szekvenciájába vagy mellé integrálódik
3. KROMOSZÓMA TRANSZLOKÁCIÓ: Reciprok transzlokáció: két nem homológ
kromoszómáról letört darabok kicserélődnek egymással. Csak akkor vezet daganat
kialakulásához, ha az érintett régió protoonkogént kódol és a reciprok transzlokáció
következtében a kódolt fehérje aktivitása vagy a mennyisége megnő. protoonkogén
szekvenciája változik vagy expresszió szabályozása változik. Krónikus myeloid leukaemia:
fehérvérsejtek kontrolálatlan proliferációja. 9 és 22 kr. reciprok transzlokációja. 22: bcr/abl
fúziós gén. Burkitt limfoma: 8 és 14 között. Human follicularis B-sejtes lymphoma: IgH/Bcl-
2 fúziós gén. Akut promyelocytas leukaemia
4. GÉNAMPLIFIKÁCIÓ: → ha protoonkogént érint → fehérje expressziója ↑, oka: re-
replikációs blokk zavara
N-myc (transzkripciós faktort kódol)→ neuroblastoma, tüdő carcinoma
• L-myc (transzkripciós faktort kódol) → kis sejtes tüdő carcinoma
• c-myc (transzkripciós faktort kódol) → leukaemiák
• PRAD1 (ciklin D1 fehérjét kódol)→ emlő carcinoma
• neu/HER2 (EGFR-t kódol) → petefészek, emlő carcinoma
101. A tumor szuppresszor gének általános jellemzői
Emberi daganatok 55-65%-ának kialakulásában játszanak szerepet
termékei fékezik a sejtciklust: lassítják annak lefolyását, terminális differenciációt okoznak
(Go), vagy apoptózist (Proliferáció ↓ Túlélés ↓ /Apoptózis ↑), DNS-repair enzimek →
elvesztésük esetén a mutációk felhalmozódnak
Szabályozott gének
normális aktivitásuk elvesztésével okoznak daganatot = funkcióvesztő mutáció
a mutáció recesszív ( = Mind2 génkópiának el kell vesznie a daganat okozáshoz):
mutáció/deléció, promoter régió CpG szigeteinek hipermetilációja
egy allél elvesztése hajlamosító tényező
102. Az Rb és p53 fehérjék jellemzői
Retinoblastoma (Rb): Ritka gyermekkori szem daganat
Öröklődő: autoszomális domináns, bilaterális (mindkét szemben), több, korai, osteosarcoma,
1. mutáció ivarsejtes, 2. mutáció szomatikus
Sporadikus: nincs családi halmozódás, unilaterális (egy szemben), egy tumor, később
kezdődik, nem gyakoribb 2. tumor, mindkét mutáció szomatikus
Fehérje jellemzői: sejtmag fehérje, minden sejtben expresszálódik
G0 fázisú sejtben hipofoszforilált (aktív), E2F-et köti, sejt prolif. gátolt
G1, S fázisban hiperfoszforilált (inaktív): E2F felszabadul, enhancerhez köt, S fázis gének
íródnak át
p53
Öröklődő: 1. mutáció ivarsejtes, 2. mutáció szomatikus
Sporadikus: mindkét mutáció szomatikus sejtben
transzkripciós faktor, minden sejtben expresszálódik, protoonkogén kódolja
szintje növekedési faktorok jelenlétében alacsony, mert Mdm2 ubikvitinálja
génjének funkcióvesztő mutációja → fehérje hiányzik → mutációk halmozódnak fel →
genetikai instabilitás
p53+ tumorok jól reagálnak sugár-, és kemoterápiára
p53- tumorok rezisztenssé válnak a kezelésre → újabb mutációk felhalmozódása → daganat
agresszívvé válása
103. Tumor szuppresszor gének szerepe a Wilms-tumor, a neurofibromatosis, a
vastagbélrák és az emlődaganatok kialakulásában
Wilms: ritka, gyermekkori vesedaganat
kiválasztórendszer sejtjeiben expresszálódik
funkciója: cinkujj transzkripciós faktor, transzkripcó és splicing szabályozása
hiányában: számos gén transzkripciója és splicingja zavart szenved
neurofibromatosis: bőr alatti csomók test szerte
Öröklődő forma: von Reclinghausen neurofibromatosis
1. mutáció → neurofibroma 2. mutáció → neurofibrosarcoma
Sporadikus forma: többféle tumor
fehérje (neurofibromin): GTPáz aktiváló protein (GAP)
hiányában: Ras konstitutívan aktív → ERK út konstitutívan aktív → mitogén jelátvitel ↑
BRCA1 és BRCA2 (=Breast cancer)
Öröklődő forma: familiáris emlőtumor
Sporadikus forma: petefészek- és egyéb tumorok
sejtmag fehérje, nagyméretű fehérjekomplexek alkotói
sejtciklus szabályozása, kettős-láncú DNS-törések kijavítása
hiányában: struktúrális kromoszóma rendellenességek alakulnak ki
PTEN hiányában: PIP3 szint ↑ → PKB/Akt aktiváció ↑ → sejttúlélés ↑↑ (emlődaganat)
p53 sporadikus: vastagbél rák
