Dante: Isteni színjáték

Dante Alighieri "Isteni Színjáték" című alkotása az emberiség egyik

legnagyobb költeménye, mely egy nagy terjedelmű, enciklopédiához
hasonló összefoglaló alkotás. A mű célja az élet értelmének keresése volt
a saját korában, a középkori 14. században. A mű 100 énekből áll: egy
bevezetésből, 33 énekből a pokolban, 33 énekből a tisztítótűzön, és 33
énekből a mennyországban. A számmisztika és a három szimbólum (a
Szentlélek három személye) nagy szerepet játszik a műben. A
bevezetésben a főszereplő, maga a költő, egy vándor, sötét erdőbe kerül,
ami a kétségbeesés és a tévelygés szimbóluma. Válságban van, és kiutat
keres a világból, mind a való világban, mind a szellemvilágban. A pokol
kapujához érve találkozik három állattal, melyek - a kèj vágy foltos
párducával, az erőszak oroszlánjával és a kapzsiság nőstény farkasával -
az emberi bűnöket szimbolizálják, és őrzik a pokol kapuját. Ekkor
jelenik meg Vergilius szelleme, aki megvédi Dantét az állatoktól, és
vezetője lesz a pokolban. Dante nagy tisztelettel viseltetik iránta, mint az
ókori költők közül a legkiemelkedőbb iránt.