A pokol első köre, tornáca: Kereszteletlenek

„A jó mester szólt hozzám: "Meg se kérded,

mily lelkeket látsz itten? Nos, kivánom,
tudd meg, míg tovább mennél: semmi vétek
nem volt szivükben; ámde, mert a vámon
nem mentek át, mely kapuja hitednek,
érdemük mind megtörik e hiányon.
Mert a kereszténység előtt születtek,
és Istent nem törvény szerint imádták:
és én is tagja vagyok e seregnek!”

A „nagy szellemek”

Akárcsak a többi, a kereszténység megjelenése előtt élt erényes ember, Vergilius is a Pokol
lakója, mivel: „Bár későcskén, sub Julio születtem,/jó Augusztus alatt Rómában éltem, hívén
a régi, hazug istenekben.” Ugyanakkor Dante kérdésére válaszolván Vergiliustól megtudjuk
azt is, hogy a Pokol ezen köréből van remény a szabadulásra: egy a Mennyországból alászállt
„Erős ” (Jézus) – aki halála után „szálla alá a poklokra” és felvitte a menybe az Ótestamentum
prófétái és atyáit – kivitt innen már több lelket is: Ádámot és Évát, Ábelt, Noét, Mózest,
Dávid zsidó királyt,Ábrahámot, Jiszráélt és feleségét Ráhelt, de még sok más mindenkit is.

A tornác lakói, akiket Dante „a lebegők”nek nevez, semmilyen kíntól nem szenvednek, csak a
kereszténység iránti vágyakozástól.
 A pokol második köre: A szerelem halottjai

„Most kezdődött a mélységből kitörvén

hallani jajgatás; oly helyhez értem,
hol ezer hang sírt, a fület gyötörvén.
Most minden fénytől néma helyhez értem,
mely, mint a tenger a viharba', zúgott,
mint tenger, zúgott, ellenséges szélben.
Pokol szélvésze, mely sohase nyúgodt,
itt örvényében vitt sok béna lelket
s gyötörve őket és forgatva búgott.
Mihelyt csapatjuk az ürhöz közelgett,
vad jajgatásba tört ki s káromolva
Istennek örök erejét, kesergett.
Megtudtam, hogy olyanra háramolna
e büntetés, ki vétkezik a húsban
és kéjt keres, bár abból kára volna.”

A kör bejáratánál Minósz ítélkezik. A Pokol ezen körében azok töltik büntetésüket kik életükben a kéjt
keresték. A lelkek, nagy csapatba verődve, fel s le szállingóznak. A csapat élén Szemiramisz áll,
mögötte a Dido aki Aeneasért hagyta el férjét, majd amikor Aeneas elutasította öngyilkos lett. Őket
követi Kleopátra, Heléna, Akhilleusz,Párisz és Trisztán.

Dante két szerelmest szólít meg, akik közel jöve hozzá elmesélik történetüket. A két szerelmes
kiválasztása azonban nem véletlenszerű: Dante Ravennában, a Pótorkolatánál született Francesca da
Rimini (valójában Francesca da Polenta) történetét meséli el. Francesca Gianciotto Malatestának,
Rimini uralkodójának volt a felesége. Azonban miután Gianciotto szerelmi légyott közben lepte meg
saját testvérét, Paolót és Francescat, megölte őket. Francesca és Gianciotto házassága politikai jellegű
volt, mely arra szolgált, hogy a két család közötti vérbosszúnak véget vessen. Dante hőseinek
védelmére az „édes új stílus” szerelmi elméletét hozza fel, mely szerint a szerelmi szenvedély csak
nemes lelkű embert gyújtja fel (al cor gentil ratto s’apprende).
 A pokol harmadik köre: ételben és italban mértéktelenek

„Immár a hűs, harmadik körben állok,

hol súlyos, átkos zápor zúg örökre,
egyformán ejtvén örökös szabályok.
Vaskos jég, piszkos víz és hó pörög le
a sötét légen át és sohse fárad
s mindent rohaszt, ahol leér a rögre.
Cerberusz, egy kegyetlen, cifra állat
ugat három fejével kutyamódra
a népre, amely nyakig vízben áll ott.
Szeme vörös, sötét szakálla ronda,
két körmös kéz nőtt rengeteg hasából,
karmolja a lelkeket, falja, bontja.”

