Professional Documents
Culture Documents
6.6. A Rendszerváltoztatás Magyarországon
6.6. A Rendszerváltoztatás Magyarországon
6.6. A Rendszerváltoztatás Magyarországon
A hidegháború kora
6. 5. A rendszerváltozás Magyarországon
(szóbeli: a piacgazdaságra való áttérés)
o Az ellenzék:
Az MSZMP belső ellenzéke a szabad piaci viszonyok kialakítását sürgette.
Elindult két értelmiségi ellenzéki csoport megszerveződése:
Népi-nemzeti irányzat: A rendszert demokratikus és nemzeti alapon bírálja. A határon túli
magyarok sorsán és a népességfogyás okain akartak elsősorban változtatni. (későbbi Magyar
Demokrata Fórum)
Demokratikus ellenzék: A rendszert demokratikus alapon bírálja, az emberi jogokat veszi a
központba. (későbbi Szabad Demokraták Szövetsége)
A beszélő című szamizdat (illegális magánkiadású) folyóirat köre liberális polgári szellemben a
szabadságjogok védelmét helyezte a központba. Ezzel megjelent az ún. második/ellenzéki
nyilvánosság.
1985: Monori ellenzéki tanácskozás. A pártállam megszüntetésében és a politikai szabadságjogok
kiterjesztésében egyetértettek. Azonban több nézeteltérés a felszínre jött: A rendszerváltoztatás
módja, népesedéspolitika, határokon túli magyarok ügye.
1987-ben, Lakiteleken, megalakult a konzervatív szellemiségű Magyar Demokrata Fórum (MDF).
(vezetősége főleg írókból álló népi-nemzeti ellenzékhez tartozott.)
1988-ban szerveződött párttá a liberális szellemiségű Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ)
1988-ban megalakult a Fiatal Demokraták Szövetsége. (FIDESZ) A vezetősége és tagjai is az
antikommunista fiatal nemzedékből kerültek ki.
Az MSZMP belső ellenzéke gazdasági és politikai reformterveket dolgozott ki. Például: Kétszintű
bankrendszer, privatizáció, decentralizáció (Központosítás csökkentése, megszüntetése). Egyre
többen fordultak a reformkommunista vezetők felé, mint Pozsgay Imre, Nyers Rezső.
1988-ban megbuktatták Kádár Jánost, de létrehoztak neki a pártelnöki tisztséget amely nem járt
tényleges hatalommal. Grósz Károlyt választják főtitkárrá. (előtte ő volt a minisztertanács elnöke)
Mivel a rendszer lényegét nem érintő intézkedésekkel akart javítani, így leváltották» Németh Miklós
Az ellenzéki mozgalmak egy része civil szervezet maradt, pl. a Duna kör, amely a bős-nagy-marosi
vízlépcső építése ellen tiltakozott.(Célja a Dunai hajózás feltételeinek javítása volt, de hatalmas
környezeti károkkal járt volna.)
Mutatják a rendszer gyengülését a tömegmegmozdulások:
1988. március 15.-én 10000 ember követeli a szabadságot és a demokráciát.
A romániai falurombolás elleni tüntetés.
o A rendszerváltoztatás
1989
Az egyesülési és gyülekezési jogról szóló törvény hatására, amely lehetővé tette pártok alakulását és
tüntetések szervezését, több történelmi párt újjáalakult: Szociáldemokrata Párt (SZDP), Független
Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt (FKgP), Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP).
1989. március 15.: Tömegtüntetés, 12 pont. Az emberek szabadságot és demokráciát követeltek.
(többpártrendszer, jogállam, sajtószabadság, sztrájkjog, méltányos közteherviselés, működő gazdaság,
európai kettéosztottság vége, független Mo., m. kissebség védelme, címer, igazság 56-nak.)
Pozsgay Imre az 1956-os eseményeket népfelkelésnek nevezi egy rádióadásban. Majd június 16-án
Nagy Imrét és mártírtársait újratemetették. (A Kádár-rendszer jelképes temetése is.)
1989 őszén az MSZMP kettészakadt és létrejött az MSZP- Magyar Szocialista Párt, Horn Gyula
vezetésével.
Az Országgyűlés törvényesítette a többpártrendszert.
Nyara: Németh Miklós Kormánya megkezdte a szabad választások előkészítését. A Nemzeti
Kerekasztal(NKA) kereténben az Ellenzéki Kerekasztal (EKA)És az akkor még MSZMP (+
szakszervezetek, civilek) megállapodtak a jogálammá alakítás lépéseiről.