APC: Öröklődő forma: Familiáris adenomatosus polyposis
citoplazmatikus fehérje,Wnt jelátvitelben a β-katenin szintet szabályozza
hiányában: β-katenin fehérje nem degradálódik → sejtproliferáció ↑
104. Onkogének szerepe a sejtciklus szabályozásában
Daganat képződés mechanizmusai
1. Fokozott sejtproliferáció
a. Protoonkogén aktiváció: promoter régió CpG szigeteinek hipometilációja, hiszton fehérjék
módosulásai (pl. acetiláció, metiláció) → aktív kromatin, protoonkogént negatívan
szabályozó miRNS-ek expressziója ↓, Mutáció: pontmutáció, deléció o Inszerciós
mutagenezis o Reciprok transzlokáció o Gén amplifikáció
b. Tumor szuppresszor gén inaktiváció: előbbi ellentettje:hipermetiláció, kromatin
kondenzáció, overexpresszió
2. Fokozott sejttúlélés (= csökkent apoptózis)
a. Protoonkogén aktiváció
b. Tumor szuppresszor gén inaktiváció
3. Differenciáció gátlása
105. Az experimentális karcinogenezis szakaszai
Tumor iniciáció: karcinogén anyag vagy sugárzás, mindig mutáció, írreverzibilis, öröklődik
normális bőrsejtek mutákódnak, megjelenik egy iniciált sejt, ami gyorsabban proliferálódik,
mint a többi sejt
Tumor promóció: nincs mutáció, reverzibilis
elősegítik: tumor promóterek (mitogén anyagok) = kokarcinogén
génműködést szabályozó hatású, proliferációt ↑
nem okoz mutációt, de felgyorsítja a folyamatot
pl. forbolészter (DAG analóg) → PKC stimuláció → proliferáció ↑ → újabb mutációk
Endogén tumor promóterek
• hormonok: ösztrogén, tesztoszteron → proliferáció ↑ → endometrium-, emlő tumorok,
prosztata tumor
• krónikus gyulladás: HBV, HCV → májgyulladás → proliferáció ↑ → hepatocelluláris
carcinoma
colitis ulcerosa → NFkB út aktiváció, proliferáció ↑, gyulladásos citokinek expressziója ↑ (pl.
TNFa), sejttúlélés ↑ → colon carcinoma
Exogén tumor promóterek
• alkohol: nem mutagén, de a sejtekre toxikus hatású → sok sejt apoptózissal elpusztul →
regeneráció → proliferáció ↑ → iniciált sejt progresszióját teszi lehetővé
Tumor progresszió: iniciált sejt malignus sejtté alakul, írreverzibilis, kariotípus instabilitás ↓
kromoszóma rendellenességek halmozódnak fel
Karcinogének → mutagének, genotoxikus hatású anyagok
inkomplett karcinogén vagy iniciátor: csak iniciációt okoz
komplett karcinogén: iniciációt, promóciót, progressziót okoz pl. UV-sugárzás, aflatoxinB1
106. Daganatképződés klinikai stádiumai
iniciált sejt-hyperplasia-epitheliális dysplasia-carcinoma in situ-invazív carcinoma
mátrix metalloproteázok (MMP) szekréciója ↑ → ECM struktúrfehérjéit lebontják (pl.
kollagén, proteoglikánok, laminin)
epitheliális sejtekre jellemző markerek expressziója ↓: E-kadherin, citokeratin → sejtek
elválnak egymástól
fibroblaszt sejtekre jellemző markerek expressziója ↑ : N-kadherin, vimentin → sejtek
motilitása ↑
motogén növekedési faktorok (pl. EGF, PDGF, HGF) szabadulnak fel → aktin citoszkeleton
és a migráló sejt-ECM közötti kapcsolat folyamatos átrendeződése
rho család tagjainak expressziója ↑ → sejt mozgása lehetővé válik
=>Epitheliális mezenchimális tranzíció (EMT)
107. Metasztázis képződés lépései
1. Invázió - lokális terjedés
• Primer daganat helyhez kötött, lokálisan növő daganatsejtjei génexpressziós változások
miatt elindulnak a környező szövetek felé  Epitheliális-mezenchimális tranzíció →
környező szövetek infiltrálása
2. Intravazáció – erekbe bekerülés
• kapillárisok bazálmembránjának áttörésével bekerülnek az endothel sejtek között a
keringésbe: vérerekbe → haematogén metasztázis (keringő tumorsejtek)
nyirokerekbe → lymphogén metasztázis → nyirokcsomókba kerülne
3. Transzport
De: o mechanikai károsodás o immunsejtek támadása o nagy nyomás, turbulencia o anoikis
De: o vérlemezkék beborítják ▪ ellenállnak a mechanikai hatásnak ▪ immunsejtek nem ismerik
fel őket o genetikai/epigenetikai változások miatt nem ismeri fel az immunrendszer
4. Extravazáció – erekből kilépés
• erek lumenében a tumorsejtek proliferálnak → áttörik a kapilláris bazálmembránját
5. Kolonizáció
