Vörösmarty Mihály közéleti és politikai

költészete

Politikai költészete: Szózat

- A költemény erőteljes felszólítással indul, melyben a költő a magyar nemzetet szólítja fel
cselekvésre a magyarság megőrzése érdekében. Hazaszeretetre, a haza iránti hűségre és ennek
vállalására szólít fel. Indokul a származást hozza fel: „Bölcsőd az s majdan sírod is, mely ápol s
eltakar.” Ennek az indoklásnak nagy nyomatékot adnak az ellentétek: „Itt élned, halnod kell.”,
„Bölcsőd az, s majdan sírod is”. A költő megismétli a kezdeti felszólítást az óda utolsó
versszakában, mellyel keretes szerkezetet eredményez a műnek. A vers elején és a végén is már
igéket használ a költő felszólításokat, mellyel mozgósít: „Áldjon vagy verjen”. A költő megismétli
a „bölcső – sír”, „élned – halnod” ellentétet a következő sorokban: „Légy híve rendületlenül
hazádnak, oh magyar: ez éltetőd, s ha elbukál, hantjával ez takar.”

- A Szózat felépítése és keretes szerkezete hasonlít Kölcsey Ferenc Himnuszához. A Himnusz záró
és nyitó kerete közrefogta: könyörgés Isten áldásáért és az esedezést Isten áldásáért, míg a
Szózatnyitó kerete felhív a haza iránti hűségre és záró kerete pedig szintén a haza iránti hűségre
szólít fel, csak már sokkal erőteljesebben.

- Vörösmarty 3 strófát szán a nemzeti múlt eseményeinek bemutatására. Számos példát

sorakoztat fel a magyar nép zivataros századaiból. Ilyenek: apáink vére, Árpád honfoglalása,
Hunyadi Mátyás uralkodása, szabadságharc. A 3. versszakban kétszer ismétlődik az ez mutató
névmás: „Ez a föld”, „Ez, melyhez”. A 4. és az 5. versszakban egy határozószó ismétlődik,
mégpedig az itt (itten): „Itt küzdtenek”, „Itt törtek össze”, „Szabadság! Itten hordozák”. Az
ismétlések nyomatékosító és mozgósító hatást érnek el. A költő a múlt szörnyű eseményeit is
megemlíti, ezekhez bizakodva viszonyul, a nép megszenvedte sorsát, most már megérdemelné a
békét, a boldog életet („Még jőni kell, még jőni fog egy jobb kor”). Kölcsey ezeket a
sorscsapásokat Isten büntetésének vélte, megérdemelt büntetésnek, és éppen ez okból helyezte
versében központi helyzetbe az Istenhez való könyörgést a magyar nép nyugodt életéért.
Vörösmarty szerint a múltbeli veszteségek sajnos megtörténtek, de bízni kell az ideális jövőben,
míg Kölcsey szerint ezek a veszteségek erősítették meg a magyar nemzetet.

- A 7. versszakban egy felkiáltást fogalmaz meg a költő („Egy ezredévi szenvedés kér éltet vagy
halált!”), melyet a magyarságnak intéz. Választás elé állítja a magyar nemzetet: vagy marad
örökké mások által elnyomott, uralt nemzet vagy pedig kiáll az érdekeiért és megteremti önálló
magyar nemzetét. Ezek a szenvedések feljogosítják erre a magyarságot.
 - A 8-9. versszakban Vörösmarty meg kívánja győzni a magyarságot, hogy igenis van lehetőség a
szebb világra, csak tenni kell érte. Ez jellegzetesen reformkori mozzanat. Mindkét versszak. „ az
nem lehet, hogy…” mondattal kezd. Ezután pozitív jövőképet kapunk a múlt negatív képeivel
szemben. A költő ennek alátámasztásául az ismétlés, a fokozás és a felsorolás nyelvi eszközeivel
él.

- A 10. versszak. ezzel szemben a kérdések változtatásával indul: „még jőni kell, még jőni fog”. A
költő ezzel kétfajta jövőképet tár elénk. Egyrészt a boldog, kivívott magyarság jövőjét másrészt a
hősi halált halt magyarságot. Köztük kapcsolat van, mégpedig olyan téren, hogy mindkét
alternatíva végül a magyarság dicsőségét, függetlenségét eredményezi. Ezekkel visszautal a nyitó
keretre: „Itt élned, halnod kell”.

- Megismétlődik a „népek hazája nagyvilág” motívum a következő sorokban: „Hol a temetkezés

fölött egy ország vérben áll.” Ez előzmények után indokolttá válik a vers végén elhangzó
erőteljes felszólítás a haza szeretetére.

Közéleti költészete: Gondolatok a könyvtárban

- A vers 1844 végén keletkezett az Akadémiai könyvtárban tett látogatása hatására. Ekkor
születhetett meg a költőben a mű egyik központi gondolata: "Világ és vakság egy hitvány lapon".
Tulajdonképpen ez a kettősség, a végletek és a végletek között feszülő feloldhatatlan ellentétek
tekinthetők a mű vázának. Már első pillantásra egy szerkezetileg tökéletes, egész költemény áll
előttünk, melynek ívét nem törik meg a fel-felszökő, majd lankadó indulatok - inkább erősítik azt
- sőt, a kérdés-felelet típusú szerkesztéssel sokkal igazabbul és sokkal fájdalmasabban
visszhangzik a valóság.
- A vers felütése a Pokol kapujának feliratára játszik rá, ezzel is megalapozva megállapításainak
súlyát. A tudóst szólítja meg - és talán ezzel önmagát is -, aki a könyvtárba belépve századok
bűzét és nyomorát érezheti - vagy érezhetné - át, a koldusgúnyából készült könyvek lapjain.
-