6. Magyarország népessége a 18.

században
1. Nőági öröklés (pragmatica sanctio):
A szatmári béke (1711) reális kompromisszum volt az udvar és a magyar rendek
között. III. Károly biztosította Magyarország rendi különállóságát a birodalmon belül.
Megmarad a rendeknek az újoncozás és az adómegosztás joga. Ezt megerősítik a
pozsonyi országgyűlésen 1715-ben. Károly rendezi a protestánsok helyzetét.
Korlátozott a vallásszabadság. Károlynak nincs fiúörököse, biztosítja lánya számára a
trónt. 1722-23-as országgyűlés: elfogadták a nőági örökösödési törvényt, vagyis a
pragmatica sanctio-t. Ezért Károly cserébe megerősíti a rendi előjogokat. A magyar
rendek elismerik, hogy a korona a Habsburg királyé, aki egyben a magyar király is.
Oszthatatlan és elválaszthatatlan a két ország.

2. A népesség regenerálódása:
Az ország a demográfiai mélypontot 1711-ben érte el. A 18. század végére az ország
népessége megkétszereződött. A járványok még a 18. században is gyakoriak voltak,
de a hatóságok vesztegzárakkal, fertőtlenítéssel egyre eredményesebben védekeztek.
A népességnövekedéshez hozzájárult a bevándorlás is. A betelepülők számára a
lakatlan termőföldek jelentettek vonzerőt. A szervezett betelepítést az udvar
ösztönözte, részben az adózók számának növelése, részben pedig a katolikus hit
terjesztésére, ez a svábok behívását jelentette.
A sváboknak jelentős kedvezményeket biztosítottak, pl.: elengedték az állami adót,
illetve felszerelt házakkal és igás állatokkal várták a jövevényeket. Őket Békés,
Bakony, Tolna, Baranya, Bácska és Bánát helyiségbe telepítették.
A szomszédos népek bevándorlása szervezetlen volt. A Felvidékre lengyelek, a
Kárpátaljára ruszinok, Erdélybe románok érkeztek.
A pusztítások főleg az ország középső részét érintették. A peremterületek népsűrűsége
magasabb volt az alföldinél. Ez jelentős belső vándorlást eredményezett.

3. Nemzetiségek és társadalmi helyzetük:

A magyarországi nemzetiségek csonka társadalmat alkottak, vagyis nem volt
nemességük. A szlovákok vagy tótok többsége a Felvidéken éltek, a többségük
jobbágy volt. A ruszinok vagy rutének a Kárpátalja hegyvidékein éltek, többsége
jobbágy volt. A románok vagy oláhok a 18. században többségbe kerültek Erdélyben.
A szerbek vagy rácok zömében délen éltek a Határőrvidéken. Ők katonai feladatokat
láttak el, zöme jobbágy volt.

4. Kisebb népcsoportok:
A 18. században a cigányság lélekszáma még alacsony volt, mert vándorló életmódot
folytattak. Köztük sok volt a kovács, lókereskedő, teknővájó. A 18. század második
felében a felvilágosult abszolutizmus erőszakos eszközökkel kísérletet tett a
letelepítésükre.
A zsidóság bevándorlás miatt létszámuk emelkedett. Az örökös tartományokból módos
kereskedők érkeztek, Galíciából pedig szegényebb zsidó csoportok az üldözések elől.
A zsidóság főleg a kereskedelembe kapcsolódott be.