7.

Az első világháborút lezáró békék: trianoni

békediktátum
1. Előzmények:
Az első világháborúban mindegyik hadviselő fél a saját hatalmi és nemzeti érdekeit
követte. A háborút megnyerő antant a veszteseket okolta a háborús évek
szenvedéseiért. Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchia részeként az első
világháborúban a központi hatalmak tagjaként harcolt. Az antant győzelmével az
OMM felbomlott, helyén kis országok jöttek létre. A nemzeti törekvések miatt
kibékíthetetlen ellentétek voltak. Wilson amerikai elnök 14 pontból álló békejavaslatot
dolgozott ki, szabad kereskedelmet és a nemzeti önrendelkezés elvét hirdették meg,
javasolta a Nemzetek Szövetségének létrehozását. Ezen kívül megfogalmazta a
győztesek igényeit is. Javaslatait azonban nem fogadták meg a nagyhatalmak. Mivel
szövetségesei a terveket elutasították, az Egyesült Államok kivonult a
béketárgyalásokról. A békekonferenciák a Párizs környéki kis kastélyokban zajlottak.
A vesztes országokat nem hívták meg, csak a békeszerződés aláírására, amit a
nagyhatalmak már eldöntöttek, ezért a békeszerződés nem más, mint békediktátum.
A legfontosabb döntésekben a négy nagyhatalom vezetőinek, Georges Clemenceau,
David Lloyd George, Vittorio Orlando, Woodrow Wilson miniszterelnöknek volt
döntő szava, ők a „a négy nagy”.

2. A párizsi békerendszer:
Az első világháborút lezáró békekonferencia 1919 januárjában ült össze. A
béketárgyalásokat a Párizs környéki kastélyokban tartották, ahol a győztes hatalmak
hatalmi érdekeiket valósították meg, bár elvben a nemzeti önrendelkezést hirdették. A
rendezésben jelentős szerepet játszott az is, hogy a bolsevizmus terjedését
megakadályozzák.
A döntéseket főként a franciák és az angolok hozták, mivel az Egyesült Államok és
Japán nem volt érdekelt a térségben, az olaszok pedig nem igazán tudták érvényesíteni
érdekeiket. A franciákat elsősorban az érdekelte, hogyan tudják alkalmatlanná tenni
Németországot a visszavágásra. A briteket főként a gyarmati kérdések érdekelték. A
veszteseket csak az aláírásra hívták meg, s a rendezéskor nem vették figyelembe a
vesztesek érdekeit.

3. A trianoni békeszerződés:
Magyarországgal hosszú ideig tartott a békeszerződés megkötése. Károlyi lemondása
után nem volt az antant által elismert kormány, csak 1919 novemberében sikerült
angol diplomaták segítségével megfelelő kormányt létrehozni. A kormány
megalakulása után a békekonferencia meghívására a 1920 januárjában a kormány
elküldte békedelegációját a békeszerződés aláírására. A békedelegáció gr. Apponyi
Albert vezetésével utazott el, a delegáció tagja volt még Bethlen István és Teleki Pál.
A békekonferencián Apponyi Albert fejtette ki a magyar álláspontot: a béketervezet
teljes elfogadhatatlansága, Magyarország területi integritásának szükségessége,
történelmi, földrajzi, kulturális és gazdasági érvekre hivatkozva. A wilsoni
önrendelkezés elve alapján Apponyi javasolta, hogy az elcsatolandó területeken
tartsanak népszavazást. Bemutatta Teleki Pál „vörös térkép”-ét, ez a Kárpát-medence
nemzetiségi eloszlását ábrázolta, a magyarokat vörös színnel jelölte, célja az volt, hogy
elérje, hogy az ország határait az etnikai határoknál húzzák meg. A vesztes
Magyarországot a döntéshozatal során nem kérdezték meg, csak közölték a
feltételeket. A békeszerződést a magyar kormány nevében Simonyi-Semadam Sándor
írta alá 1920. június 4-én Trianonban.

