Turisztikai mobilitás földrajzi vizsgálata

A turizmus egyfajta látogatás, amely a harmadlagos emberi szükségletek 1 közé

tartozik. A látogatás egy kiindulási helyről a célállomásra való mozgását jelenti. A turisták
mozgásának tanulmányozása lehetővé teszi, hogy megértsük tér-időbeli viselkedésüket a
desztinációban és a térrel való kölcsönhatásaikat (Shao et al. 2017), ami a látogatók jobb
megértését teszi lehetővé (Smallwood et al. 2012), optimalizálja a szállítókapacitást
(McKercher, Lau 2006) és javítja az erőforrások felhasználását, és ezáltal megkönnyíti mind
az irányítást, mind a szervezést (Tiwari et al. 2012).
A 1960-as évektől a geográfusok is elkezdtek érdeklődni a turisztikai
mozgástanulmányok iránt (Pearce 1979) és csak az ember mozgásának megértésével
foglalkoztak. Hägerstrand (1970) a tér-idő utat az egyén folyamatos fizikai mozgásaként
értelmezte és háromdimenziós grafikonokon ábrázolta a turistamozgásokat. A szerző
megalkotta a tér-idő modellt melyben a pályák meredeksége az idő és a tér kapcsolatát
mutatja be. A meredekebb lejtő kisebb sebességet, míg a függőleges pálya statikus mozgást
rajzolnak ki és elemzik a mozgások változásaira vonatkozó információkat. Gober és Mings
(1984) vizsgálta turista mozgás összesített mintáit faktoranalízis segítségével. Higham et al.
(1996) a turisták mozgási mintáit az esetalapú érvelés 2 és a földrajzi információs
rendszerekkel való összekapcsolásának módszerével és a hasonlóságok feltárására
koncentráltak. Simmons (1998) a turisztikai áramlásokat mérte a turisták mozgásának jobb
megértése érdekében. Vizsgálta a különböző mozgásmintákat és a közlekedés szerepét a
turisztikai élményekben. Az 1990-es évektől a turisták térben és időben történő mozgásának
modellezése általánossá vált a tudomány területén. A Miller féle (2005) tér-idő prizma modell
az említett tér-idő útmodellre épült. Lehatárolja azt a potenciális útterületet, amelybe a
tevékenységek helyszínei esnek, és méri a kiindulási ponttól a végpontig a helyszínek
megközelíthetőségét az egyének tevékenységi helyeinek kiválasztásával, a fix tevékenységek
időtartamával és ezeknek a helyek a maximális lehetséges elérésének sebességével (Miller
2004). Valamint a turisztikai mobilitás földrajzi vizsgálatokban terjednek a térbeli explicit
modellek, az egyéni alapú modellek, a matematikai és gazdasági modelleket használata.
Továbbá újabban megjelentek a kognitív modellek, amelyeket széles körűen használnak a
turisták térbeli-időbeli mozgásának modellezésére (Forer 2002; Gimblett 2002; Gulinck és
Dumont 2002; Higham et al. 1996).
1
A Maslow emberi szükséglet piramis harmadik foka a társas- és társadalmi szükségletek.
2
Az esetalapú érvelés (Case-based reasoning, CBR) lényege, hogy új problémák megoldásához, illetve új esetek
értelmezéséhez már korábban feldolgozott eseteket alapul véve jutunk el.
 A turistamozgások bizonyos minták rajzolnak ki (McKercher, Lau 2006). A mintákat
két nagy tényezőcsoport befolyásolja. Az egyik a desztináció társadalmi-gazdasági
tulajdonságai (vonzerője), a másik az utazás útvonalának (Flognfeldt 2005) formája. A
társadalmi-gazdasági tényezők nagyon sokszínűek. Vannak bennük kézzel fogható elemek
különböző szolgáltatások szintje, költségek, úti cél által hordozott aggályok (Ryu et al. 2013)
(személyi biztonság, fertőzés veszély stb.) és szubjektív értelmezések (Buhalis, 2000). A
célpontválasztás elemeként Bausch et al. (2019) kimutatta, hogy az éghajlatváltozás tényezője
is jelen van. A turisták motivációi eltérőek és különbözőek, hogy nehéz elkülöníteni őket
egymástól (De Cantis et al. 2015). A tudomány jelenlegi állása szerint nem létezik olyan
egységes modell, amely mikro szinten minden típusú turistamozgásra alkalmazható lenne a
turisták számának, turisztikai célú mozgások pontos mérésére. Adatok sok esetben hiányosan
vagy egyáltalán nem állnak rendelkezésre (Wynen, 2013).