Sarkalatos törvények: A rendszerváltás kereteit meghatározó hat törvényt hívják így, az
alkotmánymódosításáról, az alkotmánybíróság felállításáról, a politikai pártok működéséről és
gazdálkodásról, a parlamenti képviselők választásáról, a büntető törvénykönyv módosításáról,
a büntetőeljárási törvény módosításáról. (kétharmados szavazás)
o Az ellenzék követeléseit a Nemzeti Kerekasztalon elfogadott megállapodások alapján a
pártállamban megválasztott Országgyűlés törvényesítette. (alkotmánymódosítás, többpártrendszeren
alapuló szabad választás)
Pozsgay Imre az 1956-os eseményeket népfelkelésnek nevezi egy rádióadásban. Majd június 16-án
Nagy Imrét és mártírtársait újratemetették. (A Kádár-rendszer jelképes temetése is.)
1989. október 23-án elfogadták az új alkotmányt és kikiáltották a harmadik Magyar Köztársaságot.
Tárgyalásokat kezdtek a szovjet katonák kivonásáról.
1990
Tavasszal tartott szabad választások kétfordulós volt, jellemzői az általános és egyenlő választójog és a
titkos választás. AZ MDF nyerte.
Antall József (1990-1993) vezetésével az MDF-FKgP-KDNP koalíciós kormányt alakított. A legnagyobb
ellenzéke az SZDSZ. (+FIDESZ, MSZP)
Az országgyűlés és a kormány működéséről az MDF és SZDSZ paktumot kötött. Antall J. célja hogy
csökkentse a sarkalatos törvények magas arányát. Valamint megszüntették a miniszterekkel szembeni
konstruktív bizalmatlansági indítványt (csak miniszterelnökkel szemben lehetett).
A kormányprogram a szociális piacgazdaság megteremtését és a demokráciához való visszatérést
jelölte meg fő célként. A magántulajdonon alapú polgári társadalom feltétele teljesül.
Ősszel önkormányzati választásokat tartottak: A tanácsrendszert felváltotta az önkormányzati
rendszer.
A parlament elnöke: Szabad György
A köztársasági elnök: Göncz Árpád (1990-2000)
Alkotmánybíróság elnöke: Sólyom László
Választások utáni politikai Küzdelmek:
Az igazságtétel és az ügynökkérdésről.
1990. október 25-28.: Taxisok blokádot szerveztek, mivel a benzin ára jelentőse
megnövekedett(65%). Ehhez sok tényező hozzájárult: infláció, Irak megtámadta a kőolajban
gazdag Kuvaitot, az államadósság miatt a kormány nem tudta államilag támogatni a benzin árát.
Lezártak pár hidat és megbénították az ország közlekedését. Karhatalmi ellenállás nincs. Végül
engedményekkel sikerült leállítani a demonstrációt.
A címer: Az ellenzék a Kossuth-címert pártolta, A kormány a kiscímert. A különbség a kettő között
a Szent Korona szerepeltetése. Végül a ma is használatos koronát is tartalmazó kiscímer nyert.
Felmerült a vármegyék visszaállítása, de ez a heves támadások miatt lekerült a napirendről.
Megegyezés a szovjet katonák kivonásáról.
1991
o Spontán magánosítás 1987–1990 között, aminek során az állami vagyon meghatározó része
került mélyen áron alul a pártállami elit vagy külföldi befektetők kezébe. Nem volt privatizációs és
állami vagyon védelmi törvény. Az átalakulási törvényt kihasználva a magántulajdonukba került
gyárakat állami ellenőrzés nélkül szervezték át részvénytárasággá, kft.-vé.
Káros következményei: Mialatt a pártelit és a külföldi befektetők pénze nőtt az ország többi
része tovább süllyedt a gazdasági válságban. A felelősségre vonás elmaradt, hiszen a
megszerzett vállalti részeket többször átalakították, áron alul eladták és csődbe vitték, így a
folyamat követhetetlenné vált. Növekedett a munkanélküliség, mivel a dolgozók feje fölül
eladták a cégeket. Szinte minden gazdasági területet érintett. Az állam privatizációs bevételei
messze elmaradtak a várttól. Ez mind hatalmas felháborodást és elégedetlenséget keltett az
emberek között.
Előnyei: a magántulajdon előretörése és a külföldi tőke beáramlása.
Ezért az Antall-korány 1990-ben létrehozta az Állami Vagyonügynökséget, aminek működését az
1990-es törvényekben foglalta össze. 1992-ben létrehozta az Állami Privatizációs és
Vagyonkezelő Részvénytársaságot. Privatizációs törvényeket hozott. Kormányzati felügyelet alá
került a magánosítás: Állami vállalatok már csak külső szakértők értékbecslése, nyilvános
pályáztatás, és versenytárgyalás keretében lehetett értékesíteni.
