NEVELÉSELMÉLET

1. A pedagógia fogalma és feladata. A pedagógia helye a tudományok rendszerében.

A neveléselmélet tárgya, helye a neveléstudományok rendszerében. Főbb nevelési
alapelvek. A neveléselmélet főbb alaptörvénye.
A pedagógia szűkebb értelemben a nevelés elmélete. Feladata tudományos vizsgálódással
megállapítani a nevelés céljait, eszközeit, módszereit; magyarázatát adni a neveléssel
kapcsolatos kérdéseknek, s elvi megokolását a gyakorlati eljárásnak. Végül a tudományos
kutatással megállapított elveket rendszerbe kell foglalnia, s rendszeresen előadnia. Görög
eredetű szó, ami annyit jelent: gyermek-vezető. Ε névvel jelölték a görögök kezdetben azt a
rabszolgát, aki a gyermeket iskolába vezette, később általában azt, akire a gyermek szellemi
vezetését, tehát nevelését bízták. Pedagógiának szokták nevezni a nevelést is.
Mai felfogás szerint a tudomány módszeresen megállapított és igazolt ismeretek rendszere.
Arra kell tehát törekedni, hogy a pedagógia a maga tételeit tudományos módon, a tudomány
módszereivel állapítsa meg. A pedagógiának van önálló vizsgálati köre: a nevelés ténye s a
kultúra átszármaztatásának a problémája. A nevelés ténye és folyamata vizsgálható
tudományos módszerrel s tudományos eszközökkel, s így a pedagógia, mint önálló tudomány
lehetséges.
A neveléstudomány tárgya az ember a maga egészében, testi és szellemi mivoltában. A
neveléstudomány ugyan részben testi jelenségekkel is foglalkozik s módszerei között ott van a
kísérlet is, de célkitűzéseiben s egész rendszerében a filozófiára, a világnézetre s
értékelméletre van alapítva, lelki hatásokat akar elérni s lényegesnek a lelki életet tartja, ennél-
fogva szellemi tudomány, s voltakép a filozófiának egy része. A neveléstudomány a valóság
megismerésén alapszik, de az eszménynek a megállapítására törekszik s a megvalósítás módját
tanítja.
A nevelés főbb jegyei:
társadalmi tevékenység, koronként, kultúránként változó, célratörő, fejlesztő hatású,
folyamatos stb.
2. Az emberformáló folyamatok: a szocializáció, a nevelés és a művelődés. A
neveléselmélet folyamata. A nevelés elhatárolódása a negatív emberalakító
folyamatoktól (Az idomítás, a félrenevelés, a manipuláció, a fanatizálás, a
züllesztés).
Szocializáció: kompatens társadalmi lénnyé válás, folyamat, mely által az egyének olyan
tudásra, képességekre és állapotokra tesznek szert, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy a
különböző csoportoknak és a társadalomnak többé-kevésbé hasznos tagjaivá váljanak.
Mindezeket elsősorban a családban kell elsajátítania, másodsorban pedig azokban az
intézményekben (óvoda, iskola, nevelőotthon), amelyeket a társadalom kifejezetten ezzel a
céllal hozott létre.
Nevelés. A nevelés tudatos, tervezett, szervezett, célorientált személyiségformáló tevékenység,
amely rendszerint szakszerűen kiképzett nevelők irányításával és általában sajátos intézményi
keretek között zajlik.
A nevelés olyan célra irányuló, amely egyének és csoportok fejlesztését szolgálja, amelyben az
ember saját tevékenysége által elsajátítja a társadalmilag, történelmileg felhalmozott
tapasztalatokat. A nevelés a társadalmi lét velejárója.
Művelődésre csak valamennyire iskolázott ember képes. A nevelésnek van művelődést
megalapozó, segítő funkciója.
Az ember az egyetlen élőlény, aki tudatosan foglalkozik saját képességeinek megújításával, és
tovább fejlesztésével. Ez függ a
- rendelkezésre álló időtől,
- az önfejlesztő, önértéknövelő szándéktól.
A művelődés a viszonylag kifejlett, érett személyiség kötetlen műveltséggyarapító, szabad
választáson alapuló, kötetlen önfejlesztő önnevelő, önképző tevékenysége.
A művelődés irányát az egyén érdeklődése, mélységét az egyéni képességek fejlettségi foka
határozza meg.
A művelődésnek nincs meghatározott célja, tartalma.
Eredménye: a műveltség, a világegész szerves és arányos gondolati, esztétikai elsajátítása.
A nevelés az a folyamat, amelyben a pedagógus általirányított gyermeki tevékenységrendszer
fejleszti az egyén képességeit. A fejlesztő hatások révén kialakul értékrendszere, személyisége,
amelyek lehetővé teszik számára az egyéni és társadalmi feladatokmegoldását.
A nevelő jellegű aktivitások mellett léteznek negatív emberalakító aktivitások is.
A negatív emberalakító aktivitások alapja: az ún. negatív irányultság, az antiszociális,
antihumánus jelleg.
Idomítás - Az ember idomításának az a célja, hogy gépiesen, gondolkodás nélkül cselekedjék,
a parancsokat, utasításokat engedelmesen kövesse. Régebben a katonákat nem nevelték,
hanem idomították. Az idomítás lényege: a direkt felnőtt célnak úgy vetik alá erőszakkal a
gyermekeket, hogy nem igénylik tudatos, öntevékeny közreműködését, kizárja a gyermek
cselekvő hozzájárulását saját neveléséhez, képzéséhez.
Félrenevelés - Nem szándékos törekvés, inkább a pedagógiai aránytévesztés következménye,
ami bizonyos nevelési feladatok, nevelési tényezők túlértékelésében, mások elhanyagolásában
nyilvánul meg.
Félrenevelésnek tekintjük a családi-rokonsági körökben gyakori elkényeztetést. Az
elkényeztetett rendszerint jóval többet vár el a környezetétől, mint amennyit az a számára
megadhat.
A félrenevelés bizonyos nevelési feladatok aránytalan túlértékelését, mások elhanyagolását
jelenti. Tipikusan félrenevelésre utaló jelenség az elkényeztetés.
A manipuláció- az egyén rászedése, valamilyen hasznosnak látszó káros, értéktelen, hamis
dologra. Közben meggyőzik a manipulált személyt arról, hogy ha enged a „segítő”
befolyásnak, kiváló képességekre, nagy elismertségre tesz szert.A manipuláció torzítja a
diákok értéktudatát, valóságérzékét, emberi kapcsolatait.
Manipuláló pedagógus: a hatalommal való visszaélések, a hazugság igazsággá emelése, a
diákok rábeszélése olyan tevékenységre, amelyek meghaladják erőiket. A manipuláló
pedagógus elveszti szavahihetőségét, megbízhatóságát, emberi tisztességét.
Fanatizálás- vannak életkori, szociális, kulturális, személyiségbéli alapjai. Általában a
fiatalok, az iskolázatlanok, a labilis személyiségek, az elesettek könnyebben fanatizálhatók.
A fanatizálás összetevői:
- felfokozott érzelmek,
- hamis meggyőződések,
- féktelen indulatok.
A fanatizálás lényege a kontroll nélküli pozitív és negatív érzelmek „parttalan” gerjesztése.
Züllesztés- A legaktívabb negatív emberalakító tevékenység. Tudatos, koncentrált törekvés,
amely a megcélzott egyén antiszociális tulajdonságainak, bűnelkövető magatartásának
kialakítására irányul, és amelyet aljas szándék vezet.
A züllesztés tudatos, célirányos antiszociális magatartásra, igen gyakran: bűnözővé „tevés”.
Egyszerre jelenti a deviáns viselkedés technikájának és motívumainak alakítását
3. A nevelés fő feladatai: az értelmi nevelés, az erkölcsi nevelés, a testi nevelés. A
képességek és kibontakoztatásuk, értelmi képességek. Az erkölcsi nevelés
módszerei, a személyes, autentikus példák hatása. Az egészséges életmódra és
környezetkultúrára nevelés, az egyén testi-lelki egészsége, életmódja, az élet
minősége, mint alapérték. Az egészséges életmódra nevelés aktuális feladatai és
eszközei.
A nevelés fő feladatai: Az értelmi nevelés-el kell mélyíteni a műveltséget és tudományos
világképet kell kialakítani, másrészt az ismeretek elsajátítása révén az értelmi erőket
(megfigyelés, emlékezet, képzelet, észlelés, figyelem, problémamegoldó gondolkodás) kell
fejleszteni.
Erkölcsi nevelés -erkölcsi normáknak megfelelő magatartásformák kialakítása a feladat. Az
erkölcs társadalmi tudatforma. Az emberek közötti viszonyt, az emberi magatartást
szabályozza és minősíti. Különböző filozófiai irányzatok más-más normákat határoznak meg s
