Egzisztenciális pszichológia

Rollo May elmélete

 Rollo R. May
(1909 Ohio – 1994, Kalifornia)

• Diszfunkcionális család (Michigan), antiintellektuális környezet

• Oberlin College, Ohio – angol nyelvből szerez diplomát
• Görögországban tanított (Szaloniki), Európában együtt tanult Alfred Adlerrel
• Visszatérve a New York-i Union Teológiai Szeminárium hallgatója, pszichoanalízisbe járt a William Alanson White
Intézetbe
• A Columbia Egyetemen klinikai pszichológiából doktorált
• Harmincas évei elején tuberkulózisban betegedett meg (3 év).
• Betegsége alatt olvasta Freudtól A szorongás problémáját és Kierkegaardtól A rettegés fogalmát.
• Betegsége hatására alakította ki az egzisztenciális nézőpontot
• A szorongás jelentése (1977) című könyve széles körben elismert lett, az első olyan m7+ű Amerikában, amely a
pszichológia és a filozófia találkozását szorgalmazza
• Tanácsadó pszichológus a New York-i City College-ban, pszichoanalízis magánpraxisban
• Tanított a New School for Social Research, a New York University, a Harvard, a Yale és a Princeton egyetemeken.
• Számos publikációja jelent meg (pl. A létezés felfedezése, Psychology and the Human Dilemma, Lowe and Will,
The Courage to Create
• Rangos szakmai díjakkal tüntették ki.
1. A létezés elsőbbséget élvez a lényeggel szemben –
tapasztalataink által határozzuk meg az esszenciánkat.
2. Az ember keresi élete értelmét
3. Végső soron mindannyian felelősek azért, hogy kik Alapvetések
vagyunk és mivé válunk.
– bár a modern ember gyakran menekül mind a
döntések meghozatala, mind a felelősségvállalás
elől
4. Az egzisztencializmus megszünteti a szubjektum és az
objektum közti szakítást = az ember alapvető
egységben van a környezetével (Dasein, a világban
való létezés).
A világ három egyidejű módozata jellemez bennünket a
Daseinen belül
• Umwelt, vagyis a minket körülvevő környezet
• Mitwelt, vagyis a világunk más emberekkel
• Eigenwelt, vagyis az önmagunkkal való kapcsolatunk