Az utazás útvonalának kiválasztása térbeli elemei közé tartozik az irány, a hely és a
távolság. Az időbeli elemek közé tartozik az érkezési idő és az időtartam, a tér-idő elem pedig
a sebesség. Hasonlóképpen, a mozgás az időben történő helyváltoztatás folyamatának is
tekinthető, a tér és az idő pedig az idő fő jellemzői (K. Hummel és Hess (2010) bemutatta. A
közlekedés vizsgálatával kapcsolatban az elérhetőség egy kulcsfontosságú tényező. Az
elérhetőség fogalma magában foglalja azon lehetőségeket, melyek az egyik térségben
elhelyezkedő egyén vagy vállalkozás (turista) számára megszerezhetők, amennyiben egy
olyan másik térségbe utazik, ahol a számára fontos tevékenységet (pihenést, kikapcsolódást,
szórakozást, gyógyulást stb.) végezheti (Linneker, Spence 1992, Tóth–Kincses 2007). A
Sabereh Dejbakhsh (2008) tanulmánya szerint a turisták mozgási jellemzői két fő szempont
szerint kategorizálhatók: az úti cél és a látogatói jellemzők a látogatók adott csoportjának
eltérő igényei és preferenciái révén. Lau és McKercher (2006) tanulmánya bevezette a
makroszintű mozgásmintázat egyszerűsített vázlatának fogalmát. Továbbá, a turisták térbeli
viselkedésének azonosításával összefüggésben Jianhong Xia (2007) módszertani keretet
dolgozott ki a turisták útkeresési viselkedésének megértéséhez a különböző korcsoportok,
lakóhely, nemek és a fizikai környezet ismeretének különböző szintjein keresztül történő
osztályozásával. Kidolgozták a tér-időbeli mozgás általános térképének modelljét, amelyből
levezethető a turisták tér-időbeli mozgásának ontológiája. Lau és Mckercher (2006) azt
állítják, hogy a mozgásminták három fő kategóriába tartoznak, ezek az egymintázatú-, a
többszörös mintázatú- és az összetett mintázatú utazások.
1. Az egymintázatú utazás alatt a kitérők nélküli utazást értik, ahol a turisták a látogatás
és a visszaút ugyanazon az útvonalon történik.
 2. A többszörös mintázatú utazás esetében további három almintázat rajzolódik ki. Ezek
a következők: az alaphelyszín-, a megállóhely- és a lánchurokminta. Az
alaphelyszínminta a turisták útját mutatja be, amely otthonról indul és egy elsődleges
úti célhoz vezet. Az utazás szempontjából ez jelenti az "alaptábort" ahonnan később
további másodlagos úticélpontokat alakítanak ki az adott területen belül. A
megállóhelyminta egyetlen úti célt jelöl, mint az utazás fókuszát, ahol az útvonal
mentén lévő látnivalók felkeresése a cél. Végül a lánchurokminta a turisták által
ismétlődés nélkül bejárnak több úti célt. Általában a turisták megállnak a hurkok
között, amelyek egymáshoz nem feltétlenül kapcsolódnak.
3. Az összetettminta kétféle almintára (hurokra) oszlik, nevezetesen a célállomás-régió
hurokra és az összetett szomszédsági hurokra. A célrégiós hurok a turisták közvetlen
útvonalát jelzi, amely az elsődleges úti célhoz vagy a célrégióhoz közeli helyszínhez
vezető utazást értjük. Ez a minta az egymintázatú és a láncolóhurok minta
kombinációja. Eközben az összetett szomszédsági hurok olyan turistákra utal, akik az
utazási szakasz megismétlése nélkül utaznak inkább az egyik célállomásról a másikra,
ami egy adott térségen belül rengeteg helyet vagy látnivalót keresnek fel. Ez néhány
vagy az összes említett minta kombinációjából állhat.

Bausch, T., Humpe, A., & Gössling, S. (2019): Does climate change influence guest loyalty at
Alpine winter destinations? Sustainability, 11, Article 4233.
https://doi.org/10.3390/su11154233
Buhalis D. (2000): Marketing the Competitive Destination of Future. Tourism Management;
21: 97-116. https://doi.org/10.1016/S0261-5177(99)00095-3
De Cantis, S. – Parroco, A. M. – Ferrante, M. – Vaccina, F. (2015): Unobserved Tourism,
Annals of Tourism Research, Vol. 50., pp. 1–18.,
https://doi.org/10.1016/j.annals.2014.10.002
Dejbakhsh, Sabereh (2008): Determining the spatial needs of international tourists. Victoria
(MA): RMIT University Melbourne.
Flognfeldt, T. (2005): The Tourist Route System – Models of travelling Patterns. Belgeo.
Revue Belge de Géographie, 1-2 (June): 35–58.