tartanak fontosnak. Az erkölcsi nevelés során magatartásformálás történik, kialakul a jellem.
Az erkölcsös személyiség összetevői: ismeri a normákat, elfogadja azokat, kialakultak erkölcsi
szokásai.
A jellem az erkölcsi normák beépült rendszere, komplex együttese mely minden erkölcsi
cselekedet szabályozója. A jellem szilárdsága meghatározza az erkölcsi irányultságot, a
normáknak megfelelő magatartást.
Testi nevelés-A gyermek egészséges fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges a testi nevelés.
Megemlíthetjük az urbanizációs ártalmakat, a mozgásszegény életformát, az egészségtelen
táplálkozási szokásokat, a pszichés túlterhelést, a káros szenvedélyek egyre korábbi
megjelenését, stb..., mint egészségkárosító tényezőket. Az iskolai élet egészségügyi
szempontból való megszervezése is fontos feladat, pl.: órarend, tornaterem, mellékhelyiségek
állapota, stressz helyzetek kerülése, stb... A test edzése, az ellenálló képesség fejlesztése, testi
és szellemi teherbíró-képesség növelése elengedhetetlen követelmény. Feladat a
mozgáskultúra fejlesztése, a mozgásigény kialakítása. A mozgás a mindennapi élet
mozdulataihoz, a munkavégzéshez is fontos. A test edzése a pszichikus funkciókra is hatással
van. A testi nevelés végső feladata az egészséges életmód szükségleteinek kialakítása.
4. A nevelés fő feladatai: az esztétikai nevelés, a környezeti nevelés, családi életre
nevelés, szexuális nevelés, állampolgári és multikulturális nevelés. Az esztétikum
szerepe az ember életében és a nevelésben. Az esztétikai nevelés célja és az
esztétikai képességek fejlesztése. Az esztétikai ízlés kialakításának pedagógiai
feltételei.
Esztétikai nevelés - mind alkotó, mind pedig befogadó tevékenységeket felölel, melyek
sokszor szétválaszthatatlanul egymásba fonódnak. Fő eszköze a művészet – vagyis a zene, a
képzőművészet és az irodalom. Az önkifejezésre lehetőséget adó technikákkal, mint újabb
kommunikációs eszközökkel való megismerkedés.
Környezeti nevelés: A környezetvédelmi tudatformálás célja a környezettudatos magatartás, a
környezetért felelőséletvitel elősegítése. Feladata a környezettudatos szemlélet, a készségek,
jártasságok,pozitív attitűdök kialakítása. Tartalmát tekintve nem köthetőegyetlen tantárgyhoz
sem. Általános feladata, hogy ismereteket, tapasztalatokat átadja a jövő nemzedékének. A ma
környezeti nevelés a holnap környezeti kihívásaira készít fel.
A környezeti nevelés tétfontosságú a természet környezet megőrzése szempontjából, de
nagyon lényeges a gyermek egész személyiségének alakulása szempontjából. Segít az énkép és
a személy felelősség tudatának kialakításában. A környezeti nevelés ráébresztheti a
gyermekeket a természet szépségére, a képzelőtehetséget.
Családi éltre nevelés: A család olyan lelki-érzelmi légkört képes megteremteni, amely a
szocializáció feladatai, kötelezettségeit a leghatékonyabban tudja megvalósítani.
A családi életre nevelés feladatát a szülők, az iskola, a pedagógia, egészségügyi személyzet,
pszichológusok stb. együttes kooperációs tevékenysége oldhatja meg. A családi életre való
alkalmasság azt jelenti, hogy a fiatal felnőtt képes a számára megfelelő pár megtalálására, vele
szoros kapcsolat kialakítására, családalapításra és a gyermekek harmonikus felnevelésére,
mindezt úgy, hogy közben a társadalmi, gazdasági élet szabályait, normáit, is betartja.
Szexuális nevelés:a szexualitás az életmód fontos eleme, amelyet különbözőképpen lehet
átélni, mert különböző normák és értékrendek hálózatába ágyazódig. Ezeket figyelembe kell
venni, s úgy alakítani, hogy az egészséges életmódot lehetővé tegyék. A kielégítő nemi életet
ezért az egészség integráns részének kell tekinteni, így az egészségnevelés fontos feladatának,
amelyről nyíltan kell beszélni. az AIDS és egyéb, nemi úton terjedő betegségek megelőzése
nem lehet sikeres szexuális felvilágosítás és nevelés nélkül. A nevelés három fő
vonala:Információnyújtás (a nemi élettel kapcsolatos testi folyamatokról; az egyéni
pszichoszexuális fejlődésről (nemi identitás és szerep stb.); a terhességről és a magzati
életről;), Motiválás (a mindkét partnert érintő felelősségre; a nemi élet tudatos irányítására;),
Készségfejlesztés (a konfliktuskerülési és -megoldási készség fejlesztése; a szülői szerep
készségeinek elsajátítása;).
Állampolgári és multikulturális nevelés: fő célja egyenlő nevelési-oktatási lehetőségek
biztosítása a különböző rasszokhoz, etnikai és kulturális csoportokhoz, különböző nemekhez
és szociális osztályba tartozó diákok számára. Az egyik legfontosabb célja hozzásegíteni
valamennyi diákot ahhoz a tudáshoz, olyan attitűdökhöz, viszonyulásokhoz és képességekhez,
amelyek egy a különböző csoportokból származó emberek közötti interakciókat, a
kommunikáció sikeres működését segítik annak érdekében, hogy a társadalom és a morál a
mindenki számára előnyös, közös jót szolgálja.
Az esztétikai nevelés alatt nem csupán a „szépérzék” kimunkálását értjük, hanem az egész
ember belső és a világgal való kapcsolatának harmóniáját. Alapfeladata, hogy a gyermek
képessé legyen a szép befogadására és a szép cselekvésre. Az ön-, illetve énképet alakítja. A
természettel való harmónia: összehangolódni a külső és a „belső idő” változásaival. Az
esztétikai nevelésnek van egy rendkívül fontos „áttételes” feladata is: az önkifejezés
fejlesztése.
A gyermekrajz mind diagnosztika eszköz régóta használatos: megállapítható a gyermek
érzelmi és értelmi állapota, kapcsolatainak rendszere. A fejlődési korszakok elméletei szerint a
gyermekek azt rajzolják, amit a világból érzékelnek. A rajz, írás, vagy bármiféle alkotás
egyrészt a személy „kiterjesztése”, másrészt a világ befogadása és a vele való párbeszéd
megjelenése.A rajzolás a gyermek számára azönkifejezés egyik lehetséges eszköze. Az
ábrázoló tevékenység nagy jelentőséggel bír a központi idegrendszer, az agy a szem és a
kézmozgások fejlődésében. A gyermekrajzok egy része (az ún. lineáris/rajzos típus) az
ábrázolásban abból indul ki, amit lát – alapos részletmegfigyelések útján nyert
információkkal. A másik típus (haptikus/plasztikus) azt rajzolja, amit érez, átél. A lányoknál
az önmagukkal való tisztázatlanságát jelzi, hogy inkább az ellenkező nemű alakot rajzolják
előbb, míg a fiúk sohasem rajzolnak elsőre nőt. A lányok rajzaiban gyakori a „nem nélküli”
alak vagy kétnemű figurák szerepeltetése
Az esztétikai nevelésnek ki kell terjednie mind a nyelvi, mind a képi világra. A nyelv
gazdagsága, a művészi kifejezésvilág sokrétű, színes világa olyan „belső” gazdagodást jelent,
amely már igen korán segíti a gyermeket, hogy árnyaltabban fejezhesse ki magát.
5. A nevelésmódszertan alapjai. A követelés, a meggyőzés, a gyakorlás, a beszélgetés,
előadás, vita, példakövetés, az ellenőrzés és értékelés. Az összes ráhatás
tudományos megszervezése.
A nevelési módszerek hagyományos osztályozása:
• követelés, meggyőzés, gyakorlás, ellenőrzés, értékelés, elismerés, büntetés
A meggyőzés, a felvilágosítás, a tudatosítás módszerei:
• az oktatás valamennyi módszere,
• példa, példakép állítás módszere,
• a bírálat, önbírálat módszere,
• a beszélgetés, a felvilágosítás módszere,
• az előadás, a tájékoztatás, a vita módszere.
A tevékenység megszervezésének módszerei:
• a követelés, megbízás, az ellenőrzés módszere,
• a verseny, a játékos módszerek, az oktatás, a gyakorlás módszere
Ösztönzés, serkentés módszerei:
• ígéret, helyeslés, bíztatás, elismerés, dicséret, osztályozás, jutalmazás.
Kényszerítő módszerek:
• felszólítás, parancs, büntetés.
Gátlást kiváltó módszerek:
• felügyelet, ellenőrzés, intés, fenyegetés, tilalom, átterelés,
• elmarasztalás.

