18.

Szóképek és alakzatok
Stílushatást kelthet
• nyelvi elemek
◦ szóképek és alakzatok
• nem nyelvi elemek
◦ stíluseszközök
A szóképek
• Más néven trópusok a nyelvi elemek jelentéseinek, asszociációs tartományainak
érintkezésén, kapcsolatán alapuló, ezeket felhasználó stilisztikai eszközök. Hatásuk a szöveg
képszerűvé tétele.
Stílusréteg forma
• A társadalmi érintkezés meghatározott területén tipikusan alkalmazott nyelvi eszközök
rendszere és ezek használatának szabályai.
Stílusrétegek fajtái
• Írott nyelvi stílusok
◦ a tudományos, a publicisztikai, a hivatalos és a szépirodalmi stílus
• Beszélt nyelvi stílusok
◦ a társalgási és szónoklási stílus
Szóképek
• A szóképek a nyelvi elemek jelentéseinek, asszociációs tartományainak érintkezésén,
kapcsolatán alapuló, azokat felhasználó stilisztikai eszközök.
A metafora
• az egyik leggyakrabban használt szókép nemcsak az irodalomban, de a hétköznapokban is
• mindig két dolog kapcsolatán alapul, amely kapcsolat lehet külső, belső vagy hangulati
hasonlóság
◦ a két elem közti hasonlóság nyelvileg azonosságként jelenik meg
• a metafora tehát névátvitel: egy szót egy teljesen más denotatív jelentéssel rendelkező szó
helyett, tulajdonképpen azzal egyenértékűként használunk
• szerkezetét tekintve lehet
◦ teljes metafora
▪ szerepel az azonosított és az azonosító
• „Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő”
◦ csonka metafora
▪ egytagú, nem nevezi meg az azonosítottat
• „Virágot a virágnak!”
• szófaji szempontból
◦ főnévi metafora
◦ igei metafora
▪ „Majd’ felrobbant a dühtől.”
◦ melléknévi metafora
▪ „nyárölő alkonyat”
Megszemélyesítés
• a metaforák egyik csoportjára hagyományosan alkalmazott megnevezés. Lényege élettelen
dolgok, fogalmak élőre jellemző tulajdonságokkal való felruházása vagy nem emberi
élőlények emberként történő ábrázolása
◦ „S a Tisza tükrén mélázik a kék ég…”
Szinesztézia
• a metaforával rokon szókép, amelyben különböző érzékterületekhez tartozó fogalmak
kapcsolódnak össze, általában egy jelzős szerkezetben
 ◦ hallás és látás (harsány kék), tapintás és látás (hideg színek), tapintás és hallás (kemény
hangok), tapintás és ízlelés (selymes íz)
Metoníma
• névátvitel, azonban a metaforával szemben nem hasonlóságon alapuló, hanem
◦ térbeli, időbeli, anyagbeli, ok-okozati, rész-egész, illetve nem-faj felcserélésére épül
Szinekdoché
• a rész-egész és nem-faj viszony felcserélésére épülő metonímiát szinekdochének nevezik
◦ a rész áll az egész helyett, a faj a nem helyett
▪ „két keréken tette meg a több száz kilométeres utat”
◦ az egész áll a rész helyett, a nem a faj helyett
▪ „a kórház nem tudta fogadni a betegeket”
Összetett költői képek
• az összetett költői képek nem szóképek, hanem azokból alkotott komplex képrendszerek
• Allegória
◦ az ábrázolt események, személyek vagy elvont fogalmak kapnak egy második, rejtett
jelentést, értelmezést
• Szimbólum
◦ többértelmű, homályos, és nem könnyű (vagy nem lehet) megnevezni a hasonlóság
alapját
Hasonlat
• a hasonlított és a hasonló – összevetése vagy hasonlóságának állítása valamely közös
tulajdonságuk alapján történik
• mint, akár, ahogy, miként
Alakzatok
• stílushatást keltenek
• egyesek az átlagostól eltérő mondatszerkesztés – például elemek kihagyása, ismétlése –
révén keltenek stílushatást
• mások inkább tartalmi, jelentésbeli jellegűek: adott tartalmat, mondanivalót más tartalmak
pótolnak
• szerkezetileg, jelentésüket tekintve a legtöbb alakzat besorolható a hozzátoldás vagy bővítés,
az elvétel vagy elhagyás, a csere, illetve a helyettesítés logikai szerkezetébe
Hiány
• az ellipszis a szavak, mondatrészek hiányán, szándékos elhagyásán alapuló alakzat
• fontos jellemzője, hogy a hiány a kontextus alapján kitölthető
• egyik jellegzetes típusa a kötőszóhiány
◦ felerősíti a párhuzam vagy ellentét hatását
▪ „A kutya ugat, a karaván halad”
Ismétlésen alapuló alakzatok
• nyomatékosítás, erősítés, intenzitás-jelölés
◦ „Húsz esztendőm hatalom, húsz esztendőm eladom.”
Anafora
• az ismétlődő elemek egymást követő nyelvi egységek elején helyezkednek el
Alliteráció
• a szókezdő hangok ismétlése
◦ „Túr és tünődik, tudni, tenni tör;”
Tőismétlés (figura etymologica)
• azonos szótövek ismétlésén alapuló alakzat
◦ „Napos napot napok napolnak”
Refrén
• a verssorok, versszakok megismétlése
Párhuzam
• két egymással összefüggő gondolat hasonló szerkezetű megfogalmazása
 ◦ „Elhull a virág, eliramlik az élet”
• gondolatritmus
◦ tartalmi párhuzam, nem tagmondatok vagy mondatok, hanem a mű egységének szintjén
érvényesül
Rím
• verses szövegekben a legyakrabban felhasznált ismétlésvariáció
• tiszta rím
◦ lélek-félek
• asszonánc
◦ pereg le-szemedre
• páros rím
◦ a-a
• hármas rím
◦ a-a-a
• bokorrím
◦ a-a-a-a
• félrím
◦ x-a-x-a/a-x-a-x
• ölelkező rím
◦ a-b-b-a
Felsorolás
• nem rokon értelmű szavak azonos mondatrészi szerepben való, egymásnak mondtattanilag
mellérendelt használatát jelenti
Halmozás
• az egymás után álló, eltérő hangalakú nyelvi egységek azonos jelentésmezőben vannak
Fokozás
• azonos mondatrészi szerepű, rokon értelmű szavak mellérendelt használatát jelenti, érzelmi
és értelmi többletet hordoznak
Ellentétre épülő alakzatok
• Ellentét
◦ az értelmi vagy érzelmi nyomatékosítás erős hatású eszköze
• Paradoxon
◦ két ellentétes jelentésű dolog összekapcsolása, úgy, hogy az ellentét
feloldható/megfejthető
• Oximoron
◦ egymást kizáró, egymásnak ellentmondó fogalmakat kapcsol össze, amelyek ellentéte
nem oldható fel
• Enjambement
◦ áthajlás, amikor egy szintaktikai egység áthajlik egy verssor/szak végére
Eufemizmus
• körülírás, szebbé-tevés
◦ meghal→ eltávozik
Kakofemizmus
• csúnyán fogalmazott mondatok
Túlzás
• hiberbola
Gúny
• túlzás szintén, ellenszenvesebb, csúnyább megfogalmazás
Szarkazmus
• a gúny legerősebb formája (maró gúny)
Irónia
• vicces gúny, általában túlzással van megfűszerezve