Forer, P., Simmons, D. and Chen, H. (2002): Filling in the Flows: Some Observations on
Options for Creatively Utilising Multiple, Hierarchical Data Sources to Validate and
Extend Tourist Flow Analysis. Paper presented to 2002 Tourism and Hospitality
Research Conference.
Gimblett, H., Randy (2002): Integrating Geographic Information Systems and Agent-Based
Technologies for Modelling and Simulating Social and Ecological Phenomena. In H
Gimblett, Randy (ed.), Integrating Geographic Information Systems and Agent-Based
Technologies for Modelling and Simulating Social and Ecological Processes, Oxford
University Press, New York, pp. 1-20.
Gober, P. and Mings, R. C. (1984): A GEOGRAPHY OF NONPERMANENT RESIDENCE
IN THE U.S. The Professional Geographer, vol. 36, no. 2 pp. 164-173.
Gulinck, H. and Dumont, B. (2002): Simulating Visitors' Dispersion in a Nature Reserve Based
on a Friction Model. Paper presented to Monitoring and Management of Visitor Flows
in Recreational and Protected Areas, Bodenkultur University Vienna, Austria.
Hägerstrand, T. (1970): What about People in Regional Science? Papers of Regional Science
Association, vol. 24, pp. 7-21.
Higham, J., Holt, A. and Kearsley, G. (1996): Tourist Flow Reasoning: The Spatial Similarities
of Tourist Movements. Paper presented to the 8th Annual Colloquium of the Spatial
Information Research Centre, Otago University, Dunedin, New Zealand.
Higham, J., Holt, A. and Kearsley, G. (1996): Tourist Flow Reasoning: The Spatial Similarities
of Tourist Movements. Paper presented to the 8th Annual Colloquium of the Spatial
Information Research Centre, Otago University, Dunedin, New Zealand.
Hummel, K.A.; Hess, A. (2010): Movement activity estimation for opportunistic networking
based on urban mobility traces. In Proceedings of the 2010 IFIP Wireless Days, Venice,
Italy, 20–22 October 2010; pp. 1–5.
Jianhong X. (2007): Modelling the spatial-temporal movement of tourists, School of
Mathematical and Geospatial Sciences Rmit University Melbourne, Victoria. (Phd
dissertation)
Lau, G., Mckercher, B., Lau, G., & Mckercher, B. (2006): Tourism and Hospitality Research
Understanding tourist movement patterns in a destination: A GIS approach.
https://doi.org/10.1057/palgrave.thr.6050027
Linneker B.J. – Spence N. A. (1992): An accessibility analysis of the impact of the M25
London Orbital Motorway in Britain. Regional Studies. 26 (1).
Miller, H. J. (2004): Transport Geography and Spatial Systems. In P Stopher, K Button, K
HaynesandD Hensher (eds), Handbook of Transport 5 Elsevier Science, Pergamon.
Miller, H. J. (2005): A measurement theory for time geography. Geographical Analysis, vol.
37, no. 1, pp. 17-45.
Pearce, D. G. (1979): Towards a Geography of Tourism. Annals of Tourism Research, vol. 6,
no. 3, pp. 245-272.
Ryu K, Bordelon BM; Pearlman DM. (2013): Destination-Image Recovery Process and Visit
Intentions: Lessons Learned from Hurricane Katrina. Journal of Hospitality Marketing
and Management; 22(2):183–203. https://doi.org/10.1080/19368623.2011.647264
Shao, H.; Zhang, Y.; Li, W. (2017): Extraction and analysis of city’s tourism districts based on
social media data. Comput. Environ. Urban Syst, 65, 66–78.
Shao, H.; Zhang, Y.; Li, W. (2017): Extraction and analysis of city’s tourism districts based on
social media data. Comput. Environ. Urban Syst, 65, 66–78.
Simon, H. A. (1973): The Organization of Complex Systems. In H Pattee (ed.), Hierarchy
Theory, Braziller, New York, pp. 1-27.
Smallwood, C.B.; Beckley, L.E.; Moore, S.A. (2012): An analysis of visitor movement patterns
using travel networks in a large marine park, north-western Australia. Tour. Manag., 33,
517–528.
Tiwari, S.; Kaushik, S.; Jagwani, P. (2012): Location based recommender systems:
Architecture, trends and research areas. In Proceedings of the IET International
Conference onWireless Communications and Applications (ICWCA 2012), Kuala
Lumpur, Malaysia, 8–10 October 2012.
Tóth G., Kincses Á. (2007): Közúti elérhetőségi vizsgálatok Európában. Statisztikai Szemle, 85
(5).
Wynen, J. (2013): Explaining travel distance during same-day visits. Tourism Management,
Vol. 36., pp. 133–140., https://doi.org/10.1016/j.tourman.2012.11.007