Az analitikus szintézis módszerét alkalmazza

elemzéseiben: szerelem és akarat, hatalom és ártatlanság,
kreativitás, szabadság és sors.
Antiteoretikus
 Az emberi léthelyzet
Tehetetlenség
• May társadalmi szinten is foglalkozott az egzisztenciális problémákkal.
• Az egyén nem igazán tud semmi hatékonyat tenni a hatalmas kulturális,
társadalmi és gazdasági problémákkal szemben.
• A hagyományos értékek elvesztése + egzisztenciális szorongás  masszív
ürességérzés
• Tehetetlenség  szorongás és elfojtás  apátia és elidegenedés
 Szorongás,
értékvesztettség
• A szorongás az emberi lét szükségszerű jellemzője.
• Szorongás esetén "fenyegetésnek van kitéve valamely érték, amelyet nélkülözhetetlennek
tartunk a személyiségként való létezésünkhöz.” (Pl. szabadság, béke, család, stb.)
• Kultúránkban a hagyományos értékek elvesztése tapasztalható.
– Nincsenek adott vagy előre meghatározott értékek, a választás a miénk, és a felelősség is.
• Napjaink versengő kultúrájában a szorongást tovább fokozza az elidegenedettség és
elszigetelődés.
– Az ember önmagát tárgynak tekinti, és az önérvényesítés a mások legyőzésétől függ.
• Tartósan üres és értékvesztett állapot  Az embereknek szükségük van valamire, ami kitölti
ezt a hiányt, legyen az egy destruktív tekintély, drog vagy alkohol.
• A szorongásban az én és a tárgy közötti különbségtétel felbomlik (=kapcsolat a környezettel)
• A félelem a szorongás kifejeződése egy sajátos, tárgyiasult formában.
• A szorongás egy új értékrend felfedezése és megerősítése a lehetséges válasz.
Az önvalóság újrafelfedezése, ontológiai kérdések
• Az önvalóság az emberi személyiség egyedi ismertetőjegye.
• Felfedezése nemcsak pozitív élmény, szorongás és belső válság is lehet a következménye.
Ontológiai feltevések:
1. az emberek az öntudat olyan szintjére juthatnak el, amely lehetővé teszi számukra, hogy
túllépjenek a közvetlen helyzetükön, és a lehetőségek szélesebb körét vegyék figyelembe és
valósítsák meg
2. a középpontból ki is lehet lépni, miközben másokhoz kapcsolódunk
3. minden élő szervezet potenciálisan a középpontjának (önvaló) megőrzésére törekszik
4. a betegség túlélési stratégia lehet az önvaló megőrzése céljával
Az embernek meg kell állnia a saját lábán, és ki kell alakítania az identitását.
Tudattalan  önbecsapás (az Ödipusz-dráma újraértelmezése)
Az én újrafelfedezése: 1. érzelmek újrafelfedezése a személytelen dolgok és gépek világában, az
aktivitás visszanyerése, 2. a testérzések újrafelfedezése.
Ehhez meg kell küzdenünk az érzelmeket és akarást gátló tényezőkkel (pl. gyermeki függőség)
 A tudatosság szakaszai
Szakasz Fogalmak
Ártatlanság A tudat születése előtt, ösztönvezéreltség (csecsemőkorban)
Lázadás Belső erő megszilárdítása  ellenségesség a kockázata
Szabadság felelősség nélkül (serdülőkor)
Döntés időszaka Azzal kapcsolatban, hogyan elégítse ki lázadó tendenciáit a
serdülő.
Általános éntudatosság Felelős élet, tanulás a hibákból
Szabadság és felelősség gyakorlása konformizmusba
meneküléssel.
(felnőtt személyiség)
Kreatív (én)tudatosság A tudat korlátain való túllépés, a végső igazságba való betekintés
(csúcsélmények), élet értelmére, lényegére való ráébredés.
A fejlődés során paradoxonok keletkeznek: ellentétek egysége, a cél az integráció.
Pl. a daimonikus rész integrálása - "minden természeti (pl. ösztöni) funkció, amely eluralhatja a
személyiséget
 Hatalom, intencionalitás, szex, szerelem
• Az ember életének ellentmondása: tehetetlenségszemélyes fontosság
• Tehetetlenség agresszió, passzív-agresszív viselkedés
• A hatalom fontos késztetés: uralkodni lehet egyes körülményeink felett, és
mint ontológiai létállapotot kell integrálnunk
• Intencionalitás: a személy orientációja a világban, „az a struktúra, amely
értelmet ad a tapasztalatnak”, irányítja a valóságérzékelést (résztvevői
perspektíva)
• Erósz: a másik emberrel való kapcsolatra és új élet megteremtésére
irányuló késztetés
– A szexuális szabadság azonban új problémákat teremt (a szex a hatalom
eszköze lehet).
– Megoldás: a gondoskodás és a hitelesség újrafelfedezése.
 Szabadság és sors
• Szabadság: "nyitottság, készség a növekedésre, rugalmasság és változás a magasabb rendű emberi
értékek érdekében".
– Az ember eldöntheti, hogy mikor és hogyan fogadja el a körülményeket, próbálja-e irányítani
azokat.
– A szabadság az a képesség, hogy szünetet tartsunk egy inger és egy válasz között.
– Csak a sorssal együtt értelmezhető
• Sors: az univerzum létfontosságú terve, amely mindannyiunkban kifejeződik.
• Korlátokat szab számunkra, de fel is készít bennünket bizonyos feladatok elvégzésére.
– A korlátokkal való szembesülés konstruktív értékeket eredményez.
– A sorsunk elismerése a személyes felelősségvállalást jelenti.
– Az egyik ok, amiért vonakodunk szembenézni a sorsunkkal, az az, hogy félünk a kétségbeeséstől.
– Akik nem fogadják el, elfojtják, és gyakran másokra vetítik ki (pl. az ellenségre).
– A szabadság ma azért van válságban, ellentéte nélkül kezeltük.
– A sors miatti kétségbeesés hozzájárulhat a hamis remények elengedéséhez.
 Bátorság, kreativitás
Mítoszéhség
• A bátorság az a tulajdonságunk, amely által a kétségbeesés ellenére is haladunk
– Minden más értéknek valóságot ad.
• Teljes mértékben elkötelezettnek kell lennünk, de ugyanakkor tisztában kell
lennünk azzal, hogy tévedhetünk.
• A kreativitásra való bátorság új formák, szimbólumok és minták felfedezéséhez
vezet módja amelyekre, új társadalmat lehet építeni.
• A mítoszok "narratív minták, amelyek jelentőséget adnak létezésünknek", és
amelyek nélkülözhetetlenek a pszichológiai egészséghez.
• Kiáltás a mítoszért (1991): a társadalmi problémák egyik oka, hogy hiányoznak a
mítoszok, amelyek segítenének értelmet találni egy „értelmetlen világban".
• Mítikus motívumok: hősök (pl. Faust) Sátán, menny és pokol stb.
 Terápia
• A terápia fő célja, hogy elősegítse a a kliens számára énje és létezési módja (Dasein) megértését
• Az emberi természet különböző oldalainak, ellentéteinek integrálására törekszik (pl. „daimónikus” oldal)
• Egzisztenciális attitűd fontossága: a pszichológiai konstrukciók ontológiai alapokra épülnek.
– Tudatában kell lennünk önmagunknak, önmagunkká és önmagunkért felelőssé kell válnunk
– Az "én vagyok" ontológiai kérdés előfeltétele a későbbi énfejlődésnek és a lelki problémák
megoldásának
– "Lenni és nem lenni": egy döntés, amelyet minden pillanatban meghozunk.
• „Három világ” harmonizálása
• Az emberek feladják saját identitásukat, hogy elfogadják őket, de ezzel elveszítik erejüket és
egyediségüket.
• A saját lehetőségek tagadása bűntudatot eredményez, de elfogadásuk nem automatikusan vezet lelki
egészséghez
• Különböző pszichoterápiás eszközök, rugalmasan (pl. szabad asszociáció,Gestalt stb.).
• A terapeuta és a páciens közötti kapcsolat szoros, valós és a kliens részéről elköteleződést igényel. A
technika követi a megértést.
 Az elmélet értékelése
• Újszerű, hasznos fogalmak, pl. világban-való-lét, „három világ”
• Jól alkalmazható elméleti gondolatok: társadalmi hatások (értékek, mítoszok)
• Egyes klinikusokat új diagnosztikai kategóriák kidolgozására inspirált:
„egzisztenciális neurózis".
• Nem könnyen tesztelhető hipotézisek, kevés kutatást generált (a Terror
Management Theory-t inspirálta)
• Jogosan vádolták azzal, hogy antiteoretikus