19.

rész
.

(A.K. András.)
.

A megtört csend!
.

Ágnes komolyan kezdett aggódni. Kerekesszékben él immár harmincegy éve.

Sohasem gondolta volna, valaha is pánikba esik! Ez most bekövetkezett! Nem
nagyon emlékszik arra az időre, amikor még tudott járni, nem is emlékezhet mert
csak négyéves volt. Néha azért álmaiban még előjön ahogyan egy macival a
kezében versenyt fut az őszi széllel és a mamájával. Most igen kellemetlen
meglepetés érte, amikor is a kerekesszéke bal gumija megadta magát. Egy
határozott pukkanással kilehelve lelkét. Két hónapja és harmadik hete már, hogy
egyedül próbál boldogulni. akkor mindenki meghalt itt, ahol dolgozik és
mindenhol másutt is. Ez az itt Gravesano-ban van, Svájcban van. A BASF SE,
Európa legnagyobb vegyi üzemének fejlesztési osztályán helyezkedett el. Ahol is
Biokémikusként és Vegyészként, mint kutató fejlesztő mérnök vették fel. Igen jó
fizetésért, amit meg is érdemel. Tekintve négy végzettsége van és nagyon ért
ahhoz, amit csinál. Lakása alig két kilométere van a munkahelyétől. Amikor
megtörtént a kihalás, ő észre sem vette. Mert ép a laktózmentes teljesen Vegán
tej formuláján dolgozott egy gyógyszergyár megbízásából. Aminek köze sincs a
tehénhez, mert gombából készül. Igazából már befejezte, csak dolgozni kellett
egy kicsit a prezentáción. Mire végzett, már nem volt kinek leadnia. Autóval nem
tudott hazamenni így kénytelen volt kerekesszékkel megtenni azt a két
kilométert. De nem hagyta abba, tovább dolgozott. Bár mindenhol elment az
áram, ez őket nem érintette. Lévén hatalmas napelempark volt az irodaházuk
tetején. Amik visszatáplálnak a rendszerbe, ugyanakkor áramszünet esetén a
saját akkumulátoraikról megy tovább az energiaszolgáltatás náluk. Nem is csoda,
hiszen egy-egy áramszünet akár több százmillió euróba is kerülhet a cégnek. Az ő
munkahelye a földszinten volt mivelhogy rokkantként vették fel, mint
vegyészmérnököt. Tanítani jobban szeretett, viszont annyira alul fizették volt
munkahelyén, hogy nyolc éve még huszonhét évesen váltott. Ott hagyta
Magyarországot és az egyetemet is, ahol tanított. Itt hamar beletanult a
biotechnika, a biokémia és a vegyész szakma vegyítésébe. Kollégai szerették mert
mindig jó hangulatú, segítőkész és kedves, ugyanakkor hihetetlen tudással
megáldott motivált munkatársként ismerték meg. Aki sohasem adja fel! Erős hite
mindig át lendítette a nehéz pontokon. Most mégis feladta! Nincs tovább, tudja
jól el fog bukni.
– Uram teremtőm. Eddig nem kértem a segítséged, most viszont nagyon, de
nagyon jó lenne, ha utat mutatnál. Tudom, nem kérhetem, hogy küldj hozzám
egy felmentő sereget, akinek szüksége van egy mozgássérültre. Mégis arra kérlek
fontold meg a dolgot.
Úgy gondolta, az első hűvös idő beköszöntével a munkahelyére költözik, mert ott
volt energia, fűtés és minden, amire csak szüksége lehet. Ami a legfontosabb,
egyetlen holtest sem volt az épületben. Ez a partinak volt köszönhető. Aznap volt
az igazgató nyugdíjazási bulija, amire ő is hivatalos volt és amire esze ágába sem
volt elmenni. Szinte mindenhová van bejárása, de a liftet nem meri használni.
Egyedül az ebédlőbe nem megy be, mert nem akarja látni halott kollégáit,
barátait. Nem volt nehéz dolga, mert az el volt szeparálva. Ami meglepte,
elmaradt az ilyenkor szokásos folyamat, ami a lebomlással jár. Mindegy is, elment
a boltba vízért és némi élelemért. Visszafelé kerekesszékének kidurrant a kereke.
Most, hogy ezt megbeszélte istennel, erőt vett magán és lapos kerékkel elindult
visszafelé. Magad uram, ha szolgád nincsen. Igen nehezen haladt, mert hamar
elfárad a karja. Negyedszer kellett megállnia, amikor is egy katonai G Mercédesz
terepjáró állt meg közvetlenül mellette. Isten küldte neki a felmentő seregét,
Cézár, vagyis Marianna főhadnagy és Alice személyében, akik Laci után indultak.
.
Lao Ching Khaa, a Királykobra kapitánya, vagyis Marika értetlenül áll a fedélzeten,
kezében az üveggel. Amiben egy összetekert kézzel írt levél várta azt, hogy
elolvassák. A felkelő nap első sugarai már pirosra festették az égalját. Ezt a
palackot a fedélzeten találta ma reggel és biztos volt benne, ez este még nem volt
itt. Nem törte össze az üveget, hanem egy fakanállal kipiszkálta onnét a levelet.
Negyedszer olvasta el és nagyon boldog volt. Két év, két hónap és két hét! Ennyi
ideje senki élőt nem láttak. Úgy döntött, nem mondja el a gyerekeinek,
meglepetés lesz. Ez volt a terv, de annyira izgatott volt, hogy Munbata észrevette
rajta. Addig beszélt neki, amíg szép lassan ki nem szedte belőle a titkot. Pontban