A cél azvolt, hogy a hazai befektetőket támogassa a kormány, ezáltal ne legyen kiárusítva az
ország. De ez a hazai tőkeszegénység és a vállalkozói tapasztalatok miatt nehéz volt.
Horn Gyula kormánya idején (1994-1998) a magánosítás felgyorsították, mivel a keleti piac
elvesztése leértékelte a hazai vagyont és az álamadósság eladási kényszert jelentett.
Egyszerűsítette az eladási eljárást és nagyobb teret engedett a külföldi tőkének. Ennek előnye
volt, hogy így nőtt az állami bevétel, megállt a gazdasági visszaesés, nőtt a külföldi tőke és új
technológiák jöttek be az országba. Azonban a betelepülő cégek saját maguknak vásároltak
piacot, így folytatódtak a gyár és üzem leépítések és nőtt a munkanélküliség.
Eredménye a magánosítás folyamatának: Annak ellenére, hogy az Orbán kormány leállíttatta a
folyamatot a külföldi tőke bevonásáról szóló viták miatt 2002-re az ország vagyonának 90%-a
került magánkézbe.( Horn Gyula idején 70%) A privatizációs bevételek Megháromszorozódottak.
Külföldi tulajdonba került a hazai energiaszektor, távközlés, bankrendszer. De az állami
tulajdonra épülő szocialista gazdaság 1 évtized alatt magántulajdonra épülő piacgazdasággá
vált.
o A piacgazdaságra való áttérés:
Az állami tulajdon magánkézbe adása már Németh Miklós kormányzása (1988-90) alatt
elkezdődött. A társasági törvény (1988) lehetővé tette a magánvállalkozások alapítását, az
átalakulási törvény (1989) szabályozta az állami vállalatok magánvállalatokká alakítását.
A gazdasági átalakulástól a politikai vezetés az állami vagyon hatékonyabb kezelését és a
költségvetési bevételek növelését várta. Az állam biztosította a tőke és a vállalkozás
szabadságát, a magántulajdon védelmét.
Alapja a piac gazdaság, de az állam akarja és tudja kezelni a keletkező (szociális)
problémákat. A társadalom széles rétegei számára jólétet biztosít.
Az Antall-kormány célja a fenti pontban említett rendszer volt. Azonban a gazdasági
válsághelyzet ezt nem tette lehetővé: Visszaesett az ipari és mezőgazdasági termelés, nőt a
munkanélküliség, a külkereskedelmi mérleg romlott (csökkent a kivitel, nőtt a behozatal), Az
infláció meghaladta a 20%-ot, a hagyományos ágazatok (bányászat, kohászat, textilipar)
visszaszorultak)
A mezőgazdaság privatizációja az eredeti földtulajdonosokra vonatkozó kárpótlási törvénnyel
kezdődött (1991 évi XXV: törvény). A szántóföldek, rétek, erdők 90%-a magánkézbe került. A 90-
es évek közepére az egyéni gazdálkodás vált jellemzővé. De az új tulajdonosi szerkezet nem
oldott meg a mezőgazdaságban a tőkehiányt. A szövetkezetek és állami gazdaságok
megszűnésével gyorsan növekedett a vidéki munkanélküliség. A falusi lakosság életkörülményei
hirtelen és erőteljesen romlottak.
A kárpótlás: Az állam a diktatórikus időkben elvett vagyonért kívánta kárpótolni az egykori
tulajdonost vagy örököst. Az okozott károkat méltányossági alapon részlegesen
kártalanították, de ez a hazai tőkeképzéshez nem volt elegendő, és az érintettek is kevésnek
ítélték. Az egykori tulajdonosokat tulajdonuk értékének megfelelő értékpapírokkal/
kárpótlási jegyekkel kártalanították. 200.000Ft-ig teljeskörű volt utána csökkent, Max. 5
millió. Beváltható volt földre, lakásra, részvényre. (Végül leginkább egy szűk vállalkozói réteg
vagyonosodását szolgálta.)
A külkereskedelem: 1991-ben feloszlott a keleti blokk gazdasági szervezete, a KGST. Ez azt
jelentette, hogy Magyarország elvesztette korábbi piacait, újabbakra viszont nem tudott betörni.
A volt szocialista országok nyugati gazdasági kapcsolatokat kerestek, de a magyar termékek
versenyképessége csökkent, mivel az Európai Közösség védővámjai drágították az kivitelt. A
külkereskedelmi forgalom nőtt, de a külkereskedelmi mérleg passzívvá vált.