hatékonysága nagyon kicsi, a legnehezebb feladat a tumorsejtek számára • idegen környezet
nem biztosítja a megfelelő növekedési és túlélési faktorokat
kötőszöveti sejteknek vissza kell alakulniuk hámsejtekké → mezenchymális – epitheliális
tranzíció (MET) • makrometasztázis > 2 mm, feltétele: angiogenezis
6. Angiogenezis – vérerek kialakulása
• angiogenetikus faktorok: elősegítik új kapillárisok kialakulását o VEGF, PDGF, FGF, TGF-b
(tumorsejtek termelik) • angiosztatikus faktorok: endogén, kapillárisok kialakulását gátló
fehérjék o angiostatin o trombospondin (p53 szabályozza az expresszióját → ha a p53
inaktiválódik, nem termelődik → angiogenezis ↑)
108. Többlépéses karcinogenezis mechanizmusa (pl. vastagbél carcinoma)
normális hám - APC gén inaktiváció → polipok kialakulása-  hám hyperplasia  korai
adenoma - rasK gén aktiváció - intermedier adenoma - 18. kromoszóma deléció – SMAD,
egyéb tumor szuppresszor gén- késői adenoma - p53 gén inaktiváció - carcinoma -
további mutációk/epigenetikai változások-  invázió, metasztázis
109. Daganatok terápiájának típusai
Hagyományos terápia:
• Sebészi terápia → primér tumor és metasztázisok eltávolítása (gyógyító életminőség javító)
• Sugárterápia: Nagy energiájú rtg-sugárzás → oxigén szabad gyökök → DNS-károsítás →
apoptózis
Hatásosságot befolyásolja a daganatsejtek: sugárérzékenysége, osztódási üteme, DNS-repair
aktivitása
o Mellékhatásai: bőrpír, bőrszárazság, hányás, vérszegénység, sterilitás, második daganat
sebészi kezelés előtt vagy sebészi kezelés után
Kemoterápia:
▪ Alkiláló szerek (nem sejtciklus specifikus szerek): DNS-hez kötődnek → lánctörések,
pontmutációk –replikáció/transzkripció gátlása pl. ciklofoszfamid, cisplatin
▪ Antimetabolitok (S-fázisra ható szerek): purin- és pirimidinbázis analógok – DNS/RNS-be
épülnek be pl. 5-fluorouracil, methotrexate
▪ Növényi alkaloidok (M-fázisra ható szerek):

➢ vinca alkaloidák: mikrotubulus polimerizációt ↓, pl. Vincristin, Vinblastin

➢ Taxánok: mikrotubulus stabilizáció → kromatidák szeparációja gátolt pl. Taxol

▪ Topoizomeráz gátlók → DNS-, RNS-szintézist gátolják pl. Topotecan, Antraciklinek
Mellékhatásai: csontvelő károsítás - vérképzőrendszeri tünetek (fehérvérsejtszám ↓,
trombocitaszám ↓, vörösvértestszám ↓) stb.
Célzott terápia:
Kis molekulasúlyú inhibitorok:
o Receptor TPK inhibitorok: EGFR gátlása; VEGFR, PDGFR gátlása
o Nonreceptor TPK inhibitorok: pl. Glivec (Imatinib) → Bcr/Abl gátlása; JAK gátlása o
Lipid kináz inhibitorok: PI 3-K
o Szerin/treonin specifikus PK inhibitorok: RAF, mTOR, CDK
o Nem kináz inhibitorok: KRAS, Bcl-2, Proteaszóma, DNS-metiltranszferáz, hiszton
deacetiláz
Hormonterápia – hormon szintézis vagy hormon hatás gátlása
Immunterápia: ▪ Herceptin (Trastuzumab): anti-EGFR antitest ▪ Avastin (Bevacizumab): anti-
VEGF antitest; antitesthez kötött toxinok; védőoltás (HepB, HPV)
Tumor őssejt terápia, Génterápia
110. Citogenetikai, strukturális genomikai és génszintű vizsgálómódszerek
Kariotípus analízis: Limfociták a vérből→ tenyésztés mitogén anyag jelenlétében →kolhicin
→ metafázikus kromoszómák → festés→ fotózás → kariotípus
Sávtechnikák: pl. Giemsa-sávozás: a gyengébben kötődő kromatinfehérjék eltávolítása
proteáz emésztéssel → Giemsa festés: heterokromatin
Fluoreszcens in situ hibridizáció (FISH):
Láthatóvá tehetők: centromér- telomér- egész kromoszómák- Egyes gének
Multicolor (többszínű) FISH, spektrális kariotípizálás, Interfázis citogenetika
Komparatív genom-hibridizáció:deléciók és amplifikációk azonosítása: nem szükséges
specifikus próba
Áramlási citometria: Gyors kariotípus analízis, kromoszómák frakcionálása
szekvenáló technikák, SNP-chip
111. Funkcionális genomikai és génszintű vizsgálómódszerek
cDNS-chipek: génexpressziós profil-készítés
proteomika módszerei
112. Oligonukleotid génterápia típusai és orvosi alkalmazásuk
113. Valódi génterápia típusai, az ehhez használt vektorok típusai és orvosi alkalmazásuk