7. A gyermekek speciális nevelési problémái. Az organikusan sérült gyermekek. A

hátrányos helyzetű gyermekek. A nehezen nevelhető gyermekek. A hátrányos helyzetű
roma gyerekek. A tehetséges gyerekek. A nemzeti kisebbségek nevelésének sajátosságai./

8. A nevelés (helyi) rendszere, a rendszer működési-fejlődési dimenzió. Az „emberi

teljesség” pedagógiai garanciája: a nevelő-fejlesztő tevékenységek átfogó rendszere. A
nevelő hatás és a nevelési eredmények.

A nevelés helyi rendszere: A nevelés feltételei és hatásai a gyakorlatban összefüggő rendszer

képeznek. A nevelési rendszer éppen úgy elemek és az elemek közötti kapcsolódások
(relációk) egysége, mint minden más létező, működő rendszer. Ezt olyan egységes, tagolt,
dinamikus képződménynek tekintethetjük, amelynek egyszerre vannak általánosan
alkalmazható, paradigmatikus vonásai és az adott helyhez, időhöz, körülményekhez kötött
speciális kivitelezési formái.

A legnagyobb pedagógiai integráció maga az intézményi szintű, helyi nevelési rendszer. Ezért
a nevelés intézményi rendszerét aligha nevezhetjük mikrorendszernek, ellenkezőleg: pontosan
abból kell a megfelelő vezetéselméleti, rendszerelméleti és pedagógiai következtetéseket
levonni, hogy a „helyi" nevelési rendszer rendszerelméleti-kibernetikai értelemben nem
mikrorendszerként, hanem komplex nagyrendszerként viselkedik.

A komplex nagyrendszerre általában jellemző, hogy

• alkotórészeinek száma igen nagy,

• a rendszeren belül nagyon sok kapcsolat (viszony, reláció) létezik,

• a rendszer nagy tér- és időintervallumban működik.