fél tizenkettőkor elindultak. Janika alig bírt magával! Munbata is izgatott volt, de
talán Marika még jobban várta a nagy találkozást. Nem messze a világítótoronytól
valóban megtalálták a pizza Margherita-át. Melinda, Bibi és Joszif ültek az egyik
asztalnál. Melinda mellett egy hatalmas farkas, Kriss ült.
.
Aznap reggel, amikor Cézár, vagyis Marianna és Alice elmentek, Mimi felhozta az
iskola témát Krisztinek. Van egy tehetségkutató tesztprogram, amit, ha a
gyerekek kitöltenek akkor a képességeikhez mérten lehet gondoskodni a
képzésükről.
– Nem értem ez miért ilyen fontos? – Krisztinának nem igazán tetszett, hogy
Csilla, vagyis Mimi akarja megmondani neki mit is kéne kezdeni a gyerekeivel.
– Nézd, te vagy az anyjuk. Ezt nem vitatja senki sem. Viszont én, mint kívülálló
tudok elfogulatlanul véleményt alkotni. Észrevettem, hogy a lányod, az-az
idősebb. Titi érti azt, amit csinálok csak nem mer beleszólni. Ha igazam van, akkor
én meg taníthatom mindenre, amit én tudok.
– Az iskolában járt számítástechnikára.
– Nem, nem értesz. Amit én csinálok azt nem lehet tanulni. Vagy érti valaki, vagy
nem. Persze, kellenek az alapok. Mégis jó lenne tudni, mert mi most újra kell
kezdjük a civilizációnkat.
– Még csak gyerekek.
– Azok voltak a régi világban. Most teljes értékű tagja a társadalmunknak!
Javaslom te is töltsd ki azt a tesztet.
.
Cézár és Alice egészen Gravesano-ig jutottak, ami Svájci olasz határ előtt van
valamivel. Majd négy napig tartott az út nekik, mert sok volt az úttorlasz. Amikor
is észrevettek egy kerekesszékes nőt. Marianna megállt mellette, de pisztolyaikat
el nem engedve szálltak ki a terepjáróból.
– Heló. Esetleg tudunk segíteni valamiben?
Igen, tudtak. Ágnes nem hisz a véletlenekben és bár megmentői kissé
rosszkedvűek voltak, na nem miatta. Csupán másodszor mentek vissza
Friedrichschafenbe. Laci megírta nekik, ne menjenek utána. Mert társaságot
kapott, akikkel kezdenie kell valamit. Cézár még morgott egy keveset. Alice
elmondta Ágnesnek mi társa baja, mielőtt azt teljesen félreérti.
– Menjetek tovább és gyertek be visszafelé értem.
– Nem lehet. Fontos vagy és Laci tud magára vigyázni. Ha egy akárki mást
találtunk volna is elvinnénk. Hacsak nem akarsz maradni.
– Amikor elindultunk, még aznap haza kellett mennünk. Mert kicsinált két
Androidot is. Azokat vittük el a központba.
– Honnan vannak itt robotok?
– Nem tudjuk. Talán voltak is, talán valamelyik ország elcseszett valamit és
elszabadultak.
– Vagy ép a földönkívüliek támadtak meg.
– Na persze, majd elfelejtettek megérkezni. Ez nem lehet más, mint a
mesterséges intelligencia!
Ági csak a fejét kapkodta. Nem akart beszállni a beszélgetésbe, legalábbis ebbe a
témába nem. Nagyon is tisztában van vele, mi is történt. Bár a hogyanra nem
tudja a választ. Elmentek a munkahelyére és a lakására is, összeszedte a holmijait.
Közben beszélgetett velük.
– Hogyan tudtátok meg, hogy léteznek?
– Nemrég az egyik rátalált Lacira. Még nem tudjuk miért és hogyan, de
megtalálta. Mi nem érdekeljük, de ő igen.
– Mi lett vele? Mármint azzal a robottal, aki rátalált.
– Nem sokk maradt belőle. Beszorult egy fal és egy teherautó közé.
– Ezért volt fontos, hogy azt a kettőt bevigyük. Mert egész jó állapotban
maradtak.
– Ágnes, kérdezhetek valami nagyon privát dolgot?
– Persze drágám, kérdez csak.
– Hogyan lesz valakiből biokémikus?
– Ahhoz, hogy szakképzett biokémikus lehessen valaki, szakmai felsőfokú
végzettséggel kell rendelkeznie. Érdemes olyan képzési területeket választani,
mint a Biokémia, Kémia, Biológia. Először kémiatanárnőként akartam boldogulni,
de nem jött össze. Biomérnök, Biotechnológia, Bioinformatika, Molekuláris
biológia. Ezek a szakterületek egyetemek biológiai és kémiai karain találhatók.
– Nem úgy értettem, mi motivált?
– Hmm. Ez jó kérdés. A tudásvágy? Vagy talán bizonyítani akartam, én is érek
valamit.
– Ezt nem értem. – Alice tényleg nem értette, de Marianna igen.
– Volt egy katonatársam. Nagy forma volt! Balesetet szenvedett és lebénult
deréktól lefelé. Hamarosan elmaradt mellőle mindenki. Elkerülték, mintha leprás
lett volna. – Ági bólogatott. – Pontosan tudom miről beszélsz.
– Igen, ez tud motiválni és összetörni is. Velem talán az előbbi eset meg.
– Szerintem te nagyon jóban leszel Csillával. Ő a mi informatikusunk.
– Van neve is?
– Persze, azt hiszem Tóth Csilla a teljes neve.
– Nem úgy, webes érdekelt volna.
– Van, igen. Ha jól tudom, valami Mr. Killer.
– Hogy kicsoda?! – Ágnes úgy érezte, megfordul vele a világ!
.

folyt. köv…