A Pokol harmadik körét, a torkos lelkek körét, Kerberosz a falánk háromfejű kutya őrzi.
Vergilius egy marék földet dobva a fenevad három szájába, megnyugtatja azt s így bántódás
nélkül jutnak be a harmadik körbe.
A harmadik körben a két utazót erős zápor fogadja, a földön pedig halott emberek lelkei
hevertek szerte széjjel. Az egyik földön fekvő lélek hirtelen felugrott mikor a két utazó a
közelébe ért: egy szellemes, vidám, firenzei „cimbora”: Ciacco. Torkosságáról Boccaccio is
beszélt (Dekameron IX. 8). Dante, városa jövőbeli sorsáról érdeklődik Firenze polgárainak
megtestesítőjétől, Ciaccotól. A kérdés a Dante korabeli Firenzére céloz, akkoriban ugyanis két
ellenséges párt versenyzett egymással: a kevésbé gazdag „fehér” guelfek, a Cerchi család által
vezetett csoport, a „vadpárt” (Dante is közéjük tartozott) s a Donati által vezetett „fekete”
guelfek – a leggazdagabb bankár családok. Ciacco jóslata szerint ez utóbbi párt fog végül
győzni.
 A pokol negyedik köre: a pénz rabjai

„Mint mikor víz a vízzel szembezajgott

Carybdis fölött, hab törik a habban,
a nép ott, kényszerülve, úgy kavargott
és voltak itt, mint máshol, számosabban,
üvöltve hozta kétfelől a forgó
mellükön súlyt görgetve nagy darabban.
Összeütődtek, azután gomolygó
lökéssel úgy verődtek vissza hátra
kiáltva: "Mért vagy tékoz?" "Mért kuporgó?"

Priamo della Quercia festménye Dante poklának negyedik köréről.

A negyedik körhöz érvén, a két utazót ördög nyelven megszólaló Plútusz ördög fogadja:
„Pape Satan, pape Satan aleppe”. felkiáltással. Vergilius azonban elkergeti útjukból Plútuszt
és Dantéval belépnek a Pokol negyedik körébe.

A negyedik körben a pénz rabjai bűnhődnek: a tékozlók és a kuporgók egyaránt. Hatalmas

sziklákat gurítanak fel egy magas partra, amely akár Sziszüphosz köve, mindig visszagurul.
Dante valószínűleg a földi kincsek hiábavalóságát akarta ezzel szemléltetni. Számos olyan
pap, pápa és kardinális bűnhődik itt, akiket Dante egy olasz közmondásra hivatkozván –
Dissipato fino a capelli (Még a haját is eltékozolná) – „még szőrük sem nőtt meg fejük
búbján” -ként jellemez.
 A pokol ötödik köre: A haragosok

Az indulatosok a Stüx folyóban. Jobboldalt Dis városának kapúja

Az ötödik kör szélén, a Stüx folyó partjához érve a két utas egy toronyhoz ért. A torony
tetején jelzőtüzek égtek, a folyón pedig Flégiász, a Stüx haragos révésze közeledett a part fele.
Vergilius és Dante beszállván a csónakba, Flégiász átszállítja őket a haragos szellemekkel teli
folyón. A folyó ezen szakaszán az életükben haragos, durva jellemű lelkek bűnhődnek. Ők
egy Styx nevű tó „bíbornál is vörösebb”, sáros habjaiban egymást ütik, rúgják. A tóhoz, a két
utazó, Nagypéntek után, éjfélkor érkezik.

Vergilius elmondása szerint, számos a földi világban most is dicsőített király és uralkodó
került ide olyanok, mint a lovát ezüst patkóval megpatkoltató Filippo d’Argeni, aki életében a
durva embertelenségéről volt ismert.
 Hatodik kör (Dis városa): az eretnekek és a hitetlenek

„De mesterem már hívott intve, jőjjek,

azért kértem a lelket, hogy siessen
s mondja el, kik lakói még e körnek.
Felelte: "Itt én több ezrekkel fekszem.
Többi közt második Frigyes van itten
a bíborossal; többről nem dicsekszem."
Bebútt sírjába; én pedig siettem
régi költőm után, mert elmaradtam;
de a baljós szavakat nem feledtem.”

Dis városában továbbhaladva Dante kérdéseire adott feleletekből megtudjuk, hogy a

városfalain belüli lelket a végítélet napján sem számíthatnak feloldozásra: „Mind újra
elcsukódnak,/ha Jozafátból ide visszatérnek/ testükkel, amelyek most még fennhagyódtak.”
(Tizedik ének 10-12 sor.) Mivel nem hittek a halál utáni életben,Epikurosz és követői is itt
töltik büntetésüket. Ugyancsak itt találkozik Dante Farinata degli Ubertivel, aki egyike volt a
ghibellin pártvezéreknek, akik Montapertinél legyőzték a guelf Firenze seregét. Farinata
azonban saját hazájának is érezte Firenzét, ezért hadseregének megtiltotta, hogy kifossza és
lerombolja a várost. Farinata mellől egy másik szellem is kinéz a sírból: Guido Cavalcanti
apja, akinek fia életében csúfolta Vergiliust, mivel az hitt a túlvilági életben. Farinata jóslatot
mond Danténak száműzetésről és sikertelen visszatérési kísérletekről. Dantét 1302. január 27-
én valóban száműzték, ekkor kezdődött bolyongása és sikertelen visszatérési kísérletei.
 Hetedik kör: az erőszakosak

„Egy magas part szegélyén lépegetve,

mely állott nagy törött szirtek köréből,
jutottunk még rémségesebb tömegbe.
S itt menekülni rothadt légköréből
a bűznek, melyet ez a mély hely onta,
ellenzőt rögtönöztünk födeléből
egy sírnak, melynek fölirása mondta,
"Anasztáziusz pápát őrzi e szük
üreg, mert Photinus tévútra vonta."