Az „emberi teljesség" a humanista pedagógiák normatív követelménye. Azt a törekvést

fogalmazza meg, amely az ember külső és belső világának gazdagítására („kimunkálására",
„kiművelésére", „kiteljesítésére") irányul.

A következő három dimenzió segítségével lehet az emberi teljesség tartalmát

megragadni:

1.a tevékenységek és a képességek (tulajdonságok) egysége,

2.a partikuláris és az egyetemes vonatkozások egysége,

3.az objektív és a szubjektív viszonyok egysége

A korábbi pedagógiai szóhasználatban az emberi teljesség követelményét a „sokoldalúság",

illetve a „mindenoldalúság" fejezte ki. Ez a két fogalom azonban nem azonosítható
egymással.

A „sokoldalúság" inkább az egyéni képességek véletlen gazdagságát, a „mindenoldalúság"

inkább az
egyénnek a társadalmi valóság egészéhez való tudatos kapcsolódását jelenti.

Valószínűnek látszik, hogy a konkrétan értelmezett emberi teljesség mindkét dimenziót

tartalmazza: a viszonyok relatív teljességét is, az egyéni képességek gazdagságát is. Azzal a
lényegbevágó eltéréssel, hogy a képességek nem az ember által tevékenyen kialakított
viszonyoktól függetlenül, hanem azokkal szoros és szerves kapcsolatban fejlődnek.

Az emberi teljesség tulajdonképpeni pedagógiai garanciája:

a nevelőfejlesztő tevékenységek átfogó rendszere.

A nevelő-fejlesztő tevékenységek rendszerét csak akkor nevezhetjük átfogónak, ha az úgy

épül fel, olyan összetételben jelenik meg, hogy képes legyen hozzáférhetővé tenni a
társadalmi valóság (a társadalmi gyakorlat) valamennyi lényeges területét, folyamatát.

Normatív követelményként fogalmazható meg, hogy az emberi teljességet megcélzó nevelési

rendszerben valamilyen módon, formában helyet kell kapniuk az alapvető gyakorlatszférák - a
gazdaság, a politika, a kultúra - pedagógiai reprezentációinak.

A nevelő-fejlesztő tevékenység lényege nem csupán társadalmilag meghatározott

tartalmában, hanem pedagógiailag szervezett formájában is rejlik. A társadalmilag
szükségesnek és az egyénileg lehetségesnek éppúgy összhangban kell lennie, mint az
egyénileg szükségesnek és a társadalmilag lehetségesnek.

Ezt a tevékenységrendszert nem csupán az egyes, viszonylag önálló karakterű

reáltevékenységek egymásmellettiségeként, hanem kölcsönös egymásra hatásaként kell
elképzelnünk.

Mindegyik kiegészítése és feltétele a másiknak, ha a nevelés az emberi teljesség egyik

megközelítési módjának tekinti önmagát.

A tanítás és a tanulás maga is értéktermelő - képességtermelő - folyamat; a társadalmilag

hasznos munka pedig tanulás is stb.

Nincs olyan nevelő-fejlesztő tevékenység, amely csak kizárólag a saját szűk - „ostobán
konkrét" - céljait követné; a reáltevékenységek rendszere mint egész, mint összefüggő
rendszer vesz részt az emberi teljesség alakításában.

Nevelő hatásnak azt a szándékolt hatást tekintjük, amely az ember szociokulturális

minőségében maradandó, pozitív változást idéz elő. Nem minden hatás „nevelő", ami a
nevelőtől ered. És a nevelő hatás sem korlátozható a szándékolt nevelő ráhatásokra.

A következő hatásforrások pedagógiai számbavételét tartjuk a legfontosabbnak:

• a gyermek számára hozzáférhető természeti-társadalmi környezet (mint globális, mind

pedig lokális megjelenési formáiban),

• a változtatás-önmegváltoztatás dinamikáját tartalmazó nevelési alaphelyet,

• a nevelő személyes (szándékolt és nem szándékolt) hatása,

• a társak közvetlen egymásra hatása,

• a társaság, a közösség közvetlen és közvetett hatása,

• az egyén önmagára irányuló (önnevelő-önfejlesztő) hatása.

A szakirodalom alapján a következő tipikus nevelő hatásokat emelhetjük ki:

1. eredet szerint

2. irány szerint

3. szerkezet szerint

4. jelleg szerint

5. a megnyilvánulás(az alkalmazás és hasznosítás) módja szerint

6. A hatás eredményessége szerint

A közösség és az egyén egyszerre forrása és tárgya a nevelő hatásoknak.

A közösségi és az egyéni bánásmód egységének, dinamikus egyensúlyának kialakítása és
fenntartása alapvető fontosságú pedagógiai követelmény.

A közösségre úgy kell tekintenünk, mint olyan szociális és pedagógiai képződményre,

amely meghatározott társadalmi küldetést (feladatot) teljesít, egyszersmind az egyéni
fejlődés valóságos lehetőségeit is biztosítja.

Az egyéni kezdeményezés pedig a közösség megújulásának, fejlődésének végső feltételé.

A párhuzamos hatás annak a valóságos összefüggésnek a tudatos felismerésén és

pedagógiai kiaknázásán alapul, hogy mindegyik eredményre törő reáltevékenységnek
szükségképpen van tárgyi és alanyi eredménye.

A párhuzamos hatás lényege a tárgyi és az alanyi eredmények párhuzamos, arányos

kibontakoztatása.

Más szóval: annak a hatásnak a tudatos, szándékos, szakszerű, intenzív stb. érvényesítése,
amely mindegyik reáltevékenység képességfejlesztő, tulajdonságformáló funkciójában rejlik.

A párhuzamos hatás tevékenységszervezés is, a tevékenység (és benne: a viszonyok) nevelő

hatásának növelése is.

A közvetlen és a közvetett nevelői ráhatást határozottan elkülönítjük a párhuzamos hatástól.

Amíg a párhuzamos hatást a változtatás önmegváltoztatás objektív folyamatának tekinthetjük,

addig a közvetlen és a közvetett nevelői ráhatást olyan szubjektív erőfeszítésnek tartjuk,
amely felkészülten alkalmazza, hasznosítja vagy az egyén, vagy a közösség (a csoport, a
szervezeti egység) pillanatnyi nevelőerejét.

A közvetlen hatás az egyénre irányuló személyes hatás, azzal a szándékkal, hogy az egyén
magatartásváltozása a közösséget is befolyásolja.

A közvetett hatás a közösségre irányuló szubjektív nevelői ráhatás, azzal a szándékkal, hogy a
közösség törekvéseinek, normáinak, követelményeinek módosítása - közvetve - a
közösségben (a csoportban, a szervezeti egységben) élő egyének magatartását is befolyásolja.

