A palack színe[szerkesztés]

A sörben található egy izohumulon nevű anyag, ez egy úgynevezett alfasav, – a

komlóból kerül a sörbe, ennek a keserű íz kialakításában van fontos szerepe – az UV-
sugárzás hatására lebomlik, ha a reakcióban segíti megfelelő mennyiségű riboflavin,
ami reakcióba lép a sörben levő kénnel, végeredményként létrejön a 3-metilbut-2-én-1-
tiol nevű molekula, röviden 3-MBT. Ennek az anyagnak az a jellegzetessége, hogy
kellemetlen, büdös szaga van. Ezt megelőzendő használnak a palackozáshoz barna
vagy zöld színű üvegeket.

Léteznek átlátszó palackozással készülő típusok (például Corona, Miller), ezeket a

gyártók dihidro-izohumulonnak nevezett adalékanyagokkal teszik „fényállóvá”.[4]

A sör színe[szerkesztés]
A sör általában árpából készül, de búzából, zabból, rozsból és más gabonából is
előállítható, ez is befolyásolja a sör színét. Legfőképp azonban a pörkölés van hatással
a színére. Minél sötétebbre pörkölik a gabonát, annál barnább lesz a sör.

Alapanyagai[szerkesztés]
A sör gyártásához a vonatkozó kötelező előírásoknak (törvény, rendelet, MÉ I. kötet),
nemzeti szintű ajánlásoknak (MÉ II. kötet, szabvány), ezek hiányában a szokásos és a
sörgyártási, valamint az étkezési célnak megfelelő minőségű, a következőkben felsorolt
anyagok használhatók fel.

 Alapanyagok
 Maláta (általában árpa vagy búza csíráztatásával készült termék)
 Víz (85-95%-a)
 Pótanyagok (a sörlé szárazanyag-tartalmának legfeljebb 30%-a származhat
pótanyagból)
 Árpa
 Csírátlanított kukoricaőrlemény
 Rizs
 Szénhidráttartalmú termékek
 Ízesítő- és színezőanyagok
 Komló (az ízét, színét és illatát elsősorban ez adja meg)
 Komlókészítmények
 Színezékek
 Karamellmaláta és színezőmaláta
 Technológiai segédanyagok
 Szén-dioxid
 Élesztő
 Szűrő- és derítő anyagok
 Enzimek
Sörfajták[szerkesztés]
Bővebben: Sörfajtá
k

Néhány Lambic sörfajta palackozva

Sörfajták, típusok
A söröket csupán erjesztési eljárásuk alapján három nagy csoportba oszthatjuk. Az első
ilyen csoport a spontán erjesztésű sörök csoportja, amelyet manapság már
csak Belgium egyes tájain főznek. Nagyobb csoportot alkotnak a felső erjesztésű sörök,
melyek nevüket onnan kapták, hogy az erjesztéshez használt élesztő magasabb
hőmérsékleten (20°C körül) dolgozik. Pont ezért elterjedt típus a házi illetve kisüzemi
sörfőzés területén, mivel az erjedéshez szükséges körülmények megteremtése
általában nem kerül plusz erőfeszítésbe. A harmadik, és egyben legmodernebb csoport
az alsó erjesztésű sörök köre, amely a 19. századtól tört előre, és mára a
legelterjedtebb, és legtöbb sört tartalmazó csoporttá vált. Itt az élesztő viszonylag
alacsony hőfokon dolgozik (5-8 °C), az érlelés pedig minimum egy hét 0 °C körüli
hőmérsékleten történik. A nagyüzemi söröknek ez kedvező, mivel az alacsony
hőmérsékleten történő erjesztés és tárolás megelőzi, hogy egyéb nemkívánatos
baktériumok, kórokozók szaporodjanak el a sörben és így tönkremenjen.

Spontán erjesztésű sörök (Lambic/Lambiek)

A legismertebb spontán erjesztésű sörfajta a Lambic. Ez a fajta a 15. században
született, hazája Belgium. Nevét Lembeek faluról kapta, ahol először készítették.
Nagyon száraz, kissé savanykás, szinte szénsavmentes, gyümölcsös aromájú sörfajta,
amelyet fogyasztanak magában, de sokszor ízesítve is, így különböző alfajták jöttek
létre. Ilyen például a Faro, a cukrozott és kevert Lambic, a Kriek, ami meggy,
a Framboise, ami málna hozzáadásával készült, és a Geuze, ami különböző évjáratú és
fajtájú Lambic-ok keveréke. Gyakori ízesítő anyag még az őszibarack és a feketeribizli.
Felső erjesztésű sörök (Ale)
Az egyik legismertebb felső erjesztésű sör az Ale, brit sörfajta, melynek színe a világos
sárgától a sötétebb rubinig, szinte feketéig terjed. Átlagos alkoholtartalma 4-8%.
Altípusai közé tartozik a száraz Bitter Ale (ezen belül a barna Brown Ale és
a világos Pale Ale), az édes Cream Ale, a whisky ízére emlékeztető Scotch Ale, a
vöröses színű Irish Red Ale. Felső erjesztéssel készül az édeskés, testes,
„fekete” Stout, és a sötét színű, kissé csokira emlékeztető ízű Porter is, amely a téli
hónapok itala.

Alsó erjesztésű sörök (Lager)

A Lager sörök egyik legismertebb típusa a Pils sör, amely az elsők között volt sikeres az
alsó erjesztésű sörök kategóriájában. Nevezetes alsó erjesztésű sör a Bock sör is. Ez a
sör a 13–14. században született, Alsó-Szászországban. Nevét Einbeck településről
kapta. Valószínűleg eredeti neve Beck volt, csak a bajor akcentus változtatta Bockká.

Hibrid, különleges eljárással készülő sörök

Vannak olyan fajták is, amelyekben keveredik az alsó és a felső erjesztésű sörök
készítésének egy-egy eleme. Ilyen például a búzasör, amely eredetileg felső erjesztésű
sörfajta, de néha a jobb érés érdekében alsó erjesztésű élesztőt is adnak hozzá. A
német eredetű Kölsch, amely az alacsony tárolási hőmérsékletben tér el a szokásos
felső erjesztésű söröktől. Szintén említésre méltó a gőzsör, amely az előzőekkel
ellentétben alsó erjesztéssel készül, de a felső erjesztésű sörökre jellemző
hőmérsékleten. Illetve egyéb speciális szezonális sörök, különböző fűszerekkel,
valamint a füstölt sörök, amelyek füstös aromájukat, ízüket a kemencében szárított
árpamalátától kapják.