A hetedik kör három gyűrűje; az előtérben Dante és Vergilius II. Anasztáz pápa sírja mellett.
A hetedik körbe belépve, II. Anasztáz pápa sírja mellett halad el a két utazó. A kört
Minótaurosz, a bika ember, „Kréta szégyene” őrzi. E kör kör három gyűrűre van felosztva:

Külső gyűrű: egy vérpatakban bűnhődnek mindazon lekelek akik földi életük során a többi
ember vagyonában, földi javaiban tettek kárt: a gyilkosok, rablók és a zsiványok. Itt van Attila
és a firenzei útonállók többsége is. Három kentaur őrzi a gyűrű lakóit s mindenkit lenyilaznak,
aki menekülni próbál.

Középső gyűrű:e gyűrű lakói az öngyilkosok, „azok akik vidámság helyett voltak szomorúak”
és a saját vagyonuk eltékozlói. Ezek a lelkek fákká vannak átalakulva, ha pedig letörik
valamelyik águk véreznek.

Belső gyűrű: mely egyben a legszűkebb gyűrű a három gyűrű közül, az Isten káromlók, a
fajtalankodók és a szodomiták otthona. Ezek a lelkek tűzeső és lángoló homok között töltik
napjaikat.
 Nyolcadik kör: „Rondabugyrod”, csalók

A nyolcadik kör bűnösein Geyron nevű szörny uralkodik. E kígyótestű, emberarcú „két szőrős
kézzel” rendelkező szörny a görög mitológiából ismert Gorgók. Poklában, Dante a csalás
világának az őrévé teszi meg.

A kör bejáratánál Dante újabb elkárhozott lelkekkel találkozik, melyek a tüzes parton ülve
három különböző színű táskákat viselnek a nyakukban. A sárga táskát viselőknek kék
oroszlán címer van ráhímezve a táskájukra; a piros táskások fehér ludat ábrázoló címert
viselnek; a fehér táskások pedig kék disznót ábrázoló címert viselnek. Dante korában három
uzsorás család viselte címerét a táskáján: a fehér alapon kék oroszán a fekete guelf
Gianfigliazzik címere; a piros alapon fehér lúd, egy régi gibbelin család, az Obriaghi család
címere; a fehér alapon kék disznó pedig a padovai Scrovegni család címere volt.

Az uzsorásokkal való találkozás után Dante, Vergilius biztatására felmászik Geyron hátára és
átkelnek a folyón. A folyó túlsó partjától kezdődik „Rondabugyrod”, ahol a csalók
bűnhődnek: a táj koncentrikus körökben lejt; a tíz bugyor pedig tíz vasszínű kőből álló,
tölcsérszerűen keskenyedő terasz, a középen a pokol kútjával.

Első bugyor – Itt a kerítők és csábítók bűnhődnek: meztelenül járnak körbe-körbe,

mindeközben ördögök ostorozzák őket. Itt találkozik Dante Venedico Cacciamenicóval, azzal
a bolognai nemessel aki – Dante elmondása szerint – saját nővérét Ghisolabellát kerítette meg
a ferrarai gróf, Obiezzo d’Este számára. Ugyancsak az első bugyor lakói közt található: a
görög mitológiából ismert Jázón, az argonauták vezére, aki Kolkhiszból elhozta az
aranygyapjút és aki elcsábította Isziphilét és Kreuszát, Médeát pedig teherbe ejtette majd
elhagyta.

Második bugyor – A második bugyor a hízelgők kínszenvedésének a helye. A hízelgők

„rondaságban nyakig fulladozva,/ amely árnyékszékből szokott lecsúszni”úsznak.
Harmadik bugyor – Ezen a helyen szentségárulók szenvednek. Itt találjuk Simon mágust és
követőit, valamint azokat akik egyházi javakat adtak és vettek pénzért. A lelkek fejjel lefele
kőlyukakba vannak beszorítva, talpukat pedig tűz égeti. A kőlyukakat Dante a Battistero
templom keresztelő kútján levő lyukakhoz hasonlítja.