Nevelési eredménynek az ember szociokulturális minőségében - elsősorban, alapvetően,

túlnyomórészt a nevelő hatások által előidézett - maradandó, pozitív változást tartjuk.

A nevelési eredményeket nem kizárólag a szorosan vett nevelő hatások hozzák létre, de
nevelő hatások nélkül nem jöhetnek létre nevelési eredmények.

A nevelő hatás nem abszolút érvényű hatás, „csupán" domináns hatás.

A nevelési eredmény egészen szoros értelemben az egyén szociokulturális minőségének

pozitív változásában mutatkozik meg.

A nevelési törekvéseknek nemcsak az egyénre, hanem a nevelési rendszerre nézve is vannak

megállapítható, minősíthető eredményei.
Tágabb értelemben a nevelési rendszer pedagógiai állapotának kedvező változásai is a
nevelés eredményei közé sorolhatók, mert a nevelési rendszer tartalmazza az egyéni fejlődés
és fejlesztés meghatározó feltételeit.

A nevelési rendszer pedagógiai állapota különböző minőségi fokon jelenhet meg.

Alacsony minőségi fokon létezik az a nevelési rendszer, amelynek a hatásrendszere

értékekkel kevéssé telített, az egyes hatásnemek elszigeteltek, a rendszer összhatása erőtlen.

Közepes minőségi fokon létezik az a nevelési rendszer, amelynek a hatásrendszere értékekkel

átlagosan telített, az egyes hatásnemek laza kapcsolatban állnak egymással, a rendszer
összhatása tapasztalatilag megállapítható.

Magas minőségi fokon létezik az a nevelési rendszer, amely értékekkel gazdagon telített, a
hatásnemek egymással szoros kapcsolatban állnak, a rendszer összhatása erőteljes.

A nevelési eredmények értékelése szempontjából három szükségletfajtára kell különösen

nagy figyelmet fordítanunk:

• Az egyik: az öntevékenység szükséglete.

• A másik: az önfejlesztés szükséglete.

• A harmadik: az egyénnek társas világot, alkotási teret, biztonságot, elismertséget stb.

nyújtó közösség iránti szükséglet.

Az egyénre jellemző tevékenységek struktúrája és dinamikája

Az emberi élet: tevékeny élet.

Az emberi tevékenység egyszerre eszköz és öncél.

Tevékenységeink egy része az egyed közvetlen fenntartását, reprodukcióját szolgálja, másik

része: a társadalmi munkamegosztásból az egyénre háruló feladatok elvégzéséből áll,
harmadik része: szabad tevékenység (öntevékenység).

A nevelési eredmény végső soron az egyén szociokulturális minőségének maradandó, pozitív

változásaiban nyilvánul meg. A nevelő közösség pedagógiai állapotának kedvező fokát is a
nevelési eredmények közé soroljuk.

A nevelő közösség pedagógiai állapotát - ugyancsak végső soron - a nevelés hatékonysága

(eredményessége) jellemzi. Az eredményesség tárgyilagos megítélésének nélkülözhetetlen
feltétele, hogy az eredményeket a kiindulási feltételek és a pedagógiai erőfeszítések együttes
mérlegelése alapján minősítsük.

Az egyén szociokulturális minőségét alapvetően képességei, szükségletei és tevékenységei

(gyakorlati törekvései) jellemzik.

9. A nevelés szervezeti formái, a tanulói közösség és annak szerepe a

személyiségformálásban.

10. Az iskola a család, és a társadalom hármas rendszerének kapcsolatának szerepe a

nevelésben. Gyermekszervezetek. Az osztályfőnök szerepe a nevelésben, az osztályfőnöki

tevékenység rendszere, tervezése.