4. A békeszerződés területi változásai:

A békeszerződés értelmében Magyarország területének 2/3-át veszítette el. Elcsatolt
területek: Felvidéket és Kárpátalját Csehszlovákia kapta meg, Partiumot, Erdélyt,
Bánát keleti részét, Tiszántúlt Románia kapta meg, Bánát nyugati részét, Dalmáciát,
Horvátországot, Bácskát, Dél-Baranyát, Muraközt a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság
kapta meg, Burgenlandot Ausztria kapta meg, Lengyelország és Olaszország is
részesült magyar területekből. Néhány helyen határrendezés történt pl. Sopronban
népszavazás döntött a Magyarországon történő maradás mellett, Sopron megkapta a
„hűség városa” címet. A történelmi Magyarország 63 vármegyéje közül mindössze 10-
nek maradt érintetlen a területe. Budapest súlya az országon belül felértékelődött, mert
elcsatolták a nagy tradíciójú és nagy népességű városok túlnyomó részét.

5. Demográfiai következmények:
Magyarország lakossága 18,2 millió főről 7,6 millióra csökkent. A többségében
nemzetiségek lakta területeket is elcsatolták, így kb. 3,3 millió magyar is az új
határokon kívülre került. A kisebbségbe került magyarok egy része visszatért az
anyaország területére. Az új határok közé szorított Magyarország nemzetállammá vált,
mert lakóinak 92%-a magyar volt.

6. Gazdasági következmények:
A területveszteségek következtében nagyon sok gazdasági célt szolgáló terület is
határon kívülre került. Az ország fontos nyersanyagforrásokat veszített el, az erdők
mindössze 11%-a maradt országhatáron belül, a bányászat szinte teljesen megszűnt.
Az ipari kapacitások kihasználatlanul maradtak. A nyersanyaglelőhelyek nagy
részének az elvesztése egyes iparágakat importra kényszerített, míg egyes Budapesten
koncentrálódó iparágak túlméretezetté váltak. Nagyvárosok vesztették el
vonzáskörzetüket, határ menti, fejlődésképtelen településekké váltak. A magyar
vasúthálózat jelentős része az utódállamokhoz került, Budapest központúvá vált.
Magyarországnak nem maradt tengerpartja, ezzel megszűnt a tengerhajózás. A
legnagyobb csapást az egységes birodalmi piac szétesése jelentette, megszűnt a
jelentős piac, a tőke és a munkaerő szabad áramlása. A külkereskedelem megváltozott,
sok területen importra szorult az ország, ezáltal nyitottabbá és kiszolgáltatottabbá vált,
de a szomszédos országok kölcsönösen elzárkóztak Magyarországtól.

7. Katonai rendelkezések:
Alkalmatlanná kívánta tenni az országot a katonai visszavágásra. Megtiltották az
általános hadkötelezettséget. Maximálták a toborzott hadsereg létszámát. Megtiltották
a modern fegyvernemek (páncélosok, repülők) rendszerben tartását. A szomszédok
erőteljes fegyverkezése következtében katonailag kiszolgáltatta Magyarországot a vele
ellenséges hatalmaknak, ez egy katonai tömb (Kisantant) Magyarország ellen.

8. Belpolitikai hatások:
Egyetlen politikai erő sem fogadta el a békét. A béke felülvizsgálatának, revíziójának
az igénye általános volt. Tömegesen alakultak a civil szervezetek. A revízió módját és
mértékét illetően már nem volt egység. Békés revízió, az egész történelmi
Magyarország visszaállítása (irredentizmus), magyarlakta vidékek visszacsatolása.

9. A közlekedés veszteségei:
A trianoni békeszerződéssel a magyar vasúthálózat jelentős része szintén az
utódállamokhoz került. A vasútvonalak megszerzése ugyanis az utódállamok egyik
fontos célja volt. Sátoraljaújhely városát azért vágta ketté a trianoni határ, mert csak
így tudták biztosítani a vasúti összeköttetést. A határok mentén elcsatolt vonalak
jelentősen torzították a trianoni Magyarország közlekedési hálózatát, mivel egyes
magyar vidékekről csak Budapest érintésével lehetett eljutni más városokba. A vasúti
veszteségeket csak fokozták a román hadsereg rablásai. Ugyanis egyszerűen kivitték
az országból a mozdonyokat és a vasúti kocsikat.
Összességében tehát a határok kijelölésénél figyelmen kívül hagyták az etnikai
elveket. A határok kijelölésénél ugyanakkor figyelembe vették, hogy az utódállamok
határai jobban védhetőek legyenek Magyarország felől.