Negyedik bugyor – A jósok és varázslók bűnhődésének helyszíne. Itt ki-ki abban bűnhődik,
amiben vétkezett, de ellentétes értelemben. A jósok a nem látható jövőt nézik, ezért most
arccal hátrafelé kell menetelniük. Dante és Vergilius nagyszombat reggelén ér a negyedik
bugyor alsó határához.

Ötödik bugyor – Csalók és nyerészkedők bűnhődésének helyszíne. A lelkek szurokkal teli

üstökben főnek, mindeközben ördögök szurkálják őket vasvillákkal.

Hatodik bugyor – A képmutatók szenvedéseinek helyszíne. Az elkárhozott lelkek súlyos

csuhát viselnek, melyek kívülről vakító aranyozással voltak bevonva, belül pedig súlyos
ólomból készültek. Itt találkozik Dante a „víg barátokkal”. A víg barátok a Dicsőséges
Szűzanyáról elnevezett lovagrend volt, feladatuk pedig a gyengék védelme lett volna.

Hetedik bugyor – A tolvajok bűnhődésének helyszíne. Mivel életükben, kígyókhoz hasonlóan,

alattomosan azok közelébe siklottak akiket kiakartak rabolni, mérges kígyók marják őket. A
marások következtében elporladnak a testek, azonban – akár a legendás főnix madár – mindig
újjá élednek és elölről kezdik büntetésüket.

Nyolcadik bugyor – A tisztességtelen tanácsadók és a másokat becsapók szenvedéseinek

helyszíne. A bűnösök lángnyelvekben állnak, kivéve Odüsszeuszt és Diomédészt akik kettős
lángnyelvek között állnak, mivel együtt harcoltak. Azért kell itt bűnhődniük, mert
Trójátcsellel foglalt el. Ugyancsak itt találkozik Dante a Laterán körül lakó Colonna család
tagjával Guido di Mentefeltroval, aki a Dante által átkozott VIII. Bonifác pápa ellen harcolt.
Guido élete utolsó éveit ferences szerzetesként töltötte, azonban a költő szerint a lelke pokolra
jutott mivel gonosz tanácsot adott a pápának.

Kilencedik bugyor – Itt a viszályt szítók s a hitszakadások okozói bűnhődnek felnyitott testtel.
Dante elmondása szerint az iszlámalapítója Mohamed és a később hitszakadást okozott veje,
Ali is itt bűnhődnek.

Tizedik bugyor – a hamisítók a hazugok és a képmutatók. Rühesek, ronda sebeiket tépik,

szaggatják körmeikkel, olthatatlan szomjúság kínozza őket. Itt van Putifárné, aki Józsefet
akarta elcsábítani, itt van Szinón, aki rábeszélte a trójaiakat, hogy vigyék be a falovat
városukba, valamint sok firenzei polgár is van itt.
 Kilencedik kör: A pokol kútja – Lucifer és az árulók

„És azt, ki elülső szájába hemperg,

fogánál jobban karma tépi, hátán
csontig olykor nyúzván a bűnös embert.
"Fenn akit legjobban gyötör a Sátán" -
Szólt költőm - "Júdás az Iskarióti.
Feje benn van, lába kilóg a száján.
A másik kettő, kiknek feje lóg ki:
az Brutus - a fekete szájból ez csügg,
ládd, hogy nyújtózik, nem tud szót se szólni.
Meg Cassius - nézd azt a vastag testüt.”

A kilencedik kör a Pokol legutolsó, egyben a legalsó köre. Közepén egy kút található, a Pokol
vagy a Gigászok kútja. Ezen a kúton keresztül jutnak le a pokol legmélyére a Gigászok. A kút
további négy al-körre oszlik: az első alkörben a testvérgyilkosok bűnhődnek, a másodikban a
hazaárulók, a harmadikban azok, akik vendégeiket árulták el, a negyedikben pedig a
jótevőiket elárulók. Itt van maga Dis, azaz Lucifer, aki a legszebb angyal volt, de fellázadt ura
ellen, s emiatt pokol mélyére lett száműzve, ahol a legszörnyűbb ördög lett belőle. Három feje
van (ez a három emberfaj, a fehér, a fekete és a sárga, azaz az egész emberiség bűnét testesíti
meg). Hatalmas denevérszárnyai megdermesztik, megfagyasztják a Cocitus tó vizét, ebbe
fagyott bele Lucifer, de olyan hatalmas, hogy a szőre embervastagságú rést tart teste és a jég
között. A három fejével az emberiség három legnagyobb bűnösét marcangolja: Caius Cassiust
és Brutust, Caesar gyilkosait és Júdást, aki mesterét árulta el.

A Pokol mélypontján egy titkos ajtó vezet ki, ez egyben az Isteni színjáték Pokol fejezetének
zárómondata: „és így jutunk ki a csillagokhoz” —„Sic itur ad astra”.