A család az elsődleges szocializációs tér a tanuló számára. Ma a családok szuverén joga a
gyermek értékeinek, világnézetének, kulturális mintáinak kialakítása. Az iskola nem felelős
már diákja teljes élettevékenységéért, a család a törvényben deklarált első számú nevelési
tényező. Az iskola, melynek megrendelője az állam, kliense a család, mégsem válhat csak
szolgáltató intézménnyé, oktatási színtérré, az éppen aktuális társadalmi-gazdasági viszonyok
konzerválásának eszközévé (Teleki, 2001). Az iskola nagyon fontos nevelői, prevenciós,
szocializációs szerepet tölthet be, ha jól végzi a dolgát. Ha a család nem tudja maradéktalanul
ellátni gondozó-nevelő tevékenységét, az iskolára hárul egyfajta korrigáló, kiegészítő,
ellenőrző szerep. Ugyanakkor a társadalom káros hatásai, a fiatalok közösségi életében
tapasztalható negatív tendenciák a családok számára is problémát jelentenek. A család és az
iskola is egyaránt túlterheltnek érzi magát, gyakran egymástól várják a gondok megoldását. A
társadalom pedig részmegoldásokkal kísérletezik (iskolapszichológus, drogkoordinátor,
nevelési tanácsadók, családsegítők stb.)
Az iskola és a család együttműködésének a következő szervezeti formái alakultak ki:
• A szülői értekezlet: a kapcsolat hagyományos formája, évente 2-3 alkalommal
osztályszinten, ritkábban, iskolai szinten szervezik. Osztályszinten az egyes osztályok konkrét
oktatási, nevelési problémáit érintő kérdésekre kerül sor. Fontos, hogy valóban olyan
kérdések vetődjenek fel itt, amelyek érdeklik az összes szülőt. Ne csak az osztály
magatartásáról, tanulmányi helyzetéről kapjanak tájékoztatást, hanem átfogó életkorszerinti
nevelési – oktatási kérdésekre és az éppen aktuális, a szülőket foglalkoztató problémák
megvitatására is adjon lehetőséget a szülői értekezlet
 Az iskolai fogadóóra: az egyes tanulókkal kapcsolatos valós oktatási, nevelési
kérdések megbeszélésének színtere. Itt helyes, ha a tanár nem csak a tanulmányi
eredményekről, hanem például a gyerek közösségben elfoglalt helyéről, szerepéről
tájékoztatja a szülőket.
 • A családlátogatás: főbb céljai a szülők megismerése, érzelmi megerősítése a szülői
szerepben, érdeklődésük felkeltése az iskolai ügyek iránt, használható nevelési javaslatokkal
segíteni a szülőket.
A családdal való találkozás szülői értekezlet, fogadóóra vagy a gyermek otthonában tett
látogatás formájában nagyon fontos. A szülők közlései és megfigyelései nyomán a gyerek
viselkedéséből nagyon sok rejtett összefüggés válik megismerhetővé. Rendszerint feltűnik a
család kórtana is, vagy családdinamikai hibák is. A családdal kapcsolatos nagyon fontos
körülmény, hogy a szülőktől szerzett információkra a pedagógus általában nem hivatkozhat
(Buda, 2003, 136. p.).
Az együttműködés alapvető feltétele, hogy a szülőnek bíznia kell a pedagógusban, el kell
fogadnia, hogy a tanár szándékai szerint biztosan a legjobbat akarja a diáknak. Kettőjük
„harcába” nem szabad minduntalan beavatkozni. Nem szabad a szülőnek a gyermek minden
apró gondjával az iskolába beszaladni, a pedagógust állandóan „zaklatni”. Egy szülő csak
 akkor avatkozzon be a diák – tanár kapcsolatba, ha valóban szükséges. Az sem szerencsés,
ha a tanár – diák kapcsolatban a pedagógus fordul minden gondjával a szülőhöz.
A család és az iskola közötti érintkezésben kulcsszereplő az osztályfőnök. A nevelésben a
szülőnek egyik legfontosabb szövetségese az iskolában, aki néhány éven át pedagógiailag
összefogja mindazt, ami tanulmányai és társas kapcsolatai terén az osztályközösségben
gyermekével történik.
Gyermekszervezet:
Célja: A gyerekeknek lehetőséget ad sorsuk alakítására, segíti, hogy döntésüket következmé-
nyeikkel együtt vállalhassák.
Értékes, vonzó és romantikus tevékenységek szervezését segíti, tevékenységével tagjai igé-
nyeit, környezetük fejlődését szolgálja. Vezető testülete a gyerekek által választott Ku-
paktanács.
Tevékenysége: szabadidő, egészséges élet, természeti értékek, a kultúra értékeinek ápolása,
védelme, gyermek és ifjúsági érdekképviselet, szabadidős tevékenységek szervezése.
Az osztályfőnöki feladatkör igen komplex és sokrétű tevékenység, erről tanúskodnak az
osztályfőnöki szerepegyüttes fő elemei, melyek a következők (Zrinszky, 2002. 168. o.):
• alaposan megismerni az osztály minden egyes tanulóját, családi helyzetével egyetemben;
• folyamatosan tájékozódni sikereikről, kudarcaikról, terveikről, problémáikról, s ezek
megoldásában segíteni őket;
• kiemelten törődni a hátrányos helyzetű tanulókkal;
• előmozdítani az osztály csoportkohézióját, ehhez időnként elkészíteni az osztály
szociogramját, meghatározni azokat a feladatokat, melyek az egyes tanulók szociometriai
státusából adódnak;
• közreműködni a tanulók bizonyos típusú konfliktusainak rendezésében;
• szorgalmazni, segíteni osztályrendezvények, kirándulások, közös szabadidős foglalkozások
szervezését;
• az osztállyal, esetenként a szülőkkel közösen fejlesztési feladatokat kitűzni;
• ugyancsak közösen időközönként értékelni a tervek teljesülését;
• szoros kapcsolatot kiépíteni a szülőkkel;
• koordinálni az osztályban tanító többi tanár nevelőtevékenységét, bizonyos fokig felügyelni
a tanulók tanulmányi előrehaladását;
• iskolai szinten képviselni az osztályt;
• osztályszinten segíteni a diákönkormányzati aktivitást, ügyelni a diákjogok érvényesülésére;
• a szükségleteknek megfelelően és gyakorlatiasan orientálni a tanulókat, kiváltképp
életvezetési, továbbtanulási és pályaválasztási témákban;
• az orientálást igénylő és számos egyéb témában a tanrendbe iktatott osztályfőnöki órákat
tartani;
• ellátni az előírt és a felmerülő adminisztratív feladatokat
Az osztályfőnök biztosíthatja a helyes kommunikációt az iskola és család különböző szereplői
között. Közvetítenie kell a szülők és az iskola, a gyerekek és a tanárok, a diákok egymás
közötti és a gyerekek és a családok közötti konfliktusokban.
Az iskola feladataival, funkcióival szoros összefüggésben állnak a pedagógus szerepei, a
szerepvállalás határai. Kívánatos volna, ha az osztályfőnök törődne a tanulók iskolán kívüli
magatartásával is. Nagy kérdés, hogy ha tanításon túli szerepeket is vállal a pedagógus, ez
mire terjedjen ki? Felelőssé tehető-e mindenért? Számon kérhető-e rajta a diákok körében
tapasztalható egészségtelen életmód és életvezetés valamennyi problémája? Ezek mind olyan
kérdések, melyek megválaszolása nem egyszerű feladat, de mindenféleképpen érdemes
elgondolkodni ezeken.
Az osztályfőnök egyik legfontosabb feladata, hogy az a rá bízott gyermekek neveléséhez
hatékonyan hozzájáruljon, ennek érdekében többféle módszert is alkalmazhat, melyek a
következők:
− Vizsgálati módszerek: szociometriai vizsgálat és egyéb felmérések készítése az osztályban.
− Élményközpontú módszerek: szituációs játékok, önismereti játékok, gyakorlati helyzetek
megoldása, tanulók élményeinek megbeszélése.
− Verbális módszerek (kognitív munka): szépirodalmi művek, filmek megbeszélése,
újságcikkek gyűjtése és megbeszélése, írott és tárgyi dokumentumok gyűjtése, az ifjúsági
kultúra jelenségeinek megbeszélése.
− A katedra átengedése: külső szakemberek, más tanárok meghívása, tanulók által tartott
kiselőadások. Az osztályfőnök szavatolja a nevelés szempontjainak jelenlétét az iskolai
tevékenységben. Viszont az osztályfőnök nem vállalhatja egyedül a nevelőmunka
„mindenesének” szerepét. A tanárkollégáknak ebben szintén részt kell venniük.

GYAKORLATI FELADATOK NEVELÉSELMÉLET

1. Írjon kortes beszédet a „nevelésellenes klub” tagjaként és írjon egyet a nevelés
fontosságáról és jelentőségéről. Érveljen a nevelés ellen és érveljen a nevelés
szükségességéről.
Nevelésellenes klub: Hagyjunk szabadságot, ne húzzunk határokat! Ne legyenek szabályok,
ne keljen normák között élni a gyereknek. Az ő jogait se tartják majd tiszteletben, ő miért
tegye meg? Taposs, hogy tiszteljenek, tartja a mondás. Ne korlátozzuk semmibe, hadd
döntsön szabadon ő. Ne akarjuk befolyásolni, irányítani az életét. Majd magától kialakul a
személyisége. Miért kell lánynak nevelni a lányt, és a fiút miért fiúnak? Nem sírhat a kisfiú,
mert a férfiak nem szoktak? Majd eldöntik, hogy melyik nemhez akarnak tartozni. Ne
befolyásoljuk őket a tanulásban, bele kezdett valamibe és nem fejezi be? 26 éves és még
mindig nincs diplomája, az ötödik szakot kezdi már meg, de nem fejez be semmit? Hagyjuk,
hadd döntse, el mit akar, hadd kóstoljon bele mindenbe, majd megtalálja az útját,
tapasztalatokat szerez így is. Erkölcsi nevelés? Ki az erkölcsös? Majd ő eldönti mik a
felfogásai ezzel kapcsolatban. A gyerek hadd járja a saját útját, ne kelljen bárkihez is
ragaszkodnia, legyen egy tiszta lap és minden, ami rá íródik, az az ő kezével történjen.
Nevelés fontossága: Hagyjunk szabadságot, de húzzuk meg a határokat!
A gyereknek egyrészről ismernie kell és be kell tartania bizonyos szabályokat és határokat,
hogy embertársainak ne kelljen tőle szenvednie. Meg kell tanulnia tiszteletben tartani mások
jogait és ennek értelmében jóindulatúan, de világosan és határozottan korlátok közé kell
szorítani. Másrészről a gyereknek meg kell engedni, hogy kipróbálhassa magát, felfedezhesse
környezetét és meg tanuljon mások határaiba ütközni. Tehát nem szabad túlzottan korlátozni,
mert különben egyéniségfejlődésében károsodik. A nevelésnek olyan úton kell haladnia, ami a
gyermeket bátorítóan és segítőn végigkíséri, ami engedi, hogy szabadságát kikutassa, ami
azonban az életben fennálló határokat is megmutatja.

2. Sorolja fel azokat a lehetőségeket, amely a művészet segítségével járulnak

hozzá a környezeti neveléshez.
A környezeti nevelés célja a környezettel harmóniában élő, környezettudatos gondolkodású
ember nevelése, aki odafigyel környezetére, ehhez megfelelő tudással, beállítottsággal,
motivációval bír.
Mozgásterének középpontjában egyértelműen a természet- és környezetvédelem áll. Színtere
– a család után – az iskola.
A környezeti nevelés során a képzőművészetek, a szépirodalom, a dráma, a zene, a
mozgásművészetek, a film és videó egyaránt megtalálják saját helyüket és küldetésüket.
Világszerte terjednek a környezeti tematikájú rajz- és fényképkiállítások, művészeti körök,
szakkörök, pályázatok, melyeknek nevelőhatása nyilvánvaló. A dráma olyan lehetőség,
amelyben a személyes érzelmi és indulati tartományok fejeznek ki szubjektív üzeneteket. A
dráma eljátszásakor átélhetővé válnak a szerep érzelmi-indulati mélységei és kifejezhetők az
ezzel kapcsolatos személyes reflexiók: örömök és félelmek.
Lehetőségek, amely a művészet segítségével járulnak hozzá a környezeti neveléshez, mint
például a népmesék, állatmesék szerepjátékokkal való megelevenítése, a festmények
készítése, amelyek tükrözik az évjárást vagy az iskolakert létrehozása,
környezetvédelemről szóló népdalok,a tanulók kreatív energiáit mozgósító pályázatok
amelyek kifejezetten az újrahasznosításra fókuszálnak, stb.
A tanulmányi séták alkalmával közvetlen megfigyeléseket, vizsgálatokat végezhetnek a
tanulók a természetben, hiszen az élőlényeket, élőhelyeket legjobban a természetes
környezetükben ismerhetik meg. A múzeumlátogatás során a tanulók eredeti tárgyakat, a
kulturális örökség részét képező értékeket ismerhetnek meg. Az állatkertben a védett és
fokozottan védett állatok, az állatfajok sokszínűségének bemutatása a természet
megőrzésének megértését segíti.
*A Land Art (jelentése: tájművészet) nem olyan ismert kifejezési forma, mint a rajz vagy
a festészet, de természet iránti elkötelezettsége révén kiemelt szerephez juthatna az iskola
környezeti nevelésének palettáján. Ez a módszer egyszerre fejleszti a tanulók kreativitását,
ugyanakkor mintegy kiegészítésképpen ismerkedhetnek meg a felhasznált anyagok, terepek
sajátosságaival. Az évszakok adta lehetőségek még változatosabbá tehetik a foglalkozásokat,
hiszen minden időszakban más és más jellegzetességei lelhetők fel a természetnek, melyek
fel-, kihasználásával a tanulók elkészíthetik műveiket. Meggyőződésem az is, hogy mindez
nem csak az alsó tagozatos diákok számára jelente élményt, a felsősök szabadtéri
foglalkozásaiban is érdemes lenne helyet találni neki.

3. Ítélje meg a következő példákat pedagógiai szempontból és indokolja meg

véleményét!
a) Mivel az egy éves Miklós bedugta az ujját a konnektorba, rávágtak a kezére.
Adott esetben helytelenül jártak el, nem testi fenyítéssel kellett volna figyelmeztetni,
fegyelmezni. Az lenne az indokolt, ha a megelőzés lenne a cél: a konnektort védősisakkal
látnánk el a legközelebbi ilyen eset kiküszöbölése céljából. Továbbá megmagyarázni a
gyereknek, milyen következményekkel jár ha bedugja az ujját.
b) Mivel Éva nem akarta rendbe rakni a játékait, megfenyegette őt a nevelő: „Ha
nem raksz azonnal rendet, akkor nem szeretlek”.
Itt sem jártak el helyesen a nevelő: az érzelmi zsarolás helyett lehetett volna közösen
összerakni a játékokat („Rakjuk együtt rendbe), vagy akár a rendrakásból játékot csinálni a
gyerekek között: ki rakja hamarabb rendbe a játékokat (a végén a győztes majd kap valamit).
 c) András szándékosan feldöntötte Marci kakaóját és a nevelő elszólította Andrást,
hogy adja oda a kakaóját Marcinak.
Adott esetben véleményem szerint a nevelő helyesen cselekedett, mert ezáltal arra próbálja
nevelni a gyereket arra, hogy következménye van annak, amit tesz (tanulságos megoldás).

4. Tervezze meg egy szülői értekezlet tervét!

A szülői értekezletek tartalmi felépítésénél elsődleges szempont az érdeklődés felkeltése.
Ezért fontos, hogy a tervezésnél figyelembe vegyük azt, hogy a kötelező elemeken kívül mi
érdekli és mi nem a szülőket. Akkor vagyunk igazán hatékonyak, ha „úgy tudjuk az egyént a
lényegi kultúra elsajátítására, személyiségében való alakulására ösztönözni, hogy azt ne
érezze személyiségi jogai, függetlensége megsértésének. világosan megfogalmazott cél:
mellyel segítjük a megértést /miért gyűltünk össze, mit szeretnénk megvalósítani?/. Szülők
ismerete, értesítése. Helyszín, időpont megválasztása. Levezetés. A kommunikáció
kulcsfontosságú, megtalálni a közös hangot. Ügyeljünk a kinézetünkre, az időkeretre.
Összegzése, következtetések levonása.
Szülőértekezlet a 3. b osztályban
2020. szeptember 6.
I. Üdvözlés, köszöntés, névsorolvasás
II. A tanév szerkezete:
I félév szeptember 1. – december 28.
II. félév: január 14. – május 24.
Szünidök: őszi: október 29-november 4.
Téli: dec. 29.- január 13.
tavaszi: március 23. –31.
III. Az iskola megkezdéséhez szükséges taneszközök és felszerelések hiányosságának
pótlása elengedhetetlenül fontos a tanév zökkenőmentes megkezdéséhez(főleg füzetek
okoznak problémát)
IV. A napközis napirend ismertetése
Új csoportösszetétel: a két 3. osztály közös délutánja. Módosítás: új napközis nevelő Balog
Krisztina személyében.
V. Új választott tantárgy megszavazása: ukrán és a mértan alapjai, elemei c. tantárgyak
(kérvények megírásának befejezése)
VI. Bevezető év eleji eredmények matematikából és olvasásból
Írásbeli felmérések bemutatása, új matematikai követelmények, gondok az olvasás terén!
VII. Az új alsós játszóterem kialakításához szükséges anyagi segítség beadása: 118 hr.
VIII. Kérdések, a szó átadása a szülői tanács elnökének:
A szülői tanács elnökének ismertetője az osztályközösség munkájáról.
Köszönöm a figyelmet!

5. Írjon egy családlátogatási feljegyzést!

A családlátogatás időpontja: 2020. szeptember 8.
A családlátogatás résztvevője: Bátyi Endre, Bátyi Ildikó és a diákom Bátyi Endre.
A családlátogatás célja, hogy megismerjem a diákom családi hátterét, életvitelét, hogy
jobban megértsem a gyermek viselkedés pszichológiáját.
A 2020-as esztendőben osztályfőnöke lettem az 5-B-osztálynak. Ebben az osztályban B.E
tanuló viselkedési és tanulási zavarokkal küzd pl: az óra ideje alatt többször beszélget a
padtársával, mintha nem is az iskolába lenne és ha próbálom fegyelmezni, nem nagyon
használ, hanem annak ellenére még furcsábban kezd viselkedni. Próbáltam szeretettel
közeledni a gyermekhez és azt vettem észre, hogy erre a viselkedésemre nagyon nyitottá
válik, de viszont akkor azt szeretné, ha csak vele foglalkoznák. Tanulási zavarát szerettem
volna megérteni, mert pl: a tanóra menete alatt többször a pad alatt bujkált, de ha
visszakérdeztem az óra anyagát, akkor elsőként igyekezett felelni és meglepetésemre, szinte
szóról-szóra idézett. Ekkor határoztam el, hogy közelebbről szeretném megismerni a
családját.
A látogatásom célját közöltem az édesanyjával, amikor találkoztam vele az üzletben Ő pedig
nyitott volt felém és meghívott hétvégére egy kávéra, amikor elmentem a családnál férje B.I
nyitott kaput. Nagyon kedvesen üdvözölt és beinvitált a lakásba. Az udvaron ahogyan
haladtam próbáltam felmérni a terepet és úgy vettem észre, hogy szépen kialakított zöld zóna
található, van gyermekjátszótér és rengeteg virág. A házba lépve szép nappali tárult elém,
amelyben sok ötletes megoldás láttam. Az anyuka B.I már süteménnyel és friss kerti
gyümölcsökkel fogadott. Beszélgetésbe merültünk és ekkor érzékenyen próbáltam érdeklődni
mivel foglalkoznak. A diákom édesanyja beszélgetésünk közben megmutatta a házuk belsejét.
B.I képzőművészettel foglalkozik és ezért mindenféle tárgyból valamilyen ötletes szobadíszt,
vagy virágtartót alakított ki. Közben pedig elmondta, hogy a férje az építőiparban dolgozik és
sajnos nagyon keveset van itthon, kora reggel megy dolgozni és késő este tér haza a
munkából, ezért a kisfiúval szinte alig érkezik foglalkozni, de este is nagyon sokszor a
munkája lefoglalja. A lakásban egy tv található, ami a nappaliban van, mellette pedig két
számítógép. Mivel egy tv van ezért legalább a család együtt tud tv-zni esténként. Miközben
együtt beszélgettünk a nappaliban a diákom B.E szintén az asztalhoz kuporodott és várta
vajon mit fogok panaszkodni a szüleinek. De én megértve a helyzetet, hogy a szülők nagyon
elfoglaltak és a gyermeknek szeretet hiánya van, ahelyett, hogy panaszkodtam volna rá
megdicsértem szülei előtt és a gyermek csillogó szemekkel tekintett rám, ebben a pillanatban
éreztem, hogy a diákom nagyon szeret és tisztel. Miután a szülőkkel sokat beszélgettünk B.I
elárulta, hogy gyermeke agyvérzéssel született és ezért korábban nagyon sokat betegeskedett.
Nagyon jól éreztem magamat ennél a családnál és úgy tapaszutaltam, hogy kialakult
közöttünk egy belsőséges kapcsolat, amelyet azóta is ápolok a szülőkkel.
A család látogatásból levont köveztetésem, hogy a gyermeknek azért viselkedett furcsán,
mert ezáltal is fel akarta magára hívni a figyelmet, hogy csak vele foglalkozzanak, mert így
érezte jól magát a középpontba, mivel szüleitől nem kap elegendő figyelmet. A tanulási
rendellenességével kapcsolatban pedig megállapítottam, hogy sokkalta türelmesebb és
megértőbb legyek a gyermekekkel, mert nem tudhatom, hogy ki milyen környezetből jön, és
mennyi szeretet és odafigyelést kap meg. Ezért a jövőben mindent megteszek, hogy az osztály
többi tanulójára is odafigyeljek.